Nap,  Novella

4001 10,8 |                      megátalkodott gonosztevő, s mind a rómaiak előtt hírhedett
4002 10,8 |                  eldöntsem e kettőnek vitáját, s nem tudom, melyik Isten
4003 10,8 |                      ma reggel napkelte előtt, s ezt a szegény ördögöt, ki
4004 10,8 |                   mivelhogy ártatlanok voltak, s fel­mentette a harmadikat
4005 10,8 |                     örömmel ölelte Gisippusát, s minek­utána megpirongatta
4006 10,8 |                        más ruhákba öltöztette, s virtusához és nemességéhez
4007 10,8 |                     Titus pedig Sofroniájával, s barátságuk napról napra
4008 10,8 |                        szent dolog a barátság, s nem csupán különös tiszteletre
4009 10,8 |               gyermekek nagy bőségét kívánják, s pénzök árán szolgáik számát
4010 10,9 |                        befejezte elbeszélését, s valamennyien egyenlőképpen
4011 10,9 |                      vagyon az emberek között. S ha mi azért volnánk itten,
4012 10,9 |                      mennyire van innét Pavia, s vajon idejében odaérnek-e,
4013 10,9 |                közelébe; hát mellétek adom őt, s majd elvezet oda, hol illendő
4014 10,9 |                     illendő szállást vehettek.~S odalépvén legértelmesebb
4015 10,9 |               megmondotta néki, mi a teendője, s elküldötte azokkal; maga
4016 10,9 |                     pedig nyaralójába sietett, s nyomban, amily gyorsan csak
4017 10,9 |                  pompás vacsorát készíttetett, s megteríttette az asztalokat
4018 10,9 |                     mit azok nem vettek észre, s végezetül urának nyaralójába
4019 10,9 |             megpillantott, nyomban fölserkent, s elébök járulván mosolyogva
4020 10,9 |                       őket, mikor találkoztak, s annak okáért csellel vezette
4021 10,9 |         vonakodhassanak az estét véle tölteni; s köszöntését viszonozván
4022 10,9 |                       jól megértettek mindent, s a lovag is őket; s mind
4023 10,9 |                    mindent, s a lovag is őket; s mind úgy vélték, hogy ez
4024 10,9 |                        egészen közel volt oda, s melynek kapuit ugyan soha
4025 10,9 |                       a nemes urakat a kertbe, s udvariasan megkérdezte őket,
4026 10,9 |                  pompás ágyakba fektette őket, s kevéssel utóbb hasonlatosképpen
4027 10,9 |                  számos barátját és hűbéresét, s minden szükséges dolgot
4028 10,9 |                        a nemes urak felkeltek, s akkor Torello lóra szállott
4029 10,9 |                     valamely közeli mocsárhoz, s megmutatta nékik azoknak
4030 10,9 |                        ott.~Azok hitték szavát s megörültek, és véle együtt
4031 10,9 |                      tájban beértek a városba, s abban a hiszemben, hogy
4032 10,9 |                   nyomban mellettük termettek, s megtartották lovaik zabláját
4033 10,9 |                       derekukat, leszállottak, s minekutána a nemes urak
4034 10,9 |                levetvén úton viselt ruhájokat, s magukat kissé felfrissítvén
4035 10,9 |                 minekutána megmosták kezeiket, s pompás és illő rendben asztalhoz
4036 10,9 |            szemök-szájok elállt annak láttára, s még nagyszerűbbnek ítélték
4037 10,9 |                Minekutána az ebéd bevégződött, s az asztalt leszedték, darab
4038 10,9 |                        dolgokról beszélgettek, s mivel nagy volt a forróság,
4039 10,9 |                      maradt három vendégjével, s belépvén velök egyik szobába,
4040 10,9 |                    megkérdezte, honnét jöttek, s hová viszen útjok, mire
4041 10,9 |                        nem utasítjátok vissza, s nem ócsároljátok ama csekély
