1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4238
Nap, Novella
1 Besz | vigasztalásra szorultak, s másoktól vigasztalásban
2 Besz | volt rá, ki sokra becsülte s kinek gyönyörűsége tellett
3 Besz | dicsérettel halmoztak érette, s becsületem előttük igen
4 Besz | szerelmeknél izzóbban lobogott, s melyet sem erősen feltett
5 Besz | megismerhetik, mit kell keresniök, s egyúttal, hogy mit kell
6 1 | eleve megígértem nektek, s mit talán nem is várnátok
7 1 | tudnám megértetni, hogyan s mi okból estek mindama dolgok,
8 1 | fel a keleti országokban, s minekutána ottan rengeteg
9 1 | harapódzott egy helyről a másra, s nyomorúságunkra a Nyugaton
10 1 | beteg ember betegye a lábát, s bőven osztogatták a jó tanácsokat
11 1 | gyorsabban, ki lassabban, s a legtöbben mindennemű láz
12 1 | nem látták volna sokan, s nem láttam volna magam is
13 1 | turkáltak a rongyokban, s íme, alig egy óra múltán,
14 1 | vonaglott mind a kettő, s döglötten rogyott a földre
15 1 | irtózattal elkerülni a betegeket s minden ő dolgaikat; és mindenki
16 1 | melyekben nem volt beteg, s élvezték a legfinomabb ételeket
17 1 | amennyire csak tudják, s kacagnak és csúfolódnak
18 1 | fűszerszámokat tartott, s ezeket sűrűn orrukhoz emelték,
19 1 | szomszédok, hogy meghaltak; s ezeknek és az itt is, ott
20 1 | városba), minthogy az égnek s részben talán az embereknek
21 1 | ekként már a végét járta, s lakossága szinte kipusztult,
22 1 | huszonnyolcadik esztendejét, s nem volt egyik sem fiatalabb
23 1 | meg vagyon engedve nekünk s mindenki másnak életünk
24 1 | szemügyre veszem ma reggeli s mi több, sok máskori viselkedésünket,
25 1 | máskori viselkedésünket, s meggondolom, minéműk s milyenek
26 1 | s meggondolom, minéműk s milyenek beszélgetéseink,
27 1 | mindannyiszor észreveszem, s ti is hasonlatosképpen észrevehetitek,
28 1 | meghaltak vagy betegek, s ennek miatta ők pimasz pökhendiséggel
29 1 | városszerte cserkészik, s gyalázatos csúfondáros énekekkel
30 1 | árnyait látnám a házban; s méghozzá nem is jól ismert
31 1 | becstelen dolgok között, s egyedül és társaságban,
32 1 | éppen vágyuk hajtja őket, s mi a legnagyobb élvezetet
33 1 | gyönyörűségekbe vetik magokat s kicsapongásra és dőzsölésre
34 1 | bilincselve, mint a többieké, s ennélfogva semmivel nem
35 1 | szépségét, ha netán elkomorul, s mindez gyönyörűségesebb
36 1 | elmenekültek a halál elől, s mintha csak nem is tartoznánk
37 1 | valamennyien nők vagyunk, s egyikünk sem olyan gyerekes,
38 1 | értelme, valahányan vannak, s mindennémű férfi tanácsa
39 1 | Filostrato, harmadiknak Dioneo, s mindegyik szemrevaló és
40 1 | megláthassák hölgyeiket, s véletlenül úgy esett, hogy
41 1 | csak jót lehet mondani, s hiszem, hogy ennél sokkalta
42 1 | szobákban az ágyak megvetve, s mindenütt rengeteg virág,
43 1 | minél hosszabb életű legyen, s ezért úgy vélem: mindenképpen
44 1 | engedelmességgel leszünk, s kinek minden gondja az legyen,
45 1 | megízlelje a kötelesség súlyát s egyúttal a hatalom gyönyörűségét,
46 1 | parancsoljon abban, hogy hol s miképpen folytassuk ím ez
47 1 | jelentenek annak lombjai, s mely nagy tisztességet szereznek
48 1 | tetszetős és ékes koszorút font, s Pampinea fejére illesztette;
49 1 | választották, csöndet parancsolt, s maga elé hívatta a négy
50 1 | hívatta a négy cselédlányt s az ifjak szolgáit; mikor
51 1 | Parmenót, Dioneo szolgáját, s reá bízom egész cselédségünk
52 1 | gondját és felügyeletét s általában az egész belső
53 1 | Tindaro legyen Filostrato s a másik két úr szolgálatjára,
54 1 | ideje lejárt, hazatértek s látták, hogy Parmeno buzgón
55 1 | patyolatfehér terítőkkel, s rajtok ezüstösen csillogó
56 1 | hangszereket (mivelhogy a hölgyek, s hasonlóképpen az ifjak is,
57 1 | is, mind tudtak táncolni, s némelyikök pompásan muzsikált
58 1 | Fiammetta pedig hegedűt, s rázendítettek valamely kellemes
59 1 | enni, a többi hölgyekkel s a két ifjúval összefogódzkodott,
60 1 | ifjúval összefogódzkodott, s lassú lejtéssel táncba kezdett:
61 1 | megvetett ágyakat leltek, s minden éppen úgy teli volt
62 1 | szobáiban is; levetkőztek tehát, s nyugalomra tértek.~Alighogy
63 1 | fölkeltette a többi hölgyeket s az ifjakat is, mert mint
64 1 | magasra nőtt a zöld fű, s hová a napsütés nem tudott
65 1 | letelepedtek körben a zöld fűbe, s aztán a Királynő beszélt
66 1 | látjátok, a nap magasan jár, s nagy a forróság, s nem hallszik
67 1 | jár, s nagy a forróság, s nem hallszik egyéb nesz,
68 1 | mennünk. Itt szép és hűvös, s amint látjátok, van itt
69 1 | itt ostábla és sakkjáték, s mindenki elszórakozhat,
70 1,1 | dolog veszendő és mulandó, s kifelé és befelé egyaránt
71 1,1 | mivelhogy bennök élünk, s magunk is részeik vagyunk.
