1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10500 | 10501-10609
Nap, Novella
5001 5,1 | fegyveres hadinéppel, mely a hölgyek megszabadítására
5002 5,1 | annak utána feleségül vették a hölgyeket, nagy lakodalmat
5003 5,1 | Rodoszban sokáig nagy volt a forrongás és a lázongás
5004 5,1 | nagy volt a forrongás és a lázongás eme cselekedetük
5005 5,1 | Rodoszba, s annak utána mind a ketten még nagy időn által
5006 5,2 | egyedül csónakba száll, melyet a szél Susába sodor; ~kedvesét
5007 5,2 | nagy becsületben vagyon a királynál, ~feleségül veszi
5008 5,2 | királynál, ~feleségül veszi a leányt, s véle együtt gazdagon
5009 5,2 | megtér Lipari szigetére~Mikor a Királynő látta, hogy Pamfilo
5010 5,2 | Emiliának, hogy folytassa a sort maga is egy novellával;
5011 5,2 | megnyeri jutalmát; mivel pedig a szerelem inkább örömet,
5012 5,2 | szívesebben engedelmeskedem a Királynő parancsának, mint
5013 5,2 | mint előbbi novellámban a Királyénak, midőn a most
5014 5,2 | novellámban a Királyénak, midőn a most megszabott tárgyban
5015 5,2 | igen derék ifjú, ugyancsak a szigetre való. Hasonlatosképpen
5016 5,2 | szigetre való. Hasonlatosképpen a leány is lángra gyúlt iránta,
5017 5,2 | Martuccio feleségül kívánta a leányt, megkérette atyjától;
5018 5,2 | onnét kalózkodni kezdett a berberek országának partjain,
5019 5,2 | fölöttébb kedvezett neki a sors, de ő nem tudott mértéket
5020 5,2 | kirabolták, s legtöbbjüket a szaracénok lemészárolták;
5021 5,2 | jött, hogy mindazok, kik a hajón voltak, Martuccióval
5022 5,2 | Martuccióval egyetemben a tengerbe fúltak.~A leány,
5023 5,2 | egyetemben a tengerbe fúltak.~A leány, ki mérhetetlenül
5024 5,2 | mikor meghallotta, hogy a többiekkel az is életét
5025 5,2 | kényszerűséggel idézi magára a halált; tehát valamely éjszaka
5026 5,2 | atyjának házából, és lement a kikötőbe, hol is véletlenül
5027 5,2 | kikötőbe, hol is véletlenül a többi hajóktól távolabb
5028 5,2 | azon még ott az árboc és a vitorla és az evezők (mivelhogy
5029 5,2 | s valamennyire kievezett a tengerre, és mivel némiképpen
5030 5,2 | mivel némiképpen értett a hajós mesterséghez, mint
5031 5,2 | nyai mind, kifeszítette a vitorlát, eldobta az evezőket
5032 5,2 | eldobta az evezőket és a kormányrudat, és a szélnek
5033 5,2 | evezőket és a kormányrudat, és a szélnek kényére bízta magát;
5034 5,2 | mert úgy gondolta, hogy a szél bizonyosan vagy felfordítja
5035 5,2 | bizonyosan vagy felfordítja a könnyű és kormánytalan
5036 5,2 | burkolván fejét, sírva lefeküdt a bárka fenekére. De egészen
5037 5,2 | méghozzá meglehetősen gyenge, a tenger pedig alig mozdult,
5038 5,2 | mozdult, és csöndesen vitte a bárkát; tehát amaz éjszakára
5039 5,2 | tőszomszédságában partra vetette. A leány egyáltalán nem vette
5040 5,2 | nem vette észre, hogy nem a tengeren van, hanem szárazföldön,
5041 5,2 | akarta felemelni fektében a fejét. Véletlenül akkor,
5042 5,2 | Véletlenül akkor, midőn a bárka felfutott a partra,
5043 5,2 | midőn a bárka felfutott a partra, volt a tengerparton
5044 5,2 | felfutott a partra, volt a tengerparton valamely szegény
5045 5,2 | asszony, ki összeszedte a halászoknak a napra teregetett
5046 5,2 | összeszedte a halászoknak a napra teregetett hálóit;
5047 5,2 | teregetett hálóit; ez tehát a bárka láttán elcsodálkozott,
5048 5,2 | kifeszített vitorlákkal; és abban a hiszemben, hogy elaludtak
5049 5,2 | hiszemben, hogy elaludtak abban a halászok, odament a csónakhoz,
5050 5,2 | abban a halászok, odament a csónakhoz, de nem látott
5051 5,2 | keresztény, olaszra fordította a szót, és megkérdezte, hogyan
5052 5,2 | történhetett, hogy ezen a csónakon ily magányosan
5053 5,2 | magányosan ide vetődött. A leány az olasz beszéd hallatára
5054 5,2 | körülnézett, de nem ismerte meg a vidéket, s hogy szárazföldön
5055 5,2 | szárazföldön látta magát, kérdezte a jóasszonyt, vajon hol van?
5056 5,2 | vajon hol van? Felelte neki a jóasszony:~- Leányom, Susa
5057 5,2 | Leányom, Susa mellett vagy, a berberek országában.~A leány
5058 5,2 | a berberek országában.~A leány ennek hallatára elbúslakodott,
5059 5,2 | Isten nem küldötte érte a halált; félt a szégyentől,
5060 5,2 | küldötte érte a halált; félt a szégyentől, s nem tudván,
5061 5,2 | mitévő legyen, leült ottan a csónakja mellett és sírva
5062 5,2 | láttára megesett rajta szíve a jóasszonynak, és addig-addig
5063 5,2 | kedveskedett neki, mígnem a leány elmondotta, hogyan
5064 5,2 | az asszony megtudta, hogy a leány még aznap nem evett,
5065 5,2 | addig-addig istenkedett, mígnem a leány evett valamicskét.
