Nap,  Novella

2501  3,6 |          gyengédségeiddel, utálatos kutya te, és megbékítesz és megvigasztalsz!
2502  3,6 |                      kutya te, és megbékítesz és megvigasztalsz! De tévedsz:
2503  3,6 |                      mind valamennyi rokonunk és barátunk és szomszédunk
2504  3,6 |               valamennyi rokonunk és barátunk és szomszédunk szeme láttára,
2505  3,6 |                       foglak én még, ne félj: és nem tudom, mi tart vissza
2506  3,6 |                    feleségét ölelgeted itten, és amennyiben rajtad múlt,
2507  3,6 |                    fejét, hogy felfedi magát, és kijózanítja az asszonyt
2508  3,6 |                       betapasztotta a száját, és tovább beszélt:~- Madonna,
2509  3,6 |                      fogytáig sikoltoznál is; és ha sikoltoznál, vagy olyasmit
2510  3,6 |                      azt mondanám, hogy pénzt és ajándékokat ígértem neked,
2511  3,6 |                     azért keversz ilyen hírbe és botrányba: s jól tudod,
2512  3,6 |                 egyúttal veszedelembe dönteni és összeveszejteni férjedet
2513  3,6 |                    legalázatosabb szolgádnak. És mivel rég ideje már magam
2514  3,6 |                mindenem s mindaz, mit tehetek és érek, a tiéd és rendelkezésedre
2515  3,6 |                       tehetek és érek, a tiéd és rendelkezésedre vagyon,
2516  3,6 |                mondotta, keservesen zokogott, és ámbár igen felháborodott,
2517  3,6 |                     ámbár igen felháborodott, és fölöttébb haragudott, mégis
2518  3,6 |                 elviseljem ama méltatlanságot és csalást, melyet ellenem
2519  3,6 |              csillapítgatni, s annyit beszélt és annyit kérlelte és annyit
2520  3,6 |                    beszélt és annyit kérlelte és annyit rimánkodott neki,
2521  3,7 |                  miatt, hogy őt meggyilkolta, és kibékíti testvéreivel; ~
2522  3,7 |            Aldobrandino Palermini feleségébe, és dicséretes jelességeivel
2523  3,7 |                 miatta ő fölöttébb nekibúsult és elkese­redett; de szerelmét
2524  3,7 |                       az oka búskomorságának. És minekutána különb-különbféleképpen
2525  3,7 |                      nagy titokban elutazott, és Anconába érkezett, hol is
2526  3,7 |                      Ciprusba ment. Erkölcsei és viselkedése pedig oly igen
2527  3,7 |                    mely dolgokat is ő oly jól és oly gondosan intézett, hogy
2528  3,7 |                     múltán híres-neves, derék és gazdag kereskedő vált belőle.
2529  3,7 |                   jutott keményszívű kedvese, és szörnyen gyötörte a szerelem,
2530  3,7 |                 szörnyen gyötörte a szerelem, és fölöttébb kívánta viszontlátni
2531  3,7 |                     hogy visszatér Firenzébe. És rendbe hozván minden ügyes-bajos
2532  3,7 |                     De látta, hogy az ablakok és az ajtók és az egész ház
2533  3,7 |                   hogy az ablakok és az ajtók és az egész ház be van zárva.
2534  3,7 |                       hogy ebben a ruházatban és külsőben, mely merőben elütött
2535  3,7 |                    halkan odalépett a réshez, és figyelni kezdett, mit jelenthet
2536  3,7 |                      ki ama mécsest tartotta, és látott feléje menni három
2537  3,7 |                      megörvendezett, lementek és aludni tértek. Tedaldo ennek
2538  3,7 |                  elgondolkodott rajta, mennyi és miféle tévedések ejtik rabul
2539  3,7 |                   idegen embert sirattak meg, és temettek el helyébe, annak
2540  3,7 |                    elgondolkodott a törvények és bírák vak szigorúságán,
2541  3,7 |                 igaznak veszik azt, mi hamis, és az igazság és az Isten szolgáinak
2542  3,7 |                       mi hamis, és az igazság és az Isten szolgáinak mondják
2543  3,7 |                   hallatára felkapta a fejét, és zokogva felelte:~- Jó ember,
2544  3,7 |                     Ha konstantinápolyi vagy, és csak imént érkeztél ide,
2545  3,7 |                    kicsoda, mióta van férjnél és sok egyéb olyasmit, amit
2546  3,7 |                  pedig fölöttébb álmélkodott, és prófétának vélvén őt, lábaihoz
2547  3,7 |                  szólott:~- Madonna, kelj fel és ne sírj, és jól figyelmezz
2548  3,7 |                 Madonna, kelj fel és ne sírj, és jól figyelmezz arra, mit
2549  3,7 |                     elutazása előtt keménynek és ridegnek mutattam magam
2550  3,7 |                  sejtem, éppen ennek miatta), és hahogy látom őt sorvadozni,
2551  3,7 |                viszonyt veled, melyben szóval és tettel oly kedvesnek mutatkoztál
2552  3,7 |                     voltál, az bizony rablás, és sehogy sem illendő dolog,
2553  3,7 |                 hegyére ismerem erkölcseiket; és hahogy kissé bővebben szólok
2554  3,7 |                       barátok fölöttébb szent és derék emberek voltak, de
2555  3,7 |                    viselik a barát nevezetet, és számot tartanak rá, hogy
2556  3,7 |                 szerzetesrendek alapítói szűk és szegényes és durva szövetből
2557  3,7 |                    alapítói szűk és szegényes és durva szövetből való csuhákat
2558  3,7 |              burkolták; ezek a mai barátok bő és dupla és fényes és finom
2559  3,7 |                       mai barátok bő és dupla és fényes és finom szövetekből
2560  3,7 |                 barátok bő és dupla és fényes és finom szövetekből csináltatják
2561  3,7 |                 csuháikat, mégpedig tetszetős és főpapos módra, olyannyira,
2562  3,7 |                     páváskodni a templomokban és piacokon, miként világi
2563  3,7 |                   páváskodnak ő ruházatokkal; és valamint a halász hálójával
2564  3,7 |                     férfit belecsavarni abba, és semmi más dologban nem mutatnak
2565  3,7 |                   hanem csupán annak a színe. És míg a régiek az emberek
2566  3,7 |                       vágyukat abba helyezték és helyezik, hogy dörgedelmekkel
2567  3,7 |                 helyezik, hogy dörgedelmekkel és ijesztgetésekkel megrémítsék
