Nap,  Novella

5001  8,10|                   nyerünk; intézd hát úgy, hogy cselekedeteid szépségedhez
5002  8,10|                  Emilia nem annyira azért, hogy Királynő lett, mint inkább
5003  8,10|                  hölgyeim, nyilván látjuk, hogy az ökrök, minek utána a
5004  8,10|                    erdőben; azt is látjuk, hogy amaz kertek, melyekben sokféle
5005  8,10|                    annak okáért úgy vélem, hogy meggondolván, mely sok napokon
5006  8,10|                 leszen új erőt gyűjtenünk, hogy a jármot újfent magunkra
5007  8,10|               szorítani, hanem azt akarom, hogy ki-ki oly tárgyban mondjon
5008  8,10|              vagyon, mivel szentül hiszem, hogy amaz különb-különb tárgyak,
5009  8,10|                    parancsolta Pamfilónak, hogy azokon kívül, melyeket többen
5010  8,10|                  vígság, Ámor, olyan nagy,~Hogy boldog, aki lángjaiba hamvad!~
5011  8,10|             olyannak.~Ki fogja fel, mi az, hogy két karomban~Tarthattam
5012  8,10|                     Akit ölelni vágytam,~S hogy arcomat pihentethettem ottan,~
5013  8,10|                    midőn a Királynő látta, hogy Pamfilo éneke bevégződött,
5014  8,10|                    lepihenni, parancsolta, hogy ki-ki nyugovóra térjen.~
5015  9   |                ahogy abba beértek, látták, hogy a vadállatok, őzek, szarvasok
5016  9   |                   valamennyien úgy vélték, hogy jó lesz visszatérni. Mind
5017  9   |             mondhatott volna egyebet, mint hogy „bizony nem veszen erőt
5018  9   |          egybegyülekezett a rendes helyen, hogy novellákat mondjanak; hol
5019  9   |            Filoménára pillantván mondotta, hogy kezdje meg a mai nap novelláinak
5020  9,1 |               miért is az egyiket ráveszi, hogy halott gyanánt ~feküdjön
5021  9,1 |                    sírba, a másikat pedig, hogy ezt az élőhalottat vigye
5022  9,1 |                 fölöttébb kedvemre vagyon, hogy én fussam az első kört a
5023  9,1 |                   végezek, nem kételkedem, hogy azok, kik utánam következnek,
5024  9,1 |                hanem arra is ráviszi őket, hogy halottak gyanánt lemenjenek
5025  9,1 |                    módját egy derék hölgy, hogy lerázzon nyakáról két férfiút,
5026  9,1 |             ostromolták.~ ~Elmondom tehát, hogy Pistoia városában élt valamikor
5027  9,1 |           halálosan beleszeretett, anélkül hogy egymásnak szerelméről tudtak
5028  9,1 |              mindegyik abban mesterkedett, hogy megnyerje a hölgynek szerelmét.
5029  9,1 |                    de sehogyan sem tudott, hogy alkalmatlankodásuktól megszabaduljon,
5030  9,1 |                 terve támadt, mégpedig az, hogy kér tőlük valami szolgálatot,
5031  9,1 |                   oka vagy ürügye lesz rá, hogy ne hallgassa meg többé üzeneteiket.
5032  9,1 |                    utálatos egy pofa volt, hogy ki nem ismerte, s először
5033  9,1 |                mellett; a hölgy úgy vélte, hogy ez kedvező alkalmat ad néki
5034  9,1 |               márpedig eszem ágában sincs, hogy szerelmes hajlandósággal
5035  9,1 |            hajlandósággal legyek hozzájok; hogy pedig lerázzam őket nyakamról,
5036  9,1 |                  halljad, mi módon. Tudod, hogy ma reggel eltemették a ferences
5037  9,1 |             Madonna Francesca üzeni néked, hogy itt az idő, midőn megnyerheted
5038  9,1 |                    szolgálatot kéri tőled, hogy ne terheltessél ma este
5039  9,1 |                     egy hang nélkül tűrni, hogy elvigyenek az ő házába;
5040  9,1 |                bízd rá.” És ha azt mondja, hogy megteszi, rendben vagyon,
5041  9,1 |               vagyon, ha pedig azt mondja, hogy nem hajlandó megtenni, akkor
5042  9,1 |                   mondd meg néki nevemben, hogy többé ne merjen szemem elé
5043  9,1 |                   Madonna Francesca üzeni, hogy mindenben hajlandó kedvedet
5044  9,1 |                   pedig mindegyik felelte, hogy a hölgynek kedvéért nemhogy
5045  9,1 |                  csakugyan oly bolondok-e, hogy megcselekszik.~Midőn tehát
5046  9,1 |            vetkőzött, s elindult hazulról, hogy elmenjen lefeküdni Scannadio
5047  9,1 |                   emez hölgynek atyjafiai, hogy szeretem, s nem gondolnak-e
5048  9,1 |                neki emez gondolatot azért, hogy megöljenek engem a sírban!
5049  9,1 |                 renkedett: „De tegyük fel, hogy egyik sem igaz, és hogy
5050  9,1 |                    hogy egyik sem igaz, és hogy csakugyan a házába fognak
5051  9,1 |              szükségök Scannadio tetemére, hogy karjaikban tartsák, vagy
5052  9,1 |                    inkább azt kell hinnem, hogy meg akarják valamiképpen
5053  9,1 |             valamivel. Azt mondja a hölgy, hogy meg se mukkanjak, akármit
5054  9,1 |                    később majd azt mondja, hogy megszegtem parancsát, és
5055  9,1 |                 tépelődvén már abban volt, hogy hazatér; de nagy szerelme
5056  9,1 |         okoskodásokkal, s oly nagy erővel, hogy egyszerre csak ott volt
5057  9,1 |                   eszébe jutott egyszerre, hogy ki is volt ez, továbbá,
5058  9,1 |                    ki is volt ez, továbbá, hogy amint hallotta, mi minden
5059  9,1 |                 pillanatban azt hitte már, hogy Scannadio felkel és ottan
5060  9,1 |                  szerelme erőt adott néki, hogy mind ezeket, mind egyéb
5061  9,1 |             közeledett, elindult hazulról, hogy véghezvigye azt, mit hölgye
5062  9,1 |               dolgok megfordultak fejében, hogy ugyan mi is történhetik
5063  9,1 |                 történhetik vele; például, hogy Scannadio tetemével vállán
5064  9,1 |             Alessandro, mikor észre­vette, hogy nyitják a sírt, akármennyire
5065  9,1 |             belépett, s abban a hiszemben, hogy Scannadio tetemét veszi
5066  9,1 |                 pedig oly koromsötét volt, hogy azt sem látta, hová lép.
