Nap, Novella
1 Besz | törvényül szabta, hogy minden e világi dolog véges legyen,
2 Besz | igen lelohadott, hogy immár e mostani időre nem maradt
3 Besz | merné kétségbe vonni, hogy e vigasztalást, bárminő légyen
4 1 | vezetne utunk. Vegyétek úgy e borzalmas kezdetet, mint
5 1 | észre térítsen bennünket; e pestis alig néhány esztendővel
6 1 | mondott két részéből kezdett e mondott búb hamaridő múltán
7 1 | bekövetkezendő halálnak, akként most e foltok voltak a jelei mindazoknál,
8 1 | a legbiztosabb orvosság e szörnyű baj ellen; és amit
9 1 | bizony Istennek haragja, mely e pestissel büntette az emberek
10 1 | tisztes távolból, azonban e borzalom nyomán oly irtózat
11 1 | halnak meg; és miközben e szolgálatot végezték, gyakorta
12 1 | magokat; mivelhogy pedig e szolgálatot pénzért végezték,
13 1 | mondok, hogy az időknek e viharos járása, mely végigszántott
14 1 | szóval kezdtek mindenféle, e mostoha időket illető dolgokról
15 1 | jussa minden embernek, ki e világra születik, hogy tőle
16 1 | számkivetésbe kergetett, épp e törvényeknek fittyet hánynak,
17 1 | mivelhogy tudják, hogy e törvények végrehajtói meghaltak
18 1 | könnyelműségből beleessünk e bajba, melytől talán valamiképpen
19 1 | örömet és vidámságot, mit e mostani idő csak nyújthat;
20 1 | hahogy hajlandók vagyunk őket e feladatra magunk mellé venni.~
21 1 | melyet előszörre kiszemeltek.~E birtok alacsony dombon feküdt,
22 1 | melyeknek eredményeképp e díszes társaság egybegyűlt,
23 1 | választunk: javallom, hogy e teher és dísz kinek-kinek
24 1 | illesztette; annak utána e koszorú, míg csak a társaság
25 1,1 | Nyilvánvaló, hogy minden e világi dolog veszendő és
26 1,1 | voltak, mint jómagunk, de míg e földön éltek, nagy jámborul
27 1,1 | ember még nem született e föld hátán. Gonoszságát
28 1,1 | Musciatto hatalma és rangja; és e réven több ízben is kíméletet
29 1,1 | rád; ha tehát vállalod ím e feladatot, mivelhogy mostanság
30 1,1 | örököltem, mikor meghalt, s e vagyonnak nagyobb részét
31 1,1 | esett-e meg véletlenül, hogy e harag emberölésre vitt,
32 1,2 | neked szólottam, hol vannak e hitnek különb mesterei és
33 1,2 | különben semmit nem teszek e dologban.~Mikor Giannotto
34 1,3 | örököse, akihez hagyatékából e gyűrű kerül, s a többiek
35 1,5 | fordulván, szólott:~- Asszonyom, e vidéken csupán tyúkok születnek,
36 1,5 | éppolyanok, mint máshol.~A király e szavak hallatára jól megértette,
37 1,5 | s mi a rejtett értelmök e szavaknak; és mivel belátta,
38 1,6 | mint inkább azért, hogy e réven majd firenzei aranyak
39 1,6 | evangéliumot hallott, melyben e szavakat énekelték: Százszorosan
40 1,6 | ébresztett benned szánakozást e mondás?~- Uram - felelte
