Nap,  Novella

1001  2,10|                 is jobban törődjék nálam az én becsületemmel: tették
1002  2,10|                 pedig akkor nem törődtek az én becsületemmel, nekem
1003  2,10|                most semmi kedvem törődni az övékkel; s ha mostan halálos
1004  2,10|                 mondom neked, hogy ha ez az ember egyszer elbocsát engemet (
1005  2,10|              dolgavégezetlenül otthagyta az asszonyt, visszatért Pisába,
1006  2,10|               csupán ennyit felelt rá:~- Az a gonosz csont nem akar
1007  2,10|                  gyanánt feleségül vette az asszonyt, mivel tudta, mely
1008  2,10|                novella úgy megnevettette az egész társaságot, hogy senki
1009  2,10|              kinek bele ne fájdult volna az állkapcsa, s mind a hölgyek
1010  2,10|               Királynő észbe vette, hogy az idő már későre jár, és valamennyien
1011  2,10|                  Szombaton pedig szokása az asszony­népnek megmosnia
1012  2,10|                   minden szennytől, mely az egész elmúlt hét munkájában
1013  2,10|              napon is szünetet tartanunk az elbeszélésekben. Annak utána
1014  2,10|           elhatározták, hogy így legyen. Az pedig ezen után hívatta
1015  2,10|                   hol terítse meg estére az asztalokat, s mit tegyen
1016  2,10|               veled dalolni Róla szépen.~Az, hogy legfőbb üdvöm ebben
1017  2,10|             jóvoltából,~Mely hozzá fűz - az Úr, ki szent honából~Látja
1018  3   |                 társaságát, s minekutána az udvarmester jóval korábban
1019  3   |             sátorfát, s a poggyásszal és az ottan maradt cseléd­séggel
1020  3   |            séggel megindult a hölgyek és az urak nyomában. Tehát a Királynő
1021  3   |               Miután beléptek s bejárták az egészet, lelkesen magasztalták
1022  3   |                valamely erkélyen, honnét az egész udvart végigláthatták;
1023  3   |             egész udvart végigláthatták; az pedig mind telides-teli
1024  3   |             pedig mind telides-teli volt az év ama szakában nyíló virágokkal
1025  3   |                 lombokkal; és máris jött az ügyes udvarmester, s drága
1026  3   |              beléptek, feltárult előttük az egésznek csodálatos szépsége,
1027  3   |                 erős illatot árasztottak az egész kertben, hogy a kertben
1028  3   |              illatos fűszerét szagolnák; az utakat pedig oldalt véges-végig
1029  3   |            citromfák szegték, rajtuk még az érett gyümölcs és az éretlen,
1030  3   |                 még az érett gyümölcs és az éretlen, sőt a virágok is;
1031  3   |               oly bőségben szökött a víz az ég felé, hogy jóval kevesebb
1032  3   |                 a tiszta vizű medencébe. Az a víz pedig (mely kicsordult
1033  3   |               felül számos egyéb fajtája az ártalmatlan állatoknak,
1034  3   |          szökőkút mellett megteríttették az asztalo­kat, és ottan előbb
1035  3   |         beálltával úgy vélte, elérkezett az ideje, hogy szundítani menjen,
1036  3,1 |               valamely apácakolostorba; ~az apácák pedig mind versengenek
1037  3,1 |           fátyolt, és ráhúzzák a csuhát, az többé már nem is nő, nem
1038  3,1 |                 kik szentül hiszik, hogy az ásó és a kapa és a vaskos
1039  3,1 |                fizetség miatt, elszámolt az apácák ispánjával, visszatért
1040  3,1 |               hol járt oly hosszú ideig. Az atyafi, kinek Nuto volt
1041  3,1 |                  Felelte neki Nuto:~- Én az apácák gyönyörű szép nagy
1042  3,1 |                 és ezenfelül imitt-amott az erdőre jártam fáért, vizet
1043  3,1 |               szolgálatokat végeztem; de az apácák oly szűkös fizetséget
1044  3,1 |                   úgy vettem észre, hogy az ördög bújt beléjök, mivel
1045  3,1 |              kertben dolgoztam, odaszólt az egyik: „Ezt dugd be ide!”;
1046  3,1 |             onnét. Mindazonáltal megkért az ispánjok, mikor eljöttem
1047  3,1 |               neki: de addig adjon nekem az Isten egészséget, míg én
1048  3,1 |                  közé keveredjék: hiszen az asszonynép hét közül hatszor
1049  3,1 |                 s véletlenül ott találta az ispánt az udvarban: és a
1050  3,1 |         véletlenül ott találta az ispánt az udvarban: és a némák szokása
1051  3,1 |                fát is vág annak fejében. Az ispán szívesen adott ennie,
1052  3,1 |          bikaerős ember lévén, hamarosan az egészet felaprította. Az
1053  3,1 |                 az egészet felaprította. Az ispán, kinek éppen az erdőre
1054  3,1 |      felaprította. Az ispán, kinek éppen az erdőre kellett mennie, magával
1055  3,1 |             elvégezte a dolgot: miért is az ispán több napokon által
1056  3,1 |          fejedelemasszony, s megkérdezte az ispántól, kicsoda amaz ember.
