Nap,  Novella

 1001  1,10|                      tőle, távozott. Ekképpen a hölgy, mivel nem gondolta
 1002  1,10|                       fogtok az ilyesmitől.~ ~A nap már nyugovóra hajolt,
 1003  1,10|                        és jobban csillapodott a hőség, midőn az ifjú hölgyek
 1004  1,10|                      midőn az ifjú hölgyek és a három ifjú befejezték novelláikat.
 1005  1,10|                     novelláikat. Annak okáért a Királynő nyájasan így szólott:~-
 1006  1,10|                   szólott:~- Kedves társnőim, a mai napra rendelt királyi
 1007  1,10|                 királynőt állítani nektek, ki a holnapi napra mind a maga,
 1008  1,10|                       ki a holnapi napra mind a maga, mind a magunk viselkedését
 1009  1,10|                       napra mind a maga, mind a magunk viselkedését legjobb
 1010  1,10|                     ámbátor nyilvánvaló, hogy a nap az éjszaka beálltával
 1011  1,10|                       kellő módon gondoskodni a holnapról, egyúttal pedig
 1012  1,10|                    tart, ammondó volnék, hogy a következő nap mindig ebben
 1013  1,10|                  kiben minden dolgok élnek, s a magunk vigasztalására a
 1014  1,10|                       a magunk vigasztalására a most következő napon Filoména,
 1015  1,10|                      ő maga, utána pedig mind a többi hölgyek és ifjak hasonlatoskép­
 1016  1,10|                   kinevezett, és rendelkezett a másnapi teendők és a holnapi
 1017  1,10|             rendelkezett a másnapi teendők és a holnapi lakoma dolgában
 1018  1,10|               barátaim, ámbár Pampinea inkább a maga kedvességéből, mint
 1019  1,10|                 veletek. Ha jól figyeltem meg a mai napon, hogyan viselkedett
 1020  1,10|              mindaddig, míg e viselkedés akár a túlságos egyhangúság, akár
 1021  1,10|                  rajta. Midőn tehát elhangzik a parancs abban, hogyan folytassuk,
 1022  1,10|                      sétára indulunk, s midőn a nap már lefelé hajlik, hűvösben
 1023  1,10|                    térnünk. Holnap reggel még a hűvösben fölkelünk, ugyancsak
 1024  1,10|                    miként ma tettük, ugyanúgy a megszabott órákban visszatérünk
 1025  1,10|                       nincs kifogástok ellene a következő leszen: mivelhogy
 1026  1,10|                        mivelhogy az embereket a világ kezdetétől fogva a
 1027  1,10|                      a világ kezdetétől fogva a forgandó sors különb-különb
 1028  1,10|                      és vezérelni fogják, míg a világ világ, kinek-kinek
 1029  1,10|                    szerencsés végre jutottak.~A hölgyek, hasonlatosképpen
 1030  1,10|                       megtartását. Hogy pedig a többiek mind hallgattak,
 1031  1,10|                       Madonna, valamint itten a többiek mind kijelentették,
 1032  1,10|            társaságunk együtt marad; ez pedig a következő: engem ne kössön
 1033  1,10|                      kössön ama törvény, hogy a megszabott tárgy szerint
 1034  1,10|                  higgye, hogy azért kérem ezt a kegyet, mert nincs a kezem
 1035  1,10|                      ezt a kegyet, mert nincs a kezem ügyében efféle novella,
 1036  1,10|                   rákerül az elbeszélés sora.~A Királynő, aki mulatságos
 1037  1,10|                      csak azért kéri, hogy ha a társaságot kifárasztják
 1038  1,10|                   novellával felderítse őket, a többiek beleegyezésével
 1039  1,10|                 kősziklák és zöldfüvek között a völgybe, melyet sűrű fák
 1040  1,10|                  meztelen karokkal pacskoltak a vízben, és különb-különbféle
 1041  1,10|                 magukat. És midőn elközelgett a vacsora ideje, visszatértek
 1042  1,10|                   vacsora ideje, visszatértek a palotába, és jó hangulatban
 1043  1,10|                  megvacsoráztak. Vacsora után a Királynő előhozatta a hangszereket,
 1044  1,10|                    után a Királynő előhozatta a hangszereket, és parancsolta,
 1045  1,10|                   táncba, és Lauretta vezesse a táncot, Emilia dalt énekeljen,
 1046  1,10|                      s vonzását nem érzem.~Ha a tükörbe nézek, ott találom~
 1047  1,10|                    tükörbe nézek, ott találom~A boldogságot, mely betölti
 1048  1,10|                       más halandótól eltiltja a vágyat,~Ha maga is netán~
 1049  1,10|                       nagyobb gyönyörűségben!~A dalocska végeztével, melybe
 1050  1,10|                   dalocska végeztével, melybe a többiek is vidáman bele-beleénekeltek,
 1051  1,10|                fordulót tettek, s mivel immár a rövid éjszakának egy darabkája
 1052  1,10|               darabkája is elmúlott, rendelte a Királynő, hogy az első napnak
 1053  1,10|                       vessék; és meggyújtatta a fáklyákat, s parancsolta,
 1054  1,10|                fáklyákat, s parancsolta, hogy a következő reggelig ki-ki
 1055  1,10|                  szobájába vonult.~ ~Végződik a Dekameron első napja~
 1056  2   |                          Második nap~KEZDŐDIK A MÁSODIK NAP, MELYEN FILOMÉNA
 1057  2   |                        SZERENCSÉS VÉGET ÉRNEK~A napnak ragyogása már mindenütt
 1058  2   |                     új nappalt fakasztott, és a madárkák édes dalokat zengedezvén
 1059  2   |                      édes dalokat zengedezvén a zöldellő gallyakon, bizonyságot
 1060  2   |                  emberek füleinek, midőn mind a hölgyek és a három ifjak
 1061  2   |                       midőn mind a hölgyek és a három ifjak fölserkentek,
 1062  2   |                  ifjak fölserkentek, bementek a kertbe, s hol itt, hol ott
 1063  2   |                    kertbe, s hol itt, hol ott a harmatos fűben tapicskolván,
 1064  2   |                    tették, akként cselekedtek a mai napon is: és minekutána
 1065  2   |                       napon is: és minekutána a hűvösben ettek, némi tánc
 1066  2   |                      s délután három óra tájt a szundításból felébredvén,
 1067  2   |                     parancsa szerint kimentek a friss rétre, és körülötte
 1068  2   |                       körülötte letelepedtek. A Királynő, ki formás és szépséges-bájos
