Nap,  Novella

3001  8,7 |                 szerelméért bocsáss meg nékem, s hozd ide ruháimat, hogy
3002  8,7 |                        a deák elkacagta magát, s látván, hogy már jóval elmúlt
3003  8,7 |                        a ruhád, elmegyek érte, s annak utána leszállítalak
3004  8,7 |                       némiképpen megnyugodott, s megmutatta néki a helyet,
3005  8,7 |                        eltávozott a toronytól, s parancsolta szolgájának,
3006  8,7 |                     hanem maradjon a közelben, s minden erejével vigyázzon,
3007  8,7 |                        kényelmesen megebédelt, s mikor idejét elérkezettnek
3008  8,7 |                        fektéből, hogy leüljön, s odament a falnak ama részéhez,
3009  8,7 |                     gondok, várakozni kezdett; s néha úgy gondolta, néha
3010  8,7 |                     deák visszajön a ruháival, s gondolatai egymást kergették;
3011  8,7 |                   pedig a fájdalom elgyötörte, s az elmúlt éjszakán semmit
3012  8,7 |                     álom. A nap forrón sütött, s már delelőre hágott, és
3013  8,7 |                   delelőre hágott, és szabadon s merő egyenesen tűzött a
3014  8,7 |                        gyenge és finom testére s fedetlen fejére, mégpedig
3015  8,7 |                        darabkákra repesztette; s oly kegyetlenül égette,
3016  8,7 |                    felriasztotta mély álmából. S ahogy a tűz belényilallott,
3017  8,7 |                    sebhedt testére telepedtek, s oly kegyetlenül csípték,
3018  8,7 |                   bögölyök, ezenfelül az éhség s mindenekfelett a szomjúság,
3019  8,7 |                 történjék is véle, megszólítja s segítséget kér. De kaján
3020  8,7 |                       mind elmentek a mezőről, s éppen e napon egy teremtett
3021  8,7 |                      minden ember otthon volt, s a gabonáját csépelte; miért
3022  8,7 |                    csupán a tücsök cirpelését, s nem látott egyebet, mint
3023  8,7 |                        lanul és reménytelenül, s mindennél inkább sóvárogta
3024  8,7 |                       felébredt szundításából, s eszébe jutott hölgye; kíváncsiságában,
3025  8,7 |               elgyötörtén odament a korláthoz, s minek utána leült, zokogva
3026  8,7 |                 megégtem itt e torony tetején, s ezenfelül étlen-szomjan
3027  8,7 |                    Istenre, hogy jöjj fel ide, s mivel nékem nincs bátorságom
3028  8,7 |                       inkább kívánom a halált. S ha emez irgalmasságot nem
3029  8,7 |                     melyet a nap összeégetett, s ezek miatt, meg alázatos
3030  8,7 |                hűvösségével fogják gyógyítani; s míg nékem szinte ráment
3031  8,7 |                   szinte ráment tagjaim épsége s életem, te éppoly szép maradsz,
3032  8,7 |                        hogy megsüljek a napon, s agyonmarjanak a legyek;
3033  8,7 |                        agyonmarjanak a legyek; s ezenfelül még egy ital vizet
3034  8,7 |           megmenekedhetik a tüzes forróságtól, s nem egyszer, hanem ezer­
3035  8,7 |                       és csavarja köpönyegébe, s akkor megindult a szerencsétlen
3036  8,7 |                     asszony házának irányában, s ottan lelte annak szolgálóját,
3037  8,7 |                  leltem sem ottan, sem másutt, s nem tudom, hová lett, miért
3038  8,7 |                      Add oda néki eme ruhákat, s mondd, hogy menjen asszonyáért,
3039  8,7 |                   odaérkezett a tornyocskához, s miközben ott járkált, és
3040  8,7 |               jajgatását; miért is odasietett, s torka szakadtából kiáltott
3041  8,7 |                  megismerte béresének hangját, s nevén szólítván őt mondá:~-
3042  8,7 |                     Jaj, szaladj szolgálómért, s intézd úgy, hogy feljöjjön
3043  8,7 |                      hanem összecsapta kezeit, s ekképpen sikoltozott:~-
3044  8,7 |                        a béres összeeszkábált, s annak segedelmével feljutott
3045  8,7 |               fadarabhoz, mint emberi testhez, s aléltan, eltorzultan, meztelenül
3046  8,7 |                    maga arcába vájta kör­meit, s elkezdett zokogni fölötte,
3047  8,7 |                segítsen néki az öltözködésben. S minekutána a hölgy megtudta,
3048  8,7 |                     némiképpen lecsillapodott, s kérte őket Isten szerelmére,
3049  8,7 |                  hölgyet, ki járni sem tudott, s épségben lehozta a toronyból.
3050  8,7 |                      és combja csontját törte, s fájdalmában úgy kezdett
3051  8,7 |                  letette a hölgyet a pázsitra, s odament megnézni, mi baja
3052  8,7 |                      baja esett a szolgálónak, s mikor látta, hogy csontját
3053  8,7 |                        is odavitte a pázsitra, s asszonya mellé fektette.
3054  8,7 |                   ráadásul még ez is megesett, s a leánynak csontja törött,
3055  8,7 |                     módfelett nekibúslakodott, s újra sírva fakadt, mégpedig
3056  8,7 |                      sem tudta megvigasztalni, s mi több, ő maga is elpityeredett.
3057  8,7 |                 szerint a béres elment házába, s ottan szólította két öccsét
3058  8,7 |                      két öccsét meg feleségét, s visszatértek a toronyhoz
3059  8,7 |                     hölgyet kevés hideg vízzel s néhány jó szóval felfrissítették,
3060  8,7 |                 levetkőztette, ágyba fektette, s megegyeztek abban, hogy
3061  8,7 |                    valóságban történt esethez, s elhitette bátyjaival és
3062  8,7 |                       láttak, és tüzes lázából s minden egyéb nyavalyájából
3063  8,7 |                   kiverte fejéből szerelmesét, s innentől fogva bölcsen óvakodott
3064  8,7 |                     örömében abbahagyta művét, s nem törődött többé a dologgal.~
3065  8,8 |                    hogy barátját ládába zárja, s mikor az benne van, ~ő maga
3066  8,8 |                    szerelmeskedik~Szórakoztató s egyúttal szomorú volt a
3067  8,8 |                        és hajthatatlan, zordon s kegyetlen embernek ítélték.
