Nap,  Novella

 7001  7,5 |                  mondottad el tövéről hegyére a papnak, ki gyóntatott?~Felelte
 7002  7,5 |            elmondottam.~- Akkor hát - szólott a féltékeny -, mondd meg,
 7003  7,5 |                         mondd meg, kicsoda ez a pap, de rögtön.~Az asszony
 7004  7,5 |                       okos embert, mint ahogy a birkákat vezetik szarvuknál
 7005  7,5 |                      vezetik szarvuknál fogva a vágóhídra; ámbátor te nem
 7006  7,5 |                   hogy utat engedtél szívedbe a féltékenység gonosz szellemének,
 7007  7,5 |                  bizony; én tehát kinyitottam a szememet, és megismertem,
 7008  7,5 |               szememet, és megismertem, ki az a pap, ki engem gyóntatott,
 7009  7,5 |                   hozzám? Azt mondottam, hogy a pap minden éjjel mellettem
 7010  7,5 |               ahányszor csak elküldted hozzám a kispapodat, mindig azt üzentem
 7011  7,5 |                       azt üzentem néked, hogy a pap nem volt nálam, vagyis
 7012  7,5 |               maradtál, és éjjel őrt állottál a kapuban, velem meg el akartad
 7013  7,5 |                    mint én, és hagyd abba ezt a mostani szigorú őrködésedet;
 7014  7,5 |                    úgy, hogy nem is sejtenéd.~A szerencsétlen féltékeny,
 7015  7,5 |                    most, mikor oka lett volna a féltékenységre, mindenestül
 7016  7,5 |                   élvezeteire, s most már nem a háztetőn által engedte magához
 7017  7,5 |                   holmi macska módjára, hanem a kapun; és óvatosan intézvén
 7018  7,6 |                Leonetto nála van; midőn pedig a férje hazajön, ~Lambertucciót
 7019  7,6 |                hazajön, ~Lambertucciót tőrrel a kezében kizavarja a házból, ~
 7020  7,6 |                    tőrrel a kezében kizavarja a házból, ~Leonettót pedig
 7021  7,6 |                      házból, ~Leonettót pedig a férj hazakíséri~Fiammetta
 7022  7,6 |                valamennyien erős­ködtek, hogy a hölgy igen helyesen cselekedett,
 7023  7,6 |             cselekedett, és úgy kellett annak a szamár embernek; de mikor
 7024  7,6 |                     szamár embernek; de mikor a novella bevégződött, parancsolta
 7025  7,6 |                      bevégződött, parancsolta a Király Pampineának, hogy
 7026  7,6 |                   Pampineának, hogy folytassa a sort. Ki is ekképpen fogott
 7027  7,6 |                      fejjel azt mondják, hogy a szerelem elveszi az embernek
 7028  7,6 |                 elveszi az embernek eszét, és a szerelmeseket úgyszólván
 7029  7,6 |            változatosságot kíván: akképpen ez a hölgy, kit férje nemigen
 7030  7,6 |                       kielégítetlenül az, mit a férfi és a nő egyenlőképpen
 7031  7,6 |            kielégítetlenül az, mit a férfi és a nő egyenlőképpen kíván,
 7032  7,6 |           Lambertuccio nevezetű lovag, kit is a hölgy oly utálatosnak és
 7033  7,6 |                  teszen kedvére. Annak okáért a hölgy, ki ismerte, milyen
 7034  7,6 |                   hogy kedvét tölti. És midőn a hölgy, kinek neve volt madonna
 7035  7,6 |                   neve volt madonna Isabella, a nálunk dívó szokás szerint
 7036  7,6 |                Lambertuccio úr megtudta, hogy a hölgynek férje elutazott,
 7037  7,6 |                egymagában lóra szállt, elment a hölgyhöz, és kopogtatott
 7038  7,6 |                    kopogtatott kapuján. Amint a hölgynek szolgálója megpillantotta
 7039  7,6 |                     az asszony, elbújt; akkor a hölgy parancsolta szolgálójának,
 7040  7,6 |                        az pedig kinyitotta, s a lovag az udvarban leszállt
 7041  7,6 |               vaskampóhoz, maga pedig felment a házba. A hölgy jókedvet
 7042  7,6 |                   maga pedig felment a házba. A hölgy jókedvet erőltetett
 7043  7,6 |              erőltetett arcára, és elébe ment a lépcső legfelső fokáig,
 7044  7,6 |                     mi járatban van errefelé. A lovag megölelte és megcsókolta
 7045  7,6 |                      megölelte és megcsókolta a hölgyet és szólott:~- Édes
 7046  7,6 |                     véled.~S ekképpen szólván a hölggyel együtt bement a
 7047  7,6 |                      a hölggyel együtt bement a szobába, hol is bezárkóztak,
 7048  7,6 |                 ekképpen mulatott vele, midőn a hölgy legnagyobb megrökönyödésére
 7049  7,6 |                    történt, hogy hazaérkezett a férje; kit is midőn a szolgáló
 7050  7,6 |            hazaérkezett a férje; kit is midőn a szolgáló a palotához közeledni
 7051  7,6 |                       kit is midőn a szolgáló a palotához közeledni látott,
 7052  7,6 |                     vette, hogy két férfi van a házában, és tudta, hogy
 7053  7,6 |                       házában, és tudta, hogy a lovagot nem rejtheti el,
 7054  7,6 |               szeretsz, és meg akarsz menteni a haláltól, tedd azt, amit
 7055  7,6 |                   tedd azt, amit mondok. Fogd a kezedbe meztelen tőrödet,
 7056  7,6 |                felháborodott arccal rohanj le a lépcsőn, és közben ezt ordítsad: „
