Nap,  Novella

 2501  2,9 |                      kell majd vallanod, hogy a dolog igaz. De mindezt csak
 2502  2,9 |                      belenyugszik; és ámbátor a többi kereskedők, kik ottan
 2503  2,9 |                   ellenkeztek körömszakadtáig a többiek. Minekutána pedig
 2504  2,9 |                     többiek. Minekutána pedig a szerződést megkötötték,
 2505  2,9 |                     vigyázatosan tájékozódott a hölgynek lakása és viselkedése
 2506  2,9 |                    ostoba vállalkozásba vágta a fejszéjét. Mindazonáltal
 2507  2,9 |                      szeretett; mivel azonban a szegény asszony nem állt
 2508  2,9 |                      készült, elvitette magát a hölgyhöz, mégpedig nem csupán
 2509  2,9 |                  annak házába, hanem egyenest a nemes hölgy szobájába; és
 2510  2,9 |                     hölgy szobájába; és ottan a jóasszony Ambrogiuolo meghagyása
 2511  2,9 |               meghagyása szerint néhány napra a hölgyre bízta a ládát, mintha
 2512  2,9 |                  néhány napra a hölgyre bízta a ládát, mintha valahová el
 2513  2,9 |                  valahová el kellene utaznia. A láda tehát ott maradt a
 2514  2,9 |                       A láda tehát ott maradt a szobában, s mikor az éjszaka
 2515  2,9 |             Ambrogiuolo úgy vette észre, hogy a hölgy már aluszik, bizonyos
 2516  2,9 |                    mesterkedéssel felnyitotta a ládát, s nesztelenül kijött
 2517  2,9 |                     nesztelenül kijött belőle a szobába, melyben mécses
 2518  2,9 |                  aztán kezdte szemügyre venni a szoba állapotját, a festményeket
 2519  2,9 |                     venni a szoba állapotját, a festményeket s minden egyéb
 2520  2,9 |                     az ágyhoz, s látván, hogy a hölgy és mellette kicsiny
 2521  2,9 |                 részét kényelmesen eltöltötte a szobában, kivett az asszonynak
 2522  2,9 |                     cselekedett két éjszakán, a hölgy pedig semmit nem vett
 2523  2,9 |                  semmit nem vett észre.~Mikor a harmadik nap elkövetkezett,
 2524  2,9 |                   harmadik nap elkövetkezett, a jóasszony a kapott parancs
 2525  2,9 |                    elkövetkezett, a jóasszony a kapott parancs szerint visszajött
 2526  2,9 |                      visszatért Párizsba, még a kikötött határidő előtt.
 2527  2,9 |              elmondotta nekik, hogy megnyerte a fogadást, melyet kötöttek,
 2528  2,9 |                    pedig mindenekelőtt leírta a szoba állapotját és a festményeket,
 2529  2,9 |                  leírta a szoba állapotját és a festményeket, annak utána
 2530  2,9 |                       Bernabň elismerte, hogy a szoba olyan, amilyennek
 2531  2,9 |                    valók; de hozzátette, hogy a háznak valamely szolgájától
 2532  2,9 |                      is tudomást szerezhetett a szoba minéműségéről, s ugyancsak
 2533  2,9 |                 beismerésre, hogy elvesztette a fogadást. Mondá azért Ambrogiuolo:~-
 2534  2,9 |                     És ekképpen történt, hogy a következő napon Ambrogiuolo
 2535  2,9 |              következő napon Ambrogiuolo mind a nyereséget megkapta, Bernabň
 2536  2,9 |                    Genovába ment. Mikor pedig a városhoz közeledett, nem
 2537  2,9 |                megérkezett, s jöjjön ki hozzá a szolgával; a szolgának pedig
 2538  2,9 |                  jöjjön ki hozzá a szolgával; a szolgának pedig nagy titokban
 2539  2,9 |                     vissza hozzá. Mikor tehát a szolga Genovába érkezett,
 2540  2,9 |                  Genovába érkezett, és átadta a levelet, és elvégezte megbízatását,
 2541  2,9 |                   fogadta, és reggelre kelvén a szolgával együtt lóra szállott,
 2542  2,9 |                  meredek szikla zártak körül. A szolga pedig úgy vélte,
 2543  2,9 |                     utadnak: meg kell halnod.~A hölgy a tőr láttára s eme
 2544  2,9 |                      meg kell halnod.~A hölgy a tőr láttára s eme szavak
 2545  2,9 |                gyilkolni?~- Madonna - felelte a szolga -, engem ugyan semmivel
 2546  2,9 |                     hol sem ő, sem te, sem ez a környék soha hírt sem hall
 2547  2,9 |                   soha hírt sem hall felőlem.~A szolgának nemigen akaródzott
 2548  2,9 |                      hát hamarosan meglágyult a szíve; miért is elvette
 2549  2,9 |                  egyik ujjasát és köpönyegét, a pénzét azonban meghagyta
 2550  2,9 |                     megtért Genovába, s mikor a dolog kitudódott, fölöttébb
 2551  2,9 |                   elváltoztatta magát, elment a szomszédos kis faluba, ottan
 2552  2,9 |                      matrózzá vedlett, kiment a tengerhez; hol is véletlenül
 2553  2,9 |                       szolgának, és felszállt a hajóra, és Sicurano da Finale
 2554  2,9 |                       neveztette magát. Ottan a nemes úr ellátta jobb ruhákkal,
 2555  2,9 |        vándorsólymokat vitt magával, melyeket a szultánnak ajándékozott;
 2556  2,9 |                ajándékozott; minekutána pedig a szultán néhányszor vendégül
 2557  2,9 |                megtetszett neki és elkérte őt a katalántól; az pedig, ámbátor
 2558  2,9 |                      esett, odaajándékozta őt a szultánnak. Sicurano kevés
 2559  2,9 |            viselkedésével éppen úgy megnyerte a szultánnak kegyét és szeretetét,
 2560  2,9 |                  szeretetét, mint ahogy előbb a katalán úrét megnyerte.
