1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10500 | 10501-10609
Nap, Novella
3501 3,7 | férjének; miért is felkelt, s a többi asszonyok módjára
3502 3,7 | Tedaldo testvéreinek s mind a férfiaknak és hölgyeknek,
3503 3,7 | kezével letépte testvéréről a gyászruhát, nővéreiről és
3504 3,7 | sógorasszonyairól pedig a barna ruhákat, és kívánta,
3505 3,7 | mulatták magokat; miért is a lakoma, mely csendben kezdődött,
3506 3,7 | napokon által folytatták a mulatságot. A firenzeiek
3507 3,7 | folytatták a mulatságot. A firenzeiek még több napokon
3508 3,7 | bizonyságokból kiderült, hogy a meggyilkolt ember Faziuolo
3509 3,7 | Isten, hogy mi is élvezzük a magunkét.~ ~
3510 3,8 | és elhiteti vele, hogy a tisztítóhelyen van; minekutána
3511 3,8 | sőt inkább úgy vélték mind a hölgyek, hogy rövid ideig
3512 3,8 | képest, mely benne előfordul, a Királynő csupán jellel adta
3513 3,8 | gyanánt, annak utána pedig a maga és más többrendbéli
3514 3,8 | bűnös ember létére inkább a kárhozatot érdemelte volna.~ ~
3515 3,8 | volt bizonyos szerzetes, ki a paráználkodást kivévén minden
3516 3,8 | dónak mely takaros menyecske a felesége: tehát olyan bolondul
3517 3,8 | örök élet boldogságáról s a régi időkben élt számos
3518 3,8 | édeskeveset segít rajtam.~Ez a beszéd fölöttébb nagy örömmel
3519 3,8 | lelkét, s úgy érezte, hogy a sors utat nyitott legforróbb
3520 3,8 | elhiszem, hogy nagy bosszúság a magadfajta csinos és finom
3521 3,8 | asszonynak, hahogy bolond ember a férje, de vélekedésem szerint
3522 3,8 | nagyobb bosszúság, hahogy a férj féltékeny; mivel pedig
3523 3,8 | férj féltékeny; mivel pedig a tied bolond is, féltékeny
3524 3,8 | felől mondottál. De ebben a tárgyban, hogy rövidre fogjam
3525 3,8 | tárgyban, hogy rövidre fogjam a szót, csak egy tanácsot
3526 3,8 | elmondanom. De hát mi volna a dolognak útja-módja?~Felelte
3527 3,8 | meggyógyuljon, okvetlenül a tisztítóhelyre kell mennie.~-
3528 3,8 | Csak gyógyuljon ki ebből a nyavalyájából, hogy ne kelljen
3529 3,8 | módomban vagyon. De mit tehet a magamfajta asszony, mi méltó
3530 3,8 | csodálkozzál ezen, mivelhogy ettől a szentség ugyan nem csorbul
3531 3,8 | nem csorbul meg, mert az a lélekben vagyon, az pedig,
3532 3,8 | pedig, mit én kérek tőled, a testnek bűne. De akármiképpen
3533 3,8 | De akármiképpen is van a dolog, csábító szépségednek
3534 3,8 | ereje vagyon, hogy engem a szerelem késztet ekképpen
3535 3,8 | holott azok hozzászoktak a mennybéli szépségek látásához;
3536 3,8 | amaz időben, míg Ferondo a tisztítóhelyen lesz, én
3537 3,8 | végighallgatta, és késlekedik a felelettel, úgy vélte, hogy
3538 3,8 | teheti meg, ha már Ferondo a tisztítóhelyre jutott.
3539 3,8 | megörült az ajándéknak, abban a reményben, hogy még többet
3540 3,8 | nyomban hozzáfogott, hogy a tisztítóhelyre küldje; kikeresett
3541 3,8 | ki azt mondotta, hogy azt a Hegység Örege szokta használni,
3542 3,8 | visszahozni, és hogy ettől a portól aszerint, hogy kevesebbet
3543 3,8 | élet vagyon; és vett ebből a porból annyit, amennyi elegendő
3544 3,8 | Ferondóval, mindjárt ott a cellájában, az pedig semmit
3545 3,8 | annak utána pedig kivezette a kolostorkertbe, és a többi
3546 3,8 | kivezette a kolostorkertbe, és a többi barátokkal egyetemben
3547 3,8 | együgyűségein. Nem sok időbe telt, a por hatni kezdett, s Ferondónak
3548 3,8 | okozott: de mikor az apátúr s a többi barát látta, hogy
3549 3,8 | úgy-ahogy elsiratta, abban a ruhában, mely rajta volt,
3550 3,8 | fölkelt, Ferondót kihozták a sírboltból, s becipelték
3551 3,8 | mígnem felébred. Ezenközben a bolognai barát, kinek az
3552 3,8 | megegyezett véle, hogy az apátúr a következő éjjelen eljön
3553 3,8 | hitte, hogy Ferondo kószál a környéken, penitenciát tartván;
3554 3,8 | jól tudta, miképpen vagyon a dolog. Midőn pedig Ferondo
3555 3,8 | s nem tudta, hol vagyon, a bolognai barát rettenetes
3556 3,8 | vagyok én?~Felelte erre a barát:~- A tisztítóhelyen
3557 3,8 | Felelte erre a barát:~- A tisztítóhelyen vagy.~- Micsoda? -
