Nap,  Novella

1  2,9 | láttára s eme szavak hallatára rémülten kiáltott:~- Kegyelem, az
2  3,5 |        mely most minden ízében rémülten remeg színed előtt.~Hogy
3  3,10|     való az én kétségbeesésem:~Rémülten ismerem fel,~Hogy én, sokak
4  4,6 |     szóljon, azon könnyesen és rémülten elszaladt, és hívta szolgálóját,
5  4,8 |        halott ifjúhoz. A férje rémülten felugrott, mécsest gyújtott,
6  7,6 |        lépcső fokán riadtan és rémülten, és kérdezte tőle:~- Mi
7 10,9 |      láttára s velök az apátúr rémülten elrohantak, kiáltozván: „