Nap,  Novella

2001  4,10|            kezdve apróra elmondotta néki az egész esetet, miképpen engedte
2002  4,10|             miképpen engedte be kedvesét az orvosnak házába, miképpen
2003  4,10|                 miképpen adta néki innia az álomitalt, mivelhogy nem
2004  4,10|                   annak utána elmondotta az asztalosmesternek és a láda
2005  4,10|                   hogyan jutott Ruggieri az uzsorások házába. A vérbíró
2006  4,10|                mindenekelőtt kihallgatta az orvost, hogy csakugyan úgy
2007  4,10|                hogy csakugyan úgy volt-e az álomitallal, s megtudta,
2008  4,10|               utána maga elébe idéztette az asztalost s a ládának tulajdonosát
2009  4,10|                  ládának tulajdonosát és az uzsorásokat, és sok huzavona
2010  4,10|                után megállapította, hogy az uzsorások a múlt éjszakán
2011  4,10|              csak annyit tud, hogy mikor az uzsorások házában felébredt,
2012  4,10|           ládában lelte magát.~A vérbíró az eset hallatára pompásan
2013  4,10|            szolgálóval és Ruggierivel és az asztalossal és az uzsorásokkal
2014  4,10|         Ruggierivel és az asztalossal és az uzsorásokkal többször egymás
2015  4,10|                  Ruggieri ártatlanságát, az uzsorásokat a láda ellopása
2016  4,10|             sokszor kacagott és mulatott az eseten, szerelmöket s egymás
2017  4,10|                  ugyan ne dugjanak.~ ~Ha az előbbi novellák a bájos
2018  4,10|              szívét megszomorították, ez az utolsó, Dioneo novellája,
2019  4,10|                oly komor tárgyat szabott az elbeszéléseknek, minő a
2020  4,10|            megnyerték boldogságukat.~Ezt az indítványt mindenki javallotta.
2021  4,10|              javallotta. Ő pedig hívatta az udvarmestert, és vele egyetemben
2022  4,10|              dolgok felől, s minek utána az egész társaság felkelt ültéből,
2023  4,10|               álnokul kijátszott,~S hogy az ki volt egyedüli reményem,~
2024  4,10|             éjszaka el nem födözte volna az arcába szökkenő pirulását.
2025  5   |                 NEGYEDIK NAPJA: KEZDŐDIK AZ ÖTÖDIK, ~MELYEN FIAMMETTA
2026  5   |                 kertben szórakoztak mind az ebéd idejéig. Mely is midőn
2027  5,1 |           Cimonénak a szerelemtől megjön az esze, és kedvesét, Efigeniát
2028  5,1 |               volna meg a sors. Ez pedig az volt, hogy egyéb gyermekei
2029  5,1 |              Cimone néven nevezte, mi is az ő nyelvükön annyit jelent,
2030  5,1 |             magát, és várakozott, mígnem az magától felébred. És ámbár
2031  5,1 |                  Cimone, mit keresel itt az erdőben ím ez órán?~(Cimonét
2032  5,1 |                szinte mindenki ismerte.)~Az ifjú semmit nem felelt Efigenia
2033  5,1 |                megszabadulni tőle, mikor az már egészen a házáig elkísérte;
2034  5,1 |                  jelességeket, melyekkel az ég ez ifjúnak nemes lelkét
2035  5,1 |                 nemes lelkét megáldotta, az irigy szerencse erős kötelékekkel
2036  5,1 |               szólott magában: „Most itt az ideje megmutatnom, ó, Efigenia,
2037  5,1 |          rodosziak hajójára, vadul, mint az oroszlán, mintha csak semmibe
2038  5,1 |               zsákmány sóvárgása, nem is az irántatok való gyűlölet
2039  5,1 |                  kézzel reátok támadjak. Az, mi engem erre indított,
2040  5,1 |               szerezzem meg; mivel pedig az akarok lenni számára, minek
2041  5,1 |                  menjetek Isten hírével.~Az ifjak, kiket inkább az erőszak,
2042  5,1 |                   Az ifjak, kiket inkább az erőszak, mint a magok nagylelkűsége
2043  5,1 |          megérdemeltelek, mint Pasimunda az eljegyzéssel.~Cimone tehát (
2044  5,1 |              bocsájtotta, midőn leszállt az éjszaka, melytől Cimone
2045  5,1 |             dühös orkán kerekedett, mely az égboltot fellegekkel, a
2046  5,1 |                 ezen Cimone. Úgy érezte: az istenek csupán azért teljesítették
2047  5,1 |             támadott, csupán azért, mert az istenek nem engedik meg,
2048  5,1 |               némi világosságot derített az égboltozaton. Akkor látták,
2049  5,1 |              megháborodott, s félt, hogy az történik vele, ami csakugyan
2050  5,1 |              városból Lisimaco, ki abban az esztendőben Rodosznak legfőbb
2051  5,1 |                 még egyszer a költség és az ünnepség; miért is Cassandra
2052  5,1 |                 szót:~- Cimone, valamint az istenek jóságos és nagylelkű
2053  5,1 |                 és nagylelkű adományozói az emberek javainak, akképpen
2054  5,1 |                   mint hiszem, mivelhogy az öccse, Ormisda, éppily méltatlanságot
2055  5,1 |             másodszor a tiédet, én pedig az enyémet először; miért is
2056  5,1 |            visszaszerzése, hát akkor ezt az istenek kezeidbe adták,
2057  5,1 |              Mához három napra költöznek az új asszonyok férjük házába;
2058  5,1 |          emberemmel estefelé behatolunk, az asszonyokat a vendégsereg
2059  5,1 |                  végrehajtására, s mikor az időt elérkezettnek látta,
2060  5,1 |             osztotta őket, és ezek közül az elsőt nagy óvatosan leküldötte
2061  5,1 |                 a terembe értek, melyben az új asszonyok számos más
2062  5,1 |          egyetemben, már asztalnál ültek az ünnepi lakomán, előre­nyomultak,
2063  5,1 |              nyomultak, földre döntötték az asztalokat, ki-ki fogta
2064  5,1 |                  készen várakozó hajóra. Az új asszonyok jajveszékelni
2065  5,1 |                 szolgák is, és hamarosan az egész házat felverte a lárma
2066  5,1 |                jött, ők vízbe merítették az evezőket, és ujjongván nekivágtak
2067  5,2 |                  mikor hírét veszi, hogy az ifjú meghalt,  kétségbeesésében
2068  5,2 |           felfedi magát előtte, ~s mivel az bizonyos tanácsaiért nagy
2069  5,2 |               érezte magát boldognak, ha az ifjút láthatta. Mivel pedig
2070  5,2 |             leányt, megkérette atyjától; az pedig felelte, hogy nem
2071  5,2 |           meghallotta, hogy a többiekkel az is életét vesztette, sokáig
