Nap, Novella
1 Besz | sötét vizein: annak okáért most, hogy minden aggságom szertefoszlott,
2 1 | bekövetkezendő halálnak, akként most e foltok voltak a jelei
3 1 | Elképesztő hallani is, mit most el kell mondanom: és ha
4 1 | egészséges korukban azoknak, kik most is egészségesek maradtak,
5 1 | könnyeiből; ezek helyében most többnyire kacagás, tréfálkozás
6 1 | amit nem tudom, hol vettek most egyszerre, halálra rémítenek.
7 1 | valósítás módját, mintha csak most, amint helyükről fölkelnek,
8 1 | bizonyos: ostobaság volna most máshová mennünk. Itt szép
9 1,1 | Úristen orra alá, hogy ha most halálos órámban még egyszer
10 1,1 | Isten, fiacskám! Mondd meg most, nem tettél-e hamis tanúságot
11 1,2 | akartam megkeresztelkedni, most nyíltan megmondom neked,
12 1,3 | bizonyára illendő lesz most már az emberek kalandjaira
13 1,4 | leánnyal és mondá:~- Én most kimegyek, és megnézem, hogyan
14 1,7 | és valóban soha úgy, mint most temiattad, nem lett még
15 1,8 | dicséretét és tudta, hogy most neki kell valamit elmondania,
16 1,10| magunk vigasztalására a most következő napon Filoména,
17 2,1 | hogy megcsúfolta őket, de most, mikor hallották, hogy tolvajlás
18 2,2 | szavának hitelt adott, amit most mondott; és a hölgy is elmondott
19 2,2 | éjszaka ébresztett benne, most Rinaldo felé hajlott vágyakozásával.
20 2,2 | azután hurokra került, s most éppen ebbe a városba hozták
21 2,4 | szegényen megtérni hazájába, most hogy szemtől szembe látta,
22 2,4 | magasztalta Istent, ki most sem hagyta el, és egészen
23 2,5 | valamennyit meglátni), hogy most már akár meg is halhatok,
24 2,5 | igen szerették és szeretik most is ottan, kik csak ismerik;
25 2,5 | szinte olyanná, amilyen most vagyok, anyám pedig, ki
26 2,5 | férjemnek, ki a te sógorod, most is bőséges járadékot ad,
27 2,5 | lettél volna a világon; és most annál boldogabb vagyok,
28 2,5 | hozzá:~- Jaj, szegény fejem, most igazán látom, mily kevéssé
29 2,5 | mikor e városba érkeztél, s most el akarsz menni innét, hogy
30 2,5 | onnét. Ebből Andreuccio most már egészen megbizonyosodott,
31 2,5 | borította arcát, s mintha csak most kelt volna fel ágyából és
32 2,5 | volna. De mi hasznod van most már a siránkozásból? Valamint
33 2,5 | megyek - vágta rá Andreuccio.~Most aztán a másik kettő feléje
34 2,6 | vártam, mint éppen ezt, s most jött el az óra, mikor már
35 2,6 | te atyád?~- Az én atyámat most már bátran elárulhatom -
36 2,6 | jóságom nem engedte meg. Most pedig, mivelhogy a dolog
37 2,6 | mindazonáltal vére sugallatából most rögtön felismerte, s miközben
38 2,6 | nemes cselekedetéről csak most értesültek, és azt mondották:
39 2,7 | abban a hiszemben, hogy most már némiképpen megvigasz
40 2,7 | ruhában is tetszett neki, most meztelenül kimondhatatlanul
41 2,7 | hatalmukban vagyon.~Az ifjak most már nyilván megbizonyosodtak
42 2,7 | kecsegtette magát, hogy most könnyűszerrel kielégítheti
43 2,7 | elviszi a leányt onnét, hol most van, és máshová szállítja.~
44 2,8 | fiatalságom és férjem távolléte, most úgy való, hogy mindezek
45 2,8 | ismételten legyőzték, és most is naponta legyőzik - henye
46 2,8 | kiment, az is alábbhagyott. Most az orvos úgy érezte, hogy
47 2,8 | látom, a leány nem is sejti. Most tehát immár tudjátok, mit
48 2,8 | szenvedéseit csekélynek vette most már, mivel életben lelte
49 2,10| magába.~Nos hát, bíró uram most már nagyobb gonddal kímélte
50 2,10| jöttem ide eme házba, melyben most vagyunk, hogy megfizessem
51 2,10| asszony:~- Nincs szükség rá most, eső után köpönyeg, hogy
52 2,10| én becsületemmel, nekem most semmi kedvem törődni az
53 2,10| és reménynek,~Daloljunk most mi ketten,~De nem sóvárgásról,