5067  9,1 |                lójával az ablakban állott, hogy lássa, vajon hozza-e Rinuccio
5068  9,1 |          Alessandrót, s már fente a fogát, hogy mind a kettőt elzavarja,
5069  9,1 |                 kettőt elzavarja, történt, hogy a Tanács poroszlói, kik
5070  9,1 |               nesztelenül lesben állottak, hogy kézre kerítsenek valamely
5071  9,1 |              nyomban elővették lámpásukat, hogy megnézzék, mi dolguk vagyon
5072  9,1 |                  elővettek, tisztán látta, hogy Rinuccio a hátán hozza Alessandrót,
5073  9,1 |               hasonlatosképpen észrevette, hogy Alessandrón rajta vannak
5074  9,1 |              hahotára fakadt, mikor látta, hogy Alessandro a földre pottyan,
5075  9,1 |               végén, hálát adott Istennek, hogy megszabadította ezeknek
5076  9,1 |          szolgálójával együtt mondogatván, hogy ezek ketten bizonnyal igen
5077  9,1 |                    tódzván keresni kezdte, hogy végére járjon feladatának;
5078  9,1 |                találta, abban a hiszemben, hogy a poroszlók elvitték onnét,
5079  9,1 |                   ostobák azt rebesgették, hogy az ördögök vitték el. Mindazonáltal
5080  9,1 |                  megjelentette a hölgynek, hogy mit cselekedtek, s közben
5081  9,1 |              ekképpen mentegetvén magokat, hogy nem hajtották végre teljesen
5082  9,1 |                 kereken azt felelte nékik, hogy bizony semmit nem tesz kedvökre,
5083  9,2 |               sebtiben fölkel a sötétben, ~hogy az ágyban kapja szerelmesével
5084  9,2 |                fejére, abban a hiszemben, ~hogy az apácafőkötőt teszi fel;
5085  9,2 |                       Tudnotok kell tehát, hogy van Lombardiában valamely
5086  9,2 |                   szerelmökben. Végezetül, hogy mindket­ten oly igen sóvárogtak
5087  9,2 |                    az ifjú módját ejtette, hogy nagy titokban bejutott az
5088  9,2 |              désöket, történt egy éjjelen, hogy az ifjút meglátta a kolostornak
5089  9,2 |                 előbb olyképpen tervezték, hogy bevádolják a fejedelem­asszonynál,
5090  9,2 |            elhatározták: majd úgy intézik, hogy a fejedelemasszony rajtakapja
5091  9,2 |           rajtakapja az apácát az ifjúval, hogy ne legyen módjában letagadni
5092  9,2 |                virrasztást és az őrködést, hogy az apácát rajtacsípjék.
5093  9,2 |               rajtacsípjék. Történt pedig, hogy mivel Isabetta erre nem
5094  9,2 |                gyorsan, mivel észrevettük, hogy egy ifjú vagyon Isabetta
5095  9,2 |                hallatára tehát attól félt, hogy az apácák nagy sietségök­
5096  9,2 |         addig-addig döngetik majd ajtaját, hogy megnyílik, annak okáért
5097  9,2 |             sötétben; s abban a hiszemben, hogy ama bizonyos rán­cokba hajtogatott
5098  9,2 |                 fel; s oly igen kapkodott, hogy a főkötő helyett nagy vigyázat­
5099  9,2 |                 tüzesen és mohón kívánták, hogy Isabettát tetten érjék,
5100  9,2 |                    Isabettát tetten érjék, hogy észre sem vették, mi van
5101  9,2 |                  vége, s feltette magában, hogy ha kedvesének valami baja
5102  9,2 |                    soha össze nem szidtak, hogy így meg úgy, ocsmány és
5103  9,2 |                  többiekben maga iránt: de hogy a fejedelemasszony egyre
5104  9,2 |            fejedelem­asszony meggondolván, hogy maga is éppen ebben bűnös,
5105  9,2 |                    bűnös, fontolóra vette, hogy valamennyien látták, és
5106  9,2 |                   ama tanulságot vonta le, hogy nincs mód védekezni a testnek
5107  9,2 |               ösztökéi ellen, és mondotta, hogy ki-ki szerezzen magá­nak
5108  9,3 |                   elhiteti Calandrinóval, ~hogy teherbe esett: miért is
5109  9,3 |         valamennyien hálát adtak Istennek, hogy az ifjú apáca szerencsésen
5110  9,3 |                 parancsolta Filostratónak, hogy folytassa a sort; ki is
5111  9,3 |                  elmondom: hogyan történt, hogy Calandrinónak valamely nénikéje
5112  9,3 |              Calandrino mondogatni kezdte, hogy birtokot kíván vásárolni;
5113  9,3 |                 mondogatták is több ízben, hogy legokosabban tenné, ha elmulatná
5114  9,3 |                    velök a pénzt, ahelyett hogy földbirtok vásárlásában
5115  9,3 |                   arra sem tudták rávenni, hogy legalább egyszer meghívta
5116  9,3 |                    miképpen ejtsék módját, hogy Calandrino költségén zsíros
5117  9,3 |                   Calandrino felelte neki, hogy adjon Isten jó napot meg
5118  9,3 |                volt onnét, mikor meglátta, hogy elvált Nellótól, elébe ment
5119  9,3 |                   az imént mondotta Nello, hogy mintha egészen megváltoztam
5120  9,3 |                   Buffalmacco:~- De bizony hogy van valami bajod, mégpedig
5121  9,3 |               Calandrino máris úgy érezte, hogy láza van. S íme akkor csatlakozott
5122  9,3 |                Calandrino, mikor hallotta, hogy mind a három egyformán beszél,
5123  9,3 |                  szentül bizonyosra vette, hogy beteg; és egészen megháborodván,
5124  9,3 |               Felelte Bruno:~- Javallanám, hogy menj haza és feküdj ágyba,
5125  9,3 |                   mondd meg Calandrinónak, hogy takaróddzék be jó melegen,
5126  9,3 |                     és nem sok időbe telt, hogy a mester is odaérkezett
5127  9,3 |                néked egyéb bajod, mint az, hogy teherbe estél.~Calandrino
5128  9,3 |              felkelnék, s úgy eldöngetném, hogy egyetlen csontja nem maradna
5129  9,3 |                 kellett volna megengednem, hogy rám másszon; de annyi szent,
5130  9,3 |                    nevethet­nékjök támadt, hogy szinte megpukkadtak, de
5131  9,3 |             cimborádnak öt líra aprópénzt, hogy mind megvásárolja, és küldd
5132  9,3 |               három pár kappanra, s kérte, hogy a kedvéért vállalja a fáradságot.
