Nap,  Novella

3501  9,5 |                      vajon az-e, kit gondolok; s ha valóban az, a többit
3502  9,5 |                      reám.~Bruno tehát lement, s ottan lelvén Filippót meg
3503  9,5 |                Calandrino és mit mondott néki, s megegyezett velök, hogy
3504  9,5 |                       imigyen:~- Csakugyan az; s éppen ezért eme dolgot nagy
3505  9,5 |                      vacsora ideje elérkezett, s ők abbahagyták a munkát,
3506  9,5 |                       csak bámulta Niccolosát, s kézzel-lábbal oly fura mozdulatokat
3507  9,5 |                    vélt arra, hogy feltüzelje, s míg Filippo, Buffalmacco
3508  9,5 |                      egymással beszélgetnének, s eme dologból semmit nem
3509  9,5 |                       ha elhoznád a hegedűdet, s énekelnél mellette kicsinyég
3510  9,5 |                 napestig ide-oda szaladgálnak, s ezer esztendő alatt sem
3511  9,5 |                       pedig elhozta hegedűjét, s az egész társaságnak nagy
3512  9,5 |                     valami választ üzeneteire, s viszont a leánytól is hozott
3513  9,5 |                 Calandrinónak a leány nevében, s a levélben jó reménységre
3514  9,5 |             reménységre biztatta vágyakozását, s értésére adta, hogy ő otthon
3515  9,5 |                    hogy ő otthon van szüleinél s ez az oka, hogy mostanában
3516  9,5 |                kimondhatatla­nul jól mulattak, s rávették, hogy néha elefántcsontfésűt,
3517  9,5 |                     munka vége felé közeledik, s meggondolván, hogy ha szerelme
3518  9,5 |                megegyezett a tennivalók felől, s annak utána mondotta Calandrinónak:~-
3519  9,5 | leselkedett-ügyeskedett, hogy denevért fogjon, s mikor végre fogott egyet,
3520  9,5 |                         tüstént utánad megyen, s mindent megtesz, mit tőle
3521  9,5 |                     közeledjél a menyecskéhez, s érintsd meg s annak utána
3522  9,5 |                    menyecskéhez, s érintsd meg s annak utána indulj ama csűr
3523  9,5 |                         sűrűn bezárkózik véle, s épp az imént is megegyeztek,
3524  9,5 |                        vette egyik szolgálóját s nem is lépésben, hanem rohanvást
3525  9,5 |                  hozzája érintette amaz írást; s amint megérintette, szó
3526  9,5 |                Niccolosa pedig nyomon követte; s mikor bent volt, magokra
3527  9,5 |                   ajtót, átölelte Calandrinót, s a földön heverő szalmára
3528  9,5 |                Buffalmacco odament Filippóhoz, s mind a hárman láttak és
3529  9,5 |                   láttak és hallottak mindent. S mikor éppen Calandrino mindenáron
3530  9,5 |                       hát a csűrnek ajtajához, s az asszony dühében úgy megrázta
3531  9,5 |                    megrázta azt, hogy kinyílt, s belépvén meglátta Niccolosát
3532  9,5 |                       és összevissza karmolta, s megragadta hajánál fogva,
3533  9,5 |                     hitte, menten szörnyethal, s egyetlen szóval sem merte
3534  9,5 |           összekarmoltan visszament Firenzébe, s többé nem mert oda felmenni;
3535  9,6 |                       átmegy leányának ágyába, s talpraesett mondással elsimítja
3536  9,6 |                        sokat járt ama vidéken, s forrón megszerette a leányt.
3537  9,6 |        hasonlatosképpen maga is beleszeretett; s mindkettejök gyönyörűségére
3538  9,6 |                         hogy szégyent hoz maga s a leány fejére. Mivelhogy
3539  9,6 |                   észrevétlenül együtt legyen; s ahogy ez feltámadt elméjében,
3540  9,6 |                     óra itt lepett benneteket, s nincs már idő máshová mennetek,
3541  9,6 |                    ugyan, de boldogan fogadta, s élvezte véle ama gyönyörűségeket,
3542  9,6 |                      az asszony pedig felriadt s meghallotta; miért is attól
3543  9,6 |                 meztelenül fölkelt a sötétben, s arrafelé ment, honnét a
3544  9,6 |                       szüksége okából felkelt, s mikor kifelé ment, hogy
3545  9,6 |                    melyet a menyecske odatett, s mivel nem tudott másképpen
3546  9,6 |                 elvitte ama helyről, hol volt, s odatette maga ágya mellé;
3547  9,6 |                      odatette maga ágya mellé; s elvégezvén azt, miért felkelt,
3548  9,6 |                     miért felkelt, visszatért, s ügyet sem vetvén a bölcsőre,
3549  9,6 |                   hanem összeszidta a macskát, s vissza­ment a szobába, és
3550  9,6 |                      Ezzel kissé előbbre ment, s meglelvén a bölcsőt, lefeküdt
3551  9,6 |                         hogy netalán elalszik, s rajtakapják a leánnyal;
3552  9,6 |                    visszamenjen ágyába aludni; s mikor odaért, és a bölcsőt
3553  9,6 |                       is kevéssel előbbre ment s lefeküdt a gazda mellé;
3554  9,6 |                       volt ínyére ez a beszéd, s előbb szólott magában ekképpen: „
3555  9,6 |                      hitványság volt ez tőled, s nem tudom, miért cselekedted
3556  9,6 |                        fiacskájának bölcsőjét, s mivel a szobában koromsötét
3557  9,6 |                        aludt; és mellé feküdt, s mintha férjének mérgelődésére
3558  9,6 |                felébredt volna, szólította őt, s kérdezte, mit civakodik
3559  9,6 |                      hiszen én feküdtem mellé, s azóta be sem hunytam szememet;
3560  9,6 |                      aztán éjszaka álmodoztok; s nem tudván magatokról, ide-oda
3561  9,6 |                magatokról, ide-oda mászkáltok, s annak utána mindennémű fura
3562  9,6 |                        bölcsen takargatta maga s leánya szégyenét, ugyancsak
3563  9,6 |                        hogy álmodban felkelsz, s mindenféle bolondságot karattyolsz,
3564  9,6 |                      azt, mit felesége mondott s azt is, mit Adriano mondott,
3565  9,6 |                  eszébe vette, amit beszéltek, s mintha félálomban volna,
3566  9,6 |                     ide.~Ez tehát komédiázván, s álmosnak tettetvén magát,
3567  9,6 |                        felkelt a gazda mellől, s visszafeküdt Adriano mellé.