2568  3,7 |             megrémítsék az ostobáknak lelkét, és megmutassák, hogy alamizsnákkal
2569  3,7 |               megmutassák, hogy alamizsnákkal és misékkel tisztulhatnak meg
2570  3,7 |             jámborságból, hanem hitványságból és a semmittevés vágyából állottak
2571  3,7 |                 halottaik lelki üdvösségéért. És bizony igaz ugyan, hogy
2572  3,7 |                   igaz ugyan, hogy alamizsnák és imádságok eltörlik a bűnöket;
2573  3,7 |                      mindegyikök ordítozással és rémítgetéssel igyekszik
2574  3,7 |                       kárhoztatják az uzsorát és a becstelen nyereséget,
2575  3,7 |                bővebbre szabassák csuhájokat, és püspökséget s egyéb főpapságokat
2576  3,7 |                 birtokosát. S ha eme dolgokat és sok egyéb gyalázatos­ságaikat
2577  3,7 |                  lehetne a nyáj állhatatosabb és szilárdabb, mint magok a
2578  3,7 |                       mint magok a pásztorok. És nagy részük jól tudja, hány
2579  3,7 |                    nem tudnak önmegtartóztató és szent életet élni? Vagy
2580  3,7 |                     pedig Krisztus cselekedni és tanítani!” Tegyék meg előbb
2581  3,7 |                   mert valami bolond, hitvány és irigy barátnak szája járt?
2582  3,7 |                       asszonyok, kik megvetik és kevésre tartják a férfiakat;
2583  3,7 |               meggondolják, micsodák ők magok és mely nagy s mely páratlan
2584  3,7 |                  valamely férfi szereti őket, és azt mindennél jobban kellene
2585  3,7 |                   éhenkórász lepényleső volt; és talán szeretett volna maga
2586  3,7 |                     akart büntetlenül hagyni: és valamint te jogtalanul próbáltad
2587  3,7 |                    úgy férjed jogtalanul volt és van Tedaldo miatt veszedelemben,
2588  3,7 |                  kegyes, szerelmetes, jóságos és bizodalmas, és hozd vissza
2589  3,7 |                        jóságos és bizodalmas, és hozd vissza őt amaz állapotba,
2590  3,7 |              mivelhogy okait igazaknak vélte, és valóban ama bűnt tartotta
2591  3,7 |                   hogy mindama dolgok igazak, és főképpen a te magyarázatodból
2592  3,7 |                   mennyit szentnek tartottam; és nyilván megismerem, mely
2593  3,7 |                    Tedaldo ellen cselekedtem, és hahogy rajtam múlna, szívesen
2594  3,7 |                   vissza többé: ő már halott; és mivel a dolog lehetetlenség,
2595  3,7 |              kinyilatkoztatta, hanem épségben és egészségben megvagyon, s
2596  3,7 |                 tőrszúrásokkal meggyilkoltan, és karjaimban öleltem, és könnyeimmel
2597  3,7 |                        és karjaimban öleltem, és könnyeimmel sűrűn áztattam
2598  3,7 |                       neked, hogy Tedaldo él; és reménylem, hogy hamar idő
2599  3,7 |                     mondott ígéretet megadod, és bizonnyal megtartod.~Felelte
2600  3,7 |                 asszony:~- Ezt hát megígérem, és szívesen meg is tartom;
2601  3,7 |                    időt, hogy felfedje magát, és vigasztalja az asszonyt
2602  3,7 |                     valamely magányos helyen, és a hölgy teljes bizalommal
2603  3,7 |                 meglátta, azonnal megismerte, és ekképpen felelt:~- Ismerem,
2604  3,7 |                       fejéről pedig kalapját, és firenzei kiejtéssel szólván
2605  3,7 |                     élő ember módjára járkál; és nem röpült karjaiba, hogy
2606  3,7 |                        épségben, egészségben, és bizony nem haltam meg soha,
2607  3,7 |                        zokogva nyakába borult és megcsókolta, ekképpen szólván:~-
2608  3,7 |            visszajöttél.~Tedaldo megcsókolván és megölelvén az asszonyt,
2609  3,7 |                   hogy Aldobrandinót épségben és egészségben visszakapjad,
2610  3,7 |                  mindent, mint most tehetném.~És újra felvette köpönyegét
2611  3,7 |                    remény­séggel vigasztalta, és elbúcsúzott tőle, s elment
2612  3,7 |                       Aldobrandino sínylődött és töprenkedett, s rettegett
2613  3,7 |                rettegett a reá váró haláltól, és nemigen reménykedett már
2614  3,7 |                    hozzá, melléje telepedett, és szólott ekképpen:~- Aldobrandino,
2615  3,7 |              testvérük gyilkosának tartottak; és fogadd őket mint testvéreidet
2616  3,7 |                 fogadd őket mint testvéreidet és barátaidat, midőn majd ezért
2617  3,7 |                 hahogy innét elevenen kijutok és megszabadulok, ebben a dologban
2618  3,7 |                      két egytestvér fogadóson és szolgájukon, és könnyűszerrel
2619  3,7 |                     fogadóson és szolgájukon, és könnyűszerrel elfogta, és
2620  3,7 |                     és könnyűszerrel elfogta, és már-már kínpadra akarta
2621  3,7 |                     engedelmével elbúcsúzott, és nagy titokban madonna Ermellina
2622  3,7 |                  híreket hallani férje felől, és teljességgel megbékélni
2623  3,7 |                 derült, s gyengéden megölelte és megcsókolta Tedaldóját;
2624  3,7 |                        s jó szívvel, kedvesen és boldogan megbékéltek, annak
2625  3,7 |                  szabadságát a maga, felesége és minden barátai s rokonai
2626  3,7 |                       s rokonai nagy örömére, és megtudta, hogy mindezt a
2627  3,7 |                        míg a városban időzik, és ottan elhalmozta őt tisztességgel
2628  3,7 |                   elhalmozta őt tisztességgel és minden jóval, maga is, de
2629  3,7 |             békességet teremtsen Aldobrandino és maga testvérei között -
2630  3,7 |                     feleségeikkel egyetemben, és hozzátette, hogy Aldobrandino
2631  3,7 |                 meghívni azokat a kibékülésre és a lakomára. Mivel pedig
2632  3,7 |                     kérjenek Aldobrandinótól, és újra megnyerjék annak barátságát;
2633  3,7 |                      feketében, ahogy voltak; és ottan mindenek szeme láttára,