3068  8,8 |           méltatlanságért bosszút akar állani, s hogy nem szabad az igazságos
3069  8,8 |                  másiknak pedig Zeppa di Mino, s mindketten a Cammollia tőszomszédságában
3070  8,8 |                        sülve-főve együtt volt, s nyilvánvaló, hogy úgy szeretik
3071  8,8 |                    vagy talán annál is jobban; s mindegyiknek nagyon szép
3072  8,8 |                 nemsokára levette azt lábáról; s ekképpen élvezték szerelmöket
3073  8,8 |                  Spinelloccio nyomban felment, s az asszonyt a nagyteremben
3074  8,8 |                asszonyt a nagyteremben lelvén, s látván, hogy senki más nincs
3075  8,8 |                    hanem meglapult rejtekében, s várakozott, hogy lássa,
3076  8,8 |                        bementek az ágyasházba, s magokra zárták az ajtót,
3077  8,8 |                  ürügyet, hogy elváljon tőlem, s idejöjjön hozzád; s ha majd
3078  8,8 |                     tőlem, s idejöjjön hozzád; s ha majd itt lesz, én hazatérek,
3079  8,8 |                        itt lesz, én hazatérek, s mikor meghallod jöttömet,
3080  8,8 |                    bebújtatod őt ím ez ládába, s rázárod a fedelét; minekutána
3081  8,8 |                    tehát búcsút vett Zeppától, s nagy kerülővel elment annak
3082  8,8 |                    annak házába a feleségéhez; s alighogy beléptek az ágyasházba,
3083  8,8 |                       ebédre egyik barátjához, s egyedül hagyta a feleségét;
3084  8,8 |                     szólítsad, hogy jöjjön át, s ebédeljen velünk.~A menyecske,
3085  8,8 |                     nem ebédel otthon, átjött. S mikor megérkezett, Zeppa
3086  8,8 |                 fogadta, nyájasan kézen fogta, s halkan parancsolta feleségének,
3087  8,8 |                   magával vitte az ágyasházba, s alighogy benn voltak, egyet
3088  8,8 |                    benn voltak, egyet fordult, s bezárta az ajtót. Mikor
3089  8,8 |                     erősen fogta a menyecskét, s a láda felé közeledett vele,
3090  8,8 |                       szeretkezik, mint veled; s éppen azért, mivel szeretem,
3091  8,8 |                        Zeppának minden szavát, s feleségének válaszát is,
3092  8,8 |                       hogy azt hitte: belehal; s ha nem félt volna Zeppától,
3093  8,8 |                      kezdte a becstelenkedést, s hogy Zeppa joggal tette
3094  8,8 |                       ugyanazt, mit ő megtett, s hogy irányában emberségesen
3095  8,8 |                    hogy irányában emberségesen s jó cimbora gyanánt viselkedett,
3096  8,8 |                tartotta, leszállott a ládáról, s mikor a menyecske kérte
3097  8,8 |                 kinyitotta a szobának ajtaját, s beszólította feleségét,
3098  8,8 |               visszafizetted nékem a kölcsönt.~S ekképpen szólván elkacagta
3099  8,8 |                        Az asszony felnyitotta, s akkor Zeppa megmutatta abban
3100  8,8 |                         mikor meglátta férjét, s meggondolta, hogy az bizony
3101  8,8 |                   menyecskének két férje volt, s mindegyik férjnek két felesége,
3102  8,9 |                    betaszítja egy pöcegödörbe, s otthagyja~Minekutána a hölgyek
3103  8,9 |                    valakiről, ki maga kereste; s úgy vélem, hogy nem rosszallást,
3104  8,9 |                       meg, mint maga mondotta, s amaz utcában vett szállást,
3105  8,9 |                        az utcán megpillantott; s mintha az emberek cselekedeteiből
3106  8,9 |                  orvosságot, mindenre figyelt, s mindent megjegyzett. S mind
3107  8,9 |                         s mindent megjegyzett. S mind a többiek között, kikre
3108  8,9 |                      sülve-főve együtt voltak, s éppen az orvos szomszédságában
3109  8,9 |              kevesebbet hederítenek a világra, s vidámabban élnek, aminthogy
3110  8,9 |                 megkérdezett állapotjok felől. S mivel mindenkitől azt hallotta,
3111  8,9 |                       nagy örömét lelte benne. S minekutána néhányszor meghívta
3112  8,9 |                       meghívta magához ebédre, s e révén úgy vélte, hogy
3113  8,9 |                     létökre ily vidáman élnek; s megkérte, oktatná őt ki,
3114  8,9 |           ostobaságaihoz, hát nagyot nevetett, s feltette magában, hogy butaságához
3115  8,9 |                        élünk, amint te mondod, s még annál is vidámabban;
3116  8,9 |                  járunk; mi kalandozni járunk, s ebből szerzünk meg mindent,
3117  8,9 |                     bárkit is megkárosítanánk, s innét ama vidám életmódunk,
3118  8,9 |                   titok az, mit tudni kívánsz, s romlásomra és vesztemre
3119  8,9 |              romlásomra és vesztemre válhatik, s mi több, a San Gallo-templom
3120  8,9 |                        ságod iránt viseltetem, s oly igen megbízom benned,
3121  8,9 |                  uraknak némely szerel­meikben s egyéb apró-cseprő dolgaikban;
3122  8,9 |                      megtetszett nékik a város s az emberek viselkedése,
3123  8,9 |                    itten örökre megtelepednek, s meleg és szoros barátságot
3124  8,9 |                   magokszőrű emberek legyenek. S emez újdonsült barátaiknak
3125  8,9 |                        általok rendelt helyen; s mikor ottan egybegyűltek,
3126  8,9 |                        minket is a társaságba, s benne is vagyunk. És mondom
3127  8,9 |                  körös-körül az ebédlőteremben s a királyi módon megterített
3128  8,9 |                        néked elmondani, miféle s mennyi édes hang árad a
3129  8,9 |                        a rengeteg hangszerből, s mily dús-dallamos éneket
3130  8,9 |                         mennyi csemege elfogy, s mily drága borokat iszunk.
