1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6174
Nap, Novella
501 1,10| pirul el, holott azt akarta, hogy a másik piruljon. Ezért
502 1,10| piruljon. Ezért egyrészt, hogy óvakodni tudjatok, ezenfelül
503 1,10| ezenfelül pedig másrészt, hogy ne vonatkozzék rátok ama
504 1,10| széltében-hosszában hallani, hogy tudniillik a nők mindenben
505 1,10| rövidebbet húzzák, azt akarom, hogy ez a mai utolsó novella,
506 1,10| benneteket a visszavágásban; hogy valamint lelki nemességben
507 1,10| oly nemes lelkű férfiú, hogy - holott testéből immár
508 1,10| amaz lángokat, olyannyira, hogy azt hitte, nem is tud nyugodtan
509 1,10| sokan rájöttek, mi az oka, hogy mindig arra jár-kel; és
510 1,10| mindig arra jár-kel; és hogy együtt voltak, többször
511 1,10| is jól elmulattak azon, hogy efféle vénember ott járkál
512 1,10| meggyőződésben éltek volna, hogy a szerelem gyönyörűséges
513 1,10| szállást, másutt pedig sehol. Hogy pedig Alberto mester csak
514 1,10| együtt feltették magokban, hogy üdvözölni fogják őt, és
515 1,10| megkérdezték, hogyan lehet az, hogy beleszeretett ebbe a szép
516 1,10| A mester, ki észrevette, hogy udvarias szavakkal ugyan,
517 1,10| és így felelt:~- Madonna, hogy én szerelmes vagyok, azon
518 1,10| csúfolódik, mikor azt hitte, hogy győz, vereséget szenvedett.
519 1,10| és ámbátor nyilvánvaló, hogy a nap az éjszaka beálltával
520 1,10| vélekedem; mivel valószínű, hogy aki nem fog idejében dolgához,
521 1,10| holnapról, egyúttal pedig azért, hogy előkészíthessünk mindent,
522 1,10| szükségesnek tart, ammondó volnék, hogy a következő nap mindig ebben
523 1,10| szégyelletében, mikor látta, hogy Királynőül koronázták, és
524 1,10| lakoma dolgában olyképpen, hogy ugyanott maradnak, ahol
525 1,10| is meg akarlak hallgatni; hogy pedig megtudjátok, mit tartanék
526 1,10| ide úgy, miként ma tettük, hogy novellákat meséljünk, amiben
527 1,10| némiképpen korlátozni akarom, hogy milyen tárgyakról mondjunk
528 1,10| eleve tudomásotokra adom, hogy kinek-kinek legyen ideje
529 1,10| fogadták annak megtartását. Hogy pedig a többiek mind hallgattak,
530 1,10| akképpen én is kijelentem, hogy fölöttébb tetszetős és dicséretes
531 1,10| engem ne kössön ama törvény, hogy a megszabott tárgy szerint
532 1,10| nehogy valaki azt higgye, hogy azért kérem ezt a kegyet,
533 1,10| efféle novella, belenyugszom, hogy mindig én legyek az utolsó,
534 1,10| őt, és nyilván kitalálta, hogy ezt csak azért kéri, hogy
535 1,10| hogy ezt csak azért kéri, hogy ha a társaságot kifárasztják
536 1,10| hangszereket, és parancsolta, hogy menjenek táncba, és Lauretta
537 1,10| eltelít saját gyönyörűségem,~Hogy más szépség után~Nem áhítok
538 1,10| igézetesebben~Csügghetnék-e talán,~Hogy így lüktessen tőle szívverésem?~
539 1,10| elmúlott, rendelte a Királynő, hogy az első napnak végét vessék;
540 1,10| fáklyákat, s parancsolta, hogy a következő reggelig ki-ki
541 2 | parancsolta Neifilének, hogy kezdje meg egy novellával
542 2,1 | ama vesedelembe keveredik, hogy felkötik, ~végezetül megmenekül~
543 2,1 | hölgyeim, gyakorta megesett, hogy midőn valaki mást akart
544 2,1 | gyakran maga itta meg a levét. Hogy tehát eleget tegyek a Királynő
545 2,1 | el akarom mesélni nektek, hogy egy polgártársunk dolga,
546 2,1 | volt, akár nem, történt, hogy mikor meghalt, már mint
547 2,1 | szenvedőket azzal a szándokkal, hogy testének érintésétől valamennyien
548 2,1 | zajos tolongásában történt, hogy Trevisóba érkezett három
549 2,1 | nézőket azzal szórakoztatták, hogy eltorzították magukat, és
550 2,1 | elcsodálkoztak, s mikor hallották, hogy mi az oka, kíváncsiságból
551 2,1 | kíváncsiságból maguk is odamentek, hogy megnézzék, s miután poggyászukat
552 2,1 | hozzá, mivel hallottam, hogy a piac teli vagyon németekkel
553 2,1 | zsúfolva van emberekkel, hogy oda már teremtett lélek
554 2,1 | neki, majd én módját ejtem, hogy odajussunk a szentnek testéhez.~
555 2,1 | mintha oda akarnátok vezetni, hogy a szent meggyógyítson engemet:
556 2,1 | szemeit és egész ábrázatát, hogy szörnyű volt ránézni is;
557 2,1 | meglátja, megesküdött volna rá, hogy tönkrement nyomorék ember.
