1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4082
Nap, Novella
1 Besz | világi dolog véges legyen, az én szerelmem is, mely minden
2 Besz | hajójával túlságosan messzire az ő tengerének sötét vizein:
3 Besz | úgy érzem, hogy csupán az édesség maradt meg belőle,
4 Besz | azért nem halt ki belőlem az annak idején élvezett jótétemények
5 Besz | jóságukban megosztották velem az én gyötrelmeimet; hiszem,
6 Besz | rászorulnak. És ámbátor az én támogatásom, avagy vigasztalásom,
7 Besz | ezeknek mennyivel nagyobb az erejök, mint a nyíltan lobogó
8 Besz | feltámad meg lelankad bennök az akarat, és különb-különb
9 Besz | segítségét, ahol csekélyebb az erő, mint ahogy a gyönge
10 Besz | a gyönge nőknél látjuk: az a szándokom, hogy szerelmes
11 Besz | többieknél megteszi a tű, az orsó és a motolla), elmondok
12 Besz | mondott hölgyek énekeltek az ő gyönyörűségökre. Ezekben
13 Besz | novellákban szóba kerülnek az újabb és a régi időkben
14 Besz | adott rá, hogy gondoskodjam az ő mulattatásokról.~
15 1 | ELMONDJA: ~MIKÉPPEN ESETT, HOGY AZ ALÁBB SZÍNRE LÉPŐ SZEMÉLYEK ~
16 1 | fog kezdődni, mivelhogy az elmúlt halálos járvány fájdalmas
17 1 | gyötrelmek határán ott várakozik az öröm. Ezt a rövidke szomorkodást (
18 1 | lapra terjed) nyomon követi az édesség és a gyönyörűség,
19 1 | leírására.~Elmondom tehát, hogy az Isten Fia üdvösséges Megtestesülésének
20 1 | a halálos pestis, melyet az égitestek hatalma vagy Istennek
21 1 | osztogatták a jó tanácsokat az egészség megóvására; nem
22 1 | melyeket újra meg újra, az elrendelt körmeneteken is,
23 1 | halálnak nyilvánvaló jele az volt, ha valakinek megeredt
24 1 | volt, ha valakinek megeredt az orra vére; hanem a kezdetén:
25 1 | azokról, akik megbetegedtek, az érintkezés révén átragadt
26 1 | érintkezés révén átragadt az egészségesekre, éppen úgy,
27 1 | érintkezés származtatta át az egészségesekre a betegséget
28 1 | vagy bármely más tárgynak az érintése, mit ím ez betegek
29 1 | a szóban forgó pestisnek az a tulajdonsága, hogy egyikről
30 1 | embernek rongyait kidobták az utcára; odatévedt hozzájok
31 1 | melyek szokások szerint előbb az orrukkal, aztán a fogaikkal
32 1 | óvakodás igen megnöveli az ellentálló erőt eme bajjal
33 1 | csúfolódnak azon, ami történik, az lesz a legbiztosabb orvosság
34 1 | közös tulajdonná vált, és az idegen, ha egyszer betelepedett,
35 1 | balsorsában és nyomorúságában az isteni és emberi törvények
36 1 | magokra akkora mérsékletet az evésben, mint az előbbiek,
37 1 | mérsékletet az evésben, mint az előbbiek, nem is merültek
38 1 | előbbiek, nem is merültek bele az ivásba és egyéb kicsapongásokba,
39 1 | egyéb kicsapongásokba, mint az utóbbiak, hanem mindent
40 1 | hogy igen üdvösséges dolog az agyvelőt efféle illatokkal
41 1 | volt a hullák, a betegek és az orvosságok bűzétől. Mások
42 1 | mely e pestissel büntette az emberek gonoszságát, nem
43 1 | falain belül; vagy mintha az lett volna meggyőződésök,
44 1 | dolog és szinte hihetetlen), az atyák és anyák a gyermekeiket
45 1 | szolgálatot végezték, gyakorta az életökkel fizettek érte.~
46 1 | tömegben haltak a városban az emberek éjjel és nappal,
47 1 | volt. Ennek következtében az előbbiekkel ellenkező szokások
48 1 | is megfigyelhetjük), hogy az atyafiság asszonyai meg
49 1 | társas mulatozás járta; az asszonyok pedig sutba dobták
50 1 | szokást. Bizony ritka volt az olyan halott, kit tíz vagy
51 1 | leeresztették a halottat az első sírba, melyet üresen
52 1 | meghaltak; s ezeknek és az itt is, ott is elhullott
53 1 | gével kivonszolták házukból az elhunytak tetemét, és letették
54 1 | hogy csak annyit törődtek az emberekkel, kik meghaltak,
55 1 | megtanítani, nagy bajok idején még az egyszerű emberek is egykedvű
56 1 | százával bocsátották le az újabb halottakat; ezekben
57 1 | ahogy a hajóban berakják az árukat, kevéske földet hánytak
58 1 | csak annyit mondok, hogy az időknek e viharos járása,
59 1 | környező vidéket sem, hol az elszórt tanyákon és falvakban (
60 1 | parasztok és családtagjaik az utakon, a földjeiken és
61 1 | várták volna. Így esett, hogy az ökrök, a szamarak, a birkák,
62 1 | disznók, a tyúkok, sőt még az emberhez oly igen hűséges
63 1 | kelvén jóllakottan hazatért az istállóba, mintha esze lett
