Nap,  Novella

2501  4,3 |                  sok napok múltán történt, hogy valamely más gonosztett
2502  4,3 |                     kedveseik pedig tőlük, hogy miért fogták el Ninettát,
2503  4,3 |                 minden követ megmozgattak, hogy Ninettát megmentsék a máglyahaláltól,
2504  4,3 |                  hiszen bizonyosra vették, hogy arra ítélik mivel ugyancsak
2505  4,3 |           szilárdan állotta elhatározását, hogy kivégezteti.~Maddalena,
2506  4,3 |                   kisujját sem mozdította, hogy annak tetszését megnyerje,
2507  4,3 |              megnyerje, abban a hiszemben, hogy ha annak kedvét tölti, megmentheti
2508  4,3 |                hírhordóval megüzente neki, hogy minden kívánságát kész teljesíteni,
2509  4,3 |               ígéretet nyer tőle: először, hogy nővérét épségben és szabadon
2510  4,3 |                    visszakapja, másodszor, hogy ez az egész titokban marad.
2511  4,3 |                 beleegyezett, s megüzente, hogy hajlandó reá. Tehát a hölggyel
2512  4,3 |               Ughettót, azzal az ürüggyel, hogy ki akarja hallgatni őket
2513  4,3 |              titokban elment Maddalenához, hogy véle mulasson. S minekutána
2514  4,3 |                 tétette azzal az ürüggyel, hogy még azon éjszakán a tengerbe
2515  4,3 |                   távozott tőle, megkérte, hogy szerelmöknek ez az első
2516  4,3 |            ezenfelül pedig meghagyta neki, hogy a bűnös leányt küldje el
2517  4,3 |                  miután azt mondták nekik, hogy Ninettát az éjjel kivégezték,
2518  4,3 |             elhittek; s megtérvén házukba, hogy vigasztalják kedveseiket
2519  4,3 |                    Folco mégis észrevette, hogy ott van a házban; ezen fölöttébb
2520  4,3 |               mivel már régebben hallotta, hogy a herceg szerelmes Maddalenába),
2521  4,3 |                   őt, hogyan történhetett, hogy Ninetta itt van. Maddalena
2522  4,3 |            körmönfont hazudozásba kezdett, hogy elmagyarázza neki, de ez
2523  4,3 |               hitte, hanem kényszerítette, hogy mondja meg néki az igazat:
2524  4,3 |                 vallomásra kényszerítette, hogy Folcóval együtt ők a bűnösek
2525  4,3 |           rejtekben tartottak; és anélkül, hogy idejök lett volna valamit
2526  4,4 |                 Tunisz királyának hajóját, hogy elrabolja annak leányát; ~
2527  4,4 |          felpillantott és intett Elisának, hogy kezdje meg a következő novellát;
2528  4,4 |                    vannak, kik azt hiszik, hogy Ámor csupán a szemek tüzétől
2529  4,4 |               azokat, kik azt hajtogatják, hogy hallomás révén is szerelembe
2530  4,4 |                 szerelembe eshet az ember; hogy pedig ezek mely igen tévednek,
2531  4,4 |                 melyből is megláthatjátok, hogy nem csupán szerelem támadott
2532  4,4 |                    is nyilván megtudjátok, hogy ennek miatta mindkettő keserves
2533  4,4 |                 igen megnyerték tetszését, hogy magá­ban már el is tudta
2534  4,4 |                 nagyapjától az engedelmet, hogy Tuniszba mehessen, mivel
2535  4,4 |                barátjának, ki oda utazott, hogy adja tudtára a leánynak
2536  4,4 |                   szerelmét, kijelentette, hogy Gerbino és mindene kész
2537  4,4 |                 üzenetet, és felelte neki, hogy ő hasonlatos szerelemben
2538  4,4 |                 neki, s megtárgyalta vele, hogy ha a szerencse kedvezne
2539  4,4 |                    a szerelemtől, történt, hogy Tunisz királya férjhez adta
2540  4,4 |                elkeseredett, meggondolván, hogy nem csupán mérhetetlen távolság
2541  4,4 |              elment volna Gerbinóhoz, csak hogy ez meg ne történjék. Hasonlatosképpen
2542  4,4 |               magában, ha találna-e módot, hogy erőszakkal elrabolja a leányt,
2543  4,4 |           elrabolja a leányt, ha úgy esik, hogy tengeren utazik férjéhez.~
2544  4,4 |                 mikor elérkezett az ideje, hogy a leányt útnak kellett indítania,
2545  4,4 |                 szándékozik cselekedni, és hogy ez csak akkor van szándokában,
2546  4,4 |                 biztos ígéretet nyer tőle, hogy sem Gerbino, sem annak nevében
2547  4,4 |               szerelméről, nem is sejtvén, hogy éppen emiatt kérik ígéretét,
2548  4,4 |            feldíszítette és felékesítette, hogy azon küldje leányát Granadába,
2549  4,4 |               Palermóba, s meghagyta neki, hogy a szép Gerbinót üdvözölje
2550  4,4 |                nevében, s mondja meg neki, hogy kevés napok múltán útnak
2551  4,4 |               üzenetet vette, és megtudta, hogy nagyapja, Guiglielmo király
2552  4,4 |                   ment, mert úgy gondolta, hogy ott kell elhaladnia a leány
2553  4,4 |                    és a szerelem vitt reá, hogy titeket emez fáradalommal
2554  4,4 |                 hangosan ordítani kezdtek, hogy így legyen, és a kürtök
2555  4,4 |                  hajóhoz, parancsot adott, hogy ha nem akarnak harcot, szolgáltassák
2556  4,4 |               szaracénok megbizonyosodván, hogy kik a támadók és mit kívánnak,
2557  4,4 |                    kívánnak, azt felelték, hogy a támadás a királyuknak
2558  4,4 |                  és kereken kijelentették, hogy csak harc árán adják meg
2559  4,4 |                  felmutatták, azt felelte, hogy most nincsenek itten sólymok
2560  4,4 |              egymásnak. Végezetül Gerbino, hogy így semmire sem megy, leeresztett
2561  4,4 |                    látták, és megismerték, hogy nincs más választásuk, mint
2562  4,4 |              engedelmet adott harcosainak, hogy jutalom fejében vegyenek
2563  4,4 |        megháborodott, s nem látván módját, hogy megtagadja az igazságtevést (
2564  4,4 |              unokáját elveszíteni, mintsem hogy szószegő királynak tartsák.~
2565  4,5 |              leszen és úgy jutott eszembe, hogy kevéssel előbb Messinát
2566  4,5 |               kedves legény volt, történt, hogy Lisabetta, ki gyakorta rávetette
2567  4,5 |                  nem is telt bele sok idő, hogy megbizonyosodtak egymás
2568  4,5 |                   oly ügyesen titkolódzni, hogy egy éjszaka, midőn Lisabetta
2569  4,5 |            akképpen határozott a dologban, hogy hallgatnak felőle, s úgy
2570  4,5 |                annak előtt. Történt pedig, hogy olyan ürüggyel, hogy szórakozás
2571  4,5 |                pedig, hogy olyan ürüggyel, hogy szórakozás okából mind a
2572  4,5 |                   és eltemették olyképpen, hogy senki nyomára nem jutott;
2573  4,5 |               mindenfelé azt híresztelték, hogy üzleti ügyekben elküldték
2574  4,5 |                   küldözgették őt máshová. Hogy pedig Lorenzo nem tért vissza,
2575  4,5 |               miatt; és történt egy napon, hogy midőn már nagyon türelmetlenül
2576  4,5 |                  dolgod vagyon Lorenzóval, hogy folytonosan felőle kérdezősködöl?
