Nap,  Novella

 5501  5,6 |                     kellene elhalmoznod őket?~A király ennek hallatára meggyőződött
 5502  5,6 |                tüstént hírvivőt küldött, hogy a két fiatal teremtést oldják
 5503  5,6 |                     és ajándékokkal jóváteszi a rajtok esett méltatlanságot;
 5504  5,6 |                  tudta, hogy mindkettőnek egy a kívánsága, feleségül adta
 5505  5,6 |                      feleségül adta Giannihoz a leányt, elhalmozta őket
 5506  5,7 |                      s mikor vesszőzés közben a vesztőhelyre viszik, ~atyja
 5507  5,7 |                     feleségül veszi Violantét~A hölgyek feszült várakozással,
 5508  5,7 |                  lesték, vajon máglyára jut-e a két szerelmes, s mikor hallották,
 5509  5,7 |                   Istent, s mind felvidultak; a Királynő pedig, hogy a novella
 5510  5,7 |                        a Királynő pedig, hogy a novella végét hallotta,
 5511  5,7 |                    hallotta, Laurettára rótta a feladatot, hogy a következő
 5512  5,7 |                       rótta a feladatot, hogy a következő novellát mondja,
 5513  5,7 |                    hölgyeim, az időben, mikor a jóságos Vilmos király uralkodott
 5514  5,7 |                  genovai kalózgályák érkeztek a Levantéból, hol is Örményország
 5515  5,7 |                      mégis együtt nevelkedett a házban Amerigo gyermekeivel;
 5516  5,7 |                     felszabadította; és abban a hiszemben, hogy török, megkereszteltette
 5517  5,7 |                   török, megkereszteltette és a Pietro nevet adta neki,
 5518  5,7 |                      melyet tilosnak vélt. De a leány, ki szívesen rajta
 5519  5,7 |                    nem mert egyik sem szólani a másiknak, holott mindketten
 5520  5,7 |             egyenlőképpen égtek felgyulladván a szerelem lángjaiban, a Szerencse,
 5521  5,7 |          felgyulladván a szerelem lángjaiban, a Szerencse, mintha csak szántszándékkal
 5522  5,7 |                       volna, megmutatta nékik a módját, hogyan vetkezzék
 5523  5,7 |                 nyaralója volt, hová felesége a leányával s más hölgyekkel
 5524  5,7 |                  borították be; miért is hogy a vihar ott ne kapja őket,
 5525  5,7 |                      vihar ott ne kapja őket, a hölgy társaságával egyetemben
 5526  5,7 |                szaporán lépkedtek, ahogy csak a lábok bírta. De Pietro,
 5527  5,7 |                      volt, s hasonlatosképpen a leány, jóval gyorsabban
 5528  5,7 |                   jóval gyorsabban járt, mint a leánynak anyja és mind a
 5529  5,7 |                      a leánynak anyja és mind a többi hölgyek, miközben
 5530  5,7 |                 miközben talán nem is annyira a vihartól való rettegés,
 5531  5,7 |                    való rettegés, mint inkább a szerelem sarkantyúzta őket:
 5532  5,7 |                  mikor már annyira megelőzték a hölgyet és a többieket,
 5533  5,7 |                       megelőzték a hölgyet és a többieket, hogy nem is látták
 5534  5,7 |                     szakadt reájok, mely elől a hölgy, társaságával egyetemben,
 5535  5,7 |              parasztházba menekült. Pietro és a leány, mivel egyéb menedék
 5536  5,7 |                  mivel egyéb menedék nem volt a közelben, bement egy omladozó
 5537  5,7 |                     senki nem lakott, s ebben a tetőnek kevéske maradványa
 5538  5,7 |              mindketten, s mivel keskeny volt a fedél, a szükség kényszerítette
 5539  5,7 |                   mivel keskeny volt a fedél, a szükség kényszerítette őket,
 5540  5,7 |                    maradhatnék, ahogy vagyok.~A leány pedig felelt:~- Bizony,
 5541  5,7 |                   következett az ölelés, majd a csókolódzás, miközben szüntelenül
 5542  5,7 |                 miközben szüntelenül zuhogott a jégeső. De hogy ne részletezzem
 5543  5,7 |                részletezzem apróra az esetet: a vihar csak akkor nyugodott
 5544  5,7 |                        mikor ők, meg­ismervén a szerelem fő-fő gyönyörűségeit,
 5545  5,7 |                titokban. Az orkán elült, s ők a közeli városkapunál megvárták
 5546  5,7 |                 közeli városkapunál megvárták a hölgyet, s vele együtt hazatértek.
