Nap, Novella
1 1 | Filoména, ki fölöttébb eszes leány volt, szólott ekképpen:~-
2 2,3 | és beleegyezik. Akkor a leány felült ágyában, s egy kép
3 2,5 | és gyengéden megölelte: a leány ennek láttára semmit nem
4 2,5 | napon semmit nem vásárolt. A leány, ki látta előbb Andreuccio
5 2,5 | ügyben jött. Minekutána a leány tökéletesen tájékozódott
6 2,5 | Andreuccio megszállt. Ahogy a leány odaérkezett, véletlenül
7 2,5 | felelte neki, hogy ő az, a leány félrevonta és így szólt
8 2,5 | végighallgatta ezt a mesét, melyet a leány ily szép rendben és össze
9 2,5 | színigazságnak vette mindazt, mit a leány mondott; s hogy az befejezte
10 2,5 | itt vagyok?~Felelte erre a leány:~- Ma reggel közölte velem
11 2,5 | pedig igen nagy volt, a leány görög bort és csemegét hozatott,
12 2,5 | elérkezett a vacsora ideje, de a leány semmiképpen nem engedte,
13 2,5 | vacsorával.~Mondá ekkor a leány:~- Hála istennek, csak akad
14 2,5 | tegyen kedve szerint. Akkor a leány úgy tett, mintha elküldene
15 2,5 | fogásokat hordtak fel, a leány pedig nagy ravaszul késő
16 2,5 | Andreuccio távozni akart, a leány azt mondta, hogy ezt semmiképpen
17 2,5 | Fiordaliso bátyja.~Felelte erre a leány:~- Jóember, ha felöntöttél
18 2,5 | hírével.~Elmosolyodott erre a leány és mondá:~- Jóember, én
19 2,7 | leányát Garbo királyához, ~a leány különb-különbféle kalandokon
20 2,7 | birtokába jut; ~végezetül szűz leány gyanánt visszakerül atyjához, ~
21 2,7 | hányták-vetették a hajót, melyen a leány és a tengerészek voltak,
22 2,7 | pedig megértette, hogy a leány, kire ilyképpen bukkant,
23 2,7 | értette a szavát, sem a leány az övét, s ekképpen nem
24 2,7 | neki; de bizony hiába; a leány kereken visszautasította
25 2,7 | magasabbra csapott.~Midőn a leány ezt látta, mivelhogy már
26 2,7 | nagyobb volna annál, mitől a leány oly igen vonakodott, s egy
27 2,7 | vacsorát csapott, melyen a leány is megjelent; a vacsorán,
28 2,7 | híven meg is cselekedte; a leány pedig, ki nem ügyelt erre,
29 2,7 | mikor látta, hogy néhány leány majorkai szokás szerint
30 2,7 | karjaiba ölelte - miközben a leány semmit nem ellenkezett -,
31 2,7 | vele; mikor ezt megérezte a leány, ki annak előtte soha nem
32 2,7 | kegyetlenebb szerelmet készített a leány számára. Volt Periconénak
33 2,7 | őket, s ottan Marato és a leány haladéktalanul felszálltak
34 2,7 | vitorlákat és megindultak.~A leány keservesen búslakodott mind
35 2,7 | megvigasztalta őt, hogy a leány összemelegedett vele, és
36 2,7 | ismételten mondottam, a leány oly szépséges volt, magaviselete
37 2,7 | hogy közösen hódítják meg a leány szerelmét, mintha csak a
38 2,7 | tengerbe esett; midőn a leány észbe kapott, és látta,
39 2,7 | melyiküké legyen először a leány. Mivel pedig mindegyik első
40 2,7 | megörvendezett, de megörvendezett a leány is, mivel úgy érezte, hogy
41 2,7 | felesége gyanánt. Mivel pedig a leány az elszenvedett sanyargattatásokhoz
42 2,7 | miért is együtt elmentek a leány szobájába; az pedig, mivel
43 2,7 | tenger felől fújdogált; a leány pedig aludt. Annak okáért,
44 2,7 | nyilván látták, hogy sem a leány, sem másvalaki nem vette
45 2,7 | szerelmeskedett vele, mivel a leány egészen bágyadt volt az
46 2,7 | megtudakolták tőle, hol van a leány, távoztak; és mivel gyakorta
47 2,7 | herceg ejtett rajta ama leány révén, kit magának tartott,
48 2,7 | szeretetből, nem pedig a leány iránt való szerelemből cselekszi,
49 2,7 | elküldötte ama kerthez, hol a leány lakott, s minekutána kioktatta
