Nap,  Novella

3001  5,3 |                    akkor hirtelen történt, hogy jó huszonöt főnyi zsoldoscsapat
3002  5,3 |            védekezéshez láttak; de látván, hogy jóval kevesebben vannak,
3003  5,3 |                 bukkant, mikor most látta, hogy biztonságban van, és kisiklott
3004  5,3 |          kimondhatatlan fájdalom fogta el, hogy kedvesét nem találja, és
3005  5,3 |                  már-már úgy rémlett neki, hogy a leányt medve vagy farkas
3006  5,3 |                 leányt, s mikor azt hitte, hogy előre megy, visszafelé ment;
3007  5,3 |                   koplalás úgy elgyötörte, hogy egy tapodtat sem bírt tovább
3008  5,3 |               tovább menni. S mikor látta, hogy rászakadt az éjszaka, s
3009  5,3 |               fához kötött, s annak utána, hogy éjszaka idején a vadállatok
3010  5,3 |                   pedig nem mert elaludni, hogy le ne essék (de még ha kényelmesebb
3011  5,3 |                 mélyen bejutott az erdőbe, hogy már nem láthatta ama helyet,
3012  5,3 |               erdőben. Végül, mikor látta, hogy Pietro nem jön, és már beesteledett,
3013  5,3 |                     A leány sírva felelte, hogy az erdőben elszakadt társától,
3014  5,3 |                   sehol nincs olyan közel, hogy még napszállat előtt odaérhetnél.~
3015  5,3 |                  de figyelmeztetnünk kell, hogy ezen a környéken éjjel és
3016  5,3 |                 meg akarjuk neked mondani, hogy ha netalán ilyesmi megesik,
3017  5,3 |              szavai megrémítették, látván, hogy az idő későre jár, szólott
3018  5,3 |                   odament és elbújt abban, hogy ha ez a népség idejön, egyhamar
3019  5,3 |                     ki van itt. A jóember, hogy a leányt nem látta, ekképpen
3020  5,3 |               pedig beeresztettük a házba, hogy fel ne falják a farkasok.~-
3021  5,3 |               pajzsaikat, s akkor történt, hogy egyikök egyéb mulatság hiányában
3022  5,3 |                   és csak az Isten őrizte, hogy meg nem ölte a leányt rejtekében,
3023  5,3 |               melléig szaladt, olyannyira, hogy annak hegye felszakította
3024  5,3 |                  felsikoltott, mivel félt, hogy megsebesült; de eszébe jutott,
3025  5,3 |           felkeltünk?~A jóasszony felelte, hogy nem tudja, és keresésére
3026  5,3 |                 Mikor a leány megneszelte, hogy a zsiványok odábbálltak,
3027  5,3 |                   nagyon megörült, látván, hogy nem jutott azoknak kezére,
3028  5,3 |                  monda a leánynak:~- Most, hogy mindjárt megvirrad, ha akarod,
3029  5,3 |                    és Isten nevében kérte, hogy vezessék el a kastélyba;
3030  5,3 |               fogták el, bizonyosra vette, hogy megölték. Monda tehát a
3031  5,3 |                    mígnem módját ejthetem, hogy biztonságban Rómába küldjelek.~
3032  5,3 |                    első álom idején látta, hogy legalább húsz farkas csődül
3033  5,3 |                  is Pietro, ki úgy érezte, hogy e paripa pajtása és segítőtársa
3034  5,3 |           megrémült, és szentül úgy hitte, hogy soha többé ebből az erdőből
3035  5,3 |               elmesélte nékik balsorsát és hogy hogyan került ide egyedül,
3036  5,3 |                    pásztorok azt felelték, hogy talán három mérföldnyire
3037  5,3 |                    megörült, s kérte őket, hogy valamelyikök kísérje el
3038  5,3 |                 mindjárt intézkedni akart, hogy megin­duljanak az erdőbe
3039  5,3 |                  benne. Emésztette a vágy, hogy ölelésére siessen, de letett
3040  5,3 |              szándékozott. De mikor látta, hogy keményen állja emez szándokát,
3041  5,3 |                  elhatározott szándékotok, hogy összeházasodtok, én is javallom;
3042  5,4 |                    Királynő Filostratónak, hogy mondja el a maga novelláját;
3043  5,4 |                   engem szemrehányásokkal, hogy komor tárgyat szabtam elbeszéléseinknek,
3044  5,4 |                  megríkattalak benneteket, hogy most kötelességemnek tartom
3045  5,4 |               amivel kissé megnevettetlek, hogy némiképpen felüdítselek
3046  5,4 |                     és abban reménykedett, hogy valamely előkelő család
3047  5,4 |              rejtekben tartotta szerelmét. Hogy pedig a leány ezt mégis
3048  5,4 |               Caterina, kérlek, ne engedd, hogy elsorvadjak a szerelem miatt.~
3049  5,4 |                 bár inkább te ne engednéd, hogy én elsorvadjak.~Ez a válasz
3050  5,4 |                 Rajtam soha nem fog múlni, hogy kedvedre tegyek, csak rajtad
3051  5,4 |                  amit megtehetnék anélkül, hogy szégyent vonnék a fejemre,
3052  5,4 |                 nyílik; ha pedig én tudom, hogy ott töltöd az éjszakát,
3053  5,4 |                    sikerül kimesterkednem, hogy ottan aludjam.~Ricciardo
3054  5,4 |                     Ricciardo azt felelte, hogy bizony van bátorsága. És
3055  5,4 |              panaszkodni kezdett anyjának, hogy a múlt éjszakán semmit nem
3056  5,4 |               anyja:~- Ugyan, leányom, már hogy lett volna forróság? Sőt
3057  5,4 |                     meg kellene gondolnod, hogy a leányok mennyivel hevülékenyebbek,
3058  5,4 |                 asszony:~- Hát mit akarsz, hogy cselekedjem?~Felelte Caterina:~-
3059  5,4 |                  meg mit csodálkozol azon, hogy örömét leli a fülemüle csattogásában,
3060  5,4 |                     Lizio, amint hallotta, hogy a leány lefeküdt, bezárta
3061  5,4 |               Ricciardo, mikor észrevette, hogy körös-körül minden elcsöndesedett,
3062  5,4 |                     s mivel eszébe jutott, hogy leánya az erkélyen alszik,
3063  5,4 |                   Az asszony eszébe vette, hogy Ricciardo csúful megcsalta,
3064  5,4 |                  miért is kiáltozni akart, hogy lepocskondiázza: de Lizio
