Nap,  Novella

1501  3,9 |             ruházatokba öltöztette, mind az ott jelenlévőknek s mind
1502  3,9 |             tartott; és ama naptól fogva az asszonyt mindig hites felesége
1503  3,10|                  megtanítja, hogyan kell az ördögöt visszakergetni a
1504  3,10|             hallottátok még, hogyan kell az ördögöt visszakergetni a
1505  3,10|                módon Istennek szolgálni. Az pedig felelte, hogy azok
1506  3,10|                 hol is szent embert lelt az ajtóban, ki a leány láttára
1507  3,10|          kérdezte tőle, mit keres itten. Az pedig felelte, hogy Istennek
1508  3,10|               hogy ha megtartja magánál, az ördög még valamely gonoszra
1509  3,10|                is csak azt hallotta, mit az előbbitől, továbbment, s
1510  3,10|              tartotta cellájában, s hogy az éjszaka leszállt, gallyakból
1511  3,10|                  szállottak a kísértések az ő erejével; mivel pedig
1512  3,10|         válasszon a leány dolgában, hogy az ne vegye észre, miképpen
1513  3,10|              miért is arra gondolt, hogy az isteni szolgálat ürügyével
1514  3,10|              előtte, mely nagy ellensége az ördög az Úristennek; annak
1515  3,10|                  nagy ellensége az ördög az Úristennek; annak utána
1516  3,10|         szolgálat, melyet Istennek tehet az ember, az, ha az ördögöt
1517  3,10|                 Istennek tehet az ember, az, ha az ördögöt visszakergeti
1518  3,10|          Istennek tehet az ember, az, ha az ördögöt visszakergeti a
1519  3,10|          visszakergeti a pokolba, melyre az Úristen kárhoztatta. A leány
1520  3,10|                  ekképpen:~- Rustico, mi az, mit ottan meredezni látok
1521  3,10|                    felelte Rustico -, ez az ördög, melyről néked szólottam,
1522  3,10|                 hiszem, hogy Isten téged az én lelkemnek üdvösségére
1523  3,10|               kell viselkednie, hogy ezt az Istentől elátkozott ördögöt
1524  3,10|             mindig így, el sem mozdultak az ágyról, s ott egy helyben
1525  3,10|              nyertem volna, mint amilyen az ördögnek pokolba kergetése;
1526  3,10|              tehát, és kergessük pokolba az ördögöt.~Eme munkálkodás
1527  3,10|                 nem tudom, miért menekül az ördög a pokolból; mivelhogy
1528  3,10|              mondogatni a leánynak, hogy az ördögöt csak akkor kell
1529  3,10|                   hogy kergessék pokolra az ördögöt, szólott hozzá egy
1530  3,10|             zabolázva, és nem is gyötör, az én poklom ugyan nem hagy
1531  3,10|              mint mikor babszemet dobnak az oroszlán torkába; mivel
1532  3,10|                Neerbal nevezetű ifjú, ki az úri életben minden vagyonát
1533  3,10|                nélkül halt meg. De midőn az asszonyok megkérdezték,
1534  3,10|                  vajon miképpen szolgált az Istennek a pusztaságban,
1535  3,10|                  akképpen szolgált, hogy az ördögöt pokolra kergette,
1536  3,10|           szolgálatától. Kérdezték akkor az asszonyok:~- Hát hogyan
1537  3,10|             hogyan kell pokolra kergetni az ördögöt?~A leány pedig szavakkal
1538  3,10|             megmutatta nekik. Ezen pedig az asszonyok olyan jót nevettek,
1539  3,10|                majd buzgón szolgál véled az Úristennek. Aztán szájról
1540  3,10|            Istennek, ha pokolra kergetik az ördögöt: ez a közmondás
1541  3,10|          tanuljátok meg pokolra kergetni az ördögöt, mivelhogy ezt Isten
1542  3,10|           miképpen kell pokolra kergetni az ördögöt, éppen olyan jól,
1543  3,10|              megválasztottatok, átveszem az uralkodást, mit reám bíztatok.~
1544  3,10|          Massetto da Lamporecchio tanult az apácáktól, és kaptad volna
1545  3,10|                  uralkodásnak. Elhívatta az udvarmesterét, s apróra
1546  3,10|        beszéljünk, mi leginkább hasonlít az én sorsomhoz, vagyis oly
1547  3,10|             mivel úgy vélem, hogy idővel az enyém is fölöttébb szerencsétlen
1548  3,10|              foglalatoskodván, telt-múlt az idő, s egyszerre csak eljött
1549  3,10|           szökőkút mellett megterítették az asztalokat, ott nagy élvezettel
1550  3,10|            térjen amaz ösvényről, melyen az előbbi Királynők jártak,
1551  3,10|               Királynők jártak, alighogy az asztaltól felkeltek, parancsolta
1552  3,10|                 énekeljen valamely dalt. Az pedig szólott:~- Uram, másoktól
1553  3,10|                Csak szép és kedves lehet az, mi tőled vagyon; éppen
1554  3,10|                  De mégse vesznek észre,~Az oktalan halandók,~S vigasztalan
1555  3,10|                  szerelemmel.~Innen való az én kétségbeesésem:~Rémülten
1556  3,10|              hiába várnék.~Gyásznép volt az a násznép!~Haltam volna
1557  3,10|             Elégedett lehettem,~S ki már az Úr előtt állsz: a magasból~
1558  3,10|                mely benned égett,~S kérd az Urat, hogy én is visszakapjam.~
1559  3,10|                  is elérkezettnek látván az alvás idejét, jó éjszakát
1560  3,10|               idejét, jó éjszakát kívánt az egész társaságnak, s parancsolta,
1561  4   |               olvastam, úgy véltem, hogy az irigység dühöngő és forró
1562  4   |              csak a magas tornyokat vagy az égbe nyúló fák csúcsait
1563  4   |              nyilván megbizo­nyosodhatik az, ki ím ez novellákat szemügyre
1564  4   |              gyökerestül ki ne tépjen, s az irigység fogai mindenestül
