1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6174
Nap, Novella
3501 6,2 | éppen ezért vigyázni kell, hogy hogyan, mikor, kivel és
3502 6,2 | szoknyavadász volt, történt, hogy valamennyi firenzei szép
3503 6,2 | volt. Mivel pedig megtudta, hogy ennek férje, bár előkelő
3504 6,2 | ember, megegyezett vele, hogy ad néki ötszáz aranyforintot,
3505 6,2 | annak fejében az megengedi, hogy egy éjszakát feleségével
3506 6,2 | egymás társaságában, történt, hogy Szent János napján, midőn
3507 6,2 | mondá a hölgynek:~- Nonna, hogy tetszik neked ez az úr?
3508 6,2 | kibírnád?~Nonna úgy érezte, hogy eme szavak némiképpen sértik
3509 6,2 | felelt:~- Uram, meglehet, hogy ő nem bírna ki engem, de
3510 6,2 | mondást hallották, érezték, hogy mindkettejöknek elevené
3511 6,2 | el illetlenséget azzal, hogy csattanós válaszával jól
3512 6,3 | parancsolta Neifilének, hogy folytassa a sort; ki is
3513 6,3 | darumadarat; mikor pedig látta, hogy a madár gyenge húsú és kövér,
3514 6,3 | származott, és megüzente néki, hogy vacsorára süsse meg, és
3515 6,3 | szállongott belőle, történt, hogy bejött a konyhába egy Brunetta
3516 6,3 | Currado mérgesen:~- Már hogy az ördögbe volna egy combjok
3517 6,3 | mondotta:~- Mivel azt mondod, hogy megmutatod az eleveneken,
3518 6,3 | esküszöm a Krisztus testére, hogy ha nem így vagyon, úgy elagyabugyáltatlak,
3519 6,3 | úgy elagyabugyáltatlak, hogy holtod napjáig megemlegetsz.~
3520 6,3 | fölkelt, s parancsolta, hogy a lovakat elővezessék; és
3521 6,3 | vagy én.~Chichibio látta, hogy Currado haragja még mindig
3522 6,3 | mindig nem csillapodott, s hogy mostan meg kell bizonyítani
3523 6,3 | pislogott, úgy rémlett neki, hogy minden-minden, amit lát,
3524 6,3 | igazat szólottam tegnap este, hogy a darvaknak csak egy combjok
3525 6,3 | majd megmutatom neked, hogy két lábok vagyon.~Közelebb
3526 6,3 | pákosztos! Elhiszed-e, hogy két lábok vagyon?~Chichibio
3527 6,3 | este nem kiáltottál ám reá, hogy: Huss, huss! Mivelhogy ha
3528 6,4 | hölgyeim, gyakorta megesik, hogy valamint a sors valamely
3529 6,4 | belapított, orra pedig oly tömpe, hogy még a legrútabb Baroncit
3530 6,4 | volt a törvénytudományban, hogy számos jeles férfiú a törvénytudomány
3531 6,4 | fenséges szellem lakozott, hogy mindama dolgok között, melyeket
3532 6,4 | hűséges hasonlatossággal, hogy már nem is a tárgyak képének,
3533 6,4 | látszottak; olyannyira, hogy alkotásainak láttán az emberek
3534 6,4 | inkább azért festettek, hogy a tudatlanok szemét gyönyörködtessék,
3535 6,4 | szemét gyönyörködtessék, mint hogy a bölcsek szellemét megelégítsék,
3536 6,4 | mestere volt, sohasem engedte, hogy mesternek nevezzék. E nevezetnek
3537 6,4 | egyszer Forese uram kiment, hogy körülnézzen birtokán, nyár
3538 6,4 | gyakorta történni látjuk, hogy hirtelen zápor lepte meg
3539 6,4 | ismertek. De kevés idő múltán, hogy a zuhogás semmiképpen nem
3540 6,4 | darabig mendegéltek, érezték, hogy bőrig áztak, s észrevették,
3541 6,4 | bőrig áztak, s észrevették, hogy tetőtől talpig telefröcskölte
3542 6,4 | tetőtől talpig, s mikor látta, hogy merő csúfság és éktelenség,
3543 6,4 | mit gondolsz, elhinné-e, hogy te vagy a világ legkülönb
3544 6,4 | Giotto:~- Uram, azt hiszem, hogy elhinné, ha reád nézvén
3545 6,4 | reád nézvén elhinné rólad, hogy ismered az ábécét.~Forese
3546 6,4 | megismerte baklövését, s látta, hogy olyan törülközőt kapott,
3547 6,5 | megbizonyítja némely ifjaknak, hogy a Baronciak ~a legnemesebb
3548 6,5 | parancsolta Fiammettának, hogy folytassa a sort, ki is
3549 6,5 | együtt volt a Monte Ughin, hogy felvetődött közöttök emez
3550 6,5 | Némelyek azt mondották, hogy az Uberti, mások, hogy a
3551 6,5 | hogy az Uberti, mások, hogy a Lamberti, némelyek ezt,
3552 6,5 | egy vacsorába olyképpen, hogy vacsorával vendégeli a nyertest
3553 6,5 | többiek odaléptek hozzá, hogy tanúi legyenek Scalza felsülésének
3554 6,5 | megdönthetetlen okokkal, hogy nemcsak te, hanem mindenki,
3555 6,5 | ismerni igazamat. Tudjátok, hogy minél ősibb valamely nemzetség,
3556 6,5 | ha tehát bebizonyítom, hogy ők a legősibbek, akkor tagadhatatlanul
3557 6,5 | fogadást. Tudnotok kell, hogy a Baronciakat az Úristen
3558 6,5 | mikor már tudott festeni. Hogy pedig igazat mondok, vegyétek
3559 6,5 | egyfelől azt látjátok, hogy a többi emberek arca rendes
