Nap,  Novella

4501  8,6 |               házába, s abban a hiszemben, hogy bezárta a kaput, holott
4502  8,6 |                    bizonyos szerszámo­kat, hogy betörjenek Calandrino házába
4503  8,6 |                   oda­lopódzkodtak hát, de hogy a kaput nyitva lelték, azon
4504  8,6 |               látta a disznaját, de látta, hogy a kapu nyitva van; miért
4505  8,6 |                  elindultak Calandrinóhoz, hogy hallják, mit beszél a disznóról.
4506  8,6 |                    odasúgta neki:~- Csoda, hogy végre ez egyszer volt magadhoz
4507  8,6 |                 szakadtából, hadd higgyék, hogy csakugyan így esett a dolog.~
4508  8,6 |                  színigazság, amit mondok, hogy ellopták.~Bruno pedig szólott
4509  8,6 |                hadd hallják, hadd higgyék, hogy így esett.~Felelte Calandrino:~-
4510  8,6 |                   hiszed, elhiteted velem, hogy csak úgy lába kelt?~Felelte
4511  8,6 |              tegnap este én oktatgattalak, hogy ekképpen beszélj; nem szeretném,
4512  8,6 |                   meg a szenteket? Mondom, hogy ma éjszaka ellopták a disznómat.~
4513  8,6 |               akkor törni kell a fejünket, hogy módját ejtsük, miképpen
4514  8,6 |                Buffalmacco:~- Annyi szent, hogy nem Indiából jött ide valaki
4515  8,6 |                   mivel bizonyosra veszem, hogy közülök lopta el valamelyik.
4516  8,6 |               mivel ha legalább megtudnám, hogy ki volt, azt hiszem, félig-meddig
4517  8,6 |               szívesen bemegyek Firenzébe, hogy meghozzam eme dolgokat a
4518  8,6 |               mondotta néki:~- Intézd úgy, hogy meghívjad holnapra magadhoz
4519  8,6 |                     Tudjátok meg már most, hogy az, ki a disznót ellopta,
4520  8,6 |                voltak, mind azt mondották, hogy szívesen lenyelik a pirulát;
4521  8,6 |                     mivel oly keserű volt, hogy nem bírta ki. Akkor az emberek
4522  8,6 |                   másiknak arcát kémlelte, hogy lássák, ki fogja kiköpni;
4523  8,6 |                    hátrafordult, s látván, hogy Calandrino kiköpte a magáét,
4524  8,6 |                   érezte, most úgy érezte, hogy ez még százszorta keserűbb;
4525  8,6 |                  dották: egészen bizonyos, hogy maga Calandrino lopta el
4526  8,6 |                amúgy is bizonyosra vettem, hogy magad loptad el, s csak
4527  8,6 |                  akartad velünk elhitetni, hogy más volt a tolvaj, hogy
4528  8,6 |                    hogy más volt a tolvaj, hogy ne kellessék még egy ital
4529  8,6 |            keserűségét, esküdözni kezdett, hogy ő bizony nem lopta el. Szólott
4530  8,6 |              borból, s azt mondotta nékem, hogy van nálad idefönt egy leányzó,
4531  8,6 |                    tehát bizonyosra veszi, hogy a disznót is eme leányzónak
4532  8,6 |                    akartad hitetni velünk, hogy megtaláltad a követ; mostan
4533  8,6 |             esküdözéssel elhiteted vélünk, hogy ellopták tőled a disznót,
4534  8,6 |                   volt, illendőnek véljük, hogy megajándékozzál bennünket
4535  8,6 |               Tessának.~Calandrino látván, hogy nem hisznek néki, úgy érezte,
4536  8,6 |                  hisznek néki, úgy érezte, hogy elég volt már a bosszúságból,
4537  8,7 |                    ha nem sajnálták volna, hogy a kappant is kizsarolták
4538  8,7 |                   parancsolta Pampineának, hogy mondja el novelláját; ki
4539  8,7 |                hölgyeim, gyakorta megesik, hogy becsapásért becsapás a fizetség,
4540  8,7 |                  de egyszer sem hallottuk, hogy valamelyikért hason­lóval
4541  8,7 |                   sok esztendeje múlt még, hogy élt Firenzében valamely
4542  8,7 |                    ifjúval.~Történt pedig, hogy ezen időben bizonyos Rinieri
4543  8,7 |               Párizsban tanult, nem azért, hogy annak utána aprópénzre váltsa
4544  8,7 |                 miként sokan teszik, hanem hogy megismerje a dolgok értelmét
4545  8,7 |               miként gyakorta meg­történt, hogy a szerelem éppen azokat
4546  8,7 |               látott; és gondolta magában, hogy boldognak mondhatja magát
4547  8,7 |                 Isten megadja a kegyelmet, hogy e hölgyet meztelenül karjaiban
4548  8,7 |                   nézegette, s jól tudván, hogy nagy és becses dolgokat
4549  8,7 |                    tetszését eme hölgynek, hogy ennek révén megnyerje szerelmét,
4550  8,7 |                   holott magában gondolta, hogy minél több férfit lépre
4551  8,7 |             csüngött; s abban a hiszemben, hogy tetszik neki, megtudakolta
4552  8,7 |                  is a deák módját ejtette, hogy szót váltson annak szolgálójával;
4553  8,7 |                 eszközölné ki asszonyánál, hogy hajlandóságát feléje fordítsa.
4554  8,7 |                  ha legközelebb megszólít, hogy én még sokkalta jobban szeretem
4555  8,7 |             vigyáznom kell tisztességemre, hogy emelt fővel állhassak egy
4556  8,7 |                 vett rajta a féltékenység, hogy megbizonyítsa neki, mely
4557  8,7 |                szolgálóját amaz üzenettel, hogy eleddig soha nem volt még
4558  8,7 |            betöltenie vágyakozását, azóta, hogy szerelme felől megbizonyosodott,
4559  8,7 |             megbizonyosodott, de reményli, hogy a most közelgető karácsony
4560  8,7 |                    S véletlenül úgy esett, hogy előtte való nap erősen havazott,
4561  8,7 |               tűrte, abban a reménységben, hogy nemsokára úgyis fölmelegedhetik.