5066 5,2 | utána Costanza megkérdezte a jóasszonyt: kicsoda, hogy
5067 5,2 | keresztény halászoknak. A Carapresa (vagyis „Jófogás”)
5068 5,2 | Jófogás”) szó hallatára a leány, bármennyire bánatos
5069 5,2 | honnét való, esdekelve kérte a jóasszonyt, hogy az Isten
5070 5,2 | gyalázat essék rajta. Carapresa a leány szavainak hallatára,
5071 5,2 | sebbel-lobbal összeszedte a hálókat, visszament a leányhoz,
5072 5,2 | összeszedte a hálókat, visszament a leányhoz, tetőtől talpig
5073 5,2 | cselekedett, miként mondotta. A hölgy, ki már koros asszony
5074 5,2 | asszonyt, szemébe nézett a leánynak, és sírva fakadt,
5075 5,2 | Kevés napok múltán ezekből a leány megtanult egyet-mást,
5076 5,2 | amazokkal dolgozgatott; a hölgynek s a többi asszonyoknak
5077 5,2 | dolgozgatott; a hölgynek s a többi asszonyoknak pedig
5078 5,2 | megtanulta. Miközben tehát a leány Susában éldegélt,
5079 5,2 | eme dolognak híre eljutott a börtönbe, Martuccio Gomito
5080 5,2 | ki fölöttébb jól értette a berberek nyelvét, és meghallotta,
5081 5,2 | minden erejét megfeszíti a védekezésre, monda egyiknek
5082 5,2 | tartották:~- Ha szólhatnék a királlyal, bizony megemberelném
5083 5,2 | adnék neki, hogy megnyerné a háborút.~A porkoláb elmondotta
5084 5,2 | hogy megnyerné a háborút.~A porkoláb elmondotta eme
5085 5,2 | pedig nyomban megjelentette a királynak. Miért is a király
5086 5,2 | megjelentette a királynak. Miért is a király parancsolta, hogy
5087 5,2 | felelt:~- Felséges Uram, ha a régebbi időben, mikor itt
5088 5,2 | régebbi időben, mikor itt a te országodban jártam, jól
5089 5,2 | az íjászokkal vívod meg a harcot, mint a többiekkel;
5090 5,2 | vívod meg a harcot, mint a többiekkel; éppen ezért,
5091 5,2 | elegendő nyílvesszejük, a tieid pedig bővében volnának,
5092 5,2 | hiszem, hogy megnyernéd a csatát.~Mondá erre a király:~-
5093 5,2 | megnyernéd a csatát.~Mondá erre a király:~- Az már igaz, hogy
5094 5,2 | módolni, biztosan megszerezném a győzelmet.~Mondotta erre
5095 5,2 | nyilaikat, és vitézeid is a magukét, jól tudod, hogy
5096 5,2 | tudod, hogy ellenségeid a csata folyamán kényteleníttetnek
5097 5,2 | vitézeid kilőttek, viszont a mieink is kényteleníttetnek
5098 5,2 | majd ama nyilakat, melyeket a mieink kilőttek, mivelhogy
5099 5,2 | bemetszésük nem illik rá a vastag húrokra, viszont
5100 5,2 | vastag húrokra, viszont a te vitézeid ellenkezőképpen
5101 5,2 | ellenség nyilaival, mivel a vékony húrra pompásan ráillik
5102 5,2 | vékony húrra pompásan ráillik a széles bemetszésű nyíl:
5103 5,2 | vitézeid bővében lesznek a nyilaknak, az ellenség pedig
5104 5,2 | ellenség pedig nagyon szűkében.~A királynak, ki okos ember
5105 5,2 | annak révén meg is nyerte a csatát; miért is Martuccio
5106 5,2 | feltárta minden hányattatását a jószívű hölgy előtt, kinél
5107 5,2 | megelégítse abban, mire a fülébe jutott hírek révén
5108 5,2 | révén oly igen vágyakozik. A hölgy igen javallotta eme
5109 5,2 | minekutána pedig ez megtudta, és a leánynak megjelentette,
5110 5,2 | megjelentette, hogy életben vagyon, a nemes hölgy maga kívánta
5111 5,2 | nem akartam másra bízni a dolgot, mint ő kívánta,
5112 5,2 | megindult annak háza felé. Mikor a leány megpillantotta őt,
5113 5,2 | könnyei. Martuccio, amint a leányt megpillantotta, kicsinyég
5114 5,2 | ama szívességet, mellyel a nemes hölgy, kinél lakott,
5115 5,2 | mindent elmondott neki, vagyis a maga és a leány kalandjait,
5116 5,2 | elmondott neki, vagyis a maga és a leány kalandjait, és hozzátette,
5117 5,2 | szerint feleségül venni őt. A király álmélkodott eme dolgokon,
5118 5,2 | dolgokon, maga elébe hívatta a leányt, s minekutána tőle
5119 5,2 | hozatott, s egy részöket a leánynak adta, más részöket
5120 5,2 | nagy tisztelettel övezte a nemes hölgyet, kinél Costanza
5121 5,2 | lakott, megköszönte néki, mit a leányért tett, és elhalmozta
5122 5,2 | elbúcsúzott tőle; s akkor a király engedelmével hajóra
5123 5,2 | Martuccio feleségül vette a leányt, fényes és pompás
5124 5,3 | rablók akadnak útjokba; ~a leány valamely erdőbe menekül,
5125 5,3 | elfogják, de megmenekül a rablók kezéből, s némi ~
5126 5,3 | megtér Rómába~Senki sem volt a társaságban, ki ne magasztalta
5127 5,3 | novelláját; mikor pedig a Királynő észrevette, hogy
5128 5,3 | parancsolta, hogy folytassa a sort. Ki is készséges engedelmességgel
5129 5,3 | mely valamikor feje volt a világnak, valamiképpen mostan