3568  9,6 |                       ejtette a találkozásnak, s a leány égre-földre esküdözött
3569  9,7 |                         de az nem hallgat rá, ~s ekképpen a dolog valóban
3570  9,7 |                  Pamfilo bevégezte novelláját, s valamennyien dicsérték az
3571  9,7 |                     semmiben nem tett kedvére, s ő maga mindent rosszallott,
3572  9,7 |                     falusi birtokán, álmodott, s álmában látta, hogy felesége
3573  9,7 |                         házuktól nem messzire; s miközben ekképpen menni
3574  9,7 |                        ravaszul rám ijesztett, s nem megyek ki ma az erdőbe.
3575  9,7 |                 valamely feslett nőszeméllyel, s nem akarja, hogy rajtakapjam.
3576  9,7 |                      vakokkal egy tálból enni, s bizony tökkelütött ostoba
3577  9,7 |                      huncutságban töri fejét.” S minekutána ekképpen töprenkedett
3578  9,7 |                      távozott a másik oldalon, s nagy óvatosan lépkedvén,
3579  9,7 |                       nélkül kiment az erdőbe, s annak legsűrűbb részében
3580  9,7 |                       nem lát-e jönni valakit. S miközben ekképpen várakozott,
3581  9,7 |                        máris a torkába kapott, s nagy erővel megragadván
3582  9,7 |                      mindazonáltal egész nyaka s arcának egyik fele oly igen
3583  9,8 |                    nagy ravaszul bosszút áll, ~s úgy intézi, hogy Biondellót
3584  9,8 |                     hanem udvari mulattatónak, s gazdag emberek társaságába
3585  9,8 |                     sokkal szebbet, mint ezek, s még hozzá egy tokhalat,
3586  9,8 |                         Asztalhoz ültek tehát, s mindenekelőtt hoztak borsót
3587  9,8 |                    miért is dúlt-fúlt magában, s elhatározta, hogy visszafizeti
3588  9,8 |                       múltán találkozott vele, s az már akkorára sok embert
3589  9,8 |                   Cavicciuli csarnok közelébe, s megmutatott néki abban bizonyos
3590  9,8 |                      Ciacco:~- Nem; csak menj; s ha ezt megmondottad néki,
3591  9,8 |                  vissza ide hozzám az üveggel, s én megfizetlek.~A fickó
3592  9,8 |                         A fickó tehát odament, s általadta Filippo úrnak
3593  9,8 |                elégedetten kifizette a fickót, s nem nyugodott, mígnem összetalálkozott
3594  9,8 |                meglátta, nyomban eléje ugrott, s nagyot csapott öklével az
3595  9,8 |                     földre dobta a köpönyegét, s páholta, ahol érte, mondván:~-
3596  9,8 |                     haját összevissza tépázta, s őt magát meghempergette
3597  9,8 |                        miért üzent néki olyat, s mondották néki: elvégre
3598  9,8 |                  kezdett kijárogatni hazulról, s akkor történt, hogy találkozott
3599  9,8 |                     engedje békességben élnie, s innentől fogva őrizkedett,
3600  9,9 |                     vagyon vetve a férfiaknak, s ezeknek kénye-kedve szerint
3601  9,9 |               nekfelett pedig tisztességesnek; s éppen ez legfőbb és legigazibb
3602  9,9 |                     megjavítsák rosszaságokat; s megérdemlik a botot azok,
3603  9,9 |                        ügyes-bajos dolgaikban; s a többiek között, kik hozzája
3604  9,9 |                     volt menendő, hová ő maga; s miként már szokások utas
3605  9,9 |                  asszony nincs több a világon, s kit sem könyörgéssel, sem
3606  9,9 |                  leszoktatni makrancosságáról. S annak utána József is megkérdezte
3607  9,9 |                           Én Laiazzóból jövök, s valamint neked megvan a
3608  9,9 |                    vendégül látom földijeimet; s fura és érthetetlen dolog,
3609  9,9 |                     akadtam még, aki szeretne; s azért megyek oda, hová te
3610  9,9 |                       felelte néki:~- Szeress.~S minekutána ekképpen szólt,
3611  9,9 |                   Melissót nyomban kivezették, s akkor József mondotta el,
3612  9,9 |                   felelt:~- Menj a Libahídhoz.~S minekutána ekképpen szólott,
3613  9,9 |                elvezették a király színe elől.~S találkozván Melissóval,
3614  9,9 |                     indultak vissza hazájokba. S minekutána néhány napig
3615  9,9 |                        híd vezetett keresztül; s mivel éppen teherhordó öszvérek
3616  9,9 |                  mígnem azok mind általmentek. S mikor már majdnem mind odaát
3617  9,9 |                      hajcsár fogott egy botot, s előbb csak úgy enyhén veregetni
3618  9,9 |                      szörnyű indulat fogta el, s kezdte a bottal rettenetesen
3619  9,9 |                      hogy az öszvér megindult, s ekképpen mégiscsak a hajcsár
