Nap,  Novella

5001  7,5 |                      az, hogy nagyon szerette és fölöttébb szépnek tartotta,
5002  7,5 |                   fölöttébb szépnek tartotta, és bár látta, hogy az asszony
5003  7,5 |                  minden ember szerelmes belé, és mindenki szépnek tartja,
5004  7,5 |                      mint neki (bizony gonosz és rövideszű emberek okoskodása
5005  7,5 |                       emberek okoskodása ez). És eme féltékenységében oly
5006  7,5 |          féltékenységében oly szorosan őrizte és szigorúan tartotta, hogy
5007  7,5 |                       keserves volt az élete, és annál türelmetlenebbül viselte
5008  7,5 |                    magában, hogy segít magán, és hahogy teheti, módját ejti,
5009  7,5 |                       ablakhoz nem léphetett, és ekképpen nem volt módjában
5010  7,5 |                      a szomszéd házban csinos és kedves ifjú lakik, úgy gondolta,
5011  7,5 |               olyankor, mikor beszélhet vele, és felajánlja néki szerelmét,
5012  7,5 |                     ugyan hajlandó elfogadni; és ha módját ejtheti, találkozik
5013  7,5 |              találkozik vele egyszer-másszor, és ekképpen segít boldogtalan
5014  7,5 |                   ördöngös nyavalya kimegyen. És mikor férje nem volt otthon,
5015  7,5 |                  vizsgálgatta a háznak falát, és egyszer csak észrevette,
5016  7,5 |                      a hasadék szobára nyílik és mondotta magában: „Ha ez
5017  7,5 |                       megnyertem a dolgomat.” És egyik szolgálóját, ki megsajnálta
5018  7,5 |                     óvatosan lesbe állította, és akkor kiderült, hogy ama
5019  7,5 |                    ifjú bent van, kövecskéket és holmi fadarabkákat hajigált
5020  7,5 |                   hasadékhoz megnézni, mi az; és akkor az asszony halkan
5021  7,5 |                       senki észre ne vehesse; és ottan gyakorta beszélgettek
5022  7,5 |                       beszélgettek egymással, és fogták egymás kezét, de
5023  7,5 |                 elmenne a templomba meggyónni és megáldozni, a többi keresztények
5024  7,5 |                      hallatára gyanút fogott, és az a gondolata támadt, hogy
5025  7,5 |                       lehetnek a feleségének; és kieszelt valami módot, hogy
5026  7,5 |                     végére járjon a dolognak; és azt felelte, hogy beleegyezik,
5027  7,5 |                       menjen el korán reggel, és gyónjon meg vagy a káplánjuknak,
5028  7,5 |                   mond neki, de senki másnak, és utána nyomban térjen haza.
5029  7,5 |                 asszony már hajnalban fölkelt és felöltözködött, és elment
5030  7,5 |                    fölkelt és felöltözködött, és elment a templomba, melyet
5031  7,5 |                       férj ugyancsak fölkelt, és elment ugyanazon templomba,
5032  7,5 |                   elment ugyanazon templomba, és hamarább odaért, mint az
5033  7,5 |                 csuklyát még arcába is húzta, és leült a kórusban. Amint
5034  7,5 |                    majd kiküldi egyik társát; és elment s kiküldötte a féltékeny
5035  7,5 |                      méltóságosan közeledett, és ámbátor még nem volt világos
5036  7,5 |                  megnehezítse nyelve járását, és ekképpen felesége ne ismerjen
5037  7,5 |                     minden éjjel eljár hozzá, és szerelmeskedik vele. A féltékeny
5038  7,5 |                        De fékezte indulatját, és kérdezte az asszonyt:~-
5039  7,5 |                       nyílnék, amint hozzáér; és azt mondja, hogy ha szobám
5040  7,5 |                  férjem nyomban álomba merül, és mikor látja, hogy alszik,
5041  7,5 |                      kinyitja az ajtót, bejön és vélem mulat, és ez mindig
5042  7,5 |                  ajtót, bejön és vélem mulat, és ez mindig sikerül neki.~
5043  7,5 |                         Madonna, nagy bűn ez, és bizony le kell tenned róla.~
5044  7,5 |                       talán segítenek rajtad, és egyszer-másszor elküldöm
5045  7,5 |                      ez imádságok, avagy nem; és ha segítettek, akkor ekképpen
5046  7,5 |                      belevágni, én nem bánom.~És minekutána meggyónt, és
5047  7,5 |                       És minekutána meggyónt, és megkapta a penitenciát,
5048  7,5 |               megkapta a penitenciát, fölkelt és elment meghallgatni a misét.
5049  7,5 |                     levetette a papnak ruháit és hazatért, és szerette volna
5050  7,5 |                    papnak ruháit és hazatért, és szerette volna kieszelni,
5051  7,5 |                     is hazatért a templomból, és férje arcán látta, hogy
5052  7,5 |                      eltitkolni, amit művelt, és amit hiedelme szerint megtudott.
5053  7,5 |                   hiedelme szerint megtudott. És feltette magában, hogy a
5054  7,5 |                       máshol kell vacsoráznom és aludnom, miért is zárd be
5055  7,5 |                    zárd be jól az utcai kaput és a lépcsőajtót és a szobád
5056  7,5 |                  utcai kaput és a lépcsőajtót és a szobád ajtaját, és ha
5057  7,5 |              lépcsőajtót és a szobád ajtaját, és ha látod, hogy ideje vagyon,
5058  7,5 |                       az asszony:~- Úgy lesz.~És amint alkalma nyílott, odament
5059  7,5 |                nyílott, odament a hasadékhoz, és megadta a szokott jelet.
5060  7,5 |                      neki ma reggeli csínyjét és azt is, mit a férje utána
5061  7,5 |                    ifjú nagyon megörült ennek és felelte:~- Madonna, bízd
5062  7,5 |                       átmászott maga házából, és lefeküdtek, és kedvökre
5063  7,5 |                       házából, és lefeküdtek, és kedvökre élvezték szerelmöket;
5064  7,5 |                kedvökre élvezték szerelmöket; és mikor felvirradt, az ifjú
5065  7,5 |                    közelében, ha jön-e a pap, és majd megvette az Isten hidege,
5066  7,5 |                     megvette az Isten hidege, és mikor virradni kezdett,
5067  7,5 |                       mintha máshonnét jönne, és bement házába és megreggelizett.
