Nap,  Novella

3501  4,8 |                 bánatos anyja, több más rokon és szomszédasszonyok­kal, és
3502  4,8 |                     és szomszédasszonyok­kal, és mint már nálunk szokás,
3503  4,8 |                       zokogni kezdtek fölötte és gyászolták. S miközben nagy
3504  4,8 |                   keveredj az asszonyok közé, és hallgasd ki, mit beszélnek
3505  4,8 |                     szánakozás, beleegyezett, és most már holtában kíván­
3506  4,8 |                      mind fellobbantak benne, és hirtelen oly szánakozásra
3507  4,8 |                     meg, vigasztalni kezdték, és biztatgatták, hogy keljen
3508  4,8 |                   látták, hogy megmerevedett, és akkor föl­emelték, s egyszerre
3509  4,8 |                megismerték, hogy ez Salvestra és hogy halott. Miért is az
3510  4,8 |                 kétszeres szánalom vett erőt, és újra kezdték a siránkozást,
3511  4,8 |                    kívül a férfiak között is, és midőn eljutott a menyecske
3512  4,8 |                hallgatott senkinek vigasztaló és biztató szavaira, hanem
3513  4,8 |            holttetemeket fölékesíteni szokás, és odafektették ama ravatalra
3514  4,8 |                       egyazon sírba temették: és kiket a szerelem nem tudott
3515  4,9 |               ablakból a mélységbe veti magát és szörnyethal, és szerelmesével
3516  4,9 |                    veti magát és szörnyethal, és szerelmesével együtt temetik
3517  4,9 |                Neifile novellája bevégződött, és nagy szánakozást keltett
3518  4,9 |                     az, mit elmondani akarok, és végzetük is sokkalta kegyetlenebb
3519  4,9 |                      mindkettőnek várkastélya és hűbéresei voltak, s egyiknek
3520  4,9 |                       igen szerették egymást, és szokások volt mindennémű
3521  4,9 |                       tornák­ra, mérkőzésekre és lovagi játékokra együtt
3522  4,9 |                  színekbe öltözötten menniök. És ámbár mindegyik maga kastélyában
3523  4,9 |                      úr iránt való barátságát és cimboraságát, halálosan
3524  4,9 |             beleszeretett annak gyönyörűséges és kedves feleségébe, és hol
3525  4,9 |           gyönyörűséges és kedves feleségébe, és hol ilyen, hol amolyan mesterkedésekkel
3526  4,9 |                  ismerte őt, megtetszett neki és szerelem ébredt benne a
3527  4,9 |                      jobban semmit nem kívánt és nem szeretett, és semmi
3528  4,9 |                      kívánt és nem szeretett, és semmi mást nem óhajtott,
3529  4,9 |                     telt, s ez is megtörtént, és akkor forró szerelemben
3530  4,9 |                     forró szerelemben egyszer és másszor együtt voltak.~Mivel
3531  4,9 |                      neszét vette a dolognak, és igen megháborodott, olyannyira,
3532  4,9 |                   szerelmesek ő szerel­möket, és feltette magában, hogy mindenáron
3533  4,9 |               híradással volt Guardastagnónak és megüzente neki, hogy ha
3534  4,9 |                   kedve van, jöjjön el hozzá, és majd együtt meghányják-vetik,
3535  4,9 |          meghányják-vetik, vajon elmenjenek-e és miképpen. Guardas­tag­no
3536  4,9 |                   alkalom amannak megölésére, és másnap felfegyverkezvén
3537  4,9 |               szolgájával együtt lóra szállt, és várától körülbelül egy mérföldnyire
3538  4,9 |                     meg akarta támadni, orvul és gonosz indulattal rárohant
3539  4,9 |                rárohant lándzsájával kezében, és elkiáltotta magát:~- Most
3540  4,9 |                       magát:~- Most meghalsz!~És alighogy így kiáltott, abban
3541  4,9 |                   lándzsa átfúrta, összeesett és kisvártatva meghalt. Csatlósai
3542  4,9 |                       megfordították lovukat, és sebes vágtában eliramodtak
3543  4,9 |                 ejteni; s megint lóra szállt, és az éjszaka beálltával megtért
3544  4,9 |                    este náluk fog vacsorázni, és nagy sóvárgással várta már
3545  4,9 |                     fölöttébb elcsodálkozott, és mondá férjének:~- Hogy van
3546  4,9 |                lováról, hívatta a szaká­csot, és mondá neki:~- Fogd ezt a
3547  4,9 |                készítsd belőle a legpompásabb és legízletesebb fogást, melyet
3548  4,9 |                megfeszítvén minden művészetét és minden ügyességét, apróra
3549  4,9 |                  ügyességét, apróra vagdalta, és jóféle fűszerszámokat tett
3550  4,9 |                  asszony, oly igen szerettél, és bizonyosra vedd, hogy annak
3551  4,9 |                       szólott:~- Te becstelen és hitvány lovag módjára cselekedtél;
3552  4,9 |                     étek után, mint oly derék és becsületes lovagnak szíve,
3553  4,9 |              Guiglielmo Guardastagno úr volt.~És felkelt, s az ablakon, mely
3554  4,9 |                    láttára szörnyen megrémült és észbe kapott, mely gonoszul
3555  4,9 |                     mivel pedig félt a néptől és Provence grófjától, nyergeltetett
3556  4,9 |                      grófjától, nyergeltetett és elmenekült. Másnap az egész
3557  4,9 |                     népe is keserves gyásszal és siránkozással összeszedte
3558  4,10|                     házába. Az ifjú felébred, és tolvaj gyanánt elfogják; ~
3559  4,10|                       hanem valami vidámabbra és kívánatosabbra térek, s
3560  4,10|                 valamely városabéli szépséges és nemes ifjú hölgyet vett
3561  4,10|              bőségesebben elhalmozott előkelő és gazdag öltözetekkel s más
3562  4,10|                 zúgolódás volt élete; de okos és kardos menyecske lévén,
3563  4,10|                       nyakába veszi a várost, és a másokét fogja koptatni,
