Nap,  Novella

2001  3,7 |                    senki se merte elhinni, hogy csakugyan ő az. Ennek láttára
2002  3,7 |             madonna Ermellina kivételével. Hogy ezt Aldobrandino észrevette,
2003  3,7 |                    Ugyan, csak nem hiszed, hogy hitelt adok ezeknek a locsogásoknak?
2004  3,7 |              locsogásoknak? Tedaldo azzal, hogy megmentett engem, nyilván
2005  3,7 |                 barna ruhákat, és kívánta, hogy más öltözeteket hozassanak
2006  3,7 |             hallottuk, mi lett vele. Igaz, hogy furcsállottuk ruházatodat,
2007  3,7 |                    akkor ez nyilván látta, hogy mit azok mondanak, tiszta
2008  3,7 |                   bizonyságokból kiderült, hogy a meggyilkolt ember Faziuolo
2009  3,7 |                   szerelmöket. Adja Isten, hogy mi is élvezzük a magunkét.~ ~
2010  3,8 |                   veti, ~és elhiteti vele, hogy a tisztítóhelyen van; minekutána
2011  3,8 |                 úgy vélték mind a hölgyek, hogy rövid ideig tartott ama
2012  3,8 |                 adta értésére Laurettának, hogy mit kíván, s ez elegendő
2013  3,8 |                  eszembe, mikor hallottam, hogy valakit más helyett megsirattak
2014  3,8 |                   feltámadott emberként, s hogy végezetül miképpen tisztelték
2015  3,8 |                 pedig oly ügyesen intézte, hogy szinte senki sem sejtette,
2016  3,8 |                  tartották. Történt pedig, hogy fölöttébb bizalmas barátsággal
2017  3,8 |                észrevette pedig az apátúr, hogy Feron­dónak mely takaros
2018  3,8 |                    bolondul belészeretett, hogy éjjel-nappal szüntelenül
2019  3,8 |                esze. De mikor meghallotta, hogy ámbátor Ferondo minden dolgában
2020  3,8 |                   lévén, rávette Ferondót, hogy feleségével együtt néha-néha
2021  3,8 |                 kenetesen szólott előttök, hogy az asszonynak kedve támadt
2022  3,8 |                   útra, melyről mondottad, hogy az örök életbe viszen; de
2023  3,8 |                   már tudniillik annyiban, hogy míg ő életben vagyon, más
2024  3,8 |                 féltékeny rám, olyannyira, hogy véle csupán gyötrelem és
2025  3,8 |        mindenekelőtt nem kapok ösztönzést, hogy miképpen kell helyesen cselekednem,
2026  3,8 |               apátúr lelkét, s úgy érezte, hogy a sors utat nyitott legforróbb
2027  3,8 |             ekképpen:~- Leányom, elhiszem, hogy nagy bosszúság a magadfajta
2028  3,8 |            mondottál. De ebben a tárgyban, hogy rövidre fogjam a szót, csak
2029  3,8 |                   megöletem magam, mintsem hogy elmondjak valamit abból,
2030  3,8 |                  apátúr:~- Ha azt akarjuk, hogy meggyógyuljon, okvetlenül
2031  3,8 |               annyi gyötrelmet szenvedett, hogy kigyógyult eme féltékenységéből,
2032  3,8 |           imádságokkal kérjük majd Istent, hogy küldje vissza őt az életbe,
2033  3,8 |                  ki ebből a nyavalyájából, hogy ne kelljen szüntelen úgy
2034  3,8 |              kívánsz tőlem? Én azt hittem, hogy szent ember vagy: hát illendő-e
2035  3,8 |        szépségednek oly nagy ereje vagyon, hogy engem a szerelem késztet
2036  3,8 |               szépségedre, ha meggondolod, hogy szent embereknek tetszését
2037  3,8 |                vagyok öreg. És nem szabad, hogy eme dolog nehezedre essék,
2038  3,8 |                 sem vélte rendjén valónak, hogy megadja neki: miért is az
2039  3,8 |                    az apátúr, mikor látta, hogy végighallgatta, és késlekedik
2040  3,8 |                   a felelettel, úgy vélte, hogy már félig-meddig megnyerte
2041  3,8 |               máris meggyőzte az asszonyt, hogy ez bizony rendjén való dolog;
2042  3,8 |                asszony pironkodva felelte, hogy hajlandó mindenben kívánsága
2043  3,8 |                     Hát majd úgy intézzük, hogy minél előbb oda jusson;
2044  3,8 |             ajándéknak, abban a reményben, hogy még többet is kap majd;
2045  3,8 |             meglátta, nyomban hozzáfogott, hogy a tisztítóhelyre küldje;
2046  3,8 |             fejedelemtől, ki azt mondotta, hogy azt a Hegység Örege szokta
2047  3,8 |                 vagy onnan visszahozni, és hogy ettől a portól aszerint,
2048  3,8 |                   ettől a portól aszerint, hogy kevesebbet vagy többet étet
2049  3,8 |               álomba merül az, ki bevette, hogy míg annak ereje tart, senki
2050  3,8 |                     amennyi elegendő volt, hogy valaki három napra elaludjon
2051  3,8 |                  álmosság szállott fejébe, hogy egy álltó helyében elaludt,
2052  3,8 |              apátúr s a többi barát látta, hogy minderre csak nem tér magához,
2053  3,8 |                  érverését, és úgy érezte, hogy nincs benne semmi élet,
2054  3,8 |            valamennyien bizonyosra vették, hogy meghalálozott, miért is
2055  3,8 |                  hazatért, s kijelentette, hogy soha nem akar megválni kisded
2056  3,8 |              ígéretére. Az asszony látván, hogy szabad, és sem Ferondo,
2057  3,8 |                  remek gyűrűt, azt mondta, hogy kész beváltani ígéretét;
2058  3,8 |              ígéretét; s megegyezett véle, hogy az apátúr a következő éjjelen
2059  3,8 |            valakivel, az bizony azt hitte, hogy Ferondo kószál a környéken,
2060  3,8 |                  küldötte ma a templomnak, hogy misét mondjunk lelked üdvösségéért;
2061  3,8 |                  Úristen pedig úgy akarta, hogy mostan feltálaljam neked.~
2062  3,8 |                  őt életemben, olyannyira, hogy álló éjszakán át karjaimban
2063  3,8 |              büntesse meg ezt az asszonyt, hogy nem a fal melletti hordóból
2064  3,8 |                   Úristen úgy parancsolta, hogy napjában kétszer elnáspángoljalak.~-
