Nap,  Novella

5501 10,3 |          teremtmények; miért is úgy vélem, hogy sokkalta okosabb odaajándékoznom,
5502 10,3 |               ráóhajtottál. S ha úgy esik, hogy mégis akad valaki, tudom:
5503 10,3 |                    szólott:~- Ments Isten, hogy oly drága kincset, mint
5504 10,3 |                    magadéit s megengednéd, hogy megtegyek vele valamit,
5505 10,3 |                senkivel nem tettem, vagyis hogy elvegyek valamit, mi a tiéd,
5506 10,3 |                   szent bizonyosra veszem, hogy cselekedeteim megkisebbítenék
5507 10,3 |                  ki is nyilván megismerte, hogy Náthánt nagylelkűségében
5508 10,4 |                    odaadni, és erősködtek, hogy Náthán valóban felülmúlta
5509 10,4 |                 értésére adván kívánságát, hogy mondja el novelláját; miért
5510 10,4 |          elmondottak közül, ha ugyan igaz, hogy az ember kincseit elajándékozza,
5511 10,4 |                több: jóhírét kockára veti, hogy megnyerhesse szerelmesét.~ ~
5512 10,4 |                várostól; és itten történt, hogy hirtelen vad vértódulás
5513 10,4 |                    és oly nagy volt ereje, hogy kioltotta benne az életnek
5514 10,4 |                   atyjafiai azt mondották, hogy tőle magától úgy tudják;
5515 10,4 |                   ideje áldott állapotban, hogy magzatja érett lehetne,
5516 10,4 |               magadat, bizonnyal megillet, hogy legalább holtodban néhány
5517 10,4 |                 leszállt, parancsot adott, hogy elutazását titokban tartsák,
5518 10,4 |             megcsókolta.~De miként látjuk, hogy az emberek, s különösképpen
5519 10,4 |                  is, mikor éppen feltette, hogy távozik, szólott magában
5520 10,4 |                   a hölgyet, s észrevette, hogy bizony nem halott, ámbátor
5521 10,4 |         csodálkozással kérte annak anyját, hogy mondja el néki, mi­képpen
5522 10,4 |                     és lovagi becsületére, hogy házában ne érje őt semmi
5523 10,4 |                 megadta nékem e kegyelmet, hogy a halálból visszahozott
5524 10,4 |                   hölgy jóságosán felelte, hogy megadja, ha módjában vagyon,
5525 10,4 |               hiszik és bizonyosra veszik, hogy halott vagy, miért is nincs
5526 10,4 |                   kegyességet kérem tőled, hogy ne terheltessél titokban
5527 10,4 |              férjuradnak.~A hölgy érezvén, hogy a lovagnak el van kötelezve,
5528 10,4 |               lovagnak el van kötelezve, s hogy a kérés tisztes, ámbár fölöttébb
5529 10,4 |                mégis olyképpen határozott, hogy teljesíti Gentile úr kérését,
5530 10,4 |                elhangzott, nyomban érezte, hogy szülésének órája elérkezett;
5531 10,4 |                    Gentile úr parancsolta, hogy minden szükséges intézkedést
5532 10,4 |                    Bolognába, úgy intézte, hogy amaz napon, melyen Bolognába
5533 10,4 |              lováról leszállott, és látta, hogy a hölgy mily szép s egész­
5534 10,4 |                  szerint hallottam valaha, hogy Perzsiában egy, vélekedésem
5535 10,4 |                  szokás vagyon, vagyis az, hogy midőn valaki különösképpen
5536 10,4 |                tart, miközben bizonygatja, hogy ha tehetné, sokkalta szívesebben
5537 10,4 |                 Caccianimicóra hárították, hogy megfeleljen, mivel ékes
5538 10,4 |             egyetemben akképpen vélekedik, hogy az első gazdának semmi jussa
5539 10,4 |                 hanem el is taszította; és hogy jog szerint nyilván a második
5540 10,4 |                   cselekedett, olyannyira, hogy ha magának megtartja, semminémű
5541 10,4 |                  egy értelemmel mondották, hogy ők is állják azt, mit Niccoluccio
5542 10,4 |                 felelettel, különösképpen, hogy Niccoluccio adta és hangoztatta,
5543 10,4 |           Niccoluccio adta és hangoztatta, hogy ő is ekképpen vélekedik,
5544 10,4 |                    szólott:~- Ideje immár, hogy ígéretem szerint megtiszteljelek
5545 10,4 |                  és üzent neki, kérvén őt, hogy ne terheltessék a nemes
5546 10,4 |                   a lovagnak bizonygatták, hogy ugyan meg is kell becsülnie,
5547 10,4 |                  azt merték volna mondani, hogy a hölgy az, ki valóban volt,
5548 10,4 |                 volt, ha nem tudták volna, hogy az bizony már halott. De
5549 10,4 |            hallotta, alig bírta megállani, hogy ne feleljen; de hogy a lovagnak
5550 10,4 |            megállani, hogy ne feleljen; de hogy a lovagnak kívánsága szerint
5551 10,4 |              Valamely más vendég kérdezte, hogy övé-e amaz fiúcska, ismét
5552 10,4 |             csekély bizonysága virtusának, hogy mostan meg nem szólalt.~-
5553 10,4 |             megteszem, csak ígérjétek meg, hogy bármit mondok is, senki
5554 10,4 |               változtatta őt kedvemért. De hogy bizonyosabban megértsétek,
5555 10,4 |                gyújtott iránta szerelemre, hogy az én szerelmem legyen eszköze
5556 10,4 |                   halálból szabadulásának, hogy sem atyjánál, sem anyjánál,
5557 10,4 |                 Gentile cselekedetével az, hogy egy király odaajándékozta
5558 10,4 |           kormánypálcáját meg a koronáját, hogy egy apátúr minden áldozat
5559 10,4 |                    egy gonosztevővel, vagy hogy egy aggastyán odatartotta
5560 10,4 |                    és tüzes, és úgy vélte, hogy igaz jussa van ahhoz, kit
5561 10,5 |                   kinek ura engedelmet ad, hogy Ansaldo kedvét töltse;
5562 10,5 |              Király parancsolta Emiliának, hogy folytassa a sort; ki is
5563 10,5 |                     mintha már alig várná, hogy szóhoz jusson, ekképpen