2634  3,7 |                        Aldobrandino könnyezve és meghatottan fogadta őket,
2635  3,7 |                   Utánok megérkeztek nővéreik és feleségeik, valamennyien
2636  3,7 |                    kiket is madonna Ermellina és a többi hölgyek nyájasan
2637  3,7 |                      idő alatt véle voltatok.~És ledobta válláról köpönyegét
2638  3,7 |                    nagy álmélkodással nézték, és bár lassacskán megismerték,
2639  3,7 |                módjára maga is megölelte azt, és szívesen üdvözölte. Aldobran­
2640  3,7 |              testvéreinek s mind a férfiaknak és hölgyeknek, kik ottan voltak,
2641  3,7 |                      a gyászruhát, nővéreiről és sógorasszonyairól pedig
2642  3,7 |      sógorasszonyairól pedig a barna ruhákat, és kívánta, hogy más öltözeteket
2643  3,7 |                   ruhába öltözködtek, énekkel és tánccal és egyéb szórakozásokkal
2644  3,7 |               öltözködtek, énekkel és tánccal és egyéb szórakozásokkal bőven
2645  3,7 |                  kezdődött, hangos véget ért. És széles jókedvökben, valahányan
2646  3,7 |                     kelvén ottan vacsoráztak, és ekképpen több napokon által
2647  3,7 |                    fel, s valami csoda volna; és sokakban s még testvéreinek
2648  3,7 |                      pedig megmondották neki, és akkor ez nyilván látta,
2649  3,8 |                     sírjából, börtönbe veti, ~és elhiteti vele, hogy a tisztítóhelyen
2650  3,8 |                    ideig tartott ama rengeteg és sokféle eseményhez képest,
2651  3,8 |                       más helyett megsirattak és eltemettek. Elmondom tehát,
2652  3,8 |                      annak utána pedig a maga és más többrendbéli emberek
2653  3,8 |                      dolgában fölöttébb szent és igaz embernek tartották.
2654  3,8 |                      Ferondo nevezetű, bárgyú és módfelett faragatlan ember (
2655  3,8 |                       minden dolgában együgyű és ostoba ugyan, ám feleségéhez
2656  3,8 |                  feleségéhez való szerelmében és annak őrizésében fölöttébb
2657  3,8 |                    időkben élt számos férfiak és nők jámbor életökről oly
2658  3,8 |                       fölöttébb nagy örömére, és leült lábai elébe, minekelőtte
2659  3,8 |                     de ha meggondolom, miféle és mely ostoba ember Ferondo,
2660  3,8 |                    hogy véle csupán gyötrelem és kelletlenség az életem.
2661  3,8 |                 bosszúság a magadfajta csinos és finom asszonynak, hahogy
2662  3,8 |                       szót, csak egy tanácsot és orvosságot tudok: kigyógyítani
2663  3,8 |                    apátúr:~- Meg kell halnia, és ilyképpen jut oda; és ha
2664  3,8 |                 halnia, és ilyképpen jut oda; és ha már annyi gyötrelmet
2665  3,8 |                     azt, mi bizonyára javadra és megkönnyeb­bülésedre válik,
2666  3,8 |                     mi életemnek boldogságára és mentségére lenne.~Szólott
2667  3,8 |                        add nékem szerelmedet, és elégíts meg tenmagaddal,
2668  3,8 |                       minden porcikámban égek és emésztem magamat.~Ennek
2669  3,8 |                    asszony egészen megriadott és felelt:~- Jajjaj, atyám,
2670  3,8 |                 késztet ekképpen cselekednem. És mondom neked: minden más
2671  3,8 |                       ember vagyok, mint más, és miként láthatod, még nem
2672  3,8 |                láthatod, még nem vagyok öreg. És nem szabad, hogy eme dolog
2673  3,8 |                    mellyel ő tartoznék neked; és soha eme dolgot senki meg
2674  3,8 |                     arra, mit te megkaphatsz, és meg is fogsz kapni, ha okosan
2675  3,8 |                       pedig vannak nékem szép és drága ékszereim, és szándékomban
2676  3,8 |                      szép és drága ékszereim, és szándékomban vagyon mindezt
2677  3,8 |                   látta, hogy végighallgatta, és késlekedik a felelettel,
2678  3,8 |                       holnap vagy holnapután.~És ekképpen szólván titokban
2679  3,8 |              remekmívű gyűrűt nyomott markába és elbocsátotta. Az asszony
2680  3,8 |                     visszatért barátnői közé, és csodálatos dolgokat mesélt
2681  3,8 |                       vagy onnan visszahozni, és hogy ettől a portól aszerint,
2682  3,8 |                     emberben még élet vagyon; és vett ebből a porból annyit,
2683  3,8 |                   három napra elaludjon tőle, és egy pohár zavaros borban
2684  3,8 |                   kivezette a kolostorkertbe, és a többi barátokkal egyetemben
2685  3,8 |                       álltó helyében elaludt, és elaludván összeesett. Az
2686  3,8 |                ruháját, friss vizet hozatott, és arcát meghintette vele,
2687  3,8 |                       arcát meghintette vele, és sok egyéb szert alkalmazott,
2688  3,8 |                       megtapogatta érverését, és úgy érezte, hogy nincs benne
2689  3,8 |                     is megüzenték feleségének és rokonainak, azok pedig nyomban
2690  3,8 |                   házában maradván, kisfiával és Ferondótól örökölt vagyonával
2691  3,8 |                  asszony látván, hogy szabad, és sem Ferondo, sem más nincsen
2692  3,8 |               felöltözött Ferondo ruházatába, és ama fent mondott barát kíséretében
2693  3,8 |              harangszóig nagy gyönyörű­séggel és élvezettel mulatott; annak
2694  3,8 |                     okából gyakorta megtette; és ha jövet vagy menet néha-néha
2695  3,8 |                   pedig Ferondo magához tért, és ottan lelte magát az odúban,
2696  3,8 |                     bement hozzá, megragadta, és alaposan elpáholta. Ferondo
2697  3,8 |                     elpáholta. Ferondo sírván és jajveszékelvén egyre csak
2698  3,8 |                Ferondo siratni kezdte önmagát és feleségét és fiacskáját,
2699  3,8 |                   kezdte önmagát és feleségét és fiacskáját, és hetet-havat
2700  3,8 |                      feleségét és fiacskáját, és hetet-havat összehadart.
