Nap,  Novella

10001 10,7 |                  tiédet; de ki egymaga lát be a halandók szíveibe, Isten
10002 10,7 |                      halandók szíveibe, Isten a tanúm, hogy már amaz órában,
10003 10,7 |                        én pedig Bernar­dónak, a fűszerszámkereskedőnek leánya,
10004 10,7 |                      erről semmit nem mondok; a csókot pedig, melynél többet
10005 10,7 |                     szerelmemből nem kívánsz, a királyné asszony engedelme
10006 10,7 |                ekképpen szólván elhallgatott. A királyné asszonynak fölöttébb
10007 10,7 |                 asszonynak fölöttébb tetszett a leány felelete, s látta,
10008 10,7 |                      valóban oly okos, miként a király mondotta néki. Akkor
10009 10,7 |                   király mondotta néki. Akkor a király hívatta a leánynak
10010 10,7 |                        Akkor a király hívatta a leánynak atyját és anyját,
10011 10,7 |                  vonakodott. Minekutána pedig a király és a királyasszony
10012 10,7 |                  Minekutána pedig a király és a királyasszony bőségesen
10013 10,7 |                      bőségesen megajándékozta a leányt ékszerekkel meg drágaságokkal,
10014 10,7 |                ékszerekkel meg drágaságokkal, a király az ifjúnak nyomban
10015 10,7 |                 idejében.~És ekképpen szólván a leányhoz fordult, és mondotta
10016 10,7 |                    miként széltében beszélik, a király hűségesen állotta
10017 10,7 |                      király hűségesen állotta a leánynak tett ígéretét;
10018 10,7 |                     nem ama szalaggal, melyet a hölgy néki küldött. Efféle
10019 10,7 |           ragaszkodását, példát adni másoknak a nemes cselekvésre és örök
10020 10,7 |                 feszítik értelmök íját, mivel a királyok javarészt kegyetlenkedésre
10021 10,8 |               ugyancsak megérkezik, ~és abban a hiszemben, hogy Titus megveti
10022 10,8 |                     valamennyi közt leginkább a ghibellin hölgy, Filoména,
10023 10,8 |                    ghibellin hölgy, Filoména, a Király parancsára ekképpen
10024 10,8 |                   hölgyeim, ki ne tudná, hogy a királyok, ha akarják, bármely
10025 10,8 |                       megkívánják másoktól is a nagylelkűséget? Kinek tehát
10026 10,8 |           magasztaljátok és nemesnek ítélitek a királyok cselekedeteit,
10027 10,8 |                  magasztalást nyernek tőletek a magunkfajta emberek cselekedetei,
10028 10,8 |             cselekedetei, hahogy hasonlatosak a királyok cselekedeteihez
10029 10,8 |                      az Augustus nevet, hanem a triumvirátus nevezetű hivatalban
10030 10,8 |               nevezetű hivatalban kormányozta a római birodalmat, élt Rómában
10031 10,8 |                Quinctius Fulvus nevezetű, kit a bölcselkedés tanulása okából
10032 10,8 |                oktatást nyerjenek. S miközben a két ifjú szüntelenül együtt
10033 10,8 |                     meg nem szakított, ha nem a halál. Egyiknek sem volt
10034 10,8 |                       nem maradván hágtak fel a bölcselkedés dicsőséges
10035 10,8 |                   szorul inkább vigasztalásra a rájok szakadt csapás miatt.~
10036 10,8 |                esztendejét járta. Midőn pedig a menyegző napja közelgett,
10037 10,8 |                      annak házába érkeztek, s a leány ott ült kettejök között,
10038 10,8 |                     szem­ügyre venni, s mivel a leány mindenestül mérhetetlenül
10039 10,8 |               egymagában szobájába vonult, és a kedves leányra fordította
10040 10,8 |                   tiszteletben tartanod, mind a Chremestől meg családjától
10041 10,8 |                  magad csalóka szerelmedtől s a játszi reménységtől? Nyisd
10042 10,8 |                        szállj szembe már most a kezdetén parázna indulatoddal,
10043 10,8 |                  tőled az igaz barátság, s mi a kötelességed. Tehát mit
10044 10,8 |                    szólott magában ekképpen: „A szerelem törvényeinek nagyobb
10045 10,8 |                 szerelem törvényeinek nagyobb a hatalmok, mint minden egyéb
10046 10,8 |             törvényeknek: megtörik nem csupán a barátság törvényeit, hanem
10047 10,8 |                    megszerette leányát, fivér a húgát, mostohaanya a mostohafiát?
10048 10,8 |                    fivér a húgát, mostohaanya a mostohafiát? Szörnyűségesebb
10049 10,8 |                   ifjú vagyok, s az ifjúságon a szerelem törvényei uralkodnak.