558 2,1 | mindenkinek, aki elébük akadt, hogy térjen ki útjokból; ezt
559 2,1 | ráfektette a holttestre, hogy e réven visszanyerje drága
560 2,1 | magasztalta Szent Arrigót, hogy a mennydörgést sem lehetett
561 2,1 | meghallani. Véletlenül úgy esett, hogy tőszomszédságukban állott
562 2,1 | rá; mikor azonban látta, hogy kiegyenesedik, ráismert,
563 2,1 | volna, látván őt idejönni, hogy valóban nyomorék?~Mikor
564 2,1 | értené emez komédiázást, hogy hogyan torzítsa magát bármiféle
565 2,1 | nyomorék ember képében, hogy gúnyt űzzön a mi szentünkből
566 2,1 | ennek láttára észbe vették, hogy dolguk ebül vagyon, s maguk
567 2,1 | együtt ők is ordítoztak, hogy agyon kell verni, mindazáltal
568 2,1 | volt; kérlek, fogasd el, hogy visszakapjam pénzemet.~Ennek
569 2,1 | előbb még abban voltak, hogy megcsúfolta őket, de most,
570 2,1 | de most, mikor hallották, hogy tolvajlás miatt fogták el,
571 2,1 | abban a meggyőződésben, hogy ennél jobb ürügy úgy sincs
572 2,1 | jobb ürügy úgy sincs rá, hogy akasztófára juttassák,
573 2,1 | sorjában kezdték mondogatni, hogy elloptál az erszényüket.
574 2,1 | felhúzatta, azzal a szándékkal, hogy vallomásra bírja a vád tárgyában,
575 2,1 | az igazat, de parancsold, hogy mindenki, aki engem vádol,
576 2,1 | közül az egyik azt mondta, hogy nyolc nappal ezelőtt lopta
577 2,1 | némelyek pedig azt mondották, hogy éppen a mai szent napon.
578 2,1 | mintha csak írásból olvasnák; hogy pedig én az igazat mondom,
579 2,1 | bizonyságul azt adhatom neked, hogy soha életemben nem jártam
580 2,1 | csak épp kicsiny ideje, hogy itt vagyok, és alighogy
581 2,1 | miként magad is láthattad; hogy pedig amit mondok, az az
582 2,1 | Stecchi, kik hallották, hogy a városbíró kegyetlenül
583 2,1 | velük egyetemben kérte, hogy vegye pártfogásába Martellino
584 2,1 | fejedelemhez, s kieszközölte nála, hogy Martellinót maga elébe vezettesse.
585 2,1 | is történt. Azok pedig, hogy érte mentek, még ingben
586 2,1 | firenzeiek iránt, eltökélte, hogy mindenáron felkötteti, és
587 2,1 | mígnem kényszerítették, hogy kiadja, akármennyire nem
588 2,1 | elmondott neki, könyörgött, hogy legnagyobb kegyelem gyanánt
589 2,1 | szüntelenül úgy fogja érezni, hogy a hurok ott van a nyakán.
590 2,2 | parancsolta neki a Királynő, hogy másodiknak ő mondja el novelláját.
591 2,2 | hazafelé ment, történt, hogy Ferrarából kimenet, midőn
592 2,2 | velök. Mikor azok látták, hogy kereskedő, abban a hiszemben,
593 2,2 | kereskedő, abban a hiszemben, hogy bizonyosan pénz van nála,
594 2,2 | pénz van nála, megegyeztek, hogy a legelső kínálkozó alkalommal
595 2,2 | boldognak érezte magát, hogy ezekkel összetalálkozott.
596 2,2 | pedig kérem őt és Istent, hogy a következő éjszakára adjanak
597 2,2 | számtalanszor megesett velem, hogy úton járván, nagy veszedelmekbe
598 2,2 | miért is erősen hiszem, hogy ezt a kegyelmet Istentől
599 2,2 | imádkozni szoktam; és úgy érzem, hogy nem utazhatom szerencsésen
600 2,2 | Felelte neki Rinaldo:~- Bizony hogy elmondottam.~Akkor az, ki
601 2,2 | cserben, ammondó vagyok, hogy ugyan rossz szállásod lesz.~
602 2,2 | el amaz imádságot, ámbár hogy már igen sokan dicsérték
603 2,2 | mégsem esett meg velem soha, hogy rossz szállásom lett volna;
604 2,2 | mondottam el. Igaz ugyan, hogy én annak helyében a Dirupisti-t
605 2,2 | alkalmas helyet és időt, hogy gonosz tervüket végrehajtsák.
606 2,2 | végrehajtsák. Történt pedig, hogy midőn már későre járt az
607 2,2 | mitévő legyen; mikor látta, hogy itt éri az éjszaka, remegve
608 2,2 | irányában, nem is sejtvén, hogy legénye oda menekült-e,
609 2,2 | de magában azt gondolta, hogy ha sikerül bejutnia, majd
610 2,2 | következtében oly későn ért oda, hogy a kapuk már zárva voltak,
611 2,2 | hol húzhatná meg magát, hogy legalább a hó el ne temesse;
612 2,2 | kinyúlt, s feltette magában, hogy annak az eresze alá megy,
613 2,2 | kodván Szent Julianusnak, hogy bizony nem ekképpen alkudott
614 2,2 | s véletlenül úgy esett, hogy az őrgróf előtte való nap
615 2,2 | előtte való nap odajött, hogy hölgyével töltse az éjszakát,
616 2,2 | érkezését várták, történt, hogy egy szolga érkezett a kapuhoz,
617 2,2 | hozta az őrgróf számára, hogy tüstént szálljon lóra; ennek
618 2,2 | okáért megüzente a hölgynek, hogy ne várjon reá, s azon nyomban
619 2,2 | legyen, akképpen határozott, hogy maga száll a fürdőbe, melyet
620 2,2 | szerencsétlen Rinaldo odalapult: hogy pedig a hölgy a fürdőben
621 2,2 | Rinaldo, ki oly igen vacogott, hogy alig tudta a szavakat kinyögni,
622 2,2 | könyörögve kérte a leányt, hogy ha csak teheti, ne hagyja
623 2,2 | rajta, s eszébe jutott, hogy megvan annak az ajtónak
624 2,2 | használta azt az ajtót arra, hogy az őrgrófot titokban bebocsássa
625 2,2 | megegye, és hely is van bőven, hogy szállást adjunk neki.~A
626 2,2 | bebocsátotta. Mikor a hölgy látta, hogy szinte csonttá fagyott,
627 2,2 | Istennek és Szent Julianusnak, hogy megmentették emez istentelen
628 2,2 | szolgálóleány:~- Madonna, mostan, hogy felöltözött, valóban szép
629 2,2 | hívjad és mondd meg neki, hogy jöjjön ide a tűz mellé és
630 2,2 | hallotta, úgy vette észre, hogy a szolgáló igazat mondott;