5130 5,3 | ügyesen intézte dolgát, hogy a leány is éppen úgy kezdte
5131 5,3 | őt, mint ahogy ő szerette a leányt. Pietrót sarkantyúzta
5132 5,3 | nem bírja tovább elviselni a mardosó kínt, mellyel az
5133 5,3 | gyötörte, feleségül kérte a leányt. Midőn hozzátartozói
5134 5,3 | volna, feleségül vette volna a leányt, hiába ellenkeztek
5135 5,3 | azonban fejébe vette, hogy ha a leány is javallja, mégiscsak
5136 5,3 | hírvivőjétől megtudta, hogy a leány csakugyan javallja,
5137 5,3 | felserkentek, s akkor Pietro a leánnyal együtt lóra szállt,
5138 5,3 | közel jutottak hozzájok, a leány észrevette őket, s
5139 5,3 | paripáját, és megfogódzkodván a nyeregkápában, sarkantyúit
5140 5,3 | sarkantyúit oly erővel belevágta a lovába, hogy az a fájdalmas
5141 5,3 | belevágta a lovába, hogy az a fájdalmas szúrásra nekiiramodott,
5142 5,3 | erdőbe. Pietro, ki inkább a leány arcát nézegette, mint
5143 5,3 | vette észre oly gyorsan a zsoldosokat, mint a leány;
5144 5,3 | gyorsan a zsoldosokat, mint a leány; s miközben még nem
5145 5,3 | lováról, és megkérdezték a nevét, mit is ő megmondott;
5146 5,3 | szólottak:~- Ez ellenségeinknek a barátja; mi egyebet tehetünk
5147 5,3 | közben kitalálta, mi lesz a sorsa; s akkor hirtelen
5148 5,3 | kevesebben vannak, mint a támadók, menekülésre fogták
5149 5,3 | támadók, menekülésre fogták a dolgot, amazok pedig üldözőbe
5150 5,3 | menekült azon az úton, melyen a leányt menekülni látta.
5151 5,3 | erdőben, és szólítgatta a leányt, de senki nem felelt
5152 5,3 | másfelől pedig féltette a maga és kedvese életét a
5153 5,3 | a maga és kedvese életét a vadállatoktól, melyek az
5154 5,3 | már-már úgy rémlett neki, hogy a leányt medve vagy farkas
5155 5,3 | farkas marcangolja.~Tehát ez a szerencsétlen Pietro egész
5156 5,3 | kiáltozván és szólítgatván a leányt, s mikor azt hitte,
5157 5,3 | megy, visszafelé ment; és a kiáltozás, a sírás, a rettegés
5158 5,3 | visszafelé ment; és a kiáltozás, a sírás, a rettegés és a hosszas
5159 5,3 | és a kiáltozás, a sírás, a rettegés és a hosszas koplalás
5160 5,3 | a sírás, a rettegés és a hosszas koplalás úgy elgyötörte,
5161 5,3 | leszállt lováról, melyet a fához kötött, s annak utána,
5162 5,3 | utána, hogy éjszaka idején a vadállatok szét ne marcangolják,
5163 5,3 | marcangolják, felmászott a tölgyfára; kevés idő múltán
5164 5,3 | kevés idő múltán felkelt a hold, s egészen világos
5165 5,3 | átkozván magában virrasztott. A leány, mint fentebb mondottuk,
5166 5,3 | tudta, merre vegye útját, a lova vitte csak úgy találomra,
5167 5,3 | való bánkódásban töltötte a vadon erdőben. Végül, mikor
5168 5,3 | kunyhót, s amily gyorsan csak a lábai bírták, odasietett,
5169 5,3 | Mikor ezek megpillantották a magányos leányt, szólottak
5170 5,3 | órában ím ez környéken?~A leány sírva felelte, hogy
5171 5,3 | messzire van-e még Anagni, mire a jóember ekképpen felelt:~-
5172 5,3 | mérföld.~Mondotta akkor a leány:~- Hát van-e itt valamely
5173 5,3 | nyerhetnék?~Felelte neki a jóember:~- Itt bizony sehol
5174 5,3 | odaérhetnél.~Kérdezte akkor a leány:~- Hát adnátok-e szállást
5175 5,3 | máshová nem mehetek?~Felelte a jóember:~- Leányom, nagy
5176 5,3 | figyelmeztetnünk kell, hogy ezen a környéken éjjel és nappal
5177 5,3 | nekünk szemrehányást ne tégy.~A leány, bár az agg ember
5178 5,3 | mintha az erdőben széttépnek a vadállatok.~És ekképpen
5179 5,3 | leszállt lováról, bement a szegény ember házába, és
5180 5,3 | sóhajtozott és siránkozott a maga és Pietro balsorsán,
5181 5,3 | pedig nappalodni kezdett, a leány nagy csapat ember
5182 5,3 | miért is felkelt, kiment a nagy udvarba, mely a kis
5183 5,3 | kiment a nagy udvarba, mely a kis kunyhó mögött volt,
5184 5,3 | elbújt abban, hogy ha ez a népség idejön, egyhamar
5185 5,3 | És alighogy elbújt, midőn a nagy csapat zsivány máris
5186 5,3 | csapat zsivány máris odaért a házikó ajtajához, és kinyitván
5187 5,3 | amint beléptek, ott látták a leány felnyergelt paripáját,
5188 5,3 | megkérdezték, ki van itt. A jóember, hogy a leányt nem
5189 5,3 | van itt. A jóember, hogy a leányt nem látta, ekképpen
5190 5,3 | itt más rajtunk kívül; ez a paripa pedig elszabadult
5191 5,3 | mi pedig beeresztettük a házba, hogy fel ne falják
5192 5,3 | házba, hogy fel ne falják a farkasok.~- Hát akkor jó
5193 5,3 | jó lesz nekünk - szólott a banda kapitánya -, mivelhogy
5194 5,3 | Elszéledtek aztán valamennyien a kicsiny házban, némelyek