54 2,10| Ettől gyúltam ki úgy, hogy most szeretnék~Uram, veled dalolni
55 3,1 | megszabott.~ ~Volt s még most is van itt a mi környékünkön
56 3,3 | s csodálkozom is, hogy most nincsen itten: mindez fölöttébb
57 3,3 | bosszúságodra vagyon? Még most sem hagyta abba?~- Nem bizony -
58 3,3 | hogy vélekedése szerint most már bizonyosságot szerzett
59 3,4 | pillantott és megszólalt:~- Most aztán, Pamfilo, folytasd
60 3,4 | leszel éppoly bűnös, mint most vagy; de az fog történni,
61 3,5 | felüdíted lelkemet, mely most minden ízében rémülten remeg
62 3,5 | üzennem neked e tárgyban, már most értésedre adom, hogy ama
63 3,5 | vélekedéssel volt felesége felől, most még jobban becsülte, s ekképpen
64 3,5 | ekképpen szólott:~- Tehát most már enyém a paripád.~Felelte
65 3,5 | magát erre a lovag, s mivel most már volt paripája, kevés
66 3,5 | mindig ilyen szabad, mint most vagyok; ezt a dolgot bizony
67 3,6 | eredményből látod, hogy igaz, amit most elmondandó vagyok, mivel
68 3,6 | szóba:~- Madonna, ha még most is úgy szeretnélek, mint
69 3,6 | nyelvelést és szólott:~- Igen, most azt hiszed, hogy megszédítesz
70 3,6 | túlságosan is sokat vitézkedtél. Most már, hogy tudod, ki vagyok,
71 3,6 | remélted, megháborodtál, s most azért keversz ilyen hírbe
72 3,7 | menyecskének:~- Istennek hála, most már nyugodtak lehetünk,
73 3,7 | veszedelembe kerülünk, mint most Aldobrandino.~S minekutána
74 3,7 | teleordítozta fejemet, hogy most is rémüldözöm belé; azt
75 3,7 | meg kell tartanod, amit most mondok: ha valaha megtörténik,
76 3,7 | te magyarázatodból tudom most már, kik voltaképpen a barátok,
77 3,7 | asszonyt, mondotta:~- Madonna, most nincs ideje, hogy élvezzük
78 3,7 | elmesélek neked mindent, mint most tehetném.~És újra felvette
79 3,7 | megbocsátok majd, s már most is megbocsátok nekik; s
80 3,8 | érette mind a két kezével most és mindenkoron.~Szólott
81 3,9 | fogott szóba:~- Ki mondhatna most már olyan novellát, mellyel
82 3,10| Istennek hála, megzaboláztuk, s most már ő maga könyörög Istennek,
83 3,10| nevettek, hogy talán még most is nevetnek, és mondották:~-
84 3,10| úri ranggal, érdemekkel.~Most is ez tart rabul féltő dühében~
85 3,10| fogták fel, miről azonban most nincs helyén szólanom. Ennek
86 4 | őket nyakamról, ezt pedig most mindjárt megteszem. Miért
87 4 | megteszem. Miért is ha már most is, mikor alig vagyok túl
88 4 | nem tartozik amazok közé; most pedig támadóimhoz fordulok
89 4,1 | kedvéért jöttünk ide, s most másoknak könnyeiről kell
90 4,1 | kimászott és hazatért. És mivel most már tudta az utat, innentől
91 4,1 | midőn a kürtőből kibújt, s most fogságban tartom, már határoztam;
92 4,1 | mindjárt öreg ember vagy is most már, hányfélék, milyenek
93 4,1 | éreztem, de soha annyira, mint most; annak okáért mondj néki
94 4,1 | gyönyörűségeinek helyét; s mivel még most is bizonyos vagyok felőle,
95 4,2 | hozzám mulatni magát! Hát most beszélj!~A komaasszony elbúcsúzott
96 4,2 | annak rokonai ott lepték, és most senki nem tudja, mi lett
97 4,4 | szerelmesétől, hanem úgyszólván most már egészen megfosztották
98 4,4 | indul Granadába; ezért hát most majd elválik, vajon oly
99 4,4 | minden egyéb legyen már most egészen a tiétek. Menjünk
100 4,4 | felmutatták, azt felelte, hogy most nincsenek itten sólymok
101 4,8 | szánakozás, beleegyezett, és most már holtában kívánkozott
102 4,8 | élete nem bírt megnyitni, most a szomorúságban megnyílott,
103 4,9 | hallatára észbe vette, hogy most itt az alkalom amannak megölésére,
104 4,9 | és elkiáltotta magát:~- Most meghalsz!~És alighogy így
105 4,9 | sóvárgással várta már őt, most hogy nem látta, fölöttébb
106 4,10| elmentem kedvesem szobájába s most mintha valami ládában volnék.
