Nap,  Novella

4001  5,5 |                 megbarátkozott a szolgálóval, és annyira jutott vele, hogy
4002  5,5 |                      jelet ad, ő majd odajön, és nyitva leli a kaput. Másfelől
4003  5,5 |                  melyet majd ő ad, jöjjön oda és lépjen be.~Leszállt az este,
4004  5,5 |                    holott már megvacsoráztál?~És ekképpen egyik sem tudta
4005  5,5 |                    két cimborájával belépett, és a leányt a nagy teremben
4006  5,5 |                  elvigyék. A leány rúgkapált, és hangosan ordítozott, hasonlatosképpen
4007  5,5 |                      ott termett cimboráival; és látván, hogy a leányt már
4008  5,5 |                     fáklyákkal s fegyveresen, és segítségére keltek Minghinónak,
4009  5,5 |                 elvette a leányt Giannolétól, és visszavitte Giacomino házába.
4010  5,5 |                      kapitá­nyának csatlósai, és közülük sokat foglyul ejtettek,
4011  5,5 |                       sokat foglyul ejtettek, és a többiek között elfogták
4012  5,5 |                     között elfogták Minghinót és Giannolét és Crivellót,
4013  5,5 |               elfogták Minghinót és Giannolét és Crivellót, és börtönbe hurcolták
4014  5,5 |                       Giannolét és Crivellót, és börtönbe hurcolták őket.
4015  5,5 |                       már minden elnyugodott, és igen bosszankodott az eseten,
4016  5,5 |                      némiképpen megnyugodott, és feltette magában, hogy minél
4017  5,5 |                     eljárnia, elmentek hozzá, és nyájas szavakkal kérték,
4018  5,5 |                       tekintse ama szeretetet és ragaszkodást, mellyel meggyőződésök
4019  5,5 |                    felajánlottak neki önmagok és a bűnös ifjak nevében mindennémű
4020  5,5 |                    életében sokat megélt már, és jószívű ember volt, nyomban
4021  5,5 |                       faenzai, elcsodálkoztak és köszönetet mondottak Giacominónak
4022  5,5 |                     jutott kezébe ez a leány, és honnan tudja, hogy faenzai.
4023  5,5 |                 Guidotto da Cremona bajtársam és barátom volt, és halálos
4024  5,5 |                    bajtársam és barátom volt, és halálos ágyán elmondotta
4025  5,5 |                vagyonával együtt reám hagyta, és lelkemre kötötte, hogy annak
4026  5,5 |                   annak idején adjam férjhez, és adjam véle azt, mi az övé
4027  5,5 |                      együtt volt Guidottóval, és nagyon jól tudta, kinek
4028  5,5 |                       között, odalépett hozzá és mondá neki:~- Bernabuccio,
4029  5,5 |                 Felelte Bernabuccio:~- Hallom és magam is sokat gondoltam
4030  5,5 |                        hogy hol fosztogatott, és ráismertem, hogy ez a te
4031  5,5 |                      leányodra valami jelről, és vizsgáld meg őt: akkor bizonyosan
4032  5,5 |                       szívesen magával vitte, és elébe hívatta a leányt.
4033  5,5 |             megismerte, hogy tulajdon leánya, és elérzékenyülve sírva fakadt,
4034  5,5 |                       odafordult Giacominóhoz és mondá:~- Testvér, ez az
4035  5,5 |                    leány, mikor ezt hallotta, és látta, hogy koros férfiú,
4036  5,5 |                   anyjáért s egyéb rokonaiért és nővéreiért és bátyjaiért,
4037  5,5 |                      rokonaiért és nővéreiért és bátyjaiért, s valamennyinek
4038  5,5 |            valamennyinek megmutatta a leányt, és elmondta az esetét, és akkor
4039  5,5 |                        és elmondta az esetét, és akkor nagy ujjongás közben
4040  5,5 |               kapitánya, ki derék ember volt, és ebből megismerte, hogy Giannole,
4041  5,5 |                     minekutána Bernabucciónál és Giacominónál közbenjárt
4042  5,5 |          megbékéltette Giannolét Minghinóval, és minden hozzátartozóinak
4043  5,5 |                 szabadon bocsátotta Crivellót és a többieket, kik emez ügybe
4044  5,5 |                       nagy vigassággal pompás és fényes lakodalmat csapott,
4045  5,5 |                    által élt vele békességben és jó szerencsében.~
4046  5,6 |                    Oria felismeri, megmenekül és feleségül veszi a leányt~
4047  5,6 |                    hatalmas a szerelem ereje, és nagy küzdelmekbe és roppant
4048  5,6 |                    ereje, és nagy küzdelmekbe és roppant s nem is sejtett
4049  5,6 |                     megismerszik, melyeket ma és a többi napokon itten elbeszéltek.
4050  5,6 |                      valaha élt egy szépséges és kedves leányzó, kinek neve
4051  5,6 |                      legalább házának falait.~És miközben ily forrón szerették
4052  5,6 |                egymaga lement a tengerpartra, és szikláról sziklára szökellvén,
4053  5,6 |                        mely gyönyörű a leány, és hogy egyedül van, az pedig
4054  5,6 |                 elhatározták, hogy elrabolják és magukkal viszik; és elhatározásu­
4055  5,6 |                elrabolják és magukkal viszik; és elhatározásu­kat tett követte.