3564  4,10|               reménységét, minden gondolatját és minden javát vetette.~Észrevette
3565  4,10|                   származású, de gonosz életű és züllött erkölcsű ember,
3566  4,10|                    vagy szívesen látta volna; és mind szerte Salerno városában
3567  4,10|                      hírhedt volt rablásairól és egyéb hitvány gaztetteiről;
3568  4,10|                  másnál jobban tetszett neki; és valamely szolgálója segedelmével
3569  4,10|                       folytatott életmódjáért és iránta való szerelmére kérte,
3570  4,10|                  combját, vagy pedig belehal; és ha kiveszi a csontját, meggyógyulhat
3571  4,10|                     nem bírja ki a fájdalmat, és nem hagyja majd vagdalni
3572  4,10|                   hagyja ottan minden dolgát, és nyomban jöjjön hozzájok,
3573  4,10|                    nagy verekedés volt ottan, és sokan megsebesültek. Az
3574  4,10|                gyógyítását, bárkára szállott, és elment Amalfiba; miért is
3575  4,10|                  titokban elhívatta Ruggierit és bebocsátotta szobájába,
3576  4,10|                       bebocsátotta szobájába, és bezárta abban, mígnem a
3577  4,10|                   rettenetesen megszomjazott; és akkor megpillantotta az
3578  4,10|                      ivóvíz, szájához emelte, és fenékig kiitta; és nem sok
3579  4,10|                    emelte, és fenékig kiitta; és nem sok időbe telt, hogy
3580  4,10|                     szörnyű álmosság fogta el és elaludt. Az asszony, mihelyt
3581  4,10|                   lelte, költögetni kezdette, és suttogó hangon szólítgatta,
3582  4,10|               felemelni, erősebben rázogatta, és megráncigálta az orrát,
3583  4,10|                       megráncigálta az orrát, és megrángatta a szakállát;
3584  4,10|                      jól belecsípett a húsába és gyertyalánggal égette, de
3585  4,10|                    csendben siratni kezdette, és szomorkodott eme szerencsétlenségén.
3586  4,10|            elálmélkodott, s maga is rázogatta és csipkedte az ifjút, de látván,
3587  4,10|                  valamely ellensége leszúrta, és beletette ebbe a ládába.~
3588  4,10|                    hogy ilyesmit cselekedjék, és kiküldötte megnézni, ha
3589  4,10|                   Tehát a szolgáló, ki fiatal és izmos leány volt, az asszonynak
3590  4,10|                       uzsorára kölcsö­nöztek, és szíves-örömest beseperték
3591  4,10|                 házukból, ott lelték a ládát, és nem sokat vizsgálgatták,
3592  4,10|                    hirtelen bevitték házokba, és letették ama szoba mellett,
3593  4,10|                       járt az idő, felébredt; és ámbár álma megszakadt, és
3594  4,10|                     és ámbár álma megszakadt, és érzékei visszanyerték erejöket,
3595  4,10|                       is hatalmában tartotta; és felnyitotta szemét, de semmit
3596  4,10|                       okáért csendben maradt, és hallgatódzott, vajon hall-e
3597  4,10|          hallgatódzott, vajon hall-e valamit; és jó darab ideig ekképpen
3598  4,10|                 szobában aludtak, felébredtek és megijedtek, s ijedtökben
3599  4,10|                     meghallották eme topogást és megszólaltak:~- Ki az?~Ruggieri,
3600  4,10|                    mivel sokáig ébren voltak, és semmit nem hallottak mindezekből.
3601  4,10|               felkeltek, az ablakhoz siettek, és kiáltozni kezdtek:~- Tolvaj,
3602  4,10|                       szomszéd szaladt össze, és tódult a házba, egyik a
3603  4,10|                       felébredtek ím ez zajra és felkeltek. Ruggierit pedig (
3604  4,10|                   házába; mikor pedig a hölgy és szolgálója ezt meg­hallották,
3605  4,10|                      orvos megtért Amalfiból, és szólott, hogy hozzák el
3606  4,10|                    Ruggieri felől, visszatért és szólott:~- Madonna, Ruggierit
3607  4,10|                  holnap a vérbíró felkötteti. És ezenkívül más újságot is
3608  4,10|                       Gyerünk csak hozzájok.” És egyetértésben elmentek az
3609  4,10|             mindenekelőtt elment az orvoshoz, és zokogván ekképpen szólott
3610  4,10|                       a szolgáló pirospozsgás és tűzrőlpattant leányzó volt,
3611  4,10|                    nem igaz, amivel vádolják.~És elejétől kezdve apróra elmondotta
3612  4,10|                    mivelhogy nem ismerte azt, és hogyan tette a ládába halott
3613  4,10|               elmondotta az asztalosmesternek és a láda gazdájának beszélgetését,
3614  4,10|           beszélgetését, melyet kihallgatott, és ekként megbizonyította,
3615  4,10|                      s a ládának tulajdonosát és az uzsorásokat, és sok huzavona
3616  4,10|               tulajdonosát és az uzsorásokat, és sok huzavona után megállapította,
3617  4,10|               mulatott rajta, s a szolgálóval és Ruggierivel és az asztalossal
3618  4,10|                    szolgálóval és Ruggierivel és az asztalossal és az uzsorásokkal
3619  4,10|                 Ruggierivel és az asztalossal és az uzsorásokkal többször
3620  4,10|                  Annak utána pedig kedvesével és a jóságos szolgálóval, ki
3621  4,10|               szurkálni, még sokszor kacagott és mulatott az eseten, szerelmöket
3622  4,10|                 hosszan leomlott vakító fehér és finom vállaira, arca pedig
3623  4,10|             gömbölyded volt, s fehér liliomok és piros rózsák egymásba simuló
3624  4,10|                novellát mondanunk, kik kemény és siralmas megpróbáltatások
3625  4,10|                      hívatta az udvarmestert, és vele egyetemben rendelkezett
3626  4,10|                    gyönyörű szökőkút mellett, és pompásan megvacsoráztak.
