Nap,  Novella

1501  3,1 |               hitben vannak; de olyképpen, hogy nem térek el ama tárgytól,
1502  3,1 |            apácakolostor (nem nevezem meg, hogy semmiben ne csorbítsam jó
1503  3,1 |                   szűkös fizetséget adtak, hogy sarura is alig futotta belőle.
1504  3,1 |                fiatalok, úgy vettem észre, hogy az ördög bújt beléjök, mivel
1505  3,1 |                    oly igen bosszantottak, hogy otthagytam a munkát, és
1506  3,1 |            ispánjok, mikor eljöttem tőlük, hogy ha tudok alkalmatos embert,
1507  3,1 |                     míg én ráadom fejemet, hogy odaküldjek neki valakit.~
1508  3,1 |                   támad amaz apácák iránt, hogy szinte elemésztette, mivel
1509  3,1 |                 Nuto szavaiból megértette, hogy ottan hozzájuthat ahhoz,
1510  3,1 |                   a foga. És meggondolván, hogy elrontja dolgát, ha Nutónak
1511  3,1 |                   Ejnye, be okosan tetted, hogy faképnél hagytad őket! Hogy
1512  3,1 |                hogy faképnél hagytad őket! Hogy is boldogulhatna férfiember
1513  3,1 |                  miféle módot eszeljen ki, hogy odakerüljön hozzájok; s
1514  3,1 |                   hozzájok; s mivel tudta, hogy pompásan érti ama szolgálatokat,
1515  3,1 |                    Nuto szólott, nem félt, hogy emiatt elutasítják, csak
1516  3,1 |           elutasítják, csak attól tartott, hogy azért nem fogadják fel,
1517  3,1 |             mutogatván megmagyarázta neki, hogy Istennek nevében ennivalót
1518  3,1 |                    jelekkel értésére adta, hogy szállítsa haza a fát. Ez
1519  3,1 |              napokon által ottan tartotta, hogy bizonyos szükséges dolgokat
1520  3,1 |                  vele. Történt ezenközben, hogy valamely napon meglátta
1521  3,1 |                    kellene attól tartanod, hogy ifjú apácáiddal netán incselkedni
1522  3,1 |           eledellel.~Az ispán azt felelte, hogy megteszi. Massetto nem volt
1523  3,1 |           Minekutána tehát az ispán látta, hogy pompásan érti a dolgát,
1524  3,1 |                 pedig jelekkel válaszolta, hogy szíves-örömest a kedvére
1525  3,1 |                 miképpen gyakorta megesik, hogy más emberek is csúfolkodnak
1526  3,1 |               szavakat, abban a hiszemben, hogy úgysem hallja; a fejedelemasszony
1527  3,1 |                     mivel talán úgy vélte, hogy nemcsak nyelve béna, hanem
1528  3,1 |                  egyebe is. Történt pedig, hogy minekutána a legény valamely
1529  3,1 |                      Ha bizonyosan tudnám, hogy nem kotyogod ki, elmondanám
1530  3,1 |              szigorúan tartanak bennünket, hogy ide soha férfi be nem teszi
1531  3,1 |            hölgyektől, kik hozzánk jöttek, hogy a világ minden gyönyörűsége
1532  3,1 |            feltettem magamban többször is, hogy eme némával próbát teszek,
1533  3,1 |                   beszélsz? Hát nem tudod, hogy szüzességet fogadtunk Istennek?~-
1534  3,1 |                    nem kotyogjuk.~A másik, hogy ezt hallotta, amannál is
1535  3,1 |                   erre az előbbi:~- Látod, hogy kilencre jár az idő: azt
1536  3,1 |                    jár az idő: azt hiszem, hogy a nővérek rajtunk kívül
1537  3,1 |                    oly igen együgyű fickó, hogy bármit kívánjunk tőle, kötélnek
1538  3,1 |          engedelmeskedésre, és alig várta, hogy valamelyik kézen fogja.
1539  3,1 |             alaposan körülnézett és látta, hogy sehol nincs senki, az, amelyik
1540  3,1 |                   újra próbát akart tenni, hogy hogyan tud lovagolni a néma:
1541  3,1 |                    megvallották egymásnak, hogy ez bizony csakugyan oly
1542  3,1 |              Történt pedig valamely napon, hogy az egyik nővér cellájának
1543  3,1 |                    nézte, nézte, s látván, hogy egyedül van, elfogta ugyanaz
1544  3,1 |              mivelhogy nem jött a kertész, hogy kertjökben munkálkodjék;
1545  3,1 |                     Massetto észbe kapott, hogy ennyit nem bír kielégíteni,
1546  3,1 |                     Madonna, én hallottam, hogy egy kakas kellőképpen kielégít
1547  3,1 |    munkálkodásomban oly igen megrokkantam, hogy már sem a sokat, sem a keveset
1548  3,1 |     fejedelemasszony fölöttébb meghökkent, hogy őt szólani hallotta, holott
1549  3,1 |                   dolog ez? Én azt hittem, hogy néma vagy.~- Madonna - felelte
1550  3,1 |                     s csak ma éjjel érzem, hogy visszanyertem, miért is
1551  3,1 |                megkérdezte: mit jelent az, hogy kilenc nőnek kell kedvét
1552  3,1 |               ennek hallatára észbe vette, hogy nincs olyan apácája, kinek
1553  3,1 |                 hanem akképpen határozott, hogy apácáival majd rendbe hozza
1554  3,1 |                    környékbeli emberekkel, hogy Massetto, ki hosszú évek
1555  3,1 |               osztották meg munkálkodását, hogy el tudta végezni azt. Ilyetén
1556  3,1 |                 oly titokban ment a dolog, hogy senki nem tudta meg, csupán
1557  3,1 |             vagyonával megtérni otthonába: hogy pedig tudomást szereztek
1558  3,1 |               gyakorta hajtogatta magában, hogy íme, így bánt Krisztus azzal,
1559  3,2 |                    parancsolta a Királynő, hogy Pampinea mondja a következő
1560  3,2 |            mindenáron meg akarják mutatni, hogy tudnak és ismernek oly dolgokat,
1561  3,2 |                  véghetetlenül megnövelik; hogy pedig ez igaz, szerelmetes
1562  3,2 |                  békességben élt, történt, hogy a mondott királynénak valamely
1563  3,2 |            helyzetében is világosan látta, hogy ím ez szerelme minden illendőséggel
1564  3,2 |             semminémű reménysége nem volt, hogy valaha is megnyeri annak