 7057  7,6 |                     kivonta tőrét, és részben a kiállott fáradalom, részben
 7058  7,6 |                      fáradalom, részben pedig a lovag hazatértén érzett
 7059  7,6 |                       miatt bíborvörös arccal a hölgynek meghagyása szerint
 7060  7,6 |               meghagyása szerint cselekedett. A hölgynek férje, ki az udvarban
 7061  7,6 |                        álmélkodva látta ottan a paripát, s mikor éppen fel
 7062  7,6 |               elcsodálkozott hát s meghökkent a szavaitól és arcától, és
 7063  7,6 |                        Lambertuccio felhágott a kengyelbe, nyeregbe ült,
 7064  7,6 |                      valahol.~És elvágtatott.~A nemes úr felment, s ott
 7065  7,6 |                felment, s ott lelte feleségét a lépcső fokán riadtan és
 7066  7,6 |                     ilyen dühösen?~Az asszony a szoba felé hátrált, hogy
 7067  7,6 |                    kit Lambertuccio úr tőrrel a kezében üldözött; és véletlenül
 7068  7,6 |                        bitang?!” Én odaálltam a szoba ajtajába, s mikor
 7069  7,6 |                  miként látod.~Mondotta akkor a férje:~- Asszony, helyesen
 7070  7,6 |                   rejtezkedett.~Szólott akkor a lovag:~- Hol vagy? Gyere
 7071  7,6 |                       állt ki. Kérdezte akkor a lovag:~- Mi bajod van neked
 7072  7,6 |                       Uram, nincs nekem semmi a világon: miért is szentül
 7073  7,6 |                   szentül hiszem, hogy elment a józan esze vagy összetévesztett
 7074  7,6 |                       miért, hanem ahogy csak a lábaim bírták, futásnak
 7075  7,6 |                  megmenekedtem.~Szólott ekkor a lovag:~- No hát, ne félj,
 7076  7,6 |                  elkísérte Firenzébe, és csak a házánál hagyta magára. Ki
 7077  7,6 |                  házánál hagyta magára. Ki is a hölgynek útbaigazítása szerint
 7078  7,6 |               akármennyit beszéltek is később a dologról, a férj sohasem
 7079  7,6 |               beszéltek is később a dologról, a férj sohasem tudta meg,
 7080  7,6 |                     mely igen csúffá tette őt a felesége.~
 7081  7,7 |                 iránta való szerelmét; ~akkor a hölgy maga ruhájában leküldi
 7082  7,7 |              ruhájában leküldi férjét, Eganót a kertbe, ~maga pedig szerelmeskedik
 7083  7,7 |                   annak utána felkel, ~kimegy a kertbe, és elnáspángolja
 7084  7,7 |                       és elnáspángolja Eganót~A társaságnak minden tagja
 7085  7,7 |              elbeszélt. Filoména pedig, kinek a Király parancsolta, hogy
 7086  7,7 |                      Király parancsolta, hogy a következő novellát mondja,
 7087  7,7 |                      kereskedésre adta fejét, a kereskedésben pedig oly
 7088  7,7 |                       oly igen kedvezett neki a szerencse, hogy fölöttébb
 7089  7,7 |                  keresztel­tetett. Hogy pedig a fiúnak semmi hajlandósága
 7090  7,7 |                   semmi hajlandósága nem volt a kereskedésre, hanem inkább
 7091  7,7 |                   hogy bizo­nyos lovagok, kik a Szent Sírtól hazatértek,
 7092  7,7 |          Franciaország­nak, Angolországnak és a világ más országainak szép
 7093  7,7 |                       akármennyit kóborolt is a világban, akármennyi asszonyt
 7094  7,7 |                     szépet nem látott még, ki a bolognai Egano de’Galluzzinak
 7095  7,7 |              megláthassa, és ott is marad, ha a hölgy megtetszik neki; miért
 7096  7,7 |                       hogy szándokában vagyon a Szent Sírhoz menni: s nagy
 7097  7,7 |                     nevet, Bolognába ment, és a sorsnak jóvoltából mindjárt
 7098  7,7 |                    mindjárt másnapon meglátta a hölgyet valamely ünnepen,
 7099  7,7 |                  annak utána szóba elegyedett a fogadóssal, és mondotta
 7100  7,7 |                      ha ilyen akadna. Felelte a fogadós:~- Téged az Isten
 7101  7,7 |                  sakkozni; Anichino pedig, ki a hölgynek tetszését megnyerni
 7102  7,7 |                    ügyesen úgy játszott, hogy a hölgy nyert, ki is ennek
 7103  7,7 |                 eltávoztak, s egyedül hagyták a két játékost. Anichino pedig
 7104  7,7 |                       ekkor nagyot sóhajtott. A hölgy rápillantott és kérdezte: -
 7105  7,7 |                    sóhajtottam.~Szólott akkor a hölgy:~- Ugyan mondd meg
 7106  7,7 |               sóhajtott, mint előbb; miért is a hölgy újból kérte, hogy
 7107  7,7 |                       elmondod.~Mondotta erre a hölgy:~- Bizony nem fogok
 7108  7,7 |                     hogy kicsoda, mit hallott a hölgy felől, hol és hogyan
 7109  7,7 |              sóhajokra, s mindig meglágyultál a buzgó könyörgésekre és a
 7110  7,7 |                      a buzgó könyörgésekre és a szerelmes sóvárgásokra!
 7111  7,7 |                    Miközben Anichino beszélt, a nemes hölgy ráfüggesztette
 7112  7,7 |                    elérted, hogy máris inkább a tiéd vagyok, mint a magamé.