10050 10,8 |                     is kedvem szerint legyen. A lelkiismeretesség meglett
10051 10,8 |                  szeretném, akárkié volna is. A sorsnak bűne ez, hogy barátomnak,
10052 10,8 |                       megint amabba, egyikből a másikba, s nem csupán ím
10053 10,8 |                     nem csupán ím ez napját s a következő éjszakát, hanem
10054 10,8 |                     élnem, meggondolván, hogy a sors olyan állapotra juttatott
10055 10,8 |                       valóban hamarosan várom a jutalmat, mely engem megillet
10056 10,8 |                  engem megillet ezért, vagyis a halált, mely kedvesebb nékem,
10057 10,8 |                   szánta magát, s hiszi, hogy a halál hamarosan eléri. Gisippus,
10058 10,8 |              mivelhogy őt magát is megejtette a szép leány kedvessége, bár
10059 10,8 |                   Titus, ha nem szorulnál úgy a vigasztalásra, mint ahogy
10060 10,8 |        tisztességtelennek véltél, ám valamint a tisztes, akképpen a tisztességtelen
10061 10,8 |                  valamint a tisztes, akképpen a tisztességtelen dolgokat
10062 10,8 |                       ki igaz barát, valamint a tisztes dolgokban megosztja
10063 10,8 |                     örömét barátjával, akként a tisztes­ségteleneket igyekszik
10064 10,8 |                    oly jogtalanul panaszkodol a sorsra (ámbár nem mondod
10065 10,8 |                       adhatta volna őt inkább a sors, mint éppen nékem,
10066 10,8 |                      magának tartogatta volna a leány szerelmét, mint neked,
10067 10,8 |                      tehát már annyiban volna a dolog, hogy változtatni
10068 10,8 |                      akaratomat megegyeztetni a tiéddel. Igaz, hogy Sofronia
10069 10,8 |                  tiéddel. Igaz, hogy Sofronia a jegyesem, és igen szerettem
10070 10,8 |                     őt, s nagy örömmel vártam a menyegzőt; mivel azonban
10071 10,8 |                   vedd, hogy nem az én, hanem a te feleséged gyanánt fog
10072 10,8 |                 feleséged gyanánt fog belépni a szobámba. Annak okáért vesd
10073 10,8 |                      jutalmat, melyre méltóbb a te szerelmed, mint volt
10074 10,8 |                   gyönyörűséget szerzett néki a csalóka reménység, annál
10075 10,8 |                szégyenkezést támasztott benne a józan megfontolás, megmutatván
10076 10,8 |                    gyanánt elvegyem tőled azt a lányt, kit ő néked, a méltóbbiknak
10077 10,8 |                     azt a lányt, kit ő néked, a méltóbbiknak adott. Ha úgy
10078 10,8 |                      azt, kit választottál, s a bölcs tanácsokat és Istennek
10079 10,8 |                    fogom, hogy Sofronia mégis a tiéd leszen. Én tudom, mely
10080 10,8 |                       Én tudom, mely hatalmas a szerelemnek ereje, és tudom,
10081 10,8 |                 életed. Legyen tehát Sofronia a tiéd, mivelhogy könnyűszerrel
10082 10,8 |                     mondani, hogy elveszíteni a leányt, mivel nem veszítem
10083 10,8 |                      amaz boldogságot, melyre a leány iránt érzett forró
10084 10,8 |                    vonakodott, mivel egyfelől a szerelme vonzotta, másfelől
10085 10,8 |                       igazán nem tudom, vajon a magam kedvét vagy a te akaratodat
10086 10,8 |                     vajon a magam kedvét vagy a te akaratodat teszem-e,
10087 10,8 |                       kérsz, mondván, hogy az a te kívánságod; tehát mivel
10088 10,8 |              mérhetetlen, hogy legyőzi bennem a köteles szégyenkezést, én
10089 10,8 |                     ki tudja, hogy nem csupán a szeretett hölgyet nyeri
10090 10,8 |                   legyen, vélekedésem szerint a következőképpen kell cselekednünk:
10091 10,8 |                       sokáig hányták-vetették a dolgot, mígnem ő jegyesemmé
10092 10,8 |                      mindazáltal látnám, hogy a leány tiéd leszen; de attól
10093 10,8 |                    hazaviszem őt, s megtartom a menyegzőt; annak utána te
10094 10,8 |                       s ennek majd meg­leljük a módját, véle fogsz hálni
10095 10,8 |                      feleségeddel. Idő múltán a maga helyén és idejében
10096 10,8 |                  helyén és idejében felfedjük a valóságot; ha tetszik nékik,
10097 10,8 |                 nyugodniok.~Titusnak tetszett a terv; miért is Gisippus,
10098 10,8 |                       megint jókedvre derült, a leányt maga felesége gyanánt
10099 10,8 |                 egyikből által lehetett menni a másikba; miért is midőn
10100 10,8 |                       az ágyba ért, megölelte a leányt, s mintegy tréfálkozva
10101 10,8 |                     ha akar-e felesége lenni.~A leány abban a hiszemben,
10102 10,8 |                 felesége lenni.~A leány abban a hiszemben, hogy ez Gisippus,
10103 10,8 |                   szép és drága gyűrűt húzott a leánynak ujjára mondván:~-
10104 10,8 |                      annak utána elhálta véle a házasságot, s hosszú és
10105 10,8 |          gyönyörűséget nyert tőle, holott sem a menyecske, sem más nem is
10106 10,8 |                     nem fedi az asszony előtt a valóságot. Miért is egy
10107 10,8 |                 valóságot. Miért is egy napon a szobába szólítván őt apróra
10108 10,8 |                       előtte, miképpen vagyon a dolog, mit is Titus nyilván
10109 10,8 |                       estek. Minekutána tehát a menyecske egyiket és másikat
10110 10,8 |                      atyja igen szívére vette a dolgot, s a maga, valamint
10111 10,8 |                     szívére vette a dolgot, s a maga, valamint Gisippus
10112 10,8 |                    csapott miatta, s megeredt a nagy nyelvelés, a szörnyű
10113 10,8 |                    megeredt a nagy nyelvelés, a szörnyű háborgás. Gisippust
10114 10,8 |                   Gisippust meggyűlölték mind a maga, mind Sofronia atyjafiai,
10115 10,8 |                  hálával tartoznak néki, hogy a leányt magánál különb emberhez
10116 10,8 |                     szomorúsággal tűrte-tűrte a dolgot; de mivel ismerte
10117 10,8 |                      dolgot; de mivel ismerte a görögök szokását, hogy addig
10118 10,8 |                     akképpen vélekednek, hogy a halandók cselekedetei a
10119 10,8 |                       a halandók cselekedetei a halhatatlan istenek elhatározása
10120 10,8 |                    Gisippusnak, miként mostan a valóságon nyilván megismerszik.