3560 6,5 | arányos, megfigyelhetitek, hogy a Baronciak némelyikének
3561 6,5 | mondottam, nyilván megtetszik, hogy az Úristen akkor alkotta
3562 6,5 | fakadtak, és erősködtek, hogy bizony ő nyerte meg a vacsorát,
3563 6,5 | nyerte meg a vacsorát, és hogy a Baronciak kétség nélkül
3564 6,5 | rútságát jellemezni akarta, hogy az még egy Baroncit is eléktelenítene.~
3565 6,6 | kimenti magát, ~s eléri, hogy a törvényt megváltoztatják~
3566 6,6 | parancsolta Filostratónak, hogy mondja el novelláját; az
3567 6,6 | nem tett, hanem rendelte, hogy éppen úgy meg kell égetni
3568 6,6 | törvény fennállott, történt, hogy valamely nemes, szép és
3569 6,6 | gerjedt, s kevésbe múlt, hogy rájok nem rontott s meg
3570 6,6 | azt nem tudta megállani, hogy ne kívánja a pratói törvénytől
3571 6,6 | szerelmes nőknek, elhatározta, hogy mindenáron megjelenik a
3572 6,6 | lélekkel meghal, mintsem hogy gyáván megszökjék, és önkéntes
3573 6,6 | retében, kik arra biztatták, hogy tagadjon, megjelent a bíró
3574 6,6 | megszánta tehát és félt, hogy olyan vallomást tesz, melynek
3575 6,6 | ellened panaszt emel, mondván, hogy idegen férfi karjaiban házasságtörésen
3576 6,6 | kapott; annak okáért kívánja, hogy én a törvénynek rendelkezése
3577 6,6 | ekképpen felelt:~- Uram, igaz, hogy férjem, Rinaldo, tegnap
3578 6,6 | bizonyosra veszem, s te is tudod, hogy a törvényeknek mindenkit
3579 6,6 | hanem tüstént felelte, hogy az asszony tagadhatatlanul
3580 6,6 | kérdezem én, bíró uram, hogy ha mindig megkapta tőlem
3581 6,6 | jobban szeret, mint engedni, hogy veszendőbe menjen avagy
3582 6,6 | egy értelemmel kiáltották, hogy a hölgynek igaza van, és
3583 6,6 | s olyképpen korlátozták, hogy csupán ama nőkre vonatkozzék,
3584 6,7 | tanácsolja unokahúgának, hogy ne nézzen a tükörbe, ~ha,
3585 6,7 | fordult, és parancsolta, hogy folytassa a sort. Ki is,
3586 6,7 | oly gőgös és rátarti volt, hogy szokásába vette fitymálni
3587 6,7 | ezenfelül oly fennhéjázó volt, hogy ez még akkor is sok lett
3588 6,7 | bűzlött a pöffeszkedéstől, hogy egyebet sem tett, mint orrát
3589 6,7 | szokásairól, történt egy napon, hogy midőn hazatért Frescóhoz,
3590 6,7 | Ferike, mit jelent az, hogy ma, holott ünnepnap vagyon,
3591 6,7 | ekképpen felelt:~- Az már igaz, hogy hamar hazajöttem, mivel
3592 6,7 | hazajöttem, mivel nem hiszem, hogy valaha is élt volna ebben
3593 6,7 | bűnömet, és nem hiszem, hogy volna még nő a világon,
3594 6,7 | azért jöttem ily hamar haza, hogy ne lássam őket.~Erre pedig
3595 6,7 | s mi több, azt mondotta, hogy ő bizony nézegetni akarja
3596 6,8 | Midőn a Királynő észrevette, hogy Emilia befejezte novelláját,
3597 6,8 | végén oly csattanó vagyon, hogy talán még senki eleddig
3598 6,8 | Tudnotok kell tehát, hogy a régi időkben igen szép
3599 6,8 | társaságokat alkottak, ügyelvén, hogy csak olyanokat vegyenek
3600 6,8 | minden követ megmozgattak, hogy belevonják abba Guido Cavalcanti
3601 6,8 | mivelhogy nem is szólván arról, hogy egyike volt a világ legkitűnőbb
3602 6,8 | cimboráival egyetemben azt vélte, hogy Guido túlságosan belemerült
3603 6,8 | műveletlen emberek közt, hogy mindeme bölcselkedésével
3604 6,8 | akar bizonyságot találni, hogy nincs Isten.~Nos, történt
3605 6,8 | Nos, történt egy napon, hogy Guido elindulván az Orto
3606 6,8 | egyszer megbizonyosodol, hogy nincs Isten, ugyan mi hasznod
3607 6,8 | belőle?~Guido pedig látván, hogy közrefogták, nyomban ekképpen
3608 6,8 | csak bámultak egymásra, és hogy szavuk megjött, azt mondták,
3609 6,8 | szavuk megjött, azt mondták, hogy oktalan ember, és semmi
3610 6,8 | halottak, s mikor ő azt mondja, hogy ez a mi otthonunk, azt akarja
3611 6,8 | otthonunk, azt akarja mondani, hogy mi és a többiek buták és
3612 6,9 | bizonyos parasztoknak, ~hogy megmutatja nékik Gábriel
3613 6,9 | széndarabokat lel, azt mondja, ~hogy ezek ama szénből valók,
3614 6,9 | novelláját, Dioneo tudta, hogy most rajta van az elbeszélés
3615 6,9 | ámbár nékem kiváltságom, hogy arról beszélhetek, mi leginkább
3616 6,9 | példázni kívánom nektek, hogy gyors védekezéssel mily
3617 6,9 | kissé hosszadalmasan szólok, hogy apróra elmeséljem novellámat,
3618 6,9 | novellámat, mivel látjátok, hogy a nap még amúgy is magasan
3619 6,9 | mivel itt bőségesen aratott, hogy összeszedje az adományokat,
3620 6,9 | talpraesetten és ügyesen beszélt, hogy aki nem ismerte, nem csupán