1057  3,1 |            ispántól, kicsoda amaz ember. Az pedig felelte:~- Madonna,
1058  3,1 |          kedvében, tartsd jól eledellel.~Az ispán azt felelte, hogy
1059  3,1 |                miközben úgy tett, mintha az udvart söpörné, mindezt
1060  3,1 |             dolgozták.” Minekutána tehát az ispán látta, hogy pompásan
1061  3,1 |              vajon akar-e itten maradni, az pedig jelekkel válaszolta,
1062  3,1 |                 áldott nap dolgozgatott, az apácák pedig kezdtek kötekedni
1063  3,1 |            hallatára odamondogatták neki az elképzelhető legocsmányabb
1064  3,1 |                 mintha aludnék. Miért is az egyik, ki huncutabb volt,
1065  3,1 |                  nem teszi lábát, ha nem az ispán, ki már agg ember,
1066  3,1 |               maga hosszabbra nőtt, mint az esze. Szeretném hallani,
1067  3,1 |                  Istennek?~- Ó - szólott az előbbi -, mennyi mindent
1068  3,1 |                leszünk akkor?~Felelte rá az előbbi:~- Te máris olyasmitől
1069  3,1 |          százféle mód is találkozik majd az elhárítására, úgyhogy soha
1070  3,1 |                  csináljuk?~Felelte erre az előbbi:~- Látod, hogy kilencre
1071  3,1 |                 Látod, hogy kilencre jár az idő: azt hiszem, hogy a
1072  3,1 |          kötélnek áll.~Massetto hallotta az egész beszélgetést, és kész
1073  3,1 |               beszélgetést, és kész volt az engedelmeskedésre, és alig
1074  3,1 |                  hogy sehol nincs senki, az, amelyik a beszélgetést
1075  3,1 |               magát, hanem megtette, mit az apáca kívánt. Minekutána
1076  3,1 |               pedig valamely napon, hogy az egyik nővér cellájának kis
1077  3,1 |                fölöttébb nagy siralmokra az apácáknak, mivelhogy nem
1078  3,1 |             erőmből hálát adok Istennek.~Az apáca elhitte neki, és megkérdezte:
1079  3,1 |                  megkérdezte: mit jelent az, hogy kilenc nőnek kell
1080  3,1 |                 S mivel épp ama napokban az ispán meghalálozott, valamennyien
1081  3,1 |               hosszú évek óta néma volt, az ő imádságaik révén s ama
1082  3,2 |              igaz, szerelmetes hölgyeim, az ellenkezőjével szándékozom
1083  3,2 |               mikor észrevette, hogy már az egész palota alszik, s elérkezettnek
1084  3,2 |            alszik, s elérkezettnek vélte az időt, hogy vagy csillapítja
1085  3,2 |                 álmos komorna kinyitotta az ajtót, elvette tőle a gyertyát
1086  3,2 |               szót nem szólt, félrevonta az ágy függönyét, ledobta a
1087  3,2 |                 köpönyeget, s beszállott az ágyba, melyben a királyné
1088  3,2 |              hogy ha sokáig itten mulat, az élvezett gyönyörűség majd
1089  3,2 |                minekutána pedig a király az ágyba szállott, s nyájasan
1090  3,2 |                 köszöntötte a királynét, az fölbátorodott amannak jókedvén
1091  3,2 |                 ez ma éjszaka? Hisz csak az imént távoztál tőlem, és
1092  3,2 |                 hozzád, ha mindjárt csak az imént voltam is itten?~Felelte
1093  3,2 |            voltam is itten?~Felelte erre az asszony:~- Dehogynem, uram;
1094  3,2 |             mindenesetre kérlek, vigyázz az egészségedre.~Mondá akkor
1095  3,2 |           lüktetése és szívének dobogása az átélt megerőltetés után,
1096  3,2 |                  és kitalálta, mit keres az itten, fölöttébb megrémült,
1097  3,2 |              kire ráfoghatta volna, hogy az a tettes, odaért a csatlóshoz,
1098  3,2 |                   így szólt magában: „Ez az.” Mivel azonban nem akarta,
1099  3,2 |              mivelhogy éppen volt néhány az istállóban a lovak nyírása
1100  3,2 |                 magában ekképpen szólt: „Az, kit én keresek, ámbátor
1101  3,2 |            feléjök fordulván, szólott: - Az, ki elkövette, többé meg
1102  3,2 |                 megértette volna, csupán az, kire vonatkozott. Ez pedig
1103  3,3 |               mesterember a férje, mivel az volt a meggyőződése, hogy
1104  3,3 |                semmit nem törődött vele; az asszony pedig fölöttébb
1105  3,3 |                  engemet, s nem léphetek az ajtóhoz vagy az ablakhoz,
1106  3,3 |                 léphetek az ajtóhoz vagy az ablakhoz, nem mozdulhatok
1107  3,3 |            fölöttébb bánt engemet, mivel az efféle üzelmek gyakorta
1108  3,3 |             gyakorta rossz hírbe keverik az asszonyokat, holott ők magok
1109  3,3 |                gondoltam, hogy a férfiak az efféle üzeneteket úgy adják
1110  3,3 |            csupán barátaidat, hanem akár az idegeneket is. Annak okáért
1111  3,3 |              nyomban megértette, hogy ki az, kiről szólott, és fölöttébb
1112  3,3 |                  előtte a jótékonyság és az alamizsnálkodás műveit,
1113  3,3 |                 igen biztatta őt a barát az alamizsnálkodás cselekedeteire;
1114  3,3 |                 ki igazán felháboro­dott az ilyfajta ostobaságokon,
1115  3,3 |                ostobaságokon, hát ő volt az; éppen ezért magad becsülete
1116  3,3 |                  ezért magad becsülete s az ő nyugalma miatt kérlek,
1117  3,3 |                  azon nyomban megértette az asszonynak ravaszságát;
1118  3,3 |               baráttól távozott, odament az asszonynak házához, ki szüntelenül
1119  3,3 |                 mely igen jól megértette az igazságot a barát szavaiból;