72 1,1 | jámborul Istennek utait járták, s mostan vele örök életet
73 1,1 | isteni értelem titkosságába, s olyasvalakit állítunk ő
74 1,1 | ember pártfogójául kért, s éppen úgy meghallgatja a
75 1,1 | Bonifác pápa hívatott - s ő hajlott is szavára s jött -,
76 1,1 | s ő hajlott is szavára s jött -, eszébe vette, hogy
77 1,1 | összevissza gabalyodtak, s nem lehet őket könnyűszerrel
78 1,1 | Különös örömet szerzett neki s mindenáron abban mesterkedett,
79 1,1 | akarok vonulni, amint tudod, s mivel egyebek közt ezekkel
80 1,1 | uzsorával foglalatoskodtak, s vele Musciatto kedvéért
81 1,1 | nagy szégyen háramlik ránk, s egyúttal nyilvánvaló jele
82 1,1 | sem fogadja be holttestét, s mi több, bekaparják a gödörbe,
83 1,1 | megrohanják majd a házainkat, s nemcsak hogy kirabolnak
84 1,1 | is gondot okozzak nektek, s ne is féljetek, hogy miattam
85 1,1 | ilyen, és csak bízzátok rám, s bizony mondom: úgy elintézem
86 1,1 | hogy minden jóra fordul, s ti bizonyára meg lesztek
87 1,1 | a szentírás tudományának s fölöttébb tiszteletreméltó
88 1,1 | Ciappelletto feküdt, leült melléje s mindenekelőtt jóságosan
89 1,1 | hogy nyugtot hagyjak neki, s ezzel olyasmit cselekedjem,
90 1,1 | tisztaság bizonyságait: s minekutána igen megdicsérte
91 1,1 | örököltem, mikor meghalt, s e vagyonnak nagyobb részét
92 1,1 | apró üzleteket kötöttem, s ezekben bizony nyereség
93 1,1 | felét pedig nekik adtam; s ebben oly igen megsegített
94 1,1 | hívságos dolgokat hajszolnak, s mikor hallottam átkozódásaikat
95 1,1 | elkerülik a templomokat, s inkább a világnak, mint
96 1,1 | Fiam, ez dicséretes harag, s ezért nem tudnék penitenciát
97 1,1 | gonosztevők cselekszenek s ha én valaha efféle embert
98 1,1 | nap káromolják az Istent, s ő mégis kegyesen megbocsát
99 1,1 | Ciappelletto:~- Igenis, atyám; s mi több, nem is kívánnék
100 1,1 | befogadják holttestét. A perjel s mind a többi hiszékeny barátok
101 1,1 | aggattak fel.~És szentségének s tiszteletének híre olyannyira
102 1,1 | Pratóból való Ser Ciappelletto, s miként hallottátok, szent
103 1,1 | nevét, mellyel kezdettük, s minden szükségünkben neki
104 1,2 | di Civigninek neveztek, s ki tisztességgel és becsülettel
105 1,2 | volt a zsidó törvénynek, s mégis, akár az a nagy barátság
106 1,3 | tetszést aratott, elhallgatott, s akkor a Királynő parancsára
107 1,3 | nyerje meg ügyének a zsidót, s végre is az az ötlete támadt,
108 1,3 | fogadta, maga mellé ültette, s annak utána így szólt hozzá:~-
109 1,3 | hogy igen bölcs ember vagy, s fölöttébb világosan ítélsz
110 1,3 | Szaladin szaván akarja fogni, s valami huncutságba belekeverni;
111 1,3 | melyet nekem feltettél, szép, s ha meg akarom mondani felőle
112 1,3 | kiváló és gazdag ember, s ennek kincstárában legbecsesebb
113 1,3 | hagyatékából e gyűrű kerül, s a többiek mint családfőt
114 1,3 | ismerte a gyűrű hagyományát, s mind szeretett volna kiválni
115 1,3 | melyikre hagyja a gyűrűt, s mivel mindegyiknek megígérte,
116 1,3 | igazi, eldöntetlen maradt, s ma is eldöntetlen ama kérdés,
117 1,3 | népnek adott az Atyaisten, s melyek felől kérdést intéztél
118 1,3 | az ő törvénye az igaz, s annak parancsait kell cselekednie;
119 1,4 | Királynő újabb parancsát, s mivel úgyis tudta, hogy
120 1,4 | parasztnak leánya volt, s a mezőn járt-kelt, füveket
121 1,4 | lopódzkodott ama barát cellája elé, s meghallotta a viháncolást,
122 1,4 | kulccsal bezárta az ajtót, s egyenest az apátúr szobájába
123 1,4 | szokták, midőn távoztak, s ártatlan ábrázattal így
124 1,4 | szívesen átvette a kulcsot, s egyúttal megadta az engedelmet.