1565  4   |                   Isten a tanúm, hogy én az ilyesmiket derűs lélekkel
1566  4   |           ámbátor mindebben reátok hárul az én védelmem, magam sem akarom
1567  4   |                  ha kissé nem koppin­tok az orrukra -, hogy csak a kisujjokat
1568  4   |           feleségének halálán, mint csak az olyan ember lehet, ki legdrágább
1569  4   |         szolgálatától, hanem szüntelenül az örök élet és Isten és a
1570  4   |            egyébre nem oktatta, és ebben az életmódban növelte őt hosszú
1571  4   |       elöregedett, egy napon megkérdezte az, hová megyen. Filippo pedig
1572  4   |              magával vitte a fiút. Ottan az ifjú, látván a palotákat,
1573  4   |          dologban megkérdezte atyját: mi az, s hogy hívják. Atyja megmondotta
1574  4   |               fiú ekképpen kérdezgetett, az apa pedig felelgetett, véletlenül
1575  4   |         lakodalomból jöttek; amint pedig az ifjú megpillantotta őket,
1576  4   |                  a fiú:~- De mi a nevök?~Az apja, hogy az ifjú ösztönös
1577  4   |                mi a nevök?~Az apja, hogy az ifjú ösztönös sóvárgásában
1578  4   |                 nevök.~Csodálatos dolog! Az, ki még soha egy ilyent
1579  4   |               Jajjaj, fiacskám - felelte az apja -, hallgass: gonosz
1580  4   |                gonosz dolgok ezek.~Akkor az ifjú más kéréssel fordult
1581  4   |                     Úgy bizony - felelte az apja.~Az pedig akkor szólott:~-
1582  4   |                bizony - felelte az apja.~Az pedig akkor szólott:~- Nem
1583  4   |                   Én majd tömöm.~Felelte az apja:~- Nem akarom; te nem
1584  4   |                tisztaságtokat; hiszen ez az ifjú, ki valamely zord és
1585  4   |                hát engemet, kinek testét az Ég minden ízében az irántatok
1586  4   |               testét az Ég minden ízében az irántatok való szerelemre
1587  4   |            gyönyörűségét és erejét, csak az korholjon engemet, s én
1588  4   |                 annak is fittyet hányok. Az pedig, hogy némelyek korom
1589  4   |               kiknek tetszését megnyerni az öreg Guido Cavalcanti és
1590  4   |         Cavalcanti és Dante Alighieri és az agg Cino da Pistoia úr nagy
1591  4   |           kivetni való, ha megesik, hogy az ember búcsút mond nekik,
1592  4   |                mégis beköszöntene hozzám az ínség, az apostol oktatása
1593  4   |            beköszöntene hozzám az ínség, az apostol oktatása szerint
1594  4   |            felröpíti a magasba, gyakorta az emberek fejére, királyok
1595  4   |                 minden csillagot elűzött az égről, a földről pedig elűzte
1596  4   |                   a földről pedig elűzte az éjszaka harmatos árnyait,
1597  4   |       szórakozásokba fogtak, mikor pedig az ebéd ideje elérkezett, ottan
1598  4,1 |                  is méregitalt önt arra, az italt megissza, s ekképpen
1599  4,1 |             szólanunk anélkül, hogy mind az elbeszélőnek, mind a hallgatónak
1600  4,1 |              boldogabb lett volna, ha ez az egy sincs. E leányt oly
1601  4,1 |              Capua hercegének fiához, de az asszony rövid házasélet
1602  4,1 |                  annak tökéletességében. Az ifjú pedig, kinek ugyancsak
1603  4,1 |                volt esze, figyelmes lett az asszonyra, s olyannyira
1604  4,1 |               kibontotta, meglelte benne az asszonynak levelét, elolvasta,
1605  4,1 |          hozzákészülődött, hogy eljusson az asszonyhoz ama módon, melyet
1606  4,1 |             asszonyhoz ama módon, melyet az megjelölt. Volt pedig a
1607  4,1 |                 torkollott, hol is éppen az asszony lakott; de a lépcsőt
1608  4,1 |      leereszkedett a barlangba, és várta az asszonyt. Ki is másnap reggel
1609  4,1 |             annak utána pedig kinyitotta az ajtót, leszállott a barlangba,
1610  4,1 |                  visszament a barlangba, az asszony pedig bezárta az
1611  4,1 |                 az asszony pedig bezárta az ajtót, és kiment udvari
1612  4,1 |             udvari hölgyeihez. Guiscardo az éjszaka beálltával felkúszott
1613  4,1 |                  És mivel most már tudta az utat, innentől fogva sűrűn
1614  4,1 |                 után lement hozzá, mikor az asszony, kinek Ghismonda
1615  4,1 |                  szobának ablakát zárva, az ágynak függönyeit pedig
1616  4,1 |                  lelte, leült a sarokban az ágy lábánál valamely tarka
1617  4,1 |             valamely tarka zsámolyra, és az ágynak támasztván fejét,
1618  4,1 |              szokásuk szerint lefeküdtek az ágyba, s miközben egymással
1619  4,1 |               mikor úgy látták, hogy itt az ideje, kiszálltak az ágyból,
1620  4,1 |                 itt az ideje, kiszálltak az ágyból, Guiscardo visszatért
1621  4,1 |                  visszatért a barlangba, az asszony pedig kiment a szobából.
1622  4,1 |                 szívében szobájába tért. Az éjszaka beálltával pedig
1623  4,1 |                  Guiscardót, éppen mikor az első álom idején kibújt
1624  4,1 |       megkeményítette, s megfogant benne az elhatározás, hogy mintsem
1625  4,1 |               szeretetedet; de szándékom az igazat megvallani, s előbb
1626  4,1 |        gyengeségem indított, mint inkább az, miképpen cseppet sem törődtél
1627  4,1 |            micsoda erővel rohannak reánk az ifjúság törvényei, és ámbár
1628  4,1 |              henye és nagyúri életmódnak az öregeken is, hát még a fiatalokon!
