Nap,  Novella

1001  2,7 |                    igen megvigasztalta őt, hogy a leány összemelegedett
1002  2,7 |                 pedig oly igen dicséretes, hogy a hajónak két ifjú gazdája
1003  2,7 |                     csak abban fáradoztak, hogy őt szolgálják és tetszését
1004  2,7 |                   és szüntelenül ügyeltek, hogy Marato ne vegye észre ennek
1005  2,7 |                   kölcsönösen észrevették, hogy a másik is szerelmes a leányba,
1006  2,7 |                    és megállapodtak abban, hogy közösen hódítják meg a leány
1007  2,7 |                   avagy a nyerészkedésben. Hogy pedig látták, mely szöges
1008  2,7 |              mindig nem vette észre senki, hogy Marato a tengerbe esett;
1009  2,7 |                    észbe kapott, és látta, hogy semmiképpen vissza nem nyerheti
1010  2,7 |           szerelmes tüstént odament hozzá, hogy megvigasztalja, s édes szavakkal
1011  2,7 |              beszéltek, abban a hiszemben, hogy most már némiképpen megvigasz­
1012  2,7 |               tárgyalni kezdték egymással, hogy melyiküké legyen először
1013  2,7 |         belelovalták magukat a dühöngésbe, hogy előkapták tőrüket, és eszeveszetten
1014  2,7 |                 nélkül, és igen rettegett, hogy fejére zúdul a két hajótulajdonos
1015  2,7 |             könyörgései és az a körülmény, hogy hamarosan Chiarenzába érkeztek,
1016  2,7 |                    meglátta és észrevette, hogy sokkal szebb, mint amilyennek
1017  2,7 |               módon került ide, úgy vélte, hogy bizonnyal megkaparinthatja.
1018  2,7 |                leány is, mivel úgy érezte, hogy nagy veszedelemből szabadult.
1019  2,7 |                   Mikor a fejedelem látta, hogy szépségén felül királyi
1020  2,7 |             megtudnia, kicsoda, úgy vélte, hogy bizonyára nemes hölgy, s
1021  2,7 |                 oly pompázatosan kivirult, hogy szinte mind egész Moreában
1022  2,7 |         ünnepséggel fogadták. Annak utána, hogy néhány nap múltán szóba
1023  2,7 |                     mivel már előre tudta, hogy meglátogatják, igen illedelmesen
1024  2,7 |                     ki alig tudta elhinni, hogy halandó teremtés: és miközben
1025  2,7 |             miközben bámulta és azt hitte, hogy ezzel kielégíti forró sóvárgását,
1026  2,7 |               sóvárgását, nem vette észre, hogy a szerelemnek mérge, melyet
1027  2,7 |     szerencsétlenségére oly igen átitatta, hogy halálosan beleszeretett
1028  2,7 |               magában a dolgot, úgy vélte, hogy a fejedelem kimondhatatlanul
1029  2,7 |              billent, és feltette magában, hogy akármi történjék is, megfosztja
1030  2,7 |                  előkészítette poggyászát, hogy minden útra készen álljon:
1031  2,7 |                    szobájába; akkor látta, hogy a nagy hőség miatt anyaszült
1032  2,7 |             tengerre nyíló egyik ablaknál, hogy élvezze a szellőt, mely
1033  2,7 |               miután kioktatta cimboráját, hogy mit kell tennie, halkan
1034  2,7 |            beledöfte a fejedelem oldalába, hogy a mellén jött ki, aztán
1035  2,7 |                 mint a herceg előre látta, hogy a fejedelem testének zuhanását
1036  2,7 |                    cimborája, mikor látta, hogy a dolog megtörtént, úgy
1037  2,7 |                    és oly erővel meghúzta, hogy Ciuriaci meg sem tudott
1038  2,7 |                 végeztével nyilván látták, hogy sem a leány, sem másvalaki
1039  2,7 |             megfogatta a leányt olyképpen, hogy ne tudjon lármát csapni,
1040  2,7 |                    három óráig várakoztak, hogy a fejedelem felkeljen; de
1041  2,7 |                    fejedelem felkeljen; de hogy mit sem hallottak, felnyitották
1042  2,7 |                   benn, abban a hiszemben, hogy a fejedelem nagy titokban
1043  2,7 |                  ők ebben voltak, történt, hogy másnap egy bolond bement
1044  2,7 |                bolondnak, mígnem rávették, hogy elvezesse őket oda, ahonnan
1045  2,7 |             tetteseit nyomozták és látták, hogy Athén hercege nincs ott,
1046  2,7 |             vélekedtek, amint úgy is volt, hogy bizonyára ő követte el a
1047  2,7 |              dologból is megbizonyosodott, hogy a dolog úgy van, amint gondolták,
1048  2,7 |               ennek miatta, és kérte őket, hogy a herceg becsülete és maga
1049  2,7 |                 lett következ­ménye annak, hogy a fejedelem megmutatta őt
1050  2,7 |             megmutatta őt neki, megígérte, hogy teljesíti kérésüket; és
1051  2,7 |           nézegetni, s magában azt mondta, hogy soha még ilyen szépséget
1052  2,7 |                becstelenséget követett el, hogy hatalmába kerítse ezt a
1053  2,7 |           mindegyre azon jártatta elméjét, hogy miként vehetné el a leányt
1054  2,7 |           emésztette, elérkezett az ideje, hogy a fejedelem ellen vonuljanak,
1055  2,7 |                   azzal kecsegtette magát, hogy most könnyűszerrel kielégítheti
1056  2,7 |                   mellette; ürügyül pedig, hogy visszatérhessen Athénbe,
1057  2,7 |                   tartott, s azt mondotta, hogy ha húga akarja, minden erejével
1058  2,7 |                hercegnő abban a hiszemben, hogy Costantino ezt iránta való
1059  2,7 |                  olyan módon hajtja végre, hogy a herceg soha meg nem tudja,
1060  2,7 |                   a hercegnő beleegyezett, hogy cselekedjék úgy, miként
1061  2,7 |              embereit, kik a hajón voltak, hogy mit kell cselekedniök, a
1062  2,7 |              kertbe. És azzal az ürüggyel, hogy a herceg nevében akar a
1063  2,7 |               leány mellé, és parancsolta, hogy merítsék vízbe az evezőket
1064  2,7 |                szemrehányásaitól, s attól, hogy az elrablott leányt elveszik
1065  2,7 |             elveszik tőle, úgy határozott, hogy ott marad, mivel biztos
1066  2,7 |                   mikor ottan meghallotta, hogy Costantino semmivel sem
1067  2,7 |         minekelőtte még észrevették volna, hogy az ellenség rajtuk ütött;
1068  2,7 |                   leányzót és megismervén, hogy ez az, kit Costantino ágyában
1069  2,7 |                     Cappadocia királyával, hogy az egyik oldalról a maga
1070  2,7 |              minden erejével sarkallta őt, hogy szálljon hadba Osbech ellen,
1071  2,7 |                    pedig arra készülődött, hogy a másik oldalról megrohanja.