5564 10,5 |                 nem mondhatná jog szerint, hogy Gentile úr nem cselekedett
5565 10,5 |               módon; de ha ki azt mondaná, hogy ennél nagylelkűbb cselekedet
5566 10,5 |                volna nehéz megbizonyítani, hogy bizony elképzelhető; szándokomban
5567 10,5 |                 jelességével megérdemelte, hogy forrón beleszeretett bizonyos
5568 10,5 |                telhetőleg mindent megtett, hogy a hölgynek szerelmét megnyerje,
5569 10,5 |            hölgynek már igen terhére volt, hogy a lovag szüntelenül háborgatta,
5570 10,5 |          szüntelenül háborgatta, és látta, hogy hiába tagad meg tőle mindent,
5571 10,5 |              háborgatja, feltette magában, hogy valamely különös és vélekedése
5572 10,5 |           Jóasszony, sokszor bizonygattad, hogy Ansaldo úr mindenekfelett
5573 10,5 |                soha nem adom fejemet arra, hogy szeressem őt avagy kedvére
5574 10,5 |                hahogy megbizonyosodhatnám, hogy olyannyira szeret engem,
5575 10,5 |               bizonnyal rászánnám magamat, hogy szeressem és megtegyem néki,
5576 10,5 |                      Mit kívánsz, madonna, hogy cselekedjen?~Felelte a hölgy:~-
5577 10,5 |                    feltételét, úgy érezte, hogy kemény és szinte lehetetlen,
5578 10,5 |                 azért kívánta ezt a hölgy, hogy elvegye minden reménységét,
5579 10,5 |                    mégis feltette magában, hogy próbát teszen ha végbeviheti-e;
5580 10,5 |               emberre, ki ajánlotta magát, hogy varázslattal végrehajtja
5581 10,5 |            varázsló mesterségével művelte, hogy reggel a város tőszomszédságában
5582 10,5 |                    oly gyönyörűséges volt, hogy olyat még soha ember nem
5583 10,5 |                   a kertet, melyet kívánt, hogy abból megismerje iránta
5584 10,5 |                  hölgyekkel együtt kiment, hogy megnézze a kertet, s minekutána
5585 10,5 |                  pedig oly igen nagy volt, hogy nem tudta kellőképpen rejtegetni,
5586 10,5 |                   tehát hibát követtél el, hogy előbb meghallgattad, annak
5587 10,5 |             ismerem lelkednek tisztaságát, hogy ígéretednek bilin­cseiből
5588 10,5 |             engedne meg; erre indít az is, hogy félek a varázslótól, mivel
5589 10,5 |                   tartanád. Kívánom tehát, hogy elmenj hozzá, s ha valamiképpen
5590 10,5 |           igyekezzél olyképpen cselekedni, hogy megőrizvén tisztaságodat
5591 10,5 |                   fakadt, és bizonykodott, hogy ily nagy kegyességet nem
5592 10,5 |           ellenkezett, nem tágított attól, hogy csak ekképpen cselekedjék.
5593 10,5 |           szeme-szája elállt, mikor látta, hogy a hölgy eljött hozzá; tehát
5594 10,5 |                   mondotta neki:~- Akarom, hogy lássad, mely nagy kincset
5595 10,5 |               ekképpen:~- Madonna, kérlek, hogy ha irántad való állhatatos
5596 10,5 |                miként mondod, Isten ments, hogy lábbal tiporjam annak becsületét,
5597 10,5 |           semmiképpen el nem hittem volna, hogy idejövetelemnek más vége
5598 10,5 |                 ekképpen:~- Mentsen Isten, hogy minekutána tanúja voltam,
5599 10,5 |            jutalmamról; mivel pedig tudom, hogy ez nálad jó helyen vagyon,
5600 10,5 |                 helyen vagyon, azt akarom, hogy megtartsad magadnak.~A lovag
5601 10,5 |                  igyekezett rábírni amazt, hogy fogadja el az egészet, vagy
5602 10,5 |                 ostobaság volna azt hinni, hogy amannak nagylelkűségét emez
5603 10,6 |             melyeket a hölgyek folytattak, hogy vajon madonna Dianora történetében
5604 10,6 |                    pillantván parancsolta, hogy kezdjen novellájába, s ezzel
5605 10,6 |                    amaz véleményen voltam, hogy afféle társaságokban, miként
5606 10,6 |                    kell mindent elmondani, hogy a szűkszavúság ne adjon
5607 10,6 |                    hozzánk, kik éppen csak hogy rokkával meg az orsóval
5608 10,6 |                 hanem egy derék királyról, hogy mely lovagiasan cselekedett,
5609 10,6 |               Károly király oltalma alatt; hogy pedig magányos helyen élhessen,
5610 10,6 |              foglalatoskodott, mint abban, hogy mindennap csi­no­sította
5611 10,6 |                  sította kertjét, történt, hogy Károly király forró nyár
5612 10,6 |                  azt. S mikor meghallotta, hogy kié, feltette magában, hogy
5613 10,6 |                hogy kié, feltette magában, hogy annál nyájasabban bánik
5614 10,6 |             tartozott; megüzente hát néki, hogy másnap este négy kísérőjével
5615 10,6 |                    ki egyik kísérője volt, hogy üljön egyik oldala felől,
5616 10,6 |                 oldala felől, Nerit pedig, hogy üljön másik oldala felől,
5617 10,6 |                kísérőjének pedig mondotta, hogy Neri úrtól megszabott rendben
5618 10,6 |                   finom és szépséges volt, hogy leginkább angyaloknak vélted
5619 10,6 |                   öntvén abba, várakozott, hogy a leánykák halat dobjanak
5620 10,6 |                    leánykák, midőn látták, hogy a hal megsült, s ők már
5621 10,6 |                 testökre tapadt olyképpen, hogy szinte megmutatta gyenge
5622 10,6 |                   érzett támadni szívében, hogy megnyerje tetszésöket, miből
5623 10,6 |                  miből nyilván megismerte, hogy bizony szerelembe esik,
5624 10,6 |                  ügyel; de maga sem tudta, hogy ama két leányka közül melyik
5625 10,6 |                   őket, és biztatta Nerit, hogy adja férjhez mind a kettőt.