1565  3,2 |               mégis büszkélkedett magában, hogy ábrándozásait ily fenséges
1566  3,2 |            megnyerhette.~Ekképpen történt, hogy valahányszor a királyné
1567  3,2 |               gyakorta megtörténni látjuk, hogy minél csekélyebb a reménység,
1568  3,2 |                 csatlóssal is; olyannyira, hogy már igen keserves volt titokban
1569  3,2 |               ismételten feltette magában, hogy meghal. S mikor ennek módján
1570  3,2 |                melyből nyilván megtetszik, hogy ama szerelem miatt esett
1571  3,2 |                    olyképpen hajtja végre, hogy egyúttal szerencsét próbál,
1572  3,2 |                    De nem is gondolt arra, hogy szóval mondja a királynénak,
1573  3,2 |                    szerelmét, mivel tudta, hogy hiába szólna, avagy írna:
1574  3,2 |                     mint módot találni rá, hogy a király képében, kiről
1575  3,2 |               király képében, kiről tudta, hogy nem alszik mindennap feleségénél,
1576  3,2 |                 annak szobájába. Miért is, hogy megfigyelje, miképpen és
1577  3,2 |               visszatérését, úgy gondolta, hogy neki magának is ekképpen
1578  3,2 |             teremben. És mikor észrevette, hogy már az egész palota alszik,
1579  3,2 |               elérkezettnek vélte az időt, hogy vagy csillapítja sóvárgását,
1580  3,2 |              ismerte a királynak szokását, hogy rosszkedvében semminémű
1581  3,2 |                esett távoznia, mégis félt, hogy ha sokáig itten mulat, az
1582  3,2 |             hallatára nyomban megsejtette, hogy valaki hasonló ruházatban
1583  3,2 |                  tüstént feltette magában, hogy nem világosítja fel őt,
1584  3,2 |           világosítja fel őt, mivel látta, hogy sem a királyné, sem más
1585  3,2 |                    és okot adott volna rá, hogy újra megkívánja azt, mit
1586  3,2 |                 tartasz annyira férfiúnak, hogy még egyszer eljöjjek hozzád,
1587  3,2 |                   szobából, s elhatározta, hogy titokban felkutatja a tettest,
1588  3,2 |                    tettest, úgy gondolván, hogy csak házbéli ember lehet,
1589  3,2 |                    mivel úgy gondolkodott, hogy akárki követte is el azt,
1590  3,2 |                    valamennyinek a mellét, hogy megérezze, melyiknek ver
1591  3,2 |                  megrémült, olyan-annyira, hogy a fáradságtól kapott szívdobogását
1592  3,2 |              fokozta; és bizonyosra vette, hogy ha a király ezt észreveszi,
1593  3,2 |           gondolatok megfordultak fejében, hogy mitévő legyen, mégis, mikor
1594  3,2 |                legyen, mégis, mikor látta, hogy a királynál nincs fegyver,
1595  3,2 |                nincs fegyver, elhatározta, hogy alvást színlel, és megvárja,
1596  3,2 |                     kire ráfoghatta volna, hogy az a tettes, odaért a csatlóshoz,
1597  3,2 |            csatlóshoz, s mikor észrevette, hogy a szíve vadul dobog, így
1598  3,2 |                  Mivel azonban nem akarta, hogy bárki megtudjon valamit
1599  3,2 |          szándékozott, csupán annyit tett, hogy a magával hozott ollóval
1600  3,2 |               divat szerint a válláig ért, hogy eme jelről másnap reggel
1601  3,2 |                  létére nyilván kitalálta, hogy miért bélyegezte meg ekképpen
1602  3,2 |               kelvén a király parancsolta, hogy minekelőtte a palota kapuit
1603  3,2 |                    ő szemügyre vette őket, hogy megismerje azt, kinek haját
1604  3,2 |                    levágta; s mikor látta, hogy java részüknek haja ugyanazon
1605  3,2 |                 benne.” Mikor pedig tudta, hogy feltűnés nélkül ki nem nyomozhatja,
1606  3,2 |                keresett, feltette magában, hogy kicsinyes bosszú miatt nem
1607  3,2 |                 szégyent, és beérte azzal, hogy rövid szóval meginti azt,
1608  3,2 |                   ekképpen adván értésére, hogy mindent tud; és feléjök
1609  3,3 |                  szigorú erkölcsű barátot, hogy tudtán kívül ~kezére járjon
1610  3,3 |                    s parancsot adott neki, hogy folytassa a sort: miért
1611  3,3 |                    emberek, és azt hiszik, hogy minden dologban többet érnek
1612  3,3 |                   csupán azért mesélem el, hogy a kapott parancsot teljesítsem,
1613  3,3 |               teljesítsem, hanem azért is, hogy figyelmeztesselek benneteket:
1614  3,3 |                 fejéből a méltatlankodást, hogy csak mesterember a férje,
1615  3,3 |                    az volt a meggyőződése, hogy alantas foglalkozású ember,
1616  3,3 |                  és mivel ezenfelül látta, hogy minden gazdagságával együtt
1617  3,3 |           veszekedésben, feltette magában, hogy nem kér többet annak öleléseiből,
1618  3,3 |           úriemberbe, mégpedig olyannyira, hogy amely napon őt nem látta,
1619  3,3 |                adni szerelmét, mivel félt, hogy különb-különb veszedelmek
1620  3,3 |                   Mivel pedig megfigyelte, hogy e nemes úr gyakorta van
1621  3,3 |                  életet élt, úgy gondolta, hogy ez lesz a legalkalmatosabb
1622  3,3 |             hívatta őt és azt mondta neki, hogy ha nincs ellenére, kegyeskedjék
1623  3,3 |                barát meglátta, megismerte, hogy nemes hölgy, és szívesen
1624  3,3 |                 neked, ki vagyok, s tudom, hogy ismered szüleimet és férjemet,
1625  3,3 |              valami, nem is szólván arról, hogy netalán elkövetnék olyasmit,
1626  3,3 |                     talán mivel nem tudja, hogy ekképpen gondolkodom, megfigyelésem
1627  3,3 |                  mozdulhatok ki házunkból, hogy azon nyomban ott ne teremne
1628  3,3 |                 előttem; s csodálkozom is, hogy most nincsen itten: mindez
1629  3,3 |                    már feltettem magamban, hogy megjelentem a dolgot bátyáimnak;