 1069  2   |                      arcú leányzó volt, fején a babérkoszorúval, kicsinyég
 1070  2,1 |                tisztelnünk, maga fejére vonta a csúfságot, és gyakran maga
 1071  2,1 |                      és gyakran maga itta meg a levét. Hogy tehát eleget
 1072  2,1 |                      Hogy tehát eleget tegyek a Királynő parancsának, és
 1073  2,1 |                       mikor meghalt, már mint a Treviso-beliek rebesgették,
 1074  2,1 |               rebesgették, halálának órájában a trevisói székesegyház valamennyi
 1075  2,1 |                  mondotta mindenki, és miután a városnak egész népe összecsődült
 1076  2,1 |                     szentnek testét, átvitték a székesegyházba, s odavezettek
 1077  2,1 |               nyomorúságban szenvedőket azzal a szándokkal, hogy testének
 1078  2,1 |                 valamennyien meggyógyuljanak.~A népnek ebben a zajos tolongásában
 1079  2,1 |               meggyógyuljanak.~A népnek ebben a zajos tolongásában történt,
 1080  2,1 |                    udvaraiban forgolódtak, és a nézőket azzal szórakoztatták,
 1081  2,1 |                      még soha ott nem jártak, a nagy csődület láttán elcsodálkoztak,
 1082  2,1 |                       Menjünk, nézzük meg ezt a szentet; ám én bizony nem
 1083  2,1 |                  hozzá, mivel hallottam, hogy a piac teli vagyon németekkel
 1084  2,1 |              fegyveres népséggel, kiket ennek a városnak fejedelme állított
 1085  2,1 |                     támadjon; ezenfelül pedig a székes­egyház, amint mondják,
 1086  2,1 |                 módját ejtem, hogy odajussunk a szentnek testéhez.~Kérdezte
 1087  2,1 |                       akarnátok vezetni, hogy a szent meggyógyítson engemet:
 1088  2,1 |                     és Stecchinek tetszett ez a terv, és késedelem nélkül
 1089  2,1 |                     késedelem nélkül távoztak a fogadóból mind a hárman,
 1090  2,1 |                     távoztak a fogadóból mind a hárman, s elmentek valamely
 1091  2,1 |                  közrefogta, s megindult vele a székesegyház felé, és szemlátomást
 1092  2,1 |                    Martellinót, és ráfektette a holttestre, hogy e réven
 1093  2,1 |                      előbb egyik ujját, aztán a kezét, aztán a karját és
 1094  2,1 |                   ujját, aztán a kezét, aztán a karját és így sorjában valamennyi
 1095  2,1 |                  sorjában valamennyi tagjait. A nép ennek láttára oly nagy
 1096  2,1 |               magasztalta Szent Arrigót, hogy a mennydörgést sem lehetett
 1097  2,1 |                       nyomorék?~Felelte nekik a firenzei ember:~- Szó sincs
 1098  2,1 |                     aki megcsúfolta Istent és a szenteket, holott nem nyomorék,
 1099  2,1 |                     képében, hogy gúnyt űzzön a mi szentünkből és belőlünk.~
 1100  2,1 |               kötelességének tartotta kivenni a részét. Martellino ordítozott: „
 1101  2,1 |                 segítségére menni, s mi több, a többiekkel együtt ők is
 1102  2,1 |                  eszük, hogyan ragadhatnák ki a népnek kezéből, mely bizonnyal
 1103  2,1 |                      mivelhogy odakint állott a fejedelemnek egész őrsége,
 1104  2,1 |                      egész őrsége, ahogy csak a lábai bírták, odarohant
 1105  2,1 |                       lábai bírták, odarohant a polgármesterhez és mondá:~-
 1106  2,1 |                    tüstént benyomult oda, hol a szerencsétlen Martellinót
 1107  2,1 |               üggyel-bajjal átverekedte magát a tömegen, s a szerencsétlent
 1108  2,1 |                átverekedte magát a tömegen, s a szerencsétlent félholtan
 1109  2,1 |                   azoknak kezéből, és elvitte a palotába; sokan elkísérték
 1110  2,1 |              tolvajlás miatt fogták el, abban a meggyőződésben, hogy ennél
 1111  2,1 |                      elloptál az erszényüket. A városbíró, ki zordon ember
 1112  2,1 |                  hallatára nyomban félrevonta a vádlottat, és kihallgatásához
 1113  2,1 |                semmibe venné letartóztatását; a bíró ezen igen felháborodott,
 1114  2,1 |              néhányszer jól felhúzatta, azzal a szándékkal, hogy vallomásra
 1115  2,1 |             szándékkal, hogy vallomásra bírja a vád tárgyában, annak utána
 1116  2,1 |                      De miután leeresztették, a bíró megkérdezte tőle, vajon
 1117  2,1 |                     itten vádolják; mivelhogy a tagadás nem használt volna,
 1118  2,1 |                     el és mit nem.~Mondá erre a bíró:~- Jól vagyon.~És előszólított
 1119  2,1 |                ezelőtt lopta el az erszényét, a másik hat napot mondott,
 1120  2,1 |                      másik hat napot mondott, a harmadik négyet, némelyek
 1121  2,1 |                     azt mondották, hogy éppen a mai szent napon. Martellino
 1122  2,1 |                    életemben nem jártam ebben a városban, s csak épp kicsiny
 1123  2,1 |                     bizonyságot tehet előtted a fejedelem tisztje, ki az
 1124  2,1 |                     és hóhér kezére.~Miközben a dolgok ilyeténképpen állottak,
 1125  2,1 |                  Stecchi, kik hallották, hogy a városbíró kegyetlenül elbánt
 1126  2,1 |                  sebbel-lobbal beszaladgálták a várost, s ráakadván fogadósukra,
 1127  2,1 |                  fogadósukra, elmesélték neki a történteket. Az pedig nagyot
 1128  2,1 |                       nagy becsületben állott a fejedelemnél; miután rendre
 1129  2,1 |                       kikacagta magát, elment a fejedelemhez, s kieszközölte
 1130  2,1 |                     mentek, még ingben lelték a bíró előtt, nagy kábultan
 1131  2,1 |                 szörnyű rémületben, mivelhogy a bíró semmi védekezését nem
 1132  2,1 |                 valami miatt gyűlölettel volt a firenzeiek iránt, eltökélte,
 1133  2,1 |                 semmiképpen nem akarta kiadni a fejedelemnek, mígnem kényszerítették,
 1134  2,1 |                 tetszett is neki. Mikor tehát a fejedelem elé került, és
 1135  2,1 |            szüntelenül úgy fogja érezni, hogy a hurok ott van a nyakán.