 7113  7,7 |                    inkább a tiéd vagyok, mint a magamé. Úgy vélem, hogy
 7114  7,7 |            beszélgetés után Anichino távozott a hölgytől, elment kötelességét
 7115  7,7 |                éjszaka jöttét. Egano hazatért a madarászásból, s minekutána
 7116  7,7 |                       lévén, lefeküdt, s véle a felesége, ki is ígérete
 7117  7,7 |                 ígérete szerint nyitva hagyta a szobának ajtaját. A megszabott
 7118  7,7 |                    hagyta a szobának ajtaját. A megszabott órában tehát
 7119  7,7 |                   odajött, és halkan belépvén a szobába, belülről bezárta
 7120  7,7 |                    ágynak amaz oldalához, hol a hölgy feküdt, kezét mellére
 7121  7,7 |                        hogy nem alszik; mikor a hölgy megérezte, hogy Anichino
 7122  7,7 |                lelkedre, mit gondolsz, melyik a legderekabb és leghűségesebb
 7123  7,7 |                     ébren van, és róla folyik a szó, többször is megpróbálta
 7124  7,7 |                     mivel attól tartott, hogy a hölgy tőrbe akarja csalni;
 7125  7,7 |                     hogy nem bírt szabadulni. A hölgy pedig felelte Eganónak,
 7126  7,7 |              gondoltam, hogy olyképpen vagyon a dolog, mint mondod, és ő
 7127  7,7 |                     éjjel éjfél után lemegyek a kertünkbe, s megvárom őt
 7128  7,7 |                      kertünkbe, s megvárom őt a fenyőfa alatt. De hát eszem
 7129  7,7 |                       És felkelt, s már ahogy a sötétben tudta, magára vette
 7130  7,7 |                       fejére fátylát s lement a kertbe, és a fenyőfa alatt
 7131  7,7 |                 fátylát s lement a kertbe, és a fenyőfa alatt kezdette várni
 7132  7,7 |                      férje felkelt, és kiment a szobából, maga is nyomban
 7133  7,7 |                      elátkozta az asszonyt és a maga szerelmét és bizakodását;
 7134  7,7 |                    észrevette, hová lyukad ki a dolog, kimondhatatlanul
 7135  7,7 |                      egy fütyköst, és menj le a kertbe; tégy úgy, mintha
 7136  7,7 |                  Eganót, és jól náspángold el a fütykössel, mivelhogy ebből
 7137  7,7 |               fűzfa-fütykössel kezében lement a kertbe; mikor közel ért
 7138  7,7 |                       kertbe; mikor közel ért a fenyőhöz, s Egano közeledni
 7139  7,7 |                  fütykösét, döngetni kezdette a férjet. Egano e szavak hallatára
 7140  7,7 |                    Egano e szavak hallatára s a fütykös láttára szó nélkül
 7141  7,7 |                       ért, futott, ahogy csak a lábai bírták, vissza a szobába;
 7142  7,7 |                   csak a lábai bírták, vissza a szobába; felesége pedig
 7143  7,7 |                     vajon Anichino ott volt-e a kertben. Felelte Egano:~-
 7144  7,7 |                      volna ottan, mivel abban a hiszemben, hogy te vagy
 7145  7,7 |                   mondotta volna neked azokat a szavakat, hogy ellenem valami
 7146  7,7 |                 nagyobb béketűréssel viseltem a szavakat, mint te a cselekedete­
 7147  7,7 |                  viseltem a szavakat, mint te a cselekedete­ket. De ha már
 7148  7,7 |                   kacagtak Anichino meg ő meg a felesége emez eseten, Anichino
 7149  7,7 |                      emez eseten, Anichino és a hölgy mindaddig, míg Anichinónak
 7150  7,8 |               szolgálóját fekteti ágyába, ezt a férj csúful elveri, s levágja
 7151  7,8 |                      csúful elveri, s levágja a haját, ~annak utána pedig
 7152  7,8 |              bátyjaiért, kik is látván, ~hogy a dolog nem igaz, kegyetlenül
 7153  7,8 |                      kegyetlenül összeszidják a férjet~Madonna Beatrice
 7154  7,8 |                  ostromolja őt. De minekutána a Király észrevette, hogy
 7155  7,8 |                dúsgazdag kereskedő, ki miként a kereskedők mai napig is
 7156  7,8 |                    neki való. Ez pedig, mivel a férje kereskedők szokása
 7157  7,8 |                    hatatlanul erőt vett rajta a féltékenység, és abbahagyta
 7158  7,8 |                  annak utána úgy alszik, mint a bunda, úgy gondolta, hogy
 7159  7,8 |                       melynek egyik vége leér a földig, másikat pedig a
 7160  7,8 |                       a földig, másikat pedig a padlón szobájába húzza egészen
 7161  7,8 |                      egészen az ágyáig, ottan a takaró alá dugja, s mikor
 7162  7,8 |                    hogy mikor jön, rántsa meg a madzagot, s ha a férje alszik,
 7163  7,8 |                   rántsa meg a madzagot, s ha a férje alszik, ő majd faképnél
 7164  7,8 |                       akkor majd erősen fogja a madzagot, és maga felé húzza,
 7165  7,8 |                      és gyakorta eljárogatván a házhoz, néha sikerült együtt
 7166  7,8 |                      lábát, mely is beleakadt a madzagba; odanyúlt hát,
 7167  7,8 |                  Mikor pedig észrevette, hogy a madzag kifelé vezet az ablakon,
 7168  7,8 |                      szokása szerint meghúzta a madzagot; Arriguccio megérezte,
 7169  7,8 |                     mivel nem kötözte meg jól a madzagot, Ruberto pedig
 7170  7,8 |                      erősen húzta, úgyhogy az a kezében maradt, ebből azt
 7171  7,8 |                    fegyvert fogott, leszaladt a kapuhoz, hogy megnézze,
 7172  7,8 |                    megnézze, ki az és ellássa a baját. Nos, Arriguccio kereskedő
 7173  7,8 |                       volt; midőn tehát leért a kapuba, s azt nem oly halkan
 7174  7,8 |                 vagyis hogy Arriguccio az, ki a kaput nyitja; miért is tüstént
 7175  7,8 |                      is tüstént futásra vette a dolgot, Arriguccio pedig
 7176  7,8 |                        emez pedig szüntelenül a nyomában, Ruberto, mivelhogy
 7177  7,8 |                   kezdtek: az egyik támadott, a másik védekezett. A hölgy,
 7178  7,8 |                 támadott, a másik védekezett. A hölgy, mikor Arriguccio
 7179  7,8 |                   mikor Arriguccio kinyitotta a szoba ajtaját, felébredt;
 7180  7,8 |                      s mikor észrevette, hogy a madzagot levágták ujjáról,
 7181  7,8 |                       nyomban kitalálta, hogy a csalafintaságát fölfedezték,
 7182  7,8 |                     tudván, milyen vége lehet a dolognak, szólította szolgálóját,
 7183  7,8 |                      tudott, és addig beszélt a lelkére, mígnem az helyette
 7184  7,8 |                    hanem viselje béketűréssel a verést, melyet majd Arrigucciótól
 7185  7,8 |                    meg. Annak utána eloltotta a mécsest, mely a szobában
 7186  7,8 |                     eloltotta a mécsest, mely a szobában égett, és kiosont
 7187  7,8 |                   égett, és kiosont és elbújt a háznak más részében, és
 7188  7,8 |                 háznak más részében, és várta a következendőket. Mikor a