4562  8,7 |              szolgálónak, kit leküldöttem, hogy beszéljen véle.~Tehát odamentek
4563  8,7 |                    távozott; de én hiszem, hogy hamarosan elmegyen; ez volt
4564  8,7 |                  elmegyen; ez volt az oka, hogy asszonyom még nem jöhetett
4565  8,7 |                      Mondd meg hölgyemnek, hogy ne is törődjék vélem, mígnem
4566  8,7 |                  szólsz hozzá? Azt hiszed, hogy ha úgy szeretném, amiképpen
4567  8,7 |           amiképpen te képzeled, engedném, hogy odalent ácsorogjon és megfagyjon?~
4568  8,7 |                    s kezét-lábát mozgatta, hogy felmele­gedjék, de sehol
4569  8,7 |                   menekülni, s átkozódott, hogy a hölgynél oly sokáig időzik
4570  8,7 |                   való szerelme? Vajon ez, hogy én őt fagyoskodni hagyom,
4571  8,7 |               szívem, igen jól megismerem, hogy miként te az én kincsem
4572  8,7 |             letekintvén az udvarba látták, hogy a deáknak a szörnyű hidegtől
4573  8,7 |                     oly frissen-ropogósan, hogy soha még ehhez foghatót
4574  8,7 |                   reménységem, elhiszed-e, hogy meg tudom táncoltatni a
4575  8,7 |                    ifjút. A deák, hallván, hogy szólítják, hálát adott Istennek,
4576  8,7 |               Istennek, abban a hiszemben, hogy most már igazán bemehet;
4577  8,7 |                szörnyű nagy a hideg, mivel­hogy ez a csekély hó esett! Jól
4578  8,7 |                    hó esett! Jól tudom én, hogy Párizsban sokkalta nagyobb
4579  8,7 |                  idejönni vigasztalásodra, hogy meg ne bosszankodjál a várakozásban.~
4580  8,7 |                  Istenre kérlek, nyisd ki, hogy legalább odabent álldogálhassak
4581  8,7 |                neki: szedje a sátor­fáját, hogy annak utána visszajöhessek,
4582  8,7 |                    rakják meg jól a tüzet, hogy ha majd bent leszek, megmele­
4583  8,7 |                 mit annyiszor írtál nekem, hogy egész tested ég az irántam
4584  8,7 |            szerelemben; bizonyosra veszem, hogy csak tréfálsz. No most megyek;
4585  8,7 |                  fogai), mikor észrevette, hogy lóvá tették, többször is
4586  8,7 |                   másfelé kijuthatna-e; de hogy semmi módját nem látta,
4587  8,7 |                terveket forgatott fejében, hogy módját találja a bosszúnak,
4588  8,7 |                    annak előtte epekedett, hogy a hölggyel együtt lehessen.~
4589  8,7 |                 meglesz máskor; jól tudom, hogy asszonyomat ennél nagyobb
4590  8,7 |                   ember lévén meggondolta, hogy a fenyegetődzéssel csak
4591  8,7 |                   éltem meg, de jól tudom, hogy a hölgy nem tehet róla,
4592  8,7 |           szenvedett végig, rábízta magát, hogy meggyógyítsa. Az orvosok
4593  8,7 |                  sikerült annyira vinniök, hogy inai meggyógyultak, s ismét
4594  8,7 |                  idő múltán pedig történt, hogy a sors meghozta a kedvező
4595  8,7 |                kedvező alkalmat a deáknak, hogy kielégíthesse bosszúvágyát,
4596  8,7 |            asszonyán, s nem lelt rá módot, hogy megszabadítsa őt a szerelmese
4597  8,7 |                érzett bánkódástól, látván, hogy a deák a szokott módon őgyeleg
4598  8,7 |                ötlete támadt, mégpedig az, hogy asszonyának kedvesét bizonyosan
4599  8,7 |       kényszeríteni valamely varázslattal, hogy éppen úgy szeresse őt, mint
4600  8,7 |                 asszony nem gondolván meg, hogy ha a deák értene a varázslathoz,
4601  8,7 |                   és nyomban felelte neki, hogy tudja meg a deáktól, vajon
4602  8,7 |                     és szentül ígérje meg, hogy ennek fejében a hölgy megteszi
4603  8,7 |                      Mondd meg hölgyemnek, hogy emiatt ugyan ne legyen gondja,
4604  8,7 |                  még ha Indiában volna is, hogy bocsánatot kérjen azért,
4605  8,7 |                    azért, mit elkö­vetett; hogy pedig eme dologban mit kell
4606  8,7 |                    választ, s megegyeztek, hogy a Santa Lucia del Pratóban
4607  8,7 |               egymással, a hölgy feledvén, hogy szinte halálra juttatta
4608  8,7 |                 ekképpen:~- Madonna, igaz, hogy Párizsban egyebek között
4609  8,7 |              ellenére vagyon, megesküdtem, hogy soha, sem magamért, sem
4610  8,7 |                  szerelmem oly nagy erejű, hogy nem tudom, miképpen tagadhatnék
4611  8,7 |                jutnom. De figyelmeztetlek, hogy nehezebb dolog, miként talán
4612  8,7 |                   erősen ösztökél engemet, hogy nincs semmi, mit meg ne
4613  8,7 |                     a te dolgod az leszen, hogy új hold idején, az első
4614  8,7 |              kívánságodat; és jól vigyázz, hogy más nevet ne mondj az ő
4615  8,7 |          irgalomért esedezik; és tudd meg, hogy ím ez órától fogva soha
4616  8,7 |                     és máris úgy képzelte, hogy újra karjaiban tartja kedvesét,
4617  8,7 |               fürdeni. S most jut eszembe, hogy nem messzi a folyótól van
4618  8,7 |                  kikövezett pádimentomára, hogy onnan kémleljék elbitangolt
4619  8,7 |                megyek fel én, s reménylem, hogy ottan kifogástalanul végrehajtom
4620  8,7 |                   a kis tornyot, örömében, hogy az asszony elárulta néki
4621  8,7 |                   teljesül, és megismered, hogy jó szolgálatot tettem néked,
4622  8,7 |               ígéretedet.~A hölgy felelte, hogy ezt minden bizonnyal meg
4623  8,7 |              hazatért. A deák örvendezett, hogy terve sikerrel kecsegtette,
4624  8,7 |                hölgynek, s megüzente néki, hogy másnap éjjel késedelem nélkül
4625  8,7 |      tőszomszédságában volt ama toronynak, hogy tervét végrehajtsa. Másfelől
4626  8,7 |                azon meztelenül, s ő látta, hogy testének fehérsége megfényesíti
4627  8,7 |                   láttán gondolta magában, hogy hamar idő múltán mely csúfságra
4628  8,7 |            felágaskodott, és sarkantyúzta, hogy kibújjék rejtőző helyéből,
4629  8,7 |                   véle; s kevésben múlott, hogy erőt nem vett rajta a sajnálkozás
4630  8,7 |                    meggondolván elméjében, hogy kicsoda is ő, s miféle méltatlanság
4631  8,7 |                    mely olyannyira csípte, hogy semmiképpen nem volt ínyére),
4632  8,7 |                    miért is bosszankodván, hogy nem úgy történt a dolog,
4633  8,7 |                  magában ekképpen: „Félek, hogy ez éppolyan éjszakát akar
4634  8,7 |              övének, nem is szólván arról, hogy ez a hideg is egészen másnémű.”