2072  5,2 |            észrevette, hogy azon még ott az árboc és a vitorla és az
2073  5,2 |                 az árboc és a vitorla és az evezők (mivelhogy gazdái
2074  5,2 |         kifeszítette a vitorlát, eldobta az evezőket és a kormányrudat,
2075  5,2 |         magányosan ide vetődött. A leány az olasz beszéd hallatára megijedt,
2076  5,2 |            jutott oda; mivel pedig ebből az asszony megtudta, hogy a
2077  5,2 |               hogy olaszul beszélt; erre az elmondotta, hogy Trapaniból
2078  5,2 |                 kérte a jóasszonyt, hogy az Isten szerelméért könyörüljön
2079  5,2 |              asszony volt, meghallgatván az asszonyt, szemébe nézett
2080  5,2 |                  férfinép nélkül lakott; az asszonyok pedig különb-különbféle
2081  5,2 |                eme szavakat hadnagyának, az pedig nyomban megjelentette
2082  5,2 |               pedig, mi volt ama tanács, az ekképpen felelt:~- Felséges
2083  5,2 |             akkor úgy vélem, hogy inkább az íjászokkal vívod meg a harcot,
2084  5,2 |                   Mondá erre a király:~- Az már igaz, hogy ha ezt ki
2085  5,2 |              pedig, mit mondottam, ím ez az oka: minekutána ellenséged
2086  5,2 |              kényteleníttetnek fölszedni az övéiket; de az ellenség
2087  5,2 |                 fölszedni az övéiket; de az ellenség nem használhatja
2088  5,2 |              ellenkezőképpen járnak majd az ellenség nyilaival, mivel
2089  5,2 |             bővében lesznek a nyilaknak, az ellenség pedig nagyon szűkében.~
2090  5,2 |                 vele együtt ide érkezett az ő Costanzája; és egy napon
2091  5,2 |               kimondhatatlanul nagy volt az ujjongás. Ottan pedig Martuccio
2092  5,3 |                  a mardosó kínt, mellyel az utána sóvárgás gyötörte,
2093  5,3 |             mivel Pietro nemigen ismerte az utat, midőn körülbelül nyolc
2094  5,3 |                 belevágta a lovába, hogy az a fájdalmas szúrásra nekiiramodott,
2095  5,3 |       nekiiramodott, és bevágtatott vele az erdőbe. Pietro, ki inkább
2096  5,3 |              leány arcát nézegette, mint az utat, nem vette észre oly
2097  5,3 |                paripáját, őt magát pedig az Orsinik csúfjára felkötjük
2098  5,3 |            Pietrónak, hogy levetkőz­zék. Az pedig vetkőzés közben kitalálta,
2099  5,3 |                lóhalálában menekült azon az úton, melyen a leányt menekülni
2100  5,3 |                   sem ösvényt nem látott az erdőben, sem lópaták nyomára
2101  5,3 |             fakadt, és ide-oda járt-kelt az erdőben, és szólítgatta
2102  5,3 |                  a vadállatoktól, melyek az erdőben szoktak tanyázni,
2103  5,3 |               egész napon által kóborolt az erdőben, kiáltozván és szólítgat­
2104  5,3 |              mikor látta, hogy rászakadt az éjszaka, s okosabbat tenni
2105  5,3 |                   s egészen világos lett az éjszaka; Pietro pedig nem
2106  5,3 |         találomra, s oly mélyen bejutott az erdőbe, hogy már nem láthatta
2107  5,3 |                leány sírva felelte, hogy az erdőben elszakadt társától,
2108  5,3 |           ekképpen felelt:~- Leányom, ez az út nem visz Anagniba, odáig
2109  5,3 |      szemrehányást ne tégy.~A leány, bár az agg ember szavai megrémítették,
2110  5,3 |              megrémítették, látván, hogy az idő későre jár, szólott
2111  5,3 |             emberek meggyötörnek, mintha az erdőben széttépnek a vadállatok.~
2112  5,3 |                 kicsiny házban, némelyek az udvarba mentek, és lerakták
2113  5,3 |                 a szénaboglyába, és csak az Isten őrizte, hogy meg nem
2114  5,3 |                  leányt rejtekében, vagy az el nem árulta magát, mivelhogy
2115  5,3 |             leány mindent elmesélt neki. Az asszony, ki hasonla­tosképpen
2116  5,3 |                  gubbasztott a tölgyfán, az első álom idején látta,
2117  5,3 |             hitte, hogy soha többé ebből az erdőből ki nem kerül. És
2118  5,3 |               mikor már majdnem megvette az Isten hidege a fán, minthogy
2119  5,3 |               akart, hogy megin­duljanak az erdőbe a leány keresésére,
2120  5,3 |                  leány keresésére, midőn az asszony hívatta őt, s akkor
2121  5,3 |                 is így akarja, mivelhogy az egyiket megmentette az akasztófától,
2122  5,3 |         mivelhogy az egyiket megmentette az akasztófától, másikat a
2123  5,3 |        lándzsadöféstől, mindkettőt pedig az erdei vadállatoktól: legyen
2124  5,4 |              leánya született, ki idővel az egész környék legszebb és
2125  5,4 |               kint alszol vagy kijöhetsz az erkélyre, mely atyádnak
2126  5,4 |                én tudom, hogy ott töltöd az éjszakát, mindenáron igyekszem
2127  5,4 |                majd feljutni hozzád, bár az erkély igen magas.~Felelte
2128  5,4 |                  forróság miatt. Szólott az anyja:~- Ugyan, leányom,
2129  5,4 |                 asszonyok.~Szólott akkor az asszony:~- Igazad van, leányom;
2130  5,4 |                amint talán te szeretnéd. Az időjárást úgy kell elviselni,
2131  5,4 |                úgy kell elviselni, amint az esztendő szakai hozzák;
2132  5,4 |                 fogsz aludni.~- Bár adná az Isten - felelte Caterina -,
2133  5,4 |                haladván, nemigen szoktak az éjszakák hűvösebbek lenni.~
2134  5,4 |          hűvösebbek lenni.~Szólott tehát az asszony:~- Hát mit akarsz,
2135  5,4 |          szívesen megvetném ágyamat kint az erkélyen, mely az ő szobájának
2136  5,4 |           ágyamat kint az erkélyen, mely az ő szobájának szomszédságában
2137  5,4 |                szobádban.~Mondotta akkor az anyja:~- Hát csak nyugodj
2138  5,4 |                majd beszélek atyáddal, s az ő akaratja szerint cselekszünk.~
2139  5,4 |                forróság. Ennek hallatára az anyja másnap bement Lizióhoz,
2140  5,4 |               neked, ha kint alszik azon az erkélyen? Egész éjszaka
2141  5,4 |                 kislányok pedig szeretik az olyan dolgokat, mik hozzájok
2142  5,4 |                megbeszélt jelet, melyből az megértette, mit kell cselekednie.
