1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6174
Nap, Novella
1 Besz | nagyobb lánggal, mintsem hogy illendő volna hitvány semmiségemben
2 Besz | szólanom is róla; ámbátor hogy éppen ama jeles elmék, kik
3 Besz | enyhülést nyújtottak nekem, hogy nagy-erős hittel vallom:
4 Besz | vallom: nekik köszönhetem, hogy sikerült megmenekednem a
5 Besz | megtörhetetlen törvényül szabta, hogy minden e világi dolog véges
6 Besz | magától oly igen lelohadott, hogy immár e mostani időre nem
7 Besz | vizein: annak okáért most, hogy minden aggságom szertefoszlott,
8 Besz | szertefoszlott, úgy érzem, hogy csupán az édesség maradt
9 Besz | én gyötrelmeimet; hiszem, hogy ennek emlékezetét nem is
10 Besz | nézzenek, feltettem magamban, hogy amennyire csekély erőmből
11 Besz | erőmből telik, mostan már, hogy szabad embernek mondhatom
12 Besz | mindazáltal úgy vélem, hogy ím ez vigasztalást leginkább
13 Besz | ki merné kétségbe vonni, hogy e vigasztalást, bárminő
14 Besz | szerelem titkos lángjait, hogy pedig ezeknek mennyivel
15 Besz | meg lelköket, bizonyos, hogy fölöttébb nagy gyötrelmökre
16 Besz | onnét: nem is szólván arról, hogy a nők sokkalta gyöngébbek
17 Besz | bővében van rá módjuk, hogy megkönnyebbüljenek, avagy
18 Besz | mindig módjuk van benne, hogy őgyelegjenek, változatos
19 Besz | mindegyik alkalmatos arra, hogy egészen vagy részben lekösse
20 Besz | kellemetlenségök.~Annak okáért, hogy néni részben jóvátegyem
21 Besz | látjuk: az a szándokom, hogy szerelmes hölgyeknek segítségül
22 Besz | vagy történetet, mindegy, hogy minek nevezzük, melyeket
23 Besz | kell keresniök, s egyúttal, hogy mit kell követniök: ilyesmi
24 Besz | hiszem, nem eshetik anélkül, hogy el ne illanjon a búbánat.
25 Besz | így leszen (adja Isten, hogy így legyen), akkor adjanak
26 Besz | bilincseimtől, és módot adott rá, hogy gondoskodjam az ő mulattatásokról.~
27 1 | ELMONDJA: ~MIKÉPPEN ESETT, HOGY AZ ALÁBB SZÍNRE LÉPŐ SZEMÉLYEK ~
28 1 | SZEMÉLYEK ~EGYBEGYŰLTEK, HOGY MESÉLJENEK EGYMÁSNAK, ANNAK
29 1 | bájosabbnál bájosabb hölgyeim, hogy ti valamennyien természettől
30 1 | szívűek vagytok, belátom, hogy könyvem felfogásotok szerint
31 1 | róla. De azért nem akarom, hogy ez visszariasszon benneteket
32 1 | leírására.~Elmondom tehát, hogy az Isten Fia üdvösséges
33 1 | haragja zúdított a halandókra, hogy észre térítsen bennünket;
34 1 | a várost, megtiltották, hogy oda bárminémű beteg ember
35 1 | megleptek.~Úgy látszott, hogy ennek a betegségnek a gyógyításában
36 1 | alkalmazták ellene: nem csupán hogy kevesen gyógyultak meg,
37 1 | csíráját, hanem kiderült, hogy a ruháknak vagy bármely
38 1 | volna is. Elmondom tehát, hogy a szóban forgó pestisnek
39 1 | pestisnek az a tulajdonsága, hogy egyikről a másra átragad,
40 1 | oly fertőző erejű volt, hogy nem csupán emberről emberre
41 1 | és mindenki azt hitte, hogy ekképpen cselekedvén, megmenti
42 1 | némelyek akképpen vélekedtek, hogy a mértékletes élet, a mindennémű
43 1 | ha éppen megszimatolták, hogy ottan valami kedvökre és
44 1 | oly igen megfogyatkozott, hogy semminémű szolgálatot nem
45 1 | emelték, abban a hiszemben, hogy igen üdvösséges dolog az
46 1 | biztosabb volt), és azt mondták, hogy sem jobb, sem olyan jó orvosság
47 1 | lett volna meggyőződésök, hogy egyetlen embernek sem szabad
48 1 | elhagyottan.~És ne is emlegessük, hogy egyik polgár irtózattal
49 1 | férfiak és nők lelkében, hogy a testvér elhagyta testvérét,
50 1 | betegséget, nem törődött vele, hogy férfi ápolja, akár fiatal,
51 1 | ez elegendő ok volt arra, hogy a következendő időkben szemérmetességökre
52 1 | kevesebbet adjanak. Ehhez járult, hogy sokan meghaltak, kik talán
53 1 | emberek éjjel és nappal, hogy nemhogy látni, de hallani
54 1 | ma is megfigyelhetjük), hogy az atyafiság asszonyai meg
55 1 | támadtak. Ezért aztán nemcsak hogy asszony sereg nem volt a
56 1 | tudták meg a szomszédok, hogy meghaltak; s ezeknek és
57 1 | követték, részben félelemből, hogy a hullák bomlása ártalmukra
58 1 | letették a kapujok elé, úgy, hogy kit arra vitt útja, főképp
59 1 | számtalanszor megtörtént, hogy ha két pap egy kereszt alatt
60 1 | mikor a papok azt hitték, hogy egy halottat kell eltemetniök,
61 1 | sőt a dolog odáig fajult, hogy csak annyit törődtek az
62 1 | aztán nyilván megtetszett, hogy olyasvalamit, minek türelmes
63 1 | szakadtak, csak annyit mondok, hogy az időknek e viharos járása,
64 1 | hanem állatok módjára, mivelhogy orvos nem törődött velök,
65 1 | törődtek; sőt ahelyett, hogy barmaiknak, földjeiknek
66 1 | mindenáron azon mesterkedtek, hogy mindent fölemésszenek, mi
67 1 | várták volna. Így esett, hogy az ökrök, a szamarak, a
68 1 | Kell-e többet mondanom (hogy végre elhagyjuk a falut,
69 1 | kegyetlensége oly igen nagy volt, hogy amaz emberi teremtések számát -
70 1 | pestisdühe miatt, meg amiatt, hogy az egészségesek rettegésökben
71 1 | gondolta volna az ember, hogy összevéve ennyien lakoznak
72 1 | mesés gazdagság érte meg, hogy jogos örökös nélkül maradt!