4635  8,7 |                 egyszerre csak észrevette, hogy a lajtorja nincsen ott.
4636  8,7 |                     s nyilván megismervén, hogy ez bizonyosan a deáknak
4637  8,7 |                     kezdett jajveszékelni, hogy miért is bántotta meg azt,
4638  8,7 |                    azt, annak utána pedig, hogy miért bízott meg annyira
4639  8,7 |               holott tudnia kellett volna, hogy ellensége; és nagy jó ideig
4640  8,7 |                  firenzeiek, ha megtudják, hogy meztelenül leltek itten?!
4641  8,7 |                itten?! Meg fogják ismerni, hogy hamis volt a tisztességed,
4642  8,7 |                    nagy fájdalom fogta el, hogy már-már a mélységbe vetette
4643  8,7 |                    szolgálójáért, történt, hogy a deák, ki kevés ideig aludt
4644  8,7 |                  Rinieri, annyi szentigaz, hogy ha én gonosz éjszakát szereztem
4645  8,7 |             elkövetett csúfságot, meg azt, hogy ostobaságomban hittem szavaidnak;
4646  8,7 |               szavaidnak; valóságos csoda, hogy szememet ki nem sírtam.
4647  8,7 |                   adassad vissza ruháimat, hogy leszállhassak innét, és
4648  8,7 |                idején kisemmiztelek abból, hogy vélem töltsed amaz éjszakát,
4649  8,7 |                 lévén elégedjél meg azzal, hogy megbosszulhattad magadat,
4650  8,7 |                   megvett az Isten hidege, hogy legalább valami födél alá
4651  8,7 |                  emlékezel, holott tudtad, hogy én ott járkálok az udvarodban,
4652  8,7 |                támassza ide ő a lajtorját, hogy leszállj, próbálj őbenne
4653  8,7 |                érette. Miért nem szólítod, hogy siessen segítségedre? Kinek
4654  8,7 |                   egy is sok volt, s elég, hogy egyszer csúffá tettetek.
4655  8,7 |                    titokban azt szeretnéd, hogy nagylelkűen elengedjem a
4656  8,7 |                  vagy olyan fából faragva, hogy nálad a nagylelkűségnek
4657  8,7 |             akarlak, nem is szólván arról, hogy mindazt, mit véled művelek,
4658  8,7 |                  Hiszen kutyába se vetted, hogy halálba kergetsz egy derék
4659  8,7 |                űzni; és eszedre térítelek, hogy soha többé ilyen ostobaságra
4660  8,7 |                    a módját, s rávettelek, hogy oda felmásszál, te meg eszeld
4661  8,7 |                    meg eszeld ki a módját, hogy leszállj onnét, mint ahogy
4662  8,7 |                   ahogy értetted a módját, hogy csúfot űzzél belőlem.~Miközben
4663  8,7 |                  mikor a hölgy észrevette, hogy a deák elhallgatott, szólott
4664  8,7 |                 bűnömet oly nagyra tartod, hogy nem bírnak könyörületre
4665  8,7 |                  az egyetlen cselekedetem, hogy mostan bizalommal voltam
4666  8,7 |               nyitottam ama kívánságodnak, hogy ráébresszél engemet bűnöm­
4667  8,7 |            egyetemben, azt az egyet tudom, hogy ha másért nem, hát azért
4668  8,7 |               miképpen az volna szándokod, hogy oly gyalázatos halállal
4669  8,7 |                     ki örömét lelte benne, hogy ingerkedjék véle, felelt
4670  8,7 |                  bizalmaddal, hanem azért, hogy visszahódítsad azt, kit
4671  8,7 |                  az egyetlen alkalmas mód, hogy óhajtott bosszúmat tölthessem.
4672  8,7 |                  nem sok időbe telt volna, hogy valamelyikbe okvetlenül
4673  8,7 |                    nem azért választottam, hogy megkönnyítsem dolgodat,
4674  8,7 |       megkönnyítsem dolgodat, hanem azért, hogy minél előbb meg­szerezzem
4675  8,7 |                volna felőled, s olyképpen, hogy ha megtudtad volna (pedig
4676  8,7 |                ezerszer is kívántad volna, hogy bár soha ne jöttél volna
4677  8,7 |             Istenre (ki is adja meg nékem, hogy e rajtad vett bosszúmban
4678  8,7 |                   most a kezdetén vagyon), hogy oly dolgokat írtam volna
4679  8,7 |                kisült volna a szemed, csak hogy ne lássad magadat; annak
4680  8,7 |                    ne pirongasd a tengert, hogy a kicsiny patak megduzzasztotta.