5133  9,3 |          Buffalmacco és Nello örvendezett, hogy sikerült fortélyosan kifogniuk
5134  9,4 |              utánaszalad, s azt kiabálja, ~hogy amaz kirabolta őt, mire
5135  9,4 |                bizony hiába fáradoz­nának, hogy féket vessenek nyelvökre;
5136  9,4 |                  ostobaságán, kinek ahhoz, hogy meggyógyuljon oly nyavalyából,
5137  9,4 |                    szüksége nem volt arra, hogy mindenek füle hallatára
5138  9,4 |               dologban - tudniillik abban, hogy mindketten gyűlölték atyjokat -
5139  9,4 |                      oly igen megegyeztek, hogy barátságot kötöttek egymással,
5140  9,4 |                    ember volt, úgy érezte, hogy Sienában nem élhet kedvére
5141  9,4 |             megszabott, mikor hírét vette, hogy Ancona tartományba érkezett
5142  9,4 |                    volt, feltette magában, hogy elmegyen hozzá, bizakodván,
5143  9,4 |                elmegyen hozzá, bizakodván, hogy ekképpen megjobbítja sorsát.
5144  9,4 |                    adta, megegyezett véle, hogy egyszerre megkapja tőle
5145  9,4 |                    hat hónapra néki szánt, hogy ruhát, lovat, szerszámot
5146  9,4 |                  erejéből kérni kezdte őt, hogy vigye magával, mivel ő szívesen
5147  9,4 |                    pedig azt felelte néki, hogy nem viszi magával; nem azért,
5148  9,4 |               azért, mintha nem tudná jól, hogy mindennémű szolgálatra alkalmatos,
5149  9,4 |                   Felelte néki Fortarrigo, hogy mind egyiktől, mind másiktól
5150  9,4 |                   oly esengve rimánkodott, hogy Angiulieri beadta derekát
5151  9,4 |               megállottak Buonconventóban, hogy megebédelje­nek. Angiulieri
5152  9,4 |            lefeküdt aludni, s parancsolta, hogy keltse fel, ha a hármat
5153  9,4 |           Angiulieri aludt, s mikor látta, hogy mélyen alszik, kivette erszényéből
5154  9,4 |                    kereste Fortarrigót, de hogy nem lelte, gondolta magában,
5155  9,4 |                   lelte, gondolta magában, hogy bizonyosan részegen alszik
5156  9,4 |                   okáért feltette magában, hogy faképnél hagyja; nyergeltetett,
5157  9,4 |                   a lovára, s elhatározta, hogy majd szerez más szolgálót
5158  9,4 |               mivel Angiulieri azt mondta, hogy itten megrabolták, s megfenyegette
5159  9,4 |         megrabolták, s megfenyegette őket, hogy valamennyit elfogatja és
5160  9,4 |              Fortarrigo, ki is azért jött, hogy elvigye barátjának ruháit,
5161  9,4 |               pénzét is elvitte. S látván, hogy Angiulieri éppen indulni
5162  9,4 |                zekémet; bizonyosra veszem, hogy har­minc­ötért is visszaadja,
5163  9,4 |              értésére adta Angiu­lierinek, hogy Fortarrigo csente el a pénzét,
5164  9,4 |               baját; tehát megfenyegetvén, hogy felkötteti nyakánál fogva,
5165  9,4 |                 kiváltképpen, mikor látta, hogy a körül­állók mind reá meresztik
5166  9,4 |                   vette észre: nem hiszik, hogy Fortarrigo játszotta el
5167  9,4 |           Angiulieri pénzét, hanem inkább, hogy Angiulieri vette el Fortarrigóét,
5168  9,4 |                  három garast? Nem hiszed, hogy meg tudom adni néked? Ugyan
5169  9,4 |                  erszényedet; gondold meg, hogy fel­turkálhatnám egész Sienát,
5170  9,4 |                illenék rám, mint ez; s még hogy én harmincnyolc garasért
5171  9,4 |               negyvenet, s még többet, úgy hogy két­szeresen is kárt okoznál
5172  9,4 |            indulatra gerjedt, mikor látta, hogy ez nem csupán meglopta,
5173  9,4 |                vágtára sarkantyúzta lovát, hogy ne hallja tovább emez ízetlenkedését;
5174  9,4 |          Angiulierinek, abban a hiszemben, hogy meglopta azt, ki egy szál
5175  9,4 |              játékban! Bizony elmondhatom, hogy csupán Isten meg a ti kegyelmetek
5176  9,4 |                   mindenfelé híresztelvén, hogy a paripát meg a ruhát játékban
5177  9,4 |                  Angiulieri, ki azt hitte, hogy gazdag ember módjára megy
5178  9,5 |                    fordulván, parancsolta, hogy mondja el novelláját, ki
5179  9,5 |                   is nagy vidáman felelte, hogy szívesen s ekképpen fogott
5180  9,5 |                   annyit lehetne beszélni, hogy újra meg újra ne tetszenék,
5181  9,5 |                tudniillik nem másért, mint hogy mulassunk és szórakozzunk),
5182  9,5 |                  szórakozzunk), úgy vélem, hogy az idő is, a hely is alkalmatos
5183  9,5 |                Brunóval és Buffalmaccóval, hogy az egészet kifestik néki;
5184  9,5 |               elküldötte.~Történt egyszer, hogy elhozott oda bizonyos Niccolosa
5185  9,5 |                  hajjal kijött a szobából, hogy lemenjen a kúthoz, mely
5186  9,5 |                 kezeit meg arcát, történt, hogy Calandrino is odament vízért,
5187  9,5 |               hanem mivel úgy vette észre, hogy fura egy ember. Calandrino
5188  9,5 |                    megszólítani. Az pedig, hogy észrevette ennek bámészkodását,
5189  9,5 |                   maga is rá-rákacsintott, hogy ugrassa, s közben egyet-egyet
5190  9,5 |                   lelt, Calandrino pajtás, hogy egyre csak sóhajtozol?~Felelte
5191  9,5 |                     s oly szerelmes belém, hogy szemed-szád elállana, ha
5192  9,5 |            Calandrino:~- Pedig azt hiszem, hogy az, mivel Filippo szólította,
5193  9,5 |                    oly igen tetszik nekem, hogy ki sem mondhatom.~Mondotta
5194  9,5 |                Pajtás, majd én kikémlelem, hogy kicsoda; s ha valóban Filippo
5195  9,5 |                  véle. De mitévők legyünk, hogy Buffalmacco meg ne tudja?