73 1 | torkig vagyok már vele, hogy ilyen mélyen keresztül-kasul
74 1 | illendően mellőzhetem, elmondom, hogy mikor városunk ekként már
75 1 | szinte kipusztult, történt, hogy (miként szavahihető embertől
76 1 | nem volna rá alapos okom, hogy elhallgassam, mégpedig az,
77 1 | elhallgassam, mégpedig az, hogy nem akarom, netalán az alább
78 1 | csak úgy lesik az alkalmat, hogy minden dicséretes életbe
79 1 | dicséretes életbe belemarjanak, hogy undok beszédeikkel akármiféleképpen
80 1 | tisztességén. Ennek okáért tehát, hogy a következendőkben mindenki
81 1 | mondott, az a szándokom, hogy olyan neveket adok nekik,
82 1 | beszélgetni. Kevés idő multán, hogy a többieknek szavok veszett,
83 1 | csakúgy, mint jómagam, hogy senki ellen nem követ el
84 1 | ki e világra születik, hogy tőle telhetőleg istápolja,
85 1 | annyira megengedett dolog, hogy miképpen immár nemegyszer
86 1 | immár nemegyszer megesett, hogy valaki a maga jussa érdekében
87 1 | hasonlatosképpen észrevehetitek, hogy mindegyikünk aggódik önnönmagáért:
88 1 | viszont fölöttébb csodálkozom, hogy nem kárpótoljuk magunkat
89 1 | retteg (holott nyilván tudom, hogy mindegyikünkben női érzés
90 1 | a temetőbe, vagy annak, hogy itt bent a barátok, kik
91 1 | ki csak lát bennünket, hogy mekkora és minémű a mi nyomorúságunk.
92 1 | vagy azt látjuk mindenütt, hogy hullákat vagy betegeket
93 1 | betegeket visznek, vagy azt, hogy azok, kiket gaztetteikért
94 1 | hánynak, mivelhogy tudják, hogy e törvények végrehajtói
95 1 | Egyebet sem hallunk, mint azt, hogy „ezek meg ezek meghaltak”
96 1 | cselédemet, és úgy érzem, hogy minden hajam szála égnek
97 1 | mert úgy veszem észre, hogy rajtunk kívül egyetlen ember
98 1 | hallottam és megtudtam, hogy azok, kik még netalán itt
99 1 | mivelhogy fejökbe veszik, hogy ami másnak nem tilos, az
100 1 | fejőket, abban a hiszemben, hogy ekképpen megmenekednek.
101 1 | márpedig nyilván látni való, hogy így van), akkor mit keresünk
102 1 | lakosa? Vagy azt hisszük, hogy a mi életünk erősebb lánccal
103 1 | törődnünk, mi alkalmatos arra, hogy ártalmára legyen? Mi bizony
104 1 | szállott meg bennünket, hogy ilyesmiben bizakodunk? Kézzelfogható
105 1 | töltenők időnket anélkül, hogy bármi cselekedetünkben
106 1 | szerint azt mondhatjuk, hogy mi vagyunk elhagyottak;
107 1 | szolgálóleányainkat és meghagyjuk nekik, hogy minden szükségesekkel jöjjenek
108 1 | halál), mígnem észrevesszük, hogy az Ég mindeme dolgoknak
109 1 | figyelmeztetlek benneteket, hogy éppoly kevéssé válik szégyenünkre,
110 1 | asszonyok java részének az, hogy becstelenségben itt maradnak.~
111 1 | akarjátok. Jusson eszetekbe, hogy valamennyien nők vagyunk,
112 1 | egyikünk sem olyan gyerekes, hogy ne tudná belátni, milyen
113 1 | miatt fölöttébb kételkedem, hogy ha nem veszünk magunk fölé
114 1 | férfiakra? Mindegyikünk tudja, hogy övéinek java része meghalt,
115 1 | olyan módon kell eljárnunk, hogy se kellemetlenség, se botrány
116 1 | voltak olyan gyerekemberek, hogy köztük még a legfiatalabb
117 1 | éppen azért csavarogtak, hogy legfőbb vigasztalásul ebben
118 1 | s véletlenül úgy esett, hogy mind a három ott volt ama
119 1 | beszélsz; én nagyon jól tudom, hogy ez ifjak bármelyikéről is
120 1 | lehet mondani, s hiszem, hogy ennél sokkalta különb dologban
121 1 | hasonlóképpen az a véleményem, hogy kitűnő és tisztes társaságuk
122 1 | azonban nyilván ismeretes, hogy ők az itt jelenvaló hölgyek
123 1 | szerelmesek, attól tartok, hogy rossz hírünk kerekedik,
124 1 | hajlandók volnának velünk jönni, hogy Pampineával elmondhatnók:
125 1 | többi hölgyek hallották, hogy ez ilyeténképpen beszél,
126 1 | valamennyien kimondották, hogy szólni kell az ifjaknak,
127 1 | mindnyájok nevében megkérte őket, hogy tiszta és testvéri érzéssel
128 1 | ifjak eleinte azt hitték, hogy csúfolkodnak velök; de mikor
129 1 | velök; de mikor látták, hogy a hölgy komolyan beszél,
130 1 | beszél, örömmel felelték, hogy készségesen velök mennek,
131 1 | szánjátok rá magatokat, hogy velem együtt szórakoztok
132 1 | bocsássatok el engemet, hogy visszatérjek gondjaimhoz,
133 1 | egybegyűlt, azon töröm fejemet, hogy vidámságunk minél hosszabb
134 1 | minden gondja az legyen, hogy vidámmá varázsolja életünket.