 2561  2,9 |                      városába, mely akkoriban a szultán hatalma alatt volt;
 2562  2,9 |                hatalma alatt volt; hogy pedig a kereskedők és az áruk biztonságban
 2563  2,9 |                   áruk biztonságban legyenek, a szultán egyéb hivatalnokain
 2564  2,9 |                  Sicurano megérkezett Acriba, a kereskedők és áruk mellé
 2565  2,9 |                       hogy körüljárt és látta a különb-különbféle szicíliai
 2566  2,9 |                   nyájasan megkérdezte, kinek a holmija az, s vajon eladó-e.
 2567  2,9 |                     tett ezer ellenében, hogy a feleségét nem viszem rá,
 2568  2,9 |                       rávittem, és megnyertem a fogadást; ő pedig, holott
 2569  2,9 |           Ambrogiuolóval, ki is rábeszélésére a vásár végeztén vele és minden
 2570  2,9 |                   Ambrogiuolóval e történetet a szultán előtt is, amivel
 2571  2,9 |                      szultán előtt is, amivel a szultánnak nagy élvezetet
 2572  2,9 |                      pillanatban kieszközölte a szultánnál, hogy az maga
 2573  2,9 |                   Bernabň meg­jelentek ottan, a szultán pedig többeknek
 2574  2,9 |                    mondókáját, Sicurano, mint a szultán akaratának végrehajtója,
 2575  2,9 |                 Bernabň:~- Engem úgy elfutott a méreg pénzem elvesztése
 2576  2,9 |                      eme dolgokat elmondották a szultán színe előtt, ő mindent
 2577  2,9 |                  Sicurano, ki ezt rendezte és a kérdéseket feltette, hová
 2578  2,9 |                   eledelül: és ezenfelül mind a szeretője, mind a férje
 2579  2,9 |              ezenfelül mind a szeretője, mind a férje oly nagy jósággal
 2580  2,9 |                   kegyelmet, hogy megbünteted a csalót, és megbocsátasz
 2581  2,9 |                       csalót, és megbocsátasz a becsapottnak.~A szultán,
 2582  2,9 |                  megbocsátasz a becsapottnak.~A szultán, kinek elhatározott
 2583  2,9 |               sejtette, hogy csúnya vége lesz a dolognak, és valami sokkal
 2584  2,9 |                rosszabbtól tartott, mint hogy a pénzt vissza kell fizetnie,
 2585  2,9 |                megérkezését. Minekutána tehát a szultán teljesítette Sicurano
 2586  2,9 |                  zokogva térdre vetette magát a szultán előtt, és szinte
 2587  2,9 |                szultán előtt, és szinte abban a pillanatban asszonyosra
 2588  2,9 |                    immár hat esztendeje járom a világot férfiruhában, s
 2589  2,9 |                       ruháját megmutatván ezt a szultánnak és mind a többieknek;
 2590  2,9 |                      ezt a szultánnak és mind a többieknek; annak utána
 2591  2,9 |                   szégyelletében torkán akadt a szó, és semmit nem felelt.
 2592  2,9 |                    szó, és semmit nem felelt. A szultán, ki mindeddig férfinak
 2593  2,9 |                 kérésére elengedte Bernabňnak a megérdemelt halálbüntetést.
 2594  2,9 |                    férje gyanánt. Annak utána a szultán parancsolta, hogy
 2595  2,9 |                parancsolta, hogy Ambrogiuolót a városnak valamely kimagasló
 2596  2,9 |                     még ugyanaz napon, melyen a cölöphöz kötözték és mézzel
 2597  2,9 |                    között nem csupán megölték a legyek és darazsak és bögölyök,
 2598  2,10|                    feleségül megy Paganinóhoz~A tisztes társaság minden
 2599  2,10|                   tagja fölöttébb magasztalta a gyönyörű novellát, melyet
 2600  2,10|                szólott:~- Szépséges hölgyeim, a Királynő novellájának bizonyos
 2601  2,10|               végződött ugyan; mert miként ő, a többi emberek is mind elhitetik
 2602  2,10|                     oly szentül hitt, hogy ha a világot járják, és egyszer
 2603  2,10|                        holott közöttük jövünk a világra és nevelkedünk,
 2604  2,10|                 miféle dolgokon jár az eszük. A történettel pedig, melyet
 2605  2,10|                      nevezetű, ki talán abban a hiszemben, hogy ugyanolyan
 2606  2,10|                     úgy tudott volna vigyázni a maga érdekére, mint a máséra,
 2607  2,10|                vigyázni a maga érdekére, mint a máséra, mind a szépségtől,
 2608  2,10|                 érdekére, mint a máséra, mind a szépségtől, mind a fiatalságtól
 2609  2,10|                       mind a szépségtől, mind a fiatalságtól óvakodnia kellett
 2610  2,10|                  asszonyszemélyen akadhat meg a férfinép szeme. Minekutána
 2611  2,10|                       szeme. Minekutána tehát a bíró a leányt nagy vigadozással
 2612  2,10|                       Minekutána tehát a bíró a leányt nagy vigadozással
 2613  2,10|                    pompás menyeg­zőt tartott, a nászéjszakáján nekirugaszkodott,
 2614  2,10|                     egyetlenegyszer megölelte a leányt, már csak azért is,
 2615  2,10|             érintkezésektől; ezekhez járultak a böjtök és kántorböjtök s
 2616  2,10|                     egyéb szentek vigíliái és a péntek és szombat és az
 2617  2,10|                  kivételek, mivel talán abban a hiszemben volt, hogy éppen
 2618  2,10|                   miként ő tartott néhanapján a polgári perek tárgyalásában.