64 1 | visszatérjünk a városba), minthogy az égnek s részben talán az
65 1 | az égnek s részben talán az embereknek kegyetlensége
66 1 | miatt, meg amiatt, hogy az egészségesek rettegésökben
67 1 | időben nem gondolta volna az ember, hogy összevéve ennyien
68 1 | szemérmetes. Elárulnám én az igazi nevöket, ha nem volna
69 1 | hogy elhallgassam, mégpedig az, hogy nem akarom, netalán
70 1 | hogy nem akarom, netalán az alább következő dolgok miatt,
71 1 | ezek a törvények nemcsak az ő korukhoz, hanem sokkalta
72 1 | embereknek, kik csak úgy lesik az alkalmat, hogy minden dicséretes
73 1 | megérthesse: mit melyik mondott, az a szándokom, hogy olyan
74 1 | mindegyiknek jelleméhez. Az elsőt tehát, ki egyúttal
75 1 | Laurettának hívjuk majd az ötödiket, a hatodikat Neifilének,
76 1 | a hatodikat Neifilének, az utolsót pedig nem ok nélkül
77 1 | azok, kiket gaztetteikért az állami törvények ereje innen
78 1 | úgy rémlik nekem, mintha az elköltözötteknek árnyait
79 1 | hogy ami másnak nem tilos, az nekik is szabad, megszegik
80 1 | mígnem észrevesszük, hogy az Ég mindeme dolgoknak véget
81 1 | asszonyok java részének az, hogy becstelenségben itt
82 1 | férfiak a nők vezérei, és az ő irányítások nélkül ritkán
83 1 | rokonaik elvesztése, sem az önnönmagukért való rettegés
84 1 | volt ama hölgyeknek, kikbe az ifjak valamelyike szerelmes
85 1 | szólott ekképpen:~- Pampinea, az Isten szerelmére, gondold
86 1 | tudnának állani; hasonlóképpen az a véleményem, hogy kitűnő
87 1 | nyilván ismeretes, hogy ők az itt jelenvaló hölgyek közül
88 1 | ugyan akárki állíthatja az ellenkezőjét; Isten és az
89 1 | az ellenkezőjét; Isten és az igazság mellettem száll
90 1 | kimondották, hogy szólni kell az ifjaknak, értésökre kell
91 1 | kirándulásukban. Akkor Pampinea, ki az egyik ifjúval közeli atyafiságban
92 1 | nélkül fölkelt, odament az ifjakhoz, kik mozdulatlanul
93 1 | csatlakozzanak társaságukhoz. Az ifjak eleinte azt hitték,
94 1 | megbeszélték, mit kell tenniök az utazás dolgában. És minekutána
95 1 | hölgyek néhány cselédjökkel és az ifjak egy - egy szolgájokkal
96 1 | alacsony dombon feküdt, mely az országúttól minden irányban
97 1 | tisztes hölgyeknek. A palota az utolsó zugig ki volt takarítva,
98 1 | volt takarítva, a szobákban az ágyak megvetve, s mindenütt
99 1 | virág, amilyen csak abban az évszakban virult, a padló
100 1 | állapotban találta a palotát az odaérkező társaság, nem
101 1 | cselekedni gondjaitokkal, én az enyémeket ott hagytam a
102 1 | leszünk, s kinek minden gondja az legyen, hogy vidámmá varázsolja
103 1 | azokat, kiket a hölgyek vagy az ifjak közül választunk:
104 1 | jusson; hogy pedig ki légyen az első, azt együttes választásunk
105 1 | választásunk döntse el: az utána következő hölgyet
106 1 | vagy ifjút tetszése szerint az válassza ki mindennap estefelé,
107 1 | mindennap estefelé, akié az napon az uralkodás volt;
108 1 | estefelé, akié az napon az uralkodás volt; addig pedig,
109 1 | beszéd fölöttébb tetszett, és az első nap királynéjául egy
110 1 | hívatta a négy cselédlányt s az ifjak szolgáit; mikor mind
111 1 | felügyeletét s általában az egész belső szolgálatot.
112 1 | szolgálatjokra legyenek. Misia, az én szolgálóleányom és Licisa,
113 1 | ülhessünk.~Minekutána tehát az új Királynő elbocsátotta
114 1 | elbocsátotta a vidám társaságot, az ifjak a szép hölgyekkel
115 1 | munkáját; mert ahogy beléptek az egyik földszinti terembe,
116 1 | földszinti terembe, látták, hogy az asztalok meg vannak terítve
117 1 | asztalhoz ültek. Felhordták az ízletesen elkészített fogásokat,
118 1 | hölgyek, s hasonlóképpen az ifjak is, mind tudtak táncolni,
119 1 | tehát valamennyiöket, mire az ifjak szobáikba vonultak,
120 1 | fölkeltette a többi hölgyeket s az ifjakat is, mert mint mondotta,
121 1 | csak a tücskök cirpelése az olajfák között; annyi bizonyos:
122 1 | egymásnak; mivel a játékban az egyik fél rendszerint elkomorul,
123 1 | örömet lel benne, holott az elbeszélés az egész társaságnak
124 1 | benne, holott az elbeszélés az egész társaságnak élvezetet
125 1 | élvezetet szerezhet, mivelhogy az, aki mesél, az egész társasághoz
126 1 | mivelhogy az, aki mesél, az egész társasághoz szól.
