Nap,  Novella

 9501  9,10|                    vonta, s ebben voltak mind a vacsora idejéig. Akkor pedig
 9502  9,10|                   rendben felszolgálták nékik a vacsorát, asztalbontás után
 9503  9,10|                   asztalbontás után felkeltek a szokott táncra; s elénekeltek
 9504  9,10|            élvezetesebb; és akkor parancsolta a Király Neifilének, hogy
 9505  9,10|                     következik:~Ifjú vagyok s a zsenge kikeletben~Szeretek
 9506  9,10|                       járok nézdegélve mindig~A sok fehér, sárgás, piros
 9507  9,10|                    mind ahhoz hasonlít,~Kiért a szívem vágyakozva bomlik,~
 9508  9,10|                       boldogságot, mit így ád a szemnek~E hasonmás-virág -
 9509  9,10|                      lehet kifejeznem.~S ezek a keblemből nem úgy fakadnak,~
 9510  9,10|                       hogy kétségbe ne essem!~A Király s mind a hölgyek
 9511  9,10|                     ne essem!~A Király s mind a hölgyek fölöttébb dicsérték
 9512  9,10|                       éjszakában, parancsolta a Király, hogy mind reggelig
 9513  9,10|                    nyugovóra térjen.~Végződik a Dekameron kilencedik napja~
 9514 10   |                          Tizedik nap~VÉGZŐDIK A DEKAMERON KILENCEDIK NAPJA;
 9515 10   |                    KILENCEDIK NAPJA; KEZDŐDIK A TIZEDIK,~MELYEN PAMFILO
 9516 10   |                   ALATT OLY EMBEREKRŐL FOLYIK A SZÓ,~KIK NAGYLELKŰN VAGY
 9517 10   |                   NEMESEN CSELEKEDTEK~VALAMIT A SZERELEMBEN AVAGY MÁS DOLOGBAN~
 9518 10   |                fénylett, mint az arany, amint a nap sugarai mind közelebb
 9519 10   |                    Pamfilo felkelvén, hívatta a hölgyeket és az ifjakat.
 9520 10   |                      mehetnének szórakozni; s a Király lassú léptekkel megindult
 9521 10   |                     és Fiammetta kíséretében, a többiek pedig mind valamennyien
 9522 10   |                    jutottak; minekutána pedig a nap magasra hágott, és kezdett
 9523 10   |                    forrón sütni, visszatértek a palotába, és ottan a kristályvizű
 9524 10   |             visszatértek a palotába, és ottan a kristályvizű kútnál kimosatták
 9525 10   |                     ivott keveset, majd pedig a kertnek kellemes árnyékában
 9526 10   |                      rendes szokásuk szerint, a Király parancsára egybegyülekeztek,
 9527 10   |         egybegyülekeztek, s akkor parancsolta a Király Neifilének, hogy
 9528 10,1 |                   ELSŐ NOVELLA~Valamely lovag a spanyol király szolgálatában
 9529 10,1 |                      méltó jutalmat, miért is a király biztos próbával megbizonyítja
 9530 10,1 |               megbizonyítja neki, ~hogy nem ő a hibás benne, hanem a lovagnak
 9531 10,1 |                    nem ő a hibás benne, hanem a lovagnak balszerencséje; ~
 9532 10,1 |                      magasztos tárgyban, minő a nagylelkűség; mert valamint
 9533 10,1 |                   nagylelkűség; mert valamint a nap szépsége és ékessége
 9534 10,1 |                    mennyboltozatnak, akképpen a nagylelkűség fényessége
 9535 10,1 |                  városunkban, volt egy, talán a legkülönb, Ruggieri de Figiovanni,
 9536 10,1 |                       úr, ki fontolóra vetvén a toscanai életmódot és erkölcsöket,
 9537 10,1 |                       Spanyolországba, hol is a király nagy kegyesen fogadta.
 9538 10,1 |                 mulatott, gyakorta szemlélvén a királynak cselekedeteit,
 9539 10,1 |                      eltávozik onnét, s kérte a királyt, hogy elbocsátaná.
 9540 10,1 |                    királyt, hogy elbocsátaná. A király megadta az engedelmet,
 9541 10,1 |            készülődött. Ennek utána meghagyta a király valamely értelmes
 9542 10,1 |                       ne vegye észre, hogy őt a király küldötte, és jól
 9543 10,1 |                     megjegyezzen mindent, mit a lovag mond, hogy annak utána
 9544 10,1 |                       másnap pedig adja által a lovagnak a parancsot, hogy
 9545 10,1 |                   pedig adja által a lovagnak a parancsot, hogy térjen vissza
 9546 10,1 |                 parancsot, hogy térjen vissza a királyhoz. Az apród résen
 9547 10,1 |                       amint Ruggieri távozott a városból, nyomban nagy ügyesen
 9548 10,1 |                     öszvérjén ügetett, melyet a király ajándékozott neki,
 9549 10,1 |                      szüntelenül figyelmezett a lovag szavaira, s valamely
 9550 10,1 |              megitatván állataikat, az öszvér a folyóba trágyázott. Ruggieri
 9551 10,1 |                      meg, éppolyan vagy, mint a gazdád, ki nékem ajándékozott.~
 9552 10,1 |                  szavát nem hallotta, melyben a lovag nem magasz­talta volna
 9553 10,1 |                       magasz­talta volna égig a királyt; miért is másnap
 9554 10,1 |              induljanak, az apród átadta néki a királynak parancsát, melynek
 9555 10,1 |                    visszafordult. Midőn pedig a király megtudta, mit mondott
 9556 10,1 |                      ott igen.~Mondotta akkor a király:~- Ruggieri, abban,
 9557 10,1 |                      nem ismertelek volna meg a legderekabb lovag gyanánt,
 9558 10,1 |                    szavadat.~Vezette tehát őt a király valamely nagy terembe,
 9559 10,1 |                      minden egyéb drágaságom, a másik pedig színig tele
 9560 10,1 |                  amelyet választottál, legyen a tiéd, és majd meglátod,
 9561 10,1 |                       uram, mikor látta, hogy a király ekképpen kívánja,
 9562 10,1 |                       választotta az egyiket, a király pedig parancsolta,
 9563 10,1 |                     Mosolyogván szólott akkor a király:~- Nyilván láthatod,
 9564 10,1 |                 legyen tiéd amaz láda, melyet a szerencse megtagadott tőled,
 9565 10,1 |                 tettem.~Ruggieri úr elfogadta a ládát, s ily fejedelmi ajándékhoz
 9566 10,1 |                     illendő módon megköszönte a királynak, magával vitte,
 9567 10,2 |               bocsátja. Ez pedig visszatérvén a római udvarba, ~Ghinót megbékélteti
 9568 10,2 |                magasztalták Alfonso királynak a firenzei lovag iránt mutatott
 9569 10,2 |                   iránt mutatott bőkezűségét, a Király, kinek tetszését
 9570 10,2 |                       Király, kinek tetszését a novella különösképpen megnyerte,
 9571 10,2 |                      Elisának, hogy folytassa a sort, ki is nyomban ekképpen
 9572 10,2 |                    kellene mondanunk, hogy ha a királynak cselekedete virtus
 9573 10,2 |                      cselekedete virtus volt, a papé viszont csoda, mivelhogy
 9574 10,2 |                      viszont csoda, mivelhogy a papok, vala­hányan vannak,
 9575 10,2 |                    elszenvedett bántalmakért, a papok, miként látjuk, sokkalta
 9576 10,2 |            prédikálnak és fölöttébb javallják a bántalmak megbocsátását.