 5547  5,7 |           mindkettejök nagy gyönyörűségére; s a dolognak vége az lett, hogy
 5548  5,7 |                   dolognak vége az lett, hogy a leány teherbe esett, ez
 5549  5,7 |                    kellemetlen volt; miért is a leány mindennémű mesterkedést
 5550  5,7 |                 mesterkedést megpróbált, hogy a természet rendje ellenére
 5551  5,7 |                    megszökik, s ezt megmondta a leánynak. Az pedig ennek
 5552  5,7 |             mindkettőnk bűnéért.~Felelte erre a leány:~- Pietro, az én bűnöm
 5553  5,7 |                      de bizonyosra vedd, hogy a tiedet soha meg nem tudják,
 5554  5,7 |                 feledd megtartani ígéretedet.~A leány, amennyire csak tudta,
 5555  5,7 |                       könyörgött, mentse meg. A hölgy módfelett felháborodott,
 5556  5,7 |                       kegyetlenül szidalmazta a leányt, s mindenképpen tudni
 5557  5,7 |                   tudni kívánta, hogyan esett a dolog. A leány, hogy Pietrót
 5558  5,7 |                kívánta, hogyan esett a dolog. A leány, hogy Pietrót bajba
 5559  5,7 |                     elferdítvén az igazságot. A hölgy elhitte neki, s hogy
 5560  5,7 |                birtokukra. Ottan pedig, mikor a szülés órája elérkezett,
 5561  5,7 |                      szülés órája elérkezett, a leány asszonymódra sikoltozott,
 5562  5,7 |                      történt, hogy Amerigo úr a solymászatból meg­térvén,
 5563  5,7 |                  kérdezte, mi történik itten. A hölgy látván, hogy férje
 5564  5,7 |                      mi történt leányával. De a férfi, mivel nem volt oly
 5565  5,7 |                   volt oly könnyen hivő, mint a felesége, azt felelte rá:
 5566  5,7 |                      rá: nem lehet igaz, hogy a leány ne tudná, kitől esett
 5567  5,7 |                    hogy irgalmatlanul megöli. A hölgy tőle telhetőleg igyekezett
 5568  5,7 |                      kivont kardjával kezében a leányra rohant - ki is,
 5569  5,7 |                     Vagy megmondod, ki fia ez a kölyök, vagy halál fia vagy.~
 5570  5,7 |                  kölyök, vagy halál fia vagy.~A leány halálos félelmében
 5571  5,7 |                      történt kettejök között. A lovag ennek hallatára szinte
 5572  5,7 |                   megállani, hogy meg ne ölje a leányt; s minekutána leányának
 5573  5,7 |                  leányának szemébe vágta, mit a harag sugallott neki, újból
 5574  5,7 |                    bizonyos Currado úrnak, ki a királynak kapitánya volt,
 5575  5,7 |                   semmi rossztól nem tartott, a kapitány nyomban elfogatta,
 5576  5,7 |                 bevallott. Kevés napok múltán a kapitány arra ítélte, hogy
 5577  5,7 |                    kapitány arra ítélte, hogy a városon keresztül végigvesszőzzék,
 5578  5,7 |                  egyazon órában pusztuljon el a két szerelmes és gyermekök,
 5579  5,7 |                 halált kívánja e kettő közül, a mérget-e vagy a vasat; különben
 5580  5,7 |                  kettő közül, a mérget-e vagy a vasat; különben mind a város
 5581  5,7 |                   vagy a vasat; különben mind a város egész népének szeme
 5582  5,7 |                        ennek utána pedig fogd a kölykét, kit kevés napokkal
 5583  5,7 |                  szült, loccsantsd szét fejét a falon, s vesd a kutyáknak
 5584  5,7 |                    szét fejét a falon, s vesd a kutyáknak eledelül.~Minekutána
 5585  5,7 |                kutyáknak eledelül.~Minekutána a kegyetlen apa ezt a könyörtelen
 5586  5,7 |                Minekutána a kegyetlen apa ezt a könyörtelen ítéletet mondotta
 5587  5,7 |               mondotta leányára és unokájára, a szolga, ki éppenséggel nem
 5588  5,7 |                   gonosz lelkű, útnak indult. A halálra ítélt Pietro, kit
 5589  5,7 |                     halálra ítélt Pietro, kit a poroszlók szüntelen korbácsolás
 5590  5,7 |                  szüntelen korbácsolás közben a vesztőhelyre vittek, a csapat
 5591  5,7 |                 közben a vesztőhelyre vittek, a csapat vezetőinek irányítása
 5592  5,7 |                    tárgyalásokat folytassanak a pápával valamely tervezett
 5593  5,7 |                     hallották, hogy erre megy a csapat, mely Pietrót viszi,
 5594  5,7 |                 szemügyre vette őt, meglátott a mellén valamely nagy vörös
 5595  5,7 |                       kalózok elraboltak tőle a Laiazzo melletti tengerparton,
 5596  5,7 |                  hírét; és felbecsülvén ennek a halálra hajszolt szerencsétlen
 5597  5,7 |                      Fineo örményre fordítván a szót, kérdezte:~- Honnét
 5598  5,7 |                       való vagy? Ki fia vagy?~A poroszlók, kik vezették,
 5599  5,7 |                    kik vezették, tiszteletből a nemes úr iránt, megállították,
 5600  5,7 |              társaival együtt sírva lement, s a poroszlók között odasietett
 5601  5,7 |                       borítván, kérte azt, ki a vesztőhelyre vitte az ifjút,
 5602  5,7 |                     mert mindenfelé elterjedt a híre; miért is társaival
 5603  5,7 |                     kegyeskedjél elhalasztani a kivégzést mindaddig, míg
 5604  5,7 |                 megtudakoljuk, elfogadja-e őt a leány férjeül; nehogy ha
 5605  5,7 |                  nehogy ha valóban elfogadja, a törvény ellenére cselekedjél.~
 5606  5,7 |                elálmélkodott; és szégyenkezve a végzet gonosz játéka miatt,
 5607  5,7 |                       neki. Amerigo, ki abban a hiszemben volt, hogy leánya
 5608  5,7 |                        most már ne is tegyék. A kengyelfutó épp akkor ért
 5609  5,7 |                      épp akkor ért oda, mikor a szolga a leány elébe tette
 5610  5,7 |                       ért oda, mikor a szolga a leány elébe tette a tőrt
 5611  5,7 |                    szolga a leány elébe tette a tőrt és a mérget, s mivel
 5612  5,7 |                   leány elébe tette a tőrt és a mérget, s mivel az nem választott
 5613  5,7 |                parancsának hallatán otthagyta a leányt, s visszatért gazdájához,
 5614  5,7 |             gazdájához, és megjelentette néki a dolgok állását. Megörült
 5615  5,7 |                     telhetőleg mentegetődzött a történtek miatt, és bocsánatot
 5616  5,7 |                     Teodoro feleségül kívánja a leányát, nagy örömmel hozzáadja.
 5617  5,7 |                       indulattal meghallgatta a mentegetődzést, s ekképpen
 5618  5,7 |                   kétségbe­esetten reszketett a haláltól, s egyúttal örvendezett,
 5619  5,7 |                       és hát megkérdezték: mi a szándoka emez dologban.