2701  3,8 |                  hozott néki némi kis eledelt és innivalót. Ferondo pedig
2702  3,8 |                      át karjaimban tartottam, és szüntelenül csókolgattam,
2703  3,8 |                     szüntelenül csókolgattam, és egyebet is megtettem, hahogy
2704  3,8 |          rákívánkozott, nekilátott az evésnek és ivásnak; mivel pedig a bor
2705  3,8 |                       megint csak megragadta, és a fent mondott vesszőkkel
2706  3,8 |                          Én is halott vagyok, és Szardíniában éltem, s mivel
2707  3,8 |                    engem az Isten, hogy enned és innod adjak s ekképpen páholjalak,
2708  3,8 |                     beszélgetésekkel, étellel és veréssel tartották ottan
2709  3,8 |                   miközben az apátúr gyakorta és jó szerencsével látogatta
2710  3,8 |               szólította Ferondót börtönében, és mondá neki:~- Ferondo, vigasztalódjál,
2711  3,8 |                    feleségednek könyörgéseire és Szent Benedek kedvéért adja
2712  3,8 |                     fizesse meg az Úristennek és az apátúrnak és Szent Benedeknek
2713  3,8 |                    Úristennek és az apátúrnak és Szent Benedeknek és az én
2714  3,8 |                 apátúrnak és Szent Benedeknek és az én édes, mézes, cukros
2715  3,8 |              imádságot mondották, odarohantak és megismerték Ferondo hangját,
2716  3,8 |                     eseten, futásnak eredtek, és az apátúrhoz mentek. Ki
2717  3,8 |               szenteltvizet, s jertek utánam, és nézzük meg, mit kíván mutatni
2718  3,8 |                    nekünk a mindenható Isten.~És ekképpen cselekedtek. Ferondo
2719  3,8 |             megpillantotta, lábai elé borult, és szólott ekképpen:~- Atyám,
2720  3,8 |                    kinyilatkoztatott, a magad és Szent Benedek és feleségem
2721  3,8 |                      a magad és Szent Benedek és feleségem imádságai megszabadítottak
2722  3,8 |            megszabadítottak a tisztítóhelyről és visszahoztak az életbe,
2723  3,8 |                       mind a két kezével most és mindenkoron.~Szólott az
2724  3,8 |                   fogva Istennek igaz barátja és szolgája.~Szólott Ferondo:~-
2725  3,8 |                       vált, mióta visszatért, és híreket mondott nekik rokonaik
2726  3,8 |                  teherbe ejtette az asszonyt; és véletlenül úgy esett, hogy
2727  3,8 |                   kapta. Ferondo visszatérése és elbeszélései, mivel szinte
2728  3,8 |              apátúrral, ki oly igen derekasan és buzgón megsegítette legnagyobb
2729  3,9 |                    születik tőle, ~megszereti és megtartja felesége gyanánt~
2730  3,9 |                       aratott volna tetszést; és bizony attól tartok, hogy
2731  3,9 |                   Beltramo nevezetű, gyönyörű és kedves gyermek, kivel együtt
2732  3,9 |                   midőn pedig a gróf meghalt, és Beltramót a király gondjaira
2733  3,9 |                      lett volna rá; de gazdag és árva gyermek lévén, gondosan
2734  3,9 |                    fölöttébb nagy bosszúságot és fölöttébb nagy szenvedést
2735  3,9 |                   megörvendett ennek a leány, és eszébe vette, hogy ez nem
2736  3,9 |                   ellen használtak, lóra ült, és elment Párizsba. És első
2737  3,9 |                      ült, és elment Párizsba. És első dolga volt, hogy igyekezett
2738  3,9 |                   királynak színe elé járult, és kérte, mutatná meg néki
2739  3,9 |                      király látván, mely szép és kedves leányzó, nem tudta
2740  3,9 |                    hogy meg tudja gyógyítani, és szólott ekképpen:~- Felséges
2741  3,9 |                       magában a leány szavain és szólott:~- Vajon tudhatja-e
2742  3,9 |                   hanem Istennek segedelmével és Gerardo di Nerbona mester
2743  3,9 |                   nélkül meggyógyít engemet?” És magában már belenyugodott
2744  3,9 |                 belenyugodott a próbatételbe, és szólott ekképpen:~- Kisasszony,
2745  3,9 |                   hogy megtörjem fogadásomat, és mégsem gyógyítasz meg, mit
2746  3,9 |                    lány -, adj mellém őröket; és hahogy nyolc nap alatt nem
2747  3,9 |                    tehát ezt megteszed, derék és előkelő férjet szerzek neked.~
2748  3,9 |                       megkezdte a gyógyítást, és hamarosan, még a megszabott
2749  3,9 |                    maga elé hívatta az ifjút, és szólott hozzá ekképpen:~-
2750  3,9 |                     engemet. Beltramo ismerte és látta már a leányt, s ámbár
2751  3,9 |                 mivelhogy eme kisasszony szép és okos, és fölöttébb szeret
2752  3,9 |                      kisasszony szép és okos, és fölöttébb szeret téged,
2753  3,9 |                     akar térni tarto­mányába, és ottan megtartani a nászéjszakát,
2754  3,9 |                      kérte, hogy bocsássa el: és lóra ült, de nem ment tartományába,
2755  3,9 |                     áll: ottan tehát szívesen és nagy tisztességgel fogadták,
2756  3,9 |                       tisztességgel fogadták, és egyik sereg kapitányának
2757  3,9 |                       a dolog eme fordulásán, és abban a reményben, hogy
2758  3,9 |                        hogy minden elpusztult és tönkrement, mivelhogy hosszú
2759  3,9 |                       lévén, nagy buzgósággal és szöges gonddal mindent rendbe
2760  3,9 |                    nagyon ragaszkodtak hozzá, és keményen ócsárolták a grófot,
2761  3,9 |                      fölöttébb elbúslakodott, és hosszas töprenkedés után