107 4,10| nem adtam el, hanem ők a most múlt éjszakán ellopták tőlem.
108 5,1 | gondolatnak ébredezését, s most pallérozatlan és durva
109 5,1 | ekképpen szólott magában: „Most itt az ideje megmutatnom,
110 5,1 | próbát kívánnak tenni, vajon most másképpen érezel-e, mint
111 5,1 | adtak néked, mint aminővel most készülnek megajándékozni;
112 5,2 | novellámban a Királyénak, midőn a most megszabott tárgyban kell
113 5,3 | nyomára nem bukkant, mikor most látta, hogy biztonságban
114 5,3 | virradt, monda a leánynak:~- Most, hogy mindjárt megvirrad,
115 5,3 | mivelhogy a zsivány népség, mely most távozott innét, elvitte
116 5,4 | megríkattalak benneteket, hogy most kötelességemnek tartom olyasmit
117 5,4 | melyet is megfogott, s most a kezében tart.~Felelte
118 5,4 | elmentek onnét, mondván:~- Most már pihenjetek, mivelhogy
119 5,6 | legforróbb kívánsága, és hahogy most eltávozik tőle, mindenképpen
120 5,7 | amit cselekedett, mert most látta, hogy ha leánya élne,
121 5,7 | parancsát nem hajtották végre, most már ne is tegyék. A kengyelfutó
122 5,8 | pokolbéli kárhozatra jutott, s most is ott vagyon. Mikor pedig
123 5,8 | hogy beleegyezik. Miért is most már maga ment követségbe
124 5,9 | fel e madarat; de mivel most látom, hogy másképpen kívántad,
125 5,9 | szegénység sem előbb, sem most nem tudott csorbát ejteni.
126 5,9 | felül dús vagyont is lelt, most már okosabban bánt gazdagságával,
127 5,10| napokban magamra vettem s most is elvállalni akarok, semmi
128 5,10| hölgyeim, elmondom nektek most következő novellámat; s
129 5,10| hát akkor én vagyok az; most hogy megvénültem, kimondhatatlan
130 5,10| a lépcső alá. Onnan jön most a bűz.~S minekutána Ercolano
131 5,10| felkiáltott:~- Aha, asszony, hát most már tudom, miért kellett
132 5,10| szólott ekképpen:~- Asszony, most aztán elég! Ebben én majd
133 6 | holott én itt vagyok! Csend, most én beszélek!~És a Királynőhöz
134 6,1 | ennek láttára szólott:~- Most aztán tudom, hogy igazán
135 6,1 | mind elküldöttem ide neked; most már tégy vele kedved szerint.~
136 6,3 | megmutatta neki és szólott:~- Most nyilván láthatod, uram,
137 6,3 | fordulván, szólott:~- Hát most beszélj, pákosztos! Elhiszed-e,
138 6,4 | körülnézett birtokán, s most hazafelé tartott Firenzébe.