5196  9,5 |                 hagyta a munkát, s kiment, hogy meglesse a leányzót, Bruno
5197  9,5 |            titokban megegyeztek egymással, hogy miképpen fognak cselekedni
5198  9,5 |                 néki, s megegyezett velök, hogy mindegyiköknek mit kell
5199  9,5 |                  csele­kednie és mondania, hogy Calandrino szerelme révén
5200  9,5 |            legislegelőször mondd meg néki: hogy ezer vékát tartogatok számára
5201  9,5 |        meggömbölyödnek, annak utána pedig, hogy szolgálatjára vagyok, végezetül
5202  9,5 |                   vagyok, végezetül pedig, hogy kíván-e valamit tőlem. Jól
5203  9,5 |                    fura mozdulatokat tett, hogy a vak is észrevehette volna.
5204  9,5 |                   alkalmatosnak vélt arra, hogy feltüzelje, s míg Filippo,
5205  9,5 |                 ablakból is levetné magát, hogy hozzád jusson.~Szólott Calandrino:~-
5206  9,5 |                Igazán, pajtás? Javallanád, hogy elhozzam?~- Hogyne - felelte
5207  9,5 |                  szent, pajtás, már látom, hogy akárki emberfiánál jobban
5208  9,5 |                  nyélbe ütni rajtam kívül, hogy ily gyönyörű menyecskét
5209  9,5 |                   a hegedűmmel; meglátnád, hogy elhúzom a nótáját! Jegyezd
5210  9,5 |                  nótáját! Jegyezd meg jól, hogy nem vagyok vénember, amilyennek
5211  9,5 |                     úgy elhúzom a nótáját, hogy olyképpen jár majd utánam,
5212  9,5 |                    oly vidáman ment előre, hogy alig fért a bőrébe. Másnap
5213  9,5 |                 múltán oly igen ellustult, hogy már semmit nem dolgozott,
5214  9,5 |                    ajtóba, hol az udvarra, hogy láthassa; a leány pedig
5215  9,5 |             vágyakozását, s értésére adta, hogy ő otthon van szüleinél s
5216  9,5 |                 van szüleinél s ez az oka, hogy mostanában nem láthatja.
5217  9,5 |                  jól mulattak, s rávették, hogy néha elefántcsontfésűt,
5218  9,5 |                  tett egyéb szívességeket, hogy minél buzgóbban intézzék
5219  9,5 |                egyebet, Calandrino látván, hogy a munka vége felé közeledik,
5220  9,5 |                 közeledik, s meggondolván, hogy ha szerelme nem jut dűlőre,
5221  9,5 |               legalább ezerszer megígérte, hogy megteszi a kedvedet, holott
5222  9,5 |                   nem tett; én azt hiszem, hogy bolonddá tart téged; miért
5223  9,5 |                   leselkedett-ügyeskedett, hogy denevért fogjon, s mikor
5224  9,5 |                      Calandrino, tudd meg, hogy ha megérinted a leányt ím
5225  9,5 |                    sem néz; majd meglátod, hogy utánad megyen oda; ha pedig
5226  9,5 |                     éppen ezért javallnám, hogy végy bosszút rajta, ha pedig
5227  9,5 |                   az imént is megegyeztek, hogy hamarosan találkoznak; annak
5228  9,5 |                    javallom, végy bosszút, hogy rajtakapjad és ellássad
5229  9,5 |             asszony ennek hallatára látta, hogy fele sem tréfa, felpattant
5230  9,5 |               Calandrino, mikor azt hitte, hogy Filippo már jó messzire
5231  9,5 |              szívemet; hát csakugyan igaz, hogy itt vagy karjaimban?~Calandrino,
5232  9,5 |             ekképpen:~- Esküdni mernék rá, hogy együtt vannak.~Odamentek
5233  9,5 |                  dühében úgy megrázta azt, hogy kinyílt, s belépvén meglátta
5234  9,5 |                  nincs elég dolgod otthon, hogy idegen szoknyák után szaladgálsz?
