1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4238
Nap, Novella
1001 3,6 | Catella szólította kíséretét, s szándékához híven elment
1002 3,6 | lefátyolozott arccal belépett, s belülről bezárta az ajtót.
1003 3,6 | látta, boldogan felugrott, s karjába ölelte, és halkan
1004 3,6 | és megcsókolta a férfit, s ujjongván becézgette, de
1005 3,6 | ágyába vonta az asszonyt, s ottan oly halkan beszélgetvén,
1006 3,6 | nyomorúságos az asszonyok sorsa, s mely méltatlanul pazarolják
1007 3,6 | de hála légyen Istennek s magam óvatosságának, a víz
1008 3,6 | ne vágjak a körmeimmel, s ki ne kaparjam szemedet.
1009 3,6 | hallatára örvendezett magában, s egy szót sem felelt, csak
1010 3,6 | csak ölelte és csókolta, s még jobban elhalmozta gyöngédséggel,
1011 3,6 | engem tulajdon magánál, s még annyira sem dicsekedhetett
1012 3,6 | az asszony elkeseredése, s bőven ömlött belőle a szó;
1013 3,6 | volt: karjába ölelte tehát, s úgy magához szorította,
1014 3,6 | Ahogy Catella ezt hallotta, s a hangját megismerte, azon
1015 3,6 | veszendőbe menne becsületed s jó híred, mivel ha azt mondanád
1016 3,6 | ajándékokat ígértem neked, s ekként vettelek rá, hogy
1017 3,6 | remélted, megháborodtál, s most azért keversz ilyen
1018 3,6 | ilyen hírbe és botrányba: s jól tudod, hogy az emberek
1019 3,6 | halálos ellenségekké válnánk, s megeshetnék, hogy meggyil
1020 3,6 | kívánd meggyalázni magad s egyúttal veszedelembe dönteni
1021 3,6 | asszony, akit rászedtek, s én nem azért csaltalak meg,
1022 3,6 | szándékom örökre megőrizni, s egyúttal megmaradni a te
1023 3,6 | mivel rég ideje már magam s mindenem s mindaz, mit tehetek
1024 3,6 | ideje már magam s mindenem s mindaz, mit tehetek és érek,
1025 3,6 | miről Ricciardo beszél, s annak okáért ekképpen szólott:~-
1026 3,6 | itten, hová együgyűségem s túlságos féltékenységem
1027 3,6 | megkaptad, mit kívántál, s kényed-kedved szerint megtépáztál
1028 3,6 | szavakkal kezdte csillapítgatni, s annyit beszélt és annyit
1029 3,6 | az asszony megadta magát, s megbékélt vele; s annak
1030 3,6 | magát, s megbékélt vele; s annak utána közös akarattal
1031 3,6 | fogva gyöngéden szerette őt, s okos óvatossága révén még
1032 3,7 | képében: beszél a hölggyel, ~s felfedi előtte tévedését,
1033 3,7 | Fiammetta elbeszélését, s midőn elhallgatott, a Királynő,
1034 3,7 | elődöm jónak látta távozni, s megmutatni nektek, miképpen
1035 3,7 | vonakodott kedvére hajlani, s még csak látni sem akarta
1036 3,7 | ártatlanul elveszített, s látta, hogy minden fáradozása
1037 3,7 | dolgába be volt avatva, s nagy titokban elutazott,
1038 3,7 | szolgálatjába szegődött, s a hajóján vele együtt Ciprusba
1039 3,7 | hanem társául fogadta, s ezenfelül üzleteinek java
1040 3,7 | dal, melyet ő szerzett, s melyben ama hölgy iránt
1041 3,7 | melyben ama hölgy iránt s a hölgynek őiránta való
1042 3,7 | való szerelméről volt szó, s ama gyönyörűségről, melyet
1043 3,7 | hogy az elfeledte volna őt, s akkor úgy felgyúlt benne
1044 3,7 | hogy tovább nem bírta ki, s elhatározta, hogy visszatér
1045 3,7 | házának szomszédságában. S mindjárt első útja annak
1046 3,7 | fölöttébb elcsodálkozott; s mivel tudta, hogy ebben
1047 3,7 | odalépett valamely vargához, s megkérdezte tőle, miért
1048 3,7 | ideje már elköltözött innét: s mintha olyasmit hallottam
1049 3,7 | szeretője volt a feleségének, s álöltözetben visszatért
1050 3,7 | összetévesztették vele, s megesett a szíve Aldobrandino
1051 3,7 | elméjében, megtért a fogadóba, s minekutána szolgájával együtt
1052 3,7 | ágya kényelmetlen volt, s részben talán a sovány vacsora
1053 3,7 | kezdett, mit jelenthet ez; s látott valamely csinos asszonyfélét,
1054 3,7 | mint most Aldobrandino.~S minekutána ezt elmondták
1055 3,7 | gyakorta az emberek elméjét; s először is testvéreire gondolt,
1056 3,7 | vádoltak hamis gyanú alapján, s hazug bizonyságokkal oda
1057 3,7 | inkább az igazságtalanság s az ördög helytartói. Ennek
1058 3,7 | fordította gondolatját, s meghányta-vetette magában,
1059 3,7 | fölkelt, szolgáját otthagyta, s amint alkalmatosnak vélte
1060 3,7 | nyitva lelte, hát belépett, s látta ott ülni valamely
1061 3,7 | kedvesét, ki is úgy kesergett, s úgy patakzottak könnyei,
1062 3,7 | szánakozásában; odalépett tehát hozzá s megszólította:~- Madonna,
1063 3,7 | konstantinápolyi vagyok, s csak az imént érkeztem ide
1064 3,7 | könnyeidet vigasságra fordítsam, s megszabadítsam a haláltól
1065 3,7 | tudod, kicsoda a férjem, s ki vagyok én?~A zarándok
1066 3,7 | szerencsétlenségének egész történetét, s az asszonynak is megmondta:
1067 3,7 | vélvén őt, lábaihoz borult, s Isten nevére kérte, hogy
1068 3,7 | arra, mit mondandó vagyok, s gondosan óvakodjál azt valaha
1069 3,7 | melyet régebben elkövettél, s melyet az Úristen e mostani
1070 3,7 | némi részben megtorolni, s azt akarja, hogy te tisztességgel
1071 3,7 | oly igen sok bűnöm vagyon, s nem tudom, mit akar az Úristen,
1072 3,7 | melyik az, mondd meg nekem, s én mindent elkövetek, mi
1073 3,7 | tudom, melyik az a bűn, s nem is azért faggatlak,
1074 3,7 | hogy te magad mondd meg, s annál nagyobb legyen ekképpen
1075 3,7 | hallatára nagyot sóhajtott, s fölöttébb elcsodálkozott,
1076 3,7 | mind az emberek titkait, s annak okáért magam titkát
1077 3,7 | iránt érzett szerelmemet s a viszonyt, mely hozzá fűzött,
1078 3,7 | pokol mélységes fenekére, s a kárhozat tüzére vettetem.
