Nap,  Novella

10501 10,10|                    Tehát behívatta őt, s mind a többiek előtt mosolyogván
10502 10,10|                  bizonyosra veszem, hogy véle a világ legboldogabb embere
10503 10,10|                     keserűségektől, melyekkel a másikat gyötörted, ki annak
10504 10,10|                   kíméletben nevelték, holott a másik kisded gyermekkora
10505 10,10|                     hiszi az asszony, hogy ez a leány leszen a felesége,
10506 10,10|                        hogy ez a leány leszen a felesége, s mégsem mondott
10507 10,10|                 öccsét, mind az asszony, mind a többiek, kik ottan voltak,
10508 10,10|                     voltak, megkönnyebbültek. A hölgyek nagy vidáman fölkeltek
10509 10,10|               öltöztették, és visszavezet­ték a terembe úrasszonyuk gyanánt,
10510 10,10|              gyermekeit, s mindenki ujjongott a dolognak eme fordulatján,
10511 10,10|                     dolognak eme fordulatján, a vigasság és öröm pedig megsokszorozódott,
10512 10,10|                   pedig megsokszorozódott, és a mulatság számos napokon
10513 10,10|                  pedig kimentette Giannucolót a paraszti sorból, s ipa gyanánt
10514 10,10|                       egyebet, mint azt, hogy a szegények házaiba is leszáll
10515 10,10|                 isteni lélek, éppen úgy, mint a gazdagok palotáiba, kik
10516 10,10|                       adta volna oda cserzeni a bundácskáját, s ekképpen
10517 10,10|                       novellája véget ért, és a hölgyek sokat beszéltek
10518 10,10|                  sokat beszéltek róla: ki ezt a részét fejtegette, ki amazt,
10519 10,10|                      asszonynak dolgát, midőn a Király ég felé emelvén arcát,
10520 10,10|                 emelvén arcát, s látván, hogy a nap már alacsonyan jár és
10521 10,10|            vélekedésem szerint tudjátok, hogy a halandók bölcsessége nem
10522 10,10|                     ha emlékezetökben tartják a múltnak dolgait vagy ismerik
10523 10,10|                  múltnak dolgait vagy ismerik a jelenvalókat, hanem a legkiválóbb
10524 10,10|                 ismerik a jelenvalókat, hanem a legkiválóbb emberek a legnagyobb
10525 10,10|                   hanem a legkiválóbb emberek a legnagyobb bölcsességnek
10526 10,10|                     és emebből előre meglátni a jövendőt. Miként tudjátok,
10527 10,10|                      keresnünk, s menekülnünk a búskomorság, a fájdalom
10528 10,10|                    menekülnünk a búskomorság, a fájdalom és a szorongás
10529 10,10|                    búskomorság, a fájdalom és a szorongás elől, melyek városunkban
10530 10,10|                    mind alkalmatos arra, hogy a gyenge lelkeket becstelen
10531 10,10|                   becsületére. Miért is, hogy a túlságosan hosszú megszokás
10532 10,10|                    mindegyikünknek része volt a maga napján amaz tisztességben,
10533 10,10|                doljátok; társaságunk, melyről a környéken más társaságok
10534 10,10|             tanácsomat javalljátok, megtartom a nékem adott koronát mind
10535 10,10|                       fejére tegyem holnapra.~A hölgyek és az ifjak jól
10536 10,10|              hasznosnak és tisztesnek ítélték a Király tanácsát, és elhatározták,
10537 10,10|                      javallotta; annak okáért a Király hívatta az udvarmestert,
10538 10,10|                      s meghányta-vetette vele a holnapi teendőket, és elbocsátván
10539 10,10|                     teendőket, és elbocsátván a társaságot mind a vacsora
10540 10,10|                 elbocsátván a társaságot mind a vacsora idejéig, felkelt
10541 10,10|                     idejéig, felkelt ültéből. A hölgyek és az ifjak is felkeltek,
10542 10,10|              szórakozásra adta magát. S midőn a vacsora ideje elérkezett,
10543 10,10|                    pedig elkezdték az éneket, a muzsikát és a táncot; s
10544 10,10|                      az éneket, a muzsikát és a táncot; s miközben Lauretta
10545 10,10|                     miközben Lauretta vezette a táncot, parancsolta a Király
10546 10,10|                 vezette a táncot, parancsolta a Király Fiammettának, hogy
10547 10,10|                   féltés is ne járna,~Lehetne a világon~Nagy boldogságomnak
10548 10,10|                        Elmondhatom, ahhoz köt a reménység,~Kiben sűrítve
10549 10,10|                    látva-látják,~Egy rettegés a lelkem,~S szaggatnak szörnyű
10550 10,10|                       bizony mondom, elveszem a kedvét,~Ha bárhol megtalálom,~
10551 10,10|              cselekednél, ha megmondanád mind a hölgyeknek, vajon kicsoda,
10552 10,10|                      már éjfélre járt az idő, a Király parancsára mind valamennyien
10553 10,10|                     nyugovóra tértek. S amint a nap felvirradt, felkeltek,
10554 10,10|                     holmijokat előreküldötte, a Király bölcs vezetésével