1120  3,3 |                   maga gyönyörűségére, s az asszonynak nagy örömére
1121  3,3 |            örömére és vigasztalására. De az asszony, ki némi ideje már
1122  3,3 |            mondanivalója vagyon. Felelte az asszony:~- Atyám, megint
1123  3,3 |                szentül hiszem, hogy csak az én kegyetlen bosszantásomért
1124  3,3 |                     Nem bizony - felelte az asszony -, s mi több, azóta,
1125  3,3 |                pedig már vissza is adtam az erszényt meg az övet annak
1126  3,3 |                 is adtam az erszényt meg az övet annak a fruskának,
1127  3,3 |                 kemény szavakkal kiadtam az útját, mikor megijedtem,
1128  3,3 |               mondd meg: nincs szükségem az ő holmijára, mivelhogy hála
1129  3,3 |                  odadobta a barát ölébe; az pedig szentül elhitte az
1130  3,3 |                 az pedig szentül elhitte az asszonynak meséjét, éktelen
1131  3,3 |                  Isten előtt, mind pedig az emberek előtt.~Az asszony
1132  3,3 |                  pedig az emberek előtt.~Az asszony úgy tett, mintha
1133  3,3 |                példázatokkal erősítgette az asszonynak jámborságát,
1134  3,3 |           elbocsátotta.~Minekutána pedig az asszony távozott, mivel
1135  3,3 |             tette, elküldött barátjáért; az pedig eljött, s midőn látta
1136  3,3 |                  valamely hírt fog kapni az asszonytól, és várakozott,
1137  3,3 |           tagadta, hogy ő küldötte volna az erszényt, meg az övet, nehogy
1138  3,3 |          küldötte volna az erszényt, meg az övet, nehogy megingassa
1139  3,3 |                Tökkelütött barát odaadta az erszényt meg az övet barátjának,
1140  3,3 |                  odaadta az erszényt meg az övet barátjának, s miután
1141  3,3 |               már bizonyosságot szerzett az asszony szerelme felől;
1142  3,3 |                 nála vagyon: ennek pedig az asszony igen megörült, s
1143  3,3 |                szállott és útnak indult, az asszony tüstént elsietett
1144  3,3 |            reggel Genovába utazott; elég az hozzá, hogy ma reggel a
1145  3,3 |              bejött kertembe, felmászott az egyik fán szobámnak ablakáig,
1146  3,3 |                nyílik, és már kinyitotta az ablakot, és be akart ugrani
1147  3,3 |                  és anyaszült meztelenen az ablakhoz szaladtam, s becsaptam
1148  3,3 |            csupán ismételten megkérdezte az asszonyt, vajon csakugyan
1149  3,3 |                 jól látta-e, hogy ő volt az, nem pedig más. Felelte
1150  3,3 |                  pedig más. Felelte erre az asszony:~- Istennek hála,
1151  3,3 |                véled.~- Hát jó - felelte az asszony -, ezúttal nem akarlak
1152  3,3 |                   Alighogy kitette lábát az asszony a templomból, máris
1153  3,3 |                 szószegőnek és árulónak. Az pedig, ki már két ízben
1154  3,3 |              Adta szemtelenje! Nézze meg az ember, miket nem mond! Szakasztott
1155  3,3 |                 hamar eljutott hozzád.~- Az már igaz - mondta rá a barát -,
1156  3,3 |              éjszakáján fákon mászol föl az ablakába? Semmit sem utál
1157  3,3 |                 De mondom neked: eleddig az asszony, nem ugyan irántad
1158  3,3 |                  való szerelemből, hanem az én szívhez szóló könyörgéseimre
1159  3,3 |               felmászott a fára, s mivel az ablakot nyitva lelte, belépett
1160  3,3 |                magát szép szerelmesének. Az pedig, ki forró vágyakozással
1161  3,4 |            testvért, hogyan nyerhetné el az örök boldogságot, ~s annak
1162  3,4 |                 hálni avagy incselkedni, az elmesélte neki Krisztus
1163  3,4 |               huncutul rá-rákacsingatott az asszonyra, és annyira vitte,
1164  3,4 |           kedvező alkalommal szóba hozta az asszony előtt gerjedelmét.
1165  3,4 |       gerjedelmét. S ámbátor látta, hogy az asszony hajlandó kedvét
1166  3,4 |             ejteni a dolognak, mivelhogy az asszony sehol másutt nem
1167  3,4 |              módot, hogy együtt lehessen az asszonnyal annak házában,
1168  3,4 |               miképpen minden kívánságod az, hogy szent ember váljék
1169  3,4 |               rövidebb is, ámde a pápa s az ő egyéb fő-fő prelátusai,
1170  3,4 |                bűnös, mint most vagy; de az fog történni, hogy megtisztulsz
1171  3,4 |             neked; de mivelhogy nem vagy az, el kell mondanod háromszáz
1172  3,4 |                  neked, melyek nélkül is az egész nem ér semmit; napnyugta
1173  3,4 |                 penitenciádnak, megérzed az örök boldogság csodálatos
1174  3,4 |                  elmondott felesé­gének. Az asszony nagyon is jól megértette,
1175  3,4 |                 felelte, hogy ezt s mind az egyéb jó cselekedeteket,
1176  3,4 |          penitenciáját, barát uram pedig az asszonnyal össze­beszélvén,
1177  3,4 |              italokat; annak utána pedig az asszonnyal szerelmeskedett
1178  3,4 |              midőn tehát egyszer a barát az asszonnyal, az meg ővele
1179  3,4 |           egyszer a barát az asszonnyal, az meg ővele túlságosan fickándozott,
1180  3,4 |                 mozdulatlanul szólította az asszonyt, s megkérdezte,
1181  3,4 |                  megkérdezte, mit művel. Az asszony, ki fölöttébb tréfás
1182  3,4 |                 jelent ez a hánykolódás?~Az asszony kacagott széles