1629  4,1 |              vagyok, mivel tőled nyertem az életet, s oly keveset éltem
1630  4,1 |               mely gyönyörűség betölteni az efféle sóvárgásokat; mivel
1631  4,1 |              elfogultság rabjaként, mint az igazság szolgálatjában,
1632  4,1 |                ámbár eme törvényt később az ellenkező gyakorlat elhomályosította,
1633  4,1 |               erkölcsökből; ennek okáért az, ki erényesen cselekszik,
1634  4,1 |               legyenek, ha bekövetkeznék az, mitől tartott. Midőn tehát
1635  4,1 |                  a szolga megjelent nála az aján­dékkal s a fejedelem
1636  4,1 |                  a szívet, és megértette az üzenetet, máris bizonyosra
1637  4,1 |                  hogy Guiscardónak szíve az. Miért is a szolga felé
1638  4,1 |             ajándékért forró köszönetet, az utolsót, melyet még életemben
1639  4,1 |               felőle, hogy szeret, várja az én lelkemet, mely oly forrón
1640  4,1 |                nem értették, miféle szív az, s mit jelentettek úrasszonyuk
1641  4,1 |                  tudták, minémű víz volt az, melyet úrasszonyuk megivott,
1642  4,1 |              pillanatban érkezett, midőn az lefeküdt ágyára; és holott
1643  4,1 |                 fakadt. Mondá akkor néki az asszony:~- Tancredi, tartogasd
1644  4,1 |                testem ország-világ előtt az ő teste mellett nyugodhasson,
1645  4,2 |               többször is szerelmeskedik az asszonnyal; ~egyszer aztán
1646  4,2 |                    egyszer aztán megijed az asszonynak rokonaitól, kiugrik
1647  4,2 |                zordon arccal:~- Szívesen az életemet adnám feléért annak
1648  4,2 |           következő novellát a szomorú s az én boldogtalanságomhoz oly
1649  4,2 |                  hogy ők azzal nyerik el az üdvösséget, ha másoktól
1650  4,2 |        gyalázatos cselekedetei, melyeket az Imola-béliek jól ismertek,
1651  4,2 |           ferences barátnak, és felvette az Alberto da Imola testvér
1652  4,2 |               magasztalta a penitenciát, az önmegtartóztatást, és soha
1653  4,2 |       szenteltette magát, s valahányszor az oltárnál misét mondott,
1654  4,2 |                 és szentségének híre még az Assisi-béli Szent Ferencénél
1655  4,2 |       megkérdezte, hogy van-e szeretője. Az asszony, magából kikelt
1656  4,2 |             szemed? Hát azt hiszed, hogy az én szépségem is olyan, mint
1657  4,2 |              ujjamra, hahogy akarnám; de az én szépségem nem olyan,
1658  4,2 |                szépségem nem olyan, hogy az első jöttment csak úgy belém
1659  4,2 |             kinek szépsége vetekedhetnék az enyémmel, ki szép lennék
1660  4,2 |           nyomban észrevette, hogy ennek az asszonynak némiképpen megbillent
1661  4,2 |         asszonynak némiképpen megbillent az elméje, s mivel alkalmatos
1662  4,2 |            szerelemre lobbant iránta; de az incselkedést más alkalmatosabb
1663  4,2 |                  bizony hivalkodás; mire az asszony leszamarazta, és
1664  4,2 |              fejemet, hogy megnézzem, mi az, mikor megpillantottam magam
1665  4,2 |            Alberto testvér, hogy mennyei az én szépségem, de Isten látja
1666  4,2 |                nekem, mit mondott azután az arkangyal.~Felelte Alberto
1667  4,2 |               eljött volna véled tölteni az éjszakát, ha nem félt volna,
1668  4,2 |                 pedig ez: kívánjad, hogy az angyal az én testemben jöjjön
1669  4,2 |                 kívánjad, hogy az angyal az én testemben jöjjön hozzád.
1670  4,2 |                  véled időzne, mindaddig az én lelkem a Paradicsomban
1671  4,2 |                beleegyezem; akarom, hogy az érettem szenvedett verésért
1672  4,2 |                 a kapun által juthat be.~Az asszony azt felelte, hogy
1673  4,2 |         minekutána kimenőt kapott, amint az éjszaka leszállt, ama cimborájával
1674  4,2 |       kancalovaglásra kiruccant; s midőn az időt elérkezettnek vélte,
1675  4,2 |              vélte, innét más öltözetben az asszonynak házához ment,
1676  4,2 |               változtatta magát, fölment az emeletre, s belépett az
1677  4,2 |                  az emeletre, s belépett az asszonynak ágyasházába.