631 2,2 | a szolgájáról tudott, és hogy reggelre kelvén hogyan akadhat
632 2,2 | ha vajon jónak tartaná-e, hogy mivel az őrgróf cserbenhagyta,
633 2,2 | telhetőleg bátorította, hogy csak töltse kedvét: miért
634 2,2 | nagyon? Azt hiszed talán, hogy pótolhatatlan a lovad s
635 2,2 | ezenfelül még azt mondanám, hogy mikor ezekben a ruhákban
636 2,2 | százszor is elfogott a vágy, hogy megöleljelek és megcsókoljalak;
637 2,2 | nem tartottam volna attól, hogy talán ellenedre volna, bizonyára
638 2,2 | Madonna, ha meggondolom, hogy neked köszönhetem az életemet,
639 2,2 | kívánságára felkeltek, s hogy a dolog senkiben gyanút
640 2,2 | erszényét pénzzel, megkérte, hogy a történteket tartsa titokban,
641 2,2 | neki, merre kell mennie, hogy bejusson a városba, és megtalálja
642 2,2 | melyen bejött. Rinaldo, hogy kivilágosodott, úgy tett,
643 2,2 | isteni csoda révén úgy esett, hogy a három rabló, ki előtte
644 2,3 | társaságában, ~kiről kiderült, hogy Angolország királyának leánya;
645 2,3 | Istennek és Szent Julianusnak, hogy legnagyobb szorongattatásában
646 2,3 | tartották ostobának azért, hogy kiaknázta a jót, mit Isten
647 2,3 | észrevette - amint úgy is volt -, hogy rá kerül az elbeszélés sora;
648 2,3 | ha józanul meggondolja, hogy mindama dolgok, melyeket
649 2,3 | Királynőnknek úgy tetszik, hogy erről beszéljünk, az elmondottak
650 2,3 | eredt, inkább elmondom, hogy ennek a maga idejében dúsgazdag
651 2,3 | esztendős. Ekkor történt, hogy a dúsgazdag Tedaldo meghalálozott,
652 2,3 | becstelenségben élnek ők maguk és hogy mekkora volt annak gazdagsága
653 2,3 | telhetőleg biztatta őket, hogy mielőtt még a világ szájára
654 2,3 | kedvezett nekik a szerencse, hogy néhány esztendő alatt rengeteg
655 2,3 | pedig Firenzében, feledvén, hogy mi végre juttatta őket előbbi
656 2,3 | nekik, ki arra adta fejét, hogy a báróknak kölcsönözgetett
657 2,3 | Angolországban, történt, hogy mint a derült égből lecsapó
658 2,3 | pedig abban a reményben, hogy az atya és a fiú között
659 2,3 | esztendők során át megtetszett, hogy ez a reménység nem teljesült,
660 2,3 | reménységről, s beletörődtek, hogy mindörökre ily nyomorúságos
661 2,3 | át leste a békét, látván, hogy csak nem jön, s hogy ha
662 2,3 | látván, hogy csak nem jön, s hogy ha tovább is ott marad,
663 2,3 | hiábavaló, elhatározta, hogy visszatér Itáliába, s egymagában
664 2,3 | is indult. Történt pedig, hogy midőn Brügge városából távozott,
665 2,3 | városából távozott, látta, hogy ugyanakkor távozik onnan
666 2,3 | pedig még fiatalabb, mintsem hogy a törvények szerint ily
667 2,3 | szentatyától kieszközölni, hogy ne vegye számba túlságosan
668 2,3 | felötlött az a gondolat, hogy ámbátor becstelen mesterséget
669 2,3 | biztatgatta, és azt mondta neki, hogy csak bízzék, mivelhogy ha
670 2,3 | magasabbra; és megkérte, hogy mivel úgyis Toscana felé
671 2,3 | vigasztalásért, és azt felelte, hogy készséggel várja minden
672 2,3 | pillantgatott, történt, hogy kevés napok múltán valamely
673 2,3 | megkérdezte a fogadóst, hogy hát ő hol kap szállást.
674 2,3 | bizony nem tudom; látod, hogy minden sarok teli van, s
675 2,3 | Mondá erre Alessandro:~- Hogy mehetnék én az apátúr szobájába,
676 2,3 | milyen kicsiny és oly szűk, hogy már egyik szerzetese sem
677 2,3 | Mikor Alessandro látta, hogy a dolgot nyélbe lehet ütni
678 2,3 | nyélbe lehet ütni anélkül, hogy az apáturat megzavarná,
679 2,3 | is ugyancsak észrevette, hogy Alessandro hol feküdt le;
680 2,3 | miután feltette magában, hogy igenis megragadja, mikor
681 2,3 | mikor már úgy vette észre, hogy a fogadóban minden elcsendesedett,
682 2,3 | Alessandrót, és azt mondta, hogy jöjjön, feküdjön mellé:
683 2,3 | elcsodálkozott, és igen aggódott, hogy talán az apátúron fajtalan
684 2,3 | gondodat, és keresgélj itten, hogy megtudd, mit rejtegetek.~
685 2,3 | meglelte őket és megismerte, hogy ez bizony nő, nem várt egyéb
686 2,3 | s a pápához igyekeztem, hogy férjhez adjon: szerencsédre
687 2,3 | ezért feltettem magamban, hogy mindenki másnál inkább téged
688 2,3 | s akképpen vélekedett, hogy bizonyára nemes és gazdag
689 2,3 | bizonyára nemes és gazdag hölgy, hogy pedig szép, azt látta. Azért
690 2,3 | hímezett-hámozott, hanem azt felelte, hogy ez kedve szerint van, és
691 2,3 | cselekedetekre ragadhatná őt; hogy tehát én, ki tisztességgel
692 2,3 | láthatod), és útra keltem, hogy idejöjjek, hogy Szentséged
693 2,3 | keltem, hogy idejöjjek, hogy Szentséged adjon férjhez
694 2,3 | mint inkább félelmemben, hogy ha feleségül megyek hozzá,
695 2,3 | megszűnt; de úgy határoztam, hogy mégis folytatom utamat,
696 2,3 | folytatom utamat, egyfelől, hogy meglátogassam ama szent
697 2,3 | Szentségedet, másfelől pedig, hogy kinyilatkoztassam előtted
698 2,3 | nekem, és add reá áldásodat, hogy ennek révén annál bizonyosabban
699 2,3 | elálmélkodott, hallván, hogy ez Angolország királyának
700 2,3 | oly igen megháborodtak, hogy ha máshol lettek volna,
701 2,3 | választásán: de tudván, hogy nem másíthatja meg a történteket,
702 2,3 | történteket, úgy döntött, hogy eleget tesz a kérésnek.