139 6,5 | te, hanem mindenki, aki most tagad, el fogja ismerni
140 6,9 | novelláját, Dioneo tudta, hogy most rajta van az elbeszélés
141 6,9 | valódiak. Mivel azonban most már ez ereklyék révén esett
142 6,9 | Királyt, változtassa meg most kijelentett szándokát. Felelte
143 6,9 | mindegyiteknek engedelmeskedtem, és most Királyotok vagyok, és kezembe
144 7,1 | férje, úgy tett, mintha most ébredeznék és szólott:~-
145 7,1 | tenni vele egymagamban; de most, hogy itt vagy te is, menjünk
146 7,1 | ott várakozott Federigo, most már ugyan némiképpen gyanakodván.
147 7,1 | vagyon ily dolgokban, miként most hallottátok; jegyezzétek
148 7,2 | adtad feleségemül. Látod, most is tüstént bezárta az ajtót,
149 7,2 | az Isten akárhová tegye; most hazajött, és nem tudom,
150 7,2 | hordóba, és azt mondta, hogy most már nincs ellene kifogása,
151 7,3 | hetykesége egyre növekedett, most már sokkalta nagyobb konoksággal
152 7,3 | s kinek Rinaldo barát most talán jobban tetszett, mint
153 7,3 | Végem van, itt a férjem; most aztán bizonyosan kitalálja,
154 7,3 | meg ne zavarjon, s ő még most is karjaiban tartja a gyermeket,
155 7,4 | példázatokból. Melyeket is én most megtoldok eggyel; ez pedig
156 7,4 | volnék künn az utcán, mint most ő, és ő volna benn a házban,
157 7,4 | volna benn a házban, mint most én? Istenemre, bizonyosra
158 7,4 | paraszt, ki kárán tanul, most már mindent tűrt szótlanul.
159 7,5 | felelt; az asszony pedig most, hogy alkalom nyílott reá,
160 7,5 | arcát is eltakarta, minőt most is látunk a papokon, s ezt
161 7,5 | és okos asszony; és éppen most, mikor oka lett volna a
162 7,5 | szabadságot nyert élvezeteire, s most már nem a háztetőn által
163 7,6 | és elkiáltotta magát: „Most meghalsz, gazember!” Én
164 7,7 | csalódom, azt hiszem, hogy most mindjárt magam is épp ilyen
165 7,7 | ama állapotban, melyben most vagyon, és továbbra is szerethesse
166 7,8 | irgalmatlanul helybenhagyta, s most úgy állt előtte, mintha
167 7,8 | s bizonyosra veszem, még most is azt hiszi, hogy mindezt
168 7,8 | láthatjátok, miképpen félig még most is részeg. De mindegy, akármit
169 7,9 | okáért vigyázz, hogy amit most mondok néked, soha meg ne
170 7,9 | irántad való szerelmében, most pedig újból mondom neked;
171 7,9 | hogy meg ne bosszantsalak; most azonban látom, hogy már
172 7,9 | szerelmesének; az pedig most már megbizonyosodott szerelméről,
173 7,9 | visszaülsz a helyedre, oda, ahol most vagy.~- Hát annyi szent -
174 7,9 | erre Pirro:~- Nicostrato, most igazán megvallom, hogy miként
175 7,10| méltó vagyok a büntetésre, most már kijelentem hajlandóságomat
176 8,2 | plébános gondolta magában: most itt az alkalom elmennie
177 8,2 | plébános - ne kívánd, hogy most hazamenjek; hiszen nézd
178 8,3 | kacagtak, hogy talán még most is kacagnak, a Királynő
179 8,3 | így lóvá nem tesz; és ha most itt volna a kezem ügyében,
180 8,3 | mindenki megebédelt, s te most jössz haza ebédre.~Mikor
181 8,3 | asszonya, minek voltál itten? Most mindent elrontottál; de