125 1,4 | pedig rávetette szemét, s mikor látta, mely igen szépséges
126 1,4 | talán soha többé nem akad, s én azt hiszem, csak okosság
127 1,4 | apát szemfüles ember volt, s azon nyomban látta, hogy
128 1,5 | őrgrófja fölöttébb bátor férfiú s az egyháznak zászlósura,
129 1,5 | tehát megjött a király, s nagy szívességgel és tisztességgel
130 1,5 | elérkezett az ebéd órája, s akkor a király és az őrgrófné
131 1,5 | az oka a tyúklakomának, s mi a rejtett értelmök e
132 1,6 | volt a pénze, mint esze, s ki nem éppen hitbéli fogyatkozásból,
133 1,6 | akarnánk veled elbánni.~Efféle s más ilyen szavakkal szólott
134 1,6 | szorgosan megcselekedte, s annak utána történt bizonyos
135 1,6 | kétségem, amit hallottam, s mi több, mindent szilárdan
136 1,7 | megtestesülése a gonoszságnak, s fölöttébb megkönnyíti a
137 1,7 | és ügyesebb verselő is, s eme dolgok oly nagy tisztességet
138 1,7 | hitvány volt az öltözete, s kit ő látásból sem ismert,
139 1,7 | szolga: „Nem ment el, uram, s mi több, kenyeret eszik,
140 1,7 | megette az egyik kenyerét, s az apátúr nem jött, belekezdett
141 1,7 | dolog szeget ütött a fejébe, s így szólott magában: Miféle
142 1,7 | mindenkinek adtam ennie, aki kért, s nem néztem, ha vajon nemes
143 1,7 | derék embernek ismerte őt; s mivel szerette volna jóvátenni
144 1,7 | kifizessék Bergamino fogadósát, s minekutána bőkezűen megaján
145 1,7 | ellátta pénzzel és paripával, s tetszésére bízta ez alkalommal,
146 1,8 | udvari ember hasonló módon s ugyancsak eredményesen egy
147 1,8 | pénzt kiadnia. Ennek miatta, s méghozzá méltán, feledésbe
148 1,8 | becstelen dolgokat mondanak, s ami még rosszabb, mindezt
149 1,8 | akár igazak ezek, akár nem, s a nemes embereket álnok
150 1,8 | becstelen dolgokra csábítják; s minél förtelmesebb szavakat
151 1,8 | nagyobb böcsületben vagyon, s annál jobban kitüntetik
152 1,8 | bizony ez a mai világnak, s nyilvánvaló bizonysága,
153 1,8 | ahhoz, amivel kezdettem, s amitől jogos felháborodásom
154 1,8 | Guiglielmo Borsiere derék férfiú, s mivel mégiscsak volt benne
155 1,8 | amely remekbe készült, s minekutána mindent megmutogatott,
156 1,8 | hogy én azt sohasem láttam s nem ismertem.~És Guiglielmo
157 1,9 | melyet Lauretta elmesélt, s én is ugyanerről akarok
158 1,9 | módfelett elbúsult ezen, s úgy gondolta, hogy panaszra
159 1,9 | és zokogva eléje járult, s így szólott hozzá:~- Felséges
160 1,9 | mely ama hölgyön esett, s annak utána fölöttébb szigorún
161 1,10| kellemes beszélgetéseket. S éppen azért, mivel e mondások
162 1,10| múlt még, élt Bolognában s talán még ma is él egy fölöttébb
163 1,10| fölöttébb megtetszett neki, s holmiféle ifjú ember módjára
164 1,10| feje, viszont ti általában, s erre valami furcsa étvágy
165 1,10| kiben minden dolgok élnek, s a magunk vigasztalására
166 1,10| rövid sétára indulunk, s midőn a nap már lefelé hajlik,
167 1,10| visszatérünk ebédelni; táncolunk s miután ebéd utáni szundításunkból
168 1,10| mondhassam, amit akarok. S nehogy valaki azt higgye,
169 1,10| szépség után~Nem áhítok már, s vonzását nem érzem.~Ha a
170 1,10| testet-lelket mondhatatlan áthat,~S más halandótól eltiltja
171 1,10| szintilyen gyönyörüségben.~S amint szemem e szépségre
172 1,10| egy két fordulót tettek, s mivel immár a rövid éjszakának
173 1,10| meggyújtatta a fáklyákat, s parancsolta, hogy a következő
174 2 | fölserkentek, bementek a kertbe, s hol itt, hol ott a harmatos
175 2 | és messzire elkószáltak. S miként előttevaló nap tették,
176 2 | után nyugalomra tértek, s délután három óra tájt a
177 2 | kicsinyég elrévedezett, s miután végigjártatta szemét
178 2,1 | átvitték a székesegyházba, s odavezettek hozzá sántákat
179 2,1 | csődület láttán elcsodálkoztak, s mikor hallották, hogy mi
180 2,1 | odamentek, hogy megnézzék, s miután poggyászukat letették
181 2,1 | járni, támogatni fogtok, s úgy tesztek, mintha oda
182 2,1 | fogadóból mind a hárman, s elmentek valamely magányos
183 2,1 | Marchese és Stecchi közrefogta, s megindult vele a székesegyház
184 2,1 | hogy dolguk ebül vagyon, s maguk bőrét féltvén, nem
185 2,1 | mertek segítségére menni, s mi több, a többiekkel együtt
186 2,1 | átverekedte magát a tömegen, s a szerencsétlent félholtan
187 2,1 | felháborodott, felköttette őt, s néhányszer jól felhúzatta,
188 2,1 | jártam ebben a városban, s csak épp kicsiny ideje,
189 2,1 | tartja, és az ő lajstroma s ezenfelül az én fogadósom.