10555 10,10|                    visszatértek Firenzébe. És a három ifjú búcsút vett a
10556 10,10|                      a három ifjú búcsút vett a hét hölgytől a Santa Maria
10557 10,10|                    búcsút vett a hét hölgytől a Santa Maria Novellában,
10558 10,10|                     más szórakozást keresett; a hölgyek pedig, mikor az
10559 10,10|                megtértek otthonukba.~Végződik a Dekameron tizedik napja~
10560 Veg  |                     semmi különös kiváltságok a többiek felett, s ha jól
10561 Veg  |                   felett, s ha jól emlékszem, a negyedik nap kezdetén már
10562 Veg  |                    van efféle, azt megkívánta a novellák minéműsége, és
10563 Veg  |                      mely talán nincs ínyökre a szemforgató asszonyoknak,
10564 Veg  |                      asszonyoknak, kik inkább a szavakat, mint a cselekedeteket
10565 Veg  |                       inkább a szavakat, mint a cselekedeteket mérlegelik,
10566 Veg  |               megilleti annyi szabadság, mint a festőnek ecsetjét, ki lefesti
10567 Veg  |                  lefesti Szent Mihályt, amint a kígyót, és Szent Györgyöt,
10568 Veg  |                      és Szent Györgyöt, amint a sárkányt megsebesíti kardjával
10569 Veg  |                       kettővel szegezi lábait a kereszthez.~Ezenfelül nyilvánvaló,
10570 Veg  |                    ugyan éppúgy megkívántatik a tisztesség, mint amott,
10571 Veg  |                  novella, s oly időben, midőn a legtisztesebb férfiak sem
10572 Veg  |                       őket. Ki ne tudná, hogy a bor Cinciglione és Scolaio
10573 Veg  |             egészségeseknek, viszont ártalmas a lázas betegeknek? Mondjuk
10574 Veg  |                   rossz, csak azért, mert árt a lázas betegeknek? Ki ne
10575 Veg  |                 betegeknek? Ki ne tudná, hogy a tűz fölöttébb hasznos, sőt
10576 Veg  |                       azért, mert felperzseli a házakat és falvakat és városokat?
10577 Veg  |                   városokat? Hasonlatosképpen a fegyverek is védelmezik
10578 Veg  |                     ilyennek nincsenek javára a tisztes szavak, akképpen
10579 Veg  |                      tisztes szavak, akképpen a nem egészen tisztes szavak
10580 Veg  |                    lelkeket, ha nem úgy, mint a sár a nap sugarait, vagy
10581 Veg  |                        ha nem úgy, mint a sár a nap sugarait, vagy a föld
10582 Veg  |                      sár a nap sugarait, vagy a föld szennye a mennynek
10583 Veg  |                 sugarait, vagy a föld szennye a mennynek szépségeit. Miféle
10584 Veg  |        méltóságosabbak, tisztelendőbbek, mint a Szentírás szavai? És mégis
10585 Veg  |               elbeszélő szánta őket. Kinek az a dolga, hogy Miatyánkokat
10586 Veg  |                  hurkát meg pástétomot süssön a lelkiatyjának, hagyja békén
10587 Veg  |                 elolvassa őket; ámbátor ugyan a szenteskedő nénikék is mondanak
10588 Veg  |                    Károly, ki alapítójok volt a Paladinoknak, még ő sem
10589 Veg  |                 kitellett volna egész serege. A dolgok sokaságában okvetlenül
10590 Veg  |                     tüskebokor ne akadt volna a nemes növények között. Ezenfelül
10591 Veg  |                dolgokat, és nagy gondot vetni a kényesen kicirkalmazott
10592 Veg  |                       hosszú, mi megteszi azt a szolgálatot, melyre rendeltetett.
10593 Veg  |             szolgálatot, melyre rendeltetett. A rövid dolgok sokkalta inkább
10594 Veg  |                  dolgok sokkalta inkább valók a deákoknak, kik nem elverni,
10595 Veg  |                   mint azoknak, kik elméjöket a tudományokban élesítették.~
10596 Veg  |                    novellákban túlságosan sok a tréfa meg a léhaság, és
10597 Veg  |                    túlságosan sok a tréfa meg a léhaság, és nemigen illik
10598 Veg  |                        hanem oly könnyű, hogy a víz színén is fennmaradok;
10599 Veg  |                        s meg­gondol­ván, hogy a barátok prédikációiban,
10600 Veg  |                   csak úgy hemzseg mai napság a sok tréfa, léhaság meg csúfolkodás,
10601 Veg  |                    melyeket azért írtam, hogy a hölgyek rossz kedvét elverjem.
10602 Veg  |                imitt-amott megírtam az igazat a barátok felől? Azoknak a
10603 Veg  |                      a barátok felől? Azoknak a hölgyeknek, kik ekképpen
10604 Veg  |                     vezeti őket ebben, hiszen a barátok derék istenteremtései,
10605 Veg  |                 Istennek szeretetéért kerülik a kényelmetlenséget, és pihent
10606 Veg  |                asszonyom mondotta, hogy nincs a világon jobb és édesebb
10607 Veg  |                       világon jobb és édesebb a nyelvemnél; és valóban,
10608 Veg  |                    valóban, midőn ez történt, a fent elbeszélt novellák
10609 Veg  |                       ily nagy fáradozás után a kívánt célhoz vezérelt engemet.~