135 1 | vidámmá varázsolja életünket. Hogy pedig mindenki megízlelje
136 1 | hatalom gyönyörűségét, és hogy senki, kinek nem volt része
137 1 | közül választunk: javallom, hogy e teher és dísz kinek-kinek
138 1 | csupán egy napra jusson; hogy pedig ki légyen az első,
139 1 | kormányozzon és parancsoljon abban, hogy hol s miképpen folytassuk
140 1 | elhallgattak, így szólott:~- Hogy mindenekelőtt példát adjak
141 1 | hölgyeim, mi légyen a módja, hogy társaságunk szüntelenül
142 1 | belső szolgálatot. Rendelem, hogy Sirisco, Pamfilo szolgája,
143 1 | kettőt hivataluk gátolja, hogy uraiknak szolgálatjokra
144 1 | náluk megrendel. Rendeljük, hogy Chimera, Lauretta szolgálóleánya
145 1 | rendeljük és parancsoljuk, hogy általában mindenki, aki
146 1 | hová megy, honnét jön, hogy akármit hall vagy lát, vidám
147 1 | hármat, mindenki legyen itt, hogy még hűvösben asztalhoz ülhessünk.~
148 1 | lejárt, hazatértek s látták, hogy Parmeno buzgón megkezdte
149 1 | földszinti terembe, látták, hogy az asztalok meg vannak terítve
150 1 | Királynő parancsot adott, hogy hozzák elő a hangszereket (
151 1 | a Királynő jónak látta, hogy aludni térjenek: elbocsátotta
152 1 | forró szakát, hanem azzal, hogy történeteket mesélünk egymásnak;
153 1 | értelemmel úgy határoztak, hogy novellákat fognak mesélni.~-
154 1 | napot illetően rendelem, hogy kinek-kinek szabadságában
155 1 | nyájasan odaszólt neki, hogy kezdje meg a sort valamely
156 1,1 | bájosabb hölgyeim, illendő, hogy minden dolog, mit ember
157 1,1 | csodálatos rendelésével kezdenem, hogy annak hallatára megerősödjék
158 1,1 | az ő nevét. Nyilvánvaló, hogy minden e világi dolog veszendő
159 1,1 | nem szabad azt hinnünk, hogy ím ez kegyelem talán a mi
160 1,1 | ha néhanapján megesik, hogy ítéletünkben megtévedünk,
161 1,1 | kereskedőből lett lovaggá, mesélik, hogy mikor egyszer Toscanába
162 1,1 | s jött -, eszébe vette, hogy üzletei, mint a kereskedők
163 1,1 | kibonyolítani; arra gondolt hát, hogy több ember között megosztja
164 1,1 | Habozásának pedig az volt az oka, hogy a burgundokat veszekedő,
165 1,1 | némiképp megbízhatott volna, hogy megállja a sarat amazoknak
166 1,1 | valahányszor felszólították, hogy vallomásának igazságát esküvel
167 1,1 | mindenáron abban mesterkedett, hogy barátok és rokonok és mindennémű
168 1,1 | hajlandósággal ráállott, hogy embereket maga kezével megsebesítsen,
169 1,1 | evett és oly mohón ivott, hogy nemegyszer undorító módon
170 1,1 | Musciatto azt gondolta magában, hogy éppen erre az emberre van
171 1,1 | különösen mikor hallotta, hogy az, ki hosszú időn által
172 1,1 | szokása ellenére azzal kezdte, hogy kíméletesen és szelíden
173 1,1 | tisztelettel bántak, történt, hogy betegségbe esett; erre a
174 1,1 | orvosokat és ápolókat hívatott, hogy gondozzák, és mindent megtegyenek
175 1,1 | az emberek, ha meglátják, hogy ilyen hirtelen, halálos
176 1,1 | kitesszük házunkból anélkül, hogy bármi olyant is cselekedett
177 1,1 | gyógyíttattuk? Viszont az is igaz, hogy elvetemedett ember, olyannyira,
178 1,1 | elvetemedett ember, olyannyira, hogy bizonyára nem lesz hajlandó
179 1,1 | oly rettenetesek bűnei, hogy ugyancsak ez történik vele,
180 1,1 | igen vásik a foga arra, hogy kiraboljon bennünket, bizonyára
181 1,1 | majd a házainkat, s nemcsak hogy kirabolnak bennünket, hanem
182 1,1 | hozzájok:~- Nem akarom, hogy bármi dologban is gondot
183 1,1 | nektek, s ne is féljetek, hogy miattam bármi bajotok esik:
184 1,1 | beszéltetek, és szentül hiszem, hogy mindaz bekövetkezik, amit
185 1,1 | törtem az Úristen orra alá, hogy ha most halálos órámban
186 1,1 | dolgotokat is, meg a magamét is, hogy minden jóra fordul, s ti
187 1,1 | egy szent és bölcs embert, hogy jöjjön el meghallgatni egy
188 1,1 | megkérdezte: mennyi ideje már, hogy utoljára gyónt? Erre Ser
189 1,1 | bizony sűrűn előfordul, hogy többször is gyónok; bevallom
190 1,1 | gyónok; bevallom azonban, hogy mióta beteg vagyok, ennek
191 1,1 | annyiszor és oly gyakran, hogy ne kívántam volna mindig
192 1,1 | ezért kérlek, jó atyám, hogy aprólékosan, tövéről hegyére
193 1,1 | gyötröm ezt a testet, mintsem hogy nyugtot hagyjak neki, s
194 1,1 | igazat, mivel attól tartok, hogy hívságos dicsekvés bűnébe
195 1,1 | sóhajtott, és azt felelte, hogy igenis, mégpedig sokszor;
196 1,1 | ezzel úgy vagyon a dolog, hogy a negyven napos nagyböjtön
197 1,1 | megesik, akármily szentéletű, hogy hosszú böjtölés után jólesik
198 1,1 | hidd meg, jól tudom én, hogy ama dolgokat, melyeket Isten