3065  5,4 |               leányt; akkor majd megtudja, hogy nem idegen kalitkába dugta
3066  5,4 |           megnyugodott ebben, mivel látta, hogy férje nem háborodott fel
3067  5,4 |                   eseten, és meggondolván, hogy leányának jó éjszakája volt
3068  5,4 |             Ricciardo felébredt, s látván, hogy már fényes nappal vagyon,
3069  5,4 |                 Isten szerelmére. Belátom, hogy hitszegő és gonosz ember
3070  5,4 |                    amit akarsz; de kérlek, hogy ha lehet, kegyelmezz életemnek,
3071  5,4 |                  ily nagy bűnre csábított, hogy megmentsd magadat a haláltól,
3072  5,4 |            törvényes hitvesedül Caterinát, hogy miként ma éjjel a tiéd volt,
3073  5,4 |                    pedig kérte Ricciardót, hogy tegye meg, mit Lizio úr
3074  5,4 |                   meg, mit Lizio úr kíván, hogy biztonságban és még sokáig
3075  5,4 |                    szerelem és a sóvárgás, hogy megnyerje szerelme tárgyát,
3076  5,4 |                 arra indította Ricciardót, hogy önként és késedelem nélkül
3077  5,4 |              szükségtek vagyon, mint arra, hogy felkeljetek.~Eltávoztak
3078  5,5 |                  miatta, de akkor kiderül, hogy a leány Giannole húga, ~
3079  5,5 |                   hölgyek annyit kacagtak, hogy kacagásuk még akkor sem
3080  5,5 |                Királynő:~- Annyi bizonyos, hogy ha tegnap megszomorítottál
3081  5,5 |                    igen megcsiklan­doztál, hogy senkinek sincs oka panaszkodni
3082  5,5 |             intézvén szavait, parancsolta, hogy mondja el novelláját. Ki
3083  5,5 |             novellámban.~ ~Elmondom tehát, hogy élt egykoron Fano városában
3084  5,5 |             meghalt.~Történt ezen időkben, hogy Faenza városa, mely nagy
3085  5,5 |          kinek-kinek szívesen megengedték, hogy visszatérjen, ha ki visszatérni
3086  5,5 |                  gyönyörű leánnyá serdült, hogy nem volt hozzája fogható
3087  5,5 |                 ifjú szerette, oly forrón, hogy féltékenységökben kezdték
3088  5,5 |              megengedték volna; de látván, hogy tisztes úton-módon nem érhetik
3089  5,5 |                előtte szerelmét, és kérte, hogy legyen segítségére vágyának
3090  5,5 |              tehetek egyebet éretted, mint hogy ha egyszer Giacomino valahova
3091  5,5 |               vélsz.~Giannole azt felelte, hogy ennél több nem kell neki,
3092  5,5 |                    és annyira jutott vele, hogy az több ízben is vitt tőle
3093  5,5 |                   megígérte neki a cseléd, hogy bejuttatja a leányhoz, mihelyt
3094  5,5 |                   hazulról. Történt tehát, hogy nem nagy időre e megbeszélések
3095  5,5 |           Giannolénak, s megegyezett véle, hogy midőn bizonyos jelet ad,
3096  5,5 |                     megüzente Minghinónak, hogy Giacomino nem vacsorázik
3097  5,5 |                   otthon, s értésére adta, hogy maradjon a ház közelében,
3098  5,5 |                 cimborájokkal odaérkeztek, hogy birtokukba vegyék a leányt.
3099  5,5 |           szomszédos volt a leány házával, hogy ott várja meg a jeladást;
3100  5,5 |             Crivello azonban, mikor látta, hogy itt az óra, melyet megbeszélt
3101  5,5 |                    lelte, hol is megfogta, hogy elvigyék. A leány rúgkapált,
3102  5,5 |                    cimboráival; és látván, hogy a leányt már cipelik kifelé
3103  5,5 |                   hogyan történt, s látta, hogy a leány az egészben ártatlan,
3104  5,5 |         megnyugodott, és feltette magában, hogy minél előbb férjhez adja
3105  5,5 |                     ami történt, s látván, hogy az elfogott ifjakra nagy
3106  5,5 |               magamat oly jó barátotoknak, hogy sem ebben, sem más dologban
3107  5,5 |            kívántok.~A nemes urak hallván, hogy a leány faenzai, elcsodálkoztak
3108  5,5 |              jóságos válaszáért, s kérték, hogy ne terheltessék elmondani
3109  5,5 |                    leány, és honnan tudja, hogy faenzai. Felelte erre Giacomino:~-
3110  5,5 |                    ágyán elmondotta nekem, hogy midőn Frigyes császár elfoglalta
3111  5,5 |               hagyta, és lelkemre kötötte, hogy annak idején adjam férjhez,
3112  5,5 |                  pedig szívesen megtenném, hogy afféle eset, mint a tegnap
3113  5,5 |                   fosztotta ki Guidotto; s hogy az illetőt ottan látta a
3114  5,5 |                 már erre, mivel emlékszem, hogy ama zűrzavarban elvesztettem
3115  5,5 |                  Guiglielmino:~- Bizonyos, hogy ez az, mivel egy ízben jelen
3116  5,5 |                 mikor Guidotto elmondotta, hogy hol fosztogatott, és ráismertem,
3117  5,5 |               fosztogatott, és ráismertem, hogy ez a te házad volt; hát
3118  5,5 |               akkor bizonyosan megismered, hogy a te leányod.~Miért is Bernabuccio
3119  5,5 |          gondolkodott, s visszaemlékezett, hogy leányának kereszt alakú
3120  5,5 |                   azon nyomban észrevette, hogy szakasztott mása az anyjának,
3121  5,5 |              Giacominót, engedné meg neki, hogy kissé felemelje a haját
3122  5,5 |               miből is valóban megismerte, hogy tulajdon leánya, és elérzékenyülve
3123  5,5 |                 mind mostanáig azt hittük, hogy benne égett a házban, mely
3124  5,5 |                    ezt hallotta, és látta, hogy koros férfiú, hitelt adott
3125  5,5 |                 volt, és ebből megismerte, hogy Giannole, kit ő börtönben
3126  5,5 |                  édes bátyja, elhatározta, hogy kegyelmet ad neki az elkövetett
3127  5,6 |                   akkor oszlophoz kötözik, hogy a leánnyal együtt megégessék; ~
3128  5,6 |                    a Királynő Pampineának, hogy mondja el a maga novelláját.