5068  7,5 |                       jönne, és bement házába és megreggelizett. És kevéssel
5069  7,5 |                     házába és megreggelizett. És kevéssel utóbb elküldött
5070  7,5 |                      papnak, ki meggyóntatta; és megkérdeztette tőle, ha
5071  7,5 |                    amaz éjszakán nem jött el, és ha ekképpen cselekszik,
5072  7,5 |                     mivel ez nem tisztességes és nem illendő dolog. Mondotta
5073  7,5 |                    tudom, mit mondottál neki; és mindenáron meg kell tudnom,
5074  7,5 |                     Az asszony elmosolyodott, és szólott ekképpen:~- Nagy
5075  7,5 |                       magad sem tudod, miért; és minél ostobább és nagyobb
5076  7,5 |                      miért; és minél ostobább és nagyobb szamár vagy, annál
5077  7,5 |                       kinyitottam a szememet, és megismertem, ki az a pap,
5078  7,5 |                     pap, ki engem gyóntatott, és tudom, hogy te voltál; de
5079  7,5 |                     neked azt, amit kerestél, és meg is adtam. De ha oly
5080  7,5 |                   derék feleségednek titkait, és hiábavaló gyanakodás helyett
5081  7,5 |                       nem feküdtél mellettem? És ahányszor csak elküldted
5082  7,5 |                mindezt nem értette volna meg? És te ottan maradtál, és éjjel
5083  7,5 |                    meg? És te ottan maradtál, és éjjel őrt állottál a kapuban,
5084  7,5 |                      máshová mentél vacsorára és éjjeli szállásra. Hát végre
5085  7,5 |                       szedd össze az eszedet, és légy megint olyan férfi,
5086  7,5 |                tulajdon­ságodat úgy, mint én, és hagyd abba ezt a mostani
5087  7,5 |                     kapott, hogy lóvá tették, és semmit nem felelt, de magában
5088  7,5 |                 gondolta, hogy felesége derék és okos asszony; és éppen most,
5089  7,5 |               felesége derék és okos asszony; és éppen most, mikor oka lett
5090  7,5 |                       módjára, hanem a kapun; és óvatosan intézvén dolgát
5091  7,5 |                gyakorta szerelmeskedett vele, és élte világát.~
5092  7,6 |                tetszett az egész társaságnak, és valamennyien erős­ködtek,
5093  7,6 |                    igen helyesen cselekedett, és úgy kellett annak a szamár
5094  7,6 |                    elveszi az embernek eszét, és a szerelmeseket úgyszólván
5095  7,6 |                      élt valaha egy szépséges és nemes ifjú hölgy, bizonyos
5096  7,6 |                    ifjú hölgy, bizonyos derék és jómódú lovagnak felesége,
5097  7,6 |                     jómódú lovagnak felesége, és miként gyakran megtörténik,
5098  7,6 |                  Leonetto nevezetű szemrevaló és kedves, ámbár nem valami
5099  7,6 |                    előkelő családbéli ifjúba, és viszont az is megszerette
5100  7,6 |               kielégítetlenül az, mit a férfi és a nő egyenlőképpen kíván,
5101  7,6 |                       hogy e hölgyet szépsége és kedvessége miatt fölöttébb
5102  7,6 |                       a hölgy oly utálatosnak és nyeglének tartott, hogy
5103  7,6 |             folytonosan üzenetekkel zaklatta, és hogy semmire nem ment, hatalmas
5104  7,6 |                     ki ismerte, milyen ember, és rettegett tőle, rászánta
5105  7,6 |                     magát, hogy kedvét tölti. És midőn a hölgy, kinek neve
5106  7,6 |                   napig szándékozott maradni, és akkor az asszony üzent Leonettónak,
5107  7,6 |                    szállt, elment a hölgyhöz, és kopogtatott kapuján. Amint
5108  7,6 |                      Leonettóval, kihívta őt, és mondotta neki:~- Madonna,
5109  7,6 |                    szolgálójának, hogy menjen és nyisson kaput Lambertucciónak;
5110  7,6 |                   jókedvet erőltetett arcára, és elébe ment a lépcső legfelső
5111  7,6 |                      nyájas szavakkal fogadta és megkérdezte, mi járatban
5112  7,6 |                   errefelé. A lovag megölelte és megcsókolta a hölgyet és
5113  7,6 |                      és megcsókolta a hölgyet és szólott:~- Édes lelkem,
5114  7,6 |          gyönyörűségét tölteni az asszonnyal. És ekképpen mulatott vele,
5115  7,6 |                nyomban odaszaladt asszonyához és szólott:~- Madonna, itt
5116  7,6 |                      két férfi van a házában, és tudta, hogy a lovagot nem
5117  7,6 |                   nyomban kiugrott az ágyból, és hirtelen elhatározással
5118  7,6 |                       ha egy kicsit szeretsz, és meg akarsz menteni a haláltól,
5119  7,6 |                   arccal rohanj le a lépcsőn, és közben ezt ordítsad: „Istenemre
5120  7,6 |                  fülön fogom én még valahol!” És ha férjem fel akarna tartóztatni
5121  7,6 |                    azt, amit néked mondottam, és pattanj lóra, és szóba ne
5122  7,6 |                   mondottam, és pattanj lóra, és szóba ne állj vele.~Lambertuccio
5123  7,6 |                       felelte, hogy szívesen; és kivonta tőrét, és részben
5124  7,6 |                   szívesen; és kivonta tőrét, és részben a kiállott fáradalom,
5125  7,6 |                      s meghökkent a szavaitól és arcától, és szólott:~- Mi
5126  7,6 |                       a szavaitól és arcától, és szólott:~- Mi az, uram?~
5127  7,6 |                      kengyelbe, nyeregbe ült, és csak ennyit mondott:~- Krisztusnak
5128  7,6 |                     fogom én még ezt valahol.~És elvágtatott.~A nemes úr
5129  7,6 |              feleségét a lépcső fokán riadtan és rémülten, és kérdezte tőle:~-
5130  7,6 |                    fokán riadtan és rémülten, és kérdezte tőle:~- Mi dolog
5131  7,6 |                    Leonetto meghallja szavait és felelte:~- Uram, így még
5132  7,6 |                    tőrrel a kezében üldözött; és véletlenül nyitva lelte
5133  7,6 |                    nyitva lelte ím ez szobát, és egész testében reszketvén
5134  7,6 |                     menekültem.” Én felkeltem és éppen meg akartam kérdezni,
5135  7,6 |                       kérdezni, hogy kicsoda, és mi történt, és íme Lambertuccio
5136  7,6 |                       kicsoda, és mi történt, és íme Lambertuccio máris jön
5137  7,6 |                      meggyilkolnak házunkban: és nagy hitványság volt Lambertucciótól
5138  7,6 |                       nyomban tőréhez kapott, és elkiáltotta magát: „Most
5139  7,6 |                     bírták, futásnak eredtem, és ide menekültem, hol Istennek
5140  7,6 |                      menekültem, hol Istennek és e nemes hölgynek jóvoltából
5141  7,6 |                     hát, ne félj, én épségben és egészségben hazakísérlek,
5142  7,6 |                   ifjút, elkísérte Firenzébe, és csak a házánál hagyta magára.