10121 10,8 |                   megismerszik. Mivel azonban a titkos gondviselésről s
10122 10,8 |                      eltérni nem szándékozom, a szóban forgó tárgy pedig
10123 10,8 |             megköveteli, mégiscsak megteszem. A ti panaszaitok, melyeket
10124 10,8 |                  panaszaitok, melyeket inkább a düh, mint a józan ész sugall,
10125 10,8 |                   melyeket inkább a düh, mint a józan ész sugall, szüntelen
10126 10,8 |                      én úgy vélem, hogy ezért a legnagyobb dicséretet érdemli,
10127 10,8 |                       kifejteni, mit kívánnak a barátság szent törvényei,
10128 10,8 |                     törvényei, hogy egy barát a másikért cselekedjék, hanem
10129 10,8 |                      hogy eszetekbe juttatom: a barátság kötelékei sokkalta
10130 10,8 |             összeláncolják az embereket, mint a vérség avagy az atyafiság,
10131 10,8 |                 választjuk, atyánkfiait pedig a véletlen juttatja nekünk.
10132 10,8 |                       volt az én életem, mint a ti hajlan­dóságotok, mivelhogy
10133 10,8 |                   csodál­koznotok. De térjünk a második okra: itt már alaposabban
10134 10,8 |                    sokkalta kevésbé ismeritek a barátságnak erejét. Mondom
10135 10,8 |             barátságnak erejét. Mondom tehát: a ti elhatá­rozásotok, tanácsotok
10136 10,8 |                    ifjúnak és bölcselkedőnek; a ti tanácsotok athéninek
10137 10,8 |                       őt, Gisippusé rómainak; a ti tanácsotok nemes ifjúnak
10138 10,8 |                        Gisippusé nemesebbnek; a ti tanácsotok gazdag ifjúnak
10139 10,8 |                       Gisippusé dúsgazdagnak; a tiétek olyan ifjúnak, ki
10140 10,8 |                       nem csupán nem szerette a leányt, hanem alig ismerte,
10141 10,8 |                   pedig római vagyok. De hogy a két város közül melyik dicsőbb,
10142 10,8 |                     városomban dúsan virágzik a harci erő, a hatalom és
10143 10,8 |                   dúsan virágzik a harci erő, a hatalom és a tudomány, holott
10144 10,8 |                       harci erő, a hatalom és a tudomány, holott ő a magáét
10145 10,8 |                       és a tudomány, holott ő a magáét legfeljebb ha tudományáért
10146 10,8 |                   elődeim ősi képmásaival, és a római évkönyvek egyre-másra
10147 10,8 |               évkönyvek egyre-másra emlegetik a megszámlálhatatlan diadalmeneteket,
10148 10,8 |                amelyeket Quinctiusok vezettek a római Capitoliumra; s nevünknek
10149 10,8 |                  emlékezetemben tartván, hogy a tisztes szegénység ősi és
10150 10,8 |             alacsonyrendű emberek elítélik és a kincseket magasztalják,
10151 10,8 |                sóvárogtam reájok, hanem mivel a szerencsének kegyeltje vagyok.
10152 10,8 |                        És nyilván tudom, hogy a ti kívánságotok volt és
10153 10,8 |                       tehetős pártfogót, mind a köznek ügyeiben, mind magatok
10154 10,8 |                      vajon ki dicsérné inkább a ti vélekedésteket, mint
10155 10,8 |                     holmi újfajta dolog, hogy a sors különb-különb utakat
10156 10,8 |                    akár nyilvánosan, ha ugyan a vége jó? Ha a varga oktalanul
10157 10,8 |                        ha ugyan a vége jó? Ha a varga oktalanul végezte
10158 10,8 |                     sem csellel foltot ejteni a ti véretek tisztességén
10159 10,8 |                      ámbátor forrón szerettem a leányt, nem szeretőjeként,
10160 10,8 |                 megbizonyíthatja, minek utána a kellő szavak kíséretében
10161 10,8 |                  magatokat az isteneknél vagy a többi embereknél, nékem
10162 10,8 |                 boldogan távozhassam innét, s a tiétek maradjak; bizonyosra
10163 10,8 |             tanuljátok meg, mely ereje vagyon a felbőszített római léleknek.~
10164 10,8 |                      hányván mindazoknak, kik a templomban voltak, fejét
10165 10,8 |                     Ki is okos asszony lévén, a kényszerűséget virtusra
10166 10,8 |                       közönségesen kevés volt a becsületje, s nem nagy idő
10167 10,8 |                    meg­tudta, hogy él, s mind a rómaiak előtt nagy a becsülete,
10168 10,8 |                     mind a rómaiak előtt nagy a becsülete, megtudakolta
10169 10,8 |                      mindennél inkább kívánta a halált; eljutott tehát a
10170 10,8 |                      a halált; eljutott tehát a városnak valamely igen elhagyatott
10171 10,8 |                       tölteni az éjszakát; és a puszta földön rongyos ruházatban
10172 10,8 |                     földön rongyos ruházatban a sírástól elgyötörtén elaludt.
10173 10,8 |                      pedig két ember érkezett a barlangba, kik az éjjel
10174 10,8 |                  éjjel együtt voltak rabolni, a rablott holmival, melyen
10175 10,8 |                      ki erősebb volt, megölte a másikat és továbbállott.