3129  5,6 |                    át Procidából Ischiába, hogy lássa a leányt, hanem hahogy
3130  5,6 |                szerették egymást, történt, hogy a leány valamely nyári napon
3131  5,6 |                  mely gyönyörű a leány, és hogy egyedül van, az pedig még
3132  5,6 |                  észre őket, elhatározták, hogy elrabolják és magukkal viszik;
3133  5,6 |                egymással, s attól tartván, hogy rossz vége lesz a dolognak,
3134  5,6 |                  bajuk, megegyeztek abban, hogy ajándékul adják Frigyes
3135  5,6 |                betegeskedett, parancsolta, hogy mindaddig, mígnem erőre
3136  5,6 |                   leginkább bántotta őket, hogy nem tudták kideríteni, kik
3137  5,6 |                leányt, Scaleában megtudta, hogy szicíliai hajósok Palermóba
3138  5,6 |                    nyomozás után megtudta, hogy a leányt a királynak ajándékozták,
3139  5,6 |                   reménységét elvesztette, hogy életében még láthatja, vagy
3140  5,6 |                életében még láthatja, vagy hogy éppen visszakaphatja. Mindazonáltal
3141  5,6 |      visszaküldötte hát a hajót, s látván, hogy senki nem ismeri, maga ott
3142  5,6 |                  Mikor pedig Gianni látta, hogy a hely elhagyatott, oly
3143  5,6 |          felmászott.~A leány meggondolván, hogy úgyis elveszíti tisztességét,
3144  5,6 |                volt az ifjúhoz, úgy vélte, hogy senkinek nem adhatná azt
3145  5,6 |                neki, és abban a reményben, hogy ráveheti az ifjút: szöktesse
3146  5,6 |                   innét, feltette magában, hogy minden vágyában kedvére
3147  5,6 |               ezért nyitva hagyta ablakát, hogy az ifjú nyomban bejöhessen
3148  5,6 |                 Gianni pedig felelte erre, hogy neki is ez legforróbb kívánsága,
3149  5,6 |           mindenképpen úgy intézi dolgait, hogy ha legközelebb eljön, megszöktesse.
3150  5,6 |                    volt, feltette magában, hogy elmegy hozzá kissé mulatni
3151  5,6 |                   ágyra pillantott, látta, hogy abban a leány és Gianni
3152  5,6 |                 igen nagy haragra gerjedt, hogy szót sem szólt, hanem kevés
3153  5,6 |                 indulatját, s elhatározta, hogy az egész nép szeme láttára
3154  5,6 |                 oly nagy volt vakmerősége, hogy behatolt házába, és ekkora
3155  5,6 |                  pedig felelte a kérdésre, hogy emlékezete szerint soha
3156  5,6 |                  szobából, és parancsolta, hogy a két szerelmest azon meztelenül
3157  5,6 |       előkészítették a rőzsét meg a tüzet, hogy megégessék őket a királytól
3158  5,6 |            látására; a férfiak mind azért, hogy megbámulják a leányt, s
3159  5,6 |                 kik azért sereglettek oda, hogy az ifjút megbámulják, egy
3160  5,6 |                pellengérre voltak állítva, hogy megnézze őket; és odaérkezvén,
3161  5,6 |                   utána az ifjúhoz lépett, hogy megnézze, és közelebb lépvén
3162  5,6 |                   ekképpen:~- Uram, bizony hogy az voltam, kinek te mondasz,
3163  5,6 |              Felelte erre Gianni:~- Látom, hogy immár hamarosan meg kell
3164  5,6 |               kívánom tehát ama kegyelmet, hogy valamint mostan háttal vagyunk
3165  5,6 |                bennünket arccal egymásnak, hogy halálomban is az ő arcát
3166  5,6 |                  majd én gondoskodom róla, hogy annyit láthassad, amíg csak
3167  5,6 |                    az ítélet végrehajtása, hogy a királynak újabb parancsa
3168  5,6 |                    járult. És ámbár látta, hogy az igen dúl-fúl mérgében,
3169  5,6 |                 kik felől parancsot adtál, hogy a piarcon megégettessenek?~
3170  5,6 |          érdemelnek, nem is szólván arról, hogy kegyelem és könyörületesség
3171  5,6 |               égettetni?~A király felelte, hogy nem tudja. Mondotta akkor
3172  5,6 |               Ruggieri:~- Én pedig akarom, hogy megismerd őket, hadd lássad,
3173  5,6 |                 Procida úrnak, kinek műve, hogy te királya és ura vagy e
3174  5,6 |          Bolgarónak, kinek hatalmán múlik, hogy ma sem szűnt meg uralmad
3175  5,6 |                     nem pedig ama szándok, hogy Felségedet megbántsák. Hát
3176  5,6 |               hallatára meggyőződött róla, hogy Ruggieri igazat mond, és
3177  5,6 |                  tüstént hírvivőt küldött, hogy a két fiatal teremtést oldják
3178  5,6 |          körülményeiket, feltette magában, hogy tisztességgel és ajándékokkal
3179  5,6 |        méltatlanságot; és parancsot adott, hogy ékes ruhákba öltöztessék
3180  5,6 |           öltöztessék őket, s mivel tudta, hogy mindkettőnek egy a kívánsága,
3181  5,7 |              szerelmes, s mikor hallották, hogy megmenekültek, dicsérték