190 2,1 | kegyetlenül elbánt barátjukkal, s már fel is húzatta, igen
191 2,1 | húzatta, igen megrettentek, s így szólottak egymáshoz:~-
192 2,1 | beszaladgálták a várost, s ráakadván fogadósukra, elmesélték
193 2,1 | pedig nagyot nevetett rajta, s elvitte őket Sandro Agolantihoz,
194 2,1 | Agolantihoz, ki Trevisóban lakott, s nagy becsületben állott
195 2,1 | elment a fejedelemhez, s kieszközölte nála, hogy
196 2,1 | megajándékozta ruhával az atyafit, s mindhárman, miután megmenekültek
197 2,2 | valamely özvegyasszonynál, s minekutána kára megtérül, ~
198 2,2 | balsors és szerelem keveredik, s melyet bizonyára okulásul
199 2,2 | folytattak vele útközben, s tőlök telhetőleg szíves
200 2,2 | Így mentek-mendegéltek, s egy tárgyról a másikra tértek,
201 2,2 | beszélgetésekben előfordul, s végezetül szóba kerültek
202 2,2 | emberek Istenhez intéznek; s ekkor az egyik útonálló
203 2,2 | Guiglielmón átkeltek egy folyón, s ekkor ama három gazfickó,
204 2,2 | hanem megfordította lovát, s egy iramban elvágtatott
205 2,2 | egy szál ingben mezítláb, s mivel farkasordító hideg
206 2,2 | a hidakat is felhúzták, s ekképpen nem tudott bejutni.~
207 2,2 | mely némiképpen kinyúlt, s feltette magában, hogy annak
208 2,2 | nagy csomó szalmát lelt, s nagy búsulással arra telepedett,
209 2,2 | Julianus oltalmazta őt, s nem sok idő múltán jó szállást
210 2,2 | szépsége párját ritkította, s kit Azzo őrgróf úgy szeretett,
211 2,2 | szeretett, mint a szeme világát, s kit a maga kérésére itten
212 2,2 | Rinaldo meghúzta magát; s véletlenül úgy esett, hogy
213 2,2 | hölgyével töltse az éjszakát, s annak házában nagy titokban
214 2,2 | hölgynek, hogy ne várjon reá, s azon nyomban útnak indult;
215 2,2 | némiképpen elbúslakodott, s nem tudván, mitévő legyen,
216 2,2 | rövidséggel elmondta, kicsoda, s hogyan s miért került oda;
217 2,2 | elmondta, kicsoda, s hogyan s miért került oda; azután
218 2,2 | leánynak meglágyult a szíve, s visszament asszonyához,
219 2,2 | ugyancsak megkönyörült rajta, s eszébe jutott, hogy megvan
220 2,2 | és kinyitotta az ajtót, s Rinaldót bebocsátotta. Mikor
221 2,2 | férjétől maradt ruhákat, s miután ő felvette azokat,
222 2,2 | csak testére szabták volna; s miközben a hölgynek parancsaira
223 2,2 | melyre el volt készülve, s amint látta, jó szállásra
224 2,2 | némiképpen kipihente magát, s utána hatalmas tüzet rakatott
225 2,2 | felöltözött, valóban szép férfi, s úgy látszik, tisztes úri
226 2,2 | magára hagyta Rinaldót, s miután kezdett szerelmesen
227 2,2 | hogy pótolhatatlan a lovad s egynémely ruhád, melyeket
228 2,2 | mintha őt magát látnám, s ma este talán százszor is
229 2,2 | hölgy kívánságára felkeltek, s hogy a dolog senkiben gyanút
230 2,2 | történteket tartsa titokban, s miután megmutatta neki,
231 2,2 | nagyon messziről jönne, s miután a kapukat kinyitották,
232 2,2 | melyek a poggyászában voltak, s mikor szolgájának lovára
233 2,2 | sokkal azután hurokra került, s most éppen ebbe a városba
234 2,2 | ebbe a városba hozták őket, s miután ők maguk mindent
235 2,2 | lovát, ruháit és pénzét, s nem veszett oda egyebe,
236 2,3 | megtérít, mit elvesztettek, s ismét jómódba juttatja őket~
237 2,3 | mit Isten ölébe hullatott. S miközben kuncogva beszélgettek
238 2,3 | a Sors kezében vannak, s ennek következtében az,
239 2,3 | egyik embertől elveszi, s a másiknak adja oda azokat;
240 2,3 | dúsgazdag Tedaldo meghalálozott, s minden ingó és ingatlan
241 2,3 | hívatta a másik kettőt, s elmondotta nekik, mely tisztességben
242 2,3 | tisztességben élt atyjok, s mely becstelenségben élnek
243 2,3 | mekkora volt annak gazdagsága s mely feneketlen szegénységre
244 2,3 | garast a fogukhoz vertek, s pénzüket kezdték magas uzsorakamatra
245 2,3 | részét visszavásárolták, s azonfelül sok egyéb birtokot
246 2,3 | fenntartották az uzsoraüzletet, s az ügyek intézését rábízták
247 2,3 | sziget két pártra szakadt, s egyik fele az egyikkel,
248 2,3 | szűkös szegénységben éltek, s már letettek minden reménységről,
249 2,3 | letettek minden reménységről, s beletörődtek, hogy mindörökre
250 2,3 | látván, hogy csak nem jön, s hogy ha tovább is ott marad,
251 2,3 | marad, az életével játszik, s ott maradnia amúgy is hiábavaló,
252 2,3 | hogy visszatér Itáliába, s egymagában csakugyan útnak
253 2,3 | csatlakozott hozzájok, s azok szívesen fogadták társaságokba.