3627  4,10|                       szokások szerint táncba és énekbe kezdettek, s miközben
3628  4,10|                       felelte, hogy szívesen; és késedelem nélkül énekelni
3629  4,10|                       Jegyzett el a halálnak,~És kérd meg: jobb kikötőbe
3630  5   |                        LÉSZEN SZÓ, KIK KEMÉNY ÉS SIRALMAS MEGPRÓBÁLTATÁSOK ~
3631  5   |                       egészen kivilágosodott, és a fellövellő napsugarak
3632  5   |                    hölgyeket s a három ifjút, és lassú léptekkel leszállott
3633  5   |                  odaérkeztek, pompás borokkal és csemegékkel üdítette csekély
3634  5   |                   ültek. S minekutána rendben és jókedvben megebé­deltek,
3635  5   |             megtartott szokását, hanem ének - és zenekísérettel néhány kört
3636  5   |                      megfogadta annak szavát, és szólott ekképpen.~
3637  5,1 |                   szerelemtől megjön az esze, és kedvesét, Efigeniát hajón ~
3638  5,1 |              segítségével elrabolja Efigeniát és Cassandrát menyegzőjük napján, ~
3639  5,1 |                      mely szentek, hatalmasak és jótékonyak Ámornak erői,
3640  5,1 |                  melyeket sokan kárhoz­tatnak és becsmérelnek, azonban igaztalanul,
3641  5,1 |                       volt minden földijénél; és minden másnál boldogabb
3642  5,1 |                   volt egy fia, ki nagyságban és szépségben ugyan különb
3643  5,1 |                      erkölcsöt, továbbá durva és idétlen hangja, s inkább
3644  5,1 |                    paraszti emberek erkölcsei és szokásai inkább kedvére
3645  5,1 |                 Cimone tehát kiment a falura, és ottan paraszti munkákban
3646  5,1 |                      egyik sarkában, gyönyörű és hideg vizű forrás mellett,
3647  5,1 |                 szinte semmit el nem rejtett, és csupán övétől lefelé födözte
3648  5,1 |                       támaszkodván megállott, és némán, határtalan elragad­
3649  5,1 |               elmerült a leány szemléletében. És bárgyú lelkében, melybe
3650  5,1 |            ébredezését, s most palléro­zatlan és durva elméjében feltámadott
3651  5,1 |                       ember valaha is látott. És annak utána sorra szemügyre
3652  5,1 |                       vette testének részeit, és magasztalta haját, melyet
3653  5,1 |            színaranynak vélt, homlokát, orrát és száját, nyakát és karjait,
3654  5,1 |                       orrát és száját, nyakát és karjait, különösképpen pedig
3655  5,1 |                    mely még alig domborodott; és parasztból hirtelen a szépségnek
3656  5,1 |                      elnehezülten zárva volt, és hogy csak láthassa, már-már
3657  5,1 |                     okáért türtőztette magát, és várakozott, mígnem az magától
3658  5,1 |                   mígnem az magától felébred. És ámbár túlságosan hosszúnak
3659  5,1 |                      mint bármelyik cselédje, és fölemelte fejét, és kinyitotta
3660  5,1 |                 cselédje, és fölemelte fejét, és kinyitotta szemét; s mikor
3661  5,1 |                       fölöttébb elálmélkodott és mondá:~- Cimone, mit keresel
3662  5,1 |                      pedig atyjának nemessége és gazdagsága révén a szigeten
3663  5,1 |                 kinyitotta, mereven rábámult, és úgy érezte, hogy abból oly
3664  5,1 |                szólította cselédeit, fölkelt, és mondotta néki:~- Cimone,
3665  5,1 |                    Cimone:~- Én veled megyek.~És ámbátor a leány még mindig
3666  5,1 |                  kellemetlen volt ez atyjának és övéinek, mégis belenyugodtak
3667  5,1 |                     csodálatba ejtette atyját és övéit s mindenki mást, ki
3668  5,1 |               mindenki mást, ki csak ismerte. És mindenekelőtt megkérte atyját,
3669  5,1 |               szerelme volt) nem csupán durva és parasztos hangját váltotta
3670  5,1 |                      módon megtanult énekelni és muzsikálni, és a lovaglásban
3671  5,1 |                       énekelni és muzsikálni, és a lovaglásban s mind a tengeri,
3672  5,1 |                 hadviselésben fölöttébb ügyes és vitéz emberré vált. Egy
3673  5,1 |                        hogy szerelembe esett, és máris a legkedvesebb, legszere­
3674  5,1 |                tetreméltóbb ifjúvá fejlődött, és semmi jelességben nem volt
3675  5,1 |                      kötelékekkel lenyűgözte, és elzárta szívének valamely
3676  5,1 |               melyeket is Ámor sorra letépett és összetört, mivelhogy ő a
3677  5,1 |                       sorsnál is hatalmasabb, és mint a szunnyadó tehetségek
3678  5,1 |               nevezetű rodoszi nemes ifjúnak, és esze ágában sincs megszegnie
3679  5,1 |               menyegzőjének ideje elérkezett, és jövendőbeli férje érte küldött,
3680  5,1 |                       Általad lettem emberré, és ha megnyer­hetlek, bizonyosra
3681  5,1 |                     leszek akármely Istennél: és bizony vagy megnyer­lek,
3682  5,1 |                  megnyer­lek, vagy meghalok.” És ekképpen töprenkedvén nagy
3683  5,1 |                    ifjút, kik barátai voltak, és titokban fölszereltetett
3684  5,1 |                   tengeri csatához szükséges, és tengerre szállott, várakozván
3685  5,1 |                     fordították a hajó orrát, és útnak indultak. Cimone,
3686  5,1 |                       rajtuk ütött hajójával, és a hajó orráról nagy hangon
3687  5,1 |                   hogy erőt veszünk rajtatok, és a tengerbe süllyesztünk.~
3688  5,1 |                   fedélzeten fegyvert fogtak, és készülődtek a védekezésre,
3689  5,1 |                    odahúzta a maga hajójához, és egy szál egymaga átugrott
3690  5,1 |                    őket, mind ahányan vannak; és mivel Ámor sarkantyúzta,
3691  5,1 |                vetette magát, tőrrel kezében, és jobbra-balra szurkálván
3692  5,1 |                 földre vetették fegyvereiket, és szinte egy értelemmel megadták
3693  5,1 |                      Ciprusból felkerekedjem, és nyílt tengeren fegyveres
3694  5,1 |                 kiszemelve, adjátok őt nekem, és menjetek Isten hírével.~
3695  5,1 |                       én vagyok a te Cimonéd, és kitartó szerelemmel sokkalta
3696  5,1 |                      visszatért bajtársaihoz, és a rodosziakat útjokra bocsájtotta.