1072  2,7 |                módjára kellett élnie, mert hogy nem értett senkit, és őt
1073  2,7 |                    igen megnyerte magának, hogy nem sokkal utóbb, mit sem
1074  2,7 |                     De mikor hírét vették, hogy Osbech vereséget szenvedett
1075  2,7 |                   értelemmel elhatározták, hogy nem várják meg ottan; magukhoz
1076  2,7 |                  érezte, feltette magában, hogy vagyonát és drága kedvesét
1077  2,7 |                 mint épp mostanában. Igaz, hogy boldogan halok meg, mivelhogy
1078  2,7 |          fájdalmamra volna, ha nem tudnám, hogy itt vagy te, kiről szentül
1079  2,7 |                  te, kiről szentül hiszem, hogy irántam való szeretetből
1080  2,7 |                   drága asszonyom, kérlek, hogy halálom után se feledj el
1081  2,7 |                 után se feledj el engemet, hogy a másvilágon eldicsekedhessem
1082  2,7 |                     és hitökre megígérték, hogy teljesítik kérését, ha netalán
1083  2,7 |               utána nem is sok időbe telt, hogy valóban meghalálozott, azok
1084  2,7 |                    Az asszony azt felelte, hogy ha nincs ellenére, szívesen
1085  2,7 |                  menne, abban a reményben, hogy Antioco iránt való szeretetből
1086  2,7 |                   A kereskedő azt felelte, hogy ő mindenben kedve szerint
1087  2,7 |                 cselekszik, és amaz okból, hogy minden méltatlanságtól megóvja,
1088  2,7 |                   a hajó hátsó részében és hogy cselekedeteikkel meg ne
1089  2,7 |                  Történt pedig véletlenül, hogy valamely ügyes-bajos dolgában
1090  2,7 |             árukkal, véletlenül úgy esett, hogy ama háznak egyik ablakában
1091  2,7 |                 valahogy úgy rémlett neki, hogy már látta valahol, de semmiképpen
1092  2,7 |               nyomban visszaemlékezett rá, hogy látta őt Alexandriában,
1093  2,7 |                    reménység ébredt benne, hogy annak tanácsa révén vissza­
1094  2,7 |                 Madonna, nekem úgy rémlik, hogy ismerlek, de semmiképpen
1095  2,7 |                   A hölgy, mikor hallotta, hogy csakugyan ő az, keserves
1096  2,7 |                   azon nyomban megismerte, hogy ez Alatiel, a szultánnak
1097  2,7 |                  leánya, kiről azt hitték, hogy a tengerbe veszett, s tüstént
1098  2,7 |                   nem engedte meg s kérte, hogy üljön mellé kicsinyég. Antigono
1099  2,7 |                  országa bizonyosra veszi, hogy már hosszú esztendőknek
1100  2,7 |                    ekképpen történt volna, hogy ne lett volna részem mindabban,
1101  2,7 |            szenvednem s bizonyosra veszem, hogy atyám is inkább ezt kívánná,
1102  2,7 |                   el nekem kalandjaidat, s hogy milyen volt életed folyása;
1103  2,7 |                    dolog olyképpen fordul, hogy Isten segítségével kimódolhatjuk
1104  2,7 |                viseltettem, arra indított, hogy bár eltitkolhattam volna
1105  2,7 |              megörültem volna, mint annak, hogy mindenki más helyett éppen
1106  2,7 |                    hallgat­tál, úgy látod, hogy valamiképpen visszajuttathatsz
1107  2,7 |                   meg; ha pedig úgy látod, hogy nem, kérlek, soha senkinek
1108  2,7 |                soha senkinek meg ne mondd, hogy láttál vagy hogy bármit
1109  2,7 |                    mondd, hogy láttál vagy hogy bármit is hallottál felőlem.~
1110  2,7 |                  mindent ama naptól fogva, hogy Majorkában hajótörést szenvedett,
1111  2,7 |      hányattatásaid során titokban maradt, hogy ki vagy, én visszaadlak
1112  2,7 |                pedig a hölgy azt kérdezte, hogy miképpen, rendre elmondotta
1113  2,7 |              elmondotta neki, mi a teendő; hogy pedig az esetleges halogatás
1114  2,7 |                 időn által az a hír járta, hogy tengerbe veszett; ki is,
1115  2,7 |                   tengerbe veszett; ki is, hogy tisztességét megőrizze,
1116  2,7 |                  vagyon, s egyetlen vágya, hogy atyjához visszatérhessen.