2143  5,4 |              amaz ajtót, mely szobájából az erkélyre nyílt, s maga is
2144  5,4 |               kínos-keservesen feljutott az erkélyre, hol is nagy csendben,
2145  5,4 |                együtt lefeküdtek, s mind az egész éjszakán által elhalmozták
2146  5,4 |                 a fülemülét. Mivel pedig az éjszakák rövidek voltak,
2147  5,4 |                 éjszakák rövidek voltak, az élvezet pedig hosszú-hosszú,
2148  5,4 |               eszébe jutott, hogy leánya az erkélyen alszik, halkan
2149  5,4 |               alszik, halkan megnyitotta az ajtót és szólott: „Hát lássuk
2150  5,4 |              félrevonta a kárpitot, mely az ágyat elfüggönyözte, s akkor
2151  5,4 |                  a kezében tart.~Felelte az asszony:~- Hogyan lehetséges
2152  5,4 |             asszony:~- Hogyan lehetséges az?~Mondotta Lizio:~- Mindjárt
2153  5,4 |            meglátod, csak gyere gyorsan.~Az asszony magára kapkodta
2154  5,4 |                 s mindketten megérkeztek az ágyhoz, és mikor felemelték
2155  5,4 |         csattogására oly igen áhítozott. Az asszony eszébe vette, hogy
2156  5,4 |            megfogta a madarat, legyen is az övé. Ricciardo nemes ember
2157  5,4 |               nemes ember s gazdag ifjú; az ő révén csak tisztes rokonságba
2158  5,4 |            fülemüléjét, hanem a magáéba.~Az asszony megnyugodott ebben,
2159  5,4 |                 férje nem háborodott fel az eseten, és meggondolván,
2160  5,4 |             szívét a melléből, és felült az ágyban és szólott:~- Uram,
2161  5,4 |             szólott:~- Uram, kegyelmezz, az Isten szerelmére. Belátom,
2162  5,4 |                   mivelhogy rész szerint az elkövetett bűn miatt érzett
2163  5,4 |              Giacomina egyik gyűrűjét, s az ő jelenlétükben Ricciardo
2164  5,4 |              megölelték egymást, s mivel az éjszaka csak hat mérföldet
2165  5,5 |                 Filostrato már befejezte az elbeszélést. De minekutána
2166  5,5 |               ottan, s igen kedvére volt az ott-tartózkodás, minden
2167  5,5 |                 nem volt hozzája fogható az egész városban; s amilyen
2168  5,5 |                mikor alkalmatosnak vélte az időt, felfedte előtte szerelmét,
2169  5,5 |                annyira jutott vele, hogy az több ízben is vitt tőle
2170  5,5 |                  már-már szerelem ébredt az ifjú iránt; ezenfelül megígérte
2171  5,5 |           valamely barátjához vacsorára; az pedig megjelentette ezt
2172  5,5 |               oda és lépjen be.~Leszállt az este, s a szerelmesek, kik
2173  5,5 |                vegyék a leányt. Minghino az embereivel tanyát ütött
2174  5,5 |           azonban, mikor látta, hogy itt az óra, melyet megbeszélt Giannolével,
2175  5,5 |       elnyugodott, és igen bosszankodott az eseten, de minekutána megtudakolta,
2176  5,5 |           történt, s látta, hogy a leány az egészben ártatlan, némiképpen
2177  5,5 |                  történt, s látván, hogy az elfogott ifjakra nagy veszedelem
2178  5,5 |                  sem én, sem ő maga, sem az, ki reám bízta, nem tudjuk
2179  5,5 |          elfoglalta ezt a várost, ő maga az általános fosztogatásban
2180  5,5 |           férjhez, és adjam véle azt, mi az övé volt; s ámbár a leány
2181  5,5 |            fosztotta ki Guidotto; s hogy az illetőt ottan látta a többiek
2182  5,5 |        Guiglielmino:~- Bizonyos, hogy ez az, mivel egy ízben jelen voltam,
2183  5,5 |        észrevette, hogy szakasztott mása az anyjának, ki még mindig
2184  5,5 |                  és mondá:~- Testvér, ez az én leányom; az én házam
2185  5,5 |               Testvér, ez az én leányom; az én házam volt az, melyet
2186  5,5 |                leányom; az én házam volt az, melyet Guidotto kifosztott,
2187  5,5 |         rémületben ott felejtette anyja, az én feleségem, s mind mostanáig
2188  5,5 |            Bernabuccio tüstént elküldött az anyjáért s egyéb rokonaiért
2189  5,5 |         megmutatta a leányt, és elmondta az esetét, és akkor nagy ujjongás