5626 10,6 |                    Ki is mentegette magát, hogy nincs benne módja. Mivel
5627 10,6 |               édesen és bájosán énekeltek, hogy a király, ki gyönyörűséggel
5628 10,6 |             engedelmet kértek a királytól, hogy távozhassanak; ki is, ámbár
5629 10,6 |           megragadt szerelme lépvesszején, hogy másra már szinte gondolni
5630 10,6 |                   annak gyönyörű kertjébe, hogy Ginevrát láthassa. És mikor
5631 10,6 |                    az a gondolatja támadt, hogy nem csupán az egyik leányt,
5632 10,6 |                   hihetetlen dolog látnom, hogy szere­lembe estél, hogy
5633 10,6 |                    hogy szere­lembe estél, hogy szinte csodának veszem;
5634 10,6 |                   a magamét, meggondolván, hogy még fegyveresen állasz újonnan
5635 10,6 |                mondod: feltetted magadban, hogy elveszed mind a két leányt
5636 10,6 |                 felül vendégelt tégedet, s hogy jobban megtiszteljen, leányait
5637 10,6 |              benned, s mely szentül hiszi, hogy király vagy, nem pedig ragadozó
5638 10,6 |                 oly igen hamar elfeledted, hogy éppen Manfredinek asszonyokon
5639 10,6 |        megcselekednéd? Te talán úgy véled, hogy elegendő mentség volna ennyit
5640 10,6 |                    ez a királyok igazsága, hogy kik karjaikba menekülnek,
5641 10,6 |              Emlékeztet­lek reá, királyom, hogy nagy dicsőségedre vagyon
5642 10,6 |                   Gróf, valóban úgy vélem, hogy minden más ellenség, bármily
5643 10,6 |                    felbuzdítottak engemet, hogy kevés napok múltán cselekedetekkel
5644 10,6 |                fogom néked megbizonyítani, hogy valamint másokat legyőzni
5645 10,6 |            napokkal emez beszélgetés után, hogy a király Nápolyba visszatérvén -
5646 10,6 |                   visszatérvén - egyfelől, hogy ne is legyen alkalma valamely
5647 10,6 |        hitványságot cselekednie, másfelől, hogy megjutalmazza a lovagot
5648 10,6 |               magának - mégis elhatározta, hogy férjhez adja a két leányt,
5649 10,6 |                   fékezte vad gerjedelmet, hogy összetörvén és megszaggatván
5650 10,6 |                  olyanok, kik azt mondják, hogy csekély dolog egy királynak
5651 10,6 |                  nevezem, ha hozzátesszük, hogy ezt szerelmes király cselekedte,
5652 10,7 |                  lovagi tornában, történt, hogy Bernardo leánya, kinek neve
5653 10,7 |         kimondhatatlanul megtetszett néki, hogy egyszer-másszor rajta felejtvén
5654 10,7 |                   reménysége nem lehetett, hogy szerelme boldog végre jut;
5655 10,7 |                merte, mivel attól tartott, hogy nagyobb baj éri. A király
5656 10,7 |              szenvedett.~Ekképpen történt, hogy mivel szerelme nőttön-növekedett,
5657 10,7 |               szánta magát.~Történt pedig, hogy mivel atyja megígérte néki,
5658 10,7 |                    az a gondolatja támadt, hogy ha tisztességgel megteheti,
5659 10,7 |                    abban a hiszemben volt, hogy Lisa kicsinyég hall­gatni
5660 10,7 |                  tüzére, holott azt hitte, hogy vigasztalá­sára leszen.
5661 10,7 |               végeztével mondotta a leány, hogy négyszemközt kíván szólani
5662 10,7 |            Minuccio, téged választottalak, hogy erős hűséggel megőrizzed
5663 10,7 |                  minde­nekelőtt reménylem, hogy ezt soha senkinek fel nem
5664 10,7 |                  néked; annak utána pedig, hogy amennyire erődtől telik,
5665 10,7 |                 Tudd meg tehát, Minuccióm, hogy amaz napon, midőn urunk
5666 10,7 |                    pillanatban láttam meg, hogy lelkemben kigyulladt iránta
5667 10,7 |                   gyötrelmül választottam, hogy halálba megyek, és ekképpen
5668 10,7 |                   cselekedni. De bizonyos, hogy kegyetlen szomorúsággal
5669 10,7 |                  megtetted, add értésemre, hogy boldog halállal megváltsam
5670 10,7 |                  miért is vedd bizonyosra, hogy bennem soha meg nem csalatkozol;
5671 10,7 |                nagyszerű elhatározásodért, hogy ily felséges királyra irányítottad
5672 10,7 |               megnyugszol, úgy intézhetem, hogy három nap sem telik bele,
5673 10,7 |                 fölöttébb kedvedre leszen; hogy pedig ne vesztegessem az
5674 10,7 |            könyörögve kérte, és megígérte, hogy megnyugszik, s végezetül
5675 10,7 |               addig kérte, mígnem rávette, hogy emez dalocskát megírja,
5676 10,7 |                 néki minden szenvedésem,~S hogy, bár közel a végem,~Mégsem
5677 10,7 |                 meg se állj lakáig!~Mondd, hogy kívánom égő szerelemmel,~
5678 10,7 |                    meg!~Habár te műved az, hogy megszerettem,~Nem adtál
5679 10,7 |                    kellő bátorságot, Ámor,~Hogy amikor először rámeredtem,~
5680 10,7 |                 eképp kimúlnom a világból,~Hogy ő viszonzó érzelmet nem
5681 10,7 |                    S oly szerelembe estem,~Hogy attól lesz most vége életemnek.~
5682 10,7 |                   dalt, oly lágyan-édesen, hogy valahányan csak a királyi
5683 10,7 |                     mivel úgy rémlik néki, hogy még soha nem hallotta.~-
5684 10,7 |                     nincs még három napja, hogy szava és hangja elkészült.~
5685 10,7 |          magasztalta a leányt és mondotta, hogy illendő ily derék leányzóhoz
5686 10,7 |                elküldötte hozzá a lantost, hogy vigasztalja nevében, és
5687 10,7 |               nevében, és mondja meg néki, hogy aznap estefelé minden bizonnyal