 9577 10,2 |                     volt, minekutána Sienából a Santa Fiore grófok ellensége
 9578 10,2 |                      fellázította Radicofanit a római egyház ellen, és ott
 9579 10,2 |                  midőn Nyolcadik Bonifác volt a római pápa, udvarába érkezett
 9580 10,2 |                     mindenek hiedelme szerint a világ egyik leggazdagabb
 9581 10,2 |                 javallották neki, hogy menjen a sienai fürdőbe, hol is minden
 9582 10,2 |               meggyógyul. Miért is megnyervén a pápa engedelmét, s mit sem
 9583 10,2 |                 állhatná útját. Felelvén néki a követ alázatos hangon mondotta:~-
 9584 10,2 |                    olyan helyre kerültél, hol a mindenható Istenen kívül
 9585 10,2 |                    senkitől nem félünk, s hol a tilalmak és kiközösítések
 9586 10,2 |                    helyet egészen körülfogták a martalócok; miért is az
 9587 10,2 |               méltatlankodás közben megindult a követtel a vár irányában,
 9588 10,2 |                   közben megindult a követtel a vár irányában, s vele mind
 9589 10,2 |                      egészen egyedül bezárták a palotának valamely sötét
 9590 10,2 |                    kényelmesen elszállásolták a várban, a lovakat s mind
 9591 10,2 |                      elszállásolták a várban, a lovakat s mind az egész
 9592 10,2 |                  parancsolta, hogy gyújtsanak a kis szobában nagy lobogó
 9593 10,2 |                      mit itten hozok, kezdete a gyógyításnak, miért is vedd
 9594 10,2 |                       ímmel-ámmal is, megette a kenyeret és megitta az édes
 9595 10,2 |                        hogy az apátúr megette a száraz babot, melyet szántszándékkal
 9596 10,2 |                      nevében, hogy érzi-e még a gyomorfájást? Felelte az
 9597 10,2 |                        ha kiszabadultam volna a kezeiből, ezenkívül pedig
 9598 10,2 |                       magadat, ideje kijönnöd a betegszobából.~És kezén
 9599 10,2 |                     És kezén fogván elvezette a számára készített szobába,
 9600 10,2 |                      pedig ügyelni ment, hogy a lakoma pompás legyen. Az
 9601 10,2 |                      vendégelte őket. De hogy a lakoma órája elérkezett,
 9602 10,2 |               elérkezett, az apátúrnak s mind a többieknek sorjában pompás
 9603 10,2 |               állította minden lovát, egészen a legnyomorultabb gebéjéig,
 9604 10,2 |                    vitte rá, hogy útonálló és a római udvar ellensége legyen,
 9605 10,2 |                   elkövettél. Átkozott legyen a sors, mely téged ily kárhozatos
 9606 10,2 |                      s ugyancsak lovaiból is, a többit mind otthagyta neki,
 9607 10,2 |                   neki, és visszatért Rómába. A pápa hallott már az apátúr
 9608 10,2 |                 kérdezte, vajon javára vált-e a fürdő Felelte néki az apátúr
 9609 10,2 |                      Szentatyám, minek előtte a fürdőbe értem volna, derék
 9610 10,2 |                    elmondotta, miképpen esett a dolog, a pápa pedig nagyot
 9611 10,2 |                       miképpen esett a dolog, a pápa pedig nagyot nevetett
 9612 10,2 |                       apátúr tehát folytatván a szavait, a pápától valamely
 9613 10,2 |                   tehát folytatván a szavait, a pápától valamely kegyességet
 9614 10,2 |                      nagylelkűsége indította. A pápa abban a hiszemben,
 9615 10,2 |                       indította. A pápa abban a hiszemben, hogy valami egyebet
 9616 10,2 |                  ismertem, ő bizonyára egyike a legderekabbaknak; ama rosszat
 9617 10,2 |                      néki bűnül, hanem inkább a sors bűnének vélem; ha megjavítod
 9618 10,2 |                       fogsz vélekedni felőle.~A pápa, mivelhogy nemes lelkű
 9619 10,2 |                   volt, és fölöttébb kedvelte a derék embereket, ennek hallatára
 9620 10,2 |                       nem nagy ideje volt még a pápánál, mikor az megismerte,
 9621 10,2 |                    tette őt, adományozta néki a rendnek valamely nagyperjelségét,
 9622 10,2 |              nagyperjelségét, melyet is Ghino a szentegyháznak és Clugny
 9623 10,3 |                       s akkor az tájékoztatja a dolgoknak módja felől, ~
 9624 10,3 |               lelkűséget tanúsított; de mikor a hölgyek bevégezték e tárgyban
 9625 10,3 |                  beszélgetésöket, parancsolta a Király Filostratónak, hogy
 9626 10,3 |                apáturáé pedig szinte páratlan a maga nemében; de talán éppily
 9627 10,3 |                    amaz vidéken jártak), hogy a messze Kínában élt valaha
 9628 10,3 |                  melyhez fogható még nem volt a világon; és kellőképpen
 9629 10,3 |               aggastyán volt, nem fáradt bele a bőkezűségbe.~Történt, hogy
 9630 10,3 |                   hasonlatosat Náthánéhoz, és a jövő-menő utasokat oly pazarlással
 9631 10,3 |              vendégelte, minőt még nem látott a világ; és bizonyos is, hogy
 9632 10,3 |                      palotája udvarán, bejött a palotának egyik kapuján
 9633 10,3 |                        annak utána visszatért a második kapun, s újfent
 9634 10,3 |                      egymás után mind egészen a tizenkettedik kapuig; midőn
 9635 10,3 |                       Náthán, mely csodálatos a te bőkezűséged! Mivel harminckét
 9636 10,3 |                 szeretném, Náthán bőkezűségét a nagy dolgokban, holott még
 9637 10,3 |                    nagy dolgokban, holott még a legcsekélyebbekben sem tudom
 9638 10,3 |                    hahogy őt el nem pusztítom a föld színéről; miért is
