Nap,  Novella

  1  1,1 |            megkapta a meghatalmazást, és a király ajánló levelét, mindjárt
  2  1,5 | kereszteshadjáratban. Midőn Félszemű Fülöp király udvarában, aki éppen útra
  3  1,5 |                   vajon, hogy ily hatalmas király eljő az ő látogatására,
  4  1,5 |              mondott napon tehát megjött a király, s nagy szívességgel és
  5  1,5 |             fogadta őt az asszony. Mikor a király meglátta, szebbnek és derekabbnak
  6  1,5 |                   illendők voltak ily nagy király fogadásához, elérkezett
  7  1,5 |                   az ebéd órája, s akkor a király és az őrgrófné egy asztalhoz
  8  1,5 |               gyönyörűsége telt. Azonban a király, amint látta az egyik fogást
  9  1,5 |                   valamennyi. És ámbátor a király jól tudta, hogy ama hely,
 10  1,5 |                 éppolyanok, mint máshol.~A király e szavak hallatára jól megértette,
 11  1,9 |                    fáradság volna, mivel a király gyenge és gyáva ember, és
 12  1,9 |             szívesen viselsz el mindent.~A király, ki mindaddig pipogya és
 13  2,3 |            Angolországban háború tört ki a király és egyik fia között, melynek
 14  2,5 |              emiatt azonban, mivel Frigyes király hamarább rájött, mintsem
 15  2,6 |                   Szicília fellázad Károly király ellen, és a fiú, miután
 16  2,6 |                hírét vette, hogy I. Károly király Beneventónál legyőzte és
 17  2,6 |                megneszelték, őt és Manfréd király sok más barátját és hívét
 18  2,6 |                 emlékezem rá, hogy Manfréd király életében nagyúri rangban
 19  2,6 |           egyszerre csak lázadás tört ki a király ellen abban az országban,
 20  2,6 |             franciákat. Annak okáért Péter király kiváltképp kegyeibe fogadta,
 21  2,7 |              nyugodott bele abba, hogy egy király jövendőbelijéből egy várúr
 22  2,7 |               visszatért Famagostába, és a király színe elé járulva, ekképpen
 23  2,7 |               ugyan kevésbe kerül.~Mikor a király azt kérdezte, hogyan és
 24  2,7 |                   ily nagy szolgálatról.~A király királyi nemes lelke sugallatára
 25  2,7 |    tiszteletadással fogadta. Mikor pedig a király és a királyné kalandjai
 26  2,7 |            elmondott. Kevés napok múltán a király, a leánynak kérésére férfiak
 27  2,8 |                 dolgairól, történt, hogy a király fiának felesége szemet vetett
 28  2,8 |                 előkelő hölgy, ki az angol király valamely marsalljának felesége
 29  2,8 |                     Micsoda, Giannetta? Ha király őfelsége, ki ifjú lovag,
 30  2,8 |              Erőszakot elkövethet rajtam a király, de beleegyezésemmel soha
 31  2,8 |                   Walesben maradt az angol király marsalljánál, ugyancsak
 32  2,8 |          száműzetésbe kellett mennie. Ez a király, midőn a németekkel kötött
 33  2,8 |                   fedni előttök azt, mit a király kutat. Minekutána pedig
 34  2,8 |                    öltözetben vezesse őt a király elé, hogy azt annál jobban
 35  2,8 |                    gróffal és Perottóval a király színe elé járult, és ajánlkozott,
 36  2,8 |                 megadja neki a jutalmat. A király azon nyomban előhozatta
 37  2,8 |                   hamarosan meglátod őt.~A király ennek hallatára szemügyre
 38  2,8 |                megcselekedtek. Ezenfelül a király fölöttébb megtisztelte Giachettót,
 39  2,8 |                   ekképpen:~- Vedd mindezt király őfelsége nagylelkűségéből
 40  2,8 |            találkoztak a gróffal, kit is a király minden jószágába visszahelyezett,