703 2,3 | szépségesnek és gyönyörűnek tűnt, hogy méltán magasztalták mindenek,
704 2,3 | távoztak, akképpen döntöttek, hogy Firenzébe mennek, hová már
705 2,3 | sok jeles dolgot művelt, hogy kibékítette a fiút atyjával,
706 2,4 | mellett, s mikor észrevette, hogy annak elbeszélése dicséretes
707 2,4 | rendelése, mint midőn látjuk, hogy valaki a legalacsonyabb
708 2,4 | megtörtént. És mivel illendő, hogy ki-ki, ha innen kezdve a
709 2,4 | gyönyörű véget. Jól tudom, hogy az előbb mondott novella
710 2,4 | szolgáljon mentségemül, hogy mást nem tudok.~ ~Mindenek
711 2,4 | miközben majdnem megesett vele, hogy mindenével együtt szinte
712 2,4 | mitévő legyen, és látván, hogy dúsgazdag emberből rövid
713 2,4 | koldusszegénnyé vált, arra gondolt, hogy vagy megöli magát, vagy
714 2,4 | fölfegyverezte, és arra adta fejét, hogy mindenféle embereknek, de
715 2,4 | hajót elfogott és kirabolt, hogy nem csupán újra visszaszerezte
716 2,4 | meghányta-vetette magában, hogy az, amije van, bizonyára
717 2,4 | ezért feltette magában, hogy e vagyonával megtér otthonába;
718 2,4 | oly igen megduzzasztotta, hogy kicsiny hajója nem bírt
719 2,4 | tengeröblében, azzal a szándékkal, hogy ott várja meg az időnek
720 2,4 | Konstantinápolyból jöttek -, hogy meneküljenek ugyanazon veszedelem
721 2,4 | menekülésre, s meghallotta, hogy kié, akit már hírből dúsgazdag
722 2,4 | kapzsi emberek, elhatározták, hogy a hajót mindenáron megkaparintják.
723 2,4 | részét olyképpen állították, hogy a kis hajóról egyetlen ember
724 2,4 | távozhatott, ha nem akarta, hogy lenyilazzák; azok tehát
725 2,4 | kirabolták, elsüllyesztették, úgy hogy neki magának sem hagytak
726 2,4 | viharnak ereje miatt történt, hogy ama gálya, melyen a szegény
727 2,4 | megtérni hazájába, most hogy szemtől szembe látta, megrémült
728 2,4 | hátha oly igen nekivágódik, hogy vízbe fullasztja; és valahányszor
729 2,4 | sikerült a dolog, történt, hogy hatalmas forgószél kerekedett
730 2,4 | deszkát, melyen Landolfo ült, hogy felborult, s annak erejétől
731 2,4 | sarkantyúzta, és látta, hogy a deszka messzire elvetődött
732 2,4 | elvetődött tőle; félelmében, hogy nem jut el hozzá, odaúszott
733 2,4 | az arcát, és felismerte, hogy ember. Ekkor erőt vett rajta
734 2,4 | jól tartotta; olyannyira, hogy a férfi ereje visszatért,
735 2,4 | jóasszony kötelességének érezte, hogy visszaadja neki ládáját,
736 2,4 | melyet megmentett számára, és hogy megmondja neki, tegyen immár
737 2,4 | átvette; abban a reményben, hogy annyit legalábbis ér, amennyiből
738 2,4 | volt otthon, felbontotta, hogy megnézze, mi van benne;
739 2,4 | ízben is megcsúfolta, félt, hogy harmadszor is megesik vele,
740 2,4 | vele, ezért úgy gondolta, hogy nagy óvatossággal kell eme
741 2,4 | jóasszonynak azt mondta, hogy a ládára nincs szüksége,
742 2,4 | Ravellóba, mert azt mondotta, hogy oda akar menni. Ottan, hogy
743 2,4 | hogy oda akar menni. Ottan, hogy biztonságban érezte magát,
744 2,4 | értékes drágaköve van: annyi, hogy ha illendő áron vagy esetleg
745 2,5 | da Perugia Nápolyba jön, hogy lovakat vásároljon, ~egy
746 2,5 | minekutána hírét vette, hogy Nápolyban jó lovakat lehet
747 2,5 | sem tudott megegyezni; de hogy megmutassa, miképpen csakugyan
748 2,5 | mutogatta erszényét, történt, hogy egy csinos szicíliai leányzó,
749 2,5 | minekutána az asszony megígérte, hogy meglátogatja őt a fogadóban,
750 2,5 | ha találna-e módot rá, hogy megszerezze azt a pénzt,
751 2,5 | óvatosan kérdezősködni, hogy kicsoda ez, honnan jött,
752 2,5 | arra alapította tervét, hogy agyafúrt csalafintasággal
753 2,5 | Mikor ez azt felelte neki, hogy ő az, a leány félrevonta
754 2,5 | legény, abban állapodott meg, hogy ez a hölgy bizonyára belészeretett,
755 2,5 | és tüstént azt felelte, hogy szívesen elmegy, s megkérdezte
756 2,5 | nevezetű városrészben lakott; hogy pedig ez milyen tisztes
757 2,5 | semmit, s abban a hiszemben, hogy valamely igen előkelő helyre
758 2,5 | felelte:~- Madonna, örülök, hogy nálad lehetek.~Annak utána
759 2,5 | dolgokból szentül azt hitte, hogy ez bizonyára igen előkelő
760 2,5 | Andreuccio, nagyon jól tudom, hogy csodálkozol mind a gyöngédségeken,
761 2,5 | halálom előtt megértem, hogy megláttam egyik testvéremet (
762 2,5 | volna valamennyit meglátni), hogy most már akár meg is halhatok,
763 2,5 | látsz. Aztán úgy adódott, hogy Pietrónak távoznia kellett
764 2,5 | mikor már-már úgy volt, hogy én leszek a legelső nemes
765 2,5 | kegyesnek találtuk irányunkban, hogy nagy részben kárpótolt mindama