1678  4,2 |                   térdre hullott előtte, az angyal pedig megáldotta,
1679  4,2 |               intett neki, hogy feküdjék az ágyba. Mit is az szíves
1680  4,2 |                feküdjék az ágyba. Mit is az szíves engedelmességgel
1681  4,2 |                 nyomban megcsele­kedett, az angyal pedig odafeküdt ájtatos
1682  4,2 |                 el dolgát, mint férje, s az éjszaka folyamán szárnyak
1683  4,2 |                fölröppent véle, miért is az asszony kimondhatatlan boldognak
1684  4,2 |                 és hogy mit hallott tőle az örök élet dicsősége felől,
1685  4,2 |               még nem mondtam? - szólott az asszony. - Tested egész
1686  4,2 |                is oly vadul megcsókoltam az angyalt, hogy a nyoma bizonyosan
1687  4,2 |                   igazat szólottál-e.~És az asszony sok haszontalan
1688  4,2 |                 megtudnád, kinek tetszik az én szépségem, bizony szót
1689  4,2 |                 de ha nem tudom, kicsoda az, nem egykönnyen térek más
1690  4,2 |        egykönnyen térek más vélekedésre.~Az asszony, kit könnyű volt
1691  4,2 |              volna szabad elmondanom, de az én szerelmem Gábriel arkangyal,
1692  4,2 |                én nem hittem volna, hogy az angyalok ilyesmit elkövetnek.~
1693  4,2 |             ilyesmit elkövetnek.~Szólott az asszony:~- Komámasszony,
1694  4,2 |        asszonnyal, rendre elmondta nekik az újságot. Ezek az asszonyok
1695  4,2 |          elmondta nekik az újságot. Ezek az asszonyok aztán elmondták
1696  4,2 |              dolog fülébe jutott, voltak az asszonynak rokonai is, kik
1697  4,2 |                  valamely éjszaka elment az asszonyhoz, hogy megszidja
1698  4,2 |            érette; alighogy levetkőzött, az asszonynak rokonai, kik
1699  4,2 |              ajtaja nyitva volt, s kérte az atyafit, ki abban lakott,
1700  4,2 |             Isten szerelméért mentse meg az életét, és hazudott neki
1701  4,2 |                  hogyan került ide ebben az órában, s méghozzá meztelenül.
1702  4,2 |                   s méghozzá meztelenül. Az atyafinak megesett rajta
1703  4,2 |             mígnem visszatér; és rázárta az ajtót és elment dolgára.~
1704  4,2 |                 és elment dolgára.~Amint az asszony rokonai beléptek
1705  4,2 |            gyalázatosan lepocskondiázták az asszonyt, s végezetül ott
1706  4,2 |            kétségbeesésében, magok pedig az angyal cókmókjával hazamentek.
1707  4,2 |         Ezenközben, hogy kivilágosodott, az atyafi kiment a Rialtóra,
1708  4,2 |                  nyomban kitalálta, hogy az lesz ez, kit házába befogadott.
1709  4,2 |                neki: ha nem akarja, hogy az asszony rokonainak kezére
1710  4,2 |                innét, s akkor mondá néki az atyafi:~- Csak egy mód van
1711  4,2 |             ünnepséget rendezünk, melyre az egyik medvének öltözött
1712  4,2 |             kezdődik, melynek végeztével az ünnep­ségnek is vége, s
1713  4,2 |                 rád ne ismerjenek, mivel az asszonynak rokonai sejtik,
1714  4,2 |                  maskarában járni-kelni, az asszony rokona­itól való
1715  4,2 |            rászánta magát, és azt mondta az atyafinak, hogy csak vigye,
1716  4,2 |                  ő mindenbe beleegyezik. Az pedig minekutána tetőtől
1717  4,2 |              csuda? Hát ez ki a csuda? - Az atyafi pedig kivezette őt
1718  4,2 |            megkínozták. Minekutána pedig az atyafi látta, hogy a piac
1719  4,2 |           nyomban mindenki megismerte, s az egész nép rikoltozni kezdett
1720  4,2 |              ezenfelül pedig hol ez, hol az hajított valami mocskot
1721  4,2 |                  hajított valami mocskot az arcába; így tartották ott
1722  4,3 |             Kréta hercegének, s megmenti az előbbit a halálbüntetéstől, ~
1723  4,3 |                magát a kedvese megöli, s az idősebbik leánnyal elmenekül; ~
1724  4,3 |                  úgy vélem, hogy a harag az a bűn, mely eszeveszett
1725  4,3 |                szörnyű boldogtalan végre az egyik hölgynek a haragja
1726  4,3 |         örökséghez jutottak, s kik közül az egyiknek Folco, másiknak
1727  4,3 |       beleszeretett a másik két leányba, az egyik Maddalenába, a másik
1728  4,3 |        Megbarátkozott tehát velök, s hol az egyiket, hol a másikat,
1729  4,3 |               utána ily feleletet kapott az ifjaktól, kevés napok múltán
1730  4,3 |           mulatott, elmondotta neki, mit az ifjakkal megbeszélt, és
1731  4,3 |              némely birtokaikat, s azzal az ürüggyel, hogy a pénzzel
1732  4,3 |            nélkül a vitorlásra szálltak, az evezőket víznek feszítették
1733  4,3 |                 dologtól is megcsömörlik az ember, ha torkig telt vele),
1734  4,3 |                  már akárhogy történt is az idő folyamán, akár megnyerte
1735  4,3 |                akár megnyerte Restagnone az imádott hölgy hajlandóságát,
1736  4,3 |          gyalázatért, melyet mint hitte, az rajta ejtett. S valamely