1630  3,3 |                    de aztán úgy gondoltam, hogy a férfiak az efféle üzeneteket
1631  3,3 |                   üzeneteket úgy adják át, hogy aztán durva feleletet kapnak,
1632  3,3 |                    s olyképpen határoztam, hogy inkább neked mondom el,
1633  3,3 |                  egyrészt mivel úgy vélem, hogy barátja vagy amaz embernek,
1634  3,3 |            tisztedben vagyon efféle dolog, hogy megfedd nem csupán barátaidat,
1635  3,3 |                 meg őt emiatt, s kérd meg, hogy továbbra hagyjon fel efféle
1636  3,3 |                  barát nyomban megértette, hogy ki az, kiről szólott, és
1637  3,3 |             elmondott; meg is ígérte neki, hogy megteszi, mégpedig oly módon,
1638  3,3 |              megteszi, mégpedig oly módon, hogy ama bizonyos ember többé
1639  3,3 |                    Istennek nevére kérlek, hogy ha tagadja emez dolgot,
1640  3,3 |                csak bátran vágd a szemébe, hogy én magam mondtam el neked,
1641  3,3 |                   markát pénzzel, s kérte, hogy mondjon miséket halottainak
1642  3,3 |               hozzád, annyit mondok neked, hogy ha életemben láttam asszonyt,
1643  3,3 |              szégyenkeznék, s azt felelte, hogy többé nem követ el ilyesmit,
1644  3,3 |                   nem követ el ilyesmit, s hogy a baráttól távozott, odament
1645  3,3 |                 valamely kicsiny ablakban, hogy lássa, ha arra jár. S mikor
1646  3,3 |                  oly vidám és kedves volt, hogy a férfi könnyűszerrel megismerhette,
1647  3,3 |                 némi ideje már észrevette, hogy ő is éppúgy tetszik a férfiúnak,
1648  3,3 |        panaszkodtam, mivel szentül hiszem, hogy csak az én kegyetlen bosszantásomért
1649  3,3 |               asszony -, s mi több, azóta, hogy panaszt tettem ellene, szinte
1650  3,3 |                 talán mivel megorrolt rám, hogy bepanaszoltam. És bárcsak
1651  3,3 |                 adná Isten: érné be azzal, hogy arra járogat és rám bámészkodik,
1652  3,3 |                  oly vakmerő és szemtelen, hogy csak tegnap elküldte hozzám
1653  3,3 |                   haragszom még mostan is, hogy azt hiszem, bizony leszedtem
1654  3,3 |                    a fruskának, aki hozta, hogy vigye vissza neki, és már
1655  3,3 |                   útját, mikor megijedtem, hogy hátha ez megtartja magának,
1656  3,3 |               gazdájának pedig megjelenti, hogy én elfogadtam azokat; mivel
1657  3,3 |             kezéből, s elhoztam ide neked, hogy add vissza neki és mondd
1658  3,3 |             erszényem s annyi övem vagyon, hogy megfullaszthatnám őt azokban.
1659  3,3 |                    inkább kedvemre vagyon, hogy gyalázat rajta essék, ha
1660  3,3 |             mindenáron ezt akarja, mintsem hogy magam szégyenüljek miatta;
1661  3,3 |                   cseppet sem csodálkozom, hogy efféle dolgok miatt felháborodol,
1662  3,3 |                 inkább fölöttébb javallom, hogy eme dologban tanácsomat
1663  3,3 |                annak okáért bizony mondom, hogy a múltkori miatt s ennek
1664  3,3 |                 oly igen összeteremtem őt, hogy többé nem fog arcátlankodni
1665  3,3 |                  magad annyira haragodban, hogy valamely atyádfiának elmondd,
1666  3,3 |              kerekedhetik. Attól se tarts, hogy ennek miatta szégyen ér,
1667  3,3 |               szüleim, s úgy vettem észre, hogy nagy kínokban gyötrődnek,
1668  3,3 |          bánatosnak s elgyötörtnek láttam, hogy szegénykére szánalom volt
1669  3,3 |             miséjét s némely imádságaidat, hogy Isten kimentse őket a tisztítóhelynek
1670  3,3 |                     mivel nem vette észre, hogy bolonddá tette, elküldött
1671  3,3 |                  dühét, nyomban kitalálta, hogy valamely hírt fog kapni
1672  3,3 |                  csak ímmel-ámmal tagadta, hogy ő küldötte volna az erszényt,
1673  3,3 |                   mondotta:~- Bizony igen, hogy rájok ismerek, és bevallom
1674  3,3 |                   cselekedtem és esküszöm, hogy többé nem hallasz efféle
1675  3,3 |              kioktatta és lelkére kötötte, hogy többé efféle dolgokon ne
1676  3,3 |                szép ajándékon meg azon is, hogy vélekedése szerint most
1677  3,3 |                  óvatosan megmutatta neki, hogy mind a két tárgy nála vagyon:
1678  3,3 |              megörült, s még jobban annak, hogy terve egyre jobban kezd
1679  3,3 |                  sikerülni. És alig várta, hogy férje valahová elutazzék,
1680  3,3 |              kívánta művét; történt pedig, hogy nem sok idő múltán férjének
1681  3,3 |                mivel a múltkor megígértem, hogy semmit nem teszek, minekelőtte
1682  3,3 |                eljöttem igazolnom magamat; hogy pedig elhiggyed, mennyire
1683  3,3 |              véletlen révén értesült róla, hogy férjem tegnap reggel Genovába
1684  3,3 |                    utazott; elég az hozzá, hogy ma reggel a mondott órában
1685  3,3 |               vajon csakugyan jól látta-e, hogy ő volt az, nem pedig más.
1686  3,3 |                 hála, oly jól ismerem már, hogy bizony senki mással össze
1687  3,3 |                    mondhatok egyebet, mint hogy ez fölöttébb nagy vakmerőség
1688  3,3 |                  megtetted kötelességedet, hogy elzavartad olyképpen, mint
1689  3,3 |                   és hahogy el tudom érni, hogy kiverem belőle ím ez állatságot,
1690  3,3 |          egyetemben engedelmet adok neked, hogy olyképpen cselekedjél, mint
1691  3,3 |                 szavadat; de ejtsd módját, hogy óvakodjék ezentúl bosszúságot
1692  3,3 |               okozni nekem, mivel fogadom, hogy e tárgyban többé nem jövök
1693  3,3 |                    harangszótól mostanáig, hogy mennyire megbántottál valakit?