4056  5,6 |                      vitték, s elmentek vele; és Calabriába érkezvén, meghányták-vetették,
4057  5,6 |                  lelte csinos nőszemélyekben; és Palermóba érkezvén, akképpen
4058  5,6 |                       melynek neve Cuba volt, és ottan legyenek szolgálatjára;
4059  5,6 |                       legyenek szolgálatjára; és azok ekképpen cselekedtek.~
4060  5,6 |                  lóhalálában oda vitorlázott, és ottan hosszas nyomozás után
4061  5,6 |                     fölöttébb meghábo­rodott, és szinte minden reménységét
4062  5,6 |                      amaz helynek minéműségét és távozott; és megvárta az
4063  5,6 |                      minéműségét és távozott; és megvárta az éjszakát, s
4064  5,6 |            felkapaszkodni, beugrott a kertbe, és lelt abban valamely póznát,
4065  5,6 |                   méltóbban, mint éppen neki, és abban a reményben, hogy
4066  5,6 |                   esdve kérte, vigye el innét és szöktesse meg. Gianni pedig
4067  5,6 |                      ez legforróbb kívánsága, és hahogy most eltávozik tőle,
4068  5,6 |              legközelebb eljön, megszöktesse. És ennek utána kimondhatatlan
4069  5,6 |                      ámbátor már hajnalodott; és némely szolgáival csöndben
4070  5,6 |               tudomása szerint a leány aludt, és hatalmas karos gyertyatartóval
4071  5,6 |                     látta, hogy abban a leány és Gianni meztelenül összeölelkezvén
4072  5,6 |                   tehát egyetlen kísérőjéhez, és szólott ekképpen:~- Miképpen
4073  5,6 |            vakmerősége, hogy behatolt házába, és ekkora gyalázatot és bosszúságot
4074  5,6 |                  házába, és ekkora gyalázatot és bosszúságot okozott neki.
4075  5,6 |                 mérgében távozott a szobából, és parancsolta, hogy a két
4076  5,6 |                     azon meztelenül megfogják és összekötözzék, és virradatkor
4077  5,6 |                   megfogják és összekötözzék, és virradatkor Palermóba vigyék,
4078  5,6 |                 egymásnak oszlophoz kötözzék, és ottan hagyják őket álló
4079  5,6 |                      szerint máglyára vessék; és ekképpen szólván visszatért
4080  5,6 |                      irgalom nélkül megfogták és megkötözték.~Napnál világosabb
4081  5,6 |                életéért, mennyire siránkozott és jajgatott. A király parancsára
4082  5,6 |                      oszlophoz kötözték őket, és szemök láttára előkészítették
4083  5,6 |                  királytól megszabott órában. És hamarosan mind a palermói
4084  5,6 |                       mind a palermói férfiak és nők összecsődültek ottan
4085  5,6 |                    leánynak gyönyörű termetét és szépségét, akképpen a nők,
4086  5,6 |                    értelemmel ennek szépségét és termetét fölöttébb magasztalták.
4087  5,6 |             lehorgasztott fejjel álltak ottan és siránkoztak balsorsukon,
4088  5,6 |                        mely bűnt követtek el, és eljutott a hír valamely
4089  5,6 |                  állítva, hogy megnézze őket; és odaérkezvén, előbb megnézte
4090  5,6 |                      előbb megnézte a leányt, és fölöttébb megcsodálta annak
4091  5,6 |                ifjúhoz lépett, hogy megnézze, és közelebb lépvén hozzá, tüstént
4092  5,6 |                      tőle úgy, amint történt, és már távozni készült, Gianni
4093  5,6 |                  készült, Gianni visszahívta, és szólott hozzá ekképpen:~-
4094  5,6 |                      Ruggieri elkacagta magát és felelte:~- Szívesen; majd
4095  5,6 |                      meg nem csömörlesz tőle.~És távozván parancsolta azoknak,
4096  5,6 |                       mint ami eddig történt; és semmit nem késlekedvén a
4097  5,6 |            késlekedvén a király elébe járult. És ámbár látta, hogy az igen
4098  5,6 |                   ugyan, de bizony tőled nem; és valamiképpen a bűnök bűnhődést
4099  5,6 |                  szólván arról, hogy kegyelem és könyörületesség is vagyon
4100  5,6 |                   kinek műve, hogy te királya és ura vagy e szigetnek. A
4101  5,6 |                      által szerették egymást, és a szerelem vitte rá őket
4102  5,6 |                       holott gyönyörűségekkel és pompás ajándékokkal kellene
4103  5,6 |                    hogy Ruggieri igazat mond, és nem csupán letett kegyetlen
4104  5,6 |                       oldják le az oszlopról, és vezessék színe elé; és ekképpen
4105  5,6 |                        és vezessék színe elé; és ekképpen történt; s minekutána
4106  5,6 |                   magában, hogy tisztességgel és ajándékokkal jóváteszi a
4107  5,6 |                  rajtok esett méltatlanságot; és parancsot adott, hogy ékes
4108  5,6 |                     őket pompás ajándékokkal, és boldog emberek gyanánt visszaküldötte
4109  5,6 |                       éltek egymással örömben és boldogságban.~
4110  5,7 |                   feltűnt úri viselkedé­sével és szemrevaló külsejével, bizonyos
4111  5,7 |                  házban Amerigo gyermekeivel; és inkább természeténél, mint
4112  5,7 |                       oly illendő viselkedést és jó erkölcsöket kezdett tanúsítani,
4113  5,7 |                      nagy öröme tellett benne és felszabadította; és abban
4114  5,7 |                     benne és felszabadította; és abban a hiszemben, hogy
4115  5,7 |                      török, megkereszteltette és a Pietro nevet adta neki,
4116  5,7 |                      nevezetű leánykája, szép és kedves teremtés; ki is,
4117  5,7 |                       beleszeretett Pietróba; és bár szerette és fölöttébb
4118  5,7 |                     Pietróba; és bár szerette és fölöttébb becsülte őt jelleméért
4119  5,7 |                    aminthogy valóban az volt. És nagy ideig ebben maradtak,
4120  5,7 |                    nagy ideig ebben maradtak, és nem mert egyik sem szólani
4121  5,7 |                    leányával s más hölgyekkel és asszonyokkal gyakorta kijárogatott
4122  5,7 |                   magokkal vitték Pietrót is, és ottan mulattak, történt,
4123  5,7 |                     visszatérjenek Trapaniba, és szaporán lépkedtek, ahogy
4124  5,7 |                   járt, mint a leánynak anyja és mind a többi hölgyek, miközben
4125  5,7 |                  annyira megelőzték a hölgyet és a többieket, hogy nem is
4126  5,7 |                 parasztházba menekült. Pietro és a leány, mivel egyéb menedék
4127  5,7 |                       szerelmes sóvárgásukat; és elsőnek Pietro szólalt meg
4128  5,7 |                      Bizony, én is szeretném.~És e szavak után odáig merészkedtek,
4129  5,7 |                  merészkedtek, hogy megfogták és szorongatták egymásnak kezét,
4130  5,7 |                     Ottan pedig nagy titokban és óvatosan néha-néha találkoztak
4131  5,7 |             elcsodálkozott, tüstént belépett, és kérdezte, mi történik itten.