1117  2,7 |                    Ha magad is javallanád, hogy őrizetem alatt elküldjed
1118  2,7 |                  hasznomra; és nem hiszem, hogy a szultán valaha is megfeledkeznék
1119  2,7 |           sugallatára nyomban azt felelte, hogy bizony javallja; és elküldött
1120  2,7 |               tudni kívánta, hogyan esett, hogy még életben vagyon, és hol
1121  2,7 |                   és hol járt annyi ideig, hogy soha egyetlen szóval is
1122  2,7 |                    körülbelül huszadnapra, hogy tőled eltávoztam, hajónk
1123  2,7 |               Aguamorta nevezetű várossal; hogy pedig a férfiakkal, kik
1124  2,7 |                  csupán annyira emlékezem, hogy mikor a nappal felvirradt,
1125  2,7 |                 vidékről összesereglettek, hogy kirabolják, engem, ki szinte
1126  2,7 |                másik másikunkat elhurcolt. Hogy a leányokkal mi történt,
1127  2,7 |                 zokogtam; s ekkor történt, hogy miközben ezek, kik engem
1128  2,7 |          vonszoltak, általmentek egy úton, hogy valami sűrű erdőbe jussanak,
1129  2,7 |                     hol vagyok, és féltem, hogy ha megmondom az igazat,
1130  2,7 |           elkergetnek onnét, azt feleltem, hogy valamely ciprusi főnemes
1131  2,7 |                  szokásaikat, félelmemben, hogy sorsom rosszabbra fordul:
1132  2,7 |                    Ciprusba, azt feleltem, hogy semmit ennél jobban nem
1133  2,7 |                   mikor meghallotta tőlük, hogy Jeruzsálembe mennek a Szent
1134  2,7 |                  ottan már-már azt hittem, hogy utazásom véget ér, de mivel
1135  2,7 |                    magamhoz szólítottam, s hogy a nemes urak és asszonyaik
1136  2,7 |             nyelvünkön azt mondottam neki, hogy üdvözöljön engemet leánya
1137  2,7 |                 küldött vissza ide hozzád, hogy szóval azt el sem tudnám
1138  2,7 |                     mivel nem illik hozzá, hogy elmondja: ez pedig az, mit
1139  2,7 |          dicséretes erkölcseiről és arról, hogy a hölgyek és urak mely igen
1140  2,7 |                    csupán annyit mondanom, hogy (miként szavaikból kivettem,
1141  2,7 |               bizony eldicsekedhetsz vele, hogy neked van a leggyönyörűbb,
1142  2,7 |                    meg neki ama kegyelmet, hogy méltóképpen megmutathassa
1143  2,7 |                 Antigonót, s elbocsátotta, hogy visszatérjen Ciprusba, a
1144  2,7 |                Ezek után pedig úgy akarta, hogy bevégeztessék az, mit megkezdettek,
1145  2,7 |                  mit megkezdettek, vagyis, hogy leánya felesége legyen Garbo
1146  2,7 |              mindent, s ezenfelül megírta, hogy ha még mindig számot tart
1147  2,7 |                 melléje, s elhitette vele, hogy valóban az; s királynő gyanánt
1148  2,8 |                Királynő pedig látta ebből, hogy novellája bevégződött, odafordult
1149  2,8 |               Elisához, s parancsot adott, hogy valamely novellával folytassa
1150  2,8 |                roppant sereget állítottak, hogy az ellenségre támadhassanak;
1151  2,8 |                  pedig meg­indultak volna, hogy ne hagyják országukat kormány
1152  2,8 |      haditudománynak, mégis úgy gondolták, hogy alkalmasabb eme könnyű tisztségre,
1153  2,8 |             országának dolgairól, történt, hogy a király fiának felesége
1154  2,8 |            frissnek érezte magát, s tudta, hogy annak nincsen felesége,
1155  2,8 |               nincsen felesége, úgy vélte, hogy könnyűszerrel kielégítheti
1156  2,8 |         vágyakozását, s abban a hiszemben, hogy ennek mi sem áll útjában,
1157  2,8 |                szemérme, feltette magában, hogy sutba dobja ezt, és felfedi
1158  2,8 |                    szobában egy kerevetre; hogy pedig a gróf már kétszer
1159  2,8 |                 férfiak és nők egyaránt, s hogy különb-különb okokból ím
1160  2,8 |                   És ki merné azt mondani, hogy enyhébben kell megítélni
1161  2,8 |               megkíván? Bizonyosra veszem, hogy senki. Annak okáért úgy
1162  2,8 |                    Annak okáért úgy vélem, hogy fölöttébb nagy mentségére
1163  2,8 |                    ha véletlenül úgy esik, hogy szerelemre ragadtatja magát;
1164  2,8 |                   férfiú. Mivel úgy érzem, hogy bennem mindkét dolog megvan,
1165  2,8 |                  távolléte, most úgy való, hogy mindezek feltámadjanak mellettem
1166  2,8 |                    kérek. A dolog úgy van, hogy férjem távolléte miatt nem
1167  2,8 |                   oly igen nagy az erejök, hogy nem csupán a gyenge nőket,
1168  2,8 |                   odáig ragadtattam magam, hogy engedtem a szerelem gyönyörűségének
1169  2,8 |                lettem; és ámbár jól tudom, hogy az efféle dolog, ha kiderül,
1170  2,8 |                    oly kegyes volt hozzám, hogy nem csupán nem fosztott
1171  2,8 |                   én elmondhatom magamról, hogy nincs férjem, akképpen neked
1172  2,8 |              bőségesen patakzott a könnye, hogy többé egy szót sem tudott
1173  2,8 |                     és esküvel erősítette, hogy inkább négyfelé vágatja
1174  2,8 |                    én bizony módját ejtem, hogy meggyilkoljalak téged, vagy
1175  2,8 |            kajánságától, és attól tartott, hogy ennek miatta inkább hitelt
1176  2,8 |        sikoltozására sokan összecsődültek; hogy pedig őt meglátták, és megtudták
1177  2,8 |                  hanem megtoldották azzal, hogy a gróf csupán azért viselkedett
1178  2,8 |                    udvariasan és kedvesen, hogy ezt a célját elérhesse.
1179  2,8 |                    a gróf házába futottak, hogy elfogják őt; de mivel nem
1180  2,8 |                     gyermekeivel, anélkül, hogy felfedte volna, kicsoda,
1181  2,8 |       különösképpen két dologban; először, hogy béketűréssel viseljék szegény
1182  2,8 |          taszította őket; másodszor pedig, hogy szöges gonddal óvakod­janak
1183  2,8 |           bizonyságot tettek róla.~A gróf, hogy dolgukat megkönnyítse, jónak
1184  2,8 |               francia csavargók szokták. S hogy véletlenül egy napon épp
1185  2,8 |                    templom előtt, történt, hogy bizonyos előkelő hölgy,
1186  2,8 |          gyermekei-e ezek. Felelte a gróf, hogy ő Picardiába való, s idősebbik
1187  2,8 |                ideje elérkezik, olyképpen, hogy jómódba kerül.~A grófnak
1188  2,8 |                   kinél, feltette magában, hogy tovább nem marad itten,
1189  2,8 |                betért a gróf fiacskájával, hogy enni kapjanak. Mivel pedig
1190  2,8 |              kicsoda. Azt a választ kapta, hogy szegény embernek a fia,
1191  2,8 |                 gondoskodott, elhatározta, hogy nem marad tovább Angolországban,
1192  2,8 |                  viselkedését megfigyelte, hogy ne mondta volna rá: az bizonyára
1193  2,8 |                   volna, feltette magában, hogy ama ranghoz mérten, mely
1194  2,8 |                   emberek érdemeit, tudta, hogy e leány nemes származású
1195  2,8 |                 leányzó, úgy kell hinnünk, hogy Isten az ő kegyességében
1196  2,8 |                   és ügyes és csinos ifjú, hogy senki nem volt hozzá fogható.