3620  9,9 |               megpihenjen nála néhány napokig; s minekutána az asszony meglehetősen
3621  9,9 |                 Melisso:~- Én vendéged vagyok, s annak okáért eszemben sincs
3622  9,9 |               tölgyfáról görcsös botot vágott, s bement a szobába, hová felesége,
3623  9,9 |                   József csak nem hagyta abba, s újra meg újra még dühösebben
3624  9,9 |                     megvacsorázott Melissóval, s mikor ideje elérkezett,
3625  9,9 |                     feltápászkodott a földről, s ágyára vetette magát, hol
3626  9,9 |                   pedig már hajnalban felkelt, s meg­kérdezte Józseftől,
3627  9,9 |                    Melissóval, megüzente néki, s mikor ideje elérkezett,
3628  9,9 |                      hogy nem szeretsz senkit, s hogy mind ama szolgálatokat
3629  9,9 |                        Salamon mondotta néked, s akkor téged is szeretni
3630  9,10|                    hogy neki nem kell a farok, s ezzel elrontja az egész
3631  9,10|               tündöklik, mintha jelesb volnék, s ekképpen ti jelességteket
3632  9,10|                   varázslat erejével végeznek, s hogy mely igen elront a
3633  9,10|                  kancáját megrakta portékával, s járta az apuliai vásárokat,
3634  9,10|                     meg a papot kedve szerint; s bizony Gianni szentatyának,
3635  9,10|                         és mulatom magam vele, s amikor akarom, megint kancává
3636  9,10|               menyecskének elállt szeme-szája, s elhitte néki; megmondotta
3637  9,10|                         megmondotta urának is, s hozzátette:~- Ha oly igen
3638  9,10|                   engem kancává változtathass, s ekképpen szamárral meg lóval
3639  9,10|                        rendesen, korán kelünk, s én megmutatom néked, hogyan
3640  9,10|                epekedve várták a varázslatot), s alig hajnalodott, felkeltek
3641  9,10|                       meg jól, mit cselekszem, s jól elmédbe véssed, amit
3642  9,10|                        tehát fogta a gyertyát, s felelte, hogy annak rendje-módja
3643  9,10|                    hogy mezítelenre vetkőzzék, s négykézláb a földre álljon
3644  9,10|                 történik is, meg se mukkanjon, s akkor kezével érintette
3645  9,10|                        utána mellét érintette, s mikor érezte, mely gömbölyded
3646  9,10|                      az, mire rá sem olvasott; s akkor szólott:~- Ez legyen
3647  9,10|                   embereket szokott plántálni, s gyorsan belenyomván az arra
3648  9,10|                  magadat, mindent elrontottál, s most már semmiképpen nem
3649  9,10|                    felelt ekképpen:~- Virtusod s mind többi alattvalóim virtusa
3650  9,10|                        szálig felkelt ültéből, s akkor ki-ki a rendes szórakozásokra
3651  9,10|                    mire kedve leginkább vonta, s ebben voltak mind a vacsora
3652  9,10|                   jókedvben egybegyüle­keztek, s minek utána nagy buzgón
3653  9,10|                    felkeltek a szokott táncra; s elénekeltek számtalan dalt,
3654  9,10|                        következik:~Ifjú vagyok s a zsenge kikeletben~Szeretek
3655  9,10|                      szívem vágyakozva bomlik,~S kinél jobbat nem is tudnék
3656  9,10|                  tudnék kívánni,~Úgy szeretem, s úgy szeret ő is engem.~És
3657  9,10|                      mit remélek, mit kívánok.~S mily jó aztán befonni és
3658  9,10|                       aztán befonni és bezárni~S magammal vinni szőke tincseimben!~
3659  9,10|                       vinni szőke tincseimben!~S e boldogságot, mit így ád
3660  9,10|                   sóhajokkal lehet kifejeznem.~S ezek a keblemből nem úgy
3661  9,10|            megpillantván nyugton nem maradhat,~S repesve jő felém karjába
3662  9,10|                        jő felém karjába zárni,~S én szólok: Jöjj, hogy kétségbe
3663  9,10|                    kétségbe ne essem!~A Király s mind a hölgyek fölöttébb
3664 10   |           Egybegyülekeztek tehát valamennyien, s tanácsot tartottak, hová
3665 10   |                    hová mehetnének szórakozni; s a Király lassú léptekkel
3666 10   |                     beszélgetvén, kérdezgetvén s felelgetvén egymásnak jövendő
3667 10   |                  kútnál kimosatták poharaikat, s kinek kedve tartotta, ivott
3668 10   |                   parancsára egybegyülekeztek, s akkor parancsolta a Király
3669 10,1 |                  szerint fölöttébb illedelmes, s melyet bizonnyal hasznotokra
3670 10,1 |           megismerszett, mely derék egy vitéz.~S minekutána már nagy ideje
3671 10,1 |                 magában, hogy eltávozik onnét, s kérte a királyt, hogy elbocsátaná.