127 1 | pedig nem helyeslitek, akkor az estebéd órájáig foglalatoskodjék
128 1,1 | tehát elsőül megkezdeném az elbeszélések sorát, szándokom
129 1,1 | annak hallatára megerősödjék az ő rendíthetetlen állandóságába
130 1,1 | reménységünk, és mindörökre áldjuk az ő nevét. Nyilvánvaló, hogy
131 1,1 | reánk, hanem bizony csupán az ő kegyességéből árad, éspedig
132 1,1 | semmiképpen nem tud behatolni az isteni értelem titkosságába,
133 1,1 | száműzetéssel ki vagyon vetve az ő színe elől, mert ő, ki
134 1,1 | könyörgőket, mintha üdvözült volna az ő színe előtt az, kit közbenjáróul
135 1,1 | üdvözült volna az ő színe előtt az, kit közbenjáróul választottak.
136 1,1 | mivelhogy nem Istennek, hanem az embereknek ítéletét veszem
137 1,1 | embertől. Habozásának pedig az volt az oka, hogy a burgundokat
138 1,1 | Habozásának pedig az volt az oka, hogy a burgundokat
139 1,1 | senki oly agyafúrt ember az eszébe, kiben legalább némiképp
140 1,1 | ki sűrűn bejáratos volt az ő párizsi házába, pöttön
141 1,1 | Cappellónak vették, ami az ő nyelvükön kalapot jelent;
142 1,1 | Franciaországban fölöttébb sokat adtak az esküre, ő ravasz fondorlattal
143 1,1 | ezekből, annál nagyobb volt az öröme. Ha gyilkosságra,
144 1,1 | soha be nem tette lábát, és az egyház szentségeit, mint
145 1,1 | szakadatlanul borsot tört az orra alá. Mikor tehát eme
146 1,1 | tövéről hegyére ismerte az élete folyását, Messer Musciatto
147 1,1 | magában, hogy éppen erre az emberre van szüksége a burgundiak
148 1,1 | kényszerűségből szívesen elfogadta az ajánlatot, különösen mikor
149 1,1 | különösen mikor hallotta, hogy az, ki hosszú időn által támasza
150 1,1 | segítség hiábavaló volt, mert az atyafinak, ki már öreg volt,
151 1,1 | kicsapongó életet élt, mint az orvosok mondották, napról
152 1,1 | napra rosszabbra fordult az állapota, mintha csak befészkelte
153 1,1 | cselekedjünk evvel? - mondta az egyik a másiknak. - Nekünk
154 1,1 | ugyan igen kellemetlen ez az eset, mivelhogy ha így betegen
155 1,1 | ostobaságunknak; mit szólnak majd az emberek, ha meglátják, hogy
156 1,1 | és gyógyíttattuk? Viszont az is igaz, hogy elvetemedett
157 1,1 | bizonyára nem lesz hajlandó az egyháznak egyik szentségét
158 1,1 | életemben annyi borsot törtem az Úristen orra alá, hogy ha
159 1,1 | órámban még egyszer megteszem, az igazán se nem szoroz, se
160 1,1 | bizakodott ebben, mégis elment az egyik barátkolostorba; ottan
161 1,1 | lombardiainak a gyónását, ki az ő házukban betegen fekszik.
162 1,1 | lelkemet elveszejtem, melyet az én Üdvözítőm ő drága vére
163 1,1 | szégyellem megmondani neked az igazat, mivel attól tartok,
164 1,1 | ben cselekedhetted volna az ellenkezőjét mint mi vagy
165 1,1 | különösen ha nagyos eltörődött az ájtatosságban vagy a búcsújárásban,
166 1,1 | zöld salátákat, minőket az asszonyok szoktak készíteni,
167 1,1 | nagyobb gyönyörűsége tellett az evésben, mintsem illendő
168 1,1 | barát:~- Fiam, eme bűnök az emberi természetben gyökeredznek,
169 1,1 | böjtölés után jólesik neki az étel, fáradozás után az
170 1,1 | az étel, fáradozás után az ital.~- Ó, atyám - mondotta
171 1,1 | Isten szolgálatjára végez az ember minden porcikájáig
172 1,1 | pirongassam és eltérítsem őket az undok nyerészkedéstől, és
173 1,1 | oly igen megsegített engem az én Teremtőm, hogy módomban
174 1,1 | magát, mikor látja, hogy az emberek naphosszat csupa
175 1,1 | parancsolatainak, nem félnek az ő ítéletétől? Napjában többször
176 1,1 | eleven, mikor láttam, hogy az ifjak hívságos dolgokat
177 1,1 | Mindezek olyan dolgok, miket az orgyilkosok és a gonosztevők
178 1,1 | akkor a barát:~- Áldjon meg az Isten, fiacskám! Mondd meg
179 1,1 | rosszat elmondtam erről az emberről az asszony rokonainak:
180 1,1 | elmondtam erről az emberről az asszony rokonainak: annyira
181 1,1 | a szívem szegénykén, kit az az ember, valahányszor kissé
182 1,1 | szívem szegénykén, kit az az ember, valahányszor kissé
183 1,1 | kellene. Mivelhogy azonban azt az embert többé sohasem láttam,
184 1,1 | barát megkérdezte, melyik az, ő pedig így felelt:~- Eszembe
185 1,1 | melyeket valaha is elkövettek az emberek, vagy el fognak
186 1,1 | egyetlenegy emberben, és az oly igaz töredelemmel szánná-bánná
187 1,1 | között:~- Ó, jaj, atyám, az én bűnöm igen-igen nagy
188 1,1 | igen nagy bűnnek? Ó, hiszen az emberek minden áldott nap