1197  2,8 |                    oly forrón megszerette, hogy rajta kívül másra rá sem
1198  2,8 |                     Mivel pedig azt hitte, hogy a leány alacsony származású,
1199  2,8 |                    származású, nem csupán, hogy nem merte atyjától feleségül
1200  2,8 |                   tartott, megfeddik majd, hogy megalázta magát e szerelemmel;
1201  2,8 |               felfedte volna. Így történt, hogy gyötrő szenvedélye miatt
1202  2,8 |                volt bánata és szomorúsága, hogy nagyobbat már el sem tudtak
1203  2,8 |             sóhajokkal felelt, vagy azzal, hogy úgy érzi: halálra sorvad.~
1204  2,8 |                 sorvad.~Történt egy napon, hogy midőn egy fiatal, de fölöttébb
1205  2,8 |                    és csendben várakozott, hogy lássa, meddig tart ez a
1206  2,8 |               miért is az orvos úgy vélte, hogy ebben meglelte az ifjú betegségének
1207  2,8 |                  Most az orvos úgy érezte, hogy teljes bizonyosságot szerzett;
1208  2,8 |                    hallatára megnyugodott, hogy mégiscsak találkozott mód
1209  2,8 |                   sehogy sem volt ínyökre, hogy éppen ekkora ára vagyon
1210  2,8 |               vagyon ennek, tudniillik az, hogy Giannettát feleségül adják
1211  2,8 |            Fiacskám, sohasem hittem volna, hogy eltitkolod előttem valamely
1212  2,8 |                 képpen akkor, mikor látod, hogy ha nem teljesül, belepusztulsz;
1213  2,8 |              biztosra vehetted és veheted, hogy nincs semmi, mit meg nem
1214  2,8 |                   hahogy arról vagyon szó, hogy megnyugtassalak; de mivel
1215  2,8 |                   elhallgattad, úgy esett, hogy az Úristen könyörü­letesebb
1216  2,8 |               irányodban, mint te magad, s hogy bele ne halj ebbe a nyavalyába,
1217  2,8 |                 magad, és vedd bizonyosra, hogy bármit kívánsz is tőlem,
1218  2,8 |          szerelmedben; ha pedig úgy látod, hogy nem törődöm eléggé vele,
1219  2,8 |                  utána pedig meggondolván, hogy nincs a világon senki, aki
1220  2,8 |                   csupán az az ok vitt rá, hogy rejtekben tartsam szerelmemet,
1221  2,8 |               nemigen akar emlékezni arra, hogy valaha fiatal is volt. De
1222  2,8 |                   is volt. De mivel látom, hogy megértesz engem, nem csupán
1223  2,8 |                    nem csupán nem tagadom, hogy igaz, mit észrevettél, mint
1224  2,8 |                  csak azzal a feltétellel, hogy tőled telhetőleg megtartod,
1225  2,8 |          kitervelte) biztatón azt felelte, hogy csak fedje fel bátran kívánságát:
1226  2,8 |                    minden követ megmozgat, hogy kedvére tegyen.~- Madonna -
1227  2,8 |                 melyben itt látsz, meg az, hogy nem volt módom értésére
1228  2,8 |           megnyerni vonzalmát, s végül az, hogy nem mertem ezt felfedni
1229  2,8 |              teljesül, bizonyosra veheted, hogy hamarosan elsorvadok.~A
1230  2,8 |                  mutatkozott állapotjában, hogy a hölgy igen megörvendezett,
1231  2,8 |                   A hölgy úgy vette észre, hogy ez a beszéd épp az ellenkezője
1232  2,8 |                   hallani szeretett volna, hogy fiának tett ígéretét megtarthassa,
1233  2,8 |                    az a gondolatja támadt, hogy próbára veti őt; ezért fiának
1234  2,8 |                 ezért fiának azt mondotta, hogy ha meggyógyult, majd úgy
1235  2,8 |              meggyógyult, majd úgy intézi, hogy egy szobába teszi a leánnyal,
1236  2,8 |                   pedig igyekezzék elérni, hogy a leány kedvét töltse, s
1237  2,8 |               kedvét töltse, s hozzátette, hogy nem tartaná tisztességes
1238  2,8 |                előtt. De mikor észrevette, hogy sokkal állhatatosabb még,
1239  2,8 |                   értelemmel elhatározták, hogy feleségül adják hozzá a
1240  2,8 |              szívvel hálát adott Istennek, hogy nem feledkezett meg róla:
1241  2,8 |                soha mást nem mondott, mint hogy ő bizonyos picardiai embernek
1242  2,8 |                 szál derék ifjúvá serdült, hogy nem akadt párja a szigeten:
1243  2,8 |                    a szigeten: olyannyira, hogy sem tornában, sem lovagjátékokban,
1244  2,8 |                   bizonyságot tett felőle, hogy rája is gondolt: tudniillik
1245  2,8 |                   S nem is sok idő múltán, hogy Angolország királya hírét
1246  2,8 |            tizennyolcadik esztendeje múlt, hogy Antwerpen grófja menekülvén
1247  2,8 |                    feltámadt benne a vágy, hogy, ha ugyan lehet, megtudja,
1248  2,8 |           gyermekeiből. Mivel pedig látta, hogy külsője egészen megváltozott,
1249  2,8 |                   megváltozott, és érezte, hogy a hosszas testi fáradalmakban
1250  2,8 |                Perottót hagyta s megtudta, hogy abból marsall lett és nagy
1251  2,8 |                  lett és nagy úr, s látta, hogy egészséges, erős és szép
1252  2,8 |              állapotja felől, és megtudta, hogy Giannetta ama hölgy fiának
1253  2,8 |                   Történt pedig egy napon, hogy megpillantotta őt Giachetto
1254  2,8 |         parancsolta hát egyik szolgájának, hogy vezesse be házába, és adjon
1255  2,8 |              gyermekek voltak. Ezek pedig, hogy ottan látták enni a grófot,
1256  2,8 |              sugallatára megérezték volna, hogy ez a nagyapjuk. Mivel pedig
1257  2,8 |           nagyapjuk. Mivel pedig az tudta, hogy ezek az unokái, szeretettel
1258  2,8 |                    Annak okáért Giannetta, hogy ezt meghallotta, kijött
1259  2,8 |                  fakadtak, és azt mondták, hogy ők bizony eme derék emberrel
1260  2,8 |                 Mikor pedig a hölgy látta, hogy a gyermekek semmi áron nem
1261  2,8 |               fakadtak, mondá a mesternek, hogy hagyja még ottan őket kicsinyég.