4042 10,9 |                     nagy út van még előttetek, s bizony a kereskedők tisztán
4043 10,9 |                    őket, és búcsút vett tőlük, s ugyancsak szolgáikat is
4044 10,9 |               kicsinyég lovagoltak a városban, s midőn a vacsora ideje elérkezett,
4045 10,9 |             társaságában pompásan vacsoráztak. S midőn ideje eljött, nyugovóra
4046 10,9 |                napfelkeltekor pedig fölkeltek, s fáradt lovaik helyébe három
4047 10,9 |                       hatalmas paripát leltek, s hasonlatosképpen szolgáik
4048 10,9 |                        nem tudom, kik vagytok, s nem is kívánok többet megtudni,
4049 10,9 |                     hogy ha élete tovább tart, s nem oltja ki a most következő
4050 10,9 |             viselkedése és cselekedetei felől, s minden dolgát egyre jobban
4051 10,9 |               könyörgött felesége, hiába sírt; s minekutána készülődését
4052 10,9 |                     egy esztendőt, egy hónapot s egy napot e mai naptól fogva,
4053 10,9 |           elutazásoddal okozol, de ha túlélem, s véled valami történik, élj
4054 10,9 |                     vagy, nagy az atyafiságod, s páratlan jelességednek szerte
4055 10,9 |                      kérnek majd testvéreidtől s atyádfiaidtól, hahogy semmi
4056 10,9 |                   állani majd ösztökéléseiket, s kénytelen-kelletlen bele
4057 10,9 |                    szabtam néked ekkora határt s nem nagyobbat.~Szólott az
4058 10,9 |                        annyit, amennyit bírok; s ha mégis másképpen kellene
4059 10,9 |                    zokogva megölelte Torellót, s levonván ujjáról valamely
4060 10,9 |                        gyűrűt, és lóra szállt, s minekutána mindenkitől búcsút
4061 10,9 |                      érkezvén gályára szállott s útra kelt, és hamar idő
4062 10,9 |                 megmenekedtek ama nyavalyából; s akkor elosztotta őket különb-különb
4063 10,9 |                      pedig ottan nem ismerték, s félt is felfedni magát,
4064 10,9 |                        kivette őt a fogságból, s maga mellett tartotta, sólymásza
4065 10,9 |                      is merőn szemügyre vette, s úgy rémlett néki, hogy ez
4066 10,9 |                       miben eddig kételkedett, s mondotta magában örömmel: „
4067 10,9 |                    hallatára elöntötte az öröm s a szégyenkezés: örült, hogy
4068 10,9 |                      magasztalta derék voltát, s parancsolta, hogy ki számot
4069 10,9 |                    dignes-i Torellóra gondolt; s midőn nyomban utána rájuk
4070 10,9 |                        eme hírrel tértek haza, s közöttük akadtak oly vakmerők,
4071 10,9 |                         hogy látták őt holtan, s ott voltak a temetésén.
4072 10,9 |                      temetésén. Midőn felesége s atyjafiai meghallották a
4073 10,9 |                        fájdalmat okozott nékik s nem csupán nékik, hanem
4074 10,9 |                     volna elmondani, mily nagy s mily keserves volt feleségének
4075 10,9 |                 fájdalma csillapod­ni kezdett, s mivel akkor fölöttébb előkelő
4076 10,9 |                        miért is szólította azt s megkérdezte, milyen volt
4077 10,9 |                megkérdezte, milyen volt útjok, s mikor érkeztek Genovába.
4078 10,9 |                        senki nem menekült meg, s a többiek között két testvérem
4079 10,9 |                     valóban színigazak voltak, s miközben eszébe jutott,
4080 10,9 |                    tudott, hanem ágyba feküdt, s halálra szánta magát. Midőn
4081 10,9 |                     szerette őt, meglátogatta, s hosszas kérés-könyörgés
4082 10,9 |                       napra ott lesz Paviában, s meg is mondotta néki a módját.