2577  4,5 |             szólongatta kedvesét, s kérte, hogy jöjjön, és sokszor sűrű
2578  4,5 |              Történt pedig egyik éjszakán, hogy minekutána a leány sokat
2579  4,5 |                     annak okáért tudd meg, hogy nem térhetek vissza többé
2580  4,5 |                eltemették, s azt mondotta, hogy többé ne hívja és ne várja,
2581  4,5 |                    hanem feltette magában, hogy elmegy a mondott helyre,
2582  4,5 |              minekutána enge­delmet nyert, hogy kicsinység sétálhat a városon
2583  4,5 |                  elbúslakodott, de érezte, hogy a sírás hiábavaló; és ha
2584  4,5 |                volna az egész holttetemet, hogy méltóképpen eltemethesse.
2585  4,5 |                   eltemethesse. De látván, hogy ez lehetetlen, valamely
2586  4,5 |           keservesen zokogott, olyannyira, hogy szinte megfürösztötte könnyeiben,
2587  4,5 |               öntözte; és szokásába vette, hogy mindig ott üldögélt eme
2588  4,5 |               bátyjának, kik csodálkoztak, hogy szépsége oly igen romlásnak
2589  4,5 |                    mondván:~- Észrevettük, hogy húgotok minden áldott nap
2590  4,5 |            elcsenték tőle a virágcserepet. Hogy pedig a leány azt nem lelte,
2591  4,5 |             rimánkodva könyörgött sokszor, hogy néki visszaadják, de mivel
2592  4,5 |                   nem oszlott fel annyira, hogy göndör hajáról meg ne ismerték
2593  4,5 |              elcsodálkoztak, s megijedtek, hogy netalán a dolog kitudódik;
2594  4,6 |              ellenszegül; ~atyja megtudja, hogy hol van, s minekutána ártatlansága
2595  4,6 |                   pedig a Király hallotta, hogy a novella véget ért, parancsolta
2596  4,6 |                    parancsolta Pamfilónak, hogy folytassa a sort. Szólott
2597  4,6 |                álom adja nekem az ötletet, hogy elmondjak egy novellát,
2598  4,6 |          szenvedése minden földi embernek, hogy különb-különb dolgokat lát
2599  4,6 |                 mikor felébred, úgy látja, hogy némelyek valószínűek, némelyek
2600  4,6 |                 vagy vigadoznak, aszerint, hogy azok félelmet vagy remény­
2601  4,6 |                     csak mikor már látják, hogy az álmokban hirdetett veszedelem
2602  4,6 |                    sem nem mindig hamisak. Hogy nem mind igazak, afelől
2603  4,6 |              gyakorta megbizonyosodhatott; hogy pedig nem mind hamisak,
2604  4,6 |           bizonyítani. Miért is úgy vélem, hogy annak, ki tisztességesen
2605  4,6 |                    ügyesen intézte dolgát, hogy nem csupán értésére adta
2606  4,6 |            mindkettejök gyönyörűségére. És hogy eme gyönyörűséges szerelmöket
2607  4,6 |                 szeretkezéseiket, történt, hogy a leány egyik éjjelen álmot
2608  4,6 |                 álmot látott; azt álmodta, hogy a kertjében van Gabriottóval,
2609  4,6 |                 így ölelkeztek, úgy látta, hogy annak testéből valamely
2610  4,6 |                bírta megismerni, és látta, hogy ez az árnyék megragadja
2611  4,6 |                  fájdalom nyilallott belé, hogy felébredt; és ámbár mikor
2612  4,6 |                 mikor felébredt, megörült, hogy nem úgy van, amint álmodta,
2613  4,6 |                 erejével abban fáradozott, hogy eltérítse szándokától, s
2614  4,6 |                    nap meg akarta tiltani, hogy ma eljöjjön. Az asszonyka
2615  4,6 |                    magát, és azt mondotta, hogy nagy ostobaság hitelt adni
2616  4,6 |                     és naponta megtetszik, hogy mind valamennyi csupa hívság;
2617  4,6 |                  magam láttam. Úgy láttam, hogy valamely szép és kellemetes
2618  4,6 |               senki nem látott; és láttam, hogy fehérebb a hónál, s hamar
2619  4,6 |                 oly igen hozzám édesedett, hogy tapodtat sem tágított mellőlem.