3182  5,7 |             felvidultak; a Királynő pedig, hogy a novella végét hallotta,
3183  5,7 |              Laurettára rótta a feladatot, hogy a következő novellát mondja,
3184  5,7 |            erkölcsöket kezdett tanúsítani, hogy Amerigo úrnak nagy öröme
3185  5,7 |     felszabadította; és abban a hiszemben, hogy török, megkereszteltette
3186  5,7 |                 beleszeretett, olyannyira, hogy csak akkor érezte jól magát,
3187  5,7 |                    láthatta; de igen félt, hogy valaki netalán észreveszi
3188  5,7 |                    mégiscsak észrevette, s hogy bátorságot öntsön belé,
3189  5,7 |                   gyakran történni látjuk, hogy az égboltot hirtelen sötét
3190  5,7 |                    borították be; miért is hogy a vihar ott ne kapja őket,
3191  5,7 |                  egyetemben fölkerekedett, hogy visszatérjenek Trapaniba,
3192  5,7 |                    hölgyet és a többieket, hogy nem is látták őket, történt,
3193  5,7 |                   is látták őket, történt, hogy szakadatlan mennydörgés
3194  5,7 |               szükség kényszerítette őket, hogy egymáshoz simuljanak. E
3195  5,7 |                   felbátorította szívöket, hogy megvallják egymásnak szerelmes
3196  5,7 |                 meg mondván:~- Adná Isten, hogy soha el ne állana ím ez
3197  5,7 |                   után odáig merészkedtek, hogy megfogták és szorongatták
3198  5,7 |          szüntelenül zuhogott a jégeső. De hogy ne részletezzem apróra az
3199  5,7 |                   a dolognak vége az lett, hogy a leány teherbe esett, ez
3200  5,7 |                   mesterkedést megpróbált, hogy a természet rendje ellenére
3201  5,7 |                  maga életét, elhatározta, hogy megszökik, s ezt megmondta
3202  5,7 |                  Hogyan kívánhatod, úrnőm, hogy itt maradjak? Terhességed
3203  5,7 |               kiderül; de bizonyosra vedd, hogy a tiedet soha meg nem tudják,
3204  5,7 |                 egyre gömbölyödött, látta, hogy tovább nem tudja titkolni,
3205  5,7 |                    esett a dolog. A leány, hogy Pietrót bajba ne keverje,
3206  5,7 |                    A hölgy elhitte neki, s hogy eltitkolja leánya szégyenét,
3207  5,7 |              sikoltozott, s akkor történt, hogy Amerigo úr a solymászatból
3208  5,7 |            történik itten. A hölgy látván, hogy férje meglepte, nagy bánatosan
3209  5,7 |                felelte rá: nem lehet igaz, hogy a leány ne tudná, kitől
3210  5,7 |                 meg akarta tudni, mondván, hogy ennek fejében számíthat
3211  5,7 |                     különben eszébe vegye, hogy irgalmatlanul megöli. A
3212  5,7 |                    s alig tudta megállani, hogy meg ne ölje a leányt; s
3213  5,7 |                    a kapitány arra ítélte, hogy a városon keresztül végigvesszőzzék,
3214  5,7 |                   utána pedig felakasszák; hogy pedig egyazon órában pusztuljon
3215  5,7 |          éppenséggel nem csillapította az, hogy Pietrót halálra juttatta,
3216  5,7 |                   mondd meg néki nevemben, hogy tüstént válasszon, melyik
3217  5,7 |                    Rómába követek gyanánt, hogy nagy komoly tárgyalásokat
3218  5,7 |               itten pedig szállást vettek, hogy néhány napon által felüdüljenek,
3219  5,7 |                Mikor tehát ezek hallották, hogy erre megy a csapat, mely
3220  5,7 |                 viszi, az ablakhoz léptek, hogy megnézzék, Pietro derekától
3221  5,7 |                 embernek korát, úgy vélte, hogy ha fia élne, éppen annyi
3222  5,7 |               miatt sejtelem támadt benne, hogy ez az ő fia; s úgy gondolta,
3223  5,7 |                  kétségtelenül megismerte, hogy ez az ő elveszett fia; miért
3224  5,7 |                   között odasietett hozzá, hogy megölelje; és drága szövetből
3225  5,7 |               vesztőhelyre vitte az ifjút, hogy ne terheltessék itten várakoznia,
3226  5,7 |          várakoznia, mígnem parancsot kap, hogy visszavezesse. Az pedig
3227  5,7 |           visszavezesse. Az pedig felelte, hogy szívesen várakozik. Fineo
3228  5,7 |             Currado úr, mikor meghallotta, hogy az ifjú Fineo fia, elálmélkodott;
3229  5,7 |                  játéka miatt, megismerte, hogy csakugyan igaz, mit Fineo
3230  5,7 |                   nyomban parancsot adott, hogy az ifjút hazabocsássák,
3231  5,7 |                    abban a hiszemben volt, hogy leánya s unokája már halott,
3232  5,7 |              cselekedett, mert most látta, hogy ha leánya élne, még mindent
3233  5,7 |            kengyelfutót küldött leányához, hogy ha még parancsát nem hajtották
3234  5,7 |                    s kényszeríteni akarta, hogy válassza már valamelyiket.