1079 3,7 | állhatatosabb lett volna, s nem távozott volna el kétségbeesetten (
1080 3,7 | mivel te magad kívántad, s ugyanezért kezdett viszonyt
1081 3,7 | kellett volna gondolnod, s ha azt hitted, hogy bűn
1082 3,7 | hogy én szerzetes vagyok, s éppen ezért tövéről hegyére
1083 3,7 | dolog, mint máséban volna: s méghozzá szívesen beszélek
1084 3,7 | barátból, mint a csuha. S ez sem barátcsuha már, mivelhogy
1085 3,7 | gazdagságra fáj a foguk; s minden vágyukat abba helyezték
1086 3,7 | tisztulhatnak meg bűneiktől, s mivel nem jámborságból,
1087 3,7 | ezeket elriasszák attól, s mind a nők a papolókra maradjanak;
1088 3,7 | csuhájokat, és püspökséget s egyéb főpapságokat vásárolhassanak
1089 3,7 | romlásba dönti birtokosát. S ha eme dolgokat és sok egyéb
1090 3,7 | környékezték, látogatták; s éppen azok, kik a szószéken
1091 3,7 | kegyetlenebbnek mutatkoztál irányában, s nem rajtad múlt, hogy tulajdon
1092 3,7 | az oka a számkivetésének, s annak, hogy hét esztendeje
1093 3,7 | micsodák ők magok és mely nagy s mely páratlan nemességet
1094 3,7 | jobban kellene szeretniök, s igyekezniök minden ügyességökkel
1095 3,7 | kívánsz, meg kell ígérned s még inkább meg kell tartanod,
1096 3,7 | és egészségben megvagyon, s ha kegyes hajlandósággal
1097 3,7 | áztattam holt ábrázatát, s talán épp ez volna az oka
1098 3,7 | mint ha férjemet szabadon s épségben, Tedaldót pedig
1099 3,7 | szöges gonddal megőrizett, s melyet az asszony adott
1100 3,7 | éjszakán, melyet véle töltött; s megmutatván neki, szólott: -
1101 3,7 | bizony nem haltam meg soha, s nem voltam halott, mint
1102 3,7 | némiképpen összeszedte magát, s kezdte annak hangját figyelgetni,
1103 3,7 | annak hangját figyelgetni, s minekutána kissé jobban
1104 3,7 | jobban szemügyre vette, s megbizonyosodott felőle,
1105 3,7 | egészségben visszakapjad, s reménylem, hogy e dologban
1106 3,7 | ma éjjel eljövök hozzád, s kényelmesebben elmesélek
1107 3,7 | újra felvette köpönyegét s kalapját, még egyszer megcsókolta
1108 3,7 | megcsókolta az asszonyt, s jó reménységgel vigasztalta,
1109 3,7 | vigasztalta, és elbúcsúzott tőle, s elment a börtönbe, hol Aldobrandino
1110 3,7 | sínylődött és töprenkedett, s rettegett a reá váró haláltól,
1111 3,7 | miatt megszánt tégedet: s éppen azért, ha iránta való
1112 3,7 | mondod, ámbár nem ismerlek, s nem is emlékszem, hogy valaha
1113 3,7 | elegendő egyéb bűnt elkövettem, s talán ezek miatt jutottam
1114 3,7 | tehát kérj, amit akarsz, s én, ha innét igazán kiszabadulok,
1115 3,7 | tudja, mily édes a bosszú s mely igen kívánatos, ki
1116 3,7 | szívesen megbocsátok majd, s már most is megbocsátok
1117 3,7 | most is megbocsátok nekik; s hahogy innét elevenen kijutok
1118 3,7 | Örült ennek a zarándok, s mivel egyéb mondanivalója
1119 3,7 | szabadulásáról. Elbúcsúzott hát tőle, s elment a Signoriára, hol
1120 3,7 | hozzád, magad tisztességére s annak veszedelmére, ki bűnös
1121 3,7 | Aldobrandino Palermini ellen, s vélekedéstek szerint kiderí
1122 3,7 | Tedaldo Eliseit meggyilkolta, s épp abban vagytok, hogy
1123 3,7 | figyelmezett a zarándok szavaira, s minekutána sokat beszéltek
1124 3,7 | voltunk otthon a fogadóban, s arra akarta kényszeríteni
1125 3,7 | asszony mindkét rendkívüli s méghozzá különösképp váratlan
1126 3,7 | valóban halottként elsiratott, s másfelől, hogy Aldobrandinót
1127 3,7 | kimondhatatlanul jókedvre derült, s gyengéden megölelte és megcsókolta
1128 3,7 | egymással ágyba feküdtek, s jó szívvel, kedvesen és
1129 3,7 | felvirradt, Tedaldo felkelt, s minekutána az asszonyt felvilágosította,
1130 3,7 | szándékozik cselekedni, s újra kérte, hogy tartsa
1131 3,7 | ízében felderítette az ügyet, s kevés napok múltán a gonosztévőknek