3672 10,1 |                  király megadta az engedelmet, s ajándékozta néki egyik legjobb
3673 10,1 |                királyhoz. Az apród résen volt, s amint Ruggieri távozott
3674 10,1 |                       az apród pedig mellette, s különb-különb dolgokról
3675 10,1 |                    Betértek hát egy istállóba, s ott mind az állatok trágyáztak,
3676 10,1 |                 figyelmezett a lovag szavaira, s valamely folyóhoz érkeztek,
3677 10,1 |                 hívatván, vidám arccal fogadta s megkérdezte, vajon miért
3678 10,1 |                       válasszad tehát egyiket, s amelyet választottál, legyen
3679 10,1 |                  parancsolta, hogy felnyissák, s akkor látta, hogy az bizony
3680 10,1 |                    hogy elvihessed országodba, s földijeid előtt méltán dicsekedhessél
3681 10,1 |                 Ruggieri úr elfogadta a ládát, s ily fejedelmi ajándékhoz
3682 10,2 |              cselekedet, ha egy király bőkezű, s bőkezűségét olyannal gyakorolja,
3683 10,2 |                    bízvást üldöz­hetett volna, s bizony ezért senki nem vetett
3684 10,2 |                     ellen, és ott tanyát ütött s mindenkit, kit arra vitt
3685 10,2 |                     leggazdagabb főpapja volt; s midőn ottan elrontotta gyomrát,
3686 10,2 |                  megnyervén a pápa engedelmét, s mit sem törődvén Ghino rossz
3687 10,2 |                        holmijával bekerítette, s egyetlen kis inasa sem siklott
3688 10,2 |                     kívül senkitől nem félünk, s hol a tilalmak és kiközösítések
3689 10,2 |                      követtel a vár irányában, s vele mind egész kísérete
3690 10,2 |                   egész kísérete és poggyásza; s minekutána leszállt, Ghino
3691 10,2 |             elszállásolták a várban, a lovakat s mind az egész poggyászt
3692 10,2 |                        levetkezte büszkeségét, s elmondotta, hová megyen,
3693 10,2 |                       hallatára távozott tőle, s feltette magában, hogy fürdő
3694 10,2 |                       szelet pirított kenyeret s nagy pohár cornigliai édes
3695 10,2 |             orvostudománnyal foglalatoskodott, s mint maga mondja, megtanulta,
3696 10,2 |                    gyógyításnak, miért is vedd s erősítsd magad vele.~Az
3697 10,2 |                      mindenfélét összebeszélt, s kérdéseket adott fel, tanácsokat
3698 10,2 |                        tanácsokat osztogatott, s különösképpen kérte, hogy
3699 10,2 |                láthassa; Ghino végighallgatta, s némely mondását hívságos
3700 10,2 |                  meglátogatja, mihelyt teheti; s ekképpen szólván távozott
3701 10,2 |                      szelet pirított kenyérrel s egy pohár édes borral; s
3702 10,2 |                       s egy pohár édes borral; s ekképpen több napokon által
3703 10,2 |                       és titokban bevitt hozzá s otthagyott. Miért is kérdezte
3704 10,2 |                     számára készített szobába, s otthagyta övéivel együtt,
3705 10,2 |                   kissé megpihent övéi között, s elmondta nékik, hogyan folyt
3706 10,2 |                       elérkezett, az apátúrnak s mind a többieknek sorjában
3707 10,2 |                       sorjában pompás ételeket s finom borokat szolgáltak
3708 10,2 |                      legnyomorultabb gebéjéig, s elment az apátúrhoz, s meg­
3709 10,2 |                         s elment az apátúrhoz, s meg­kérdezte, hogyan van
3710 10,2 |                       meg­kérdezte, hogyan van s eléggé erősnek érzi-e magát,
3711 10,2 |                  honnét minden lovát láthatta, s szólott hozzá imigyen:~-
3712 10,2 |                       részét, akár az egészet, s ím e pillanattól fogva szabadságodban
3713 10,2 |           méltatlankodása nyomban elpárolgott, s mi több, szíves hajlandó­
3714 10,2 |                   kevés szükségest tartott meg s ugyancsak lovaiból is, a
3715 10,2 |                     már az apátúr fogságá­ról, s ámbár igen bosszantotta,
3716 10,2 |                       pompásan meg­gyógyított.~S elmondotta, miképpen esett
3717 10,3 |                      bár nem ismeri; rábukkan, s akkor az tájékoztatja a
3718 10,3 |                    találkozik vele az erdőben, s mikor ráismer, ~elszégyelli
3719 10,3 |                     amannak kezére adja magát, s oda is adta volna, ha amaz
3720 10,3 |                      adhatunk némely genovaiak s más emberek szavainak, kik
3721 10,3 |                    valaha egy nemes származású s kimondhatatlanul gazdag
3722 10,3 |                      valamely szegény asszony, s alamizsnát kért tőle, ő
3723 10,3 |                    visszatért a második kapun, s újfent kapott, és ekképpen
3724 10,3 |                 megismertél és megpirongattál.~S ekképpen szólván távozott,
3725 10,3 |                 Mitridanes leszállott lováról, s Náthánnal, ki nyomban barátságos
3726 10,3 |                     szolgája vagyok Náthánnak, s véle öregedtem meg, s ím
3727 10,3 |               Náthánnak, s véle öregedtem meg, s ím ez állapotnál, melyben
3728 10,3 |                        megkérdezte, kicsoda ő, s mely jó szél hozta errefelé,
3729 10,3 |               elhatározta, hogy rábízza magát, s előbb sokáig kerülgette
3730 10,3 |                        tanácsát és segítségét, s végezetül apróra felfedte
3731 10,3 |                  előtte: kicsoda, honnét jött, s mi a szándoka. Náthán hallván
3732 10,3 |                        Ha pedig meggyilkoltad, s utána akadálytalanul hazajutni
3733 10,3 |                 Mitridanesnek adott tanáccsal, s azt semmiben meg nem változtatta,
3734 10,3 |                     szállván kiment az erdőbe, s már messziről látta Náthánt,
3735 10,3 |                     egyedül sétálgatott abban; s mivel feltette magában,
3736 10,3 |                    megtámadná, látni akarja őt s hallani szavát, odarohant
3737 10,3 |                       szavát, odarohant hozzá, s megragadván a fején viselt
3738 10,3 |                        hogy nagy hírt szerezz, s ne hidd, hogy csodálkozom
3739 10,3 |                       leghatalmasabb császárok s a legnagyobb királyok szinte
3740 10,3 |                     hogy növeljék birodalmukat s ennek következtében hírnevöket;
3741 10,3 |                        mióta magam ura vagyok, s ama munkálkodásra szántam
3742 10,3 |                      megkapjad az én életemet, s ne veszítsed el a magadét.