2620  4,6 |                mellőlem. Aztán úgy láttam, hogy igen megszerettem, arany
2621  4,6 |                  nyakörvet adtam reá, csak hogy el ne menjen tőlem, és aranyláncon
2622  4,6 |                  Annak utána pedig láttam, hogy miközben egyszer ez az őzike
2623  4,6 |                  felém rohant. Úgy láttam, hogy minden ellenállás haszontalan;
2624  4,6 |             haszontalan; aztán úgy láttam, hogy pofáját belevágta bal mellembe,
2625  4,6 |             mellembe, s úgy bele­harapott, hogy szívemig rágta, melyet aztán
2626  4,6 |                 szörnyű fájdalmat éreztem, hogy álmom megszakadt, és felébredvén,
2627  4,6 |                   esett-é valami bajom; de hogy semmi sebet nem leltem,
2628  4,6 |                  leltem, nevettem magamon, hogy ilyesmit keresgéltem. De
2629  4,6 |                  Mikor az asszonyka látta, hogy az ifjú lehanyatlott, ölébe
2630  4,6 |            szólogatta; de mikor ráeszmélt, hogy menthetetlenül halott, mivel
2631  4,6 |              megölném magamat, azt akarom, hogy illendő módot találjunk,
2632  4,6 |                 Leányom, ne beszélj arról, hogy megölni kívánod magadat,
2633  4,6 |             márpedig én bizonyosra veszem, hogy az ő lelke nem oda jutott,
2634  4,6 |                     mivel senki sem tudja, hogy ide járt; ha pedig ezt nem
2635  4,6 |                    Isten mentsen eltűrnöm, hogy e drága ifjút, férjemet,
2636  4,6 |           mendegéltek, véletlenül történt, hogy a városbíró poroszlói, kik
2637  4,6 |              Ismerlek benneteket, s tudom, hogy semmit sem használna, ha
2638  4,6 |                  is elvinni, ha nem akarja hogy panaszt tegyek ellene.~Annak
2639  4,6 |                  feleltek; de azt mondták, hogy a szíve mellett valami ér
2640  4,6 |                 mutatkozni, és azt mondta, hogy szabadon bocsátja, ha hajlandó
2641  4,6 |                  oly igen meggyarapította, hogy férfiasan védekezett, s
2642  4,6 |          fájdalomtól megtörten könyörgött, hogy adják vissza neki leányát.
2643  4,6 |            elkövetni akart, mint megvárni, hogy az asszony megvádolja, magasztalni
2644  4,6 |           állhatatosságát, s azt mondotta, hogy csak azért alkalmazott erőszakot,
2645  4,6 |               azért alkalmazott erőszakot, hogy próbára tegye őt; miért
2646  4,6 |                     mivel biztosra veszem, hogy hallottad és tudod; annak
2647  4,6 |                    bűnömért, vagyis azért, hogy tudtod nélkül feleségül
2648  4,6 |                 ezt nem azért kérem tőled, hogy az életemet megmentsem,
2649  4,6 |                 életemet megmentsem, hanem hogy mint leányod, ne pedig mint
2650  4,6 |                jobban illett volna hozzád; hogy azt választottad, akit szerettél,
2651  4,6 |                    belenyugodtam volna, de hogy bizalmatlanságodban eltitkoltad
2652  4,6 |                   nekem, s még jobban fáj, hogy el is veszítetted, minekelőtte
2653  4,6 |               adtam volna meg, tudniillik, hogy vőmül tisztelem őt.~És odafordulván
2654  4,6 |               rokonaihoz, meghagyta nekik, hogy Gabriottónak nagy és díszes
2655  4,7 |                    ekképpen értésére adta, hogy kedvére volna, ha folytatná
2656  4,7 |             Pamfilo elmondott, arra indít, hogy én is elmondjak egyet, mely
2657  4,7 |                    egyben hasonlít amarra, hogy valamint Andreuola, akképpen
2658  4,7 |                    Simona volt; és ámbátor hogy tulajdon kezeivel kellett
2659  4,7 |                  nem volt oly gyáva lelkű, hogy ne merte volna Ámort szívébe
2660  4,7 |                pedig buzgón szorgoskodott, hogy a leány ügyesen fonja meg
2661  4,7 |            másiknak pedig örömet szerzett, hogy nógatják, történt, hogy
2662  4,7 |                    hogy nógatják, történt, hogy az ifjú szokatlanul nekibátorodott,
2663  4,7 |        mindkettőnek oly igen kedvére volt, hogy egyik sem várta meg, míg
2664  4,7 |                   lángra gyúltak, történt, hogy Pasquino azt mondta Simonának:
2665  4,7 |                    hová őt vezetni akarja, hogy ott kényelmesebben és gyanútlanabbul
2666  4,7 |            lehessenek. Simona azt felelte, hogy beleegyezik; apjának pedig
2667  4,7 |                  után azt vetette ürügyül, hogy el akar menni San Gallóba
2668  4,7 |             kertnek egyik felébe vonultak, hogy élvezetüket töltsék, Strambát
2669  4,7 |                  fogait és ínyét, mondván, hogy a zsálya pompásan megtisztítja
2670  4,7 |                   után nem sok időbe telt, hogy szeme elhomályosult, szava
2671  4,7 |               odafutottak, s mikor látták, hogy Pasquino nem csupán meghalt,
2672  4,7 |                   oly nagy lármát csapott, hogy sokan meghallották, kik
2673  4,7 |              odaszaladtak a kiáltozásra, s hogy az ifjút holtan és felfúvódva
2674  4,7 |           jajveszékel, és vádolja Simonát, hogy orvul megmérgezte az ifjút,
2675  4,7 |                    meg volt győződve róla, hogy Stramba igazat mond. Annak
2676  4,7 |              késedelem nélkül hozzáfogott, hogy a leányt kihallgassa az
2677  4,7 |                  sehogy sem fért a fejébe, hogy a leány ebben a dologban
2678  4,7 |                esetnek minden részletét, s hogy egészen megértesse vele
2679  4,7 |           gonoszsága miatt, és követelték, hogy máglyahalálra ítéltessék,
2680  4,7 |               életöket! S még boldogabbak, hogy a másvilágon összekerültetek!
