Nap,  Novella

2501  6,9 |              széndarabokat. S minekutána az együgyű sokaság nagy ideig
2502  6,9 |                  ingökre és zekéjökre és az asszonyok fátylaira akkora
2503  6,9 |        szórakozást és élvezetet szerzett az egész társa­ság­nak, és
2504  6,9 |              pedig a zarándok­latán, meg az ereklyéken, melyeket ottan
2505  6,9 |                  a novellának s egyúttal az ő uralkodásának is vége,
2506  6,9 |                  tette és szólott:~- Itt az ideje, Dioneo, hogy magad
2507  6,9 |            bevett szokás szerint hívatta az udvarmestert, s meghagyta,
2508  6,9 |               szempontból beszéltünk már az emberek iparkodásáról és
2509  6,9 |           hányszor és hogyan csalják meg az asszonyok férjöket. De mellőzzük
2510  6,9 |              dolognak első felét, hiszen az gyerekes beszéd; a másodikról
2511  6,9 |         megcsalták férjöket, akár rájött az, akár nem.~Némely hölgyek
2512  6,9 |          odahagyták ítélőszékeiket, mind az isteni, mind az emberi törvények
2513  6,9 |     ítélőszékeiket, mind az isteni, mind az emberi törvények elnémultak,
2514  6,9 |            engeditek szemérmetességteket az elbeszélésben, nem azért,
2515  6,9 |                  pedig a ti társaságotok az első naptól fogva mind mostanáig
2516  6,9 |                 egyik szolgálóleányokat, az ifjaknak pedig semmit sem
2517  6,9 |                  midőn máris megérkeztek az Asszonyok Völgyébe, hová
2518  6,9 |                 a színházban látjuk, hol az ülések lépcsők módjára lefelé
2519  6,9 |                völgyfenék pedig, melynek az volt egyetlen nyílása, hol
2520  6,9 |               csak olyan mély volt, hogy az embernek melléig érhetett
2521  6,9 |                 volna a kavicsokat. S ha az ember a vízbe nézett, nem
2522  6,9 |               annak fenekét látta, hanem az ide-oda cikázó halak oly
2523  6,9 |             kapta a legtöbb nedvességet. Az a víz, melyet a tó már nem
2524  6,9 |                 is elérke­zettnek látták az időt, hogy hazatérjenek,
2525  6,9 |                 érkeztek, s ottan lelték az ifjakat játékban, amint
2526  6,9 |             mivel már nagyon későre járt az idő, hazatértek; a hölgyeket
2527  6,9 |           beszélgetésbe elegyedtek velök az Asszonyok Völgye felől,
2528  6,9 |                Miért is a Király hívatta az udvarmestert, és parancsolta
2529  6,9 |          szolgaságra:~Mert oly kegyetlen az ő urasága,~Hogy még ügyet
2530  6,9 |            kergesd.~Ha átallnád ezt, bár az én bilincsem~Megoldozását
2531  6,9 |               mivel már jól benne jártak az éjszakában, rendelte, hogy
2532  7   |        MEGCSALJÁK FÉRJÖKET,  AKÁR RÁJÖTT AZ, AKÁR NEM~Keleten már minden
2533  7   |              hajnali szürkületben, midőn az udvarmester felkelt, s a
2534  7   |              rengeteg málhával megindult az Asszonyok Völgye felé, hogy
2535  7   |                 a málhacipelő emberek és az igavonó állatok lármája;
2536  7   |                  s hasonlatosképpen mind az ifjakat. És még nem tűztek
2537  7   |          madárdal-kísérettel mentek mind az Asszonyok Völgyéig, hol
2538  7   |           zengettek. De midőn elérkezett az ebéd ideje, megterítették
2539  7   |                ebéd ideje, megterítették az asztalokat a zöldellő babérfák
2540  7   |           alkalmat adott nekik. De mikor az ebéd véget ért, s az ételeket
2541  7   |               mikor az ebéd véget ért, s az ételeket és az asztalokat
2542  7   |              véget ért, s az ételeket és az asztalokat elvitték onnét,
2543  7   |           asztalokat elvitték onnét, még az előbbinél is vidámabb hangulatban
2544  7   |                 is, ott is felállították az ágyakat, és a figyelmes
2545  7   |             akart szundítani, élvezhette az egyéb rendes szórakozásokat,
2546  7,1 |                rendeled, hogy más mondja az első novellát e szép tárgyban,
2547  7,1 |                 hát a nyaralóba, s mivel az estén Gianni nem jött ki,
2548  7,1 |       gyönyörűséggel vacsorázott és hált az asszonnyal, s karjaiban
2549  7,1 |              hogy ez első éjszaka legyen az utolsó is, hogy ne kelljen
2550  7,1 |                  le abba a szőlőbe, mely az asszonynak háza mellett
2551  7,1 |           bízvást és nyugodtan jöjjön be az asszonyhoz este a sötétben,
2552  7,1 |       kopogtasson halkan háromszor, mire az asszony majd kinyitja; ha
2553  7,1 |                  kellett vacsoráznia, és az asszony éppen két kövér
2554  7,1 |                  este váratlanul kijött; az asszonynak sehogy sem volt
2555  7,1 |                lehetett jutni úgy is, ha az ember nem ment a házon keresztül,
2556  7,1 |                  szolgálónak, hogy tegye az egészet a kis füves térség
2557  7,1 |                gyanú ne támadjon ellene, az asszony úgy tett, mintha
2558  7,1 |                  kopogtatnak a kapunkon.~Az asszony, ki jobban hallotta,
2559  7,1 |                   asszony, ha csak ennyi az egész, ne félj, hiszen az
2560  7,1 |                az egész, ne félj, hiszen az imént, mikor lefeküdtünk,