4681  8,7 |                  szerelmedre, meg arra is, hogy az enyém légy; maradj csak,
4682  8,7 |                szakállok, s látjátok őket, hogy peckesen járnak és táncolnak
4683  8,7 |                    ezenfelül azt hiszitek, hogy különb lovaglók, s több
4684  8,7 |                meglett férfiak. Megvallom, hogy az ifjak tüzesebben kefélik
4685  8,7 |                     És jusst tartanak reá, hogy a nők imádják és dédelgessék
4686  8,7 |                dolgot. Ámbátor azt mondod, hogy szerelmedről senki más nem
4687  8,7 |          megcsúfoltál, hagyj másnak, mivel­hogy nálad sokkalta különb asszonyra
4688  8,7 |             megismert engemet, mint te. És hogy szememnek kívánsága felől
4689  8,7 |                   onnét, s szentül hiszem, hogy lelked, melyet az ördög
4690  8,7 |          zuhanásodat. De mivel azt hiszem, hogy eme nagy örömet nem fogod
4691  8,7 |                 nékem, csak annyit mondok, hogy ha a nap égetni kezd, jusson
4692  8,7 |                kétségbeesett hölgy látván, hogy a deák szavai kegyetlen
4693  8,7 |                nékem, s hozd ide ruháimat, hogy felöltözhessem, és engedj
4694  8,7 |                 elkacagta magát, s látván, hogy már jóval elmúlt reggeli
4695  8,7 |                   parancsolta szolgájának, hogy ne mozduljon onnét, hanem
4696  8,7 |                 minden erejével vigyázzon, hogy senki oda ne menjen, mígnem
4697  8,7 |          felbátorította, fölkelt fektéből, hogy leüljön, s odament a falnak
4698  8,7 |                    már le is mondott róla, hogy a deák visszajön a ruháival,
4699  8,7 |               fejére, mégpedig oly erővel, hogy nem csupán megpörkölte húsát,
4700  8,7 |                    oly kegyetlenül égette, hogy felriasztotta mély álmából.
4701  8,7 |                    amint kissé megmozdult, hogy mozgás közben egész megégett
4702  8,7 |                pedig oly igen fájt a feje, hogy úgy érezte, mintha meghasadna,
4703  8,7 |           pádimentoma pedig oly izzó volt, hogy sem állva, sem másképpen
4704  8,7 |                   oly kegyetlenül csípték, hogy minden csípésöket egy egy
4705  8,7 |               mindenképpen elszánta magát, hogy bármi történjék is véle,
4706  8,7 |                 oly igen eléktelenítették, hogy holott a múlt éjszakán testének
4707  8,7 |                   hölgye; kíváncsiságában, hogy mi lett véle, visszament
4708  8,7 |                kérlek az egy igaz Istenre, hogy jöjj fel ide, s mivel nékem
4709  8,7 |                kegyetlen az én gyötrelmem, hogy mindennél inkább kívánom
4710  8,7 |                 fel hozzám egy ital vizet, hogy megnedvesítsem szájamat,
4711  8,7 |                  Csak az fáj nékem nagyon, hogy a fagyosko­dásban szerzett
4712  8,7 |          vadállatoknál kegyetlenebb ember, hogy veheted lelkedre, hogy engemet
4713  8,7 |                     hogy veheted lelkedre, hogy engemet ekképpen meggyötörtél?
4714  8,7 |                vélem, mikor ideállítottál, hogy megsüljek a napon, s agyonmarjanak
4715  8,7 |                    Nos tehát, mivel látom, hogy szilárdan megállsz embertelen
4716  8,7 |             megindítani, elszánom magamat, hogy megadással fogadom a halált;
4717  8,7 |               megadással fogadom a halált; hogy Isten irgalmas legyen lelkemhez,
4718  8,7 |             lemondván minden reménységről, hogy megmenekedhetik a tüzes
4719  8,7 |               fájdalmairól nem is szólván, hogy eleped szomjúságában, miközben
4720  8,7 |                   parancsolta szolgájának, hogy hozza el a hölgy ruháit,
4721  8,7 |               tudom: ma reggel azt hittem, hogy ágyában lelem; hová tegnap
4722  8,7 |               téged is, hová őt juttattam, hogy éppen úgy megbüntesselek
4723  8,7 |                 néki eme ruhákat, s mondd, hogy menjen asszonyáért, ha kedve
4724  8,7 |               mondott, fölöttébb megijedt, hogy hátha megölték asszonyát,
4725  8,7 |                 indult; és kevéssel utóbb, hogy a deák eltávozott, odaérkezett
4726  8,7 |                szolgálómért, s intézd úgy, hogy feljöjjön ide hozzám.~Akkor
4727  8,7 |                   ugyan ki gondolta volna, hogy odafent vagy?~És fogta a
4728  8,7 |                  De a hölgy Istenre kérte, hogy hallgasson és segítsen néki
4729  8,7 |               minekutána a hölgy megtudta, hogy senki nem sejti, hol volt
4730  8,7 |               kérte őket Isten szerelmére, hogy soha senkinek eme dolgot
4731  8,7 |                szolgálónak, s mikor látta, hogy csontját törte, hasonlatosképpen
4732  8,7 |             fektette. Mikor a hölgy látta, hogy egyéb bajaira ráadásul még
4733  8,7 |                   mégpedig oly keservesen, hogy a béres sehogyan sem tudta
4734  8,7 |             fektette, s megegyeztek abban, hogy őt és a szolgálót éjszaka
4735  8,7 |             nővéreivel és mindenki mással, hogy eme dolog mind vele, mind
4736  8,7 |                  pedig, mikor hírét vette, hogy a szolgáló csontját törte,
4737  8,7 |                csontját törte, úgy érezte, hogy bosszúja teljes, és örömében
4738  8,7 |                    hölggyel, ki azt hitte, hogy deákból éppúgy csúfot űzhet,
4739  8,7 |                mivel nem gondolta meg jól, hogy azok, ha nem is valamennyien,
4740  8,8 |                 egyetértésben úgy intézi, ~hogy barátját ládába zárja, s
4741  8,8 |           történetét; de mivel úgy vélték, hogy legalább részben megérdemelte
4742  8,8 |                   a Királynő Fiammettának, hogy mondja el a magáét, ki is
4743  8,8 |                 hölgyeim, mivel úgy vélem, hogy kissé felzaklatott benneteket