766 2,5 | miközben eszébe jutott, hogy apja csakugyan élt Palermóban,
767 2,5 | az ifjúkor erkölcsei, s hogy az ifjak szívesen hódolnak
768 2,5 | mit a leány mondott; s hogy az befejezte mondókáját,
769 2,5 | Madonna ne lepődjél meg azon, hogy csodálkozom, mivelhogy igazat
770 2,5 | annál boldogabb vagyok, hogy megtaláltam nővéremet, mivelhogy
771 2,5 | felől: honnan tudtad meg, hogy itt vagyok?~Felelte erre
772 2,5 | tartottam volna tisztesebbnek, hogy te látogass meg engem házamban,
773 2,5 | szeretsz! Nem szörnyűség-e, hogy együtt vagy egyik nővéreddel,
774 2,5 | most el akarsz menni innét, hogy a fogadóban vacsorálj! Csakhogy
775 2,5 | házban, akivel megüzenhetem, hogy ne várjanak rád; igaz, hogy
776 2,5 | hogy ne várjanak rád; igaz, hogy udvariasabb dolog volna
777 2,5 | megüzenni barátaidnak, hogy jöjjenek ide vacsorára,
778 2,5 | Andreuccio azt felelte, hogy ma este nem kívánja barátai
779 2,5 | fogadóba azzal az üzenettel, hogy az ifjút ne várják vacsorára;
780 2,5 | vacsorát. Asztalbontás után, hogy Andreuccio távozni akart,
781 2,5 | akart, a leány azt mondta, hogy ezt semmiképpen meg nem
782 2,5 | különben is, mikor megüzente, hogy ne várják vacsorára, azt
783 2,5 | vacsorára, azt is megüzente, hogy éjszakára se várják. Andreuccio
784 2,5 | természetes szükség úgy kívánta, hogy könnyítsen hasának terhén,
785 2,5 | pedig annyira szerette őt, hogy esés közben, ámbár jó magasról
786 2,5 | mellyel teli volt ama hely.~Hogy pedig jobban megértsétek,
787 2,5 | szakadt le vele. Andreuccio, hogy ott lelte magát a kis közben,
788 2,5 | nyomban úrnőjéhez rohant, hogy megjelentse; az pedig berohant
789 2,5 | minekelőtte lezuhant. Andreuccio, hogy az inas nem felelt hívására,
790 2,5 | jó későre észbe kapott, hogy becsapták; felvetette magát
791 2,5 | ordítozott; addig-addig, hogy a közeli szomszédok közül
792 2,5 | beszélek én? De bizony, hogy nagyon jól tudod; de ha
793 2,5 | Szicíliában olyan a rokonság, hogy ily hirtelenében elfelejtik,
794 2,5 | Jóember, én bizony azt hiszem, hogy álmodol.~Ennyit mondott,
795 2,5 | egészen megbizonyosodott, hogy mindene odavan, s oly igen
796 2,5 | igen elbúslakodott rajta, hogy nagy haragja dühre vált,
797 2,5 | vált, és feltette magában, hogy erőszakkal szerzi vissza
798 2,5 | felkeltek abban a hiszemben, hogy valami kötekedő ember koholmánya
799 2,5 | koholmánya ez a beszéd, hogy megbosszantsa vele ama derék
800 2,5 | lakik.~De az be sem várta, hogy Andreuccio befejezze a mondókáját,
801 2,5 | tudom, mi tart vissza attól, hogy le ne menjek, és addig ne
802 2,5 | mert bizonyosan az vagy, hogy egész éjszaka nem hagysz
803 2,5 | Isten hírével, ne kívánd, hogy ez itt agyonverjen: hordd
804 2,5 | ösztökélve, mivel úgy érezte, hogy jóindulatból szólnak vele
805 2,5 | szomorúsággal és kétségbeeséssel, hogy pénzét elvesztette, megindult
806 2,5 | igen áradt belőle a bűz, hogy maga is megundorodott magától;
807 2,5 | tengerhez kívánt jutni, hogy megmosakodjék, és bekanyaro
808 2,5 | jöttek vele; attól tartott, hogy ezek talán a rendőrség emberei,
809 2,5 | gonosz szándékú fickók; hogy tehát elkerülje őket, szép
810 2,5 | pénzedet elveszítetted, hogy lepottyantál és nem tudtál
811 2,5 | le, bizonyosra veheted, hogy első álmodban agyonvernek,
812 2,5 | az a fickó neszét veszi, hogy eljárt a szád.~És ezt mondván,
813 2,5 | indultunk, bizonyosra vesszük, hogy ama rész, mely rád jut abból,
814 2,5 | kétségbeesésében azt felelte, hogy hajlandó. Épp az napon temették
815 2,5 | Andreuccio olyannyira bűzlött, hogy egyikök így szólt:~- Nem
816 2,5 | lehetne módját ejtenünk, hogy ez valahol megmosakodjék
817 2,5 | valahol megmosakodjék kissé, hogy ne legyen ily éktelenül
818 2,5 | kúthoz érkeztek, látták, hogy a kötél ugyan ott van, de
819 2,5 | fejöket, és elhatározták, hogy Andreucciót a kötélre kötik,
820 2,5 | cselekedtek. Történt pedig, hogy miután leeresztették a kútba,
821 2,5 | kötelet, abban a hiszemben, hogy a vízzel teli vödör lóg
822 2,5 | Andreuccio, mikor látta, hogy már közel van a kút kávájához,
823 2,5 | hirtelen úgy elfogta a rémület, hogy szó nélkül elengedték a
824 2,5 | fegyvereket, amelyekről tudta, hogy nem a cimborái hozták magukkal,
825 2,5 | hanem feltette magában, hogy elmegy innét és megindult;
826 2,5 | cimborájával, kik már jöttek, hogy felhúzzák a kútból, és mikor
827 2,5 | Andreuccio azt felelte, hogy bizony nem tudja, és rendre
828 2,5 | nekik mindent, ami történt s hogy mit talált a kút mellett.