 5620  5,7 |                    Violante, ha ő úgy akarja, a felesége lesz, oly igen
 5621  5,7 |               felesége lesz, oly igen eláradt a boldogság, hogy úgy érezte,
 5622  5,7 |                       hogy úgy érezte, mintha a Pokolból a Paradi­csom­ba
 5623  5,7 |                     érezte, mintha a Pokolból a Paradi­csom­ba röppent volna
 5624  5,7 |                     felelte: ez lenne számára a legnagyobb boldogság, ha
 5625  5,7 |                  akaratjok. Elküldöttek tehát a leányhoz, hogy megtudakolják
 5626  5,7 |                     készül Teodoróval, holott a világ legboldogtalanabb
 5627  5,7 |        legboldogtalanabb asszonya gyanánt már a halált várta, nagy sokára
 5628  5,7 |                    tehát ekképpen megegyeztek a leány férjhez adása felől,
 5629  5,7 |                     férjhez adása felől, mind a polgárok nagy örömére pompás
 5630  5,7 |                    pompás ünnepséget csaptak. A leányasszony meggyógyult,
 5631  5,7 |                        mint valaha is volt; s a gyermekágyból felkelvén
 5632  5,7 |             vigassággal megülte lakodalmukat, a menyecskét pedig leányának
 5633  5,7 |                     vitte őket Laiazzóba, hol a két szerelmes nyugalomban
 5634  5,8 |               Nastagio degli Onesti szerelmes a Traversari család egyik
 5635  5,8 |                       lesz, ~amint ama leányt a kutyák marcangolják; és
 5636  5,8 |                  Amint Lauretta elhallgatott, a Királynő parancsára Filoména
 5637  5,8 |                     valamint dicsérik bennünk a jószívűséget, akként az
 5638  5,8 |           elhessegetni magatoktól mindenestül a komor hangulatot, el akarok
 5639  5,8 |                  magában, hogy egészen lemond a leányról, vagy ha lehet,
 5640  5,8 |                      úgy gyűlölni fogja, mint a leány őt. De hiába tett
 5641  5,8 |                   pedig az ifjú megátalkodott a szerelemben meg a mértéktelen
 5642  5,8 |               megátalkodott a szerelemben meg a mértéktelen tékozlásban,
 5643  5,8 |                 Megindult tehát előre, mígnem a fenyvesbe ért. És midőn
 5644  5,8 |                fenyvesbe ért. És midőn elmúlt a délidő, és ő már jó mérföldnyire
 5645  5,8 |                     jó mérföldnyire benn járt a fenyvesben, miközben az
 5646  5,8 |                       meglepetten látta, hogy a fenyvesbe jutott; ennek
 5647  5,8 |                      kémlelőd­vén látta, hogy a cserjék és tüskebokrok sűrűjéből
 5648  5,8 |                       kibomlott, testét pedig a gallyak és tüskék megtépték
 5649  5,8 |               gyalázkodó szavakkal fenyegette a leányt, hogy megöli. Ím
 5650  5,8 |               végezetül pedig szána­kozás­sal a szerencsétlen nő iránt,
 5651  5,8 |                       nyomban feltámadt benne a kívánság, hogy ha teheti,
 5652  5,8 |                     faágat, és elébük toppant a kutyáknak és a lovagnak.
 5653  5,8 |                 elébük toppant a kutyáknak és a lovagnak. De a lovag ennek
 5654  5,8 |                   kutyáknak és a lovagnak. De a lovag ennek láttára messziről
 5655  5,8 |                        És amint ezt kimondta, a kutyák ágyékánál fogva keményen
 5656  5,8 |                    fogva keményen megragadták a leányt, megállí­tották,
 5657  5,8 |                  leányt, megállí­tották, mire a lovag is odaért, és leszállott
 5658  5,8 |                  erőmtől telik.~Felelte akkor a lovag:~- Nastagio, én is
 5659  5,8 |                      lovag:~- Nastagio, én is a te szülővárosodból származom,
 5660  5,8 |                     midőn én, ki annak idején a Guido degli Anastagi nevet
 5661  5,8 |                      érdem gyanánt, ugyancsak a pokolbéli kárhozatra jutott,
 5662  5,8 |                     pedig oda leszállott, azt a büntetést mérték ottan reánk,
 5663  5,8 |                 magamat megöltem, és felvágom a mellét, s ama kemény és
 5664  5,8 |                     hideg szívet, melyben sem a szerelem, sem a szánakozás
 5665  5,8 |                   melyben sem a szerelem, sem a szánakozás soha gyökeret
 5666  5,8 |                     nem telik sok időbe, hogy a leány Istennek igazságossága
 5667  5,8 |                   halt volna, s újra kezdődik a fájdalmas száguldás, én
 5668  5,8 |                 fájdalmas száguldás, én pedig a kutyákkal együtt megint
 5669  5,8 |                      szavak hallatára elfogta a rémület, és szinte minden
 5670  5,8 |               visszahúzódott tehát, és szemét a szerencsétlen leányra függesztvén
 5671  5,8 |                      remegve várta, mit művel a lovag. Ki is szavainak végeztével,
 5672  5,8 |                 szavainak végeztével, kezében a pallossal, veszett kutya
 5673  5,8 |                veszett kutya gyanánt rárohant a leányra, ki térdre hullott,
 5674  5,8 |                    térdre hullott, s miközben a két szelindek keményen lefogta,
 5675  5,8 |              kegyelemért sikoltozott. S akkor a lovag pallosát minden erejével
 5676  5,8 |                      pallosát minden erejével a mellébe döfte, úgyhogy a
 5677  5,8 |                      a mellébe döfte, úgyhogy a hátán jött ki. Mikor a leány
 5678  5,8 |                úgyhogy a hátán jött ki. Mikor a leány megkapta a döfést,
 5679  5,8 |                        Mikor a leány megkapta a döfést, sírva és sikoltozva
 5680  5,8 |                     sikoltozva arcára bukott, a lovag pedig előkapta tőrét,
 5681  5,8 |                  előkapta tőrét, felhasította a leány oldalát, kitépte szívét,
 5682  5,8 |                  belső részeit, és odavetette a két szelindeknek, melyek
 5683  5,8 |                      nem sok időbe telt, hogy a leány, mintha mi sem történt
 5684  5,8 |                   talpra állt, és eliramodott a tenger felé, a kutyák pedig
 5685  5,8 |                    eliramodott a tenger felé, a kutyák pedig utána, miközben
 5686  5,8 |               miközben szüntelenül mardosták. A lovag is lóra pattant, és
 5687  5,8 |                        és felkapván pallosát, a leány után eredt, és néhány
 5688  5,8 |                    darab ideig hányta-vetette a szánakozás meg a rémület,
 5689  5,8 |               hányta-vetette a szánakozás meg a rémület, és kisvártatva
 5690  5,8 |           megismétlődik. Miért is megjegyezte a helyet, visszatért csatlósaihoz,
 5691  5,8 |               idejöjjenek hozzám ebédre. Majd a maga idején meglátjátok,
 5692  5,8 |                     Nastagio kívánt, és ámbár a leányt, kit Nastagio szeretett,
 5693  5,8 |                    elmenjen, mégiscsak elment a többi hölgyekkel egyetemben.