1183  3,4 |            ekképpen felelt:~- Hogyan van az, hogy nem tudod, mit jelent
1184  3,4 |                 magában, hogy a böjtölés az oka az asszony álmatlanságának,
1185  3,4 |                   hogy a böjtölés az oka az asszony álmatlanságának,
1186  3,4 |      álmatlanságának, emiatt hánykolódik az ágyában, miért is jóhiszemben
1187  3,4 |               elaludni: úgy rugdosod azt az ágyat, hogy reng belé az
1188  3,4 |                 az ágyat, hogy reng belé az egész ház.~Felelte akkor
1189  3,4 |                 egész ház.~Felelte akkor az asszony:~- Csak te ne törődj
1190  3,4 |               nekifogott Miatyánkjainak: az asszony pedig és barát uram
1191  3,4 |               csak akkor távozott, mikor az asszony visszatért rendes
1192  3,4 |                 folytatta penitenciáját, az asszony pedig a baráttal
1193  3,4 |              nyertük meg a Paradicsomot.~Az asszony pedig igen kellemetesen
1194  3,4 |                abba - ki megmutatta néki az oda vezető legrövidebb utat -
1195  3,5 |                 feleségével; ~hogy pedig az asszony hallgat, ő annak
1196  3,5 |                 Elisának, hogy folytassa az elbeszéléseket. Ez pedig
1197  3,5 |           elmesélni nektek anélkül, hogy az elbeszélések megszabott
1198  3,5 |               reményben, hogy lóvá teszi az ifjút, beleegyezett: beszéljen
1199  3,5 |                kevés szóval semmire, mit az mond. A hölgy fölöttébb
1200  3,5 |                  akar mondani neki Zima. Az pedig újból megpecsételte
1201  3,5 |                pedig újból megpecsételte az egyezséget a lovaggal, s
1202  3,5 |       teljesíteném, mintha parancsaimnak az egész világ készségesen
1203  3,5 |        cselekedtem, hogy nem szántam meg az én Zimámat.” De már akkor
1204  3,5 |                 mit felel a nemes hölgy. Az asszonyt, kit a hosszas
1205  3,5 |                  kit a hosszas sóvárgás, az utána settenkedés, az éjjeli
1206  3,5 |          sóvárgás, az utána settenkedés, az éjjeli zenék s más hasonló
1207  3,5 |                  mellyel a lovag túljárt az eszén; mégiscsak szemébe
1208  3,5 |                 mégiscsak szemébe nézett az asszonynak, és látta, hogy
1209  3,5 |               támadt, s mostan, miközben az asszony hallgatta, kezdett
1210  3,5 |       cselekednem, részben, mivel féltem az emberektől, részben hogy
1211  3,5 |                  essék. De mostan eljött az ideje, mikor nyilván megmutathatom
1212  3,5 |                 te kegyelmedet.~Minderre az asszony egy kukkot sem válaszolt:
1213  3,5 |              lovag felé, ki látván, hogy az ifjú feláll, eléje ment,
1214  3,5 |            elment Milánóba városbírónak. Az asszony magára maradt házában,
1215  3,5 |                  megörvendezett, s amint az éjszaka leszállt, titokban
1216  3,5 |       gyönyörűségeit. És ámbár ez csupán az első alkalom volt, nem volt
1217  3,5 |              első alkalom volt, nem volt az utolsó, mivelhogy a lovag
1218  3,5 |                 is, Zima gyakorta eljárt az asszonyhoz, mindkettejük
1219  3,6 |              feleségébe; ~megtudja, hogy az asszony féltékeny, s azzal
1220  3,6 |               asszony féltékeny, s azzal az ürüggyel, ~hogy Filippello
1221  3,6 |               ürüggyel, ~hogy Filippello az ő feleségével másnap valamely
1222  3,6 |                találkozik, ~elcsalja oda az asszonyt, ki azt hiszi,
1223  3,6 |                 a sort újabb novellával. Az pedig sugárzó arccal megszólalt:~-
1224  3,6 |               Nápolyba, s elmondom, hogy az efféle álszentek közül,
1225  3,6 |                 meghalni nem tudott, sem az életben nem lelte örömét.~
1226  3,6 |               szerelmi viszonyáról, mire az asszonyban hirtelen fellobbant
1227  3,6 |      Filippellóról mondott. Felelte neki az ifjú:~- Olyasvalakinek nevében
1228  3,6 |                 sem másnak, csak ha majd az eredményből látod, hogy
1229  3,6 |              győződhetsz meg a dologról.~Az asszonynak tetszett ez a
1230  3,6 |               feltárom előtted mindenben az igazságot. Én nem tudom,
1231  3,6 |                   azonban talán megvárta az idejét, mikor azt hiszi,
1232  3,6 |                  lesz ama fürdőben; ezen az asszony módfelett örvendezett
1233  3,6 |                 meg nem gondolván, ki is az, ki ekképpen szól vele,
1234  3,6 |                 történt dolgokat kezdett az esettel egybeilleszteni,
1235  3,6 |            bőbeszédűséggel megerősítette az asszonyt elhatározásában,
1236  3,6 |              hogy ezt tőle tudja, mit is az asszony hitére megígért.~
1237  3,6 |                 mint máskor szokta. Hogy az asszony ezt észrevette,
1238  3,6 |            magában: „Valóban, ennek azon az asszonyon jár az esze, kivel
1239  3,6 |              ennek azon az asszonyon jár az esze, kivel holnap, mint
1240  3,6 |             belépett, s belülről bezárta az ajtót. Ricciardo, ahogy
1241  3,6 |                Catella, hogy jól játssza az idegen nő szerepét, megölelte
1242  3,6 |               tartott, hogyha megszólal, az megismeri. A szoba koromsötét
1243  3,6 |                 sem nyerte vissza szemök az erejét. Ricciardo ágyába
1244  3,6 |                   Ricciardo ágyába vonta az asszonyt, s ottan oly halkan
1245  3,6 |              Catella elérkezettnek vélte az időt, hogy dühét kiadja,
