Nap,  Novella

6001 10,9 |                    szavait azzal végezvén, hogy a nemes úr, ki abban a hiszemben,
6002 10,9 |                  úr, ki abban a hiszemben, hogy ő halott, feleségét feleségül
6003 10,9 |                   és baráti módon felelte, hogy azzal, mi az övé, hatalmában
6004 10,9 |                 megjelentette Szaladinnak, hogy szerencsésen hazájába ért,
6005 10,9 |              minden erejöket meg­feszítik, hogy ezt cselekedjék, s bár van
6006 10,9 |                    rosszul értik a módját, hogy előbb nagyobb árat vesznek
6007 10,10|             emberei kéréseikkel zaklatnak, hogy megházasodjék, ~mégis maga
6008 10,10|                 Annak utána ürügyül veti, ~hogy megbánta házasságát, és
6009 10,10|           házasságát, és azzal a szesszel, hogy mást vesz feleségül, ~hazahozatja
6010 10,10|                 kiűzi házából; de látván, ~hogy az asszony mindent békességgel
6011 10,10|                    atyafi, ki leste-várta, hogy a következő éjszakán lekonyítsa
6012 10,10|                  Annak utána pedig tudván, hogy már csak ő egymaga tartozik
6013 10,10|                hölgyeim, úgy veszem észre, hogy e mai nap mind a királyoknak
6014 10,10|                  volt szentelve; miért is, hogy túlságosan messzire ne essem
6015 10,10|                  senkinek nem tanácsolnám, hogy ebben példáját kövesse,
6016 10,10|                  igazán nem érdemelte meg, hogy ebből rája valami jó háramlott.~ ~
6017 10,10|                   meg sem fordult fejében, hogy megházasodjék avagy gyermekei
6018 10,10|               miért is gyakorta kérlelték, hogy megházasodjék, nehogy magva
6019 10,10|               marad­janak; kínálkoztak is, hogy keresnek néki oly atyától
6020 10,10|                    hinni, mit ti mondotok, hogy a leányok atyjok és anyjok
6021 10,10|                    miként ti bizonykodtok, hogy olyant szereztek nékem,
6022 10,10|                   láncolni, hát nem bánom; hogy pedig ne legyen okom panaszkodni
6023 10,10|                  leányt, de mondom néktek, hogy akárkit veszek is, ha nem
6024 10,10|                     A nemes urak felelték, hogy szívesen megteszik, csak
6025 10,10|               megakadt a szeme, úgy vélte, hogy ezzel igen boldog lehetne
6026 10,10|                    hanem feltette magában, hogy ezt veszi feleségül; elhívatta
6027 10,10|                  volt, s megegyezett véle, hogy leányát feleségül veszi.
6028 10,10|                   kívántátok s kívánjátok, hogy rászánjam magam a házasodásra;
6029 10,10|                   feleségre, hanem inkább, hogy ked­vetekre tegyek. Tudjátok,
6030 10,10|                    ígértetek nékem, vagyis hogy szívesen fogadjátok és úrasszo­
6031 10,10|                  ígéretemet, s azt akarom, hogy ti is beváltsátok a tiéteket.