3621 6,9 | hanem azt mondhatta rá, hogy maga a megtestesült Tullius
3622 6,9 | jámborsága és tehetsége szerint, hogy ama boldog Szent Antal vigyázzon
3623 6,9 | voltak, feltették magokban, hogy csúfot űznek belőle eme
3624 6,9 | toll miatt. És megtudván, hogy Cipolla testvér aznap egyik
3625 6,9 | várban, mikor értesültek, hogy éppen asztalnál ül, nyomban
3626 6,9 | megszállott, ama szándokkal, hogy Biagio majd szóval tartja
3627 6,9 | akármiféle is az, és elcseni, hogy lássák, mit mond majd azután
3628 6,9 | förtelmes egy ember volt, hogy bizony isten ilyent még
3629 6,9 | olyan tulajdonsága vagyon, hogy ha ezek közül csak egy is
3630 6,9 | elegendő lett volna arra, hogy minden jelességöket, bölcsességöket,
3631 6,9 | pimasz-goromba; nem is szólván arról, hogy van még néhány apró-cseprő
3632 6,9 | legnevetségesebb tulajdonsága pedig az, hogy minden faluban meg akar
3633 6,9 | csábítónak képzeli magát, hogy szentül hiszi: valahány
3634 6,9 | szusszal bírná. De szentigaz, hogy nagy segítségemre vagyon,
3635 6,9 | velem titokban négyszemközt, hogy ő abból ki ne hallgatná
3636 6,9 | maga részét; s ha megesik, hogy valamit kérdeznek tőlem,
3637 6,9 | kérdeznek tőlem, annyira fél, hogy netalán nem tudok majd megfelelni,
3638 6,9 | nem tudok majd megfelelni, hogy nyomban ő felel igennel
3639 6,9 | kötötte: jól vigyázzon, hogy senki a holmijához hozzá
3640 6,9 | aztán telebeszélte a fejét, hogy ő bizony hétszilvafás nemes
3641 6,9 | mint kevesebb ennél, és hogy szóban és tettben annyi
3642 6,9 | tettben annyi mindenhez ért, hogy liromlárom punktum; és felejtvén
3643 6,9 | melyen annyi volt a zsír, hogy elegendő lett volna megízesíteni
3644 6,9 | volna, azt mondta neki, hogy felruházza új ruhákkal és
3645 6,9 | kicsinosítja és kiragadja innét, hogy ne legyen idegenek rabszolgája,
3646 6,9 | találták benne, és úgy vélték, hogy bizonyára ez az, mit a barát
3647 6,9 | egyszerűsége élt, nemcsak hogy nem láttak még papagájt,
3648 6,9 | Megörült tehát a két ifjú, hogy meglelték a tollat, s mindjárt
3649 6,9 | mindjárt el is csenték, de hogy ne hagyják a dobozt üresen,
3650 6,9 | templom előtt hallották, hogy délután három órakor majd
3651 6,9 | el, és sóvárogva várták, hogy megláthassák ama bizonyos
3652 6,9 | után felkelt, és látván, hogy a parasztok mekkora sokasága
3653 6,9 | üzente Mocskos Gucciónak, hogy jöjjön fel a csengettyűkkel,
3654 6,9 | mikor arra került a sor, hogy megmutassa Gábriel arkangyal
3655 6,9 | kinyitotta. Mikor pedig látta, hogy teli van szénnel, nem is
3656 6,9 | nem is támadt benne gyanú, hogy ezt talán Cethal Guccio
3657 6,9 | szidalmazta, mert nem vigyázott, hogy valaki ilyesmit el ne kövessen,
3658 6,9 | csendben önmagát átkozta, hogy erre bízta holmijának őrizését,
3659 6,9 | és szólott oly hangosan, hogy mindenki meghallhatta:~-
3660 6,9 | asszonyok, tudnotok kell, hogy sihederbarát koromban feljebbvalóm
3661 6,9 | paranccsal meghagyta nekem, hogy mindaddig kutassak, mígnem
3662 6,9 | az országnak belsejében, hogy végezetül elérkeztem az
3663 6,9 | melyet testemen viselek, hogy én ottan láttam repülni
3664 6,9 | ebből pedig annyi volt neki, hogy ha mind fel akarnám sorolni,
3665 6,9 | mérföldnyire sem érném a végét. De hogy el ne vegyem a kedveteket,
3666 6,9 | mind megvan. Az is igaz, hogy feljebbvalóm csak akkor
3667 6,9 | megbizonyosodott felőle, hogy valódiak. Mivel azonban
3668 6,9 | engedelmet adott nekem, hogy megmutassam; de én nem merem
3669 6,9 | doboz úgy hasonlít egymásra, hogy gyakorta magam is összetévesztem
3670 6,9 | velem; s mikor azt hittem, hogy ama dobozt hoztam magammal,
3671 6,9 | vannak. De nem gondolnám, hogy ez véletlenség, sőt bizonyosra
3672 6,9 | sőt bizonyosra veszem, hogy Istennek akaratja, és ő
3673 6,9 | az imént jutott eszembe, hogy hiszen holnapután Szent
3674 6,9 | okáért Isten azt akarta, hogy megmutassam nektek a szenet,
3675 6,9 | iránta, s ezért úgy intézte, hogy nem a tollat vettem, holott
3676 6,9 | De előbb tudjátok meg, hogy kire eme szénnel keresztet
3677 6,9 | égetheti meg magát, úgy hogy meg ne erezné.~Minekutána
3678 6,9 | rendesen, és sorra rimánkodtak, hogy érintse őket a szénnel.
3679 6,9 | rájok fértek, erősködvén, hogy bármennyire megkopnak is
3680 6,9 | dolognak, úgy nevettek, hogy majd megpukkadtak belé.