1246  3,6 |                   Jaj, mely nyomorúságos az asszonyok sorsa, s mely
1247  3,6 |              friss lovag gyanánt akartál az ütközetbe vonulni; de hála
1248  3,6 |                  végrehajthatod majd ezt az aljasságot: de bizony isten,
1249  3,6 |           elhalmozta gyöngédséggel, mint az imént. Miért is az asszony
1250  3,6 |                  mint az imént. Miért is az asszony tovább folytatta
1251  3,6 |         kifogásolni azt.~Határtalan volt az asszony elkeseredése, s
1252  3,6 |            felfedi magát, és kijózanítja az asszonyt ama csalódásából,
1253  3,6 |                ne izgasd fel magad; Ámor az ő csalafintaságával megtanított,
1254  3,6 |                  nyomban ki akart ugrani az ágyból, de nem bírt; miért
1255  3,6 |                  két dolog lenne a vége. Az egyik (ez pedig bizonyára
1256  3,6 |                nagyon is elevenedbe vág) az volna, hogy veszendőbe menne
1257  3,6 |             botrányba: s jól tudod, hogy az emberek inkább hajlandók
1258  3,6 |                mint neked. Továbbá pedig az követ­keznék, hogy férjed
1259  3,6 |              férjedet velem. Nem te vagy az első, nem is maradsz az
1260  3,6 |                  az első, nem is maradsz az utolsó asszony, akit rászedtek,
1261  3,6 |                  bizonyosra veszem, hogy az leszel ebben is.~Catella,
1262  3,6 |            megismerte: bizony megeshetik az, miről Ricciardo beszél,
1263  3,6 |                miképpen engedi meg nekem az Úristen, hogy elviseljem
1264  3,6 |                Ricciardo, ki tudta, hogy az asszonynak lelke még túlságosan
1265  3,6 |                 rimánkodott neki, mígnem az asszony megadta magát, s
1266  3,6 |                 még magokat. Mivel pedig az asszony megismerte akkor,
1267  3,7 |         elhallgatott, a Királynő, nehogy az időt vesztegessék, nyomban
1268  3,7 |                 Emiliát, hogy beszéljen; az pedig ekképpen kezdte:~-
1269  3,7 |         mivelhogy a hölgy, bármi volt is az oka, minekutána jó ideig
1270  3,7 |                nem gondolta, miképpen ez az oka búskomorságának. És
1271  3,7 |                semmiképp nem lehet, hogy az elfeledte volna őt, s akkor
1272  3,7 |           megláthatná őt. De látta, hogy az ablakok és az ajtók és az
1273  3,7 |                látta, hogy az ablakok és az ajtók és az egész ház be
1274  3,7 |                az ablakok és az ajtók és az egész ház be van zárva.
1275  3,7 |                ijedt, hogy talán meghalt az asszony, vagy elköltözött
1276  3,7 |        álöltözetben visszatért ide, hogy az asszonnyal lehessen.~Tedaldo
1277  3,7 |                  arról is értesült, hogy az asszony épségben, egészségben
1278  3,7 |                   egészségben megvagyon, az éjszaka beálltával különb-különb
1279  3,7 |                 Palerminit vádolták meg, az pedig már be is vallotta,
1280  3,7 |                  már be is vallotta, sőt az ítélet is meg vagyon írva:
1281  3,7 |           tévedések ejtik rabul gyakorta az emberek elméjét; s először
1282  3,7 |              bírák vak szigorúságán, kik az igazság buzgó kutatói lévén
1283  3,7 |                 veszik azt, mi hamis, és az igazság és az Isten szolgáinak
1284  3,7 |                  hamis, és az igazság és az Isten szolgáinak mondják
1285  3,7 |           mondják magokat, holott inkább az igazságtalan­ság s az ördög
1286  3,7 |             inkább az igazságtalan­ság s az ördög helytartói. Ennek
1287  3,7 |                amint alkalmatosnak vélte az időt, egymagában elment
1288  3,7 |                 békességed közel vagyon.~Az asszony ennek hallatára
1289  3,7 |          zarándok vagy, hát mit tudsz te az én békességemről avagy bánatomról?~
1290  3,7 |          konstantinápolyi vagyok, s csak az imént érkeztem ide Istennek
1291  3,7 |                     Hogyhogy? - kérdezte az asszony. - Ha konstantinápolyi
1292  3,7 | szerencsétlenségének egész történetét, s az asszonynak is megmondta:
1293  3,7 |    tapasztalásából nagyon is jól tudott: az asszony pedig fölöttébb
1294  3,7 |               akkor siessen, mivel rövid az idő. A zarándok fölöttébb
1295  3,7 |            régebben elkövettél, s melyet az Úristen e mostani bajod
1296  3,7 |                szakad reád. Mondta akkor az asszony:~- Uram, nekem oly
1297  3,7 |            vagyon, s nem tudom, mit akar az Úristen, egyiket tegyem-e
1298  3,7 |                  okáért ha tudod, melyik az, mondd meg nekem, s én mindent
1299  3,7 |                     én jól tudom, melyik az a bűn, s nem is azért faggatlak,
1300  3,7 |                 valamikor kedvesed volt?~Az asszony ennek hallatára
1301  3,7 |              felelt tehát:~- Látom, hogy az Isten kinyilatkoztatja neked
1302  3,7 |              kinyilatkoztatja neked mind az emberek titkait, s annak
1303  3,7 |                   De mondd csak: mi volt az oka, hogy összevesztetek?
1304  3,7 |               Megbántott valaha?~Felelte az asszony:~- Bizony soha meg
1305  3,7 |                nem hagyom abba, egyenest az ördög torkába jutok, a pokol
1306  3,7 |                viszonyunknak; hogy pedig az alkalmat is elkerüljem,
1307  3,7 |            zarándok:~- Madonna, éppen ez az egy bűn az, mely miatt mostan
1308  3,7 |             Madonna, éppen ez az egy bűn az, mely miatt mostan gyötrődöl.