3235  5,7 |                 kért tőle, s kijelentette, hogy ha Teodoro feleségül kívánja
3236  5,7 |             ekképpen felelt:~- Azt akarom, hogy fiam feleségül vegye leányodat,
3237  5,7 |                    s egyúttal örvendezett, hogy atyját fellelte, és hát
3238  5,7 |               Teodorón, mikor meghallotta, hogy Violante, ha ő úgy akarja,
3239  5,7 |                  igen eláradt a boldogság, hogy úgy érezte, mintha a Pokolból
3240  5,7 |              Elküldöttek tehát a leányhoz, hogy megtudakolják szándokát;
3241  5,7 |          némiképpen felvidult, és felelte, hogy ha eme dologban szíve vágyára
3242  5,7 |               boldogságot elképzelni, mint hogy Teodorónak felesége legyen;
3243  5,8 |        marcangolják; és akkor félelmében, ~hogy vele is ilyesmi történhetik,
3244  5,8 |              megbünteti szívtelenségünket; hogy ezt megbizonyítsam nektek,
3245  5,8 |                    végbe, mindezek nemcsak hogy nem voltak javára, sőt mintha
3246  5,8 |                    büszke és rátarti volt, hogy sem az ifjú, sem valamely
3247  5,8 |                 oly nehéz volt elviselnie, hogy bánatnak esett miatta és
3248  5,8 |              többször is feltette magában, hogy egészen lemond a leányról,
3249  5,8 |             magában, mivel megmutatkozott, hogy minél inkább csökkent reménysége,
3250  5,8 |             barátai és rokonai úgy vélték, hogy önmagát és vagyonát egyenlőképpen
3251  5,8 |                kérték és tanácsolták neki, hogy távozzék Ravennából, s bizonyos
3252  5,8 |                   űzött emez tanácsból, de hogy csak ösztökélték, nem tudott
3253  5,8 |                   azoknak, kik elkísérték, hogy ő itten marad, magok pedig
3254  5,8 |                szerint. Nos tehát történt, hogy körülbelül május elején
3255  5,8 |             cselédségének: hagyják magára, hogy kedvére elgondolkodhasson
3256  5,8 |                 hirtelen úgy rémlett neki, hogy hangos sikoltozás és keserves
3257  5,8 |             merengé­séből, s feltekintett, hogy meg­nézze, mi az, s akkor
3258  5,8 |                   akkor meglepetten látta, hogy a fenyvesbe jutott; ennek
3259  5,8 |                  előre kémlelőd­vén látta, hogy a cserjék és tüskebokrok
3260  5,8 |             szavakkal fenyegette a leányt, hogy megöli. Ím ez ámulattal
3261  5,8 |                feltámadt benne a kívánság, hogy ha teheti, megszabadítsa
3262  5,8 |                engem; de annyit mondhatok, hogy fegyveres lovag létedre
3263  5,8 |                    volna. Hát annyi szent, hogy én megvédelmezem, amennyire
3264  5,8 |                  oly igen lelkemre vettem, hogy egy napon ím ez pallossal,
3265  5,8 |                     És nem sok időbe telt, hogy e leány, ki halálomon módfelett
3266  5,8 |              büntetést mérték ottan reánk, hogy ő előlem meneküljön, én
3267  5,8 |                    És nem telik sok időbe, hogy a leány Istennek igazságossága
3268  5,8 |                hajszolom; és úgy történik, hogy minden pénteken, ebben az
3269  5,8 |             mindjárt meglátod. De ne hidd, hogy egyéb napokon nyugszunk,
3270  5,8 |                     De nem sok időbe telt, hogy a leány, mintha mi sem történt
3271  5,8 |              múltán oly messzire jutottak, hogy Nastagio elvesztette őket
3272  5,8 |           kisvártatva felötlött elméjében, hogy ezt bizonyára javára fordíthatná,
3273  5,8 |                  Nagy ideig ösztökéltetek, hogy tegyek le ím ez, irányomban
3274  5,8 |                   is, tetszésetek szerint, hogy pénteken idejöjjenek hozzám
3275  5,8 |              kívánom ezt.~Azok úgy vélték, hogy ezt ugyan könnyűszerrel
3276  5,8 |                 kemény dolog volt rábírni, hogy oda elmenjen, mégiscsak
3277  5,8 |                  olyképpen intézte dolgát, hogy szíve hölgyét éppen szembeültette
3278  5,8 |                   kérdez­gették, mi ez; de hogy senki nem tudta megmondani,
3279  5,8 |                    nem csupán azt érte el, hogy visszahúzódtak, hanem valamennyien
3280  5,8 |                    hallott, és megismerte, hogy mindenki másnál leginkább
3281  5,8 |                  már-már úgy rémlett neki, hogy ő rohan ott a dühöngő lovag
3282  5,8 |                 szörnyű rettegés fogta el, hogy gyűlölete szerelemmé enyhült,
3283  5,8 |                    ő nevében megkérte azt, hogy ne terheltessék eljönni
3284  5,8 |                Nastagio azt üzente vissza, hogy ennek igen örül, de ha a
3285  5,8 |               tölteni, mégpedig olyképpen, hogy elveszi feleségül. A leány,
3286  5,8 |               rajta múlott és senki máson, hogy máris nem volt Nastagio
3287  5,8 |               felesége, azt üzente vissza, hogy beleegyezik. Miért is most
3288  5,8 |                     s megjelentette nékik, hogy hajlandó feleségül menni
3289  5,8 |               hölgyek oly igen megijedtek, hogy azontúl sokkalta engedékenyebbek
3290  5,9 |                   midőn a Királynő látván, hogy Dioneón kívül, annak kiváltsága
3291  5,9 |                  éspedig nem csupán azért, hogy megismerjétek, mely hatalma
3292  5,9 |                  szíveken, hanem azért is, hogy megtanuljátok magatok jószántából
3293  5,9 |               jutalmaitokat, nem engedvén, hogy mindig csak a vak szerencse
3294  5,9 |                       Tudnotok kell tehát, hogy Coppo di Borghese Domenichi,
3295  5,9 |                 fölöttébb kitűnő és méltó, hogy örökre fennmaradjon híre;
3296  5,9 |                    abban lelte mulatságát, hogy szomszédainak és másoknak
3297  5,9 |               során azt is mesélni szokta, hogy élt valamikor Firenzében
3298  5,9 |                jelességekben oly nagyhírű, hogy nem volt hozzá fogható nemes
3299  5,9 |             firenzei hölgynek tartottak; s hogy annak szerelmét megnyerje,
3300  5,9 |                   oly igen elszegényedett, hogy semmi egyebe nem maradt
3301  5,9 |               valaha, mégis - mivel látta, hogy a városban nem élhet immár
3302  5,9 |             Federigo ilyen ínségre jutott, hogy monna Giovanna férje megbetegedett,
3303  5,9 |                    utána pedig elrendelte, hogy ha fia törvényes örökös
3304  5,9 |                    volt. Ekképpen történt, hogy ama fiú barátságba keve­
3305  5,9 |                merte elkérni tőle, látván, hogy Federigo oly igen szereti.