1132 3,7 | felesége és minden barátai s rokonai nagy örömére, és
1133 3,7 | rendezzen másnap pompás lakomát, s közölte vele ama kívánságát,
1134 3,7 | feleségestül, rokonaikkal s azoknak feleségeikkel egyetemben,
1135 3,7 | elment négy testvéréhez, s a tárgyhoz illendő szavakkal
1136 3,7 | hatalmába adták magokat, s bocsánatát kérték azért,
1137 3,7 | meghatottan fogadta őket, s valamennyit szájon csókolta,
1138 3,7 | valamennyit szájon csókolta, s nem sok szót vesztegetvén
1139 3,7 | hölgyek nyájasan fogadtak. S annak utána mind a férfiakat,
1140 3,7 | tartottak, felemelkedett, s szólott ekképpen:~- Semmi
1141 3,7 | ledobta válláról köpönyegét s minden egyéb zarándokruházatát,
1142 3,7 | egyéb zarándokruházatát, s ott állott zöld selyemzekében,
1143 3,7 | állott zöld selyemzekében, s valamennyien nagy álmélkodással
1144 3,7 | rokonságukról, családi ügyeikről s maga kalandjairól. Miért
1145 3,7 | kalandjairól. Miért is testvérei s a többi férfiak mind örömkönnyekkel
1146 3,7 | szemökben ölelésére siettek, s utána hasonlatosképpen cselekedtek
1147 3,7 | azonnal kelj fel, menj oda, s öleld meg őt.~Az asszony,
1148 3,7 | férjének; miért is felkelt, s a többi asszonyok módjára
1149 3,7 | volt Tedaldo testvéreinek s mind a férfiaknak és hölgyeknek,
1150 3,7 | általmentek Tedaldo házába, s estére kelvén ottan vacsoráztak,
1151 3,7 | halottaiból támadott volna fel, s valami csoda volna; és sokakban
1152 3,7 | csoda volna; és sokakban s még testvéreinek lelkében
1153 3,7 | vajon csakugyan ő-e az, s még mindig nem hitték el
1154 3,7 | el egész bizonyossággal, s talán még jó darab ideig
1155 3,7 | katonák mentek el házok előtt, s megpillantván Tedaldót odamentek
1156 3,7 | Tedaldót odamentek hozzá, s ekképpen szólították meg:~-
1157 3,7 | hallatára elszégyellték magokat, s bocsánatot kértek tőle,
1158 3,7 | valamivel előbb ide jött, s azóta sem hallottuk, mi
1159 3,7 | ennek hallatára előrelépett, s megkérdezte, miféle ruházatot
1160 3,7 | valóság; mivelhogy ebből s egyéb más bizonyságokból
1161 3,7 | Tedaldo; ekképpen testvéreinek s mindenki másnak gyanakodása
1162 3,7 | nem civódott hölgyével, s óvatosan viselkedvén, sokáig
1163 3,8 | Laurettának, hogy mit kíván, s ez elegendő volt annak,
1164 3,8 | hanem feltámadott emberként, s hogy végezetül miképpen
1165 3,8 | Tehát volt Toscanában s még ma is van egy apátság,
1166 3,8 | módfelett faragatlan ember (s az apátúrnak csupán azért
1167 3,8 | örök élet boldogságáról s a régi időkben élt számos
1168 3,8 | kedve támadt meggyónni neki, s engedelmet kért rá Ferondótól,
1169 3,8 | töltötte el az apátúr lelkét, s úgy érezte, hogy a sors
1170 3,8 | ezért Isten megneheztelne, s ha Ferondo visszatér, vissza
1171 3,8 | vissza kellene menned hozzá, s akkor még féltékenyebb lenne,
1172 3,8 | eme dolog nehezedre essék, s mi több, magadnak is kívánnod
1173 3,8 | éjszakán által mulattatlak, s megadom neked ama vigasztalást,
1174 3,8 | asszony lesütötte szemét, s nem tudta, hogyan tagadja
1175 3,8 | még jócskán megtetézte, s még alig végezte mondókáját,
1176 3,8 | Ferondo elment az apátságra, s alighogy az apátúr őt meglátta,
1177 3,8 | telt, a por hatni kezdett, s Ferondónak hirtelen oly
1178 3,8 | okozott: de mikor az apátúr s a többi barát látta, hogy
1179 3,8 | pedig nyomban odajöttek, s minekutána felesége rokonaival
1180 3,8 | tétette. Az asszony hazatért, s kijelentette, hogy soha
1181 3,8 | ki férjétől maradt reá; s ekként házában maradván,
1182 3,8 | kiben fölöttébb megbízott, s ki éppen ama napon érkezett
1183 3,8 | Ferondót kihozták a sírboltból, s becipelték valamely koromsötét
1184 3,8 | lefektették egy nyaláb szalmára, s ott hagyták, mígnem felébred.