189 1,1 | minden áldott nap káromolják az Istent, s ő mégis kegyesen
190 1,1 | követtem el, hogy szidalmaztam az én édesanyámat, ki kilenc
191 1,1 | így hallja beszélni ezt az embert halálos ágyán? Végezetül
192 1,1 | testét, melyet ti reggelente az oltáron megszenteltek; mivel (
193 1,1 | méltó rá) engedelmeddel az a szándékom, hogy magamhoz
194 1,1 | fog, hogy rögtön elhozzák az Úr testét hozzá; és így
195 1,1 | miféle ember ez, kit sem az öregkor, sem a betegség,
196 1,1 | rosszra fordult, felvette az utolsó kenetet; és ama napnak
197 1,1 | Ennek utána a két testvér az ő pénzén tisztes temetést
198 1,1 | abban a reményben, hogy az Úristen bizonyára sok csodát
199 1,1 | káromoljátok Istent, és az ő anyját és a paradicsom
200 1,1 | szertartásnak végeztével az egész nép nyüzsögve odatódult
201 1,1 | tisztességgel eltemették az egyik kápolnában, és mindjárt
202 1,1 | hahogy valaki áhítatosan az ő pártfogásába ajánlja magát.~
203 1,1 | paradicsomban vagyon, mint inkább az ördög kezében, a pokloknak
204 1,1 | ismernünk, mely véghetetlen az Istennek kegyessége irányunkban,
205 1,1 | hogy legyen szószólónk az ő kegyelméért. Annak okáért,
206 1,1 | kegyelméért. Annak okáért, hogy az ő kegyelméből a jelenvaló
207 1,1 | dicsérjük nagy tisztelettel az ő nevét, mellyel kezdettük,
208 1,2 | novellájában megmutatta, hogy Isten az ő kegyességében nem a mi
209 1,2 | szavaikkal és cselekedeteikkel az ellenkezőt művelik; hogy
210 1,2 | becsületes ember. Mikor Giannotto az ő becsületességét és tisztességét
211 1,2 | kárhozatra jut, mivelhogy nincs az igaz hiten. Annak okáért
212 1,2 | nyilván megismerheti, hogy az övé sorvadoz és a végét
213 1,2 | törvénynek, s mégis, akár az a nagy barátság tette, melyet
214 1,2 | helytartójának nevezel, és ugyancsak az ő bíboros testvéreinek erkölcseit:
215 1,2 | a te hited különb, mint az enyém, ahogyan te igyekeztél
216 1,2 | magadfajta gazdag embernek az út tengeren és szárazföldön
217 1,2 | mindenképpen elszántam magam az útra (ha azt akarod, hogy
218 1,2 | mohón kívánják a pénzt, az emberi vért, sőt a keresztény
219 1,2 | sőt a keresztény vért, az egyházi dolgokat, bárminéműk
220 1,2 | elnevezésével, éppúgy, mint az embereket, mintha bizony
221 1,2 | mintha bizony nem ismerné az elvetemült lelkek szándokát.
222 1,2 | hogy mind gonosz, verje meg az Isten valamennyit: és mondom
223 1,2 | hogy nem következik be az, amiben mesterkednek, hanem
224 1,2 | engemet.~Giannotto, ki éppen az ellenkező következtetést
225 1,3 | bizonyára illendő lesz most már az emberek kalandjaira és cselekedeteire
226 1,3 | kell, hogy valamiképpen az ostobaság gyakorta kiránt
227 1,3 | nyomorúságba taszítja, akként az okosság a bölcs embert a
228 1,3 | megtetszik, mennyire igaz, hogy az embert az ostobaság a szerencséből
229 1,3 | mennyire igaz, hogy az embert az ostobaság a szerencséből
230 1,3 | szemeink elé. Hogy azonban az okosság a vigasztalódásnak
231 1,3 | ügyének a zsidót, s végre is az az ötlete támadt, hogy valami
232 1,3 | a zsidót, s végre is az az ötlete támadt, hogy valami
233 1,3 | Törvény közül melyiket tartod az igaznak: a zsidót-e vagy
234 1,3 | esik csapdába, összeszedte az eszét, hamarosan kisütötte,
235 1,3 | meghagyta, hogy fiai közül az legyen az ő örököse, akihez
236 1,3 | hogy fiai közül az legyen az ő örököse, akihez hagyatékából
237 1,3 | tiszteljék és becsüljék. Az, kire a gyűrűt hagyta ugyanígy
238 1,3 | ugyanígy cselekedett, mint az ő elődje; szóval ez a gyűrű
239 1,3 | mindegyiknek megígérte, az az ötlete támadt, hogy mind
240 1,3 | mindegyiknek megígérte, az az ötlete támadt, hogy mind
241 1,3 | igen hasonlatosak voltak az eredetihez, hogy még az
242 1,3 | az eredetihez, hogy még az is, aki csinálta őket, alig-alig
243 1,3 | tudta megismerni, melyik az igazi. És halálos óráján
244 1,3 | mindegyik számot tartott az örökségre és a tisztességre,
245 1,3 | lehet megismerni, melyik az igazi, eldöntetlen maradt,
246 1,3 | eldöntetlen ama kérdés, melyikök az atyának igaz örököse. És
247 1,3 | melyeket három népnek adott az Atyaisten, s melyek felől
248 1,3 | mindegyik azt hiszi, hogy az ő öröksége, az ő törvénye
249 1,3 | hiszi, hogy az ő öröksége, az ő törvénye az igaz, s annak
250 1,3 | öröksége, az ő törvénye az igaz, s annak parancsait
251 1,3 | cselekednie; de, hogy melyiké az igazi, az a kérdés éppúgy