3306  5,9 |               dolgok, midőn pedig történt, hogy a fiúcska megbetegedett;
3307  5,9 |                kívánna-e valamit, s kérte, hogy csak mondja meg, mert ha
3308  5,9 |                    előteremti neki. A fiú, hogy sokszor hallotta eme kínálkozást,
3309  5,9 |                       Anyám, ha megteszed, hogy megkapjam Federigo sólymát,
3310  5,9 |                sólymát, bizonyosra veszem, hogy nyomban meggyógyulok.~A
3311  5,9 |               törte, mitévő legyen. Tudta, hogy Federigo nagy időn által
3312  5,9 |                   lehetnék oly kíméletlen, hogy elvegyem egy nemes úrtól
3313  5,9 |                    ámbár bizonyosra vette, hogy megkapja, ha kéri, nem tudta,
3314  5,9 |             szeretet, és feltette magában, hogy teljesíti kívánságát, s
3315  5,9 |                     mivel megígérem neked, hogy holnap első dolgom leszen
3316  5,9 |       foglalatoskodott. Mikor meghallotta, hogy monna Giovanna hívatja a
3317  5,9 |                 folytatta: - Azért jöttem, hogy kárpótoljalak ama veszteségekért,
3318  5,9 |             engemet; a kárpótlás pedig az, hogy eme barátnőmmel egyetemben
3319  5,9 |                    Madonna, nem emlékszem, hogy valaha is bármi kárt szenvedtem
3320  5,9 |             azonban jót oly bőven nyertem, hogy ha volt bennem valami jelesség,
3321  5,9 |               kövérnek érezvén, úgy vélte, hogy méltó eledel lesz ilyen
3322  5,9 |                    az egyik cselédlánynak, hogy megkopassza, megfűszerezze,
3323  5,9 |                     és megjelentette neki, hogy készen van az ebéd, már
3324  5,9 |                 vettél, bizonyosra veszem, hogy elámulsz vakmerőségemen,
3325  5,9 |                    erejét, szentül hiszem, hogy legalább részben megértenél
3326  5,9 |                  fiam oly igen ráóhajtott, hogy ha nem viszem el néki, attól
3327  5,9 |                súlyosra fordul nyavalyája, hogy elvesztem őt. Annak okáért
3328  5,9 |              tessél nékem ajándékozni azt, hogy elmondhassam: ím ez ajándok
3329  5,9 |            végighallgatta, és észbe vette, hogy nem teljesítheti kíván­ságát,
3330  5,9 |                   A hölgy előbb azt hitte, hogy fájdalmában sír, mert meg
3331  5,9 |               mióta Istennek úgy tetszett, hogy benned vetettem szerelmemet,
3332  5,9 |           békélhetek vele, ha meggondolom, hogy eljöttél szegény házamba,
3333  5,9 |                     és a sors úgy intézte, hogy még ezt sem adhatom meg
3334  5,9 |                 ezt sem adhatom meg néked; hogy pedig miért nem adhatom,
3335  5,9 |             megmondom. Midőn meghallottam, hogy te kegyelmesen velem óhajtasz
3336  5,9 |                  nemességedet, úgy véltem, hogy méltó és illendő téged erőmből
3337  5,9 |                 tányérodon. És úgy hittem, hogy ekképpen a legjobban használom
3338  5,9 |              madarat; de mivel most látom, hogy másképpen kívántad, úgy
3339  5,9 |               másképpen kívántad, úgy fáj, hogy nem tudok szolgálatodra
3340  5,9 |      végighallgatta, elsőben is megfeddte, hogy ily kiváló sólymot levágott,
3341  5,9 |                   kiváló sólymot levágott, hogy egy hölgynek feltálalja;
3342  5,9 |                   szétfoszlott reménysége, hogy a sólymot megkaphatja, aggódni
3343  5,9 |                  Az pedig, akár bánatában, hogy a sólymot nem kapta meg,
3344  5,9 |               bátyjai ismételten nógatták, hogy menjen újra férjhez, mivel
3345  5,9 |                 fiatal. Mikor tehát látta, hogy bármennyire ellenkezik is,
3346  5,9 |            maradnék, ám ha úgy kívánjátok, hogy férjhez menjek, bizony soha
3347  5,9 |                     Testvéreim, jól tudom, hogy úgy van, miként mondjátok,
3348  5,9 |                     Federigo pedig látván, hogy felesége lett a hölgy, kit
3349  5,10|                   rejti. Pietro elmeséli, ~hogy Ercolano, kinél vacsorán
3350  5,10|          valamennyien dicsérték az Istent, hogy méltóképpen meg­jutal­­mazta
3351  5,10|                révén ragadt ránk ama hiba, hogy szívesebben nevetünk a rosszaságokon,
3352  5,10|                  egyéb célja nincsen, mint hogy elűzze szomorúságtokat és
3353  5,10|                     ki talán inkább azért, hogy port hintsen az emberek
3354  5,10|                    fajtalan hajlandóságát, hogy az asszony, kit feleségül
3355  5,10|                   mint a menyecskén. Ki is hogy idők múltán urának fajtalanságát
3356  5,10|                  élt vele. De mikor látta, hogy ezzel csak magát emészti,
3357  5,10|                   bitang elhanyagol engem, hogy fajtalankodván fapapucsban
3358  5,10|                    de én majd teszek róla, hogy csónakomban másvalakit vigyek
3359  5,10|            hozományomat abban a hiszemben, hogy férfi, és arra kívánkozik,
3360  5,10|             kívánkozniok; ha tudtam volna, hogy nem férfi, bizony nem mentem
3361  5,10|                volna hozzá. Ő pedig tudta, hogy nő vagyok, hát minek vett
3362  5,10|                  kapok, hiába panaszkodom, hogy elvesztegettem ifjúságomat;
3363  5,10|                    azt, hiszen megmutatja, hogy abban kell keresnem gyönyörűségemet,
3364  5,10|                 egyszer, ekképpen évődött, hogy szándokát titokban végrehajtsa,
3365  5,10|                  mindenható Isten a tanúm, hogy nagyon okosan teszed; s
3366  5,10|                minden fiatal menyecskének, hogy ne vesztegesd el fiatalságodat,
3367  5,10|                kivé­nültünk, ha nem azért, hogy vigyázzunk a tűzhely parazsára?