5235  9,5 |            Istentől elrugaszkodott ringyó, hogy ilyen magadfajta mákvirágra
5236  9,5 |                 kérlelni kezdte feleségét, hogy ne kiabáljon, ha nem akarja,
5237  9,5 |                  kiabáljon, ha nem akarja, hogy őt nyomban darabokra vagdalják,
5238  9,5 |                    asszony:~- Bánom is én, hogy az Isten verje meg.~Bruno
5239  9,5 |           Calandrinónak pedig tanácsolták, hogy menjen be Firenzébe, ide
5240  9,6 |                  néki, abban a hiszemben, ~hogy cimborájával beszél. Hangos
5241  9,6 |         parancsolta a Királynő Pamfilónak, hogy mondja el novelláját, ki
5242  9,6 |                  mivel abból meglát­játok, hogy valamely derék asszonyság
5243  9,6 |                  fölöttébb büszke volt rá, hogy ily előkelő ifjú szereti,
5244  9,6 |              mindenképpen azon igyekezett, hogy gyengéd pillantásokkal megerősítse
5245  9,6 |                neve) nem félt volna attól, hogy szégyent hoz maga s a leány
5246  9,6 |              elhatalmasodott a vágyakozás, hogy mégiscsak találkozzék a
5247  9,6 |                    az a gondolatja támadt, hogy valamiféle ürüggyel szállást
5248  9,6 |               apjánál, olyképp vélekedvén, hogy ha imigyen cselekszik, mivel
5249  9,6 |               valahogyan csak akad rá mód, hogy a leánnyal észrevétlenül
5250  9,6 |                   oly keskeny hely maradt, hogy csak éppen szűken át lehetett
5251  9,6 |                   múltán, mikor úgy vélte, hogy már valamennyien elaludtak,
5252  9,6 |                leánnyal mulatott, történt, hogy egy macska levert valamit,
5253  9,6 |                    miért is attól tartván, hogy netalán másvalami okozta
5254  9,6 |              felkelt, s mikor kifelé ment, hogy elvégezze, útjában lelte
5255  9,6 |               asszony keresgélt, és látta, hogy az, mi leesett, nem nagy
5256  9,6 |                   nem is gyújtott világot, hogy megnézze, hanem összeszidta
5257  9,6 |                    melyben férje aludt. De hogy nem lelte ottan a bölcsőt,
5258  9,6 |                     Bizony isten kis híja, hogy bele nem feküdtem egyenest
5259  9,6 |                  mellé, abban a hiszemben, hogy férje mellé fekszik. Adriano,
5260  9,6 |                 Pinucciót elfogta a félsz, hogy netalán elalszik, s rajtakapják
5261  9,6 |                sóvárgott, felkelt mellőle, hogy visszamenjen ágyába aludni;
5262  9,6 |                   lelte, gondolta magában, hogy az a gazdának ágya; miért
5263  9,6 |                Pinuccio abban a hiszemben, hogy Adriano mellett fekszik,
5264  9,6 |                   megszólalt:~- Mondhatom, hogy Niccolosánál édesebb teremtés
5265  9,6 |                    mondhatom néked: azóta, hogy mellőled elmentem, legalább
5266  9,6 |                    felesége, ki azt hitte, hogy férje mellett fekszik, szólott
5267  9,6 |               asszony, ki előbb azt hitte, hogy férje szitkozódik, most,
5268  9,6 |                   nem hallod, mit mond ez: hogy mit művelt ma, éjjel Niccolosával?~
5269  9,6 |            dolgokat szimatoltok. Nagy kár, hogy nem töritek ki a nyakatokat.
5270  9,6 |                Adriano, mikor észbe vette, hogy az asszony mely bölcsen
5271  9,6 |            Pinuccio, százszor mondtam már, hogy ne mászkálj, mivel az a
5272  9,6 |            mászkálj, mivel az a nyavalyád, hogy álmodban felkelsz, s mindenféle
5273  9,6 |                most már csakugyan elhitte, hogy Pinuccio álmodott; miért
5274  9,6 |                    Végezetül mikor érezte, hogy megrázzák, úgy tett, mintha
5275  9,6 |                     Mi az? Reggel van már, hogy felébresztesz?~- Igen, igen,
5276  9,6 |                  fölöttébb megelégedetten, hogy az eset megesett, és hogy
5277  9,6 |                  hogy az eset megesett, és hogy ekképpen esett.~Annak utána
5278  9,6 |           égre-földre esküdözött anyjának, hogy Pinuccio csakugyan álmodott.
5279  9,6 |               öleléseit, méltán mondhatta, hogy csak ő egymaga volt ébren.~
5280  9,7 |              Talano di Molese azt álmodja, hogy egy farkas szétmarcangolja
5281  9,7 |                    a Királynő Pampineának, hogy mondja el novelláját, ki
5282  9,7 |               felőle, nem mulaszthatom el, hogy rövidre fogva el ne mondjam
5283  9,7 |                   pedig valamely éjszakán, hogy midőn Talano eme fent mondott
5284  9,7 |                 álmodott, s álmában látta, hogy felesége bemegy valamely
5285  9,7 |                   látta, úgy rémlett neki, hogy az erdőnek rejtekéből hatalmas
5286  9,7 |                   annak utána pedig látta, hogy kimenekül ugyan a farkasnak
5287  9,7 |            teljesülését kívánod; bizonyos, hogy vigyázni fogok magamra ma
5288  9,7 |               Talano:~- Bizonyosan tudtam, hogy ezt fogod rá mondani, mivel
5289  9,7 |               magában: „Lám, ez azt hiszi, hogy nagy ravaszul rám ijesztett,
5290  9,7 |                nőszeméllyel, s nem akarja, hogy rajtakapjam. Hogyne, jó
5291  9,7 |                 pedig úgy szorult a torka, hogy sem kiáltani, sem más módon
5292  9,7 |                  oly igen eléktelene­dett, hogy az annak előtte szép asszony
5293  9,7 |                 siratta makacsságát, miért hogy nem akart hitelt adni férje
5294  9,8 |                bosszút áll, ~s úgy intézi, hogy Biondellót irgalmatlanul
5295  9,8 |                   egy értelemmel mondotta, hogy az, mit Talano álmában látott,
5296  9,8 |                    a Királynő Laurettának, hogy folytassa a sort; ki is
5297  9,8 |             Pampinea elbeszélt indít arra, hogy novellát mondjak egy más
5298  9,8 |                     Annak okáért elmondom, hogy élt Firenzében bizonyos
5299  9,8 |               megvendégelésére, megbízott, hogy vegyem még hozzá ím ez kettőt:
5300  9,8 |               Ciacco:~- Magától értetődik, hogy elmegyek.~Mikor pedig az
5301  9,8 |                házigazda megkérdezte tőle, hogy mi járat­ban vagyon, felelt
5302  9,8 |            ekképpen: - Uram, azért jöttem, hogy veled és vendégeiddel vacsorázzam.~
5303  9,8 |                semmit. Ciacco észbe vette, hogy Biondello becsapta, miért
5304  9,8 |                    magában, s elhatározta, hogy visszafizeti neki. Midőn
5305  9,8 |                  engem azzal az üzenettel, hogy kér, ne terheltessél megrubintosítani
5306  9,8 |               cimboráival.” És légy résen, hogy a kezébe ne kapjon, mivel
5307  9,8 |                 méreg, mivel észbe kapott, hogy Biondello, kit jól ismert,
5308  9,8 |                  meg miféle cimborák ezek? Hogy az Isten pusztítson el mind
5309  9,8 |                     és kinyújtotta karját, hogy elcsípje a fickót; de ez
5310  9,8 |              Ciacco:~- Azért, mivel tudom, hogy Filippo úr keres, és nem
5311  9,8 |               Ciacco megindult a nyomában, hogy lássa a történendőket. Filippo
5312  9,8 |                   egyebet nem értett, mint hogy Biondello, Isten tudja,
5313  9,8 |                 oly serényen munkálkodott, hogy Biondello amaz első szava
5314  9,8 |                  Annyit jól hallott ugyan, hogy meg­rubintosítani, meg hogy
5315  9,8 |                hogy meg­rubintosítani, meg hogy cimborák, de nem tudta,
5316  9,8 |                    jól ismerheti Filippót, hogy nem olyan ember, kivel tréfálkozni
5317  9,8 |             mentegette magát, és mondotta, hogy ő ugyan Filippóhoz senkit
5318  9,8 |                    abban a meggyőződésben, hogy ez csupán Ciacco műve lehet.
