Nap,  Novella

1  2,8|     bánata és szomorúsága, hogy nagyobbat már el sem tudtak viselni:
2  5,6|      ama gyönyörűséget, melynél nagyobbat nem adhat a szerelem; s
3  7,3|        mondom, hogy nem bűn, de nagyobbat is megbocsát az Isten annak,
4  7,7| kérlelte őt: „Ha szeretsz”, még nagyobbat sóhajtott, mint előbb; miért
5 10,9|       néked ekkora határt s nem nagyobbat.~Szólott az asszony:~- Abból,