199 1,1 | elégedetten:~- Jólesik hallanom, hogy ily dicséretesen jár elméd,
200 1,1 | és örömöm telik benne, hogy ebben tiszta és nyugodt
201 1,1 | fösvénység bűnébe azzal, hogy a kelleténél többet kívántál
202 1,1 | inkább azért jöttem ide, hogy intsem és pirongassam és
203 1,1 | nyerészkedéstől, és hiszem, hogy ez sikerült volna nekem,
204 1,1 | meg ekképpen. De tudd meg, hogy atyámtól nagy vagyont örököltem,
205 1,1 | áldoztam. Annak utána pedig, hogy megélhessek és segíthessem
206 1,1 | megsegített engem az én Teremtőm, hogy módomban volt egyre többet
207 1,1 | felelte Ser Ciappelletto -, hogy bizony ezt a bűnt nagyon
208 1,1 | türtőztetni magát, mikor látja, hogy az emberek naphosszat csupa
209 1,1 | Napjában többször is megesett, hogy jobban szerettem volna halott
210 1,1 | mint eleven, mikor láttam, hogy az ifjak hívságos dolgokat
211 1,1 | esküvéseiket, mikor láttam, hogy a kocsmákat járják, elkerülik
212 1,1 | esett-e meg véletlenül, hogy e harag emberölésre vitt,
213 1,1 | felvillant volna bennem valaha, hogy elkövessek bármit is azokból,
214 1,1 | mit gondolsz: hinném-e, hogy Isten engem mind mostanáig
215 1,1 | szólottam: „Adja Isten, hogy kegyes életre térj.”~Mondá
216 1,1 | Ser Ciappelletto -, bizony hogy rosszat beszéltem másról.
217 1,1 | Hát jó. Te azt mondtad, hogy kereskedő voltál; vajon
218 1,1 | volt. Csak annyit tudok, hogy egyszer pénzt hozott nekem,
219 1,1 | hónap múltán vettem észre, hogy négy garassal több, mint
220 1,1 | esztendeig becsülettel őriztem, hogy visszaadjam neki, mostan
221 1,1 | így felelt:~- Eszembe jut, hogy valamely szombatnapon a
222 1,1 | Ciappelletto:~- Bizony, hogy nagy illetlenséget cselekedtek,
223 1,1 | látod, és bizonyosra veszem, hogy Isten sohasem könyörül meg
224 1,1 | jósága és irgalmassága, hogy ha meggyónná őket, valamennyit
225 1,1 | hozzá, alig is merem hinni, hogy Istentől valaha bocsánatot
226 1,1 | mivel megígérem neked, hogy könyörögni fogok Istennél
227 1,1 | pedig egyre csak biztatta, hogy beszéljen. Azonban minekutána
228 1,1 | Atyám, mivel megígérted, hogy könyörögsz érettem Istennél,
229 1,1 | bűnömet: tudd meg tehát, hogy kisgyermek koromban egyszer
230 1,1 | megbocsát annak, aki megbánja, hogy káromolta őt: és te nem
231 1,1 | káromolta őt: és te nem hiszed, hogy ezt megbocsátaná neked?
232 1,1 | igen-igen nagy bűnt követtem el, hogy szidalmaztam az én édesanyámat,
233 1,1 | bocsánatot.~Midőn a barát látta, hogy Ciappellettónak nincs több
234 1,1 | ám ha netalán úgy esnék, hogy Isten a te áldott és megtisztult
235 1,1 | szólítaná, belenyugodnál-e, hogy testedet a mi kolostorunkban
236 1,1 | mivel megígérted nekem, hogy imádkozol érettem Istennél;
237 1,1 | iránt. Annak okáért kérlek, hogy ha visszatérsz kolostorodba,
238 1,1 | kolostorodba, gondoskodjál róla, hogy elhozzák ide hozzám Krisztusnak
239 1,1 | engedelmeddel az a szándékom, hogy magamhoz vegyem, annak utána
240 1,1 | a szent utolsó kenetet, hogy legalább keresztényi módon
241 1,1 | szent ember azt felelte, hogy ennek nagyon örül, és hogy
242 1,1 | hogy ennek nagyon örül, és hogy igen jámborul szólott, és
243 1,1 | szólott, és gondoskodni fog, hogy rögtön elhozzák az Úr testét
244 1,1 | testvérek, kik nagyon féltek, hogy Ser Ciappelletto becsapja
245 1,1 | olyan nevethetnékjök támadt, hogy majd megpukkadtak, és így
246 1,1 | gonoszságától, és nem tudja rávinni, hogy ne oly módon haljon meg,
247 1,1 | pedig immár felkészült rá, hogy hamarosan meg kell jelennie
248 1,1 | előtt?~De mikor hallották, hogy a templomban nyer eltemettetést,
249 1,1 | üzenték a barátok kolostorába, hogy estére kelvén, jöjjenek
250 1,1 | egybegyülekeztek, elmondta nekik, hogy Ciappelletto szent ember
251 1,1 | meggyőződött. És abban a reményben, hogy az Úristen bizonyára sok
252 1,1 | művel általa, rávette őket, hogy igen nagy tisztességgel
253 1,1 | ő alig tudta meggyőzni, hogy Isten bizonyára megbocsátja
254 1,1 | szavát elhitte; olyannyira, hogy a szertartásnak végeztével
255 1,1 | ott kellett hagyni ekként, hogy mindenek láthassák és eléje
256 1,1 | olyannyira megnövekedett, hogy már szinte senki sem volt,
257 1,1 | nevezik ma is. Erősködnek, hogy Isten számos csodát művelt
258 1,1 | nem akarom kétségbe vonni, hogy szentté válhatott Istennek
259 1,1 | igaz töredelmet tanúsított, hogy Isten megkönyörülhetett
260 1,1 | pedig aszerint okoskodom, hogy mi lehet valószínű, amondó
261 1,1 | valószínű, amondó vagyok, hogy ő nem annyira a paradicsomban
262 1,1 | szenthez fordultunk volna, hogy legyen szószólónk az ő kegyelméért.