 1136  2,1 |                  érezni, hogy a hurok ott van a nyakán. A fejedelem jót
 1137  2,1 |                       hurok ott van a nyakán. A fejedelem jót hahotázott
 1138  2,1 |                      fejedelem jót hahotázott a furcsa eseten, és megajándékozta
 1139  2,2 |                     elmesélt, jóízűt nevettek a hölgyek, az ifjak közül
 1140  2,2 |                     mellett, parancsolta neki a Királynő, hogy másodiknak
 1141  2,2 |                különös­képpen azoknak, kiknek a szerelem bizonytalan tájain
 1142  2,2 |                 látták, hogy kereskedő, abban a hiszemben, hogy bizonyosan
 1143  2,2 |                       nála, megegyeztek, hogy a legelső kínálkozó alkalommal
 1144  2,2 |                   egyetlen lovas legénye volt a kíséretében, fölöttébb boldognak
 1145  2,2 |            mentek-mendegéltek, s egy tárgyról a másikra tértek, ahogy már
 1146  2,2 |                       ekkor az egyik útonálló a három közül így szólott
 1147  2,2 |                     reggelente, mikor kijövök a fogadóbál, elmondani egy
 1148  2,2 |                      kérem őt és Istent, hogy a következő éjszakára adjanak
 1149  2,2 |                       erősen hiszem, hogy ezt a kegyelmet Istentől Szent
 1150  2,2 |                     az, ki már tudta, mi lesz a dolog vége, így szólott
 1151  2,2 |                        hogy én annak helyében a Dirupisti-t vagy az Intemeratá-t,
 1152  2,2 |                    vagy az Intemeratá-t, vagy a De profundis-t használom,
 1153  2,2 |                    ama három gazfickó, látván a magányos és elhagyatott
 1154  2,2 |                       és majd meglátod, vajon a mai éjszakán a te Szent
 1155  2,2 |                meglátod, vajon a mai éjszakán a te Szent Julianusod jó szállást
 1156  2,2 |                szállást ad-e neked, mivelhogy a mienk jót fog adni nekünk.~
 1157  2,2 |                      adni nekünk.~És átkelvén a folyón, továbbálltak. Mikor
 1158  2,2 |                   Mikor Rinaldo legénye látta a támadást, gyáva fickó létére
 1159  2,2 |                  támadást, gyáva fickó létére a kisujját sem mozdította
 1160  2,2 |                   szakadatlanul sűrűn hullott a hó, nem tudta, mitévő legyen;
 1161  2,2 |                 szétnézni, ha vajon van-e ott a közelben valamely födél,
 1162  2,2 |                       mindent felperzseltek), a hideg meggyötörte, tehát
 1163  2,2 |                       valamely segítséget. De a sötét éjszaka ott lepte
 1164  2,2 |                   körülbelül egy mérföldnyire a vártól, minek következtében
 1165  2,2 |                       oly későn ért oda, hogy a kapuk már zárva voltak,
 1166  2,2 |                       kapuk már zárva voltak, a hidakat is felhúzták, s
 1167  2,2 |                      meg magát, hogy legalább a hó el ne temesse; és véletlenül
 1168  2,2 |                      véletlenül megpillantott a várfal tetején egy házat,
 1169  2,2 |                     szerzett neki.~Volt abban a városban egy özvegyasszony,
 1170  2,2 |                    őrgróf úgy szeretett, mint a szeme világát, s kit a maga
 1171  2,2 |                   mint a szeme világát, s kit a maga kérésére itten helyezett
 1172  2,2 |                  kérésére itten helyezett el: a fent mondott hölgy tehát
 1173  2,2 |                  hölgy tehát ott lakott abban a házban, melynek kiugrója
 1174  2,2 |                      hogy egy szolga érkezett a kapuhoz, ki azt az üzenetet
 1175  2,2 |                        ennek okáért megüzente a hölgynek, hogy ne várjon
 1176  2,2 |                nyomban útnak indult; miért is a hölgy némiképpen elbúslakodott,
 1177  2,2 |                   határozott, hogy maga száll a fürdőbe, melyet az őrgrófnak
 1178  2,2 |                    tehát fürdőbe szállott. Ez a fürdő pedig tőszomszédságában
 1179  2,2 |                   amaz ajtónak, melyhez kívül a szerencsétlen Rinaldo odalapult:
 1180  2,2 |                 Rinaldo odalapult: hogy pedig a hölgy a fürdőben ült, meghallotta
 1181  2,2 |                 odalapult: hogy pedig a hölgy a fürdőben ült, meghallotta
 1182  2,2 |                      Menj csak fel és nézz ki a falon, ki van ott, annak
 1183  2,2 |                      falon, ki van ott, annak a szobának a küszöbénél, ki
 1184  2,2 |                     van ott, annak a szobának a küszöbénél, ki ija-fija,
 1185  2,2 |                ija-fija, és mit csinál ottan.~A szolgálóleány felment, és
 1186  2,2 |                     vacogott, hogy alig tudta a szavakat kinyögni, tőle
 1187  2,2 |                 azután pedig könyörögve kérte a leányt, hogy ha csak teheti,
 1188  2,2 |                      megfagyni az éjszakában. A leánynak meglágyult a szíve,
 1189  2,2 |             éjszakában. A leánynak meglágyult a szíve, s visszament asszonyához,
 1190  2,2 |                       megvan annak az ajtónak a kulcsa, mivelhogy nemegyszer
 1191  2,2 |                       és halkan nyisd ki; itt a vacsora, és nincs ki megegye,