2065  3,8 |             mézeskalács, de én nem tudtam, hogy az Úristen haragszik érte,
2066  3,8 |                   javulnod; s ha úgy esik, hogy valaha még visszatérsz,
2067  3,8 |                    ide küldött, meg azért, hogy egyetlen szál gyertyát sem
2068  3,8 |            visszatérek, bizony megengedem, hogy azt tegye, amit akar. De
2069  3,8 |               kárhoztatott engem az Isten, hogy enned és innod adjak s ekképpen
2070  3,8 |                 mindketten úgy határoztak, hogy Ferondót a tisztítóhelyről
2071  3,8 |                  kell szólítani az életbe, hogy visszajöjjön hozzá, ő pedig
2072  3,8 |                  pedig azt mondhassa neki, hogy tőle esett teherbe. Tehát
2073  3,8 |               mivel Istennek úgy tetszett, hogy visszatérj a világba: ha
2074  3,8 |                 fejét a koporsó fedelének, hogy megmozdította azt, s mivel
2075  3,8 |                 Ferondo hangját, s látták, hogy már jön is kifelé a sírboltból;
2076  3,8 |                  ez eseten, s parancsolta, hogy nagy áhítatosan énekeljék
2077  3,8 |          visszahívta azokat, s erősködött, hogy bizony feltámadott. Felesége
2078  3,8 |                    megnyugodtak, s látták, hogy csakugyan él, százféle dolgot
2079  3,8 |            kitalált mindenféle szép mesét, hogy miképpen vagyon a tisztítóhelyen,
2080  3,8 |                   és véletlenül úgy esett, hogy kellő időben - mármint az
2081  3,8 |                   szerint, kik azt hiszik, hogy az asszony pontosan kilenc
2082  3,8 |                   szinte mindenki elhitte, hogy feltámadott, mérhetetlenül
2083  3,8 |                 alaposan kigyógyult abból, hogy attól kezdve soha többé
2084  3,8 |                     mindazáltal olyképpen, hogy ha szépszerével módját ejthette,
2085  3,9 |             novelláját! Valóban szerencse, hogy nem ő volt az első, mivel
2086  3,9 |                    és bizony attól tartok, hogy ez lesz a sorsuk azoknak,
2087  3,9 |            szívesen elment volna Párizsba, hogy Beltramót láthassa, ha csak
2088  3,9 |                   nem adta.~Történt pedig, hogy éppen mikor forróbban égett
2089  3,9 |                 bármikor - mivel hallotta, hogy daliás ifjúvá növekedett -,
2090  3,9 |                       fülébe jutott a hír, hogy Francia­ország királyának
2091  3,9 |                    leány, és eszébe vette, hogy ez nem csupán kellő ok arra,
2092  3,9 |                  nem csupán kellő ok arra, hogy Párizsba menjen, hanem ha
2093  3,9 |             könnyen úgy fordulhat a dolog, hogy megnyeri Beltramót férje
2094  3,9 |              Párizsba. És első dolga volt, hogy igyekezett meglátni Beltramót;
2095  3,9 |                  nyomban bizonyosra vette, hogy meg tudja gyógyítani, és
2096  3,9 |              ellenedre, én bízom Istenben, hogy nyolc nap alatt kigyógyítlak
2097  3,9 |                   eme nyavalyából anélkül, hogy kelletlenséget avagy fájdalmat
2098  3,9 |              jóakaratát, s feleletül adta, hogy feltett szándoka szerint
2099  3,9 |           asszonyféle; de figyelmeztetlek, hogy én nem tudománnyal gyógyítok,
2100  3,9 |                 mit tud, mivel azt mondja, hogy hamar idő múltán fájdalom
2101  3,9 |               Kisasszony, hahogy rávettél, hogy megtörjem fogadásomat, és
2102  3,9 |                  Felség, valóban örvendek, hogy férjet adsz nekem, ám én
2103  3,9 |                   pedig nyomban megígérte, hogy teljesíti kérését. A leány
2104  3,9 |                király pedig, mikor érezte, hogy meggyógyult, ekképpen szólott:~-
2105  3,9 |                   dolognak vélte a király, hogy éppen ezt kell odaadnia,
2106  3,9 |                   a talpadon: azt akarjuk, hogy térj vissza tartományodba
2107  3,9 |         gyönyörűnek tartotta, mégis tudta, hogy nem az ő nemesi voltához
2108  3,9 |                király:~- Tehát azt akarod, hogy megszegjem szavamat, melyet
2109  3,9 |                  téged, miért is reméljük, hogy boldogabb életed leszen
2110  3,9 |                  cselekedni, azt mondotta, hogy vissza akar térni tarto­
2111  3,9 |                     a királyt pedig kérte, hogy bocsássa el: és lóra ült,
2112  3,9 |                   Midőn pedig hírét vette, hogy a firenzeiek háborúskodnak
2113  3,9 |              Siena-beliekkel, elhatározta, hogy melléjük áll: ottan tehát
2114  3,9 |          fordulásán, és abban a reményben, hogy ügyes viselkedésével férjét
2115  3,9 |               fogadták. Ottan pedig látta, hogy minden elpusztult és tönkrement,
2116  3,9 |              keményen ócsárolták a grófot, hogy nincs megelégedve ím ez
2117  3,9 |               megjelentette ezt a grófnak, hogy ha miatta nem akar visszajönni
2118  3,9 |                  majd akkor térek meg oda, hogy véle maradjak, ha majd ujján
2119  3,9 |                    dolgon múlik; s látván, hogy szavaikkal nem tudják eltéríteni
2120  3,9 |              töprenkedés után elhatározta, hogy megpró­bálja, ha tudná-e
2121  3,9 |              végezetül pedig azt mondotta, hogy nincs szándokában olyasmi,
2122  3,9 |                 nincs szándokában olyasmi, hogy az ő itteni tartózkodása
2123  3,9 |                  legyen, hanem az a terve, hogy életének hátralevő napjait
2124  3,9 |                    a grófnak megjelentsék, hogy ő szabadjára és rendelkezésére
2125  3,9 |                 eltávozott ama szándékkal, hogy soha Rossiglionéba vissza
2126  3,9 |                   volt minden vágyakozása, hogy valami hírt halljon ura
2127  3,9 |                  ura felől. Történt pedig, hogy másnap megpillantotta Beltramót,
2128  3,9 |                 szegény. De meg kell adni, hogy fölöttébb tisztességes leány,
2129  3,9 |                   csak szegénysége az oka, hogy még nem ment férjhez, hanem
