Nap,  Novella

1  2,1|   kifacsarta kezeit, ujjait és karjait és lábszárait és ezenfelül
2  2,2|        való esze, feléje tárta karjait, hozzálépett, és így szólott:~-
3  2,4| megismerte a ládán kifeszített karjait, mindjárt utána meglátta
4  5,1|     orrát és száját, nyakát és karjait, különösképpen pedig keblét,
5  7,7|  zálogul.~És nyaka köré fonván karjait, szerelmesen megcsókolta,
6  8,7|         mikor pedig felébredt, karjait és lábait úgyszólván meg
7 10,8|    visszatartani Gisippus ifjú karjait magányos helyeken, sötét