5143  7,6 |                      beszélt Lambertuccióval, és megegyezett vele olyképpen,
5144  7,7 |                     felkel, ~kimegy a kertbe, és elnáspángolja Eganót~A társaságnak
5145  7,7 |                     mindennémű jó erkölcsöket és egyéb dicséretes dolgokat
5146  7,7 |                dicséretes dolgokat megtanult. És ottan időzvén, történt,
5147  7,7 |                  között ott volt Lodovico is, és mikor hallották, hogy azok
5148  7,7 |             Franciaország­nak, Angolországnak és a világ más országainak
5149  7,7 |                  Bolognába, hogy megláthassa, és ott is marad, ha a hölgy
5150  7,7 |               Anichino nevet, Bolognába ment, és a sorsnak jóvoltából mindjárt
5151  7,7 |                     hölgyet valamely ünnepen, és úgy vette észre, hogy sokkalta
5152  7,7 |                      is forrón beleszeretett, és feltette magában, hogy mindaddig
5153  7,7 |                    mígnem megnyeri szerelmét. És fontolgatván magában, milyen
5154  7,7 |                  illendő módon elszállásolta, és parancsolta nekik, hogy
5155  7,7 |                      elegyedett a fogadóssal, és mondotta neki, hogy szívesen
5156  7,7 |               nevezetű, ki sok csatlóst tart, és csupa olyan szemrevaló ifjút
5157  7,7 |                     majd szólok neki felőled.~És úgy cselekedett, miképpen
5158  7,7 |                       hölgyét, s oly pompásan és Eganónak oly meg­elégedésére
5159  7,7 |                 semmit nem tudott cselekedni; és nemcsak önmagát, hanem minden
5160  7,7 |                      fölöttébb tetszett neki, és gyakorta látván őt magát
5161  7,7 |                      gyakorta látván őt magát és viselkedését, igen dicsérgette
5162  7,7 |               sóhajtott. A hölgy rápillantott és kérdezte: - Mi bajod, Anichino?
5163  7,7 |                      fogok megharagudni érte, és bizonyosra vedd, hogy akármit
5164  7,7 |                      tettél nekem, megmondom.~És szinte könnyes szemmel elmondotta
5165  7,7 |                    hallott a hölgy felől, hol és hogyan szeretett belé, és
5166  7,7 |                     és hogyan szeretett belé, és miért állott férjének szolgálatjába;
5167  7,7 |                    teheti, könyörüljön rajta, és csillapítsa ím ez titkos
5168  7,7 |                      csillapítsa ím ez titkos és forró vágyakozását; ha pedig
5169  7,7 |              állapotban, melyben most vagyon, és továbbra is szerethesse
5170  7,7 |            meglágyultál a buzgó könyörgésekre és a szerelmes sóvárgásokra!
5171  7,7 |                  hölgy ráfüggesztette szemét, és minden szavát elhitte, és
5172  7,7 |                     és minden szavát elhitte, és annak könyörgései révén
5173  7,7 |                     bizony sokan környékeztek és környékeznek ma is); te
5174  7,7 |                 okáért néked ajándékozom azt, és megígérem, hogy boldogítalak
5175  7,7 |                    még ím ez éjszaka elmúlik. És hogy valóban így legyen,
5176  7,7 |                   alszom az ágynak; jöjj oda, és ha alszom, érints meg, hogy
5177  7,7 |                 érints meg, hogy felébredjek, és én megvigasztallak hosszú-hosszú
5178  7,7 |                    csókot adok néked zálogul.~És nyaka köré fonván karjait,
5179  7,7 |                       tehát Anichino odajött, és halkan belépvén a szobába,
5180  7,7 |                       megragadta annak kezét, és erősen tartotta, s addig-addig
5181  7,7 |                   alvó Eganót felébresztette, és szólott hozzá ekképpen:~-
5182  7,7 |                gondolsz, melyik a legderekabb és leghűségesebb csatlósod,
5183  7,7 |                  amennyire szeretem Anichinót és megbízom benne; de miért
5184  7,7 |               hallotta, hogy Egano ébren van, és róla folyik a szó, többször
5185  7,7 |                      az olyan erősen megfogta és tartotta, hogy nem bírt
5186  7,7 |                  vagyon a dolog, mint mondod, és ő csakugyan hűségesebb hozzád
5187  7,7 |                       az alkalmas pillanatot, és nem átallotta azt kívánni
5188  7,7 |                   feleltem, hogy beleegyezem, és hogy ma éjjel éjfél után
5189  7,7 |                      fejedre pedig fátylamat, és menj le, s várd meg, ha
5190  7,7 |                       bizony meg kell néznem.~És felkelt, s már ahogy a sötétben
5191  7,7 |                    fátylát s lement a kertbe, és a fenyőfa alatt kezdette
5192  7,7 |                    látta, hogy férje felkelt, és kiment a szobából, maga
5193  7,7 |                      maga is nyomban felkelt, és bezárta belülről az ajtót.