2190  5,5 |                   hogy kegyelmet ad neki az elkövetett bűnért, s minekutána
2191  5,6 |              Gianni nevezetű ifjú, ki is az Ischia melletti Procida
2192  5,6 |                közt rejtett öbölbe, hová az árnyék s az ott csörgedező
2193  5,6 |                 öbölbe, hová az árnyék s az ott csörgedező jéghideg
2194  5,6 |              leány, és hogy egyedül van, az pedig még nem vette észre
2195  5,6 |              valamely gyönyörű kastélyba az egyik kertjében, melynek
2196  5,6 |             megtudja ezt, hanem ismervén az irányt, melyben amaz hajó
2197  5,6 |               csak tudta, végigportyázta az egész tengerpartot a Minerva-foktól
2198  5,6 |               egyik ablakban a leányt, s az is őt, miért mindketten
2199  5,6 |                 és távozott; és megvárta az éjszakát, s mikor annak
2200  5,6 |            múltban némiképpen rideg volt az ifjúhoz, úgy vélte, hogy
2201  5,6 |                 reményben, hogy ráveheti az ifjút: szöktesse meg innét,
2202  5,6 |              nyitva hagyta ablakát, hogy az ifjú nyomban bejöhessen
2203  5,6 |                tehát Gianni nyitva lelte az ablakot, csöndesen beugrott
2204  5,6 |        világítván belépett abba; s amint az ágyra pillantott, látta,
2205  5,6 |             híján leszúrta mind a kettőt az oldalán csüngő tőrrel. De
2206  5,6 |          indulatját, s elhatározta, hogy az egész nép szeme láttára
2207  5,6 |                bosszúságot okozott neki. Az pedig felelte a kérdésre,
2208  5,6 |               őket álló napon által mind az egész nép szeme láttára,
2209  5,6 |              azért sereglettek oda, hogy az ifjút megbámulják, egy értelemmel
2210  5,6 |             annak szépségét; annak utána az ifjúhoz lépett, hogy megnézze,
2211  5,6 |            ekképpen:~- Uram, bizony hogy az voltam, kinek te mondasz,
2212  5,6 |                 de már nem sokáig leszek az.~Megkérdezte akkor a tengernagy,
2213  5,6 |                apróra elmondatta magának az esetet, s minekutána mindent
2214  5,6 |          Ruggieri megkérdezte, mi légyen az? Felelte erre Gianni:~-
2215  5,6 |            egymásnak, hogy halálomban is az ő arcát szemlélvén, boldogan
2216  5,6 |         szemlélvén, boldogan távozhassam az árnyékvilágból.~Ruggieri
2217  5,6 |                 kiknek kötelességök volt az ítélet végrehajtása, hogy
2218  5,6 |             járult. És ámbár látta, hogy az igen dúl-fúl mérgében, mégsem
2219  5,6 |               magadat bősz indulatodban. Az ifjú fia ama Landolfo di
2220  5,6 |               fiatal teremtést oldják le az oszlopról, és vezessék színe
2221  5,7 |                      Szépséges hölgyeim, az időben, mikor a jóságos
2222  5,7 |            gyermekkel is bőven megáldott az ég. Mivel pedig szüksége
2223  5,7 |                miatta, aminthogy valóban az volt. És nagy ideig ebben
2224  5,7 |            gyakran történni látjuk, hogy az égboltot hirtelen sötét
2225  5,7 |                  ebből pedig következett az ölelés, majd a csókolódzás,
2226  5,7 |              hogy ne részletezzem apróra az esetet: a vihar csak akkor
2227  5,7 |                  utána is nagy titokban. Az orkán elült, s ők a közeli
2228  5,7 |        gyönyörűségére; s a dolognak vége az lett, hogy a leány teherbe
2229  5,7 |                ezt megmondta a leánynak. Az pedig ennek hallatára szólott:~-
2230  5,7 |                  erre a leány:~- Pietro, az én bűnöm bizony kiderül;
2231  5,7 |                valami mesét, elferdítvén az igazságot. A hölgy elhitte
2232  5,7 |                  nem szokott arra járni; az tehát elcsodálkozott, tüstént
2233  5,7 |            éppenséggel nem csillapította az, hogy Pietrót halálra juttatta,
2234  5,7 |              csapat, mely Pietrót viszi, az ablakhoz léptek, hogy megnézzék,
2235  5,7 |                  voltak kötözve; s mikor az egyik követ, ki koros és
2236  5,7 |                  született, affélét, mit az asszonyok anyajegynek mondanak.