 9639 10,3 |                    odaérkezett, és nem messze a palotától lelte Náthánt,
 9640 10,3 |                    nyomban adja értésére mind a házbelieknek, hogy senki
 9641 10,3 |                      cselekedtek. Mikor pedig a palotában voltak, bevezette
 9642 10,3 |              Mitridanes kicsinyég késlekedett a válasszal, de végezetül
 9643 10,3 |                       előbb sokáig kerülgette a dolgot, aztán titoktartást
 9644 10,3 |                    kicsoda, honnét jött, s mi a szándoka. Náthán hallván
 9645 10,3 |                      mivel ha bővében volnánk a magadfajta embereknek, bizony
 9646 10,3 |                       reá másnap. Midőn pedig a következő nap felvirradt,
 9647 10,3 |                    kinek szándoka megegyezett a Mitridanesnek adott tanáccsal,
 9648 10,3 |                       egy szál egyedül kiment a kicsiny erdőbe, halálra
 9649 10,3 |                odarohant hozzá, s megragadván a fején viselt turbánjánál
 9650 10,3 |                 kötelességemre, mint jómagam, a legszükségesebb pillanatban
 9651 10,3 |                   vedd bizonyosra, hogy nincs a világon ember, ki téged
 9652 10,3 |                     kincseket halmozz, miként a hitványok teszik, hanem
 9653 10,3 |                       hogy csodálkozom rajta. A leghatalmasabb császárok
 9654 10,3 |                    leghatalmasabb császárok s a legnagyobb királyok szinte
 9655 10,3 |                      szinte nem is használtak a gyilkolásnál egyéb módot
 9656 10,3 |                   életemet, s ne veszítsed el a magadét. Miért is újfent
 9657 10,3 |               vigasztalásomra; és tudom, hogy a természet rendje szerint
 9658 10,3 |                      tarthatom, akárcsak mind a többi emberek, s általában
 9659 10,3 |                      mígnem akaratom ellenére a természet elveszi tőlem.
 9660 10,3 |                       oly drága kincset, mint a te életed, kioltsak s elvegyek,
 9661 10,3 |                   hanem szívesen gyarapítanám a magaméból.~Mondotta erre
 9662 10,3 |                      csakugyan hozzájuk adnád a magadéit s megengednéd,
 9663 10,3 |                     hogy elvegyek valamit, mi a tiéd, holott még soha senkitől
 9664 10,3 |                      házamban, és Náthán lesz a neved, én pedig elmegyek
 9665 10,3 |                      neved, én pedig elmegyek a te házadba, s felveszem
 9666 10,3 |                       te házadba, s felveszem a Mitridanes nevet.~Akkor
 9667 10,3 |                      kívánságára visszatértek a palotába, hol is Náthán
 9668 10,4 |              Modenából jövet kiveszi sírjából a hölgyet, ~kit szeretett,
 9669 10,4 |                      fiacskáját is visszaadja a férjének, ~Niccoluccio Caccianimicónak~
 9670 10,4 |                      ítélték, miképpen valaki a tulajdon vérét is hajlandó
 9671 10,4 |                       mást bőven elmondottak, a Király Laurettára pillantott,
 9672 10,4 |                    igen megragadták lelkünket a nagylelkűségnek eleddig
 9673 10,4 |                   példái, ha csak nem nyúlunk a szerelem példáihoz, melyek
 9674 10,4 |                       feleségébe; mivel pedig a hölgy nem viszonozta szerelmét,
 9675 10,4 |                 körülbelül három mérföldnyire a várostól; és itten történt,
 9676 10,4 |                        nem sokat töprenkedtek a dolgon, hanem úgy, ahogy
 9677 10,4 |              fölöttébb elszomorodott, ámbátor a hölgy igen-igen fukar volt
 9678 10,4 |                   iramban elérkezett oda, hol a hölgy elte­metve volt; és
 9679 10,4 |                    metve volt; és megnyitotta a sírboltot, óvatosan lement
 9680 10,4 |                      óvatosan lement abba, és a hölgy mellé feküdvén, arcával
 9681 10,4 |                      emberek, s különösképpen a szerelmesek vágyakozása
 9682 10,4 |                      ne simo­gatnám kicsinyég a mellét? Többé úgy sem simogathatom,
 9683 10,4 |                         Tehát erőt vett rajta a vágyakozás, és kezét a hölgynek
 9684 10,4 |                  rajta a vágyakozás, és kezét a hölgynek keblére csúsztatta,
 9685 10,4 |                magától, gondosabban vizsgálta a hölgyet, s észrevette, hogy
 9686 10,4 |                      vigyázatossággal kihozta a sírból, maga előbe vette
 9687 10,4 |                      sírból, maga előbe vette a lóra, s nagy titokban elvitte
 9688 10,4 |                      okos asszony; minekutána a fia mindent apróra elmondott
 9689 10,4 |                elmondott neki, megesett szíve a hölgyön, s jó meleg szobával
 9690 10,4 |               lassan-lassan visszaidézte belé a tünedező életet. Midőn pedig
 9691 10,4 |                  tünedező életet. Midőn pedig a hölgy feléledt, nagyot sóhajtott,
 9692 10,4 |                      hol vagyok?~Felelte néki a derék asszony:~- Ne félj,
 9693 10,4 |                      Ne félj, jó helyen vagy.~A hölgy tehát magához tért,
 9694 10,4 |                    néki az egész esetet. Ezen a hölgy igen megszomorodott,
 9695 10,4 |                       nékem e kegyelmet, hogy a halálból visszahozott az
 9696 10,4 |                      ha nem mint húgommal; de a jótétemény, melyet veled
 9697 10,4 |                      melyet kérni fogok.~Erre a hölgy jóságosán felelte,
 9698 10,4 |                 Madonna, mind atyádfiai, mind a bolognaiak azt hiszik és
 9699 10,4 |                       visszaadni férjuradnak.~A hölgy érezvén, hogy a lovagnak
 9700 10,4 |            férjuradnak.~A hölgy érezvén, hogy a lovagnak el van kötelezve,
