Nap,  Novella

1  2,2|            és szakadatlanul sűrűn hullott a hó, nem tudta, mitévő
2  2,6|         benne, hogy eszméletlenül hullott fiának karjaiba. Az pedig
3  4,2| fehérséget megpillantotta, térdre hullott előtte, az angyal pedig
4  4,6|          ekképpen szólván ájultan hullott a tetemre; kisvártatva pedig
5  5,8|     rárohant a leányra, ki térdre hullott, s miközben a két szelindek
6  8,7|    mivelhogy az imént rengeteg hó hullott, s még szüntelenül havazik;