5195 5,3 | hiányában belevágta, lándzsáját a szénaboglyába, és csak az
5196 5,3 | őrizte, hogy meg nem ölte a leányt rejtekében, vagy
5197 5,3 | árulta magát, mivelhogy a lándzsa bal melléig szaladt,
5198 5,3 | felszakította ruháját, miért is a leány már-már hangosan felsikoltott,
5199 5,3 | magát, és csendben maradt. A zsiványok, egyik itt, másik
5200 5,3 | mentek, és magokkal vitték a leánynak paripáját. És mikor
5201 5,3 | mikor már messzire voltak, a jóember megkérdezte a feleségét:~-
5202 5,3 | voltak, a jóember megkérdezte a feleségét:~- Mi történt
5203 5,3 | láttam őt, mióta felkeltünk?~A jóasszony felelte, hogy
5204 5,3 | keresésére indult. Mikor a leány megneszelte, hogy
5205 5,3 | leány megneszelte, hogy a zsiványok odábbálltak, kibújt
5206 5,3 | zsiványok odábbálltak, kibújt a szénaboglyából: ezen pedig
5207 5,3 | szénaboglyából: ezen pedig a jóember nagyon megörült,
5208 5,3 | mivel már virradt, monda a leánynak:~- Most, hogy mindjárt
5209 5,3 | kell ám jönnöd, mivelhogy a zsivány népség, mely most
5210 5,3 | innét, elvitte paripádat.~A leány belenyugodott ebbe,
5211 5,3 | kérte, hogy vezessék el a kastélyba; miért is felkerekedtek,
5212 5,3 | óra tájban odaérkeztek. A kastély valamely Orsinié
5213 5,3 | véletlenül éppen otthon volt a felesége, áldott lelkű és
5214 5,3 | asszony; ki is mikor meglátta a leányt, nyomban megismerte
5215 5,3 | kívánta, hogyan került ide. A leány mindent elmesélt neki.
5216 5,3 | hogy megölték. Monda tehát a leánynak:~- Mivel nem tudod,
5217 5,3 | bánatában ott gubbasztott a tölgyfán, az első álom idején
5218 5,3 | is ahogy megpillantották a paripát, nyomban köréje
5219 5,3 | nyomban köréje sereglettek. A paripa megérezte őket, felkapta
5220 5,3 | felkapta fejét, elszakította a kötőféket, és menekülni
5221 5,3 | patáival védekezett; végezetül a farkasok leterítették, megfojtották,
5222 5,3 | megvette az Isten hidege a fán, minthogy szakadatlanul
5223 5,3 | rettegés közben leszállott a tölgyfáról, és megindult
5224 5,3 | tölgyfáról, és megindult a tűz irányában, s addig ment,
5225 5,3 | mígnem odáig érkezett; a tűz körül pedig pásztorok
5226 5,3 | megkérdezte őket, ha van-e ezen a tájon valami nyaraló vagy
5227 5,3 | kastély, hová elmehetne.~A pásztorok azt felelték,
5228 5,3 | valamelyikök kísérje el a kastélyba, mit is ketten
5229 5,3 | meginduljanak az erdőbe a leány keresésére, midőn
5230 5,3 | áradt el benne. Emésztette a vágy, hogy ölelésére siessen,
5231 5,3 | mivel szégyellette magát a hölgy előtt. És bár ő is
5232 5,3 | ő is nagyon boldog volt, a leány boldogsága egy cseppet
5233 5,3 | cseppet sem volt kisebb. A nemes hölgy nagy szívességgel
5234 5,3 | állja emez szándokát, mely a leánynak is kedve szerint
5235 5,3 | az akasztófától, másikat a lándzsadöféstől, mindkettőt
5236 5,3 | meg hát, s tartsuk meg itt a lakodalmat Liello költségén,
5237 5,3 | megtartották hát ottan a menyegzőt és a nemes hölgy
5238 5,3 | hát ottan a menyegzőt és a nemes hölgy fényes lakodalmat
5239 5,3 | lakodalmat csapott, már amennyire a hegyek között módjában volt,
5240 5,3 | zsengéit. Kevés napok múltán a hölgy velök együtt lóra
5241 5,3 | háborodva annak csínye miatt, a hölgy mégis megbékéltette
5242 5,4 | akkor ez feleségül veszi a leányt, annak atyjával pedig
5243 5,4 | elhalmozták, parancsolta a Királynő Filostratónak,
5244 5,4 | Filostratónak, hogy mondja el a maga novelláját; ki is mosolyogván
5245 5,4 | egy szép szál csinos ifjú, a Manardi da Brettinoro családból
5246 5,4 | csakúgy nem féltette Lizio s a felesége a leányt, mintha
5247 5,4 | féltette Lizio s a felesége a leányt, mintha tulajdon
5248 5,4 | egyszer s másszor látván a gyönyörű és bájos és dicséretes
5249 5,4 | tartotta szerelmét. Hogy pedig a leány ezt mégis észrevette,
5250 5,4 | engedd, hogy elsorvadjak a szerelem miatt.~Felelte
5251 5,4 | szerelem miatt.~Felelte a leány azon nyomban:~- Adná
5252 5,4 | hogy én elsorvadjak.~Ez a válasz fölöttébb megnövelte
5253 5,4 | bátorságát, miért is mondá a leánynak:~- Rajtam soha
5254 5,4 | megmentésére.~Felelte akkor a leány:~- Ricciardo, látod,
5255 5,4 | anélkül, hogy szégyent vonnék a fejemre, csak mondd meg,
5256 5,4 | én csak egy módját látom a dolognak, tudniillik, ha
5257 5,4 | május vége felé jártak, a leány panaszkodni kezdett
5258 5,4 | panaszkodni kezdett anyjának, hogy a múlt éjszakán semmit nem
5259 5,4 | semmit nem tudott aludni a roppant forróság miatt.