 7189  7,8 |                      a következendőket. Mikor a szomszédok meghallották
 7190  7,8 |                     otthagyta és hazament, és a szobába érkezvén nagy dühében
 7191  7,8 |                 becstelen asszony? Eloltottad a mécsest, hogy ne leljelek
 7192  7,8 |                   odament az ágyhoz, és abban a hiszemben, hogy feleségét
 7193  7,8 |               feleségét ragadja meg, megfogta a szolgálót és ahogy csak
 7194  7,8 |                      hogy csupa kék folt lett a teste; végezetül levágta
 7195  7,8 |                      teste; végezetül levágta a haját, miközben szüntelenül
 7196  7,8 |                       soha le nem piszkoltak. A szolgáló bőgött, hiszen
 7197  7,8 |                      az Istenért ne bánts!” - a zokogás annyira elfojtotta
 7198  7,8 |                 akarok nyúlni, hanem elmegyek a bátyáidhoz, elmondom nekik
 7199  7,8 |                      mivel annyi szent: ebben a házban nincs többé helyed.~
 7200  7,8 |                       ekképpen szólván kiment a szobából, kívülről rázárta
 7201  7,8 |                eltávozott, nyomban kinyitotta a szobát, újra meggyújtotta
 7202  7,8 |                     szobát, újra meggyújtotta a mécsest, és szolgálóját
 7203  7,8 |                       annyit adott neki, hogy a leány fölöttébb meg volt
 7204  7,8 |                       elégedve. És minekutána a szolgálót visszaküldte szobájába,
 7205  7,8 |                     volna benne, meggyújtotta a mécsest, maga is rendbehozta
 7206  7,8 |                  fogta kézimunkáját, és leült a lépcső fokánál, s kezdett
 7207  7,8 |                     várakozott, vajon mi lesz a dolognak vége.~Arriguccio,
 7208  7,8 |                  házából távozott, ahogy csak a lábai bírták, felesége bátyjainak
 7209  7,8 |             Arriguccio mindent elmesélt nekik a madzagtól kezdve, hogy mi
 7210  7,8 |                bizonyságát adja, kezökbe adta a hajat, melyet hiedelme szerint
 7211  7,8 |             asszonynak istenigazában ellátják a baját. Anyjok ennek láttára
 7212  7,8 |              szegődött, s hol az egyiket, hol a másikat kérte, hogy ne higgyék
 7213  7,8 |                 beléptek, megindultak felfelé a lépcsőn. Mikor monna Sismonda
 7214  7,8 |                    nékik mondott, megemlítvén a madzagot és a verést s minden
 7215  7,8 |                     megemlítvén a madzagot és a verést s minden egyebet.
 7216  7,8 |                   Felelte az asszony:~- Ebben a házban ugyan nem feküdtél
 7217  7,8 |              állítólag megver­tél és levágtad a hajamat. Engem ugyan soha
 7218  7,8 |                   tanácsoltam volna néked azt a vakmerőséget, hogy kezet
 7219  7,8 |                      mondom, kikapartam volna a szemedet. Egyébként pedig
 7220  7,8 |                      hogyan bizonyíthatnád be a többit.~Arriguccio úgy állt
 7221  7,8 |                       halljátok, miképpen. Ez a derék ember, kihez szerencsétlen­
 7222  7,8 |           mértékletesebbnek szeretne látszani a szerzetesnél és tisztességesebbnek
 7223  7,8 |            szerzetesnél és tisztességesebbnek a hajadon­nál, ez bizony ritka
 7224  7,8 |                        hogy le ne részegednek a korcsmákban, és ne adná
 7225  7,8 |                       cselekedte; hisz ha jól a szemébe néztek, láthatjátok,
 7226  7,8 |                     is szólnék semmit, hahogy a sárból szedett volna fel!
 7227  7,8 |                szamártrágya-szatócs szavainak a mocskában; ilyen sehonnai
 7228  7,8 |                     piszokfészek, kinek cafat a ruhája, lityegős a nadrágja,
 7229  7,8 |                      cafat a ruhája, lityegős a nadrágja, tollas a feneke,
 7230  7,8 |                   lityegős a nadrágja, tollas a feneke, s mihelyt három
 7231  7,8 |                        de ők mindenáron ehhez a gyönyörűséges mákvirághoz
 7232  7,8 |                    asszonya vagy, nem sült ki a szeme éjnek éjszakáján ringyónak
 7233  7,8 |                        míg ki nem pusztítanám a föld színéről; s ha férfi
 7234  7,8 |                      korhely, hogy nem sül ki a szeme!~Az ifjak eme dolgok
 7235  7,8 |                       elméje révén nem csupán a fe­nye­gető veszedelemtől
 7236  7,8 |                     egyengetett magának, hogy a jövendőben kénye-kedve szerint
 7237  7,9 |              novellája igen-igen tetszett, és a hölgyek nem állhatták meg,
 7238  7,9 |                       beszéljenek róla, ámbár a Király több ízben is csendre
 7239  7,9 |                      éles elméje, mint inkább a szerencse kedvezett; miért
 7240  7,9 |                  beszélni szándéko­zom, mivel a szerencse nem mindig kegyes,
 7241  7,9 |                szerencse nem mindig kegyes, s a férfiak sem mind egyenlőképpen
 7242  7,9 |                       is férfikora alkonyatán a sors bizonyos Lidia nevezetű
 7243  7,9 |                      nagy gyönyörűségét lelte a vadászatban; volt pedig
 7244  7,9 |                       se hederítene, miért is a hölgy kimondhatatlan fájdalmat
 7245  7,9 |                      hozzá ekképpen:~- Lusca, a tőlem nyert jótétemények
 7246  7,9 |                      éppúgy kívánom ezt, mint a többiek, nagy ideje már
 7247  7,9 |              feltettem magamban, mikép­pen ha a sors oly kaján volt irányomban,
 7248  7,9 |                    éppúgy beteljesedjék, mint a többi, elvégeztem magamban,
 7249  7,9 |                     mikor majd elmégy érette.~A szolgáló felelte, hogy szívesen;
 7250  7,9 |                       vajon nem azért teszi-e a hölgy ezt, hogy próbára
 7251  7,9 |                 engemet, tehát ily gyalázatot a világért sem ejtenék rajta;
 7252  7,9 |                  előttem.~Lusca nem ijedt meg a kemény beszédtől, hanem
 7253  7,9 |                 visszatért asszonyához, ki is a válasz hallatára a halált
 7254  7,9 |                      ki is a válasz hallatára a halált kívánta; és kevés
 7255  7,9 |                 mondván:~- Lusca, tudod, hogy a tölgy sem dől le az első
 7256  7,9 |           mindenképpen igyekezzél nyélbe ütni a dolgot; mivel ha mostan
 7257  7,9 |                   keresem, gyűlöletét nyerem.~A szolgáló vigasztalta asszonyát
 7258  7,9 |                   amaz keménységedben, melyet a múltkor mutattál, bizony
 7259  7,9 |                    háládatos­ság­gal tartozol a sorsnak, ha meggondolod,
 7260  7,9 |                    eszedre: gondold meg, hogy a szerencse csak egyszer jő
 7261  7,9 |                      magára vessen, nem pedig a sorsra. Ezenfelül pedig
 7262  7,9 |                    rokonok között; sőt inkább a szolgáknak, amennyire módjokban
 7263  7,9 |                        talán ő törődnék azzal a hűséggel, melyet te az ő
 7264  7,9 |                      erőszakot alkalmazna, ha a fejed tetejére állnál is.