 41  3,2 |                   Valamely csatlós Agilulf király feleségével szeretkezik,
 42  3,2 |                 viselkedett bizonyos derék király valamely agyafúrt ember
 43  3,2 |                   eme fent mondott Agilulf király vitézsége és bölcsessége
 44  3,2 |                   szál legény, akár maga a király - mérhetetlenül beleszeretett
 45  3,2 |                   módot találni rá, hogy a király képében, kiről tudta, hogy
 46  3,2 |                  ruházatban megyen hozzá a király, több éjszakán által elbújt
 47  3,2 |             valamely nagy termében, mely a király szobáját a királyné szobájától
 48  3,2 |                    éjszakán látta, amint a király bő köpönyegbe burkolva,
 49  3,2 |                  érhetett még oda, midőn a király felkelt, odament a királyné
 50  3,2 |         elcsodálkozott: minekutána pedig a király az ágyba szállott, s nyájasan
 51  3,2 |                 meg jól, mit cselekszel.~A király eme szavak hallatára nyomban
 52  3,2 |                   sem háramolhatott reá. A király tehát inkább lelkében, mint
 53  3,2 |                egészségedre.~Mondá akkor a király:~- Hát jó, megfogadom tanácsodat,
 54  3,2 |                bizonyosra vette, hogy ha a király ezt észreveszi, azon nyomban
 55  3,2 |                megvárja, vajon mit művel a király.~Minekutána tehát a király
 56  3,2 |                 király.~Minekutána tehát a király sorra próbát tett, de nem
 57  3,2 |                  bélyegezte meg ekképpen a király: miért is azon nyomban felkelt,
 58  3,2 |                   vette.~Reggelre kelvén a király parancsolta, hogy minekelőtte
 59  3,2 |          találgatták, hogyan értette azt a király; de nem akadt köztük egy
 60  3,2 |                    okos ember lévén mind a király élete fogytáig nem fedte
 61  3,3 |                ságát, s hasonlatosképpen a király nemes gondolkodását, midőn
 62  3,9 |                    meghalt, és Beltramót a király gondjaira adta, az ifjúnak
 63  3,9 |                rontottak rajta: miért is a király kétségbeesésében hallani
 64  3,9 |                 meg néki kegyesen baját. A király látván, mely szép és kedves
 65  3,9 |                 fájdalmat okoznék neked.~A király fitymálkodott magában a
 66  3,9 |         világéletében híres orvos.~Akkor a király így töprenkedett magában: „
 67  3,9 |                   adsz jutalmul?~Felelte a király:~- Úgy látom, hajadon vagy,
 68  3,9 |              családból senkit nem kérek.~A király pedig nyomban megígérte,
 69  3,9 |                    királynak egészségét. A király pedig, mikor érezte, hogy
 70  3,9 |                    Kemény dolognak vélte a király, hogy éppen ezt kell odaadnia,
 71  3,9 |                kisasszony?~Felelte pedig a király:~- Ez itten, ki orvosságaival
 72  3,9 |                 feleségül.~Szólott akkor a király:~- Tehát azt akarod, hogy
 73  3,9 |                    megnyugszol - szólott a király -, mivelhogy eme kisasszony
 74  3,9 |                   Beltramo elhallgatott, a király pedig nagy készülődést rendelt
 75  3,10|                  eléneklem.~Felelte erre a Király:~- Csak szép és kedves lehet
 76  3,10|                    szólanom. Ennek utána a Király számos fáklyát gyújtatott,
 77  4,1 |                   legfeljebb vagyonát. Sok király, sok nagy fejedelem kezdte
 78  4,2 |               mikor bevégződött, szólott a Király zordon arccal:~- Szívesen
 79  4,4 |                ellenére, melyet Guiglielmo király, a nagyapja, hit alatt tett,~
 80  4,4 |               mondta, a másik azt, midőn a Király mintegy komor gondolataiból