5260 5,4 | kellene gondolnod, hogy a leányok mennyivel hevülékenyebbek,
5261 5,4 | mennyivel hevülékenyebbek, mint a koros asszonyok.~Szólott
5262 5,4 | de én nem kormányozhatom a meleget és hideget tetszésem
5263 5,4 | szobájának szomszédságában vagyon a kertje fölött, és ottan
5264 5,4 | ottan aludnám, és hallgatnám a fülemüle csattogását, és
5265 5,4 | jobban érezném magamat, mint a te szobádban.~Mondotta akkor
5266 5,4 | Mikor Lizio uram meghallotta a dolgot feleségétől, mivelhogy
5267 5,4 | Majd én megtanítom elaludni a tücskök cirpelése mellett
5268 5,4 | megtudta, inkább mérgében, mint a forróság miatt, a következő
5269 5,4 | mint a forróság miatt, a következő éjszakán nemcsak
5270 5,4 | panaszkodott, mily nagy a forróság. Ennek hallatára
5271 5,4 | te nemigen szereted ezt a leányt; mit árt neked, ha
5272 5,4 | Egész éjszaka hánykolódott a forróság miatt; aztán meg
5273 5,4 | csodálkozol azon, hogy örömét leli a fülemüle csattogásában,
5274 5,4 | csattogásában, hiszen még kislány. A kislányok pedig szeretik
5275 5,4 | ottan, és hallgassa kedvére a fülemüle csattogását.~Mikor
5276 5,4 | fülemüle csattogását.~Mikor a leány ezt megtudta, tüstént
5277 5,4 | Ricciardót, s megadta neki a megbeszélt jelet, melyből
5278 5,4 | Lizio, amint hallotta, hogy a leány lefeküdt, bezárta
5279 5,4 | felkapaszkodott egy másik falnak a párkányára, és miközben
5280 5,4 | párkányára, és miközben a lezuhanás veszedelme fenye
5281 5,4 | kimondhatatlan örömmel fogadta a leány; és minekutána összevissza
5282 5,4 | újra csattogásra késztetvén a fülemülét. Mivel pedig az
5283 5,4 | is gondoltak rá; s mivel a forróságban és a csintalankodásban
5284 5,4 | s mivel a forróságban és a csintalankodásban felhevültek,
5285 5,4 | kezével pedig megfogta azt a micsodát, melyet a hölgyek
5286 5,4 | megfogta azt a micsodát, melyet a hölgyek különösképpen férfiak
5287 5,4 | nevezni. Ekképpen aludván mint a bunda, felvirradt a nap,
5288 5,4 | mint a bunda, felvirradt a nap, és Lizio úr felkelt,
5289 5,4 | aludt ma éjszaka Caterina a fülemüle csattogása mellett.”
5290 5,4 | kiment, halkan félrevonta a kárpitot, mely az ágyat
5291 5,4 | ölelkezvén aludni Ricciardót és a leányt a fentebb mondott
5292 5,4 | aludni Ricciardót és a leányt a fentebb mondott módon; mivel
5293 5,4 | kívánkozott oly igen leányod a fülemülére, melyet is megfogott,
5294 5,4 | melyet is megfogott, s most a kezében tart.~Felelte az
5295 5,4 | ágyhoz, és mikor felemelték a kárpitot, nyilván láthatta
5296 5,4 | fogta meg és tartja kezében a fülemülét, melynek csattogására
5297 5,4 | mivelhogy valóban, ha megfogta a madarat, legyen is az övé.