3131  8,9 |                       eljárnak egy két táncot, s annak utána mindegyik hölgy
3132  8,9 |                   mikor ottan köményt töretsz; s olyan ágyak vannak ottan,
3133  8,9 |                      is erre nem kérlek többé, s nem is vesztegetek rá több
3134  8,9 |                        tudta megfékezni magát, s e társaság után való kívánkozását
3135  8,9 |                    magát, mint a hal a vízben, s nehogy érdemtelennek lássék
3136  8,9 |                        kapuját a többi között; s valamely kis csarnokában
3137  8,9 |                      lefestette néki az egerek s a macskák csatáját, mely
3138  8,9 |                      ott voltam a társaságban, s mivel Angolország királynéját
3139  8,9 |                   klistért, minden flastromot.~S miközben néhányszor ekképpen
3140  8,9 |                      kit esztendők óta láttál, s kit jómagam a múlt esztendőben
3141  8,9 |                     láttam meg a Büdverbászon, s kibe irtózatosan belebolondultam;
3142  8,9 |             cselekednem, hogy oda bejuthassak, s magad is mozgass meg minden
3143  8,9 |                       mégis türtőztette magát. S mikor a dal véget ért, szólott
3144  8,9 |                Vallecchio családból származom; s miként láthattad, minden
3145  8,9 |                     vannak a legszebb könyveim s a legszebb ruháim. Isten
3146  8,9 |                         én majd kigyógyítalak, s egy dénár nem sok, annyit
3147  8,9 |                   nékem kimondhatatlanul nagy, s tudom, nincs a világon senki
3148  8,9 |               eltéríteni feltett szándokomtól; s minél többet vagyok véled,
3149  8,9 |                       gyönyörű könyveid vannak s egyéb holmid, miként az
3150  8,9 |                       nem ismersz jól engemet, s nem tudod még, mely nagy
3151  8,9 |                     sokat tehet a felvételnél, s úgy intézheti, hogy felvegyék
3152  8,9 |                       menten meg fog szeretni, s ha okosságoddal és sok szép
3153  8,9 |                    megnyerted őt, megkérheted, s ő nem fogja megtagadni kérésedet.
3154  8,9 |                        szólottam véle felőled, s ő nagy jóindulattal van
3155  8,9 |                        vagyon, amit mondottál; s ha ő olyan ember, ki örömét
3156  8,9 |                   örömét leli okos emberekben, s kicsinyég elbeszélget vélem,
3157  8,9 |                       akár egy egész városnak, s nékem még mindig bőven maradna.~
3158  8,9 |                     könnyűszerrel sikerült is; s ettől fogva pompás vacsorákat
3159  8,9 |                csodálatos ebédeket adott néki, s ugyancsak Brunónak is: ezek
3160  8,9 |                        nem tágítottak mellőle, s nem is kellett őket nagyon
3161  8,9 |                 hívogatni, mindig véle voltak, s egyre mondogatták, hogy
3162  8,9 |             Buffalmacco nagy haragot színlelt, s gorombán ráförmedt Brunóra,
3163  8,9 |                  mester mindenáron mentegette, s esküvel bizonygatta, hogy
3164  8,9 |                        hogy Bolognában jártál, s hogy mind e városig csukva
3165  8,9 |                 mivelhogy ez ilyen hosszú, ni; s hahogy nem csalódom, téged
3166  8,9 |                      Oktondiában kereszteltek. S mivel Bruno mondotta nékem,
3167  8,9 |                        orvos a szavába vágott, s Bruno felé fordulván szólott
3168  8,9 |                       oly igen tetszett nékik; s mikor eltávoztam onnét,
3169  8,9 |                valamennyien keservesen sírtak, s mindenáron azt akarták,
3170  8,9 |                    akarták, hogy ott maradjak; s oly igen marasztaltak, s
3171  8,9 |                       s oly igen marasztaltak, s oly igen akarták, hogy mind
3172  8,9 |                    mindenkor a családomé volt, s ekképpen cselekedtem.~Mondotta
3173  8,9 |                     szamárvizelethez, mint ez, s bizonyosan nem lelnél hozzá
3174  8,9 |                       ostobaságokkal ugratták, s megígérték, hogy neki majd
3175  8,9 |                       nagy úri dáma ez bizony, s kevés ház vagyon a világon,
3176  8,9 |                        ne volna néminemű joga; s nem is szólván másokról,
3177  8,9 |                    lábvizet vegyen az Arnóban, s némi friss levegőt szippantson;
3178  8,9 |                poroszlói gyakorta körüljárnak, s nagy hatalmának jeléül valamennyien
3179  8,9 |                 Dorongi-Vastagh, Higanereszthy s mások, kikkel, gondolom,
3180  8,9 |                    mindkettőt meghívta ebédre, s minekutána megebé­deltek,
3181  8,9 |                   Santa Maria Novella mellett, s egyik legszebb ruhádat öltsed
3182  8,9 |                   szarvas, nem éppen vadállat, s hogy megrémítsen, ott a
3183  8,9 |                      Istenre vagy a szentekre, s mikor fent vagy rajta, s
3184  8,9 |                       s mikor fent vagy rajta, s jól megülted, vond kebledre
3185  8,9 |                        vond kebledre kezeidet, s többé hozzá ne nyúlj a szörnyeteg­
3186  8,9 |                       szelíden megindul veled, s elhoz mihozzánk; de már
3187  8,9 |                         mivel kesztyűt viselek s hosszú köntöst. Ha tudnátok,
3188  8,9 |                        jönni (pedig nyeszlett, s ami még rosszabb: arasznyi
3189  8,9 |                    aztán felkaptam a levegőbe, s elvittem majdnem egy nyíllövésnyire,
3190  8,9 |                    majdnem egy nyíllövésnyire, s addig vittem, mígnem ráfanya­
3191  8,9 |                     vélem, csak egyik szolgám, s ugyancsak ottan kevéssel
3192  8,9 |                       kemény legény vagyok én. S hogy előkelő méltósággal
3193  8,9 |              bíborruhámat, melyben felavattak, s majd meglátjátok, hogyan
3194  8,9 |                    társaság, mikor megpillant, s hogy hamar idő múltán kapitánnyá
3195  8,9 |                       a lovagi rang avagy nem, s vajon megállom-e abban a
3196  8,9 |                      elővette ünneplő ruháját, s alkalmatos pillanatban felöltötte,