4132  5,7 |                   kapitány nyomban elfogatta, és kínpadra vonatta, hol is
4133  5,7 |                 pusztuljon el a két szerelmes és gyermekök, Amerigo úr, kinek
4134  5,7 |                    ítéletet mondotta leányára és unokájára, a szolga, ki
4135  5,7 |           felüdüljenek, s kipihenjék magokat, és Trapani nemes urai, különösképpen
4136  5,7 |                      az egyik követ, ki koros és nagy méltóságos úr volt,
4137  5,7 |                     azóta sem hallotta hírét; és felbecsülvén ennek a halálra
4138  5,7 |                        amennyinek ez látszik; és amaz anyajegy miatt sejtelem
4139  5,7 |                bizonyosan nem feledte el maga és atyja nevét és az örmény
4140  5,7 |                feledte el maga és atyja nevét és az örmény nyelvet. Miért
4141  5,7 |             odasietett hozzá, hogy megölelje; és drága szövetből való köpenyét
4142  5,7 |                      híre; miért is társaival és csatlósaikkal nyomban Currado
4143  5,7 |                nyomban Currado úrhoz sietett, és szólott hozzá ekképpen:~-
4144  5,7 |                   szabad ember, s az én fiam, és hajlandó feleségül venni
4145  5,7 |                     Fineo fia, elálmélkodott; és szégyenkezve a végzet gonosz
4146  5,7 |                      leány elébe tette a tőrt és a mérget, s mivel az nem
4147  5,7 |                      s visszatért gazdájához, és megjelentette néki a dolgok
4148  5,7 |                 Amerigo úr s elment Fineóhoz, és könnyes szemmel tőle telhetőleg
4149  5,7 |             mentegetődzött a történtek miatt, és bocsánatot kért tőle, s
4150  5,7 |                        Minekutána tehát Fineo és Amerigo megegyeztek, elmentek
4151  5,7 |            örvendezett, hogy atyját fellelte, és hát megkérdezték: mi a szándoka
4152  5,7 |                     ki is hallván, mi történt és mi készül Teodoróval, holott
4153  5,7 |              szavaknak, némiképpen felvidult, és felelte, hogy ha eme dologban
4154  5,7 |                     menyének, s nagy pompával és vigassággal megülte lakodalmukat,
4155  5,7 |                      pedig leányának fogadta, és később is leányaként tartotta.
4156  5,7 |                       is leányaként tartotta. És kevés napok múltán fiával
4157  5,7 |                     kevés napok múltán fiával és menyével és kicsiny unokájával
4158  5,7 |                     múltán fiával és menyével és kicsiny unokájával gályára
4159  5,7 |                     két szerelmes nyugalomban és békességben élt mind holta
4160  5,8 |                 meghajszol egy leányt, megöli és két kutyának veti eledelül. ~
4161  5,8 |                      Meghívja ebédre rokonait és ama hölgyet, kit szeret,
4162  5,8 |                 leányt a kutyák marcangolják; és akkor félelmében, ~hogy
4163  5,8 |                    ezt megbizonyítsam nektek, és módot adjak elhessegetni
4164  5,8 |                 városában valaha számos nemes és előkelő úr élt, közöttük
4165  5,8 |                      bármely nagyszerű, jeles és dicséretes cselekedeteket
4166  5,8 |                       oly ridegnek, keménynek és kegyetlennek mutatta magát
4167  5,8 |               nemessége miatt oly igen büszke és rátarti volt, hogy sem az
4168  5,8 |                    hogy bánatnak esett miatta és bánatában már nemegyszer
4169  5,8 |                   tékozlásban, némely barátai és rokonai úgy vélték, hogy
4170  5,8 |                      úgy vélték, hogy önmagát és vagyonát egyenlőképpen elemészti;
4171  5,8 |                    miért is több ízben kérték és tanácsolták neki, hogy távozzék
4172  5,8 |              cselekedvén, csökkenti szerelmét és tékozlását. Nastagio gúnyt
4173  5,8 |                       utaznék, lóra szállott, és számos barátai kíséretében
4174  5,8 |              kíséretében távozott Ravennából, és elment Ravennától talán
4175  5,8 |                   Chiassi nevezetű helységbe, és ottan (minekutána odahozatta
4176  5,8 |                 minekutána odahozatta sátrait és tábori barakkjait) mondotta
4177  5,8 |                      látott dáridókat tartván és szüntelen más-más vendégeket
4178  5,8 |               vendégeket hívogatván vacsorára és ebédre, eddigi szokása szerint.