 2619  2,10|                   megismertesse Bartolomeával a hétköznapokat, valamint
 2620  2,10|                    egyik gyönyörű nyaralójába a Monte Nero szomszédságába,
 2621  2,10|                      szomszédságába, és ottan a friss levegőn néhány napot
 2622  2,10|                       csónakon, egyikben maga a halászokkal, másikban az
 2623  2,10|                      kimentek megnézni azt, s a mulatság igen vonzotta őket;
 2624  2,10|                 néhány mérföldnyire beeveztek a tengerre. És miközben egyre
 2625  2,10|                    akkoriban hírhedt kalóz, s a bárkák láttára feléjük irányította
 2626  2,10|                   láttára feléjük irányította a gályát; ők pedig nem tudtak
 2627  2,10|                   volna ama csónakot, melyben a hölgyek voltak; mikor pedig
 2628  2,10|                   hölgyek voltak; mikor pedig a szépasszonyt megpillantotta,
 2629  2,10|                    uram szeme láttára, ki már a parton volt, a gályába emelte
 2630  2,10|                láttára, ki már a parton volt, a gályába emelte a hölgyet
 2631  2,10|                 parton volt, a gályába emelte a hölgyet s elvitorlázott.~
 2632  2,10|                      volt, hogy feleségét még a szellőtől is féltette. Keresetet
 2633  2,10|                  féltette. Keresetet adott be a kalózok gyalá­zatossága
 2634  2,10|                        s hová vitte. Paganino a szépasszony láttára fölöttébb
 2635  2,10|                      keveset használtak; ezen a módon pedig oly igen megvigasztalta
 2636  2,10|                    megvigasztalta őt, hogy az a bírót a törvényeivel együtt
 2637  2,10|            megvigasztalta őt, hogy az a bírót a törvényeivel együtt mindenestül
 2638  2,10|                       maga megyen érte, azzal a szándékkal, hogy szívesen
 2639  2,10|                      estére kelvén elmondotta a dolgot Paganinónak, s értésére
 2640  2,10|                    hölgy, de nem tudom, vajon a te feleséged-e, avagy másé,
 2641  2,10|                 házamban. Ha te, mint mondod, a férje vagy, és, mivelhogy
 2642  2,10|                    hahogy azonban nem így van a dolog, hitványság volna
 2643  2,10|                      meg fogod látni: tüstént a nyakamba ugrik; éppen ezért
 2644  2,10|                    annak házába ellátogatott. A bíró ennek láttára, holott
 2645  2,10|                 töpren­kedett magában: „Talán a búbánat és a nagy fájdalom,
 2646  2,10|                  magában: „Talán a búbánat és a nagy fájdalom, mely az ő
 2647  2,10|                     nem látod, hogy én vagyok a te Ricciardód, ki azért
 2648  2,10|                    hogy visszaad nekem, s még a váltságot is magam szabhatom
 2649  2,10|                    pedig Ricciardo:~- Vigyázz a szavadra, nézz meg jól:
 2650  2,10|                    megismersz, hogy én vagyok a te férjed, Ricciardo da
 2651  2,10|                      nem bánja, de csak azzal a feltétellel, hogy akarata
 2652  2,10|                    pedig szólott, hogy menjen a vendéggel szobájába és hallgassa
 2653  2,10|                asszony és Ricciardo kettesben a szobába mentek, alighogy
 2654  2,10|              Ricciardo uram ekképpen adta fel a szót:~- Ejnye, szívem-életem,
 2655  2,10|              reménységem, hát nem ismered meg a te Ricciardódat, aki téged
 2656  2,10|                       Ricciardódat, aki téged a világ minden kincsénél jobban
 2657  2,10|                       kellett volna, mire fáj a foguk ruházaton és ennivalón
 2658  2,10|                  ruházaton és ennivalón kívül a fiatal asszonyoknak, hahogy
 2659  2,10|                       ha jobban kedvedre volt a törvényeknek, mint feleségednek
 2660  2,10|                       mind az ünnepnapokat és a böjtöket és a vigíliákat.
 2661  2,10|                 ünnepnapokat és a böjtöket és a vigíliákat. És mondom neked,
 2662  2,10|                  szíve rajtam, ráakadtam arra a férfira, kivel eme szobában
 2663  2,10|                       asszonyodnak), és ennek a küszöbét ugyan soha át nem
 2664  2,10|                  itten nappal és éjjel folyik a munka, és bizony köpülünk,
 2665  2,10|                        hogy ma éjjel is, mind a hajnali harangszóig, nem
 2666  2,10|                       vagyok; az ünnepeket és a bűnbocsánatokat és a böjtöket
 2667  2,10|                       és a bűnbocsánatokat és a böjtöket pedig akkorra hagyom,
 2668  2,10|                     pedig Isten hírével szedd a lábadat, és lódulj innét,
 2669  2,10|               becsületemmel: tették volna meg a szüleim akkor, mikor hozzád
 2670  2,10|                  érzem magamat, Pisában pedig a te rongyodnak éreztem magamat,
 2671  2,10|               karjaiban tart engemet, és csak a Jóisten a megmondhatója,
 2672  2,10|                    engemet, és csak a Jóisten a megmondhatója, miképpen
 2673  2,10|                   észre, csak hálni jár beléd a lélek, olyan kiaszott és
 2674  2,10|                   olyan kiaszott és nyavalyás a képed. Továbbá mondom neked,
 2675  2,10|                   maradni; annak okáért szedd a lábadat ízibe, és menj Isten
 2676  2,10|                       szomorúan kisompolygott a szobából, s még bőségesen
 2677  2,10|                     szobából, s még bőségesen a lelkére beszélt Paganinónak,
 2678  2,10|                 csupán ennyit felelt rá:~- Az a gonosz csont nem akar ünnepet
 2679  2,10|               vitájában visszájáról fogta meg a dolgot.~ ~Emez novella úgy