182 8,3 | tettek, mintha csak éppen most érkeztek volna oda, és szólították
183 8,3 | rengeteg kővel ölemben, mit most itten láttok, senki nem
184 8,3 | hívnak egy ital borra, de most még csak egy fél szóval
185 8,4 | végezetül el ne foglalnának; s most nyilván látom, hogy vélem
186 8,4 | figyelmeztette testvéreit: végezzék most már azt, mi a megbeszélés
187 8,5 | pillantván szólott ekképpen:~- Most rajtad az elbeszélés sora.~
188 8,6 | elmondja amaz novellát, melyet most hallottatok, szakasztott
189 8,6 | Calandrino -, így van a dolog; most aztán benne vagyok a csávában,
190 8,6 | ital bort. Tudjátok meg már most, hogy az, ki a disznót ellopta,
191 8,6 | elsőt is keserűnek érezte, most úgy érezte, hogy ez még
192 8,6 | kaptál.~Calandrino, ki még most sem köpködte ki egészen
193 8,6 | koztad avagy eladtad. De most már tapasztaltuk és ismerjük
194 8,7 | megbizonyosodott, de reményli, hogy a most közelgető karácsony ünnepén
195 8,7 | szerelem, mellyel eddig is, most is viseltetem annak irányában,
196 8,7 | nem jöhetett le hozzád, de most már hamarosan itt lesz;
197 8,7 | abban a hiszemben, hogy most már igazán bemehet; és a
198 8,7 | vacsorára jött hozzám, még most sem ment el; de nemsokára
199 8,7 | nyomban lejövök ajtót nyitni. Most is csak nagy üggyel-bajjal
200 8,7 | hogy csak tréfálsz. No most megyek; várj és bizakodjál.~
201 8,7 | találja a bosszúnak, melyet most sokkalta inkább kívánt,
202 8,7 | közel a folyó partjához, s most éppen július vagyon, mikor
203 8,7 | kellemetes lesz fürdeni. S most jut eszembe, hogy nem messzi
204 8,7 | vélem töltsed amaz éjszakát, most, amikor csak kedved tartja,
205 8,7 | becsületed iránt, melyet most és ezerszer másszor nem
206 8,7 | való szerelmedet. Ne légy most bőkezű irányomban olyasmivel,
207 8,7 | büntetést; de hízelkedéseid most már nem homályosítják el
208 8,7 | ostobaságra ne add fejedet, hahogy most elviszed szárazon. De ha
209 8,7 | csípős hideg gyötört, akképp most szörnyen kezd kínozni a
210 8,7 | oly örömöm legyen, miként most a kezdetén vagyon), hogy
211 8,7 | állhatatos; s efelől épp most te magad teheted a legigazabb
212 8,7 | hölgyre kértél engemet, most már nem tudom megtagadni
213 8,7 | meggyőzte a sötétséget, most égő vörösen, véges-végig
214 8,9 | kinek szarva közt a tőgye; most bámulsz, ugye?! Hol is,
215 8,9 | Tudok ám én többet is, de most hagyjuk. Oly igaz, mint
216 8,9 | ahogy valamikor Brunóhoz, most Buffalmaccóhoz fordult kérésével.~
217 8,9 | Bruno Buffalmaccónak:~- No, most beszélj! Mikor én mondtam,
218 8,9 | ismeretségben vagy, csak most nem jutnak eszedbe. Tehát
219 8,9 | elhoz mihozzánk; de már most megmondom, hogy ha Istenre
220 8,9 | tejben-vajban fürösztötte őket, most félelmében, hogy gyalázatát
221 8,10| leányhoz, mikor kedve tartotta, most egyre-másra akadt valamely
222 8,10| fizetség. Miért is Salabaetto most már nyilván látta a gonosz
223 8,10| több mint háromezret ért, most látta, mely sovány volt
224 8,10| magához hívatta: Salabaetto most már résen volt, de elment.