1694  3,3 |                igaz - mondta rá a barát -, hogy a hírhozó eljutott hozzám;
1695  3,3 |               hozzám; gondolom azt hitted, hogy mivel a férje nincs itthon,
1696  3,3 |                  fáramászkáló! Azt hiszed, hogy arcátlanságoddal megejted
1697  3,3 |                   ím ez erkölcsös hölgyet, hogy éjnek éjszakáján fákon mászol
1698  3,3 |                    ne is beszéljünk arról, hogy ezt immár számos alkalommal
1699  3,3 |                     engedelmet adtam neki, hogy ha ezentúl bármiben is megbosszantod,
1700  3,3 |                    olyképpen intézték azt, hogy többé nem mentek el barát
1701  3,3 |                    ő nagy irgalmasságáért, hogy minél előbb vezéreljen engem
1702  3,4 |               Pamfilo nyomban azt felelte, hogy szívesen, és ekképpen fogott
1703  3,4 |                 miközben abban fáradoznak, hogy a Paradicsomba jussanak,
1704  3,4 |             másokat juttatnak oda anélkül, hogy észrevennék, és ez megesett
1705  3,4 |                    nem is volt rászorulva, hogy valamiféle mesterséget folytasson.
1706  3,4 |                magát, sőt azt rebesgették, hogy azok közé tartozik, kik
1707  3,4 |              helyettesíti Puccio testvért, hogy megmentse őt a fáradozástól.
1708  3,4 |               asszonyra, és annyira vitte, hogy annak szívében is lángra
1709  3,4 |              sóvárgást, mely őbenne égett: hogy pedig a barát ezt észrevett,
1710  3,4 |              gerjedelmét. S ámbátor látta, hogy az asszony hajlandó kedvét
1711  3,4 |               mégis kieszelt valami módot, hogy együtt lehessen az asszonnyal
1712  3,4 |               házában, mégpedig olyképpen, hogy gyanút ne támasszon, még
1713  3,4 |             miképpen minden kívánságod az, hogy szent ember váljék belőled;
1714  3,4 |                   használják, nem akarják, hogy ezt mindenki megismerje,
1715  3,4 |                útra, ha bizonyosan tudnám, hogy a világon senkinek el nem
1716  3,4 |                    utána pedig esküdözött, hogy soha senkinek el nem mondja,
1717  3,4 |                 nem engedi, és erősködött, hogy rátér amaz útra, ha ugyan
1718  3,4 |               szent doktorok azt tanítják, hogy annak, ki üdvözülni akar,
1719  3,4 |                    jól: én nem azt mondom, hogy ama penitencia után nem
1720  3,4 |                  vagy; de az fog történni, hogy megtisztulsz mindama bűneidtől,
1721  3,4 |                   mindenekelőtt szükséges, hogy nagy buzgósággal meggyónd
1722  3,4 |              deszka, olyképpen felállítva, hogy ha te ottan állsz, hátaddal
1723  3,4 |               idején megtettem, reménylem, hogy minekelőtte még végére érsz
1724  3,4 |               akart mondani a barát azzal, hogy mozdulat­lanul egy helyben
1725  3,4 |                  jónak vélte, azt felelte, hogy ezt s mind az egyéb jó cselekedeteket,
1726  3,4 |                   ő fölöttébb javallja, és hogy Isten gyümölcsözővé tegye
1727  3,4 |                   felelt:~- Hogyan van az, hogy nem tudod, mit jelent ez?
1728  3,4 |              testvér azt gondolta magában, hogy a böjtölés az oka az asszony
1729  3,4 |               Asszony, megmondottam neked, hogy ne böjtölj, de ha már mindenáron
1730  3,4 |                 úgy rugdosod azt az ágyat, hogy reng belé az egész ház.~
1731  3,4 |        hozzászokott a barátnak eledeléhez, hogy midőn már Puccio testvér
1732  3,4 |                  akkor is talált rá módot, hogy más helyen jóllakjék vele,
1733  3,4 |                    lelte benne. Miért is - hogy oda térjek vissza, honnét
1734  3,4 |                    kiindultam - úgy esett, hogy Puccio testvér, ki azt hitte,
1735  3,4 |              Puccio testvér, ki azt hitte, hogy a penitencia révén maga
1736  3,5 |                   fejében engedelmet nyer, hogy szólhasson feleségével; ~
1737  3,5 |                   szólhasson feleségével; ~hogy pedig az asszony hallgat,
1738  3,5 |             szelíden parancsolta Elisának, hogy folytassa az elbeszéléseket.
1739  3,5 |                 szóba:~- Sokan azt hiszik, hogy mivel ők sokat tudnak, mások
1740  3,5 |             gyakorta, miközben azt hiszik, hogy másokat lóvá tesznek, a
1741  3,5 |              tesznek, a végén észreveszik, hogy őket tették lóvá amazok:
1742  3,5 |                  elmesélni nektek anélkül, hogy az elbeszélések megszabott
1743  3,5 |            csinosan és ékesen öltözködött, hogy mindenki mindközönségesen
1744  3,5 |                    verebek is csiripelték, hogy ő Francesco uram felesége
1745  3,5 |                     ki azt mondotta annak, hogy ha elkéri a paripát, Zima
1746  3,5 |                  elhívatta Zimát, s kérte, hogy adja el neki paripáját,
1747  3,5 |                  paripáját, de csak azért, hogy Zima ajándékul felajánlja
1748  3,5 |              megkaphatod, ama feltétellel, hogy minekelőtte lovamat elvezeted,
1749  3,5 |                   távolságban mindenkitől, hogy senki más ne hallja szavamat
1750  3,5 |             fukarság, s abban a reményben, hogy lóvá teszi az ifjút, beleegyezett:
1751  3,5 |                    a paripát, parancsolta, hogy jöjjön vele, és hallgassa
1752  3,5 |                  kedvére tenni, megígérte, hogy akképpen cselekszik; és
1753  3,5 |                    vagyok győződve felőle, hogy olyan okos vagy, miképpen
1754  3,5 |                    szavakkal bizonygatnom, hogy szerelmem a legnagyobb és
1755  3,5 |               éppen ezért bizonyosra vedd, hogy nincs semminémű holmid,
1756  3,5 |             mindenem, amim csak vagyon. És hogy teljességgel megbizonyosodjál
1757  3,5 |             szerelmem felől, mondom neked, hogy nagyobb kitün­tetésnek venném,
1758  3,5 |          ridegséged, ki pedig tied vagyok, hogy én jóságodban felüdülvén
1759  3,5 |                    S nem is szólván arról, hogy halálom nemigen válnék tisztességedre,
1760  3,5 |             tisztességedre, bizony hiszem, hogy néhanapján furdal majd lelkiisme­
1761  3,5 |                 lelkiisme­reted, megbánod, hogy ekképpen cselekedtél, s
1762  3,5 |                   be gonoszul cselekedtem, hogy nem szántam meg az én Zimámat.”