 2680  2,10|                    volna az állkapcsa, s mind a hölgyek egy értelemmel mondogatták,
 2681  2,10|                 Bernabň szamár volt. De mikor a novella bevégződött, és
 2682  2,10|                       novella bevégződött, és a kacagás elült, a Királynő
 2683  2,10|              bevégződött, és a kacagás elült, a Királynő észbe vette, hogy
 2684  2,10|                      uralkodása is véget ért; a megszabott rend szerint
 2685  2,10|                    rend szerint tehát levette a koszorúját, Neifile fejére
 2686  2,10|                 Neifile némiképpen belepirult a megtiszteltetésbe, mely
 2687  2,10|                       arca olyanná vált, mint a friss áprilisi vagy májusi
 2688  2,10|                lesütötte. De minekutána elült a többieknek hangos helyeslése,
 2689  2,10|              helyeslése, mely bizonysága volt a Királynő iránt érzett hajlandóságuknak,
 2690  2,10|                      napokat nemigen kedvelik a legtöbben, amaz eledelek
 2691  2,10|                      enni szokás; különben is a péntek tiszteletre méltó,
 2692  2,10|              mindennémű munkától tartózkodni, a következő vasárnap tiszte­
 2693  2,10|                intézkedtem is. Ottan vasárnap a szundítás után majd együtt
 2694  2,10|                 ekképpen elegendő időtök lesz a gondolkodásra; mivel pedig
 2695  2,10|                   lesz, ha kissé megszorítjuk a novellák körét, és a szerencsének
 2696  2,10|             megszorítjuk a novellák körét, és a szerencsének sokféle végzései
 2697  2,10|                elbeszélést eme tárgyban, mely a társaságnak hasznos vagy
 2698  2,10|                        Valamennyien dicsérték a Királynő beszédét és szándokát,
 2699  2,10|                        ennek végeztével pedig a társasággal együtt felállott,
 2700  2,10|                     amit akar. Nekivágtak hát a hölgyek és a férfiak egy
 2701  2,10|                   Nekivágtak hát a hölgyek és a férfiak egy kis kertnek,
 2702  2,10|                  kicsinyég szórakoztak, mikor a vacsora ideje elérkezett,
 2703  2,10|             megvacsoráztak; asztalbontás után a Királynő parancsa szerint
 2704  2,10|               parancsa szerint Emilia vezette a táncot, Pampinea pedig,
 2705  2,10|                 táncot, Pampinea pedig, kinek a többiek felelgettek, valamely
 2706  2,10|                     midőn tüzedbe léptem,~Azt a dicső leventét,~Kinél szebbet,
 2707  2,10|                 szebbet, izzóbbat, bájosabbat~A földön nem találnék semmiképpen,~
 2708  2,10|                        éppúgy szeressen:~Mind a te műved, Ámor.~Mert bírtam
 2709  2,10|                      remélem, békességem lesz a mennyben,~A hűség jóvoltából,~
 2710  2,10|                   békességem lesz a mennyben,~A hűség jóvoltából,~Mely hozzá
 2711  2,10|                       játszottak. Mikor pedig a Királynő úgy vélte, hogy
 2712  2,10|                     úgy vélte, hogy már ideje a lenyugvásnak, fáklyás szolgák
 2713  2,10|             mindegyiküket szobájába kísérték; a következő két napon pedig
 2714  2,10|                   foglalatoskodtak, melyekről a Királynő előbb szólott,
 2715  2,10|                       nagy sóvárgással várták a vasárnapot.~Végződik a Dekameron
 2716  2,10|                 várták a vasárnapot.~Végződik a Dekameron második napja~
 2717  3   |                         Harmadik nap~VÉGZŐDIK A DEKAMERON MÁSODIK NAPJA:
 2718  3   |                       MÁSODIK NAPJA: KEZDŐDIK A HARMADIK,~MELYEN NEIFILE
 2719  3   |                   ALATT OLY EMBEREKRŐL FOLYIK A SZÓ,~KIK VALAMELY FÖLÖTTÉBB
 2720  3   |             VISSZASZEREZTÉK, MIT ELVESZTETTEK~A bíborpiros hajnal a nap
 2721  3   |              ELVESZTETTEK~A bíborpiros hajnal a nap közeledtére kezdett
 2722  3   |                   halványodni, midőn vasárnap a Királynő felkelt, és felkeltette
 2723  3   |                 szolgát, ki ottan előkészítse a szükségeseket, látván, hogy
 2724  3   |                   szükségeseket, látván, hogy a Királynő már fent van, hamarosan
 2725  3   |                összecsomagoltatott, felszedte a sátorfát, s a poggyásszal
 2726  3   |                       felszedte a sátorfát, s a poggyásszal és az ottan
 2727  3   |                       cseléd­séggel megindult a hölgyek és az urak nyomában.
 2728  3   |                       az urak nyomában. Tehát a Királynő a hölgyek és a
 2729  3   |                    nyomában. Tehát a Királynő a hölgyek és a három ifjú
 2730  3   |                       a Királynő a hölgyek és a három ifjú kíséretében lassú
 2731  3   |                    virágok borítottak, melyek a rájuk tűző napsugárban sorra
 2732  3   |                       palotához vezette, mely a síkságból kiemelkedő dombocskán
 2733  3   |                egészet, lelkesen magasztalták a tiszta és ékes szobákat,
 2734  3   |                 voltak illendő berendezéssel; a palota urát pedig fölöttébb
 2735  3   |                       Annak utána lementek, s a tágas és derűs udvar, a
 2736  3   |                       a tágas és derűs udvar, a pompás borok­kal teli pincék
 2737  3   |                      borok­kal teli pincék és a jéghideg víz láttán, mely
 2738  3   |                      Annak utána kinyittatták a palota oldalában elterülő
 2739  3   |            árasztottak az egész kertben, hogy a kertben nyíló egyéb virágok
 2740  3   |                 reggel, hanem akkor is, midőn a nap már magasabban járt,
 2741  3   |                   árnyékban sétálhattak, hogy a napsugár nem is érte őket.