50 2,7 | a palotához ment, hol a leány tartózkodott; ottan pedig
51 2,7 | bárkára, leült a zokogó leány mellé, és parancsolta, hogy
52 2,7 | volt; ottan pedig a szép leány hosszú napokon által siránkozott
53 2,7 | már koros ember volt, a leány szépségének láttára nem
54 2,7 | időn által együtt élt a leány a kereskedővel.~Történt
55 2,7 | kalandjai felől megkérdezte, a leány Antigono oktatása szerint
56 2,7 | kíséretet. Minekutána pedig a leány néhány napon által nyugodott,
57 2,7 | nem adott állapotjárót. A leány, ki gondosan elméjében tartotta
58 2,7 | tízezerszer ölelkezett, szűz leány gyanánt feküdt melléje,
59 2,8 | sóhajtoztak a hölgyek a szép leány különb-különb kalandjain:
60 2,8 | reá, egyik fiú, a másik leány, ő sűrűn látogatván a fent
61 2,8 | arcú gyermek: s ha derék leány válik belőle, férjhez adom,
62 2,8 | érdemeit, tudta, hogy e leány nemes származású s ártatlanul,
63 2,8 | mely szépséges és kedves leány ez, oly forrón megszerette,
64 2,8 | pedig azt hitte, hogy a leány alacsony származású, nem
65 2,8 | meggyorsabbodott; mikor pedig a leány kiment, az is alábbhagyott.
66 2,8 | bár amennyire én látom, a leány nem is sejti. Most tehát
67 2,8 | szerelem, melyet bizonyos leány iránt érzel. Pedig nem kellett
68 2,8 | Azon nyomban felelte erre a leány:~- Erőszakot elkövethet
69 2,8 | igyekezzék elérni, hogy a leány kedvét töltse, s hozzátette,
70 2,8 | némiképpen szűnt a döghalál, a leány néhány életben maradt földijének
71 3,9 | Módfelett megörvendett ennek a leány, és eszébe vette, hogy ez
72 3,9 | megmutatta neki. Amint a leány a sebet meglátta, nyomban
73 3,9 | fitymálkodott magában a leány szavain és szólott:~- Vajon
74 3,9 | Vajon tudhatja-e fiatal leány azt, mit a világnak legjelesb
75 3,9 | fogadja meg. Mondotta akkor a leány:~- Felséges uram, te kigúnyolod
76 3,9 | szerzek neked.~Mondta erre a leány:~- Felség, valóban örvendek,
77 3,9 | hogy teljesíti kérését. A leány pedig megkezdte a gyógyítást,
78 3,9 | férjedet.~Felelte neki a leány:~- Akkor tehát Felséges
79 3,9 | hogy fölöttébb tisztességes leány, és csak szegénysége az
80 3,10| Valamely Alibech nevezetű leány remetének áll, ~Rustico
81 3,10| pusztaságába visszavonultak. A leány, ki együgyűcske volt, s
82 3,10| embert lelt az ajtóban, ki a leány láttára elcsodálkozván,
83 3,10| mely fiatal és igen szép a leány, attól félt, hogy ha megtartja
84 3,10| őhozzá.~És útbaigazította. A leány pedig, hogy ahhoz elérkezett,
85 3,10| miféle utat-módot válasszon a leány dolgában, hogy az ne vegye
86 3,10| az Úristen kárhoztatta. A leány megkérdezte, hogyan kell
87 3,10| magasabbra csapott a gerjedelem a leány remek szépségének láttán,
88 3,10| elviselni.~Szólott akkor a leány:~- Ó, hála légyen Istennek,
89 3,10| mint mondottad.~Felelte a leány jóhiszemben:~- Ó, atyám,
90 3,10| ördögöt börtönbe kergessék. A leány, ki soha életében eladdig
91 3,10| többször is visszatért, a leány pedig mindig engedelmesen
92 3,10| Istennek szolgálatjára.~A leány pedig eme dolog kedvéért
93 3,10| közben pedig mondá egyszer a leány:~- Rustico, én nem tudom,
94 3,10| nem menne.~Mivel pedig a leány gyakorta hívogatta magához
95 3,10| oroszlán torkába; mivel pedig a leány úgy érezte, hogy nem szolgálhat
96 3,10| midőn hírét vette, hogy a leány él, keresésére indult, s
97 3,10| Rustico nagy örömére s a leány nagy ellenkezésével visszavitte
98 3,10| pokolra kergetni az ördögöt?~A leány pedig szavakkal és mozdulatokkal