1763  3,5 |                   mivel csupán rajtad áll, hogy a világ legboldogabb vagy
1764  3,5 |                kegyességed, s nem engeded, hogy ily nagy és ily forró szerelemért
1765  3,5 |               rémülten remeg színed előtt.~Hogy pedig mondókáját bevégezte,
1766  3,5 |                    a szerelem. És ámbátor, hogy a férjétől kapott parancsot
1767  3,5 |                    darabig, s mivel látta, hogy semminémű választ nem kap,
1768  3,5 |                   az asszonynak, és látta, hogy feléje villan egyszer-egyszer
1769  3,5 |                nagy ideje észrevettem már, hogy irántam való szerelmed igaz
1770  3,5 |               méltán. Ha néha úgy érezted, hogy rideg és kegyetlen voltam
1771  3,5 |              hozzád, semmiképp ne higgyed, hogy lelkemben is olyan vagyok,
1772  3,5 |              féltem az emberektől, részben hogy jó híremen csorba ne essék.
1773  3,5 |               nyilván megmutathatom neked, hogy vajon szeretlek-e, és megjutalmazhatlak
1774  3,5 |             szerelemre, mellyel szeretlek, hogy kevés napokkal utóbb velem
1775  3,5 |              tökéletesen beteljesíthetjük. Hogy pedig többet ne kelljen
1776  3,5 |                   már most értésedre adom, hogy ama napon, melyen két törülközőt
1777  3,5 |                    árasztotta el szívemet, hogy elbágyad minden erőm, s
1778  3,5 |                  illendő módon válaszolni, hogy méltóképpen köszönetet mondjak;
1779  3,5 |                    bölcs belátására bízom, hogy megérezd azt, mit szavakkal
1780  3,5 |                Csupán annyit mondok neked, hogy bizonnyal igyekezni fogok
1781  3,5 |                   a lovag felé, ki látván, hogy az ifjú feláll, eléje ment,
1782  3,5 |               mivelhogy azt ígérted nekem, hogy szólanom engedsz felesé­
1783  3,5 |            márványszobrot állítottál elém, hogy azzal beszélgessek.~Ez a
1784  3,5 |                     de ha sejtettem volna, hogy ama szíves engedelmedből
1785  3,5 |                    s bár adta volna Isten, hogy ekképpen cselekedtem volna,
1786  3,5 |               ajándékozott, s mivel látta, hogy szüntelenül ott lebzsel
1787  3,5 |                   megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg.~Minekutána
1788  3,6 |          Fighinolfi feleségébe; ~megtudja, hogy az asszony féltékeny, s
1789  3,6 |           féltékeny, s azzal az ürüggyel, ~hogy Filippello az ő feleségével
1790  3,6 |                    asszonyt, ki azt hiszi, hogy férjével van; ~annak utána
1791  3,6 |                annak utána pedig megtudja, hogy Ricciardóval mulatott~Elisának
1792  3,6 |                  parancsolta Fiammettának, hogy folytassa a sort újabb novellával.
1793  3,6 |             átmegyek Nápolyba, s elmondom, hogy az efféle álszentek közül,
1794  3,6 |                 egyiket ravasz szerelmese, hogy előbb megízlelje a szerelem
1795  3,6 |                emésztődött, midőn történt, hogy bizonyos hölgyek, kik rokonai
1796  3,6 |                   napon lelkére beszéltek, hogy tegyen le szerelméről, mivelhogy
1797  3,6 |                kívül, s oly féltékeny reá, hogy szinte már a levegőben röpködő
1798  3,6 |                   is olyképpen vélekedett, hogy többé már nem Catellát,
1799  3,6 |                midőn nagy volt a forróság, hogy a hölgyek és lovagok a nápolyiak
1800  3,6 |                  mikor Ricciardo megtudta, hogy Catella is odament társaságával,
1801  3,6 |               fúrta oldalát a kíváncsiság, hogy megtudja, miképpen értette
1802  3,6 |                   neked, hahogy megígéred, hogy egyetlen szóval meg nem
1803  3,6 |                 majd az eredményből látod, hogy igaz, amit most elmondandó
1804  3,6 |               mindent, s megesküdött neki, hogy soha nem mondja el. Félrevonultak
1805  3,6 |                   el. Félrevonultak tehát, hogy senki meg ne hallja beszélgetésöket,
1806  3,6 |               neked olyasmit, miről tudom, hogy bizonyosan bosszúságodra
1807  3,6 |                  abban a hiszemben volt-e, hogy viszonoztad szerelmemet;
1808  3,6 |                   idejét, mikor azt hiszi, hogy már nem vagyok olyan gyanakvó,
1809  3,6 |            asszonyt, s azonnal kitaláltam, hogy miféle szerzet, azért tehát
1810  3,6 |                   a nyakamra hoztál azzal, hogy választ adtál neki, és reményt
1811  3,6 |                  benne; bizony azt mondja, hogy mindenképpen ismerni akarja
1812  3,6 |         beleegyezem, úgy rendezi a dolgot, hogy titokban találkozhatom vele
1813  3,6 |              hahogy nem úgy volna a dolog, hogy Isten tudja, miért, te vittél
1814  3,6 |                  leráztam volna nyakamról, hogy soha többé felém sem mert
1815  3,6 |                   Akkor aztán úgy éreztem, hogy ez ember mégiscsak túlságosan
1816  3,6 |                    el kell mondanom neked, hogy lássad, mi a jutalom makulátlan
1817  3,6 |                   a halál révére jutottam. Hogy pedig ne higgyed, miképp