2130  3,9 |                    mondotta az asszonynak, hogy ha megengedi, szeretne vele
2131  3,9 |                   felkelt, és azt felelte, hogy szívesen meghallgatja; és
2132  3,9 |                    Az asszony azt felelte, hogy semmit jobban nem kíván,
2133  3,9 |                       mivel majd meglátod, hogy soha meg nem csallak.~Akkor
2134  3,9 |                  szerelme ébredését, aztán hogy ő kicsoda, és mi minden
2135  3,9 |                napig s méghozzá olyképpen, hogy a nemes hölgy hitelt adott
2136  3,9 |                 igaz, mit itten hallottam, hogy férjem, a gróf, halálosan
2137  3,9 |       mindenekelőtt értésedre akarom adni, hogy feltett szándokom szerint
2138  3,9 |             dolgomban megsegí­tesz. Látom, hogy leányod szép és már eladó
2139  3,9 |                   mivel nincsen hozománya, hogy férjhez adjad. Feltettem
2140  3,9 |                 adjad. Feltettem magamban, hogy nékem teendő szolgálatod
2141  3,9 |                    illendőnek ítélsz arra, hogy tisztességgel férjhez adjad.~
2142  3,9 |                   a grófné:~- Azt kívánom, hogy valamely megbízható cselédeddel
2143  3,9 |                  meg férjemnek, a grófnak, hogy leányod kész mindenben kedvét
2144  3,9 |                   megbizonyosodhat felőle, hogy csakugyan úgy szereti, amint
2145  3,9 |                adod; aztán megüzened néki, hogy leányod hajlandó kedvét
2146  3,9 |                   tölteni: és úgy intézed, hogy titokban ide jöjjön, és
2147  3,9 |                 nékem Isten ama kegyelmet, hogy áldott állapotba jutok;
2148  3,9 |                    eme dolgon, mivel félt, hogy ennek miatta leánya rossz
2149  3,9 |               hozzásegíteni a jó asszonyt, hogy visszanyerje férjét, meg
2150  3,9 |            visszanyerje férjét, meg aztán, hogy ő maga nemes szándokkal
2151  3,9 |                 nem csupán megígérte neki, hogy megteszi, hanem kevés napok
2152  3,9 |                  oly titokban művelte ezt, hogy soha senki nem szerzett
2153  3,9 |                  gróf pedig szentül hitte, hogy azzal a leánnyal volt együtt,
2154  3,9 |                 annak okáért itt az ideje, hogy én is megtegyem azt, mi
2155  3,9 |                   nemes hölgy azt felelte, hogy nagyon örül, ha megkapta
2156  3,9 |                    azért, mert úgy érezte, hogy meg kell tennie, ha jót
2157  3,9 |                 kérted volna, hanem azért, hogy jót tegyek, mivel vélekedésem
2158  3,9 |                 szép és becses drágaságot, hogy azok bizonyára megértek
2159  3,9 |                     visszatért a fogadóba. Hogy pedig Beltramónak ne legyen
2160  3,9 |                    minekutána hírét vette, hogy a grófné eltávozott onnét.
2161  3,9 |                   grófnénak fülébe jutott, hogy férje távozott Firenzéből,
2162  3,9 |                felől, s mikor meghallotta, hogy Mindenszentek napján Rossiglionéban
2163  3,9 |                  viselt. S mikor hallotta, hogy a gróf palotájában egybegyülekezett
2164  3,9 |                   itt a gyűrűd. Ideje hát, hogy ígéretedhez híven feleségül
2165  3,9 |                  pedig a gróf megismervén, hogy felesége igazat beszél,
2166  3,9 |                    a két gyönyörű kisfiút: hogy megtartsa adott szavát és
2167  3,9 |             alattvalójának, kik kérlelték, hogy a grófnét immár törvényes
2168  3,10|                  ki buzgón figyelt, látta, hogy a Királynő novellája véget
2169  3,10|                    mondani nektek anélkül, hogy túlságosan eltérnék ama
2170  3,10|                   megtanulhatjátok belőle, hogy ámbátor Ámor szívesebben
2171  3,10|                hókban, azért néha megesik, hogy sűrű erdőkben, zordon hegységekben
2172  3,10|              erejét: miből is nyilvánvaló, hogy mindeneken hatalma vagyon.~ ~
2173  3,10|               mindeneken hatalma vagyon.~ ~Hogy tehát a tárgyra térjek,
2174  3,10|               szolgálni. Az pedig felelte, hogy azok szolgálják Istent legtökéletesebben,
2175  3,10|                   itten. Az pedig felelte, hogy Istennek sugallatából azt
2176  3,10|                  szép a leány, attól félt, hogy ha megtartja magánál, az
2177  3,10|             útbaigazította. A leány pedig, hogy ahhoz elérkezett, s tőle
2178  3,10|             magánál tartotta cellájában, s hogy az éjszaka leszállt, gallyakból
2179  3,10|                  vetett neki, és mondotta, hogy abban térjen nyugovóra.
2180  3,10|                válasszon a leány dolgában, hogy az ne vegye észre, miképpen
2181  3,10|                 próbálkozott, de megtudta, hogy a leánynak még nem volt
2182  3,10|                     miért is arra gondolt, hogy az isteni szolgálat ürügyével
2183  3,10|                  ürügyével nyeri meg tőle, hogy kedvét töltse. És mindenekelőtt
2184  3,10|               utána pedig megértette vele, hogy a legnagyobb szolgálat,
2185  3,10|                gyötör engemet, olyannyira, hogy alig bírom elviselni.~Szólott
2186  3,10|           mennyivel jobb dolgom van nekem, hogy nincs ilyen ördögöm.~Szólott
2187  3,10|                  neked, és szentül hiszem, hogy Isten téged az én lelkemnek
2188  3,10|                 igen megkönyörülni rajtam, hogy megengeded ezt a pokolba
2189  3,10|                 tehát és kergessük be oda, hogy aztán békén hagyjon engemet.~
2190  3,10|                 miképpen kell viselkednie, hogy ezt az Istentől elátkozott
2191  3,10|                 nem lesz ez mindig így.~És hogy elérje, hogy csakugyan nem
2192  3,10|                mindig így.~És hogy elérje, hogy csakugyan nem leszen mindig
2193  3,10|     visszakergették a pokolba, olyannyira, hogy ez egyszer úgy kiverték
2194  3,10|               kiverték a fejéből a gőgjét, hogy békességben elnyugodott.