2561  7,1 |               elmondtam a Te lucis-t meg az Intemeratá-t és sok egyéb
2562  7,1 |               imádságot; meg is áldottam az ágynak minden sarkát az
2563  7,1 |                  az ágynak minden sarkát az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek
2564  7,1 |        hatalmával sem lehet ártalmunkra.~Az asszony azonban, hogy Federigo
2565  7,1 |                   Jó, jó, csak mondogasd az imádságaidat, de én bizony
2566  7,1 |               kell megbabonázni?~Felelte az asszony:~- Én nagyon jól
2567  7,1 |                 van - felelte Gianni.~És az asszony belekezdett a ráolvasásba,
2568  7,1 |                 ki odakint álldogált, és az egészet hallotta, eloszlott
2569  7,1 |                  is kiköpnéd.~Minekutána az asszony ily módon háromszor
2570  7,1 |               férjével együtt visszatért az ágyba. Federigo, ki még
2571  7,1 |                   mivel abban volt, hogy az asszonnyal vacsorázik, s
2572  7,1 |               meg a tojásokat, hazavitte az egészet, és farkasétvággyal
2573  7,1 |                  pedig több ízben is, ha az asszonnyal találkozott,
2574  7,1 |              Igaz, hogy némelyek szerint az asszony csakugyan Fiesole
2575  7,1 |                rávágott a botjával, mire az egyet-kettőt forgott, s
2576  7,1 |               hívják és eljött; és akkor az asszony állítólag így mondta
2577  7,1 |                  is verje meg két kézzel az Isten, mivelhogy a férjem,
2578  7,1 |                vacsora nélkül maradt. De az egyik szomszéd­asszonyom,
2579  7,1 |          hallotta, mind a kettő igaz, de az utóbbi eset nem Gianni Lotteringhivel
2580  7,1 |              vagy akár mind a kettőt is. Az efféle ráolvasásoknak fölöttébb
2581  7,2 |                  a férj a hordót eladta, az asszony azt mondja, ~hogy
2582  7,2 |         megvizsgálja, vajon ép-e. ~Akkor az illető kibújik, a hordót
2583  7,2 |                is terjesztenetek kellene az ilyesminek hírét, hogy a
2584  7,2 |                 értik a módját, értik ám az asszonyok is! Ez pedig nektek
2585  7,2 |             menjen vagy munkát keressen, az ifjú ott leselkedik majd,
2586  7,2 |       elhagyatott, amint a férj távozik, az ifjú nyomban besurran az
2587  7,2 |                 az ifjú nyomban besurran az asszonyhoz. És valóban gyakorta
2588  7,2 |             Strignano, mivelhogy ez volt az ifjúnak neve, besurrant
2589  7,2 |               szokott hazajönni, és hogy az ajtót zárva lelte, kopogtatott
2590  7,2 |                  most is tüstént bezárta az ajtót, amint távoztam, nehogy
2591  7,2 |                  van, itt a férjem, hogy az Isten akárhová tegye; most
2592  7,2 |                  szokott hazajönni ebben az órában; talán meglátott,
2593  7,2 |         meglátott, mikor besurrantál. De az Isten szerelmére, akárhogy
2594  7,2 |             nyitni, s majd meglátjuk, mi az oka, hogy ma ilyen hamar
2595  7,2 |                  csillagot is letagadják az égről; nekem pedig szegény
2596  7,2 |                vettem lelkemre, mert már az anyám sem volt ilyenfajta
2597  7,2 |                 férje:~- Ejnye, feleség, az Isten szerelméért, ne mérgelődj;
2598  7,2 |              ezért jöttem hát haza ebben az órában; de azért gondoskodtam
2599  7,2 |                  mivelhogy eladtam ennek az embernek, ki, mint látod,
2600  7,2 |                  Peronella:~- Hát épp ez az én bajom: te férfi vagy,
2601  7,2 |                  talléron adtam el ennek az atyafinak, aki éppen mielőtt
2602  7,2 |                kínáltál érte.~Felelte rá az atyafi:~- Isten neki fakereszt.~
2603  7,2 |              Giannello:~- Ki vagy te? Én az asszonyságot keresem, kivel
2604  7,2 |                megy füstbe a vásár; majd az uram kitisztogatja.~Szólott
2605  7,2 |             ahogy tudja; odalépett tehát az asszonyhoz, ki testével
2606  7,3 |     szerelmeskedik; ~a férj ott kapja őt az asszony szobájában; akkor
2607  7,3 |                  áldott állapotban volt, az a gondolata támadt, hogy
2608  7,3 |               szavakkal is értésére adta az asszonynak ama szándokát,
2609  7,3 |         asszonynak ama szándokát, melyet az asszony már jóval előbb
2610  7,3 |             szemében is olvasott; de bár az asszony nem éppen kelletlenül
2611  7,3 |                 akármilyen volt is ottan az abrak, ő bizony megmaradt
2612  7,3 |                 s azt hiszik: nem tudják az emberek nagyon is jól, hogy
2613  7,3 |                   hogy a folytonos böjt, az egyszerű és szűkös étel
2614  7,3 |                  és egészségesebbé teszi az embereket; és ha netán mégis
2615  7,3 |               megsápasztják és elgyötrik az embernek testét; és hogy
2616  7,3 |           konoksággal kezdte csábítgatni az asszonyt arra, mit tőle
2617  7,3 |              Rinaldo testvér, hát szabad az ilyesmi a barátoknak?~Felelte
2618  7,3 |                más, és nem vagyok barát.~Az asszony mosolygásra vonta
2619  7,3 |                halálos bűn; ha nem volna az, igazán megtenném, amit
2620  7,3 |                de nagyobbat is megbocsát az Isten annak, ki megbánja.