99 4,1 | mellől elbocsássa, holott a leány már jó néhány esztendeje
100 4,3 | szigetére szöknek; ~a legidősebb leány féltékenységében megöli
101 4,3 | gyermeke, közöttük három leány, kik mind idősebbek voltak
102 4,3 | volt, hasonlatosképpen a leány is őbelé; ezek pedig dolgukat
103 4,3 | szerelemmel égtek ama két leány iránt, kiket kedveseitek
104 4,3 | nehéz dolga, mivelhogy a leány még nála is sokkalta jobban
105 4,3 | véle lehessen; miért is a leány készségesen felelte, hogy
106 4,3 | Maddalena, ki gyönyörű leány volt, s kit a herceg hosszú
107 4,3 | mondja meg néki az igazat: a leány pedig hosszas csűrés-csavarás
108 4,4 | Ruggieri nevezetű, másik leány, Costanza nevezetű. Emez
109 4,4 | mint máshová, eljutott a leány páratlan szépségének és
110 4,4 | is; s mi több, valamint a leány lángra gyulladt az ifjú
111 4,4 | rendelkezésére vagyon. A leány vidám arccal fogadta a hírhozót
112 4,4 | kelleténél, és egyfelől a leány, másfelől Gerbino lángolt
113 4,4 | királyához, ezen pedig a leány fölöttébb elkeseredett,
114 4,4 | kedvező időre várakozott. A leány, ki mindezt tudta és látta,
115 4,4 | ösztökélte, s mivel megértette a leány szavait, nehogy hitvány
116 4,4 | hogy ott kell elhaladnia a leány hajójának. Sejtelme hamarosan
117 4,5 | hol vagyon eltemetve. ~A leány titokban kiássa annak fejét,
118 4,5 | elveszik tőle, ~s akkor a leány kevés idő múltán meghal
119 4,5 | ugyancsak ábrándozni kezdett a leány felől, faképnél hagyván
120 4,5 | legidősebb bátyja; maga a leány pedig semmit sem vett észre.
121 4,5 | megérdemelsz.~Miért is a leány bánatosan és szomorúan,
122 4,5 | éjszakán, hogy minekutána a leány sokat siratta Lorenzót,
123 4,5 | várja, s eltűnt. Midőn a leány felébredt, hitelt adott
124 4,5 | virágcserepet. Hogy pedig a leány azt nem lelte, rimánkodva
125 4,6 | miközben pedig a holttetemet a leány és cselédje annak házába
126 4,6 | elfogják őket a poroszlók; a leány elmondja, mi történt: ~a
127 4,6 | akar elkövetni rajta, de a leány ellenszegül; ~atyja megtudja,
128 4,6 | kiderül, kiszabadítja; ~a leány azonban semmi áron nem akar
129 4,6 | és segítségével a fiatal leány oly ügyesen intézte dolgát,
130 4,6 | szeretkezéseiket, történt, hogy a leány egyik éjjelen álmot látott;
131 4,7 | és rangjához képest bájos leány, szegény ember leánya, kinek
132 4,7 | ágrólszakadt volt, mint a leány, s a fonáshoz való gyapjút
133 4,7 | buzgón szorgoskodott, hogy a leány ügyesen fonja meg mesterének
134 4,7 | szokatlanul nekibátorodott, a leány pedig levetkőzte régi félénkségét
135 4,7 | mindenáron azt szeretné, ha a leány módját ejthetné elmenni
136 4,7 | sem fért a fejébe, hogy a leány ebben a dologban gonoszul
137 4,7 | minden egyebet, miről a leány előtte szólott, mivelhogy
138 4,7 | többi barátai és cimborái a leány előadását léhaságnak és
139 4,8 | leányt látta; és bizony a leány is éppúgy szerette, mint
140 4,10| szolgáló, ki fiatal és izmos leány volt, az asszonynak segedelmével
141 5,1 | elragadtatással elmerült a leány szemléletében. És bárgyú
142 5,1 | onnét. Történt tehát, hogy a leány, kinek neve Efigenia volt,
143 5,1 | gyönyörűséggel tölti el. A leány ennek láttára kezdett attól
144 5,1 | veled megyek.~És ámbátor a leány még mindig félt, s ezért
145 5,1 | pedig, mikor látta, hogy a leány sír, szólott ekképpen:~-
146 5,1 | hogy előbb lássa meg a leány halálát, annak utána pedig
147 5,2 | való. Hasonlatosképpen a leány is lángra gyúlt iránta,