 9701 10,4 |                      el van kötelezve, s hogy a kérés tisztes, ámbár fölöttébb
 9702 10,4 |                    meggyarapította Gentile és a hölgy örömét. Gentile úr
 9703 10,4 |                    leszállott, és látta, hogy a hölgy mily szép s egész­
 9704 10,4 |                    valaha, s hasonlatosképpen a fiacskája is jól vagyon,
 9705 10,4 |                  közeledett, előbb elmondotta a hölgynek, mit szándékozik
 9706 10,4 |                 miként ezeket megmutatta; ezt a szokást szeretném megtartani
 9707 10,4 |                   nektek legdrágább kincsemet a világon, melynél különb
 9708 10,4 |                     terjesztek. Valakinek van a házában egy derék és hűséges
 9709 10,4 |                valamely idegen, megesik szíve a betegen, magával viszi házába,
 9710 10,4 |                  haragudhat és panaszkodhat-e a másodikra, ha megtartja,
 9711 10,4 |                      szolgálatjában használja a szolgát, s amannak kérésére
 9712 10,4 |               kérésére nem akarja visszaadni.~A nemes urak meghányták-vetették
 9713 10,4 |                      urak meghányták-vetették a dolgot, s minekutána valamennyien
 9714 10,4 |                        minekutána megdicsérte a perzsa szokást, felelte:
 9715 10,4 |                      perzsa szokást, felelte: a többiekkel egyetemben akképpen
 9716 10,4 |                      hogy jog szerint nyilván a második gazdáé lett a szolga,
 9717 10,4 |                 nyilván a második gazdáé lett a szolga, kivel oly nagy jót
 9718 10,4 |                       gazdán el nem követett. A többiek, kik az asztalnál
 9719 10,4 |                       mit Niccoluccio felelt. A lovag megelégedett a felelettel,
 9720 10,4 |                  felelt. A lovag megelégedett a felelettel, különösképpen,
 9721 10,4 |                    szolgáját, elküldötte őket a hölgyért, ki az ő kívánságára
 9722 10,4 |                      őt, hogy ne terheltessék a nemes urak közé bejönni,
 9723 10,4 |           megörvendeztetni őket társaságával. A hölgy tehát karjára vette
 9724 10,4 |                    vette gyönyörű fiacskáját, a két szolgája kíséretében
 9725 10,4 |                   szolgája kíséretében bejött a terembe; miként a lovag
 9726 10,4 |                      bejött a terembe; miként a lovag kívánta, leült az
 9727 10,4 |                      az egyik nemes úr mellé; a lovag pedig szólott:~- Urak,
 9728 10,4 |                mondjátok, ha igazam vagyon-e.~A nemes urak illő tisztelettel
 9729 10,4 |                     tisztelettel magasztalták a hölgyet, és a lovagnak bizonygatták,
 9730 10,4 |                    magasztalták a hölgyet, és a lovagnak bizonygatták, hogy
 9731 10,4 |                    merték volna mondani, hogy a hölgy az, ki valóban volt,
 9732 10,4 |              nézegette, ki, mivel igen égette a kíváncsiság, ki lehet a
 9733 10,4 |                       a kíváncsiság, ki lehet a hölgy, midőn a lovag kicsinyég
 9734 10,4 |                       ki lehet a hölgy, midőn a lovag kicsinyég kiment,
 9735 10,4 |                türtőztetni magát, megkérdezte a hölgyet, vajon bolognai-e
 9736 10,4 |                      bolognai-e avagy idegen. A hölgy, mikor urának kérdését
 9737 10,4 |                     hogy ne feleljen; de hogy a lovagnak kívánsága szerint
 9738 10,4 |                    újra bejött, szólott egyik a vendégek közül:~- Uram,
 9739 10,4 |                       Uram, gyönyörű teremtés a hölgyed, hanem úgy látszik,
 9740 10,4 |                   tovább amaz vendég. Felelte a lovag:~- Szívesen megteszem,
 9741 10,4 |                      is leszedték, Gentile úr a hölgy mellé ült, és szólott
 9742 10,4 |                     fáradozásommal elragadtam a haláltól, és Isten, ki látta
 9743 10,4 |                   azon, miképpen szerette meg a hölgyet, apróra elmesélt
 9744 10,4 |                      mi eleddig történt, mind a társaság nagy álmélkodására,
 9745 10,4 |                     ezenfelül. Niccoluccio és a többi vendégek meg a hölgy
 9746 10,4 |                       és a többi vendégek meg a hölgy mind sírtak megindultságokban,
 9747 10,4 |                     felkelt, s karjaiba vette a kisded gyermeket, a hölgyet
 9748 10,4 |                     vette a kisded gyermeket, a hölgyet pedig megfogta kezén,
 9749 10,4 |                       ki minden bizonnyal vér a véredből, s kit én tartottam
 9750 10,4 |                 házamban.~És ekképpen szólván a hölgyhöz fordult, és mondotta
 9751 10,4 |                       Niccolucciónak.~S ezzel a hölgyet és a gyermeket Niccoluccio
 9752 10,4 |          Niccolucciónak.~S ezzel a hölgyet és a gyermeket Niccoluccio karjaiba
 9753 10,4 |          szívéből-lelkéből köszönetet mondott a lovagnak. A vendégek pedig
 9754 10,4 |                köszönetet mondott a lovagnak. A vendégek pedig mind valamennyien
 9755 10,4 |                      s fölöttébb magasztalták a lovagot ezért, s magasztalta
 9756 10,4 |                   csak hallott e dolog felől. A hölgyet kimondhatatlan örömmel
 9757 10,4 |                   örömmel fogadták otthonában a bolognabeliek, s nagy ideig
 9758 10,4 |            Niccoluccióval, s mind annak, mind a hölgynek atyjafiaival.~Miképpen
 9759 10,4 |                     egy király odaajándékozta a kormánypálcáját meg a koronáját,
 9760 10,4 |          odaajándékozta a kormánypálcáját meg a koronáját, hogy egy apátúr
 9761 10,4 |                  áldozat nélkül megbékéltette a pápát egy gonosztevővel,
 9762 10,4 |                     egy aggastyán odatartotta a nyakát ellensége késének?