 1192  2,2 |                    hogy szállást adjunk neki.~A szolgálóleány igen megdicsérte
 1193  2,2 |                  Rinaldót bebocsátotta. Mikor a hölgy látta, hogy szinte
 1194  2,2 |                      ember, gyorsan szállj be a fürdőbe, még meleg.~Az pedig
 1195  2,2 |                     meleg.~Az pedig nem várta a további kínálgatást, hanem
 1196  2,2 |                  szívesen megtette, és miután a meleg egészen felüdítette,
 1197  2,2 |            halottaiból életre támadott volna. A hölgy előhozatta számára
 1198  2,2 |                      hölgy előhozatta számára a nemrégiben elhunyt férjétől
 1199  2,2 |                     szabták volna; s miközben a hölgynek parancsaira várt,
 1200  2,2 |                 szállásra vezették. Ezek után a hölgy némiképpen kipihente
 1201  2,2 |                odament és megkérdezte, mi van a jövevénnyel. Felelte neki
 1202  2,2 |                     jövevénnyel. Felelte neki a szolgálóleány:~- Madonna,
 1203  2,2 |                   ember.~- Menj tehát - mondá a hölgy -, és hívjad és mondd
 1204  2,2 |                     meg neki, hogy jöjjön ide a tűz mellé és vacsorázzék,
 1205  2,2 |                        Amint Rinaldo belépett a szobába, és meglátta a hölgyet,
 1206  2,2 |               belépett a szobába, és meglátta a hölgyet, ki igen előkelőnek
 1207  2,2 |               irányában tanúsított jóságáért. A hölgy, mikor látta és hallotta,
 1208  2,2 |               hallotta, úgy vette észre, hogy a szolgáló igazat mondott;
 1209  2,2 |               barátságosan maga mellé ültette a tűzhöz, és megkérdezte,
 1210  2,2 |                mindent rendre elmondott neki. A hölgy, mikor Rinaldo szolgája
 1211  2,2 |                        mikor Rinaldo szolgája a városba jött, félfüllel
 1212  2,2 |                   jött, félfüllel hallott már a dologról, úgyhogy minden
 1213  2,2 |                  adott, amit most mondott; és a hölgy is elmondott neki
 1214  2,2 |                   elmondott neki mindent, mit a szolgájáról tudott, és hogy
 1215  2,2 |             megterítették az asztalt, Rinaldo a hölgy kívánságára vele együtt
 1216  2,2 |                       java férfikorában volt. A hölgy többször egymás után
 1217  2,2 |                többször egymás után rávetette a szemét, és fölöttébb megtetszett
 1218  2,2 |                       felparázslott már benne a gerjedelem, melyet az őrgróffal
 1219  2,2 |                       felkeltek az asztaltól, a hölgy pedig tanácsot tartott
 1220  2,2 |               cserbenhagyta, felhasználja ezt a kedvező alkalmat, melyet
 1221  2,2 |                      kedvező alkalmat, melyet a szerencse küldött számára.
 1222  2,2 |                    szerencse küldött számára. A szolgálóleány ismervén asszonyának
 1223  2,2 |                       töltse kedvét: miért is a hölgy visszament a tűzhöz,
 1224  2,2 |                   miért is a hölgy visszament a tűzhöz, hol magára hagyta
 1225  2,2 |                     talán, hogy pótolhatatlan a lovad s egynémely ruhád,
 1226  2,2 |                  mondanám, hogy mikor ezekben a ruhákban látlak, melyeket
 1227  2,2 |                    talán százszor is elfogott a vágy, hogy megöleljelek
 1228  2,2 |               köszönhetem az életemet, hiszen a pusztulásból mentettél meg,
 1229  2,2 |                kellett több szót vesztegetni. A hölgy, ki forrón égett a
 1230  2,2 |                      A hölgy, ki forrón égett a szerelmes vágyakozásban,
 1231  2,2 |                      epedőn magához szorítván a férfit, százszor meg ezerszer
 1232  2,2 |                   fölkeltek és visszavonultak a szobába, és azon nyomban
 1233  2,2 |                   nyomban lefeküdvén, mielőtt a reggel felvirradt volna,
 1234  2,2 |                       gerjedelmöket. De mikor a hajnal pirkadni kezdett,
 1235  2,2 |                      hajnal pirkadni kezdett, a hölgy kívánságára felkeltek,
 1236  2,2 |                 kívánságára felkeltek, s hogy a dolog senkiben gyanút ne
 1237  2,2 |                       pénzzel, megkérte, hogy a történteket tartsa titokban,
 1238  2,2 |                    kell mennie, hogy bejusson a városba, és megtalálja legényét,
 1239  2,2 |                     messziről jönne, s miután a kapukat kinyitották, bement
 1240  2,2 |                   kapukat kinyitották, bement a várba, és megkereste legényét;
 1241  2,2 |              felöltözött maga ruháiba, melyek a poggyászában voltak, s mikor
 1242  2,2 |                   csoda révén úgy esett, hogy a három rabló, ki előtte való
 1243  2,2 |                     került, s most éppen ebbe a városba hozták őket, s miután
 1244  2,2 |                egészségben megtért otthonába; a három útonállónak pedig
 1245  2,2 |                      másnap szél ütötte össze a bokáját.~
 1246  2,3 |                   ismét jómódba juttatja őket~A hölgyek álmélkodva hallgatták
 1247  2,3 |               elejtett szóval beszéltek róla) a hölgyek nem tartották ostobának
 1248  2,3 |               ostobának azért, hogy kiaknázta a jót, mit Isten ölébe hullatott.