4179  5,8 |                       mígnem a fenyvesbe ért. És midőn elmúlt a délidő, és
4180  5,8 |                     És midőn elmúlt a délidő, és ő már jó mérföldnyire benn
4181  5,8 |                        hogy hangos sikoltozás és keserves asszonyi jajgatás
4182  5,8 |                     vén látta, hogy a cserjék és tüskebokrok sűrűjéből gyönyörű
4183  5,8 |                        testét pedig a gallyak és tüskék megtépték és felhasogatták,
4184  5,8 |                   gallyak és tüskék megtépték és felhasogatták, miközben
4185  5,8 |                   oldala mellett két hatalmas és dühös szelin­deket, melyek
4186  5,8 |                    pallossal, ki is borzalmas és gyalázkodó szavakkal fenyegette
4187  5,8 |                       megöli. Ím ez ámulattal és rémülettel töltötte el szívét,
4188  5,8 |                     szörnyű szorongattatástól és haláltól. De mivel fegyvertelenül
4189  5,8 |                    gyanánt letört egy faágat, és elébük toppant a kutyáknak
4190  5,8 |                    elébük toppant a kutyáknak és a lovagnak. De a lovag ennek
4191  5,8 |                      e gonosz nő megérdemelt.~És amint ezt kimondta, a kutyák
4192  5,8 |                       mire a lovag is odaért, és leszállott lováról. Nastagio
4193  5,8 |                     megölnöd egy meztelen nőt és kutyákat uszítanod reá,
4194  5,8 |                  Traversari leányt; de gőgjét és kegyetlenségét oly igen
4195  5,8 |                     örök kárhozatra jutottam. És nem sok időbe telt, hogy
4196  5,8 |               örvendezett, ugyancsak meghalt, és kegyetlenségének s ama kárörömnek
4197  5,8 |                  melyet gyötrelmeimen érzett, és mivel nem bánta meg bűnét,
4198  5,8 |                   kedvesem gyanánt üldöz­zem; és valahányszor utolérem, mindannyiszor
4199  5,8 |                     mellyel magamat megöltem, és felvágom a mellét, s ama
4200  5,8 |               felvágom a mellét, s ama kemény és hideg szívet, melyben sem
4201  5,8 |                     kutyáknak vetem eledelül. És nem telik sok időbe, hogy
4202  5,8 |                  leány Istennek igazságossága és hatalma szerint feltámad,
4203  5,8 |                 együtt megint csak hajszolom; és úgy történik, hogy minden
4204  5,8 |                  hallatára elfogta a rémület, és szinte minden hajaszála
4205  5,8 |                 meredt; visszahúzódott tehát, és szemét a szerencsétlen leányra
4206  5,8 |                      megkapta a döfést, sírva és sikoltozva arcára bukott,
4207  5,8 |                        s egyéb belső részeit, és odavetette a két szelindeknek,
4208  5,8 |                  volna, hirtelen talpra állt, és eliramodott a tenger felé,
4209  5,8 |                      A lovag is lóra pattant, és felkapván pallosát, a leány
4210  5,8 |                 pallosát, a leány után eredt, és néhány pillanat múltán oly
4211  5,8 |                     szánakozás meg a rémület, és kisvártatva felötlött elméjében,
4212  5,8 |                        elhívatta több rokonát és barátját és szólott hozzájok
4213  5,8 |                      több rokonát és barátját és szólott hozzájok ekképpen:~-
4214  5,8 |                      rá Paolo Traversari urat és feleségét és leányát és
4215  5,8 |                  Traversari urat és feleségét és leányát és valamennyi hölgyrokonunkat
4216  5,8 |                       és feleségét és leányát és valamennyi hölgyrokonunkat
4217  5,8 |                      könnyűszerrel elérhetik, és visszatérvén Ravennába,
4218  5,8 |                        kiket Nastagio kívánt, és ámbár a leányt, kit Nastagio
4219  5,8 |                 bűnhődésének szemtanúja volt, és midőn a férfiakat és hölgyeket
4220  5,8 |                    volt, és midőn a férfiakat és hölgyeket asztalhoz ültette,
4221  5,8 |                       fölöttébb elálmélkodtak és kérdez­gették, mi ez; de
4222  5,8 |                  megmondani, mind felugráltak és nézelődtek, mi lehet; és
4223  5,8 |                      és nézelődtek, mi lehet; és akkor megpillantották a
4224  5,8 |           megpillantották a meggyötört leányt és a lovagot és a kutyákat,
4225  5,8 |                meggyötört leányt és a lovagot és a kutyákat, és nem sok időbe
4226  5,8 |                      a lovagot és a kutyákat, és nem sok időbe telt, és máris
4227  5,8 |                        és nem sok időbe telt, és máris ott voltak mind közöttük.
4228  5,8 |                     kutyákat, mind a lovagot, és sokan odarohantak a leánynak
4229  5,8 |                    mit Nastagiónak elmondott, és ezzel nem csupán azt érte
4230  5,8 |                     megdermedtek az ámulattól és a rémülettől, s miközben
4231  5,8 |                       leánynak vagy lovagnak, és emlékeztek annak szerelmére
4232  5,8 |                   emlékeztek annak szerelmére és halálára) mind vala­mennyien
4233  5,8 |                     egész lezajlott s a hölgy és a lovag eltűnt, a szemtanúk
4234  5,8 |                     ki mindent tisztán látott és hallott, és megismerte,
4235  5,8 |                    tisztán látott és hallott, és megismerte, hogy mindenki
4236  5,8 |                      mardossák a szelindekek. És ennek miatta oly szörnyű
4237  5,8 |                    miképpen csak rajta múlott és senki máson, hogy máris
4238  5,8 |                      ment követségbe atyjához és anyjához, s megjelentette
4239  5,8 |                      is azok igen megörültek; és a reá következő vasárnapon
4240  5,8 |                      ideig boldogan élt vele. És eme rémületből nem csupán
4241  5,9 |                       nyer viszontszerelmet, ~és az udvarlásban eltékozolja
4242  5,9 |                        feleségül megy hozzá, ~és gazdag emberré teszi~Filoména
4243  5,9 |               megfontolással, hanem találomra és legtöbbször szertelenül
4244  5,9 |                      talán ma is, tisztelendő és nagytekintetű férfiú, és
4245  5,9 |                      és nagytekintetű férfiú, és inkább jelleméért és jelességéért,
4246  5,9 |                  férfiú, és inkább jelleméért és jelességéért, mint nemes
4247  5,9 |                      zásáért fölöttébb kitűnő és méltó, hogy örökre fennmaradjon
4248  5,9 |                mulatságát, hogy szomszédainak és másoknak gyakorta mesélt
4249  5,9 |            értelmesebben, hívebb emlékezettel és ékesebb szavakkal tudott.