 2742  3   |                      nemesebb fajta sem, mely a mi égövünk alatt tenyészik,
 2743  3   |                      volna ott nagy bőségben. A kertnek közepében pedig
 2744  3   |                   gyümölcs és az éretlen, sőt a virágok is; s ezek nem csupán
 2745  3   |                  kellemes árnyékot nyújtottak a szemnek, hanem a szaglásnak
 2746  3   |                   nyújtottak a szemnek, hanem a szaglásnak is gyönyörű­séget
 2747  3   |                        valamely alakból, mely a közepére helyezett oszlopon
 2748  3   |                  állott, oly bőségben szökött a víz az ég felé, hogy jóval
 2749  3   |                     csobogással visszahullott a tiszta vizű medencébe. Az
 2750  3   |                     tiszta vizű medencébe. Az a víz pedig (mely kicsordult
 2751  3   |                    víz pedig (mely kicsordult a medencéből) rejtekúton,
 2752  3   |                       kis csatornákon kifolyt a rét végébe, hol felbukkant
 2753  3   |                csatornákon szétágazott szinte a kertnek minden részébe,
 2754  3   |                   valamely helyen, és kifolyt a szépséges kertből, s kristályosan
 2755  3   |                    kristályosan leereszkedett a síkságra, de minekelőtte
 2756  3   |                      volna, roppant erővel és a tulajdonos nem csekély hasznára,
 2757  3   |                        két malmot hajtott. Ez a remekül berendezett kert,
 2758  3   |                     remekül berendezett kert, a virágok és a szökőkút, a
 2759  3   |                berendezett kert, a virágok és a szökőkút, a belőle kibuggyanó
 2760  3   |                      a virágok és a szökőkút, a belőle kibuggyanó kis erecskékkel,
 2761  3   |                   gyönyörűséget szerzett mind a hölgyek s a három ifjú szemének,
 2762  3   |                     szerzett mind a hölgyek s a három ifjú szemének, hogy
 2763  3   |                      hangoztatták: ha lehetne a földön Paradicsom, azt el
 2764  3   |                    másképpen, mint amilyen ez a kert, s el sem tudják gondolni
 2765  3   |                      gyönyörűséggel kószáltak a kertben, különb-különbféle
 2766  3   |                 fontak, s hallgatták énekelni a madarakat, melyek talán
 2767  3   |                andalító gyönyörűséget, melyet a többiek miatt érzett meglepetésükben
 2768  3   |                   tudniillik láttak hemzsegni a kertben valami százfajta
 2769  3   |                   volt valamennyi; eme dolgok a többi gyönyörűségeken felül
 2770  3   |             nézegetvén, eleget jártak-keltek, a szép szökőkút mellett megteríttették
 2771  3   |                  lejtettek, annak utána pedig a Királynő parancsára asztalhoz
 2772  3   |                   tánccal szórakoztak, mígnem a Királynő a hőség beálltával
 2773  3   |                szórakoztak, mígnem a Királynő a hőség beálltával úgy vélte,
 2774  3   |                  tehát elmentek, mások, kiket a hely szépsége lenyűgözött,
 2775  3   |         ostáblajátékkal szórakoztak, miközben a többiek szundítottak. Azonban
 2776  3   |                       friss vízzel üdítették, a Királynő parancsa szerint
 2777  3   |                     Királynő parancsa szerint a szökőkút mellett összegyülekeztek,
 2778  3   |                     összegyülekeztek, s ottan a szokott módon letelepedtek
 2779  3   |                    megkezdjék elbeszéléseiket a Királynőtől megszabott tárgy
 2780  3   |                    első volt Filostrato, kire a Királynő e kötelességet
 2781  3,1 |                 fiatal leánynak fejére teszik a fehér fátyolt, és ráhúzzák
 2782  3,1 |                    fehér fátyolt, és ráhúzzák a csuhát, az többé már nem
 2783  3,1 |                  megtehetnek, s nem gondolnak a semmittevés és a magányosság
 2784  3,1 |                    gondolnak a semmittevés és a magányosság fölöttébb nagy
 2785  3,1 |                szentül hiszik, hogy az ásó és a kapa és a vaskos eledelek
 2786  3,1 |                      hogy az ásó és a kapa és a vaskos eledelek és a nehéz
 2787  3,1 |                       és a vaskos eledelek és a nehéz fáradalmak elveszik
 2788  3,1 |                  fáradalmak elveszik kedvöket a föld munkásainak a parázna
 2789  3,1 |                   kedvöket a föld munkásainak a parázna kívánságoktól, s
 2790  3,1 |                      eldurvítják. Mivel pedig a Királynő parancsa szólít,
 2791  3,1 |              csalatkoznak mindazok, kik ebben a hitben vannak; de olyképpen,
 2792  3,1 |                       el ama tárgytól, melyet a Királynő megszabott.~ ~Volt
 2793  3,1 |                    Volt s még most is van itt a mi környékünkön valamely
 2794  3,1 |                    bizonyos derék atyafi volt a kertész, ki zúgolódván a
 2795  3,1 |                      a kertész, ki zúgolódván a kevés fizetség miatt, elszámolt
 2796  3,1 |                       atyafi, kinek Nuto volt a neve, megmondotta. Kérdezte
 2797  3,1 |                    miféle szolgálatot végzett a kolostorban. Felelte neki
 2798  3,1 |                      s mi több, mikor egyszer a kertben dolgoztam, odaszólt
 2799  3,1 |                      dugd be ide!”; mondta rá a másik: „Nem oda, ide!”,
 2800  3,1 |                       másik: „Nem oda, ide!”, a harmadik pedig kikapta kezemből
 2801  3,1 |               harmadik pedig kikapta kezemből a kapát és rám szólt: „Ez
 2802  3,1 |                bosszantottak, hogy otthagytam a munkát, és kimentem a kertből;
 2803  3,1 |              otthagytam a munkát, és kimentem a kertből; úgyhogy egyik dolog
 2804  3,1 |                     ahhoz, mire oly igen fájt a foga. És meggondolván, hogy
 2805  3,1 |                       Massetto elkezdte törni a fejét: miféle módot eszeljen
 2806  3,1 |                       ekképpen gondolkodott: „A kolostor jó messzire van
 2807  3,1 |                bizonyosan felfogadnak.” Ebben a gondolatjában megállapodott,
 2808  3,1 |                       ember képében megindult a kolostorba: hová is megérkezvén
 2809  3,1 |                     az ispánt az udvarban: és a némák szokása szerint jelekkel
 2810  3,1 |                  azután pedig eléje állította a szamarat, és jelekkel értésére
 2811  3,1 |                     adta, hogy szállítsa haza a fát. Ez pedig annak rendje-módja
 2812  3,1 |                rendje-módja szerint elvégezte a dolgot: miért is az ispán
 2813  3,1 |                    valamely napon meglátta őt a fejedelemasszony, s megkérdezte
 2814  3,1 |                  valami szegény süketnéma, ki a közelmúlt napokban alamizsnáért
 2815  3,1 |                       ide; meg is esett rajta a szívem, s elvégeztettem
 2816  3,1 |                 szükséges dolgokat; ha értene a kertészkedéshez és kedve
 2817  3,1 |               incselkedni talál.~Felelte erre a fejedelemasszony:~- Hitemre
 2818  3,1 |                    beszélsz; tudd meg, érti-e a munkát, és igyekezzél itten
 2819  3,1 |                       és környékezd meg, járj a kedvében, tartsd jól eledellel.~
 2820  3,1 |               felfogadtok, én úgy megdolgozom a kertecskéteket, ahogy még
 2821  3,1 |                     látta, hogy pompásan érti a dolgát, s jelekkel meg­kérdezte,
 2822  3,1 |               válaszolta, hogy szíves-örömest a kedvére tesz: felfogadta
 2823  3,1 |                     felfogadta őt, és rábízta a kerti munkát, s megmutatta,
 2824  3,1 |                      munkát, s megmutatta, mi a tennivalója; annak utána
 2825  3,1 |                      annak utána pedig elment a kolostor egyéb dolgaiban,
 2826  3,1 |                     kolostor egyéb dolgaiban, a legényt pedig ott hagyta.