41 1,7 | bizonyos Cane della Scala urat, e bőkezű férfiút, kit hirtelen
42 1,7 | mondott és nem is üzent semmit e véleménye felől. Mikor Bergamino
43 1,10| beszélgetéseket. S éppen azért, mivel e mondások rövidek és csattanósok,
44 1,10| szégyenünk ez nekünk és e világon minden nőnek. Mivelhogy
45 1,10| következő napon Filoména, e szemérmetes leányzó kormányozza
46 1,10| éppen ezért, mindaddig, míg e viselkedés akár a túlságos
47 1,10| tárgyú csinos novellát; e megszabott tárgy, ha nincs
48 1,10| régi álom~Meg nem rabol e kedvteléstől engem.~Mert
49 1,10| szívverésem?~Nem hagy cserben e kéj, sőt valahányszor~Vigasztalómul
50 1,10| gyönyörüségben.~S amint szemem e szépségre meresztem,~Minden
51 1,10| boldogság kit sem érhet~E földön soha tán;~Mert nem
52 2,1 | ráfektette a holttestre, hogy e réven visszanyerje drága
53 2,2 | is tettem volna.~Rinaldo e szavak hallatára és az asszony
54 2,3 | méltó helyeket, melyekben e város bővelkedik, és Szentségedet,
55 2,4 | leggyönyörűségesebb vidéke; e tengerpartot, Salerno tőszomszédságában,
56 2,4 | ezért feltette magában, hogy e vagyonával megtér otthonába;
57 2,4 | Landolfo ugyanide menekült. E gályáknak legénysége - mikor
58 2,4 | messzire vetette egymástól. És e viharnak ereje miatt történt,
59 2,5 | minekutána Isten megadta nekem e nagy kegyelmet, és halálom
60 2,5 | kellett volna szállnod, mikor e városba érkeztél, s most
61 2,6 | nevezetes dolgot elmondottak már e tárgyban, én is szándékozom
62 2,6 | délyesen megszerették egymást. E szerelem pedig nem maradt
63 2,6 | eleddig féltem felfedni e dolgot. Arrighetto Capece
64 2,6 | megkérdezte tőle, ha vajon volt‑e Arrighettótól Giusfredi
65 2,6 | visszaadtál, kedvesebb nekem e a tulajdon életemnél is;
66 2,6 | gyakorta látta őt annak előtte e kastélyban, és soha nem
67 2,6 | gyöngédségeit. Minekutána e tisztes és vidám kedveskedést
68 2,7 | csodálatos szépségének, s e hír eljutott Morea fejedelmének
69 2,8 | elemészti magát éretted.~E szavaira oly bőségesen patakzott
70 2,8 | kénytelen volt idemenekülni e két gyermekkel, kik bizony
71 2,8 | emberek érdemeit, tudta, hogy e leány nemes származású s
72 2,8 | majd, hogy megalázta magát e szerelemmel; mely is éppen
73 2,9 | nem a császár adta neki e kegyelmet, hanem Isten,
74 2,9 | mik arra indítanak, hogy e tárgyban némiképp nagyobb
75 2,9 | szót kívánok váltani veled e tárgyban. Én mindig úgy
76 2,9 | olyant, ki megtetszik neki, s e kívánságon felül tőle telhetőleg
77 2,9 | s nem írsz neki semmit e tárgyban.~Bernabň azt felelte,
78 2,9 | elérkezett, elhatározta, miképpen e megbízatásban Sicuranót
79 2,9 | elmondatta Ambrogiuolóval e történetet a szultán előtt
80 2,10| pedig te miként vitézkedtél e dologban, magad is jól tudod.