1262  2,8 |                  emberrel voltak, történt, hogy Giachetto atyja hazatért,
1263  2,8 |                Csak hadd maradjanak ottan, hogy az Isten juttatná őket is
1264  2,8 |                    oly igen szerette őket, hogy mintsem sírva fakadjanak,
1265  2,8 |                 fel. Az pedig azt felelte, hogy szívesen marad, de egyébhez
1266  2,8 |                    sietett a gyermekekhez, hogy mulattassa őket.~Miközben
1267  2,8 |                miként elmeséltem, történt, hogy Franciaország királya, ki
1268  2,8 |                    folyamán pedig történt, hogy Franciaország királynéja
1269  2,8 |                  mivel maga is úgy érezte, hogy a végét járja, megbánta
1270  2,8 |           grófjával. De nem érte be azzal, hogy csupán neki mondja el, hanem
1271  2,8 |               kérvén őket, eszközöljék ki, hogy a grófot, ha ugyan még él,
1272  2,8 |           azonfölül pedig országszerte is, hogy ha ki Antwerpen grófjáról
1273  2,8 |        számkivetésbe ment, és elhatározta, hogy visszahelyezi előbbi rangjába
1274  2,8 |                  emez dolgoknak, és tudta, hogy ez az igazság, azon nyomban
1275  2,8 |             Giachettóhoz ment, s kérte őt, hogy vele egyetemben menjen Perottóhoz,
1276  2,8 |                   ki már-már arra gondolt, hogy felfedi magát, ekképpen:~-
1277  2,8 |               nélkül maradjon, úgy akarom, hogy ne más, hanem éppen ő nyerje
1278  2,8 |               kitűzött; és jelentse meg ő, hogy te Antwerpen grófjának fia
1279  2,8 |               véghetetlenül boldog vagyok, hogy viszontlátlak.~Giachettót,
1280  2,8 |                   oly nagy öröm lepte meg, hogy azt sem tudta, mihez fogjon;
1281  2,8 |                 engedte, hanem azt akarta, hogy Giachetto előbb bizonyosságot
1282  2,8 |                    az ígért jutalomról, és hogy ilyen állapotban és ilyen
1283  2,8 |                   vezesse őt a király elé, hogy azt annál jobban meg­szégyenítse.
1284  2,8 |                    járult, és ajánlkozott, hogy megmutatja neki a grófot
1285  2,8 |                    megparancsolta is neki, hogy vigye el, hahogy ígérete
1286  2,8 |                   Perottót és parancsolta, hogy a grófot azon nyomban ellássák
1287  2,8 |                  jutalmakat annak fejében, hogy felfedte a grófot és gyermekeit,
1288  2,8 |                 feledd elmondani atyádnak, hogy gyermekeid, vagyis unokái
1289  2,9 |                 vagyonát, ~s parancsot ad, hogy ártatlan feleségét megöljék. ~
1290  2,9 |                   esik bele; és valószínű, hogy ennek igazságát nem lehetne
1291  2,9 |                 hölgyeim, egyúttal azt is, hogy bizony ez a közmondás maga
1292  2,9 |                   de azt igenis jól tudom, hogy ha utamba kerül valamely
1293  2,9 |                   mivelhogy ha azt hiszem, hogy feleségem kalandokat hajszol,
1294  2,9 |          valamennyien egyetértettek abban, hogy otthon hagyott feleségeik
1295  2,9 |                   genovai, ki erősítgette, hogy Istennek különös kegyelméből
1296  2,9 |                    úrfiban megkívántatnak, hogy talán egész Itáliában nem
1297  2,9 |               Annak utána még magasztalta, hogy jobban megüli a lovat, különbül
1298  2,9 |                    szó, esküvel erősítvén, hogy nincs a világon nála tisztességesebb
1299  2,9 |                    miért is szentül hiszi, hogy ha ő tíz esztendeig, vagy
1300  2,9 |              megzavarodott, s azt felelte, hogy nem a császár adta neki
1301  2,9 |                    cseppet sem kételkedem, hogy igaznak hiszed azt, amit
1302  2,9 |            olyasmiket, mik arra indítanak, hogy e tárgyban némiképp nagyobb
1303  2,9 |                  Nehogy pedig azt gondold, hogy mi, kik szabadabban szólottunk
1304  2,9 |               feleségeinkről, azt hisszük, hogy másféle avagy más fából
1305  2,9 |                  megismerés indított arra, hogy ekképpen beszéljünk: minélfogva
1306  2,9 |                   Én mindig úgy hallottam, hogy a férfi a legnemesebb teremtmény,
1307  2,9 |                    általában ingatagabbak; hogy pedig miért azok, azt számos
1308  2,9 |                   s mégsem bírja megállni, hogy össze ne szűrje a levet
1309  2,9 |              beszéljünk -, de még azt sem, hogy meg ne kívánja az olyant,
1310  2,9 |                    mozgasson minden követ, hogy véle hálhasson, ez pedig
1311  2,9 |                  erősködöl is, nem hiszem, hogy ezt elhiszed, holott magad
1312  2,9 |             elhiszed, holott magad mondod, hogy a feleséged asszony, s éppúgy
1313  2,9 |          ösztönöknek; miért is lehetséges, hogy bár a világ legtisztességesebb
1314  2,9 |                  És azt mondom: jól tudom, hogy megtörténhetik, amit emlegetsz,
1315  2,9 |                gonddal óvják becsületüket, hogy annak védelmében erősebbekké
1316  2,9 |                  mit elkövettek, elhiszem, hogy édeskevesen adnák fejöket
1317  2,9 |             fejöket ilyesmire; de nemcsak, hogy szarvuk nem nő, hanem ha
1318  2,9 |                 azt. És mérget vehetsz rá, hogy csak az a nő marad makulátlan,
1319  2,9 |                    igaz okokból jól tudom, hogy ennek így kell lennie, nem
1320  2,9 |         szentasszonyoddal, fogadni mernék, hogy hamar idő múltán rávenném
1321  2,9 |                  Mivel azonban azt mondod, hogy minden asszony ilyen engedékeny,