3743 10,3 |                        is újfent mondom neked; s kérlek, hogy ha áhítozol
3744 10,3 |                 akárcsak mind a többi emberek, s általában minden teremtmények;
3745 10,3 |                  akadtam, ki megkívánta volna, s nem tudom, mikor akadhatok
3746 10,3 |                       el, holott ráóhajtottál. S ha úgy esik, hogy mégis
3747 10,3 |                     mint a te életed, kioltsak s elvegyek, sőt akár csak
3748 10,3 |                Mondotta erre tüstént Náthán:~- S hahogy megtehetnéd, csakugyan
3749 10,3 |                      hozzájuk adnád a magadéit s megengednéd, hogy megtegyek
3750 10,3 |                   pedig elmegyek a te házadba, s felveszem a Mitridanes nevet.~
3751 10,3 |                        vendégelte Mitridanest, s minden erejével és tudományával
3752 10,4 |                       hölgyet, ~kit szeretett, s kit halott gyanánt eltemettek;
3753 10,4 |                 hallottunk eleddig novellákat, s én úgy vélem, nem is maradt
3754 10,4 |                     ellenségeskedéseit feledi, s tulajdon életét, becsületét,
3755 10,4 |                   tulajdon életét, becsületét, s mi mindennél több: jóhírét
3756 10,4 |                   elutazását titokban tartsák, s egyetlen szolgájával lóra
3757 10,4 |                       látjuk, hogy az emberek, s különösképpen a szerelmesek
3758 10,4 |                    Többé úgy sem simogathatom, s még soha nem simogattam.”
3759 10,4 |                   hölgynek keblére csúsztatta, s kicsinyég ott tartotta;
3760 10,4 |               gondosabban vizsgálta a hölgyet, s észrevette, hogy bizony
3761 10,4 |                       maga előbe vette a lóra, s nagy titokban elvitte házába,
3762 10,4 |                      megesett szíve a hölgyön, s jó meleg szobával meg néhány
3763 10,4 |                      tudta kitalálni, hol van, s mikor megpillantotta Gentilét,
3764 10,4 |                     hölgy igen megszomorodott, s kisvártatva erejétől telhetőleg
3765 10,4 |                     lovagnak el van kötelezve, s hogy a kérés tisztes, ámbár
3766 10,4 |                       intézkedést megtegyenek, s emez hölgyet úgy ápolják,
3767 10,4 |               hivataloskodásának ideje letelt, s már visszatérőben volt Bolognába,
3768 10,4 |                         hogy a hölgy mily szép s egész­ségesebb, mint valaha,
3769 10,4 |                   egész­ségesebb, mint valaha, s hasonlatosképpen a fiacskája
3770 10,4 |                      pompásan vendégelte őket. S midőn már az ebéd végéhez
3771 10,4 |                     miképpen kell viselkednie, s akkor ekképpen fogott szóba:~-
3772 10,4 |                     barátját, meghívja házába, s ottan megmutatja néki amaz
3773 10,4 |                       kiviteti az út közepére, s többé feléje sem néz; arra
3774 10,4 |                 betegen, magával viszi házába, s nagy fáradozással és költséggel
3775 10,4 |                       másodikra, ha megtartja, s maga szolgálatjában használja
3776 10,4 |            szolgálatjában használja a szolgát, s amannak kérésére nem akarja
3777 10,4 |                  meghányták-vetették a dolgot, s minekutána valamennyien
3778 10,4 |                megfeleljen, mivel ékes beszédű s szép szavú ember volt. Ez
3779 10,4 |                      pompásan felöl­tözködött, s felékesítette magát; és
3780 10,4 |                       nemes urak közé bejönni, s megörvendeztetni őket társaságával.
3781 10,4 |                   akarok; vegyétek szem­ügyre, s mondjátok, ha igazam vagyon-e.~
3782 10,4 |                       valamennyien megígérték, s közben az asztalt is leszedték,
3783 10,4 |                    övéi nemigen becsülték meg, s hitvány és haszontalan teremtés
3784 10,4 |                     imént mondott vélekedéstek s különösképpen Niccoluccióé
3785 10,4 |         megindultságokban, de Gentile felkelt, s karjaiba vette a kisded
3786 10,4 |                      bizonnyal vér a véredből, s kit én tartottam keresztvízre
3787 10,4 |                      én tartottam keresztvízre s neveztem Gentilének; és
3788 10,4 |                      ígéretedtől; szabad vagy, s én általadlak Niccolucciónak.~
3789 10,4 |                     általadlak Niccolucciónak.~S ezzel a hölgyet és a gyermeket
3790 10,4 |                       feleségét és fiacskáját, s annál nagyobb örömmel, mivel
3791 10,4 |                  könnyeztek megindultságokban, s fölöttébb magasztalták a
3792 10,4 |                  magasztalták a lovagot ezért, s magasztalta mindenki más,
3793 10,4 |                    otthonában a bolognabeliek, s nagy ideig csodálattal s
3794 10,4 |                       s nagy ideig csodálattal s úgy tekintettek rá, mint
3795 10,4 |                 barátságban él Niccoluccióval, s mind annak, mind a hölgynek
3796 10,4 |                       gondolatjában epekedett, s kit elrabolni kívánt. Vélekedésem
3797 10,5 |                    magát valamely varázslónak, s megadja a kertet a ~hölgynek,
3798 10,5 |                        ki magas rangot viselt, s kinek vitézsége és lovagi
3799 10,5 |                   rejtekben tartottam előttök, s ekképpen próbálom őt lerázni
3800 10,5 |                     Midőn tehát ez elérkezett, s éppen fogcsikorgató hideg
3801 10,5 |                      fogcsikorgató hideg volt, s mindent hó és jég borított,
3802 10,5 |                  ajándékul küldötte hölgyének, s meghívta, nézze meg a kertet,
3803 10,5 |                        hogy megnézze a kertet, s minekutána nagy álmélkodással
3804 10,5 |                        kellőképpen rejtegetni, s mivel orcáján is megmutatkozott,
3805 10,5 |               megmutatkozott, férje észrevette s mindenáron kívánta tudni
3806 10,5 |                        magát, elverte haragját s szólott ekképpen:~- Dianora,
3807 10,5 |                      tehát, hogy elmenj hozzá, s ha valamiképpen teheted,
3808 10,5 |                  alázatos tisztelettel fogadta s bevezette mindnyájokat egyik
3809 10,5 |                        melyben nagy tűz égett; s minekutána széket adatott
3810 10,5 |                       melyért ebben az órában, s ily kísérettel hozzám eljöttél.~
3811 10,5 |            áldozataidra, mint maga becsületére s enyémre, és elküldött ide;
3812 10,5 |                        úgy, mint húgomasszony, s mikor akarod, eltávozhatsz
3813 10,5 |                         mit íme te adtál neki, s miért mindenkorra elköteleztél
3814 10,5 |                    Ansaldo irányában Gilberto, s ugyancsak Ansaldo a hölgy
3815 10,5 |                        A lovag elröstelkedett, s igyekezett rábírni amazt,
3816 10,5 |                harmadnapra eltüntette kertjét, s mivel útra kelni kívánt,
3817 10,5 |                  tartsuk a félig holt asszonyt s a kialudt reménység miatt
3818 10,5 |                       szerelme, mint bármikor, s magasabban lobogott reménysége,
3819 10,6 |                     bolondos gondolatja miatt, s a leányt ~és annak testvérét
3820 10,6 |                      hogy kezdjen novellájába, s ezzel vesse végét a vitának;
3821 10,6 |                    megtöltött rengeteg hallal.~S miközben semmi egyéb munkában
3822 10,6 |                       uram gyönyörű kertjének, s igen kívánkozott látni azt.