3681 6,9 | pedig a Királynő észrevette, hogy a novellának s egyúttal
3682 6,9 | Itt az ideje, Dioneo, hogy magad is megpróbáld, mely
3683 6,9 | és olyképpen uralkodjál, hogy ha uralkodásod véget ér,
3684 6,9 | udvarmestert, s meghagyta, hogy mindent rendezzen el uralkodásának
3685 6,9 | elbeszéléseinknek, bizonyosra veszem, hogy jó darabig kellett volna
3686 6,9 | kellett volna törnöm fejemet, hogy alkalmatos tárgyat találjak
3687 6,9 | volna férjhez és hozzátette, hogy nagyon jól tudja, hányszor
3688 6,9 | annak okáért rendelem, hogy ha már Licisca asszony megadta
3689 6,9 | szerelemből, akár azért, hogy a csávából kimenekedjenek,
3690 6,9 | Némely hölgyek úgy vélték, hogy nemigen lesz hozzájok illendő
3691 6,9 | éppoly jól tudom, mint ti, hogy mit rendeltem; és azzal,
3692 6,9 | mostanában olyan idők járnak, hogy mindenről szabad beszélniök
3693 6,9 | óvakodnak. Hát nem tudjátok, hogy e mostani felfordult időben
3694 6,9 | korlátlan szabadsága vagyon, hogy úgy mentse életét, ahogyan
3695 6,9 | elbeszélésben, nem azért, hogy annak nyomában valamely
3696 6,9 | következzék, hanem csak azért, hogy magatoknak és a többieknek
3697 6,9 | elfogadható okot nem látok arra, hogy valaki nektek ennek miatta
3698 6,9 | bármiről lett légyen is szó, hogy vélekedésem szerint semmiképpen
3699 6,9 | tisztességteket? Én hiszem, hogy nem csupán e mulatságos
3700 6,9 | szólván, ha valaki megtudná, hogy ti nem akartatok néha-néha
3701 6,9 | talán gyanú támadna benne, hogy magatok is ludasok vagytok
3702 6,9 | gondolkozzék jószerencsével, hogy szép novellát mondjon.~Ennek
3703 6,9 | a hölgyek kijelentették, hogy legyen úgy, ahogy ő kívánja;
3704 6,9 | szabadságot adott nekik, hogy ki-ki kedvére mulasson.
3705 6,9 | azonban nem volt rá alkalom, hogy oda elvezesselek, hanem
3706 6,9 | nem fogjátok megbánni, hogy eljöttetek.~A hölgyek felelték,
3707 6,9 | eljöttetek.~A hölgyek felelték, hogy szívesen elmennek; szólították
3708 6,9 | forróságnak ez órájában, hogy szóval mondani sem tudták
3709 6,9 | csobogással simogatta füleiket; hogy pedig vize szétporlott,
3710 6,9 | pedig csak olyan mély volt, hogy az embernek melléig érhetett
3711 6,9 | halak oly nagy sokaságát, hogy nemcsak gyönyörű, hanem
3712 6,9 | kicsiny tavat, elhatározták, hogy megfürödnek, mivel nem féltek,
3713 6,9 | megfürödnek, mivel nem féltek, hogy valaki meglátja őket. És
3714 6,9 | parancsolták a szolgálónak, hogy álljon ki a völgy felé vezető
3715 6,9 | zettnek látták az időt, hogy hazatérjenek, lassú léptekkel
3716 6,9 | hölgyeket pedig abban lelték, hogy Fiammetta dalára táncot
3717 6,9 | udvarmestert, és parancsolta néki, hogy másnap ottan teríttessen,
3718 6,9 | csemegét és bort hozatott, s hogy némiképpen felfrissültek,
3719 6,9 | felfrissültek, parancsolta, hogy mindenki menjen táncba.
3720 6,9 | azzal kívánlak megtisztelni, hogy véled énekeltetem a mai
3721 6,9 | Felelte erre Elisa mosolyogva, hogy szívesen, és kellemes hangján
3722 6,9 | kiengedsz,~Tudom biz én, hogy eztán~Horgára engem többet
3723 6,9 | rám,~S ezer hurkot vetett, hogy foglyul ejthess.~Aztán rabszíjra
3724 6,9 | gyorsabban a pataknál,~Hogy ilyen úrhoz adtál szolgaságra:~
3725 6,9 | kegyetlen az ő urasága,~Hogy még ügyet se vet rám,~Sóhajthatok,
3726 6,9 | növeszti;~Szívem oly bús, hogy a halált óhajtja.~Szánj
3727 6,9 | Mit én nem tehetek már:~Hogy őt béklyók között elémbe
3728 6,9 | bilincsem~Megoldozását engedd, hogy reméljem!~Engedd, Uram,
3729 6,9 | sincsen,~Mint a remény, hogy egyszer újra-élem~Szép sorsomat,
3730 6,9 | Tindarót, s parancsolta neki, hogy hozza ide bőrdudáját, melynek
3731 6,9 | az éjszakában, rendelte, hogy ki-ki nyugovóra térjen.~
3732 7 | SZERELEMBŐL, AKÁR AZÉRT, ~HOGY VALAMI BAJBÓL MENEKEDJENEK,
3733 7 | az Asszonyok Völgye felé, hogy ottan mindent elrendezzen
3734 7 | eltávozott, nem sok időbe telt, hogy a Király is felkelt, mivel
3735 7 | indultak; és úgy érezték, hogy a fülemülék és a többi madarak
3736 7 | felkeltek, s ideje volt, hogy egybegyülekezzenek a novella
3737 7 | akkor rendelte a Király, hogy Emilia kezdje meg a novellák
3738 7,1 | feleségét, ki is elhiteti vele, ~hogy kísértet kopog; odamennek,
3739 7,1 | kísértet kopog; odamennek, hogy megbabonázzák valamely ráolvasással, ~
3740 7,1 | netán kegyesen úgy rendeled, hogy más mondja az első novellát
3741 7,1 | mivel neked is úgy tetszik, hogy én öntsek bátorságot a többi
3742 7,1 | megüzente emez Federigónak, hogy jöjjön ki meglátogatni őt
3743 7,1 | Federigo nem úgy gondolta, hogy ez első éjszaka legyen az
3744 7,1 | éjszaka legyen az utolsó is, hogy ne kelljen minden alkalommal