 7265  7,9 |                     miként ők bánnak velünk s a miéinkkel. Ragadd meg a
 7266  7,9 |                       a miéinkkel. Ragadd meg a szerencse ajándokát, ne
 7267  7,9 |                      fogod bánni, hogy inkább a halált kívánod majd magadnak.~
 7268  7,9 |                      mindenképpen beleegyezik a hölgy kívánsá­gába, ha ugyan
 7269  7,9 |              feltételt Lusca keménynek vélte, a hölgy pedig még keményebbnek;
 7270  7,9 |                    vigasztaló és nagy mestere a tanácsoknak, azt sugallotta
 7271  7,9 |                   tanácsoknak, azt sugallotta a hölgynek, hogy mind a hármat
 7272  7,9 |              sugallotta a hölgynek, hogy mind a hármat teljesítse, miért
 7273  7,9 |                   hármat teljesítse, miért is a hölgy a szolgálóval megüzente
 7274  7,9 |                  teljesítse, miért is a hölgy a szolgálóval megüzente Pirrónak,
 7275  7,9 |                  leste-várta, vajon mit művel a nemes hölgy; midőn tehát
 7276  7,9 |                     szokása volt cselekednie, a hölgy asztalbontás után
 7277  7,9 |                     szobáját, s belépett abba a terembe, melyben a férfiak
 7278  7,9 |                       abba a terembe, melyben a férfiak voltak, s Pirrónak
 7279  7,9 |                    voltak, s Pirrónak és mind a többieknek szemök láttára
 7280  7,9 |             többieknek szemök láttára odament a rúdhoz, melyen a Nicostratónak
 7281  7,9 |                      odament a rúdhoz, melyen a Nicostratónak oly kedves
 7282  7,9 |                  akarta volna venni, megfogta a lábaira kötött bőrszíjnál
 7283  7,9 |                    kötött bőrszíjnál fogva, s a falhoz vágta és megölte.~
 7284  7,9 |               cselekedtél?~- Semmit - felelte a hölgy.~Odafordulván pedig
 7285  7,9 |                     hölgy.~Odafordulván pedig a nemes urakhoz, kik férjének
 7286  7,9 |                        Tudnotok kell, hogy ez a madár már régóta elrabolta
 7287  7,9 |                    amaz időt, melyet különben a férfiak rendszerint feleségök
 7288  7,9 |                  töltenek, tudniillik mihelyt a hajnal dereng, Nicostrato
 7289  7,9 |                    lóra pattan, karjára veszi a sólymot, s lemegy a sík
 7290  7,9 |                     veszi a sólymot, s lemegy a sík mezőkre, hogy repülni
 7291  7,9 |                     többször feltámadt bennem a vágyakozás, hogy megcselekedjem
 7292  7,9 |                 hiszem, hogy ti azok lesztek.~A nemes urak, kik ezt hallották,
 7293  7,9 |                      kik ezt hallották, abban a hiszemben, hogy Nicostrato
 7294  7,9 |                       szíve bőségéből szólott a szája, valamennyien elnevették
 7295  7,9 |                  valóban helyesen cselekedett a feleséged, hogy a sólyom
 7296  7,9 |                 cselekedett a feleséged, hogy a sólyom halálával állott
 7297  7,9 |         elhanyagoltatása miatt!~És minekutána a hölgy visszatért szobájába,
 7298  7,9 |                magában: Pompás kezdetet adott a hölgy boldog szerelmemnek;
 7299  7,9 |                Minekutána tehát Lidia megölte a sólymot, nem sok napok múltán,
 7300  7,9 |                  adott arra, hogy végrehajtsa a második feltételt, melyet
 7301  7,9 |                   mérgelődött miatta, szólott a hölgy ekképpen:~- Hát mi
 7302  7,9 |                  mikor épp az imént meghúztad a hajamat.~És ekképpen mulatoztak
 7303  7,9 |                 szavaikat egymásba öltvén, de a hölgy nagy gondosan vigyázott
 7304  7,9 |                       nagy gondosan vigyázott a tincsre, melyet férjének
 7305  7,9 |                  elküldötte drága kedvesének.~A harmadik feltétel miatt
 7306  7,9 |                     inkább gondolkodóba esett a hölgy; mivel azonban elméje
 7307  7,9 |            megélesítette, hamarosan kitalálta a módját, hogyan hajtsa végre
 7308  7,9 |                étekfogója volt Nicostratónak, a másik pedig pohárnoka; a
 7309  7,9 |                      a másik pedig pohárnoka; a hölgy tehát magához hívatta
 7310  7,9 |                    tehát magához hívatta mind a kettőt, s elhitette velök,
 7311  7,9 |                  erről senkinek ne szóljanak. A fiúk elhitték neki, és oly
 7312  7,9 |                    fogva az asztalnál, miként a hölgy oktatta őket. Miért
 7313  7,9 |                  hölgy oktatta őket. Miért is a hölgy egyszer megkérdezte
 7314  7,9 |                    azért történik veled, mert a szád elviselhetetlenül rossz
 7315  7,9 |                   Csak nincs valami odvas fog a számban?~- Talán csakugyan
 7316  7,9 |                   egyik ablakhoz, kinyittatta a száját, s minekutána jobb
 7317  7,9 |                egészen rothadt; ha még sokáig a szádban marad, megrontja
 7318  7,9 |                      szádban marad, megrontja a mellette levő fogaidat is;
 7319  7,9 |                       húzasd ki, minek előtte a baj még tovább fajul.~Mondotta
 7320  7,9 |                     hívasd hát haladéktalanul a mestert, hogy kihúzza.~Felelte
 7321  7,9 |                       kihúzom. Meg aztán ezek a mesterek igen gorom­bák
 7322  7,9 |                lelkemre, hogy efféle embernek a kezében lássalak vagy tudjalak;
 7323  7,9 |                      abbahagyom, holott pedig a mester ezt meg nem cselekedné.~
 7324  7,9 |           szerszámokat, s mindenkit kiküldött a szobából, csupán Luscát
 7325  7,9 |                      egy padra, szájába nyúlt a fogóval s megragadván egyik
 7326  7,9 |                 hangosan ordítozott, miközben a szolgáló erősen lefogta,
 7327  7,9 |                    hatalmas rántással kihúzta a fogat, és nyomban el is