3558 3,8 | Hát meghaltam?~Felelte a barát:~- De meg ám.~Miért
3559 3,8 | hetet-havat összehadart. Akkor a barát hozott néki némi kis
3560 3,8 | ekképpen:~- Ó, hát esznek a halottak?~Felelte a barát:~-
3561 3,8 | esznek a halottak?~Felelte a barát:~- Hogyne; ezt pedig,
3562 3,8 | egykori feleséged küldötte ma a templomnak, hogy misét mondjunk
3563 3,8 | és ivásnak; mivel pedig a bor nemigen ízlett neki,
3564 3,8 | ezt az asszonyt, hogy nem a fal melletti hordóból küldött
3565 3,8 | melletti hordóból küldött bort a barátoknak.~Minekutána pedig
3566 3,8 | Minekutána pedig jóllakott, a barát megint csak megragadta,
3567 3,8 | megint csak megragadta, és a fent mondott vesszőkkel
3568 3,8 | velem ily módon?~Mondotta a barát:~- Mivel az Úristen
3569 3,8 | kérdezte Ferondo.~Felelte a barát:~- Mert féltékeny
3570 3,8 | környéken nem akadt jobb asszony a feleségednél.~- Jaj, jaj -
3571 3,8 | igazad van, s méghozzá ez a legédesebb asszony a világon:
3572 3,8 | ez a legédesebb asszony a világon: édesebb volt, mint
3573 3,8 | világon: édesebb volt, mint a mézeskalács, de én nem tudtam,
3574 3,8 | volna az.~Mondotta ekkor a barát:~- Ezt addig kellett
3575 3,8 | volna meggondolnod, míg a földön éltél, s meg kellett
3576 3,8 | meghalt, visszatérhet?~Felelte a barát:~- Bizony vissza,
3577 3,8 | visszakerülök, én leszek a legjobb férj a világon;
3578 3,8 | én leszek a legjobb férj a világon; soha meg nem verem
3579 3,8 | szidom, legfeljebb ezért a borért, mit ma reggel ide
3580 3,8 | falatoznom.~Mondta erre a barát:~- De igen, küldött,
3581 3,8 | küldött, csakhogy elégtek a mise alatt.~- Ó - mondotta
3582 3,8 | ekképpen bánsz velem?~Felelte a barát:~- Én is halott vagyok,
3583 3,8 | gazdámnak féltékenységét, arra a bűnhődésre kárhoztatott
3584 3,8 | kívül senki más?~Felelte a barát:~- Hogyne volna! Ezer
3585 3,8 | Ferondo:~- Mennyire lehetünk a mi vidékünktől?~- Ajjaj -
3586 3,8 | vidékünktől?~- Ajjaj - felelte a barát -, hetedhétországon
3587 3,8 | azt hiszem, kint vagyunk a világból, mivelhogy oly
3588 3,8 | jó szerencsével látogatta a szépasszonyt, s kimondhatatlan
3589 3,8 | gyönyörűségekben éldegélt vele. Ám a sorsnak rendeléséből az
3590 3,8 | határoztak, hogy Ferondót a tisztítóhelyről nyomban
3591 3,8 | teherbe. Tehát az apátúr a következő éjszakán elváltoztatott
3592 3,8 | tetszett, hogy visszatérj a világba: ha pedig oda visszatérsz,
3593 3,8 | azaz áldottnak, mivelhogy a szent apátúrnak s feleségednek
3594 3,8 | feleségemnek.~Az apátúr pedig abban a borban, melyet Ferondónak
3595 3,8 | s mikor megpillantotta a koporsónak valamely résén
3596 3,8 | koporsónak valamely résén által a napvilágot, melyet már
3597 3,8 | erővel feszítette neki fejét a koporsó fedelének, hogy
3598 3,8 | hamarosan fel is emelte: erre a barátok, kik éppen a reggeli
3599 3,8 | erre a barátok, kik éppen a reggeli imádságot mondották,
3600 3,8 | hogy már jön is kifelé a sírboltból; miért is valamennyien
3601 3,8 | Fiacskáim, ne féljetek, hozzátok a keresztet s a szenteltvizet,
3602 3,8 | hozzátok a keresztet s a szenteltvizet, s jertek
3603 3,8 | mit kíván mutatni nekünk a mindenható Isten.~És ekképpen
3604 3,8 | cselekedtek. Ferondo kimászott a koporsóból, holthalaványan,
3605 3,8 | nékem kinyilatkoztatott, a magad és Szent Benedek és
3606 3,8 | imádságai megszabadítottak a tisztítóhelyről és visszahoztak
3607 3,8 | áldjon meg érette mind a két kezével most és mindenkoron.~
3608 3,8 | az apátúr egyedül maradt a barátokkal, úgy tett, mintha
3609 3,8 | áhítatosan énekeljék el a Misereré-t. Ferondo visszatért
3610 3,8 | mesét, hogy miképpen vagyon a tisztítóhelyen, s az egész
3611 3,8 | fiúgyermeket szült, ki is a Benedek nevet kapta. Ferondo
3612 3,8 | ejthette, szívesen találkozott a szent apátúrral, ki oly
3613 3,9 | befejezte novelláját, már csak a Királynőnek kellett novellát
3614 3,9 | nem kívánta csorbítani. A Királynő tehát nem akart
3615 3,9 | attól tartok, hogy ez lesz a sorsuk azoknak, melyeket
3616 3,9 | sorsuk azoknak, melyeket még a mai napon el kell mondanunk.