3197  8,9 |                     melyről fentebb szó esett; s mivel csikorgó hideg volt,
3198  8,9 |                összekuporodott a márványlapon, s várta a vadállatot. Buffalmacco,
3199  8,9 |                manapság már divatjokat múlták, s kifordított fekete bundát
3200  8,9 |                  valósággal medvének látszott, s csak éppen hogy a maskarájának
3201  8,9 |                 rettenetesen fújni, prüszkölni s keresztül-kasul ugrabugrálni
3202  8,9 |                        hajaszála égnek meredt, s reszketett minden porcikája,
3203  8,9 |                    anyámasszony katonája volt; s ebben a pillanatban jobban
3204  8,9 |                         mintha lecsillapodnék, s odament ama sírhoz, melyen
3205  8,9 |                       lelépett tehát a sírról, s halkan fohászkodott: „Isten
3206  8,9 |                      jól elhelyezkedett rajta, s szüntelenül egész testében
3207  8,9 |                       az egyik gödör széléhez, s alkalmatos pillanatban elkapta
3208  8,9 |                      fogva lerántotta hátáról, s fejjel behajította a gödörbe,
3209  8,9 |                     toporzékolni és dühöngeni, s a Santa Maria della Scala
3210  8,9 |                    ketten tomboltak örömükben, s jó messze lesben állottak,
3211  8,9 |                      igyekezett feltápászkodni s kikászálódni, de visszapottyant,
3212  8,9 |              visszapottyant, hol ide, hol oda, s a feje búbjától a lába hegyéig
3213  8,9 |                    köpönyegét pedig otthagyta; s minekutána nagyjából lekaparta
3214  8,9 |                    sabbat cselekedni, hazament s addig kopogtatott, mígnem
3215  8,9 |                      bűzösen belépett a házba, s a kapu bezárult, már ott
3216  8,9 |                    valami nőszemélyhez mentél, s nagyon tetszeni akartál
3217  8,9 |                 megmosakodott, felesége efféle s egyéb szavak áradat­jával
3218  8,9 |                      kit is már talpon leltek; s midőn beléptek hozzá, mindenütt
3219  8,9 |              látogatására jönnek, elébök ment, s „adjon Isten jó napot” köszönt
3220  8,9 |                     nem kívánunk néked ilyent, s mi több, kérjük Istent,
3221  8,9 |                      mivelhogy a leghitványabb s a leggyalázatosabb gazember
3222  8,9 |                        mert néked tisztességet s örömet akartunk szerezni.
3223  8,9 |                      egy szamarat akár Rómáig; s mi több, abban a veszedelemben
3224  8,9 |                     téged fölvétetni akartunk. S ha nem hinnéd szavunkat,
3225  8,9 |                    elöl felnyitották ruháikat, s megmutatták néki bemázolt
3226  8,9 |             viszontagságait, meg hogy miképpen s hová hajították. De Buffalmacco
3227  8,9 |                reszkettél, mint a nyárfalevél, s azt sem tudtad, fiú vagy-é,
3228  8,9 |                        bocsánatért könyörögni, s Istenre kérte őket, hogy
3229  8,9 |                         hogy ne gyalázzák meg; s a tőle telhető legékesebb
3230  8,9 |                       inkább kereste kedvöket, s innentől fogva lakomákkal
3231  8,9 |                      innentől fogva lakomákkal s mindenféle módon kényeztette
3232  8,10|                 kölcsönpénzt vesz a leánytól, ~s annak fejében vizet meg
3233  8,10|                       tettek.~ ~Szokásban volt s talán még ma is szokásban
3234  8,10|                   befutnak, kirakatják azokat, s elhelyezik valamely hombárban,
3235  8,10|                     helyen vámháznak neveznek, s mely a községnek vagy ama
3236  8,10|                    általadják írásban áruiknak s azok árának lajstromát,
3237  8,10|                        azok árának lajstromát, s akkor a felügyelők megje­
3238  8,10|                       is, hol ugyancsak voltak s ma is vannak számos gyönyörű,
3239  8,10|                    pedig az egészet kicsalták; s ezek között voltak olyanok
3240  8,10|                   ember, kit gazdái küldöttek, s kinek neve volt Nicolo da
3241  8,10|                        volt Nicolo da Cignano, s kit más néven közönségesen
3242  8,10|                salernói vásáron nyakán maradt, s mi legalábbis ötszáz aranyforintot
3243  8,10|                        egyik raktárba vitette, s mivel úgy látszik, nem sietett
3244  8,10|                 hiszemben, hogy előkelő hölgy, s ő a szépsé­gével meghódította,
3245  8,10|                       Ki is, midőn észrevette, s néhány napon által tüzelte
3246  8,10|                       erszé­nyéből egy gyűrűt, s asszonya nevében átadta
3247  8,10|                 megcsókolta majd ujjára húzta, s felelte a derék leányzónak,
3248  8,10|                  jobban szereti maga életénél, s hajlandó elmenni akárhová,
3249  8,10|                       órában pontosan odament, s megtudta, hogy a hölgy a
3250  8,10|                     megrakott roppant kosarat; s minekutána emez derékaljat
3251  8,10|                      ciprusi lenvászon-terítőt s két remekmívű párnát. Annak
3252  8,10|                       Annak utána levetkőztek, s belépvén a fürdőbe, azt
3253  8,10|                    kitörő örömmel köszöntötte, s minekutána nagy hangos sóhajtozás
3254  8,10|                        beszállottak a fürdőbe, s velük a két rableány. Ottan
3255  8,10|                     lett volna az egész szoba; s az egyik beburkolta az egyikbe
3256  8,10|                     másik a másikba a hölgyet, s karjaikba emelvén mindkettőt
3257  8,10|                    levették rólok a lepedőket, s ők meztelenül maradtak az
3258  8,10|              rózsavízzel, narancsvirág-vízzel, s arábiai szagos vizekkel
3259  8,10|                   gyönyörű kis ezüstkancsókat, s emez illatos vizekkel mindkettőt
3260  8,10|                 elővették a csemegés dobozokat s a drága finom borokat, melyekkel
3261  8,10|                      tetszett néki minden óra, s alig győzte várni, hogy
3262  8,10|                     rableányok eltakarodjanak, s karjaiba ölelhesse a hölgyet.