4744  8,8 |               Melyből is megtanulhatjátok, hogy mindenki beérheti, ha szemét-szemért,
4745  8,8 |     méltatlanságért bosszút akar állani, s hogy nem szabad az igazságos
4746  8,8 |                       Tudnotok kell tehát, hogy miként régebben hallottam,
4747  8,8 |                együtt volt, s nyilvánvaló, hogy úgy szeretik egymást, mintha
4748  8,8 |                   felesége. Történt tehát, hogy Spinelloccio, ki sokat járt
4749  8,8 |          megbarátkozott Zeppa feleségével, hogy nemsokára levette azt lábáról;
4750  8,8 |                  mondotta neki az asszony, hogy nincs otthon; miért is Spinelloccio
4751  8,8 |             nagyteremben lelvén, s látván, hogy senki más nincs ottan, megölelte
4752  8,8 |                  rejtekében, s várakozott, hogy lássa, mi lesz a játéknak
4753  8,8 |            megháborodott. De meggondolván, hogy ha lármát csap, azért a
4754  8,8 |                    lesz, feltette magában, hogy emez dolog miatt bosszút
4755  8,8 |                  kielégíti lelkét anélkül, hogy a világ szájára kerülne;
4756  8,8 |                   fejtörés után úgy vélte, hogy meglelte ennek módját, tehát
4757  8,8 |                    abban foglalatoskodott, hogy rendbe szedje fejkendőjét,
4758  8,8 |                   el, ha pedig azt akarod, hogy megbocsássam néked, igyekezzél
4759  8,8 |            eszeljen ki valamilyen ürügyet, hogy elváljon tőlem, s idejöjjön
4760  8,8 |                     mivel megígérem néked, hogy egy ujjal sem nyúlok hozzá.~
4761  8,8 |                  nyúlok hozzá.~Az asszony, hogy urát megnyugtassa, megígérte,
4762  8,8 |                   megnyugtassa, megígérte, hogy megteszi, és ekképpen is
4763  8,8 |                  megígérte a menyecskének, hogy elmegy hozzá ebben az órában,
4764  8,8 |                    ablakhoz, és szólítsad, hogy jöjjön át, s ebédeljen velünk.~
4765  8,8 |            feleségével, de mikor hallotta, hogy férje nem ebédel otthon,
4766  8,8 |                   parancsolta feleségének, hogy menjen ki a konyhába, a
4767  8,8 |                   Mikor a menyecske látta, hogy magukra zárta az ajtót,
4768  8,8 |                    nem is tudja, rájöttem, hogy benne vetett bizalmamnak
4769  8,8 |                bizalmamnak az lett a vége, hogy az én feleségemmel éppúgy
4770  8,8 |                 eszem ágában sincs tűrnöm, hogy szárazon elvigye, biz’isten
4771  8,8 |                  isten úgy megtáncoltatom, hogy mind a ketten arról koldultok.~
4772  8,8 |                    koldultok.~A menyecske, hogy Zeppa égre-földre esküdözött,
4773  8,8 |                csak akkor, ha úgy intézed, hogy bármit művelünk is, én azért
4774  8,8 |                 oly nagy fájdalmat érzett, hogy azt hitte: belehal; s ha
4775  8,8 |                    de utóbb meggondol­ván, hogy ő kezdte a becstelenkedést,
4776  8,8 |                kezdte a becstelenkedést, s hogy Zeppa joggal tette meg ugyanazt,
4777  8,8 |                 ugyanazt, mit ő megtett, s hogy irányában emberségesen s
4778  8,8 |             viselkedett, feltette magában, hogy ennek utána még jobb barátja
4779  8,8 |              meglátta Zeppát, kiről tudta, hogy bizony ismeri bűnét, vagy
4780  8,8 |            meglátta férjét, s meggondolta, hogy az bizony hallott és tudott
4781  8,9 |                    miért is nem gondolnám, hogy miként Pampinea az imént
4782  8,9 |                 maga kereste; s úgy vélem, hogy nem rosszallást, hanem dicséretet
4783  8,9 |            mindennémű egyéb nagy pompában; hogy aztán miképpen munkálkodnak,
4784  8,9 |                 attól, ki éppen véle ment, hogy kicsoda ez meg ez az ember,
4785  8,9 |                     Mivel tehát úgy vélte, hogy ezek mindenki másnál kevesebbet
4786  8,9 |                  mindenkitől azt hallotta, hogy ezek bizony szegény emberek
4787  8,9 |               festők, szeget ütött fejébe, hogy szegény ember létökre hogyan
4788  8,9 |             agyafúrt fickók, fejébe vette, hogy bizonyára roppant jövedelmeik
4789  8,9 |               ebédre, s e révén úgy vélte, hogy bizalmasan szólhat vele,
4790  8,9 |         csodálkozik rajta és Buffalmaccón, hogy szegény ember létökre ily
4791  8,9 |                  hallatára mindjárt látta, hogy eme kérdése méltó egyéb
4792  8,9 |              nevetett, s feltette magában, hogy butaságához illendő feleletet
4793  8,9 |                  nem szívesen mondanám el, hogy mi ennek útja-módja, de
4794  8,9 |               mivel barátom vagy és tudom, hogy senkinek el nem árulod.
4795  8,9 |                    árulod. Az bizony igaz, hogy én meg a cimborám csakugyan
4796  8,9 |                 szeret­ném, ha azt hinnéd, hogy lopni járunk; mi kalandozni
4797  8,9 |           szükségleteinkre telik, anélkül, hogy bárkit is megkárosítanánk,
4798  8,9 |              mondaná meg neki, esküdözvén, hogy biz’ isten soha senkinek
4799  8,9 |                  oly igen megbízom benned, hogy semmi kívánságodat meg nem
4800  8,9 |                   a montesonei feszületre, hogy ígéretedhez híven soha senkinek
4801  8,9 |                    égre-földre esküdözött, hogy nem mondja el.~- Akkor hát,
4802  8,9 |              felelte Bruno -, tudnod kell, hogy nem nagy ideje még élt ebben
4803  8,9 |           tanítványát, kiknek parancsolta, hogy emez nemes uraknak, kik
4804  8,9 |                 viselkedése, elhatározták, hogy itten örökre megtelepednek,
4805  8,9 |                 egyaránt, csak azt nézték, hogy magokszőrű emberek legyenek.