 5694  5,8 |                    készített, s az asztalokat a fenyvek alatt teríttette
 5695  5,8 |                      meg, ama hely körül, hol a kegyetlen hölgy bűnhődésének
 5696  5,8 |                     szemtanúja volt, és midőn a férfiakat és hölgyeket asztalhoz
 5697  5,8 |                szembeültette ama hellyel, hol a dolognak végbe kellett mennie.~
 5698  5,8 |                  valamennyiök fülét megütötte a hajszolt leánynak kétségbeesett
 5699  5,8 |                      és akkor megpillantották a meggyötört leányt és a lovagot
 5700  5,8 |        megpillantották a meggyötört leányt és a lovagot és a kutyákat, és
 5701  5,8 |             meggyötört leányt és a lovagot és a kutyákat, és nem sok időbe
 5702  5,8 |                 hangos lármával fogadták mind a kutyákat, mind a lovagot,
 5703  5,8 |                fogadták mind a kutyákat, mind a lovagot, és sokan odarohantak
 5704  5,8 |                 lovagot, és sokan odarohantak a leánynak segítségére. De
 5705  5,8 |                      leánynak segítségére. De a lovag elmondotta nékik is
 5706  5,8 |                  megdermedtek az ámulattól és a rémülettől, s miközben végrehajtotta
 5707  5,8 |                      alkalommal végrehajtott, a hölgyek (mivel sokan közöttük
 5708  5,8 |                       közöttük rokonai voltak a szenvedő leánynak vagy lovagnak,
 5709  5,8 |                    pedig az egész lezajlott s a hölgy és a lovag eltűnt,
 5710  5,8 |                  egész lezajlott s a hölgy és a lovag eltűnt, a szemtanúk
 5711  5,8 |                      hölgy és a lovag eltűnt, a szemtanúk különb-különbféle
 5712  5,8 |                rémlett neki, hogy ő rohan ott a dühöngő lovag előtt, s az
 5713  5,8 |                      s az ő véknyát mardossák a szelindekek. És ennek miatta
 5714  5,8 |                 szerelemmé enyhült, s mihelyt a legelső alkalom kínálkozott
 5715  5,8 |                       ne terheltessék eljönni a leányhoz, mivel az hajlandó
 5716  5,8 |                   hogy ennek igen örül, de ha a leány is úgy akarja, tisztességgel
 5717  5,8 |                       hogy elveszi feleségül. A leány, ki tudta: miképpen
 5718  5,8 |                      azok igen megörültek; és a reá következő vasárnapon
 5719  5,8 |                     Nastagio fele­ségül vette a leányt, s minekutána nászát
 5720  5,8 |                  fakadt, hanem ezenfelül mind a ravennai hölgyek oly igen
 5721  5,8 |               sokkalta engedékenyebbek voltak a férfiak kívánsága iránt,
 5722  5,9 |                       már elhallgatott, midőn a Királynő látván, hogy Dioneón
 5723  5,9 |                       vagyon bájos magatoknak a nemes szíveken, hanem azért
 5724  5,9 |                    engedvén, hogy mindig csak a vak szerencse vezéreljen
 5725  5,9 |              vezéreljen benneteket. Mivelhogy a szerencse nem okos megfontolással,
 5726  5,9 |                     di Borghese Domenichi, ki a mi városunkban élt s él
 5727  5,9 |                     Toscanában, ki is, miként a legtöbb nemes úrral megesik,
 5728  5,9 |                      hölgybe, kit maga idején a legszebb és legbájosabb
 5729  5,9 |                 szórta-pazarolta vagyonát. De a hölgy, kinek tisztessége
 5730  5,9 |                     fogható talán nem is volt a világon. És ámbár szerelme
 5731  5,9 |                     mégis - mivel látta, hogy a városban nem élhet immár
 5732  5,9 |                  szereti. És ekképpen folytak a dolgok, midőn pedig történt,
 5733  5,9 |                     midőn pedig történt, hogy a fiúcska megbetegedett; ezen
 5734  5,9 |                      ha megszerezheti, bizony a föld alól is előteremti
 5735  5,9 |                      alól is előteremti neki. A fiú, hogy sokszor hallotta
 5736  5,9 |                    hogy nyomban meggyógyulok.~A hölgy ennek hallatára némiképpen
 5737  5,9 |                        mely tudomásom szerint a világ legjobb sólyma, s
 5738  5,9 |               egyetlen örömét, melynél egyebe a világon nem maradt?” És
 5739  5,9 |                     érette, hanem maga megyen a férfihoz és elhozza fiának
 5740  5,9 |                    férfihoz és elhozza fiának a madarat; szólott tehát:~-
 5741  5,9 |                     néked amaz madarat.~Ennek a fiú igen megörült, és még
 5742  5,9 |                      állapotja. Másnap reggel a hölgy, egy másik hölgy társaságában,
 5743  5,9 |                   napokban, nem volt alkalmas a madarászásra, éppen kertjében
 5744  5,9 |                   hogy monna Giovanna hívatja a kapuba, igen elcsodálkozott,
 5745  5,9 |         elcsodálkozott, és vidáman kisietett. A hölgy pedig, midőn jönni
 5746  5,9 |                      miattam értek, mivelhogy a kelleténél jobban szerettél