5688 10,7 |           meglátogatja.~Minuccio örömében, hogy ily kellemetes hírt vihet
5689 10,7 |                   s oly igen megnyugodott, hogy azon nyomban szemlátomást
5690 10,7 |                házához; ottan pedig kérte, hogy nyissák meg neki a fűszerszámkereskedőnek
5691 10,7 |                    igen beteg; ámbár igaz, hogy ma délután három óra óta
5692 10,7 |                ágynak esel; kérni akarunk, hogy kedvünkért embereld meg
5693 10,7 |             nyavalyámnak oka; de meglátod, hogy a te jóvoltodból hamar idő
5694 10,7 |                    sűrűn átkozta a sorsot, hogy ily alacsonyrendű embert
5695 10,7 |                néked előttünk, s kívánjuk, hogy kedvünkért megelégedéssel
5696 10,7 |                  nagy tisztesség pedig az, hogy mivel eladó sorban vagy,
5697 10,7 |              bennünket amaz szándokunkban, hogy mostantól fogva mindenkor
5698 10,7 |           bizonyosra veszem: ha megtudnák, hogy szerelmes voltam beléd,
5699 10,7 |                 vélne, s talán azt hinnék, hogy elfeledtem, ki vagyok, s
5700 10,7 |                   szíveibe, Isten a tanúm, hogy már amaz órában, midőn nékem
5701 10,7 |               megtetszettél, meggondoltam, hogy te király vagy, én pedig
5702 10,7 |           szerelmet, nyomban elhatároztam, hogy mindenkor akaratod szerint
5703 10,7 |                leszen, de ha azt mondanád, hogy tűzbe menjek érted, gyönyörű­
5704 10,7 |                 megcselekedném, ha tudnám, hogy kedvedet megnyerem. Tudod,
5705 10,7 |                    kevéssé illendő hozzám, hogy király lévén te légy lovagom,
5706 10,7 |                   leány felelete, s látta, hogy valóban oly okos, miként
5707 10,7 |              minekutána meghallotta tőlük, hogy belenyugszanak abba, mit
5708 10,7 |                   kezébe, s mondotta néki, hogy Lisát eljegyezze; az ifjú
5709 10,7 |               feleséged hozománya gyanánt; hogy pedig véled mi szándokunk
5710 10,8 |                NOVELLA~Sofronia azt hiszi, hogy Gisippus felesége, holott
5711 10,8 |                      és abban a hiszemben, hogy Titus megveti őt, azt mondja,
5712 10,8 |                    megveti őt, azt mondja, hogy embert ölt, ~meghalni kívánkozván.
5713 10,8 |            kívánkozván. Titus megismeri, s hogy megmentse, magát vallja
5714 10,8 |           Nagyságos hölgyeim, ki ne tudná, hogy a királyok, ha akarják,
5715 10,8 |                nagy dolgot meg­tehetnek, s hogy különösképpen megkívánják
5716 10,8 |                   cseppet sem kétel­kedem, hogy még jobban megnyerik tetszésteket,
5717 10,8 |                    Titust, mind Gisippust, hogy tőle oktatást nyerjenek.
5718 10,8 |               dolgokban történik, történt, hogy Chremes agg ember lévén
5719 10,8 |                 pedig néhány hónap múltán, hogy Gisippust meglátogatták
5720 10,8 |            Titusszal egyetemben biztatták, hogy megházasodjék, és találtak
5721 10,8 |                    kérte egy napon Titust, hogy jönne véle jegyese látására,
5722 10,8 |             reménységedet? Vagy nem tudod, hogy e leányt húgod gyanánt illendő
5723 10,8 |                  amint ahogy nem vagy az), hogy eléred, meggondolván, mit
5724 10,8 |                     hányszor megesett már, hogy az apa megszerette leányát,
5725 10,8 |                 uralkodnak. Illendő tehát, hogy mi Ámornak kedve szerint
5726 10,8 |              leánynak szépsége megérdemli, hogy mindenki szeresse; s hahogy
5727 10,8 |               volna is. A sorsnak bűne ez, hogy barátomnak, Gisippusnak
5728 10,8 |             örülhet Gisippus, ha megtudja, hogy éppen én szeretem, nem pedig
5729 10,8 |                tovább élnem, meggondolván, hogy a sors olyan állapotra juttatott
5730 10,8 |                   viaskodását s végezetül, hogy melyik kerekedett felül,
5731 10,8 |                 melyik kerekedett felül, s hogy ő bizony elpusztul Sofronia
5732 10,8 |             halálra szánta magát, s hiszi, hogy a halál hamarosan eléri.
5733 10,8 |                   nélkül feltette magában, hogy drágább lesz néki barátjának
5734 10,8 |                    szerint mostan égetőbb. Hogy oly forrón szereted jegyesemet,
5735 10,8 |                ámbár nem mondod hangosan), hogy nékem adta őt, mivel úgy
5736 10,8 |                  adta őt, mivel úgy véled, hogy szerelmed tisztes lehetne,
5737 10,8 |                    sors, mint éppen nékem, hogy hálásabb légy iránta? Bárki
5738 10,8 |                   vagyok; ennek pedig oka, hogy emlékezetem szerint, mióta
5739 10,8 |                    annyiban volna a dolog, hogy változtatni nem lehetne
5740 10,8 |                  még csak annyiban vagyon, hogy nem kell megosztanom véled,
5741 10,8 |             megegyeztetni a tiéddel. Igaz, hogy Sofronia a jegyesem, és
5742 10,8 |                  kincset, bizonyosra vedd, hogy nem az én, hanem a te feleséged
5743 10,8 |             megfontolás, megmutatván néki, hogy minél nagyobb Gisippus nagylelkűsége,
5744 10,8 |               kötelességem. Mentsen Isten, hogy magamé gyanánt elvegyem
5745 10,8 |                 adott. Ha úgy látta volna, hogy engemet illet, nem hihetnéd
5746 10,8 |                  hihetnéd sem te, sem más, hogy néked juttatta volna. Élvezd
5747 10,8 |                adhat nékem annyi hatalmat, hogy kényszeríthetlek akaratom
5748 10,8 |                   s ha rá tud venni téged, hogy valóban kövessed akaratomat,
5749 10,8 |         használnunk szabad, művelni fogom, hogy Sofronia mégis a tiéd leszen.