225 8,10| mit ide rendeltem: s ha most eladni kívánnám itten lévő
226 8,10| többet kétszáz forintnál. Most látta Jancofiore, hogy lóvá
227 9,1 | szeretek, s különösképpen most, mikor hajlandóságát megnyerhetem
228 9,3 | fejedet afféle ostobaságokra. Most pedig emez italhoz szükség
229 9,3 | annyi bizonyos; miért is most már bízvást mehetsz dolgaidra,
230 9,5 | kedvükre kacagtak az eseten, most odaléptek, mintha csak a
231 9,6 | elsimítja a zűrzavart~Calandrino most is megnevettette az egész
232 9,6 | hogy férje szitkozódik, most, midőn Adriano hangját megis
233 9,6 | is, mit Adriano mondott, most már csakugyan elhitte, hogy
234 9,7 | annak előtte szép asszony most bizony csúf és torz teremtéssé
235 9,10| asszonnyá változtathatnál, mint most vagyok.~Pietro koma, ki
236 9,10| mindent elrontottál, s most már semmiképpen nem lehet
237 9,10| tehát Pietro koma beleszólt, most már nem volt rá mód a menyecskét
238 10,2 | szolgáltak fel, Ghino pedig még most sem fedte fel magát az apátúr
239 10,2 | megnyeréséért, minőnek téged most megismertelek, sokkalta
240 10,3 | rákiáltott:~- Vénember, most meghalsz.~Erre pedig Náthán
241 10,3 | cselekedni, miként te cselekedtél most és minden időben, nem sokat
242 10,4 | nyerhettem tőled; miért is most, midőn már nem védelmezheted
243 10,4 | időben, nem szándékozom sem most, sem máskor (ha már Isten
244 10,4 | visszaadja régi egészségét. Most már tudni szeretném, vajon
245 10,5 | Ím, ezt kívánom: legyen a most következő januárban itt
246 10,5 | pedig más módon nem lehet, most az egyszer add néki testedet,
247 10,5 | csodálkozással hallgatta a hölgyet, most még jobban elcsodálkozott;
248 10,5 | köszönd meg férjednek e most mutatott nemeslelkűségét,
249 10,6 | könnyebben belénk vágja karmait, most, mikor az öregség határára
250 10,7 | hatalmat szerzett ő felettem:~S most fáj eképp kimúlnom a világból,~
251 10,7 | mindazt, amit érzek:~Lehetnék most merészebb,~S kipanaszolhatnám
252 10,7 | szerelembe estem,~Hogy attól lesz most vége életemnek.~Emez szavakra
253 10,7 | hanem beteg volt, s még most is igen beteg; ámbár igaz,
254 10,7 | néki:~- Hadd nyerjük meg most amaz gyümölcsöt, mely szerelmedből
255 10,8 | gondolatjaidat; szállj szembe már most a kezdetén parázna indulatoddal,
256 10,8 | őt gondolatokba merülten, most pedig látta betegen, igen
257 10,8 | kiverni annak fejéből; de ezt most nem firtatom, hanem inkább
258 10,8 | nem lehetne rajta, ezt én most is éppúgy állnám, mint annak
259 10,8 | előtte más dolgokban; de most még csak annyiban vagyon,
260 10,8 | kövessed akaratomat, akkor épp most van rá alkalom, midőn különösképpen
261 10,8 | mondtatok s mit mondtok még most is szüntelenül afelől, hogy
262 10,8 | mesterkedéshez folyamodtam, mely most már nyilvánvaló lehet előttetek,
263 10,8 | keresztekkel érnétek be? De most ne firtassuk ezt; itt az
264 10,8 | ostoba módon cselekedtek, most nem szándékozom tovább bizonygatni,
265 10,8 | ma reggel holtan leltek, most nem akarom még egyszer megbántani
266 10,9 | megerősíthetünk hitedben, most pedig Isten áldjon.~Tehát
267 10,9 | tovább tart, s nem oltja ki a most következő háború, éppoly
268 10,9 | kell búcsút vennem tőled, s most éppen ennek miatta jöttem.
269 10,9 | pótolhassam ama mulasztást, melyet most sietséged miatt elkövetni
270 10,9 | vagy már gyermek, s nem is most vagy először ebben a templomban,
271 10,9 | megismerte Szaladin bőkezűségét, most még nagyobbnak látta és
272 10,9 | kit idegennek gondolt, és most megismervén, mint ki eszét
273 10,9 | lovagot, kinek kérésére most mindenki elhallgatott; miért
274 10,9 | választotta, ne vegye zokon, ha most visszaveszi, mivelhogy életben
275 10,10| akárkit veszek is feleségül; most itt az idő, mikor beváltani
276 10,10| mikor őt feleségül vette, most bizonykodtak, hogy ő a világ
277 10,10| Gualtieri, ki úgy vélte, hogy most már annyit látott felesége
278 10,10| amaz tisztességben, mely most rajtam vagyon, ha javallanátok,
|