4806  8,9 |                  vagyunk. És mondom néked, hogy valahányszor egybegyülekezünk,
4807  8,9 |           férfiakat, mind nőket, aszerint, hogy a társaság minden tagjának
4808  8,9 |                doktondikám, ha azt hinnéd, hogy ebben az öltözetben, vagy
4809  8,9 |                    idehozták. És tudd meg, hogy eme szobák valóságos paradicsomkertek,
4810  8,9 |                  már magad is képzelheted, hogy e nők, miközben mi a szövőszékükön
4811  8,9 |                    a bordaszerszámot, csak hogy a posztó minél sűrűbb legyen;
4812  8,9 |              annyira elbolondítottuk őket, hogy bizony rajtunk kívül másra
4813  8,9 |                 lézengenünk, meggondolván, hogy két ily gyönyörű királyné
4814  8,9 |           szeretőnk; nem is szólván arról, hogy ha egy vagy kétezer forintot
4815  8,9 |                  abban külön­bözünk tőlük, hogy azok soha nem adják vissza,
4816  8,9 |                talán nem terjedt azon túl, hogy a gyermekeket az ótvartól
4817  8,9 |                nagy sóvárgás támadt benne, hogy bevegyék ama társaságba,
4818  8,9 |                   bevegyék ama társaságba, hogy jobban már valami sokkalta
4819  8,9 |                 Miért is felelte Brunónak, hogy valóban nem csoda, ha ily
4820  8,9 |             szívességet tett már Brunónak, hogy nagyobb bizakodással terjesztheti
4821  8,9 |                  nagy és oly állandó volt, hogy úgy lát­szott: a mester
4822  8,9 |                 felett pedig éjjeliedényt, hogy azok, kiknek az orvos tanácsára
4823  8,9 |                   mester:~- Mit jelent az, hogy Pökhendikéjét? Én nem értem
4824  8,9 |              csodálkozom, mivel jól tudom, hogy Kipók-Rátesz meg a Zabicérna
4825  8,9 |                  Talán azt akarod mondani, hogy Hippokrates meg Avicenna.~
4826  8,9 |                  némber! Annyit mondhatok, hogy elfeledtetne veled minden
4827  8,9 |                  ekképpen tartotta szóval, hogy annál jobban feltüzelje,
4828  8,9 |                jobban feltüzelje, történt, hogy egy este kedve kerekedett
4829  8,9 |                     Doktor uram úgy vélte, hogy már eléggé meghódította
4830  8,9 |      szívességeivel, miért is elhatározta, hogy felfedi előtte szíve vágyát;
4831  8,9 |                     Isten a megmondhatója, hogy nincs ember a világon, kiért
4832  8,9 |               éretted; és ha azt mondanád, hogy kutyagoljak innét Peretolába,
4833  8,9 |                  vágyakozás támadt bennem, hogy abba bejussak; bizony senki
4834  8,9 |             Krisztus szent testére mondom, hogy tíz nagy fene bolognai garast
4835  8,9 |             engemet, mit kell cselekednem, hogy oda bejuthassak, s magad
4836  8,9 |                  mozgass meg minden követ, hogy bevegyenek; és bizony mondom
4837  8,9 |             rettentő nevethetnékje támadt, hogy majd megpukkadt, mégis türtőztette
4838  8,9 |                   kérlek, intézkedjél úgy, hogy bejussak; és ha bejuttatsz,
4839  8,9 |                mint már eleddig annyiszor, hogy a mester hülye; szólott
4840  8,9 |                 oly nagy okosság fűszerez, hogy még a szenteskedő asszonyságokat
4841  8,9 |               látlak. És azt is megmondom, hogy ha másért nem szeretnélek,
4842  8,9 |                    és törhetetlen hitedre, hogy titokban tartod a dolgot,
4843  8,9 |                 megmutatom néked a módját, hogy mit kell cselekedned, és
4844  8,9 |         cselekedned, és bizonyosra veszem, hogy sikerülni is fog, mivelhogy
4845  8,9 |                  Csak mondd bátran, látom, hogy nem ismersz jól engemet,
4846  8,9 |                   hatóságának bírája volt, hogy el ne mondta volna nekem,
4847  8,9 |                  ismert. És bebizonyítsam, hogy igazat mondok? Én voltam
4848  8,9 |                    ember, kinek megmondta, hogy meg akarja kérni Bergamina
4849  8,9 |              felvételnél, s úgy intézheti, hogy felvegyék azt, akit akar;
4850  8,9 |                    miért is úgy vélekedem, hogy te minden erődből igyekezzél
4851  8,9 |              tisztességgel. Olyan ember ő, hogy ha meglátja, mely bölcs
4852  8,9 |                  vélem, én könnyen elérem, hogy mindig meg fog látogatni,
4853  8,9 |           látogatni, mivel annyi az eszem, hogy jutna belőle akár egy egész
4854  8,9 |               Buffalmacco, alig várta már, hogy megtehesse azt, mit Oktondi
4855  8,9 |                    jó falatok, olyannyira, hogy nem tágítottak mellőle,
4856  8,9 |               voltak, s egyre mondogatták, hogy másnak a kedvéért ezt ugyan
4857  8,9 |               bírom visszatartani magamat, hogy úgy fejbe ne kólintsalak,
4858  8,9 |                  úgy fejbe ne kólintsalak, hogy az orrod a sarkadat verje,
4859  8,9 |                     s esküvel bizonygatta, hogy máshonnan tudta meg a dolgot;
4860  8,9 |              Mesterem, nyilván megtetszik, hogy Bolognában jártál, s hogy
4861  8,9 |                  hogy Bolognában jártál, s hogy mind e városig csukva hoztad
4862  8,9 |                    ezenfelül mondom néked, hogy te bizonyára nem csütörtökön
4863  8,9 |                mivel Bruno mondotta nékem, hogy Bolognában az orvostudományokat
4864  8,9 |     orvostudományokat tanultad, úgy vélem, hogy ott tanultad meg az embernyúzás
4865  8,9 |                   észre oly hamar, mint ő, hogy mit érek én; de legalább
4866  8,9 |                   mikor azt mondtad nékem, hogy Buffalmacco örömét leli
4867  8,9 |                    okos emberekben. Látod, hogy igazam volt?~Felelte Bruno:~-
4868  8,9 |            okosságommal. Azt is elmon­dom, hogy ha csak a számat kinyitottam,
4869  8,9 |                    mindenáron azt akarták, hogy ott maradjak; s oly igen
4870  8,9 |          marasztaltak, s oly igen akarták, hogy mind a deákokat én oktassam
4871  8,9 |               akartam, mivel elhatároztam, hogy idejövök öröklött nagy vagyonomba,
4872  8,9 |                  mindenképpen nyélbe ütöm, hogy felvegyenek társaságunkba.~
4873  8,9 |                    ugratták, s megígérték, hogy neki majd Árnyék-Székhelyi
4874  8,9 |                    És azt is megmondhatom, hogy ha körüljár, bizony árad
4875  8,9 |               azért nem is nagy ideje még, hogy itt ment el a kapu előtt
4876  8,9 |                  előtt valamelyik éjszaka, hogy lábvizet vegyen az Arnóban,
4877  8,9 |                     miért is kijelentette, hogy eme hölgy jó lesz néki.