3823 10,6 |                    igen kívánkozott látni azt. S mikor meghallotta, hogy
3824 10,6 |                        és pompásan felkészült, s minekutána háza népével
3825 10,6 |                   megdicsérte, megmosta kezét, s a halastó partján megterített
3826 10,6 |                kiszélesedett, és a földig ért. S az, ki elöl jött, vállán
3827 10,6 |                        halastónak lépcsőjéhez, s az, kinél a serpenyő volt,
3828 10,6 |                         melyet a másik hozott, s mindketten lementek a halas­
3829 10,6 |                        nyomban tüzet gyújtott, s az üstláb fölébe helyezvén
3830 10,6 |                    alatt sok-sok halat fogtak; s odavetették azokat a szolgának,
3831 10,6 |                       is elkapott egyet-egyet, s nagy udvariasan visszahajította
3832 10,6 |                 visszahajította a leánykáknak; s ekképpen tréfálkoztak darab
3833 10,6 |                        melyeket odaadtak néki, s melyeket mostan Neri úr
3834 10,6 |                    látták, hogy a hal megsült, s ők már eleget halásztak,
3835 10,6 |                       a király elébe járultak, s visszatértek a házba.~A
3836 10,6 |                   bizony azt sem érezte volna; s minél többet gondolt rájok,
3837 10,6 |                   különb-különb gyümölcsökkel, s a király elébe az asztalra
3838 10,6 |                 végeztével újfent meghajoltak, s nagy tisztességgel engedelmet
3839 10,6 |                      szépségét és kedvességét, s iránta való szerelmében
3840 10,6 |                       hasonlatos volt hozzája; s úgy megragadt szerelme lépvesszején,
3841 10,6 |                      meleg barátságot tartott, s különb-különb ürügyekkel
3842 10,6 |                      már nem bírta gyötrelmét, s egyéb módját nem tudta a
3843 10,6 |                   gondjaiban foglalatoskodván; s holott még pihenésre sem
3844 10,6 |                       felül vendégelt tégedet, s hogy jobban megtiszteljen,
3845 10,6 |                       bizodalma vagyon benned, s mely szentül hiszi, hogy
3846 10,6 |                megsebezték a királynak lelkét, s annál inkább megszomorították,
3847 10,6 |                    nagy szenvedést okoz nékem, s bármily mérhetetlen erő
3848 10,6 |                      tulajdon leányai gyanánt. S minekutána Neri beleegyezésével
3849 10,7 |                   ifjúhoz, ~homlokon csókolja, s magát lovagjául örökre elkötelezi~
3850 10,7 |                   semmit nem vett észre ebből, s nem is törődött véle; miért
3851 10,7 |                    szerelme nőttön-növekedett, s egyre-másra meglepte a búskomorság,
3852 10,7 |                     nyomban eljött a leányhoz; s minekutána nyájas szóval
3853 10,7 |                      telik, megsegítesz ebben: s erre kérlek is. Tudd meg
3854 10,7 |                juttatott, melyben itten látsz; s mivel jól tudom, mely vakmerőség
3855 10,7 |                      szerelmem a király iránt, s mivel nemhogy magam­ból
3856 10,7 |                     nem tudja meg szándokomat; s mivel nem ismerek nálad
3857 10,7 |                       ne tagadd meg, tedd meg, s ha megtetted, add értésemre,
3858 10,7 |                    lelkén és kemény szándokán, s mivel szívből sajnálta,
3859 10,7 |                   megígérte, hogy megnyugszik, s végezetül Istennek ajánlotta
3860 10,7 |                       néki minden szenvedésem,~S hogy, bár közel a végem,~
3861 10,7 |                  veszett vággyal utána vágyik.~S a tűz miatt, mely sisteregve
3862 10,7 |                 szégyenkezésnek.~Repülj, Ámor, s mindezt neki jelentsd meg!~
3863 10,7 |                  hatalmat szerzett ő felettem:~S most fáj eképp kimúlnom
3864 10,7 |                       Lehetnék most merészebb,~S kipanaszolhatnám kínját
3865 10,7 |                     hittel való felvértezését,~S így, megmutatni szívem indulatját~
3866 10,7 |                        Nem lehetett bennem erő s merészség:~Kérésemet, Uram,
3867 10,7 |                        tagadd hát,~Eredj hozzá s ébreszd emlékezését~A napra,
3868 10,7 |                       lándzsásan, vértezetben,~S oly szerelembe estem,~Hogy
3869 10,7 |                     elment hozzá a violájával, s négyszemközt szólván véle
3870 10,7 |                 elmondotta néki a történteket, s annak utána violája kíséretével
3871 10,7 |                       a leány oly boldog volt, s oly igen megnyugodott, hogy
3872 10,7 |                     gyógyulásnak biztos jelei; s miközben a házban senki
3873 10,7 |                       mit Minucciótól hallott, s jól ismerte a leányt és
3874 10,7 |                   estére kelvén lóra szállott, s mintha csak úgy szórakozásból
3875 10,7 |                   Bernardót, mi van leányával, s vajon férjhez adta-e már.~
3876 10,7 |                     férjnél, hanem beteg volt, s még most is igen beteg;
3877 10,7 |                   bement a leánynak szobájába, s amint benn volt, odalépett
3878 10,7 |                     mely dolog ez? Fiatal vagy s néked kellene másokat vigasztalnod,
3879 10,7 |                 kedvünkért embereld meg magad, s hamarosan meggyógyulj.~A
3880 10,7 |                  terhet akartam magamra venni, s ez lett nyavalyámnak oka;
3881 10,7 |                        jobban meg­becsülte őt, s magában sűrűn átkozta a