81 2,10| immár légy te Királynője e kicsiny népnek.~És leült
82 2,10| pedig szombat vagyon, s e napokat nemigen kedvelik
83 2,10| eledelek miatt, melyeket e napokon enni szokás; különben
84 2,10| Arra, ki üdvösségünkért e napon szenvedett és halt
85 3 | Filostrato, kire a Királynő e kötelességet rótta; ki is
86 3,1 | hallani, miképpen vélekedel e dologban.~- Jajjaj - mondta
87 3,2 | szerelem, akképpen történt e szegény csatlóssal is; olyannyira,
88 3,3 | pedig megfigyelte, hogy e nemes úr gyakorta van együtt
89 3,3 | bosszantásomért született e világra, s azért, hagy oly
90 3,3 | volna, s nem mondott többet e tárgyban; de mivel jól ismerte
91 3,3 | vannak ni, ő maga hozta ide e holmit nagy sírással; nézd
92 3,3 | nekem, mivel fogadom, hogy e tárgyban többé nem jövök
93 3,3 | elmúlt volna már azóta, és e hosszú idő alatt elfeledte
94 3,4 | harangszóig; mivel pedig e módot jónak vélte, azt felelte,
95 3,5 | ne kelljen üzennem neked e tárgyban, már most értésedre
96 3,6 | már nem Catellát, hanem e másik hölgyet szereti kimondhatatlanul;
97 3,7 | elkövettél, s melyet az Úristen e mostani bajod által akart
98 3,7 | világban. Olyannyira, hogy e három fent mondott dolog
99 3,7 | visszakapjad, s reménylem, hogy e dologban még holnap este
100 3,7 | minekutána sokat beszéltek e tárgyban, a zarándok útmutatása
101 3,7 | volt, hogy vidámmá tegye e lakomát, csupán Tedaldo;
102 3,8 | kedvéért adja neked Isten ím e kegyelmet.~Ennek hallatára
103 3,10| Istent legtökéletesebben, kik e világ dolgai elől elmene
104 3,10| sem, mely illendő volna e vidám társasághoz; de ha
105 3,10| akkor sok gyönyörűséget:~Én e derék legénynek~Szántam
106 4 | csalatkoztam, mivelhogy e dühös orkánnak durva támadását
107 4 | sem tudtam elkerülni, hogy e vihar dühösen meg ne tépázzon,
108 4 | mondok, hadd mutassa maga e hiányosság is, hogy nem
109 4 | Firenzébe.~ ~Minekutána tehát e novellát eddig elmondtam,
110 4 | amaz érzéketlen sihedernek, e valóságos erdei vadállatnak?
111 4 | nem így estek, idehoznák e novellák eredetijét, s ha
112 4,1 | volna, ha ez az egy sincs. E leányt oly gyengéden szerette,
113 4,1 | magam vagyok eredendő oka e bűnnek, hahogy ez ugyan
114 4,1 | igyekszünk; itt hagytad e világ nyomorúságait és fáradalmait,
115 4,1 | ismeretlen helyekre, ha nem e lélekkel? Bizonyosra veszem,
116 4,1 | elveszítette, s elköltözött e fájdalmas életből.~Ily gyászos
117 4,2 | A nép gyakorta használja e közmondást: ha jó híre van
118 4,2 | csalják meg, ha ugyan hisznek e dologban, annak utána pedig
119 4,2 | verésért kárpótlásul megnyerd e kegyelmet.~Felelte akkor
120 4,2 | Ám azok között, kiknek e dolog fülébe jutott, voltak
121 4,2 | Alberto testvér is hallott e mendemondákról, és ezért
122 4,3 | Restagnone tudomást szerzett e dologról, Ninetta figyelmeztetésére