148 5,2 | egyetemben a tengerbe fúltak.~A leány, ki mérhetetlenül búslakodott
149 5,2 | tőszomszédságában partra vetette. A leány egyáltalán nem vette észre,
150 5,2 | magányosan ide vetődött. A leány az olasz beszéd hallatára
151 5,2 | a berberek országában.~A leány ennek hallatára elbúslakodott,
152 5,2 | kedveskedett neki, mígnem a leány elmondotta, hogyan jutott
153 5,2 | asszony megtudta, hogy a leány még aznap nem evett, megkínálta
154 5,2 | addig-addig istenkedett, mígnem a leány evett valamicskét. Annak
155 5,2 | Jófogás”) szó hallatára a leány, bármennyire bánatos volt
156 5,2 | essék rajta. Carapresa a leány szavainak hallatára, mivel
157 5,2 | Kevés napok múltán ezekből a leány megtanult egyet-mást, s
158 5,2 | megtanulta. Miközben tehát a leány Susában éldegélt, és otthon
159 5,2 | annak háza felé. Mikor a leány megpillantotta őt, örömében
160 5,2 | neki, vagyis a maga és a leány kalandjait, és hozzátette,
161 5,3 | rablók akadnak útjokba; ~a leány valamely erdőbe menekül,
162 5,3 | ügyesen intézte dolgát, hogy a leány is éppen úgy kezdte megszeretni
163 5,3 | fejébe vette, hogy ha a leány is javallja, mégiscsak megvalósítja
164 5,3 | hírvivőjétől megtudta, hogy a leány csakugyan javallja, megegyezett
165 5,3 | közel jutottak hozzájok, a leány észrevette őket, s elkiáltotta
166 5,3 | erdőbe. Pietro, ki inkább a leány arcát nézegette, mint az
167 5,3 | gyorsan a zsoldosokat, mint a leány; s miközben még nem látta
168 5,3 | átkozván magában virrasztott. A leány, mint fentebb mondottuk,
169 5,3 | órában ím ez környéken?~A leány sírva felelte, hogy az erdőben
170 5,3 | mérföld.~Mondotta akkor a leány:~- Hát van-e itt valamely
171 5,3 | odaérhetnél.~Kérdezte akkor a leány:~- Hát adnátok-e szállást
172 5,3 | szemrehányást ne tégy.~A leány, bár az agg ember szavai
173 5,3 | pedig nappalodni kezdett, a leány nagy csapat ember hangos
174 5,3 | amint beléptek, ott látták a leány felnyergelt paripáját, s
175 5,3 | felszakította ruháját, miért is a leány már-már hangosan felsikoltott,
176 5,3 | keresésére indult. Mikor a leány megneszelte, hogy a zsiványok
177 5,3 | innét, elvitte paripádat.~A leány belenyugodott ebbe, és Isten
178 5,3 | kívánta, hogyan került ide. A leány mindent elmesélt neki. Az
179 5,3 | meginduljanak az erdőbe a leány keresésére, midőn az asszony
180 5,3 | is nagyon boldog volt, a leány boldogsága egy cseppet sem
181 5,4 | szerelmét. Hogy pedig a leány ezt mégis észrevette, egyáltalán
182 5,4 | szerelem miatt.~Felelte a leány azon nyomban:~- Adná Isten:
183 5,4 | megmentésére.~Felelte akkor a leány:~- Ricciardo, látod, mennyire
184 5,4 | május vége felé jártak, a leány panaszkodni kezdett anyjának,
185 5,4 | fülemüle csattogását.~Mikor a leány ezt megtudta, tüstént ágyat
186 5,4 | amint hallotta, hogy a leány lefeküdt, bezárta amaz ajtót,
187 5,4 | kimondhatatlan örömmel fogadta a leány; és minekutána összevissza
188 5,5 | de akkor kiderül, hogy a leány Giannole húga, ~mire Minghinóhoz
189 5,5 | mely szomszédos volt a leány házával, hogy ott várja
190 5,5 | megfogta, hogy elvigyék. A leány rúgkapált, és hangosan ordítozott,
191 5,5 | történt, s látta, hogy a leány az egészben ártatlan, némiképpen
192 5,5 | bántás; tudniillik ez a leány nem cremonai, nem is páviai,
193 5,5 | nemes urak hallván, hogy a leány faenzai, elcsodálkoztak
194 5,5 | hogyan jutott kezébe ez a leány, és honnan tudja, hogy faenzai.