4878  8,9 |                hírül hozták néki a festők, hogy felvették a társaságba.
4879  8,9 |               lenned. Módját kell ejtened, hogy ma este első álom idején
4880  8,9 |                    ruhádat öltsed magadra, hogy mindjárt első alkalommal
4881  8,9 |                  érted az, kit mi küldünk. Hogy pedig minden dologban megoktassunk,
4882  8,9 |             szarvas, nem éppen vadállat, s hogy megrémítsen, ott a térségen
4883  8,9 |            ugrándozás közben; de ha látja, hogy nem ijedsz meg, szelíden
4884  8,9 |                     de már most megmondom, hogy ha Istenre vagy a szentekre
4885  8,9 |                    nem bizakodol magadban, hogy nagyon bátor leszel, ne
4886  8,9 |                 valamely éjszakán történt, hogy mivel egyik efféle leányzó
4887  8,9 |                     mígnem ráfanya­lodott, hogy velünk jöjjön. Máskor meg
4888  8,9 |              jöjjön. Máskor meg emlékszem, hogy midőn senki más nem volt
4889  8,9 |                 kemény legény vagyok én. S hogy előkelő méltósággal menjek
4890  8,9 |              társaság, mikor megpillant, s hogy hamar idő múltán kapitánnyá
4891  8,9 |                  leszek. Majd meglátjátok, hogy ha én egyszer ott leszek,
4892  8,9 |                  oly igen belém szeretett, hogy mártott lovaggá kíván tenni;
4893  8,9 |                 tégy bennünket, olyképpen, hogy nem jössz el, vagy nem leszel
4894  8,9 |                    elváltoztatta formáját, hogy valósággal medvének látszott,
4895  8,9 |            medvének látszott, s csak éppen hogy a maskarájának ördög-pofája
4896  8,9 |                   pedig ugyancsak odament, hogy lássa, miképpen sikerül
4897  8,9 |                    Mikor pedig észrevette, hogy doktor uram ott van, elkezdett
4898  8,9 |                   ösztökélte a vágyakozás, hogy megláthassa ama csodákat,
4899  8,9 |                   Végezetül is félelmében, hogy baja esik, ha nem ül rá,
4900  8,9 |        Árnyék-Székhelyi grófnét ürítették, hogy földjeiket megtrágyázzák
4901  8,9 |                    messze lesben állottak, hogy lássák, mit művel a bedagasztott
4902  8,9 |              termett Bruno és Buffalmacco, hogy hallják, miképpen fogadja
4903  8,9 |                  meg tudnék elégíteni, nem hogy téged! Hej, bár belefojtottak
4904  8,9 |                mindent úgy megtisztogatni, hogy ne bűzlött volna. Mikor
4905  8,9 |                   Mikor az orvos hallotta, hogy látogatására jönnek, elébök
4906  8,9 |                    mi több, kérjük Istent, hogy addig verjen mind a két
4907  8,9 |                   mivel nem rajtad múlott, hogy agyon nem vertek bennünket,
4908  8,9 |                éjjel annyi verést kaptunk, hogy felényivel el lehetett volna
4909  8,9 |                   veszedelemben forogtunk, hogy kivetnek bennünket a társaságból,
4910  8,9 |             elmesélni viszontagságait, meg hogy miképpen s hová hajították.
4911  8,9 |            kiáltott fel Buffalmacco -, még hogy nem gondoltál rájok! De
4912  8,9 |                  az, kit érted küldöttünk, hogy úgy reszkettél, mint a nyárfalevél,
4913  8,9 |          könyörögni, s Istenre kérte őket, hogy ne gyalázzák meg; s a tőle
4914  8,9 |         fürösztötte őket, most félelmében, hogy gyalázatát világgá kürtölik,
4915  8,10|                    neki~Mondanom sem kell, hogy a Királynő novellájának
4916  8,10|             bevégződött, Dioneo, ki tudta, hogy rajta a sor, szólott ekképpen:~-
4917  8,10|               Bájos hölgyeim, nyilvánvaló, hogy a fortélyosság annál jobban
4918  8,10|                melyeknek kikötőjük vagyon, hogy mind a kereskedők, kik oda
4919  8,10|                  pedig egyetlen céljok az, hogy a férfiakat nem is megkopasszák,
4920  8,10|                   nagy ideje még, történt, hogy odaérkezett bizonyos firenzei
4921  8,10|                  egy legény volt, történt, hogy egy afféle széplány, ki
4922  8,10|             észrevette, abban a hiszemben, hogy előkelő hölgy, s ő a szépsé­
4923  8,10|            meghódította, feltette magában, hogy fölöttébb vigyázatosan intézi
4924  8,10|      pillantásaival, maga is úgy mutatván, hogy epekedik az ifjúért, nagy
4925  8,10|                  úgy megejtette asszonyát, hogy az már sem éjjel, sem nappal
4926  8,10|                   is legforróbb kívánsága, hogy mikor az ifjúnak kedve tartja,
4927  8,10|                   megüzente Salabaettónak, hogy melyik fürdőben várjon reá
4928  8,10|              pontosan odament, s megtudta, hogy a hölgy a fürdőházat lefoglalta;
4929  8,10|                     És nem sok időbe telt, hogy két más rableánnyal maga
4930  8,10|                  Ottan pedig nem engedvén, hogy más hozzányúljon, mosusz -
4931  8,10|                     Salabaetto úgy érezte, hogy a Paradicsomban vagyon,
4932  8,10|                  óra, s alig győzte várni, hogy a rableányok eltakarodjanak,
4933  8,10|                   tónak, ki szentül hitte, hogy a hölgy eleped az iránta
4934  8,10|                   mikor a hölgy úgy vélte, hogy itt az ideje felkelniök,
4935  8,10|                    a szent meggyőződésben, hogy a hölgy úgy szereti őt,
4936  8,10|              vélekedést támasztotta benne, hogy ez bizonyára előkelő és
4937  8,10|                hitte el; s ha el is hitte, hogy egy két embert bolonddá
4938  8,10|                 kincséért sem hitte volna, hogy ez még véle is megesik.