 81  4,4 |                  amaz út elébe. Guiglielmo király, ki már öreg ember volt,
 82  4,4 |                  hogy nagyapja, Guiglielmo király zálogot adott Tunisz királyának,
 83  4,4 |        bizonyságául felmutatták Guiglielmo király kesztyűjét, és kereken kijelentették,
 84  4,4 |                vagy a halál, felhozatták a király leányát a fedélzetre, ki
 85  4,4 |               követeket küldött Guiglielmo király­hoz, kinél is panaszt emeltek,
 86  4,4 |               történteket. Ezen Guiglielmo király fölöttébb megháborodott,
 87  4,5 |                 novellája bevégződött, s a Király némiképpen megdicsérte,
 88  4,6 |                  megírására. Mikor pedig a Király hallotta, hogy a novella
 89  4,7 |              bevégezte novelláját, midőn a Király, ki semmi szánalmat nem
 90  4,8 |                 véget ért, midőn Neifile a Király parancsára ekképpen fogott
 91  4,9 |               társnőinek szívében; midőn a Király nem akart csorbát ejteni
 92  4,10|           pénzbírságra ítélik~Minekutána a Király bevégezte elbeszélését,
 93  4,10|                  ki is tudta ezt, de meg a Király is felszólította már, s
 94  4,10|                  miatt éreztek. De midőn a Király látta, hogy a nap immár
 95  5,2 |                    a királynak. Miért is a király parancsolta, hogy Martucciót
 96  5,2 |          megnyernéd a csatát.~Mondá erre a király:~- Az már igaz, hogy ha
 97  5,2 |              szerint feleségül venni őt. A király álmélkodott eme dolgokon,
 98  5,2 |               elbúcsú­zott tőle; s akkor a király engedelmével hajóra szálltak,
 99  5,6 |                    akképpen cselekedtek.~A király, mikor látta, mely szép
100  5,6 |                 soha életében nem látta. A király tehát nagy mérgében távozott
101  5,6 |                  dühös indulattal. Amint a király távozott, nyomban nagy sereg
102  5,6 |                siránkozott és jajgatott. A király parancsára tehát Palermóba
103  5,6 |                   semmit nem késlekedvén a király elébe járult. És ámbár látta,
104  5,6 |                  szólott hozzá ekképpen:~- Király, miben bántott meg téged
105  5,6 |                 piarcon megégettessenek?~A király megmondta neki. Akkor Ruggieri
106  5,6 |                    meg akarsz égettetni?~A király felelte, hogy nem tudja.
107  5,6 |                kellene elhalmoznod őket?~A király ennek hallatára meggyőződött
108  5,7 |                     mikor a jóságos Vilmos király uralkodott Szicíliában,
109  6,9 |                  és vezetni; te légy hát a Király, és olyképpen uralkodjál,
110  6,9 |                  szándokát. Felelte erre a Király:~- Hölgyeim, én is éppoly
111  6,9 |                ahogy ő kívánja; miért is a Király mind vacsora idejéig szabadságot
112  6,9 |                   és mit műveltek ottan. A Király tehát hallván, mily szép
113  6,9 |                mondottak arról. Miért is a Király hívatta az udvarmestert,
114  6,9 |              Pamfilo megkezdte a táncot, a Király Elisa felé fordulván, mondotta
115  6,9 |                    éppen ilyen dalra. De a Király, ki jó hangulatban volt,
116  7   |                 nem sok időbe telt, hogy a Király is felkelt, mivel felébresztette
117  7   |                   a tavacska partján, és a Király parancsára ottan letelepedtek,
118  7   |   egybegyülekezzenek a novella­mondásra, a Király parancsára, nem messzire
119  7   |                ebédeltek; akkor rendelte a Király, hogy Emilia kezdje meg
120  7,2 |                 bevégződött, parancsolta a Király Filostratónak, hogy folytassa.