2621  7,3 |                  ki nemzette őt?~Felelte az asszony:~- Közelebbi rokona
2622  7,3 |             veled?~- Dehogynem - felelte az asszony.~- Akkor hát - mondotta
2623  7,3 |  szerelmeskedhetem veled, mint a férjed.~Az asszony, ki nem értett a
2624  7,3 |               magát neki. És nem ez volt az első és utolsó alkalom,
2625  7,3 |                 hogy mikor Rinaldo barát az asszonynak házába ment,
2626  7,3 |                 ment, s látta, hogy csak az asszony s egyik szolgálója
2627  7,3 |                 a Miatyánkra, maga pedig az asszonnyal, ki kézen vezette
2628  7,3 |                 magunkon, de ha kinyitod az ajtót, és ő itten kap engemet,
2629  7,3 |            engemet, akkor nincs mentség.~Az asszony hirtelen ötlet sugallatára
2630  7,3 |            kománk éppen meglátogatott, s az Isten küldötte őt; mivel
2631  7,3 |                    Ó, uracskám - felelte az asszony -, épp az imént
2632  7,3 |                felelte az asszony -, épp az imént úgy elájult a gyerek,
2633  7,3 |              uramat oly igen elvakította az apai szeretet, hogy mindent
2634  7,3 |           Bemegyek és megnézem.~Mondotta az asszony:~- Ne gyere, elrontanád
2635  7,3 |             kegyelméből épségben, holott az imént azt hittem, hogy estére
2636  7,3 |                  ujjongott jöttén; akkor az apa karjába vette, mintha
2637  7,3 |               csak kettőt mondtam el, de az Úristen a te fáradalmad
2638  7,3 |                Úristen a te fáradalmad s az én fáradalmam fejében megadta
2639  7,4 |               házból és odaszalad, ~mire az asszony besurran a házba,
2640  7,4 |                besurran a házba, kizárja az urát, ~és nagy nyelveléssel
2641  7,4 |                Mennyi a tanácsod, mennyi az ötleted! Melyik filozófus,
2642  7,4 |                miként nyilván megtetszik az eleddig elmondott példázatokból.
2643  7,4 |                  sem tudta, miért. Amint az asszony ezt észrevette,
2644  7,4 |              többször is megkérdezte, mi az oka féltékenységének, de
2645  7,4 |                  okokat tudott felhozni, az asszony elvégezte magában,
2646  7,4 |            magában, hogy hát haljon bele az ura abba a nyavalyába, melytől
2647  7,4 |                valóra váltani szavaikat, az asszony gondolkodott, hogy
2648  7,4 |             férjének egyebek közt megvan az a rossz tulajdonsága, hogy
2649  7,4 |               tulajdonsága, hogy szereti az itókát, nem csupán dicsérni
2650  7,4 |                 rá, addig itatta, mígnem az egészen lerészegedett. És
2651  7,4 |            tökrészegen látta, lefektette az ágyába, maga pedig talál­
2652  7,4 |                 kedvesét, hanem gyakorta az éjszaka java részét annak
2653  7,4 |                mely is nem volt messzire az övétől. És míg az asszony
2654  7,4 |               messzire az övétől. És míg az asszony szüntelenül folytatta
2655  7,4 |            szöget ütött fejébe, miképpen az asszony, holott ő biztatja
2656  7,4 |               asszony, holott ő biztatja az ivásra, maga soha nem iszik;
2657  7,4 |          csakugyan volt, hogy tudniillik az asszony csak azért részegíti
2658  7,4 |                és művelt, mint még soha. Az asszony elhitte neki, és
2659  7,4 |                  Tofano észrevette, hogy az asszony nincs mellette,
2660  7,4 |              kapuhoz, bezárta és odaállt az ablakhoz, hogy lássa, mikor
2661  7,4 |              ablakhoz, hogy lássa, mikor az asszony hazatér, és tudtára
2662  7,4 |                 ottan várakozott, mígnem az asszony hazatért. Ki is
2663  7,4 |      tisztességet, melyet megérdemeltél.~Az asszony előbb Isten szerelmére
2664  7,4 |              széd­asszonyával, mivelhogy az éjszakák nagyon hosszúk,
2665  7,4 |              mostan még senki nem tudta. Az asszony látván, hogy a könyörgés
2666  7,4 |              Ugyan mit tehetnél ellenem?~Az asszony, kinek elméjét már
2667  7,4 |           gyilkosomnak, minthogy valóban az leszel.~Eme szavak cseppet
2668  7,4 |              ostoba konokságát. Miért is az asszony folytatta:~- Hát
2669  7,4 |      bosszantásodat; bocsásson meg néked az Isten; a rokkámat itt hagyom,
2670  7,4 |                  ekképpen szólván, mivel az éjszaka olyan sötét volt,
2671  7,4 |                 egymást nem láthatta meg az utcán, az asszony odament
2672  7,4 |               nem láthatta meg az utcán, az asszony odament a kúthoz,
2673  7,4 |            hallatára szentül hitte, hogy az asszony a kútba vetette
2674  7,4 |           kimentse, odaszaladt a kúthoz. Az asszony, ki megbújt a háznak
2675  7,4 |          belülről bezárta a kaput, aztán az ablakhoz állott és rákezdte:~-
2676  7,4 |                  megvizezni, mikor issza az ember, nem később, éjszaka
2677  7,4 |                   éjszaka idején.~Tofano az asszony hangjának hallatára
2678  7,4 |                 bemenni, kérlelni kezdte az asszonyt, hogy eressze be.