2762  3,9 |                      tartományának legöregebb és legderekabb embereit, s
2763  3,9 |                    már a grófnak szerelméért, és értésökre adta, mi lett
2764  3,9 |                      napjait zarándoklatokban és az irgalmasság cselekedeteiben
2765  3,9 |                   kezökbe a tartomány őrzését és kormányzását, és a grófnak
2766  3,9 |                      őrzését és kormányzását, és a grófnak megjelentsék,
2767  3,9 |               megjelentsék, hogy ő szabadjára és rendelkezésére hagyja annak
2768  3,9 |         rendelkezésére hagyja annak birtokát: és eltávozott ama szándékkal,
2769  3,9 |                   bőven hullatták könnyeiket, és nagy sok könyörgéssel kérték,
2770  3,9 |                    változtassa meg szándokát, és maradjon ottan; de minden
2771  3,9 |                     bőven megrakodván pénzzel és drága ékszerekkel, útnak
2772  3,9 |              történetesen Firenzébe érkezett; és odaérkezvén valamely derék
2773  3,9 |                     szegény zarán­dokasszony, és az volt minden vágyakozása,
2774  3,9 |              fölöttébb szeretnek városunkban; és bolondul szerelmes valamely
2775  3,9 |                 fölöttébb tisztességes leány, és csak szegénysége az oka,
2776  3,9 |                anyjával éldegél, ki igen okos és derék asszony; és talán
2777  3,9 |                   igen okos és derék asszony; és talán ha nem élne anyja,
2778  3,9 |        felvilágosítást, s minekutána alaposan és tövéről hegyére kikérdezte,
2779  3,9 |                   tövéről hegyére kikérdezte, és mindent megtudott, kieszelte
2780  3,9 |                  megtudott, kieszelte tervét; és megtudakolta lakását és
2781  3,9 |                       és megtudakolta lakását és nevét ama hölgynek és a
2782  3,9 |                 lakását és nevét ama hölgynek és a leánynak, kit a gróf szeretett,
2783  3,9 |                  zarándok­öltözetben odament; és az asszonyt és leányát szegényes
2784  3,9 |                       odament; és az asszonyt és leányát szegényes állapotban
2785  3,9 |                        A nemes hölgy felkelt, és azt felelte, hogy szívesen
2786  3,9 |                   hogy szívesen meghallgatja; és bementek kettesben valamelyik
2787  3,9 |                  kettesben valamelyik szobába és leültek, a grófné pedig
2788  3,9 |                    akarod, segíthetsz magadon és talán rajtam is.~Az asszony
2789  3,9 |              ébredését, aztán hogy ő kicsoda, és mi minden esett meg vele
2790  3,9 |                      másoktól is hallott már, és fölöttébb megesett rajta
2791  3,9 |                      Látom, hogy leányod szép és már eladó sorban vagyon,
2792  3,9 |                      már eladó sorban vagyon, és amint hallottam s észrevet­
2793  3,9 |                      hajlandó kedvét tölteni: és úgy intézed, hogy titokban
2794  3,9 |                     hogy titokban ide jöjjön, és akkor leányod helyébe suttyomban
2795  3,9 |                       áldott állapotba jutok; és ekképpen ha majd ujjamon
2796  3,9 |                    fogantam, visszanyerem őt, és együtt fogok élni vele,
2797  3,9 |                    megbízván a grófné jóságos és becsületes hajlandóságában,
2798  3,9 |                       nehezen vált meg tőle), és leánya helyében a grófnét
2799  3,9 |                      grófnak ágyába juttatta. És mindjárt első ölelkezéseikben,
2800  3,9 |                 elbúcsúzott tőle, számos szép és becses drágaságokat ajándékozott,
2801  3,9 |                      észrevette pironkodását, és szerény kérésének hallatára
2802  3,9 |                       adott neki s annyi szép és becses drágaságot, hogy
2803  3,9 |                    férje távozott Firenzéből, és megtért tartomá­nyába, igen
2804  3,9 |           elérkezettnek vélte, fölkerekedett, és miközben senki meg nem ismerte,
2805  3,9 |                nyugodott, tudakozódott a gróf és annak holléte felől, s mikor
2806  3,9 |                    Rossiglionéban hölgyek­kel és lovagokkal nagy ünnepségeket
2807  3,9 |                      egybegyülekezett hölgyek és lovagok asztalhoz ültek,
2808  3,9 |                       s lábaihoz vetvén magát és zokogván, szólott ekképpen:~-
2809  3,9 |                      csakhogy te hazatérhess, és itthon maradhass. Kérlek
2810  3,9 |                      nem is egy, hanem kettő, és itt a gyűrűd. Ideje hát,
2811  3,9 |             meghökkent, s megismerte a gyűrűt és fiait is, mivelhogy oly
2812  3,9 |                      s látván állhatatosságát és értelmességét, meg a két
2813  3,9 |                   hogy megtartsa adott szavát és kedvére tegyen valamennyi
2814  3,9 |                       tegyen valamennyi férfi és nő alattvalójának, kik kérlelték,
2815  3,9 |                  földről a grófnét, megölelte és megcsókolta, és elismerte
2816  3,9 |                     megölelte és megcsókolta, és elismerte törvényes hitvesének,
2817  3,9 |                    pompás ünnepséget tartott; és ama naptól fogva az asszonyt
2818  3,9 |                    felesége gyanánt tisztelte és szerette, és fölöttébb megbecsülte.~
2819  3,9 |                gyanánt tisztelte és szerette, és fölöttébb megbecsülte.~
2820  3,10|                   annak utána elviszik onnét, és Neerbal felesége lesz~Mikor
2821  3,10|                 Királynő novellája véget ért, és már ő maga van hátra, nem
2822  3,10|                  lakozik a ragyogó palotákban és pompás termekben, mint a
2823  3,10|                gyermekei között volt egy szép és kedves leánya, Alibech nevezetű.