3697  5,1 |                       együtt Efigenia, régibb és újabb rokonságok és számos
3698  5,1 |                    régibb és újabb rokonságok és számos barátaik révén biztonságban
3699  5,1 |                 hölgyet, nem volt állhatatos, és hirtelen szomorú és keserves
3700  5,1 |               állhatatos, és hirtelen szomorú és keserves sírásra fordította
3701  5,1 |                 hullámcsapásra megreszketett, és zokogván keményen átkozta
3702  5,1 |                     átkozta Cimone szerelmét, és káromolta annak vakmerőségét,
3703  5,1 |                    amikor a hajnal pirkadott, és némi világosságot derített
3704  5,1 |                    számos falubéli parasztot, és a tengerpartra siettek;
3705  5,1 |                       a tengerpartra siettek; és Cimonét, ki övéivel együtt
3706  5,1 |                       meneküljön, Efigeniával és mind a többiekkel együtt
3707  5,1 |                   többiekkel együtt elfogták, és a faluba vitték.~És akkor
3708  5,1 |                 elfogták, és a faluba vitték.~És akkor nagy csapat fegyveres
3709  5,1 |                Rodosznak legfőbb bírája volt, és Cimonét valamennyi bajtársaival
3710  5,1 |                   Efigeniáját a szerencsétlen és szerelmes Cimone, alighogy
3711  5,1 |                   Cimone, alighogy megnyerte, és anélkül, hogy egyebet kapott
3712  5,1 |                  nemes hölgy vette gondjaiba, és vigasztalta rész szerint
3713  5,1 |                szenvedett hányattatása miatt; és eme hölgyeknél maradt mind
3714  5,1 |                   megszabott napig. Cimonénak és bajtársainak, mivel előző
3715  5,1 |                       ítéltetni kívánta őket, és életök fogytáiglan tartó
3716  5,1 |                       fájdalomban sínylődtek, és reménytelenül, hogy valaha
3717  5,1 |                    ama városnak bizonyos szép és előkelő leányát, kinek neve
3718  5,1 |                terhelje még egyszer a költség és az ünnepség; miért is Cassandra
3719  5,1 |                  újból tárgyalásokat kezdett, és ezeket sikerre is vitte,
3720  5,1 |                      ezeket sikerre is vitte, és öccsével egyetértésben elhatározták,
3721  5,1 |                      bánatát magába rejtette, és törte a fejét, miképpen
3722  5,1 |                könnyen legyőzte a becsületét, és elhatározta, hogy akármi
3723  5,1 |                     is, elrabolja Cassandrát. És midőn arra gondolt, kit
3724  5,1 |                 gondolta, hogy Cimonénál jobb és hűségesebb társra eme dologban
3725  5,1 |                   valamint az istenek jóságos és nagylelkű adományozói az
3726  5,1 |                  minden sorsokban szilárd­nak és állhatatosnak látnak, azokat
3727  5,1 |              mérhetetlen gazdagságát ismerem; és mindenekelőtt a szerelemnek
3728  5,1 |                      erőidet visszaszerezzed, és újból bátorságra kapj. Pasimunda,
3729  5,1 |                   igen örvendett balsorsodon, és oly buzgón szorgalmazta
3730  5,1 |                    mindennél jobban szeretek. És úgy látom, hogy a sors semminémű
3731  5,1 |                    eme roppant méltatlanságot és csapást elkerüljük, hahogy
3732  5,1 |                    elkerüljük, hahogy szívünk és karunk virtusával, karddal
3733  5,1 |               eloszlatták Cimone csüggedését, és nem sokat tétovázott a felelettel,
3734  5,1 |                  mondd csak, mit kell tennem, és majd meglátod, mely csodálatos
3735  5,1 |                      napja elérkezett, fényes és nagyszerű volt a lakodalom,
3736  5,1 |                  dolgot előkészített, Cimonét és bajtársait s hasonlatosképpen
3737  5,1 |                       csapatra osztotta őket, és ezek közül az elsőt nagy
3738  5,1 |              általadta bajtársainak karjaiba, és parancsolták, hogy nyomban
3739  5,1 |                       asszonyok jajveszékelni és sikoltozni kezdtek, s hasonlatosképpen
3740  5,1 |              hasonlatosképpen a többi hölgyek és a szolgák is, és hamarosan
3741  5,1 |                      hölgyek és a szolgák is, és hamarosan az egész házat
3742  5,1 |                  egész házat felverte a lárma és a jajveszékelés. De Cimone
3743  5,1 |                      jajveszékelés. De Cimone és Lisimaco és bajtársaik kardot
3744  5,1 |          jajveszékelés. De Cimone és Lisimaco és bajtársaik kardot rántottak,
3745  5,1 |                      s eljutottak a lépcsőig; és amint azon lefelé haladtak,
3746  5,1 |                       vitézül fejen sújtotta, és fejét kettészelte. Pasimunda
3747  5,1 |                    akartak férkőzni, Lisimaco és Cimone bajtársai megsebesítet­
3748  5,1 |                    bajtársai megsebesítet­tek és visszavertek. Akkor pedig
3749  5,1 |                      fölvert a lárma, a sírás és a jajveszékelés; és akadálytalanul,
3750  5,1 |                     sírás és a jajveszékelés; és akadálytalanul, zárt rendben,
3751  5,1 |                     bajtársaikkal egyetemben; és miközben már a part megtelt
3752  5,1 |                       merítették az evezőket, és ujjongván nekivágtak útjoknak.~
3753  5,1 |                ujjongván nekivágtak útjoknak.~És megérkezvén Krétába, ottan
3754  5,1 |                Krétába, ottan számos barátaik és rokonaik örömmel fogadták