123 4,5 | gyalázata nélkül lemoshatják e szégyenfoltot, minekelőtte
124 4,6 | mivel már gyakorta hallották e dalt énekelni, de hiába
125 4,6 | szerelmét, és eltemessük e holttetemet, melyből elszállott
126 4,6 | is elveszítenéd azt, kit e világon elvesztettél, mivel
127 4,6 | Isten mentsen eltűrnöm, hogy e drága ifjút, férjemet, kit
128 4,6 | jutott, mit kell cselekednünk e dologban.~És nyomban elküldötte
129 4,6 | kegyes és jóságos természetű, e szavak hallatára sírva fakadt,
130 4,7 | kezdett az arca színt váltani, e színváltozás után nem sok
131 4,7 | jelenlétében végrehajtotta e parancsot, alighogy kiásta
132 4,10| értek (ha csak nem akarnám e siralmas portékát magam
133 4,10| én nem folytatom tovább e fájdalmas tárgyat, hanem
134 4,10| szolgálója ezt meghallották, e fordulaton úgy elálmélkodtak,
135 4,10| szánom-bánom, hogy elkövettem e bűnt; s nem csupán ezt,
136 4,10| akasztani horgát Istennek e kis keresztény leányzójába,
137 4,10| szerelmesek szerencsétlensége; e mentegetődzés után felkelt,
138 4,10| el.~Hogy mily vigasztalan e kín s kegyetlen,~Uram, érezheted:
139 4,10| ütéssel,~S oda vigyen, hová e kín nem ér el.~Gyászomban
140 4,10| Ámor, szüntesd meg kínjaim e földön,~Hol nyugtomat többé
141 5,1 | nem tudják, mit beszélnek. E megismerés pedig, ha nem
142 5,1 | mint a miénken Félkegyelmű. E fiúnak kárba veszett élete
143 5,1 | visszaemlékezvén, hogy Efigenia is e néven hívta őt, tisztes
144 5,1 | határtalanul boldog volt, hogy e drága zsákmányt megszerezte,
145 5,1 | a te Efigeniáddal, hogy e réven élvezze a zsákmányt,
146 5,1 | bajtársat nálam nem találsz e vállalkozásra, ha ugyan
147 5,2 | jó jelnek tartotta, hogy e nevet hallotta, és reménykedni
148 5,2 | nem illik rá másra, ha nem e vékony húrokra; mindezt
149 5,3 | Pietro, ki úgy érezte, hogy e paripa pajtása és segítőtársa
150 5,5 | Felelte erre Crivello:~- Nézd, e dologban én nem tehetek
151 5,5 | tehát, hogy nem nagy időre e megbeszélések után Giacomino,
152 5,6 | nyilván, mely igen búslakodott e pillanatban a két fiatal
153 5,6 | hogy te királya és ura vagy e szigetnek. A leányzó leánya
154 5,7 | neki. De Ámor megmentette e fáradságtól, mivelhogy Pietro,
155 5,7 | hogy egymáshoz simuljanak. E simulás pedig némiképpen
156 5,7 | Bizony, én is szeretném.~És e szavak után odáig merészkedtek,
157 5,7 | válasszon, melyik halált kívánja e kettő közül, a mérget-e
158 5,8 | teheti, megszabadítsa azt e szörnyű szorongattatástól
159 5,8 | avatkozzál bele, hadd műveljem e kutyákkal együtt azt, mit
160 5,8 | kutyákkal együtt azt, mit e gonosz nő megérdemelt.~És
161 5,8 | sokkal forróbban megszerettem e leányt, mint te mostan ama
162 5,8 | nem sok időbe telt, hogy e leány, ki halálomon módfelett
163 5,8 | nyomban látni fogod, ím e kutyáknak vetem eledelül.