263 1,1 | kegyelméért. Annak okáért, hogy az ő kegyelméből a jelenvaló
264 1,1 | magunkat abban a biztos hitben, hogy meghallgat bennünket.~És
265 1,2 | Királynő kiadta a parancsot, hogy Neifile, ki mellette ült,
266 1,2 | szépsége, vidáman azt felelte, hogy szívesen, és ekképpen fogott
267 1,2 | novellájában megmutatta, hogy Isten az ő kegyességében
268 1,2 | novellámmal bizonyítani nektek, hogy ugyane kegyesség csalhatatlan
269 1,2 | a bűneit, kik ahelyett, hogy bizonyosságot tennének róla,
270 1,2 | cselekedeteikkel az ellenkezőt művelik; hogy azt, amit hiszünk, annál
271 1,2 | fájdalom nyilallott szívébe, hogy ez a derék és bölcs és jó
272 1,2 | kezdte barátságosan kérlelni, hogy hagyná ott a zsidó hit tévedéseit,
273 1,2 | ellenben nyilván megismerheti, hogy az övé sorvadoz és a végét
274 1,2 | járja.~A zsidó azt felelte, hogy ő a zsidó hiten kívül semminémű
275 1,2 | neki békét, úgyannyira, hogy a zsidót lefegyverezte a
276 1,2 | Giannotto, te azt szeretnéd, hogy kereszténnyé legyek, és
277 1,2 | vagyok megtenni, de csak úgy, hogy előbb elmegyek Rómába, és
278 1,2 | mindezt olyannak látom, hogy igazolja a te szavaidat
279 1,2 | szavaidat és megbizonyosodom, hogy a te hited különb, mint
280 1,2 | fáradságom, pedig azt hittem, hogy igen hasznos munkát végeztem,
281 1,2 | kerül? Nem is szólván arról, hogy a magadfajta gazdag embernek
282 1,2 | Annak okáért úgy vélem, hogy emez utazásod fölösleges.
283 1,2 | fölösleges. Gondold meg, hogy ottan éppolyanok a főpapok,
284 1,2 | talán annyival különbek, hogy közelebb vannak a legfőbb
285 1,2 | Elhiszem, Giannotto, hogy úgy van, amint mondod, de
286 1,2 | úgy van, amint mondod, de hogy ne szaporítsam a szót, minden
287 1,2 | az útra (ha azt akarod, hogy megtegyem, amire úgy kértél),
288 1,2 | Magában pedig azt gondolta, hogy ebből ugyan sohasem válik
289 1,2 | értesüléseiből úgy látta, hogy a legnagyobbtól a legkisebbig
290 1,2 | szégyenkezés, olyannyira, hogy a cifralányok és a szépfiúk
291 1,2 | tovább vizsgálódván látta, hogy valamennyien fösvények,
292 1,2 | mértékletes ember volt, úgy vélte, hogy már eleget látott, és feltette
293 1,2 | látott, és feltette magában, hogy visszatér Párizsba, és ekként
294 1,2 | cseppet sem bízott benne, hogy kikeresztelkedik, ha visszatér,
295 1,2 | Én úgy vettem észre, hogy mind gonosz, verje meg az
296 1,2 | valamennyit: és mondom neked, hogy ha jól figyeltem meg, nem
297 1,2 | emberben sem; de úgy láttam, hogy paráznaság, fösvénység és
298 1,2 | vannak mind valamennyiben, hogy én inkább tartom azt ördögi
299 1,2 | ennek miatta úgy vélem, hogy a ti fő pásztorotok, és
300 1,2 | csalafintaságukkal azon mesterkednek, hogy a keresztény vallást elpusztítsák
301 1,2 | megsemmisítsék, holott úgy illenék, hogy ők legyenek talpkövei és
302 1,2 | támaszai. Mivel pedig látom, hogy nem következik be az, amiben
303 1,2 | joggal következtetek arra, hogy annak, mint minden hitnél
304 1,2 | nyíltan megmondom neked, hogy semmiképpen el nem mulasztanám
305 1,2 | megkérte annak papjait, hogy Ábrahámnak adják fel a keresztséget.