2679  7,4 |               asszonyt, hogy eressze be. Az asszony pedig eleddig csöndes
2680  7,4 |            szokásodat; meg kell mutatnom az egész világnak, micsoda
2681  7,4 |                  kezdett, és szidalmazta az asszonyt; a szom­szédok
2682  7,4 |                  férfiak és nők kinéztek az ablakokon, és kérdezgették,
2683  7,4 |                kérdezgették, mi történt. Az asszony pedig sírván szólott:~-
2684  7,4 |              szamár Tofano meg kitálalta az esetet úgy, amint történt,
2685  7,4 |           történt, és dühösen fenyegette az asszonyt. Mondotta akkor
2686  7,4 |                 asszonyt. Mondotta akkor az asszony a szomszédoknak:~-
2687  7,4 |            mondanátok, ha én volnék künn az utcán, mint most ő, és ő
2688  7,4 |                  nyilván megismerhetitek az esze járását. Azt mondja,
2689  7,4 |                 szomszédig, mígnem elért az asszonynak rokonaihoz. Kik
2690  7,4 |                 is odajöttek, és hallván az esetet az egyik szomszédtól
2691  7,4 |          odajöttek, és hallván az esetet az egyik szomszédtól meg a
2692  7,4 |           bementek a házba, összeszedték az asszonynak holmiját, s véle
2693  7,4 |       féltékenysége bajba sodorta, mivel az asszonyt nagyon szerette,
2694  7,4 |                 és nem nyugodott, mígnem az asszony megbékélt véle,
2695  7,4 |               ezenfelül pedig megengedte az asszonynak, hogy mindenben
2696  7,5 |           titokban lesbe áll a kapuban, ~az asszony a tetőn által beengedi
2697  7,5 |               akkor mindenki magasztalta az asszonyt, hogy helyesen
2698  7,5 |             Király, hogy ne vesztegessék az időt, Fiammetta felé fordult,
2699  7,5 |           fordult, és nyájasan reá rótta az elbeszélés feladatát; ki
2700  7,5 |                 szóba:~- Nemes hölgyeim, az előbbi novella arra indít,
2701  7,5 |              szabtak volna más büntetést az asszonyokra, mint aminőt
2702  7,5 |                 a halálba kergetik őket. Az asszonyok egész héten által
2703  7,5 |                  városi kézműveseknek és az udvari nagy uraknak: miként
2704  7,5 |                 után megpihent, s miként az egyházi és polgári törvények
2705  7,5 |           emészti szegénykéket, azt csak az az asszony tudja, ki már
2706  7,5 |                szegénykéket, azt csak az az asszony tudja, ki már maga
2707  7,5 |             Ebből tehát következik, hogy az asszonyt nem kárhoztatni,
2708  7,5 |               semmi oka nem volt, ha nem az, hogy nagyon szerette és
2709  7,5 |             tartotta, és bár látta, hogy az asszony minden buzgóságával
2710  7,5 |          mindenki szépnek tartja, s maga az asszony is iparkodik minden
2711  7,5 |               Nem is szólván arról, hogy az asszonynak nem volt szabad
2712  7,5 |              kitennie a házból, még csak az ablakhoz sem mert lépni,
2713  7,5 |                  lépni, vagy kitekinteni az utcára, hogy valamit megnézzen;
2714  7,5 |                  fölöttébb keserves volt az élete, és annál türelmetlenebbül
2715  7,5 |                  bánásmódra. Mivel pedig az ablakhoz nem léphetett,
2716  7,5 |                  ki esetleg ott lebzselt az utcájában őt lesvén, hogy
2717  7,5 |               rajta, mígnem megpillantja az ifjút olyankor, mikor beszélhet
2718  7,5 |                 mígnem férjének testéből az ördöngös nyavalya kimegyen.