164 5,9 | törvénye alól; mivel pedig e törvények ereje kényszerít,
165 5,9 | legjobban használom fel e madarat; de mivel most látom,
166 5,10| apácának álltam volna; de ha e mostani állapotomban akarok
167 5,10| gathasson lelked a testednek. E világból kinek-kinek annyi
168 5,10| veszedelmet; mivel pedig e tárgy szép és hasznos is
169 5,10| Mindkettőtök rabjává tett egészen.~E ragyogás, mely szép szeméből
170 5,10| lelkemet égőn eléje tárom,~S e tűz már el nem alhat,~Ki
171 6 | ordítozik, és mi az oka e nagy zajnak; az pedig felelte,
172 6 | ellenséges indulat, mellyel az ég e mi mostani korszakunk irányában
173 6,1 | engedjétek magamnak végeznem e szolgálatot, mivelhogy én
174 6,2 | bemocskolják őt azok előtt, kik e kérdést hallották, pedig
175 6,4 | hogy mesternek nevezzék. E nevezetnek visszautasítása
176 6,5 | Baronciak ~a legnemesebb férfiak e világon s a tengeren, és
177 6,5 | nemessége; egyébként pedig e novella nem tér el tárgyunktól,
178 6,6 | odaadja magát. Midőn tehát e törvény fennállott, történt,
179 6,6 | kérdeztek egyet is; miért is e törvényt méltán mondhatjuk
180 6,9 | ismerték ezeket valamelyest, e vidéken még a lakosok semmit
181 6,9 | hajtott a barátnak, mint e mai napon a széndarabok.~ ~
182 6,9 | Hát nem tudjátok, hogy e mostani felfordult időben
183 6,9 | hiszem, hogy nem csupán e mulatságos elbeszélések,
184 6,9 | kéznek mesteri műve volt; e síkságot pedig, melynek
185 6,9 | épített palota tűnt szemökbe. E dombok oldalai szelíden
186 6,9 | tudták jobban magasztalni e helyet, mint ahogyan eddig
187 6,9 | még csak meg se hallja:~E szívtelenség kínom csak
188 7,1 | mondja az első novellát e szép tárgyban, melyet elénk
189 7,1 | ki fölöttébb kívánkozott e látogatásra, a néki mondott
190 7,2 | vigasztalásomra legalább e derék és tisztes asszonykát
191 7,2 | asszonyságot keresem, kivel e hordóra megalkudtam.~Felelte
192 7,3 | mivelhogy a felvetett tárgyban e pillanatban más nem jut
193 7,3 | védelmezzék.~Bár adná meg Isten e dolgokban ama segedelmet,
194 7,3 | a jámbor lelkeknek, kik e barátokat eltartják!~Minekutána
195 7,3 | elé, kinek érdeméért Isten e kegyelmet adta.~A gyermek,
196 7,4 | asszony szüntelenül folytatta e mesterkedését, történt,
197 7,4 | hiába erőlködöl, mivelhogy e kapun ugyan nem jössz be.
198 7,4 | jó, nem bírom elviselni e bosszantásodat; bocsásson
199 7,5 | mint más asszonyoknak, kik e világon élnek; de néked
200 7,5 | vagy pap.~A féltékeny férj e szavak hallatára gyanút
201 7,6 | töltötték.~Történt pedig, hogy e hölgyet szépsége és kedvessége
202 7,6 | menekültem, hol Istennek és e nemes hölgynek jóvoltából
203 7,7 | kezdette a férjet. Egano e szavak hallatára s a fütykös
204 7,8 | nagy gyönyörűségét lelte e barátkozásban, történt,
205 7,8 | Rubertónak kedvére volt e dolog, és gyakorta eljárogatván
206 7,8 | pedig nem.~Sokáig folytatták e mesterkedést, midőn végezetül
207 7,9 | amennyi neked lehet, hahogy e hölgyet szerelmeddel megajándékozod?