 9763 10,5 |               valamely varázslónak, s megadja a kertet a ~hölgynek, kinek
 9764 10,5 |               varázslónak, s megadja a kertet a ~hölgynek, kinek ura engedelmet
 9765 10,5 |                    Ansaldo kedvét töltse;  ez a férj nagylelkűségének hallatára
 9766 10,5 |         nagylelkűségének hallatára feloldozza a hölgyet ígérete alól, ~a
 9767 10,5 |                      a hölgyet ígérete alól, ~a varázsló pedig feloldozza
 9768 10,5 |                      semmit nem fogad el tőle~A vidám társaság minden tagja
 9769 10,5 |                   magasztalta Gentilét, midőn a Király parancsolta Emiliának,
 9770 10,5 |                     Emiliának, hogy folytassa a sort; ki is bátran, mintha
 9771 10,5 |              telhetőleg mindent megtett, hogy a hölgynek szerelmét megnyerje,
 9772 10,5 |                    kárba veszett. Mikor pedig a hölgynek már igen terhére
 9773 10,5 |                       igen terhére volt, hogy a lovag szüntelenül háborgatta,
 9774 10,5 |                       valamely asszonynak, ki a lovag nevében gyakorta járogatott
 9775 10,5 |                    parancsaira.~Szólott akkor a jóasszony:~- Mit kívánsz,
 9776 10,5 |                     hogy cselekedjen?~Felelte a hölgy:~- Ím, ezt kívánom:
 9777 10,5 |                       Ím, ezt kívánom: legyen a most következő januárban
 9778 10,5 |                       következő januárban itt a város közelében zöld pázsittal,
 9779 10,5 |                      lerázni nyakamról.~Ámbár a lovag, mikor meghallotta
 9780 10,5 |                      lovag, mikor meghallotta a hölgy kívánságát és feltételét,
 9781 10,5 |                        csak azért kívánta ezt a hölgy, hogy elvegye minden
 9782 10,5 |                      végbeviheti-e; és szerte a világon mindenfelé kerestette,
 9783 10,5 |                    borított, amaz ügyes ember a január első napjára virradó
 9784 10,5 |            mesterségével művelte, hogy reggel a város tőszomszédságában
 9785 10,5 |            gyönyörűséggel szemlélvén, szedett a legszebb gyümölcsökből meg
 9786 10,5 |              hölgyének, s meghívta, nézze meg a kertet, melyet kívánt, hogy
 9787 10,5 |                     igyekezzék azt beváltani.~A hölgy a virágok és gyümölcsök
 9788 10,5 |             igyekezzék azt beváltani.~A hölgy a virágok és gyümölcsök láttán,
 9789 10,5 |                    mivel már sokaktól hallott a csodálatos kertről, kezdte
 9790 10,5 |                  együtt kiment, hogy megnézze a kertet, s minekutána nagy
 9791 10,5 |                   tudni tőle magától az okát. A hölgy szégyelletében jó
 9792 10,5 |                  alkudoznia tisztasága felől. A szavaknak, melyeket a füleken
 9793 10,5 |                  felől. A szavaknak, melyeket a füleken által a szív befogad,
 9794 10,5 |                      melyeket a füleken által a szív befogad, nagyobb a
 9795 10,5 |                       a szív befogad, nagyobb a hatalmok, mint sokan gondolják,
 9796 10,5 |                       indít az is, hogy félek a varázslótól, mivel Ansaldo
 9797 10,5 |                    testedet, de nem lelkedet.~A hölgy ura szavainak hallatán
 9798 10,5 |                       Gilberto azonban, ámbár a hölgy sokat ellenkezett,
 9799 10,5 |                ekképpen cselekedjék. Miért is a hölgy másnap hajnalban fel
 9800 10,5 |                     elállt, mikor látta, hogy a hölgy eljött hozzá; tehát
 9801 10,5 |                  tehát felkelt, és behívatván a varázslót mondotta neki:~-
 9802 10,5 |                   nagy kincset szerzett nekem a te tudományod.~És elébe
 9803 10,5 |                     tudományod.~És elébe ment a hölgynek, és semminémű parázna
 9804 10,5 |                     minekutána széket adatott a hölgynek, szólott ekképpen:~-
 9805 10,5 |                   kísérettel hozzám eljöttél.~A hölgynek könnyek fakadtak
 9806 10,5 |                      csodálkozással hallgatta a hölgyet, most még jobban
 9807 10,5 |                        Madonna, ha úgy vagyon a dolog, miként mondod, Isten
 9808 10,5 |           nemeslelkűségét, engem pedig fogadj a jövendőben testvéred és
 9809 10,5 |                  gyanánt.~Eme szavak hallatán a hölgy kimondhatatlanul megörvendezett
 9810 10,5 |                 barátságot kötött Ansaldóval. A varázsló, kinek Ansaldo
 9811 10,5 |                 Gilberto, s ugyancsak Ansaldo a hölgy irányában, szólott
 9812 10,5 |                     hogy megtartsad magadnak.~A lovag elröstelkedett, s
 9813 10,5 |                    kárba veszett; annak utána a varázsló harmadnapra eltüntette
 9814 10,5 |                      őt, és kioltván szívében a hölgy iránt érzett parázna
 9815 10,5 |                hölgyeim? Talán többre tartsuk a félig holt asszonyt s a
 9816 10,5 |                       a félig holt asszonyt s a kialudt reménység miatt
 9817 10,5 |                    ezenfelül kezében tartotta a rég ideje hajszolt prédát?