2681  4,7 |                    a sors nem engedte meg, hogy ártatlansága elbukjék holmi
2682  4,7 |           tisztesebb utat nyitott számára, hogy szerelmeséhez hasonlatos
2683  4,7 |                    szólott:~- Nyilvánvaló, hogy eme zsálya mérges, holott
2684  4,7 |                   béka volt, s úgy vélték, hogy ennek mérges lehelete mérgezte
2685  4,8 |                 mikor visszatér, megtudja, hogy Salvestra férjhez ment. ~
2686  4,8 |                    hiszik, nemes hölgyeim, hogy okosabbak másoknál, holott
2687  4,8 |                  mivel olyan a minéműsége, hogy önmagában emésztődik, mintsem
2688  4,8 |                  azt, végezetül odajutott, hogy a szerelemmel együtt a lelket
2689  4,8 |             szabómesternek leánya volt. És hogy korban egyre növekedett,
2690  4,8 |                  és forró szerelemmé vált, hogy Girolamo csak akkor érezte
2691  4,8 |                 ellene; s mivel azt hitte, hogy fiának roppant vagyonával
2692  4,8 |                 magát érette, ha megtudja, hogy máshoz megy feleségül; hogy
2693  4,8 |                hogy máshoz megy feleségül; hogy tehát ezt elkerüljük, javallanám:
2694  4,8 |                    szavait, és megígérték, hogy tőlök telhetőleg ekképpen
2695  4,8 |                   nagyocska vagy; illendő, hogy magad is törődjél ügyeiddel;
2696  4,8 |            részével; nem is szólván arról, hogy derekabb, finomabb és előkelőbb
2697  4,8 |                    és röviden azt felelte, hogy ezt semmiképpen meg nem
2698  4,8 |                   és nem is annyira azért, hogy a fiú nem akar Párizsba
2699  4,8 |             mézesmázos beszéddel kérlelte, hogy tegye meg a kedvéért, mit
2700  4,8 |                 mígnem a fiú beleegyezett, hogy elmegy oda egy esztendőre,
2701  4,8 |                  mint valaha, és megtudta, hogy Salvestrája férjhez ment
2702  4,8 |                  elbúslakodott. De látván, hogy úgysem változtathat rajta,
2703  4,8 |              őgyelegni, abban a hiszemben, hogy az asszony nem feledkezett
2704  4,8 |                 minden követ megmozgatott, hogy újból az asszonynak szívéhez
2705  4,8 |             szívéhez férkőzzék; de látván, hogy mindez semmit nem használ,
2706  4,8 |                 használ, feltette magában, hogy még az élete árán is beszélni
2707  4,8 |            feküdtek; s mikor úgy hallotta, hogy a férj elaludt, odament,
2708  4,8 |                bizonnyal megadnám az árát, hogy soha többé nyugalomban és
2709  4,8 |                 halált, s végezetül kérte, hogy ily nagy szerelmének jutalmául
2710  4,8 |              engedje meg melléje feküdnie, hogy kicsinyég fölmelegedjék,
2711  4,8 |                   megdermedett. Megígérte, hogy egy szót sem szól, egy ujjal
2712  4,8 |               rajta a szíve, s megengedte, hogy melléje feküdjék, ama feltételekkel,
2713  4,8 |                reményét, föltette magában, hogy egy pillanatig sem él tovább,
2714  4,8 |               tartózkodásán, s mivel félt, hogy a férje felébred, szólongatni
2715  4,8 |                   feleletet, azt gondolta, hogy az ifjút elnyomta az álom.
2716  4,8 |               Miért is kinyúj­totta kezét, hogy felébressze, rázogatni kezdte,
2717  4,8 |                amint hozzáért, észrevette, hogy az hideg, mint a jég; ezen
2718  4,8 |             erősebben megfogta, és látván, hogy csak nem mozdul, többször
2719  4,8 |              megrázta, s akkor megismerte, hogy halott; ezen módfelett megszomorodott,
2720  4,8 |                 legyen. Végül elhatározta, hogy próbát tesz férjével is,
2721  4,8 |                   derék ember azt felelte, hogy vélekedése szerint a halottat
2722  4,8 |               ottan letette, s ott hagyta. Hogy pedig megvirradt, s az ifjút
2723  4,8 |                 egyértelemmel kimondották, hogy csak fájdalmában halhatott
2724  4,8 |                    férfiak közé elegyedem, hogy meghallgassam, ha szólanak-e
2725  4,8 |                    holtnak arcát meglátta, hogy a fejkendőbe burkolódzván
2726  4,8 |                  kezdték, és biztatgatták, hogy keljen fel; de mivel csak
2727  4,8 |                 csak nem kelt fel, látták, hogy megmerevedett, és akkor
2728  4,8 |                   s egyszerre megismerték, hogy ez Salvestra és hogy halott.
2729  4,8 |          megismerték, hogy ez Salvestra és hogy halott. Miért is az asszonyo­
2730  4,9 |                   esett, mégis megtörtént, hogy Guiglielmo Guardastagno
2731  4,9 |                   mesterkedésekkel elérte, hogy a hölgy észrevette ezt,
2732  4,9 |                   férfi iránt, olyannyira, hogy nála jobban semmit nem kívánt
2733  4,9 |                    mást nem óhajtott, mint hogy a férfi megkívánja őt; nem
2734  4,9 |                  eléggé óvatosak, történt, hogy a férj neszét vette a dolognak,
2735  4,9 |                 megháborodott, olyannyira, hogy Guardastagno iránt való
2736  4,9 |                möket, és feltette magában, hogy mindenáron megöli a férfit.