3368  5,10|                   akkor én vagyok az; most hogy megvénültem, kimondhatatlan
3369  5,10| lelkiismeretfurdalást érzek, sajnos hiába, hogy elpocsékoltam időmet; és
3370  5,10|                  szeretném, ha azt hinnéd, hogy a fejem lágyára estem),
3371  5,10|                   visszagondolok, s látom, hogy mivé lettem - ide nézz! -,
3372  5,10|                    lettem - ide nézz! -, s hogy nem akad már senki, aki
3373  5,10|            születnek, csak erre, meg arra, hogy gyerekeket hozzanak a világra,
3374  5,10|                   ezt, észreveheted abból, hogy erre mindig készen állunk;
3375  5,10|             mindent kamatostul megfizetsz, hogy vénségedre semmit fel ne
3376  5,10|                férfiaknak, mivel láthatod, hogy ha megvénülünk, sem férjünknek,
3377  5,10|                 sőt kizavarnak a konyhára, hogy a macskával társalkodjunk,
3378  5,10|                csúfságot mondanak ránk. De hogy ne szaporítsam a szót, végezetül
3379  5,10|                mostantól fogva azt akarom, hogy részed legyen valamennyi
3380  5,10|              Miatyánkomban, amit elmondok, hogy Isten olybá vegye ezeket,
3381  5,10|              egyezett meg a vénasszonnyal, hogy ha találkozik bizonyos ifjúval,
3382  5,10|              múltán egy másikat; aszerint, hogy a menyecskének melyikre
3383  5,10|                kínálkozott. Történt pedig, hogy midőn valamely este a férje
3384  5,10|                 meghagyta a vénasszonynak, hogy küldjön föl hozzá bizonyos
3385  5,10|               elkiáltotta magát a kapuban, hogy nyissák ki. A menyecske
3386  5,10|                 ennek hallatára azt hitte, hogy menten szörnyethal; de mindenáron
3387  5,10|                    kaput nyitott férjének. Hogy pedig az belépett a házba,
3388  5,10|                    se kóstoltunk.~- Hát ez hogy történt? - kérdezte az asszony.~
3389  5,10|                  rendszerint csináltatnak, hogy oda alkalomadtán egyet-mást
3390  5,10|                    mivel úgy rémlett neki, hogy onnét hangzik a tüsszögés,
3391  5,10|                    mondta:~- Ez onnét van, hogy kénnel fehérítettem a fátylaimat,
3392  5,10|                   melybe a ként hintettem, hogy füstölögjön, odadugtam a
3393  5,10|                    úgy fojtogatta tüdejét, hogy kevés híján nemcsak a tüsszögés,
3394  5,10|             asszony ezt hallotta, s látta, hogy bűne kiderült, egyetlen
3395  5,10|                  Ercolano nem vette észre, hogy felesége megszökött, s többször
3396  5,10|              beszólt annak, ki tüsszögött, hogy bújjon már ki; de az, mivel
3397  5,10|                 kihúzta, és késért rohant, hogy megölje; de én bizony féltem,
3398  5,10|              megölje; de én bizony féltem, hogy még magam is bíróság elé
3399  5,10|               felugrottam, s nem engedtem, hogy megölje vagy bántalmazza,
3400  5,10|             vacsoránknak, melyet is én nem hogy meg nem ettem, hanem még
3401  5,10|              esetnek hallatára megismerte, hogy más asszonynak is volt annyi
3402  5,10|                védelmére, de meggondolván, hogy ha az idegennek bűnét becsmérli,
3403  5,10|               világra jött, meg ő maga is; hogy az ily becstelen gonosz
3404  5,10|                 noszogatni kezdte Pietrót, hogy menjen már aludni, mivelhogy
3405  5,10|                    erre a menyecske:~- Még hogy van-e vacsora! Hát szoktunk
3406  5,10|                    tehetsz.~Történt pedig, hogy este Pietrónak némely jobbágyai
3407  5,10|               mondani szeren­csét­lensége, hogy a szamár rálépett erre az
3408  5,10|                  bámult, s mindjárt tudta, hogy a sikoltás benn a házban
3409  5,10|                szobából, s mivel hallotta, hogy az illető még mindig nyög -
3410  5,10|            főképpen félelmében reszketett, hogy Pietro valami kárt teszen
3411  5,10|                    ki éppen annyira örült, hogy megcsípte a fiút, mint amennyire
3412  5,10|                 róla így beszélni, tudván, hogy magad is elkövetted azt,
3413  5,10|               egyéb nem vitt reá, mint az, hogy valamennyien egy húron pendültök,
3414  5,10|                   mind abban mesterkedtek, hogy magatok bűnét másik hibájával
3415  5,10|                   hibájával takargassátok; hogy a mennydörgős istennyila
3416  5,10|             fajzatjai!~A menyecske látván, hogy a szidalmakon kívül egyelőre
3417  5,10|                  baj nem érte, észrevette, hogy urának már egész teste szinte
3418  5,10|                   reszket a gerjedelemtől, hogy ily szép fiút megkaparintott;
3419  5,10|                 egy kicsit számolni veled, hogy tulajdonképpen mi is a panaszod;
3420  5,10|                 összemérnél engemet, mivel­hogy az szenteskedő, képmutató
3421  5,10|                   részem. Bár nem tagadom, hogy ruhával és cipővel bőven
3422  5,10|               gondoskodol rólam, de tudod, hogy egyebekben mily szűken vagyok,
3423  5,10|                 értsd meg józanul, Pietro, hogy éppolyan nő vagyok, mint
3424  5,10|                   szemre­hányás nem érhet, hogy máshol igyekszem betölteni
3425  5,10|                   vigyázok a becsületedre, hogy nem szűröm össze a levet
3426  5,10|             koszosokkal.~Pietro már látta, hogy ez a szóáradat így fog ömleni
3427  5,10|                vacsorára, mivel úgy látom, hogy akárcsak jómagam, ez a fiú
3428  5,10|             elrendezem a dolgot olyképpen, hogy nem lesz panaszra okod.~
3429  5,10|                    Mikor az asszony látta, hogy férje megbékélt, fölkelt,
3430  5,10|                  jókedvben megvacsorázott. Hogy aztán Pietro vacsora után
3431  5,10|          elfelejtettem. Csak annyit tudok, hogy mikor másnap reggel a fiú
3432  5,10|               mígnem módotok leszen benne, hogy amilyen volt az adjonisten,
3433  5,10|                   a Királynő pedig tudván, hogy uralkodása véget ért, felállott
3434  5,10|                     Sokszor hallottuk már, hogy tréfás mondásokkal, csattanós
