Nap,  Novella

1  2,4|            való napon számtalanszor hívta a halált, mivelhogy szíve
2  2,7|     éjszakákra, hanem gyakorta maga hívta a férfit, nem ugyan szavakkal,
3  4,1| szerencsétlenségére éppen ama napon hívta magához Guiscardót, otthagyta
4  4,3|   barátjokká vált, egy napon házába hívta őket és mondotta nekik:~-
5  4,6|           és rémülten elszaladt, és hívta szolgálóját, ki be volt
6  5,1|            hogy Efigenia is e néven hívta őt, tisztes végre akarván
7  8,6|        pillantott és szinte zokogva hívta őket, mondván:~- Jaj, cimborák,
8  8,7|             azon este éppen magához hívta kedvesét, s minekutána jókedvben
9  9,2|        sejtett, egyik éjjel magához hívta az ifjút; mit is nyomban