 9818 10,6 |                               HATODIK NOVELLA~A győzelmes Öreg Károly király
 9819 10,6 |                  bolondos gondolatja miatt, s a leányt ~és annak testvérét
 9820 10,6 |                     beszélgetéseket, melyeket a hölgyek folytattak, hogy
 9821 10,6 |               Gilberto vagy Ansaldo úr, avagy a varázsló. De minekutána
 9822 10,6 |                       varázsló. De minekutána a Király kicsinyég engedelmet
 9823 10,6 |                    kicsinyég engedelmet adott a vitázásra, Fiammettára pillantván
 9824 10,6 |              novellájába, s ezzel vesse végét a vitának; ki is késedelem
 9825 10,6 |                  afféle társaságokban, miként a miénk, oly részletesen kell
 9826 10,6 |                       mindent elmondani, hogy a szűkszavúság ne adjon alkalmat
 9827 10,6 |              dicsőséges győzedelmével kiverte a ghibellineket Firenzéből,
 9828 10,6 |          ghibellineket Firenzéből, hová akkor a guelfek visszatértek. Miért
 9829 10,6 |                     körülbelül nyíllövésnyire a város többi házaitól, olajfák
 9830 10,6 |                 közepében, mivel bővében volt a folyóvíznek, a nálunk dívó
 9831 10,6 |                   bővében volt a folyóvíznek, a nálunk dívó szokás szerint
 9832 10,6 |                  annál nyájasabban bánik majd a lovaggal, mivel az a véle
 9833 10,6 |                     majd a lovaggal, mivel az a véle ellenséges párthoz
 9834 10,6 |                kísérőjével nagy csendességben a kertjében kíván vacsorázni.
 9835 10,6 |                      háza népével megegyezett a tennivalók felől, tőle telhető
 9836 10,6 |                     nagy nyájassággal fogadta a királyt gyönyörű kertjében.
 9837 10,6 |                megdicsérte, megmosta kezét, s a halastó partján megterített
 9838 10,6 |                   asztalhoz. Akkor felhordták a finom ételeket, a pompás
 9839 10,6 |                  felhordták a finom ételeket, a pompás és drága borokat,
 9840 10,6 |                      nagy megelégedésére volt a királynak.~Miközben jó hangulatban
 9841 10,6 |                       vacsorázott, és élvezte a helynek magányosságát, belépett
 9842 10,6 |                       magányosságát, belépett a kertbe két leányka, mintegy
 9843 10,6 |                     módjára kiszélesedett, és a földig ért. S az, ki elöl
 9844 10,6 |                   pedig hosszú botot tartott. A másiknak, ki nyomában jött,
 9845 10,6 |                    korsó és égő fáklya. Amint a király őket megpillantotta,
 9846 10,6 |            figyelmezett, vajon mit jelent ez. A leánykák tisztes szégyenkezéssel
 9847 10,6 |                       tisztes szégyenkezéssel a király elébe járultak, és
 9848 10,6 |                   annak utána pedig odamentek a halastónak lépcsőjéhez,
 9849 10,6 |                      lépcsőjéhez, s az, kinél a serpenyő volt, letette azt,
 9850 10,6 |                 letette azt, utána pedig mind a többi holmikat, átvette
 9851 10,6 |                       többi holmikat, átvette a botot, melyet a másik hozott,
 9852 10,6 |                       átvette a botot, melyet a másik hozott, s mindketten
 9853 10,6 |                 hozott, s mindketten lementek a halas­tóba, melynek vize
 9854 10,6 |                       üstláb fölébe helyezvén a serpenyőt, és olajat öntvén
 9855 10,6 |                 öntvén abba, várakozott, hogy a leánykák halat dobjanak
 9856 10,6 |                helyeket, hol tudomása szerint a halak rejtőzködni szoktak,
 9857 10,6 |              rejtőzködni szoktak, másik pedig a hálókat előkészítvén, a
 9858 10,6 |                       a hálókat előkészítvén, a királynak nagy gyönyörűségére,
 9859 10,6 |                  fogtak; s odavetették azokat a szolgának, ki szinte még
 9860 10,6 |                        ki szinte még elevenen a serpenyőbe dobálta, ők pedig
 9861 10,6 |                 dobálta, ők pedig annak utána a kapott meghagyás szerint
 9862 10,6 |                   szerint kezdték kiválogatni a szebb halakat és az asztalra
 9863 10,6 |                halakat és az asztalra dobálni a király, Guido gróf és atyjok
 9864 10,6 |                     Guido gróf és atyjok elé. A halak pedig fickándoztak
 9865 10,6 |                     fickándoztak az asztalon, a királynak kimondhatatlan
 9866 10,6 |                    udvariasan visszahajította a leánykáknak; s ekképpen
 9867 10,6 |              tréfálkoztak darab ideig, mígnem a szolga megsütötte amaz halakat,
 9868 10,6 |                    ráadás gyanánt feltálaltak a királynak. A leánykák, midőn
 9869 10,6 |                      feltálaltak a királynak. A leánykák, midőn látták,
 9870 10,6 |                  leánykák, midőn látták, hogy a hal megsült, s ők már eleget
 9871 10,6 |                    eleget halásztak, kijöttek a halastóból miközben mind
 9872 10,6 |                 magával hozott, szemérmetesen a király elébe járultak, s
 9873 10,6 |                      járultak, s visszatértek a házba.~A király és a gróf
 9874 10,6 |                       s visszatértek a házba.~A király és a gróf meg a többi
 9875 10,6 |             visszatértek a házba.~A király és a gróf meg a többi vendégek
 9876 10,6 |                        A király és a gróf meg a többi vendégek tágra nyílt
 9877 10,6 |                    tágra nyílt szemmel nézték a leányokat és szép­ségöket,
 9878 10,6 |                       de leginkább megnyerték a királynak tetszését. Ki