1322  2,9 |                 pedig oly igen ügyes vagy: hogy meggyőzzelek feleségem tisztessége
1323  2,9 |                  valaha is rá tudod venni, hogy efféle dologban kedvedet
1324  2,9 |                  nem kívánok egyebet, mint hogy fizess nekem ezer aranyforintot.~
1325  2,9 |                  vagyok kötelezni magamat, hogy elmegyek Genovába, és elutazásom
1326  2,9 |                    megnyerem feleségedtől, hogy kedvemet töltse, és ennek
1327  2,9 |                  is be kell majd vallanod, hogy a dolog igaz. De mindezt
1328  2,9 |                   becsületedre megígérted, hogy ezen időn belül nem jössz
1329  2,9 |             tárgyban.~Bernabň azt felelte, hogy ebbe szívesen belenyugszik;
1330  2,9 |                 voltak, váltig fáradoztak, hogy meghiúsítsák eme fogadást,
1331  2,9 |                  eme fogadást, jól tudván, hogy nagy baj kerekedhetik belőle,
1332  2,9 |                   oly igen nekitüzesedett, hogy tulajdon kezök aláírásával
1333  2,9 |                tudott, Genovába utazott.~S hogy néhány napot időzött ottan,
1334  2,9 |                annál; miért is úgy érezte, hogy ostoba vállalkozásba vágta
1335  2,9 |               Ambrogiuolo úgy vette észre, hogy a hölgy már aluszik, bizonyos
1336  2,9 |       odalopódzkodott az ágyhoz, s látván, hogy a hölgy és mellette kicsiny
1337  2,9 |                    kitakarta őt, és látta, hogy meztelenül éppen olyan szép,
1338  2,9 |                  megtenni, mivel hallotta, hogy az asszony efféle dolgokban
1339  2,9 |         fogadásuknak, és elmondotta nekik, hogy megnyerte a fogadást, melyet
1340  2,9 |                   magával hozott, mondván, hogy tőle kapta ezeket. Bernabň
1341  2,9 |                 ezeket. Bernabň elismerte, hogy a szoba olyan, amilyennek
1342  2,9 |                    megismeri eme dolgokat, hogy csakugyan feleségének holmijából
1343  2,9 |           holmijából valók; de hozzátette, hogy a háznak valamely szolgájától
1344  2,9 |              elegendő olyatén beismerésre, hogy elvesztette a fogadást.
1345  2,9 |                     mivel azonban kívánod, hogy egyebet is mondjak, hát
1346  2,9 |                  jó, mondom. Mondom neked, hogy feleségednek, madonna Zinevrának
1347  2,9 |             bizonyságot tett volna afelől, hogy Ambrogiuolo igazat mondott;
1348  2,9 |           nyereségét.~És ekképpen történt, hogy a következő napon Ambrogiuolo
1349  2,9 |            küldötte, megírván feleségének, hogy megérkezett, s jöjjön ki
1350  2,9 |                   nagy titokban meghagyta, hogy mihelyt az asszonnyal alkalmas
1351  2,9 |                  indult ama birtok felé; s hogy kettesben mendegéltek, s
1352  2,9 |                    szolga pedig úgy vélte, hogy ez alkalmas hely, hol bízvást
1353  2,9 |                    meg, mivel bántottalak, hogy meg akarsz gyilkolni?~-
1354  2,9 |                semmivel meg nem bántottál; hogy pedig férjedet mivel bántottad
1355  2,9 |                     nekem parancsot adott, hogy emez útban téged irgalmatlanul
1356  2,9 |                    tenném, megfenyegetett, hogy felakasztat. Jól tudod,
1357  2,9 |                   nem bántott, csak azért, hogy másnak parancsát teljesítsed.
1358  2,9 |                     ki mindent lát, tudja, hogy sohasem követtem el olyasmit,
1359  2,9 |                   meg nekem is, olyképpen, hogy veszed ruháimat, s cserébe
1360  2,9 |               urunk­hoz, s mondd meg neki, hogy megöltél engemet; én pedig
1361  2,9 |                    melyet meghagysz nekem, hogy eltávozom innét, s elmegyek
1362  2,9 |                   annak utána pedig kérte, hogy menjen messzire eme környékről,
1363  2,9 |                 ment, kinek megjelentette, hogy nem csupán teljesítette
1364  2,9 |                   Albában partra szállott, hogy valamely forrásnál frissítse
1365  2,9 |               ügyesen végezte szolgálatát, hogy az fölöttébb megkedvelte.~
1366  2,9 |                    sok idő múltán történt, hogy eme katalán valamely rakományával
1367  2,9 |                  mindenüvé elkísérte urát, hogy szolgálatára legyen, megtetszett
1368  2,9 |                 Idők múltán pedig történt, hogy az évnek bizonyos szakában
1369  2,9 |                szultán hatalma alatt volt; hogy pedig a kereskedők és az
1370  2,9 |            valamely fő emberét hadinéppel, hogy ottan őrséget tartson. Hogy
1371  2,9 |                hogy ottan őrséget tartson. Hogy pedig ideje elérkezett,
1372  2,9 |                végezte, mi tisztében volt, hogy körüljárt és látta a különb-különbféle
1373  2,9 |                     Történt tehát egyszer, hogy amikor betért bizonyos velencei
1374  2,9 |              áruval, ki is mikor hallotta, hogy az őrség kapitánya megkérdezte,
1375  2,9 |                  odaajándékozom.~Sicurano, hogy mosolyogni látta, gyanút
1376  2,9 |                   mosolyogsz, mivel látod, hogy katonaember létemre efféle
1377  2,9 |                ezen mosolygok, hanem azon, hogy mi módon szereztem ezeket.~
1378  2,9 |         aranyforintot tett ezer ellenében, hogy a feleségét nem viszem rá,
1379  2,9 |                     és nyilván megismerte, hogy ez az ember volt minden
1380  2,9 |              okozója; és feltette magában, hogy nem engedi elvinnie szárazon.