2737  4,9 |                mindenáron megöli a férfit. Hogy pedig Rossiglione ilyen
2738  4,9 |             lelkiállapotban volt, történt, hogy Franciaországban nagy lovagi
2739  4,9 |         Guardastagnónak és megüzente neki, hogy ha kedve van, jöjjön el
2740  4,9 |                    örömmel feleletül adta, hogy másnap okvetlenül elmegy
2741  4,9 |               ennek hallatára észbe vette, hogy most itt az alkalom amannak
2742  4,9 |               tartott tőle; s mikor látta, hogy amaz helyre ért, hol meg
2743  4,9 |             parancsolta egyik csatlósának, hogy hozza utána, embereinek
2744  4,9 |           embereinek pedig megparancsolta, hogy emez dologról senki ne merészeljen
2745  4,9 |                asszony, mikor meghallotta, hogy Guardastagno azon este náluk
2746  4,9 |             sóvárgással várta már őt, most hogy nem látta, fölöttébb elcsodálkozott,
2747  4,9 |       elcsodálkozott, és mondá férjének:~- Hogy van az, uram, hogy Guardastagno
2748  4,9 |             férjének:~- Hogy van az, uram, hogy Guardastagno nem jött el?~
2749  4,9 |             Asszony, üzenetet vettem tőle, hogy csak holnapra lehet itten.~
2750  4,9 |              lelkét az elkövetett gaztett, hogy alig evett valamit. Annak
2751  4,9 |              megette. Mikor a lovag látta, hogy felesége mind az egészet
2752  4,9 |               szólott ekképpen:~- Asszony, hogy ízlett néked ez a fogás?~
2753  4,9 |                   s nem csodálkozom rajta, hogy holtában ízlik néked az,
2754  4,9 |             szerettél, és bizonyosra vedd, hogy annak szíve volt, mivelhogy
2755  4,9 |                  ki kebléből annak előtte, hogy hazatértem.~Ne is kérdezzétek,
2756  4,9 |                 pedig ő. De Isten mentsen, hogy még valaha más falat lemenjen
2757  4,10|            szolgálója megvallja a bírónak, hogy ő tette be a férfit ama
2758  4,10|                    fölöttébb kívántam már, hogy véget érjenek. Nos hála
2759  4,10|                érjenek. Nos hála Istennek, hogy véget értek (ha csak nem
2760  4,10|              tudjátok, szépséges hölgyeim, hogy nem nagy ideje még élt Salerno
2761  4,10|               kedvére lehet; viszont igaz, hogy a hölgy legtöbbnyire didergett,
2762  4,10|              mester nemigen törődött vele, hogy betakargassa. Vala­mint
2763  4,10|                 magyarázgatta feleségének, hogy ha ki valamely asszonnyal
2764  4,10|                tudom is én, hány nap kell, hogy kipihenje magát, s egyéb
2765  4,10|                   lévén, feltette magában, hogy nyakába veszi a várost,
2766  4,10|                    másokét fogja koptatni, hogy az otthonit kímélje; s minekutána
2767  4,10|                 erkölcsű ember, olyannyira hogy nem volt már sem rokona,
2768  4,10|              iránta való szerelmére kérte, hogy hagyjon fel amaz dolgokkal;
2769  4,10|                hagyjon fel amaz dolgokkal; hogy pedig módot adjon neki erre,
2770  4,10|                  élték világukat, történt, hogy az orvosnak gondjaira bíztak
2771  4,10|                    dotta hozzátartozóinak, hogy ha ki nem veszik ama szuvas
2772  4,10|                  abban a meg­győző­désben, hogy a beteg elaltatás nélkül
2773  4,10|                 senkinek nem szólt, mi az.~Hogy pedig a vecsernye ideje
2774  4,10|               Amalfi-beli kebelbarátaitól, hogy hagyja ottan minden dolgát,
2775  4,10|                miért is az asszony tudván, hogy férje nem tér haza éjszakára,
2776  4,10|            készített, s abban a hiszemben, hogy ivóvíz, szájához emelte,
2777  4,10|                     és nem sok időbe telt, hogy szörnyű álmosság fogta el
2778  4,10|                   bement abba a szobába, s hogy Ruggierit álomban lelte,
2779  4,10|                suttogó hangon szólítgatta, hogy keljen fel; de mind hiába:
2780  4,10|                  az asszony félni kezdett, hogy netalán meghalt; mégis még
2781  4,10|                  az asszony attól tartván, hogy veszteségét gyalázattal
2782  4,10|                nélkül módját kell ejtenie, hogy valamiképpen eltávolítsa
2783  4,10|             csipkedte az ifjút, de látván, hogy nincs benne élet, azt mondta,
2784  4,10|                    mit az asszony mondott, hogy tudniillik ez valósággal
2785  4,10|              halálozott; tehát tanácsolta, hogy vigyék ki a házból. Felelte
2786  4,10|              asszony:~- Hát hová vihetjük, hogy holnap gyanút ne foghassanak,
2787  4,10|               foghassanak, ha látják majd, hogy innen viszik ki?~Felelte
2788  4,10|                   nem tudnám, miért hinné, hogy éppen innét vitték oda,
2789  4,10|            máshonnan; sőt azt fogja hinni, hogy mivel garázda legény volt,
2790  4,10|                világért sem veszi lelkére, hogy ilyesmit cselekedjék, és
2791  4,10|               visszatért, s megjelentette, hogy ott vagyon. Tehát a szolgáló,
2792  4,10|                amaz ládát, összebeszéltek, hogy ha éjjelre is ott marad,
2793  4,10|              aludtak, s arra sem ügyeltek, hogy rendesen a fenekére állítsák;
2794  4,10|               tapogatódzott, s észrevette, hogy ládában van; akkor pedig
2795  4,10|                     Arra bizony emlékszem, hogy ma este elmentem kedvesem
2796  4,10|                 orvos, vagy más baj esett, hogy az asszony, miközben aludtam,
2797  4,10|                 pedig oly ügyesen végezte, hogy egyik csípőjével nekifeszülvén
2798  4,10|                  megrémült, de észrevette, hogy zuhanás közben kinyílt,
2799  4,10|               előre tapogatódzni a házban, hogy megpróbálja, talál-e lépcsőt
2800  4,10|             felkeltek. Ruggierit pedig (ki hogy itten látta magát, szinte
2801  4,10|               vonták, s akkor megvallotta, hogy rablásnak okáért hatolt
2802  4,10|              nélkül oly­képpen határozott, hogy felkötteti. Másnap szerte
2803  4,10|                    Salernóban híre futott, hogy Ruggieri rablásnak okából
2804  4,10|              szinte már maguk is elhitték, hogy mit az elmúlt éjszakán cselekedtek,
2805  4,10|                 oly nagy fájdalmat érzett, hogy szinte belebolondult. Nem
2806  4,10|             megtért Amalfiból, és szólott, hogy hozzák el amaz italt, mivel
2807  4,10|                lelte, nagy lármát csapott, hogy már az ő házában semmit
2808  4,10|              valamely nagy dolog történne, hogy ily nagy hűhót csapsz azért,
2809  4,10|                    Asszony, te azt hiszed, hogy tiszta víz volt; de nem
2810  4,10|               hallatára nyomban kitalálta, hogy Ruggieri megitta ezt az
2811  4,10|                  másikat.~A mester látván, hogy egyebet nem tehet, még egyszer
2812  4,10|                mindenek bizonyosra veszik, hogy holnap a vérbíró felkötteti.