3745 7,1 | kinyitja; ha pedig látja, hogy a szamárnak pofája Fiesole
3746 7,1 | Történt azonban egyik este, hogy mikor Federigónak monna
3747 7,1 | szolgálóleánynak pedig meghagyta, hogy takarja fehér asztalkendőbe
3748 7,1 | meghagyta a szolgálónak, hogy tegye az egészet a kis füves
3749 7,1 | megmondani a szolgálónak, hogy várja meg ottan Federigót,
3750 7,1 | Federigót, és mondja meg neki, hogy Gianni megjött, és vigye
3751 7,1 | és nem sok időbe telt, hogy Federigo megérkezett, és
3752 7,1 | ugyancsak a felesége is; de hogy Gianniban gyanú ne támadjon
3753 7,1 | hallod ezt? Úgy rémlik nekem, hogy kopogtatnak a kapunkon.~
3754 7,1 | mondom - felelte Gianni -, hogy úgy rémlik, mintha kopogtatnának
3755 7,1 | ártalmunkra.~Az asszony azonban, hogy Federigo gyanút ne fogjon
3756 7,1 | felkel, és értésére adja, hogy Gianni itt van; szólott
3757 7,1 | ráolvasásra, és azt mondotta, hogy minek előtte vezeklőnek
3758 7,1 | vele egymagamban; de most, hogy itt vagy te is, menjünk
3759 7,1 | kísértetet.~Gianni azt felelte, hogy szívesen, és felkelvén,
3760 7,1 | nagy nevethetnékje támadt, hogy majd megpukkadt bele, és
3761 7,1 | vacsorázott, mivel abban volt, hogy az asszonnyal vacsorázik,
3762 7,1 | emez varázslaton. Igaz, hogy némelyek szerint az asszony
3763 7,1 | s végül is úgy állt meg, hogy Firenze felé nézett, miért
3764 7,1 | miért is Federigo azt hitte, hogy hívják és eljött; és akkor
3765 7,1 | öreg asszony már, meséli, hogy amint kisleány korában hallotta,
3766 7,2 | az asszony azt mondja, ~hogy ő is eladta valakinek, aki
3767 7,2 | a Király Filostratónak, hogy folytassa. Ki is ekképpen
3768 7,2 | annyiszor megcsalnak benneteket, hogy ha hébe-hóba megesik, hogy
3769 7,2 | hogy ha hébe-hóba megesik, hogy egy egy asszony is megcsalja
3770 7,2 | örvendeznetek kell rajta, hogy ez megesett, vagy hogy ilyesmiről
3771 7,2 | hogy ez megesett, vagy hogy ilyesmiről hallottatok,
3772 7,2 | kellene az ilyesminek hírét, hogy a férfiak észbe vegyék:
3773 7,2 | mivel ha valaki tudja, hogy a másik is érti a módját,
3774 7,2 | számukra tartózkodniok attól, hogy benneteket megcsaljanak,
3775 7,2 | benneteket megcsaljanak, tudván, hogy ti is hasonlatosképpen megcsalhatjátok
3776 7,2 | közrendű fiatal menyecske, hogy a csávából menekedjék.~ ~
3777 7,2 | még, történt Nápolyban, hogy valamely szegény ember feleségül
3778 7,2 | eltengették életöket.~Történt, hogy valamely léha ifjú megpillantotta
3779 7,2 | megbarátkozott vele. És hogy találkozhassanak, a következő
3780 7,2 | reggel idejében felkelt, hogy munkába menjen vagy munkát
3781 7,2 | ifjú ott leselkedik majd, hogy lássa őt elmenni hazulról;
3782 7,2 | azonban idővel egy reggelen, hogy mikor a derék atyafi elment
3783 7,2 | nem szokott hazajönni, és hogy az ajtót zárva lelte, kopogtatott
3784 7,2 | Peronella észrevette, hogy a férje jön, mivel megismerte
3785 7,2 | végem van, itt a férjem, hogy az Isten akárhová tegye;
3786 7,2 | majd meglátjuk, mi az oka, hogy ma ilyen hamar hazajött.~
3787 7,2 | meg már miféle új módi, hogy ilyen korán hazajöttél ma?
3788 7,2 | akarnál dolgozni, mivel látom, hogy szerszámaidat is hazahoztad;
3789 7,2 | Azt hiszed, megengedem, hogy zálogba csapd a szoknyámat
3790 7,2 | is leválik a körmömről, hogy legalább annyi olajunk legyen,
3791 7,2 | legalább annyi olajunk legyen, hogy a mécsesünket meggyújthassuk.
3792 7,2 | rajtam, és ne csúfolna, hogy ennyit töröm magamat, és
3793 7,2 | józan ésszel, férjemuram, hogy ha rossz akarnék lenni,
3794 7,2 | mérgelődj; elhiheted nekem, hogy tudom, ki vagy, s éppen
3795 7,2 | róla; de a dolog úgy van, hogy én dolgozni mentem, csak
3796 7,2 | én dolgozni mentem, csakhogy nyilván nem tudod, aminthogy
3797 7,2 | aminthogy magam se tudtam, hogy ma San Galeone napja vagyon,
3798 7,2 | gondoskodtam róla, s módját leltem, hogy több mint egy hónapra legyen
3799 7,2 | beléptél volna, belebújt, hogy megnézze, nincs-e valami
3800 7,2 | hírével; hiszen hallod, hogy a feleségem hét talléron
3801 7,2 | mintha nem is hallotta volna, hogy a férj hazatért, megszólalt:~-
3802 7,2 | Szólott a férje is:~- Bizony, hogy kitisztogatom.~Lerakta hát
3803 7,2 | férj máris megjött, látván, hogy nem tehette meg úgy, ahogy
3804 7,2 | akarta, elszánta magát, hogy úgy csillapítja, ahogy tudja;
3805 7,2 | hordóba, és azt mondta, hogy most már nincs ellene kifogása,
3806 7,3 | akkor tehát elhitetik véle, ~hogy a barát ráolvasott a fiacskája
3807 7,3 | minekutána a Király látta, hogy a novellának vége, parancsolta
3808 7,3 | Tudnotok kell tehát, hogy élt valamikor Sienában egy