6032 10,10|               annak okáért úgy intézzétek, hogy a menyegzői ünnep szép legyen,
6033 10,10|               tisztességgel fogadjátok őt, hogy elmondhassam: megelégedésemre
6034 10,10|                    urak boldogan felelték, hogy ez kedvök szerint vagyon,
6035 10,10|              valamennyien munkához láttak, hogy az ünnepség szép és vidám
6036 10,10|            ekképpen:~- Urak, ideje vagyon, hogy elmenjünk jegyesemért.~És
6037 10,10|       sebbel-lobbal vizet hozott a kútról, hogy annak utána a többi asszonyokkal
6038 10,10|                  parancsolta a többieknek, hogy várakozzanak, maga pedig
6039 10,10|             mondotta néki:~- Azért jöttem, hogy feleségül vegyem Griseldát,
6040 10,10|                akkor megkérdezte a leányt, hogy ha feleségül veszi, vajon
6041 10,10|                  kivezette, s parancsolta, hogy mind egész kíséretének,
6042 10,10|                 akkor nyilván megtetszett, hogy az új asszony ruháival együtt
6043 10,10|               hajlandó minden szolgálatra, hogy az a világ legboldogabb
6044 10,10|                    kegyes és jóságos volt, hogy mind egy szálig jobban szerették
6045 10,10|                annak előtte azt mondották, hogy Gualtieri oktalanul csele­
6046 10,10|                  vette, most bizonykodtak, hogy ő a világ legbölcsebb és
6047 10,10|                     olyképpen viselkedett, hogy nem csupán maga őrgrófságában,
6048 10,10|              támadt elméjében, tudniillik, hogy hosszú tapasztalatával és
6049 10,10|         felháborodást színlelvén mondotta, hogy belső emberei semmiképpen
6050 10,10|                különösképpen mióta látják, hogy gyermekei születnek; és
6051 10,10|                    gyermekei születnek; és hogy igen elbúsultak a leányka
6052 10,10|                   megnyugszom, jól tudván, hogy csekélyebb vagyok nálatok,
6053 10,10|                    feleleten, megismervén, hogy felesége nem biza­kodott
6054 10,10|                  Kevés idővel annak utána, hogy szavakkal úgy-ahogy értésére
6055 10,10|           parancsolt. Ő pedig parancsolta, hogy fogjam kisded leányodat
6056 10,10|            miképpen annak parancsa vagyon, hogy gyermekét meggyilkolja;
6057 10,10|                   hagyd valahol olyképpen, hogy vadállatok s madarak felfalják,
6058 10,10|                 valamely nénjéhez, kérvén, hogy szöges gonddal ápolja és
6059 10,10|               leánya. Annak utána történt, hogy az asszony újfent áldott
6060 10,10|                   keservesen panaszkodnak, hogy utánam Giannucolo unokája
6061 10,10|                    miért is ha nem akarom, hogy országomból elűzzenek, úgy
6062 10,10|                       Uram, legyen gondod, hogy megnyugodjál és cselekedj
6063 10,10|                  nem kedves, ha nem látom, hogy néked kedvedre vagyon.~Kevés
6064 10,10|                 ezt is Bolognába küldötte, hogy gondozzák; az asszony pedig
6065 10,10|                   és magában bizonykodott, hogy feleségén kívül más asszony
6066 10,10|                    benne, azt hitte volna, hogy nemtörődömséggel cselekszik
6067 10,10|                  holott mostan megismerte, hogy okos asszony módjára cselekedett.
6068 10,10|             Alattvalói, abban a hiszemben, hogy megölette gyermekeit, keményen
6069 10,10|           keseregtek, csak annyit mondott, hogy ő mindenben megnyugszik,
6070 10,10|               elérkezettnek vélte az időt, hogy utolsó próbára vesse az
6071 10,10|                  közül többeknek mondotta, hogy semmiképpen nem tűrheti
6072 10,10|               engedelmet nyerni a pápától, hogy Griseldát elhagyja, s más
6073 10,10|                pedig csupán annyit felelt, hogy ennek így kell történnie.
6074 10,10|                  miképpen biztosra veheti, hogy vissza kell térnie atyjának
6075 10,10|                    annak idején, s látnia, hogy más asszonyé legyen az a
6076 10,10|                 lélekkel föltette magában, hogy ezt is el kell viselnie.