3882 10,7 |                     adott annak atyja gyanánt; s minekutána kicsinyég véle
3883 10,7 |              minekutána kicsinyég véle időzött s még jobban bátorította,
3884 10,7 |            fűszerszámkereskedőnek házába ment, s belépvén a kertbe hívatta
3885 10,7 |                        És kisvártatva a király s a királyasszony hívatta
3886 10,7 |                       szerzett néked előttünk, s kívánjuk, hogy kedvünkért
3887 10,7 |                 legtöbb ember bolondnak vélne, s talán azt hinnék, hogy elfeledtem,
3888 10,7 |                    hogy elfeledtem, ki vagyok, s nem ismertem magam rangját
3889 10,7 |                        nékem adni kegyeskedel, s ki tisztességemre és díszemre
3890 10,7 |                     tetszett a leány felelete, s látta, hogy valóban oly
3891 10,7 |                     leánynak atyját és anyját, s minekutána meghallotta tőlük,
3892 10,7 |                       két gyűrűt adott kezébe, s mondotta néki, hogy Lisát
3893 10,7 |                       szerelmedből nekünk jár.~S mindkét kezével megfogván
3894 10,7 |                     meg Lisának atyja és anyja s hasonlatosképpen ő maga
3895 10,7 |                       is mind boldogok voltak, s nagy ünnepséget és vidám
3896 10,7 |                       vidám menyegzőt csaptak. S miként széltében beszélik,
3897 10,8 |                  kívánkozván. Titus megismeri, s hogy megmentse, magát vallja
3898 10,8 |                   Gisippusnak adja feleségül, ~s megosztja véle minden javát~
3899 10,8 |                        bevégezte elbeszélését, s ki-ki magasztalta Péter
3900 10,8 |                      nagy dolgot meg­tehetnek, s hogy különösképpen megkívánják
3901 10,8 |                      tehát módja vagyon benne, s megteszi azt, mi kötelessége,
3902 10,8 |                       tőle oktatást nyerjenek. S miközben a két ifjú szüntelenül
3903 10,8 |                Megkezdették tehát tanulásokat, s mivel mind­kettő egyenlőképpen
3904 10,8 |                      kinek neve volt Sofronia, s ki talán tizenötödik esztendejét
3905 10,8 |                   mikor annak házába érkeztek, s a leány ott ült kettejök
3906 10,8 |                  figyelmesen szem­ügyre venni, s mivel a leány mindenestül
3907 10,8 |                      módfelett magasztalta őt, s oly forró szerelemre gyulladt
3908 10,8 |                        fordította gondolatját, s annál jobban lángra gyúlt,
3909 10,8 |                     magad csalóka szerelmedtől s a játszi reménységtől? Nyisd
3910 10,8 |                        meg értelmednek szemét, s ismerd meg magadat, ó, szerencsétlen;
3911 10,8 |                        oktalan vágyakozásodat, s irányítsd egyébre gondolatjaidat;
3912 10,8 |                        vagyon reá: nem illendő s nem tisztes dolog az, mit
3913 10,8 |                        tőled az igaz barátság, s mi a kötelességed. Tehát
3914 10,8 |                 ellenkező vélekedésre fordult, s minden előbbi gondolatját
3915 10,8 |                   Ezenfelül pedig ifjú vagyok, s az ifjúságon a szerelem
3916 10,8 |                        hogy mindenki szeresse; s hahogy én szeretem, ki ifjú
3917 10,8 |                       nem pedig inkább másnak; s ha már valakinek szeretnie
3918 10,8 |                    amabba, egyikből a másikba, s nem csupán ím ez napját
3919 10,8 |                        nem csupán ím ez napját s a következő éjszakát, hanem
3920 10,8 |                  elment kedve ételtől-álomtól, s gyengesége végezetül ágyba
3921 10,8 |                 betegen, igen elbúsult miatta, s el nem mozdulván mellőle,
3922 10,8 |                 igyekezett talpra állítani őt, s gyakorta rimánkodva kérdezte
3923 10,8 |                        nem szabad rejtegetnem, s nem is tudok rejtegetni
3924 10,8 |           búskomorságának okát és gondolatjait s azoknak viaskodását s végezetül,
3925 10,8 |             gondolatjait s azoknak viaskodását s végezetül, hogy melyik kerekedett
3926 10,8 |                       melyik kerekedett felül, s hogy ő bizony elpusztul
3927 10,8 |                     mely szégyenletes dolog ez s ezért vezeklésül halálra
3928 10,8 |               vezeklésül halálra szánta magát, s hiszi, hogy a halál hamarosan
3929 10,8 |                        ismervén az ő szépségét s te lelkednek nemességét,
3930 10,8 |                         Bárki másé lett volna, s bármily tisztes lett volna
3931 10,8 |                      odaadhatom néked egészen, s ekként is fogok cselekedni,
3932 10,8 |                jegyesem, és igen szerettem őt, s nagy örömmel vártam a menyegzőt;
3933 10,8 |                 nyugodalmadat és vidámságodat, s ím ez órától fogva boldogan
3934 10,8 |                boldogan azt, kit választottál, s a bölcs tanácsokat és Istennek
3935 10,8 |                     voltam ím ez nagy kincsre; s vagy én győzöm meg könnyeimet,
3936 10,8 |                        azok győznek meg engem, s akkor megszabadulok minden
3937 10,8 |                        akaratom elfoga­dására, s ha rá tud venni téged, hogy
3938 10,8 |                       juttatott szerelmeseket; s látom, te oly közel vagy
3939 10,8 |                       nagylelkű, ha oly ritkán s oly nehezen lehetne feleséget
3940 10,8 |                        vigasztald meg magadat, s egyúttal engemet, s jó reménységgel
3941 10,8 |                   magadat, s egyúttal engemet, s jó reménységgel készülődjél