2813  4,10|                    a mester pedig felelte, hogy ő bizony nem adta el a ládát,
2814  4,10|             megértem, s magad is láthatod, hogy Ruggierit onnan, hol meglelték,
2815  4,10|              ekképpen vitték ama házba; de hogy miképpen támadott fel, azt
2816  4,10|                 férjétől hallott, s kérte, hogy segítse őt Ruggieri megmentésében,
2817  4,10|               félig szerelemből úgy esett, hogy kedvesévé lettem; mivel
2818  4,10|                 lettem; mivel pedig tudta, hogy tegnap este nem vagy itthon,
2819  4,10|                mígnem bevezettem szobámba, hogy vélem háljon; hogy pedig
2820  4,10|               szobámba, hogy vélem háljon; hogy pedig megszomjazott, hamarjában
2821  4,10|                vagy borért, s nem akartam, hogy meglássa őt feleséged, ki
2822  4,10|             teremben volt; eszembe jutott, hogy láttam szobádban egy üveg
2823  4,10|                    Szívemből szánom-bánom, hogy elkövettem e bűnt; s nem
2824  4,10|                   következett, tudniillik, hogy Ruggieri hamarosan halállal
2825  4,10|                   nékem, s adj engedelmet, hogy elmehessek Ruggierit megsegíteni
2826  4,10|                 magadra, midőn azt hitted, hogy ma éjjel valamely ifjú lesz
2827  4,10|                  házamba vezetni őt, mivel­hogy akkor megfizetek neked mind
2828  4,10|             amazért.~A szolgáló úgy vélte, hogy az első vágás pompásan sikerült,
2829  4,10|             porkolábot, mígnem megengedte, hogy Ruggierivel beszéljen. Akkor
2830  4,10|                   a szolgáló kioktatta őt, hogy miképpen feleljen a bírónak,
2831  4,10|          keresztény leányzójába, ez pedig, hogy szívesebb meghallgatást
2832  4,10|                éppenséggel nem húzódozott; hogy pedig felkelt a köpülésből,
2833  4,10|                  házába. A vérbíró látván, hogy könnyűszerrel megállapíthatja,
2834  4,10|       mindenekelőtt kihallgatta az orvost, hogy csakugyan úgy volt-e az
2835  4,10|                   álomitallal, s megtudta, hogy valóban úgy volt; annak
2836  4,10|              huzavona után megállapította, hogy az uzsorások a múlt éjszakán
2837  4,10|                  való este; ki is felelte, hogy nem tudja hol tanyázott,
2838  4,10|                     de arra jól emlékszik, hogy éjszakára elment tanyázni
2839  4,10|              kegyetlenül megszomjazott; de hogy aztán mi történt vele, nem
2840  4,10|                    tudja, csak annyit tud, hogy mikor az uzsorások házában
2841  4,10|        gyönyörűséggel folytatván.~Kívánom, hogy nékem is ez jusson részemül,
2842  4,10|            különösképpen mikor azt mondta, hogy a vérbíró beakasztotta a
2843  4,10|             vérbíró beakasztotta a horgot, hogy egészen megkönnyebbültek
2844  4,10|                   De midőn a Király látta, hogy a nap immár halványodni
2845  4,10|                    mit elkövetett, vagyis, hogy oly komor tárgyat szabott
2846  4,10|                   én szívesen elfogadom; s hogy jobban észbe vedd, mit cselekedtél,
2847  4,10|               rendelem: ki-ki készülődjék, hogy holnap oly szerelmesekről
2848  4,10|           cselekedték, nékem is szándokom, hogy uralkodásom alatt dalt énekeljetek;
2849  4,10|                   pedig bizonyosra veszem, hogy dalaid is éppen olyanok,
2850  4,10|                  mint novelláid, rendelem, hogy oly dalt énekelj, mely néked
2851  4,10|                    Filostrato azt felelte, hogy szívesen; és késedelem nélkül
2852  4,10|                     mint kinek annyi bája,~Hogy érte minden kín gyönyörű
2853  4,10|                    én vártam őt esengve,~S hogy tévedésem későn ismerém
2854  4,10|                  keserűséggel.~Ráébredvén, hogy álnokul kijátszott,~S hogy
2855  4,10|                 hogy álnokul kijátszott,~S hogy az ki volt egyedüli reményem,~
2856  4,10|                   nem találtak:~Megtudtam, hogy örömet másnak érlel,~S számkivetve
2857  4,10|                     mely sírván enyész el.~Hogy mily vigasztalan e kín s
2858  4,10|                 szörnyen s iszonyúan éget,~Hogy a halált várom bizodalommal.~
2859  4,10|                    Várom, Uram, szünetlen,~Hogy végre már kietlen~Sorsom
2860  5   |               hágott. De midőn úgy érezte, hogy a napsugarak immár forrón
2861  5   |               mosolyogva parancsolta neki, hogy kezdje meg a szerencsésen
2862  5,1 |                    sors. Ez pedig az volt, hogy egyéb gyermekei között volt
2863  5,1 |                   éljen jobbágyaik között, hogy fájdalmának ím ez oka ne
2864  5,1 |                   Történt pedig egy napon, hogy délidő után, midőn vállára
2865  5,1 |               testét oly lenge ruha fedte, hogy vakító fehérségéből szinte
2866  5,1 |                    feltámadott a gondolat, hogy ez a leggyönyörűbb teremtés,
2867  5,1 |                elnehezülten zárva volt, és hogy csak láthassa, már-már felébresztette
2868  5,1 |                esze, mellyel megítélhette, hogy isteni személyek nagyobb
2869  5,1 |           gyönyörűség oly igen lenyűgözte, hogy nem tudott elmozdulni onnét.
2870  5,1 |           elmozdulni onnét. Történt tehát, hogy a leány, kinek neve Efigenia
2871  5,1 |                  szavaira, de mikor látta, hogy szemét kinyitotta, mereven
2872  5,1 |                   rábámult, és úgy érezte, hogy abból oly édesség árad,
2873  5,1 |             láttára kezdett attól tartani, hogy ez a merev bámészkodás még
2874  5,1 |               annak paraszti otrombaságát, hogy abból magára szégyen háramolhat,
2875  5,1 |               házába ment, s kijelentette, hogy semmi áron nem megy vissza
2876  5,1 |               tudni, mi ok késztette arra, hogy eddigi életmódját megváltoztassa.