 5747  5,9 |                     jobban szerettél engemet; a kárpótlás pedig az, hogy
 5748  5,9 |                      más nincs itten, majd ez a jóasszony, eme jobbágyomnak
 5749  5,9 |                  mivel megvendégelhette volna a hölgyet, kinek szerelméért
 5750  5,9 |                       valamivel megvendégelni a nemes hölgyet, kérni pedig
 5751  5,9 |                      mely ott üldögélt rúdján a kis szobában. Mivel tehát
 5752  5,9 |                  vidám arccal kiment kertjébe a hölgyhöz, és megjelentette
 5753  5,9 |              szegénységétől tellett. Miért is a hölgy kísérőjével együtt
 5754  5,9 |                  tudván, mit esznek, megették a derék sólymot Federigo társaságában,
 5755  5,9 |                    mulatták magukat, és akkor a hölgy elérkezettnek vélte
 5756  5,9 |                      is nyájasan így adta fel a szót Federigónak:~- Federigo,
 5757  5,9 |              gyermekeid, és ekképpen ismernéd a szülői szeretetnek fölöttébb
 5758  5,9 |                 valamit, mi tudomásom szerint a legdrágább neked (és pedig
 5759  5,9 |                    nem hagyott meg számodra). A sólymodat kérem ajándokul,
 5760  5,9 |                 elkötelezted.~Federigo, mikor a hölgynek kérését végighallgatta,
 5761  5,9 |           teljesítheti kíván­ságát, mivelhogy a sólymot feltálalta neki
 5762  5,9 |                   feltálalta neki ebédre, ott a hölgy előtt sírva fakadt,
 5763  5,9 |                    szóval nem tudott felelni. A hölgy előbb azt hitte, hogy
 5764  5,9 |                    számos dolgaim­ban éreztem a sorsnak kajánságát, és keseregtem
 5765  5,9 |                     ajándékot kérsz tőlem, és a sors úgy intézte, hogy még
 5766  5,9 |                       miért is eszembe jutott a sólyom, melyet tőlem kértél
 5767  5,9 |                       ma délben tehát ez volt a pecsenye tányérodon. És
 5768  5,9 |                     úgy hittem, hogy ekképpen a legjobban használom fel
 5769  5,9 |                        bizonyságul előhozatta a sólyomnak tollait s karmait
 5770  5,9 |                      karmait és csőrét. Mikor a hölgy ezeket meglátta és
 5771  5,9 |                      hölgy ezeket meglátta és a lovagnak szavait végighallgatta,
 5772  5,9 |                 fölöttébb magasztalta magában a férfiúnak nemes lelkét,
 5773  5,9 |                férfiúnak nemes lelkét, melyen a szegénység sem előbb, sem
 5774  5,9 |                 szétfoszlott reménysége, hogy a sólymot megkaphatja, aggódni
 5775  5,9 |                   pedig, akár bánatában, hogy a sólymot nem kapta meg, akár
 5776  5,9 |                   éppen ezt, ki szegény, mint a templom egere?~Felelte nékik
 5777  5,9 |                    látván, hogy felesége lett a hölgy, kit oly forrón szeretett,
 5778  5,10|                    Pietro hazatér, az asszony a fiút a tyúkkas alá rejti.
 5779  5,10|                    hazatér, az asszony a fiút a tyúkkas alá rejti. Pietro
 5780  5,10|                    véletlenül rálép az ujjára a fiúnak, ki a tyúkkas alatt
 5781  5,10|                  rálép az ujjára a fiúnak, ki a tyúkkas alatt lapul, ~s
 5782  5,10|         fajtalankodása kedvéért megbékül vele~A Királynő elbeszélése véget
 5783  5,10|                     szóba:~- Nem tudom, vajon a természet ojtotta-e belénk,
 5784  5,10|                     hogy szívesebben nevetünk a rosszaságokon, mint a jó
 5785  5,10|                nevetünk a rosszaságokon, mint a jó cselekedeteken, különösképpen,
 5786  5,10|                       ama fáradságnak, melyet a napokban magamra vettem
 5787  5,10|                 következő novellámat; s ámbár a tárgya nem is egészen illendő,
 5788  5,10|                       finom kacsóitokat, csak a rózsát szeditek, a tövist
 5789  5,10|                       csak a rózsát szeditek, a tövist pedig otthagyjátok;
 5790  5,10|                      bízzátok az aljas embert a fajtalanságával egyetemben,
 5791  5,10|                     szemébe és elhallgattassa a Perugia-béliek között felőle
 5792  5,10|                       reá, megháza­sodott; és a szerencse úgy megcsúfolta
 5793  5,10|                      máson járt az esze, mint a menyecskén. Ki is hogy idők
 5794  5,10|                 ekképpen szólott magában: „Ez a bitang elhanyagol engem,
 5795  5,10|             fajtalankodván fapapucsban járjon a szárazon, de én majd teszek
 5796  5,10|              csónakomban másvalakit vigyek át a csatakon. Én feleségül mentem
 5797  5,10|                       szép hozományomat abban a hiszemben, hogy férfi, és
 5798  5,10|                      és arra kívánkozik, mire a férfiak kívánkoznak s kell
 5799  5,10|                    vett feleségül, ha irtózik a nőktől? Ebbe nem tudok beletörődni.