 2827  3,1 |                       emberek is csúfolkodnak a némákkal, s füle hallatára
 2828  3,1 |                 legocsmányabb szavakat, abban a hiszemben, hogy úgysem hallja;
 2829  3,1 |                hiszemben, hogy úgysem hallja; a fejedelemasszony pedig igen
 2830  3,1 |                Történt pedig, hogy minekutána a legény valamely napon megfáradott
 2831  3,1 |                    valamely napon megfáradott a sok munkában és lenyugodott,
 2832  3,1 |                   lenyugodott, két ifjú apáca a kertben sétálgatott, s odament
 2833  3,1 |                      ki huncutabb volt, mondá a másiknak:~- Ha bizonyosan
 2834  3,1 |                     is ínyedre volna.~Felelte a másik:~- Csak mondd bátran,
 2835  3,1 |                     nem mondom.~Szólott akkor a huncutabbik:~- Nem tudom,
 2836  3,1 |                      ki már agg ember, meg ez a néma; én pedig már sokszor
 2837  3,1 |                      kik hozzánk jöttek, hogy a világ minden gyönyörűsége
 2838  3,1 |                   potom­ság ahhoz képest, mit a nő a férfi karjaiban élvezhet.
 2839  3,1 |                    ság ahhoz képest, mit a nő a férfi karjaiban élvezhet.
 2840  3,1 |                       benne. Erre pedig nincs a világon nála alkalmatosabb
 2841  3,1 |                 akarná, akkor sem járhatna el a szája: láthatod, mily tökkelütött
 2842  3,1 |                dologban.~- Jajjaj - mondta rá a másik -, miket beszélsz?
 2843  3,1 |                       fogadalmát.~Mondta erre a másik apáca:~- Hátha áldott
 2844  3,1 |                      magunk ki nem kotyogjuk.~A másik, hogy ezt hallotta,
 2845  3,1 |                     tenni, vajon miféle állat a férfi. Szólott tehát:~-
 2846  3,1 |                      az idő: azt hiszem, hogy a nővérek rajtunk kívül mind
 2847  3,1 |                   nézzünk körül, van-e valaki a kertben, s ha nincs itt
 2848  3,1 |                   fogni őt, és bevezetni ebbe a kunyhóba, amelyben eső elől
 2849  3,1 |                  azután egyikünk bemegy vele, a másik pedig őrt áll. Ez
 2850  3,1 |                       kézen fogja. Minekutána a két apáca alaposan körülnézett
 2851  3,1 |                      nincs senki, az, amelyik a beszélgetést kezdte, odament
 2852  3,1 |                bárgyún vigyorgott; bevezették a kunyhóba, hol is Massetto
 2853  3,1 |                   pajtás lévén, átadta helyét a másiknak, s Massetto továbbra
 2854  3,1 |                     hogy hogyan tud lovagolni a néma: és annak utána többször
 2855  3,1 |                    szakítottak rá, és siettek a némához játszadozni.~Történt
 2856  3,1 |                  között, vajon följelentsék-e a fejedelemasszonynál: annak
 2857  3,1 |                  különb-különbféle úton-módon a többi három is belekerült
 2858  3,1 |                     többi három is belekerült a társaságba. Végezetül a
 2859  3,1 |                       a társaságba. Végezetül a fejedelemasszony, ki eme
 2860  3,1 |                     napon egyedül sétálgatott a kertben, nagy hőség idején,
 2861  3,1 |                      ott lelte Massettót (kit a rengeteg éjszakai lovaglás
 2862  3,1 |                       éjszakai lovaglás miatt a csekélyke nappali munka
 2863  3,1 |                   megfárasztott), elheveredve a mandulafa árnyékában, amint
 2864  3,1 |                  árnyékában, amint épp aludt, a szél pedig elöl felhajtotta
 2865  3,1 |                      meztelensége kilátszott. A fejedelem­asszony csak nézte,
 2866  3,1 |                  egyedül van, elfogta ugyanaz a gerjedelem, mely annak idején
 2867  3,1 |                 apácáknak, mivelhogy nem jött a kertész, hogy kertjökben
 2868  3,1 |                      kertjökben munkálkodjék; a fejedelemasszony pedig újra
 2869  3,1 |                        midőn valamely éjszaka a fejedelemasszonynál volt,
 2870  3,1 |        fejedelemasszonynál volt, leszakította a nyelvére vetett féket s
 2871  3,1 |                    kedvét töltenem; ezt pedig a világnak minden kincséért
 2872  3,1 |                    megrokkantam, hogy már sem a sokat, sem a keveset nem
 2873  3,1 |                     hogy már sem a sokat, sem a keveset nem bírom; annak
 2874  3,1 |                   pedig valamiképpen segítesz a bajon.~A fejedelemasszony
 2875  3,1 |                valamiképpen segítesz a bajon.~A fejedelemasszony fölöttébb
 2876  3,1 |                      Massetto elmondotta neki a történteket. A fejedelemasszony
 2877  3,1 |                elmondotta neki a történteket. A fejedelemasszony ennek hallatára
 2878  3,1 |                 dolgot, hahogy Massetto miatt a kolostor rossz hírre jusson.