1309  3,7 |                ridegen elszakadnod tőle? Az ilyesmit eleve meg kellett
1310  3,7 |               valamint ő a tied volt, te az övé voltál. Kedved szerint
1311  3,7 |             magadat elvonni tőle, holott az övé voltál, az bizony rablás,
1312  3,7 |              tőle, holott az övé voltál, az bizony rablás, és sehogy
1313  3,7 |            szólok ezekről te épülésedre, az az én számban nem oly illetlen
1314  3,7 |                ezekről te épülésedre, az az én számban nem oly illetlen
1315  3,7 |               valljanak, mely megvetette az ideig való dolgokat akkor,
1316  3,7 |                 a színe. És míg a régiek az emberek üdvösségét áhítozták,
1317  3,7 |             ijesztgetésekkel megrémítsék az ostobáknak lelkét, és megmutassák,
1318  3,7 |              vágyából állottak barátnak, az egyik ember kenyeret hozzon,
1319  3,7 |                 maradjanak; kárhoztatják az uzsorát és a becstelen nyereséget,
1320  3,7 |         nyereséget, hogy ha rájok bízzák az ilyen pénzek visszaadását,
1321  3,7 |               magokat, miért nem követik az Evangéliumnak ama szent
1322  3,7 |                  hölgyeket, hanem bizony az apácákat is csábítgatták,
1323  3,7 |          valamely hölggyel viszonya van, az természetes bűn: de szívbéli
1324  3,7 |            szívbéli gonoszságból eredhet az, ha valaki elrabolja tőle,
1325  3,7 |                szabad akaratodból voltál az övé. Annak utána pedig azt
1326  3,7 |              törvény pedig rendeli, hogy az, ki oka valamely gonosztettnek,
1327  3,7 |           elkövet, éppen oly bűnös, mint az, ki elköveti. Márpedig tagadhatatlan,
1328  3,7 |              tagadhatatlan, hogy te vagy az oka a számkivetésének, s
1329  3,7 |                 barátnak szavain, holott az bizisten valami éhenkórász
1330  3,7 |              mást ki akart túrni. Ez hát az a bűn, melyet az isteni
1331  3,7 |                  Ez hát az a bűn, melyet az isteni igazságosság, mely
1332  3,7 |              befejezte mondókáját, midőn az asszony, ki feszülten figyelt
1333  3,7 |     szerencsétlensége okozójának, melyet az emlegetett, ekképpen fogott
1334  3,7 |                 sem volna.~Szólott akkor az asszony:~- Vigyázz a szavaidra,
1335  3,7 |          ábrázatát, s talán épp ez volna az oka annak a sok gyalázatos
1336  3,7 |             bizonnyal megtartod.~Felelte az asszony:~- Ezt hát megígérem,
1337  3,7 |              Tedaldo elérkezettnek vélte az időt, hogy felfedje magát,
1338  3,7 |           felfedje magát, és vigasztalja az asszonyt biztos reménységgel
1339  3,7 |             gonddal megőrizett, s melyet az asszony adott neki amaz
1340  3,7 |            Madonna, ismered-e ezt?~Amint az asszony a gyűrűt meglátta,
1341  3,7 |                engem megismersz-e?~Amint az asszony meglátta, ráismert,
1342  3,7 |               megcsókolván és megölelvén az asszonyt, mondotta:~- Madonna,
1343  3,7 |                  még egyszer megcsókolta az asszonyt, s jó remény­séggel
1344  3,7 |              hogy valaha láttalak volna. Az igazság pedig az, hogy azt
1345  3,7 |                  volna. Az igazság pedig az, hogy azt a bűnt, melyért
1346  3,7 |                erre Aldobrandino:~- Csak az tudja, mily édes a bosszú
1347  3,7 |              fáradoznia kell abban, hogy az igazság kiderüljön, különös­
1348  3,7 |                  igazság gyanánt, hogy ő az, ki Tedaldo Eliseit meggyilkolta,
1349  3,7 |              kiderítse, miképpen történt az eset, de azok meg sem várták,
1350  3,7 |               felelték:~- Tettünknek oka az volt, hogy az ifjú fölöttébb
1351  3,7 |             Tettünknek oka az volt, hogy az ifjú fölöttébb arcátlanul
1352  3,7 |                 megbékélni Tedaldójával. Az pedig belépvén hozzá vidám
1353  3,7 |             elmondta neki a történteket. Az asszony mindkét rendkívüli
1354  3,7 |            Tedaldo felkelt, s minekutána az asszonyt felvilágosította,
1355  3,7 |               zarán­dok­ruhában távozott az asszonynak házából, hogy
1356  3,7 |               minden ízében felderítette az ügyet, s kevés napok múltán
1357  3,7 |                maga is, de különösképpen az asszony, ki tudta, hogy
1358  3,7 |               múltán elérkezettnek látta az időt, hogy békességet teremtsen
1359  3,7 |                  lehetett szavokat venni az imént rájok szakadt gyász
1360  3,7 |                szerint, midőn elérkezett az ideje, hogy eloszlassa a
1361  3,7 |               nem ismertetek reá, holott az egész idő alatt véle voltatok.~
1362  3,7 |                elhinni, hogy csakugyan ő az. Ennek láttára Tedaldo sok
1363  3,7 |            hölgyek módjára?~Felelte neki az asszony mindenek füle hallatára:~-
1364  3,7 |                megbizonyította: hazugság az, mit is én különben sem
1365  3,7 |                menj oda, s öleld meg őt.~Az asszony, ki maga is éppen
1366  3,7 |        hölgyeknek, kik ottan voltak, még az árnyékát is kitörölte lelkökből
1367  3,7 |               sorra üdvözölték Tedaldót, az maga kezével letépte testvéréről
1368  3,7 |                   ha vajon csakugyan ő-e az, s még mindig nem hitték
1369  3,7 |                melyből kiderült, ki volt az áldozat. Ez pedig így történt.