3755  5,1 |                      zsákmá­nyukat. Ciprusban és Rodoszban sokáig nagy volt
3756  5,1 |                  sokáig nagy volt a forrongás és a lázongás eme cselekedetük
3757  5,1 |                  helyen közbenjártak barátaik és rokonaik, és kieszközölték,
3758  5,1 |            közbenjártak barátaik és rokonaik, és kieszközölték, hogy rövid
3759  5,1 |            Efigeniával megtérhetett Ciprusba, és hasonlatosképpen Lisimaco
3760  5,1 |                       nagy időn által vidáman és boldogan éltek szülőföldjükön
3761  5,2 |                    nevezetű, kedves, udvarias és mesterségében igen derék
3762  5,2 |                       is lángra gyúlt iránta, és csak akkor érezte magát
3763  5,2 |                   kapott, s némely barátaival és rokonaival megesküdött,
3764  5,2 |                    Lipariba, ha nem gazdagon. És eltávozván onnét kalózkodni
3765  5,2 |                      érte be azzal, hogy maga és cimborái hamar idő múltán
3766  5,2 |                       védekezés után elfogták és kirabolták, s legtöbbjüket
3767  5,2 |                      nem is két, hanem számos és különb-különbféle emberek
3768  5,2 |                     kiosont atyjának házából, és lement a kikötőbe, hol is
3769  5,2 |                   távolabb halászbárkát lelt, és észrevette, hogy azon még
3770  5,2 |                    hogy azon még ott az árboc és a vitorla és az evezők (
3771  5,2 |                     ott az árboc és a vitorla és az evezők (mivelhogy gazdái
3772  5,2 |            valamennyire kievezett a tengerre, és mivel némiképpen értett
3773  5,2 |                 vitorlát, eldobta az evezőket és a kormányrudat, és a szélnek
3774  5,2 |                   evezőket és a kormányrudat, és a szélnek kényére bízta
3775  5,2 |                     vagy felfordítja a könnyű és kormány­talan bárkát, vagy
3776  5,2 |                      valamely sziklához vágja és pozdorjává töri, ő pedig,
3777  5,2 |                    okvetlenül vízbe fulladna. És köpönyegébe burkolván fejét,
3778  5,2 |                    tenger pedig alig mozdult, és csöndesen vitte a bárkát;
3779  5,2 |                       ok miatt nem emelte fel és nem is akarta felemelni
3780  5,2 |                      kifeszített vitorlákkal; és abban a hiszemben, hogy
3781  5,2 |                    olaszra fordította a szót, és megkérdezte, hogyan történhetett,
3782  5,2 |                      ottan a csónakja mellett és sírva fakadt. Ennek láttára
3783  5,2 |                   rajta szíve a jóasszonynak, és addig-addig kérlelte, mígnem
3784  5,2 |                      kenyerével, kevés hallal és vízzel, és addig-addig istenkedett,
3785  5,2 |                       kevés hallal és vízzel, és addig-addig istenkedett,
3786  5,2 |                   való, neve pedig Carapresa, és itten cselédjük bizonyos
3787  5,2 |                        hogy e nevet hallotta, és reménykedni kezdett, bár
3788  5,2 |                    bár maga sem tudta, miben, és némiképpen oszladozott halálra-vágyakozása;
3789  5,2 |              oszladozott halálra-vágyakozása; és bár nem fedte fel, kicsoda
3790  5,2 |                    bár nem fedte fel, kicsoda és honnét való, esdekelve kérte
3791  5,2 |                       tenni; koros asszony ez és könyörületes szívű; én,
3792  5,2 |                    telhe­tőleg néki ajánllak, és bizonyosra veszem, hogy
3793  5,2 |                  veszem, hogy szívesen fogad, és leánya gyanánt bánik majd
3794  5,2 |               telhetőleg szolgálatjára lenni, és megnyerni kegyességét, mindaddig,
3795  5,2 |                  Isten jobb sorsot küld reád.~És úgy cselekedett, miként
3796  5,2 |                    szemébe nézett a leánynak, és sírva fakadt, és megölelvén
3797  5,2 |                    leánynak, és sírva fakadt, és megölelvén homlokon csókolta,
3798  5,2 |                       megnyerte hajlandóságát és szeretetét, hogy csoda;
3799  5,2 |                       szeretetét, hogy csoda; és azoknak oktatásából hamar
3800  5,2 |                       leány Susában éldegélt, és otthon már elveszett és
3801  5,2 |                       és otthon már elveszett és halott gyanánt elsiratták,
3802  5,2 |                   valamely előkelő családbéli és nagyhatalmas ifjú Tunisz
3803  5,2 |                     roppant sereget gyűjtött, és haddal indult Tunisz királya
3804  5,2 |                   értette a berberek nyelvét, és meghallotta, hogy Tunisz
3805  5,2 |                   egyiknek azok közül, kik őt és bajtársait őrizetben tartották:~-
3806  5,2 |                   íjászai kilőtték nyilaikat, és vitézeid is a magukét, jól
3807  5,2 |                       széles bemetszésű nyíl: és ekképpen vitézeid bővében
3808  5,2 |                   tetszett Martuccio tanácsa, és mind egészében megfogadta
3809  5,2 |                     egészében megfogadta azt, és annak révén meg is nyerte
3810  5,2 |                        s egyúttal nagy rangot és gazdagságot nyert. Ím ez
3811  5,2 |                     országszerte híre futott, és eljutott Costanza fülébe
3812  5,2 |                        hirtelen lángra gyúlt, és magasabbra csapott, és felszította
3813  5,2 |                        és magasabbra csapott, és felszította halott reményeit.