5194  7,7 |            százezerszer elátkozta az asszonyt és a maga szerelmét és bizakodását;
5195  7,7 |                  asszonyt és a maga szerelmét és bizakodását; de mikor észrevette,
5196  7,7 |                mondotta neki, hogy keljen fel és öltözködjék.~És szólott
5197  7,7 |                    keljen fel és öltözködjék.~És szólott hozzá ekképpen:~-
5198  7,7 |             gyönyörűségem, fogj egy fütyköst, és menj le a kertbe; tégy úgy,
5199  7,7 |                    ottan, szidd össze Eganót, és jól náspángold el a fütykössel,
5200  7,7 |                    még kimondhatatlan élvezet és gyönyörűség fakad számunkra.~
5201  7,7 |                       Anichino tehát felkelt, és jókora fűzfa-fütykössel
5202  7,7 |                      közeledni látta, felkelt és elébe ment, mintha kitörő
5203  7,7 |                      asszony, hát ide jöttél, és azt hiszed, hogy én elkövetnék
5204  7,7 |                  holtod napjáig megemlegeted!~És felemelvén fütykösét, döngetni
5205  7,7 |                      borzalmasan eldöngetett, és kegyetlenül lepiszkolt,
5206  7,7 |                       soha le nem piszkoltak, és igaz, ami igaz, fölöttébb
5207  7,7 |                  látta, hogy mindig oly vidám és pajkos vagy.~Mondotta akkor
5208  7,7 |                 cselekedetekkel tett próbára; és hiszem: elmondhatja, hogy
5209  7,7 |                    megérdemli, hogy szeressük és megbecsüljük.~Felelte Egano:~-
5210  7,7 |                értetődik, helyesen szólottál.~És ím ez esetnek tanulságát
5211  7,7 |                       hogy oly derék felesége és oly hűséges szolgája, mint
5212  7,7 |                    volt még soha nemes úrnak. És ámbár ennek utána még gyakorta
5213  7,7 |                felesége emez eseten, Anichino és a hölgy mindaddig, míg Anichinónak
5214  7,7 |                  művelhette azt, mi élvezetet és gyönyörűséget szerzett neki,
5215  7,8 |               madzagot köt maga lába ujjára, ~és ekképpen tudja meg, mikor
5216  7,8 |                szokása szerint sokat utazott, és kevés időt töltött véle,
5217  7,8 |                    pedig megbarátkozott vele, és talán nem intézte dolgát
5218  7,8 |                    vett rajta a féltékenység, és abbahagyta az utazgatást,
5219  7,8 |                     abbahagyta az utazgatást, és minden egyéb dolgát, s minden
5220  7,8 |                       asszonynak őrzése volt, és nem is tudott volna aludni,
5221  7,8 |                       ő majd faképnél hagyja, és kimegy ajtót nyitni; ha
5222  7,8 |                      erősen fogja a madzagot, és maga felé húzza, hogy az
5223  7,8 |              Rubertónak kedvére volt e dolog, és gyakorta eljárogatván a
5224  7,8 |                  ujjáról, maga ujjára kötözte és leste-várta, mi következik.
5225  7,8 |                   leste-várta, mi következik. És nem sok időbe tellett, hogy
5226  7,8 |                   tellett, hogy Ruberto jött, és szokása szerint meghúzta
5227  7,8 |                 kapuhoz, hogy megnézze, ki az és ellássa a baját. Nos, Arriguccio
5228  7,8 |             Arriguccio kereskedő létére durva és faragatlan ember volt; midőn
5229  7,8 |                       fegyver, kardot rántott és megfordult, és akkor viaskodni
5230  7,8 |                 kardot rántott és megfordult, és akkor viaskodni kezdtek:
5231  7,8 |               szolgálóját, ki mindent tudott, és addig beszélt a lelkére,
5232  7,8 |                        mely a szobában égett, és kiosont és elbújt a háznak
5233  7,8 |                    szobában égett, és kiosont és elbújt a háznak más részében,
5234  7,8 |                 elbújt a háznak más részében, és várta a következendőket.