2719  7,5 |              hogy ama szobában csakugyan az ifjú szokott aludni, mégpedig
2720  7,5 |                   s mikor hallotta, hogy az ifjú bent van, kövecskéket
2721  7,5 |          mindaddig művelte, mígnem végül az ifjú odament a hasadékhoz
2722  7,5 |                  hasadékhoz megnézni, mi az; és akkor az asszony halkan
2723  7,5 |                megnézni, mi az; és akkor az asszony halkan szólította.
2724  7,5 |               asszony halkan szólította. Az ifjú pedig megismerte az
2725  7,5 |                 Az ifjú pedig megismerte az asszony­nak hangját s felelt;
2726  7,5 |            asszony­nak hangját s felelt; az asszony pedig most, hogy
2727  7,5 |            lelkét feltárta előtte. Ennek az ifjú fölöttébb megörvendezett,
2728  7,5 |             karácsony ünnepe közeledett, az asszony szólott férjének,
2729  7,5 |              hogy gyónni akarsz?~Felelte az asszony:~- Micsoda, hát
2730  7,5 |              hallatára gyanút fogott, és az a gondolata támadt, hogy
2731  7,5 |               utána nyomban térjen haza. Az asszonynak úgy rémlett,
2732  7,5 |            karácsony reggele elérkezett, az asszony már hajnalban fölkelt
2733  7,5 |                 és hamarább odaért, mint az asszony; s mivel ama templomnak
2734  7,5 |                  leült a kórusban. Amint az asszony a templomba érkezett,
2735  7,5 |              nyomban rá ne ismert volna. Az asszony tehát ekképpen látván
2736  7,5 |           mondotta magában: „Hála légyen az Istennek, hogy ez féltékeny
2737  7,5 |                elváltoztatta magát, hogy az asszony semmiképpen nem
2738  7,5 |                 a gyónásra került a sor, az asszony mindenekelőtt elmondta,
2739  7,5 |                  indulatját, és kérdezte az asszonyt:~- Hogyhogy? Hát
2740  7,5 |            férjed nem hál veled?~Felelte az asszony:~- De igen, uram.~-
2741  7,5 |                 pap is?~- Uram - felelte az asszony -, én nem tudom,
2742  7,5 |             látja, hogy alszik, kinyitja az ajtót, bejön és vélem mulat,
2743  7,5 |                tenned róla.~Felelte erre az asszony:~- Uram, nem hiszem,
2744  7,5 |                rá férjuram.~Felelte erre az asszony:~- Bizony sajnálom:
2745  7,5 |        cselekszünk tovább.~Mondotta erre az asszony:~- Uram, ne tégy
2746  7,5 |              ennek miatta.~Szólott akkor az asszony:~- Ha van bátorságod
2747  7,5 |                alaposan ellássa a baját.~Az asszony is hazatért a templomból,
2748  7,5 |            aludnom, miért is zárd be jól az utcai kaput és a lépcsőajtót
2749  7,5 |               vagyon, feküdj le.~Felelte az asszony:~- Úgy lesz.~És
2750  7,5 |               nyomban ott termett. Akkor az asszony elmesélte neki ma
2751  7,5 |                hogy együtt mulathassunk.~Az ifjú nagyon megörült ennek
2752  7,5 |            Madonna, bízd csak rám.~Ahogy az éjszaka leszállt, a féltékeny
2753  7,5 |                nagy csöndben elrejtőzött az egyik földszinti szobában;
2754  7,5 |               egyik földszinti szobában; az asszony pedig minden ajtót
2755  7,5 |                jöhessen fel; amint pedig az időt elérkezettnek látta,
2756  7,5 |                időt elérkezettnek látta, az ifjú nagy óvatosan átmászott
2757  7,5 |        szerelmöket; és mikor felvirradt, az ifjú nyomban visszatért
2758  7,5 |                  a pap, és majd megvette az Isten hidege, és mikor virradni
2759  7,5 |        feleségéhez valamely fiút, mintha az volna a kispapja annak a
2760  7,5 |            megkérdeztette tőle, ha vajon az a bizonyos ember járt-e
2761  7,5 |               bizonyos ember járt-e nála az éjszaka. Az asszony, ki
2762  7,5 |                  járt-e nála az éjszaka. Az asszony, ki nagyon is jól
2763  7,5 |          megcsípje a papot, mikor belép, az asszony pedig mind egész
2764  7,5 |               meg ama reggelen a papnak. Az asszony azt felelte, hogy
2765  7,5 |                 meg kell tudnom, kicsoda az a pap, kibe oly igen szerelmes
2766  7,5 |             különben elvágom a nyakadat.~Az asszony azt mondotta erre:
2767  7,5 |                   ki gyóntatott?~Felelte az asszony:~- Hiszen oly pontosan
2768  7,5 |             kicsoda ez a pap, de rögtön.~Az asszony elmosolyodott, és
2769  7,5 |                 hogy együgyű asszony úgy az orránál fogva vezet egy
2770  7,5 |                okos ember, nem is voltál az, ama pillanattól fogva,
2771  7,5 |              annál jobban megfogyatkozik az én becsületem. Hát azt hiszed,
2772  7,5 |             szememet, és megismertem, ki az a pap, ki engem gyóntatott,
2773  7,5 |         szállásra. Hát végre szedd össze az eszedet, és légy megint
2774  7,5 |              őrködésedet; mivel esküszöm az Istenre, hogy ha kedvem
2775  7,5 |                nem volt oka rá. Miért is az okos hölgy ezzel úgyszólván
2776  7,6 |                kimondhatatlanul tetszett az egész társaságnak, és valamennyien
2777  7,6 |                  hogy a szerelem elveszi az embernek eszét, és a szerelmeseket
2778  7,6 |            ostoba emez vélekedés, miként az elmondott példázatok is
2779  7,6 |                gyakran megtörténik, hogy az ember nem bírja folytonosan
2780  7,6 |               bírja folytonosan ugyanazt az eledelt enni, hanem néha-néha
2781  7,6 |            családbéli ifjúba, és viszont az is megszerette az asszonyt;
2782  7,6 |                viszont az is megszerette az asszonyt; mivel pedig, miként
2783  7,6 |             ritkán marad kielégítetlenül az, mit a férfi és a nő egyenlőképpen
2784  7,6 |           szándékozott maradni, és akkor az asszony üzent Leonettónak,
2785  7,6 |                  úr idelent van egyedül.~Az asszony ennek hallatára
2786  7,6 |             zokon, s bújjék el kicsinyég az ágynak függönye mögé, mígnem
2787  7,6 |                éppen úgy megrémült, mint az asszony, elbújt; akkor a
2788  7,6 |           nyisson kaput Lambertucciónak; az pedig kinyitotta, s a lovag
2789  7,6 |              pedig kinyitotta, s a lovag az udvarban leszállt paripájáról,
2790  7,6 |           kezdette gyönyörűségét tölteni az asszonnyal. És ekképpen
2791  7,6 |                  szólott:~- Madonna, itt az úr; azt hiszem, már bent
2792  7,6 |                 azt hiszem, már bent van az udvarban.~Az asszony, mikor
2793  7,6 |                már bent van az udvarban.~Az asszony, mikor ezt hallotta,
2794  7,6 |                   mivel paripája ott áll az udvarban, azt hitte, hogy
2795  7,6 |           Mindazonáltal nyomban kiugrott az ágyból, és hirtelen elhatározással
2796  7,6 |        cselekedett. A hölgynek férje, ki az udvarban már leszállott
2797  7,6 |                arcától, és szólott:~- Mi az, uram?~Lambertuccio felhágott
2798  7,6 |         Lambertuccio uram ilyen dühösen?~Az asszony a szoba felé hátrált,
2799  7,6 |            reszketvén szólott: „Madonna, az Istenért, segíts rajtam,
2800  7,6 |                  megkérdezte, hol vagyon az ifjú. Felelte az asszony:~-
2801  7,6 |                  vagyon az ifjú. Felelte az asszony:~- Uram, én nem
2802  7,6 |                 Lambertuccióval?~Felelte az ifjú:~- Uram, nincs nekem
2803  7,6 |                palotától meglátott engem az utcán, nyomban tőréhez kapott,
2804  7,6 |     megvacsoráztak, ő pedig lóra ültette az ifjút, elkísérte Firenzébe,
2805  7,7 |                benne atyjának nemessége, az apa nem akarta holmi boltba
2806  7,7 |                  hasonlatosképpen látták az asszonyt Bolognában.~Mikor
2807  7,7 |                oly vágyakozásra gyulladt az asszonynak látása iránt,
2808  7,7 |                nagy nehezen meg is kapta az engedelmet. Minekutána tehát
2809  7,7 |                Minekutána tehát felvette az Anichino nevet, Bolognába
2810  7,7 |               Felelte a fogadós:~- Téged az Isten is arra teremtett,
2811  7,7 |               hogy csoda. Miközben tehát az ifjú Egano házában tartózkodott,
2812  7,7 |               végezte szolgálatját, hogy az fölöttébb megkedvelte őt,
2813  7,7 |                  hanem minden dolgait is az ifjúnak gondjaira bízta.
