Nap,  Novella

1  2,3 |    szüntelenül egyik embertől elveszi, s a másiknak adja oda azokat;
2  2,9 |      hozatja, ~hol is a csaló elveszi büntetését, maga pedig újból
3  2,9 |    urára; mivelhogy szeretője elveszi becsületét, s egyúttal hazugsággal
4  4,3 |        a harag tehát eszünket elveszi, lelkünk szemét sötétségbe
5  5,8 |      mégpedig olyképpen, hogy elveszi feleségül. A leány, ki tudta:
6  7,6 |      mondják, hogy a szerelem elveszi az embernek eszét, és a
7 10,3 | akaratom ellenére a természet elveszi tőlem. Csekély ajándok száz
8 10,6 |   leányt, hanem mind a kettőt elveszi atyjoktól, és akkor szerelmét
9 10,10|    szerint választ feleséget, elveszi egyik parasztnak a leányát, ~