121  7,3 |                kacagnának. De minekutána a Király látta, hogy a novellának
122  7,4 |                    lepocskondiázza~Mikor a Király hallotta, hogy Elisa novellája
123  7,5 |                férje megérdemelte. Akkor a Király, hogy ne vesztegessék az
124  7,6 |                 bevégződött, parancsolta a Király Pampineának, hogy folytassa
125  7,7 |                    Filoména pedig, kinek a Király parancsolta, hogy a következő
126  7,8 |             ostromolja őt. De minekutána a Király észrevette, hogy Filoména
127  7,9 |                  beszéljenek róla, ámbár a Király több ízben is csendre intette
128  7,10|         Nyilvánvaló, hogy minden igazságos király maga tartozik elsősorban
129  7,10|                 szellő kerekedett, midőn a Király befejezte novelláját, s
130  8,9 |            sienainak asszony-közösségén, a Király­nő, ki már csak maga volt
131  9,9 |                    egyik országnagya, és a király elébe vezette, kinek Melisso
132  9,9 |              késedelem nélkül elvezették a király színe elől.~S találkozván
133  9,10|             erőiteket, ez a mai napon volt Király­nőnk, Emilia, bölcsen rátok
134  9,10|             társaságnak, mely mostan az új Király engedelmével egy szálig
135  9,10|                     és akkor parancsolta a Király Neifilének, hogy egyedül
136  9,10|                  hogy kétségbe ne essem!~A Király s mind a hölgyek fölöttébb
137  9,10|                  éjszakában, parancsolta a Király, hogy mind reggelig ki-ki
138 10   |                 mehetnének szórakozni; s a Király lassú léptekkel megindult
139 10   |                 rendes szokásuk szerint, a Király parancsára egybegyülekeztek,
140 10   |    egybegyülekeztek, s akkor parancsolta a Király Neifilének, hogy mondja
141 10,1 |                   Valamely lovag a spanyol király szolgálatában áll; de úgy
142 10,1 |                 méltó jutalmat, miért is a király biztos próbával megbizonyítja
143 10,1 |                  Spanyolországba, hol is a király nagy kegyesen fogadta. Tehát
144 10,1 |               királyt, hogy elbocsátaná. A király megadta az engedelmet, s
145 10,1 |                    Ennek utána meghagyta a király valamely értelmes apródjának,
146 10,1 |                  ne vegye észre, hogy őt a király küldötte, és jól megjegyezzen
147 10,1 |                öszvérjén ügetett, melyet a király ajándékozott neki, az apród
148 10,1 |               visszafordult. Midőn pedig a király megtudta, mit mondott az
149 10,1 |                 ott igen.~Mondotta akkor a király:~- Ruggieri, abban, hogy
150 10,1 |               szavadat.~Vezette tehát őt a király valamely nagy terembe, melybe
151 10,1 |                  uram, mikor látta, hogy a király ekképpen kívánja, választotta
152 10,1 |                  választotta az egyiket, a király pedig parancsolta, hogy
153 10,1 |                Mosolyogván szólott akkor a király:~- Nyilván láthatod, Ruggieri,
154 10,2 |                    mutatott bőkezűségét, a Király, kinek tetszését a novella
155 10,2 |                   nemes cselekedet, ha egy király bőkezű, s bőkezűségét olyannal
156 10,3 |             beszélgetésöket, parancsolta a Király Filostratónak, hogy folytassa,
157 10,4 |                  mást bőven elmondottak, a Király Laurettára pillantott, értésére
158 10,4 |                cselekedetével az, hogy egy király odaajándékozta a kormánypálcáját
159 10,5 |              magasztalta Gentilét, midőn a Király parancsolta Emiliának, hogy
160 10,6 |                    A győzelmes Öreg Károly király beleszeret valamely ifjú
161 10,6 |                  varázsló. De minekutána a Király kicsinyég engedelmet adott
162 10,6 |                megtelepedni, csupán Károly király oltalma alatt; hogy pedig
163 10,6 |              kertjét, történt, hogy Károly király forró nyár idején rövid
164 10,6 |               korsó és égő fáklya. Amint a király őket megpillantotta, elálmélkodott
165 10,6 |                  tisztes szégyenkezéssel a király elébe járultak, és meghajtották
166 10,6 |                   és az asztalra dobálni a király, Guido gróf és atyjok elé.
167 10,6 |                    hozott, szemérmetesen a király elébe járultak, s visszatértek
168 10,6 |                    visszatértek a házba.~A király és a gróf meg a többi vendégek
169 10,6 |                másiké szőke Isotta.~Erre a király igen megdicsérte őket, és
170 10,6 |           különb-különb gyümölcsökkel, s a király elébe az asztalra helyezték.