1185 3,8 | kész beváltani ígéretét; s megegyezett véle, hogy az
1186 3,8 | visszatért az apátságba, s emez útját ebbéli munkálkodása
1187 3,8 | együgyű falusi nép között, s eljutott az asszony fülébe
1188 3,8 | ottan lelte magát az odúban, s nem tudta, hol vagyon, a
1189 3,8 | hangon elordította magát, s kezében néhány szál vesszővel
1190 3,8 | sopánkodott Ferondo -, igazad van, s méghozzá ez a legédesebb
1191 3,8 | meggondolnod, míg a földön éltél, s meg kellett volna javulnod;
1192 3,8 | kellett volna javulnod; s ha úgy esik, hogy valaha
1193 3,8 | én itten művelek veled, s többé ne légy féltékeny.~
1194 3,8 | szál gyertyát sem küldött, s ehol ni, sötétben kellett
1195 3,8 | és Szardíniában éltem, s mivel fölöttébb javallottam
1196 3,8 | hogy enned és innod adjak s ekképpen páholjalak, mígnem
1197 3,8 | Isten mást határoz felőlem s felőled.~Kérdezte Ferondo:~-
1198 3,8 | meg ezer, de nem láthatod s nem hallhatod őket, s ők
1199 3,8 | láthatod s nem hallhatod őket, s ők sem téged.~Mondotta ekkor
1200 3,8 | messzire vetődtünk.~Hát ilyen s más efféle beszélgetésekkel,
1201 3,8 | látogatta a szépasszonyt, s kimondhatatlan gyönyörűségekben
1202 3,8 | is hamarosan észrevett, s megmondta az apátúrnak;
1203 3,8 | mivelhogy a szent apátúrnak s feleségednek könyörgéseire
1204 3,8 | fölöttébb jó kedvre derült s mondá:~- Ez nagyon is kedvemre
1205 3,8 | akkor pedig ráadatta ruháit, s ama baráttal egyetemben
1206 3,8 | napkeltekor magához tért: s mikor megpillantotta a koporsónak
1207 3,8 | Nyissátok ki, nyissátok ki!~S maga is oly erővel feszítette
1208 3,8 | hogy megmozdította azt, s mivel nem volt nehéz, hamarosan
1209 3,8 | megismerték Ferondo hangját, s látták, hogy már jön is
1210 3,8 | volna fel az imádkozásból, s mondá nekik:~- Fiacskáim,
1211 3,8 | féljetek, hozzátok a keresztet s a szenteltvizet, s jertek
1212 3,8 | keresztet s a szenteltvizet, s jertek utánam, és nézzük
1213 3,8 | Isten visszaküldött ide, s vigasztald meg feleségedet,
1214 3,8 | el nem apadtak könnyei, s légy mostantól fogva Istennek
1215 3,8 | álmélkodnék ím ez eseten, s parancsolta, hogy nagy áhítatosan
1216 3,8 | de ő visszahívta azokat, s erősködött, hogy bizony
1217 3,8 | némiképpen megnyugodtak, s látták, hogy csakugyan él,
1218 3,8 | nekik rokonaik lelkéről, s maga fejéből is kitalált
1219 3,8 | vagyon a tisztítóhelyen, s az egész nép füle hallatára
1220 3,8 | vette azt, ami az övé volt, s hiedelme szerint teherbe
1221 3,8 | igen örvendezett ennek, s mint azelőtt, nagy tisztességben
1222 3,9 | ellenére feleségül veszi őt, ~s mérgében Firenzébe megy,
1223 3,9 | alattvalói erre nógatják, s nagy jókedvben ekképpen
1224 3,9 | leányka egészen kétségbeesett: s mivel nem sok idő múltán
1225 3,9 | lévén, gondosan őrizték, s ezért nem volt benne tisztességgel
1226 3,9 | benne tisztességgel módja. S mikor eladó sorba került,
1227 3,9 | fekélyből, mely mellén volt, s melyet rosszul gyógyítottak,
1228 3,9 | szenvedést okozott neki, s ámbátor számos orvos próbálkozott
1229 3,9 | tudta megtagadni kívánságát, s megmutatta neki. Amint a
1230 3,9 | legjelesb orvosai nem tudtak s nem ismertek?~Megköszönte
1231 3,9 | hát a leánynak jóakaratát, s feleletül adta, hogy feltett
1232 3,9 | művészetemet, mivelhogy ifjú vagyok s méghozzá asszonyféle; de
1233 3,9 | tudományával, ki atyám volt s világéletében híres orvos.~
1234 3,9 | koromban szerettem meg, s azóta is mindig forrón szeretek.~
1235 3,9 | Beltramo, immár felnövekedtél, s ember vagy a talpadon: azt
1236 3,9 | tartományodba kormányozni azt, s magaddal vidd ama kisasszonyt,
1237 3,9 | ismerte és látta már a leányt, s ámbár gyönyörűnek tartotta,
1238 3,9 | elveheted tőlem mindenemet, s mivel szolgád vagyok, annak
1239 3,9 | magánál is jobban szerette őt. S ennek végeztével, mivel
1240 3,9 | sereg kapitányának tették, s mivel bőséges zsoldot kapott
1241 3,9 | tőlük, szolgálatukba lépett, s abban maradt jó ideig. Fiatal
1242 3,9 | fölöttébb örvendeztek ezen, s igen megszerették őt, s
1243 3,9 | s igen megszerették őt, s nagyon ragaszkodtak hozzá,
1244 3,9 | lehetetlen két dolgon múlik; s látván, hogy szavaikkal
1245 3,9 | visszatértek az asszonyhoz, s megjelentették neki a választ.~
1246 3,9 | teljesíteni ama két dolgot, s miképpen, csakhogy azoknak
1247 3,9 | fejében férjét visszaszerezze. S minekutána meghányta-vetette
1248 3,9 | és legderekabb embereit, s megindító szavakkal rendre
1249 3,9 | el lelkének üdvösségéért; s kérte őket, vegyék kezökbe
1250 3,9 | Istennek ajánlotta őket, s egyik unokaöccsével s egyetlen
1251 3,9 | őket, s egyik unokaöccsével s egyetlen belső cselédjével
1252 3,9 | fogadta ezt a felvilágosítást, s minekutána alaposan és tövéről
1253 3,9 | leánynak, kit a gróf szeretett, s valamely napon nagy titokban
1254 3,9 | szegényes állapotban lelte, s minekutána köszöntötte őket,
1255 3,9 | mellyel rád bízom magamat, s hahogy megcsalsz, tönkreteszed
1256 3,9 | esett meg vele a mai napig s méghozzá olyképpen, hogy