10176 10,8 |                     meglelte az utat és módot a halálhoz, melyre oly igen
10177 10,8 |                  mindaddig várakozott, mígnem a törvényszolgák, kik már
10178 10,8 |          törvényszolgák, kik már hírét vették a gyilkosságnak, odajöttek,
10179 10,8 |                   vonták, megvallotta, hogy ő a gyilkos, de nem volt már
10180 10,8 |                    volt már módjában távoznia a barlangból; miért is a bíró,
10181 10,8 |               távoznia a barlangból; miért is a bíró, kinek neve volt Marcus
10182 10,8 |                    Titus éppen akkor érkezett a törvényházba, ki is arcába
10183 10,8 |                        ki is arcába tekintvén a szerencsétlen halálraítéltnek,
10184 10,8 |                       nem tudta kivonni magát a törvénynek parancsa alól,
10185 10,8 |                      mondja, hogy nem te vagy a gyilkos, hanem ő.~Gisippus
10186 10,8 |                      Varro, valóban én vagyok a gyilkos, és fölöttébb késő
10187 10,8 |                      fegyver, midőn ráakadtak a meggyilkolt ember mellett,
10188 10,8 |                     nyomorúsága miatt kívánja a halált; annak okáért bocsássad
10189 10,8 |              megátalkodott gonosztevő, s mind a rómaiak előtt hírhedett
10190 10,8 |                    mivel valóban ő követte el a gyilkosságot, és tudta,
10191 10,8 |                  gyilkosságot, és tudta, hogy a másik kettő közül egyik
10192 10,8 |                  reggel napkelte előtt, s ezt a szegény ördögöt, ki itten
10193 10,8 |                 láttam ottan aludni, miközben a lopott jószágon osztozkodtam
10194 10,8 |                      amaz büntetéssel, melyet a törvények rám szabnak.~Akkor
10195 10,8 |                 esetnek, és maga hívatta mind a hármat és hallani akarta,
10196 10,8 |              indította mindegyiket arra, hogy a halálos ítéletet kívánja;
10197 10,8 |             ártatlanok voltak, s fel­mentette a harmadikat is azoknak kedvéért.
10198 10,8 |                       kényszerítette egyfelől a számkivetés, mellyel városa
10199 10,8 |                   Tehát fölöttébb szent dolog a barátság, s nem csupán különös
10200 10,8 |               magasztalást, mivel bölcs anyja a nagylelkűségnek és tisztességnek,
10201 10,8 |        nagylelkűségnek és tisztességnek, húga a hálának és szeretetnek,
10202 10,8 |                     és szeretetnek, ellensége a gyűlöletnek és fukarságnak;
10203 10,8 |                tetszenek meg két emberben, az a nyomorúságos emberi telhetetlenségnek
10204 10,8 |                szüntelenül maga hasznát nézi, a barátságot pedig örökre
10205 10,8 |                       barátságot pedig örökre a világ végére száműzte. Miféle
10206 10,8 |              atyafiságnak lett volna oly nagy a tüze, mely Titus könnyeit
10207 10,8 |                   Titusnak adta volna, ha nem a barátság? Miféle törvények,
10208 10,8 |                    helyeken, tulajdon ágyában a gyönyörű leánynak ölelésétől,
10209 10,8 |                  hívogatta néhanapján, ha nem a barátság? Miféle rangok,
10210 10,8 |                   hogy Gisippus semmibe vegye a maga és Sofronia atyjafiainak
10211 10,8 |                    elvesztését, semmibe vegye a nép undok zúgolódását, semmibe
10212 10,8 |                    zúgolódását, semmibe vegye a csúfságokat és gúnyolódásokat,
10213 10,8 |                  barátját megelégítse, ha nem a barátság? Másfelől pedig
10214 10,8 |                     hogy csak amazt megmentse a kereszttől, melyet maga
10215 10,8 |                      számára követelt, ha nem a barátság? Mi indíthatta
10216 10,8 |                  vagyonát Gisippusszal, kitől a sors elvette az övét, ha
10217 10,8 |                       elvette az övét, ha nem a barátság? Mi önthetett volna
10218 10,8 |               nyomorúságban sínylődik, ha nem a barátság? Bizony a férfiak
10219 10,8 |                     ha nem a barátság? Bizony a férfiak csak asszonyok sokaságát,
10220 10,8 |           veszedelmétől, mintsem igyekeznének a nagy veszedelmeket elhárítani,
10221 10,8 |                   vagy gazdájok felől, holott a jó barát nyilván mind ennek
10222 10,9 |                megvendégeli Torello; megindul a ~keresztes hadjárat; Torello
10223 10,9 |                férjhez mehet; ~fogságba esik; a szultán hírét hallja mint
10224 10,9 |                Paviába jut; ~minekutána pedig a lakodalmon, melyet felesége
10225 10,9 |                   hálás nagylelkűségét, midőn a Király az utolsó helyet
10226 10,9 |                      hogy Filoména abban, mit a barátságról mond, az igazságot
10227 10,9 |                    szavaiban, hogy mai napság a barátságnak mely csekély
10228 10,9 |                      itten, hogy megjobbítsuk a világnak hibáit, vagy korholjuk
10229 10,9 |                  tökéletes barátságot nyerni, a novellámban elbeszélendő
10230 10,9 |                      Frigyes császár idejében a keresztények általános keresztes
10231 10,9 |               keresztes hadjáratot indítottak a Szentföld visszahódítására.
10232 10,9 |       visszahódítására. Mikor ennek Szaladin, a vitéz nagy úr és akkoriban
10233 10,9 |               tulajdon szemével kívánja látni a keresztény urak készülődéseit
10234 10,9 |                   Lombardián, hogy átkeljenek a hegyeken, történt, hogy
10235 10,9 |                   gyönyörű nyaralójába, amely a Ticino mellett volt. Midőn
10236 10,9 |                Szaladin -, hogy hol kaphatjuk a legjobb szállást.~Felelte
10237 10,9 |               emberéhez, megmondotta néki, mi a teendője, s elküldötte azokkal;
10238 10,9 |                       végeztével pedig kiment a kapuba rájok várakozván.