4250  5,9 |                      ifjú, fegyverforgatásban és lovagi jelességekben oly
4251  5,9 |                    kit maga idején a legszebb és legbájosabb firenzei hölgynek
4252  5,9 |                   szüntelenül vitézi tornákra és lovagi játékokra járt, dáridókat
4253  5,9 |                       ajándékokat osztogatott és két kézzel szórta-pazarolta
4254  5,9 |             mértéktelenül pazarolta vagyonát, és semmit nem szerzett, mint
4255  5,9 |                  talán nem is volt a világon. És ámbár szerelme nagyobb volt,
4256  5,9 |                      ha tehette, madarászott, és senkitől segítséget nem
4257  5,9 |                   érezte, végrendeletet tett; és roppant vagyonának örököséül
4258  5,9 |              mivelhogy fölöttébb szerette őt. És akkor meghalálozott. Monna
4259  5,9 |                      keve­redett Federigóval, és játszadozott madaraival
4260  5,9 |                       játszadozott madaraival és kutyáival, s minekutána
4261  5,9 |                   módfelett megtetszett neki, és igen szerette volna megkapni;
4262  5,9 |                    Federigo oly igen szereti. És ekképpen folytak a dolgok,
4263  5,9 |                    napon által mellette volt, és szüntelenül vigasztalta,
4264  5,9 |                      szüntelenül vigasztalta, és gyakorta kérdezgette, kívánna-e
4265  5,9 |              hallatára némiképpen meghökkent, és fejét törte, mitévő legyen.
4266  5,9 |                    gazdájának kenyérkeresője, és hogyan lehetnék oly kíméletlen,
4267  5,9 |                 egyebe a világon nem maradt?” És efféle gondolatok háborgatták,
4268  5,9 |                       gondolatok háborgatták, és ámbár bizonyosra vette,
4269  5,9 |                      rajta az anyai szeretet, és feltette magában, hogy teljesíti
4270  5,9 |                  hanem maga megyen a férfihoz és elhozza fiának a madarat;
4271  5,9 |                    Fiam, szedd össze magadat, és iparkodjál meggyógyulni,
4272  5,9 |                  dolgom leszen elmenni hozzá, és elhozni néked amaz madarat.~
4273  5,9 |                    Ennek a fiú igen megörült, és még ugyanaz napon némiképpen
4274  5,9 |                     Federigo kicsiny házához, és kihívatta őt. Az pedig,
4275  5,9 |                  kapuba, igen elcsodálkozott, és vidáman kisietett. A hölgy
4276  5,9 |                     szerelmemnek köszönhetem. És bizony mondom, eme nagylelkű
4277  5,9 |                     visszanyerném vagyonomat, és megint úgy tékozolhatnám,
4278  5,9 |                       házigazdához tértél be.~És ekképpen szólván, szégyenkezve
4279  5,9 |                     pedig kikísérte kertjébe, és mivel nem tudott mást melléje
4280  5,9 |                       az ebédről gondoskodom.~És ámbár fölöttébb nagy volt
4281  5,9 |                 rengeteg embert megvendégelt; és kínos szorongásában átkozta
4282  5,9 |                       ki eszét vesztette, fel és alá rohant; mivel azonban
4283  5,9 |                     az idő pedig későre járt, és fölöttébb kívánkozott valamivel
4284  5,9 |                     egyebe nem volt, megfogta és kövérnek érezvén, úgy vélte,
4285  5,9 |                  megfűszerezze, nyársra húzza és gondosan megsüsse; és minekutána
4286  5,9 |                   húzza és gondosan megsüsse; és minekutána megterítette
4287  5,9 |                   kiment kertjébe a hölgyhöz, és megjelentette neki, hogy
4288  5,9 |                   kísérőjével együtt fölkelt, és asztalhoz ült, és nem tudván,
4289  5,9 |                    fölkelt, és asztalhoz ült, és nem tudván, mit esznek,
4290  5,9 |              beszélgetésben mulatták magukat, és akkor a hölgy elérkezettnek
4291  5,9 |                    melyet talán kemény­ségnek és szívtelenségnek vettél,
4292  5,9 |                      lettek volna gyermekeid, és ekképpen ismernéd a szülői
4293  5,9 |                    ereje kényszerít, akaratom és minden illendőség és minden
4294  5,9 |                 akaratom és minden illendőség és minden tartózkodásom ellenére,
4295  5,9 |                   szerint a legdrágább neked (és pedig méltán, mivel keserves
4296  5,9 |                       kérését végighallgatta, és észbe vette, hogy nem teljesítheti
4297  5,9 |                       válnia derék sólymától, és már-már visszavonta kérését,
4298  5,9 |              visszavonta kérését, de megállta és várt, míg Federigo kisírja
4299  5,9 |                    míg Federigo kisírja magát és felel; ki is tehát szólott
4300  5,9 |                 éreztem a sorsnak kajánságát, és keseregtem miatta; de mindez
4301  5,9 |                      méltattál látogatásodra, és csekélyke ajándékot kérsz
4302  5,9 |              csekélyke ajándékot kérsz tőlem, és a sors úgy intézte, hogy
4303  5,9 |                   meggondolván előkelőségedet és nemességedet, úgy véltem,
4304  5,9 |                        úgy véltem, hogy méltó és illendő téged erőmből telhetőleg
4305  5,9 |                   sólyom, melyet tőlem kértél és annak jelessége; s ezt hozzád
4306  5,9 |                   volt a pecsenye tányérodon. És úgy hittem, hogy ekképpen
4307  5,9 |                     nem vigasztalódom miatta.~És ekképpen szólván, bizonyságul
4308  5,9 |                   sólyomnak tollait s karmait és csőrét. Mikor a hölgy ezeket
4309  5,9 |                       a hölgy ezeket meglátta és a lovagnak szavait végighallgatta,
4310  5,9 |                      hát csüggedten távozott, és visszatért fiához. Az pedig,
4311  5,9 |               minekutána egy darab ideig sírt és kesergett, bátyjai ismételten
4312  5,9 |                      férjhez, mivel dúsgazdag és még fiatal. Mikor tehát
4313  5,9 |                     jutott Federigo deréksége és utolsó nagylelkűsége, mikor
4314  5,9 |                      miatta csúfolkodtak véle és mondották:~- Ostoba, mit