3617 3,9 | lesz, elmesélem nektek, mi a megszabott tárgy szerint
3618 3,9 | illett volna; midőn pedig a gróf meghalt, és Beltramót
3619 3,9 | gróf meghalt, és Beltramót a király gondjaira adta, az
3620 3,9 | Párizsba kellett mennie; emiatt a leányka egészen kétségbeesett:
3621 3,9 | növekedett -, fülébe jutott a hír, hogy Franciaország
3622 3,9 | rontottak rajta: miért is a király kétségbeesésében
3623 3,9 | Módfelett megörvendett ennek a leány, és eszébe vette,
3624 3,9 | Párizsba menjen, hanem ha ez a nyavalya csakugyan az, minek
3625 3,9 | akkor könnyen úgy fordulhat a dolog, hogy megnyeri Beltramót
3626 3,9 | Beltramót; annak utána pedig a királynak színe elé járult,
3627 3,9 | meg néki kegyesen baját. A király látván, mely szép
3628 3,9 | s megmutatta neki. Amint a leány a sebet meglátta,
3629 3,9 | megmutatta neki. Amint a leány a sebet meglátta, nyomban
3630 3,9 | fájdalmat okoznék neked.~A király fitymálkodott magában
3631 3,9 | király fitymálkodott magában a leány szavain és szólott:~-
3632 3,9 | tudhatja-e fiatal leány azt, mit a világnak legjelesb orvosai
3633 3,9 | ismertek?~Megköszönte hát a leánynak jóakaratát, s feleletül
3634 3,9 | fogadja meg. Mondotta akkor a leány:~- Felséges uram,
3635 3,9 | világéletében híres orvos.~Akkor a király így töprenkedett
3636 3,9 | magában már belenyugodott a próbatételbe, és szólott
3637 3,9 | veled?~- Felség - felelte a lány -, adj mellém őröket;
3638 3,9 | mit adsz jutalmul?~Felelte a király:~- Úgy látom, hajadon
3639 3,9 | szerzek neked.~Mondta erre a leány:~- Felség, valóban
3640 3,9 | természetesen sem fiaid közül, sem a királyi családból senkit
3641 3,9 | családból senkit nem kérek.~A király pedig nyomban megígérte,
3642 3,9 | hogy teljesíti kérését. A leány pedig megkezdte a
3643 3,9 | A leány pedig megkezdte a gyógyítást, és hamarosan,
3644 3,9 | gyógyítást, és hamarosan, még a megszabott időnek előtte,
3645 3,9 | időnek előtte, visszaadta a királynak egészségét. A
3646 3,9 | a királynak egészségét. A király pedig, mikor érezte,
3647 3,9 | megérdemelted férjedet.~Felelte neki a leány:~- Akkor tehát Felséges
3648 3,9 | szeretek.~Kemény dolognak vélte a király, hogy éppen ezt kell
3649 3,9 | felnövekedtél, s ember vagy a talpadon: azt akarjuk, hogy
3650 3,9 | kisasszony?~Felelte pedig a király:~- Ez itten, ki orvosságaival
3651 3,9 | Beltramo ismerte és látta már a leányt, s ámbár gyönyörűnek
3652 3,9 | feleségül.~Szólott akkor a király:~- Tehát azt akarod,
3653 3,9 | bizony megnyugszol - szólott a király -, mivelhogy eme
3654 3,9 | Beltramo elhallgatott, a király pedig nagy készülődést
3655 3,9 | nagy készülődést rendelt a menyegzői ünnepségre. Mikor
3656 3,9 | napja elérkezett, Beltramo a királynak színe előtt -
3657 3,9 | ugyan - feleségül vette a leányt, ki tulajdon magánál
3658 3,9 | mányába, és ottan megtartani a nászéjszakát, a királyt
3659 3,9 | megtartani a nászéjszakát, a királyt pedig kérte, hogy
3660 3,9 | pedig hírét vette, hogy a firenzeiek háborúskodnak
3661 3,9 | firenzeiek háborúskodnak a Siena-beliekkel, elhatározta,
3662 3,9 | felesége nemigen örvendezett a dolog eme fordulásán, és
3663 3,9 | eme fordulásán, és abban a reményben, hogy ügyes viselkedésével
3664 3,9 | időn által nem volt gróf a tartományban: annak okáért
3665 3,9 | és keményen ócsárolták a grófot, hogy nincs megelégedve
3666 3,9 | által megjelentette ezt a grófnak, hogy ha miatta
3667 3,9 | üzenje meg neki, akkor ő a kedvéért eltávozik onnét.
3668 3,9 | onnét. Üzente erre gorombán a gróf: „Felőlem tehet, amit
3669 3,9 | hiedelme szerint abban rejlett. A lovagok megértették, mely
3670 3,9 | asszonyhoz, s megjelentették neki a választ.~Az asszony fölöttébb
3671 3,9 | mindent meg nem tett már a grófnak szerelméért, és
3672 3,9 | értésökre adta, mi lett a dolognak vége; végezetül
3673 3,9 | itteni tartózkodása miatt a gróf örökös száműzetésben
3674 3,9 | száműzetésben legyen, hanem az a terve, hogy életének hátralevő
3675 3,9 | kérte őket, vegyék kezökbe a tartomány őrzését és kormányzását,
3676 3,9 | őrzését és kormányzását, és a grófnak megjelentsék, hogy
3677 3,9 | ismert, mégis megkérdezte a derék fogadós asszonytól,
3678 3,9 | kicsoda ez.~Felelte erre a fogadós asszony:~- Ez valamely
3679 3,9 | szerelmes valamely leányba itt a szomszédságban, ki ugyan
3680 3,9 | eme gróf annyira sóvárog.~A grófné szívesen fogadta
3681 3,9 | grófné szívesen fogadta ezt a felvilágosítást, s minekutána
3682 3,9 | és nevét ama hölgynek és a leánynak, kit a gróf szeretett,
3683 3,9 | hölgynek és a leánynak, kit a gróf szeretett, s valamely
3684 3,9 | szeretne vele szót váltani. A nemes hölgy felkelt, és
3685 3,9 | valamelyik szobába és leültek, a grófné pedig ekképpen fogott
3686 3,9 | látom, mostoha gyermeke vagy a sorsnak, akárcsak jómagam,
3687 3,9 | úton-módon javítani állapotján. A grófné pedig folytatta:~-
3688 3,9 | mindent, amit akarsz - felelte a nemes hölgy -, mivel majd
3689 3,9 | soha meg nem csallak.~Akkor a grófné elmondotta először
3690 3,9 | mi minden esett meg vele a mai napig s méghozzá olyképpen,
3691 3,9 | méghozzá olyképpen, hogy a nemes hölgy hitelt adott
3692 3,9 | fölöttébb megesett rajta a szíve. A grófné pedig, minekutána
3693 3,9 | megesett rajta a szíve. A grófné pedig, minekutána
3694 3,9 | hallottam, hogy férjem, a gróf, halálosan szerelmes
3695 3,9 | szerelmes leányodba.~Felelt erre a nemes hölgy:~- Madonna,
3696 3,9 | Madonna, én nem tudom, vajon a gróf szerelmes-e leányomba,
3697 3,9 | kívánsz?~- Madonna - felelte a grófné -, megmondom neked.