2814  7,7 |                   ki még nem vette észre az ifjúnak szerelmét, ámbár
2815  7,7 |          módfelett megörült. Mivel pedig az udvari hölgyek látták, hogy
2816  7,7 |                  Anichino hallotta, hogy az, kit mindennél jobban szeretett,
2817  7,7 |         terheltessék hát megmondania, mi az oka sóhajtozásának. Szólott
2818  7,7 |       ellenállhatatlanul áradott szívébe az iránta való szerelem, hogy
2819  7,7 |                  éjfélkor szobámba jöjj; az ajtót nyitva hagyom, tudod,
2820  7,7 |             tudod, melyik felében alszom az ágynak; jöjj oda, és ha
2821  7,7 |            hatatlan gyönyörűséggel várta az éjszaka jöttét. Egano hazatért
2822  7,7 |                szobába, belülről bezárta az ajtót, s odament az ágynak
2823  7,7 |              bezárta az ajtót, s odament az ágynak amaz oldalához, hol
2824  7,7 |             hánykolódott ágyában, mígnem az alvó Eganót felébresztette,
2825  7,7 |                  tőrbe akarja csalni; de az olyan erősen megfogta és
2826  7,7 |                  ő itt maradt s megvárta az alkalmas pillanatot, és
2827  7,7 |          kezdette várni Anichinót. Mikor az asszony látta, hogy férje
2828  7,7 |             felkelt, és bezárta belülről az ajtót. Anichino, ki soha
2829  7,7 |                  igyekezett kiszabadulni az asszonynak kezéből, százezerszer
2830  7,7 |                   százezerszer elátkozta az asszonyt és a maga szerelmét
2831  7,7 |                 boldog volt; mikor pedig az asszony visszatért az ágyba,
2832  7,7 |              pedig az asszony visszatért az ágyba, annak kívánságára
2833  7,7 |              magokat. Annak utána, mikor az asszony úgy vélte, hogy
2834  7,7 |          Takarodj, hitvány asszony, hogy az Isten pusztítson el! De
2835  7,7 |                  hiszemben, hogy te vagy az, valami fütykössel borzalmasan
2836  7,7 |              pajkos vagy.~Mondotta akkor az asszony:~- Hála légyen az
2837  7,7 |                az asszony:~- Hála légyen az Istennek, hogy engem szavakkal,
2838  7,8 |                   s miközben utánaszalad az asszony szeretőjének, az
2839  7,8 |                 az asszony szeretőjének, az asszony maga helyett ~egyik
2840  7,8 |                 annak utána pedig elmegy az asszonynak bátyjaiért, kik
2841  7,8 |                  férjet~Madonna Beatrice az egész társaság vélekedése
2842  7,8 |                  szörnyű lehetett, midőn az asszony erősen fogta, ő
2843  7,8 |                  ő pedig hallotta, amint az asszony azt mondotta, hogy
2844  7,8 |              féltékenység, és abbahagyta az utazgatást, és minden egyéb
2845  7,8 |            minden gondja-gondolatja csak az asszonynak őrzése volt,
2846  7,8 |                 ha előbb nem látta, hogy az asszony lefeküdt; miért
2847  7,8 |               asszony lefeküdt; miért is az asszony fölöttébb nagy fájdalmat
2848  7,8 |                  együtt lehessen véle, s az ifjú is szüntelenül zaklatta
2849  7,8 |                cselekedni: mivel szobája az utca felé esett, s ő már
2850  7,8 |                  szobájába húzza egészen az ágyáig, ottan a takaró alá
2851  7,8 |                 és maga felé húzza, hogy az ifjú ne várakozzék odalent
2852  7,8 |              néha sikerült együtt lennie az asszonnyal, máskor pedig
2853  7,8 |          éjszakán történt, hogy miközben az asszony aludt, Arriguccio
2854  7,8 |                asszony aludt, Arriguccio az ágy végéig nyújtóztatta
2855  7,8 |             odanyúlt hát, s látván, hogy az rá van kötözve felesége
2856  7,8 |               hogy a madzag kifelé vezet az ablakon, gyanúja megerősödött:
2857  7,8 |                 vigyázatosan levágta azt az asszonynak ujjáról, maga
2858  7,8 |              pedig erősen húzta, úgyhogy az a kezében maradt, ebből
2859  7,8 |               kapuhoz, hogy megnézze, ki az és ellássa a baját. Nos,
2860  7,8 |                   vagyis hogy Arriguccio az, ki a kaput nyitja; miért
2861  7,8 |                 akkor viaskodni kezdtek: az egyik támadott, a másik
2862  7,8 |                beszélt a lelkére, mígnem az helyette beléfeküdt az ágyába;
2863  7,8 |            mígnem az helyette beléfeküdt az ágyába; aztán megkérte,
2864  7,8 |                nem tudhatta meg, kicsoda az ifjú, s nem is tudta megsebesíteni,
2865  7,8 |             Csakhogy tévedsz!~És odament az ágyhoz, és abban a hiszemben,
2866  7,8 |                   hogy „Jajjaj, irgalom, az Istenért ne bánts!” - a
2867  7,8 |               szobából, kívülről rázárta az ajtót, s egymagában útjára
2868  7,8 |                 ágyát, mikéntha még azon az éjszakán senki nem feküdt
2869  7,8 |              ajtót nyitottak neki. Mikor az asszonynak három bátyja
2870  7,8 |              asszonynak három bátyja meg az anyja meghallotta, hogy
2871  7,8 |                keres itten egyedül ebben az órában. Akkor Arriguccio
2872  7,8 |                 áron tovább nem tűri meg az asszonyt házában. Az asszonynak
2873  7,8 |                 meg az asszonyt házában. Az asszonynak bátyjai fölöttébb