4315  5,10|                   hogy elűzze szomorúságtokat és kacagásra s jókedvre derítsen
4316  5,10|                   fajtalanságával egyetemben, és vidáman kacagtok majd feleségének
4317  5,10|                    hintsen az emberek szemébe és elhallgattassa a Perugia-béliek
4318  5,10|                    volna reá, megháza­sodott; és a szerencse úgy megcsúfolta
4319  5,10|                      tagbaszakadt, vörös hajú és tüzes teremtés volt, ki
4320  5,10|              fajtalanságát megismerte, csinos és friss és forróvérű és tűzrőlpattant
4321  5,10|                   megismerte, csinos és friss és forróvérű és tűzrőlpattant
4322  5,10|                  csinos és friss és forróvérű és tűzrőlpattant menyecskének
4323  5,10|                csúnyán összeveszett férjével, és szinte szakadatlanul kutya-macska
4324  5,10|                    hozzá, s neki adtam kiadós és szép hozományomat abban
4325  5,10|                      a hiszemben, hogy férfi, és arra kívánkozik, mire a
4326  5,10|                     maradni, aminthogy akarok és vagyok is, a hívságos várakozásban
4327  5,10|                     sorra járt minden búcsút, és soha egyébről nem beszélt,
4328  5,10|                    Szent Ferenc sebhelyeiről, és szinte mindenki szentnek
4329  5,10|                      ha elvesztegette idejét. És hát mi az ördögnek vagyunk
4330  5,10|               parazsára? Ha valaki tudja ezt, és bizony­ságot tehet róla,
4331  5,10|                   megvénültem, kimondhatatlan és keserves lelkiismeretfurdalást
4332  5,10|                    hogy elpocsékoltam időmet; és ámbátor nem vesz­tegettem
4333  5,10|                   ezerféle dologra születnek, és java részük többet élt öregen,
4334  5,10|                gyerekeket hozzanak a világra, és csakis azért van némi becsök.
4335  5,10|                 csakis azért van némi becsök. És ha semmi máson nem veszed
4336  5,10|                      macskával társalkodjunk, és számon tartsuk a lábasokat
4337  5,10|                   valamennyi bűnbocsánatomban és Miatyánkomban, amit elmondok,
4338  5,10|                       ezeket, mint mécseseket és gyertyákat halottaidnak
4339  5,10|              halottaidnak lelkiüdvösségökért.~És ezzel elhallgatott. A menyecske
4340  5,10|                      füstölt húst adott neki, és Isten hírével elküldötte.
4341  5,10|                     melyikre szottyant kedve. És bár igen félt a férjétől,
4342  5,10|                 bizonyos ifjút, ki a legszebb és legkedvesebb ifjú volt Perugiában;
4343  5,10|                  aznap kiürített szalmazsákot és ennek végeztével gyorsan
4344  5,10|                    asztalnál ültünk, Ercolano és felesége meg én, egyszerre
4345  5,10|                 hátunk mögött, melyre először és másodszor rá se hederítettünk;
4346  5,10|                    tüsszentett, harmadszor is és negyedszer is és ötödször
4347  5,10|                harmadszor is és negyedszer is és ötödször is és még sokszor
4348  5,10|                  negyedszer is és ötödször is és még sokszor eltüsszentette
4349  5,10|                      tüsszög itt ilyen vadul?~És fölkelt az asztaltól, odament
4350  5,10|                      a kénnek gőze ingerelte; és ámbár még folyton tüsszögött,
4351  5,10|                  egyik lábánál fogva kihúzta, és késért rohant, hogy megölje;
4352  5,10|                     mi több, védelmére keltem és ordítoztam, s ennek hallatára
4353  5,10|                      betódultak a szomszédok, és az ájult ifjút kivitték
4354  5,10|                    némelyiket a balszerencse; és szívesen szót emelt volna
4355  5,10|                   minden asszonyának szégyene és gyalázata, nem tud elpusztulni!
4356  5,10|                    Sárba taposta tisztességét és urának fogadott hűségét
4357  5,10|                     annak evilági becsületét, és nem sül ki a szeme ilyen
4358  5,10|              elkiáltotta magát:~- Ki van itt?~És odasietett a kashoz, fölemelte
4359  5,10|                      meg, hogyan kerültél ide és miért?~Az ifjú mindent rendre
4360  5,10|                      pedig leült vele szemben és szólott:~- Nos, épp az imént
4361  5,10|                    istennyila csapjon belétek és égessen meg benneteket,
4362  5,10|                        megemberelte hát magát és szólott:~- Nagyon is jól
4363  5,10|              tulajdonképpen mi is a panaszod; és bizonyára jól járnék, ha
4364  5,10|            szenteskedő, képmutató vénasszony, és ami kell neki, megkapja
4365  5,10|                     nem tagadom, hogy ruhával és cipővel bőven gondoskodol
4366  5,10|                      inkább járnék rongyokban és mezítláb, hahogy az ágyban
4367  5,10|               uralkodása véget ért, felállott és levette fejéről babérkoszorúját,
4368  5,10|                      mivel pedig e tárgy szép és hasznos is lehet, rendelem,
4369  5,10|                bevégződött, a társaság dallal és tánccal szórakozott.~S minekutána
4370  5,10|                       hagyja abba ezt a dalt, és énekeljen másikat. Szólott
4371  5,10|                      A Királynő elmosolyodott és szólott:~- Ejnye, ördög
4372  5,10|                     mely szép szeméből áradt,~És megfogant szívemben lángod
4373  6   |              mennybolt delelőjén járt a hold, és sugarai már elhalványodtak,
4374  6   |                    velük a szép domboldalról; és különb-különbféle dolgokról
4375  6   |      különb-különbféle dolgokról beszélgettek és vitáztak, melyik volt szebb
4376  6   |                       már meg voltak terítve, és telis-tele voltak szórva
4377  6   |                 voltak szórva szagos füvekkel és szép virágokkal, a Királynő
4378  6   |                     elénekeltek néhány kedves és vidám dalt, s azután ki
4379  6   |                      dalba kezdett Troilusról és Cressidáról. S midőn eljött
4380  6   |                  ütötte meg, melyet a szolgák és a cselédek csaptak a konyhában.
