Nap,  Novella

1  2,8 |       neki, annak utána pedig fölemelte. S miután sorra mind a hárman
2  2,8 |       őt; és könnyes szem­mel fölemelte, mivelhogy térdre bocsátkozott
3  3,9 | levetkőzte kemény konokságát, fölemelte a földről a grófnét, megölelte
4  4,2 |   angyal pedig megáldotta, és fölemelte és intett neki, hogy feküdjék
5  4,6 |   fakadt, és sírván gyöngéden fölemelte leányát és szólott:~- Leányom,
6  5,1 |   mint bármelyik cselédje, és fölemelte fejét, és kinyitotta szemét;
7  5,10|       És odasietett a kashoz, fölemelte s akkor meglátta az ifjút,
8  9,10|     volt hátra, csak a farok, fölemelte ingét, fogta az ültetőfát,