5298 5,4 | mindenekelőtt el kell jegyeznie a leányt; akkor majd megtudja,
5299 5,4 | nem idegen kalitkába dugta a fülemüléjét, hanem a magáéba.~
5300 5,4 | dugta a fülemüléjét, hanem a magáéba.~Az asszony megnyugodott
5301 5,4 | éjszakája volt és jól aludt, és a fülemülét is megfogta, hát
5302 5,4 | mivelhogy ránk virradt a nappal, és engem itten kapott?~
5303 5,4 | termett Lizio, és félrevonván a kárpitot, felelte:~- Majd
5304 5,4 | mintha kitépték volna szívét a melléből, és felült az ágyban
5305 5,4 | vagyok, és rászolgáltam a halálra, s azért tégy velem,
5306 5,4 | hogy megmentsd magadat a haláltól, engemet pedig
5307 5,4 | haláltól, engemet pedig a gyalázattól, jegyezd el
5308 5,4 | Caterinát, hogy miként ma éjjel a tiéd volt, mind élete fogytáig
5309 5,4 | volt, mind élete fogytáig a tiéd legyen, és ekképpen
5310 5,4 | beszélt, Caterina elengedte a fülemülét, és betakarózván,
5311 5,4 | szégyenkezés, valamint a készség annak jóvátételére,
5312 5,4 | jóvátételére, rész szerint pedig a rettegés a haláltól és a
5313 5,4 | szerint pedig a rettegés a haláltól és a menekülés
5314 5,4 | a rettegés a haláltól és a menekülés vágya, s mindenekfelett
5315 5,4 | vágya, s mindenekfelett a forró szerelem és a sóvárgás,
5316 5,4 | mindenekfelett a forró szerelem és a sóvárgás, hogy megnyerje
5317 5,4 | felkeljetek.~Eltávoztak tehát, és a fiatalok megölelték egymást,
5318 5,4 | egyszer feleségül vette a leányt, és nagy ünnepséggel
5319 5,5 | gondjaira bízza s meghal; ~a leányt Faenzában Giannole
5320 5,5 | de akkor kiderül, hogy a leány Giannole húga, ~mire
5321 5,5 | Minghinóhoz adják feleségül~A fülemüle novellájának hallatára
5322 5,5 | novellájának hallatára mind a hölgyek annyit kacagtak,
5323 5,5 | kissé nevetgéltek, szólott a Királynő:~- Annyi bizonyos,
5324 5,5 | töltötték. Midőn pedig Guidotto a végét járta, és nem volt
5325 5,5 | nagy időn által szenvedte a háborút és a balsors csapásait,
5326 5,5 | által szenvedte a háborút és a balsors csapásait, némiképpen
5327 5,5 | visszatért oda, s magával hozta a leánykát, kit Guidotto reáhagyott,
5328 5,5 | szívesen feleségül vette volna a leányt, ki már tizenöt esztendős
5329 5,5 | vacsorára, bebocsájtalak a leányhoz, mivel ha én szólnék
5330 5,5 | Minghino megbarátkozott a szolgálóval, és annyira
5331 5,5 | ízben is vitt tőle üzenetet a leánynak, kiben is már-már
5332 5,5 | ezenfelül megígérte neki a cseléd, hogy bejuttatja
5333 5,5 | cseléd, hogy bejuttatja a leányhoz, mihelyt Giacomino
5334 5,5 | majd odajön, és nyitva leli a kaput. Másfelől a cseléd
5335 5,5 | nyitva leli a kaput. Másfelől a cseléd semmit nem tudván
5336 5,5 | értésére adta, hogy maradjon a ház közelében, s mikor meglátja
5337 5,5 | közelében, s mikor meglátja a jelet, melyet majd ő ad,
5338 5,5 | be.~Leszállt az este, s a szerelmesek, kik semmit
5339 5,5 | s mindegyik gyanakodott a másikra, néhány fegyveres
5340 5,5 | hogy birtokukba vegyék a leányt. Minghino az embereivel
5341 5,5 | házában, mely szomszédos volt a leány házával, hogy ott
5342 5,5 | házával, hogy ott várja meg a jeladást; Giannole a cimboráival
5343 5,5 | meg a jeladást; Giannole a cimboráival a háztól kissé
5344 5,5 | Giannole a cimboráival a háztól kissé távolabb foglalt
5345 5,5 | foglalt állást. Crivello meg a cseléd, amint Giacomino
5346 5,5 | eltávolítani. Mondá Crivello a cselédnek:~- Miért nem mégy
5347 5,5 | aludni? Mit ténferegsz itt a házban keresztül-kasul?~
5348 5,5 | házban keresztül-kasul?~A cseléd viszont mondotta:~-
5349 5,5 | Hát te miért nem mégy a gazdádért? Mit lebzselsz
5350 5,5 | ekképpen egyik sem tudta a másikat kimozdítani helyéből.
5351 5,5 | nyugton, könnyen megkaphatja a magáét.” Megadta tehát a
5352 5,5 | a magáét.” Megadta tehát a megbeszélt jelet, kiment
5353 5,5 | cimborájával belépett, és a leányt a nagy teremben lelte,
5354 5,5 | cimborájával belépett, és a leányt a nagy teremben lelte, hol
5355 5,5 | megfogta, hogy elvigyék. A leány rúgkapált, és hangosan
5356 5,5 | ordítozott, hasonlatosképpen a szolgáló is. Mikor ezt Minghino
5357 5,5 | cimboráival; és látván, hogy a leányt már cipelik kifelé
5358 5,5 | leányt már cipelik kifelé a kapun, kardot rántottak,
5359 5,5 | ezt mondták, megkezdődött a csetepaté; másfelől a zajra
5360 5,5 | megkezdődött a csetepaté; másfelől a zajra kirohantak a szomszédok
5361 5,5 | másfelől a zajra kirohantak a szomszédok fáklyákkal s
5362 5,5 | Minghinónak, szitkozódván a merénylet miatt. Miért is
5363 5,5 | hosszas viaskodás után elvette a leányt Giannolétól, és visszavitte
5364 5,5 | visszavitte Giacomino házába. A csetepaté csak akkor ért
5365 5,5 | véget, mikor rajtuk ütöttek a város kapitányának csatlósai,