829 2,5 | nevetve elmondták neki, hogy miért inaltak el, s kik
830 2,5 | roppant fedelét annyira, hogy egy ember bemászhatott.
831 2,5 | fordult és rárivallt:~- Hogy a csudába ne mennél be,
832 2,5 | kólintunk valamelyik vasrúddal, hogy menten szörnyethalsz!~Andreuccio
833 2,5 | Ezek engem küldenek ide be, hogy aztán, mikor már mindent
834 2,5 | Annak okáért elhatározta, hogy mindenekelőtt a maga zsákmányáról
835 2,5 | kiadogatott nekik, mondván, hogy semmi egyéb nincsen rajta.
836 2,5 | a gyűrűnek, s biztatták, hogy csak keresse mindenütt;
837 2,5 | mindenütt; de ő kiszólt, hogy nem találja, s úgy tett,
838 2,5 | voltak, mint ő, leszóltak, hogy csak keresse szorgosabban,
839 2,5 | látta: vagy az lesz a vége, hogy senki sem jön kinyitni a
840 2,5 | odabenn leli, szent bizonyos, hogy rabló gyanánt akasztófára
841 2,5 | egyszerre csak hallotta, hogy a templomban emberek járkálnak,
842 2,5 | féltek, azt hiszitek tán, hogy harap? A halottak nem esznek
843 2,5 | maradt, lábait pedig bedugta, hogy leereszkedjék. Andreuccio
844 2,5 | többiek oly igen megrémültek, hogy otthagyták a nyitott sírt,
845 2,5 | nagy izgalomban voltak, hogy mi történhetett vele. Minekutána
846 2,5 | fogadósuk tanácsára jónak látta, hogy tüstént útnak induljon Nápolyból.
847 2,6 | elmesélt, midőn Emilia látván, hogy a novellának vége, a Királynő
848 2,6 | nem szabad soha megbánni, hogy ilyeneket végighallgattunk,
849 2,6 | miképpen magam is alig hiszem, hogy azt a rákövetkező öröm meg
850 2,6 | hölgyeim, bizonyára tudjátok, hogy II. Frigyes császár halála
851 2,6 | kormányzója volt, hírét vette, hogy I. Károly király Beneventónál
852 2,6 | népével kis hajóra szállt, hogy visszatérjen szüleihez Nápolyba.
853 2,6 | s várták a kedvező időt, hogy továbbmehessenek. Madonna
854 2,6 | töltötte idejét.~Történt pedig, hogy miközben bánatába merült,
855 2,6 | lepte meg őket anélkül, hogy akár matróz, akár bárki
856 2,6 | siránkozását, visszajött a partra, hogy megnézze fiacskáit, mint
857 2,6 | kitekintett a tengerre, és látta, hogy a gálya, mely még nem volt
858 2,6 | aztán megbizonyosodott, hogy miként annak idején férjét,
859 2,6 | elveszítette; mivel pedig látta, hogy szegényen és elhagyatottan
860 2,6 | nem is gondolhatott rá, hogy valaha valahol még övéire
861 2,6 | De nem volt ott senki, hogy hideg vízzel vagy más szerrel
862 2,6 | Miután azonban megismerte, hogy fáradozása hiábavaló, és
863 2,6 | fáradozása hiábavaló, és látta, hogy ott lepi az éjszaka, reménykedvén,
864 2,6 | siránkozni és bánkódni szokott. Hogy pedig az éjszakát nagy rettegésben
865 2,6 | gyötörni kezdte az éhség, hogy ennivaló füveket keresett;
866 2,6 | révedezett, midőn látta, hogy egy őzsuta közeledik felé,
867 2,6 | a nemes hölgy úgy látta, hogy immár néminemű társaságra
868 2,6 | végezetül beletörődött, hogy ottan fog élni és meghalni;
869 2,6 | hónapok múltán történt, hogy véletlenül ugyanabba az
870 2,6 | igyekeztek. Az őrgróf egy napon, hogy rossz kedvét elverje, feleségével
871 2,6 | legelésztek; a gidák pedig, hogy a kutyák meghajtották őket,
872 2,6 | kérlelés árán rávették őt, hogy mondja el, kicsoda és mi
873 2,6 | szándokától, felajánlva neki, hogy magával viszi otthonába,
874 2,6 | feleségét, és lelkére kötötte, hogy hozasson oda ennivalót s