10239 10,9 |                      kapuba rájok várakozván. A szolga, miközben különb-különbféle
10240 10,9 |      különb-különbféle dolgokról beszélgetett a nemes urakkal, jókora kerülőt
10241 10,9 |                       észrevette, miképpen ez a lovag félt, hogy ők talán
10242 10,9 |                  páratlan udvariasságot, mint a tiéd, holott jóságodat semmivel
10243 10,9 |                       puszta köszöntésünkkel.~A lovag, okos és jó szavú
10244 10,9 |                     ekképpen szólván, szolgái a vendégek köré gyülekeztek,
10245 10,9 |                   leszállottak; Torello pedig a három nemes urat bevezette
10246 10,9 |                    három nemes urat bevezette a számokra készített szobákba,
10247 10,9 |                      szórakoztatta őket, mind a vacsora idejéig. Szaladin
10248 10,9 |                    jól megértettek mindent, s a lovag is őket; s mind úgy
10249 10,9 |                      mind úgy vélték, hogy ez a lovag a világ legudvariasabb
10250 10,9 |                       vélték, hogy ez a lovag a világ legudvariasabb és
10251 10,9 |                   annak utána pedig kivezette a nemes urakat a kertbe, s
10252 10,9 |                      kivezette a nemes urakat a kertbe, s udvariasan megkérdezte
10253 10,9 |                    ideig, miközben elérkezett a vacsora órája; miért is
10254 10,9 |               szükséges dolgot elkészíttetett a fejedelmi lakomához, és
10255 10,9 |                       nemes polgárt meghívott a lakomára, és összehordatott
10256 10,9 |                       férje ura üzente. Amint a nap felvirradt, a nemes
10257 10,9 |                       Amint a nap felvirradt, a nemes urak felkeltek, s
10258 10,9 |                       elvezesse őket Paviába, a legjobb fogadóba, szólott
10259 10,9 |                     kilenc óra tájban beértek a városba, s abban a hiszemben,
10260 10,9 |                    beértek a városba, s abban a hiszemben, hogy útban vannak
10261 10,9 |                  hiszemben, hogy útban vannak a legjobb fogadó felé, Torellóval
10262 10,9 |                     palotájához érkeztek, hol a nemes urak fogadására már
10263 10,9 |                        eleget tettél érettünk a múlt éjszaka, sőt jóval
10264 10,9 |                   annyira nektek, mint inkább a sorsnak vagyok hálás, hogy
10265 10,9 |                    leszállottak, s minekutána a nemes urak nagy örömmel
10266 10,9 |                  kissé felfrissítvén lementek a terembe, hol már gyönyörűen
10267 10,9 |                      olyannyira, hogy ha maga a császár jött volna el, annak
10268 10,9 |                        és hozzászokott szemök a pompás dolgokhoz, mindazonáltal
10269 10,9 |                ítélték mindezt, meg­gondolván a lovagnak állapotját, kiről
10270 10,9 |               beszélgettek, s mivel nagy volt a forróság, Torello kívánságára
10271 10,9 |                 forróság, Torello kívánságára a paviai nemes urak mind hazatértek
10272 10,9 |                  valóságos angyalok, belépett a vendégek elé, és nyájasan
10273 10,9 |                       hová viszen útjok, mire a nemes urak úgy feleltek,
10274 10,9 |                      miként Torellónak. Akkor a hölgy vidám arccal szólott
10275 10,9 |                      hanem meggondolván, hogy a nők kicsiny szívök szerint
10276 10,9 |                       minőket uramnak vettem; a többi, ha keveset érő is,
10277 10,9 |                       még előttetek, s bizony a kereskedők tisztán és csinosan
10278 10,9 |                csinosan szeretnek öltözködni.~A nemes urak elcsodálkoztak
10279 10,9 |                  mindazonáltal egyikök felelt a hölgynek imigyen:~- Madonna,
10280 10,9 |                   hogy Torello is visszajött, a hölgy Istennek ajánlotta
10281 10,9 |               Torellóval kicsinyég lovagoltak a városban, s midőn a vacsora
10282 10,9 |                lovagoltak a városban, s midőn a vacsora ideje elérkezett,
10283 10,9 |                   figyelmesebb úr nem élt még a föld hátán; ha a keresztény
10284 10,9 |                      élt még a föld hátán; ha a keresztény királyok oly
10285 10,9 |                     darab úton elkísérte őket a városon kívül; és ámbátor
10286 10,9 |                   tovább tart, s nem oltja ki a most következő háború, éppoly
10287 10,9 |                      tájékozódván készülődött a védekezésre. Torello visszament
10288 10,9 |                        Midőn tehát elérkezett a keresztes hadjárat ideje,
10289 10,9 |                       és mindenfelé nagy volt a készülődés, Torello feltette
10290 10,9 |                        miként látod, elmegyek a keresztes hadjáratra, egyfelől
10291 10,9 |                        hogyan fogom elviselni a fájdalmat, melyet nékem
10292 10,9 |                   történik, élj és halj abban a bizonyosságban, hogy én
10293 10,9 |                       ily végre ez idő alatt.~A hölgy szavait bevégezvén
10294 10,9 |                    ezt látod.~Torello átvette a gyűrűt, és lóra szállt,
10295 10,9 |                       Acriba, és csatlakozott a keresztények másik seregéhez,
10296 10,9 |                   fogságba ejteni szinte mind a keresztényeket, kik megmenekedtek
10297 10,9 |                 Szaladinhoz, ki is kivette őt a fogságból, s maga mellett
10298 10,9 |                    nem ismerte meg, sem pedig a szultán őt, egyre csak Paviában
10299 10,9 |                       többször is próbát tett a szökéssel, de nem sikerült
10300 10,9 |                     ismert: úgy intézze, hogy a levél a San Pietro in Ciel
10301 10,9 |                     úgy intézze, hogy a levél a San Pietro in Ciel d’Oro
10302 10,9 |                    napon, hogy midőn Szaladin a sólymokról beszélgetett
10303 10,9 |                      Szaladinnak ajándékozott a felesége, de nem hitte,
10304 10,9 |                    sem ismerem; igaz, hogy ez a két felsőruha hasonlatos