2824  3,10|                   hallotta a keresztény hitet és istentiszteletet, miért
2825  3,10|                    kik Thebais magányosságába és pusztaságába vissza­vonultak.
2826  3,10|                kíváncsiságból másnap titokban és egy szál egyedül megindult
2827  3,10|                  ugyan szót sem szólt felőle; és néhány napok múltán, miközben
2828  3,10|                     ember látván, mely fiatal és igen szép a leány, attól
2829  3,10|                       ennie némely gyökereket és vadalmát és datolyát, innia
2830  3,10|                 némely gyökereket és vadalmát és datolyát, innia pedig vizet
2831  3,10|                   datolyát, innia pedig vizet és mondá neki:~- Leánykám,
2832  3,10|                     mit keresel: menj őhozzá.~És útbaigazította. A leány
2833  3,10|               valamely ifjú, fölöttébb jámbor és áhítatos, bizonyos Rustico
2834  3,10|                  éjszaka leszállt, gallyakból és pálmalevelekből ágyat vetett
2835  3,10|            pálmalevelekből ágyat vetett neki, és mondotta, hogy abban térjen
2836  3,10|                     támadás, hátat fordított, és megadta magát, és szélnek
2837  3,10|                  fordított, és megadta magát, és szélnek eresztette szent
2838  3,10|                  eresztette szent gondolatait és imádságait és a sanyargatásokat,
2839  3,10|                     gondolatait és imádságait és a sanyargatásokat, és kezdette
2840  3,10|              imádságait és a sanyargatásokat, és kezdette a leánynak fiatalságára
2841  3,10|                       a leánynak fiatalságára és szépségére fordítani elméjét,
2842  3,10|                       ahhoz, mit attól kíván.~És eleintén bizonyos kérdésekkel
2843  3,10|                     tőle, hogy kedvét töltse. És mindenekelőtt nagy bőbeszédűn
2844  3,10|                 láttán Alibech elálmélkodott, és szólott ekképpen:~- Rustico,
2845  3,10|                      melyről néked szólottam, és látod-e, mely keményen gyötör
2846  3,10|                Rustico:~- Benned van a pokol, és mondom neked, és szentül
2847  3,10|                       pokol, és mondom neked, és szentül hiszem, hogy Isten
2848  3,10|           vigasztalást nyújtasz nekem, s nagy és kedves szolgálatot teszel
2849  3,10|                    áldott légy; menjünk tehát és kergessük be oda, hogy aztán
2850  3,10|                    bizonyosan holmi bajkeverő és igazán ellensége Istennek,
2851  3,10|                       nem lesz ez mindig így.~És hogy elérje, hogy csakugyan
2852  3,10|                    fölöttébb édességes dolog, és bizony nem emlékszem, hogy
2853  3,10|                       is akkora gyönyörűséget és élvezetet nyertem volna,
2854  3,10|               gyakorta meglátogatta Rusticót, és mondogatta neki:~- Atyám,
2855  3,10|                      Istennek; menjünk tehát, és kergessük pokolba az ördögöt.~
2856  3,10|                    szívesen a pokol befogadja és tartja, bizony soha onnét
2857  3,10|                    magához ekképpen Rusticót, és buzdította Istennek szolgálatjára,
2858  3,10|                     már meg vagyon zabolázva, és nem is gyötör, az én poklom
2859  3,10|                       eleget tenni kérésének, és mondotta neki, hogy nagyon
2860  3,10|                  megtesz, ami erejétől telik; és ekképpen néhányszor kielégítette,
2861  3,10|                   folyt a túlságos vágyakozás és a csekély erő miatt, történt,
2862  3,10|           ellenkezésével visszavitte Capsába, és feleségül vette, s a leánnyal
2863  3,10|                       A leány pedig szavakkal és mozdulatokkal megmutatta
2864  3,10|                   talán még most is nevetnek, és mondották:~- Ne búsulj,
2865  3,10|                       hölgyeket, oly vidámnak és csintalannak találták elbeszélését.
2866  3,10|             Lamporecchio tanult az apácáktól, és kaptad volna vissza akkor
2867  3,10|                   abbahagyta a tréfálko­zást, és nekifogott a rábízott uralkodásnak.