5235  7,8 |                       meghallották Arriguccio és Ruberto viaskodásának zaját,
5236  7,8 |                viaskodásának zaját, fölkeltek és szidalmazni kezdték őket;
5237  7,8 |                  tehát félt, hogy megismerik, és dühösen és nagy indulatban,
5238  7,8 |                   hogy megismerik, és dühösen és nagy indulatban, hogy nem
5239  7,8 |                      megsebesíteni, otthagyta és hazament, és a szobába érkezvén
5240  7,8 |                        otthagyta és hazament, és a szobába érkezvén nagy
5241  7,8 |               leljelek meg! Csakhogy tévedsz!~És odament az ágyhoz, és abban
5242  7,8 |                tévedsz!~És odament az ágyhoz, és abban a hiszemben, hogy
5243  7,8 |                     meg, megfogta a szolgálót és ahogy csak keze-lába bírta,
5244  7,8 |                    keze-lába bírta, úgy verte és rugdosta, hogy csupa kék
5245  7,8 |                 bőgött, hiszen volt is miért, és ámbár néha felnyögött, hogy „
5246  7,8 |                megkérem őket: jöjjenek érted, és bánjanak el véled becsületükhöz
5247  7,8 |                       meggyújtotta a mécsest, és szolgálóját összeverve és
5248  7,8 |                     és szolgálóját összeverve és keserves sírásban lelte
5249  7,8 |                        hol titokban ápoltatta és gondoztatta, utóbb pedig
5250  7,8 |                  fölöttébb meg volt elégedve. És minekutána a szolgálót visszaküldte
5251  7,8 |              szobájába, nyomban megigazította és elsimította és rendbehozta
5252  7,8 |                  megigazította és elsimította és rendbehozta maga ágyát,
5253  7,8 |                     maga is rendbehozta magát és felöltöz­ködött, mintha
5254  7,8 |                 gyújtott, fogta kézimunkáját, és leült a lépcső fokánál,
5255  7,8 |                    fokánál, s kezdett varrni, és várakozott, vajon mi lesz
5256  7,8 |             kopogtatott, mígnem meghallották, és ajtót nyitottak neki. Mikor
5257  7,8 |                      gyújtottak, elébe mentek és kérdezték, mit keres itten
5258  7,8 |                     mindennek jutott nyomára, és mit cselekedett; és hogy
5259  7,8 |                  nyomára, és mit cselekedett; és hogy cselekedetének kétségbevonhatatlan
5260  7,8 |                        hogy jöjjenek el érte, és cselekedjenek véle olyképpen,
5261  7,8 |             szíre-szóra, mígnem végére járnak és megbizonyosodnak felőle;
5262  7,8 |                       ok miatt haragszik reá, és valamivel megbántotta, s
5263  7,8 |                   Arriguccio házához érkeztek és beléptek, megindultak felfelé
5264  7,8 |                   micsoda? Uram, ne hagyj el!~És felkelvén szólott:~- Testvéreim,
5265  7,8 |                      azok látták, hogy ott ül és varr, és nyoma sincs rajta
5266  7,8 |                  látták, hogy ott ül és varr, és nyoma sincs rajta semminémű
5267  7,8 |                       kicsinyég meghökkentek, és féket vetettek fölgerjedt
5268  7,8 |               vetettek fölgerjedt haragjukra, és megkérdezték tőle, hogyan
5269  7,8 |                  belevágott öklével az arcába és megtépázta és irgalmat­lanul
5270  7,8 |                       az arcába és megtépázta és irgalmat­lanul helybenhagyta,
5271  7,8 |                        megemlítvén a madzagot és a verést s minden egyebet.
5272  7,8 |                       te magadat pedig gonosz és kegyetlen embernek, holott
5273  7,8 |                 embernek, holott nem vagy az? És hát mikor voltál itthon
5274  7,8 |                       voltál itthon ma éjjel, és méghozzá velem? És mikor
5275  7,8 |                     éjjel, és méghozzá velem? És mikor vertél meg? Én ugyan
5276  7,8 |                     hogy állítólag megver­tél és levágtad a hajamat. Engem
5277  7,8 |                    megvagyon. Mikor testvérei és anyja mindezt látták és
5278  7,8 |                       és anyja mindezt látták és hallották, Arriguccio ellen
5279  7,8 |                    azt, mit nekünk mondottál; és valóban nem tudjuk, hogyan
5280  7,8 |                       nektek gyalázatosságait és aljasságait. Hát jó, megteszem;
5281  7,8 |                   nektek, valóban megtörtént, és ő csakugyan akképpen cselekedett.
5282  7,8 |                    kereskedőnek mondja magát, és azt akarja, hogy becsületes
5283  7,8 |                  becsületes embernek tartsák, és mértékletesebbnek szeretne
5284  7,8 |                       látszani a szerzetesnél és tisztességesebbnek a hajadon­
5285  7,8 |                    részegednek a korcsmákban, és ne adná össze magát hol
5286  7,8 |               szeretőjével, s mikor felébredt és madzagot lelt annak lábán,
5287  7,8 |                     ama némberhez, eldöngette és levágta haját; mivel pedig
5288  7,8 |                     mint részeg ember szavát; és ha én megbocsátok néki,
5289  7,8 |                  hallatára elkezdett lármázni és szólott:~- Krisztus keresztjére,
5290  7,8 |                    kellene verni ezt az undok és háládatlan kutyát, mivel
5291  7,8 |                  feleségül, címert csináltat, és ekképpen henceg: „Én ilyen
5292  7,8 |       elagyabugyálnátok, hogy arról koldulna.~És fiaihoz fordulván, folytatta:~-
5293  7,8 |                      ifjak eme dolgok láttára és hallatára Arriguccióhoz
5294  7,8 |                      Arriguccióhoz fordultak, és irgalmatlanul lepiszkolták,
5295  7,8 |                       füst alatt megfizetünk.~És ekképpen szólván, eltávoztak.