 7328  7,9 |           előkészített; ezt pedig megmutatták a férfinak, ki elgyötörtén
 7329  7,9 |                      csillapodott, s távozott a szobából. A hölgy vette
 7330  7,9 |                        s távozott a szobából. A hölgy vette a fogat, s azon
 7331  7,9 |                       szobából. A hölgy vette a fogat, s azon nyomban elküldötte
 7332  7,9 |                    kívánságát teljesíteni.~Ám a hölgy kívánkozott még jobban
 7333  7,9 |                       kérte őket, kísérnék le a kertbe, hogy fájdalmai némiképpen
 7334  7,9 |                   másfelől megfogta, levitték a kertbe, s valamely gyönyörű
 7335  7,9 |                      körtefa tövében letették a pázsitra; minekutána pedig
 7336  7,9 |                      egymás után hajigálta le a körtét; és miközben a körtét
 7337  7,9 |                      le a körtét; és miközben a körtét dobálta, egyszerre
 7338  7,9 |                 sokkalta tisztesb volna, mint a szemem láttára effélét cselekednetek.~
 7339  7,9 |                láttára effélét cselekednetek.~A hölgy, férjéhez fordulván,
 7340  7,9 |                  maradna rajta.~Szólott akkor a hölgy:~- Hát ez mi lehet?
 7341  7,9 |                     úgy mondja, lát.~Pirrónak a körtefán szüntelenül járt
 7342  7,9 |                     körtefán szüntelenül járt a szája, és egyre csak ezeket
 7343  7,9 |                   szája, és egyre csak ezeket a bolondságokat hajtogatta.
 7344  7,9 |                       láttam, hogy visszaülsz a helyedre, oda, ahol most
 7345  7,9 |             megbolondultál, mivel azóta, hogy a körtefára felmásztál, el
 7346  7,9 |               láttalak rajta; és ha láttalak, a magadéban láttalak.~Nicostrato
 7347  7,9 |                   vagyon rajta.~És felmászott a fára. Alighogy fenn volt,
 7348  7,9 |                     fára. Alighogy fenn volt, a hölgy nyomban szeretkezni
 7349  7,9 |                 művelsz? Meg te, Pirro, kiben a világon leginkább bizakodtam?~
 7350  7,9 |                 szólván kezdett lefelé mászni a körtefáról. A hölgy és Pirro
 7351  7,9 |                   lefelé mászni a körtefáról. A hölgy és Pirro pedig szólottak:~-
 7352  7,9 |                     láttam, midőn fenn voltam a körtefán; s ezt megismerem
 7353  7,9 |                       láttára. Miért is ennek a megbabonázott látomásnak
 7354  7,9 |            megbabonázott látomásnak bizonyára a körtefától kell származnia;
 7355  7,9 |                   kell származnia; mert senki a világon nem tudta volna
 7356  7,9 |                szólott:~- Ördög szánkázza meg a hátad, mert oly rövid eszűnek
 7357  7,9 |                     az eszem, majd ide jönnék a szemed elé végrehajtani
 7358  7,9 |                   fortélyosan-ügyesen érteném a módját, hogy ember lennél
 7359  7,9 |                     módját, hogy ember lennél a talpadon, ha valaha csak
 7360  7,9 |                       ki úgy vélte, hogy mind a kettőnek igaza van, s hogy
 7361  7,9 |               ilyesmire vetemedni, abbahagyta a vitatkozást és a szemrehányásokat
 7362  7,9 |                   abbahagyta a vitatkozást és a szemrehányásokat e tárgyban,
 7363  7,9 |                      csodáról, hogy annak, ki a fára felmászik, nyomban
 7364  7,9 |                felmászik, nyomban megváltozik a látása. De a hölgy úgy tett,
 7365  7,9 |                      megváltozik a látása. De a hölgy úgy tett, mintha felháborodott
 7366  7,9 |                     amennyiben rajtam áll, ez a körtefa nem hoz többé soha
 7367  7,9 |                       érettem, és vágd ki ezt a fát, ámbár jobb volna fejbe
 7368  7,9 |                   értenie és elfogadnia, hogy a dolog valóban így is vagyon.~
 7369  7,9 |                       Pirro tüstént elsietett a szekercéért, és kivágta
 7370  7,9 |                       szekercéért, és kivágta a körtefát, melyet is midőn
 7371  7,9 |                     körtefát, melyet is midőn a hölgy ledőlni látott, mondotta
 7372  7,9 |                  jobban szereti őt. Ekkép­pen a szegény csúffá tett férj
 7373  7,9 |                  kedvesével együtt visszatért a palotába, hol is annak utána
 7374  7,10|                    komaasszonya az egyiknek; ~a koma meghal, s ígérete szerint
 7375  7,10|                    neki, miképpen megyen sora a másvilágon~Már csak a Királynak
 7376  7,10|                    sora a másvilágon~Már csak a Királynak kellett novelláját
 7377  7,10|                     is minekutána látta, hogy a hölgyek, kik sajnálkoztak
 7378  7,10|                     hölgyek, kik sajnálkoztak a körtefán, amely mit sem
 7379  7,10|                királynak kell őt ítélni; ebbe a hibába, melyért szemrehányást
 7380  7,10|                     holott Királyotok vagyok. A dolog úgy van, hogy mikor
 7381  7,10|                       ha már meg kell szegnem a magam alkotta törvényt,
 7382  7,10|                     törvényt, és méltó vagyok a büntetésre, most már kijelentem
 7383  7,10|                 novella, melyet Elisa mondott a komáról és komaasszonyról,
 7384  7,10|                       komaasszonyról, továbbá a Siena-béliek ostobaságáról,
 7385  7,10|                       Meuccio di Tura, kik is a Porta Salaja mellett laktak,
 7386  7,10|                 emberek módjára eljá­rogattak a templomokba és prédikációkra,
 7387  7,10|                      mely az elköltözötteknek a másvilágon érdemeik szerint
 7388  7,10|                      pedig mindegyik titkolta a másik előtt, de mindegyik
 7389  7,10|                   hanem mert észrevette, hogy a menyecske tetszik Tingocciónak.