5319  9,8 |                 hazulról, s akkor történt, hogy találkozott Ciaccóval, ki
5320  9,8 |                kérdezte tőle:~- Biondello, hogy ízlett Filippo úr bora?~
5321  9,8 |                   Biondello, ki jól tudta, hogy könnyebb volt Ciaccónak
5322  9,8 |                 innentől fogva őrizkedett, hogy valaha még csúfot űzzön
5323  9,9 |                Salamontól: az egyik abban, hogy miképpen nyerjen szerelmet, ~
5324  9,9 |               nyerjen szerelmet, ~a másik, hogy miképpen fenyítse meg akaratos
5325  9,9 |           feleségét. Az előbbinek feleli, ~hogy szeressen, a másodiknak
5326  9,9 |             szeressen, a másodiknak pedig, hogy menjen a Libahídhoz~Mivelhogy
5327  9,9 |                könnyűszerrel megis­merjük, hogy az asszonyoknak mind egész
5328  9,9 |                  mind bizonyságot tesznek, hogy szükségünk vagyon másoknak
5329  9,9 |                pedig szüksége vagyon arra, hogy segítsék és vezessék, józan
5330  9,9 |                kívánnak tőlök, tudniillik, hogy kedvesek, jóságosak és engedékenyek
5331  9,9 |                  könnyűszerrel megvallaná, hogy igazak; de akkor is igaznak
5332  9,9 |                 nekik szabott korlátokból, hogy megjavítsák rosszaságokat;
5333  9,9 |                 hágnak által a korlátokon, hogy erősítse és elrémítse őket,
5334  9,9 |                erősítse és elrémítse őket, hogy virtusokat támogassuk. De
5335  9,9 |             szándékozom.~ ~Elmondom tehát, hogy minekutána világszerte elterjedt
5336  9,9 |            készséges hajlandóságának híre, hogy kinek-kinek megmutatta bölcsességét,
5337  9,9 |                    felé lovagolt, történt, hogy Antiochiából távozván, bizonyos
5338  9,9 |                Melisso megtudta Józseftől, hogy miféle rendű-rangú ember
5339  9,9 |                okból; mire felelte József, hogy Salamonhoz megyen, tanácsot
5340  9,9 |                    arra költöm vagyonomat, hogy lakomákat rendezek, és vendégül
5341  9,9 |                 fura és érthetetlen dolog, hogy mindez hiába: egyetlen emberre
5342  9,9 |                  megyek oda, hová te mégy, hogy tanácsot kérjek; miképpen
5343  9,9 |                  miképpen lehetne elérnem, hogy szeressenek.~Tehát kettesben
5344  9,9 |                   tehát abban a hiszemben, hogy pórul jártak, útnak indultak
5345  9,9 |                   enyhén veregetni kezdte, hogy meginduljon. De az öszvér
5346  9,9 |             jobbról-balról úgy összeverte, hogy az öszvér megindult, s ekképpen
5347  9,9 |                     Amondó vagyok, pajtás, hogy bizonyosan jó és igaz a
5348  9,9 |                  mivel nyilván megismerem, hogy nem tudtam kellőképpen megverni
5349  9,9 |                 tartotta magánál Melissót, hogy megpihenjen nála néhány
5350  9,9 |                 őket, mondotta néki férje, hogy készíttesse a vacsorát oly
5351  9,9 |             Melisso rendeli; ki is látván, hogy ezzel Józsefnek teszen kedvére,
5352  9,9 |                  de kérlek, ne vedd zokon, hogy végig kell nézned, és vedd
5353  9,9 |                    tréfának, amit művelek. Hogy pedig netalán meg ne gátolj
5354  9,9 |                 fenyegetődzött; de látván, hogy József csak nem hagyja abba,
5355  9,9 |                    verve az Istenre kérte, hogy ne üsse agyon, mondván ezenfelül,
5356  9,9 |                  agyon, mondván ezenfelül, hogy soha többé nem cselekszik
5357  9,9 |                    az oldalát, olyannyira, hogy szinte a csontjait összetörte,
5358  9,9 |                hogyan vált be amaz tanács, hogy: „Menj a Libahídhoz!”~Akkor
5359  9,9 |                    meg­kérdezte Józseftől, hogy mit készíttessen reggelire.
5360  9,9 |            elérkezett, lementek és látták, hogy az asszony mindenről pompásan
5361  9,9 |                   valamely bölcs embernek, hogy milyen tanácsot kapott Salamontól,
5362  9,9 |                  is adhatott néked. Tudod, hogy nem szeretsz senkit, s hogy
5363  9,9 |                hogy nem szeretsz senkit, s hogy mind ama szolgálatokat és
5364  9,10|                  Pietro koma kívánságára,  hogy ennek feleségét kancává
5365  9,10|                   mikor arra kerül a sor, ~hogy a farkat is rávarázsolja,
5366  9,10|                     Pietro koma beleszól, ~hogy neki nem kell a farok, s
5367  9,10|       elhomályosítanám; következés­képpen, hogy megmutassam, milyen vagyok,
5368  9,10|             varázslat erejével végeznek, s hogy mely igen elront a legkisebb
5369  9,10|                  szegény volt az eklézsia, hogy életét fenntarthassa, kancáját
5370  9,10|                   asszony Zita Carap­resa, hogy a pap aztán férjével aludjék
5371  9,10|              tanítson meg ama varázslatra, hogy engem kancává változtathass,
5372  9,10|                  kezdte Gianni szentatyát, hogy tanítsa meg ím ez mesterségre.