5296  7,9 |                 novellája igen-igen tetszett, és a hölgyek nem állhatták
5297  7,9 |                      hogy ne kacagjanak rajta és ne beszéljenek róla, ámbár
5298  7,9 |                      is csendre intette őket, és parancsolta Pamfilónak,
5299  7,9 |            vállalkoznék az, ki forrón szeret. És ámbátor ez immár több novellából
5300  7,9 |                       nevezetű előkelő, bátor és szépséges hölgyet adott
5301  7,9 |                   feleségül. Nicostrato nemes és gazdag úr lévén, nagy cselédséget
5302  7,9 |                      nagy cselédséget tartott és kutyákat és sólymokat, és
5303  7,9 |               cselédséget tartott és kutyákat és sólymokat, és fölöttébb
5304  7,9 |                     és kutyákat és sólymokat, és fölöttébb nagy gyönyörűségét
5305  7,9 |                       sorában valamely csinos és kedves és deli ifjú, Pirro
5306  7,9 |                     valamely csinos és kedves és deli ifjú, Pirro nevezetű;
5307  7,9 |                    deli ifjú, Pirro nevezetű; és bármihez fogott, mindenben
5308  7,9 |                      hogy szüntelenül, nappal és éjjel csak rajta járt gondolatja;
5309  7,9 |                    kiben fölöttébb megbízott, és szólott hozzá ekképpen:~-
5310  7,9 |                      fejében engedelmességgel és hűséggel tartozol nekem;
5311  7,9 |                    Amint látod, Lusca, fiatal és tüzes asszony vagyok, és
5312  7,9 |                      és tüzes asszony vagyok, és bőségesen meg­vagyon mindenem,
5313  7,9 |                    mit csak asszony kívánhat; és egy szó, mint száz, nincs
5314  7,9 |                  leszek enmagamnak ellensége, és módját ejtem, hogy gyönyörűséget
5315  7,9 |                     ejtem, hogy gyönyörűséget és boldogságot szerezzek magamnak;
5316  7,9 |                 mindenki másnál méltóbb erre; és oly forrón megszerettem
5317  7,9 |                    látom, vagy rája gondolok; és ha késedelem nélkül nem
5318  7,9 |                       amint legjobbnak véled, és kérd meg őt nevemben, hogy
5319  7,9 |                       felelte, hogy szívesen; és alkalmas helyen és időben
5320  7,9 |                  szívesen; és alkalmas helyen és időben félrevonta Pirrót,
5321  7,9 |                      nem is sejtett ilyesmit, és gyanút fogott, ha vajon
5322  7,9 |                       mondhatom, szamár vagy.~És némiképpen ingerülten Pirro
5323  7,9 |                   hallatára a halált kívánta; és kevés napok múltán újból
5324  7,9 |                  módon kíván hűséges maradni, és alkalmas pillanatban fedjed
5325  7,9 |                      föl előtte lángolásomat, és mindenképpen igyekezzél
5326  7,9 |                   hogy csak gúnyt űztem vele; és holott szerelmét keresem,
5327  7,9 |                szolgáló vigasztalta asszonyát és felkereste Pirrót, kit is
5328  7,9 |                      Pirrót, kit is jókedvben és vidám hangulatban lelt,
5329  7,9 |                       vidám hangulatban lelt, és szólott hozzá ekképpen:~-
5330  7,9 |                       szívedet szavaim előtt, és térj eszedre: gondold meg,
5331  7,9 |                mosolygós arccal s tárt ölével és soha többé; aki pedig nem
5332  7,9 |                      később, ha szegénységben és koldussorban látja magát,
5333  7,9 |                      pedig nem lehet szó urak és szolgák között oly hűségről,
5334  7,9 |                    oly hűségről, mint barátok és rokonok között; sőt inkább
5335  7,9 |                    vedd, hogy ha hízelkedések és kérések nem lennének elegendők,
5336  7,9 |                       el magadtól, menj elébe és fogadd el, mivel ha nem
5337  7,9 |               másfelől uramat fölöttébb bölcs és óvatos embernek ismerem,
5338  7,9 |                 miképpen Lidia az ő tanácsára és kívánságára cselekszi ezt,
5339  7,9 |                     de Ámor, ki jó vigasztaló és nagy mestere a tanácsoknak,
5340  7,9 |                      után zöld selyem­ruhában és nagy sok ékszerekkel elhagyta
5341  7,9 |                    férfiak voltak, s Pirrónak és mind a többieknek szemök
5342  7,9 |                       kedves sólyom üldögélt, és eloldván azt, mintha csak
5343  7,9 |                       fogva, s a falhoz vágta és megölte.~Nicostrato rákiáltott:~-
5344  7,9 |                   amint itten láttok, egyedül és zúgolódva mindig ott maradok
5345  7,9 |              valamennyien elnevették magokat, és Nicostratóhoz fordulván,
5346  7,9 |                       elhanyagoltatása miatt!~És minekutána a hölgy visszatért
5347  7,9 |                    melyet Pirro néki szabott; és azon nyomban megfogta férje
5348  7,9 |                    egy kicsiny tincsecskéjét, és kacagván oly erősen megrántotta,
5349  7,9 |                    imént meghúztad a hajamat.~És ekképpen mulatoztak szavaikat
5350  7,9 |                      szájokból rossz szag jő, és oktatta őket, hogy midőn
5351  7,9 |              szóljanak. A fiúk elhitték neki, és oly módon szolgáltak ettől
5352  7,9 |                      én is meg tudom mondani, és mind ez ideig is csupán
5353  7,9 |                     oka - felelte erre Lidia.~És odavezetvén az egyik ablakhoz,
5354  7,9 |                       s minekutána jobb felől és bal felől belenézett, szólott
5355  7,9 |                       az efféle műveletekben, és hát semmiképpen nem venném
5356  7,9 |                 Luscát tartotta maga mellett; és bezárkózván lefektette Nicostratót
5357  7,9 |                    rántással kihúzta a fogat, és nyomban el is dugta, s elővett
5358  7,9 |                      férfinak, ki elgyötörtén és szinte félholtan feküdt
5359  7,9 |                       félholtan feküdt ottan, és mondotta néki:~- Látod,
5360  7,9 |                      Nicostrato elhitte neki, és ámbátor gyötrelmes kínt
5361  7,9 |                   gyötrelmes kínt szenvedett, és keservesen jajgatott, mégis
5362  7,9 |                       annak okáért mássz fel, és dobj le néhányat azokból.~
5363  7,9 |                     Pirro nyomban felmászott, és egymás után hajigálta le
5364  7,9 |                   után hajigálta le a körtét; és miközben a körtét dobálta,
5365  7,9 |                      fölöttébb elcsodálkozott és szólott:~- Pirro, én csakugyan
5366  7,9 |                     szüntelenül járt a szája, és egyre csak ezeket a bolondságokat
5367  7,9 |                     Én bizony láttalak rajta; és ha láttalak, a magadéban
5368  7,9 |                     az, ki fenn vagyon rajta.~És felmászott a fára. Alighogy
5369  7,9 |                 világon leginkább bizakodtam?~És ekképpen szólván kezdett
5370  7,9 |                  mászni a körtefáról. A hölgy és Pirro pedig szólottak:~-
5371  7,9 |                       Mikor Nicostrato leért, és látta, hogy ott vannak,
5372  7,9 |                   abból az egyből, hogy látom és tudom, miképpen te is rosszul
5373  7,9 |              egymagában az is, ha meggondolod és eszedbe veszed, hogy feleséged,
5374  7,9 |                     minden asszonynál okosabb és tisztességesebb, még ha
5375  7,9 |             haragosnak tette magát, felállott és szólott:~- Ördög szánkázza
5376  7,9 |                      abbahagyta a vitatkozást és a szemrehányásokat e tárgyban,
5377  7,9 |                  okáért, Pirro, szaladj csak, és hozz szekercét, s végy bosszút
5378  7,9 |                  magadért s egyúttal érettem, és vágd ki ezt a fát, ámbár
5379  7,9 |                  szabad olyaténképpen értenie és elfogadnia, hogy a dolog
5380  7,9 |                      elsietett a szekercéért, és kivágta a körtefát, melyet
5381  7,9 |                        haragom is elszállott.~És kegyesen megbocsátott Nicostratónak,
5382  7,9 |                      hol is annak utána Pirro és Lidia még gyakorta nyertek
5383  7,9 |                      zavartalan gyönyörűséget és élvezetet. Mit Isten adjon
5384  7,10|                     megjelenik cimborájának, ~és elmeséli neki, miképpen
5385  7,10|           szándékoztam, hanem ezenfelül annyi és oly sok minden szép dolgot
5386  7,10|                        semmi sem jut eszembe, és semmit nem találok, mi e
5387  7,10|                       magam alkotta törvényt, és méltó vagyok a büntetésre,
5388  7,10|              vezeklésre, melyet reám szabtok, és ezért élek kiváltságommal.