875 2,6 | s mindent kövessen el, hogy magával hozza onnét. A nemes
876 2,6 | fáradozás árán rávette, hogy átöltözzék és egyék; végezetül
877 2,6 | madonna Beritola kijelentette, hogy soha többé nem megy olyan
878 2,6 | mégiscsak sikerült rávennie, hogy vele menjen Lunigianába
879 2,6 | sors véletlenül úgy hozta, hogy egyebek között madonna Beritola
880 2,6 | együtt házába küldötte, hogy ottan szolgák gyanánt a
881 2,6 | jutott. De minekutána látta, hogy a sírás mit sem használ,
882 2,6 | sírás mit sem használ, és hogy ő is csak szolga, mint a
883 2,6 | mint a többiek, ámbátor, hogy szegény asszony volt, mégis
884 2,6 | az a gondolata támadt, hogy ha a két gyermekről megtudják,
885 2,6 | ezenfelül pedig reménykedett, hogy valamikor csak fordulhat
886 2,6 | miért is feltette magában, hogy nem fedi fel senki előtt,
887 2,6 | mindenkinek azt mondta, hogy azok az ő fiai. Az idősebbiket
888 2,6 | növekedett, és hírét vette, hogy atyja, kit már holtnak hitt,
889 2,6 | őket az idő múlása azóta, hogy utoljára együtt voltak.~
890 2,6 | szolgálatában, történt, hogy Currado egyik leánya, kinek
891 2,6 | esztendősnél, megesett, hogy szemet vetett Giannottóra,
892 2,6 | által tartott olyképpen, hogy senki észre nem vette. Emiatt
893 2,6 | mivel pedig úgy látták, hogy jócskán megelőzték a többieket,
894 2,6 | rövidnek tűnt nekik az idő, hogy előbb a menyecske anyja,
895 2,6 | toporzékolva elhatározta, hogy gyalázatos halállal elveszejti
896 2,6 | férjét, kezdte kérlelni, hogy könyörüljön és ne hamarkodja
897 2,6 | okáért vesse őket börtönre, hogy a tömlöcben sínylődjenek
898 2,6 | szándokától; parancsolta tehát, hogy mindegyiköket más helyen
899 2,6 | esztendeje tartott anélkül, hogy Currado gondolt volna rájuk,
900 2,6 | gondolt volna rájuk, történt, hogy Péter, Aragónia királya,
901 2,6 | Giannotto:~- Azt hiszem, hogy meghasad a szívem, ha arra
902 2,6 | elmenekültem, mégis emlékezem rá, hogy Manfréd király életében
903 2,6 | csöppet sem kételkedem benne, hogy ha innen kikerülnék, és
904 2,6 | A hölgy sírva felelte, hogy két gyermeke volt, és az
905 2,6 | azt hallotta, megismerte, hogy bizonyosan ez az a fiú,
906 2,6 | fiú, s felötlött lelkében, hogy ha így van a dolog, akkor
907 2,6 | bizonyosságokból látta, hogy ím ez ifjú valóban Giusfredi,
908 2,6 | mint nekem elmondottad, hogy nemes úrnak és nemes hölgynek
909 2,6 | hozománya pedig nagy és biztos; hogy milyenek az erkölcsei, ki
910 2,6 | adni hozzád, és akarom, hogy te velem és ővele mindaddig,
911 2,6 | egyéb ok nem vitt rá soha, hogy életed és vagyonod ellen
912 2,6 | öregek visszaemlékeznének rá, hogy maguk is voltak fiatalok,
913 2,6 | sóvárogtam, és ha hittem volna, hogy valaha is elérhetem, már
914 2,6 | dolgot, parancsot adott hogy szép csendben vezessék elő
915 2,6 | több napokon által anélkül, hogy bárki is sejtette volna
916 2,6 | mikor pedig úgy gondolta, hogy már itt az ideje megörvendeztetni
917 2,6 | Csak annyit mondhatok, hogy ha hálásabb lehetnék irántad,
918 2,6 | benneteket.~S mikor látta, hogy a két fiatal teremtés régi
919 2,6 | anyádat?~- Nem tudnám elhinni, hogy siralmas sorsán érzett fájdalma
920 2,6 | volnék, mivel úgy vélem, hogy az ő tanácsa révén javarészben
921 2,6 | Curradót akkora kegyességre, hogy Giannottót eljegyezze leányával.