 5800  5,10|                      le akartam volna mondani a világról, apácának álltam
 5801  5,10|                aminthogy akarok és vagyok is, a hívságos várakozásban akár
 5802  5,10|                    ifjúságomat; pedig éppen ő a legjobb tanítómestere, miképpen
 5803  5,10|                      gyönyörűségemet, miben ő a magáét leli; ez a gyönyörűség
 5804  5,10|                     miben ő a magáét leli; ez a gyönyörűség pedig, hahogy
 5805  5,10|                   nagy gyalázatára. Én csupán a törvények ellen vétkezem,
 5806  5,10|                        holott ő vétkezik mind a törvények, mind a természet
 5807  5,10|               vétkezik mind a törvények, mind a természet ellen.” Minekutána
 5808  5,10|                      ellen.” Minekutána tehát a derék menyecske, talán nem
 5809  5,10|                    egyébről nem beszélt, mint a szent atyák életéről, avagy
 5810  5,10|                szentnek tartotta; mikor tehát a menyecske elérkezettnek
 5811  5,10|                      szándokát. Mondotta erre a vénasszony:~- Leányom, a
 5812  5,10|                      a vénasszony:~- Leányom, a mindenható Isten a tanúm,
 5813  5,10|                   Leányom, a mindenható Isten a tanúm, hogy nagyon okosan
 5814  5,10|                    nem azért, hogy vigyázzunk a tűzhely parazsára? Ha valaki
 5815  5,10|                szeretném, ha azt hinnéd, hogy a fejem lágyára estem), mégsem
 5816  5,10|                    tudjisten, nagyon elszorul a szívem. Férfiakkal nem esik
 5817  5,10|                     öregen, mint fiatalon; de a nők egyébre sem születnek,
 5818  5,10|                      hogy gyerekeket hozzanak a világra, és csakis azért
 5819  5,10|                    erre mindig készen állunk; a férfiaknál pedig nem így
 5820  5,10|                      hánytor­gathasson lelked a testednek. E világból kinek-kinek
 5821  5,10|                  magának, különösképpen pedig a nőknek, kiknek jobban ki
 5822  5,10|                     alkalmuk vagyon reá, mint a férfiaknak, mivel láthatod,
 5823  5,10|                       hozzánk, sőt kizavarnak a konyhára, hogy a macskával
 5824  5,10|                   kizavarnak a konyhára, hogy a macskával társalkodjunk,
 5825  5,10|              társalkodjunk, és számon tartsuk a lábasokat meg a tálakat;
 5826  5,10|                       tartsuk a lábasokat meg a tálakat; s ami még rosszabb,
 5827  5,10|                        De hogy ne szaporítsam a szót, végezetül mondom neked:
 5828  5,10|                      előttem; mivelhogy nincs a világon olyan ficsúr, kinek
 5829  5,10|                   Csak mondd meg, mit akarsz, a többit pedig bízd reám;
 5830  5,10|                        És ezzel elhallgatott. A menyecske tehát olyképpen
 5831  5,10|                  tehát olyképpen egyezett meg a vénasszonnyal, hogy ha találkozik
 5832  5,10|                     Isten hírével elküldötte. A vénasszony kevés napok múltán
 5833  5,10|                       másikat; aszerint, hogy a menyecskének melyikre szottyant
 5834  5,10|                       kedve. És bár igen félt a férjétől, mégsem szalasztott
 5835  5,10|                      hogy midőn valamely este a férje vacsorára ment egyik
 5836  5,10|                     kinek neve volt Ercolano, a menyecske meghagyta a vénasszonynak,
 5837  5,10|               Ercolano, a menyecske meghagyta a vénasszonynak, hogy küldjön
 5838  5,10|                      hozzá bizonyos ifjút, ki a legszebb és legkedvesebb
 5839  5,10|                        De alig ült vacsorához a menyecske a fiúval, egyszerre
 5840  5,10|                    ült vacsorához a menyecske a fiúval, egyszerre csak Pietro
 5841  5,10|                      Pietro elkiáltotta magát a kapuban, hogy nyissák ki.
 5842  5,10|                     kapuban, hogy nyissák ki. A menyecske ennek hallatára
 5843  5,10|                     rejteni az ifjút, azonban a nagy hirtelenségben nemhogy
 5844  5,10|              bebújtatta egy tyúkkas alá, mely a szobának előcsarnokában
 5845  5,10|                        Hogy pedig az belépett a házba, szólott hozzá ekképpen:~-
 5846  5,10|                     kutyafuttában lenyeltétek a vacsorát.~Felelte Pietro:~-
 5847  5,10|                   csak tüsszentést hallottunk a hátunk mögött, melyre először
 5848  5,10|                     magát, s akkor aztán mind a hárman nagyot néztünk; Ercolano,
 5849  5,10|                 fölkelt az asztaltól, odament a lépcsőhöz, mely mindjárt
 5850  5,10|                      elkerített kuckó, aminőt a ház berendezésekor rendszerint
 5851  5,10|                      neki, hogy onnét hangzik a tüsszögés, kinyitotta a
 5852  5,10|                       a tüsszögés, kinyitotta a kuckónak kis ajtaját, s
 5853  5,10|                      hogy kénnel fehérítettem a fátylaimat, s aztán a serpenyőt,
 5854  5,10|            fehérítettem a fátylaimat, s aztán a serpenyőt, melybe a ként
 5855  5,10|                     aztán a serpenyőt, melybe a ként hintettem, hogy füstölögjön,
 5856  5,10|                   hogy füstölögjön, odadugtam a lépcső alá. Onnan jön most
 5857  5,10|                    lépcső alá. Onnan jön most a bűz.~S minekutána Ercolano
 5858  5,10|                minekutána Ercolano kinyitotta a kuckó ajtaját, s a füst
 5859  5,10|                 kinyitotta a kuckó ajtaját, s a füst némiképpen szertefoszlott,
 5860  5,10|                      mindig tüsszögött, mivel a kénnek gőze ingerelte; és
 5861  5,10|                       még folyton tüsszögött, a kén már úgy fojtogatta tüdejét,
 5862  5,10|                      hogy kevés híján nemcsak a tüsszögés, hanem a szusz
 5863  5,10|                    nemcsak a tüsszögés, hanem a szusz is benne rekedt volna.
 5864  5,10|                     kellett annyit várakoznom a kapunyitásra, mikor hazaértem!
 5865  5,10|                    ennek hallatára betódultak a szomszédok, és az ájult
 5866  5,10|                       az ájult ifjút kivitték a házból, nem is tudom, hová.
 5867  5,10|                        hová. Ez aztán beadott a vacsoránknak, melyet is
 5868  5,10|                 ízleltem, mint már mondottam.~A menyecske ím ez esetnek
 5869  5,10|             néhanapján utol is éri némelyiket a balszerencse; és szívesen
 5870  5,10|                      gyönyörű dolog! Ez aztán a tisztességes jámbor asszony!