1381  2,9 |                  tehát úgy mutatta előtte, hogy eme történet fölöttébb tetszik
1382  2,9 |              mindenképpen azon fáradozott, hogy meggyőzze Bernabňt maga
1383  2,9 |                   kieszelvén, el nem érte, hogy Bernabň odautazott: kit
1384  2,9 |               elérkezettnek látta az időt, hogy végrehajtsa azt, mit kitervelt.
1385  2,9 |                  szerzett; de mivel tudta, hogy Bernabň itt van, tehát alkalmas
1386  2,9 |                 kieszközölte a szultánnál, hogy az maga színe elé hívatta
1387  2,9 |                  Ambrogiuolót és Bernabňt, hogy Bernabň jelenlétében, ha
1388  2,9 |               Ambrogiuolóból az igazságot, hogy miképpen is esett ama dolog,
1389  2,9 |               parancsolta Ambro­giuolónak, hogy mondja meg az igazat, miképpen
1390  2,9 |                   nem tartott, mint attól, hogy legfeljebb vissza kell adnia
1391  2,9 |                     s oly igen röstelltem, hogy feleségem, mint hittem,
1392  2,9 |                   szégyent hozott fejemre, hogy megölettem őt egyik szolgámmal,
1393  2,9 |                   de még mindig nem tudta, hogy Sicurano, ki ezt rendezte
1394  2,9 |                  és szerelemmel van hozzá, hogy bár hosszú időn által együtt
1395  2,9 |                egyik sem ismeri fel őt. De hogy igazán megismerjed, mit
1396  2,9 |               megadod nekem ama kegyelmet, hogy megbünteted a csalót, és
1397  2,9 |               Sicuranónak, azt felelte rá, hogy mindenbe beleegyezik, és
1398  2,9 |            Ambrogiuolo pedig már sejtette, hogy csúnya vége lesz a dolognak,
1399  2,9 |                  rosszabbtól tartott, mint hogy a pénzt vissza kell fizetnie,
1400  2,9 |              reméljen-e vagy féljen attól, hogy az asszony idejön; mégis
1401  2,9 |                  szolgájának kezére adott, hogy megöljön és farkasoknak
1402  2,9 |                    oly igen elálmélkodott, hogy inkább álomnak, mint valóságnak
1403  2,9 |                   és hallott. Mindazáltal, hogy csodálkozása szűnt, megismerte
1404  2,9 |                  halálbüntetést. Ez pedig, hogy felismerte őt, zokogván
1405  2,9 |               utána a szultán parancsolta, hogy Ambrogiuolót a városnak
1406  2,9 |                   Utána pedig parancsolta, hogy Ambrogiuolónak minden vagyonát
1407  2,9 |                   sokat ajándékozott neki, hogy mindez megint csak többet
1408  2,9 |                hajót, s elbocsátotta őket, hogy visszatérhessenek Genovába,
1409  2,10|              bizonyos része arra indított, hogy megváltoz­tassam szándékomat,
1410  2,10|                    mit ő oly szentül hitt, hogy ha a világot járják, és
1411  2,10|                    azzal áltatják magokat, hogy otthon hagyott feleségeik
1412  2,10|                   azoké, kik azt képzelik, hogy üres fecsegéssel lehetségessé
1413  2,10|            lehetetlen, s abban fáradoznak, hogy mást is olyanná tegyenek,
1414  2,10|                   talán abban a hiszemben, hogy ugyanolyan fajta munkálkodással,
1415  2,10|               mindenáron abban fáradozott, hogy szép és fiatal asszonyt
1416  2,10|                 leányt, már csak azért is, hogy asszonnyá tegye, de kevés
1417  2,10|                    abban a hiszemben volt, hogy éppen úgy munkaszünetet
1418  2,10|                  ünnepeket.~Történt pedig, hogy valamely forró napon Ricciardo
1419  2,10|               Miközben tehát ottan voltak, hogy némiképpen szórakoztassa
1420  2,10|                 őket; és észre sem vették, hogy néhány mérföldnyire beeveztek
1421  2,10|                  hirtelenséggel menekülni, hogy Paganino el ne érte volna
1422  2,10|          elvitorlázott.~Mondanom sem kell, hogy ennek láttára mely igen
1423  2,10|                  ki is oly féltékeny volt, hogy feleségét még a szellőtől
1424  2,10|                felesége, feltette magában, hogy megtartja, s mert az asszony
1425  2,10|                  édesdeden vigasztalni őt. Hogy pedig az éjszaka leszállt,
1426  2,10|                     mivel úgy vette észre, hogy napközben mondott szavai
1427  2,10|                    igen megvigasztalta őt, hogy az a bírót a törvényeivel
1428  2,10|             vágyódott utána, és úgy hitte, hogy rajta kívül senki más nem
1429  2,10|                   eme dolgot, elhatározta, hogy ő maga megyen érte, azzal
1430  2,10|                  érte, azzal a szándékkal, hogy szívesen áldoz akármennyi
1431  2,10|                 jövetelének okát, s kérte, hogy követeljen tőle, amit csak
1432  2,10|          ábrázattal:~- Uram, Isten hozott. Hogy rövidre fogjam válaszomat,
1433  2,10|            válaszomat, mondom neked: igaz, hogy házamban van egy ifjú hölgy,
1434  2,10|                hozzá, s bizonyosra veszem, hogy nyomban meg fog ismerni;
1435  2,10|                    Ricciardo:~- De bizony, hogy az én feleségem, s ha elviszel
1436  2,10|                 láttára, holott azt várta, hogy az asszony kitörő örömmel
1437  2,10|                  oly igen megváltoztatott, hogy nem ismer rám.” Miért is
1438  2,10|           fájdalmat, amilyen azóta gyötör, hogy elvesztettelek; és úgy látszik,
1439  2,10|             szólasz hozzám. Hát nem látod, hogy én vagyok a te Ricciardód,
1440  2,10|               házba, melyben most vagyunk, hogy megfizessem ím ez nemes