252 1,3 | hogy melyiké az igazi, az a kérdés éppúgy eldöntetlen,
253 1,3 | szándékozott tenni abban az esetben, ha nem ily okosan
254 1,3 | Szaladin pedig utóbb mindent az utolsó fillérig visszafizetett;
255 1,4 | büntetéstől, szemére vetvén az apátúrnak ugyanazon bűnt~
256 1,4 | megkezdett rend szerint rákerül az elbeszélés sora, ekképpen
257 1,4 | novellát elmondani, mely az ő véleménye szerint a legmulatságosabb:
258 1,4 | cselvetésétől Melkizedek az ő okosságával, szándékomban
259 1,4 | csintalankodott vele, történt, hogy az apátúr fölébredt szendergéséből,
260 1,4 | világosabban látta, hogy az apátúr ottan áll és hallgatózik;
261 1,4 | teljes-tökéletesen megértette, hogy az apátúr kitalálhatta, miképpen
262 1,4 | kitalálhatta, miképpen a leányzó az ő cellájában vagyon. Igen
263 1,4 | miatta, jól tudván, hogy az ilyesmiért szigorú büntetés
264 1,4 | kiment és kulccsal bezárta az ajtót, s egyenest az apátúr
265 1,4 | bezárta az ajtót, s egyenest az apátúr szobájába ment, és
266 1,4 | tehát szeretnék kimenni az erdőre és elhozatni.~Az
267 1,4 | az erdőre és elhozatni.~Az apátúr, hogy annál alaposabban
268 1,4 | kulcsot, s egyúttal megadta az engedelmet. Mikor pedig
269 1,4 | és megismertesse velük az ő eltévelyedését, hogy annak
270 1,4 | kinyitotta és belépett, az ajtót pedig bezárta.~Mikor
271 1,4 | bezárta.~Mikor a leányzó az apáturat belépni látta,
272 1,4 | téstől, hogy sírva fakadt. Az apátúr pedig rávetette szemét,
273 1,4 | megragadom a jót, melyet az Úristen küldött.” És ekképpen
274 1,4 | szíves örömest hajlott az apátúr kívánságára: ki is
275 1,4 | barát, ki úgy tett, mintha az erdőbe menne, de a hálóteremben
276 1,4 | elbújt, midőn látta, hogy az apát egymagában belépett
277 1,4 | apát egymagában belépett az ő cellájába, egészen megnyugodott,
278 1,4 | ahol volt, loppal odament az ajtóhasadékhoz, melyen által
279 1,4 | mindazt látta és hallotta, mit az apátúr mondott avagy cselekedett.
280 1,4 | avagy cselekedett. Mikor az apátúr úgy érezte, hogy
281 1,4 | elegendőképpen kimulatta magát az ifjú leányzóval, bezárta
282 1,4 | hiszemben, hogy már hazatért az erdőből, feltette magában,
283 1,4 | és börtönbe vetteti, hogy az elhódított zsákmány egyes-egyedül
284 1,4 | elhódított zsákmány egyes-egyedül az övé legyen: magához hívatta
285 1,4 | végezni, ahogyan tőled láttam.~Az apát szemfüles ember volt,
286 1,5 | és erről bizonyságot tett az a pirosság, mely arcukra
287 1,5 | Minekutána pedig véget ért, és az elbeszélőt néhány ingerkedő
288 1,5 | beleszeretni náluk különb férfiúba: az az ötletem támadt, szépséges
289 1,5 | náluk különb férfiúba: az az ötletem támadt, szépséges
290 1,5 | fölöttébb bátor férfiú s az egyháznak zászlósura, tengerentúlra
291 1,5 | ugyanazon kereszteshadjárattal, az őrgróf bátorsága forgott
292 1,5 | bátorsága forgott szóban, az egyik lovag olynemű nyilatkozatot
293 1,5 | hogy nincs a föld hátán az őrgrófhoz és feleségéhez
294 1,5 | valamint a lovagok között az őrgróf minden nemes tulajdonságban
295 1,5 | arra, hogy meglátogathassa az őrgrófnét, abban a hiszemben,
296 1,5 | vágyát betöltenie, mivelhogy az őrgróf nem volt otthon.~
297 1,5 | és midőn már közel járt az őrgróf tartományához, egy
298 1,5 | egy napon üzenetet küldött az őrgrófnénak, hogy másnapra
299 1,5 | kelvén várja őt ebéddel. Az okos és eszes asszony vidáman
300 1,5 | ily hatalmas király eljő az ő látogatására, holott férje
301 1,5 | illendő intézkedést megtett az ő tanácsuk szerint: azonban
302 1,5 | tisztességgel fogadta őt az asszony. Mikor a király
303 1,5 | minél inkább látta, hogy az asszony mennyivel különb
304 1,5 | fogadásához, elérkezett az ebéd órája, s akkor a király
305 1,5 | órája, s akkor a király és az őrgrófné egy asztalhoz ültek,
306 1,5 | Azonban a király, amint látta az egyik fogást a másik után,
307 1,5 | mivel észrevette, hogy ámbár az ételek mind különb-különbfélék,
308 1,5 | megjelentette jövetelét az asszonynak, kinek lett volna
309 1,5 | születnek, kakasok pedig nem?~Az őrgrófné, ki nagyon is jól
310 1,5 | kérdést, úgy látta, hogy az Úristen, kívánsága szerint,
311 1,5 | Nem, Felséges Uram; de az asszonyok, ha ugyan ruházatban
312 1,5 | jól megértette, mi volt az oka a tyúklakomának, s mi
313 1,5 | és mivel belátta, hogy az ilyen vágású asszonyra hiába
