Nap,  Novella

1  1,1 |   hogy mindenek láthassák és eléje járulhassanak. Annak utána
2  1,7 |      hahogy oly időben járul eléje kérésével, mikor az apátúr
3  1,9 |     gyávaságáért; és zokogva eléje járult, s így szólott hozzá:~-
4  3,1 |  vágatott vele; azután pedig eléje állította a szamarat, és
5  3,5 | látván, hogy az ifjú feláll, eléje ment, s mosolyogva mondta:~-
6  4,6 |      elé járult, és zokogván eléje vetette magát, és szólott
7  5,10|      már,~Hogy lelkemet égőn eléje tárom,~S e tűz már el nem
8  9,8 |    mihelyt meglátta, nyomban eléje ugrott, s nagyot csapott
9 10,10|    szegényesen, vidám arccal eléje lépett szólván:~- Isten