1257 3,9 | vagyon, és amint hallottam s észrevettem, azért tartod
1258 3,9 | nekem, mit tehetek érted, s hahogy összefér tisztességemmel,
1259 3,9 | gyűrűt, melyet ujján visel, s melyet, mint hallotta, módfelett
1260 3,9 | majd ujjamon lesz gyűrűje, s karomon a gyermek, kit tőle
1261 3,9 | férjemmel, feleségeként, s ezt majd néked köszönhetem.~
1262 3,9 | öleléseivel, hanem gyakorta, s oly titokban művelte ezt,
1263 3,9 | ekképpen:~- Madonna, Istennek s te magadnak jóvoltából megkaptam
1264 3,9 | megkaptam azt, mit kívántam, s annak okáért itt az ideje,
1265 3,9 | ennek nagyon örvendek, s éppen így magam sem azért
1266 3,9 | ötszáz lírát adott neki s annyi szép és becses drágaságot,
1267 3,9 | kimondhatatlanul boldog volt, s erejétől telhetőleg köszönetet
1268 3,9 | nyába, igen megörvendezett, s mind lebetegedése idejéig
1269 3,9 | idejéig Firenzében maradt, s akkor két fiúgyermeket
1270 3,9 | két fiúgyermeket szült, s mindkettő szakasztott mása
1271 3,9 | szakasztott mása volt apjának, s ezeket buzgón szoptatta.
1272 3,9 | ezeket buzgón szoptatta. S mikor az időt elérkezettnek
1273 3,9 | és annak holléte felől, s mikor meghallotta, hogy
1274 3,9 | melyet rendszerint viselt. S mikor hallotta, hogy a gróf
1275 3,9 | odáig, hol a grófot látta, s lábaihoz vetvén magát és
1276 3,9 | hallatára fölöttébb meghökkent, s megismerte a gyűrűt és fiait
1277 3,9 | rendre elmesélte, mi minden s hogyan esett meg vele. Ebből
1278 3,9 | felesége igazat beszél, s látván állhatatosságát és
1279 3,9 | mind az ott jelenlévőknek s mind többi hűbéresének nagy
1280 3,10| erdőkben, zordon hegységekben s puszta barlangokban is érezteti
1281 3,10| leány, ki együgyűcske volt, s mindössze talán tizennégy
1282 3,10| eljutott ama pusztaságba: s midőn messziről megpillantott
1283 3,10| lehetne néki szolgálatjára, s egyúttal keres valakit,
1284 3,10| hogy ahhoz elérkezett, s tőle is csak azt hallotta,
1285 3,10| az előbbitől, továbbment, s végezetül valamely ifjú,
1286 3,10| remete cellájához érkezett, s feltette néki is ugyanazt
1287 3,10| magánál tartotta cellájában, s hogy az éjszaka leszállt,
1288 3,10| nem volt dolga férfival, s valóban oly ártatlan, amilyennek
1289 3,10| Rustico:~- Mindjárt megtudod, s azért csak cselekedd azt,
1290 3,10| cselekedd azt, mit tőlem látsz.~S nyomban kezdte levetkőzni
1291 3,10| ruháját, mi rajta volt, s anyaszült meztelen maradt,
1292 3,10| anyaszült meztelen maradt, s ugyancsak a leányt is levetkőztette,
1293 3,10| mintha imádkozni akarna, s magával szemben letérdeltette
1294 3,10| meredezni látok rajtad, s mi nékem nincsen?~- Ó, leánykám -
1295 3,10| ördög ily keményen gyötör, s te hajlandó vagy oly igen
1296 3,10| vigasztalást nyújtasz nekem, s nagy és kedves szolgálatot
1297 3,10| aztán békén hagyjon engemet.~S akképpen szólván, odavezette
1298 3,10| leányt szegényes ágyához, s megtanította, miképpen kell
1299 3,10| sem mozdultak az ágyról, s ott egy helyben hatszor
1300 3,10| volt kiverni azt fejéből, s úgy esett, hogy a játék
1301 3,10| kezdett megtetszeni neki, s ekképpen szólott Rusticóhoz:~-
1302 3,10| akkor kell megfenyíteni s pokolba kergetni, ha gőgjében
1303 3,10| Istennek hála, megzaboláztuk, s most már ő maga könyörög
1304 3,10| hogy hagyja őt békességben: s ekképpen némi szünetre kényszerítette
1305 3,10| Rustico, ki gyökereken s vízen élt, csak keservesen
1306 3,10| miközben Rustico ördöge s Alibech pokla között ím
1307 3,10| városában tűz ütött ki, s Alibech atyja valamennyi
1308 3,10| atyja valamennyi gyermekével s mind egész háza népével
1309 3,10| leány él, keresésére indult, s mikor meglelte, Rustico
1310 3,10| meglelte, Rustico nagy örömére s a leány nagy ellenkezésével
1311 3,10| Capsába, és feleségül vette, s a leánnyal együtt örökölte
1312 3,10| ördögöt pokolra kergette, s hogy Neerbal nagy bűnt követett
1313 3,10| járt a dolog a városban, s közmondás lett belőle, hogy
1314 3,10| eljutott innen a tengerentúlra, s még ma is járja. Annak okáért,
1315 3,10| fölöttébb kedvesen veszi, s azoknak, kik művelik, nagy
1316 3,10| fejéről babérkoszorúját, s kedvesen rátette Filostrato
1317 3,10| Elhívatta az udvarmesterét, s apróra megkérdezte, miképpen
1318 3,10| vélekedése szerint illendő volt, s a társaságnak megelégedésére
1319 3,10| mindig rabja voltam Ámornak, s ha még oly alázatos voltam,
1320 3,10| még oly engedelmes voltam, s még annyira alkalmazkodtam
1321 3,10| dolgom egyre rosszabbul, s azt hiszem, ez már így leszen
1322 3,10| szerencsétlen véget ér, s éppen ezért adta nékem valaki,
1323 3,10| ti is szólíttok engemet.~S ekképpen szólván, felkelt
1324 3,10| szólván, felkelt helyéből, s mind a vacsora idejéig elbocsátotta
1325 3,10| nap még nem tűzött forrón, s ekképp a dolog nem esett
1326 3,10| melyek a kertben voltak, s melyek, miközben ők üldögéltek,
1327 3,10| is átugrándoztak közöttük s ingerelték őket. Dioneo
1328 3,10| foglalatoskodván, telt-múlt az idő, s egyszerre csak eljött a
1329 3,10| Laurettának, hogy kezdjen táncba, s énekeljen valamely dalt.