3698 3,9 | tisztességgel férjhez adjad.~A hölgynek, mivel nagy ínségben
3699 3,9 | jónak vélsz.~Szólott akkor a grófné:~- Azt kívánom, hogy
3700 3,9 | cselédeddel üzend meg férjemnek, a grófnak, hogy leányod kész
3701 3,9 | lesz gyűrűje, s karomon a gyermek, kit tőle fogantam,
3702 3,9 | köszönhetem.~Gondolkodóba esett a nemes hölgy eme dolgon,
3703 3,9 | tisztes dolog hozzásegíteni a jó asszonyt, hogy visszanyerje
3704 3,9 | fejét ilyesmire, megbízván a grófné jóságos és becsületes
3705 3,9 | nagy óvatos titkolódzással, a grófné meghagyása szerint
3706 3,9 | grófné meghagyása szerint a gyűrűt is megkapta (ámbár
3707 3,9 | gyűrűt is megkapta (ámbár a gróf nehezen vált meg tőle),
3708 3,9 | tőle), és leánya helyében a grófnét is mesteri módon
3709 3,9 | grófnét is mesteri módon a grófnak ágyába juttatta.
3710 3,9 | ölelkezéseikben, melyeket a gróf oly forrón kívánt,
3711 3,9 | fogant, miként későbben a szülés nyilván megmutatta.
3712 3,9 | szülés nyilván megmutatta. A nemes hölgy pedig nem csupán
3713 3,9 | ez egyszer boldogította a grófnét férjének öleléseivel,
3714 3,9 | szerzett róla tudomást; a gróf pedig szentül hitte,
3715 3,9 | szentül hitte, hogy azzal a leánnyal volt együtt, kit
3716 3,9 | drágaságokat ajándékozott, melyeket a grófné gondosan megőrzött.
3717 3,9 | eme szolgálattal terhelni a nemes hölgyet, hanem szólott
3718 3,9 | aztán eltávozom innét.~A nemes hölgy azt felelte,
3719 3,9 | cselekedni. Felelte erre a grófné:~- Madonna, ennek
3720 3,9 | kell cselekednem.~Akkor a nemes hölgy, mivel az ínség
3721 3,9 | leányának hozományaképpen. A grófné észrevette pironkodását,
3722 3,9 | megértek ugyanannyit; ezen a nemes hölgy kimondhatatlanul
3723 3,9 | telhetőleg köszönetet mondott a grófnénak, ki is elbúcsúzván
3724 3,9 | elbúcsúzván tőle, visszatért a fogadóba. Hogy pedig Beltramónak
3725 3,9 | személyében jönni házába, a nemes hölgy leányával együtt
3726 3,9 | leányával együtt kiment a környékre, szüleinek házába;
3727 3,9 | minekutána hírét vette, hogy a grófné eltávozott onnét.
3728 3,9 | eltávozott onnét. Mikor a grófnénak fülébe jutott,
3729 3,9 | nyugodott, tudakozódott a gróf és annak holléte felől,
3730 3,9 | S mikor hallotta, hogy a gróf palotájában egybegyülekezett
3731 3,9 | két fiacskájával, fölment a terembe, a tömegben előrefurakodott
3732 3,9 | fiacskájával, fölment a terembe, a tömegben előrefurakodott
3733 3,9 | előrefurakodott odáig, hol a grófot látta, s lábaihoz
3734 3,9 | szólott ekképpen:~- Uram, én a te szerencsétlen feleséged
3735 3,9 | hosszú időn által jártam a világot, csakhogy te hazatérhess,
3736 3,9 | szabtál: íme, karomon itt a fiad, nem is egy, hanem
3737 3,9 | egy, hanem kettő, és itt a gyűrűd. Ideje hát, hogy
3738 3,9 | feleségül magadhoz fogadj engem.~A gróf ennek hallatára fölöttébb
3739 3,9 | meghökkent, s megismerte a gyűrűt és fiait is, mivelhogy
3740 3,9 | Hogyan történhetett ez?~A grófné mind a grófnak, mind
3741 3,9 | történhetett ez?~A grófné mind a grófnak, mind a többi jelenlévőnek
3742 3,9 | grófné mind a grófnak, mind a többi jelenlévőnek fölöttébb
3743 3,9 | esett meg vele. Ebből pedig a gróf megismervén, hogy felesége
3744 3,9 | állhatatosságát és értelmességét, meg a két gyönyörű kisfiút: hogy
3745 3,9 | alattvalójának, kik kérlelték, hogy a grófnét immár törvényes
3746 3,9 | kemény konokságát, fölemelte a földről a grófnét, megölelte
3747 3,9 | konokságát, fölemelte a földről a grófnét, megölelte és megcsókolta,
3748 3,9 | elismerte törvényes hitvesének, a gyermekeket pedig fiainak.