3814  5,2 |                    hölgy előtt, kinél lakott, és mondotta néki, hogy Tuniszba
3815  5,2 |                 minekutána pedig ez megtudta, és a leánynak megjelentette,
3816  5,2 |                     érkezett az ő Costanzája; és egy napon elment Martuccióhoz,
3817  5,2 |                    napon elment Martuccióhoz, és monda néki:~- Martuccio,
3818  5,2 |                        ki Lipariból érkezett, és titokban szólani kíván veled;
3819  5,2 |                      köszönetet mondott néki, és nyomában megindult annak
3820  5,2 |                 örömében szinte szörnyethalt, és nem bírván türtőztetni magát,
3821  5,2 |                       karokkal nyakába borult és megölelte, és elszenvedett
3822  5,2 |                  nyakába borult és megölelte, és elszenvedett gyötrelmein
3823  5,2 |                       mit sem tudnak felőled.~És ekképpen szólván, érzékeny
3824  5,2 |               könnyhullajtás közben megölelte és megcsókolta. Costanza elmesélte
3825  5,2 |                     neki minden hányattatását és ama szívességet, mellyel
3826  5,2 |                     elment urához-királyához, és mindent elmondott neki,
3827  5,2 |                 elmondott neki, vagyis a maga és a leány kalandjait, és hozzátette,
3828  5,2 |                   maga és a leány kalandjait, és hozzátette, hogy engedelmé­
3829  5,2 |                    megérdemelted őt férjedül.~És pompás és becses ajándékokat
3830  5,2 |          megérdemelted őt férjedül.~És pompás és becses ajándékokat hozatott,
3831  5,2 |                    más részöket Martucciónak, és megengedte nekik, hogy egymással
3832  5,2 |                    néki, mit a leányért tett, és elhalmozta rangjához illendő
3833  5,2 |                 engedelmével hajóra szálltak, és Carapresával egyetemben
3834  5,2 |              feleségül vette a leányt, fényes és pompás lakodalmat csapott,
3835  5,2 |                       annak utána békességben és nyugalomban még nagy ideig
3836  5,3 |                  Agnolella nevezetű szépséges és kedves leányzóba, Gigliuozzo
3837  5,3 |                    kedvelt embernek leányába. És iránta való szerelmében
3838  5,3 |                  szereztek, mind ráförmedtek, és szándokáért keményen korholták;
3839  5,3 |                  fájdalmába majdnem belehalt; és hahogy Gigliuozzo beleegyezett
3840  5,3 |                  leánnyal együtt lóra szállt, és megindultak Anagni felé,
3841  5,3 |                  kikben fölöttébb bizakodott; és ekképpen ügetvén féltek,
3842  5,3 |                  mivel megtámadnak bennünket.~És minden erejéből valamely
3843  5,3 |                irányába fordította paripáját, és megfogódzkodván a nyeregkápában,
3844  5,3 |                       szúrásra nekiiramodott, és bevágtatott vele az erdőbe.
3845  5,3 |                  miközben még nem látta őket, és kémlelte, hogy merről jönnek,
3846  5,3 |                   azok rajtaütöttek, elfogták és leszállították lováról,
3847  5,3 |                       leszállították lováról, és meg­kérdezték a nevét, mit
3848  5,3 |                      azok tanácsot tartottak, és ekképpen szólottak:~- Ez
3849  5,3 |                    mint hogy elvesszük ruháit és paripáját, őt magát pedig
3850  5,3 |                       összekapkodta holmiját, és felpattant lovára, és lóhalálában
3851  5,3 |               holmiját, és felpattant lovára, és lóhalálában menekült azon
3852  5,3 |                        hogy biztonságban van, és kisiklott azoknak kezéből,
3853  5,3 |                    hogy kedvesét nem találja, és sírva fakadt, és ide-oda
3854  5,3 |                     találja, és sírva fakadt, és ide-oda járt-kelt az erdőben,
3855  5,3 |                 ide-oda járt-kelt az erdőben, és szólítgatta a leányt, de
3856  5,3 |                másfelől pedig féltette a maga és kedvese életét a vadállatoktól,
3857  5,3 |               kóborolt az erdőben, kiáltozván és szólítgat­ván a leányt,
3858  5,3 |                  előre megy, visszafelé ment; és a kiáltozás, a sírás, a
3859  5,3 |                kiáltozás, a sírás, a rettegés és a hosszas koplalás úgy elgyötörte,
3860  5,3 |               elaludni); miért is sóhajtozván és siránkozván és balsorsát
3861  5,3 |                    sóhajtozván és siránkozván és balsorsát átkozván magában
3862  5,3 |                        sírásban, kiáltozásban és balsorsán való bánkódásban
3863  5,3 |                   látta, hogy Pietro nem jön, és már beesteledett, rátért
3864  5,3 |                   hogy ezen a környéken éjjel és nappal barátaink és ellenségeink
3865  5,3 |                     éjjel és nappal barátaink és ellenségeink rablócsapatai
3866  5,3 |            ellenségeink rablócsapatai járnak, és gyakorta nagy veszedelmet
3867  5,3 |                     gyakorta nagy veszedelmet és kárt okoznak nekünk; s ha
3868  5,3 |                       s meglátják szépségedet és fiatalságodat, és valami
3869  5,3 |                 szépségedet és fiatalságodat, és valami veszedelmet vagy
3870  5,3 |                      széttépnek a vadállatok.~És ekképpen szólván leszállt
3871  5,3 |                       a szegény ember házába, és ott megosztotta velök szegényes
3872  5,3 |                       azoknak hitvány ágyára; és egész éjszaka szünet nélkül
3873  5,3 |                     szünet nélkül sóhajtozott és siránkozott a maga és Pietro
3874  5,3 |             sóhajtozott és siránkozott a maga és Pietro balsorsán, mivelhogy
3875  5,3 |                       pillantván meg, odament és elbújt abban, hogy ha ez
3876  5,3 |                      egyhamar ne akadjon reá. És alighogy elbújt, midőn a
3877  5,3 |                    odaért a házikó ajtajához, és kinyitván azt, amint beléptek,
3878  5,3 |                  pedig elszabadult valakitől, és tegnap este ide tévedt,
3879  5,3 |                   némelyek az udvarba mentek, és lerakták lándzsáikat és
3880  5,3 |                       és lerakták lándzsáikat és pajzsaikat, s akkor történt,
3881  5,3 |                   lándzsáját a szénaboglyába, és csak az Isten őrizte, hogy
3882  5,3 |                       hát megemberelte magát, és csendben maradt. A zsiványok,
3883  5,3 |             kecskéiket s egyéb húsukat, ettek és ittak, s annak utána dolgukra
3884  5,3 |                  annak utána dolgukra mentek, és magokkal vitték a leánynak
3885  5,3 |                  vitték a leánynak paripáját. És mikor már messzire voltak,
3886  5,3 |                      felelte, hogy nem tudja, és keresésére indult. Mikor
3887  5,3 |                     leány belenyugodott ebbe, és Isten nevében kérte, hogy
3888  5,3 |                       miért is felkerekedtek, és fél kilenc óra tájban odaérkeztek.