5389  7,10|                    ezért élek kiváltságommal. És elmondom, hogy ama novella,
5390  7,10|                       Elisa mondott a komáról és komaasszonyról, továbbá
5391  7,10|                       kis történetet azokról; és ámbár sok mindenféle hihetetlen
5392  7,10|                  Porta Salaja mellett laktak, és szinte soha nem érintkeztek
5393  7,10|                     mással, csupán egymással, és nyilván igen szerették egymást;
5394  7,10|                       igen szerették egymást; és más emberek módjára eljá­
5395  7,10|                   eljá­rogattak a templomokba és prédikációkra, hol is többször
5396  7,10|                      beszélni ama dicsőségről és gyötrelemről, mely az elköltözötteknek
5397  7,10|                     hahogy teheti, visszatér, és annak, ki életben maradott,
5398  7,10|                     dologban, amire kíváncsi; és emez ígéretöket esküvel
5399  7,10|                    ígéretet tették egymásnak, és továbbra is jó barátságban
5400  7,10|             komaasszonyát, ki igen szemrevaló és helyre menyecske volt, s
5401  7,10|                      fölöttébb tetszett néki, és sokat hallotta magasztalni
5402  7,10|                     szerelmét tilosnak vélte, és szégyellette volna magát,
5403  7,10|                   minden vágyakozását, szóval és cselekedettel addig-addig
5404  7,10|                   Meuccio nyilván észrevette, és ámbár cseppet sem volt ínyére,
5405  7,10|                 talajra bukkant, annyit ásott és dolgozott abban, hogy nyavalya
5406  7,10|                elköltözött ez árnyékvilágból. És halála után harmadnapra (
5407  7,10|                 bűneim miatt keserves kínokat és szörnyű gyötrelmeket szenvedek.~
5408  7,10|                      mondasson érette miséket és imádságokat és adjon alamizsnát,
5409  7,10|                 érette miséket és imádságokat és adjon alamizsnát, mivelhogy
5410  7,10|                 eszébe jutott a koma­asszony, és kissé fölemelvén fejét,
5411  7,10|                   bűnömet könyv nélkül tudta, és parancsolta nekem, hogy
5412  7,10|               gyötrődésben sirassam bűneimet; és találtam ottan sok társamat,
5413  7,10|                      s ahogy közöttük voltam, és eszembe jutott az, mit koma­
5414  7,10|                   szabva, ámbátor máris forró és fennen lobogó tűzben voltam;
5415  7,10|           szerelmeskedtem a komaasszonyommal, és méghozzá annyira szerelmes­
5416  7,10|                       kinevetett ennek miatta és mondá: „Ugyan ne félj, te
5417  7,10|                  tovább nem maradhatok nálad.~És azon nyomban eltűnt. Meuccio,
5418  7,10|                       A nap nyugovóra hajolt, és könnyű szellő kerekedett,
5419  7,10|                   levette fejéről a koszorút, és Lauretta fejére helyezte
5420  7,10|            vélekedésed szerint gyönyörűségére és vidámságára leszen valamennyiünknek.~
5421  7,10|                      leszen valamennyiünknek.~És leült. Lauretta a királynői
5422  7,10|                       túljártak férjök eszén; és ha nem irtóznám még a látszatától
5423  7,10|                       ember a másiknak eszén; és azt hiszem, hogy éppoly
5424  7,10|                     mondani, mint a mai volt.~És ekképpen szólván felállott,
5425  7,10|                 hasonlatosképpen az ifjak is, és közülük némelyek mezítláb
5426  7,10|                       a zöld pázsiton. Dioneo és Fiammetta hosszú dalt énekeltek
5427  7,10|                    dalt énekeltek Archytasról és Palaemonról; és ekképpen
5428  7,10|                   Archytasról és Palaemonról; és ekképpen különb-különb szórakozások
5429  7,10|                     vacsora ideje elérkezett, és a kis tó partján asztalhoz
5430  7,10|                      hangja mellett nyugodtan és vidám hangulatban vacsoráztak,
5431  7,10|                    környező hegyekben támadt, és mind elverte a szúnyogokat.