922 2,6 | igen megcsappant benne, hogy eszméletlenül hullott fiának
923 2,6 | tartottad anyámat: mostan, hogy mindenben megcselekedjél
924 2,6 | módodban van tenned, kérlek, hogy anyámat és az én ünnepségemet
925 2,6 | küldj valakit Szicíliába, hogy tökéletes tájékozódást szerezzen
926 2,6 | nevében nyomatékosan kérte, hogy küldje el hozzá Scacciatót
927 2,6 | szólott:~- Annyi szent igaz, hogy Currado kedvéért mindent
928 2,6 | fellázadását, és megtudta, hogy Arrighetto életben vagyon,
929 2,6 | Guasparrino uram, mikor látta, hogy a dajka elbeszélése hajszálnyira
930 2,6 | el is szégyellette magát, hogy ily csúful bánt az ifjúval,
931 2,6 | mekkora volt az anyának öröme, hogy viszontlátta fiát, mekkora
932 2,6 | és barátaival egyetemben.~Hogy pedig örömük tökéletes legyen,
933 2,6 | adományait - úgy akarta, hogy megérkezett a jó hír, miképpen
934 2,6 | elmesélte Arrighettóról, hogy mialatt ő Károly királynak
935 2,6 | emelkedett; hozzátette, hogy őt igen nagy tisztességgel
936 2,6 | kimondhatatlanul megörült, hogy felesége s két fia él, kikről
937 2,6 | nagy örömmel fogadták őket, hogy ilyesminek mását soha senki
938 2,6 | tanúsított; és kijelentették, hogy Arrighetto mindenben, mit
939 2,6 | mondották: meg vannak győződve, hogy ha Arrighetto megtudja,
940 2,6 | feleségeiket is, Palermóban, hogy azt szavakkal sohasem lehetne
941 2,7 | parancsolta a Királynő, hogy Pamfilo következzék, és
942 2,7 | bebizonyosodott, abban a hiszemben, hogy ha meggazdagodnak, gondtalanul
943 2,7 | emelkedtek, abban a hiszemben, hogy ez a legnagyobb boldogság,
944 2,7 | haláluk árán megismerték, hogy a királyi asztaloknál aranyserlegekből
945 2,7 | kívántak, mikor látták, hogy ama dolgok halált, vagy
946 2,7 | boldogtalan életet hoztak fejökre. Hogy pedig ne emlegessem fel
947 2,7 | sóvárgásokat, csak annyit mondok, hogy nincs köztök egy is, melyet
948 2,7 | bizonyossággal választhatnának, hogy azt a sorsnak semminémű
949 2,7 | kell tennünk magunkban, hogy csak némelyiket fogadjuk
950 2,7 | férfiak abban vétkeznek, hogy különb-különbféle dolgokat
951 2,7 | vétkeztek, tudniillik abban, hogy kívánkoztok szépek lenni,
952 2,7 | lenni, mégpedig olyképpen, hogy nem elégedtek meg ama szépségekkel,
953 2,7 | hölgyre, kivel megesett, hogy négy esztendő leforgása
954 2,7 | tengerészek, mikor látták, hogy az idő kedvező, szélnek
955 2,7 | mellett, s már-már azt hitték, hogy közel vannak útjoknak végéhez,
956 2,7 | és a tengerészek voltak, hogy nemegyszer azt hitték, már
957 2,7 | fölött jártak, észrevették, hogy a hajó léket kapott. Mivel
958 2,7 | feltett szándékok volt, hogy inkább a csónakra bízzák
959 2,7 | kik is, holott azt hitték, hogy megmenekültek a haláltól,
960 2,7 | beléje rohantak. Olyannyira, hogy mivel a csónak a dühöngő
961 2,7 | rettegés oly igen megtört, hogy szinte élettelenül hevertek
962 2,7 | rettenetes erővel csapta oda, hogy mintegy kőhajításnyira felfutott
963 2,7 | feltápászkodott és látta, hogy a kíséretében levő hölgyek
964 2,7 | megvizsgálta őket, látta, hogy csak kevesen voltak köztük,
965 2,7 | szükség kényszerítette, hogy segítséget keressen, mivelhogy
966 2,7 | éltek, mígnem annyira vitte, hogy felkeltek; de mikor meghallotta,
967 2,7 | felkeltek; de mikor meghallotta, hogy ők sem tudják, hová lettek
968 2,7 | lettek a férfiak, s látta, hogy a hajó a partra vetődött,
969 2,7 | adott egyik szolgájának, hogy azon nyomban igyekezzék
970 2,7 | rajtuk; de mikor észrevették, hogy nem érti szavukat, sem ők
971 2,7 | holmikból pedig megértette, hogy a leány, kire ilyképpen
972 2,7 | nyomban feltette magában, hogy ha még nincs férje, feleségül
973 2,7 | összeszedte magát, látta, hogy sokkalta szebb, mint képzelte,
974 2,7 | igen elbúslakodott azon, hogy sem ő nem értette a szavát,
975 2,7 | jelekkel igyekezett rávenni, hogy tartózkodás nélkül adja
976 2,7 | szokásaikból észrevette, hogy keresztények között van
977 2,7 | lett volna is, észbe vette, hogy előbb-utóbb vagy erőszak
978 2,7 | cselekedni; feltette hát magában, hogy erős lélekkel szembeszáll
979 2,7 | három maradt, parancsolta, hogy soha senkinek el ne árulják,
980 2,7 | kiben nyilván megismernék, hogy szabaduláshoz segíti őket;
981 2,7 | erejével lelkükre kötötte, hogy őrizzék meg szüzességöket,
982 2,7 | miképpen ő is feltette magában, hogy soha senkinek nem adja oda
983 2,7 | magasztalták ezért, s megígérték, hogy tőlük telhetőleg megtartják
984 2,7 | látta; mikor pedig látta, hogy hízelkedései mit sem használnak,
985 2,7 | imitt-amott észrevette, hogy a leánynak ízlik a bor,
986 2,7 | törvénye tiltott, úgy gondolta, hogy a borral, Venus emez szolgáló
987 2,7 | ki a leányt kiszolgálta, hogy töltsön neki keverten többféle
988 2,7 | felvidámodott, s mikor látta, hogy néhány leány majorkai szokás
989 2,7 | ennek láttára úgy érezte, hogy közel van ahhoz, amire sóvárgott,
990 2,7 | ételeket és italokat, úgy hogy a vacsora messzire benyúlt
991 2,7 | az éjszakába.~Végezetül, hogy a vendégek távoztak, a leánnyal
992 2,7 | bor hevítette, mintsem, hogy tisztességérzete fékezte
993 2,7 | férfiak, szinte megbánta, hogy nem engedett előbb Pericone
994 2,7 | Annak utána pedig nem várta, hogy hívja őt efféle édes éjszakákra,
995 2,7 | nem nyugodott bele abba, hogy egy király jövendőbelijéből
996 2,7 | mozdulataiból megérthette, hogy az jó szívvel van hozzá,
997 2,7 | hozzá, és abban a hiszemben, hogy annak, mit tőle kívánt,
998 2,7 | árukkal megrakott hajó, hogy Chiarenzába menjen, déli
999 2,7 | felvonták a vitorlákat, hogy mihelyt kedvező szél kerekedik,
1000 2,7 | levet, és megegyezett abban, hogy a következő éjszakán őt
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6174 |