3942 10,8 |                 Sofronia az ő felesége legyen, s éppen ezért még mindig vonakodott,
3943 10,8 |                   miért is ha mostan odamennék s mondanám, hogy nem kívánom
3944 10,8 |                    botránkozás támadna belőle, s felháborítanám mind az ő,
3945 10,8 |                     talán nem éppen te lennél, s ekként elveszítenéd azt,
3946 10,8 |                  folytatom, amint elkezdettem, s magam felesége gyanánt hazaviszem
3947 10,8 |                felesége gyanánt hazaviszem őt, s megtartom a menyegzőt; annak
3948 10,8 |                        utána te nagy titokban, s ennek majd meg­leljük a
3949 10,8 |                 tetszik, már úgyis megtörtént, s mivel nem változtathatnak
3950 10,8 |                   midőn Titus már meggyógyult, s megint jókedvre derült,
3951 10,8 |                        tőszomszédságában volt, s egyikből által lehetett
3952 10,8 |                      Gisippus szobájában volt, s minden világot eloltott,
3953 10,8 |                     loppal általment Titushoz, s mondotta néki, hogy menjen
3954 10,8 |                       már-már mindent megbánt, s vonakodott általmenni; de
3955 10,8 |                     barátjának kedvét kereste, s hosszas huzavona után mégiscsak
3956 10,8 |                       ért, megölelte a leányt, s mintegy tréfálkozva halkan
3957 10,8 |                     elhálta véle a házasságot, s hosszú és szerelmes gyönyörűséget
3958 10,8 |                      Ezt pedig nem volt szabad s illendőképpen nem is lehetett
3959 10,8 |                       hogy Gisippus megcsalta; s minekelőtte még Gisippus
3960 10,8 |                  felőle, atyjának házába ment, s annak és anyjának elmesélte
3961 10,8 |                        szívére vette a dolgot, s a maga, valamint Gisippus
3962 10,8 |                     pörpatvart csapott miatta, s megeredt a nagy nyelvelés,
3963 10,8 |                       mind Sofronia atyjafiai, s egy értelemmel mondották,
3964 10,8 |                       Titus mindent megtudott, s nagy szomorúsággal tűrte-tűrte
3965 10,8 |                 atyjafiait valamely templomba, s oda belépvén csupán Gisippus
3966 10,8 |                      és kormányoznak bennünket s minden mi dolgainkat. Miért
3967 10,8 |              kifogásolni az ő cselekedeteiket, s minémű bilincseket érdemelnek
3968 10,8 |                     hallok, hogy mit mondtatok s mit mondtok még most is
3969 10,8 |                        a titkos gondviselésről s az istenek szándokáról mondott
3970 10,8 |                       ügyeinkkel nem törődnek; s ezekről szólván két dolgot
3971 10,8 |              gondviselésről semmit nem tudtok, s még sokkalta kevésbé ismeritek
3972 10,8 |                        ki minden boldogságánál s tulajdon életénél is jobban
3973 10,8 |                     hogy az, mit mondok, igaz, s hogy nagyobb dicséretet
3974 10,8 |                        egyazon korban vagyunk, s egyenlő lépésekben haladtunk
3975 10,8 |                 vezettek a római Capitoliumra; s nevünknek dicsősége nem
3976 10,8 |                        megszöktek kedvesökkel, s előbb lettek azoknak szeretőivé,
3977 10,8 |                      tudniillik meghalt atyám, s nekem vissza kell térnem
3978 10,8 |                      dicséretes okossága révén s magam szerelmes ravaszkodása
3979 10,8 |                    boldogan távozhassam innét, s a tiétek maradjak; bizonyosra
3980 10,8 |                     végső szavain megrémültek, s egy értelemmel határozták,
3981 10,8 |                         ő pedig kedves rokonuk s Gisippus jó barátjuk; annak
3982 10,8 |                   egymást, búcsút vettek tőle, s visszaküldötték hozzá Sofroniát.
3983 10,8 |                    nyomban Titusra fordította; s véle együtt Rómába ment,
3984 10,8 |                       kevés volt a becsületje, s nem nagy idő múltán bizonyos
3985 10,8 |              megvetetten kikergették Athénból, s örökös számkivetésre ítélték.
3986 10,8 |                       hanem koldusbotra jutott s nagy kínos-keser­vesen elszegődött
3987 10,8 |                      emlékszik-e még rá Titus; s minekutána meg­tudta, hogy
3988 10,8 |                 minekutána meg­tudta, hogy él, s mind a rómaiak előtt nagy
3989 10,8 |                 becsülete, megtudakolta házát, s ott álldogált előtte, mígnem
3990 10,8 |                      mit tett ő egykor érette, s akkor méltatlankodva és
3991 10,8 |                         ő pedig még nem evett, s pénze sem volt, nem tudván
3992 10,8 |                       melyen összepörlekedtek, s egyik, ki erősebb volt,
3993 10,8 |                     melyre oly igen áhítozott, s nem is kell maga kezével
3994 10,8 |                      okáért nem mozdult onnét, s mindaddig várakozott, mígnem
3995 10,8 |                 szerencsétlen halálraítéltnek, s hallván az ítéletnek okát,
3996 10,8 |                       nyomorúságos állapotján, s azon, hogy miképpen került
3997 10,8 |                         mint ha magát vádolja, s őt mentegeti, azon nyomban
3998 10,8 |                       embert, ez pedig idejön, s azt mondja, hogy nem te
3999 10,8 |                         Gisippus feltekintett, s látta, hogy ez az ember
4000 10,8 |                        látod, ez ember idegen, s nem volt nála fegyver, midőn