2195  3,10|                  azt fejéből, s úgy esett, hogy a játék kezdett megtetszeni
2196  3,10|                  ama capsai derék emberek, hogy Istennek szolgálni fölöttébb
2197  3,10|                   és bizony nem emlékszem, hogy bármi más dolgomban valaha
2198  3,10|             kergetése; miért is úgy vélem, hogy mindenki szamár, ki másra
2199  3,10|                   neki:~- Atyám, eljöttem, hogy ne henyéljek tétlenül, hanem
2200  3,10|                   oly igen megrokkantotta, hogy akkor is didergett, mikor
2201  3,10|              kezdte mondogatni a leánynak, hogy az ördögöt csak akkor kell
2202  3,10|                    maga könyörög Istennek, hogy hagyja őt békességben: s
2203  3,10|                     Ez pedig, mikor látta, hogy Rustico már nem kéri, hogy
2204  3,10|                 hogy Rustico már nem kéri, hogy kergessék pokolra az ördögöt,
2205  3,10|               kérésének, és mondotta neki, hogy nagyon sok ördög kell ahhoz,
2206  3,10|               nagyon sok ördög kell ahhoz, hogy valamely poklot elnyugtassanak,
2207  3,10|               kielégítette, de oly ritkán, hogy ez csak annyi volt, mint
2208  3,10|                  pedig a leány úgy érezte, hogy nem szolgálhat Istennek
2209  3,10|                csekély erő miatt, történt, hogy Capsa városában tűz ütött
2210  3,10|            eltékozolta, midőn hírét vette, hogy a leány él, keresésére indult,
2211  3,10|                   hagyatékát azon a címen, hogy örökös nélkül halt meg.
2212  3,10|                    hált véle, azt felelte, hogy akképpen szolgált, hogy
2213  3,10|                    hogy akképpen szolgált, hogy az ördögöt pokolra kergette,
2214  3,10|                ördögöt pokolra kergette, s hogy Neerbal nagy bűnt követett
2215  3,10|              asszonyok olyan jót nevettek, hogy talán még most is nevetnek,
2216  3,10|                   s közmondás lett belőle, hogy legkedvesebb szolgálat Istennek,
2217  3,10|                    ért, a Királynő látván, hogy uralkodásának ideje lejárt,
2218  3,10|             hallgass, Filostrato: ahelyett hogy minket akarnál oktatni,
2219  3,10|                zörögni.~Filostrato látván, hogy minden csípésére ugyanannyi
2220  3,10|                  nem tudott megóvni attól, hogy először is faképnél ne hagyjanak
2221  3,10|                 kedvéért, aztán meg attól, hogy ne menjen dolgom egyre rosszabbul,
2222  3,10|            fogytáig. Annak okáért kívánom, hogy holnap arról beszéljünk,
2223  3,10|                véget ért; mivel úgy vélem, hogy idővel az enyém is fölöttébb
2224  3,10|                kívánt volna távozni onnét, hogy másutt talán gyönyörűséget
2225  3,10|                   vacsoráztak. Filostrato, hogy le ne térjen amaz ösvényről,
2226  3,10|                   parancsolta Laurettának, hogy kezdjen táncba, s énekeljen
2227  3,10|             szépnek, pajkosnak, csinosnak,~Hogy földi értelem is lássa végre~
2228  3,10|      kétségbeesésem:~Rémülten ismerem fel,~Hogy én, sokak javára~Teremtett
2229  3,10|                  engem,~Ki soha-soha attól~Hogy másé lett, szerelmed nem
2230  3,10|              szerelmed nem feledtem:~Tedd, hogy életre keljen~A láng, mely
2231  3,10|              benned égett,~S kérd az Urat, hogy én is visszakapjam.~Ezzel
2232  3,10|                módra értették, tudniillik, hogy jobb egy kövér disznó, mint
2233  3,10|                társaságnak, s parancsolta, hogy ki-ki szobájába térjen.~
2234  4   |                   és olvastam, úgy véltem, hogy az irigység dühöngő és forró
2235  4   |             tépázza; holott nyilván látom, hogy emez vélekedésemben csalatkoztam,
2236  4   |                  így sem tudtam elkerülni, hogy e vihar dühösen meg ne tépázzon,
2237  4   |                   bölcsek mondani szoktak, hogy a világi dolgok között csupán
2238  4   |                   olvasván, azt mondották, hogy túlságos nagy kedvemet lelem
2239  4   |                  élvezetet találnom abban, hogy tetszésteket megnyerjem
2240  4   |                  Mások, kik úgy mutat­ták, hogy megfontoltabban akarnak
2241  4   |                hozzászólni, azt mondották, hogy koromhoz nem illik hajhásznom
2242  4   |                időmet a Parnasszuson, mint hogy efféle léhaságokkal közétek
2243  4   |                    szólván, azt mondották, hogy okosabban tenném, ha azon
2244  4   |               szerzem meg kenyeremet, mint hogy széllelbélelt ember módjára
2245  4   |                  igyekeznek bebizonyítani, hogy ama dolgok, melyeket elbeszélek,