2877  5,1 |             mindenekelőtt megkérte atyját, hogy járassa őt olyan ruhákban
2878  5,1 |                  vált. Egy szó, mint száz (hogy ne soroljam fel apróra minden
2879  5,1 |                   sem telt el ama nap óta, hogy szerelembe esett, és máris
2880  5,1 |               Cimone felől? Bizonyára azt, hogy ama kiváló jelességeket,
2881  5,1 |                    Aristippo meggondolván, hogy Ámor változtatta birkából
2882  5,1 |                     hanem még biztatta is, hogy szerelméért mindenben maga
2883  5,1 |                    Cimone, ki nem engedte, hogy Galesónak nevezzék, visszaemlékezvén,
2884  5,1 |                nevezzék, visszaemlékezvén, hogy Efigenia is e néven hívta
2885  5,1 |              Cipseóhoz, Efigenia atyjához, hogy adja hozzá a leányt feleségül,
2886  5,1 |                 mindannyiszor azt felelte, hogy ő már odaígérte a leányt
2887  5,1 |                 hetlek, bizonyosra veszem, hogy boldogabb leszek akármely
2888  5,1 |                vagy pedig legyetek készen, hogy erőt veszünk rajtatok, és
2889  5,1 |                    gyűlölet indított arra, hogy Ciprusból felkerekedjem,
2890  5,1 |                   Ámor arra kényszerített, hogy ellenségetek gyanánt fegyverrel
2891  5,1 |                     Ez pedig, mikor látta, hogy a leány sír, szólott ekképpen:~-
2892  5,1 |                  határtalanul boldog volt, hogy e drága zsákmányt megszerezte,
2893  5,1 |                 kevés időt annak szentelt, hogy a siránkozó leányt megvigasztalja,
2894  5,1 |              együtt olyképpen hatá­rozott, hogy egyelőre nem szabad visszatérniök
2895  5,1 |                   orrát (mivel úgy hitték, hogy ottan valamennyien, kiváltképpen
2896  5,1 |                négy óra sem telt el azóta, hogy Cimone a rodosziakat útjokra
2897  5,1 |                    volt senkinek maradása, hogy valamely szolgálatot végezzen.
2898  5,1 |                   teljesítették óhajtását, hogy annál keservesebb kínnal
2899  5,1 |               annak vakmerőségét, mondván, hogy eme szörnyű vihar bizonyára
2900  5,1 |                   istenek nem engedik meg, hogy Cimone, ki őt akaratjok
2901  5,1 |           teljesülését, hanem azt akarják, hogy előbb lássa meg a leány
2902  5,1 |                    pedig nem ismerték meg, hogy ez Rodosz szigete, minden
2903  5,1 |           igyekezetökkel abban fáradoztak, hogy ha csak lehet, partra vergődjenek,
2904  5,1 |                 Nem is vették észre előbb, hogy Rodosz szigetére vetődtek,
2905  5,1 |                égboltozaton. Akkor látták, hogy talán nyíllövésnyire vannak
2906  5,1 |           fölöttébb megháborodott, s félt, hogy az történik vele, ami csakugyan
2907  5,1 |                történt; parancsolta tehát, hogy minden erejöket megfeszítvén,
2908  5,1 |      Megfeszítették tehát minden erejöket, hogy onnan kijussanak, de hiába;
2909  5,1 |                     s megjelentette nekik, hogy Cimonét Efigeniával együtt
2910  5,1 |            szállott, s abban mesterkedett, hogy valamely közeli erdőbe meneküljön,
2911  5,1 |            alighogy megnyerte, és anélkül, hogy egyebet kapott volna tőle
2912  5,1 |              sínylődtek, és reménytelenül, hogy valaha még boldog nap virrad
2913  5,1 |                    ideje abban fáradozott, hogy feleségül nyerje ama városnak
2914  5,1 |               mikor Pasimunda meggondolta, hogy menyegzőjét nagy pompával
2915  5,1 |                  vélte, ha nyélbe üthetné, hogy Ormisda ugyanaz napon tartsa
2916  5,1 |                  napon tartsa menyegzőjét, hogy ne terhelje még egyszer
2917  5,1 |                egyetértésben elhatározták, hogy Ormisda ugyanaz napon veszi
2918  5,1 |               megszomorodott, mivel látta, hogy reménysége elveszett, holott
2919  5,1 |                   holott abban bizakodott, hogy ha Ormisda nem veszi el
2920  5,1 |               miképpen akadályozhatná meg, hogy ez megtörténjék; de semmi
2921  5,1 |                módját nem látta, mint azt, hogy elrabolja a leányt. Ezt
2922  5,1 |                becsületét, és elhatározta, hogy akármi történik is, elrabolja
2923  5,1 |                   tartott, s úgy gondolta, hogy Cimonénál jobb és hűségesebb
2924  5,1 |                    értésedre adni kívánom, hogy megfogyatkozott erőidet
2925  5,1 |             menyegzőjét a te Efigeniáddal, hogy e réven élvezze a zsákmányt,
2926  5,1 |              elvett tőled. Magamról tudom, hogy ez bizonyosan mennyire fáj
2927  5,1 |                    szeretek. És úgy látom, hogy a sors semminémű utat-módot
2928  5,1 |          utat-módot nem hagyott számunkra, hogy eme roppant méltatlanságot
2929  5,1 |              kézben utat vágunk magunknak, hogy megszöktessük kedveseinket,
2930  5,1 |                gondja, nem akarom mondani, hogy szabadságod, mely kedvesed
2931  5,1 |            csendben várakozott börtönében. Hogy pedig a menyegző napja elérkezett,
2932  5,1 |            óvatosan leküldötte a kikötőbe, hogy senki meg ne akadályozhassa
2933  5,1 |                  egyiket a kapuban hagyta, hogy senki őket be ne zárhassa
2934  5,1 |                 karjaiba, és parancsolták, hogy nyomban vigyék őket a készen
2935  5,1 |                rokonaik, és kieszközölték, hogy rövid számkivetés után Cimone
2936  5,2 |              Gomitót, s mikor hírét veszi, hogy az ifjú meghalt,  kétségbeesésében
2937  5,2 |                    Mikor a Királynő látta, hogy Pamfilo bevégezte novelláját,
2938  5,2 |               pedig parancsolta Emiliának, hogy folytassa a sort maga is