2237  5,7 |           sejtelem támadt benne, hogy ez az ő fia; s úgy gondolta, ha
2238  5,7 |                 úgy gondolta, ha valóban az, akkor még bizonyosan nem
2239  5,7 |                el maga és atyja nevét és az örmény nyelvet. Miért is
2240  5,7 |                  nyelvet. Miért is amint az közelebb ért, rákiáltott:~-
2241  5,7 |        kétségtelenül megismerte, hogy ez az ő elveszett fia; miért is
2242  5,7 |                  ki a vesztőhelyre vitte az ifjút, hogy ne terheltessék
2243  5,7 |                 kap, hogy visszavezesse. Az pedig felelte, hogy szívesen
2244  5,7 |                 tudta, mely okból viszik az ifjút kivégezni, mert mindenfelé
2245  5,7 |                  hozzá ekképpen:~- Uram, az, kit szolga gyanánt kivégeztetni
2246  5,7 |                  akarsz, szabad ember, s az én fiam, és hajlandó feleségül
2247  5,7 |                  mikor meghallotta, hogy az ifjú Fineo fia, elálmélkodott;
2248  5,7 |            nyomban parancsot adott, hogy az ifjút hazabocsássák, s elküldött
2249  5,7 |                tőrt és a mérget, s mivel az nem választott eléggé gyorsan,
2250  5,7 |                   szabad folyást engedek az ellene mondott ítéletnek.~
2251  5,7 |                  Fineo elé járult, mikor az visszatért Rómából, s atyja
2252  5,7 |                  tisztelettel üdvözölte; az pedig nagyon megörült ily
2253  5,8 |           bennünk a jószívűséget, akként az isteni igazsá­gosság keményen
2254  5,8 |            származott, s kinek szerelmét az ifjú dicséretes tetteivel
2255  5,8 |                  mutatta magát irányában az imádott leány; ki talán
2256  5,8 |                és rátarti volt, hogy sem az ifjú, sem valamely dolog,
2257  5,8 |               megnövekedett.~Mivel pedig az ifjú megátalkodott a szerelemben
2258  5,8 |              járt a fenyvesben, miközben az evésről s minden egyéb dolgáról
2259  5,8 |         feltekintett, hogy meg­nézze, mi az, s akkor meglepetten látta,
2260  5,8 |    kétségbeesésemben megöltem magamat, s az örök kárhozatra jutottam.
2261  5,8 |              hogy minden pénteken, ebben az órában itten utolérem, s
2262  5,8 |             szeme elől.~Minekutána pedig az egészet végignézte, jó darab
2263  5,8 |       csatlósaihoz, s annak utána, mikor az időt elérkezettnek vélte,
2264  5,8 |              pompás lakomát készített, s az asztalokat a fenyvek alatt
2265  5,8 |              kellett mennie.~Tehát amint az utolsó fogásnál tartottak,
2266  5,8 |                valamennyien megdermedtek az ámulattól és a rémülettől,
2267  5,8 |          miközben végrehajtotta azt, mit az előbbi alkalommal végrehajtott,
2268  5,8 |                  dolog.~Minekutána pedig az egész lezajlott s a hölgy
2269  5,8 |               közben meghányták-vetették az esetet; de mindazok között
2270  5,8 |                 a dühöngő lovag előtt, s az ő véknyát mardossák a szelindekek.
2271  5,8 |               meghitt komor­náját, ki is az ő nevében megkérte azt,
2272  5,8 |                eljönni a leányhoz, mivel az hajlandó mindenben kedve
2273  5,9 |               nyer viszontszerelmet, ~és az udvarlásban eltékozolja
2274  5,9 |           szólott ekképpen:~- Rajtam van az elbeszélés sora: én tehát,
2275  5,9 |                 mely némiképp hasonlatos az előbbihez; éspedig nem csupán
2276  5,9 |                Végezetül erőt vett rajta az anyai szeretet, és feltette
2277  5,9 |                házához, és kihívatta őt. Az pedig, mivel az idő, mint
2278  5,9 |            kihívatta őt. Az pedig, mivel az idő, mint egyáltalán ama
2279  5,9 |               engemet; a kárpótlás pedig az, hogy eme barátnőmmel egyetemben
2280  5,9 |                 elmulattat addig, míg én az ebédről gondoskodom.~És
2281  5,9 |                 sem zálogba való holmit, az idő pedig későre járt, és
2282  5,9 |                kitekerte nyakát, odaadta az egyik cselédlánynak, hogy
2283  5,9 |                  minekutána megterítette az asztalt hófehér terítőkkel,
2284  5,9 |      megjelentette neki, hogy készen van az ebéd, már amilyen szegénységétől
2285  5,9 |                hölgy elérkezettnek vélte az időt szóba hozni azt, amiért
2286  5,9 |        visszaemlékezel elmúlt életedre s az én tartózkodásomra, melyet
2287  5,9 |                  nem vonhatom ki magamat az anyák közös törvénye alól;
2288  5,9 |          távozott, és visszatért fiához. Az pedig, akár bánatában, hogy
2289  5,9 |       mérhetetlen fájdalmára elköltözött az életből. Öt pedig, minekutána
2290  5,9 |              utolsó nagylelkűsége, mikor az ő vendégelésére megölte
2291  5,9 |             templom egere?~Felelte nékik az asszony: - Testvéreim, jól
2292  5,9 |            embernek ismerték, hozzáadták az asszonyt minden vagyonával
2293  5,9 |            gazdagságával, s boldogan élt az asszonnyal mind élete fogytáig.~
2294  5,10|               egy fiút. ~Pietro hazatér, az asszony a fiút a tyúkkas
2295  5,10|                kit felesége bebocsátott, az asszony legyalázza Ercolano
2296  5,10|                  szamár véletlenül rálép az ujjára a fiúnak, ki a tyúkkas
2297  5,10|                 s valamennyien dicsérték az Istent, hogy méltóképpen
2298  5,10|                  belénk, vagy csak utóbb az emberi erkölcsök romlottsága
2299  5,10|                 ha ekképpen cselekedtek, az ördögre bízzátok az aljas
2300  5,10|         cselekedtek, az ördögre bízzátok az aljas embert a fajtalanságával
2301  5,10|                 azért, hogy port hintsen az emberek szemébe és elhallgattassa
2302  5,10|             fajtalan hajlandóságát, hogy az asszony, kit feleségül vett,
2303  5,10|                 kinek egészen máson járt az esze, mint a menyecskén.
2304  5,10|                 vénülhetek, hahogy ettől az embertől várok élvezetet,
2305  5,10|            menyecske elérkezettnek látta az időt, ennek apróra feltárta
2306  5,10|             ahhoz fogható fájdalom, mint az, ha elvesztegette idejét.
2307  5,10|          elvesztegette idejét. És hát mi az ördögnek vagyunk itt mi,
2308  5,10|                róla, hát akkor én vagyok az; most hogy megvénültem,
2309  5,10|       legkedvesebb ifjú volt Perugiában; az pedig nyomban megcselekedte.