 5871  5,10|                     jámbor asszony! Hát ilyen a hűséges, becsületes asszony,
 5872  5,10|                       s ilyen jó példával jár a fiatalok előtt! Átkozott
 5873  5,10|                     becstelen gonosz asszony, a város minden asszonyának
 5874  5,10|                     becsületét, és nem sül ki a szeme ilyen embert, ily
 5875  5,10|                    ott volt nem messzire tőle a tyúkkas alatt, hát noszogatni
 5876  5,10|                  valami vacsora. Felelte erre a menyecske:~- Még hogy van-e
 5877  5,10|                  bizonyos holmikkal megjöttek a tanyáról, a szamarakat pedig
 5878  5,10|               holmikkal megjöttek a tanyáról, a szamarakat pedig meg sem
 5879  5,10|                     itatták, hanem bekötötték a kicsiny istállóba, mely
 5880  5,10|                       kicsiny istállóba, mely a pitvar mellett volt; nos,
 5881  5,10|                      melyet leginkább gyötört a szomjúság, kihúzta fejét
 5882  5,10|                      szomjúság, kihúzta fejét a kötőfékből, kisétált az
 5883  5,10|                   ekképpen botorkálván odaért a kashoz, mely alatt az ifjú
 5884  5,10|                     kezének ujja kívül jutott a kason; s oly nagy volt szerencséje,
 5885  5,10|                     szeren­csét­lensége, hogy a szamár rálépett erre az
 5886  5,10|                        s mindjárt tudta, hogy a sikoltás benn a házban hangzott
 5887  5,10|                   tudta, hogy a sikoltás benn a házban hangzott el. Miért
 5888  5,10|                  hangzott el. Miért is kiment a szobából, s mivel hallotta,
 5889  5,10|                    még mindig nyög - minthogy a szamár nem vette le lábát
 5890  5,10|                     Ki van itt?~És odasietett a kashoz, fölemelte s akkor
 5891  5,10|                 mennyire fájt az ujja, melyet a szamár patája összelapított -
 5892  5,10|                 annyira örült, hogy megcsípte a fiút, mint amennyire a felesége
 5893  5,10|              megcsípte a fiút, mint amennyire a felesége szomorkodott miatta,
 5894  5,10|                  kézen fogta, s magával vitte a szobába, hol a menyecske
 5895  5,10|                  magával vitte a szobába, hol a menyecske kimondhatatlan
 5896  5,10|                 hibájával takargassátok; hogy a mennydörgős istennyila csapjon
 5897  5,10|                        ti pokolnak fajzatjai!~A menyecske látván, hogy a
 5898  5,10|                      A menyecske látván, hogy a szidalmakon kívül egyelőre
 5899  5,10|                    egész teste szinte reszket a gerjedelemtől, hogy ily
 5900  5,10|               mennyire szeretnéd, ha lecsapna a mennykő, s valamennyiünket
 5901  5,10|              mivelhogy te is csak úgy kívánod a nőket, mint a kutya a korbácsot;
 5902  5,10|                     úgy kívánod a nőket, mint a kutya a korbácsot; Krisztusnak
 5903  5,10|                 kívánod a nőket, mint a kutya a korbácsot; Krisztusnak keresztjére,
 5904  5,10|                     hogy tulajdonképpen mi is a panaszod; és bizonyára jól
 5905  5,10|                      éppolyan nő vagyok, mint a többiek, s arra vágyom én
 5906  5,10|                       arra vágyom én is, mire a többiek; azért pedig semmi
 5907  5,10|                     legalább annyira vigyázok a becsületedre, hogy nem szűröm
 5908  5,10|           becsületedre, hogy nem szűröm össze a levet kocsisokkal meg koszosokkal.~
 5909  5,10|                     Pietro már látta, hogy ez a szóáradat így fog ömleni
 5910  5,10|                     hogy akárcsak jómagam, ez a fiú sem vacsorázott még.~-
 5911  5,10|                   utána pedig majd elrendezem a dolgot olyképpen, hogy nem
 5912  5,10|            megterítette az asztalt, behozatta a vacsorát, melyet készített,
 5913  5,10|                       s gyalázatos férjével s a fiúval egyetemben jókedvben
 5914  5,10|                      hogy mikor másnap reggel a fiú lent járt már a piarcon,
 5915  5,10|                    reggel a fiú lent járt már a piarcon, éppenséggel nem
 5916  5,10|                      magát többet az éjszaka, a feleség-e vagy a férj.~Miért
 5917  5,10|                     éjszaka, a feleség-e vagy a férj.~Miért is mondom nektek,
 5918  5,10|                      adjonisten, olyan legyen a fogadjisten is.~ ~Minekutána
 5919  5,10|                  Dioneo bevégezte novelláját, a hölgyek csak tartózkodón
 5920  5,10|                       inkább szégyenkezésből; a Királynő pedig tudván, hogy
 5921  5,10|                      Minekutána Elisa átvette a méltóságot, éppen úgy cselekedett,
 5922  5,10|                    cselekedett, miként előtte a többiek, vagyis mindenekelőtt
 5923  5,10|                 szükséges volt, s annak utána a társaság helyeslése közben
 5924  5,10|                   miképpen értették már sokan a módját, hogy illendő csípéssel
 5925  5,10|                   Istennek segedelmével ebben a körben mozogjanak elbeszéléseink,
 5926  5,10|              értelemmel javallották: miért is a Királynő felállott, s valamennyiöket
 5927  5,10|              valamennyiöket elbocsátotta mind a vacsora idejéig. Midőn a
 5928  5,10|                      a vacsora idejéig. Midőn a tisztes társaság látta,
 5929  5,10|                  tisztes társaság látta, hogy a Királynő felkelt, ők is
 5930  5,10|                     ők is mind felállottak, s a szokott módon ki-ki azzal
 5931  5,10|              leginkább kedvére volt. De mikor a tücskök cirpelése elült,
 5932  5,10|                  cirpelése elült, összehívták a társaságot, s akkor vacsorához
 5933  5,10|                       telepedtek; amint pedig a vacsora jó hangulatban bevégződött,
 5934  5,10|                      hangulatban bevégződött, a társaság dallal és tánccal
 5935  5,10|              szórakozott.~S minekutána Emilia a Királynő kívánságára megkezdette
 5936  5,10|                       kívánságára megkezdette a táncot, Dioneo parancsot
 5937  5,10|                   hírt hozok neked. Ezen mind a hölgyek hahotára fakadtak,
 5938  5,10|                 fakadtak, különösképpen pedig a Királynő, ki parancsolta,
 5939  5,10|             parancsolta, hogy hagyja abba ezt a dalt, és énekeljen másikat.