5432  7,10|                  ezerféle dolgon tréfálkoztak és nevetgéltek, mind olyano­
5433  7,10|                    minekutána jéghideg borral és csemegével elverték a rövid
5434  7,10|                    van,~S csak benne bízhatom és senki másban:~Higgyek-é
5435  7,10|                      közös tüzet csiholt ott,~És nem volt hamvadása!~Csak
5436  7,10|                   kitalálta, hogy Filoména új és édes szerelem bilincseibe
5437  7,10|                   szerelem bilincseibe esett; és mivel annak szavaiból úgy
5438  7,10|                       boldognak tartották őt, és a társaságnak nem egy tagja
5439  7,10|                    nyájasan:~- Nemes hölgyeim és ti ifjak, tudjátok, hogy
5440  7,10|                     Neifile uralkodása alatt, és kellemetes elbeszéléseinket
5441  7,10|               elbeszéléseinket elhalasztottuk és hasonlatosképpen cselekedtünk
5442  7,10|                  illendő leszen, ha holnap is és holnapután is, miként a
5443  7,10|                  mulatságos novellamondástól, és emlékezetünkbe idézzük azt,
5444  8   |                       már a kelő nap sugarai, és minden árnyék eloszlott,
5445  8   |                      minden árnyék eloszlott, és a tárgyak kibontakoztak
5446  8   |                     is szentmisét hallgattak; és hazatérvén vidá­man és jó
5447  8   |                        és hazatérvén vidá­man és jó hangulatban megebédeltek,
5448  8   |             megebédeltek, kicsinyég énekeltek és táncoltak, s végezetül,
5449  8   |                      szokott novellamondásra, és akkor a Királynő parancsára
5450  8,1 |                      kölcsön Guasparruolótól, és minekutána annak ~feleségével
5451  8,1 |                        a pénzt odaadja neki, ~és az asszonynak füle hallatára
5452  8,1 |                 novellát mond, belenyug­szom. És mivel, szerelmetes hölgyeim,
5453  8,1 |                   hogy megdicsérjem a férfit, és kárhoztassam az asszonyt,
5454  8,1 |                     kárhoztassam az asszonyt, és megmutassam, hogy a férfiak
5455  8,1 |                  tisztességesnek kell lennie, és tisztaságára úgy kell vigyáznia,
5456  8,1 |                vigyáznia, mint szeme fényére, és semmiképpen nem szabad arra
5457  8,1 |                      Gulfardo nevezetű; derék és hűséges annak irányában,
5458  8,1 |                  kereskedőnek, ki jó ismerőse és barátja volt; és szerelmében
5459  8,1 |                     ismerőse és barátja volt; és szerelmében oly tartózkodón
5460  8,1 |               becsületes asszonynak gondolta, és akkor forró szerelme szinte
5461  8,1 |                      szinte gyűlölet­re vált, és feltette magában, hogy megcsúfolja
5462  8,1 |                     akkor elviszi a pénzt is, és bizony emez dolog felől
5463  8,1 |                     hallatára megörvendezett, és visszaüzente néki, hogy
5464  8,1 |                     ügyeiben Genovába utazik, és ezt ő majd ide­jében értésére
5465  8,1 |                       ide­jében értésére adja és üzen érette. Gulfardo pedig
5466  8,1 |                      elment Guasparruoló­hoz, és szólott hozzá ekképpen:~-
5467  8,1 |                       felelte, hogy szívesen, és azon nyomban markába olvasta
5468  8,1 |               Gulfardóért, hogy jöjjön hozzá, és hozza magával a kétszáz
5469  8,1 |                    maga mellé vette pajtását, és elment a hölgynek házába,
5470  8,1 |                   lelt, amint reá várakozott; és mindjárt első dolga volt,
5471  8,1 |                       kétszáz arany­forintot, és szólott hozzá ekképpen:~-
5472  8,1 |                      A hölgy elvette a pénzt, és nem értette, miért beszél
5473  8,1 |                  akarom olvasni, hogy mennyi.~És kiöntötte a pénzt az asztalra,
5474  8,1 |                     magában, eltette a pénzt, és visszatért Gulfardóhoz,
5475  8,1 |                  asszony pedig hoppon maradt, és odaadta férjének becstelensége
5476  8,1 |                 becstelensége szennyes bérét; és ekképpen a furfangos szerelmes
5477  8,2 |                 kíséretében visszaad~Az ifjak és a hölgyek egyenlőképpen
5478  8,2 |                   vezetnek feleségeink ellen, és ha egyet-egyet sikerül levenniök
5479  8,2 |                  hiszik, éppúgy bűnbocsánatot és búcsút nyertek, mintha legalábbis
5480  8,2 |                        nővérükön, szeretőiken és leányaikon éppoly tüzesen
5481  8,2 |                        de a végén mulatságos, és melyből azt a tanulságot
5482  8,2 |                  nyerhetitek, hogy nem mindig és mindenben lehet hinni a
5483  8,2 |                      élt egy derék pap, izmos és fáradhatatlan legény a szerelmi
5484  8,2 |              vasárnaponkint mégis talpraesett és jámbor szavakkal szólott
5485  8,2 |                        vitt nékik képecskéket és szenteltvizet, egy egy gyertyacsonkot,
5486  8,2 |                        ki valóban szem­revaló és tűzrőlpattant asszonyszemély
5487  8,2 |                    asszonyszemély volt, barna és zömök és minden más asszonynál
5488  8,2 |           asszonyszemély volt, barna és zömök és minden más asszonynál alkal­
5489  8,2 |                     tudta verni a csörgődobot és énekelni: „Zápor fut le
5490  8,2 |                   Zápor fut le már az árkon”, és senki nála jobban nem tudta
5491  8,2 |                       szinte eszét vesztette, és egész napon által arrafelé
5492  8,2 |               csavargott, csak hogy láthassa. És ha vasárnap reggel meglátta
5493  8,2 |              templomban, elénekelte a Kyrié-t és a Sanctus-t, s iparkodott
5494  8,2 |             szomszédja semmit nem vett észre. És hogy minél bizalmasabb viszonyba
5495  8,2 |             vöröshagymát vagy mogyoróhagymát; és ha alkalma nyílott rá, hát
5496  8,2 |                 nyílott rá, hát reákacsintott és szerelme­tesen csalogatta-csábítgatta;
5497  8,2 |                        valami dol­­­­gom van, és eme holmit Bonaccorri da
5498  8,2 |                      csak menj, áldásom reád, és térj meg hamar; és ha találkozol
5499  8,2 |                      reád, és térj meg hamar; és ha találkozol Lapuccióval
5500  8,2 |                    azt felelte, hogy meglesz; és mikor tovább indult Firenze