5750 10,8 |               szerelemnek ereje, és tudom, hogy már nem egyszer, hanem sokszor
5751 10,8 |                   te oly közel vagy ehhez, hogy sem visszatérni, sem könnyeidet
5752 10,8 |               kívánom (nem akarom mondani, hogy elveszíteni a leányt, mivel
5753 10,8 |               mivel nem veszítem el azzal, hogy néked adom, hanem jobbik
5754 10,8 |             röstelkedett beleegyezni abba, hogy Sofronia az ő felesége legyen,
5755 10,8 |                miképpen te kérsz, mondván, hogy az a te kívánságod; tehát
5756 10,8 |            nagylelkűséged ily mérhetetlen, hogy legyőzi bennem a köteles
5757 10,8 |              módjára teszem meg, ki tudja, hogy nem csupán a szeretett hölgyet
5758 10,8 |                   Istenek, ha van mód reá, hogy tisztességedre és javadra
5759 10,8 |                      Titus, emez dologban, hogy foganatja legyen, vélekedésem
5760 10,8 |               mostan odamennék s mondanám, hogy nem kívánom őt feleségemül,
5761 10,8 |                     ha mindazáltal látnám, hogy a leány tiéd leszen; de
5762 10,8 |                   leszen; de attól tartok, hogy ha ilyen módon otthagyom,
5763 10,8 |                    Annak okáért úgy vélem, hogy ha beleegyezel, én olyképpen
5764 10,8 |                 Titushoz, s mondotta néki, hogy menjen és feküdjék felesége
5765 10,8 |                   leány abban a hiszemben, hogy ez Gisippus, igent mondott
5766 10,8 |                   sem más nem is sejtette, hogy nem Gisippus hál vele, hanem
5767 10,8 |                  Titus házassága, történt, hogy ennek atyja, Publius, meghalálozott;
5768 10,8 |               nélkül térjen vissza Rómába, hogy ügyes-bajos dolgait rendbe
5769 10,8 |                   Gisipusszal elhatározta, hogy elmegyen, és magával viszi
5770 10,8 |                   fakadt, és panaszkodott, hogy Gisippus megcsalta; s minekelőtte
5771 10,8 |            Gisippus elkövetett, elmondván, hogy ő bizony Titusnak felesége,
5772 10,8 |                  egy értelemmel mondották, hogy nem csupán feddésre, hanem
5773 10,8 |             rászolgált. De ő bizonykodott, hogy becsülettel cselekedett,
5774 10,8 |                    hálával tartoznak néki, hogy a leányt magánál különb
5775 10,8 |                ismerte a görögök szokását, hogy addig szájaskodnak és fenyegetődznek,
5776 10,8 |           hunyászkodnak, feltette magában, hogy tovább nem tűri szó nélkül
5777 10,8 |          bölcselkedők akképpen vélekednek, hogy a halandók cselekedetei
5778 10,8 |                    némelyek azt gondolják, hogy mindaz, ami történik vagy
5779 10,8 |            vizsgáljuk, nyilván megtetszik, hogy kifogásolni oly dolgokat,
5780 10,8 |                egyéb, mint olyan kívánság, hogy bölcsebbeknek mutassuk magunkat
5781 10,8 |                 kikről pedig hinnünk kell, hogy örökkévaló értelemmel és
5782 10,8 |        valamennyien, ha igaz, amit hallok, hogy mit mondtatok s mit mondtok
5783 10,8 |                most is szüntelenül afelől, hogy Sofronia az én feleségem
5784 10,8 |                adtátok; nem gondolván meg, hogy ab aeterno nékem volt ő
5785 10,8 |                  járásához, feltételezvén, hogy az istenek semminémű ügyeinkkel
5786 10,8 |               fölöttébb ellenkeznek: egyik hogy magamat dicsérem, másik,
5787 10,8 |                   magamat dicsérem, másik, hogy másokat kisebbítek vagy
5788 10,8 |              adtatok, holott én úgy vélem, hogy ezért a legnagyobb dicséretet
5789 10,8 |                  barátság szent törvényei, hogy egy barát a másikért cselekedjék,
5790 10,8 |           cselekedjék, hanem beérem azzal, hogy eszetekbe juttatom: a barátság
5791 10,8 |                  kell bizonyítanom nektek, hogy ő bölcsebb volt nálatok,
5792 10,8 |                    mivel úgy veszem észre, hogy az isteni gondviselésről
5793 10,8 |                  vizsgáljuk meg egyenkint, hogy az, mit mondok, igaz, s
5794 10,8 |                    az, mit mondok, igaz, s hogy nagyobb dicséretet érdemel
5795 10,8 |                 annál, amit ti műveltetek. Hogy én ifjú és bölcselkedő vagyok,
5796 10,8 |                előre tudományunkban. Igaz, hogy ő athéni, én pedig római
5797 10,8 |                  én pedig római vagyok. De hogy a két város közül melyik
5798 10,8 |                   arra csak annyit mondok, hogy az én városom szabad, az
5799 10,8 |             adófizető; csak annyit mondok, hogy az én városom ura az egész
5800 10,8 |              enyémnek; csak annyit mondok, hogy az én városomban dúsan virágzik
5801 10,8 |                    emlékezetemben tartván, hogy a tisztes szegénység ősi
5802 10,8 |                  vagyok. És nyilván tudom, hogy a ti kívánságotok volt és
5803 10,8 |                 kellett és kell is lennie, hogy Gisippusszal atyafiságba
5804 10,8 |               bizonnyal nincs semmi ok rá, hogy én Rómában éppoly kedves
5805 10,8 |                 némelyek, kik azt mondják, hogy Sofronia nem azért bánkódik,
5806 10,8 |                  Mások azt fogják mondani, hogy olyasvalaki adta férjhez,
5807 10,8 |                   Nem holmi újfajta dolog, hogy a sors különb-különb utakat
5808 10,8 |               juttatnia. Mit törődöm vele, hogy bölcselkedő helyett varga
5809 10,8 |                    gonddal óvakodnom kell, hogy máskor ne avatkozhasson
5810 10,8 |                   bizakodtok, vigyázzatok, hogy többé mást férjhez ne adjon,
5811 10,8 |               Mindazonáltal tudnotok kell, hogy én nem mesterkedtem sem