314 1,5 | esztelenül lángra gyúlt az asszony iránt. Többé pedig
315 1,5 | reményevesztetten ette végig az ebédet; az ebéd végeztével
316 1,5 | reményevesztetten ette végig az ebédet; az ebéd végeztével pedig, hogy
317 1,5 | melyben része volt, mire az asszony Istennek ajánlotta,
318 1,6 | egy értelemmel dicsérték az őrgrófné derékségét, és
319 1,6 | Mivel ezt megjelentették az inkvizítornak, az pedig
320 1,6 | megjelentették az inkvizítornak, az pedig megtudta, hogy az
321 1,6 | az pedig megtudta, hogy az illetőnek nagy birtokai
322 1,6 | birtokai vannak, és duzzadt az erszénye, cum gladiis et
323 1,6 | mindent, és bírni fogjátok az örök életet. Eme szavakat
324 1,6 | szerint ebéd idején megjelent az inkvizítor előtt, kit éppen
325 1,6 | lelt. Kérdezte akkor tőle az inkvizítor, vajon hallgatott-e
326 1,6 | uram.~Mondá neki akkor az inkvizítor:~- Nem hallottál-e
327 1,6 | másvilágon.~Kérdezte akkor az inkvizítor:~- És mi volt
328 1,6 | Uram, amaz igéje volt ez az evangéliumnak, mely ekképpen
329 1,6 | vissza mindent.~Mondá erre az inkvizítor:~- Ez így vagyon;
330 1,6 | Ámbátor a többiek, kik az inkvizítor asztalánál ültek,
331 1,6 | valamennyien kacagtak, az inkvizítor igen megmérgesedett,
332 1,6 | megérezte, hogy a mondás az ő képmutató levesosztogatására
333 1,6 | és ha nem lett volna már az előbbi eljárás miatt is
334 1,7 | mozdulatlan céltáblába, de az aztán szinte csodálatos,
335 1,7 | szinte csodálatos, hogy az íjász beletalál valamibe,
336 1,7 | feddeni mindenkit, ki erre az életmódra vágyakozik. És
337 1,7 | cselekedett, midőn megcsúfolta az inkvizítort a barátok képmutató
338 1,7 | megérdemli a dicséretet az, kiről beszélni óhajtok,
339 1,7 | kiről beszélni óhajtok, az előbb elhangzott novellához
340 1,7 | mindenfelől, főképpen pedig az udvari mulattatók mindennémű
341 1,7 | várakozott, mivel nem javallotta az elutazást. És minthogy három
342 1,7 | méltóképpen jelenhessen meg az ünnepségen: mikor a fogadós
343 1,7 | előszörre odaadta neki az egyiket, annak utána pedig,
344 1,7 | járul eléje kérésével, mikor az apátúr éppen ebédel. Mikor
345 1,7 | Megmutattatta tehát magának az utat, de mivel útitársa
346 1,7 | szerencsével járt, hogy éppen az ebéd órája előtt érkezett
347 1,7 | előtt érkezett oda, hol az apátúr lakott. És belépvén,
348 1,7 | a sok mindenfélét, amit az ebédhez készítettek, és
349 1,7 | nézegette ím ez dolgokat, midőn az apátúr udvarmestere (mivelhogy
350 1,7 | udvarmestere (mivelhogy az ebéd órája elérkezett) parancsolta,
351 1,7 | szemben kapott helyet, amerről az apátúrnak be kellett jönnie,
352 1,7 | be kellett jönnie, hogy az ebédlőterembe jusson. Szokás
353 1,7 | pedig amaz udvarban, hogy az asztalra sem bort, sem kenyeret,
354 1,7 | mindaddig nem helyeztek, míg az apátúr asztalhoz nem ült.
355 1,7 | nem ült. Minekutána tehát az udvarmester megterítette
356 1,7 | udvarmester megterítette az asztalokat, üzente az apátúrnak,
357 1,7 | megterítette az asztalokat, üzente az apátúrnak, hogy amikor parancsolja,
358 1,7 | parancsolja, készen van az ebéd. Az apát kinyittatta
359 1,7 | parancsolja, készen van az ebéd. Az apát kinyittatta az ajtót,
360 1,7 | ebéd. Az apát kinyittatta az ajtót, hogy a terembe lépjen,
361 1,7 | előrenézett, és véletlenül az első ember, ki szemébe ötlött,
362 1,7 | meglehetősen hitvány volt az öltözete, s kit ő látásból
363 1,7 | szólt magában: Nézze meg az ember, kit etetek én itten!
364 1,7 | parancsolta, hogy csukják be az ajtót, és kérdezte azokat,
365 1,7 | ajtajával szemben ott ül az asztalnál. Mindenki azt
366 1,7 | valamelyest várt, és látta, hogy az apát csak nem jön, előhúzta
367 1,7 | apát csak nem jön, előhúzta az egyik kenyeret abból a háromból,
368 1,7 | falatozni kezdett. Kisvártatva az apátúr parancsolta egyik
369 1,7 | magával hozott.” Mondá akkor az apát: „Hát csak egye a magáét,
370 1,7 | már ma nem vásik foga.”~Az apátúr szerette volna, ha
371 1,7 | Primasso, minekutána megette az egyik kenyerét, s az apátúr
372 1,7 | megette az egyik kenyerét, s az apátúr nem jött, belekezdett
373 1,7 | ugyancsak megjelentették az apátúrnak, ki ismét megnézette,
374 1,7 | eltakarodott-e már. Végezetül, hogy az apátúr csak nem jött, Primasso,
375 1,7 | hasonlatosképpen ezt is megjelentették az apátúrnak, kinek a dolog
376 1,7 | különös új dolog jutott ma az eszembe? Miféle fösvénység?