3809 7,3 | és abban reménykedett, hogy ha tanúk nélkül négyszemközt
3810 7,3 | az a gondolata támadt, hogy komaságba keveredik vele;
3811 7,3 | elfogadható ürügye volt, hogy beszélgethessen vele, megemberelte
3812 7,3 | sok idő múltán történt, hogy Rinaldo, ki tudja, mi okból,
3813 7,3 | kezdte örömét lelni abban, hogy finom ruházatban cifrálkodhat,
3814 7,3 | világnak! Nem sül ki a szemök, hogy pocakosán járnak, arcuk
3815 7,3 | ne is beszéljünk arról, hogy celláik tele vannak mustárvajjal,
3816 7,3 | kancsókkal, olyannyira, hogy aki látja, nem is barátcellának,
3817 7,3 | ha mások is megtudják, hogy köszvényesek, s azt hiszik:
3818 7,3 | az emberek nagyon is jól, hogy a folytonos böjt, az egyszerű
3819 7,3 | javallani. És azt hiszik, hogy más nem tudja, miképpen
3820 7,3 | elgyötrik az embernek testét; és hogy sem Szent Domonkosnak, sem
3821 7,3 | okáért öltözködtek, hanem hogy testöket a hidegtől védelmezzék.~
3822 7,3 | látogatni komaasszonyát; és hogy hetykesége egyre növekedett,
3823 7,3 | kibújok belőle, majd meglátod, hogy éppen olyan férfi vagyok,
3824 7,3 | én már sokszor hallottam, hogy halálos bűn; ha nem volna
3825 7,3 | teszed meg. Nem mondom, hogy nem bűn, de nagyobbat is
3826 7,3 | úgy tett, mintha elhinné, hogy a barátnak igaza van és
3827 7,3 | múltán egyszer történt, hogy mikor Rinaldo barát az asszonynak
3828 7,3 | asszonynak házába ment, s látta, hogy csak az asszony s egyik
3829 7,3 | galambdúcba szerzetestársával, hogy addig is tanítgassa a leányzót
3830 7,3 | magokat, midőn történt, hogy a koma hazatért, és miközben
3831 7,3 | mit mondok majd férjemnek, hogy aztán szavaidat szavaimhoz
3832 7,3 | imént úgy elájult a gyerek, hogy azt hittem, már meghal,
3833 7,3 | szükség lett volna rád, hogy elmondj bizonyos imádságokat,
3834 7,3 | lennie, bezárkóztunk itten, hogy senki meg ne zavarjon, s
3835 7,3 | azt hiszem, csak arra vár, hogy társa bevégezze ama imádságokat;
3836 7,3 | elvakította az apai szeretet, hogy mindent elhitt, s nem is
3837 7,3 | s nem is gondolt arra, hogy a felsége megcsalja. Tehát
3838 7,3 | csak, majd én megnézem, hogy bejöhetsz-e, és annak utána
3839 7,3 | holott az imént azt hittem, hogy estére holtan fogod viszontlátni;
3840 7,3 | és hálálkodott komájának, hogy meggyógyította. Rinaldo
3841 7,3 | lekenyerezte - mikor meghallotta, hogy Tökfilkó uram ott kiabál
3842 7,3 | végbemegy; látván pedig, hogy a dolog jól ütött ki, lejött
3843 7,3 | megadta nekünk ama kegyelmet, hogy a gyermek meggyógyult.~Tökkelütött
3844 7,4 | Mikor a Király hallotta, hogy Elisa novellája véget ért,
3845 7,4 | értésére adta akaratját, hogy mondja el novelláját; ki
3846 7,4 | asszony elvégezte magában, hogy hát haljon bele az ura abba
3847 7,4 | rettegett. És mikor észrevette, hogy egy, vélekedése szerint
3848 7,4 | annyira megegyeztek egymással, hogy nem volt hátra egyéb, mint
3849 7,4 | az asszony gondolkodott, hogy hasonlatosképpen ennek is
3850 7,4 | módját ejtse. És mivel tudta, hogy férjének egyebek közt megvan
3851 7,4 | az a rossz tulajdonsága, hogy szereti az itókát, nem csupán
3852 7,4 | megrögzött szokása lett, hogy valahányszor szüksége volt
3853 7,4 | részegségében oly igen elbizakodott, hogy nem csupán a maga házába
3854 7,4 | mesterkedését, történt, hogy nyomorult férjének szöget
3855 7,4 | miatta gyanú támadt benne, hogy hátha úgy van a dolog, amint
3856 7,4 | dolog, amint csakugyan volt, hogy tudniillik az asszony csak
3857 7,4 | csak azért részegíti őt le, hogy míg alszik, annál kényelmesebben
3858 7,4 | bizonyságot akarván szerezni, hogy csakugyan így van-e, egy
3859 7,4 | neki, és abban a hiszemben, hogy fölösleges tovább itatnia,
3860 7,4 | Mikor Tofano észrevette, hogy az asszony nincs mellette,
3861 7,4 | és odaállt az ablakhoz, hogy lássa, mikor az asszony
3862 7,4 | hazatér, és tudtára adja, hogy rájött a turpisságra, és
3863 7,4 | midőn hazatért és látta, hogy kizárták, igen megrökönyödött,
3864 7,4 | voltál, és jegyezd meg, hogy ide ugyan be nem jössz,
3865 7,4 | szerelmére kérlelni kezdte, hogy lágyuljon meg szíve, és
3866 7,4 | a szamár elszánta magát, hogy Arezzo valamennyi lakosa
3867 7,4 | tudta. Az asszony látván, hogy a könyörgés mit sem használ,
3868 7,4 | ki, úgy csúffá teszlek, hogy arról koldulsz!~Felelte
3869 7,4 | szentül azt fogja hinni, hogy te dobtál bele részegségedben;
3870 7,4 | éjszaka olyan sötét volt, hogy két ember egymást nem láthatta
3871 7,4 | hevert, elsikoltotta magát, hogy: „Istenem, bocsáss meg nekem”,
3872 7,4 | hallatára szentül hitte, hogy az asszony a kútba vetette
3873 7,4 | tüstént kirohant a házból, és hogy kimentse, odaszaladt a kúthoz.