208 7,9 | észrevetted-e, hogyan viselkednek e fiúk, midőn néked szolgálnak?~
209 7,9 | elevenen fickándozol, hogy ha e körtefa úgy hányná-vetné
210 7,9 | vajon meg vagyon-e babonázva e körtefa, s vajon valóban
211 7,9 | vajon valóban csodát lát‑e az, ki fenn vagyon rajta.~
212 7,9 | tisztességesebb, még ha e dologban szégyent is akarna
213 7,9 | vitatkozást és a szemrehányásokat e tárgyban, s kezdett az esetnek
214 7,10| alá akartam vetni magamat e törvénynek, s ama tárgyban
215 7,10| és semmit nem találok, mi e tárgyhoz úgy illenék, s
216 7,10| mindenféle hihetetlen dolog van e történetben, némi részben
217 7,10| hogy éppoly kellemetes lesz e tárgyban novellát mondani,
218 8,1 | Isten úgy rendelte, hogy e mai napon én legyek az első,
219 8,3 | Calandrino megemberelte magát, s e szavakra felelt ekképpen:~-
220 8,4 | megbizonyosodott; mivel azonban e tárgyban nem lehet annyit
221 8,7 | megadja a kegyelmet, hogy e hölgyet meztelenül karjaiban
222 8,7 | testének egyéb részeit, e gyönyörűségek láttán gondolta
223 8,7 | is adja meg nékem, hogy e rajtad vett bosszúmban mindvégig
224 8,7 | övéik voltak; s az ifjaknak e hibája már sok nőt vezérelt
225 8,7 | látszik, szavaimból merítesz e tárgyban, vesd le magad
226 8,7 | s ha azt egybevegyíted e mostani forrósággal, bizonyosan
227 8,7 | elmentek a mezőről, s éppen e napon egy teremtett lélek
228 8,7 | megsültem, sőt megégtem itt e torony tetején, s ezenfelül
229 8,7 | gyógyítanom, holott neked e forróságban szerzett nyavalyádat
230 8,7 | maradsz, mint voltál, ha e forróságban bőröd lehámlott,
231 8,7 | igaz bíró szemével nézze e művedet.~És ekképpen szólván
232 8,9 | meghívta magához ebédre, s e révén úgy vélte, hogy bizalmasan
233 8,9 | magad is képzelheted, hogy e nők, miközben mi a szövőszékükön
234 8,9 | tudta megfékezni magát, s e társaság után való kívánkozását
235 8,9 | Bolognában jártál, s hogy mind e városig csukva hoztad el
236 8,9 | ördög-pofája meg szarva volt. Tehát e maskarában elindult a Santa
237 8,10| szívességet.~Salabaetto, ki e szavak hallatára még inkább
238 8,10| boltot akarok nyitni itt e városban, s szándékom vagyon
239 8,10| hálás vagyok annak,~Kiért e lángok így reám rohannak.~
240 8,10| emelte,~Boldog áhítozásban?~E pompás lángolásban~Senki
241 9,1 | s ekképpen végét vetem e kelletlenségnek; mégpedig
242 9,1 | de életében is reszkettek e város legbátrabb emberei
243 9,1 | mindjárt a legelső próbát, mit e nemes hölgy tőlem kíván,
244 9,1 | fölöttébb elcsodálkozott e két embernek bátorságán;
245 9,2 | csak titokban, miként mind e mai napig művelték. És elbocsátván
246 9,5 | fáradhatatlanul intézték e tréfát, Calandrino ostobaságain
247 9,6 | miként látod, csak mostan, e kései órában értünk ide.~
248 9,6 | vagytok; mindazonáltal, mivel e kései óra itt lepett benneteket,
249 9,6 | lehetett bújni közöttük. E három ágy közül a gazda
250 9,7 | ismeritek-e Talano di Molesét, e tisztes férfiút. Ez feleségül
251 9,9 | orvosságra, ne vegye magára e beszédet, ámbátor a férfiak
252 9,10| Ki még valaha nevetni fog e novellán, könnyen elképzelheti,
253 9,10| többiekét, kik előtted bírták e méltóságot; adja meg néked
254 9,10| oktalan állatok.~Tetszett e tárgy a vidám társaságnak,
255 9,10| vinni szőke tincseimben!~S e boldogságot, mit így ád
256 9,10| boldogságot, mit így ád a szemnek~E hasonmás-virág - hisz mindenikben~
257 10,1 | jelességnek. Elmondok tehát e tárgyban egy novellát, mely
258 10,2 | Ghinónak kedvére cselekszel e dologban.~Miközben e szavakat
259 10,2 | cselekszel e dologban.~Miközben e szavakat váltották, ama
260 10,2 | részét, akár az egészet, s ím e pillanattól fogva szabadságodban
261 10,3 | mikor a hölgyek bevégezték e tárgyban beszélgetésöket,
262 10,3 | Náthán vidáman:~- Fiam, nincs e környéken senki, ki nálam
263 10,4 | már Isten megadta nékem e kegyelmet, hogy a halálból
264 10,4 | okból kérem tőled, mivel e város legjelesb polgárainak
265 10,4 | lovag pedig szólott:~- Urak, e hölgy az én legdrágább kincsem,
266 10,4 | nem változott meg, akkor e hölgy jog szerint enyém,
267 10,4 | mindenki más, ki csak hallott e dolog felől. A hölgyet kimondhatatlan
268 10,4 | Miképpen vélekedtek tehát e dolog felől, kegyes hölgyeim?