3435  5,10|               értették már sokan a módját, hogy illendő csípéssel viszonozzák
3436  5,10|                hasznos is lehet, rendelem, hogy holnap Istennek segedelmével
3437  5,10|                    tisztes társaság látta, hogy a Királynő felkelt, ők is
3438  5,10|                   Dioneo parancsot kapott, hogy dalt énekeljen. Ki is nyomban
3439  5,10|                  Királynő, ki parancsolta, hogy hagyja abba ezt a dalt,
3440  5,10|                 Itt izzik már szememben;~S hogy a te hatalmad mily óriás-nagy,~
3441  5,10|                     Elég volt fölfedeznem,~Hogy lássam, mily remekben~Gyönyörködöm,
3442  5,10|               tudom, tudja-e, érzi az már,~Hogy lelkemet égőn eléje tárom,~
3443  5,10|               ilyen diadalmat~Vett rajtam, hogy már lelki békesség nem~Kell
3444  5,10|                    lángod:~Hadd tudja meg, hogy lángjaid tüzében~Életem
3445  5,10|             elhallgatott, s ezzel mutatta, hogy dala bevégződött, a Királynő
3446  5,10|             elmúlott, s a Királynő érezte, hogy a nappali forróságot elverte
3447  5,10|                    hűvössége, parancsolta, hogy másnapig ki-ki kedve szerint
3448  6   |                   értelemmel jónak látták, hogy haza­térjenek; megfordultak
3449  6   |                  zajnak; az pedig felelte, hogy Licisca és Tindaro csap
3450  6   |                    Királynő, mikor odaért, hogy csendet teremtsen. Parancsolta
3451  6   |               Parancsolta erre a Királynő, hogy nyomban hívja elébe Liciscát
3452  6   |               szamara, még olyan orcátlan, hogy előbb akar szólani, holott
3453  6   |                akarja magyarázgatni nekem, hogy milyen asszony Sicofante
3454  6   |                   el akarja hitetni velem, hogy Sicofante nászéjszakáján
3455  6   |              Feketevárba; én pedig mondom, hogy ez nem igaz, hanem bizony
3456  6   |                   a leányok olyan ostobák, hogy elvesztegetik idejöket,
3457  6   |               férjhez, s azt is jól tudom, hogy a férjes asszonyok közül
3458  6   |                akar tanítani engemet arra, hogy milyenek az asszonyok, mintha
3459  6   |                    oly jóízűen hahotáztak, hogy valamennyi foguk kivillogott.
3460  6   |                  annak okáért készülődjél, hogy döntő vélekedést mondj benne,
3461  6   |                 vélekedésemet; kijelentem, hogy Liciscának igaza van, és
3462  6   |                   nem parancsolt volna rá, hogy fogja be a száját, és ne
3463  6   |                  lármázzon, ha nem akarja, hogy megvesszőzzék, s ha nem
3464  6   |                    a Királynő Filoménának, hogy kezdje meg a novellák sorát.
3465  6   |                  mondja madonna Orettának, hogy egy novellával úgy elszórakoztatja,
3466  6   |           ügyetlenül beszél,~a hölgy kéri, hogy engedje leszállnia a lóról~
3467  6   |                nőkhöz illendő. Annyi igaz, hogy akármi is az oka, akár szellemünk
3468  6   |                    sem kívánok szólani. Ám hogy megmutassam nektek, milyen
3469  6   |                   melyet meg kell tennünk, hogy azt hiszed majd: lóháton
3470  6   |                gyakorta mondogatta:~- Azaz hogy nem, hanem izé...~Gyakorta
3471  6   |            novellát, nem is szólván arról, hogy előadása cseppet sem illett
3472  6   |                    bírta tovább, és látta, hogy a lovag egészen belebonyolódott,
3473  6,1 |                    a Királynő Pampineának, hogy folytassa a novellák sorát;
3474  6,1 |                  sorsot is, ha nem tudnám, hogy a természet végtelenül bölcs,
3475  6,1 |              ábrázolják. Úgy veszem észre, hogy ezek fölöttébb nagy óvatosságukban
3476  6,1 |                 rejti legdrágább kincseit, hogy annál ragyogóbb legyen fényes­
3477  6,1 |                történetet.~Elmondom tehát, hogy midőn Bonifác pápa, kinél
3478  6,1 |             dolgaiban fáradozott, történt, hogy Geri úr, már nem tudom,
3479  6,1 |                   mégis kegyes volt hozzá, hogy nagyon meggazdagodott, és
3480  6,1 |                    forróság, arra gondolt, hogy illendő udvariasság volna,
3481  6,1 |                   maga rangját, úgy vélte, hogy illetlen tolakodás volna
3482  6,1 |                  miképpen ejthetné módját, hogy Geri maga kínálkozzék vendégéül.
3483  6,1 |                  amaz órában, mikor tudta, hogy Geri uram a követekkel arra
3484  6,1 |                   hörpintgetni a bort úgy, hogy még a halott is megkívánta
3485  6,1 |                szólott:~- Igenis, uram, de hogy mily jó, azt nem tudom megértetni
3486  6,1 |                 borát; meglehet, olyan jó, hogy nem bánjuk meg.~És velök
3487  6,1 |             bevetni; azt pedig leshetitek, hogy csak egy cseppet is nyeltek
3488  6,1 |                    Geri egyik szolgájának, hogy hozzon egy üveg bort Cistitől,
3489  6,1 |                   A szolga talán mérgében, hogy soha nem kapott emez borból
3490  6,1 |                pedig váltig erősködött, de hogy mindig csak ezt a feleletet
3491  6,1 |                  vissza és mondd meg neki, hogy igenis hozzá küldöttelek;
3492  6,1 |                    így felel, kérdezd meg, hogy hát akkor kihez küldtelek.~
3493  6,1 |               szólott:~- Cisti, de bizony, hogy Geri uram csak hozzád küldött.~
3494  6,1 |               Márpedig bizonyos, fiacskám, hogy ezt ő nem cselekedte.~-
3495  6,1 |               szólott:~- Most aztán tudom, hogy igazán hozzám küldött.~És
3496  6,1 |                  szeretném, ha azt hinnéd, hogy megijedtem ma reggel a nagy
3497  6,1 |              napokban a kicsiny korsókkal, hogy tudniillik ez nem holmiféle
3498  6,2 |                    parancsolta a Királynő, hogy utána Lauretta beszéljen,
3499  6,2 |                   benneteket emlékeztetni, hogy a tréfás mondásoknak az
3500  6,2 |                   ezt a módot. Az is igaz, hogy ha az ember visszavág valamire,