5812 10,8 |               mintha irtóztam volna attól, hogy rokonságba keveredjem veletek,
5813 10,8 |                   jelessége iránt; tudván, hogy ha amaz úton-módon igyekeztem
5814 10,8 |                 meg, mivel féltetek volna, hogy Rómába viszem, holott ti
5815 10,8 |                     és rávettem Gisippust, hogy nevemben beleegyezzék olyasvalamibe,
5816 10,8 |               igennel felelt. Ha úgy véli, hogy megcsalták, nem engem illet
5817 10,8 |                 mint szerelmes, csupán az, hogy Sofronia titokban lett Titus
5818 10,8 |                   itten; de Isten mentsen, hogy római lélekben valaha is
5819 10,8 |              oktalanul. Először is akként, hogy Sofroniát elveszitek tőlem,
5820 10,8 |               amennyit én adok; másodszor, hogy Gisippusszal ellenség gyanánt
5821 10,8 |               méltán el vagytok kötelezve. Hogy pedig ezekben mely ostoba
5822 10,8 |                pedig adjátok vissza nékem, hogy atyátok fia gyanánt boldogan
5823 10,8 |                     akár nem, ami történt, hogy ha más­képpen akartok cselekedni,
5824 10,8 |                 egy értelemmel határozták, hogy jobb Titust nyerni rokonuk
5825 10,8 |            mondották néki: belenyugszanak, hogy Sofronia az övé legyen,
5826 10,8 |                    s minekutána meg­tudta, hogy él, s mind a rómaiak előtt
5827 10,8 |                    vonni annak tekintetét, hogy Titus megismerje és hívassa;
5828 10,8 |                    és Gisippus úgy érezte, hogy látta, de megvetette őt,
5829 10,8 |                    és hallatán úgy érezte, hogy meglelte az utat és módot
5830 10,8 |               kérdőre vonták, megvallotta, hogy ő a gyilkos, de nem volt
5831 10,8 |                 Marcus Varro, parancsolta, hogy keresztre feszítsék, miként
5832 10,8 |                volt.~Véletlenül úgy esett, hogy Titus éppen akkor érkezett
5833 10,8 |                  okát, nyomban megismerte, hogy ez Gisippus, és elcsodálkozott
5834 10,8 |           nyomorúságos állapotján, s azon, hogy miképpen került ide; mivel
5835 10,8 |              mivelhogy ártatlan. Elegendő, hogy egy bűnnel megbántottam
5836 10,8 |                elálmélkodott, és sajnálta, hogy ezt mind az egész törvényház
5837 10,8 |                    Mért voltál oly bolond, hogy kínoztatás nélkül olyasmit
5838 10,8 |                   életedet? Azt mondottad, hogy ma éjjel te gyilkoltad meg
5839 10,8 |                pedig idejön, s azt mondja, hogy nem te vagy a gyilkos, hanem
5840 10,8 |            Gisippus feltekintett, s látta, hogy ez az ember Titus, és nyilván
5841 10,8 |                     és nyilván megismerte, hogy ezt meg­mentésére teszi,
5842 10,8 |                     és fölöttébb késő már, hogy Titusnak könyörületessége
5843 10,8 |              mellett, és nyilván láthatod, hogy nyomorúsága miatt kívánja
5844 10,8 |          állhatatosságán, és már sejtette, hogy egyikök sem lehet bűnös;
5845 10,8 |                    gyilkosságot, és tudta, hogy a másik kettő közül egyik
5846 10,8 |                    embernek ártatlanságán, hogy kimondhatatlan elérzékenyülésében
5847 10,8 |               sorsom vezérelt engemet ide, hogy eldöntsem e kettőnek vitáját,
5848 10,8 |                     annak okáért tudd meg, hogy ezek közül egyik sem bűnös
5849 10,8 |                Titusnak nincs szüksége rá, hogy mentegessem; híre-neve oly
5850 10,8 |         mentegessem; híre-neve oly tiszta, hogy őt ilyesminek gyanúja sem
5851 10,8 |                indította mindegyiket arra, hogy a halálos ítéletet kívánja;
5852 10,8 |                 barátságának, elhatározta, hogy római polgár lesz. Tehát
5853 10,8 |                    azt, mit magának kíván, hogy cselekedjenek. Hogy pedig
5854 10,8 |                 kíván, hogy cselekedjenek. Hogy pedig áldásos hatásai mai
5855 10,8 |                    volna Gisippus szívébe, hogy az ezeknek kedvéért szépséges,
5856 10,8 |              nyereségek érhették volna el, hogy Gisippus semmibe vegye a
5857 10,8 |                    és gúnyolódásokat, csak hogy barátját megelégítse, ha
5858 10,8 |                   volna Titust hajlandóvá, hogy sok fontolgatás nélkül (
5859 10,8 |                 maga halálát szorgalmazza, hogy csak amazt megmentse a kereszttől,
5860 10,8 |               Titust oly nagy bőkezűségre, hogy késedelem nélkül megossza
5861 10,8 |               Titusba oly nagy buzgóságot, hogy mindennemű aggodalmas­kodás
5862 10,8 |                 Gisippushoz, holott látta, hogy földhözragadt szegény és
5863 10,8 |              gyarapítják; és nem ügyelnek, hogy ezek mind valamennyien inkább
5864 10,9 |                  Bájos hölgyeim, bizonyos, hogy Filoména abban, mit a barátságról
5865 10,9 |              panaszkodott végső szavaiban, hogy mai napság a barátságnak
5866 10,9 |                    mi azért volnánk itten, hogy megjobbítsuk a világnak
5867 10,9 |          Szaladinnak egyik nagylelkűségét, hogy ha már hibáink miatt nem
5868 10,9 |             gyönyörűségünket leljük abban, hogy másoknak szolgálhatunk,
5869 10,9 |          szolgálhatunk, amaz reménységben, hogy ennek jutalmát előbb-utóbb
5870 10,9 |              megnyerjük.~ ~Elmondom tehát, hogy miként mindenek tanúsítják,
5871 10,9 |                   vette, feltette magában, hogy tulajdon szemével kívánja
5872 10,9 |              készülődéseit eme hadjáratra, hogy maga is jobban felkészülhessen.