 1249  2,3 |                miközben kuncogva beszélgettek a pompás éjszakáról, mely
 1250  2,3 |                      kívánt; minekutána pedig a Királynő parancsa elhangzott,
 1251  2,3 |                 hölgyeim, minél több szó esik a Sors rendeléseiről, annál
 1252  2,3 |                balgatagon magunkénak mondunk, a Sors kezében vannak, s ennek
 1253  2,3 |                     egyik embertől elveszi, s a másiknak adja oda azokat;
 1254  2,3 |               elmondottak tetejébe, bizonyára a hallgatók okulására, magam
 1255  2,3 |                 tetszeni fog.~ ~Élt valamikor a mi városunkban egy Tedaldo
 1256  2,3 |                    lovag, ki némelyek szerint a Lamberti nemzetségből származott;
 1257  2,3 |                      ezt azonban nyilván csak a fiától folytatott mesterség
 1258  2,3 |                   inkább elmondom, hogy ennek a maga idejében dúsgazdag
 1259  2,3 |                       volt: az első Lamberto, a második Tedaldo, a harmadik
 1260  2,3 |                  Lamberto, a második Tedaldo, a harmadik pedig Agolante
 1261  2,3 |                   daliás és kedves ifjak, bár a legidősebbik sem múlt még
 1262  2,3 |                esztendős. Ekkor történt, hogy a dúsgazdag Tedaldo meghalálozott,
 1263  2,3 |                   törődtek semmi mással, csak a maguk élvezeteivel, és féktelenül
 1264  2,3 |          vadászsólymokat, szakadatlanul folyt a dáridó és a vendégeskedés,
 1265  2,3 |               szakadatlanul folyt a dáridó és a vendégeskedés, és nem csupán
 1266  2,3 |                      megcsappant; mivel pedig a kiadások áradatára nem futotta
 1267  2,3 |                      egyiket adták el, holnap a másikat és szinte csak akkor
 1268  2,3 |                     már semmijök sem volt, és a szegénység felnyitotta szemöket,
 1269  2,3 |                  felnyitotta szemöket, melyet a gazdagság elvakított. Annak
 1270  2,3 |                     egy napon magához hívatta a másik kettőt, s elmondotta
 1271  2,3 |               biztatta őket, hogy mielőtt még a világ szájára kerül nyomorúságok,
 1272  2,3 |                  adják el vele együtt mindazt a keveset, amijök még megmaradt,
 1273  2,3 |                     vásároltak, minden garast a fogukhoz vertek, s pénzüket
 1274  2,3 |                      oly igen kedvezett nekik a szerencse, hogy néhány esztendő
 1275  2,3 |                       tehát vagyonukkal egyik a másik után rendre visszatértek
 1276  2,3 |                  eszeveszett pazarlásuk, mind a hárman őrülten szórni kezdték
 1277  2,3 |                 hárman őrülten szórni kezdték a pénzt, mint annak előtte,
 1278  2,3 |                    darabig csak bírták ezeket a kiadásokat, ama pénz révén,
 1279  2,3 |                      ki arra adta fejét, hogy a báróknak kölcsönözgetett
 1280  2,3 |                hasznot söpört be.~És miközben a három testvér ekképpen bolondul
 1281  2,3 |                  pazarolt, ha pedig kifogyott a pénze, adósságba verte magát,
 1282  2,3 |            Angolországban, történt, hogy mint a derült égből lecsapó villám,
 1283  2,3 |                 Angolországban háború tört ki a király és egyik fia között,
 1284  2,3 |                       egyik fele az egyikkel, a másik a másikkal tartott.
 1285  2,3 |                     fele az egyikkel, a másik a másikkal tartott. Emiatt
 1286  2,3 |                      másikkal tartott. Emiatt a bárók kastélyai mind kicsúsztak
 1287  2,3 |                        Alessandro pedig abban a reményben, hogy az atya
 1288  2,3 |                    reményben, hogy az atya és a fiú között egyik napról
 1289  2,3 |                       fiú között egyik napról a másikra mégiscsak helyreáll
 1290  2,3 |                   másikra mégiscsak helyreáll a békesség, és ennek következtében
 1291  2,3 |              következtében mindenét megkapja, a kamatokat is, a tőkét is,
 1292  2,3 |                     megkapja, a kamatokat is, a tőkét is, nem költözött
 1293  2,3 |                    tőkét is, nem költözött el a szigetről; a három testvér
 1294  2,3 |                     költözött el a szigetről; a három testvér pedig, kik
 1295  2,3 |                       át megtetszett, hogy ez a reménység nem teljesült,
 1296  2,3 |                      reménység nem teljesült, a három testvér nem csupán
 1297  2,3 |               birtokaik nem voltak elegendők, a hátralék miatt börtönbe
 1298  2,3 |           Angolországban esztendőkön át leste a békét, látván, hogy csak
 1299  2,3 |                      két ősnemes lovag halad, a királynak rokonai. Alessandro,
 1300  2,3 |                    megkérdezte őket, kik ezek a barátok, kik oly nagy cselédséggel
 1301  2,3 |                       ifjú rokonunk, kit csak a minap választottak Angolország
 1302  2,3 |                       fiatalabb, mintsem hogy a törvények szerint ily nagy
 1303  2,3 |             elnyerhetne, Rómába megyünk vele, a szentatyától kieszközölni,
 1304  2,3 |                    tehát az új apátúr egyszer a cselédsége előtt, másszor
 1305  2,3 |                    viselkedését, felötlött az a gondolat, hogy ámbátor becstelen
 1306  2,3 |                     visszahelyezi oda, honnan a szerencse letaszította s
 1307  2,3 |                      köszö­netet mondott neki a vigasztalásért, és azt felelte,
 1308  2,3 |                      nem voltak nagy bőségben a fogadók; mivel pedig az
 1309  2,3 |                   bevezette őt egy fogadósnak a házába, kivel jó ismeretségben
 1310  2,3 |                     jó ismeretségben volt, és a ház legnyugodalmasabb részében
 1311  2,3 |                        Alessandro megkérdezte a fogadóst, hogy hát ő hol
 1312  2,3 |                     hol kap szállást. Felelte a fogadós:~- Szó, ami szó,
 1313  2,3 |                      teli van, s én magam meg a házam népe már csak a lócákon
 1314  2,3 |                     meg a házam népe már csak a lócákon alszunk: mégis az
 1315  2,3 |                     jobb híján, ott töltheted a mai éjszakát.~Mondá erre
 1316  2,3 |                     kaptam volna, minekelőtte a függönyöket feltették, odafektettem