2868  3,10|                 miképpen vagyon minden dolog, és ezenfelül tapintatosan elrendelte
2869  3,10|             társaságot.~A kert pedig oly szép és elragadó volt, miképpen
2870  3,10|                    kergetni kezdték a gidákat és a tengeri nyulakat és a
2871  3,10|                 gidákat és a tengeri nyulakat és a többi állatokat, melyek
2872  3,10|                       ingerelték őket. Dioneo és Fiammetta elénekelték Guiglielmo
2873  3,10|                     elénekelték Guiglielmo úr és Vergiú asszonyság dalát;
2874  3,10|                    asszonyság dalát; Filoména és Pamfilo sakkjátékba merült
2875  3,10|                    Pamfilo sakkjátékba merült és ekképpen ki ebben, ki abban
2876  3,10|                    erre a Király:~- Csak szép és kedves lehet az, mi tőled
2877  3,10|                 magasból~Tekints le kegyesen, és szánj meg engem,~Ki soha-soha
2878  3,10|               mindenki másképpen értelmezett, és voltak, kik milánói módra
2879  3,10|                   magasztosabban, helyesebben és igazabban fogták fel, miről
2880  3,10|              gyújtatott, s parancsára a fűben és a virágok között még más
2881  4   |                    DEKAMERON HARMADIK NAPJA, ~ÉS KEZDŐDIK A NEGYEDIK, MELYEN
2882  4   |                      melyeket gyakorta láttam és olvastam, úgy véltem, hogy
2883  4   |                      hogy az irigység dühöngő és forró szele csak a magas
2884  4   |                    csupán firenzei köznyelven és prózában írtam meg, hanem
2885  4   |                   lehetőséghez képest szerény és egyszerű stílusban. S még
2886  4   |                       tetszésteket megnyerjem és felvidámítsalak, sőt - miként
2887  4   |                      vagyis nőkről beszélnem, és kedvöket keresnem. Sokan
2888  4   |                 szívökön viselnék jó híremet, és azt mondják: sokkal okosabban
2889  4   |               becsmérlik fáradságos munkámat, és mindenáron igyekeznek bebizonyítani,
2890  4   |                      előadom.~Tehát ilyenféle és ily hatalmas orkánok, ily
2891  4   |                      szorongatnak, zaklat­nak és végezetül elevenen szétmarcangolnak
2892  4   |              ilyesmiket derűs lélekkel hallom és hallgatom; és ámbátor mindebben
2893  4   |                 lélekkel hallom és hallgatom; és ámbátor mindebben reátok
2894  4   |                    sem akarom kímélni erőimet és bár nem úgy felelek nékik,
2895  4   |                harmadrészén, oly sokan vannak és oly pökhendiek, attól tartok,
2896  4   |               alacsony rangú ember, de gazdag és talpig derék, és minden
2897  4   |                       gazdag és talpig derék, és minden dolgokban tapasztalt,
2898  4   |              tapasztalt, már amennyire rangja és állapotja megkívánta; felesége
2899  4   |                  együtt nyugodt életet éltek, és semmi mással nem törődtek,
2900  4   |                    alamizsnákból, böjtölésben és imádkozásban éldegélvén,
2901  4   |                      szüntelenül az örök élet és Isten és a szentek dicsőségéről
2902  4   |             szüntelenül az örök élet és Isten és a szentek dicsőségéről szólott
2903  4   |                    kívül egyébre nem oktatta, és ebben az életmódban növelte
2904  4   |                    hosszú eszten­dőkön által, és soha cellájából nem engedte
2905  4   |              cellájából nem engedte kimennie, és magamagán kívül semmi egyebet
2906  4   |                      s te magadnak barátaival és jámbor szolgáival; én pedig,
2907  4   |                        fölöttébb álmélkodott, és minden dologban megkérdezte
2908  4   |                   ébresszen holmi haszontalan és szenvedélyes vágyakozást,
2909  4   |                   láttam ezekhez fogható szép és gyönyörűséges dolgokat.
2910  4   |                        mivel kell tömni őket.~És abban a pillanatban megismerte,
2911  4   |                     mint ő minden igyekezete, és megbánta, hogy magával vitte
2912  4   |                   elmondtam, itt végét vetem, és azokhoz akarok fordulni,
2913  4   |                      tetszésteket megnyerjem, és hogy túlságos nagy kedvemet
2914  4   |                 vagyis, hogy tetszetek nekem, és hogy igyekszem megnyerni
2915  4   |              igyekszem megnyerni kedve­teket; és kérdezem én tőlök, mit csodálkoznak
2916  4   |                  csókokat, a kéjes öleléseket és a gyönyörűséges összeolvadásokat,
2917  4   |               figyelembe, hogy ti feltártátok és szüntelenül feltárjátok
2918  4   |                       elragadó kedvességteket és ezenfelül női tisztaságtokat;
2919  4   |                     az ifjú, ki valamely zord és magányos hegyen növekedett,
2920  4   |                       növekedett, nevelkedett és felserdült, valamely kicsiny
2921  4   |                      mézes szavaitok édessége és ábrándos sóhajaitoktól felgyújtott
2922  4   |                 lángja, hogy tetszetek nékem, és én is igyekszem néktek tetszeni?