4381  6   |                    megkérdezte, ki ordítozik, és mi az oka e nagy zajnak;
4382  6   |                   pedig felelte, hogy Licisca és Tindaro csap ekkora lármát,
4383  6   |                  nyomban hívja elébe Liciscát és Tindarót; s ahogy azok odajöttek,
4384  6   |                    tekintettel feléje fordult és szólott:~- Ejnye, adta szamara,
4385  6   |                      Csend, most én beszélek!~És a Királynőhöz fordulván
4386  6   |          nászéjszakáján Bunkó úrfi erőszakkal és vérontás árán hatolt be
4387  6   |                    igaz, hanem bizony békésen és a vár úrnőjének nagy gyönyörűségére
4388  6   |                 férjes asszonyok közül hányan és hányszor megcsalják férjöket;
4389  6   |                 mosolyogván Dioneóhoz fordult és szólott:~- Dioneo, ez neked
4390  6   |                       hallgatom a másik félt, és máris kimondom vélekedésemet;
4391  6   |                    hogy Liciscának igaza van, és azt hiszem, úgy van a dolog,
4392  6   |                    hallatára elnevette magát, és Tindaro felé fordulván,
4393  6   |                      nem éltem hiába, nem én.~És ha a Királynő nem intette
4394  6   |                       hogy fogja be a száját, és ne lármázzon, ha nem akarja,
4395  6   |                   ékességei az égboltozatnak, és tavaszidőn a virágok a zöldellő
4396  6   |                    városunkban valamely nemes és jó erkölcsű és szép szavú
4397  6   |                 valamely nemes és jó erkölcsű és szép szavú hölgy, kit látásból
4398  6   |                 tartózkodott, mint mi mostan, és szórakozás okáért sétálgatott
4399  6   |                    sétálgatott más hölgyekkel és lovagokkal, kiket az napon
4400  6   |                  magam is nagyon kérlek erre, és igazán örülni fogok neki.~
4401  6   |                  csakhogy háromszor, négyszer és hatszor ismételte ugyanazt
4402  6   |                       újra kezdte az egészet, és gyakorta mondogatta:~- Azaz
4403  6   |          összetévesztette egyiket a másikkal, és bizony tönkretette az egész
4404  6   |                      benne szereplő személyek és események minéműségéhez.
4405  6   |             összeszorult, mintha beteg volna, és már a végét járná. Mikor
4406  6   |                   Mikor már nem bírta tovább, és látta, hogy a lovag egészen
4407  6   |                      egészen belebonyolódott, és sehogyan sem tud kievickélni
4408  6   |                  megértette a tréfás mondást, és vidáman és örömmel fogadta;
4409  6   |                    tréfás mondást, és vidáman és örömmel fogadta; más novellába
4410  6,1 |                  szerénytelenségére~A hölgyek és ifjak egy értelemmel fölöttébb
4411  6,1 |                   pékmesterségre kárhoztatta. És bizonyára elátkoznám a természetet
4412  6,1 |                 lyében folytatta mesterségét. És bár a sors meglehetősen
4413  6,1 |                   hogy nagyon meggazdagodott, és semmi áron nem akarta mesterségét
4414  6,1 |                 voltak mindig a legjobb fehér és vörös borai, melyekhez fogható
4415  6,1 |                      ajtaja előtt Geri uramat és a pápa követeit, s mivel
4416  6,1 |                    csillogtak, mint az ezüst; és leült, s mikor azok arra
4417  6,1 |                       nyomban felkelt ültéből és szólott:~- Igenis, uram,
4418  6,1 |                      jó, hogy nem bánjuk meg.~És velök egyetemben odament
4419  6,1 |                      Barátaim, csak menjetek, és engedjétek magamnak végeznem
4420  6,1 |                     cseppet is nyeltek ebből.~És ekképpen szólván, ő maga
4421  6,1 |                       maga kimosott négy szép és vadonatúj serleget, s felhozatott
4422  6,1 |                    korsóval a jobbik borából, és sürögvén-forogván, töltött
4423  6,1 |            sürögvén-forogván, töltött Gerinek és társainak. Azok pedig már
4424  6,1 |                       egy üveg bort Cistitől, és abból az első fogásnál fél
4425  6,1 |                    kapta, visszament Gerihez, és megjelentette néki a dolgot.
4426  6,1 |                      Geri uram:~- Menj vissza és mondd meg neki, hogy igenis
4427  6,1 |                       megvilágosodott elméje, és mondá szolgájának:~- Mutasd
4428  6,1 |                    Összeszidta hát a szolgát, és illendő üveggel újra elküldötte.