306 1,3 | leánytársaim, tudnotok kell, hogy valamiképpen az ostobaság
307 1,3 | megtetszik, mennyire igaz, hogy az embert az ostobaság a
308 1,3 | ezerszámra tárulnak szemeink elé. Hogy azonban az okosság a vigasztalódásnak
309 1,3 | oly igen vitéz ember volt, hogy nem csupán egyszerű emberből
310 1,3 | valamiképpen megesett vele, hogy nagy csomó pénzre volt szüksége;
311 1,3 | Alexandriában; arra gondolt, hogy ez kisegíthetné bajából,
312 1,3 | de olyan fösvény volt, hogy a maga jószántából ezt sohasem
313 1,3 | is az az ötlete támadt, hogy valami tetszetős ürügy alatt
314 1,3 | sokaktól hallottam már, hogy igen bölcs ember vagy, s
315 1,3 | szemfülesen észrevette, hogy Szaladin szaván akarja fogni,
316 1,3 | úgy gondolkodott tehát, hogy akármelyiket ítéli is különbnek
317 1,3 | célját. Mivel pedig látta, hogy oly feleletet kell adnia,
318 1,3 | ízben hallottam mesélni, hogy élt valaha egy kiváló és
319 1,3 | becsülni, és azt kívánta, hogy utódról utódra szálljon
320 1,3 | családjában, meghagyta, hogy fiai közül az legyen az
321 1,3 | apját, ki már elaggott, hogy halálos ágyán reá hagyja
322 1,3 | hármat, nem tudott dönteni, hogy melyikre hagyja a gyűrűt,
323 1,3 | megígérte, az az ötlete támadt, hogy mind a háromnak kedvére
324 1,3 | hasonlatosak voltak az eredetihez, hogy még az is, aki csinálta
325 1,3 | mindegyik ezzel bizonyítván, hogy neki van igaza, mivelhogy
326 1,3 | Minekutána pedig látták, hogy egyik gyűrű annyira hasonlít
327 1,3 | annyira hasonlít a másikhoz, hogy semmiképpen nem lehet megismerni,
328 1,3 | hozzám: mindegyik azt hiszi, hogy az ő öröksége, az ő törvénye
329 1,3 | parancsait kell cselekednie; de, hogy melyiké az igazi, az a kérdés
330 1,3 | dolgában.~Szaladin észrevette, hogy ez igen ügyesen értette
331 1,3 | állított; és ezért elhatározta, hogy feltárja előtte szükségét,
332 1,3 | cselekedett, és elárulta neki, hogy mit szándékozott tenni abban
333 1,4 | parancsát, s mivel úgyis tudta, hogy a megkezdett rend szerint
334 1,4 | szándokát, mi azért vagyunk itt, hogy elbeszélésekkel mulatságot
335 1,4 | ellenvetése, azt gondolnám, hogy mindenkinek szabadságában
336 1,4 | megtörni. Történt egy napon, hogy eme fent mondott barát dél
337 1,4 | vitte cellájába olyképpen, hogy egy lélek sem vette észre,
338 1,4 | csintalankodott vele, történt, hogy az apátúr fölébredt szendergéséből,
339 1,4 | melyet azok csaptak odabent; hogy pedig jobban megismerje
340 1,4 | és nyilván megismerte, hogy amaz ajtón belül nőszemély
341 1,4 | már-már kísértésbe esett, hogy kopogtasson, de annak utána
342 1,4 | pedig úgy rémlett neki, hogy a hálóterem felől némi csoszogást
343 1,4 | napnál világosabban látta, hogy az apátúr ottan áll és hallgatózik;
344 1,4 | teljes-tökéletesen megértette, hogy az apátúr kitalálhatta,
345 1,4 | ennek miatta, jól tudván, hogy az ilyesmiért szigorú büntetés
346 1,4 | és elhozatni.~Az apátúr, hogy annál alaposabban tájékozódhassék
347 1,4 | felől, abban a hiszemben, hogy a barát nem vette észre,
348 1,4 | engedelmet. Mikor pedig látta, hogy amaz eltávozott, elkezdett
349 1,4 | velük az ő eltévelyedését, hogy annak utána senki ne zúgolódhasson
350 1,4 | a leányzót kérdezze ki, hogy hogyan is történt a dolog.
351 1,4 | És meggondolván magában, hogy ez netalán olyan asszony,
352 1,4 | láttára, olyképpen határozott, hogy mindenekelőtt megnézi, ki
353 1,4 | rettegett a megszégyenítéstől, hogy sírva fakadt. Az apátúr
354 1,4 | gerjedelmeket érzett - ámbátor hogy agg ember volt -, mint amaz
355 1,4 | és itt van, olyképpen, hogy a világon senki sem sejti;
356 1,4 | sejti; ha rá tudnám venni, hogy kedvemet töltse, nem tudom,
357 1,4 | vigasztalni és kérlelni, hogy szüntesse könnyeit: és egy
358 1,4 | vagy netalán félelmében, hogy ártalmára lesz teste súlyával,
359 1,4 | hálóteremben elbújt, midőn látta, hogy az apát egymagában belépett
360 1,4 | megnyugodott, és tudta, hogy terve bizonyosan sikerül;
361 1,4 | mikor pedig észrevette, hogy amaz bezárkózik, már egész
362 1,4 | Mikor az apátúr úgy érezte, hogy elegendőképpen kimulatta
363 1,4 | barátot, és abban a hiszemben, hogy már hazatért az erdőből,
364 1,4 | erdőből, feltette magában, hogy keményen megpirongatja és
365 1,4 | megpirongatja és börtönbe vetteti, hogy az elhódított zsákmány egyes-egyedül
366 1,4 | ráförmedt, és parancsot adott, hogy börtönbe vessék. Felelt
367 1,4 | szent Benedek rendjében, hogy minden szokását megtanulhattam
368 1,4 | nem mutattad meg nekem, hogy a barátoknak kötelességök
369 1,4 | virrasztásokat; mostan azonban, hogy immár megmutattad, hahogy
370 1,4 | ez egyszer, ígérem neked, hogy ebben soha többé nem vétkezem,
371 1,4 | volt, s azon nyomban látta, hogy ennek nem csupán több a
372 1,4 | neki, és lelkére kötötte, hogy egy kukkot se szóljon arról,
373 1,5 | Királynő meg akarván értetni, hogy efféle novellákat nem illendő
374 1,5 | és parancsot adott neki, hogy vegye át a szót. Ez pedig
375 1,5 | örömömre addig jutottunk, hogy novelláinkkal bizonygatjuk,
376 1,5 | fennkölt gondolkodás jele, hogy mindig a magoknál különb
377 1,5 | fölöttébb nagy okosság, hogy őrizkednek beleszeretni
378 1,5 | támadt, szépséges hölgyeim, hogy ama novellával, melyet el
379 1,5 | olynemű nyilatkozatot tett, hogy nincs a föld hátán az őrgrófhoz
380 1,5 | Franciaország királyának szívét, hogy azon nyomban forrón belészeretett,
381 1,5 | látta, és feltette magában, hogy amaz útban, melyre indult,
382 1,5 | tisztes ürügye lesz arra, hogy meglátogathassa az őrgrófnét,
383 1,5 | őrgrófnét, abban a hiszemben, hogy sikerül majd vágyát betöltenie,
384 1,5 | küldött az őrgrófnénak, hogy másnapra kelvén várja őt
385 1,5 | vidáman azt válaszolta, hogy ennél nagyobb tisztesség
386 1,5 | tisztesség nem érhetné őt, és hogy szívesen várja a királyt.