 1317  2,3 |               odafektettem volna szerzeteseit a gabonászsákokra, én meg
 1318  2,3 |                    volna aludni.~Felelte erre a fogadós:~- Márpedig így
 1319  2,3 |                  elalhatsz, az apátúr alszik, a függönyök össze vannak húzva;
 1320  2,3 |                  Mikor Alessandro látta, hogy a dolgot nyélbe lehet ütni
 1321  2,3 |                     meghallotta Alessandro és a fogadós beszédét, és azt
 1322  2,3 |                    szerint küldötte Isten ezt a jó alkalmat; ha nem ragadom
 1323  2,3 |                     már úgy vette észre, hogy a fogadóban minden elcsendesedett,
 1324  2,3 |                       Az apátúr mellére tette a kezét, s elkezdte olyképpen
 1325  2,3 |                       nyomban ledobta magáról a rajta való inget, megfogta
 1326  2,3 |                    indultam el otthonomból, s a pápához igyekeztem, hogy
 1327  2,3 |                   szerencsétlenségemre, mikor a múltkor megláttalak, oly
 1328  2,3 |             Alessandro, ámbár nem ismerte őt, a kíséretére gondolt, s akképpen
 1329  2,3 |                    van, és beleegyezik. Akkor a leány felült ágyában, s
 1330  2,3 |                 jövendő viselkedésöket, amint a nap felvirradt, Alessandro
 1331  2,3 |                  Alessandro fölkelt és kiment a szobából, ugyanott, amerre
 1332  2,3 |                   töltöttek, az apátúr csupán a két lovag és Alessandro
 1333  2,3 |                 Alessandro kíséretében elment a pápához, s illendő tisztelettel
 1334  2,3 |              tökéletesen megtarthassam, ebben a ruhában, melyet rajtam látsz,
 1335  2,3 |                       vagyon. És miután ezzel a szándékkal úton voltam ide,
 1336  2,3 |                nemessége nem oly tiszta, mint a királyoké. Én tehát őt választottam
 1337  2,3 |                   vagy másvalakinek akaratja. A fő-fő ok ugyanis, melyért
 1338  2,3 |                   emberek előtt Alessandro és a magam házassági kötését,
 1339  2,3 |                       Istennek dicsőségére és a te tiszteletedre együtt
 1340  2,3 |                     de még jobban álmélkodott a két lovag, kik is oly igen
 1341  2,3 |                       lettek volna, nem éppen a pápa színe előtt, bizonyosan
 1342  2,3 |                     bizonyosan ellátták volna a baját Alessandrónak és netalántán
 1343  2,3 |                   Alessandrónak és netalántán a hölgynek is. Másfelől a
 1344  2,3 |                       a hölgynek is. Másfelől a pápa is fölöttébb csodálkozott
 1345  2,3 |                   fölöttébb csodálkozott mind a hölgynek ruházatán, mind
 1346  2,3 |                       hogy nem másíthatja meg a történteket, úgy döntött,
 1347  2,3 |                     döntött, hogy eleget tesz a kérésnek. És mindenekelőtt
 1348  2,3 |                    mindenekelőtt megnyugtatta a háborgó lovagokat, és kibékítette
 1349  2,3 |                lovagokat, és kibékítette őket a hölggyel és Alessandróval,
 1350  2,3 |                  azután pedig parancsot adott a következendőkre. És ama
 1351  2,3 |                   melyet rendezett, behívatta a hölgyet, ki királyi öltözetében
 1352  2,3 |                     ifjúnak látszott, úgyhogy a két lovag igen nagy tisztelettel
 1353  2,3 |                tisztelettel fogadta: és akkor a pápa újból és ünnepélyesen
 1354  2,3 |                      ünnepélyesen megtartotta a kézfogót, annak utána pedig
 1355  2,3 |                  Alessandro s ugyanazonképpen a hölgy, midőn Rómából távoztak,
 1356  2,3 |                     híre; és minekutána itten a polgárok igen nagy tisztelettel
 1357  2,3 |                     fogadták őket, az asszony a három testvért kiszabadította,
 1358  2,3 |                 fogadásban volt részük. Onnan a két lovag Angolországba
 1359  2,3 |                      s ottan addig puhították a királyt, mígnem leányát
 1360  2,3 |                      művelt, hogy kibékítette a fiút atyjával, minek nyomában
 1361  2,3 |                 nyomában bőséges áldás fakadt a szigeten, ő maga pedig megnyerte
 1362  2,3 |                    lovaggá ütötte őt. Azontúl a gróf dicséretes életet élt
 1363  2,4 |              elszegényedik, felcsap kalóznak, a genovaiak foglyul ejtik, ~
 1364  2,4 |                    ejtik, ~hajótörést szenved a tengeren, egy ékszerekkel
 1365  2,4 |                       késedelmeskedett, hanem a következőképpen kezdett
 1366  2,4 |                      véleményem szerint nincs a sorsnak nagyszerűbb rendelése,
 1367  2,4 |                     midőn látjuk, hogy valaki a legalacsonyabb nyomorúságból
 1368  2,4 |                   hogy ki-ki, ha innen kezdve a feladott tárgyról novellát
 1369  2,4 |                       tárgyról novellát mond, a megszabott kereten belül
 1370  2,4 |                   Mindenek vélekedése szerint a Reggiótól Gaetáig húzódó
 1371  2,4 |                    Salerno tőszomszédságában, a lakosok Costa d’Amalfinak
 1372  2,4 |                 melyben, mint ahogy ma is sok a gazdag ember, annak idején
 1373  2,4 |                      Nos tehát ez, már miként a kereskedők szokták, számvetést
 1374  2,4 |                      kótyavetyélnie; ekképpen a tönk szélére jutott. Eme
 1375  2,4 |                       kiváltképpen törököknek a tulajdonát erőszakkal elvegye.~
 1376  2,4 |                        Ebbeli munkálkodásában a szerencse sokkal kegyesebb
 1377  2,4 |                     vissza­szerezte azt, amit a kereskedésen elvesztett,
 1378  2,4 |               otthonába; mivel nem bizakodott a kereskedésben, esze ágában
 1379  2,4 |                 vagyonát szerezte, nekivágott a tengernek, és hazafelé vette
 1380  2,4 |                 szembevágott hajójával, hanem a tengert is oly igen megduzzasztotta,
 1381  2,4 |                   védett tengeröblében, azzal a szándékkal, hogy ott várja
 1382  2,4 |                   legénysége - mikor meglátta a kis hajót, melynek semmi
 1383  2,4 |                     semmi útja-módja nem volt a menekülésre, s meghallotta,
 1384  2,4 |                   emberek, elhatározták, hogy a hajót mindenáron megkaparintják.