269 10,5 | véled, köszönd meg férjednek e most mutatott nemeslelkűségét,
270 10,6 | gyermekkorodtól fogva mind e mai napiglan. Mivel pedig
271 10,7 | dicséretes eset, melyet e királynak egyik ellensége
272 10,7 | kérdezte a király, kinek műve e dal, mivel úgy rémlik néki,
273 10,7 | kedvünkért megelégedéssel vegyed; e nagy tisztesség pedig az,
274 10,8 | reménységedet? Vagy nem tudod, hogy e leányt húgod gyanánt illendő
275 10,8 | Gisippus között vagyon, kinek e leány jegyese? Hát akkor
276 10,8 | akarhatom, mit Ámor akar. E leánynak szépsége megérdemli,
277 10,8 | szenvedéllyel kívánod őt, e drága kincset, bizonyosra
278 10,8 | órától fogva boldogan várjad e jutalmat, melyre méltóbb
279 10,8 | különösképpen élni kívánok e hatalommal; ha pedig nem
280 10,8 | arcom és foglalatoskodásom e tudományban. Mindketten
281 10,8 | megérdemeltem.~Varro elálmélkodott e két embernek állhatatosságán,
282 10,8 | oly igen megindult szíve e két embernek ártatlanságán,
283 10,8 | engemet ide, hogy eldöntsem e kettőnek vitáját, s nem
284 10,9 | ekképpen:~- Vegyétek ezeket: e köntösök éppolyanok, minőket
285 10,9 | őket, mivel látták, hogy e ruhák nem kereskedőkhöz,
286 10,9 | egy hónapot s egy napot e mai naptól fogva, melyen
287 10,9 | emberek. Miközben tehát e veszedelem dühöngött, sikerült
288 10,9 | hogy hamarosan intézze e dolgot. Parancsolta tehát
289 10,9 | pedig két fejpárnát, minők e pompás ágyhoz illettek.
290 10,9 | rettegésünkön, mivelhogy e városban nincsen ember,
291 10,10| úgy veszem észre, hogy e mai nap mind a királyoknak
292 10,10| és a paraszti külső alatt e leánynak nagyságos virtusát.
293 10,10| zúgolódnak. Az asszonynak, mikor e szavakat hallotta, arca
294 10,10| asszony, mikor hallotta e szavakat és látta a szolgának
295 10,10| napon:~- Asszony, mióta e fiúgyermeket világra hoztad,
296 10,10| másnál jobban eligazodol e házban, hozz rendbe mindent
297 10,10| miért is vidám lélekkel vedd e leányt, kit jegyesemnek
298 10,10| elől, melyek városunkban e dögvészes idők kezdete óta
299 10,10| Kiben sűrítve látom~Mind e vonást, s nincs egyetlen
300 10,10| Ha tudnám, oly hűséges~E dalia, mint amily büszke,
301 Veg | illendőséggel mondottam el itten e dolgokat. De feltételezvén,
302 Veg | megmentsék életöket.~Bárminők is e novellák, árthatnak és használhatnak,
303 Veg | melyek gyönyörűségére vannak. E novellák, hogy senkit meg
304 Veg | ki majd azt mondja, hogy e novellák túlságosan hosszadalmasak.
305 Veg | idő múlt már azóta, hogy e novellák írásához fogtam,
306 Veg | azért nem feledtem, hogy e művemet ráérő hölgyeknek
307 Veg | Mindazonáltal megvallom, hogy e világ dolgaiban nincs semminémű
|