1818  3,6 |                   meghagytam feleségemnek, hogy amaz asszonynak, ki reá
1819  3,6 |                  várt, azt adja feleletül, hogy holnap három óra tájban,
1820  3,6 |            eltávozott. Nos, nem gondolnám, hogy te azt hiszed: majd én elküldöm
1821  3,6 |                     úgy intézném a dolgot, hogy férjem engem találjon ott
1822  3,6 |                    aztán felfedném előtte, hogy kivel volt, s érdeme szerint
1823  3,6 |                  igen megszégyellné magát, hogy egyszerre bosszút állanánk
1824  3,6 |                    gerjedvén, azt felelte, hogy de bizony megteszi, hiszen
1825  3,6 |                 valami nagy fáradságába; s hogy ha férje odajön, bizisten
1826  3,6 |                bizisten úgy megszégyeníti, hogy holta napjáig megemlegeti,
1827  3,6 |               megörült ennek, s úgy vélte, hogy a terve jó és sikerülni
1828  3,6 |                soha el ne mondja senkinek, hogy ezt tőle tudja, mit is az
1829  3,6 |              művelni szándékozik, s kérte, hogy ebben tőle telhetőleg segítségére
1830  3,6 |          lekötelezettje volt, azt felelte, hogy szívesen megteszi, s rendre
1831  3,6 |                  várni Catellát.~Ez pedig, hogy végighallgatta Ricciardo
1832  3,6 |          barátságosan, mint máskor szokta. Hogy az asszony ezt észrevette,
1833  3,6 |              hozott, édes lelkem.~Catella, hogy jól játssza az idegen nő
1834  3,6 |                   oly halkan beszélgetvén, hogy a hangjok el ne árulja őket,
1835  3,6 |               elérkezettnek vélte az időt, hogy dühét kiadja, haragra gerjedvén,
1836  3,6 |                 míg kijutunk a napvilágra, hogy érdemed szerint megszégyenítselek,
1837  3,6 |             kutyára, ki abban a hiszemben, hogy idegen asszonyt ölel, több
1838  3,6 |                   De hála légyen Istennek, hogy magad mezejét munkáltad,
1839  3,6 |                mint hitted. Nem csoda hát, hogy múlt éjszaka nem közeledtél
1840  3,6 |                  hozzám; arra készülődtél, hogy máshol ereszted meg a csapot,
1841  3,6 |                 nem tudom, mi tart vissza, hogy beléd ne vágjak a körmeimmel,
1842  3,6 |             kaparjam szemedet. Azt hitted, hogy nagy titokban végrehajthatod
1843  3,6 |                     Igen, most azt hiszed, hogy megszédítesz álnok gyengédségeiddel,
1844  3,6 |               sokat vitézkedtél. Most már, hogy tudod, ki vagyok, jól tudom,
1845  3,6 |               tudod, ki vagyok, jól tudom, hogy amit tennél, csak erőltetve
1846  3,6 |               tudom, mi tart vissza attól, hogy el ne küldjek Ricciardóért,
1847  3,6 |                    dicsekedhetett el soha, hogy csak egyszer is rávetettem
1848  3,6 |                   hívatnám. Te azt hitted, hogy a feleségét ölelgeted itten,
1849  3,6 |                    Ricciardo meggondolván, hogy ha ebben a hiedelemben elengedi
1850  3,6 |                 ennek okáért ráadta fejét, hogy felfedi magát, és kijózanítja
1851  3,6 |                    úgy magához szorította, hogy mozdulni sem tudott, annak
1852  3,6 |                 vagy olyasmit cselekednél, hogy eme dolognak neszét venné
1853  3,6 |                  elevenedbe vág) az volna, hogy veszendőbe menne becsületed
1854  3,6 |                  mivel ha azt mondanád is, hogy én hoztalak ide csalafintasággal,
1855  3,6 |              letagadnám, sőt azt mondanám, hogy pénzt és ajándékokat ígértem
1856  3,6 |               neked, s ekként vettelek rá, hogy idejöjj; mivel pedig mindezeket
1857  3,6 |                    botrányba: s jól tudod, hogy az emberek inkább hajlandók
1858  3,6 |             Továbbá pedig az követ­keznék, hogy férjed meg én halálos ellenségekké
1859  3,6 |                    válnánk, s megeshetnék, hogy meggyil­kolnám őt, vagy
1860  3,6 |                   nem azért csaltalak meg, hogy elvegyem valamidet, hanem
1861  3,6 |                 vagyon, feltett szándékom, hogy ezentúl mindez még inkább
1862  3,6 |                   vagy, bizonyosra veszem, hogy az leszel ebben is.~Catella,
1863  3,6 |                Ricciardo komoly szavainak, hogy megismerte: bizony megeshetik
1864  3,6 |               engedi meg nekem az Úristen, hogy elviseljem ama méltatlanságot
1865  3,6 |              vezetett; de bizonyosra vedd, hogy mindaddig nem lesz jókedvem,
1866  3,6 |                megtépáztál engemet; ideje, hogy elengedj: kérlek, engedj
1867  3,6 |                   el.~Ricciardo, ki tudta, hogy az asszonynak lelke még
1868  3,6 |                zaklatva, feltette magában, hogy bizony nem engedi el, mígnem
1869  3,6 |                   szerelmöket. Adja Isten, hogy mi is élvezhessük a magunkét.~
1870  3,7 |                   elítéltek ama vád miatt, hogy őt meggyilkolta, és kibékíti
1871  3,7 |             nyomban felszólította Emiliát, hogy beszéljen; az pedig ekképpen
1872  3,7 |                  jelességeivel el is érte, hogy betölthette véle kívánságát.