2310  5,10|             mindenáron el akarta rejteni az ifjút, azonban a nagy hirtelenségben
2311  5,10|             nyitott férjének. Hogy pedig az belépett a házba, szólott
2312  5,10|                 hogy történt? - kérdezte az asszony.~Akkor mondotta
2313  5,10|                Pietro:~- Elmondom: mikor az asztalnál ültünk, Ercolano
2314  5,10|                  rá se hederítettünk; de az, ki tüsszentett, harmadszor
2315  5,10|                  ilyen vadul?~És fölkelt az asztaltól, odament a lépcsőhöz,
2316  5,10|              mikor panaszkodtunk miatta, az asszony azt mondta:~- Ez
2317  5,10|                 s akkor meglátta azt, ki az előbb tüsszentett, s még
2318  5,10|                   megfizetek érte.~Mikor az asszony ezt hallotta, s
2319  5,10|        mentegette magát, hanem elszaladt az asztaltól, s tudjisten,
2320  5,10|                   hogy bújjon már ki; de az, mivel már nem tudott mozdulni,
2321  5,10|               moccant. Miért is Ercolano az egyik lábánál fogva kihúzta,
2322  5,10|              betódultak a szomszédok, és az ájult ifjút kivitték a házból,
2323  5,10|                 de meggondolván, hogy ha az idegennek bűnét becsmérli,
2324  5,10|          fiatalok előtt! Átkozott legyen az óra, melyben világra jött,
2325  5,10|                jött, meg ő maga is; hogy az ily becstelen gonosz asszony,
2326  5,10|                pitvar mellett volt; nos, az egyik szamár, melyet leginkább
2327  5,10|             fejét a kötőfékből, kisétált az istállóból, s mindenfelé
2328  5,10|              odaért a kashoz, mely alatt az ifjú lapult. Annak pedig,
2329  5,10|              hogy a szamár rálépett erre az ujjára; miért is az ifjú
2330  5,10|                 erre az ujjára; miért is az ifjú rettenetes fájdalmában
2331  5,10|                   s mivel hallotta, hogy az illető még mindig nyög -
2332  5,10|                szamár nem vette le lábát az ujjáról, hanem továbbra
2333  5,10|               fölemelte s akkor meglátta az ifjút, ki - nem is szólván
2334  5,10|             szólván arról, mennyire fájt az ujja, melyet a szamár patája
2335  5,10|                    Mit keresel te itten?~Az pedig nem is felelt erre,
2336  5,10|            hogyan kerültél ide és miért?~Az ifjú mindent rendre elmondott
2337  5,10|           szemben és szólott:~- Nos, épp az imént szidalmaztad Ercolano
2338  5,10|                 egyéb nem vitt reá, mint az, hogy valamennyien egy húron
2339  5,10|          összemérnél engemet, mivel­hogy az szenteskedő, képmutató vénasszony,
2340  5,10|           rongyokban és mezítláb, hahogy az ágyban jobban gondoskodnál
2341  5,10|                 amúgy sem sokat törődött az asszonnyal, szólott ekképpen:~-
2342  5,10|                 még.~- Nem hát - felelte az asszony -, bizony nem vacsorázott,
2343  5,10|              téged épp akkor hozott haza az ördög, mikor vacsorához
2344  5,10|                lesz panaszra okod.~Mikor az asszony látta, hogy férje
2345  5,10|                nyomban újra megterítette az asztalt, behozatta a vacsorát,
2346  5,10|                mulatta vele magát többet az éjszaka, a feleség-e vagy
2347  5,10|                 benne, hogy amilyen volt az adjonisten, olyan legyen
2348  5,10|               mondván:~- Madonna, rajtad az uralkodás sora.~Minekutána
2349  5,10|            mindenekelőtt parancsot adott az udvarmesternek mindabban,
2350  5,10|                 nem tudom, tudja-e, érzi az már,~Hogy lelkemet égőn
2351  5,10|                megdicsérte. De mikor már az éjszakának egy része elmúlott,
2352  5,10|               nappali forróságot elverte az éjszaka hűvössége, parancsolta,
2353  6   |              vitáztak, melyik volt szebb az előadott novellák közül,
2354  6   |                   s újból sokat nevettek az elmondott eseteken, mindaddig,
2355  6   |             kastélyba. Mivel pedig ottan az asztalok már meg voltak
2356  6   |               éppen parancsot akart adni az első novellára, olyasmi
2357  6   |              konyhában. Miért is hívatta az udvarmestert s megkérdezte,
2358  6   |         megkérdezte, ki ordítozik, és mi az oka e nagy zajnak; az pedig
2359  6   |                 mi az oka e nagy zajnak; az pedig felelte, hogy Licisca
2360  6   |           Tindaro csap ekkora lármát, de az okát maga sem tudja, mivel
2361  6   |                meg különben is felhevült az ordítozásban, mérges tekintettel
2362  6   |              engemet arra, hogy milyenek az asszonyok, mintha bizony
2363  6   |                  de ez mit sem használt: az bizony nem fogta a száját,
2364  6   |         éjszakákon a csillagok ékességei az égboltozatnak, és tavaszidőn
2365  6   |               dicsé­retes erkölcsöknek s az értelmes beszélgetéseknek
2366  6   |               Annyi igaz, hogy akármi is az oka, akár szellemünk romlott­
2367  6   |              ellenséges indulat, mellyel az ég e mi mostani korszakunk
2368  6   |         mivelhogy emez tárgyban Pampinea az imént már eleget mondott,
2369  6   |                  tetszetős a maga helyén az efféle mondás, elbeszélem,
2370  6   |          hölgyekkel és lovagokkal, kiket az napon vendégül látott házában
2371  6   |                  talán kissé hosszú volt az út odáig, hová gyalogszerrel
2372  6   |              eljutni szándékoztak, mondá az egyik lovag, ki a társaságban
2373  6   |               talán a kard is úgy illett az oldalára, mint a szó a nyelvére,
2374  6   |                   majd pedig újra kezdte az egészet, és gyakorta mondogatta:~-
2375  6   |          másikkal, és bizony tönkretette az egész novellát, nem is szólván
2376  6,1 |              pedig ezer szeme van, ámbár az ostobák vak szemmel ábrázolják.