254 2,3 | számba túlságosan ifjú korát, s mentse fel őt és erősítse
255 2,3 | illedelmes beszédének hallatára, s főképpen miután alaposan
256 2,3 | megindította szerencsétlensége s melegen biztatgatta, és
257 2,3 | a szerencse letaszította s még magasabbra; és megkérte,
258 2,3 | kit itten, kit amottan; s minekutána az apátúr megvacsorázott,
259 2,3 | az apátúr megvacsorázott, s már jól előrehaladt az éjszaka,
260 2,3 | hogy minden sarok teli van, s én magam meg a házam népe
261 2,3 | és megágyazhatok rajtuk, s ha kedved van, jobb híján,
262 2,3 | soha többé vissza nem tér.” S miután feltette magában,
263 2,3 | apátúr mellére tette a kezét, s elkezdte olyképpen tapogatni,
264 2,3 | hanem azon nyomban megölelte s meg akarta csókolni, mikor
265 2,3 | indultam el otthonomból, s a pápához igyekeztem, hogy
266 2,3 | őt, a kíséretére gondolt, s akképpen vélekedett, hogy
267 2,3 | a leány felült ágyában, s egy kép előtt, mely Üdvözítőnket
268 2,3 | gyűrűt húzott az ujjára, s eljegyezte magát vele; aztán
269 2,3 | éjszakát; módfelett vidám volt, s az apátúrral és kíséretével
270 2,3 | kíséretében elment a pápához, s illendő tisztelettel köszöntvén
271 2,3 | Angolország királyától, s magammal hoztam kincseinek
272 2,3 | kinek helytartója vagy, s Istennek dicsőségére és
273 2,3 | engedte őket.~Alessandro s ugyanazonképpen a hölgy,
274 2,3 | testvért kiszabadította, s kifizetvén előbb minden
275 2,3 | lovag Angolországba ment, s ottan addig puhították a
276 2,3 | ismét visszavette kegyeibe, s őt és vejét pompás ünnepséggel
277 2,4 | ott ült Pampinea mellett, s mikor észrevette, hogy annak
278 2,4 | búnak eresztette fejét, s nem tudván mitévő legyen,
279 2,4 | ahonnan gazdagon elindult. S minekutána vevőt talált
280 2,4 | könnyű kalózhajót vásárolt, s azt az efféle mesterséghez
281 2,4 | első fájdalmas veszteségén, s nehogy még egyszer ilyesmi
282 2,4 | bizonyára elegendő lesz neki, s nem kell többet kívánnia:
283 2,4 | nem volt a menekülésre, s meghallotta, hogy kié, akit
284 2,4 | felvitték az egyik gályára, s miután a kis hajót teljesen
285 2,4 | tornyosította a tenger hullámait, s a két gályát messzire vetette
286 2,4 | Cefalonia sziget magasságában, s mint valami üvegdarab, melyet
287 2,4 | kinappalodott, körülnézett, s nem látott egyebet, mint
288 2,4 | tenger hullámain úszott, s legnagyobb rémületére néha-néha
289 2,4 | Landolfo ült, hogy felborult, s annak erejétől Landolfo
290 2,4 | felismerte a láda alakját, s mikor alaposan szemügyre
291 2,4 | lefejtette kezeit a ládáról, s miután ezt föltette leánya
292 2,4 | nyerte elvesztett erejét; s mikor elérkezettnek látta
293 2,4 | hányattatását elmesélte nekik, s csak épp a ládáról hallgatott;
294 2,4 | mindent, mint annak előtte, s megismerte, mely sok és
295 2,4 | volt, midőn útnak indult. S minekutána sikerült drágaköveit
296 2,5 | valamennyiből megmenekül, s egy rubinkővel hazatér~-
297 2,5 | melyeket Landolfo talált, s melyekre a novellák során
298 2,5 | aranyforintot tett erszényébe, s mivel még nem volt soha
299 2,5 | vasárnap este vecsernye után, s minekutána a fogadóstól
300 2,5 | nagyon is tetszettek neki, s bár többre is alkudozott,
301 2,5 | éppen elment mellette, s meglátván erszényét, hirtelen
302 2,5 | odafordult a vénasszonyhoz, s mikor megismerte, nagy szívesen
303 2,5 | sóvárgását: hazatért tehát, s egész napra elküldte a vénasszonyt
304 2,5 | betanított efféle szolgálatokra, s mikor beesteledett, elküldte
305 2,5 | talpig végignézte magát, s mikor látta, milyen daliás
306 2,5 | felelte, hogy szívesen elmegy, s megkérdezte a leányt, hol