4083 10,9 |                      adott Szaladin szavainak, s mivel már több ízben hallotta,
4084 10,9 |                      pedig nem kísérhetlek el, s kíséretet sem adhatok melléd,
4085 10,9 |                      kell búcsút vennem tőled, s most éppen ennek miatta
4086 10,9 |                      ne feledkezzél meg rólam; s ha lehet, minekelőtte még
4087 10,9 |                    elkövetni kénytelen vagyok; s addig is, mígnem ez megtörténik,
4088 10,9 |                        könnyeit visszafojtani, s mivel a zokogás fojtogatta,
4089 10,9 |              vezéreljen.~És kiment a szobából, s annak utána mind a többi
4090 10,9 |                        orvos bizonyos itallal, s megitatta Torellóval, mondván,
4091 10,9 |                         és nem sok időbe telt, s elaludt tőle.~Ekként álmában
4092 10,9 |                    ragyogott, mint égő fáklya, s oly nagy kincset ért, hogy
4093 10,9 |                       ékességekkel egyetemben, s még mindig aludt, midőn
4094 10,9 |                 kezében, belépett a templomba, s pillantása nyomban a dús
4095 10,9 |                szaladni látták, elcsodálkoztak s megkér­dezték, mi oka vagyon
4096 10,9 |                   hiszen nem vagy már gyermek, s nem is most vagy először
4097 10,9 |                     gyertyát gyújtottak tehát, s az apátúr a barátokkal egyetemben
4098 10,9 |                       a lovagot, ki még aludt; s miközben riadtan és félénken
4099 10,9 |                        A barátok ennek láttára s velök az apátúr rémülten
4100 10,9 |                  megörvendezett; tehát felült, s apróra megszemlélte a holmit,
4101 10,9 |            Mindazonáltal nem mozdult helyéből, s mikor észrevette, hogy a
4102 10,9 |                        szólította az apáturat, s kérte, hogy ne féljen, mivel
4103 10,9 |                  kereszt jelét vetette magára, s odament az ágyhoz. Akkor
4104 10,9 |                    atyám? Istennek hála, élek, s a tengeren túlról tértem
4105 10,9 |                        hosszú volt a szakálla, s arab a ruházata, mégis hamar
4106 10,9 |                    hamar idő alatt megismerte, s egészen felbátorodván megfogta
4107 10,9 |                       szentül, hogy meghaltál; s mi több, megmondhatom, hogy
4108 10,9 |                 kéréseitől és fenyegetéseitől, s bár akaratja ellen, újból
4109 10,9 |                   ellen, újból férjhez megyen, s a mai napon költözik új
4110 10,9 |                 előkészítették már a menyegzőt s az ünnepséget s mi véle
4111 10,9 |                      menyegzőt s az ünnepséget s mi véle jár.~Torello felkelt
4112 10,9 |                  Torello felkelt a dús ágyról, s kimondhatatlan örömmel üdvözölvén
4113 10,9 |                      örvendezett szerencséjén, s véle együtt hálát adott
4114 10,9 |                     tele odaküldi a vendégnek, s minekutána az idegen ivott
4115 10,9 |                         és töltsék meg borral, s vigyék oda a nemes úrnak;
4116 10,9 |                   serlegben, azt újra befödte, s visszaküldötte az asszonynak.
4117 10,9 |                     asszonynak. Ki is átvette, s hogy a vendégnek szokását
4118 10,9 |                       födelét, szájához vette, s meglátta a gyűrűt, s kicsinyég
4119 10,9 |                    vette, s meglátta a gyűrűt, s kicsinyég némán reámeresztette
4120 10,9 |                     asztalt, mely előtte volt, s kiáltott imigyen:~- Ez az
4121 10,9 |                      feléhez, melynél ura ült, s nem törődvén ruháival, sem
4122 10,9 |                     szorosan megölelte férjét, s akármit mondottak vagy tettek
4123 10,9 |                     melyet a serlegből kivett, s hasonlatosképpen föltette
4124 10,9 |               vigasztalan barátai és atyjafiai s mind a polgárok, kik úgy
4125 10,9 |                     szerencsésen hazájába ért, s örökre barátjának és szolgájának
4126 10,9 |                feszítik, hogy ezt cselekedjék, s bár van miből, oly rosszul
4127 10,10|                   kitől két gyermeke születik, s ezeket állítólag megöleti.
4128 10,10|                     felnövekedett gyermekeit, ~s őrgrófné gyanánt tiszteli,
4129 10,10|                    atyától és anyától származó s oly jeles hajadont, kiben
4130 10,10|                     kiben jó reménysége lehet, s ki bizonyára nagy megelégedésére
4131 10,10|                   igazán kedvem szerint valók, s mely nagy bőségben vannak
4132 10,10|                   bőségben vannak a másfajták, s mely kemény élete vagyon
4133 10,10|                       valamely faluban lakott, s mivel szépségén is megakadt
4134 10,10|              földhözragadt szegény ember volt, s megegyezett véle, hogy leányát
4135 10,10|                           Barátaim, kívántátok s kívánjátok, hogy rászánjam
4136 10,10|                        nektek tett ígéretemet, s azt akarom, hogy ti is beváltsátok
4137 10,10|                     szándokom feleségül venni, s kevés napok múltán idehozni
4138 10,10|                      ez kedvök szerint vagyon, s akárki lészen is az, úrasszonyuk
4139 10,10|                  menyegzőre tett készületeket, s meghívta számos barátját