171 10,6 |                  bájosán énekeltek, hogy a király, ki gyönyörűséggel szemlélte
172 10,6 |                   vacsora bevégződött és a király kíséretével együtt lóra
173 10,6 |                 királyi szállásra. Ottan a király, ámbár hajlandóságát rejtegette,
174 10,6 |                   mely szentül hiszi, hogy király vagy, nem pedig ragadozó
175 10,6 |                   beszélgetés után, hogy a király Nápolyba visszatérvén -
176 10,6 |           hozzátesszük, hogy ezt szerelmes király cselekedte, éppen azt adván
177 10,6 |              cselekedett tehát a nagylelkű király, dúsan megjutalmazván a
178 10,7 |                      HETEDIK NOVELLA~Péter király értesülvén, mely forró szerelemmel
179 10,7 |                  sokat magasztalták Károly király férfias nagy­lelkűségét,
180 10,7 |              magasztalni; akkor Pampinea a Király parancsára ekképpen fogott
181 10,7 |                    véleke­déstekben Károly király felől, legfeljebb ha más
182 10,7 |                   és mikor aragóniai Péter király a szigetnek ura lett, Palermóban
183 10,7 |          mindazonáltal nem akart letenni a király iránt érzett szerelméről,
184 10,7 |                    hogy nagyobb baj éri. A király semmit nem vett észre ebből,
185 10,7 |                  és lantos volt, kit Péter király szívesen látott udvarában;
186 10,7 |                mely vakmerőség szerelmem a király iránt, s mivel nemhogy magam­
187 10,7 |                 udvarba, éppen mikor Péter király ebédnél ült, ki is mondotta
188 10,7 |                  figyelmesen hallgatták, a király pedig szinte még inkább,
189 10,7 |                bevégezte dalát, kérdezte a király, kinek műve e dal, mivel
190 10,7 |                   elkészült.~Midőn pedig a király megkérdezte, kinek számára,
191 10,7 |                  merem megmondani néked.~A király szerette volna megtudni,
192 10,7 |                 leánytól hallotta; ennek a király fölöttébb megörvendezett,
193 10,7 |                midőn majd meglátja urát.~A király őszinte és jóságos úr lévén,
194 10,7 |      csodálatosképpen jobbult állapotja.~A király tüstént megértette, honnét
195 10,7 |               megszabadulok tőle.~Csupán a király egymaga értette a leánynak
196 10,7 | fűszerszámkereskedőnek és leányának, kit a király oly boldoggá tett, mint
197 10,7 |            Minekutána pedig meggyógyult, a király a királyasszonnyal meghányta-vetette,
198 10,7 |                nagy szerelmét, egy napon a király számos fő nemes urak kíséretében
199 10,7 |             kedvességgel. És kisvártatva a király s a királyasszony hívatta
200 10,7 |             királyasszony hívatta Lisát, a király pedig szólott hozzá ekképpen:~-
201 10,7 |       megtetszettél, meggondoltam, hogy te király vagy, én pedig Bernar­dónak,
202 10,7 |               kevéssé illendő hozzám, hogy király lévén te légy lovagom, miért
203 10,7 |                 valóban oly okos, miként a király mondotta néki. Akkor a király
204 10,7 |              király mondotta néki. Akkor a király hívatta a leánynak atyját
205 10,7 |             vonakodott. Minekutána pedig a király és a királyasszony bőségesen
206 10,7 |           ékszerekkel meg drágaságokkal, a király az ifjúnak nyomban adományul
207 10,7 |               miként széltében beszélik, a király hűségesen állotta a leánynak
208 10,8 |               ghibellin hölgy, Filoména, a Király parancsára ekképpen fogott
209 10,9 |                    nagylelkűségét, midőn a Király az utolsó helyet Dioneo
210 10,10|                   szerez néki~Minekutána a Király bevégezte hosszú novelláját,
211 10,10|                 asszonynak dolgát, midőn a Király ég felé emelvén arcát, s
212 10,10|                    és tisztesnek ítélték a Király tanácsát, és elhatározták,
213 10,10|                 javallotta; annak okáért a Király hívatta az udvarmestert,
214 10,10|                    a táncot, parancsolta a Király Fiammettának, hogy dalt
215 10,10|                 már éjfélre járt az idő, a Király parancsára mind valamennyien
216 10,10|                holmijokat előreküldötte, a Király bölcs vezetésével visszatértek