 1385  2,4 |                    olyképpen állították, hogy a kis hajóról egyetlen ember
 1386  2,4 |                     naszádokkal vontatták, és a tenger segedelmével odafaroltak
 1387  2,4 |                       egyik gályára, s miután a kis hajót teljesen kirabolták,
 1388  2,4 |                  ujjasánál.~Másnap megfordult a szél, a gályák nyugatnak
 1389  2,4 |                     Másnap megfordult a szél, a gályák nyugatnak fordították
 1390  2,4 |                  azonban estére kelvén kitört a vihar, magasra tornyosította
 1391  2,4 |                  vihar, magasra tornyosította a tenger hullámait, s a két
 1392  2,4 |           tornyosította a tenger hullámait, s a két gályát messzire vetette
 1393  2,4 |                        hogy ama gálya, melyen a szegény nyomorult Landolfót
 1394  2,4 |                mindenestül pozdorjává törött: a szegény hajótöröttek - mikor
 1395  2,4 |                  szegény hajótöröttek - mikor a tengert ellepték az itt
 1396  2,4 |                      koromsötét éjszaka volt, a tenger pedig megdagadt és
 1397  2,4 |                     ügyébe akadt. Ezek között a szerencsétlen Landolfo,
 1398  2,4 |                     napon számtalanszor hívta a halált, mivelhogy szíve
 1399  2,4 |                     megrémült tőle; és miként a többiek, midőn valamely
 1400  2,4 |           valamiképpen megsegíti, és megmenti a vízbe­fúlástól: akkor lovaglóülésben
 1401  2,4 |                mászott, már amennyire tudott, a tenger és a vihar pedig
 1402  2,4 |                 amennyire tudott, a tenger és a vihar pedig ide-oda hányta,
 1403  2,4 |                    tengert és egy ládát, mely a tenger hullámain úszott,
 1404  2,4 |                     egy darabig csak sikerült a dolog, történt, hogy hatalmas
 1405  2,4 |                 hatalmas forgószél kerekedett a levegőben, és lecsapott
 1406  2,4 |                       levegőben, és lecsapott a tengerre, és úgy meglódította
 1407  2,4 |                 tengerre, és úgy meglódította a ládát, a láda pedig a deszkát,
 1408  2,4 |                     úgy meglódította a ládát, a láda pedig a deszkát, melyen
 1409  2,4 |            meglódította a ládát, a láda pedig a deszkát, melyen Landolfo
 1410  2,4 |                       annak erejétől Landolfo a víz alá került; azután megint
 1411  2,4 |                       úszván, miközben inkább a rettegés, mint ereje sarkantyúzta,
 1412  2,4 |                  sarkantyúzta, és látta, hogy a deszka messzire elvetődött
 1413  2,4 |                       jut el hozzá, odaúszott a ládához, mely meglehetősen
 1414  2,4 |                       ekképpen hányta-vetette a tenger hol ide, hol oda,
 1415  2,4 |                      és ekképpen töltötte ezt a napot és a rákövetkező éjszakát.
 1416  2,4 |                       töltötte ezt a napot és a rákövetkező éjszakát. Másnap,
 1417  2,4 |                kezével erősen megkapaszkodott a láda szélében, olyképpen,
 1418  2,4 |                  fuldokolnak, és valami tárgy a kezök ügyébe akad; ekképpen
 1419  2,4 |                  Istennek határozatából, akár a szélnek erejéből, Korfu
 1420  2,4 |                      látta, nem tudta kivenni a formáját, megrémült, és
 1421  2,4 |                      hozzá; azonban, miközben a tenger a part felé sodorta,
 1422  2,4 |                    azonban, miközben a tenger a part felé sodorta, az asszony
 1423  2,4 |                sodorta, az asszony felismerte a láda alakját, s mikor alaposan
 1424  2,4 |                  megnézte, először megismerte a ládán kifeszített karjait,
 1425  2,4 |                  ember. Ekkor erőt vett rajta a szánakozás, néhány lépésnyire
 1426  2,4 |                      néhány lépésnyire bement a tengerbe, mely már lecsillapodott,
 1427  2,4 |                      megragadta az embert, és a ládával együtt kihúzta a
 1428  2,4 |                      a ládával együtt kihúzta a partra; ottan nagy üggyel-bajjal
 1429  2,4 |               üggyel-bajjal lefejtette kezeit a ládáról, s miután ezt föltette
 1430  2,4 |                      látta az idejét, kivette a fürdőből, kevéske jó borral
 1431  2,4 |                   tartotta; olyannyi­ra, hogy a férfi ereje visszatért,
 1432  2,4 |                 megismerte, hol van. Miért is a jóasszony kötelességének
 1433  2,4 |                    pedig nem emlékezett ugyan a ládára, de azért, mikor
 1434  2,4 |                       ládára, de azért, mikor a jóasszony odanyújtotta neki,
 1435  2,4 |             odanyújtotta neki, átvette; abban a reményben, hogy annyit legalábbis
 1436  2,4 |              reménysége: mindazonáltal, mikor a jóasszony nem volt otthon,
 1437  2,4 |                       rövid idő folyása alatt a sors két ízben is megcsúfolta,
 1438  2,4 |                       néhány rongydarabba, és a jóasszonynak azt mondta,
 1439  2,4 |                 jóasszonynak azt mondta, hogy a ládára nincs szüksége, de
 1440  2,4 |                      zsákot ama láda fejében. A jóasszony szívesen megtette;
 1441  2,4 |                   tőle telt, megköszönte neki a jóságos fogadtatást, vállára
 1442  2,4 |                  fogadtatást, vállára vetette a zsákot, elköszönt tőle,
 1443  2,4 |                       Brindisibe, onnan pedig a part mentén végezetül eljutott
 1444  2,4 |                   elmesélte nekik, s csak épp a ládáról hallgatott; ezenfelül
 1445  2,4 |                      ama jóasszony­nak, ki őt a tengerből kimentette, szívességére
 1446  2,4 |                  azoknak, kik őt felruházták; a többit pedig megtartotta,
 1447  2,5 |                      egy rubinkővel hazatér~- A drágakövek, melyeket Landolfo
 1448  2,5 |                   Landolfo talált, s melyekre a novellák során szó került -
 1449  2,5 |                    eszembe, melyben épp annyi a veszedelem, mint abban,
 1450  2,5 |                  vecsernye után, s minekutána a fogadóstól tájékozódott,
 1451  2,5 |            tájékozódott, másnap reggel kiment a vásárba; ottan sok lovat
 1452  2,5 |                  forintokkal tömött erszényét a járókelők szeme láttára.