 7390  7,10|               ekképpen soha meg nem nyerhetem a menyecskétől azt, mire vágyakozom.”
 7391  7,10|                   vágyakozom.” Miközben tehát a két ifjú szerelme ebben
 7392  7,10|                       könnyebb volt felfednie a menyecske előtt minden vágyakozását,
 7393  7,10|               mesterkedett, mígnem meg­nyerte a menyecskétől, amit kívánt;
 7394  7,10|                      volt ínyére, mégis abban a reménységben, hogy egyszer
 7395  7,10|                  volna észre. Ekképpen állott a két cimbora szerelme; az
 7396  7,10|                        az egyiké boldog volt, a másiké pedig boldogtalan,
 7397  7,10|                 történt, hogy mivel Tingoccio a komaasszony kertecs­kéjében
 7398  7,10|                      hozzád, hogy hírt hozzak a másvilágról.~Meuccio ugyan
 7399  7,10|             elkárhozott lelkek között vagy-e, a pokolnak gyötrelmes tüzében?~
 7400  7,10|                  tehetne-e valamit érette itt a földön. Mire Tingoccio felelte,
 7401  7,10|                      Meucciónak eszébe jutott a koma­asszony, és kissé fölemelvén
 7402  7,10|                 miféle büntetést kaptál odaát a komaasszonyod miatt, kivel
 7403  7,10|                   Tingoccio:~- Testvér, mikor a másvilágra érkeztem, volt
 7404  7,10|                parancsolta nekem, hogy menjek a nékem megszabott helyre,
 7405  7,10|                      egész testem megvacogott a rémülettől. Mikor az egyik,
 7406  7,10|                  odaszólt: „Mennyivel nagyobb a te szenvedésed, mint a többieké,
 7407  7,10|                nagyobb a te szenvedésed, mint a többieké, kik itten vannak,
 7408  7,10|                        Én pedig feleltem: „Az a bűnöm, hogy szerelmeskedtem
 7409  7,10|                   bűnöm, hogy szerelmeskedtem a komaasszonyommal, és méghozzá
 7410  7,10|                      ugyan nem tartják számon a komaságot.” Ennek hallatára
 7411  7,10|                      odaát nem tartják számon a koma­ságot, szemrehányásokat
 7412  7,10|                  kedvére kívánta hajlítani.~ ~A nap nyugovóra hajolt, és
 7413  7,10|                      szellő kerekedett, midőn a Király befejezte novelláját,
 7414  7,10|                   mivel mindenki elmondta már a magáét, levette fejéről
 7415  7,10|                       magáét, levette fejéről a koszorút, és Lauretta fejére
 7416  7,10|                 temagaddal, azzal laurusszal, a mi társaságunk Királynőjévé
 7417  7,10|          valamennyiünknek.~És leült. Lauretta a királynői méltóságra emelkedvén,
 7418  7,10|                   amaz gyönyörűséges völgyben a szokott óránál korábban
 7419  7,10|                 kényelmesen visszatérhessenek a palotába; ezenfelül rendre
 7420  7,10|                       tart. Annak utána pedig a társasághoz fordulván szólott
 7421  7,10|                        és ha nem irtóznám még a látszatától is annak, hogy
 7422  7,10|                       túl minden áldott napon a nő a férfinak, vagy a férfi
 7423  7,10|                      minden áldott napon a nő a férfinak, vagy a férfi a
 7424  7,10|                   napon a nő a férfinak, vagy a férfi a nőnek, vagy egyik
 7425  7,10|                      a férfinak, vagy a férfi a nőnek, vagy egyik ember
 7426  7,10|                       nőnek, vagy egyik ember a másiknak eszén; és azt hiszem,
 7427  7,10|               tárgyban novellát mondani, mint a mai volt.~És ekképpen szólván
 7428  7,10|                     szólván felállott, s mind a vacsora idejéig elbocsátotta
 7429  7,10|                  vacsora idejéig elbocsátotta a társaságot. Felkeltek tehát
 7430  7,10|                   társaságot. Felkeltek tehát a hölgyek, s hasonlatosképpen
 7431  7,10|                némelyek mezítláb tapicskoltak a kristályos vízben, mások
 7432  7,10|                kristályos vízben, mások pedig a gyönyörű sudár fák között
 7433  7,10|                  sudár fák között sétálgattak a zöld pázsiton. Dioneo és
 7434  7,10|                   mind vacsoráig. Mikor pedig a vacsora ideje elérkezett,
 7435  7,10|                  vacsora ideje elérkezett, és a kis tó partján asztalhoz
 7436  7,10|                  szüntelenül frissítette őket a langyos szellő, mely a környező
 7437  7,10|                   őket a langyos szellő, mely a környező hegyekben támadt,
 7438  7,10|                       támadt, és mind elverte a szúnyogokat. Asztalbontás
 7439  7,10|                     előbb kicsinyég kószáltak a gyönyörű völgyben, annak
 7440  7,10|                  mikor esteledni kezdett, bár a nap még fenn járt, a Királynő
 7441  7,10|                      bár a nap még fenn járt, a Királynő parancsára lassú
 7442  7,10|                        sötét este megérkeztek a gyönyörű palotához. Hol
 7443  7,10|                 borral és csemegével elverték a rövid út fáradalmát, a szép
 7444  7,10|               elverték a rövid út fáradalmát, a szép szökőkút körül nyomban