1737  4,3 |             méregnek pedig oly nagy volt az ereje, hogy még minek előtte
1738  4,3 |                felvirradt volna, megölte az ifjút. Midőn Folco és Ughetto
1739  4,3 |                  és Ughetto és kedveseik az ő halálának hírét vették,
1740  4,3 |          visszakapja, másodszor, hogy ez az egész titokban marad. A
1741  4,3 |                  herceg örömmel hallotta az üzenetet, de sokáig töprenkedett,
1742  4,3 |                Folcót és Ughettót, azzal az ürüggyel, hogy ki akarja
1743  4,3 |            Ninettát zsákba tétette azzal az ürüggyel, hogy még azon
1744  4,3 |           megkérte, hogy szerelmöknek ez az első éjszakája ne legyen
1745  4,3 |                 első éjszakája ne legyen az utolsó; ezenfelül pedig
1746  4,3 |             mondták nekik, hogy Ninettát az éjjel kivégezték, mit is
1747  4,3 |     kényszerítette, hogy mondja meg néki az igazat: a leány pedig hosszas
1748  4,3 |             mivel félelmében kívánta már az indulást, Folcóval éjnek
1749  4,4 |                 társaság tagjai közül ki az egyik, ki a másik szerelmesnek
1750  4,4 |          rosszallották Ninetta haragját; az egyik ezt mondta, a másik
1751  4,4 |                meg a következő novellát; az pedig engedelmesen ekképpen
1752  4,4 |                révén is szerelembe eshet az ember; hogy pedig ezek mely
1753  4,4 |                  a leány lángra gyulladt az ifjú iránt, azonképpen az
1754  4,4 |                az ifjú iránt, azonképpen az ifjú is lángra gyulladt
1755  4,4 |          ürüggyel kieszközli nagyapjától az engedelmet, hogy Tuniszba
1756  4,4 |                  adja tudtára a leánynak az ő titkos és nagy szerelmét,
1757  4,4 |             arccal fogadta a hírhozót és az üzenetet, és felelte neki,
1758  4,4 |             legdrágább ékszerét elküldte az ifjúnak. Ezt pedig Gerbino
1759  4,4 |                  kincset lehet, és ennek az embernek útján többször
1760  4,4 |             hatalmától, mikor elérkezett az ideje, hogy a leányt útnak
1761  4,4 |             megbízott hűségesen megvitte az üzenetet, és visszatért
1762  4,4 |             Tuniszba.~Minekutána Gerbino az üzenetet vette, és megtudta,
1763  4,4 |              könnyűszerrel megérthetitek az én sóvárgásomat. Én szerelmes
1764  4,4 |                fáradalommal terheljelek; az pedig, kit szeretek, ama
1765  4,4 |               ragadtak, vízbe merítették az evezőket, és nekivágtak
1766  4,4 |                  azok közül; s mikor már az égő hajón fölöttébb elharapódzott
1767  4,4 |                  módját, hogy megtagadja az igazságtevést (melyet azok
1768  4,5 |                Filoména kapott parancsot az elbeszélésre; ki is szíve
1769  4,5 |                 ekképpen fogott szóba:~- Az én novellám, bájos hölgyeim,
1770  4,5 |           leányzó, kit bármi lett légyen az oka, még nem adtak férjhez.
1771  4,5 |              mindaddig, mígnem elérkezik az idő, mikor maguk kára vagy
1772  4,5 |                  zokogás közben elnyomta az álom, álmában megjelent
1773  4,5 |                  felébredt, hitelt adott az álomlátásnak, és keservesen
1774  4,5 |             szívesen magával vitte volna az egész holttetemet, hogy
1775  4,5 |            pillantgatott, mivelhogy abba az ő Lorenzója volt rejtve;
1776  4,5 |               nagy ideig siratta, mígnem az egész bazsalikomot megöntözte.
1777  4,5 |               virágcserépért könyörgött. Az ifjak fölöttébb álmélkodtak
1778  4,5 |                 miképpen Lorenzónak feje az. Ezen pedig igen-igen elcsodálkoztak,
1779  4,5 |           bizonyos idő múltán kitudódott az eset, és akkor valaki eme
1780  4,6 |               elmondja néki álomlátását, az viszont elmondja ~a leánynak
1781  4,6 |                 Szólott akkor Pamfilo:~- Az előbbi novellában elmesélt
1782  4,6 |                 elmesélt álom adja nekem az ötletet, hogy elmondjak
1783  4,6 |           dolgokat lát álmában, melyeket az alvó, míg aluszik, tiszta
1784  4,6 |              csak mikor már látják, hogy az álmokban hirdetett veszedelem
1785  4,6 |                  nem javallom, mivelhogy az álmok sem nem mindig igazak,
1786  4,6 |              pedig nem mind hamisak, már az imént megbizonyosodott Filoména
1787  4,6 |                  mint fentebb mondottam, az enyémmel is meg akarom bizonyítani.
1788  4,6 |            cserbenhagynia jó szándokait; az aljas és gonosz cselekedetekben
1789  4,6 |         cselekedetekben senki ne higgyen az álmoknak, bármily tetszetős
1790  4,6 |           tetszetős színben tüntetik fel az ilyesmiket, s bármely csábító
1791  4,6 |                 biztatják ezekre azt, ki az álmot látja; az ellenkező
1792  4,6 |                  azt, ki az álmot látja; az ellenkező értelmű álmoknak
1793  4,6 |            megismerni, és látta, hogy ez az árnyék megragadja Gabriottót,
1794  4,6 |                  úgy van, amint álmodta, az álomlátás mégis megijesztette.