5373  9,10|                 fejéből ez ostobaságot, de hogy nem boldogult vele, szólott
5374  9,10|                    ezt végezni. Mondhatom, hogy az egészben a legnehezebb
5375  9,10|                 szólott ekképpen:~- Tudom, hogy senkinek a világon meg nem
5376  9,10|             akarjátok, megteszem: fődolog, hogy mindent megtegyetek, amit
5377  9,10|                  mondok, ha azt akarjátok, hogy sikerüljön.~Azok felelték,
5378  9,10|                 sikerüljön.~Azok felelték, hogy mindent megtesznek, amit
5379  9,10|                   szólj; és kérjed Istent, hogy jól rátehessem a farkat.~
5380  9,10|               fogta a gyertyát, s felelte, hogy annak rendje-módja szerint
5381  9,10|                    Gemmata komaasszonynak, hogy mezítelenre vetkőzzék, s
5382  9,10|             módjára, és ugyancsak oktatta, hogy bármi történik is, meg se
5383  9,10|               cselekedtél? Nem megmondtam, hogy meg se mukkanj, akármit
5384  9,10|                   miért nem mondtad nekem, hogy csináljam én? Meg különben
5385  9,10|                   segéljen, megérdemelnéd, hogy még szegényebb légy.~Mivel
5386  9,10|                hajolt, a Királynő, tudván, hogy uralkodásának vége elérkezett,
5387  9,10|                    megadta amaz kegyelmet, hogy Királlyá tehettelek.~Pamfilo
5388  9,10|                 alattvalóim virtusa teszi, hogy én is dicséretet fogok aratni,
5389  9,10|                      Szerelmetes hölgyeim, hogy némiképpen pihentessétek
5390  9,10|              Emilia, bölcsen rátok hagyta, hogy arról mondjatok novellát,
5391  9,10|                  ki-ki gondolkodjék rajta, hogy holnap olyan emberekről
5392  9,10|            munkálkodásokra fogják tüzelni: hogy a mi életünk, mely halandó
5393  9,10|           parancsolta a Király Neifilének, hogy egyedül is énekeljen egyet.
5394  9,10|                  zárni,~S én szólok: Jöjj, hogy kétségbe ne essem!~A Király
5395  9,10|          éjszakában, parancsolta a Király, hogy mind reggelig ki-ki nyugovóra
5396 10   |           parancsolta a Király Neifilének, hogy mondja az első novellát;
5397 10,1 |            szolgálatában áll; de úgy érzi, hogy nem ~nyer tőle méltó jutalmat,
5398 10,1 |              próbával megbizonyítja neki, ~hogy nem ő a hibás benne, hanem
5399 10,1 |                    veszem, nemes hölgyeim, hogy Királyunk éppen engem válasz­
5400 10,1 |                       Tudnotok kell tehát, hogy egyéb vitéz lovagok közt,
5401 10,1 |                 miért is feltette magában, hogy bizonyos időre szolgálatába
5402 10,1 |            cselekedeteit, úgy vette észre, hogy az sűrűn adományoz hol ennek,
5403 10,1 |            hírnevén; feltette hát magában, hogy eltávozik onnét, s kérte
5404 10,1 |                  onnét, s kérte a királyt, hogy elbocsátaná. A király megadta
5405 10,1 |              valamely értelmes apródjának, hogy olyképpen, amint legjobbnak
5406 10,1 |         Ruggierivel, de az ne vegye észre, hogy őt a király küldötte, és
5407 10,1 |                 mindent, mit a lovag mond, hogy annak utána meg tudja jelenteni;
5408 10,1 |                    a lovagnak a parancsot, hogy térjen vissza a királyhoz.
5409 10,1 |              pihenőt adnánk ez állatoknak, hogy trágyázzanak.~Betértek hát
5410 10,1 |              reggel, midőn nyeregbe ültek, hogy Toscana felé induljanak,
5411 10,1 |                 király:~- Ruggieri, abban, hogy néked nem adtam adományt,
5412 10,1 |                  nem adott nékem módot rá; hogy pedig igazat szólottam,
5413 10,1 |                     nem azért háborgok én, hogy nem kaptam tőled adományt,
5414 10,1 |                  azért kívántam volna azt, hogy vagyonomat gyarapítsam,
5415 10,1 |                Ruggieri uram, mikor látta, hogy a király ekképpen kívánja,
5416 10,1 |                  király pedig parancsolta, hogy felnyissák, s akkor látta,
5417 10,1 |                 felnyissák, s akkor látta, hogy az bizony színig tele vagyon
5418 10,1 |                Nyilván láthatod, Ruggieri, hogy igazat szólottam balszerencsédről;
5419 10,1 |                    vitézséged megérdem­li, hogy szembeszálljak balszerencséd
5420 10,1 |             adományozni, hanem azt akarom, hogy csak azért is legyen tiéd
5421 10,1 |               szerencse megtagadott tőled, hogy elvihessed országodba, s
5422 10,2 |           megnyerte, parancsolta Elisának, hogy folytassa a sort, ki is
5423 10,2 |               meghalljuk amaz törté­netet, hogy egy pap csodálatos nagylelkűséget
5424 10,2 |           Bizonnyal azt kellene mondanunk, hogy ha a királynak cselekedete
5425 10,2 |          megbocsátását. Ezt pedig, vagyis, hogy miképpen volt nagylelkű
5426 10,2 |                   martalócai­val. Történt, hogy midőn Nyolcadik Bonifác
5427 10,2 |                  orvosok javallották neki, hogy menjen a sienai fürdőbe,
5428 10,2 |                  nagy udvariasan mondotta, hogy ne terheltessék Ghino várában
5429 10,2 |                  dühös indulattal felelte, hogy bizony nem teszi, mivelhogy
5430 10,2 |                 miért is az apátúr látván, hogy embereivel együtt foglyul
5431 10,2 |                  tőle, s feltette magában, hogy fürdő nélkül meggyó­gyítja,
5432 10,2 |                    gyítja, és parancsolta, hogy gyújtsanak a kis szobában
5433 10,2 |                   maga mondja, megtanulta, hogy nincs jobb orvosság gyomornak
5434 10,2 |                     s különösképpen kérte, hogy Ghinót láthassa; Ghino végighallgatta,
5435 10,2 |                udvariasan felelt, mondván, hogy Ghino nyomban meglátogatja,
5436 10,2 |               tartotta, mígnem észrevette, hogy az apátúr megette a száraz
5437 10,2 |                    kérdezte Ghino nevében, hogy érzi-e még a gyomorfájást?