5873 10,9 |              Egyiptomban, ürügyül vetette, hogy zarándokútra megyen, és
5874 10,9 |                keresztülvágtak Lombardián, hogy átkeljenek a hegyeken, történt,
5875 10,9 |            átkeljenek a hegyeken, történt, hogy Milánóból Pavia felé való
5876 10,9 |            megpillantotta őket, kitalálta, hogy nemes urak és idegenek,
5877 10,9 |                   dezte egyik szolgájától, hogy mennyire van innét Pavia,
5878 10,9 |             érhettek el Paviába oly időre, hogy bebocsátást nyerjetek.~-
5879 10,9 |                    mondotta rá Szaladin -, hogy hol kaphatjuk a legjobb
5880 10,9 |                    imént forgott eszemben, hogy egyik emberemet elküldöm
5881 10,9 |                  miképpen ez a lovag félt, hogy ők talán nem fogadták volna
5882 10,9 |               csellel vezette őket házába, hogy ne vonakodhassanak az estét
5883 10,9 |                     hanem kényszerítettél, hogy elfo­gadjunk ily páratlan
5884 10,9 |                  okáért ne vegyétek zokon, hogy csekély kerülőt tettetek
5885 10,9 |                    kerülőt tettetek azért, hogy kevesebb kényelmetlenségben
5886 10,9 |                   őket; s mind úgy vélték, hogy ez a lovag a világ legudvariasabb
5887 10,9 |                 embere, ki oly ékes szavú, hogy még életökben párjára nem
5888 10,9 |                Másfelől Torello úgy vélte, hogy ezek előkelő emberek és
5889 10,9 |                 miért is magában sajnálta, hogy ím ez estén nem tudta megtisztelni
5890 10,9 |           lakomával; gondolta hát magában, hogy másnap majd pótolja azt;
5891 10,9 |               akkor Torello:~- Adná Isten, hogy mi országunkban oly nemes
5892 10,9 |                    őket, hol ahhoz képest, hogy rögtönzött vacsora volt,
5893 10,9 |                  midőn Torello észrevette, hogy fáradtak, miért is pompás
5894 10,9 |              városba, s abban a hiszemben, hogy útban vannak a legjobb fogadó
5895 10,9 |                    a sorsnak vagyok hálás, hogy ott lepett benneteket az
5896 10,9 |                 volna megtagadnotok tőlök, hogy társaságukban ebédeljetek,
5897 10,9 |           megvendégelték őket, olyannyira, hogy ha maga a császár jött volna
5898 10,9 |                  állapotját, kiről tudták, hogy polgár, nem pedig fő nemes
5899 10,9 |                   hívatta derék feleségét, hogy ne legyen semmi drágasága,
5900 10,9 |                imigyen:~- Akkor hát látom, hogy asszonyi gondoskodásom hasznotokra
5901 10,9 |                   ama különös szívességet, hogy nem utasítjátok vissza,
5902 10,9 |             behozatok; hanem meggondolván, hogy a nők kicsiny szívök szerint
5903 10,9 |                jöhet nektek, meggondolván, hogy távol vagytok feleségetektől,
5904 10,9 |                    és nyilván megismerték, hogy Torello semminémű udvariassá­
5905 10,9 |        elmulasztani irányokban, és féltek, hogy Torello felismeri őket,
5906 10,9 |              felismeri őket, mivel látták, hogy e ruhák nem kereskedőkhöz,
5907 10,9 |                   lehet.~Ennek végeztével, hogy Torello is visszajött, a
5908 10,9 |               könyörgésre megnyerte tőlök, hogy mind emez egész napot nála
5909 10,9 |                       Esküszöm az Istenre, hogy ennél udvariasabb, tökéletesebb
5910 10,9 |                  rája támadnak.~De tudván, hogy hiába is szabadkoznának,
5911 10,9 |                   sietős volt útja, kérte, hogy térjen vissza. Ez tehát,
5912 10,9 |              vagytok, megingott ama hitem, hogy kereskedők volnátok; és
5913 10,9 |                      Uram, megeshetik még, hogy megmutatjuk néked valamely
5914 10,9 |                  amaz erős elhatározással, hogy ha élete tovább tart, s
5915 10,9 |                  Torello feltette magában, hogy mindenáron elmegy, hiába
5916 10,9 |                mivel pedig bizonyos ugyan, hogy elmegyek, de semmiképpen
5917 10,9 |                 nem vagyok bizonyos benne, hogy visszatérek, hiszen ezerféle
5918 10,9 |                    abban a bizonyosságban, hogy én Torello felesége gyanánt
5919 10,9 |                 szentül bizonyosra veszem, hogy amennyiben rajtad áll, megtartod,
5920 10,9 |                miért is bizonyosra veszem, hogy számos fő-fő nemes urak
5921 10,9 |                    szavadat. Kérem Istent, hogy se téged, se engem ne juttasson
5922 10,9 |                   mondván:~- Ha úgy esnék, hogy előbb meghalok, mintsem
5923 10,9 |             követségbe jöttek Szaladinhoz, hogy kiváltsák némely földijöket,
5924 10,9 |          elhatározta: megírja feleségének, hogy életben vagyon és hamarosan,
5925 10,9 |                   kit ismert: úgy intézze, hogy a levél a San Pietro in
5926 10,9 |                    élt, történt egy napon, hogy midőn Szaladin a sólymokról
5927 10,9 |                 vette, s úgy rémlett néki, hogy ez bizony az; annak okáért
5928 10,9 |                 megadta nékem az alkalmat, hogy megmutassam ennek, mily
5929 10,9 |                    felesége, de nem hitte, hogy ezek éppen azok lehetnek,
5930 10,9 |                 egyiket sem ismerem; igaz, hogy ez a két felsőruha hasonlatos
5931 10,9 |               mostan pedig itt az alkalom, hogy megbizonyosodjál hitedben,
5932 10,9 |                    elbúcsúzván, mondottam, hogy még megeshetik.~Torellót
5933 10,9 |                   s a szégyenkezés: örült, hogy ily előkelő ember volt vendége;
5934 10,9 |           szégyenkezett, mivel úgy érezte, hogy szegényesen vendégelte.