1795  4,6 |              látta, mely igen kívánkozik az eljönni, nehogy valami másnemű
1796  4,6 |           megkérdezte feleségét, mi volt az ok, melynek miatta előtte
1797  4,6 |               tiltani, hogy ma eljöjjön. Az asszonyka elmondotta neki
1798  4,6 |            elmondotta neki álmát, melyet az elmúlt éjjelen látott, és
1799  4,6 |               nagy ostobaság hitelt adni az álomnak, mivelhogy vagy
1800  4,6 |              túlságos jóllakottság, vagy az éhség idézi fel őket, és
1801  4,6 |                utána pedig szólott:~- Ha az álmok szerint akartam volna
1802  4,6 |                 hogy miközben egyszer ez az őzike pihent, és fejét ölemben
1803  4,6 |             gondoljunk gyönyörűségünkre.~Az asszonyka, kit már a maga
1804  4,6 |            szüntelen ölelte és csókolta, az pedig viszonozta öleléseit
1805  4,6 |                 a kert pázsitjára. Mikor az asszonyka látta, hogy az
1806  4,6 |                 az asszonyka látta, hogy az ifjú lehanyatlott, ölébe
1807  4,6 |                halott arca felett, mondá az asszonyka a cselédnek:~-
1808  4,6 |                  bizonyosra veszem, hogy az ő lelke nem oda jutott,
1809  4,6 |              rokonai pedig eltemettetik.~Az asszonyka, ámbár csordultig
1810  4,6 |              szolgálójának tanácsait; és az elsőt ugyan elutasította,
1811  4,6 |                kutyát, vagy künn hagyjuk az utca porában. Én elsirattam
1812  4,6 |               mely ládájában volt; mikor az elhozta, leterítették a
1813  4,6 |               tetemét, annak utána pedig az asszony vánkost tett feje
1814  4,6 |                     Innen nincs messzire az ő házának kapuja; annak
1815  4,6 |           ekképpen kivitték a kertből és az ifjúnak háza felé vették
1816  4,6 |            inkább kívánta a halált, mint az életet, a Signoria poroszlóinak
1817  4,6 |               felkelt, szobájába hívatta az asszonyt; s minekutána néhány
1818  4,6 |                néhány orvos megvizsgálta az ifjút, ha nem méreggel vagy
1819  4,6 |                 látta, mely igen kicsiny az asszonynak bűne, igyekezett
1820  4,6 |                 vélte önmagát megvádolni az erőszakkal, melyet elkövetni
1821  4,6 |               akart, mint megvárni, hogy az asszony megvádolja, magasztalni
1822  4,6 |         megvádolja, magasztalni kezdette az asszonyt s annak állhatatosságát,
1823  4,6 |            megszerette, s ha atyjának és az asszonykának nincs kifogása
1824  4,6 |                  azért kérem tőled, hogy az életemet megmentsem, hanem
1825  4,6 | bizalmatlanságodban eltitkoltad előttem, az fájdalmat okoz nekem, s
1826  4,6 |           halottnak azt, mit szívesebben az élőnek adtam volna meg,
1827  4,6 |                  Ezenközben oda érkeztek az ifjúnak férfi és női rokonai,
1828  4,6 |              Kitették tehát a holttestet az udvar közepére Andreuola
1829  4,7 |              kedvére volna, ha folytatná az elbeszélések sorát ama módon,
1830  4,7 |                 egyet, mely csupán abban az egyben hasonlít amarra,
1831  4,7 |                  halálával szabadult meg az ítélettől. S miként máskor
1832  4,7 |             házaiban, azért nem veti meg az uralkodást a szegények házaiban
1833  4,7 |              nagyobb részében megtetszik az én novellámban, mellyel
1834  4,7 |      valahányszor egy egy fonalat tekert az orsóra, ezernyi sóhaj szakadt
1835  4,7 |                ki a fonalat néki hordta. Az pedig buzgón szorgoskodott,
1836  4,7 |             gyapjúfonalat, mintha bizony az egész posztónak csupán abból
1837  4,7 |             buzgólkodott.~Miközben tehát az egyik buzgólkodott, a másiknak
1838  4,7 |                  nógatják, történt, hogy az ifjú szokatlanul nekibátorodott,
1839  4,7 |                  a fogakat mindentől, mi az evéstől rajtok maradt. És
1840  4,7 |            dörzsölte fogait, megint csak az ozsonnára fordította a szót,
1841  4,7 |                  két szót, midőn kezdett az arca színt váltani, e színváltozás
1842  4,7 |       odaszaladtak a kiáltozásra, s hogy az ifjút holtan és felfúvódva
1843  4,7 |                   hogy orvul megmérgezte az ifjút, az pedig a váratlan
1844  4,7 |              orvul megmérgezte az ifjút, az pedig a váratlan eset miatt
1845  4,7 |                hogy a leányt kihallgassa az eset felől; mivel pedig
1846  4,7 |            szavaiból nem tudta kihámozni az igazságot.~Minekutána tehát
1847  4,7 |                  hogyan történt a dolog. Az pedig odalépett a zsályabokorhoz,
1848  4,7 |       zsályabokorhoz, s rendre elmesélte az esetnek minden részletét,
1849  4,7 |                voltak, szinte megdermedt az eseten, szólani sem tudott,
1850  4,8 |              ezért merészelik nem csupán az emberek tanácsaival, hanem
1851  4,8 |                  között éppen a szerelem az, mely legkevésbé tűri a
1852  4,8 |          legkevésbé tűri a tanácsot vagy az ellenszegülést, mivel olyan
1853  4,8 |          gyermekekkel együtt növekedett, az egész környéken senkivel
1854  4,8 |                 is éppúgy szerette, mint az ifjú őt. Midőn a fiúnak
1855  4,8 |               akkor örökre gyászba borul az én életem; vagy pedig elemészti
1856  4,8 |                 megjelentették anyjának. Az pedig szörnyű haragra lobbant
1857  4,8 |                  megtudakolta, hol lakik az asszony, és szerelmes ifjak
1858  4,8 |                  abban a hiszemben, hogy az asszony nem feledkezett
1859  4,8 |                  a dolog másképpen volt: az asszony nem emlékezett reá,
1860  4,8 |              emlékezett reá, ennek éppen az ellenkezőjét mutatta; az
1861  4,8 |                 az ellenkezőjét mutatta; az ifjú pedig ezt hamar idő
1862  4,8 |                 megmozgatott, hogy újból az asszonynak szívéhez férkőzzék;
1863  4,8 |               feltette magában, hogy még az élete árán is beszélni fog
1864  4,8 |            valamely szomszédtól megtudta az asszony házának elrendezését,
1865  4,8 |            elrendezését, egy este, midőn az asszony a férjével valamely
1866  4,8 |              belopódz­kodott a házba, és az asszonynak szobájában kifeszített
1867  4,8 |                 még, sikoltani akart, de az ifjú hirtelen rászólt:~-
1868  4,8 |                 ifjú hirtelen rászólt:~- Az Isten szerelméért, ne sikolts,
1869  4,8 |             vagyok a te Girolamód.~Mikor az asszony ezt hallotta, egész
1870  4,8 |                 szólott ekképpen:~- Jaj, az Istenért, Girolamo, menj
1871  4,8 |               annyira bizonnyal megadnám az árát, hogy soha többé nyugalomban
1872  4,8 |                  nyugodtan élünk együtt.~Az ifjú eme szavak hallmára
1873  4,8 |                érzett, s eszébe juttatta az asszonynak az elmúlt időt
1874  4,8 |            eszébe juttatta az asszonynak az elmúlt időt és maga szerelmét,
1875  4,8 |     feltételekkel, miket ő maga szabott. Az ifjú tehát melléje feküdt,
1876  4,8 |                  való hosszú szerelmét s az asszonynak mostani hidegségét
1877  4,8 |                  szorította kezét, s ott az asszony mellett meghalt.