5438 10,2 |                   maga pedig ügyelni ment, hogy a lakoma pompás legyen.
5439 10,2 |                    valamennyien mondották, hogy Ghino pom­pá­­san vendégelte
5440 10,2 |                    san vendégelte őket. De hogy a lakoma órája elérkezett,
5441 10,2 |               eléggé erősnek érzi-e magát, hogy lóra üljön. Felelte néki
5442 10,2 |                    Felelte néki az apátúr, hogy már megerősödött, gyomra
5443 10,2 |                    Apát uram, tudnod kell, hogy Ghino di Taccót, mert én
5444 10,2 |                   gonosz indulat vitte rá, hogy útonálló és a római udvar
5445 10,2 |                    udvar ellensége legyen, hogy életét és nemességét megvé­
5446 10,2 |               megvé­delmezhesse, hanem az, hogy nemes ember létére számkivetették
5447 10,2 |                kedvemre volna; azt akarom, hogy te meggondolván, mely ínségben
5448 10,2 |                   Elálmélkodott az apátúr, hogy egy útonálló ily nagylelkűen
5449 10,2 |                  igen megnyerte tetszését, hogy haragja és méltatlankodása
5450 10,2 |                       Esküszöm az Istenre, hogy ily ember barátságának megnyeréséért,
5451 10,2 |                    pápa abban a hiszemben, hogy valami egyebet fog kérni,
5452 10,2 |                 kérni, szívesen megígérte, hogy akármit kér, teljesíti.
5453 10,2 |                    azt akarom kérni tőled, hogy újból hajolj kegyelmeddel
5454 10,2 |                  élhet, bizonyosra veszem, hogy hamar idő múltán magad is
5455 10,2 |                   ennek hallatára felelte, hogy szívesen megteszi, ha csakugyan
5456 10,2 |                     üzenje meg tehát neki, hogy jöjjön ide biztonságban.
5457 10,3 |             nemeslelkűsége miatt; elindul, hogy meggyilkolja,~bár nem ismeri;
5458 10,3 |             valamennyien az efféle esetet, hogy tudniillik egy pap ily nagy­
5459 10,3 |                    a Király Filostratónak, hogy folytassa, ki is nyomban
5460 10,3 |                   fog hangzani fületekben, hogy egy ember nagylelkűséget
5461 10,3 |             gondosan úgy intézett mindent, hogy amannak kezére adja magát,
5462 10,3 |                  kik amaz vidéken jártak), hogy a messze Kínában élt valaha
5463 10,3 |            szokását oly sokáig gyakorolta, hogy végezetül nem csupán Kelet,
5464 10,3 |                    a bőkezűségbe.~Történt, hogy híre fülébe jutott bizonyos
5465 10,3 |                     ez pedig, mivel tudta, hogy éppoly gazdag, mint Náthán,
5466 10,3 |             virtusát, és feltette magában, hogy nagyobb bőkezűséggel semmivé
5467 10,3 |                   a világ; és bizonyos is, hogy hamar idő múltán messze
5468 10,3 |                   Történt pedig egy napon, hogy midőn az ifjú egymagában
5469 10,3 |              elérni, nem is szólván arról, hogy felülmúlni, miként szeretném,
5470 10,3 |              lakott; kísérőinek meghagyta, hogy tegyenek és szerezzenek
5471 10,3 |           elvezetlek oda.~Az ifjú felelte, hogy bizony nagyon is kedve szerint
5472 10,3 |                    hacsak lehet, szeretné, hogy Náthán se ne lássa, se ne
5473 10,3 |                szólott egyik szolgá­jának, hogy vegye gondjába az ifjúnak
5474 10,3 |              értésére mind a házbelieknek, hogy senki meg ne mondja, miképpen
5475 10,3 |                   keltettek Mitridanesben, hogy megfontoltabban és biztosabban
5476 10,3 |                  de végezetül elhatározta, hogy rábízza magát, s előbb sokáig
5477 10,3 |                   célt tűztél magad elébe, hogy tudniillik bőkezű leszel
5478 10,3 |              kísérőinek, kik utána jöttek, hogy hol várakozzanak reá másnap.
5479 10,3 |                    mivel feltette magában, hogy minek előtte megtámadná,
5480 10,3 |             tekintett, nyomban megismerte, hogy ez az, ki őt jóságosan fogadta,
5481 10,3 |             kardját, melyet már kirántott, hogy lesújtson vele, leszállott
5482 10,3 |               nemtörődömséggel jöttél ide, hogy kezemből nyerd halálodat,
5483 10,3 |                    semmi okom nem volt rá, hogy tulajdon magad előtt is
5484 10,3 |                   annál inkább megismerem, hogy vezekléssel tartozom bűnömért:
5485 10,3 |                 végrehajtani, hanem azért, hogy jobb embernek tartsanak.
5486 10,3 |                 tarts, és vedd bizonyosra, hogy nincs a világon ember, ki
5487 10,3 |                    mely nem arra indított, hogy kincseket halmozz, miként
5488 10,3 |              hitványok teszik, hanem arra, hogy elosztogassad felhalmozott
5489 10,3 |                    meg akartál ölni azért, hogy nagy hírt szerezz, s ne
5490 10,3 |                   hírt szerezz, s ne hidd, hogy csodálkozom rajta. A leghatalmasabb
5491 10,3 |             gyilkolásnál egyéb módot arra, hogy növeljék birodalmukat s
5492 10,3 |           egymagamat meggyilkolni akartál, hogy nagyobb hírt szerezz, nem
5493 10,3 |            határozhatta magát Náthán arra, hogy néki ebben alkalmat és tanácsot
5494 10,3 |              idejöttél életemre áhítozván; hogy tehát ne éppen te légy az,
5495 10,3 |                    ki úgy megyen el innét, hogy kívánsága nem teljesült,
5496 10,3 |           teljesült, nyomban elhatároztam, hogy néked ajándékozom életemet,
5497 10,3 |                   ajándékozom életemet, és hogy valóban megnyerd, oly tanácsot
5498 10,3 |                 alkalmatosnak véltem arra, hogy megkapjad az én életemet,
5499 10,3 |                    mondom neked; s kérlek, hogy ha áhítozol reá, vedd el
5500 10,3 |                 vigasztalásomra; és tudom, hogy a természet rendje szerint