5366 5,5 | sokat foglyul ejtettek, és a többiek között elfogták
5367 5,5 | hogyan történt, s látta, hogy a leány az egészben ártatlan,
5368 5,5 | minél előbb férjhez adja a leányt, nehogy efféle eset
5369 5,5 | ne vegye oly igen zokon a meggondolatlan ifjak részéről
5370 5,5 | felajánlottak neki önmagok és a bűnös ifjak nevében mindennémű
5371 5,5 | akkor is, ha nem laknám a ti várostokban, hanem magam
5372 5,5 | esett bántás; tudniillik ez a leány nem cremonai, nem
5373 5,5 | amit csak tőlem kívántok.~A nemes urak hallván, hogy
5374 5,5 | nemes urak hallván, hogy a leány faenzai, elcsodálkoztak
5375 5,5 | hogyan jutott kezébe ez a leány, és honnan tudja,
5376 5,5 | Frigyes császár elfoglalta ezt a várost, ő maga az általános
5377 5,5 | kevesebb; s mikor felment a lépcsőn, a leányka atyjának
5378 5,5 | mikor felment a lépcsőn, a leányka atyjának szólította:
5379 5,5 | s mindazzal együtt, mi a házban volt, elhozta a leányt
5380 5,5 | mi a házban volt, elhozta a leányt Fanóba, s mikor ottan
5381 5,5 | mi az övé volt; s ámbár a leány eladó sorba került,
5382 5,5 | hogy afféle eset, mint a tegnap esti, meg ne ismétlődjék.~
5383 5,5 | ismétlődjék.~Volt pedig ottan a többiek között bizonyos
5384 5,5 | nagyon jól tudta, kinek a házát fosztotta ki Guidotto;
5385 5,5 | hogy az illetőt ottan látta a többiek között, odalépett
5386 5,5 | és ráismertem, hogy ez a te házad volt; hát csak
5387 5,5 | bizonyosan megismered, hogy a te leányod.~Miért is Bernabuccio
5388 5,5 | vitte, és elébe hívatta a leányt. Mikor Bernabuccio
5389 5,5 | neki, hogy kissé felemelje a haját bal füle felett; ebbe
5390 5,5 | Bernabuccio tehát odalépett a leányhoz, ki pironkodva
5391 5,5 | felemelte haját, s meglátta a keresztet; miből is valóban
5392 5,5 | fakadt, s megölelte őt, ámbár a leány húzódozott: annak
5393 5,5 | Guidotto kifosztott, s ezt a leányt a hirtelen rémületben
5394 5,5 | kifosztott, s ezt a leányt a hirtelen rémületben ott
5395 5,5 | hittük, hogy benne égett a házban, mely ugyanaz napon
5396 5,5 | ugyanaz napon kigyulladt.~A leány, mikor ezt hallotta,
5397 5,5 | valamennyinek megmutatta a leányt, és elmondta az esetét,
5398 5,5 | beleegyezett, magával vitte a leányt házába. Mikor ennek
5399 5,5 | Mikor ennek hírét vette a város kapitánya, ki derék
5400 5,5 | tartott, Bernabuccio fia s a leánynak édes bátyja, elhatározta,
5401 5,5 | Giacominónál közbenjárt a dologban, megbékéltette
5402 5,5 | feleségül adta Minghinóhoz a leányt, kinek neve Agnesa
5403 5,5 | bocsátotta Crivellót és a többieket, kik emez ügybe
5404 5,6 | oszlophoz kötözik, hogy a leánnyal együtt megégessék; ~
5405 5,6 | megmenekül és feleségül veszi a leányt~Mikor Neifile befejezte
5406 5,6 | novelláját, mely igen tetszett a hölgyeknek; parancsolta
5407 5,6 | hölgyeknek; parancsolta a Királynő Pampineának, hogy
5408 5,6 | Pampineának, hogy mondja el a maga novelláját. Ki is tüstént
5409 5,6 | Bájos hölgyeim, hatalmas a szerelem ereje, és nagy
5410 5,6 | sejtett veszedelmekbe sodorja a szerelmeseket, miként ama
5411 5,6 | megismerszik, melyeket ma és a többi napokon itten elbeszéltek.
5412 5,6 | nemes úrnak leánya, kit a tulajdon életénél is jobban
5413 5,6 | szigetről való volt, s viszont a leány is szerette őt. Ez
5414 5,6 | Procidából Ischiába, hogy lássa a leányt, hanem hahogy nem
5415 5,6 | szerették egymást, történt, hogy a leány valamely nyári napon
5416 5,6 | egy szál egymaga lement a tengerpartra, és szikláról
5417 5,6 | kagylókat feszegetett le a kövekről, s közben eljutott
5418 5,6 | ezek látták, mely gyönyörű a leány, és hogy egyedül van,
5419 5,6 | követte. Megfogták tehát a leányt, s bár igen sikoltozott,
5420 5,6 | meghányták-vetették, kié legyen a leány, s egy szó, mint száz,
5421 5,6 | tartván, hogy rossz vége lesz a dolognak, s a leány miatt
5422 5,6 | vége lesz a dolognak, s a leány miatt még meggyűlik
5423 5,6 | leány miatt még meggyűlik a bajuk, megegyeztek abban,
5424 5,6 | érkezvén, akképpen cselekedtek.~A király, mikor látta, mely
5425 5,6 | megörült neki; mivel azonban a leányka betegeskedett, parancsolta,
5426 5,6 | cselekedtek.~Ischiában nagy volt a felzúdulás a leány elrablása
5427 5,6 | Ischiában nagy volt a felzúdulás a leány elrablása miatt, s
5428 5,6 | Gianni, kinek több köze volt a leányhoz, mint bárki másnak,
5429 5,6 | végigportyázta az egész tengerpartot a Minerva-foktól egészen a
5430 5,6 | a Minerva-foktól egészen a calabriai Scaleáig, s miközben
5431 5,6 | miközben mindenütt kutatta a leányt, Scaleában megtudta,
5432 5,6 | nyomozás után megtudta, hogy a leányt a királynak ajándékozták,
5433 5,6 | megtudta, hogy a leányt a királynak ajándékozták,