10305 10,9 |                 hallatára elöntötte az öröm s a szégyenkezés: örült, hogy
10306 10,9 |             ujjongással köszöntötték egymást, a szultán királyi ruhákba
10307 10,9 |                     öltöztette őt, odavezette a fő nemes urak elébe, nagy
10308 10,9 |                      házának vendégei voltak. A hirtelen nagy dicsőség,
10309 10,9 |                  nagybátyjának kezébe jutott. A táborban, vagyis a keresztények
10310 10,9 |                    jutott. A táborban, vagyis a keresztények seregében ama
10311 10,9 |                meghalt, az istriai, nem pedig a dignes-i Torellóra gondolt;
10312 10,9 |                   nyomban utána rájuk szakadt a fogság, nem volt módjuk
10313 10,9 |                       őt holtan, s ott voltak a temetésén. Midőn felesége
10314 10,9 |                      s atyjafiai meghallották a hírt, bizony mérhetetlen
10315 10,9 |                       kit annak idején látott a genovai követekkel a Genovába
10316 10,9 |                   látott a genovai követekkel a Genovába induló gályára
10317 10,9 |                    Uram, istentelen útja volt a gályának, miként Krétában
10318 10,9 |                     senki nem menekült meg, s a többiek között két testvérem
10319 10,9 |                  nyugszik, ő úgy intézi, hogy a megszabott napra ott lesz
10320 10,9 |                        s meg is mondotta néki a módját. Torello hitelt adott
10321 10,9 |                     átszállítsa Paviába; mire a varázslómester felelte néki,
10322 10,9 |                      mindenáron Paviában lesz a megszabott időre, ha ugyan
10323 10,9 |                    virág, vélekedésem szerint a legnagyobb dicséretet és
10324 10,9 |                      volna nékem, hogy ha már a sors ide vetett téged, amaz
10325 10,9 |                Szaladin, ama szándokkal, hogy a következő éjszakán hazaküldi
10326 10,9 |                     és gyönyörűbbet még senki a világon nem látott, fejére
10327 10,9 |                      kell, nincs mód reá: itt a szobában kell búcsút vennem
10328 10,9 |                 minekelőtte Istenek ajánllak, a közöttünk való szeretetre
10329 10,9 |                     látogatásomra, hogy akkor a viszontlátásodon érzett
10330 10,9 |                   megadom, mint akárki másnak a föld kerekségén.~Torello
10331 10,9 |               könnyeit visszafojtani, s mivel a zokogás fojtogatta, csak
10332 10,9 |                   Isten vezéreljen.~És kiment a szobából, s annak utána
10333 10,9 |                  szobából, s annak utána mind a többi fő emberek is rendre
10334 10,9 |                       idő már későre járt, és a varázslómester már várakozott,
10335 10,9 |                 Szaladin parancsára feltették a gyönyörű ágyra, melyre a
10336 10,9 |                      a gyönyörű ágyra, melyre a szultán nagy és ékes és
10337 10,9 |             megcsókolta Torellót, és mondotta a varázslómesternek, hogy
10338 10,9 |                      kérése szerint, Paviában a San Pietro in Ciel d’Oro
10339 10,9 |                   templomban ért földet, mind a fent mondott drágaságokkal
10340 10,9 |                       még mindig aludt, midőn a hajnali harangszóra a sekrestyés
10341 10,9 |                   midőn a hajnali harangszóra a sekrestyés gyertyával kezében,
10342 10,9 |                  gyertyával kezében, belépett a templomba, s pillantása
10343 10,9 |               templomba, s pillantása nyomban a dús ágyra esett; és nem
10344 10,9 |                      mikor pedig az apátúr és a barátok szaladni látták,
10345 10,9 |                  dezték, mi oka vagyon ennek. A sekrestyés pedig megmondotta.~-
10346 10,9 |                       most vagy először ebben a templomban, hogy szabad
10347 10,9 |                 gyújtottak tehát, s az apátúr a barátokkal egyetemben belépvén
10348 10,9 |                barátokkal egyetemben belépvén a templomba, megpillantotta
10349 10,9 |                     templomba, megpillantotta a káprázatos és dús ágyat,
10350 10,9 |                     és dús ágyat, rajta pedig a lovagot, ki még aludt; s
10351 10,9 |                riadtan és félénken szemlélték a fejedelmi drágaságokat,
10352 10,9 |               felébredt, és nagyot sóhajtott. A barátok ennek láttára s
10353 10,9 |                 felült, s apróra megszemlélte a holmit, mely körülötte hevert,
10354 10,9 |                      s mikor észrevette, hogy a barátok elrohannak, kitalálta
10355 10,9 |               hallotta, hogy nevén szólítják, a szent kereszt jelét vetette
10356 10,9 |                        Istennek hála, élek, s a tengeren túlról tértem meg.~
10357 10,9 |                    bár Torellónak hosszú volt a szakálla, s arab a ruházata,
10358 10,9 |                       volt a szakálla, s arab a ruházata, mégis hamar idő
10359 10,9 |                       újból férjhez megyen, s a mai napon költözik új férjéhez,
10360 10,9 |               férjéhez, és előkészítették már a menyegzőt s az ünnepséget
10361 10,9 |                     véle jár.~Torello felkelt a dús ágyról, s kimondhatatlan
10362 10,9 |                    üdvözölvén az apáturat meg a barátokat, valamennyit kérte,
10363 10,9 |                       biztos helyen rejtették a fejedelmi drágaságokat,
10364 10,9 |                     mi minden esett véle mind a mai napiglan. Az apátúr
10365 10,9 |                       kívánom: intézzétek úgy a kedvemért, hogy elmenjünk
10366 10,9 |               szívesen beleegyezett, és midőn a nap felvirradt, elküldött
10367 10,9 |                    elmenni menyegzőjére: mire a nemes úr felelte, hogy igen
10368 10,9 |                       bizony szaracén úr, kit a szultán Franciaország királyához
10369 10,9 |                      és úgy vette észre, hogy a menyegző sehogyan sincs
10370 10,9 |                  emlékezik-e rá, kezébe vette a gyűrűt, melyet távozása