3874 7,4 | hangjának hallatára észrevette, hogy lóvá tették, visszatért
3875 7,4 | kérlelni kezdte az asszonyt, hogy eressze be. Az asszony pedig
3876 7,4 | szégyenítettem meg ekképpen, hogy kizártam a házból, hadd
3877 7,4 | veszem, elhinnétek neki, hogy igazat mond. Ebből nyilván
3878 7,4 | esze járását. Azt mondja, hogy én tettem azt, amit bizonyosan
3879 7,4 | bizonyosan ő maga. Azt hitte, hogy megijeszt, ha tudom is én,
3880 7,4 | de bár adta volna Isten, hogy ő maga ugrott volna bele,
3881 7,4 | és úgy elagyabugyálták, hogy szinte csontja törött. Annak
3882 7,4 | megfenyegetvén Tofanót, hogy még rosszabbul járhat. Tofano
3883 7,4 | járhat. Tofano pedig látván, hogy pórul járt, és féltékenysége
3884 7,4 | minekutána ígéretét vette, hogy többé nem féltékenykedik;
3885 7,4 | megengedte az asszonynak, hogy mindenben kedvét töltse,
3886 7,4 | töltse, ám oly óvatosan, hogy ő semmit ne vegyen észre.
3887 7,5 | ki is megvallja néki, hogy szeret egy papot, ki minden
3888 7,5 | magasztalta az asszonyt, hogy helyesen cselekedett, úgy,
3889 7,5 | megérdemelte. Akkor a Király, hogy ne vesztegessék az időt,
3890 7,5 | előbbi novella arra indít, hogy magam is egy féltékeny férjről
3891 7,5 | novellát, mivel úgy vélem, hogy minden csíny helyes, mit
3892 7,5 | mindenki más, arra kívánkoznak, hogy ünnepnapokon némi üdülésben,
3893 7,5 | őrizetben tartják őket; hogy pedig ez a bánásmód mely
3894 7,5 | Ebből tehát következik, hogy az asszonyt nem kárhoztatni,
3895 7,5 | oka nem volt, ha nem az, hogy nagyon szerette és fölöttébb
3896 7,5 | tartotta, és bár látta, hogy az asszony minden buzgóságával
3897 7,5 | tetszeni, mégis azt gondolta, hogy minden ember szerelmes belé,
3898 7,5 | őrizte és szigorúan tartotta, hogy bizonyára sok halálra ítélt
3899 7,5 | porkolábok. Nem is szólván arról, hogy az asszonynak nem volt szabad
3900 7,5 | vagy kitekinteni az utcára, hogy valamit megnézzen; miért
3901 7,5 | érezte magát. Látván tehát, hogy férje igaztalanul bánik
3902 7,5 | módon, föltette magában, hogy segít magán, és hahogy teheti,
3903 7,5 | hahogy teheti, módját ejti, hogy férjének okot adjon eme
3904 7,5 | az utcájában őt lesvén, hogy szívesen veszi szerelmét,
3905 7,5 | veszi szerelmét, de tudta, hogy a szomszéd házban csinos
3906 7,5 | ifjú lakik, úgy gondolta, hogy ha van valamely hasadék
3907 7,5 | egyszer csak észrevette, hogy a háznak valamely rejtett
3908 7,5 | házba, mégis észrevette, hogy a hasadék szobára nyílik
3909 7,5 | állította, és akkor kiderült, hogy ama szobában csakugyan az
3910 7,5 | hasadékhoz, s mikor hallotta, hogy az ifjú bent van, kövecskéket
3911 7,5 | az asszony pedig most, hogy alkalom nyílott reá, kevés
3912 7,5 | a nyílást, de olyképpen, hogy senki észre ne vehesse;
3913 7,5 | asszony szólott férjének, hogy ha nincs ellenére, karácsony
3914 7,5 | micsoda bűneid vannak neked, hogy gyónni akarsz?~Felelte az
3915 7,5 | Micsoda, hát azt hiszed, hogy szent vagyok, azért, mert
3916 7,5 | bezárva tartasz? Jól tudod, hogy nekem is vannak bűneim,
3917 7,5 | és az a gondolata támadt, hogy megtudja, miféle bűnei lehetnek
3918 7,5 | és kieszelt valami módot, hogy csakugyan végére járjon
3919 7,5 | dolognak; és azt felelte, hogy beleegyezik, de nem akarja,
3920 7,5 | beleegyezik, de nem akarja, hogy más templomba menjen, mint
3921 7,5 | felőle, csak annyit felelt, hogy ekképpen fog cselekedni.