3889  5,3 |                      a felesége, áldott lelkű és jámbor asszony; ki is mikor
3890  5,3 |                    leányt, nyomban megismerte és örömmel fogadta, és apróra
3891  5,3 |                megismerte és örömmel fogadta, és apróra tudni kívánta, hogyan
3892  5,3 |                elbúslakodott annak balsorsán, és hallván, hol fogták el,
3893  5,3 |                     elszakította a kötőféket, és menekülni próbált; de mivel
3894  5,3 |                       mivel azok közrefogták, és mozdulni sem tudott, jó
3895  5,3 |                       jó darab ideig fogaival és patáival védekezett; végezetül
3896  5,3 |                    hirtelen szétmarcangolták, és valamennyien nekiestek és
3897  5,3 |                     és valamennyien nekiestek és felfalták, semmit meg nem
3898  5,3 |                       belőle, mint csontjait, és annak utána odábbálltak.
3899  5,3 |                 érezte, hogy e paripa pajtása és segítőtársa volt hányattatásában,
3900  5,3 |         hányattatásában, fölöttébb megrémült, és szentül úgy hitte, hogy
3901  5,3 |                      az erdőből ki nem kerül. És virradat táján, mikor már
3902  5,3 |                      leszállott a tölgyfáról, és megindult a tűz irányában,
3903  5,3 |               pásztorok üldögéltek falatozván és szórakozván, kik is őt könyörületes
3904  5,3 |                  szívvel magok közé fogadták. És minekutána evett és fölmelegedett,
3905  5,3 |                 fogadták. És minekutána evett és fölmelegedett, elmesélte
3906  5,3 |                     elmesélte nékik balsorsát és hogy hogyan került ide egyedül,
3907  5,3 |                     Mikor Pietro odaérkezett, és ottan néhány ismerősét lelte,
3908  5,3 |             szégyellette magát a hölgy előtt. És bár ő is nagyon boldog volt,
3909  5,3 |                       hölgy nagy szívességgel és örömmel fogadta, s minekutána
3910  5,3 |                    legyen hát kedvök szerint.~És hozzájok fordulván mondá:~-
3911  5,3 |            megtartották hát ottan a menyegzőt és a nemes hölgy fényes lakodalmat
3912  5,3 |                  hegyek között módjában volt, és ők ottan nagy gyönyörűséggel
3913  5,3 |               kísérettel visszatértek Rómába; és ámbár Pietro hozzátartozói
3914  5,3 |               Agnolellájával nagy nyugalomban és gyönyörűségben élt mind
3915  5,4 |                    szóba:~- Közületek annyian és annyiszor illettek engem
3916  5,4 |                    szabtam elbeszéléseinknek, és ezzel megríkattalak benneteket,
3917  5,4 |                   véget ért, s néhány sóhajon és rövidke rettegésen és szégyen­
3918  5,4 |                 sóhajon és rövidke rettegésen és szégyen­kezésen kívül semmi
3919  5,4 |                     Romagnában valamely derék és jó erkölcsű lovag, bizonyos
3920  5,4 |                     az egész környék legszebb és legkedvesebb leányává serdült;
3921  5,4 |                legkedvesebb leányává serdült; és apja és anyja, mivel egyetlen
3922  5,4 |                     leányává serdült; és apja és anyja, mivel egyetlen gyermekök
3923  5,4 |                   maradt, végtelenül szerette és dédelgette, és szöges gonddal
3924  5,4 |                       szerette és dédelgette, és szöges gonddal őrizte, és
3925  5,4 |                     és szöges gonddal őrizte, és abban reménykedett, hogy
3926  5,4 |                      járogatott Lizio házába, és sokat időzött nála egy szép
3927  5,4 |                     másszor látván a gyönyörű és bájos és dicséretes erkölcsű
3928  5,4 |                    látván a gyönyörű és bájos és dicséretes erkölcsű és viselkedésű
3929  5,4 |                  bájos és dicséretes erkölcsű és viselkedésű eladó leányt,
3930  5,4 |                     határtalanul megszerette, és nagy igyekezettel rejtekben
3931  5,4 |                       végtelenül boldog volt. És bár nemegyszer kívánkozott
3932  5,4 |                     ízben megemberelte magát, és szólott hozzá ekképpen:~-
3933  5,4 |                   megnövelte Ricciardo örömét és bátorságát, miért is mondá
3934  5,4 |                   múlik módot találnod életed és életem megmentésére.~Felelte
3935  5,4 |                    hogy bizony van bátorsága. És ekképpen szólván egyetlenegyszer
3936  5,4 |                 futtában megcsókolták egymást és elváltak. Másnap, mivel
3937  5,4 |                      kormányozhatom a meleget és hideget tetszésem szerint,
3938  5,4 |                  Felelte Caterina:~- Ha atyám és te beleegyeztek, szívesen
3939  5,4 |                       vagyon a kertje fölött, és ottan aludnám, és hallgatnám
3940  5,4 |                     fölött, és ottan aludnám, és hallgatnám a fülemüle csattogását,
3941  5,4 |                       a fülemüle csattogását, és mivel hűvösebb helyen lennék,
3942  5,4 |                     anyját sem hagyta aludni, és panaszkodott, mily nagy
3943  5,4 |                       másnap bement Lizióhoz, és monda neki:~- Férjemuram,
3944  5,4 |                   ágyat, amekkora csak elfér, és kárpittal függönyöztesd