2246  4   |                  fáradozom. Isten a tanúm, hogy én az ilyesmiket derűs lélekkel
2247  4   |                  pökhendiek, attól tartok, hogy még minekelőtte munkámnak
2248  4   |                   koppin­tok az orrukra -, hogy csak a kisujjokat kellene
2249  4   |                  minek­előtte hozzáfognék, hogy rendre megfeleljek mindegyiknek,
2250  4   |              mutassa maga e hiányosság is, hogy nem tartozik amazok közé;
2251  4   |                  mással nem törődtek, mint hogy egymásnak mindenben kedvére
2252  4   |                 ahogy mindenkivel megesik, hogy a jó asszony elköltözött
2253  4   |                  maradt, föltette magában, hogy többé semmi áron nem vállalja
2254  4   |                  cellájába. Történt pedig, hogy midőn a fiú már tizennyolc
2255  4   |                magaddal egyszer Firenzébe, hogy ott megismertess Istennek
2256  4   |                  derék ember meggondolván, hogy fia bizony már nagyocska,
2257  4   |                   Istennek szolgálatjához, hogy a világ hiúságai bizonyára
2258  4   |                   aki már régen elfeledte, hogy valaha látta ezeket, fölöttébb
2259  4   |               megkérdezte atyját: mi az, s hogy hívják. Atyja megmondotta
2260  4   |                    De mi a nevök?~Az apja, hogy az ifjú ösztönös sóvárgásában
2261  4   |               azoknak igazi nevét, vagyis, hogy nők, hanem ekképpen felelt:~-
2262  4   |                     mit beszélsz, azt sem, hogy miért gonosz dolgok ezek;
2263  4   |                 ezek; de annyit mondhatok, hogy még soha eleddig nem láttam
2264  4   |                    pillanatban megismerte, hogy hatalmasabb a természetnek
2265  4   |                   igyekezete, és megbánta, hogy magával vitte a fiút Firenzébe.~ ~
2266  4   |                közül némelyek azt mondják, hogy hely­telenül cselekszem,
2267  4   |                   erőmmel abban fáradozom, hogy tetszésteket megnyerjem,
2268  4   |                tetszésteket megnyerjem, és hogy túlságos nagy kedvemet lelem
2269  4   |           őszinteséggel megvallom, vagyis, hogy tetszetek nekem, és hogy
2270  4   |                   hogy tetszetek nekem, és hogy igyekszem megnyerni kedve­
2271  4   |               hiszen nem is szólván arról, hogy ismerik a szerelmes csókokat,
2272  4   |              vegyék csupán azt figyelembe, hogy ti feltártátok és szüntelenül
2273  4   |          sóhajaitoktól felgyújtott lángja, hogy tetszetek nékem, és én is
2274  4   |            Különösképpen, ha meggondolják, hogy mindeneknél jobban éppen
2275  4   |                 benneteket, s nem kívánja, hogy ti szeressétek, vagyis,
2276  4   |                  fittyet hányok. Az pedig, hogy némelyek korom ellen szólnak,
2277  4   |                 szólnak, csak azt mutatja, hogy nem tudják, miképpen a hagymának
2278  4   |               tréfát; ezeknek azt felelem, hogy cseppet sem tartom szégyennek,
2279  4   |                  is, és bizonyságát adnám, hogy rengeteg oly régi és jeles
2280  4   |              takarodjanak és tanulják meg. Hogy a Múzsákkal kellene időznöm
2281  4   |                  kivetni való, ha megesik, hogy az ember búcsút mond nekik,
2282  4   |         tetszésemet. Nem is szólván arról, hogy a nők már számtalanszor
2283  4   |               megesik szívök koplalásomon, hogy azt tanácsolják: gondoskodjam
2284  4   |                  ha azok, kik azt mondják, hogy ím ez történetek nem így
2285  4   |                 miket én írtam, elismerem, hogy jogos a kifogásuk, s igyekezném
2286  4   |             mondanak.~És mivel úgy akarom, hogy mostanra elég legyen ennyi
2287  4   |             feleletül, csak annyit mondok, hogy Istennek segedelmével és
2288  4   |              igyekezni fogok, mivel tudom, hogy józan ésszel senki mást
2289  4   |               senki mást nem mondhat, mint hogy magam is, mások is, kik
2290  4   |                  cselekszünk. Ahhoz pedig, hogy valaki a természet törvényeivel
2291  4   |               inkább kölcsönadnám, mintsem hogy magamért latba vessem őket.
2292  4   |                 parancsolta Fiammet­tának, hogy kezdje meg a novellák sorát;
2293  4,1 |                Királyunk, ha meggondoljuk, hogy vidám szóra­kozás kedvéért
2294  4,1 |                   lehet szólanunk anélkül, hogy mind az elbeszélőnek, mind
2295  4,1 |                    Talán azért szabta ezt, hogy némiképpen mérsékelje a
2296  4,1 |                  nem tudta rászánni magát, hogy maga mellől elbocsássa,
2297  4,1 |                     okossága pedig akkora, hogy szinte sok is volt asszonyban.