1370  3,8 |               halott gyanánt eltemetik, ~az apátúr pedig, ki feleségével
1371  3,8 |             pedig feltámad, ~feleségének az apátúrtól született fiát
1372  3,8 |                  barátsággal környékezte az apáturat valamely dúsgazdag
1373  3,8 |            módfelett faragatlan ember (s az apátúrnak csupán azért volt
1374  3,8 |          ostobaságain); észrevette pedig az apátúr, hogy Feron­dónak
1375  3,8 |       éjjel-nappal szüntelenül azon járt az esze. De mikor meghallotta,
1376  3,8 |                  eljárogatott szórakozni az apátság kertjébe: ottan
1377  3,8 |            apátság kertjébe: ottan pedig az örök élet boldogságáról
1378  3,8 |          kenetesen szólott előttök, hogy az asszonynak kedve támadt
1379  3,8 |                meg is nyert. Midőn tehát az asszony elment gyónni az
1380  3,8 |                 az asszony elment gyónni az apátúrhoz, ennek fölöttébb
1381  3,8 |                  melyről mondottad, hogy az örök életbe viszen; de ha
1382  3,8 |                gyötrelem és kelletlenség az életem. Miért is, minekelőtte
1383  3,8 |                 nagy örömmel töltötte el az apátúr lelkét, s úgy érezte,
1384  3,8 |               Ferondót féltékenységéből. Az orvosságot, melytől meggyó­
1385  3,8 |               elmondandó vagyok.~Felelte az asszony:~- Atyám, ebben
1386  3,8 |             dolognak útja-módja?~Felelte az apátúr:~- Ha azt akarjuk,
1387  3,8 |                elevenen? - kérdezte erre az asszony.~Mondta erre az
1388  3,8 |                  az asszony.~Mondta erre az apátúr:~- Meg kell halnia,
1389  3,8 |            Istent, hogy küldje vissza őt az életbe, ő pedig bizonnyal
1390  3,8 |                kell maradnom? - kérdezte az asszony.~- Bizony - felelte
1391  3,8 |              asszony.~- Bizony - felelte az apátúr -, de csak kicsiny
1392  3,8 |               mint annak előtte.~Felelte az asszony:~- Csak gyógyuljon
1393  3,8 |                jónak látod.~Mondta akkor az apátúr:~- Akkor bizony megteszem;
1394  3,8 |        szolgálatomért?~- Atyám - felelte az asszony -, amit akarsz,
1395  3,8 |                mint te vagy?~Mondta erre az apátúr:~- Madonna, te is
1396  3,8 |          mentségére lenne.~Szólott akkor az asszony:~- Hát ha így van,
1397  3,8 |                     Nos tehát - mondotta az apátúr -, add nékem szerelmedet,
1398  3,8 |                 magamat.~Ennek hallatára az asszony egészen megriadott
1399  3,8 |                  embernek ilyesmit kérni az asszonyoktól, kik tanácsért
1400  3,8 |                  hozzájok?~Mondotta erre az apátúr:~- Édes lelkem, ne
1401  3,8 |              ugyan nem csorbul meg, mert az a lélekben vagyon, az pedig,
1402  3,8 |               mert az a lélekben vagyon, az pedig, mit én kérek tőled,
1403  3,8 |                 felőlem, miként magad is az imént vélekedtél. Ne utasítsd
1404  3,8 |        szíves-örömest megteszek éretted.~Az asszony lesütötte szemét,
1405  3,8 |              hogy megadja neki: miért is az apátúr, mikor látta, hogy
1406  3,8 |              mondókáját, máris meggyőzte az asszonyt, hogy ez bizony
1407  3,8 |             rendjén való dolog; miért is az asszony pironkodva felelte,
1408  3,8 |                jutott. Mondta néki akkor az apátúr fölöttébb megelégedetten:~-
1409  3,8 |                 markába és elbocsátotta. Az asszony megörült az ajándéknak,
1410  3,8 |        elbocsátotta. Az asszony megörült az ajándéknak, abban a reményben,
1411  3,8 |         csodálatos dolgokat mesélt nekik az apátúr szentségéről, annak
1412  3,8 |              múltán pedig Ferondo elment az apátságra, s alighogy az
1413  3,8 |                 az apátságra, s alighogy az apátúr őt meglátta, nyomban
1414  3,8 |             nélkül oly mély álomba merül az, ki bevette, hogy míg annak
1415  3,8 |             senki sem mondaná, mikép­pen az illető emberben még élet
1416  3,8 |               mindjárt ott a cellájában, az pedig semmit nem vett észre;
1417  3,8 |                 és elaludván összeesett. Az apátúr úgy tett, mintha
1418  3,8 |                   mintha megrémült volna az eseten, megoldotta annak
1419  3,8 |               nyavalya okozott: de mikor az apátúr s a többi barát látta,
1420  3,8 |                ruhában, mely rajta volt, az apátúr koporsóba tétette.