2377  6,1 |         követekkel arra megy, kihozatott az ajtajába friss vízzel teli
2378  6,1 |                fényesen csillogtak, mint az ezüst; és leült, s mikor
2379  6,1 |             egyetemben odament Cistihez. Az pedig nyomban szép lócát
2380  6,1 |                  pedig dolguk végeztével az elutazásra készülődtek,
2381  6,1 |                  bort Cistitől, és abból az első fogásnál fél pohárral
2382  6,1 |                     kérdezte a szolga.~- Az Arnóhoz.~Ezt a szolga megjelentette
2383  6,1 |             vittél oda. S mikor meglátta az üveget, szólott:~- Cistinek
2384  6,1 |                nagy szívesen megtöltötte az üveget. S még ugyanez napon
2385  6,2 |                 bevégezte novelláját, és az egész társaság fölöttébb
2386  6,2 |                hölgyeim, előbb Pampinea, az imént pedig Filoména igen
2387  6,2 |              szükséges többet beszélnem, az elmondottakon kívül csak
2388  6,2 |                hogy a tréfás mondásoknak az a tulajdonságok, miképpen
2389  6,2 |               san eltalálta ezt a módot. Az is igaz, hogy ha az ember
2390  6,2 |               módot. Az is igaz, hogy ha az ember visszavág valamire,
2391  6,2 |                ellenben elítélendő volna az ilyen visszavágás, ha az
2392  6,2 |                 az ilyen visszavágás, ha az illetőt nem bántották; éppen
2393  6,2 |           aranyforintot, s annak fejében az megengedi, hogy egy éjszakát
2394  6,2 |                töltsön; minekutána pedig az asszonnyal töltötte az éjszakát,
2395  6,2 |             pedig az asszonnyal töltötte az éjszakát, ámbár annak akaratja
2396  6,2 |               ennek széltében híre ment, az aljas férj a károsodáson
2397  6,2 |                 s a hölgyeket nézegették az úton, hol a versenyfutás
2398  6,2 |             Nonna, hogy tetszik neked ez az úr? Mit gondolsz, kibírnád?~
2399  6,2 |              szótlanul elol­dalogtak, és az napon nem is szólottak véle
2400  6,2 |              véle többet. Ekképpen tehát az ifjú hölgy nem követett
2401  6,3 |             Currado mérgesen:~- Már hogy az ördögbe volna egy combjok
2402  6,3 |                  mondod, hogy megmutatod az eleveneken, holott ilyesmit
2403  6,3 |             holtod napjáig megemlegetsz.~Az este tehát nem esett több
2404  6,3 |                  virradt, Currado, kinek az éjszakai nyugovás nem verte
2405  6,3 |         Mivelhogy ha rákiáltottál volna, az is éppen úgy kidugta volna
2406  6,4 |                 kincseit rejtegeti, mint az imént Pampinea megmutatta,
2407  6,4 |               mondani nektek. Ezek közül az egyik, kinek neve Forese
2408  6,4 |                 hogy alkotásainak láttán az emberek látó érzéke gyakorta
2409  6,4 |               melyet a lovak vertek fel (az ilyesmi pedig nemigen szokta
2410  6,4 |             pedig nemigen szokta növelni az ember külsejének előkelőségét);
2411  6,4 |               előkelőségét); midőn aztán az idő némiképpen kiderült,
2412  6,4 |                  festője, holott valóban az vagy?~Felelt erre nyomban
2413  6,4 |              elhinné rólad, hogy ismered az ábécét.~Forese uram ennek
2414  6,5 |             Némelyek azt mondották, hogy az Uberti, mások, hogy a Lamberti,
2415  6,5 |                nemcsak Firenzének, hanem az egész világnak és a tengernek
2416  6,5 |    tőszomszédságában, mellettetek.~Midőn az ifjak, kik más névre voltak
2417  6,5 |                 ugratlak benneteket, sőt az igazat mondom, s ha van
2418  6,5 |               kit erre kijelöltök.~Akkor az egyik, kinek neve volt Neri
2419  6,5 |             nemzetség, annál nemesebb, s az imént itt is ez volt az
2420  6,5 |                  az imént itt is ez volt az egyértelmű vélekedés; a
2421  6,5 |                 kell, hogy a Baronciakat az Úristen amaz időben alkotta,
2422  6,5 |            embereket pedig akkor alkotta az Úristen, mikor már tudott
2423  6,5 |           némelyikének hosszú és keskeny az arca, másikáé éktelenül
2424  6,5 |                másikáé éktelenül széles, az egyiknek nagyon hosszú az
2425  6,5 |                az egyiknek nagyon hosszú az orra, másiké nagyon rövid,
2426  6,5 |             előreugrik és felfelé görbül az álla, s az állkapcsa szakasztott
2427  6,5 |                felfelé görbül az álla, s az állkapcsa szakasztott mint
2428  6,5 |                 nyilván megtetszik, hogy az Úristen akkor alkotta őket,
2429  6,5 |                 csupán Firenzében, hanem az egész világon és a tengeren.
2430  6,5 |                  jellemezni akarta, hogy az még egy Baroncit is eléktelenítene.~
2431  6,6 |               törvénybe idézi, ~de ottan az asszony talpraesett és mulatságos
2432  6,6 |                 és még mindenki kacagott az újfajta okoskodáson, mellyel
2433  6,6 |               hogy mondja el novelláját; az pedig ekképpen fogott szóba:~-
2434  6,6 |             házasságtörésen kapott, mint az olyant, ki pénzért akármely
2435  6,6 |          Lazzarino de Guazzagliotri, kit az asszony a világon mindenkinél
2436  6,6 |           felesége kivég­zését. És mivel az asszony bűnének bizonyítására
2437  6,6 |                  és törvénybe idéztette.~Az asszony, kinek helyén volt
2438  6,6 |        eltéríteni ettől -, és megvallván az igazságot, inkább bátor
2439  6,6 |           szerelmes­hez, kinek karjaiban az elmúlt éjszakát töltötte.