2939  5,2 |                    tehát, kedves hölgyeim, hogy Szicília szomszédságában
2940  5,2 |                atyjától; az pedig felelte, hogy nem adhatja hozzá, mivel
2941  5,2 |                   hallatára felháborodott, hogy szegénysége okából kosarat
2942  5,2 |                    rokonaival megesküdött, hogy soha többé vissza nem tér
2943  5,2 |         szerencséjében; nem érte be azzal, hogy maga és cimborái hamar idő
2944  5,2 |            gazdagságra áhítoztak, történt, hogy bizonyos szaracén hajók,
2945  5,2 |                   emberek útján híre jött, hogy mindazok, kik a hajón voltak,
2946  5,2 |            eltávozásán, mikor meghallotta, hogy a többiekkel az is életét
2947  5,2 |                    utána feltette magában, hogy elemészti magát; de mivel
2948  5,2 |                    életének, elhatá­rozta, hogy más kényszerűséggel idézi
2949  5,2 |          halászbárkát lelt, és észrevette, hogy azon még ott az árboc és
2950  5,2 |                  magát; mert úgy gondolta, hogy a szél bizonyosan vagy felfordítja
2951  5,2 |                egyáltalán nem vette észre, hogy nem a tengeren van, hanem
2952  5,2 |         vitorlákkal; és abban a hiszemben, hogy elaludtak abban a halászok,
2953  5,2 |                    ruházatáról megismerte, hogy keresztény, olaszra fordította
2954  5,2 |          megkérdezte, hogyan történhetett, hogy ezen a csónakon ily magányosan
2955  5,2 |                 beszéd hallatára megijedt, hogy talán valamely ellenkező
2956  5,2 |                   ismerte meg a vidéket, s hogy szárazföldön látta magát,
2957  5,2 |                   hallatára elbúslakodott, hogy Isten nem küldötte érte
2958  5,2 |                 ebből az asszony megtudta, hogy a leány még aznap nem evett,
2959  5,2 |         megkérdezte a jóasszonyt: kicsoda, hogy olaszul beszélt; erre az
2960  5,2 |               beszélt; erre az elmondotta, hogy Trapaniból való, neve pedig
2961  5,2 |                véve is jó jelnek tartotta, hogy e nevet hallotta, és reménykedni
2962  5,2 |              esdekelve kérte a jóasszonyt, hogy az Isten szerelméért könyörüljön
2963  5,2 |                  segítségével elkerülheti, hogy gyalázat essék rajta. Carapresa
2964  5,2 |            ajánllak, és bizonyosra veszem, hogy szívesen fogad, és leánya
2965  5,2 |               hajlandóságát és szeretetét, hogy csoda; és azoknak oktatásából
2966  5,2 |               gyanánt elsiratták, történt, hogy Granadában valamely előkelő
2967  5,2 |                  Marjabdela nevezetű volt, hogy elűzze trónjáról. Mikor
2968  5,2 |                   nyelvét, és meghallotta, hogy Tunisz királya minden erejét
2969  5,2 |                 olyan tanácsot adnék neki, hogy megnyerné a háborút.~A porkoláb
2970  5,2 |                   is a király parancsolta, hogy Martucciót hozzák elébe;
2971  5,2 |                csatáidat, akkor úgy vélem, hogy inkább az íjászokkal vívod
2972  5,2 |                  ha módját lehetne ejteni, hogy ellenséged íjászainak nem
2973  5,2 |                   volnának, én azt hiszem, hogy megnyernéd a csatát.~Mondá
2974  5,2 |                   a király:~- Az már igaz, hogy ha ezt ki lehetne módolni,
2975  5,2 |                 nagy titokban műveltessed, hogy ellenséged ne szerezzen
2976  5,2 |                   is a magukét, jól tudod, hogy ellen­ségeid a csata folyamán
2977  5,2 |               eljutott Costanza fülébe is, hogy Martuccio Gomito, kit már
2978  5,2 |                  lakott, és mondotta néki, hogy Tuniszba kívánna menni,
2979  5,2 |                    Tuniszba kívánna menni, hogy szemét megelégítse abban,
2980  5,2 |                    leánynak megjelentette, hogy életben vagyon, a nemes
2981  5,2 |             tudomására adni Martucció­nak, hogy vele együtt ide érkezett
2982  5,2 |                  Nagy ideje már hallottam, hogy elvesztél, otthon pedig
2983  5,2 |                 kalandjait, és hozzátette, hogy engedelmé­vel szándoka volna
2984  5,2 |               minekutána tőle is hallotta, hogy minden akképpen történt,
2985  5,2 |         Martucciónak, és megengedte nekik, hogy egymással úgy cselekedjenek,
2986  5,3 |               pedig a Királynő észrevette, hogy vége van, Elisához fordult,
2987  5,3 |                    fordult, s parancsolta, hogy folytassa a sort. Ki is
2988  5,3 |                    ügyesen intézte dolgát, hogy a leány is éppen úgy kezdte
2989  5,3 |              szerelme, s mivel úgy érezte, hogy nem bírja tovább elviselni
2990  5,3 |           megüzenték Gigliuozzo Saullónak, hogy semmiképpen ne hallgassa
2991  5,3 |                 rokonuknak.~Pietro látván, hogy bezárult előtte amaz egyetlen
2992  5,3 |                  így azonban fejébe vette, hogy ha a leány is javallja,
2993  5,3 |            valamely hírvivőjétől megtudta, hogy a leány csakugyan javallja,
2994  5,3 |                javallja, megegyezett vele, hogy megszöknek Rómából. Minekutána
2995  5,3 |                   ekképpen ügetvén féltek, hogy üldözőbe veszik őket, s
2996  5,3 |                   váltottak.~Nos, történt, hogy mivel Pietro nemigen ismerte
2997  5,3 |                 erővel belevágta a lovába, hogy az a fájdalmas szúrásra
2998  5,3 |                   látta őket, és kémlelte, hogy merről jönnek, azok rajtaütöttek,
2999  5,3 |                    tehetünk hát vele, mint hogy elvesszük ruháit és paripáját,
3000  5,3 |                    parancsolták Pietrónak, hogy levetkőz­zék. Az pedig vetkőzés