1878  4,8 |                 a menyecske csodálkozott az ifjúnak tartózkodásán, s
1879  4,8 |            feleletet, azt gondolta, hogy az ifjút elnyomta az álom.
1880  4,8 |                   hogy az ifjút elnyomta az álom. Miért is kinyúj­totta
1881  4,8 |               hozzáért, észrevette, hogy az hideg, mint a jég; ezen
1882  4,8 |               férjével is, mit javallana az, ha mással történt volna
1883  4,8 |             házába, és ott hagyni, miből az asszonyra semmi baj nem
1884  4,8 |              kezdvén, mivel szentül hitt az asszony ártatlanságában,
1885  4,8 |                 Hogy pedig megvirradt, s az ifjút kapuja előtt holtan
1886  4,8 |                  a nép, kiváltképp pedig az anyja, s minekutána az orvosok
1887  4,8 |             pedig az anyja, s minekutána az orvosok gondosan megvizsgálták,
1888  4,8 |               Elvitték hát a holttetemet az egyik templomba, hová is
1889  4,8 |               derék ember, kinek házában az ifjú meghalt, mondá Salvestrának:~-
1890  4,8 |               Girolamót vitték, keveredj az asszonyok közé, és hallgasd
1891  4,8 |             szólanak-e valamit ellenünk.~Az asszony, kiben későn ébredt
1892  4,8 |            burkolódzván előre furakodott az asszonyok között, s meg
1893  4,8 |                 kioltotta életét, miként az ifjúét kioltotta. De aztán
1894  4,8 |               ifjúét kioltotta. De aztán az asszonyok, kik még nem ismerték
1895  4,8 |                 és hogy halott. Miért is az asszonyo­kon, kik ottan
1896  4,8 |             fülébe, ki azok között volt, az nem hallgatott senkinek
1897  4,8 |               zokogott.~Minekutána pedig az ott jelenlevők közül sokaknak
1898  4,8 |          sokaknak elbeszélte, mi történt az éjszaka felesé­gével, s
1899  4,8 |               odafektették ama ravatalra az ifjú mellé, s minekutána
1900  4,9 |             Guardastagno úr szívét, ~kit az asszony szeretett, ő maga
1901  4,9 |                 pedig meggyilkolt; mikor az asszony ezt megtudja, ~az
1902  4,9 |                az asszony ezt megtudja, ~az ablakból a mélységbe veti
1903  4,9 |          szánakozást fogtok érezni, mint az előbbin; mivel előkelőbb
1904  4,9 |                  voltak, kikkel megesett az, mit elmondani akarok, és
1905  4,9 |               észbe vette, hogy most itt az alkalom amannak megölésére,
1906  4,9 |                 s megint lóra szállt, és az éjszaka beálltával megtért
1907  4,9 |           beálltával megtért kastélyába. Az asszony, mikor meghallotta,
1908  4,9 |               mondá férjének:~- Hogy van az, uram, hogy Guardastagno
1909  4,9 |               holnapra lehet itten.~Ezen az asszony némiképp megütközött.
1910  4,9 |           férfinak oly igen marta lelkét az elkövetett gaztett, hogy
1911  4,9 |               fogást fölöttébb dicsérte. Az asszony, kinek bizony volt
1912  4,9 |                  s ízlett neki; miért is az egészet megette. Mikor a
1913  4,9 |                látta, hogy felesége mind az egészet megette, szólott
1914  4,9 |                néked ez a fogás?~Felelte az asszony:~- Hitemre, uram,
1915  4,9 |                hogy holtában ízlik néked az, ki életében mindennél jobban
1916  4,9 |                 mindennél jobban ízlett.~Az asszony ennek hallatára
1917  4,9 |                ennem?~Felelte a lovag:~- Az, kit megettél, valóban Guiglielmo
1918  4,9 |                kérdezzétek, vajon fájt-e az asszonynak, mikor meghallotta
1919  4,9 |      Guardastagno úr volt.~És felkelt, s az ablakon, mely háta mögött
1920  4,9 |               hátrafelé kivetette magát. Az ablak igen magasan volt
1921  4,9 |      nyergeltetett és elmenekült. Másnap az egész vidéken híre futott,
1922  4,9 |               abban eltemetve, s mi volt az oka haláloknak.~
1923  4,10|             uzsorás elviszi maga házába. Az ifjú felébred, és tolvaj
1924  4,10|               férfit ama ládába, ~melyet az uzsorások elloptak; miért
1925  4,10|              miért is a férfi megmenekül az akasztófától, ~az uzsorásokat
1926  4,10|             megmenekül az akasztófától, ~az uzsorásokat pedig a láda
1927  4,10|               szólottunk, maga feleségét az ünnepekre oktatgatta, akképpen
1928  4,10|                  ostobaságokat; miért is az asszonynak keserű zúgolódás
1929  4,10|             másokét fogja koptatni, hogy az otthonit kímélje; s minekutána
1930  4,10|                  vetette.~Észrevette ezt az ifjú, s mivel neki is tetszett
1931  4,10|                 s mivel neki is tetszett az asszony, hasonlatosképpen
1932  4,10|                 hitvány gaztetteiről; de az asszony édeskeveset törődött
1933  4,10|         mesterkedett, mígnem összekerült az ifjúval. S minekutána kevés
1934  4,10|               élvezték gyönyörűségeiket, az asszony feddeni kezdte őt
1935  4,10|                 világukat, történt, hogy az orvosnak gondjaira bíztak
1936  4,10|                  beteget halott gyanánt. Az orvos abban a meg­győző­
1937  4,10|                 időre elaltatja, ameddig az ő vélekedése szerint a fájdalmas
1938  4,10|                de senkinek nem szólt, mi az.~Hogy pedig a vecsernye
1939  4,10|            vecsernye ideje elérkezett, s az orvosnak éppen indulnia
