Nap,  Novella

1  2,2 | szolgálóleány igen megdicsérte asszonyát emez emberséges jóságáért,
2  2,6 |       kitörő örömmel üdvözölte asszonyát. Midőn tehát az időjárás
3  4,6 |  sóhajtott, magához szorította asszonyát és szólott:~- Jajjaj, lelkem,
4  7,9 |         A szolgáló vigasztalta asszonyát és felkereste Pirrót, kit
5  8,7 |  megijedt, hogy hátha megölték asszonyát, és alig tudta visszafojtani
6  8,7 | tetejébe; mikor megpillantotta asszonyát, ki inkább hasonlított holmi
7  8,10|   kedvességével úgy megejtette asszonyát, hogy az már sem éjjel,