4939  8,10|            kereskedők járogatni szoktak. S hogy egyszer és másszor együtt
4940  8,10|                volt emez leánnyal, anélkül hogy egy fillérjébe is került
4941  8,10|             hálójába bonyolódott, történt, hogy nagy nyereséggel eladta
4942  8,10|             szerelmet muta­tott irányában, hogy az ifjú úgy érezte: ott
4943  8,10|             semmiképpen nem tudta rávenni, hogy tőle akár egy garas érőt
4944  8,10|                 feltüzelte az ifjút azzal, hogy tüzesnek és bőkezűnek mutatta
4945  8,10|               kaptam, melyben bátyám írja, hogy adjam el vagy vessem zálogba
4946  8,10|                 két hetem, módját ejteném, hogy megkapjam valakitől, ki
4947  8,10|           elhomályosította, szentül hitte, hogy igazak ama könnyek, a szavak
4948  8,10|                 ugyan bizonyos vagy benne, hogy mához két hétre meg tudod
4949  8,10|                    a hölgy -, jól ismerem, hogy irántam való szerelmed igaz
4950  8,10|           tökéletes, mivel meg sem vártad, hogy amaz nagy summa pénzt kérjem
4951  8,10|              hálával fogok emlékezni arra, hogy néked köszönhetem bátyám
4952  8,10|                 fogadom el, meg­gondolván, hogy kereskedő vagy, a kereskedőknek
4953  8,10|           szorongat, s erős a reménységem, hogy hamarosan vissza­adhatom,
4954  8,10|             megszerezni, úgy teremtem elő, hogy mind emez holmimat zálogba
4955  8,10|                   véle maradt éjszakára, s hogy megmutassa iránta való kész
4956  8,10|                valamely ürügy, olyannyira, hogy hétszer is el kellett mennie
4957  8,10|              ostobaságát, és meggondolván, hogy akármivel vádolja is azt
4958  8,10|             dologban, másfelől pedig félt, hogy kicsúfolják, mégpedig méltán
4959  8,10|                    után kapta a leveleket, hogy a pénzen vásároljon váltót,
4960  8,10|                   nekik, feltette magában, hogy elutazik onnét, nehogy meghagyásokat
4961  8,10|              segítségét és tanácsát kérte, hogy miképpen élhetne meg itten,
4962  8,10|                   itten, mivel erősködött, hogy esze ágában sincs visszatérnie
4963  8,10|            behordatta a raktárba, mondván, hogy mindaddig ezeket nem kívánja
4964  8,10|               neszét vette, s meghallotta, hogy az, mit mostan magával hozott,
4965  8,10|                 Salabaettónak az ötszázat, hogy kicsalja tőle az ötezernek
4966  8,10|                    a szívemet is kitépném, hogy néked adjam, ha tudnám,
4967  8,10|                    néked adjam, ha tudnám, hogy örömödre vagyon; de hadd
4968  8,10|                érzek, oly nagy, oly forró, hogy eladtam birtokaim java részét,
4969  8,10|               közeledben, mivel úgy érzem, hogy nincs szerelmes ember, ki
4970  8,10|                   kimondhatatlanul örülök, hogy ama szándokkal tértél vissza,
4971  8,10|                   pedjél, mivel reménylem, hogy még sok boldog időt tölthetek
4972  8,10|               kívánom magam előtted azért, hogy amaz időben, midőn innét
4973  8,10|                  ezenfelül pedig azért is, hogy nem adtam meg pénzedet a
4974  8,10|             szabott időre. De tudnod kell, hogy akkoriban szörnyű nagy fájdalomban
4975  8,10|                   utána pedig tudnod kell, hogy fölöttébb keserves dolog
4976  8,10|               forintot felhajszolni, mivel­hogy az emberek reggeltől estig
4977  8,10|               nincs más választásunk, mint hogy magunk is hazudjunk másoknak;
4978  8,10|                  nem pedig holmi aljasság, hogy nem adtam meg pénzedet;
4979  8,10|           megszámlálván a pénzt, s látván, hogy csakugyan ötszáz, eltette,
4980  8,10|             ekképpen:~- Madonna, elhiszem, hogy igazat beszélsz, és ezzel
4981  8,10|       kötelezettségednek; és mondom néked, hogy ezért meg irántad való szerelmemért
4982  8,10|                  nem ismernek még annyira, hogy olyasvalakit találnék, ki
4983  8,10|                   eseten, mivel azt hitte, hogy ekképpen mindent elveszít;
4984  8,10|                törte a fejét, mit tehetne, hogy az áru ne kerüljön Monacóba;
4985  8,10|               neked; csakhogy nincs. Igaz, hogy van itt valaki, ki a múltkor
4986  8,10|             hajlandó kölcsönözni reá, csak hogy rajtad segítsek; de milyen
4987  8,10|                   segítséget, s már tudta, hogy ő maga akarja kölcsönadni
4988  8,10|                annak utána pedig mondotta, hogy az uzsorakamat ugyan nem
4989  8,10|                 nem riasztja vissza, mivel­hogy a szükség szorongatja; annak
4990  8,10|                annak utána pedig mondotta, hogy biztosítékul adja amaz árut,
4991  8,10|                    magánál akarja tartani, hogy megmutathassa portékáját,
4992  8,10|                    kívánják, meg azért is, hogy senki ne férhessen hozzá,
4993  8,10|                     Mondotta erre a hölgy, hogy ez okos beszéd, a biztosíték
4994  8,10|              hónapot várakozott, és látta, hogy csak nem jön, az alkusszal
4995  8,10|                 vannak olajjal, és látták, hogy bizony tengervíz vagyon
4996  8,10|            kioldozták a bálákat, s látták, hogy csak kettőben van gyapjú,
4997  8,10|                     Most látta Jancofiore, hogy lóvá tették, és sokáig siratta
4998  8,10|             száradt a csúfság, észbevette, hogy „ma nekem, holnap neked.”~ ~
4999  8,10|                     Lauretta meggondolván, hogy elérkezett ama megszabott
5000  8,10|                 benned, de annyi bizonyos, hogy szép Királynőt nyerünk;