 9879 10,6 |                       tetszését. Ki is, midőn a vízből kiléptek, oly figyelmesen
 9880 10,6 |            hajszálnyira hasonlatos volt egyik a másikhoz. De minekutána
 9881 10,6 |                     másiké szőke Isotta.~Erre a király igen megdicsérte
 9882 10,6 |                        hogy adja férjhez mind a kettőt. Ki is mentegette
 9883 10,6 |                      nincs benne módja. Mivel a vacsorából már csak a gyümölcs
 9884 10,6 |                   Mivel a vacsorából már csak a gyümölcs volt hátra, jött
 9885 10,6 |                     gyümölcs volt hátra, jött a két leányka, gyönyörű selyemujjasban,
 9886 10,6 |                különb-különb gyümölcsökkel, s a király elébe az asztalra
 9887 10,6 |                       Elmondanom, hová sodort a mámor.~És oly édesen és
 9888 10,6 |                       bájosán énekeltek, hogy a király, ki gyönyörűséggel
 9889 10,6 |               tisztességgel engedelmet kértek a királytól, hogy távozhassanak;
 9890 10,6 |                  engedelmet.~Minekutána tehát a vacsora bevégződött és a
 9891 10,6 |                      a vacsora bevégződött és a király kíséretével együtt
 9892 10,6 |                     beszélgetvén visszatértek a királyi szállásra. Ottan
 9893 10,6 |                      királyi szállásra. Ottan a király, ámbár hajlandóságát
 9894 10,6 |                     hajlandóságát rejtegette, a rája nehezedő országos gondokban
 9895 10,6 |                   gondokban sem tudta feledni a szép Ginevra szépségét és
 9896 10,6 |                      s egyéb módját nem tudta a dolognak, az a gondolatja
 9897 10,6 |                      nem tudta a dolognak, az a gondolatja támadt, hogy
 9898 10,6 |                      egyik leányt, hanem mind a kettőt elveszi atyjoktól,
 9899 10,6 |              ifjúkorodban sem, holott akkoron a szerelem könnyebben belénk
 9900 10,6 |                      Isten, megmondanám néked a magamét, meggondolván, hogy
 9901 10,6 |                  közepette magadba befogadtad a pajkos szerelmet. Nem fennkölt
 9902 10,6 |                  magadban, hogy elveszed mind a két leányt a szegény lovagtól,
 9903 10,6 |                    elveszed mind a két leányt a szegény lovagtól, ki házában
 9904 10,6 |                  mivelhogy ghibellin.” Hát ez a királyok igazsága, hogy
 9905 10,6 |                       kegyetlenül megsebezték a királynak lelkét, s annál
 9906 10,6 |                      gyenge és biztos prédája a gyakorlott harcosnak, tulajdon
 9907 10,6 |                   emez beszélgetés után, hogy a király Nápolyba visszatérvén -
 9908 10,6 |                  másfelől, hogy megjutalmazza a lovagot a szíves vendéglátásért,
 9909 10,6 |                       megjutalmazza a lovagot a szíves vendéglátásért, ámbár
 9910 10,6 |                elhatározta, hogy férjhez adja a két leányt, mégpedig nem
 9911 10,6 |                 pompás hozományt adott nékik, a szép Ginevrát feleségül
 9912 10,6 |                    adta Maffeo da Palizzihez, a szőke Isottát pedig Guiglielmo
 9913 10,6 |                   voltak; és általadván nékik a leányokat, maga kimondhatatlan
 9914 10,6 |                  összetörvén és megszaggatván a szerelem bilincseit, mind
 9915 10,6 |                    Ekképpen cselekedett tehát a nagylelkű király, dúsan
 9916 10,6 |                  király, dúsan megjutalmazván a nemes lovagot, dicséretes
 9917 10,6 |                     tisztességben részesítvén a szeretett leányokat, és
 9918 10,7 |             szerelemmel viseltetik ~irányában a betegségében sínylődő Lisa,
 9919 10,7 |                   magasztalni; akkor Pampinea a Király parancsára ekképpen
 9920 10,7 |               elmondani.~ ~Amaz időben, midőn a franciákat kiűzték Szicíliából,
 9921 10,7 |                  mikor aragóniai Péter király a szigetnek ura lett, Palermóban
 9922 10,7 |                      módon maga is részt vett a lovagi tornában, történt,
 9923 10,7 |           társaságában volt, látta száguldani a királyt, és oly kimondhatatlanul
 9924 10,7 |               mindazonáltal nem akart letenni a király iránt érzett szerelméről,
 9925 10,7 |                tartott, hogy nagyobb baj éri. A király semmit nem vett észre
 9926 10,7 |                       törődött véle; miért is a leány kimondhatatlan fájdalmat
 9927 10,7 |                        s egyre-másra meglepte a búskomorság, a gyönyörű
 9928 10,7 |                       meglepte a búskomorság, a gyönyörű leánynak ereje
 9929 10,7 |                 látomást sorvadozott, mint hó a napon. Atyja és anyja megszomorodván
 9930 10,7 |                      kárba veszett, mivelhogy a leány kétségbeesvén szerelme
 9931 10,7 |                  minden kívánságát teljesíti, a leánynak az a gondolatja
 9932 10,7 |                      teljesíti, a leánynak az a gondolatja támadt, hogy
 9933 10,7 |                       szerelmét értésére adja a királynak, minekelőtte halálba
 9934 10,7 |               udvarában; Bernardo tehát abban a hiszemben volt, hogy Lisa
 9935 10,7 |                     lévén azon nyomban eljött a leányhoz; s minekutána nyájas
 9936 10,7 |                       ez pedig csak olaj volt a leány szerelmének tüzére,
 9937 10,7 |                 Mindennek végeztével mondotta a leány, hogy négyszemközt
 9938 10,7 |                     véle; miért is minekutána a többiek mind kimentek, szólott
 9939 10,7 |                   lelkemben kigyulladt iránta a szerelem tüze, mely ím ez