4429  6,1 |                   hogy igazán hozzám küldött.~És nagy szívesen megtöltötte
4430  6,1 |                     hordót ugyanilyen borral, és nagy vigyázatosan elvitte
4431  6,1 |                nyomában pedig maga is elment, és ott lelvén őt, szólott hozzá
4432  6,1 |                  megbecsülte Cisti ajándokát, és illendőképpen megköszönte
4433  6,1 |                    pedig fölöttébb tisztelte, és barátjának tartotta őt.~
4434  6,2 |                Pampinea bevégezte novelláját, és az egész társaság fölöttébb
4435  6,2 |               magasztalta Cisti visszavágását és bőkezűségét, parancsolta
4436  6,2 |                    mily szép a tréfás mondás, és mily csekély ebben a mi
4437  6,2 |                        Madonna Oretta mondása és Cisti felelete pompá­san
4438  6,2 |                     ember visszavág valamire, és a visszavágás úgy harap,
4439  6,2 |                     hogy hogyan, mikor, kivel és hol tréfálkozik ember. Mivel
4440  6,2 |                    városának püspöke, érdemes és bölcs főpap, érkezett Firenzébe
4441  6,2 |                     Mivel pedig daliás férfiú és nagy szoknyavadász volt,
4442  6,2 |                 családból származott, zsugori és aljas ember, megegyezett
4443  6,2 |                   tudna. Mivel pedig a püspök és a marsall sokat volt egymás
4444  6,2 |             ismertetek; ezt, ki akkoriban üde és csinos leány volt, s helyén
4445  6,2 |                        s helyén volt a nyelve és szíve, és csak nem sokkal
4446  6,2 |                       volt a nyelve és szíve, és csak nem sokkal annak előtte
4447  6,2 |                      tette kezét a marsallnak és mondá a hölgynek:~- Nonna,
4448  6,2 |             némiképpen sértik a tisztességét, és bemocskolják őt azok előtt,
4449  6,2 |                      elszégyellették magukat, és szótlanul elol­dalogtak,
4450  6,2 |                      szótlanul elol­dalogtak, és az napon nem is szólottak
4451  6,3 |                    Lauretta már elhallgatott, és valamennyien fölöttébb magasztalták
4452  6,3 |                     gyors elme adja a hasznos és szép szavakat a körülmények
4453  6,3 |                   megsegíti a bátortalanokat, és hirtelen oly szavakat ad
4454  6,3 |               Gianfigliazzi, mint hallomásból és tapasztalásból valamennyien
4455  6,3 |                tudhatjátok, minden­kor bőkezű és pompakedvelő nemes úr volt
4456  6,3 |                    élt, szüntelenül kutyákkal és sólymokkal szórakozott,
4457  6,3 |                      hogy a madár gyenge húsú és kövér, elküldötte azt kitűnő
4458  6,3 |                    kinek neve volt Chichibio, és Velence városából származott,
4459  6,3 |                 Velence városából származott, és megüzente néki, hogy vacsorára
4460  6,3 |                     hogy vacsorára süsse meg, és ízesen készítse el. Chichibio,
4461  6,3 |                    madarat, odatette a tűzre, és nagy gondosan sütni kezdette.
4462  6,3 |                     már majdnem pirosra sült, és pompás pecsenyeszag szállongott
4463  6,3 |                     mikor meglátta a madarat, és megorrontotta a pecsenyeszagot,
4464  6,3 |                Brunetta megbosszankodott ezen és felelte:~- Ha nem adod a
4465  6,3 |                    oly nagyon ínyedre vagyon.~És többről többre, szóról szóra,
4466  6,3 |                      féllábú darut Curradónak és vendégeinek, Currado elcsodálkozott
4467  6,3 |                    rajta, hívatta Chichibiót, és megkérdezte, hová lett a
4468  6,3 |                        uram, amint én mondom, és ha akarod, eleven darvakon
4469  6,3 |                   hogy a lovakat elővezessék; és Chichibiót is lóra ültette,
4470  6,3 |                       látni szokta a darvakat és szólott:~- Majd mindjárt
4471  6,3 |                     azokat, ő megmutatta neki és szólott:~- Most nyilván
4472  6,3 |             álldogálnak ni.~Currado odanézett és szólott:~- Várj csak, majd
4473  6,3 |                    vagyon.~Közelebb ment hát, és rájuk kiáltott a darvakra.~-
4474  6,3 |                        néhány lépést futottak és elrepültek.~Currado tehát
4475  6,3 |                     minden haragja vidámságra és kacagásra enyhült, és szólott:~-
4476  6,3 |              vidámságra és kacagásra enyhült, és szólott:~- Chichibio, igazad
4477  6,3 |                Ekképpen tehát Chichibio gyors és mulatságos visszavágásával
4478  6,3 |                   megszabadult a büntetéstől, és megengesztelte gazdáját.~
4479  6,4 |                NOVELLA~Forese da Rabatta uram és Giotto mester, a festő,
4480  6,4 |                   miatt~Neifile elhallgatott, és Chichibio válaszán a hölgyek
4481  6,4 |                    Forese da Rabatta, kicsiny és torz emberke volt, ábrázata
4482  6,4 |                      közben mindeneknek anyja és végrehajtója, a Természet
4483  6,4 |                  következik.~ ~Forese uramnak és Giottónak Mugellóban volt
4484  6,4 |                      Mugellóban volt birtoka, és midőn egyszer Forese uram
4485  6,4 |                       csatlakoztak egymáshoz, és öregesen, lépésben baktattak.
4486  6,4 |                ügettek, beszédbe ereszkedtek. És Forese uram, lovagolván
4487  6,4 |                       Forese uram, lovagolván és hallgatván Giottót, ki pompásan
4488  6,4 |                  szemügyre venni őt oldalvást és tetőtől talpig, s mikor
4489  6,4 |                      látta, hogy merő csúfság és éktelenség, mivel önmagára
4490  6,4 |                    tekintett, nagyot kacagott és szólott:~- Giotto, ha mostan
4491  6,5 |                       e világon s a tengeren, és vacsorát nyer~A hölgyek
4492  6,5 |                       ki a világ legkedvesebb és legmulatságosabb embere
4493  6,5 |                    kérdés: melyik a legrégibb és legnemesebb firenzei nemzetség.
4494  6,5 |                  hallatára vigyorogni kezdett és szólott:~- Ugyan-ugyan,
4495  6,5 |                       hanem az egész világnak és a tengernek legősibb és
4496  6,5 |                       és a tengernek legősibb és legnemesebb emberei a Baronciak,
4497  6,5 |              legnemesebb emberei a Baronciak, és ebben megegyeznek mind a
4498  6,5 |                megegyeznek mind a filozófusok és minden ember, ki úgy ismeri
4499  6,5 |                     úgy ismeri őket, mint én; és félre ne értsetek: azokról
4500  6,5 |                     csúfolkodni kezdtek rajta és szóltak:~- Te csak ugratsz