3922 7,5 | melyen oly bő csuklya volt, hogy arcát is eltakarta, minőt
3923 7,5 | pap, s mikor meghallotta, hogy a hölgy gyónni kíván, azt
3924 7,5 | gyónni kíván, azt mondta, hogy nem hallgathatja meg, de
3925 7,5 | tudta úgy elrejteni arcát, hogy felesége nyomban rá ne ismert
3926 7,5 | Hála légyen az Istennek, hogy ez féltékeny férjből pappá
3927 7,5 | kavicsot vett a szájába, hogy megnehezítse nyelve járását,
3928 7,5 | ismerjen rá, abban a hiszemben, hogy egyébként úgy elváltoztatta
3929 7,5 | úgy elváltoztatta magát, hogy az asszony semmiképpen nem
3930 7,5 | mindenekelőtt elmondta, hogy férjnél van, s aztán egyéb
3931 7,5 | között megvallotta neki, hogy szerelmes valamely papba,
3932 7,5 | mondta a féltékeny -, hogy feküdhet ottan a pap is?~-
3933 7,5 | hozzáér; és azt mondja, hogy ha szobám ajtajához jön,
3934 7,5 | álomba merül, és mikor látja, hogy alszik, kinyitja az ajtót,
3935 7,5 | asszony:~- Uram, nem hiszem, hogy megtehetném, mivel túlságosan
3936 7,5 | de nem azért jöttem ide, hogy hazudjam neked; ha bíznám
3937 7,5 | neked; ha bíznám benne, hogy meg tudom tenni, megmondanám
3938 7,5 | sajnállak, mivel látom, hogy ekképpen elveszíted lelkedet;
3939 7,5 | kedvedért magamra vállalom, hogy nevedben különös imádságokkal
3940 7,5 | Uram, ne tégy olyasmit, hogy bárkit is házamba küldesz,
3941 7,5 | férjem olyan féltékeny, hogy ha megtudja, senki ugyan
3942 7,5 | ugyan ki nem veri fejéből, hogy gonosz szándékkal jár hozzám,
3943 7,5 | mivel én majd úgy intézem, hogy férjed egy szót sem szól
3944 7,5 | együtt a papot feleségével, hogy mind a kettőnek alaposan
3945 7,5 | templomból, és férje arcán látta, hogy annak ugyan elrontotta karácsonyát;
3946 7,5 | megtudott. És feltette magában, hogy a következő éjjelen lesbe
3947 7,5 | szobád ajtaját, és ha látod, hogy ideje vagyon, feküdj le.~
3948 7,5 | szólott:~- Bizonyosra veszem, hogy ki nem teszi lábát a házból,
3949 7,5 | annak okáért ejtsd módját, hogy ma éjjel a háztetőn által
3950 7,5 | háztetőn által bejöjj hozzám, hogy együtt mulathassunk.~Az
3951 7,5 | lépcsőfordulónál volt, hogy féltékeny férje ne jöhessen
3952 7,5 | a követet, azt felelte, hogy amaz éjszakán nem jött el,
3953 7,5 | éjjelen át lesben állott, hogy megcsípje a papot, mikor
3954 7,5 | Az asszony azt felelte, hogy nem hajlandó megmondani,
3955 7,5 | mondotta erre: nem igaz, hogy valamely papba szerelmes.~-
3956 7,5 | pontosan elmondotta neked, hogy akkor sem tudhatnád jobban,
3957 7,5 | Nagy mulatságomra vagyon, hogy együgyű asszony úgy az orránál
3958 7,5 | ama pillanattól fogva, hogy utat engedtél szívedbe a
3959 7,5 | azt hiszed, férjemuram, hogy vak vagyok testi szemeimre,
3960 7,5 | engem gyóntatott, és tudom, hogy te voltál; de feltettem
3961 7,5 | de feltettem magamban, hogy megadom neked azt, amit
3962 7,5 | helyett beláttad volna, hogy amit neked meggyónt, csakugyan
3963 7,5 | benne. Én azt mondottam, hogy szeretek egy papot; hát
3964 7,5 | pap? Azt mondtam néked, hogy házamban egyetlen ajtó sem
3965 7,5 | jönni hozzám? Azt mondottam, hogy a pap minden éjjel mellettem
3966 7,5 | mindig azt üzentem néked, hogy a pap nem volt nálam, vagyis
3967 7,5 | rajtad kívül, ki engedted, hogy féltékenységed elvakítson,
3968 7,5 | meg el akartad hitetni, hogy máshová mentél vacsorára
3969 7,5 | mivel esküszöm az Istenre, hogy ha kedvem kerekedne, hogy
3970 7,5 | hogy ha kedvem kerekedne, hogy megcsaljalak, még ha száz
3971 7,5 | én bizony szerét ejteném, hogy kielégítsem gerjedelmemet,
3972 7,5 | gerjedelmemet, s méghozzá úgy, hogy nem is sejtenéd.~A szerencsétlen
3973 7,5 | féltékeny, ki azt hitte, hogy nagy ravaszul kicsalta felesége
3974 7,5 | hallatára észbe kapott, hogy lóvá tették, és semmit nem
3975 7,5 | felelt, de magában gondolta, hogy felesége derék és okos asszony;
3976 7,6 | valamennyien erősködtek, hogy a hölgy igen helyesen cselekedett,
3977 7,6 | parancsolta a Király Pampineának, hogy folytassa a sort. Ki is
3978 7,6 | ostoba fejjel azt mondják, hogy a szerelem elveszi az embernek
3979 7,6 | miként gyakran megtörténik, hogy az ember nem bírja folytonosan
3980 7,6 | kíván, nem sok időbe telt, hogy vágyaikat be is töltötték.~
3981 7,6 | töltötték.~Történt pedig, hogy e hölgyet szépsége és kedvessége
3982 7,6 | utálatosnak és nyeglének tartott, hogy szerelmét semmiképpen nem
3983 7,6 | üzenetekkel zaklatta, és hogy semmire nem ment, hatalmas
3984 7,6 | rettegett tőle, rászánta magát, hogy kedvét tölti. És midőn a
3985 7,6 | szép nyaralójába, történt, hogy egy napon férje ellovagolt
3986 7,6 | asszony üzent Leonettónak, hogy jöjjön el hozzá, ki is nagy
3987 7,6 | Lambertuccio úr megtudta, hogy a hölgynek férje elutazott,
3988 7,6 | parancsolta szolgálójának, hogy menjen és nyisson kaput
3989 7,6 | Édes lelkem, úgy hallottam, hogy férjed nincs itthon, hát
3990 7,6 | megrökönyödésére történt, hogy hazaérkezett a férje; kit
3991 7,6 | hallotta, s észbe vette, hogy két férfi van a házában,
3992 7,6 | van a házában, és tudta, hogy a lovagot nem rejtheti el,
3993 7,6 | az udvarban, azt hitte, hogy menten szörnyethal. Mindazonáltal
3994 7,6 | Lambertuccio uram azt felelte, hogy szívesen; és kivonta tőrét,
3995 7,6 | asszony a szoba felé hátrált, hogy Leonetto meghallja szavait
3996 7,6 | Istenért, segíts rajtam, hogy meg ne öljenek, holott oltalmadba
3997 7,6 | éppen meg akartam kérdezni, hogy kicsoda, és mi történt,
3998 7,6 | lovagias ember lévén, látta, hogy nincs ínyemre látogatása,
3999 7,6 | miért is szentül hiszem, hogy elment a józan esze vagy
4000 7,6 | nem sokat kérdezgettem, hogy ugyan miért, hanem ahogy
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6174 |