3263  8,10|                      Salabaettót, az pedig őt, s nagy jó ideig mulattak egymással,
3264  8,10|                       utána pedig felöltöztek, s még egyszer frissítvén magokat
3265  8,10|                     eljönnél hozzám vacsorára, s velem töltenéd az éjszakát.~
3266  8,10|                       minden, mi néked kedves, s éppen ezért ma este is és
3267  8,10|                       vagyon megtenni kedvedet s azt, mit nékem parancsolsz.~
3268  8,10|                        Tehát a hölgy hazatért, s ruháival és minden drágaságaival
3269  8,10|                        bementek az ágyasházba, s ottan csodálatos illatát
3270  8,10|                   illatát érezte az áloéfának, s látta a ciprusi hímzésekkel
3271  8,10|                      gazdagon díszített ágyat, s a rengeteg szép ruhát a
3272  8,10|                       a rudakon. Mindez együtt s mind külön-külön azt a vélekedést
3273  8,10|                        kincséért sem hitte el; s ha el is hitte, hogy egy
3274  8,10|                      gyönyörűségben hált vele, s egyre jobban nekitüzesedett.
3275  8,10|                         neked ajánlom magamat; s miként személyemmel kedved
3276  8,10|             megcsókolta és távozott a házából, s elment oda, hová a kereskedők
3277  8,10|                  kereskedők járogatni szoktak. S hogy egyszer és másszor
3278  8,10|                    fillérjébe is került volna, s egyre jobban annak hálójába
3279  8,10|                  nyereséggel eladta a gyapjút, s nyomban megkapta az árát;
3280  8,10|                másvalakitől nyomban megtudott. S midőn egy este Salabaetto
3281  8,10|                      csókolgatta és ölelgette, s oly tüzes szerelmet muta­
3282  8,10|                    miért is kiment a szobából, s kicsinyég kint időzvén zokogva
3283  8,10|                        az ágyra vetette magát, s oly keserves jajveszékelést
3284  8,10|                       karjaiba vette a leányt, s vele együtt maga is sírva
3285  8,10|                     vessem zálogba mindenemet, s nyolc nap alatt minden bizonnyal
3286  8,10|           aranyforintot, különben lenyakazzák, s én nem tudom, mitévő legyek,
3287  8,10|                      nem tudom, mitévő legyek, s honnan teremtsem elő a pénzt
3288  8,10|             minekelőtte amaz gyászhírt veszem.~S ekképpen szólván és nagy
3289  8,10|                      még inkább a tiéd leszek; s mindig hálával fogok emlékezni
3290  8,10|                     mivel a szükség szorongat, s erős a reménységem, hogy
3291  8,10|                      és véle maradt éjszakára, s hogy megmutassa iránta való
3292  8,10|                    visszakapnia kellett volna, s rá egy hónap, tetejében
3293  8,10|                   gonosz némber fortélyosságát s maga ostobaságát, és meggondolván,
3294  8,10|                      pénzen vásároljon váltót, s küldje el nekik, feltette
3295  8,10|                       szolta, mit cselekedett, s mily szerencsétlenség érte,
3296  8,10|                     lássuk csak, mit tehetünk.~S mint afféle éles elméjű
3297  8,10|                      kinek is tetszett a terv, s hozzá is látott végrehajtásához;
3298  8,10|                        látott végrehajtásához; s mivel néki is volt vala­
3299  8,10|                        sok-sok keményre tömött s erősen összekötözött bálát,
3300  8,10|                       és visszatért Palermóba; s minekutána megfizette a
3301  8,10|                        járandóságot a bálákért s hasonlatosképpen a vámot
3302  8,10|                    asszony ennek neszét vette, s meghallotta, hogy az, mit
3303  8,10|                      is számítva azt, mit vár, s mi több mint háromezret
3304  8,10|                      melyet ez magával hozott, s kitörő örömmel fogadta,
3305  8,10|                 eladtam birtokaim java részét, s ide mostan annyi árut hoztam,
3306  8,10|                     mely megint háromezret ér, s boltot akarok nyitni itt
3307  8,10|                  akarok nyitni itt e városban, s szándékom vagyon itten megtelepedni
3308  8,10|                       szeretlek az életem­nél, s kimondhatatlanul örülök,
3309  8,10|              néhányszor hozzám jönni kívántál, s nem juthattál be, s néhányszor
3310  8,10|                  kívántál, s nem juthattál be, s néhányszor ismét bejutottál
3311  8,10|                 szörnyű nagy aggságban voltam, s kinek ilyen a lelke állapotja,
3312  8,10|                     vidám arcot mutatni előtte s oly nagy figyelemmel lenni
3313  8,10|                   estig hazugságokkal tartják, s nem állják ígéretöket, miért
3314  8,10|                 elutaztál, mindjárt megkaptam, s ha tudtam volna, hová küldjem,
3315  8,10|                  tudtam, félretettem számodra.~S behozatott egy erszényt,
3316  8,10|                   miket Salabaetto adott néki, s akkor általadta Salabaettónak
3317  8,10|                életében nem volt ekkora öröme, s megszámlálván a pénzt, s
3318  8,10|                       s megszámlálván a pénzt, s látván, hogy csakugyan ötszáz,
3319  8,10|                     néked, ha módomban vagyon; s ha itteni dolgaimat rendbe
3320  8,10|                  nyomban elküldöttem Nápolyba, s vásznat vettem rajta, mit
3321  8,10|                      rajta, mit ide rendeltem: s ha most eladni kívánnám
3322  8,10|                  biztos zálogot kellene adnod, s én magam is hajlandó vagyok
3323  8,10|                       vetni mind emez holmimat s magam személyét is, ha hajlandó
3324  8,10|                        leány ím ez segítséget, s már tudta, hogy ő maga akarja
3325  8,10|                     pénzt; meg is örült ennek, s mindenekelőtt megkö­szönte,
3326  8,10|                      hozzá, ne cserélhesse ki, s mással össze ne tévesszék.