4140 10,10|                        lóra szállott Gualtieri s mind a többiek, kik udvarlására
4141 10,10|                  udvarlására egybegyülekeztek; s minekutána rendeletet adott
4142 10,10|                  Gualtieri leszállott lováról, s parancsolta a többieknek,
4143 10,10|               szeretnék megkérdezni tőle egyet s mást füled hallatára.~És
4144 10,10|                     fogta a leányt, kivezette, s parancsolta, hogy mind egész
4145 10,10|                       meztelenre vetkőztessék, s odahozatta ama ruhát, melyet
4146 10,10|                       nem is Giannucolo leánya s birkák pásztora lett volna
4147 10,10|                    engedelmes volt férje iránt s oly hajlandó minden szolgálatra,
4148 10,10|                      és felmagasztaltatásáért; s holott annak előtte azt
4149 10,10|                      élete módjáról beszéltek, s mind az ellenkezőjére fordult,
4150 10,10|                     kioktatta egyik szolgáját, s elküldötte az asszonyhoz;
4151 10,10|                     olyképpen, hogy vadállatok s madarak felfalják, ha ugyan
4152 10,10|                        első ízben cselekedtem, s végezetül el kell válnom
4153 10,10|                       hogy Griseldát elhagyja, s más feleséget vehessen;
4154 10,10|                     eme dolgoknak hírét vette, s érezte, miképpen biztosra
4155 10,10|                  őriznie, miként annak idején, s látnia, hogy más asszonyé
4156 10,10|                     küldetett magának Rómából, s elhitette alattvalóival,
4157 10,10|                       néki Griseldát elhagynia s más feleséget vennie. Miért
4158 10,10|               engedelemmel elhagyhatlak téged, s más feleséget vehetek; mivel
4159 10,10|                        ide, ki illendő hozzám, s kit már kiválasztottam.~
4160 10,10|                      vagyok néked és Istennek, s ezt sohasem véltem avagy
4161 10,10|                     pedig bele kell nyugodnom, s bele is nyugszom, hogy visszaadjam;
4162 10,10|                  jutalmaként, melyet idehoztam s nem viszek vissza, legalább
4163 10,10|                   mégis megkeményítette arcát, s felelt ekképpen:~- Hát vigyél
4164 10,10|                        hogy azt, ki tizenhárom s talán több esztendőkön által
4165 10,10|                       Istennek ajánlotta őket, s távozott a házból, s visszatért
4166 10,10|                     őket, s távozott a házból, s visszatért atyjához, miközben
4167 10,10|                    megtartja felesége gyanánt, s napról napra várta eme véget)
4168 10,10|                      kit újonnan választottam, s megtisztelni kívánom őt,
4169 10,10|                     feldíszíthetnék a szobákat s intéznének mindent, mi efféle
4170 10,10|                    rendbe mindent kellőképpen, s hívjad meg ama hölgyeket,
4171 10,10|                készségesen megteszem.~És durva s parasztos rongyaiban belépvén
4172 10,10|                         tett-vett a konyhában, s mindenütt ott sürgött-forgott,
4173 10,10|                    utolsó cselédje lett volna; s mindaddig nem hagyta abba,
4174 10,10|                      kíséretet hozzon magával, s egyúttal mondja mindenkinek,
4175 10,10|               meghagyása szerint útnak indult, s kevés napok múltán a leánnyal
4176 10,10|                     szemei a leányon csüngtek, s mindenki mondotta, hogy
4177 10,10|               rejtegetett. Tehát behívatta őt, s mind a többiek előtt mosolyogván
4178 10,10|                       leány leszen a felesége, s mégsem mondott felőle jónál
4179 10,10|                  hosszas béketűrésed jutalmát, s azok, kik engemet kegyetlennek
4180 10,10|                        kedvemet szegted volna, s mivel érzem, hogy megnyerem
4181 10,10|                      apránkint elvettem tőled, s nagy jóságommal meggyógyítani
4182 10,10|                      mindenekfelett szeretlek, s úgy érzem: eldicsekedhetem,
4183 10,10|                     ekképpen szólván megölelte s megcsókolta őt, ki örömében
4184 10,10|              megcsókolta őt, ki örömében sírt, s vele együtt fölkelt s odament
4185 10,10|                    sírt, s vele együtt fölkelt s odament leányukhoz, ki meghökkenten
4186 10,10|                        annak szobájába mentek, s mostan már jobb reménységgel
4187 10,10|                     kivetkeztették rongyaiból, s egyik előkelő ruhájába öltöztették,
4188 10,10|                 örömben dédelgette gyermekeit, s mindenki ujjongott a dolognak
4189 10,10|                  számos napokon által tartott, s Gualtierit bölcs embernek
4190 10,10|                 Giannucolót a paraszti sorból, s ipa gyanánt nagy rangba
4191 10,10|                       emberhez adta feleségül, s ő maga hosszú és boldog
4192 10,10|                       cserzeni a bundácskáját, s ekképpen egy szál ingét
4193 10,10|                  Király ég felé emelvén arcát, s látván, hogy a nap már alacsonyan
4194 10,10|                    némi szórakozást keresnünk, s menekülnünk a búskomorság,
4195 10,10|                 fölöttébb kedves nékem magatok s magam tisztességére és becsületére.