6077 10,10|                   elhitette alattvalóival, hogy a pápa eme levélben engedelmet
6078 10,10|              parasztok voltak, elvégeztem, hogy többé nem leszel a feleségem,
6079 10,10|                       Uram, mindig tudtam, hogy alacsony rangom semmiképpen
6080 10,10|                   te nemességedhez; azért, hogy veled élhettem, hálás vagyok
6081 10,10|          kölcsönképpen; néked úgy tetszik, hogy vissza­kívánod, nékem pedig
6082 10,10|             nyugodnom, s bele is nyugszom, hogy visszaadjam; íme, itt a
6083 10,10|                   vedd. Parancsolod nékem, hogy vigyem magammal hozo­mányomat,
6084 10,10|                mányomat, melyet idehoztam; hogy ezt megtegyem, nincs szükséged
6085 10,10|                  mivel nem felejtettem el, hogy mezítelenül vettél feleségül;
6086 10,10|                    tisztes dolognak véled, hogy testemet, melyben a magad
6087 10,10|               vissza, legalább engedd meg, hogy hozományomon felül egy szál
6088 10,10|                  voltak, mind rimánkodtak, hogy legalább egy ruhát ajándékozzon
6089 10,10|                   ruhát ajándékozzon néki, hogy azt, ki tizenhárom s talán
6090 10,10|              elhinni, miképpen igaz lehet, hogy leányát Gualtieri megtartja
6091 10,10|           végeztével füllentette híveinek, hogy egyik Panago grófnak leányát
6092 10,10|              rendezvén, üzent Griseldáért, hogy jöjjön; midőn pedig megérkezett,
6093 10,10|                   mikor ideérkezik; tudod, hogy nincsenek házamban asszonyok,
6094 10,10|                    oly gyönyörűséges volt, hogy párját ritkította, a fiú
6095 10,10|                  Saluzzóba és gondoskodni, hogy pompás és tisztes kíséretet
6096 10,10|               egyúttal mondja mindenkinek, hogy a leányt feleségül hozza
6097 10,10|                    senkinek meg ne mondja, hogy kicsoda. A nemes úr az őrgróf
6098 10,10|               hiába: úgy intézze a dolgot, hogy Griselda maradjon valamelyik
6099 10,10|                mely annak előtte övé volt, hogy ne álljon ekként vendégeinek
6100 10,10|             csüngtek, s mindenki mondotta, hogy Gualtieri jól járt a cserével;
6101 10,10|                   Gualtieri, ki úgy vélte, hogy most már annyit látott felesége
6102 10,10|               amennyit csak kívánt; látta, hogy a dolgoknak semminémű fordulása
6103 10,10|                  meg, és bizonyosra vette, hogy ez nem együgyűsége miatt
6104 10,10|               elérkezettnek vélte az időt, hogy elvegye tőle mind a keserűséget,
6105 10,10|                   szép, bizonyosra veszem, hogy véle a világ legboldogabb
6106 10,10|                   volt; mivel alig hiszem, hogy el tudná viselni, hiszen
6107 10,10|                  szentül hiszi az asszony, hogy ez a leány leszen a felesége,
6108 10,10|                     Griselda, ideje immár, hogy elvegyed hosszas béketűrésed
6109 10,10|             bolondnak véltek, megismerjék, hogy azt, mit cselekedtem, bizonyos
6110 10,10|               megtanítani akarván tégedet, hogy jó feleség légy, őket pedig,
6111 10,10|                  feleség légy, őket pedig, hogy miképpen kell asszonyt venni
6112 10,10|                    és tartani; és akartam, hogy míg veled élnem kell, örökös
6113 10,10|                adtam fejemet, igen féltem, hogy eme nyugalmat nem nyerem
6114 10,10|                 módokon, melyeket ismersz, hogy próbára vesselek. Mivel
6115 10,10|               pedig soha nem vettem észre, hogy akár szóban, akár cselekedetben
6116 10,10|              szegted volna, s mivel érzem, hogy megnyerem tőled ama boldogságot,
6117 10,10|                   nagy ideje azt hittétek, hogy kegyetlenül megölettem őket,
6118 10,10|                    érzem: eldicsekedhetem, hogy nincs ember, ki oly boldog
6119 10,10|           mondhatna itt egyebet, mint azt, hogy a szegények házaiba is leszáll
6120 10,10|               disznók őrzésére, mint arra, hogy emberek urai legyenek? Ki
6121 10,10|                    meg is érdemelte volna, hogy oly asszonyra akadjon, ki
6122 10,10|                   emelvén arcát, s látván, hogy a nap már alacsonyan jár
6123 10,10|              vélekedésem szerint tudjátok, hogy a halandók bölcsessége nem
6124 10,10|            tudjátok, holnap lesz két hete, hogy eljöttünk Firenzéből, egészségünk
6125 10,10|                   mi mind alkalmatos arra, hogy a gyenge lelkeket becstelen