 9940 10,7 |                     mely vakmerőség szerelmem a király iránt, s mivel nemhogy
 9941 10,7 |                        Minuccio elálmélkodott a leánynak fennkölt lelkén
 9942 10,7 |                szenvedésem,~S hogy, bár közel a végem,~Mégsem merem fölfedni,
 9943 10,7 |                       vággyal utána vágyik.~S a tűz miatt, mely sisteregve
 9944 10,7 |                   késik sokáig,~Amelyben majd a lelkem útra válik,~Holtommal
 9945 10,7 |                       most fáj eképp kimúlnom a világból,~Hogy ő viszonzó
 9946 10,7 |                   hozzá s ébreszd emlékezését~A napra, melyen láttam léptetését~
 9947 10,7 |                      dallamot szerzett, minőt a versnek tárgya kívánt; és
 9948 10,7 |           lágyan-édesen, hogy valahányan csak a királyi teremben voltak,
 9949 10,7 |                       figyelmesen hallgatták, a király pedig szinte még
 9950 10,7 |                       szinte még inkább, mint a többiek. Mikor pedig Minuccio
 9951 10,7 |                     bevégezte dalát, kérdezte a király, kinek műve e dal,
 9952 10,7 |                 hangja elkészült.~Midőn pedig a király megkérdezte, kinek
 9953 10,7 |                       merem megmondani néked.~A király szerette volna megtudni,
 9954 10,7 |                elmondott néki mindent, miként a leánytól hallotta; ennek
 9955 10,7 |                      leánytól hallotta; ennek a király fölöttébb megörvendezett,
 9956 10,7 |           megörvendezett, és igen magasztalta a leányt és mondotta, hogy
 9957 10,7 |                     miért is elküldötte hozzá a lantost, hogy vigasztalja
 9958 10,7 |                     ily kellemetes hírt vihet a leánynak, késedelem nélkül
 9959 10,7 |                 késedelem nélkül elment hozzá a violájával, s négyszemközt
 9960 10,7 |                  szólván véle elmondotta néki a történteket, s annak utána
 9961 10,7 |              elénekelte amaz dalt. Ezen pedig a leány oly boldog volt, s
 9962 10,7 |             szemlátomást megmutatkoztak rajta a gyógyulásnak biztos jelei;
 9963 10,7 |                      biztos jelei; s miközben a házban senki nem tudott
 9964 10,7 |                     midőn majd meglátja urát.~A király őszinte és jóságos
 9965 10,7 |            Minucciótól hallott, s jól ismerte a leányt és annak szépségét,
 9966 10,7 |                   indulna sétára, megérkezett a fűszerszámkereskedőnek házához;
 9967 10,7 |                  kérte, hogy nyissák meg neki a fűszerszámkereskedőnek gyönyörű
 9968 10,7 |           csodálatosképpen jobbult állapotja.~A király tüstént megértette,
 9969 10,7 |                     megértette, honnét vagyon a jobbulás és szólott:~- Hitemre,
 9970 10,7 |             kísérőjével és Bernardóval bement a leánynak szobájába, s amint
 9971 10,7 |                   odalépett az ágyhoz, melyen a leány kissé feltápászkodván
 9972 10,7 |                  epekedve várta; és megfogván a leányka kezét, szólott ekképpen:~-
 9973 10,7 |                      s hamarosan meggyógyulj.~A leány, mikor érezte annak
 9974 10,7 |                       érzett lelkében, mintha a Paradicsomkertben lett volna;
 9975 10,7 |                      erejétől tellett, felelt a királynak ekképpen:~- Felséges
 9976 10,7 |           nyavalyámnak oka; de meglátod, hogy a te jóvoltodból hamar idő
 9977 10,7 |                    megszabadulok tőle.~Csupán a király egymaga értette a
 9978 10,7 |                      a király egymaga értette a leánynak burkolt szavait,
 9979 10,7 |                       s magában sűrűn átkozta a sorsot, hogy ily alacsonyrendű
 9980 10,7 |                      bátorította, eltávozott.~A királynak ím ez emberségét
 9981 10,7 |               tisztessége gyanánt tekintették a fűszerszámkereskedőnek és
 9982 10,7 |      fűszerszámkereskedőnek és leányának, kit a király oly boldoggá tett,
 9983 10,7 |                        mint soha még asszonyt a szerelmese; és a jobb reménység
 9984 10,7 |                     asszonyt a szerelmese; és a jobb reménység megsegítette,
 9985 10,7 |                 Minekutána pedig meggyógyult, a király a királyasszonnyal
 9986 10,7 |                   pedig meggyógyult, a király a királyasszonnyal meghányta-vetette,
 9987 10,7 |                    mely jutalommal viszonozza a leánynak emez nagy szerelmét,
 9988 10,7 |                     nagy szerelmét, egy napon a király számos fő nemes urak
 9989 10,7 |                    kíséretében lóra szállott, a fűszerszámkereskedőnek házába
 9990 10,7 |                       házába ment, s belépvén a kertbe hívatta a kereskedőt
 9991 10,7 |                     belépvén a kertbe hívatta a kereskedőt és leányát; és
 9992 10,7 |                 leányát; és ezenközben odaért a királyasszony számos udvari
 9993 10,7 |                      kik is magok közé vonták a leányt, kimondhatatlan kedvességgel.
 9994 10,7 |                  kedvességgel. És kisvártatva a király s a királyasszony
 9995 10,7 |                     És kisvártatva a király s a királyasszony hívatta Lisát,
 9996 10,7 |                  királyasszony hívatta Lisát, a király pedig szólott hozzá
 9997 10,7 |                egyebet, mint egyetlen csókot.~A leány fülig pirult szégyelletében,
 9998 10,7 |                    szégyelletében, javallotta a királynak kívánságát, és
 9999 10,7 |                       szerelmes voltam beléd, a legtöbb ember bolondnak
10000 10,7 |                     ismertem magam rangját és a tiédet; de ki egymaga lát