3749 3,10| az ördögöt visszakergetni a pokolba; ~annak utána elviszik
3750 3,10| buzgón figyelt, látta, hogy a Királynő novellája véget
3751 3,10| az ördögöt visszakergetni a pokolba; annak okáért hát
3752 3,10| Ámor szívesebben lakozik a ragyogó palotákban és pompás
3753 3,10| és pompás termekben, mint a szegényes kunyhókban, azért
3754 3,10| hatalma vagyon.~ ~Hogy tehát a tárgyra térjek, elmondom:
3755 3,10| volt ugyan keresztény, de a városbéli számos keresztényektől
3756 3,10| fölöttébb magasztalni hallotta a keresztény hitet és istentiszteletet,
3757 3,10| megkérdezte, miképpen lehet a legzavartalanabb módon Istennek
3758 3,10| pusztaságába visszavonultak. A leány, ki együgyűcske volt,
3759 3,10| embert lelt az ajtóban, ki a leány láttára elcsodálkozván,
3760 3,10| hogyan kell szolgálnia neki. A derék ember látván, mely
3761 3,10| mely fiatal és igen szép a leány, attól félt, hogy
3762 3,10| őhozzá.~És útbaigazította. A leány pedig, hogy ahhoz
3763 3,10| feltette néki is ugyanazt a kérdést, melyet a többieknek
3764 3,10| ugyanazt a kérdést, melyet a többieknek feltett. Ki is
3765 3,10| akarván vetni, nem küldötte el a leányt a többiek módjára,
3766 3,10| nem küldötte el a leányt a többiek módjára, hanem magánál
3767 3,10| hamarosan harcba szállottak a kísértések az ő erejével;
3768 3,10| gondolatait és imádságait és a sanyargatásokat, és kezdette
3769 3,10| sanyargatásokat, és kezdette a leánynak fiatalságára és
3770 3,10| miféle utat-módot válasszon a leány dolgában, hogy az
3771 3,10| próbálkozott, de megtudta, hogy a leánynak még nem volt dolga
3772 3,10| pedig megértette vele, hogy a legnagyobb szolgálat, melyet
3773 3,10| az ördögöt visszakergeti a pokolba, melyre az Úristen
3774 3,10| az Úristen kárhoztatta. A leány megkérdezte, hogyan
3775 3,10| meztelen maradt, s ugyancsak a leányt is levetkőztette,
3776 3,10| magával szemben letérdeltette a leányt. Mivel pedig ebben
3777 3,10| leányt. Mivel pedig ebben a helyzetben Rusticóban mind
3778 3,10| mind magasabbra csapott a gerjedelem a leány remek
3779 3,10| magasabbra csapott a gerjedelem a leány remek szépségének
3780 3,10| szépségének láttán, elkövetkezett a testnek feltámadása, melynek
3781 3,10| elviselni.~Szólott akkor a leány:~- Ó, hála légyen
3782 3,10| Felelte Rustico:~- Benned van a pokol, és mondom neked,
3783 3,10| rajtam, hogy megengeded ezt a pokolba küldenem, fölöttébb
3784 3,10| mint mondottad.~Felelte a leány jóhiszemben:~- Ó,
3785 3,10| atyám, hahogy bennem vagyon a pokol, legyen a te kedved
3786 3,10| bennem vagyon a pokol, legyen a te kedved szerint.~Szólott
3787 3,10| akképpen szólván, odavezette a leányt szegényes ágyához,
3788 3,10| ördögöt börtönbe kergessék. A leány, ki soha életében
3789 3,10| egyébről nem is szólván, még a pokolnak is fájdalmat okoz,
3790 3,10| hatszor visszakergették a pokolba, olyannyira, hogy
3791 3,10| ez egyszer úgy kiverték a fejéből a gőgjét, hogy békességben
3792 3,10| egyszer úgy kiverték a fejéből a gőgjét, hogy békességben
3793 3,10| békességben elnyugodott. Azonban a következő napokban gőgje
3794 3,10| többször is visszatért, a leány pedig mindig engedelmesen
3795 3,10| fejéből, s úgy esett, hogy a játék kezdett megtetszeni
3796 3,10| Istennek szolgálatjára.~A leány pedig eme dolog kedvéért
3797 3,10| közben pedig mondá egyszer a leány:~- Rustico, én nem
3798 3,10| miért menekül az ördög a pokolból; mivelhogy ha olyan
3799 3,10| volna benne, amily szívesen a pokol befogadja és tartja,
3800 3,10| ki nem menne.~Mivel pedig a leány gyakorta hívogatta
3801 3,10| okáért kezdte mondogatni a leánynak, hogy az ördögöt
3802 3,10| szünetre kényszerítette a leányt. Ez pedig, mikor
3803 3,10| ekképpen:~- Rustico, ha a te ördögöd már meg vagyon
3804 3,10| poklommal segítettem kiverni a gőgöt te ördögöd fejéből.~
3805 3,10| oroszlán torkába; mivel pedig a leány úgy érezte, hogy nem
3806 3,10| között ím ez vita folyt a túlságos vágyakozás és a
3807 3,10| a túlságos vágyakozás és a csekély erő miatt, történt,
3808 3,10| midőn hírét vette, hogy a leány él, keresésére indult,
3809 3,10| Rustico nagy örömére s a leány nagy ellenkezésével
3810 3,10| Capsába, és feleségül vette, s a leánnyal együtt örökölte
3811 3,10| leánnyal együtt örökölte a roppant vagyont, még minekelőtte