1421  3,8 |                apátúr koporsóba tétette. Az asszony hazatért, s kijelentette,
1422  3,8 |           vagyonával kezdett bajmolódni.~Az apátúr valamely bolognai
1423  3,8 |                  a bolognai barát, kinek az apátúr értésére adta szándokát,
1424  3,8 |                  magához Ferondo. Másnap az apátúr néhány más baráttal
1425  3,8 |              látogatás örve alatt elment az asszonynak házába, kit is
1426  3,8 |                figyelmeztette ígéretére. Az asszony látván, hogy szabad,
1427  3,8 |             mivel méghozzá megpillantott az apátúr ujján más remek gyűrűt,
1428  3,8 |                 s megegyezett véle, hogy az apátúr a következő éjjelen
1429  3,8 |                 eljön hozzá. Midőn tehát az éjszaka leszállt, az apátúr
1430  3,8 |               tehát az éjszaka leszállt, az apátúr felöltözött Ferondo
1431  3,8 |                 barát kíséretében elment az asszonyhoz, kivel is mind
1432  3,8 |             annak utána pedig visszatért az apátságba, s emez útját
1433  3,8 |         néha-néha találkozott valakivel, az bizony azt hitte, hogy Ferondo
1434  3,8 |                  sokféle szóbeszéd járta az együgyű falusi nép között,
1435  3,8 |            falusi nép között, s eljutott az asszony fülébe is, ki ugyan
1436  3,8 |               tért, és ottan lelte magát az odúban, s nem tudta, hol
1437  3,8 |            mondjunk lelked üdvösségéért; az Úristen pedig úgy akarta,
1438  3,8 |                rákívánkozott, nekilátott az evésnek és ivásnak; mivel
1439  3,8 |                neki, szólott ekképpen:~- Az Isten büntesse meg ezt az
1440  3,8 |                Az Isten büntesse meg ezt az asszonyt, hogy nem a fal
1441  3,8 |                Mondotta a barát:~- Mivel az Úristen úgy parancsolta,
1442  3,8 |                 féltékeny voltál, holott az egész környéken nem akadt
1443  3,8 |                   de én nem tudtam, hogy az Úristen haragszik érte,
1444  3,8 |               Úristen haragszik érte, ha az ember féltékeny, különben
1445  3,8 |             különben dehogy lettem volna az.~Mondotta ekkor a barát:~-
1446  3,8 |              világon; soha meg nem verem az asszonyt, soha meg nem szidom,
1447  3,8 |            bűnhődésre kárhoztatott engem az Isten, hogy enned és innod
1448  3,8 |                  hónapon által, miközben az apátúr gyakorta és jó szerencsével
1449  3,8 |                Ám a sorsnak rendeléséből az asszony áldott állapotba
1450  3,8 |         hamarosan észrevett, s megmondta az apátúrnak; miért is mindketten
1451  3,8 |            nyomban vissza kell szólítani az életbe, hogy visszajöjjön
1452  3,8 |                tőle esett teherbe. Tehát az apátúr a következő éjszakán
1453  3,8 |                vagyon: Isten fizesse meg az Úristennek és az apátúrnak
1454  3,8 |             fizesse meg az Úristennek és az apátúrnak és Szent Benedeknek
1455  3,8 |         apátúrnak és Szent Benedeknek és az én édes, mézes, cukros feleségemnek.~
1456  3,8 |              mézes, cukros feleségemnek.~Az apátúr pedig abban a borban,
1457  3,8 |             eseten, futásnak eredtek, és az apátúrhoz mentek. Ki is
1458  3,8 |               éppen akkor kelt volna fel az imádkozásból, s mondá nekik:~-
1459  3,8 |                 nagy ideje már nem látta az eget. Mikor pedig az apáturat
1460  3,8 |               látta az eget. Mikor pedig az apáturat megpillantotta,
1461  3,8 |          tisztítóhelyről és visszahoztak az életbe, miért is kérem az
1462  3,8 |                az életbe, miért is kérem az Istent, áldjon meg érette
1463  3,8 |                  és mindenkoron.~Szólott az apátúr:~- Áldassék Istennek
1464  3,8 |                  igen szeretem őt.~Mikor az apátúr egyedül maradt a
1465  3,8 |            megrémült tőle. De minekutána az emberek némiképpen megnyugodtak,
1466  3,8 |               vagyon a tisztítóhelyen, s az egész nép füle hallatára
1467  3,8 |                 birtokába vette azt, ami az övé volt, s hiedelme szerint
1468  3,8 |                  szerint teherbe ejtette az asszonyt; és véletlenül
1469  3,8 |              hogy kellő időben - mármint az ostobák vélekedése szerint,
1470  3,8 |            szerint, kik azt hiszik, hogy az asszony pontosan kilenc
1471  3,8 |                mérhetetlenül megnövelték az apátúr szent­ségének hírét,
1472  3,8 |               nem volt féltékeny, miként az apátúr az asszonynak megígérte;
1473  3,8 |              féltékeny, miként az apátúr az asszonynak megígérte; ki
1474  3,9 |               szerencse, hogy nem ő volt az első, mivel utána kevés
1475  3,9 |                   ezek között pedig volt az imént mondott orvosnak leánya,
1476  3,9 |                 a király gondjaira adta, az ifjúnak Párizsba kellett
1477  3,9 |                 mivel nem sok idő múltán az ő atyja is meghalt, maga
1478  3,9 |                  ez a nyavalya csakugyan az, minek gondolta, akkor könnyen
1479  3,9 |                 szegni, maga elé hívatta az ifjút, és szólott hozzá
1480  3,9 |          tartotta, mégis tudta, hogy nem az ő nemesi voltához illendő
1481  3,9 |             asszonnyal. Minekutána pedig az asszony az egész tartományt
1482  3,9 |              Minekutána pedig az asszony az egész tartományt rendbe
1483  3,9 |                szándokától, visszatértek az asszonyhoz, s megjelentették
1484  3,9 |           megjelentették neki a választ.~Az asszony fölöttébb elbúslakodott,
1485  3,9 |                szándokában olyasmi, hogy az ő itteni tartózkodása miatt
1486  3,9 |              száműzetésben legyen, hanem az a terve, hogy életének hátralevő
1487  3,9 |              napjait zarándoklatokban és az irgalmasság cselekedeteiben
1488  3,9 |                fáradságuk kárba veszett; az asszony Istennek ajánlotta
1489  3,9 |             szegény zarán­dokasszony, és az volt minden vágyakozása,
1490  3,9 |               leány, és csak szegénysége az oka, hogy még nem ment férjhez,
1491  3,9 |              anyja, megtörtént volna már az, mire eme gróf annyira sóvárog.~
1492  3,9 |          zarándok­öltözetben odament; és az asszonyt és leányát szegényes
1493  3,9 |               köszöntötte őket, mondotta az asszonynak, hogy ha megengedi,
1494  3,9 |              magadon és talán rajtam is.~Az asszony azt felelte, hogy
1495  3,9 |                  ínségben volt, tetszett az ajánlat, de nemes gondolkodású
1496  3,9 |                  gróf oly forrón kívánt, az asszony, Istennek rendelése
1497  3,9 |             kívántam, s annak okáért itt az ideje, hogy én is megtegyem
1498  3,9 |               Akkor a nemes hölgy, mivel az ínség szorongatta, nagy
1499  3,9 |                buzgón szoptatta. S mikor az időt elérkezettnek vélte,
1500  3,9 |                 itthon maradhass. Kérlek az Istenre, nézd, megtartottam-e