307 2,5 | azonban efelől nem tudott, s még csak nem is sejtett
308 2,5 | csak nem is sejtett semmit, s abban a hiszemben, hogy
309 2,5 | bekiáltott: „Itt van Andreuccio”; s akkor ott látta a nőt, ki
310 2,5 | karokkal, nyakába borult, s kevés ideig így maradt szótlanul,
311 2,5 | könnyezve homlokon csókolta, s elcsukló hangon megszólalt:~-
312 2,5 | eme gyöngéd kedveskedésen, s egészen meghökkenve felelte:~-
313 2,5 | utána a hölgy kézen fogta, s felvezette fogadótermébe,
314 2,5 | gyönyörű szép függönyös ágyat s rengeteg ruhát rudakon,
315 2,5 | mely az ágy lábánál volt, s a hölgy ekképpen kezdett
316 2,5 | ideig lakott Palermóban, s jóságáért és kedvességéért
317 2,5 | távoznia kellett Palermóból, s vissza kellett térnie Perugiába;
318 2,5 | melyeket miatta szenvedtünk, s birtokokat és házakat adományozott
319 2,5 | házakat adományozott nekünk; s az én férjemnek, ki a te
320 2,5 | összefüggésben elmondott, s közben egy pillanatra sem
321 2,5 | milyenek az ifjúkor erkölcsei, s hogy az ifjak szívesen hódolnak
322 2,5 | hódolnak a szerelemnek, s mikor méghozzá látta az
323 2,5 | mindazt, mit a leány mondott; s hogy az befejezte mondókáját,
324 2,5 | valamennyi rokona felől, s kérdéseire Andreuccio megfelelt;
325 2,5 | roppantul szomorkodnék, s megölelvén így szólt hozzá:~-
326 2,5 | kit még soha nem láttál, s méghozzá az ő házában, ahol
327 2,5 | mikor e városba érkeztél, s most el akarsz menni innét,
328 2,5 | udvariasabb dolog volna s egyben kötelességed is,
329 2,5 | jöjjenek ide vacsorára, s aztán ha mindenáron el akarsz
330 2,5 | hosszúra a beszélgetést, s mikor már jó darab elmúlt
331 2,5 | Andreuccio nyugodtan belépett, s véletlenül rátette lábát
332 2,5 | megértsétek, mit már elmondottam, s mit még mondandó vagyok,
333 2,5 | néhány deszka volt szegezve, s ezek fölött volt az ülőke;
334 2,5 | dühöngött az eset miatt, s szólítani kezdte az inast,
335 2,5 | berohant az ifjú szobájába, s tüstént körülnézett, ott
336 2,5 | mikor ott lelte ruháit s bennök a pénzt, melyet Andreuccio
337 2,5 | mindig magánál tartott, s minekutána ekképpen megkaparintotta
338 2,5 | nővérének hazudta magát, s amiért a csapdát felállította,
339 2,5 | Miért is gyanút fogott, s jó későre észbe kapott,
340 2,5 | az utcától elválasztotta, s ekképpen kijutott az utcára,
341 2,5 | ruhámat, amit fönt hagytam, s akkor elmegyek Isten hírével.~
342 2,5 | megbizonyosodott, hogy mindene odavan, s oly igen elbúslakodott
343 2,5 | hát egy nagy kődarabot, s jóval hatalmasabb ütésekkel,
344 2,5 | az órában ehhez a házhoz, s a derék nőknek ilyen ostobaságokat
345 2,5 | Isten hírével, jóember, s légy szíves, hagyj bennün
346 2,5 | vele, gyere vissza holnap s ne ingerelj bennünket itt
347 2,5 | ki bent volt ama házban, s a finom nőcske kerítője
348 2,5 | szakáll borította arcát, s mintha csak most kelt volna
349 2,5 | hagysz bennünket aludni.~S becsukta az ablakot és bement.
350 2,5 | hangjától és ábrázatától, s a szomszédok biztatásától
351 2,5 | odamentek hozzá a lámpával, s megkérdezték, mit keres
352 2,5 | eshetett vele ez a dolog, s mondották egymásnak:~- Ez
353 2,5 | első álmodban agyonvernek, s a pénzeddel együtt az életedet
354 2,5 | alapján, útnak indult velük, s miközben a székesegyház
355 2,5 | nagy vödör; menjünk oda, s egykettőre mossuk meg.~Ahogy
356 2,5 | nélkül elengedték a kötelet s elinaltak, ahogy csak a
357 2,5 | volna. Azonban kimászott, s ahogy ott látta a fegyvereket,
358 2,5 | Ekképpen ment-mendegélt, s egyszerre csak összeakadt
359 2,5 | fölöttébb elálmélkodtak, s megkérdezték, ki húzta fel
360 2,5 | nekik mindent, ami történt s hogy mit talált a kút mellett.