3945  5,4 |                 függönyöztesd le körös-körül, és aludjék ottan, és hallgassa
3946  5,4 |                körös-körül, és aludjék ottan, és hallgassa kedvére a fülemüle
3947  5,4 |                    másik falnak a párkányára, és miközben a lezuhanás veszedelme
3948  5,4 |                      örömmel fogadta a leány; és minekutána összevissza csókolták
3949  5,4 |                     rá; s mivel a forróságban és a csintalankodásban felhevültek,
3950  5,4 |                      bunda, felvirradt a nap, és Lizio úr felkelt, s mivel
3951  5,4 |                   halkan megnyitotta az ajtót és szólott: „Hát lássuk csak,
3952  5,4 |                 fülemüle csattogása mellett.” És kiment, halkan félrevonta
3953  5,4 |                      s akkor látta meztelenül és takaró nélkül össze­ölelkezvén
3954  5,4 |                  ölelkezvén aludni Ricciardót és a leányt a fentebb mondott
3955  5,4 |                 lesietett felesége szobájába, és szólította őt, mondván:~-
3956  5,4 |                    Frissen kelj fel, asszony, és gyere megnézni, miért kívánkozott
3957  5,4 |             mindketten megérkeztek az ágyhoz, és mikor felemelték a kárpitot,
3958  5,4 |                 Giacomina, miképpen fogta meg és tartja kezében a fülemülét,
3959  5,4 |                     háborodott fel az eseten, és meggondolván, hogy leányának
3960  5,4 |                   leányának jó éjszakája volt és jól aludt, és a fülemülét
3961  5,4 |                  éjszakája volt és jól aludt, és a fülemülét is megfogta,
3962  5,4 |                     felébresztette Caterinát, és szólott hozzá ekképpen:~-
3963  5,4 |              mivelhogy ránk virradt a nappal, és engem itten kapott?~Alighogy
3964  5,4 |                    mondta, ott termett Lizio, és félrevonván a kárpitot,
3965  5,4 |                      volna szívét a melléből, és felült az ágyban és szólott:~-
3966  5,4 |                 melléből, és felült az ágyban és szólott:~- Uram, kegyelmezz,
3967  5,4 |                        Belátom, hogy hitszegő és gonosz ember vagyok, és
3968  5,4 |                       és gonosz ember vagyok, és rászolgáltam a halálra,
3969  5,4 |                     hozzád való szeretetemért és benned vetett bizakodásomért;
3970  5,4 |                 mindazonáltal, ha már így van és fiatalságod ily nagy bűnre
3971  5,4 |                       fogytáig a tiéd legyen, és ekképpen megnyerheted bocsánatomat
3972  5,4 |               Caterina elengedte a fülemülét, és betakarózván, keserves sírásra
3973  5,4 |                      keserves sírásra fakadt, és kérte atyját, bocsásson
3974  5,4 |                      kíván, hogy biztonságban és még sokáig élvezhessenek
3975  5,4 |                   pedig a rettegés a haláltól és a menekülés vágya, s mindenekfelett
3976  5,4 |               mindenekfelett a forró szerelem és a sóvárgás, hogy megnyerje
3977  5,4 |                       Ricciardót, hogy önként és késedelem nélkül kijelentse,
3978  5,4 |                    pedig ez megtörtént, Lizio és felesége elmentek onnét,
3979  5,4 |                felkeljetek.~Eltávoztak tehát, és a fiatalok megölelték egymást,
3980  5,4 |                        Annak utána felkeltek, és Ricciardo rendre megbeszélt
3981  5,4 |               megbeszélt mindent Lizio úrral, és kevés napok múltán barátaik
3982  5,4 |                   kevés napok múltán barátaik és rokonaik jelenlétében illendő
3983  5,4 |                     feleségül vette a leányt, és nagy ünnep­séggel házába
3984  5,4 |                 séggel házába vitte, s pompás és nagyszerű lakodalmat csapott;
3985  5,4 |                    még nagy ideig békességben és vigasságban madarászott
3986  5,4 |                       vele fülemülére, nappal és éjjel kénye-kedve szerint.~
3987  5,5 |                Faenzában Giannole di Severino és Minghino di Mingole szereti; ~
3988  5,5 |                    sincs oka panaszkodni rád.~És Neifiléhez intézvén szavait,
3989  5,5 |                ifjúságukat fegyverforgatásban és katonáskodásban töltötték.
3990  5,5 |                       Guidotto a végét járta, és nem volt fia, sem barátja,
3991  5,5 |                     talán tízesztendős volt - és minden vagyonát annak gondjaira
3992  5,5 |                     által szenvedte a háborút és a balsors csapásait, némiképpen
3993  5,5 |                      leánya gyanánt szeretett és gondozott. Ez pedig növekedvén
3994  5,5 |                 szépsége, olyan volt erkölcse és tisztessége is.~Miért is
3995  5,5 |           valamennyinél inkább két szemrevaló és egyenlőképpen derék ifjú
3996  5,5 |                   nevezetű szolga, mulatságos és fölöttébb nyájas ember;
3997  5,5 |                    felfedte előtte szerelmét, és kérte, hogy legyen segítségére
3998  5,5 |            segítségére vágyának betöltésében, és elhalmozta dús ígéretekkel,
3999  5,5 |                   beéred vele, ezt megígérem, és meg is teszem; aztán ha
4000  5,5 |                     ennél több nem kell neki, és hát ebben megegyeztek. Másfelől