1873  3,7 |                    oly rejtekben tartotta, hogy senki nem gondolta, miképpen
1874  3,7 |                 minden követ megmozgatott, hogy visszahódítsa szerelmesét,
1875  3,7 |           ártatlanul elveszített, s látta, hogy minden fáradozása kárba
1876  3,7 |                 veszett, feltette magában, hogy búcsút mond a világnak,
1877  3,7 |                    kereskedőnek tetszését, hogy nem csupán busás fizetséget
1878  3,7 |                  és oly gondosan intézett, hogy kevés esztendők múltán híres-neves,
1879  3,7 |                  oly igen állhatatos volt, hogy hét esztendeig állta a kemény
1880  3,7 |                   próbát.~Történt azonban, hogy midőn valamely napon Ciprusban
1881  3,7 |              magában: semmiképp nem lehet, hogy az elfeledte volna őt, s
1882  3,7 |                benne a viszontlátás vágya, hogy tovább nem bírta ki, s elhatározta,
1883  3,7 |                   bírta ki, s elhatározta, hogy visszatér Firenzébe. És
1884  3,7 |                  megláthatná őt. De látta, hogy az ablakok és az ajtók és
1885  3,7 |                    Fölöttébb meg is ijedt, hogy talán meghalt az asszony,
1886  3,7 |             elcsodálkozott; s mivel tudta, hogy ebben a ruházatban és külsőben,
1887  3,7 |                  olyasmit hallottam volna, hogy ezek a törvényszék előtt
1888  3,7 |                    kit aztán el is fogtak, hogy ő gyilkolta meg, mivelhogy
1889  3,7 |               álöltözetben visszatért ide, hogy az asszonnyal lehessen.~
1890  3,7 |                  fölöttébb elcsodálkozott, hogy valaki annyira hasonlatos
1891  3,7 |                  annyira hasonlatos hozzá, hogy összetévesz­tették vele,
1892  3,7 |          Minekutána még arról is értesült, hogy az asszony épségben, egészségben
1893  3,7 |               éjfél után úgy rémlett neki, hogy emberek másznak be a ház
1894  3,7 |                   mivel bizonyosan tudjuk, hogy Tedaldo Elisei meggyilkolásával
1895  3,7 |           hallgatnunk, mivel ha kitudódik, hogy mi voltunk a tettesek, éppen
1896  3,7 |              bizonyságokkal oda juttatták, hogy halálra ítéltetett; ezenfelül
1897  3,7 |                   úgy patakzottak könnyei, hogy Tedaldo szinte maga is sírva
1898  3,7 |                 ide Istennek küldötteként, hogy könnyeidet vigasságra fordítsam,
1899  3,7 |              borult, s Isten nevére kérte, hogy ha Aldobrandino megmentésére
1900  3,7 |                  megtorolni, s azt akarja, hogy te tisztességgel jóvátegyed;
1901  3,7 |               elkövetek, mi erőmből telik, hogy jóvátegyem.~- Madonna -
1902  3,7 |                    nem is azért faggatlak, hogy még pontosabban megtudjam,
1903  3,7 |               pontosabban megtudjam, hanem hogy te magad mondd meg, s annál
1904  3,7 |                   Mondd csak, emlékszel-e, hogy valamikor kedvesed volt?~
1905  3,7 |        elcsodálkozott, mivel nem is hitte, hogy valaha valaki tudott a dologról,
1906  3,7 |            Ekképpen felelt tehát:~- Látom, hogy az Isten kinyilatkoztatja
1907  3,7 |             rejtegetni előtted. Való igaz, hogy ifjúságomban forrón szerettem
1908  3,7 |                mondd csak: mi volt az oka, hogy összevesztetek? Megbántott
1909  3,7 |                 úgy teleordítozta fejemet, hogy most is rémüldözöm belé;
1910  3,7 |               rémüldözöm belé; azt mondta, hogy ha nem hagyom abba, egyenest
1911  3,7 |               Ettől aztán úgy megrémültem, hogy erősen feltettem magamban,
1912  3,7 |                 véget vetek viszonyunknak; hogy pedig az alkalmat is elkerüljem,
1913  3,7 |               elfogadni: ámbár azt hiszem, hogy ha állhatato­sabb lett volna,
1914  3,7 |            gyötrődöl. Én bizonyosan tudom, hogy Tedaldo téged semmire nem
1915  3,7 |           kedvesnek mutatkoztál irányában, hogy ha már annak előtte is szeretett
1916  3,7 |               pedig így volt (amint tudom, hogy így volt), szabad volt-e
1917  3,7 |                gondolnod, s ha azt hitted, hogy bűn gyanánt meg kell bánnod
1918  3,7 |                Kedved szerint megtehetted, hogy őt ne tekintsd többé a magadénak,
1919  3,7 |              akarta így. Nos, tudnod kell, hogy én szerzetes vagyok, s éppen
1920  3,7 |                    szívesen beszélek róla, hogy mostantól fogva jobban ismerjed
1921  3,7 |                     és számot tartanak rá, hogy barátoknak vegyék őket,
1922  3,7 |                  csuhákat rendeltek nekik, hogy oly lélekre valljanak, mely
1923  3,7 |                 főpapos módra, olyannyira, hogy nem sül ki a szemök azokban
1924  3,7 |                   buzgóságot. Éppen ezért, hogy még őszintébben szóljak,
1925  3,7 |                abba helyezték és helyezik, hogy dörgedelmekkel és ijesztgetésekkel
1926  3,7 |                    lelkét, és megmutassák, hogy alamizsnákkal és misékkel
1927  3,7 |        üdvösségéért. És bizony igaz ugyan, hogy alamizsnák és imádságok
1928  3,7 |                    pedig a barátok tudják, hogy minél kevesebb tulajdonosa
1929  3,7 |                   a parázna emberek ellen, hogy ezeket elriasszák attól,
1930  3,7 |                    a becstelen nyereséget, hogy ha rájok bízzák az ilyen
1931  3,7 |                szemökre vetik, azt hiszik, hogy minden súlyos terhöktől
1932  3,7 |                   mai barátok azt akarják, hogy ti azt cselekedjétek, amit
1933  3,7 |                   de mindezt miért? Azért, hogy megtehessék azt, amit nem
1934  3,7 |                  cselekednék. Ki ne tudná, hogy pénz nélkül a henyélés nem
1935  3,7 |                    mer majd házadba járni, hogy beszennyezze családod tisztességét.