3327  8,10|                     kiben fölöttébb megbízott, s minekutána meghányta-vetette
3328  8,10|                    kölcsönadott Salabaettónak, s a vámnál maga nevére íratta
3329  8,10|                Salabaettónak a raktárban volt; s minekutána mind a ketten
3330  8,10|                      mellyel útra bocsátották; s kifizetvén Pietrót s mindenki
3331  8,10|              bocsátották; s kifizetvén Pietrót s mindenki mást, kinek valamivel
3332  8,10|               alkusszal kinyittatta a raktárt. S mindenekelőtt megvizsgálták
3333  8,10|                    utána kioldozták a bálákat, s látták, hogy csak kettőben
3334  8,10|                  forintot, melyet visszaadott, s még tovább az ezret, melyet
3335  8,10|                     résen, szedd össze magad.” S mivel ekképpen megkárosodott,
3336  8,10|            babérkoszorút, Emilia fejére tette, s nyájasan szólott ekképpen:~-
3337  8,10|                szépségedhez illendők legyenek.~S ekképpen szólván leült.
3338  8,10|                 némiképp elszégyellette magát, s arca úgy elpirult, mint
3339  8,10|                    kicsinyég lesütötte szemét, s pirulása oszladozott, meg­
3340  8,10|               fáradoztak, mikor kifogják őket, s leveszik rólok a jármot,
3341  8,10|                       vagyon némi szabadságra, s nem csupán hasznos, hanem
3342  8,10|                  egyféle tárgyban beszél­nénk; s ha ekképpen cselekedtünk,
3343  8,10|                       játszottak és énekeltek, s ekképpen töltötték az időt
3344  8,10|                    benn,~Kedvem azon mutatván;~S mert magasból kacag rám~
3345  8,10|         kidalolhatatlan~Az üdv, amelyet érzek;~S ha az volna, jobb volna
3346  8,10|                 átölelve,~Akit ölelni vágytam,~S hogy arcomat pihentethettem
3347  8,10|                     Pamfilo éneke bevégződött, s annak végső sorait ugyan
3348  8,10|                    vigyázta a dalnak szövegét, s igyekezett kitalálni, mi
3349  8,10|                     Pamfilo éneke bevégződött, s a hölgyek és az ifjak szerettek
3350  9   |                    halványkék mennyboltozatát, s már a mezőkön felemelték
3351  9   |                        felkeltette a hölgyeket s az ifjakat. Kik is, minekutána
3352  9   |                      nem messzire a palotától; s ahogy abba beértek, látták,
3353  9   |                      meg akarnák fogni azokat, s megkergették és megugratták
3354  9   |              megkergették és megugratták őket, s jó darab ideig ebben mulatoztak.
3355  9   |                       füvekkel meg virágokkal; s ha ki szemben jött volna
3356  9   |                      tehát egymásnak nyomában, s megérkeztek a palotához,
3357  9   |                      felhordták az eledeleket, s valamennyien jó hangulatban
3358  9   |                   muzsikával mulatták magokat, s annak utána a Királynő meghagyása
3359  9,1 |                    következnek, ugyan­csak jól s még jobban fogják végezni.