3812 3,10| vagyont, még minekelőtte a törvényszék lefoglalta volna
3813 3,10| atyjának hagyatékát azon a címen, hogy örökös nélkül
3814 3,10| miképpen szolgált az Istennek a pusztaságban, mivel Neerbal
3815 3,10| pokolra kergetni az ördögöt?~A leány pedig szavakkal és
3816 3,10| Aztán szájról szájra járt a dolog a városban, s közmondás
3817 3,10| szájról szájra járt a dolog a városban, s közmondás lett
3818 3,10| kergetik az ördögöt: ez a közmondás pedig eljutott
3819 3,10| közmondás pedig eljutott innen a tengerentúlra, s még ma
3820 3,10| is nevetésre csiklandozta a tisztes hölgyeket, oly vidámnak
3821 3,10| Miért is, midőn végére ért, a Királynő látván, hogy uralkodásának
3822 3,10| Mindjárt meglátjuk, vajon a farkas jobban tudja-e vezetni
3823 3,10| farkas jobban tudja-e vezetni a bárányokat, mint ahogy a
3824 3,10| a bárányokat, mint ahogy a bárányok vezették a farkasokat.~
3825 3,10| ahogy a bárányok vezették a farkasokat.~Filostrato ennek
3826 3,10| rám hallgattatok volna, a farkasok megtanították volna
3827 3,10| farkasok megtanították volna a bárányokat, miképpen kell
3828 3,10| kaptad volna vissza akkor a szavadat, mikor a csontjaid
3829 3,10| akkor a szavadat, mikor a csontjaid már maguktól is
3830 3,10| csípésére ugyanannyi szúrás a felelet, abbahagyta a tréfálko
3831 3,10| szúrás a felelet, abbahagyta a tréfálkozást, és nekifogott
3832 3,10| tréfálkozást, és nekifogott a rábízott uralkodásnak. Elhívatta
3833 3,10| szerint illendő volt, s a társaságnak megelégedésére
3834 3,10| lehetett; annak utána pedig a hölgyekhez fordulván, ekképpen
3835 3,10| Szerelmetes hölgyeim, mióta a jót a rossztól megkülönböztetni
3836 3,10| Szerelmetes hölgyeim, mióta a jót a rossztól megkülönböztetni
3837 3,10| szerencsétlenségemre valamelyiteknek a szépsége miatt mindig rabja
3838 3,10| aki fején találta ezzel a szöget, eme nevet, melyen
3839 3,10| felkelt helyéből, s mind a vacsora idejéig elbocsátotta
3840 3,10| vacsora idejéig elbocsátotta a társaságot.~A kert pedig
3841 3,10| elbocsátotta a társaságot.~A kert pedig oly szép és elragadó
3842 3,10| gyönyörűséget leljen. Sőt mivel a nap még nem tűzött forrón,
3843 3,10| tűzött forrón, s ekképp a dolog nem esett nehezökre,
3844 3,10| dolog nem esett nehezökre, a hölgyek közül némelyek kergetni
3845 3,10| némelyek kergetni kezdték a gidákat és a tengeri nyulakat
3846 3,10| kergetni kezdték a gidákat és a tengeri nyulakat és a többi
3847 3,10| és a tengeri nyulakat és a többi állatokat, melyek
3848 3,10| többi állatokat, melyek a kertben voltak, s melyek,
3849 3,10| s egyszerre csak eljött a vacsorának órája; minekutána
3850 3,10| órája; minekutána tehát a szökőkút mellett megterítették
3851 3,10| eléneklem.~Felelte erre a Király:~- Csak szép és kedves
3852 3,10| énekelni kezdett: miközben a többiek rá-ráénekeltek,
3853 3,10| is lássa végre~Némi jelét a roppant~Szépségnek, mely
3854 3,10| roppant~Szépségnek, mely örök a közelébe;~De mégse vesznek
3855 3,10| boldog tűben égett,~S... a szép idő, mulóban,~Adott
3856 3,10| s visszatekintve látom~A bánatból, melyet a sors
3857 3,10| látom~A bánatból, melyet a sors rám mére,~Régi boldog
3858 3,10| várnék.~Gyásznép volt az a násznép!~Haltam volna meg
3859 3,10| ki már az Úr előtt állsz: a magasból~Tekints le kegyesen,
3860 3,10| Tedd, hogy életre keljen~A láng, mely benned égett,~
3861 3,10| helyén szólanom. Ennek utána a Király számos fáklyát gyújtatott,
3862 3,10| gyújtatott, s parancsára a fűben és a virágok között
3863 3,10| s parancsára a fűben és a virágok között még más hölgyek
3864 3,10| hölgyek is énekeltek, mígnem a csillagok, melyek fenn ragyogtak,
3865 3,10| szobájába térjen.~Végződik a Dekameron harmadik napja~
3866 4 | Negyedik nap~VÉGZŐDIK A DEKAMERON HARMADIK NAPJA, ~
3867 4 | HARMADIK NAPJA, ~ÉS KEZDŐDIK A NEGYEDIK, MELYEN FILOSTRATO ~
3868 4 | ALATT OLY EMBEREKRŐL FOLYIK A SZÓ,~KIKNEK SZERELME SZERENCSÉTLEN
3869 4 | dühöngő és forró szele csak a magas tornyokat vagy az
3870 4 | mindenképpen ügyeltem, s nem csupán a síkon, hanem a legmélyebb
3871 4 | nem csupán a síkon, hanem a legmélyebb völgyben róttam
3872 4 | szemügyre veszi, melyeket én a forrás megnevezése nélkül
3873 4 | prózában írtam meg, hanem a lehetőséghez képest szerény
3874 4 | érteni, mennyire igaz, mit a bölcsek mondani szoktak,