387 1,5 | azon, mit jelent vajon, hogy ily hatalmas király eljő
388 1,5 | feltevéséhén nem is tévedett, hogy tudniillik szépségének híre
389 1,5 | asszony lévén elhatározta, hogy tisztességgel fogadja; maga
390 1,5 | meghagyta szakácsainak, hogy csupán ezekből állítsák
391 1,5 | gyúlt, minél inkább látta, hogy az asszony mennyivel különb
392 1,5 | csodálkozni, mivel észrevette, hogy ámbár az ételek mind különb-különbfélék,
393 1,5 | ámbátor a király jól tudta, hogy ama hely, ahol mostan mulat,
394 1,5 | megértette a kérdést, úgy látta, hogy az Úristen, kívánsága szerint,
395 1,5 | pompás alkalmat adott neki, hogy véleményét a királynak értésére
396 1,5 | szavaknak; és mivel belátta, hogy az ilyen vágású asszonyra
397 1,5 | az ebéd végeztével pedig, hogy a gyors elutazással némiképpen
398 1,6 | minden erejével azon volt, hogy a keresztény hit szent és
399 1,6 | társasága előtt egy napon, hogy neki olyan pompás bora van,
400 1,6 | inkvizítornak, az pedig megtudta, hogy az illetőnek nagy birtokai
401 1,6 | annyira abban a reményben, hogy megszünteti a vádlott hitetlenségét,
402 1,6 | hitetlenségét, mint inkább azért, hogy e réven majd firenzei aranyak
403 1,6 | szeretnéd bebizonyítani, hogy ez fölöttébb ártatlan dolog;
404 1,6 | hamarosan oly igen ráijesztett, hogy a derék ember bizonyos közvetítők
405 1,6 | jócskán megkente kezeit, hogy kíméletesebben bánjon vele.
406 1,6 | igen bőségesen alkalmazta, hogy a máglyahalál, mellyel fenyegették,
407 1,6 | kellett volna indulnia, hogy zászlaja annál szebb legyen,
408 1,6 | ki a büntetést a barát, hogy fekete alapon sárga keresztet
409 1,6 | penitenciaképpen szabta reá, hogy minden reggel misét hallgasson
410 1,6 | történt bizonyos reggelen, hogy a misében oly evangéliumot
411 1,6 | minden áldott nap, látom, hogy odakint a sok szegény embernek
412 1,6 | nektek annyi levesetek lesz, hogy bizonyára mind egy szálig
413 1,6 | megmérgesedett, mivel megérezte, hogy a mondás az ő képmutató
414 1,6 | bosszúságában parancsolta neki, hogy felőle cselekedje azt, amit
415 1,7 | aztán szinte csodálatos, hogy az íjász beletalál valamibe,
416 1,7 | minekutána egyszer elhatározta, hogy nevezetes és pompázatos
417 1,7 | tehát abban a reményben, hogy ez a jövendőben valamiképpen
418 1,7 | uram azonban fejébe vette, hogy bármivel ajándékozná is
419 1,7 | kevés napok múltán látta, hogy sem nem hívják, sem nem
420 1,7 | uraktól kapott ajándékba, hogy méltóképpen jelenhessen
421 1,7 | egyiket, annak utána pedig, hogy még jó sok ideig ottan mulatott,
422 1,7 | megenni, elszántan arra, hogy mindaddig ott marad, míg
423 1,7 | öltözetet fogyasztotta, történt, hogy egy napon búbánatos ábrázattal
424 1,7 | meglátta, inkább azért, hogy csipkelődjék vele, mintsem
425 1,7 | csipkelődjék vele, mintsem hogy annak valami jóízű mondásával
426 1,7 | Uram, bizonyára tudod, hogy Primasso igen nagy mestere
427 1,7 | hírnevet szereztek neki, hogy ha személy szerint nem is
428 1,7 | Primasso. Nos megtörtént, hogy midőn egy ízben Párizsban
429 1,7 | becsülték meg, hírét vette, hogy Clugny apátura a jövedelme
430 1,7 | dolgokat hallott felőle: hogy nagy udvart tart, és hogy
431 1,7 | hogy nagy udvart tart, és hogy ételt-italt meg nem tagad
432 1,7 | látnia, feltette magában, hogy elmegy megtapasztalni emez
433 1,7 | Erre azt a választ kapta, hogy a nyaralója körülbelül hat
434 1,7 | Primasso erre azt gondolta, hogy ha kora reggel útnak ered,
435 1,7 | nem akadt, ő pedig félt, hogy szerencsétlenségére eltéved,
436 1,7 | egyhamar kap valamit enni hogy ne maradjon éhkoppon, ha
437 1,7 | történik vele, elhatározta, hogy három kenyeret visz magával,
438 1,7 | magával, úgy gondolván, hogy vizet mindenütt talál (aminthogy
439 1,7 | és oly szerencsével járt, hogy éppen az ebéd órája előtt
440 1,7 | elérkezett) parancsolta, hogy adjanak vizet a kézmosáshoz;
441 1,7 | Történetesen úgy esett, hogy Primasso éppen a szoba ajtajával
442 1,7 | apátúrnak be kellett jönnie, hogy az ebédlőterembe jusson.