5434 5,6 | ajándékozták, ki is azt a Cuba kertben őrizteti; ezen
5435 5,6 | Mindazonáltal ott tartóztatta a szerelem; visszaküldötte
5436 5,6 | szerelem; visszaküldötte hát a hajót, s látván, hogy senki
5437 5,6 | gyakorta ott lebzselvén a Cuba táján, egy napon váratlanul
5438 5,6 | megpillantotta egyik ablakban a leányt, s az is őt, miért
5439 5,6 | pedig Gianni látta, hogy a hely elhagyatott, oly közel
5440 5,6 | amennyire csak lehetett, beszélt a leánnyal, s megtudta tőle,
5441 5,6 | visszament oda, átmászott a falon, melyen még egy harkály
5442 5,6 | felkapaszkodni, beugrott a kertbe, és lelt abban valamely
5443 5,6 | odatámasztotta egy ablakhoz, melyet a leány megjelölt, s könnyűszerrel
5444 5,6 | könnyűszerrel felmászott.~A leány meggondolván, hogy
5445 5,6 | tisztességét, melynek őrzése miatt a múltban némiképpen rideg
5446 5,6 | mint éppen neki, és abban a reményben, hogy ráveheti
5447 5,6 | beugrott rajta, s odafeküdt a leány mellé, ki még nem
5448 5,6 | egyébre sor került volna, a leány apróra feltárta előtte
5449 5,6 | melynél nagyobbat nem adhat a szerelem; s minekutána több
5450 5,6 | elaludtak egymásnak karjaiban.~A királynak első pillantásra
5451 5,6 | pillantásra fölöttébb megtetszett a leány, s mostan hát eszébe
5452 5,6 | szolgáival csöndben átment a Cuba kertbe. S amint a kastélyba
5453 5,6 | átment a Cuba kertbe. S amint a kastélyba belépett, halkan
5454 5,6 | melyben tudomása szerint a leány aludt, és hatalmas
5455 5,6 | pillantott, látta, hogy abban a leány és Gianni meztelenül
5456 5,6 | kevés híján leszúrta mind a kettőt az oldalán csüngő
5457 5,6 | bármely embertől, hát még a királytól, meztelen embereket
5458 5,6 | okozott neki. Az pedig felelte a kérdésre, hogy emlékezete
5459 5,6 | soha életében nem látta. A király tehát nagy mérgében
5460 5,6 | tehát nagy mérgében távozott a szobából, és parancsolta,
5461 5,6 | szobából, és parancsolta, hogy a két szerelmest azon meztelenül
5462 5,6 | Palermóba vigyék, hol is a piarcon háttal egymásnak
5463 5,6 | dühös indulattal. Amint a király távozott, nyomban
5464 5,6 | sereg csatlós rohanta meg a két szerelmest, s nem csupán
5465 5,6 | búslakodott e pillanatban a két fiatal teremtés, mennyire
5466 5,6 | siránkozott és jajgatott. A király parancsára tehát
5467 5,6 | tehát Palermóba vitték, s a piarcon oszlophoz kötözték
5468 5,6 | szemök láttára előkészítették a rőzsét meg a tüzet, hogy
5469 5,6 | előkészítették a rőzsét meg a tüzet, hogy megégessék őket
5470 5,6 | tüzet, hogy megégessék őket a királytól megszabott órában.
5471 5,6 | órában. És hamarosan mind a palermói férfiak és nők
5472 5,6 | nők összecsődültek ottan a két szerelmes látására;
5473 5,6 | két szerelmes látására; a férfiak mind azért, hogy
5474 5,6 | azért, hogy megbámulják a leányt, s miként ők magasztalták
5475 5,6 | s miként ők magasztalták a leánynak gyönyörű termetét
5476 5,6 | termetét és szépségét, akképpen a nők, kik azért sereglettek
5477 5,6 | fölöttébb magasztalták. De a két szerencsétlen szerelmes
5478 5,6 | minden pillanatban várták a kegyetlen tűzhalált.~S miközben
5479 5,6 | miközben ekképpen ott állottak a pellengéren a megszabott
5480 5,6 | ott állottak a pellengéren a megszabott óráig, mindenfelé
5481 5,6 | követtek el, és eljutott a hír valamely Ruggieri dell’
5482 5,6 | férfiúnak fülébe, ki akkor a királynak tengernagya volt,
5483 5,6 | odaérkezvén, előbb megnézte a leányt, és fölöttébb megcsodálta
5484 5,6 | vajon Gianni di Procida-e a neve. Gianni feltekintett
5485 5,6 | feltekintett s megismervén a tengernagyot, felelt ekképpen:~-
5486 5,6 | leszek az.~Megkérdezte akkor a tengernagy, mi dolog juttatta
5487 5,6 | Felelte erre Gianni:~- A szerelem s a királynak haragja.~
5488 5,6 | erre Gianni:~- A szerelem s a királynak haragja.~Akkor
5489 5,6 | királynak haragja.~Akkor a tengernagy apróra elmondatta
5490 5,6 | ítélet végrehajtása, hogy a királynak újabb parancsa
5491 5,6 | és semmit nem késlekedvén a király elébe járult. És
5492 5,6 | felől parancsot adtál, hogy a piarcon megégettessenek?~
5493 5,6 | piarcon megégettessenek?~A király megmondta neki. Akkor
5494 5,6 | tőled nem; és valamiképpen a bűnök bűnhődést érdemelnek,
5495 5,6 | bűnhődést érdemelnek, akképpen a jótettek jutalmat érdemelnek,
5496 5,6 | könyörületesség is vagyon a világon. Tudod-e, kik azok,
5497 5,6 | kiket meg akarsz égettetni?~A király felelte, hogy nem
5498 5,6 | és ura vagy e szigetnek. A leányzó leánya Marino Bolgarónak,
5499 5,6 | által szerették egymást, és a szerelem vitte rá őket ím
5500 5,6 | bűnnek lehet nevezni azt, mit a fiatalok szerelemből cselekszenek),
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10500 | 10501-10609 |