10371 10,9 |                 ajándékozott néki, szólította a fiút, ki őt kiszolgálta
10372 10,9 |                    asszonynak: országomban az a szokás, hogy midőn valamely
10373 10,9 |                    hogy midőn valamely idegen a magadfajta újasszonynak
10374 10,9 |                 szívesen látja őt lakodalmán, a serleget, melyből iszik,
10375 10,9 |                   iszik, borral tele odaküldi a vendégnek, s minekutána
10376 10,9 |                     neki jólesik, újra befödi a serleget, az asszony pedig
10377 10,9 |                      az asszony pedig kiissza a maradék bort.~A fiú általadta
10378 10,9 |                       kiissza a maradék bort.~A fiú általadta az üzenetet
10379 10,9 |                     fiú általadta az üzenetet a hölgynek, ki illedelmes
10380 10,9 |                     okos asszony lévén, abban a hiszemben, hogy ez valamely
10381 10,9 |            parancsolta tehát, hogy mossák meg a nagy aranyserleget, mely
10382 10,9 |                      meg borral, s vigyék oda a nemes úrnak; és azok ekképpen
10383 10,9 |                       ivás közben beleejtette a serlegbe, mit senki nem
10384 10,9 |                  észre; és kevés bort hagyván a serlegben, azt újra befödte,
10385 10,9 |             asszonynak. Ki is átvette, s hogy a vendégnek szokását teljesítse,
10386 10,9 |                    szájához vette, s meglátta a gyűrűt, s kicsinyég némán
10387 10,9 |                 akármit mondottak vagy tettek a többiek, nem tudták tőle
10388 10,9 |                     fölegyenesedett; és ámbár a lakodalom már füstbe ment,
10389 10,9 |                     már füstbe ment, másfelől a vidámság meg­gyarapodott,
10390 10,9 |              elutazásának napjától fogva mind a mai napig rendre mindent
10391 10,9 |                  szavait azzal végezvén, hogy a nemes úr, ki abban a hiszemben,
10392 10,9 |                     hogy a nemes úr, ki abban a hiszemben, hogy ő halott,
10393 10,9 |                      visszaadta az új férjnek a gyűrűt és a koszorút, melyet
10394 10,9 |                     az új férjnek a gyűrűt és a koszorút, melyet tőle kapott;
10395 10,9 |                      ujjára húzta azt, melyet a serlegből kivett, s hasonlatosképpen
10396 10,9 |                     hasonlatosképpen föltette a koszorút, melyet a szultán
10397 10,9 |                   föltette a koszorút, melyet a szultán küldött; és távozván
10398 10,9 |                   barátai és atyjafiai s mind a polgárok, kik úgy tekintettek
10399 10,9 |                  részét annak ajándékozta, ki a lakodalom költségeit viselte,
10400 10,9 |                        még inkább gyakorolván a szíves vendéglátást, mint
10401 10,9 |                      miből, oly rosszul értik a módját, hogy előbb nagyobb
10402 10,10|                      elveszi egyik parasztnak a leányát, ~kitől két gyermeke
10403 10,10|                 megbánta házasságát, és azzal a szesszel, hogy mást vesz
10404 10,10|            tiszteletet szerez néki~Minekutána a Király bevégezte hosszú
10405 10,10|                  atyafi, ki leste-várta, hogy a következő éjszakán lekonyítsa
10406 10,10|                 következő éjszakán lekonyítsa a kísértetnek ágaskodó farkát,
10407 10,10|                    észre, hogy e mai nap mind a királyoknak és szultánoknak
10408 10,10|                   háramlott.~ ~Nagy ideje már a Saluzzo őrgrófok családjának
10409 10,10|                        miért is meg­érdemelte a nagy bölcs nevezetet. Mindazonáltal
10410 10,10|                     mely nagy bőségben vannak a másfajták, s mely kemény
10411 10,10|                  hinni, mit ti mondotok, hogy a leányok atyjok és anyjok
10412 10,10|                  ámbátor még ha ismeritek is, a leányok gyakorta elütnek
10413 10,10|                      hahogy rossz vége leszen a dolognak, magam akarom kikeresni
10414 10,10|                       azért, mert ti kéritek.~A nemes urak felelték, hogy
10415 10,10|               megteszik, csak szánja rá magát a házasodásra. Gualtieri már
10416 10,10|                   mivel szépségén is megakadt a szeme, úgy vélte, hogy ezzel
10417 10,10|              kívánjátok, hogy rászánjam magam a házasodásra; hát én rá is
10418 10,10|                        hogy ti is beváltsátok a tiéteket. Itt a közelben
10419 10,10|                   beváltsátok a tiéteket. Itt a közelben valamely szívem
10420 10,10|                   okáért úgy intézzétek, hogy a menyegzői ünnep szép legyen,
10421 10,10|             elmondhatjátok az én ígéretemről.~A derék urak boldogan felelték,
10422 10,10|                       nemes urakat és másokat a környékből; ezenfelül pedig
10423 10,10|                  szüksége vagyon. Midőn pedig a menyegzőnek megszabott napja
10424 10,10|                     szállott Gualtieri s mind a többiek, kik udvarlására
10425 10,10|                     társaságával, megérkeztek a kicsiny faluba, és odaérvén
10426 10,10|                   kicsiny faluba, és odaérvén a leány atyjának házához,
10427 10,10|                atyjának házához, ottan lelték a leányt, amint éppen nagy
10428 10,10|                    sebbel-lobbal vizet hozott a kútról, hogy annak utána
10429 10,10|                      kútról, hogy annak utána a többi asszonyokkal elmenjen
10430 10,10|                        hol időzik atyja; mire a leány szemérmetesen felelte:~-
10431 10,10|                  felelte:~- Uram, bent vagyon a házban.~Akkor Gualtieri
10432 10,10|             leszállott lováról, s parancsolta a többieknek, hogy várakozzanak,
10433 10,10|               várakozzanak, maga pedig bement a szegényes házba, hol is
10434 10,10|                 szegényes házba, hol is lelte a leánynak atyját, kinek neve
10435 10,10|               hallatára.~És akkor megkérdezte a leányt, hogy ha feleségül
10436 10,10|                     és sok más effélét, mikre a leány sorjában igent mondott.