 1453  2,5 |                  lenne boldogabb nálam, ha ez a pénz az enyém lehetne?”
 1454  2,5 |                     És továbbment.~Volt ennek a leánynak társaságában egy
 1455  2,5 |                Andreucciót meglátta, elmaradt a leánytól, odasietett az
 1456  2,5 |                       és gyengéden megölelte: a leány ennek láttára semmit
 1457  2,5 |                kezdett. Andreuccio odafordult a vénasszonyhoz, s mikor megismerte,
 1458  2,5 |               megígérte, hogy meglátogatja őt a fogadóban, többé nem sokat
 1459  2,5 |                   Andreuccio pedig visszament a vásárba, de az napon semmit
 1460  2,5 |                    napon semmit nem vásárolt. A leány, ki látta előbb Andreuccio
 1461  2,5 |                     utána pedig bizalmasságát a vénasszonnyal, meg akarta
 1462  2,5 |                      rá, hogy megszerezze azt a pénzt, vagy legalábbis egyik
 1463  2,5 |                     itt, és honnan ismeri őt. A vénasszony éppoly apróra
 1464  2,5 |                       ügyben jött. Minekutána a leány tökéletesen tájékozódott
 1465  2,5 |                        s egész napra elküldte a vénasszonyt mindenféle megbízásokkal,
 1466  2,5 |                   Andreuccio megszállt. Ahogy a leány odaérkezett, véletlenül
 1467  2,5 |                   véletlenül őt magát találta a kapuban, mégpedig egyedül,
 1468  2,5 |                      felelte neki, hogy ő az, a leány félrevonta és így
 1469  2,5 |                       állapodott meg, hogy ez a hölgy bizonyára belészeretett,
 1470  2,5 |                szívesen elmegy, s megkérdezte a leányt, hol és mikor kíván
 1471  2,5 |                       vele ama hölgy. Felelte a leányzó:~- Uram, akkor jössz,
 1472  2,5 |                       amikor kedved tartja, ő a lakásán vár reád.~Andreuccio
 1473  2,5 |                 Andreuccio egy szót sem szólt a fogadóban, hanem nyomban
 1474  2,5 |                  előre, én nyomodban indulok.~A leányzó tehát elvezette
 1475  2,5 |                   tisztes városrész, már maga a neve is mutatja. Ő azonban
 1476  2,5 |                       sejtett semmit, s abban a hiszemben, hogy valamely
 1477  2,5 |                   valamely úri hölgyhöz megy, a szolgáló nyomában bátran
 1478  2,5 |                      házába; és amint felment a lépcsőri, a leányzó máris
 1479  2,5 |                     amint felment a lépcsőri, a leányzó máris szólította
 1480  2,5 |                Andreuccio”; s akkor ott látta a nőt, ki az emeleten várakozott
 1481  2,5 |                      Andreuccio közelébe ért, a hölgy három lépcsőfokon
 1482  2,5 |                    nálad lehetek.~Annak utána a hölgy kézen fogta, s felvezette
 1483  2,5 |                   mely az ágy lábánál volt, s a hölgy ekképpen kezdett szóba:~-
 1484  2,5 |                  tudom, hogy csodálkozol mind a gyöngédségeken, melyekkel
 1485  2,5 |                     álmélkodni. Én tudniillik a te nővéred vagyok; és elmondom
 1486  2,5 |                       elmondom neked. Pietro, a mi atyánk, miként azt hiszem
 1487  2,5 |                 guelf-párti volt, összeszűrte a levet Károly királyunkkal;
 1488  2,5 |                      hamarább rájött, mintsem a dolog­nak eredménye lett
 1489  2,5 |                      úgy volt, hogy én leszek a legelső nemes hölgy ama
 1490  2,5 |                 tudtunk (keveset mondok ahhoz a sokhoz képest, amink volt),
 1491  2,5 |              otthagytuk birtokainkat, és ebbe a városba menekültünk, hol
 1492  2,5 |                 nekünk; s az én férjemnek, ki a te sógorod, most is bőséges
 1493  2,5 |                       segedelmével, nem pedig a te jóvoltodból láthatlak
 1494  2,5 |                      mikor végighallgatta ezt a mesét, melyet a leány ily
 1495  2,5 |            végighallgatta ezt a mesét, melyet a leány ily szép rendben és
 1496  2,5 |                       pillanatra sem akadt el a szava, és nem dadogott a
 1497  2,5 |                      a szava, és nem dadogott a nyelve, és miközben eszébe
 1498  2,5 |                       ifjak szívesen hódolnak a szerelemnek, s mikor méghozzá
 1499  2,5 |                   könnyeket, az öleléseket és a szemérmetes csókokat, színigazságnak
 1500  2,5 |             színigazságnak vette mindazt, mit a leány mondott; s hogy az