Nap,  Novella

1  2,7 |     döfnek a férfiak, szinte megbánta, hogy nem engedett előbb
2  2,8 |  érezte, hogy a végét járja, megbánta minden bűnét, s alázatosan
3  4   |      ő minden igyekezete, és megbánta, hogy magával vitte a fiút
4  5,1 |       de a sors, mintha csak megbánta volna ama csapást, mellyel
5  5,6 | kegyetlen szándokáról, hanem megbánta azt is, mit eddig művelt;
6  5,7 |     halott, kimondhatatlanul megbánta, amit cselekedett, mert
7  8,2 |      bolondot cselekedett, s megbánta, hogy otthagyta a köpönyegét;
8 10,10|    utána ürügyül veti, ~hogy megbánta házasságát, és azzal a szesszel,