5935 10,9 |            vezérelt tégedet, vedd eszedbe, hogy itten immár nem én vagyok
5936 10,9 |               derék voltát, s parancsolta, hogy ki számot tart kegyelmére,
5937 10,9 |                mivel szentül reménykedett, hogy levele már bizonyára nagybátyjának
5938 10,9 |                    volt, mind ki hallotta, hogy Torello meghalt, az istriai,
5939 10,9 |                 módjuk meggyőződni afelől, hogy tévedtek; miért is az itáliabéliek
5940 10,9 |                    nem átallották mondani, hogy látták őt holtan, s ott
5941 10,9 |                 atyjafiai nógatni kezdték, hogy újból férjhez menjen. És
5942 10,9 |           mindaddig ne köteleztessék arra, hogy férjéhez költözzön, mígnem
5943 10,9 |                   mennie kellett, történt, hogy Torello Alexandriában valamely
5944 10,9 |                    miközben eszébe jutott, hogy kevés napok múltán lejár
5945 10,9 |                    szabott és meggondolta, hogy bizonyára semmit nem tudnak
5946 10,9 |                   felől; bizonyosra vette, hogy felesége már újból férjhez
5947 10,9 |                   nagy fájdalom lepte meg, hogy enni sem tudott, hanem ágyba
5948 10,9 |                  felől, meg is pirongatta, hogy miért nem mondotta meg már
5949 10,9 |                   annak utána pedig kérte, hogy nyugodjék meg, bizonykodván,
5950 10,9 |               nyugodjék meg, bizonykodván, hogy ha meg­nyugszik, ő úgy intézi,
5951 10,9 |                    nyugszik, ő úgy intézi, hogy a megszabott napra ott lesz
5952 10,9 |                   már több ízben hallotta, hogy az ilyesmi lehetséges, és
5953 10,9 |               kezdette sürgetni Szaladint, hogy hamarosan intézze e dolgot.
5954 10,9 |                    már máskor próbát tett, hogy ejtse módját, miképpen Torellót
5955 10,9 |               varázslómester felelte néki, hogy meglesz, de bizony maga
5956 10,9 |                   erősen feltette magában, hogy mindenáron Paviában lesz
5957 10,9 |                 semmiképpen feddeni azért, hogy oly forrón szereted feleségedet,
5958 10,9 |            feleségedet, és oly igen félsz, hogy másé leszen; mivel minden
5959 10,9 |                   kedves lett volna nékem, hogy ha már a sors ide vetett
5960 10,9 |           hatalommal; és ha már úgy esett, hogy Isten nem adta meg nékem,
5961 10,9 |               nékem, mivel fejedbe vetted, hogy vagy meghalsz, vagy megszabott
5962 10,9 |               legalább idejében tudni ezt, hogy ama tisztességgel, ama pompával
5963 10,9 |               ekképpen határoztam, kérlek, hogy azt, mit megígértél nékem,
5964 10,9 |              hazavárnak.~Szaladin felelte, hogy minden bizonnyal megteszi;
5965 10,9 |                  Szaladin, ama szándokkal, hogy a következő éjszakán hazaküldi
5966 10,9 |                    elvégezvén parancsolta, hogy Torellót, ki már talpra
5967 10,9 |             egyszer jöjj el látogatásomra, hogy akkor a viszontlátásodon
5968 10,9 |                 csak kevés szóval felelte, hogy soha-soha ki nem vész emlékezetéből
5969 10,9 |               jótéteménye és nemessége, és hogy mind élete fogytáig bizonnyal
5970 10,9 |                   várakozott, és sürgette, hogy dolgát végezhesse, belépett
5971 10,9 |             megitatta Torellóval, mondván, hogy erősítő gyanánt adja néki;
5972 10,9 |                később nyilván megértették, hogy ezt Szaladin Torello feleségének
5973 10,9 |                    s oly nagy kincset ért, hogy szinte megmérni sem lehetett
5974 10,9 |              mondotta a varázslómesternek, hogy végezze dolgát, mire Szaladin
5975 10,9 |                először ebben a templomban, hogy szabad volna ilyképpen megrémülnöd!
5976 10,9 |                   közelebb lépni, történt, hogy mivel amaz italnak ereje
5977 10,9 |         körültekintvén nyilván megismerte, hogy Szaladin ama helyre juttatta,
5978 10,9 |              helyéből, s mikor észrevette, hogy a barátok elrohannak, kitalálta
5979 10,9 |           szólította az apáturat, s kérte, hogy ne féljen, mivel ő Torello,
5980 10,9 |               godván, mikor újra hallotta, hogy nevén szólítják, a szent
5981 10,9 |                ember, ki ne hinné szentül, hogy meghaltál; s mi több, megmondhatom,
5982 10,9 |                   s mi több, megmondhatom, hogy feleséged, madonna Adalieta,
5983 10,9 |              barátokat, valamennyit kérte, hogy hazatéréséről senkinek ne
5984 10,9 |              kérdezte Torello az apáturat, hogy kicsoda feleségének új férje,
5985 10,9 |                intézzétek úgy a kedvemért, hogy elmenjünk oda.~Az apátúr
5986 10,9 |                    az új férjhez, üzenvén, hogy egyik barátjával szeretne
5987 10,9 |                   mire a nemes úr felelte, hogy igen szívesen látja. Tehát
5988 10,9 |               apátúr mindenkinek mondotta, hogy ez bizony szaracén úr, kit
5989 10,9 |              szemlélt, és úgy vette észre, hogy a menyegző sehogyan sincs
5990 10,9 |                biztos meggyő­ződése miatt, hogy férje meghalt, ilyesmi meg
5991 10,9 |                 azonban Torello úgy vélte, hogy itt az idő próbát tenni,
5992 10,9 |                   országomban az a szokás, hogy midőn valamely idegen a
5993 10,9 |                    én itten, annak jeléül, hogy az asszony szívesen látja
5994 10,9 |                  lévén, abban a hiszemben, hogy ez valamely csoda nagy úr,
5995 10,9 |                  látja; parancsolta tehát, hogy mossák meg a nagy aranyserleget,
5996 10,9 |                  gyűrűjét, és úgy intézte, hogy ivás közben beleejtette
5997 10,9 |               asszonynak. Ki is átvette, s hogy a vendégnek szokását teljesítse,
5998 10,9 |                    szemét; és megismervén, hogy ez ama gyűrű, melyet búcsúzáskor
5999 10,9 |              mígnem Torello mondotta néki, hogy emberelje meg magát, mivel
6000 10,9 |                  vidámság meg­gyarapodott, hogy visszanyertek ily derék