 7445  7,10|                   másszor egyéb hangszer adta a muzsikát. De végezetül a
 7446  7,10|                      a muzsikát. De végezetül a Királynő parancsolta Filoménának,
 7447  7,10|                       Visszatérek-e még ahhoz a helyhez?~Ki tudja azt? Csak
 7448  7,10|                     minden tagomban,~Hogy azt a helyet újra megtaláljam. -~
 7449  7,10|                       senki másban:~Higgyek-é a csodában?~Szólj, ó, Uram,
 7450  7,10|                       ugyé az Isten jót ad,~S a boldogságom újra végtelen
 7451  7,10|                   végtelen lesz?~Leírhatatlan a gyönyörűség, mely~Ily könnyen
 7452  7,10|                   Csak te hozhatod vissza ezt a múltat,~Más senki sem, ó,
 7453  7,10|                     igent, hadd hallom:~Közel a perc, mely kínomat eloltja,~
 7454  7,10|               szerelmem,~Kielégíti, úgyé, azt a vágyat,~S nem is mondom,
 7455  7,10|                      már dalra serkent!~Ebből a dalból az egész társaság
 7456  7,10|                    szavaiból úgy vélték, hogy a leány nem csupán a szemnek
 7457  7,10|                       hogy a leány nem csupán a szemnek gyönyörűségeit élvezte,
 7458  7,10|                    boldognak tartották őt, és a társaságnak nem egy tagja
 7459  7,10|            megirigyelte dolgát. De minekutána a dal véget ért, a Királynőnek
 7460  7,10|                   minekutána a dal véget ért, a Királynőnek eszébe jutott,
 7461  7,10|                      vagyon, miért is szólott a társasághoz nyájasan:~-
 7462  7,10|                      ti ifjak, tudjátok, hogy a holnapi nap a mi Urunk szenvedésének
 7463  7,10|                  tudjátok, hogy a holnapi nap a mi Urunk szenvedésének vagyon
 7464  7,10|                 hasonlatosképpen cselekedtünk a rája következő szombaton
 7465  7,10|                      és holnapután is, miként a múlt héten cselekedtünk,
 7466  7,10|              cselekedtünk, tartózkodni fogunk a mulatságos novellamondástól,
 7467  7,10|                  történt.~Mindenki javallotta a Királynő jámbor beszédét;
 7468  7,10|                      nyugovóra tért.~Végződik a Dekameron hetedik napja~ ~
 7469  8   |                        Nyolcadik nap~VÉGZŐDIK A DEKAMERON HETEDIK NAPJA;
 7470  8   |                       HETEDIK NAPJA; KEZDŐDIK A NYOLCADIK,~MELYEN LAURETTA
 7471  8   |                      TÚL MINDEN ÁLDOTT NAP NŐ A FÉRFINAK,~VAGY FÉRFI A NŐNEK,
 7472  8   |                     NŐ A FÉRFINAK,~VAGY FÉRFI A NŐNEK, VAGY EGYIK EMBER
 7473  8   |                       NŐNEK, VAGY EGYIK EMBER A MÁSIKNAK ESZÉN~Vasárnap
 7474  8   |                MÁSIKNAK ESZÉN~Vasárnap reggel a legmagasabb hegyek csúcsain
 7475  8   |                 hegyek csúcsain feltűntek már a kelő nap sugarai, és minden
 7476  8   |                   minden árnyék eloszlott, és a tárgyak kibontakoztak a
 7477  8   |                       a tárgyak kibontakoztak a sötétségből, midőn a Királynő
 7478  8   |            kibontakoztak a sötétségből, midőn a Királynő társaságával együtt
 7479  8   |                      felkelt, s akkor elsőben a harmatos pázsiton sétálgattak,
 7480  8   |                  táncoltak, s végezetül, hogy a Királynő elbocsátotta őket,
 7481  8   |                szundítani térhetett. De mikor a nap már által­haladt a delelőn,
 7482  8   |                  mikor a nap már által­haladt a delelőn, a Királynő akaratja
 7483  8   |                       által­haladt a delelőn, a Királynő akaratja szerint
 7484  8   |                 akaratja szerint letelepedtek a szép szökőkút mellett a
 7485  8   |                       a szép szökőkút mellett a szokott novellamondásra,
 7486  8   |                     novellamondásra, és akkor a Királynő parancsára Neifile
 7487  8,1 |                   emez pénz fejében véle hál, a pénzt odaadja neki, ~és
 7488  8,1 |                Guasparruolónak, ~hogy megadta a pénzt az asszonynak, mit
 7489  8,1 |                     űztek csúfot az asszonyok a férfiakból, én elmesélni
 7490  8,1 |                       ugyan nem azért, mintha a férfinak cselekedetét kárhoztatni
 7491  8,1 |                     inkább, hogy megdicsérjem a férfit, és kárhoztassam
 7492  8,1 |                asszonyt, és megmutassam, hogy a férfiak is meg tudják csúfolni
 7493  8,1 |                megcsúfoltatásnak, mint inkább a kölcsön visszafizetésének
 7494  8,1 |                  mégis azt mondom, hogy méltó a tűzhalálra amaz asszony,
 7495  8,1 |                 holott ama nő, ki megismervén a szerelem nagy hatalmát,
 7496  8,1 |               szegődött, mi pedig ritka dolog a néme­teknél; mivel pedig
 7497  8,1 |             tartózkodón viselkedett, hogy sem a férj, sem más semmit nem
 7498  8,1 |                  észre; üzent tehát egy napon a hölgynek, s kérte, hogy
 7499  8,1 |                   kedni, mit csak tőle kíván.~A hölgy sok huzavona után
 7500  8,1 |                      hatalmában vagyon, s mit a hölgy kíván; miért is üzenje