2298  4,1 |                gyönyörűségekben, és látta, hogy atyjának iránta való szeretetében
2299  4,1 |                   gondja is nagyobb annál, hogy újból férjhez adja, maga
2300  4,1 |                    tőle, föltette magában, hogy ha csak lehet, nagy titokban
2301  4,1 |             olyannyira szívébe fogadta őt, hogy iránta való szerelmében
2302  4,1 |               ravasz cselfogást eszelt ki, hogy értésére adja annak, miképpen
2303  4,1 |                    mit kell tennie másnap, hogy véle lehessen; annak utána
2304  4,1 |                fúvókát szolgálóleányodnak, hogy tüzet élesszen vele.~Guiscardo
2305  4,1 |              átvette és nyomban kitalálta, hogy bizonyosan nem ok nélkül
2306  4,1 |                  megvizsgálván azt, látta, hogy hasadék van rajta; kibontotta,
2307  4,1 |                  nyomban hozzákészülődött, hogy eljusson az asszonyhoz ama
2308  4,1 |               mindenki úgy megfeledkezett, hogy szinte már senki nem tudott
2309  4,1 |                 nincs semmi úgy rejtekben, hogy észre ne venné, eszébe juttatta
2310  4,1 |               szerelmes asszonynak; ki is, hogy senki észre ne vehesse,
2311  4,1 |            Guiscardóhoz juttatta üzenetét, hogy igyekezzék azon keresztül
2312  4,1 |           távolságát a földtől. Guiscardo, hogy eme tervet végrehajtsa,
2313  4,1 |                  csimbókos-hurkos kötelet, hogy azon lebocsátkozzék és felmásszon;
2314  4,1 |                  köpönyeget öltvén magára, hogy a tüskebokrok össze ne szurkálják,
2315  4,1 |                másnap reggel oly ürüggyel, hogy aludni kíván, elbocsá­totta
2316  4,1 |                  találkozásaiknak rendjét, hogy azok titokban maradjanak,
2317  4,1 |                   s mivel nem vette észre, hogy valaki más is van ottan,
2318  4,1 |                    és mulatoztak, történt, hogy Tancredi fölébredt, s látta
2319  4,1 |               rejtekben maradni, ha lehet, hogy megfontoltabban s maga kisebb
2320  4,1 |                 észre, s mikor úgy látták, hogy itt az ideje, kiszálltak
2321  4,1 |                Parancsolta tehát Tancredi, hogy titokban vessék fogságba
2322  4,1 |                  abban a hiszemben voltam, hogy ismerem erkölcsödet és tisztességedet,
2323  4,1 |              tulajdon szememmel nem látom, hogy odaadod magad valamely férfinak,
2324  4,1 |              férfinak, ki nem férjed, vagy hogy ilyesmi csak meg is fordul
2325  4,1 |                   És bár adta volna Isten, hogy ha már ily becstelenségre
2326  4,1 |                   bennem. Amaz azt akarja, hogy megbocsássak néked, emez
2327  4,1 |                    néked, emez azt akarja, hogy hajlandóságom ellenére kegyetlenül
2328  4,1 |                   megtudta nem csupán azt, hogy titkos szerelmét fölfedezték,
2329  4,1 |                 fölfedezték, hanem azt is, hogy Guiscardót elfogták, s akkor
2330  4,1 |                    már-már annyira jutott, hogy a legtöbb asszonynak szokása
2331  4,1 |            megfogant benne az elhatározás, hogy mintsem magáért rimánkodnia
2332  4,1 |                   életét, mivel azt hitte, hogy Guiscardója már halott.
2333  4,1 |                     emez pedig nem akarom, hogy segítsen, és ezenfelül semmiképpen
2334  4,1 |                    lelkemnek erejét. Igaz, hogy szerettem és szeretem Guiscardót
2335  4,1 |                 cseppet sem törődtél vele, hogy férjhez adj, azonfelül pedig
2336  4,1 |                   kellett volna, Tancredi, hogy mivel magad húsból és vérből
2337  4,1 |                   s oly keveset éltem még, hogy ma is ifjú vagyok, s egyik
2338  4,1 |                    fokozott ama körülmény, hogy már férjnél voltam és megismertem,
2339  4,1 |                tudtam, feltettem magamban, hogy engedek nékik, bárhová sodornak
2340  4,1 |              minden erőmet latba vetettem, hogy abban, mire természetes
2341  4,1 |            vágyaimat. Ám úgy veszem észre, hogy te inkább holmi alantas
2342  4,1 |          elkeseredettebben korholsz azért, hogy szerinted alacsony rangú
2343  4,1 |                    pedig nem veszed észre, hogy nem is engem vádolsz bűnnel,
2344  4,1 |               eredetét: s akkor meg­látod, hogy mindnyájunk teste ugyanabból
2345  4,1 |                 ítélni, meg kell vallanod, hogy ő a legnemesebb és többi
2346  4,1 |         halmozhattad el oly dicséretekkel, hogy ő ne tett volna azokról
2347  4,1 |                 Hát még mindig azt mondod, hogy alantas rangú emberrel adtam
2348  4,1 |                  de ha talán azt mondanád, hogy szegény emberrel állottam
2349  4,1 |                  eléggé szégyenedre válik, hogy ily derék férfiszolgádat
2350  4,1 |                 mely benned támadt, vagyis hogy mitévő légy velem, csak
2351  4,1 |                véle együtt, ha azt hiszed, hogy megérdemeltük.~Megismerte
2352  4,1 |                nemes lelkét; de nem hitte, hogy oly elszántan feltette magában
2353  4,1 |              távozván letett ama tervéről, hogy valamely kegyetlen testi
2354  4,1 |                  szab reá, s úgy gondolta, hogy a másiknak elveszejtésével
2355  4,1 |                    kik Guiscardót őrizték, hogy a következő éjjelen nagy
2356  4,1 |          megcselekedtek a parancs szerint. Hogy pedig a következő nap felvirradt,
2357  4,1 |              leányának, és meghagyta neki, hogy mikor annak átadja ezt,
2358  4,1 |                     Atyád küldi ezt néked, hogy megörvendeztessen abban,
2359  4,1 |                  és vízben párolta azokat, hogy keze ügyében legyenek, ha
2360  4,1 |                    máris bizonyosra vette, hogy Guiscardónak szíve az. Miért
2361  4,1 |               kegyetlensége, ki művelte, - hogy én téged testi szememmel
2362  4,1 |            életedben olyannyira szerettél; hogy pedig ezeket is megkapjad,
2363  4,1 |                  sugallta zordon atyámnak, hogy téged elküldjön nékem; én
2364  4,1 |                    bár feltettem magamban, hogy száraz szemmel és rettenthetetlen
2365  4,1 |             késedelem nélkül véghezviszem, hogy lelkem a te réveden egyesüljön
2366  4,1 |               lélekkel? Bizonyosra veszem, hogy még mindig itt van benn,
2367  4,1 |                    bizonyos vagyok felőle, hogy szeret, várja az én lelkemet,
2368  4,1 |             könnyei oly bőven patakzottak, hogy nézni is csoda volt, miközben
2369  4,1 |                     minekutána úgy érezte, hogy kisírta magát, felkapta
2370  4,1 |         vigasztalására; mikor pedig látta, hogy a végét járja, keserves
2371  4,1 |                  belőlük. Ki látta valaha, hogy rajtad kívül valaki sír
2372  4,1 |                   ha már nem volt ínyedre, hogy csendben és titokban élhessek
2373  4,1 |            titokban élhessek Guiscardóval, hogy legalább testem ország-világ
2374  4,1 |                    úgy fojtogatta a sírás, hogy nem tudott válaszolni. A
2375  4,1 |              fiatalasszony pedig, érezvén, hogy vége közeledik, szívére
2376  4,2 |              elhiteti valamely asszonnyal, hogy Gábriel arkangyal szerelmes ~
2377  4,2 |                 ezen csodálkoznotok, mivel hogy életem minden órájában száz
2378  4,2 |                   magam dolgait; rendelem, hogy Pampinea mondja a következő
2379  4,2 |           bizonyára magam is érezni fogom, hogy egy egy harmatcsepp hull
2380  4,2 |                   is, ha nem csupán abban, hogy parancsát megfogadja. Annak
2381  4,2 |                  Annak okáért elhatározta, hogy megmarad ugyan a tárgynál,
2382  4,2 |                   hibáit, azt bizonyítják, hogy ők azzal nyerik el az üdvösséget,
2383  4,2 |                    olyan emberek, mint mi, hogy a Paradicsomot meg akarják
2384  4,2 |                vagy rosszabb helyet abban, hogy mennyi pénzt hagyott reájok.