1936  3,7 |                 künn a világban, ha érzik, hogy nem tudnak önmegtartóztató
1937  3,7 |                 ezerszer láttam életemben, hogy nem csupán a világi hölgyeket,
1938  3,7 |                  cselekszik-e. De feltéve, hogy igazat kell adnunk a barátnak
1939  3,7 |                   nagy hangon rád kiabált, hogy tudniillik halálos bűn megszegni
1940  3,7 |                    számkivetésbe kergetni, hogy a világot járja? Ezt bizonyosan
1941  3,7 |                   fentebb bebizonyítottam, hogy te megraboltad Tedaldót,
1942  3,7 |                    utána pedig azt mondom, hogy amennyiben tőled függött,
1943  3,7 |              irányában, s nem rajtad múlt, hogy tulajdon kezével meg nem
1944  3,7 |                   a törvény pedig rendeli, hogy az, ki oka valamely gonosztettnek,
1945  3,7 |                    Márpedig tagadhatatlan, hogy te vagy az oka a számkivetésének,
1946  3,7 |                  számkivetésének, s annak, hogy hét esztendeje kóborol a
1947  3,7 |                    a világban. Olyannyira, hogy e három fent mondott dolog
1948  3,7 |                   követtél el, mint azzal, hogy vele viszonyt folytattál.
1949  3,7 |         bevallottad; nem is szólván arról, hogy én tudom, hogy téged önnönmagánál
1950  3,7 |              szólván arról, hogy én tudom, hogy téged önnönmagánál is jobban
1951  3,7 |                szólhatott felőled anélkül, hogy gyanút ébresztett volna.
1952  3,7 |                 megnyerni annak tetszését, hogy szerelme soha le ne hűlhessen.
1953  3,7 |                     ha valaha megtörténik, hogy Tedaldo kóborlásából ide
1954  3,7 |             barátja, világosan megismerem, hogy mindama dolgok igazak, és
1955  3,7 |                   is, bizony mondom neked, hogy Tedaldo él; és reménylem,
1956  3,7 |                  Tedaldo él; és reménylem, hogy hamar idő múltán megláthatod,
1957  3,7 |               elérkezettnek vélte az időt, hogy felfedje magát, és vigasztalja
1958  3,7 |                  szólott tehát:~- Madonna, hogy megvigasztalhassalak férjed
1959  3,7 |                asszony meglátta, ráismert, hogy Tedaldo; a szava is elállt,
1960  3,7 |                    és nem röpült karjaiba, hogy a Ciprusból megtért Tedaldo
1961  3,7 |                   megbizonyosodott felőle, hogy valóban Tedaldo, zokogva
1962  3,7 |                 Madonna, most nincs ideje, hogy élvezzük a viszontlátás
1963  3,7 |                    én sietek kieszközölni, hogy Aldobrandinót épségben és
1964  3,7 |                 visszakapjad, s reménylem, hogy e dologban még holnap este
1965  3,7 |              ismerlek, s nem is emlékszem, hogy valaha láttalak volna. Az
1966  3,7 |                volna. Az igazság pedig az, hogy azt a bűnt, melyért mint
1967  3,7 |                megkönyörül rajtam, nemcsak hogy megígérek, hanem szívesen
1968  3,7 |                  Tedaldo négy testvérének, hogy téged idejuttattak, mivel
1969  3,7 |                    szenvedte; mindazáltal, hogy Isten szabadulást adjon
1970  3,7 |                 olyképpen cselekszem majd, hogy kedvedre leszen.~Örült ennek
1971  3,7 |              buzgón fáradoznia kell abban, hogy az igazság kiderüljön, különös­
1972  3,7 |                    ím ez tisztet betöltik, hogy ne szenvedjenek azok, kik
1973  3,7 |               hanem a bűnösök bűnhődjenek. Hogy ilyesmi meg ne essék, azért
1974  3,7 |                  tettétek igazság gyanánt, hogy ő az, ki Tedaldo Eliseit
1975  3,7 |         meggyilkolta, s épp abban vagytok, hogy elítéljétek. Márpedig ez
1976  3,7 |          bizonyosan hamis, amint gondolom, hogy még éjfél előtt bebizonyítom
1977  3,7 |            bebizonyítom nektek, olyképpen, hogy amaz ifjú gyilkosait kezetekre
1978  3,7 |              kínpadra akarta vonatni őket, hogy kiderítse, miképpen történt
1979  3,7 |                  is őszintén megvallották, hogy ők voltak azok, kik Tedaldo
1980  3,7 |                    Tettünknek oka az volt, hogy az ifjú fölöttébb arcátlanul
1981  3,7 |                  akarta kényszeríteni azt, hogy kedvét töltse.~Mikor a zarándok
1982  3,7 |          visszakapod a te Aldobrandinódat.~Hogy pedig teljes bizonyossággal
1983  3,7 |              váratlan eseten - tudniillik, hogy elevenen visszakapta Tedaldót,
1984  3,7 |                    elsiratott, s másfelől, hogy Aldobrandinót a veszedelemből
1985  3,7 |                  cselekedni, s újra kérte, hogy tartsa azt gondosan titokban,
1986  3,7 |            távozott az asszonynak házából, hogy ha ideje elérkezik, megvigyázza,
1987  3,7 |                   gyilkosságot elkövették.~Hogy tehát Aldobrandino visszanyerte
1988  3,7 |                 nagy örömére, és megtudta, hogy mindezt a zarándok fáradozásának
1989  3,7 |               köszönheti, házába vitte őt, hogy ott maradjon, míg a városban
1990  3,7 |        különösképpen az asszony, ki tudta, hogy kinek teszi ezt; mivel pedig
1991  3,7 |               elérkezettnek látta az időt, hogy békességet teremtsen Aldobrandino
1992  3,7 |                       kérte Aldobrandinót, hogy váltsa be ígéretét. Aldobrandino
1993  3,7 |          Aldobrandino készségesen felelte, hogy hajlandó beváltani. Meghagyta
1994  3,7 |           Meghagyta tehát neki a zarándok, hogy rendezzen másnap pompás
1995  3,7 |               közölte vele ama kívánságát, hogy hívja meg erre négy testvérét
1996  3,7 |                 egyetemben, és hozzátette, hogy Aldobrandino nevében azon
1997  3,7 |                könnyűszerrel rávette őket, hogy bocsánatot kérjenek Aldobrandinótól,
1998  3,7 |                kellemetes volt, csak éppen hogy Tedaldo rokonainak nem lehetett
1999  3,7 |                 midőn elérkezett az ideje, hogy eloszlassa a gyászt, miközben
2000  3,7 |              hiányzott, mi szükséges volt, hogy vidámmá tegye e lakomát,