3360  9,1 |                     nem mondottunk el mindent, s nem mondhatnánk el akkor
3361  9,1 |                  számkivetésben időztek ottan, s egyiknek neve volt Rinuccio
3362  9,1 |                     volt, hogy ki nem ismerte, s először meglátta, megijedt
3363  9,1 |                 hajtanak, ezt biztosra veszem, s ekképpen végét vetem e kelletlenségnek;
3364  9,1 |                    melyre oly igen sóvárogtál, s véle lehetsz, ha akarsz,
3365  9,1 |                       és magadra venned ruháit s lefeküdnöd a helyébe, mind­
3366  9,1 |                    addig, mígnem érted jönnek, s egy szó, egy hang nélkül
3367  9,1 |                     merjen szemem elé kerülni, s ha kedves az élete, ne merészeljen
3368  9,1 |                      el Rinuccio Palerminihez, s szólj hozzá ekképpen: „Madonna
3369  9,1 |                  reggel Scannadiót eltemették, s akármit látsz, avagy érzel,
3370  9,1 |                 zatosan kiveszed koporsójából, s elviszed az ő házába. Ottan
3371  9,1 |                   meglátod, miért kívánja ezt, s akkor megnyered tőle azt,
3372  9,1 |                  szolgáló elment mindkettőhöz, s mindegyiknek a parancs szerint
3373  9,1 |              Chiaramontesi ingujjra vetkőzött, s elindult hazulról, hogy
3374  9,1 |                     Scannadio helyére a sírba, s útközben fölöttébb nagy
3375  9,1 |                     szorongás támadt lelkében, s ekképpen töprenkedett magában: „
3376  9,1 |                      atyjafiai, hogy szeretem, s nem gondolnak-e olyasmire,
3377  9,1 |                       olyasmire, ami nem igaz, s vajon nem ők sugalmazták-e
3378  9,1 |                      ellenkező okoskodásokkal, s oly nagy erővel, hogy egyszerre
3379  9,1 |                  Melyet is nyomban felnyitott, s leszállván levetkőztette
3380  9,1 |                       sírt pedig magára zárta; s amint ott feküdt Scannadio
3381  9,1 |                        hajaszála égnek meredt, s minden pillanatban azt hitte
3382  9,1 |                   ijesztő gondolatait lebírja, s ott feküdvén, mintha ő volna
3383  9,1 |                         mit hölgye üzent néki; s útközben különb-különb dolgok
3384  9,1 |                      az őrség kezébe kerülhet, s mint boszorkány­mestert
3385  9,1 |                       atyjafiainak gyűlöletét, s egyéb effélék, mik már majdnem
3386  9,1 |                 annyira szerettem és szeretek, s különös­képpen most, mikor
3387  9,1 |                        annak, mit megígértem.”~S folytatván útját, elérkezett
3388  9,1 |                    mukkant. Rinuccio belépett, s abban a hiszemben, hogy
3389  9,1 |                        lábánál fogva, kihúzta, s vállaira emelvén megindult
3390  9,1 |                    nemes hölgy háza irányában; s mivel útközben sem jobbra,
3391  9,1 |                       azt sem látta, hová lép. S midőn már Rinuccio ott volt
3392  9,1 |                  hozza-e Rinuccio Alessandrót, s már fente a fogát, hogy
3393  9,1 |            töprenkedésre, ledobta Alessandrót, s ahogy csak lábai bírták,
3394  9,1 |                       hátán hozza Alessandrót, s hasonlatosképpen észrevette,
3395  9,1 |                   annak utána pedig elinaltak. S mivel fölöttébb örvendezett
3396  9,1 |                       átkozta balszerencséjét, s hiába volt minden, nem ment
3397  9,1 |                  elkeseredett balszerencséjén, s ugyancsak hazatért. Midőn
3398  9,1 |                       lelték Scannadio sírját, s őt magát nem látták benne,
3399  9,1 |              találgatásokba keveredett miatta, s az ostobák azt rebesgették,
3400  9,1 |                hölgynek, hogy mit cselekedtek, s közben mi történt, s ekképpen
3401  9,1 |              cselekedtek, s közben mi történt, s ekképpen mentegetvén magokat,
3402  9,1 |                     egyiknek szavát sem hinné, s kereken azt felelte nékik,
3403  9,1 |                   végre azt, mit tőlök kívánt; s ekképpen lerázta őket nyakáról.~
3404  9,2 |                    megszabadul a büntetéstől, ~s azontúl kénye-kedve szerint
3405  9,2 |                     Filoména már elhallgatott, s valamennyien magasztalták
3406  9,2 |                       fenyegető veszedelemtől. S miként tudjátok, sokan vannak,
3407  9,2 |                        szemében a vágyakozást; s mindkettejöknek nagy gyötrelmére
3408  9,2 |                 fölöttébb megörvendezett ezen, s annak utána mind­kettejök
3409  9,2 |                    dolgot néhány más apácának. S előbb olyképpen tervezték,
3410  9,2 |                     asszony, mind az apácáknak s mind azoknak vélekedése
3411  9,2 |                      Isabetta erre nem ügyelt, s az egészből mit sem sejtett,
3412  9,2 |                       két csoportra oszlottak, s az egyik rész őrségben állott
3413  9,2 |                       meg­kopogtatták ajtaját, s midőn a fejedelemasszony
3414  9,2 |                       okáért sebtiben fölkelt, s úgy-ahogy felöltözködött
3415  9,2 |                     felöltözködött a sötétben; s abban a hiszemben, hogy
3416  9,2 |                       melyet fejökön viseltek, s főkötőnek neveztek, vélet­
3417  9,2 |                    papnak nadrágját kapta fel; s oly igen kapkodott, hogy
3418  9,2 |                       fejére; akkor kisietett, s maga mögött bezárván az
3419  9,2 |                      elrugaszkodott nőszemély?~S a többiekkel együtt, kik
3420  9,2 |                többieknek segítségével betört; s belépvén a cellába, ott
3421  9,2 |                        elállt meglepetésökben, s nem tudván, mitévők legyenek,
3422  9,2 |                      megfogták a többi apácák, s a fejedelemasszony parancsára
3423  9,2 |                       Az ifjú pedig ott maradt s felöltözködvén várakozott,
3424  9,2 |                       mi lesz a dolognak vége, s feltette magában, hogy ha
3425  9,2 |                      felelni, csak hallgatott, s ekként szánakozást ébresztett
3426  9,2 |                       ifjú apáca föltekintett, s meglátta, mi van a fejedelemasszonynak
3427  9,2 |                     fejedelemasszonynak fején, s meglátta a madzagokat is,
3428  9,2 |                       meg, kösd meg főkötődet, s annak utána mondd nékem,
3429  9,2 |             hasonlatosképpen odanyúlt kezével, s akkor észbe vette, miért
3430  9,2 |                       szólani, mint az elején, s ama tanulságot vonta le,
3431  9,3 |                        nénikéje meghalálozott, s kétszáz lírányi aprópénzt
3432  9,3 |                       talán majd csak elmúlik.~S ezzel útjára bocsátotta.
3433  9,3 |                     úgy érezte, hogy láza van. S íme akkor csatlakozott hozzá
3434  9,3 |                    megmondja, mit kell tenned, s mi majd elmegyünk hozzá,
3435  9,3 |                       mi majd elmegyünk hozzá, s ha valami elintéznivaló
3436  9,3 |                    akad, majd mink elintézzük.~S minekutána Nello is hozzájok
3437  9,3 |                      kolni, mit mond az orvos; s ha szükség leszen reá, elhozom
3438  9,3 |                       elment Simone mesterhez, s hamarább ért oda, mint a
3439  9,3 |                        leányzónak:~- Menj haza s mondd meg Calandrinónak,
3440  9,3 |                     takaróddzék be jó melegen, s én majd nyomban odamegyek,
3441  9,3 |                 elkezdett keservesen jajgatni, s ekképpen kiáltott:~- Jajjaj!