2440  6,6 |                  meg nekem, vajon igaz-e az, amivel a férjed vádol?~
2441  6,6 |                   amivel a férjed vádol?~Az asszony cseppet sem ijedt
2442  6,6 |              igazságtalannak. Ha azonban az én testemnek és magad lelkének
2443  6,6 |                  akár­miképpen meghoznád az ítéletet, kérlek, tégy meg
2444  6,6 |              hanem tüstént felelte, hogy az asszony tagad­hatatlanul
2445  6,6 |                   folytatta azon nyomban az asszony -, kérdezem én,
2446  6,6 |               távozott a törvényszékről, az asszony pedig, mintha csak
2447  6,7 |              szívében, melynek jele volt az arcukba szökkent tisztes
2448  6,7 |             szökkent tisztes pirulás; és az egyik a másikra pillant­
2449  6,7 |             termete és arca (de nem volt az az angyali szépség, minőt
2450  6,7 |                  és arca (de nem volt az az angyali szépség, minőt régebbi
2451  6,7 |            francia királyok lettek volna az ősei. És hahogy az utcán
2452  6,7 |                 volna az ősei. És hahogy az utcán járt, csak úgy bűzlött
2453  6,7 |        megkérdezte:~- Ferike, mit jelent az, hogy ma, holott ünnepnap
2454  6,7 |  pöffeszkedésében, és ekképpen felelt:~- Az már igaz, hogy hamar hazajöttem,
2455  6,7 |                 ma él; és ha csak egy is az utamba kerül, úgy utálom,
2456  6,7 |             világon, kit jobban gyötörne az utálatos emberek látása,
2457  6,7 |               Leányom, ha annyira utálod az utálatosokat, mint mondod,
2458  6,8 |             viselni a költségeket; és ma az egyik, holnap a másik, s
2459  6,8 |                vendégül látta asztalánál az egész társaságot; és ilyenkor
2460  6,8 |         bölcselkedésbe, és elidegenedett az emberektől. S mivel néha
2461  6,8 |                 emberektől. S mivel néha az epikureisták véleményét
2462  6,8 |                  véleményét hangoztatta, az a híre kelt a műveletlen
2463  6,8 |             napon, hogy Guido elindulván az Orto San Michelétől, végigment
2464  6,8 |           egészen a San Giovanniig - ezt az utat pedig gyakorta megtette -,
2465  6,8 |                És rátámaszkodott kezével az egyik roppant síremlékre,
2466  6,8 |                és kevés szóval ugyan, de az elképzelhető legnagyobb
2467  6,9 |               tudta, hogy most rajta van az elbeszélés sora. Miért is
2468  6,9 |                aratott, hogy összeszedje az adományokat, melyeket az
2469  6,9 |                 az adományokat, melyeket az együgyű emberektől kapott.
2470  6,9 |             küldött felsőbbségem, vagyis az apátúr; annak okáért Istennek
2471  6,9 |             agyafúrt ifjú, nevök szerint az egyik Giovanni del Bragoniera,
2472  6,9 |          asztalnál ül, nyomban lesiettek az utcára, és elmentek a fogadóba,
2473  6,9 |                ama tollat, akármiféle is az, és elcseni, hogy lássák,
2474  6,9 |                  társaságban, mondván:~- Az én szolgámnak kilenc olyan
2475  6,9 |      legnevetségesebb tulajdonsága pedig az, hogy minden faluban meg
2476  6,9 |                  célirányosnak véli.~Ezt az embert tehát Cipolla barát
2477  6,9 |             nyúljon, különösképpen pedig az iszákjához; mivelhogy abban
2478  6,9 |                  forintnál, nem számítva az adósságát, mely inkább több
2479  6,9 |                  lett volna megízesíteni az Altopascio nagy bográcsát,
2480  6,9 |            melynek ajtaja nyitva volt, s az első, ami kutatás közben
2481  6,9 |          szárnytoll rejlett; ahogy tehát az iszákot kibontották, leltek
2482  6,9 |                vélték, hogy bizonyára ez az, mit a barát ígérete szerint
2483  6,9 |             népének megmutatni kíván. És az időben bizony könnyűszerrel
2484  6,9 |                  tudott hitetni ilyesmit az emberekkel, mivelhogy Egyiptom
2485  6,9 |                 mise után hazatértek; és az egyik szomszéd elmondotta
2486  6,9 |          szomszéd elmondotta a másiknak, az egyik komaasszony a másik
2487  6,9 |         csengettyűkkel, és hozza magával az iszákot. Ki is minekutána
2488  6,9 |                 csengettyűt. Mikor aztán az egész nép oda gyülekezett,
2489  6,9 |             Minekutána tehát általmentem az Óperencia kanyarulatán,
2490  6,9 |               oly messzire előrejutottam az országnak belsejében, hogy
2491  6,9 |                hogy végezetül elérkeztem az indiai Paszternákiába, és
2492  6,9 |         Paszternákiába, és esküszöm arra az öltözetre, melyet testemen
2493  6,9 |                   amit talán el sem hisz az, ki még nem látta. És ebben
2494  6,9 |             egyik oldalbordáját tartotta az orrom alá; aztán a szent
2495  6,9 |                  Szent Mihályból szakadt az ördöggel való viaskodásában,
2496  6,9 |               hoztam, s még mind megvan. Az is igaz, hogy feljebbvalóm
2497  6,9 |                 a szén vagyon, mivel épp az imént jutott eszembe, hogy
2498  6,9 |                holott azt akartam, hanem az áldott széndarabokat, melyeknek
2499  6,9 |           széndarabokat, melyeknek tüzét az ő szentséges testének vére
2500  6,9 |           szénnel keresztet vetnek, mind az egész esztendőben nem égetheti