1330 3,10| észre,~Az oktalan halandók,~S vigasztalan sorvadhatok
1331 3,10| Szememfényétől boldog tűben égett,~S... a szép idő, mulóban,~
1332 3,10| asszony-ruháért~Igent mondék, s visszatekintve látom~A bánatból,
1333 3,10| akkor~Elégedett lehettem,~S ki már az Úr előtt állsz:
1334 3,10| láng, mely benned égett,~S kérd az Urat, hogy én is
1335 3,10| melyre mindenki jól figyelt, s melyet mindenki másképpen
1336 3,10| számos fáklyát gyújtatott, s parancsára a fűben és a
1337 3,10| kívánt az egész társaságnak, s parancsolta, hogy ki-ki
1338 4 | bölcs emberektől hallottam, s hasonlatosképpen ama dolgokból,
1339 4 | mindenképpen ügyeltem, s nem csupán a síkon, hanem
1340 4 | szerény és egyszerű stílusban. S még így sem tudtam elkerülni,
1341 4 | gyökerestül ki ne tépjen, s az irigység fogai mindenestül
1342 4 | kedvemet lelem bennetek, s nem tisztes dolog ily nagy
1343 4 | kellene megmozdítaniok, s máris tönkretennének engemet;
1344 4 | szívből szerette, férje is őt, s ketten együtt nyugodt életet
1345 4 | elköltözött ez árnyékvilágból, s nem hagyott egyebet Filippóra
1346 4 | házasságukból született, s akkor talán kétesztendős
1347 4 | legdrágább kincsét elveszítette. S mivel elvesztette hitvestársát,
1348 4 | mindennél jobban szeretett, s árván maradt, föltette magában,
1349 4 | szolgálatjára szenteli magát, s ugyancsak arra neveli kisded
1350 4 | kiosztotta a szegények között, s idővesztegetés nélkül felment
1351 4 | meghúzta magát fiacskájával, s alamizsnákból, böjtölésben
1352 4 | dicsőségéről szólott előtte, s jámbor imádságokon kívül
1353 4 | néhanapján lemennie Firenzébe, s minekutána ott Istennek
1354 4 | te immár öreg ember vagy, s nemigen bírod a fáradalmat;
1355 4 | ott megismertess Istennek s te magadnak barátaival és
1356 4 | én pedig, ki ifjú vagyok, s jobban bírom nálad a fáradalmakat,
1357 4 | fia bizony már nagyocska, s oly igen hozzászokott Istennek
1358 4 | a házakat, a templomokat s minden egyéb dolgokat, melyekben
1359 4 | megkérdezte atyját: mi az, s hogy hívják. Atyja megmondotta
1360 4 | meghallotta, megnyugodott s mást kérdezett. S miközben
1361 4 | megnyugodott s mást kérdezett. S miközben a fiú ekképpen
1362 4 | kíván, értetek sóvárog, s hajlandósága már csak felétek
1363 4 | való szerelemre alkotta, s ki gyermekkorom óta nektek
1364 4 | Aki nem szeret benneteket, s nem kívánja, hogy ti szeressétek,
1365 4 | csak az korholjon engemet, s én még annak is fittyet
1366 4 | úr nagy tisztességüknek s édes örömüknek tartották.