2385  4,2 |             csuhájok alatt. De adná Isten, hogy hazugságaikért úgy megjárnák,
2386  4,2 |                   kedvemre vagyon mesélni, hogy kacagással és mulatsággal
2387  4,2 |                ismertek, annyira fajultak, hogy már nem volt ember Imolában,
2388  4,2 |                volt ember Imolában, ki nem hogy hazugságait, de akár egyetlen
2389  4,2 |                miért is mikor észbe vette, hogy bitangságai miatt ottan
2390  4,2 |                összefoly, és úgy gondolta, hogy ottan gonoszságai művelésére
2391  4,2 |               tudta csalni a velenceieket, hogy szinte minden akkoriban
2392  4,2 |                 növekedett.~Történt pedig, hogy amaz együgyű és ostoba menyecske,
2393  4,2 |               Alberto testvér megkérdezte, hogy van-e szeretője. Az asszony,
2394  4,2 |                    szemed? Hát azt hiszed, hogy az én szépségem is olyan,
2395  4,2 |                    én szépségem nem olyan, hogy az első jöttment csak úgy
2396  4,2 |            összekarattyolt eme szépségről, hogy émelyítő volt hallgatni
2397  4,2 |                testvér nyomban észrevette, hogy ennek az asszonynak némiképpen
2398  4,2 |           alkalmatosabb időre tartogatván, hogy szentségét megmutassa, ezúttal
2399  4,2 |             léhaságán kívül szemébe vágta, hogy ez bizony hivalkodás; mire
2400  4,2 |          leszamarazta, és azt mondta neki, hogy nem tud különbséget tenni
2401  4,2 |           kegyetlenül megbűnhődtem érette, hogy azóta is csak ma tudtam
2402  4,2 |                  sem fordíthattam fejemet, hogy megnézzem, mi az, mikor
2403  4,2 |              rántott, s oly igen elpáholt, hogy szinte csontomat törte.
2404  4,2 |                 vagy te?” Ő pedig felelte, hogy Gábriel arkangyal. „Ó, uram,
2405  4,2 |         Megbocsátok néked ama feltétellel, hogy legelső utad hozzá viszen
2406  4,2 |           istenigazában ellátom a bajodat, hogy mind holtod napjáig megemlegeted.”
2407  4,2 |                    neked, Alberto testvér, hogy mennyei az én szépségem,
2408  4,2 |              elmondom; de figyelmeztetlek, hogy azt, mit tőlem hallasz,
2409  4,2 |                    vetni ama szerencsédet, hogy te vagy a világ legboldogabb
2410  4,2 |                   igen megtetszettél neki, hogy már többször eljött volna
2411  4,2 |               éjszakát, ha nem félt volna, hogy megijeszt. Velem üzeni tehát,
2412  4,2 |              megijeszt. Velem üzeni tehát, hogy valamely éjszaka eljönne
2413  4,2 |                 nem nyúlhatnál, azt üzeni, hogy kedvedért embernek képében
2414  4,2 |                    meg néki, mikor akarod, hogy eljöjjön, és kinek a képében,
2415  4,2 |                  Oktondi asszonyság mondá, hogy fölöttébb nagy örömére vagyon,
2416  4,2 |             fölöttébb nagy örömére vagyon, hogy Gábriel arkangyal szereti
2417  4,2 |             mindazáltal feltételül szabja, hogy nem szabad majd faképnél
2418  4,2 |              kedvéért, mivel úgy hallotta, hogy azt nagyon szereti, és ezt
2419  4,2 |              szívesség pedig ez: kívánjad, hogy az angyal az én testemben
2420  4,2 |              Szívesen beleegyezem; akarom, hogy az érettem szenvedett verésért
2421  4,2 |             testvér:~- Intézzed tehát úgy, hogy ma éjszaka nyitva lelje
2422  4,2 |                    Az asszony azt felelte, hogy meglesz. Alberto testvér
2423  4,2 |              maradt, s úgy felfújta magát, hogy majd kipukkadt belé, és
2424  4,2 |              Alberto testvér meggondolván, hogy éjszaka majd inkább lovag,
2425  4,2 |                  fölemelte és intett neki, hogy feküdjék az ágyba. Mit is
2426  4,2 |                 legény a talpán; miért is, hogy donna Lisettával mulatott,
2427  4,2 |              közeledett, megegyezett véle, hogy mikor jön el újra; és maskarájában
2428  4,2 |                    cimborájához, kivel is, hogy ne féljen egyedül aludni,
2429  4,2 |                   Gábriel arkangyalról, és hogy mit hallott tőle az örök
2430  4,2 |                   élet dicsősége felől, és hogy milyen volt, és mindezt
2431  4,2 |                    vele, de azt jól tudom, hogy ma éjszaka eljött hozzám,
2432  4,2 |                   helyre mind ma reggelig; hogy pedig testemmel mi történt,
2433  4,2 |                   megcsókoltam az angyalt, hogy a nyoma bizonyosan ott marad
2434  4,2 |               követtem, vagyis levetkőzöm, hogy lássam, igazat szólottál-e.~
2435  4,2 |             Mindazáltal történt egy napon, hogy midőn madonna Lisetta valamely
2436  4,2 |                  szépségről vitázott vele, hogy maga szépségét mindenkinél
2437  4,2 |              szólott:~- Madonna, meglehet, hogy igazat mondasz, de ha nem
2438  4,2 |              támadt, de türtőztette magát, hogy amabból még többet kicsaljon
2439  4,2 |                    de én nem hittem volna, hogy az angyalok ilyesmit elkövetnek.~
2440  4,2 |                   a férjem, és azt mondja, hogy odafent is ezt művelik,
2441  4,2 |                  hanem feltették magokban, hogy felkutatják emez angyalt,
2442  4,2 |                   állottak. Történt pedig, hogy félfüllel Alberto testvér
2443  4,2 |              éjszaka elment az asszonyhoz, hogy megszidja érette; alighogy
2444  4,2 |            termettek szobájának ajtajánál, hogy benyissanak. Hogy ezt Alberto
2445  4,2 |               ajtajánál, hogy benyissanak. Hogy ezt Alberto testvér megneszelte,
2446  4,2 |                  atyafit, ki abban lakott, hogy Isten szerelméért mentse
2447  4,2 |                  és hazudott neki valamit, hogy hogyan került ide ebben
2448  4,2 |                  ágyába, és mondotta néki, hogy ottan maradjon mígnem visszatér;
2449  4,2 |                beléptek a szobába, látták, hogy Gábriel arkangyal elrepült,
2450  4,2 |                    hazamentek. Ezenközben, hogy kivilágosodott, az atyafi
2451  4,2 |            Rialtóra, hol is fülébe jutott, hogy Gábriel arkangyal emez éjszakán
2452  4,2 |                    azon nyomban kitalálta, hogy az lesz ez, kit házába befogadott.