1940  4,10|                  és sokan megsebesültek. Az orvos tehát másnapra halasztotta
1941  4,10|                elment Amalfiba; miért is az asszony tudván, hogy férje
1942  4,10|                  és akkor megpillantotta az ablakban amaz üveg vizet,
1943  4,10|                  amaz üveg vizet, melyet az orvos a beteg számára készített,
1944  4,10|            álmosság fogta el és elaludt. Az asszony, mihelyt csak szerét
1945  4,10|               keljen fel; de mind hiába: az bizony meg se mukkant, meg
1946  4,10|                 meg se moccant. Miért is az asszony némiképpen bosszankodott,
1947  4,10|              mint valami holttetem. Ezen az asszony némiképpen megrémült,
1948  4,10|              rázogatta, és megráncigálta az orrát, és megrángatta a
1949  4,10|            elnyomta a buzgóság. Miért is az asszony félni kezdett, hogy
1950  4,10|         gyertyalánggal égette, de hiába; az asszony tehát, ki nem volt
1951  4,10|  szerencsétlenségén. De kevés idő múltán az asszony attól tartván, hogy
1952  4,10|                is rázogatta és csipkedte az ifjút, de látván, hogy nincs
1953  4,10|              benne élet, azt mondta, mit az asszony mondott, hogy tudniillik
1954  4,10|                ki a házból. Felelte erre az asszony:~- Hát hová vihetjük,
1955  4,10|             későn láttam szomszédunknak, az asztalosnak műhelye előtt
1956  4,10|                  még a láda, ahol látta; az pedig visszatért, s megjelentette,
1957  4,10|              fiatal és izmos leány volt, az asszonynak segedelmével
1958  4,10|              vette Ruggierit, s miközben az asszony előrement kémlelni,
1959  4,10|           odaértek a ládához, beletették az ifjút, rázárták a fedelet
1960  4,10|             annak előtte beköltözött ott az egyik házba két ifjú, kik
1961  4,10|            beviszik házukba. Midőn pedig az éjfél elérkezett, kiosontak
1962  4,10|               aludt, s már megemésztette az italt, s annak ereje megszűnt,
1963  4,10|                   mivel reggel felé járt az idő, felébredt; és ámbár
1964  4,10|              jelent ez? Talán visszatért az orvos, vagy más baj esett,
1965  4,10|                 vagy más baj esett, hogy az asszony, miközben aludtam,
1966  4,10|             végezetül pedig feldöntötte; az pedig estében nagy zajt
1967  4,10|                nagy zajt csapott, melyre az asszonyok, kik a szomszéd
1968  4,10|                  melyen kiosonhat, mikor az asszonyok, kik felébredten,
1969  4,10|           topogást és megszólaltak:~- Ki az?~Ruggieri, nem ismervén
1970  4,10|              semmit sem felelt; miért is az asszonyok kiáltozni kezdettek
1971  4,10|               nem hallottak mindezekből. Az asszonyok tehát még jobban
1972  4,10|                  megrémültek, felkeltek, az ablakhoz siettek, és kiáltozni
1973  4,10|               másfelől; hasonlatosképpen az ifjak is felébredtek ím
1974  4,10|               rablásnak okáért hatolt be az uzsorások házába; miért
1975  4,10|                rablásnak okából behatolt az uzsorások házába; mikor
1976  4,10|              maguk is elhitték, hogy mit az elmúlt éjszakán cselekedtek,
1977  4,10|                melybe Ruggieri cseppent, az asszony oly nagy fájdalmat
1978  4,10|                  reggeli fél kilenc után az orvos megtért Amalfiból,
1979  4,10|         gyógyítani akarja betegét; midőn az üveget üresen lelte, nagy
1980  4,10|                 lármát csapott, hogy már az ő házában semmit békén nem
1981  4,10|                semmit békén nem hagynak. Az asszony, kit egyéb fájdalom
1982  4,10|               hanem bizony álomital volt az.~S még elmondotta, mely
1983  4,10|              mely célból készítette azt. Az asszony ennek hallatára
1984  4,10|                hogy Ruggieri megitta ezt az italt, s annak miatta vélték
1985  4,10|                 még egyszer elkészítette az italt; kevéssel utóbb a
1986  4,10|            megértettem, hogyan jutott be az uzsorások házába; halljad
1987  4,10|               jól ismered itt mellettünk az asztalost, kinél ama láda
1988  4,10|             melyben Ruggierit rejtettük; az imént szörnyű civakodása
1989  4,10|                 láda volt; tudniillik ez az ember kérte a ládáért járó
1990  4,10|              adta el a ládát, s mi több, az éjszaka ellopták tőle; felelte
1991  4,10|                  elfogták.” Felelte erre az asztalos: „Hazudnak, mivelhogy
1992  4,10|                És egyetértésben elmentek az uzsorások házába, én pedig
1993  4,10|                  meg nem foghatom.~Akkor az asszony tisztára megértette,
1994  4,10|        szíves-örömest mindent megteszek.~Az asszony, kinek bizony körmére
1995  4,10|                elmondotta szolgálójának. Az tehát mindenekelőtt elment
1996  4,10|               tehát mindenekelőtt elment az orvoshoz, és zokogván ekképpen
1997  4,10|            Kérdezte a mester:~- Ugyan mi az?~A szolgáló pedig sűrű könnyhullajtás
1998  4,10|                  érte, s odaadtam innia, az üveget pedig vissza­tettem
1999  4,10|                  mit érette tehetek.~Bár az orvos nagyon mérges volt,
2000  4,10|                 szolgáló úgy vélte, hogy az első vágás pompásan sikerült,