377 1,7 | azért jött hozzá, hogy lássa az ő bőkezűségét, melynek hírét
378 1,7 | igen elszégyellette magát az apátúr, mivelhogy már annak
379 1,7 | ínségedet, jelességedet és az én fösvénységemet, valamint
380 1,8 | beszélni:~- Kedves társnőim, az előbbi novella arra indít,
381 1,8 | vége ennek is olyan, mint az előbbié, azért mégis szívesen
382 1,8 | dúsgazdag polgárnál, kit csak az idő tájt Itáliában ismertek,
383 1,8 | illető dolgokban is, éppúgy az evésben és ivásban, gyalázatosan
384 1,8 | a maiakhoz; hiszen ezek az afféle emberek romlott és
385 1,8 | aljasságában növekedtek, nem pedig az udvari életben. Mert míg
386 1,8 | lelkét, és felvidámítsák az udvarokat, és kemény, atyai
387 1,8 | ami még rosszabb, mindezt az emberek szeme láttára cselekszik,
388 1,8 | kérlek, hát mondd meg, mi az?~Tudniillik nem számított
389 1,8 | becsülte meg hozzá hasonlóan az idegeneket és polgártársait.~
390 1,9 | esett; Isten látja lelkemet, az én bajomat is neked adnám
391 1,10| Minekutána Elisa elhallgatott, az utolsó elbeszélés a Királynőt
392 1,10| éjszakákon csillagok ékesítik az égboltozatot, és tavasszal
393 1,10| melyek régente megvoltak az asszonyok lelkében, a mai
394 1,10| teliaggatna ilyesmikkel, az bizony többet elbírna belőlük,
395 1,10| belőlük, mint ők; éppen ezért az ilyen nő nem is érdemel
396 1,10| hogy a szív tisztasága az oka, hogy sem a nők, sem
397 1,10| keresztelték, mintha csak az a nő volna tisztességes,
398 1,10| volna határt fecsegésöknek. Az igazság az, hogy mint más
399 1,10| fecsegésöknek. Az igazság az, hogy mint más dolgokban,
400 1,10| dolgokban, ebben is ügyelni kell az időre és a helyre, és arra,
401 1,10| arra, hogy kivel beszél az ember; mert néha megesik,
402 1,10| Malgherida de Ghisolieri volt, az fölöttébb megtetszett neki,
403 1,10| hölgyek, sokan rájöttek, mi az oka, hogy mindig arra jár-kel;
404 1,10| gyönyörűséges szenvedélye csak az ifjak bohó lelkeiben ver
405 1,10| látták Alberto mestert, az özveggyel együtt feltették
406 1,10| megkérdezték, hogyan lehet az, hogy beleszeretett ebbe
407 1,10| több a tapasztalatjok, mint az ifjaknak. Engem, mikor agg
408 1,10| semmit nem érnek, hanem az ízük is kellemetlen. Mit
409 1,10| a többinek pedig kiadnád az útját.~A nemes hölgy a többiekkel
410 1,10| gonddal óvakodni fogtok az ilyesmitől.~ ~A nap már
411 1,10| csillapodott a hőség, midőn az ifjú hölgyek és a három
412 1,10| nyilvánvaló, hogy a nap az éjszaka beálltával végződik,
413 1,10| előkészíthessünk mindent, mit az új királynő másnapra szükségesnek
414 1,10| következő nap mindig ebben az órában kezdődjék. Azért
415 1,10| maga kedvességéből, mint az én érdememből engemet emelt
416 1,10| következő leszen: mivelhogy az embereket a világ kezdetétől
417 1,10| hölgyek, hasonlatosképpen az ifjak is, fölöttébb javallották
418 1,10| belenyugszom, hogy mindig én legyek az utolsó, akire rákerül az
419 1,10| az utolsó, akire rákerül az elbeszélés sora.~A Királynő,
420 1,10| társaságot kifárasztják az elbeszélések, ő valamely
421 1,10| rendelte a Királynő, hogy az első napnak végét vessék;
422 2 | bizonyságot tettek róla az emberek füleinek, midőn
423 2 | miután végigjártatta szemét az egész társaságon, parancsolta
424 2 | kezdje meg egy novellával az elbeszélések sorát; az pedig
425 2 | novellával az elbeszélések sorát; az pedig egy szóval sem mentegetődzött,
426 2,1 | egy novellával megkezdjem az általa megszabott tárgyú
427 2,1 | mind olyan emberek, kik az urak udvaraiban forgolódtak,
428 2,1 | mikor hallották, hogy mi az oka, kíváncsiságból maguk
429 2,1 | egészségét. Martellino, miközben az egész nép izgatottan leste,
430 2,1 | Martellino ordítozott: „Az Isten szerelméért!” és tőle
431 2,1 | mindazáltal egyre azon járt az eszük, hogyan ragadhatnák
432 2,1 | polgármesterhez és mondá:~- Az Isten szerelmére, van odabent
433 2,1 | mondogatni, hogy elloptál az erszényüket. A városbíró,
434 2,1 | megkérdezte tőle, vajon igaz-e az, mivel ezek itten vádolják;
435 2,1 | én kész vagyok megvallani az igazat, de parancsold, hogy
436 2,1 | néhány embert, kik közül az egyik azt mondta, hogy nyolc
437 2,1 | nappal ezelőtt lopta el az erszényét, a másik hat napot
438 2,1 | olvasnák; hogy pedig én az igazat mondom, bizonyságul