361 2,5 | hogyan történhetett a dolog, s nevetve elmondták neki,
362 2,5 | hogy miért inaltak el, s kik voltak azok, kik őt
363 2,5 | Andreuccio ijedtében bement, s miközben bemászott, így
364 2,5 | mindent kiadogattam nekik, s magam a kikecmergéssel
365 2,5 | zsákmányáról gondoskodik, s mivel eszébe jutott a drága
366 2,5 | lehúzta azt az érsek ujjáról, s a maga ujjára vonta, azután
367 2,5 | vetkőztette az érseket, s mindent kiadogatott nekik,
368 2,5 | kell lenni még a gyűrűnek, s biztatták, hogy csak keresse
369 2,5 | kiszólt, hogy nem találja, s úgy tett, mintha keresné,
370 2,5 | úgy tett, mintha keresné, s darab ideig megvárakoztatta
371 2,5 | csak keresse szorgosabban, s meglesték az alkalmas pillanatot,
372 2,5 | a sír fedelét tartotta, s elinaltak, őt pedig otthagyták
373 2,5 | pedig, ha mégis jön valaki, s őt odabenn leli, szent bizonyos,
374 2,5 | elkapta a papnak egyik lábát, s úgy tett, mintha le akarná
375 2,5 | gyűrűvel, kiért a tengerpartra, s onnan aztán visszatalált
376 2,6 | ismét jómódba jut~A hölgyek s mindazonképpen az ifjak
377 2,6 | mi történt Arrighettóval, s mivel az események miatt
378 2,6 | nyolcesztendős fiacskájával, s hozzá még áldott állapotban
379 2,6 | kikötöttek egy kis tengeröbölben, s várták a kedvező időt, hogy
380 2,6 | bárki más észrevette volna, s valamennyiöket ellenállás
381 2,6 | ennivaló füveket keresett; s minekutána úgy-ahogy evett
382 2,6 | talán épp aznap születtek, s melyek az ő szemében a világ
383 2,6 | sovánnyá és csapzottá vadult, s ő pedig még nálok is jobban
384 2,6 | magával viszi otthonába, s magánál tartja éppoly tiszteletben,
385 2,6 | hogy hozasson oda ennivalót s a hölgyet, kinek ruhája
386 2,6 | maga valamelyik ruhájába, s mindent kövessen el, hogy
387 2,6 | mely időközben hazatért, s a nemes hölgy nagy csodálkozására
388 2,6 | felszállott azoknak hajójára, s vele az őzsuta és a két
389 2,6 | látták, tehát ott is hagyták, s mind többi háza népével
390 2,6 | madonna Beritola dajkája s vele a két gyermek bizonyos
391 2,6 | nyomorult sorson, melyre ő maga s a két gyermek jutott. De
392 2,6 | fordulhat a sors kereke, s azok, ha életben maradnak,
393 2,6 | idején elérkezettnek látja, s ha ki kérdezte, mindenkinek
394 2,6 | állapot alacsonyságától, s felszállott valamely gályára,
395 2,6 | éppen Alexandriába indult, s otthagyta Guasparrino uram
396 2,6 | és kedves teremtés volt, s alig valamivel idősebb tizenhat
397 2,6 | dolgokban kellett volna, s mikor egy napon valamely
398 2,6 | éktelen haragra gerjedt, s minden magyarázkodás nélkül
399 2,6 | egyik kastélyába vitette, s haragjában és dühében toporzé
400 2,6 | vártam, mint éppen ezt, s most jött el az óra, mikor
401 2,6 | alig remélhetek valami jót, s engem itt lel a börtönben,
402 2,6 | Arrighetto Capece volt az ő neve, s ma is az, ha él; az én nevem
403 2,6 | élne, valóban így hívnák, s mostan huszonkét esztendős
404 2,6 | bizonyosan ez az a fiú, s felötlött lelkében, hogy
405 2,6 | maga és leánya szégyenét, s egyúttal nagy irgalmasságot
406 2,6 | magához hívatta Giannottót, s apróra kikérdezte mind egész
407 2,6 | sínylődöl, és becsületedet s egyúttal a magam becsületét
408 2,6 | Currado neki felajánlott, s ezenfelül az ő hatalmában
409 2,6 | mindenkoron szorosan összefügg, s melyet ha ki akarnánk irtani,
410 2,6 | irtani magát az ifjúságot, s mely nem volna oly súlyos,
411 2,6 | maguk is voltak fiatalok, s mások bűneit magok bűneihez
412 2,6 | magokét másokéhoz mérnék; s különben is barát, nem pedig
413 2,6 | reménységemet.~És sírva fakadt s elhallgatott.~Mondá ekkor
414 2,6 | asszonyokká teszlek benneteket.~S mikor látta, hogy a két
415 2,6 | üdvözölték az új menyasszonyt, s nem kevésbé álmélkodtak
416 2,6 | szemügyre vette az ifjút, s valami titokzatos erő máris
417 2,6 | most rögtön felismerte, s miközben korholta magát
418 2,6 | rokonságot, melyet nyélbeütött, s minekutána pompás és nagyszerű
419 2,6 | csúful bánt az ifjúval, s kárpótlásul nagy hozománnyal
420 2,6 | Guasparrino uramnak és leányának, s mennyire örült ő valamennyiöknek,
421 2,6 | nagy tisztességgel fogadta, s kimondhatatlanul megörült,
422 2,6 | megörült, hogy felesége s két fia él, kikről elfogatása
423 2,6 | tartott ünnepet vejének s mind többi rokonainak és
424 2,7 | elhaladtak Sardinia mellett, s már-már azt hitték, hogy
425 2,7 | más módját a menekülésnek, s mivel ki-ki magával gondolt,
426 2,7 | halott volt, felemelte fejét, s bármennyire kimerült volt
427 2,7 | szál egyedül érezte magát, s nem ismerte fel és nem tudta,
428 2,7 | hová lettek a férfiak, s látta, hogy a hajó a partra
429 2,7 | elérkezett a délutáni három óra, s még mindig nem láttak egy
430 2,7 | szemügyre vett mindent, s annak utána megjelentette
431 2,7 | dolgokat, mik a hajón voltak, s mikhez hozzá lehetett férni,