3875 4 | bölcsek mondani szoktak, hogy a világi dolgok között csupán
3876 4 | világi dolgok között csupán a nyomorúságnak nincsen irigye.~
3877 4 | sokkal okosabban tenném, ha a Múzsákkal tölteném időmet
3878 4 | Múzsákkal tölteném időmet a Parnasszuson, mint hogy
3879 4 | tástokon fáradozom. Isten a tanúm, hogy én az ilyesmiket
3880 4 | az orrukra -, hogy csak a kisujjokat kellene megmozdítaniok,
3881 4 | nének engemet; ezzel pedig a ti erőtők, bármily nagy
3882 4 | csonkán, nehogy olybá tűnjék a dolog, mintha magam novelláit
3883 4 | novelláit be akarnám csempészni a fent bemutatott előkelő
3884 4 | mindenkivel megesik, hogy a jó asszony elköltözött ez
3885 4 | talán kétesztendős volt. A férj oly vigasztalan volt
3886 4 | semmi áron nem vállalja a világi életet, hanem Istennek
3887 4 | minden vagyonát kiosztotta a szegények között, s idővesztegetés
3888 4 | idővesztegetés nélkül felment a Szamár-hegyre, ottan valamely
3889 4 | az örök élet és Isten és a szentek dicsőségéről szólott
3890 4 | nem mutatott. Szokása volt a derék embernek néhanapján
3891 4 | Történt pedig, hogy midőn a fiú már tizennyolc esztendős
3892 4 | megmondotta neki. Szólott erre a fiú:~- Atyám, te immár öreg
3893 4 | ember vagy, s nemigen bírod a fáradalmat; miért nem viszel
3894 4 | vagyok, s jobban bírom nálad a fáradalmakat, annak utána
3895 4 | hahogy nincs ellenedre.~A derék ember meggondolván,
3896 4 | Istennek szolgálatjához, hogy a világ hiúságai bizonyára
3897 4 | akadt ottan, magával vitte a fiút. Ottan az ifjú, látván
3898 4 | fiút. Ottan az ifjú, látván a palotákat, a házakat, a
3899 4 | ifjú, látván a palotákat, a házakat, a templomokat s
3900 4 | a palotákat, a házakat, a templomokat s minden egyéb
3901 4 | mást kérdezett. S miközben a fiú ekképpen kérdezgetett,
3902 4 | felelt:~- Fiacskám, süsd a földre szemedet, rájok se
3903 4 | dolgok ezek.~Kérdezte akkor a fiú:~- De mi a nevök?~Az
3904 4 | Kérdezte akkor a fiú:~- De mi a nevök?~Az apja, hogy az
3905 4 | ekképpen felelt:~- Ezeknek liba a nevök.~Csodálatos dolog!
3906 4 | szólván:~- Hát ilyenek a gonosz dolgok?~- Úgy bizony -
3907 4 | kell tömni őket.~És abban a pillanatban megismerte,
3908 4 | megismerte, hogy hatalmasabb a természetnek ereje, mint
3909 4 | megbánta, hogy magával vitte a fiút Firenzébe.~ ~Minekutána
3910 4 | szólván arról, hogy ismerik a szerelmes csókokat, a kéjes
3911 4 | ismerik a szerelmes csókokat, a kéjes öleléseket és a gyönyörűséges
3912 4 | csókokat, a kéjes öleléseket és a gyönyörűséges összeolvadásokat,
3913 4 | aki nem érzi és nem ismeri a természetes hajlandóság
3914 4 | hogy nem tudják, miképpen a hagymának fehér ugyan a
3915 4 | a hagymának fehér ugyan a feje, de zöld a szára.~Ám
3916 4 | fehér ugyan a feje, de zöld a szára.~Ám hagyjuk a tréfát;
3917 4 | zöld a szára.~Ám hagyjuk a tréfát; ezeknek azt felelem,
3918 4 | gyönyörűségemet lelem azokban a teremtésekben, kiknek tetszését
3919 4 | okoskodásom irányától, belevonnám a történelmet is, és bizonyságát
3920 4 | erejökkel iparkodtak tetszeni a nőknek; ha pedig azok nem
3921 4 | takarodjanak és tanulják meg. Hogy a Múzsákkal kellene időznöm
3922 4 | Múzsákkal kellene időznöm a Parnasszuson, arra csak
3923 4 | folytonosan sem mi nem mulathatunk a Múzsákkal, sem azok velünk,
3924 4 | teremtéseken legelteti szemét. A Múzsák nők, s ámbátor a
3925 4 | A Múzsák nők, s ámbátor a nők nem művelhetik azt,
3926 4 | nem művelhetik azt, mit a Múzsák művelnek, mégis szem
3927 4 | Nem is szólván arról, hogy a nők már számtalanszor versre
3928 4 | versre ihlettek engem, holott a Múzsák soha egyetlen versre
3929 4 | tisztességéért, melyben a nők vannak velök; miért
3930 4 | novellák megírásában sem a Parnasszus hegyétől, sem
3931 4 | Parnasszus hegyétől, sem a Múzsáktól én el nem távolodom,
3932 4 | Menj, keresd meg kenyeredet a novelláidban.” És bizony
3933 4 | már több kenyeret leltek a költők ő meséikben, mint
3934 4 | elpusztultak.~Minek is szaporítsam a szót? Csak kergessenek el
3935 4 | szerint el tudom viselni a szükséget is, mint a bőséget,
3936 4 | viselni a szükséget is, mint a bőséget, s éppen ezért senki
3937 4 | írtam, elismerem, hogy jogos a kifogásuk, s igyekezném
3938 4 | meggyőződésökben, ragaszkodom a magaméhoz, s viszont azt
3939 4 | Istennek segedelmével és a tiétekkel, melyben bizakodom,