1367 4 | édes örömüknek tartották. S ha nem térne el okoskodásom
1368 4 | Múzsákkal, sem azok velünk, s éppenséggel nincs benne
1369 4 | ember búcsút mond nekik, s ilyenkor abban leli örömét,
1370 4 | legelteti szemét. A Múzsák nők, s ámbátor a nők nem művelhetik
1371 4 | számtalan vers megírásában; s talán néhanapján meg is
1372 4 | szükséget is, mint a bőséget, s éppen ezért senki ne törődjék
1373 4 | idehoznák e novellák eredetijét, s ha ezek eltérnek amazoktól,
1374 4 | hogy jogos a kifogásuk, s igyekezném megjavítani magamat;
1375 4 | ragaszkodom a magaméhoz, s viszont azt mondom róluk,
1376 4 | és császárok koronájára, s nem ritkán sudár palotákra
1377 4 | odáig, honnét felemeltetett. S ha eddig minden dologban
1378 4 | efféle erők nincsenek bennem, s nem is kívánkozom reájok;
1379 4 | nem is kívánkozom reájok; s ha megvolnának is, inkább
1380 4 | el, kik marnak engemet, s ha magok nem tudnak fölmelegedni,
1381 4 | oda, honnét kiindultunk, s a megkezdett rendben folytatnunk
1382 4 | midőn Filostrato felkelt, s felkeltette egész társaságát;
1383 4 | kimentek a szépséges kertbe, s ottan szórakozásokba fogtak,
1384 4 | delelőre hágott, szundítottak, s felkelvén, a szokott módon
1385 4,1 | leányának szerelmesét, ~s annak szívét aranyserlegben
1386 4,1 | arra, az italt megissza, s ekképpen meghal~Komor tárgyat
1387 4,1 | kozás kedvéért jöttünk ide, s most másoknak könnyeiről
1388 4,1 | egyetlen leánygyermeke volt, s talán boldogabb lett volna,
1389 4,1 | udvarában számos nemes urat s egyéb férfiakat forgolódni,
1390 4,1 | szerelemre gyulladt iránta, s napról napra nagyobb örömét
1391 4,1 | figyelmes lett az asszonyra, s olyannyira szívébe fogadta
1392 4,1 | szerették egymást nagy titokban, s a fiatalasszony semmit oly
1393 4,1 | találkozhatnak. Levelet írt, s abban elmagyarázta neki,
1394 4,1 | valamely nádnak csöves szárába, s tréfálkozva odanyújtotta
1395 4,1 | nélkül adta neki a hölgy, s nem ok nélkül szólott ekképpen.
1396 4,1 | ekképpen. Elment tehát, s a náddal lakásába tért,
1397 4,1 | belőle, mit kell cselekednie, s akkor ő volt a világ legboldogabb
1398 4,1 | éjszakán odament a kürtőhöz, s a kötélnek egyik végét rácsomózván
1399 4,1 | elbocsátotta udvari hölgyeit, s egymagában bezárkózott szobájában;
1400 4,1 | ottan lelte Guiscardót, s akkor kimondhatatlan örömmel
1401 4,1 | együtt felment szobájába, s ama napnak java részében
1402 4,1 | beálltával felkúszott a kötélen, s a kürtőn keresztül, amerre
1403 4,1 | bemenni leánya szobájába, s ottan véle tölteni idejét,
1404 4,1 | megzavarni leányának mulatását, s mivel a szobának ablakát
1405 4,1 | ágynak támasztván fejét, s magára húzván a függönyt,
1406 4,1 | elrejtőzni akart volna, elaludt. S miközben aludt, Ghismonda,
1407 4,1 | szobájába, bezárkózott, s mivel nem vette észre, hogy
1408 4,1 | ki már várakozott reá, s akkor szokásuk szerint lefeküdtek
1409 4,1 | szerint lefeküdtek az ágyba, s miközben egymással incselkedtek
1410 4,1 | hogy Tancredi fölébredt, s látta és hallotta, mit Guiscardo
1411 4,1 | fölöttébb megháborodott ezen, s előbb rájok akart ordítani,
1412 4,1 | lehet, hogy megfontoltabban s maga kisebb gyalázatára
1413 4,1 | Tancredit nem vették észre, s mikor úgy látták, hogy itt
1414 4,1 | ablakából kiugrott a kertbe, s miközben senki meg nem látta,
1415 4,1 | valamely szomszédos szobában, s emberei ekképpen cselekedtek.
1416 4,1 | midőn a kürtőből kibújt, s most fogságban tartom, már
1417 4,1 | szólván lesütötte szemét, s oly keserves zokogásra fakadt,
1418 4,1 | hogy Guiscardót elfogták, s akkor kimondhatatlan fájdalmat
1419 4,1 | erővel megkeményítette, s megfogant benne az elhatározás,
1420 4,1 | száraz szemmel és nyílt s minden ízében nyugodt arccal
1421 4,1 | szándékom az igazat megvallani, s előbb igaz okokkal védelmezni
1422 4,1 | pedig kőből avagy vasból; s emlékezned kellett volna
1423 4,1 | tőled nyertem az életet, s oly keveset éltem még, hogy
1424 4,1 | hogy ma is ifjú vagyok, s egyik miatt is, másik miatt
1425 4,1 | akárki árulta el neked, s akármi úton-módon tudtad
1426 4,1 | óvatossággal juttattam be szobámba, s mind a maga, mind a magam
1427 4,1 | némiképpen a dolognak eredetét: s akkor meglátod, hogy mindnyájunk
1428 4,1 | ugyanabból a húsból vagyon, s ugyanaz a Teremtő mindnyájunk
1429 4,1 | egykor dúsgazdagok voltak, s vannak köztük ilyenek ma
1430 4,1 | asszony módjára könnyedet, s ölj meg kegyetlenségedben
1431 4,1 | testi büntetést szab reá, s úgy gondolta, hogy a másiknak
1432 4,1 | megfojtsák, szívét kivegyék, s neki elhozzák; azok pedig
1433 4,1 | és gyökereket hozatott, s minekutána atyja távozott
1434 4,1 | megjelent nála az ajándékkal s a fejedelem üzenetével,