195 5,5 | mi az övé volt; s ámbár a leány eladó sorba került, nem
196 5,5 | s megölelte őt, ámbár a leány húzódozott: annak utána
197 5,5 | ugyanaz napon kigyulladt.~A leány, mikor ezt hallotta, és
198 5,6 | szigetről való volt, s viszont a leány is szerette őt. Ez pedig
199 5,6 | egymást, történt, hogy a leány valamely nyári napon egy
200 5,6 | látták, mely gyönyörű a leány, és hogy egyedül van, az
201 5,6 | meghányták-vetették, kié legyen a leány, s egy szó, mint száz, minde
202 5,6 | vége lesz a dolognak, s a leány miatt még meggyűlik a bajuk,
203 5,6 | nagy volt a felzúdulás a leány elrablása miatt, s leginkább
204 5,6 | odatámasztotta egy ablakhoz, melyet a leány megjelölt, s könnyűszerrel
205 5,6 | könnyűszerrel felmászott.~A leány meggondolván, hogy úgyis
206 5,6 | beugrott rajta, s odafeküdt a leány mellé, ki még nem aludt.
207 5,6 | egyébre sor került volna, a leány apróra feltárta előtte szándokát,
208 5,6 | fölöttébb megtetszett a leány, s mostan hát eszébe jutott;
209 5,6 | melyben tudomása szerint a leány aludt, és hatalmas karos
210 5,6 | pillantott, látta, hogy abban a leány és Gianni meztelenül összeölelkezvén
211 5,6 | fordítva egymásnak én meg ím ez leány, kit életemnél is jobban
212 5,7 | melyet tilosnak vélt. De a leány, ki szívesen rajta felejtette
213 5,7 | volt, s hasonlatosképpen a leány, jóval gyorsabban járt,
214 5,7 | parasztházba menekült. Pietro és a leány, mivel egyéb menedék nem
215 5,7 | maradhatnék, ahogy vagyok.~A leány pedig felelt:~- Bizony,
216 5,7 | dolognak vége az lett, hogy a leány teherbe esett, ez pedig
217 5,7 | kellemetlen volt; miért is a leány mindennémű mesterkedést
218 5,7 | bűnéért.~Felelte erre a leány:~- Pietro, az én bűnöm bizony
219 5,7 | megtartani ígéretedet.~A leány, amennyire csak tudta, titkolta
220 5,7 | hogyan esett a dolog. A leány, hogy Pietrót bajba ne keverje,
221 5,7 | szülés órája elérkezett, a leány asszonymódra sikoltozott,
222 5,7 | nem lehet igaz, hogy a leány ne tudná, kitől esett teherbe,
223 5,7 | vagy halál fia vagy.~A leány halálos félelmében megszegte
224 5,7 | megtudakoljuk, elfogadja-e őt a leány férjeül; nehogy ha valóban
225 5,7 | ért oda, mikor a szolga a leány elébe tette a tőrt és a
226 5,7 | tehát ekképpen megegyeztek a leány férjhez adása felől, mind
227 5,8 | magát irányában az imádott leány; ki talán páratlan szépsége
228 5,8 | úgy gyűlölni fogja, mint a leány őt. De hiába tett fel ilyesmiket
229 5,8 | sűrűjéből gyönyörű meztelen leány rohan felé, kinek haja kibomlott,
230 5,8 | nem sok időbe telt, hogy e leány, ki halálomon módfelett
231 5,8 | telik sok időbe, hogy a leány Istennek igazságossága és
232 5,8 | a hátán jött ki. Mikor a leány megkapta a döfést, sírva
233 5,8 | előkapta tőrét, felhasította a leány oldalát, kitépte szívét,
234 5,8 | nem sok időbe telt, hogy a leány, mintha mi sem történt volna,
235 5,8 | és felkapván pallosát, a leány után eredt, és néhány pillanat
236 5,8 | ennek igen örül, de ha a leány is úgy akarja, tisztességgel
237 5,8 | hogy elveszi feleségül. A leány, ki tudta: miképpen csak
238 6,2 | akkoriban üde és csinos leány volt, s helyén volt a nyelve
239 6,7 | másfelé; elmesélem nektek egy leány ostoba eltévelyedését,
240 6,7 | helyrehozott volna, ha a leány felérte volna ésszel.~ ~
241 6,7 | ilyen hamar hazajöttél?~A leány pedig majd megpukkadt pöffeszkedésében,
242 7,8 | annyit adott neki, hogy a leány fölöttébb meg volt elégedve.