3940 4 | nekifeszítvén vállaimat a szélnek, csak hadd fújjon
3941 4 | porszemmel történik, melyet a tomboló forgószél vagy fel
3942 4 | forgószél vagy fel sem ver a földről, vagy ha fel is
3943 4 | ha fel is ver, felröpíti a magasba, gyakorta az emberek
3944 4 | kik benneteket szeretünk, a természet parancsa szerint
3945 4 | Ahhoz pedig, hogy valaki a természet törvényeivel szembeszálljon,
3946 4 | álljanak tovább azon fagyosan, a maguk szája íze szerint
3947 4 | oda, honnét kiindultunk, s a megkezdett rendben folytatnunk
3948 4 | folytatnunk dolgunkat.~ ~A nap már minden csillagot
3949 4 | csillagot elűzött az égről, a földről pedig elűzte az
3950 4 | egész társaságát; kimentek a szépséges kertbe, s ottan
3951 4 | vacsoráztak. Mivel pedig a nap már delelőre hágott,
3952 4 | szundítottak, s felkelvén, a szokott módon letelepedtek
3953 4 | szokott módon letelepedtek a szép szökőkút mellett, hol
3954 4 | Fiammettának, hogy kezdje meg a novellák sorát; ez pedig
3955 4,1 | mind az elbeszélőnek, mind a hallgatónak meg ne induljon
3956 4,1 | hogy némiképpen mérsékelje a múlt napok vigasságát; de
3957 4,1 | gyengéden szerette, mint apa a leányát még soha, és eme
3958 4,1 | mellől elbocsássa, holott a leány már jó néhány esztendeje
3959 4,1 | Még nem született asszony a világra, kinek hozzá fogható
3960 4,1 | egymást nagy titokban, s a fiatalasszony semmit oly
3961 4,1 | nem ok nélkül adta neki a hölgy, s nem ok nélkül szólott
3962 4,1 | ekképpen. Elment tehát, s a náddal lakásába tért, és
3963 4,1 | cselekednie, s akkor ő volt a világ legboldogabb embere,
3964 4,1 | az megjelölt. Volt pedig a fejedelem palotájának oldalában
3965 4,1 | palotájának oldalában egy barlang a hegybe vágva, melyet nagy
3966 4,1 | előtte vájtak abban; ez a barlang csupán a hegybe
3967 4,1 | abban; ez a barlang csupán a hegybe vágott kürtőn által
3968 4,1 | kapott némi világosságot. Ezt a kürtőt pedig, mivel a barlangban
3969 4,1 | Ezt a kürtőt pedig, mivel a barlangban soha ember nem
3970 4,1 | barlangban soha ember nem járt, a hegyoldalban burjánzó gaz
3971 4,1 | tüskebokor egészen benőtte; a barlangba titkos lépcsőn
3972 4,1 | lépcsőn lehetett lejutni, mely a palota egyik földszinti
3973 4,1 | éppen az asszony lakott; de a lépcsőt hatalmas ajtó zárta.
3974 4,1 | hatalmas ajtó zárta. Erről a lépcsőről pedig, mivel már
3975 4,1 | ne venné, eszébe juttatta a szerelmes asszonynak; ki
3976 4,1 | kinyitotta és egyedül leszállott a barlangba, és látta a kürtőt,
3977 4,1 | leszállott a barlangba, és látta a kürtőt, Guiscardóhoz juttatta
3978 4,1 | ama kürtőnek távolságát a földtől. Guiscardo, hogy
3979 4,1 | köpönyeget öltvén magára, hogy a tüskebokrok össze ne szurkálják,
3980 4,1 | dolgába bele nem avatván, a következő éjszakán odament
3981 4,1 | következő éjszakán odament a kürtőhöz, s a kötélnek egyik
3982 4,1 | éjszakán odament a kürtőhöz, s a kötélnek egyik végét rácsomózván
3983 4,1 | valamely zömök fatörzsre, mely a kürtő nyílásánál nőtt, a
3984 4,1 | a kürtő nyílásánál nőtt, a kötélen leereszkedett a
3985 4,1 | a kötélen leereszkedett a barlangba, és várta az asszonyt.
3986 4,1 | kinyitotta az ajtót, leszállott a barlangba, hol már ottan
3987 4,1 | maradjanak, Guiscardo visszament a barlangba, az asszony pedig
3988 4,1 | éjszaka beálltával felkúszott a kötélen, s a kürtőn keresztül,
3989 4,1 | felkúszott a kötélen, s a kürtőn keresztül, amerre
3990 4,1 | fogva sűrűn járta azt.~De a sors megirigyelte eme hosszú
3991 4,1 | gyászos siralomra fordította a két szerelmes boldogságát.
3992 4,1 | Ghismonda volt neve, éppen a kertben időzött udvari hölgyeivel;
3993 4,1 | hölgyeivel; ahogy tehát belépett a szobába, miközben senki
3994 4,1 | leányának mulatását, s mivel a szobának ablakát zárva,
3995 4,1 | félrehúzva lelte, leült a sarokban az ágy lábánál
3996 4,1 | támasztván fejét, s magára húzván a függönyt, mintha csak szántszándékkal
3997 4,1 | Guiscardót, otthagyta hölgyeit a kertben, csöndesen visszalopódzkodott
3998 4,1 | tartozó kötelessége gyanánt. A két szerelmes, szokása szerint,
3999 4,1 | ágyból, Guiscardo visszatért a barlangba, az asszony pedig
4000 4,1 | az asszony pedig kiment a szobából. Annak utána Tancredi,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10500 | 10501-10609 |