 2879  3,1 |                     állapodtak meg: elhitetik a környékbeli emberekkel,
 2880  3,1 |                       mégis oly titokban ment a dolog, hogy senki nem tudta
 2881  3,1 |                   senki nem tudta meg, csupán a fejedelemasszony halála
 2882  3,1 |                       oda, honnan szekercével a vállán valamikor elindult,
 2883  3,2 |              észrevesz, ~de nem szól: megleli a tettest és megnyírja; a
 2884  3,2 |                       a tettest és megnyírja; a megnyírt ember mind ~a többieket
 2885  3,2 |                        a megnyírt ember mind ~a többieket megnyírja, s ekképpen
 2886  3,2 |               megnyírja, s ekképpen kimenekül a csávából~Minekutána véget
 2887  3,2 |                  Filostrato novellája, melyen a hölgyek hol kissé elpirultak,
 2888  3,2 |               kacagásra fakadtak, parancsolta a Királynő, hogy Pampinea
 2889  3,2 |                Királynő, hogy Pampinea mondja a következő novellát. Ki is
 2890  3,2 |                    kevesebbet ért.~ ~Agilulf, a longobárdok királya, ki,
 2891  3,2 |                     volt Autarinak, ugyancsak a longo­bárdok egykori királyának;
 2892  3,2 |                vitézsége és bölcsessége révén a longobárdok birodalma virágzott
 2893  3,2 |                békességben élt, történt, hogy a mondott királynénak valamely
 2894  3,2 |                   szép szál legény, akár maga a király - mérhetetlenül beleszeretett
 2895  3,2 |                   mérhetetlenül beleszeretett a királynéba. Mivel pedig
 2896  3,2 |                    még tekintetével sem merte a királynénak elárulni. És
 2897  3,2 |            irányította; és mivel egész testét a szerelem tüze emésztette,
 2898  3,2 |                     amivel vélekedése szerint a királyné tetszését megnyerhette.~
 2899  3,2 |                    történt, hogy valahányszor a királyné lovagolni kívánt,
 2900  3,2 |                       ama lóra ült, melyet ez a csatlós gondozott, mint
 2901  3,2 |             valahányszor pedig ez megtörtént, a csatlós azt maga irányában
 2902  3,2 |                 látjuk, hogy minél csekélyebb a reménység, annál inkább
 2903  3,2 |                     annál inkább megnövekedik a szerelem, akképpen történt
 2904  3,2 |                    miatt esett halála, melyet a királyné iránt érzett és
 2905  3,2 |                      arra, hogy szóval mondja a királynénak, vagy levélben
 2906  3,2 |               ravaszsággal megkaparinthatná-e a királynét.~Egyéb ravaszságról
 2907  3,2 |                   mint módot találni rá, hogy a király képében, kiről tudta,
 2908  3,2 |                       ruházatban megyen hozzá a király, több éjszakán által
 2909  3,2 |                    több éjszakán által elbújt a királyi palotának valamely
 2910  3,2 |                  valamely nagy termében, mely a király szobáját a királyné
 2911  3,2 |                        mely a király szobáját a királyné szobájától elválasztotta;
 2912  3,2 |                   egyik éjszakán látta, amint a király bő köpönyegbe burkolva,
 2913  3,2 |                       szobájából, és megindul a királyné szobája felé, és
 2914  3,2 |                  megkocogtatja ama pálcikával a szoba ajtaját, mely is azon
 2915  3,2 |                   nyomban megnyílik, s valaki a gyertyát kiveszi a királynak
 2916  3,2 |                     valaki a gyertyát kiveszi a királynak kezéből.~Minekutána
 2917  3,2 |                        s ugyancsak végignézte a királynak visszatérését,
 2918  3,2 |                   köpönyeget szerzett, aminőt a királyon látott, azonfelül
 2919  3,2 |                alaposan megmosakodott, nehogy a királyné orrát megüsse a
 2920  3,2 |                      a királyné orrát megüsse a trágya­szag, és ekképpen
 2921  3,2 |                        és ekképpen észrevegye a csalást, amaz dolgokkal
 2922  3,2 |              dolgokkal szokása szerint elbújt a nagy teremben. És mikor
 2923  3,2 |                    hősi bátorsággal utat nyit a hőn óhajtott halálnak, a
 2924  3,2 |                      a hőn óhajtott halálnak, a magával hozott acéllal és
 2925  3,2 |                   gyertyáját, vállára vetette a köpönyeget és beleburkolódzott,
 2926  3,2 |                     beleburkolódzott, odament a szoba ajtajához, és pálcájával
 2927  3,2 |             kinyitotta az ajtót, elvette tőle a gyertyát és elrejtette:
 2928  3,2 |                     az ágy függönyét, ledobta a köpönyeget, s beszállott
 2929  3,2 |                  beszállott az ágyba, melyben a királyné aludt. És akkor
 2930  3,2 |                      sóvárogva karjaiba zárta a királynét, rosszkedvűnek
 2931  3,2 |                tettetvén magát (mivel ismerte a királynak szokását, hogy
 2932  3,2 |                    maga nem szólt semmit, sem a királyné, s annak utána
 2933  3,2 |                        fölvette köpönyegét és a gyertyát, és szó nélkül
 2934  3,2 |                       érhetett még oda, midőn a király felkelt, odament
 2935  3,2 |                       király felkelt, odament a királyné szobájába, ki is
 2936  3,2 |              elcsodálkozott: minekutána pedig a király az ágyba szállott,
 2937  3,2 |                        s nyájasan köszöntötte a királynét, az fölbátorodott
 2938  3,2 |                      meg jól, mit cselekszel.~A király eme szavak hallatára
 2939  3,2 |               ruházatban és alakban megcsalta a királynét; de bölcs ember