1435 4,1 | ezt bölcsen intézte atyám.~S ekképpen szólván, ajkához
1436 4,1 | gyönyörűségeinek helyét; s mivel még most is bizonyos
1437 4,1 | hajolt, és sírva fakadt, s mintha csak forrás támadott
1438 4,1 | értették, miféle szív az, s mit jelentettek úrasszonyuk
1439 4,1 | de megesett rajta szívök, s meghatottan kérdezgették
1440 4,1 | zokogásának oka felől, ám hiába; s akkor annál inkább igyekeztek
1441 4,1 | kötelességemet elvégeztem, s nincs egyéb tennivalóm,
1442 4,1 | lelkemmel hozzád jutnom, s tégedet elkísérnem.~Ekképpen
1443 4,1 | öntötte, melyben a szív volt, s bőséges könnyeiben fürdött;
1444 4,1 | illesztvén azt, fenékig kiitta, s minekutána kiitta, a serleggel
1445 4,1 | öntudatát elveszítette, s elköltözött e fájdalmas
1446 4,2 | rokonaitól, kiugrik a házból, ~s megbúvik valamely szegény
1447 4,2 | órájában száz halált halok, s ezért cserében szemernyi
1448 4,2 | következő novellát a szomorú s az én boldogtalanságomhoz
1449 4,2 | mit elmesélni szándokom, s alkalmat nyújt bebizonyítanom,
1450 4,2 | hosszú és bő lebernyegökben s mesterségesen elsápasztott
1451 4,2 | annak urai és birtokosai, s ha ki meghal, kinek-kinek
1452 4,2 | ha nem volt kedve hozzá. S még jóformán senki észre
1453 4,2 | pappá szenteltette magát, s valahányszor az oltárnál
1454 4,2 | emberek pénzének őrizője, s a férfiak és nők java részének
1455 4,2 | elmondta egynémely bűneit, s akkor Alberto testvér megkérdezte,
1456 4,2 | némiképpen megbillent az elméje, s mivel alkalmatos ugarnak
1457 4,2 | bevégezte gyóntatását, s a többiekkel együtt útjára
1458 4,2 | madonna Lisetta házába, s visszavonulván véle valamely
1459 4,2 | fényességet láttam cellámban, s még jóformán oda sem fordíthattam
1460 4,2 | megragadott, földre rántott, s oly igen elpáholt, hogy
1461 4,2 | néked, visszajövök ide, s oly istenigazában ellátom
1462 4,2 | mindent szentül elhitt, s kisvártatva szólott ekképpen:~-
1463 4,2 | éjszaka eljönne hozzád, s kicsinyég véled kívánna
1464 4,2 | eljöjjön, és kinek a képében, s akkor ő eljön; ezért pedig
1465 4,2 | maga pedig belém szállna, s míg ő véled időzne, mindaddig
1466 4,2 | ő pedig egyedül maradt, s úgy felfújta magát, hogy
1467 4,2 | viselkednie, csemegékkel s egyéb finomságokkal erősítgette
1468 4,2 | kancalovaglásra kiruccant; s midőn az időt elérkezettnek
1469 4,2 | magát, fölment az emeletre, s belépett az asszonynak ágyasházába.
1470 4,2 | látta el dolgát, mint férje, s az éjszaka folyamán szárnyak
1471 4,2 | ma éjszaka eljött hozzám, s minekutána átadtam neki
1472 4,2 | hol mindezt kifecsegheti; s amint valamely lakomán összekerült
1473 4,2 | ekképpen két nap sem telt belé, s egész Velence városa egyébről
1474 4,2 | készül itten; fölkelt tehát, s mivel nem volt más menekvése,
1475 4,2 | melynek ajtaja nyitva volt, s kérte az atyafit, ki abban
1476 4,2 | került ide ebben az órában, s méghozzá meztelenül. Az
1477 4,2 | megesett rajta a szíve, s mivel ügyes-bajos dolgaiban
1478 4,2 | lepocskondiázták az asszonyt, s végezetül ott hagyták kétségbeesésében,
1479 4,2 | madonna Lisettánál hált, s annak rokonai ott lepték,
1480 4,2 | testvér távozni akart innét, s akkor mondá néki az atyafi:~-
1481 4,2 | az ünnepségnek is vége, s akkor ki-ki odamegy, hová
1482 4,2 | itt bujkálsz a környéken, s mindenüvé őrszemeket állítottak,
1483 4,2 | kisvártatva kivezette őt, s maga előtt hajtotta, ő maga
1484 4,2 | nagyokat rikoltozott körülötte, s mind így kiabáltak: - Hát
1485 4,2 | oszlophoz kötözte vademberét, s úgy tett, mintha várná a
1486 4,2 | nyomban mindenki megismerte, s az egész nép rikoltozni
1487 4,2 | rikoltozni kezdett reá, s a legbecsmérlőbb szavakkal
1488 4,2 | is miként mondják, hosszú s nyomorúságos tengődés után
1489 4,2 | pedig vademberré változott, s minekutána nagy sokára érdeme
1490 4,3 | ifjú szeret három nővért, s azokkal együtt Kréta szigetére
1491 4,3 | magát Kréta hercegének, s megmenti az előbbit a halálbüntetéstől, ~
1492 4,3 | magát a kedvese megöli, s az idősebbik leánnyal elmenekül; ~
1493 4,3 | gyilkossággal a harmadik nővért s ennek szerelmesét vádolják; ~
1494 4,3 | kicsinység elgondolkodott, s annak utána feléje fordulván,
1495 4,3 | ugyancsak rossz véget értek, s előbb ugyan keveset élvezték
1496 4,3 | döntheti azt, ki elköveti, s gyakorta más embert is hasonlatosképpen;
1497 4,3 | már nőkben is előfordult, s még nagyobb veszedelmeket
1498 4,3 | dús örökséghez jutottak, s kik közül az egyiknek Folco,
1499 4,3 | Megbarátkozott tehát velök, s hol az egyiket, hol a másikat,
1500 4,3 | mindkettőt elkísérgette hölgyeik s maga hölgye látására; mikor
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4238 |