1441  2,10|                 amit kíván, annak fejében, hogy visszakapjalak és hazavigyelek;
1442  2,10|          hazavigyelek; ő pedig oly kegyes, hogy visszaad nekem, s még a
1443  2,10|                   sehogy sem emlékszem rá, hogy valaha is láttalak.~Szólott
1444  2,10|          emlékezetedet, bizony megismersz, hogy én vagyok a te férjed, Ricciardo
1445  2,10|                    illendő, mint képzeled, hogy túlságosan nézegesse­lek,
1446  2,10|             annyira már mégis megnéztelek, hogy bizonnyal tudom: soha életemben
1447  2,10|           Ricciardo uram gondolta magában, hogy az asszony csupán Paganinótól
1448  2,10|                 füle hallatára megvallani, hogy ismeri őt: kisvártatva tehát
1449  2,10|               engedelmet kért Paganinótól, hogy négyszemközt szólhasson
1450  2,10|                  csak azzal a feltétellel, hogy akarata ellenére nem szabad
1451  2,10|             asszonyt; ennek pedig szólott, hogy menjen a vendéggel szobájába
1452  2,10|            feleljen neki tetszése szerint. Hogy tehát az asszony és Ricciardo
1453  2,10|                 nem vagyok oly feledékeny, hogy ne ismernélek meg; te vagy
1454  2,10|                 voltam, bizonyságát adtad, hogy igen rosszul ismersz, mivel
1455  2,10|                 csak kellett volna lennie, hogy lássad: mely fiatal és friss
1456  2,10|   szégyenkezésökben szóval nem is mondják; hogy pedig te miként vitézkedtél
1457  2,10|                 volna megházasodnod; mivel­hogy én soha nem úgy néztem rád,
1458  2,10|               vigíliákat. És mondom neked, hogy ha annyi ünnepet engedtél
1459  2,10|                    köpülünk, és mondhatom, hogy ma éjjel is, mind a hajnali
1460  2,10|        kimondhatatlan fájdalom fogta el, s hogy az asszony el­hallgatott,
1461  2,10|                   nem volt jó napom azóta, hogy tőlem elraboltak.~Felelte
1462  2,10|                   most, eső után köpönyeg, hogy bárki is jobban törődjék
1463  2,10|                    És bizony mondom neked, hogy itten Paganino feleségének
1464  2,10|                   magamat, ha meggondolom, hogy holdnegyedek szerint és
1465  2,10|                    engemet. Azt is mondod, hogy majd megfeszíted minden
1466  2,10|                    hát mivel? Talán azzal, hogy háromszor nekirugaszkodol
1467  2,10|                feszítsd meg minden erődet, hogy eltengődjél; mert úgy veszem
1468  2,10|               képed. Továbbá mondom neked, hogy ha ez az ember egyszer elbocsát
1469  2,10|                   Újra mondom tehát neked, hogy itt nincsen sem ünnep, sem
1470  2,10|                 különben sikoltozni fogok, hogy erőszakot akarsz elkövetni
1471  2,10|              rajtam.~Ricciardo uram látta, hogy dolga balul ütött ki, s
1472  2,10|                    megismerte ostobaságát, hogy kimerült ember létére fiatal
1473  2,10|                    oly igen megháborodott, hogy Pisában sétálván, ha valaki
1474  2,10|                kedves hölgyeim, úgy vélem, hogy Bernabň Ambrogiuolóval folytatott
1475  2,10|         megnevettette az egész társaságot, hogy senki sem volt, kinek bele
1476  2,10|                    értelemmel mondogatták, hogy Dioneónak igaza van, Bernabň
1477  2,10|                    a Királynő észbe vette, hogy az idő már későre jár, és
1478  2,10|           megszólalt:~- Mivel úgy fordult, hogy én vagyok Királynőtök, nem
1479  2,10|               hahogy elejét akarjuk venni, hogy idegen emberek meglepjenek
1480  2,10|                menni; már ki is gondoltam, hogy hová, és intézkedtem is.
1481  2,10|              beszélni; s én úgy gondoltam, hogy olyan embe­rekről beszéljünk,
1482  2,10|                szándokát, és elhatározták, hogy így legyen. Az pedig ezen
1483  2,10|             felállott, s engedelmet adott, hogy ki-ki azt tegye, amit akar.
1484  2,10|                     Melyik hölgy énekelje, hogy ha én nem~Hogy megtaláltam
1485  2,10|                   énekelje, hogy ha én nem~Hogy megtaláltam földi üdvösségem?~
1486  2,10|            keresnék:~Ettől gyúltam ki úgy, hogy most szeretnék~Uram, veled
1487  2,10|                   dalolni Róla szépen.~Az, hogy legfőbb üdvöm ebben találom,~
1488  2,10|                pedig a Királynő úgy vélte, hogy már ideje a lenyugvásnak,
1489  3   |                   a szükségeseket, látván, hogy a Királynő már fent van,
1490  3   |              árasztottak az egész kertben, hogy a kertben nyíló egyéb virágok
1491  3   |               üdítő árnyékban sétálhattak, hogy a napsugár nem is érte őket.
1492  3   |                   égövünk alatt tenyészik, hogy ne lett volna ott nagy bőségben.
1493  3   |                  szökött a víz az ég felé, hogy jóval kevesebb akár malmot
1494  3   |                   s a három ifjú szemének, hogy valamennyien egy értelemmel
1495  3   |                vélte, elérkezett az ideje, hogy szundítani menjen, kinek
1496  3   |                letelepedtek és várakoztak, hogy megkezdjék elbeszéléseiket
1497  3,1 |                   mind versengenek abban, ~hogy véle háljanak~Szépséges
1498  3,1 |                    kik vakon bíznak abban, hogy ha valamely fiatal leánynak
1499  3,1 |                kővé változott volna azzal, hogy apácának állott: ha pedig
1500  3,1 |                 sokan, kik szentül hiszik, hogy az ásó és a kapa és a vaskos