10437 10,10|                   Akkor Gualtieri kezén fogta a leányt, kivezette, s parancsolta,
10438 10,10|                       egész kíséretének, mind a többi bámészkodónak szeme
10439 10,10|                     fejére azonmód feltétette a koszorút; annak utána pedig,
10440 10,10|                       férje gyanánt.~És akkor a leányhoz fordulván, ki földre
10441 10,10|                       engemet férjedül?~Kinek a leány felelt ekképpen:~-
10442 10,10|                   minden szolgálatra, hogy az a világ legboldogabb és leginkább
10443 10,10|                       szálig jobban szerették a tulajdon életöknél, és készséges
10444 10,10|                     most bizonykodtak, hogy ő a világ legbölcsebb és legnagyobb
10445 10,10|                     más meg nem ismerte volna a szegényes ruha és a paraszti
10446 10,10|                     volna a szegényes ruha és a paraszti külső alatt e leánynak
10447 10,10|                       és hogy igen elbúsultak a leányka miatt, ki mostan
10448 10,10|                tisztesség miatt, melyben ő és a többiek részesítették. Kevés
10449 10,10|                  hallotta e szavakat és látta a szolgának arcát, és meghányta-vetette
10450 10,10|                       is azon nyomban kivette a csecsemőt a bölcsőből és
10451 10,10|                   nyomban kivette a csecsemőt a bölcsőből és megcsókolta
10452 10,10|                      szeme sem rebbent, hanem a szolgának karjaiba adta,
10453 10,10|                       nem ekként parancsolta.~A szolga fogta a gyermeket,
10454 10,10|                   parancsolta.~A szolga fogta a gyermeket, és Gualtierinek
10455 10,10|                asszony állhatatosságán; akkor a szolgát a gyermekkel elküldötte
10456 10,10|              állhatatosságán; akkor a szolgát a gyermekkel elküldötte Bolognába
10457 10,10|                   áldott állapotba jutott, és a kellő időben fiúgyermeket
10458 10,10|                       ugyanazon módon, miként a leányáért küldött, elküldött
10459 10,10|                cselekedett. Alattvalói, abban a hiszemben, hogy megölette
10460 10,10|            megnyugszik, mi annak akaratja, ki a gyermekeket nemzette.~De
10461 10,10|                       nemzette.~De minekutána a leányka születése óta számos
10462 10,10|                      vagyon engedelmet nyerni a pápától, hogy Griseldát
10463 10,10|                   hogy más asszonyé legyen az a férfi, kit annyira szeretett,
10464 10,10|                 magában; mindazonáltal miként a sorsnak egyéb igaz­ságtalanságait
10465 10,10|                 elhitette alattvalóival, hogy a pápa eme levélben engedelmet
10466 10,10|                    hozzá ekképpen:~- Asszony, a pápától nyert engedelemmel
10467 10,10|                      eme tartománynak, holott a tieid mindig parasztok voltak,
10468 10,10|             elvégeztem, hogy többé nem leszel a feleségem, hanem visszatérsz
10469 10,10|                  rangom semmiképpen nem illik a te nemességedhez; azért,
10470 10,10|                    hogy visszaadjam; íme, itt a gyűrűd, mellyel eljegyeztél
10471 10,10|                        hogy testemet, melyben a magad nemzette gyermekeket
10472 10,10|                    ajánlotta őket, s távozott a házból, s visszatért atyjához,
10473 10,10|                        erős lélekkel viselvén a kegyetlen sorsnak dühös
10474 10,10|                asszonyok, kik feldíszíthetnék a szobákat s intéznének mindent,
10475 10,10|                  úrasszony; annak utána pedig a lakodalom végeztével megint
10476 10,10|                       söpörni és rendbe tenni a szobákat, és kárpitokat
10477 10,10|                       és szőnyegeket terített a termekbe, tett-vett a konyhában,
10478 10,10|                terített a termekbe, tett-vett a konyhában, s mindenütt ott
10479 10,10|                  sürgött-forgott, mintha csak a háznak valamely utolsó cselédje
10480 10,10|               Gualtieri nevében meghívta mind a környékbeli hölgyeket, és
10481 10,10|                       ünnepséget; midőn pedig a menyegző napja elérkezett,
10482 10,10|                    fogadta ama hölgyeket, kik a menyegzőre jöttek. Gualtieri,
10483 10,10|                  grófnak felesége volt; midőn a leányka elérte tizenkettedik
10484 10,10|                       hogy párját ritkította, a fiú pedig hatesztendős lett,
10485 10,10|                      mondja mindenkinek, hogy a leányt feleségül hozza házába,
10486 10,10|                      ne mondja, hogy kicsoda. A nemes úr az őrgróf meghagyása
10487 10,10|                  indult, s kevés napok múltán a leánnyal és annak öccsével,
10488 10,10|               megérkezett Saluzzóba, hol mind a lakosok és számosan a környékből
10489 10,10|                    mind a lakosok és számosan a környékből egybegyülekez­
10490 10,10|                menyasszonyát. Mikor tehát ezt a hölgyek fogadták, ő pedig
10491 10,10|                    fogadták, ő pedig belépett a terembe, hol az asztalok
10492 10,10|                    Isten hozott, úrasszonyom.~A hölgyeket (kik rimánkodva
10493 10,10|                    ámbátor hiába: úgy intézze a dolgot, hogy Griselda maradjon
10494 10,10|               ültették, és kezdték felhordani a fogásokat. Mindeneknek szemei
10495 10,10|                 fogásokat. Mindeneknek szemei a leányon csüngtek, s mindenki
10496 10,10|                       hogy Gualtieri jól járt a cserével; de mind a többiek
10497 10,10|                      járt a cserével; de mind a többiek között különösképpen
10498 10,10|               különösképpen Griselda dicsérte a leányt és kisöccsét. Gualtieri,
10499 10,10|                      csak kívánt; látta, hogy a dolgoknak semminémű fordulása
10500 10,10|                        hogy elvegye tőle mind a keserűséget, mit hiedelme