432 2,7 | mikhez hozzá lehetett férni, s velök együtt egyik kastélyába
433 2,7 | szavát, sem a leány az övét, s ekképpen nem tudhatta meg,
434 2,7 | lobogó lángot gyújtott benne, s kedveskedő és hízelkedő
435 2,7 | napja ottan tartózkodott, s a szokásaikból észrevette,
436 2,7 | fölöttébb magasztalták ezért, s megígérték, hogy tőlük telhetőleg
437 2,7 | leány oly igen vonakodott, s egy este valóságos ünnepségnek
438 2,7 | pedig, ki nem ügyelt erre, s kit a pompás ital megszédített,
439 2,7 | séről és felvidámodott, s mikor látta, hogy néhány
440 2,7 | tisztességérzete fékezte volna, s a legcsekélyebb szégyenkezés
441 2,7 | várúr szeretője legyen, s a kettejük nagy gyönyörűsége
442 2,7 | nem tartott az ő részéről, s néhány hűséges cimborája
443 2,7 | Pericone aludt a leánnyal, s azt is kinyitván, Periconét
444 2,7 | senki sem vette észre őket, s ottan Marato és a leány
445 2,7 | dagadó vitorlákkal röpült, s Marato éppen a hajó farán
446 2,7 | egy mérföldet haladtak, s még mindig nem vette észre
447 2,7 | hozzá, hogy megvigasztalja, s édes szavakkal és dús ígéretekkel,
448 2,7 | maga szerencsétlenségét. S minekutána ismételten és
449 2,7 | csodálatos szépségének, s e hír eljutott Morea fejedelmének
450 2,7 | miért is látni kívánta, s minekutána meglátta és észrevette,
451 2,7 | hogy bizonyára nemes hölgy, s emiatt iránta való szerelme
452 2,7 | szokása volt megtennie, s fényes és díszes kísérettel
453 2,7 | szobán egészen az ablakig, s ottan tőrét úgy beledöfte
454 2,7 | hullámverése romba döntött, s melyekbe ember soha, vagy
455 2,7 | akkor a herceg odasietett, s megfojtották őt, és ledobták
456 2,7 | erre a forró vágyakozás, s nem tartotta vissza sem
457 2,7 | maga is bejött, lóra tette, s amily nesztelenül csak tudott,
458 2,7 | nagy titokban tartotta, s nagy tisztességgel mindent
459 2,7 | Ciuriacinak holtteste feküdt, s a kötélnél fogva kihúzta
460 2,7 | rokonait és hűbéreseit, s nagyszámú és hatalmas sereget
461 2,7 | megbizonyosodtak a dolog felől, s annak okáért nem sokat kérdezősködtek,
462 2,7 | reménységet csepegtettek szívébe; s minekutána megtudakolták
463 2,7 | pompás lakomát készíttetett, s meghívta őket oda ebédre
464 2,7 | kezdte ámulva nézegetni, s magában azt mondta, hogy
465 2,7 | egyre gyönyörűbbnek látta, s megesett vele ugyanaz, mi
466 2,7 | magától a háború gondolatát, s mindegyre azon jártatta
467 2,7 | szerint kivonultak Athénből, s megszállták a határt bizonyos
468 2,7 | révén, kit magának tartott, s azt mondotta, hogy ha húga
469 2,7 | segítségére lesz ebben, s elviszi a leányt onnét,
470 2,7 | felszereltetett egy könnyű bárkát, s azt egy este elküldötte
471 2,7 | kerthez, hol a leány lakott, s minekutána kioktatta embereit,
472 2,7 | is, ki hajlott kérésére, s vele és maga szolgáinak
473 2,7 | kinyitott, és ottan jelt adott s szólította a bárkát, a leányt
474 2,7 | felszállottak a bárkára, s néhány nap alatt Chios szigetére
475 2,7 | Chios szigetére érkeztek, s ottan Costantino, mivel
476 2,7 | atyjának szemrehányásaitól, s attól, hogy az elrablott
477 2,7 | véletlenül Szmirnába érkezett, s mikor ottan meghallotta,
478 2,7 | jobban szemügyre vette, s abban megtalálta a szépséges
479 2,7 | sehogy sem voltak ínyére, s ő nem akarta azokat teljesíteni;
480 2,7 | fiával, igen nekibúsult, s haladéktalanul megadott
481 2,7 | egybegyűjtötte seregét, s minekelőtte a két nagy hatalmas
482 2,7 | kinek Antioco volt a neve, s kinek őrizetére maradt a
483 2,7 | mik kezök ügyébe estek, s nagy titokban együtt Rhodos
484 2,7 | drága kedvesét reá hagyja. S mikor már haldoklott, magához
485 2,7 | magához szólította mindkettőt, s akképpen szólott hozzájok:~-
486 2,7 | árnyékvilágból.~Barátja, a kereskedő s hasonlatosképpen az asszony
487 2,7 | hallatára sírva fakadt; s minekutána a haldokló elhallgatott,
488 2,7 | nem csekély erejök vagyon, s (megfeledkezvén a holt Antioco
489 2,7 | kezdtek incselkedni egymással, s minekelőtte még Baffába
490 2,7 | juthat királyi állapotjába, s mivel a kereskedő éppen
491 2,7 | Antigono igennel felelt, s annak utána még azt mondotta:~-
492 2,7 | zokogással nyakába borult, s kisvártatva, miközben amaz
493 2,7 | hogy a tengerbe veszett, s tüstént meg akarta adni
494 2,7 | a hölgy nem engedte meg s kérte, hogy üljön mellé
495 2,7 | Antigono ekképpen cselekedett, s illő tisztelettel megkérdezte
496 2,7 | mit át kellett szenvednem s bizonyosra veszem, hogy
497 2,7 | ha valaha mindent megtud.~S ekképpen szólván, újból
498 2,7 | beszéld el nekem kalandjaidat, s hogy milyen volt életed
499 2,7 | mintha atyámat látnám, s ama szeretet és gyengédség,
500 2,7 | megindultságában sírva fakadt; s minekutána kicsinyég elgondolkodott,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4238 |