443 1,7 | volt pedig amaz udvarban, hogy az asztalra sem bort, sem
444 1,7 | asztalokat, üzente az apátúrnak, hogy amikor parancsolja, készen
445 1,7 | apát kinyittatta az ajtót, hogy a terembe lépjen, és mivel
446 1,7 | visszafordulván, parancsolta, hogy csukják be az ajtót, és
447 1,7 | Mindenki azt mondta rá, hogy nem. Primasso, akinek ehetnékje
448 1,7 | valamelyest várt, és látta, hogy az apát csak nem jön, előhúzta
449 1,7 | parancsolta egyik szolgájának, hogy nézze meg, vajon elment-e
450 1,7 | eltakarodott-e már. Végezetül, hogy az apátúr csak nem jött,
451 1,7 | emez ember miatt: bizonyos, hogy nem lehet holmi hitvány
452 1,7 | csavargónak néztem, olyannyira, hogy visszariadt a lelkem megvendégelni
453 1,7 | ekként szólván, tudni akarta, hogy kicsoda; mikor meghallotta,
454 1,7 | kicsoda; mikor meghallotta, hogy Primasso, ki azért jött
455 1,7 | Primasso, ki azért jött hozzá, hogy lássa az ő bőkezűségét,
456 1,7 | mindenképpen abban fáradozott, hogy megtisztelje. És ebéd után,
457 1,7 | paripával, és tetszésére hagyta, hogy távozik-e, vagy marad; Primasso
458 1,7 | fösvénységemet, valamint hogy mit kívánsz tőlem: és valóban
459 1,7 | megismertettél velem.~És parancsolta, hogy kifizessék Bergamino fogadósát,
460 1,8 | ügyességének dicséretét és tudta, hogy most neki kell valamit elmondania,
461 1,8 | előbbi novella arra indít, hogy elmeséljem nektek, miként
462 1,8 | szégyelletesen szűkmarkú volt, csak hogy ne kelljen pénzt kiadnia.
463 1,8 | meggyarapította vagyonát, hogy Genovába érkezett egy jó
464 1,8 | manapság számot tartanak arra, hogy nemes embereknek és uraknak
465 1,8 | abban foglalatoskodtak, hogy szüntelenül fáradoztak,
466 1,8 | rokonságokat és barátságokat, avagy hogy kedves és tréfás mondásokkal
467 1,8 | mind abban töltik idejöket, hogy egymásról rosszat mondanak,
468 1,8 | nyilvánvaló bizonysága, hogy ha a virtus eltűnik a föld
469 1,8 | jobban eltérített, elmondom, hogy ama fent mondott Guiglielmót
470 1,8 | Ermino úr már hallotta, hogy emez Guiglielmo Borsiere
471 1,8 | még soha senki sem látott, hogy ráfestessem ide, ennek a
472 1,8 | Uram, nemigen hinném, hogy olyasmit tudnék mondani
473 1,8 | olyasvalamit, amit nem hiszem, hogy láttál volna valaha.~Ermino
474 1,8 | Tudniillik nem számított rá, hogy olyan feleletet kap, amilyet
475 1,8 | igen elszégyellette magát, hogy volt ereje azon nyomban
476 1,8 | azt, mégpedig olyan módon, hogy sem te, sem más többé joggal
477 1,8 | nem mondhatjátok nekem, hogy én azt sohasem láttam s
478 1,8 | oly nagy volt a hatása, hogy innen kezdve Ermino lett
479 1,9 | már gyakorta megesett, hogy amit minden feddés és sok
480 1,9 | azokat:~ ~Elmesélem tehát, hogy Ciprus első királyának idejében,
481 1,9 | a Szentföldet, történt, hogy egy gascogne-i nemes hölgy
482 1,9 | elbúsult ezen, s úgy gondolta, hogy panaszra megyen a királyhoz;
483 1,9 | valaki azt mondotta neki, hogy kárba veszett fáradság volna,
484 1,9 | gyávasággal tűri; olyannyira, hogy ki-ki azzal könnyít bárminémű
485 1,9 | könnyít bárminémű bosszúságán, hogy őt sértegeti vagy szidalmazza.
486 1,9 | elvesztette abbéli reménységét, hogy elégtételt kapjon, de hogy
487 1,9 | hogy elégtételt kapjon, de hogy némiképpen mégis könnyítsen
488 1,9 | bosszúságán, feltette magában, hogy a királyt megcsúfolja gyávaságáért;
489 1,9 | hallom, ellened elkövetnek, hogy megtanulván, magam is türelmesen
490 1,9 | mindjárt azzal kezdte, hogy keményen megtorolta a bántalmat,
491 1,10| annál inkább azt hiszik, hogy különbnek kell tartani,
492 1,10| többieknél, nem gondolván meg, hogy ha valaki egy szamarat telirakna
493 1,10| hozzájok, olyképpen felelnek, hogy sokkalta jobb lett volna
494 1,10| és elhitetik magokkal, hogy a szív tisztasága az oka,
495 1,10| szív tisztasága az oka, hogy sem a nők, sem a derék férfiak
496 1,10| fecsegésöknek. Az igazság az, hogy mint más dolgokban, ebben
497 1,10| időre és a helyre, és arra, hogy kivel beszél az ember; mert
498 1,10| ember; mert néha megesik, hogy valamely hölgy vagy férfi,
499 1,10| férfi, mikor azt hiszi, hogy a szégyenkezés pírját vonja
500 1,10| szemben, egyszerre csak érzi, hogy ő maga pirul el, holott
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6174 |