2453  4,2 |             megmondta neki: ha nem akarja, hogy az asszony rokonainak kezére
2454  4,2 |                  hogyan juthatsz ki innét, hogy rád ne ismerjenek, mivel
2455  4,2 |                 asszonynak rokonai sejtik, hogy valahol itt bujkálsz a környéken,
2456  4,2 |           mindenüvé őrszemeket állítottak, hogy elcsípjenek.~Alberto testvér
2457  4,2 |                   azt mondta az atyafinak, hogy csak vigye, ahová akarja,
2458  4,2 |              Rialtóra, ki ottan kikiáltsa, hogy ha ki Gábriel arkangyalt
2459  4,2 |          Minekutána pedig az atyafi látta, hogy a piac már zsúfolva vagyon,
2460  4,2 |                 hajszának befellegzett; de hogy ne jöttetek légyen hiába,
2461  4,2 |             éjszakánkint leszáll a földre, hogy mulattassa a velencei asszonyokat.~
2462  4,2 |             elkövetett bűneit. Adja Isten, hogy mind a többi barátok is
2463  4,3 |                 Midőn Filostrato hallotta, hogy Pampinea elbeszélése véget
2464  4,3 |                     ha mindig azt kívánod, hogy gonosz végre jussa­nak;
2465  4,3 |                 végre jussa­nak; én tehát, hogy parancsodnak eleget tegyek,
2466  4,3 |            hasonlatosképpen; de úgy vélem, hogy a harag az a bűn, mely eszeveszett
2467  4,3 |                    a dolgot, látni fogjuk, hogy a tűz természeténél fogva
2468  4,3 |          izgékonyabbak. Miért is ha látom, hogy mi természetünknél fogva
2469  4,3 |                   utána pedig meggondolom, hogy szelídségünk és jóságunk
2470  4,3 |                   és veszedelmükre vagyon; hogy a haragtól annál erősebb
2471  4,3 |               akarom mutatni novellám­ban, hogy három ifjúnak és ugyanannyi
2472  4,3 |         férjhezadásukkal csupán arra várt, hogy Narnald, ki áruival Spanyolországba
2473  4,3 |             dolgukat oly ügyesen intézték, hogy kedvökre szeretkeztek egymással,
2474  4,3 |                szerelmöket, midőn történt, hogy két ifjú cimbora, kik atyjok
2475  4,3 |            figyelmeztetésére úgy gondolta, hogy ezeknek szerelme révén könnyíthetne
2476  4,3 |            látására; mikor már úgy érezte, hogy bizalmas barátjokká vált,
2477  4,3 |         szeretettel vagyok irányotokban, s hogy mindent megtennék értetek,
2478  4,3 |                  cselekedtek, megértettem, hogy forró szerelemmel égtek
2479  4,3 |               adnátok, és megállapod­nánk, hogy a világnak mely részébe
2480  4,3 |                mely részébe akarunk menni, hogy vigasságos életben éljünk
2481  4,3 |                   ráveszem a három nővért, hogy atyjok vagyonának java részével
2482  4,3 |                 magasan lobogott, hallván, hogy kedveseiket megnyerhetik,
2483  4,3 |         töprenkedtek, hanem azt mondották, hogy ha ez lesz a dolog vége,
2484  4,3 |                   sokkalta jobban kívánta, hogy zavartalanul véle lehessen;
2485  4,3 |                 leány készségesen felelte, hogy ő ugyan beleegyezik, nővérei
2486  4,3 |                 akar; mondotta tehát neki, hogy ebben minden alkalmatos
2487  4,3 |                  szólott, s megjelentette, hogy kedveseik rendjén valónak
2488  4,3 |          minekutána megegyeztek egymással, hogy Krétába mennek, eladták
2489  4,3 |          birtokaikat, s azzal az ürüggyel, hogy a pénzzel kereskedni akarnak,
2490  4,3 |               vágyakozásra gyújtotta őket, hogy azt hitték, meg sem érik
2491  4,3 |                   naponta történni látjuk, hogy még a legélveze­tesebb dologtól
2492  4,3 |               ember, ha torkig telt vele), hogy Restagnone, ki fölöttébb
2493  4,3 |                 szerette Ninettát, mostan, hogy mindennémű bujkálás nélkül
2494  4,3 |                  meg szerelmese irányában, hogy annak minden lépését kitudta
2495  4,3 |                 sóvárgást, és így történt, hogy Ninetta civakodásai csak
2496  4,3 |                később oly nagy dühre vált, hogy Restagnone iránt való szerelme
2497  4,3 |               haragjában feltette magában, hogy Restagnone halálával áll
2498  4,3 |                    és ajándékokkal rávett, hogy készítsen valami méregitalt;
2499  4,3 |                    oly nagy volt az ereje, hogy még minek előtte a reggel
2500  4,3 |                  hírét vették, nem tudván, hogy méregital ölte meg, Ninettával