 5940  5,10|               énekelnék: Monna Lapa, kapd fel a szoknyád; vagy: Olajfa alatt
 5941  5,10|                  szoknyád; vagy: Olajfa alatt a pázsit; vagy ha tetszik,
 5942  5,10|                     tetszik, énekelhetem ezt: A tengerhullám vesztemre hull
 5943  5,10|                   emezek közül: Jöjj ki velem a mezőre, hadd döntselek le,
 5944  5,10|                       hadd döntselek le, mint a lóherét.~Szólott a Királynő:~-
 5945  5,10|                       mint a lóherét.~Szólott a Királynő:~- Nem, énekelj
 5946  5,10|                     október ugyan messze van.~A Királynő elmosolyodott és
 5947  5,10|                        Ejnye, ördög szánkázza a hátad, énekelj valami szépet,
 5948  5,10|               koptatlak jócskán; vagy: Lassan a testtel, férjecském; vagy
 5949  5,10|                       megér száz lírát.~Akkor a Királynő kissé megbosszankodott,
 5950  5,10|                     megbosszankodott, s ámbár a többi hölgyek mind kacagtak,
 5951  5,10|                       szólott:~- Dioneo, elég a tréfából, énekelj valami
 5952  5,10|                    ennek hallatára abbahagyta a bolondozást, s nyomban más
 5953  5,10|                    kezdett, amint következik:~A tünde ragyogás, mely~Ott
 5954  5,10|                   izzik már szememben;~S hogy a te hatalmad mily óriás-nagy,~
 5955  5,10|                        hogy dala bevégződött, a Királynő még a többiekkel
 5956  5,10|                   bevégződött, a Királynő még a többiekkel is énekeltetett,
 5957  5,10|              éjszakának egy része elmúlott, s a Királynő érezte, hogy a
 5958  5,10|                       a Királynő érezte, hogy a nappali forróságot elverte
 5959  5,10|                    térjen nyugovóra.~Végződik a Dekameron ötödik napja~
 5960  6   |                          Hatodik nap~VÉGZŐDIK A DEKAMERON ÖTÖDIK NAPJA,
 5961  6   |              DEKAMERON ÖTÖDIK NAPJA, KEZDŐDIK A HATODIK,~MELYEN ELISA URALKODÁSA
 5962  6   |                  ALATT OLY EMBEREKRŐL FOLYIK ~A SZÓ, KIK VALAMELY TALPRAESETT
 5963  6   |          VESZEDELEMTŐL VAGY MEGSZÉGYENÜLÉSTŐL~A mennybolt delelőjén járt
 5964  6   |                      mennybolt delelőjén járt a hold, és sugarai már elhalványodtak,
 5965  6   |                 sugarai már elhalványodtak, s a feltámadó hajnal megvilá­
 5966  6   |                   földünk minden zugát, midőn a Királynő felkelt, szólította
 5967  6   |                  lassú léptek­kel sétálgatván a harmatos fűben, egyre távolodott
 5968  6   |                        egyre távolodott velük a szép domboldalról; és különb-különbféle
 5969  6   |               eseteken, mindaddig, mígnem már a nap egyre feljebb hágott,
 5970  6   |            megfordultak tehát, s visszamentek a kastélyba. Mivel pedig ottan
 5971  6   |                  füvekkel és szép virágokkal, a Királynő parancsára asztalhoz
 5972  6   |                    minekelőtte még fokozódnék a forróság. Minekutána pedig
 5973  6   |                   Cressidáról. S midőn eljött a gyülekezés órája, a Királynő
 5974  6   |                    eljött a gyülekezés órája, a Királynő egybehívatta valamennyit,
 5975  6   |                 szokásuk szerint letelepedtek a szökőkút mellett.~S amint
 5976  6   |                     szökőkút mellett.~S amint a Királynő éppen parancsot
 5977  6   |                 eleddig meg nem esett, vagyis a Királynőnek s a többieknek
 5978  6   |                        vagyis a Királynőnek s a többieknek fülét nagy lárma
 5979  6   |                      lárma ütötte meg, melyet a szolgák és a cselédek csaptak
 5980  6   |                      meg, melyet a szolgák és a cselédek csaptak a konyhában.
 5981  6   |                 szolgák és a cselédek csaptak a konyhában. Miért is hívatta
 5982  6   |                     mivel éppen akkor hívatta a Királynő, mikor odaért,
 5983  6   |                   teremtsen. Parancsolta erre a Királynő, hogy nyomban hívja
 5984  6   |                      azok odajöttek, kérdezte a Királynő, mi volt oka hangos
 5985  6   |                      ugyancsak fel volt vágva a nyelve, meg különben is
 5986  6   |                   Csend, most én beszélek!~És a Királynőhöz fordulván folytatta:~-
 5987  6   |                       hanem bizony békésen és a vár úrnőjének nagy gyönyörűségére
 5988  6   |                       szentül hiszi, miképpen a leányok olyan ostobák, hogy
 5989  6   |                      s azt is jól tudom, hogy a férjes asszonyok közül hányan
 5990  6   |                 megcsalják férjöket; s még ez a barom akar tanítani engemet
 5991  6   |                    Licisca ekképpen nyelvelt, a hölgyek oly jóízűen hahotáztak,
 5992  6   |                 valamennyi foguk kivillogott. A Királynő pedig legalábbis
 5993  6   |                 használt: az bizony nem fogta a száját, hanem mindent elmondott,
 5994  6   |                   hanem mindent elmondott, mi a szívét nyomta. Minekutána
 5995  6   |                       mégiscsak elhallgatott, a Királynő mosolyogván Dioneóhoz
 5996  6   |                    Madonna, meg sem hallgatom a másik félt, és máris kimondom
 5997  6   |                        és azt hiszem, úgy van a dolog, miként ő mondja;
 5998  6   |                        holott még be sem nőtt a fejed lágya? Hálistennek,
 5999  6   |                    éltem hiába, nem én.~És ha a Királynő nem intette volna
 6000  6   |                       volna rá, hogy fogja be a száját, és ne lármázzon,