3442  9,3 |                   letében, és szemét lesütvén, s egy mukkot nem szólván kiment
3443  9,3 |                    vagyok, bizisten felkelnék, s úgy eldöngetném, hogy egyetlen
3444  9,3 |                     gondjaiba ajánlotta magát, s tanácsát és segítségét kérte
3445  9,3 |                   idejében észrevettük a bajt, s ekképpen kevés napok alatt
3446  9,3 |                felolvasztja benned az egészet, s te megint oly egészséges
3447  9,3 |                         de aztán legyen eszed, s többé ne add fejedet afféle
3448  9,3 |                        el az egészet boltomba, s én holnap reggel Isten nevében
3449  9,3 |                   itókát, te pedig fogj hozzá, s igyál meg belőle napjában
3450  9,3 |                    pénzt a három pár kappanra, s kérte, hogy a kedvéért vállalja
3451  9,3 |                       néki fűszeres édes vizet s elküldötte. Bruno pedig,
3452  9,3 |                      megvásárolta a kappanokat s a mulatsághoz szükséges
3453  9,3 |               meglátogatta cimboráival együtt, s megtapogatta érverését,
3454  9,3 |                     bízvást mehetsz dolgaidra, s nem kell tovább itthon kuksolnod.~
3455  9,3 |                      fölkelt, elment dolgaira, s ahol csak valakivel szóba
3456  9,4 |                       szál ingben utánaszalad, s azt kiabálja, ~hogy amaz
3457  9,4 |                  ruháit, felszáll annak lovára s elvágtat, ~őt magát pedig
3458  9,4 |                    hanem azért, mivel játékos, s ezenfelül gyakorta megrészegedik.
3459  9,4 |                        bizonnyal óvakodni fog, s égre-földre esküdözvén igen
3460  9,4 |                     kötötte az ebet a karóhoz, s oly esengve rimánkodott,
3461  9,4 |                      Angiulieri beadta derekát s felfogadta.~Útnak indulván
3462  9,4 |                 segedelmével, lefeküdt aludni, s parancsolta, hogy keltse
3463  9,4 |                     aludt, lement a korcsmába, s minekutána itt kicsinyég
3464  9,4 |                 elnyerték tőle kevéske pénzét, s hasonlatosképpen elnyerték
3465  9,4 |                      melyben Angiulieri aludt, s mikor látta, hogy mélyen
3466  9,4 |                     erszényéből minden pénzét, s a játékba visszatérvén utolsó
3467  9,4 |                felrakatta poggyászát a lovára, s elhatározta, hogy majd szerez
3468  9,4 |                        is nagy lármát csapott, s az egész fogadó felkavarodott,
3469  9,4 |                        hogy itten megrabolták, s megfenyegette őket, hogy
3470  9,4 |                    miként a pénzét is elvitte. S látván, hogy Angiulieri
3471  9,4 |              visszaadja, ha rögtön kifizetjük.~S még ekképpen folyt a beszélgetésük,
3472  9,4 |                   lepocskondiázta Fortarrigót, s ha nem félt volna Istentől
3473  9,4 |                        nem félt volna Istentől s még inkább amaz emberektől,
3474  9,4 |                      amennyit nékem adott reá; s ennyit csak azért tesz kedvemre,
3475  9,4 |                        reá meresztik szemöket, s úgy vette észre: nem hiszik,
3476  9,4 |                        feltartóztatsz utamban, s méghozzá csúfot űzöl belőlem.~
3477  9,4 |                     turkálhatnám egész Sienát, s nem lelnék még egy zekét,
3478  9,4 |                      jól illenék rám, mint ez; s még hogy én harmincnyolc
3479  9,4 |                        ennél! Megér negyvenet, s még többet, úgy hogy két­
3480  9,4 |                       hanem megfordult lovával s megindult Torrenieri irányában.~
3481  9,4 |                   fortélyos gondolatja támadt, s azon mód egy szál ingben
3482  9,4 |                     szál ingben nyomába eredt; s minekutána jó két mérföldön
3483  9,4 |                   lehúzta őt lováról a földre, s levetkeztetvén, magára öltötte
3484  9,4 |                   mezítláb és egy szál ingben, s visszatért Sienába, mindenfelé
3485  9,5 |                 vidáman felelte, hogy szívesen s ekképpen fogott szóba:~-
3486  9,5 |                  szórakozást szerezhet nekünk; s lett légyen róla szó már
3487  9,5 |                gyönyörűséget szerezhet nekünk; s újra beszélünk róla. Miért
3488  9,5 |                     szobában voltak már ágyak, s egyéb szükséges dolgok;
3489  9,5 |                  házában tartott Camaldoliban, s alkalomadtán bérbe adott.
3490  9,5 |                       és csinosan öltözködött, s a maga fajtájúak közül kitűnt
3491  9,5 |                     déltájban fehér szoknyában s feltűzött hajjal kijött
3492  9,5 |                Calandrino ugyancsak reá bámult s látván, mely igen csinos,
3493  9,5 |                  kezdett tenni -venni odakint, s nem ment vissza cimboráihoz
3494  9,5 |                 rá-rákacsintott, hogy ugrassa, s közben egyet-egyet sóhajtott;
3495  9,5 |                    hirtelenében belebolondult, s el nem mozdult előbb az
3496  9,5 |                   szebb, mint valamely tündér, s oly szerelmes belém, hogy
3497  9,5 |                      kikémlelem, hogy kicsoda; s ha valóban Filippo felesége,
3498  9,5 |                       mivel atyjafia Tessának, s minden dolgunkat elronthatja.~
3499  9,5 |                 kicsinyég ott hagyta a munkát, s kiment, hogy meglesse a
3500  9,5 |                   Nellónak meg Buffalmaccónak, s akkor nagy titokban megegyeztek