439 2,1 | hogy pedig amit mondok, az az igazság, arról bizonyságot
440 2,1 | hogy pedig amit mondok, az az igazság, arról bizonyságot
441 2,1 | a fejedelem tisztje, ki az idegeneket számon tartja,
442 2,1 | idegeneket számon tartja, és az ő lajstroma s ezenfelül
443 2,1 | ő lajstroma s ezenfelül az én fogadósom. Annak okáért,
444 2,1 | elmesélték neki a történteket. Az pedig nagyot nevetett rajta,
445 2,1 | és megajándékozta ruhával az atyafit, s mindhárman, miután
446 2,2 | jóízűt nevettek a hölgyek, az ifjak közül pedig különösképpen
447 2,2 | Julianus Miatyánkját, ámbár jó az ágya, gyakorta mégis rossz
448 2,2 | végezetül szóba kerültek az imádságok, melyeket az emberek
449 2,2 | kerültek az imádságok, melyeket az emberek Istenhez intéznek;
450 2,2 | Istenhez intéznek; s ekkor az egyik útonálló a három közül
451 2,2 | Felelte neki Rinaldo:~- Az igazat megvallván, én eme
452 2,2 | imádságot.~Kérdezte erre az, ki az előbbi kérdést feltette:~-
453 2,2 | imádságot.~Kérdezte erre az, ki az előbbi kérdést feltette:~-
454 2,2 | hogy elmondottam.~Akkor az, ki már tudta, mi lesz a
455 2,2 | helyében a Dirupisti-t vagy az Intemeratá-t, vagy a De
456 2,2 | haladtak útjokban, és várták az alkalmas helyet és időt,
457 2,2 | hogy midőn már későre járt az idő, túl Castel Guiglielmón
458 2,2 | és elhagyatott helyet és az előrehaladott időt, megtámadta
459 2,2 | mikor látta, hogy itt éri az éjszaka, remegve és fogvacogva
460 2,2 | éjszakára, nehogy megvegye az Isten hidege; de mivel semmit
461 2,2 | meggyötörte, tehát nekiiramodott az útnak Castel Guiglielmo
462 2,2 | feltette magában, hogy annak az eresze alá megy, és ott
463 2,2 | megvirrad; és mikor odament, az eresz alatt ajtóra bukkant,
464 2,2 | véletlenül úgy esett, hogy az őrgróf előtte való nap odajött,
465 2,2 | odajött, hogy hölgyével töltse az éjszakát, s annak házában
466 2,2 | készen volt, és már csupán az őrgróf érkezését várták,
467 2,2 | érkezett a kapuhoz, ki azt az üzenetet hozta az őrgróf
468 2,2 | ki azt az üzenetet hozta az őrgróf számára, hogy tüstént
469 2,2 | száll a fürdőbe, melyet az őrgrófnak készíttetett,
470 2,2 | szolgálóleány felment, és mivel az éjszaka világos volt, látta
471 2,2 | ne hagyja itt megfagyni az éjszakában. A leánynak meglágyult
472 2,2 | mindent elmondott neki. Az ugyancsak megkönyörült rajta,
473 2,2 | jutott, hogy megvan annak az ajtónak a kulcsa, mivelhogy
474 2,2 | nemegyszer használta azt az ajtót arra, hogy az őrgrófot
475 2,2 | azt az ajtót arra, hogy az őrgrófot titokban bebocsássa
476 2,2 | jóságáért, ment és kinyitotta az ajtót, s Rinaldót bebocsátotta.
477 2,2 | be a fürdőbe, még meleg.~Az pedig nem várta a további
478 2,2 | Minekutána pedig megterítették az asztalt, Rinaldo a hölgy
479 2,2 | benne a gerjedelem, melyet az őrgróffal remélt éjszaka
480 2,2 | Vacsora után felkeltek az asztaltól, a hölgy pedig
481 2,2 | jónak tartaná-e, hogy mivel az őrgróf cserbenhagyta, felhasználja
482 2,2 | Rinaldo e szavak hallatára és az asszony csillogó szemei
483 2,2 | hogy neked köszönhetem az életemet, hiszen a pusztulásból
484 2,2 | ruhadarabot adott rá, megtömte az erszényét pénzzel, megkérte,
485 2,2 | kibocsátotta őt ugyanazon az ajtón, melyen bejött. Rinaldo,
486 2,2 | pár sarukötője, melyekről az útonállók nem tudtak számot
487 2,3 | is volt -, hogy rá kerül az elbeszélés sora; magába
488 2,3 | vannak, s ennek következtében az, maga rejtett szándéka szerint,
489 2,3 | hogy erről beszéljünk, az elmondottak tetejébe, bizonyára
490 2,3 | származott; mások szerint az Agolanti nemzetségből eredt,
491 2,3 | mely ugyanaz volt, mit az Agolantiak folytattak és
492 2,3 | lovagnak három fia volt: az első Lamberto, a második
493 2,3 | nem sokáig folytatták ezt az életet, mivelhogy az atyjuktól
494 2,3 | ezt az életet, mivelhogy az atyjuktól rájuk hagyott
495 2,3 | elzálogosítani birtokaikat. Ma az egyiket adták el, holnap
496 2,3 | Angolországban pedig fenntartották az uzsoraüzletet, s az ügyek
497 2,3 | fenntartották az uzsoraüzletet, s az ügyek intézését rábízták
498 2,3 | fia között, melynek során az egész sziget két pártra
499 2,3 | pártra szakadt, s egyik fele az egyikkel, a másik a másikkal
500 2,3 | abban a reményben, hogy az atya és a fiú között egyik
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4082 |