6126 10,10|                  és becsületére. Miért is, hogy a túlságosan hosszú megszokás
6127 10,10|              olyképpen meggyarapod­hatnék, hogy nem lenne abban többé semmi
6128 10,10|                 tanácsát, és elhatározták, hogy olyképpen cselekednek, miként
6129 10,10|         parancsolta a Király Fiammettának, hogy dalt énekeljen, ki is bájosan
6130 10,10|              hibája.~De mert tudván-tudom, hogy~Őbenne ezt más nők is látva-látják,~
6131 10,10|                   nő kínálkozik magától! -~Hogy félek, viszonozza!~Ez fáj,
6132 Veg  |                 szentül bizonyosra veszem, hogy ezeknek sem lehet semmi
6133 Veg  |             kezdetén már megbizonyítottam, hogy valóban nincs is).~Talán
6134 Veg  |                  olyanok, kik azt mondják, hogy ím ez novellák megírásában
6135 Veg  |       botránkozására lehetne; s én hiszem, hogy tisztes illendőséggel mondottam
6136 Veg  |                dolgokat. De feltételezvén, hogy igazok van (mivel nem akarok
6137 Veg  |                ezeket, nyilván megismerik, hogy (hacsak nem akartam kivetkőztetni
6138 Veg  |                   lenni, arra azt felelem, hogy ezeknek leírása nem lehet
6139 Veg  |              általában férfiakra és nőkre, hogy lépten-nyomon efféle szókat
6140 Veg  |             effélét. Nem is szólván arról, hogy tollamat is megilleti annyi
6141 Veg  |                     Ezenfelül nyilvánvaló, hogy emez novellákat nem templomban
6142 Veg  |                    húzott nadrágban járni, hogy megmentsék életöket.~Bárminők
6143 Veg  |                    minden egyéb, aszerint, hogy ki az, ki végighallgatja
6144 Veg  |          végighallgatja őket. Ki ne tudná, hogy a bor Cinciglione és Scolaio
6145 Veg  |                    betegeknek? Mondjuk rá, hogy rossz, csak azért, mert
6146 Veg  |                   betegeknek? Ki ne tudná, hogy a tűz fölöttébb hasznos,
6147 Veg  |                    embereknek? Mondjuk rá, hogy rossz, csak azért, mert
6148 Veg  |                    őket. Kinek az a dolga, hogy Miatyánkokat mondjon, s
6149 Veg  |                  nem szaladnak senki után, hogy elolvassa őket; ámbátor
6150 Veg  |                  hölgyek, kik azt mondják, hogy van ezek közt néhány novella,
6151 Veg  |                  volna. De ha ki feltenné, hogy ezeket én találtam ki, s
6152 Veg  |                    vagyok szerzőjök (amint hogy nem vagyok), arra azt mondom,
6153 Veg  |                  vagyok), arra azt mondom, hogy akkor sem szégyelleném magam,
6154 Veg  |                  annyit toborozni belőlük, hogy csupán ezekből kitellett
6155 Veg  |         gyönyörűségére vannak. E novellák, hogy senkit meg ne csaljanak,
6156 Veg  |                 olyan, ki majd azt mondja, hogy e novellák túlságosan hosszadalmasak.
6157 Veg  |                Emez hölgyeknek azt mondom, hogy kinek egyéb dolga vagyon,
6158 Veg  |                   nagy idő múlt már azóta, hogy e novellák írásához fogtam,
6159 Veg  |             munkámnak, azért nem feledtem, hogy e művemet ráérő hölgyeknek
6160 Veg  |                  bizonyosra veszem azt is, hogy lesznek majd, kik azt mondják,
6161 Veg  |             lesznek majd, kik azt mondják, hogy az elmondott novellákban
6162 Veg  |                    és megfontolt emberhez, hogy ilyesmiket ír. Ezeknek hálával
6163 Veg  |                    s köszönetet is mondok, hogy nemes buzgóságtól indíttatva
6164 Veg  |               ekképpen felelek: Elismerem, hogy megfontolt ember vagyok,
6165 Veg  |                  súlyos, hanem oly könnyű, hogy a víz színén is fennmaradok;
6166 Veg  |             fennmaradok; s meg­gondol­ván, hogy a barátok prédikációiban,
6167 Veg  |                   melyeket azért tartanak, hogy az embereknek bűneit kárhoztassák,
6168 Veg  |                    csúfolkodás, úgy vélem, hogy beleillenek ezek novelláimba
6169 Veg  |                  is, melyeket azért írtam, hogy a hölgyek rossz kedvét elverjem.
6170 Veg  |                     Végezetül ki ne tudná, hogy akadnak majd olyan hölgyek
6171 Veg  |                     mivel el kell hinnünk, hogy igaz ok vezeti őket ebben,
6172 Veg  |                   Mindazonáltal megvallom, hogy e világ dolgaiban nincs
6173 Veg  |               szomszéd­asszonyom mondotta, hogy nincs a világon jobb és
6174 Veg  |                 szólanak ekképpen, akarom, hogy az, mit elmondottam, elegendő