243 7,10| szavaiból úgy vélték, hogy a leány nem csupán a szemnek gyönyörűségeit
244 8,4 | másfelől én sem vagyok már ifjú leány, kihez efféle szerelmeskedés
245 8,9 | tudtad, fiú vagy-é, avagy leány. Hát ugyan megadtad nekünk;
246 8,10| TIZEDIK NOVELLA~Egy szicíliai leány nagy furfangosan kicsalja
247 8,10| elfogadjon. Végezetül, midőn a leány jól feltüzelte az ifjút
248 8,10| ígéretével.~Minekutána a leány megkapta a pénzt, kezdett
249 8,10| résen volt, de elment. A leány úgy tett, mintha sejtelme
250 8,10| magánál. De Salabaetto, ki a leány csalását csalással akarta
251 8,10| megbüntetni, egy napon, midőn a leány meghívta vacsorára és éjszakára,
252 8,10| mely okból ajánlotta néki a leány ím ez segítséget, s már
253 8,10| Canigianóval a becsapott szicíliai leány rovására. Mivel pedig nem
254 9,2 | latos szépséggel megáldott leány, Isabetta nevezetű, ki midőn
255 9,5 | senkinek: van odalent egy leány, ki szebb, mint valamely
256 9,5 | mivel Filippo szólította, a leány pedig bement hozzá a szobába;
257 9,5 | észrevehette volna. Viszont a leány is elkövetett mindent, mit
258 9,5 | udvarra, hogy láthassa; a leány pedig Bruno oktatása szerint
259 9,5 | üzeneteket; mikor pedig a leány nem volt ott, pedig leginkább
260 9,5 | levelet írt Calandrinónak a leány nevében, s a levélben jó
261 9,5 | siettetni Brunót. Midőn tehát a leány egyszer megint odaérkezett,
262 9,5 | beszélgetésbe elegyedett véle; a leány is jól tudta, mi a dolga,
263 9,6 | tizenöt-tizenhat esztendős, hajadon leány, a másik alig egyesztendős
264 9,6 | hogy szégyent hoz maga s a leány fejére. Mivelhogy azonban
265 9,6 | ágyhoz, melyben szerelmese, a leány feküdt, és melléje bújt;
266 9,6 | ejtette a találkozásnak, s a leány égre-földre esküdözött anyjának,
267 10,7 | törődött véle; miért is a leány kimondhatatlan fájdalmat
268 10,7 | kárba veszett, mivelhogy a leány kétségbeesvén szerelme miatt,
269 10,7 | ez pedig csak olaj volt a leány szerelmének tüzére, holott
270 10,7 | Mindennek végeztével mondotta a leány, hogy négyszemközt kíván
271 10,7 | amaz dalt. Ezen pedig a leány oly boldog volt, s oly igen
272 10,7 | odalépett az ágyhoz, melyen a leány kissé feltápászkodván epekedve
273 10,7 | hamarosan meggyógyulj.~A leány, mikor érezte annak keze
274 10,7 | mint egyetlen csókot.~A leány fülig pirult szégyelletében,
275 10,7 | asszonynak fölöttébb tetszett a leány felelete, s látta, hogy
276 10,8 | annak házába érkeztek, s a leány ott ült kettejök között,
277 10,8 | szemügyre venni, s mivel a leány mindenestül mérhetetlenül
278 10,8 | Gisippus között vagyon, kinek e leány jegyese? Hát akkor miért
279 10,8 | magát is megejtette a szép leány kedvessége, bár nem ily
280 10,8 | magának tartogatta volna a leány szerelmét, mint neked, holott
281 10,8 | amaz boldogságot, melyre a leány iránt érzett forró szerelmed
282 10,8 | mindazáltal látnám, hogy a leány tiéd leszen; de attól tartok,
283 10,8 | akar-e felesége lenni.~A leány abban a hiszemben, hogy
284 10,10| szerint, már amilyennek ama leány növését gondolta, kit feleségül
285 10,10| kicsiny faluba, és odaérvén a leány atyjának házához, ottan
286 10,10| hol időzik atyja; mire a leány szemérmetesen felelte:~-
287 10,10| sok más effélét, mikre a leány sorjában igent mondott.
288 10,10| engemet férjedül?~Kinek a leány felelt ekképpen:~- Igen,
289 10,10| hiszi az asszony, hogy ez a leány leszen a felesége, s mégsem
|