4196 10,10|                    kelletlenségünkre válhatik, s mivel mindegyikünknek része
4197 10,10|                       hívatta az udvarmestert, s meghányta-vetette vele a
4198 10,10|                       szórakozásra adta magát. S midőn a vacsora ideje elérkezett,
4199 10,10|                        a muzsikát és a táncot; s miközben Lauretta vezette
4200 10,10|                   bátorság, vitézség,~Hevesség s harciasság,~S ruhája is
4201 10,10|                         Hevesség s harciasság,~S ruhája is olyan, mint viselője,~
4202 10,10|                   sűrítve látom~Mind e vonást, s nincs egyetlen hibája.~De
4203 10,10|                         Egy rettegés a lelkem,~S szaggatnak szörnyű gondok:~
4204 10,10|                        Kinek így rabja lettem?~S már örömömben megkeseredetten~
4205 10,10|                     félek, viszonozza!~Ez fáj, s kínomnak nincsen vége-hossza!~
4206 10,10|                  kínomnak nincsen vége-hossza!~S inkább jöjjön halálom,~Semhogy
4207 10,10|                  kedvét,~Ha bárhol megtalálom,~S bolondságát, amíg él, sírva
4208 10,10|                     még több dalt elénekeltek, s mivel már éjfélre járt az
4209 10,10|                 valamennyien nyugovóra tértek. S amint a nap felvirradt,
4210 10,10|                     nap felvirradt, felkeltek, s mivel az udvarmester már
4211 10,10|                       honnét elindultak velök, s otthagyván őket, mindegyikök
4212 Veg  |                    Isten kegyelme segedelmével s vélekedésem szerint jámbor
4213 Veg  |                     pedig nektek hálát mondok, s elpihentetem immár tollamat
4214 Veg  |                    elpihentetem immár tollamat s fáradt kezemet. Minekelőtte
4215 Veg  |                  kiváltságok a többiek felett, s ha jól emlékszem, a negyedik
4216 Veg  |                        botránkozására lehetne; s én hiszem, hogy tisztes
4217 Veg  |                     cselekedeteket mérlegelik, s inkább igyekeznek jóknak
4218 Veg  |                      el fejét egy egy novella, s oly időben, midőn a legtisztesebb
4219 Veg  |                        nem vett jó értelemben, s valamint az ilyennek nincsenek
4220 Veg  |                      minden dolog jó valamire, s ha rosszra használják, fölöttébb
4221 Veg  |                       is, ha ugyan van bennök, s ha emez szándokkal csűrik-csavarják
4222 Veg  |                       azt sem vonják meg tőle, s mindig hasznosaknak és tisztességeseknek
4223 Veg  |                     ítélni őket, ha oly időben s oly emberek olvassák, amely
4224 Veg  |                     hogy Miatyánkokat mondjon, s hurkát meg pástétomot süssön
4225 Veg  |                szenteskedő nénikék is mondanak s elkövetnek néhanapján efféle
4226 Veg  |                       de én csak azt írhattam, s azt volt szabad írnom, miket
4227 Veg  |                    hogy ezeket én találtam ki, s én vagyok szerzőjök (amint
4228 Veg  |                    alkotása szép és tökéletes; s még Nagy Károly, ki alapítójok
4229 Veg  |                    lett volna keresni-kutatni, s keserves verejtékezéssel
4230 Veg  |                   békén azokat, melyek sértik, s olvassa azokat, melyek gyönyörűségére
4231 Veg  |                    ráérő hölgyeknek ajánlottam s nem másféléknek; annak pedig,
4232 Veg  |                      Ezeknek hálával tartozom, s köszönetet is mondok, hogy
4233 Veg  |                       megfontolt ember vagyok, s életemben már bizony sokszor
4234 Veg  |                     víz színén is fennmaradok; s meg­gondol­ván, hogy a barátok
4235 Veg  |                 barátok derék istenteremtései, s Istennek szeretetéért kerülik
4236 Veg  |                       semmit ki nem fecsegnek; s ha nem dőlne belőlük semminemű
4237 Veg  |                   hanem szüntelenül változnak, s ekképpen történhetett az
4238 Veg  |                    tellett, emlékezzetek reám, s éljetek békességgel az Ő