2923  4   |             szeressétek, vagyis, aki nem érzi és nem ismeri a természetes
2924  4   |                     hajlandóság gyönyörűségét és erejét, csak az korholjon
2925  4   |                      az öreg Guido Cavalcanti és Dante Alighieri és az agg
2926  4   |                 Cavalcanti és Dante Alighieri és az agg Cino da Pistoia úr
2927  4   |                 belevonnám a törté­nelmet is, és bizonyságát adnám, hogy
2928  4   |                        hogy rengeteg oly régi és jeles férfiak szerepelnek
2929  4   |                      tudják ezt, takarodjanak és tanulják meg. Hogy a Múzsákkal
2930  4   |                     segítségemre voltak ugyan és mestereim voltak eme számtalan
2931  4   |                     ama hasonlatosság kedvért és tisztességéért, melyben
2932  4   |                   kenyeredet a novelláidban.” És bizony már több kenyeret
2933  4   |                       ember ő kincsesházában. És már sokan virágba borították
2934  4   |                      ma még nem szorultam rá, és ha egyszer mégis beköszöntene
2935  4   |                        mit ők rólam mondanak.~És mivel úgy akarom, hogy mostanra
2936  4   |                    hogy Istennek segedelmével és a tiétekkel, melyben bizakodom,
2937  4   |                      emberek fejére, királyok és császárok koronájára, s
2938  4   |                    nem ritkán sudár palotákra és égbe nyúló tornyokra helyezi;
2939  4   |                 fölöttébb nagy erő szükséges, és gyakorta ez is nem csupán
2940  4,1 |                 Salerno fejedelme, emberséges és kegyes indulatú férfiú volt (
2941  4,1 |                       apa a leányát még soha, és eme gyöngéd szeretete miatt
2942  4,1 |               házasélet után özvegyen maradt, és visszatért atyjához. Még
2943  4,1 |                       fogható remek szép arca és teste lett volna; és fiatal
2944  4,1 |                     arca és teste lett volna; és fiatal volt és jókedvű,
2945  4,1 |                    lett volna; és fiatal volt és jókedvű, okossága pedig
2946  4,1 |                       sok is volt asszonyban. És miközben gyengéd apja mellett
2947  4,1 |           különb-különbféle gyönyörűségekben, és látta, hogy atyjának iránta
2948  4,1 |                    szerelmest szerez magának. És látván atyjának udvarában
2949  4,1 |                  látjuk fejedelmi udvarokban, és mérlegre vetvén sokaknak
2950  4,1 |                  vetvén sokaknak viselkedését és erkölcseit, leginkább megtetszett
2951  4,1 |              származású ember, de jelességben és erkölcsökben bárki másnál
2952  4,1 |           erkölcsökben bárki másnál nemesebb; és gyakorta látván őt, titokban
2953  4,1 |                       vele.~Guiscardo átvette és nyomban kitalálta, hogy
2954  4,1 |                       a náddal lakásába tért, és megvizsgálván azt, látta,
2955  4,1 |                asszonynak levelét, elolvasta, és nyilván megértette belőle,
2956  4,1 |                    világ legboldogabb embere, és nyomban hozzákészülődött,
2957  4,1 |                     hegyoldalban burjánzó gaz és tüskebokor egészen benőtte;
2958  4,1 |                        mikor pedig kinyitotta és egyedül leszállott a barlangba,
2959  4,1 |                       leszállott a barlangba, és látta a kürtőt, Guiscardóhoz
2960  4,1 |                      hogy azon lebocsátkozzék és felmásszon; és bőrből való
2961  4,1 |                 lebocsátkozzék és felmásszon; és bőrből való köpönyeget öltvén
2962  4,1 |              tüskebokrok össze ne szurkálják, és senkit dolgába bele nem
2963  4,1 |                    leereszkedett a barlangba, és várta az asszonyt. Ki is
2964  4,1 |                   örömmel üdvözölték egymást; és akkor véle együtt felment
2965  4,1 |                       pedig bezárta az ajtót, és kiment udvari hölgyeihez.
2966  4,1 |                        amerre jött, kimászott és hazatért. És mivel most
2967  4,1 |                        kimászott és hazatért. És mivel most már tudta az
2968  4,1 |                       megirigyelte eme hosszú és nagy gyönyörűséget, és valamely
2969  4,1 |                 hosszú és nagy gyönyörűséget, és valamely fájdalmas eseménnyel
2970  4,1 |                    ottan véle tölteni idejét, és elbeszélgetni nála kicsinyég,
2971  4,1 |                  miközben senki meg nem látta és észre nem vette, mivel nem
2972  4,1 |                     valamely tarka zsámolyra, és az ágynak támasztván fejét,
2973  4,1 |               miközben egymással incselkedtek és mulatoztak, történt, hogy
2974  4,1 |                   Tancredi fölébredt, s látta és hallotta, mit Guiscardo
2975  4,1 |                       hallotta, mit Guiscardo és leánya művelt; fölöttébb
2976  4,1 |                      jobbnak vélte hallgatni, és rejtekben maradni, ha lehet,
2977  4,1 |                       gátolta a védekezésben, és nagy titokban Tancredi elébe
2978  4,1 |                     érdemeltem azt a szégyent és gyalázatot, melyet leányomban
2979  4,1 |                    behívta, bezárkózott véle, és zokogván ekképpen fogott
2980  4,1 |                      hogy ismerem erkölcsödet és tisztességedet, soha eszembe
2981  4,1 |              szüntelen fájdalom fog gyötörni. És bár adta volna Isten, hogy
2982  4,1 |                    tudnál mondani mindezekre.~És ekképpen szólván lesütötte
2983  4,1 |                    hatatlan fájdalmat érzett, és már-már annyira jutott,
2984  4,1 |                    szerént jajveszékelésekkel és könnyekkel mutassa meg azt.
2985  4,1 |                    Miért is nem holmi bánkódó és botlásáért megpirongatott
2986  4,1 |                      módjára, hanem elszántan és bátran, száraz szemmel és
2987  4,1 |                     és bátran, száraz szemmel és nyílt s minden ízében nyugodt
2988  4,1 |                    nem akarom, hogy segítsen, és ezenfelül semmiképpen sem
2989  4,1 |                    irányában te szelídségedet és szeretetedet; de szándékom
2990  4,1 |                  erejét. Igaz, hogy szerettem és szeretem Guiscardót és szeretni
2991  4,1 |              szerettem és szeretem Guiscardót és szeretni fogom, mind életem
2992  4,1 |                      mely hamar elkövetkezik; és hahogy a halál után is van
2993  4,1 |                       hogy mivel magad húsból és vérből vagy, lelkedből lelkedzett
2994  4,1 |                      emlékezned kellett volna és kellene, ha mindjárt öreg
2995  4,1 |                      már, hányfélék, milyenek és micsoda erővel rohannak
2996  4,1 |                   reánk az ifjúság törvényei, és ámbár férfikorod java esztendeit
2997  4,1 |                   mely hatalma vagyon a henye és nagyúri életmódnak az öregeken
2998  4,1 |                       hogy már férjnél voltam és megismertem, mely gyönyörűség
2999  4,1 |                       is, mivel fiatal vagyok és asszony vagyok, és szerelmes
3000  4,1 |                     vagyok és asszony vagyok, és szerelmes lettem. Annyi