 2940  3,2 |                     őt, mivel látta, hogy sem a királyné, sem más semmit
 2941  3,2 |                      Mi történt? Hogyan esett a dolog?” Ebből aztán nagy
 2942  3,2 |                szégyen sem háramolhatott reá. A király tehát inkább lelkében,
 2943  3,2 |                     egészségedre.~Mondá akkor a király:~- Hát jó, megfogadom
 2944  3,2 |                   felvette köpönyegét, kiment a szobából, s elhatározta,
 2945  3,2 |                      hogy titokban felkutatja a tettest, úgy gondolván,
 2946  3,2 |                       is, még nem távozhatott a palotából. Fogott tehát
 2947  3,2 |                       hosszú csarnokába, mely a lóistálló felett volt, s
 2948  3,2 |                      átélt megerőltetés után, a csarnok egyik végében kezdve
 2949  3,2 |                       tapogatta valamennyinek a mellét, hogy megérezze,
 2950  3,2 |                    mindegyik mélyen aludt, ki a királynénál volt, még nem
 2951  3,2 |                    nem aludt: miért is, mikor a királyt közeledni látta,
 2952  3,2 |                megrémült, olyan-annyira, hogy a fáradságtól kapott szívdobogását
 2953  3,2 |                     bizonyosra vette, hogy ha a király ezt észreveszi, azon
 2954  3,2 |                      mégis, mikor látta, hogy a királynál nincs fegyver,
 2955  3,2 |                     megvárja, vajon mit művel a király.~Minekutána tehát
 2956  3,2 |                      király.~Minekutána tehát a király sorra próbát tett,
 2957  3,2 |                     ráfoghatta volna, hogy az a tettes, odaért a csatlóshoz,
 2958  3,2 |                      hogy az a tettes, odaért a csatlóshoz, s mikor észrevette,
 2959  3,2 |                      s mikor észrevette, hogy a szíve vadul dobog, így szólt
 2960  3,2 |                      csupán annyit tett, hogy a magával hozott ollóval lenyírt
 2961  3,2 |                     mely akkori divat szerint a válláig ért, hogy eme jelről
 2962  3,2 |                      és visszatért szobájába. A csatlós pedig, ki mindent
 2963  3,2 |                       bélyegezte meg ekképpen a király: miért is azon nyomban
 2964  3,2 |                     volt néhány az istállóban a lovak nyírása okáért, lábujjhegyen
 2965  3,2 |                   valamennyinek levágta haját a füle felett; dolga végeztével
 2966  3,2 |                    nem vette.~Reggelre kelvén a király parancsolta, hogy
 2967  3,2 |                 parancsolta, hogy minekelőtte a palota kapuit megnyitják,
 2968  3,2 |               találgatták, hogyan értette azt a király; de nem akadt köztük
 2969  3,2 |                   pedig okos ember lévén mind a király élete fogytáig nem
 2970  3,3 |                     Pampinea elhallgatott, és a hölgyek fölöttébb magasztalták
 2971  3,3 |                hölgyek fölöttébb magasztalták a csatlós vakmerőségét és
 2972  3,3 |                     ságát, s hasonlatosképpen a király nemes gondolkodását,
 2973  3,3 |                    nemes gondolkodását, midőn a Királynő odafordult Filoméná­
 2974  3,3 |                    adott neki, hogy folytassa a sort: miért is Filoména
 2975  3,3 |                 minden világi embernek, mivel a barátok javarészt tökkelütött,
 2976  3,3 |                   ennivaló akad számukra. Ezt a novellát pedig, bájos hölgyeim,
 2977  3,3 |                 csupán azért mesélem el, hogy a kapott parancsot teljesítsem,
 2978  3,3 |                 figyelmeztesselek benneteket: a barátokat, kikben mi, nők
 2979  3,3 |                   akár mi, nők is, nem csupán a férfiak, mi már nemegyszer
 2980  3,3 |                     Városunkban, melyben több a csalás, mint a szeretet
 2981  3,3 |                   melyben több a csalás, mint a szeretet s a hűség, még
 2982  3,3 |                     csalás, mint a szeretet s a hűség, még nem sok esztendővel
 2983  3,3 |                     jó erkölcsökkel ékes, kit a természet mindenki másnál
 2984  3,3 |          ötletességgel; nevét pedig, valamint a többieknek nevét, kik eme
 2985  3,3 |                     nem tudta kiverni fejéből a méltatlankodást, hogy csak
 2986  3,3 |        méltatlankodást, hogy csak mesterember a férje, mivel az volt a meggyőződése,
 2987  3,3 |            mesterember a férje, mivel az volt a meggyőződése, hogy alantas
 2988  3,3 |                 másban nem jeleskedik, csupán a tarka szövésben, a fonalak
 2989  3,3 |                     csupán a tarka szövésben, a fonalak kifeszítésében,
 2990  3,3 |                     fonalak kifeszítésében, s a fonóleánnyal a fonál miatt
 2991  3,3 |              kifeszítésében, s a fonóleánnyal a fonál miatt való veszekedésben,
 2992  3,3 |                  szerez magának valakit, akit a posztó­szövőmesternél méltóbbnak
 2993  3,3 |                     amely napon őt nem látta, a rákövetkező éjszakán hajnalig
 2994  3,3 |                      hánykolódott ágyában.~Ám a derék ember nem vette észre
 2995  3,3 |                   derék ember nem vette észre a dolgot, és semmit nem törődött
 2996  3,3 |                 fölöttébb óvatos volt, és sem a szolgálóval nem merte megüzenni,
 2997  3,3 |                    úgy gondolta, hogy ez lesz a legalkalmatosabb közvetítő
 2998  3,3 |                  minekutána kieszelte magában a dolognak csínját-bínját,
 2999  3,3 |                       templomba ment, melynél a barát lakott, és hívatta
 3000  3,3 |           kegyeskedjék őt meggyóntatni. Mikor a barát meglátta, megismerte,