2874  7,8 |           szentül elhitték, felbőszültek az asszony ellen; fáklyákat
2875  7,8 |              mentek ama szándokkal, hogy az asszonynak istenigazában
2876  7,8 |                nyomukba szegődött, s hol az egyiket, hol a másikat kérte,
2877  7,8 |          valamivel megbántotta, s mostan az asszonyra tol mindent, hogy
2878  7,8 |               meghallotta, leszólt:~- Ki az?~Felelte erre egyik bátyja:~-
2879  7,8 |               mindjárt megtudod, hogy ki az, te becstelen asszony.~Mondotta
2880  7,8 |            kerestek itt mindhárman ebben az órában?~Mikor azok látták,
2881  7,8 |                  tőle, hogyan is történt az, amit Arriguccio felőle
2882  7,8 |              elmond nekik. Szólott akkor az asszony:~- Én bizony nem
2883  7,8 |                Ahogy Arriguccio meglátta az asszonyt, csak nézte, nézte,
2884  7,8 |               nézte, mintha elment volna az esze; hiszen emlékezett
2885  7,8 |           ezerszer is belevágott öklével az arcába és megtépázta és
2886  7,8 |                 verést s minden egyebet. Az asszony pedig Arriguccióhoz
2887  7,8 |            asszonynak, holott nem vagyok az, te magadat pedig gonosz
2888  7,8 |                embernek, holott nem vagy az? És hát mikor voltál itthon
2889  7,8 |               vágtam le hajadat?~Felelte az asszony:~- Ebben a házban
2890  7,8 |            szólni akart; de látván, hogy az, miről bizonyságot akart
2891  7,8 |                   meg sem mert mukkanni. Az asszony pedig bátyjaihoz
2892  7,8 |                  én szentül hiszem, hogy az, mit elmesélt nektek, valóban
2893  7,8 |                 meg ti is hasonlóképpen.~Az asszonynak anyja eme szavak
2894  7,8 |                  agyon kellene verni ezt az undok és háládatlan kutyát,
2895  7,8 |              mint te vagy. Nem addig van az, atyafi! Nem is szólnék
2896  7,8 |                ha benne kellene ragadnom az ilyen szamártrágya-szatócs
2897  7,8 |             olyan családból származom, s az őseim ezt meg ezt művelték.”
2898  7,8 |                 dologba avatkozzék. Hogy az Isten verje meg! Gyalázatos
2899  7,8 |                 hogy nem sül ki a szeme!~Az ifjak eme dolgok láttára
2900  7,8 |              részeg voltál; de ha kedves az életed, vigyázz, nehogy
2901  7,8 |             tudta már, vajon igaz volt-e az, amit cselekedett, vagy
2902  7,9 |              szereti Pirrót, ki is, hogy az asszony ~meggyőzze őt, három
2903  7,9 |                 dolgot kíván tőle, miket az rendre megtesz; ~annak utána
2904  7,9 |             szeme láttára szerelmeskedik az ifjúval, ~Nicostratóval
2905  7,9 |       Nicostratóval pedig elhiteti, hogy az, mit látott, nem igaz~Neifile
2906  7,9 |           véghezvitelére ne vállalkoznék az, ki forrón szeret. És ámbátor
2907  7,9 |                 ne tudja senki más, csak az, kit néked mondok. Amint
2908  7,9 |               nem egy dologban; ez pedig az, hogy férjem esztendőinek
2909  7,9 |                férjem esztendőinek száma az enyéimhez képest fölöttébb
2910  7,9 |         belehalok. Ha tehát kedves néked az életem, add értésére szerelmemet
2911  7,9 |              pedig mégis szívből üzenné, az én uram érdememen felül
2912  7,9 |                  hogy a tölgy sem dől le az első csapásra; miért is
2913  7,9 |              újból menj vissza ahhoz, ki az én káromra fura módon kíván
2914  7,9 |              azzal a hűséggel, melyet te az ő kedvéért felesége irányában
2915  7,9 |             nagyon félek, miképpen Lidia az ő tanácsára és kívánságára
2916  7,9 |         hamarosan; ezenfelül pedig mivel az ifjú oly igen bölcsnek tartotta
2917  7,9 |             zúgolódva mindig ott maradok az ágyban; miért is már többször
2918  7,9 |               beszélgetéseket folytatván az eset felől, Nicostrato mérgét
2919  7,9 |                 majd ingerkedni, s mikor az tréfából kevéssé meghúzta
2920  7,9 |                  kevéssé meghúzta haját, az asszonynak alkalmat adott
2921  7,9 |               úgy, mint nekem, mikor épp az imént meghúztad a hajamat.~
2922  7,9 |               szakállából kitépett s még az napon elküldötte drága kedvesének.~
2923  7,9 |                tanuljanak; közülük pedig az egyik étekfogója volt Nicostratónak,
2924  7,9 |                hogy midőn Nicostra­tónak az asztalnál szolgálnak, fejöket
2925  7,9 |             módon szolgáltak ettől fogva az asztalnál, miként a hölgy
2926  7,9 |           cselekszenek így.~Felelte erre az asszony:~- Sose kérdezd,
2927  7,9 |                 s én nem tudom, mi lehet az oka; mivelhogy különben
2928  7,9 |             akkor Nicostrato:~- Mi lehet az oka? Csak nincs valami odvas
2929  7,9 |            számban?~- Talán csakugyan ez az oka - felelte erre Lidia.~
2930  7,9 |               erre Lidia.~És odavezetvén az egyik ablakhoz, kinyittatta
2931  7,9 |                idáig? Van egy fogad ezen az oldalon, mely amennyire
2932  7,9 |               hogy kihúzza.~Felelte erre az asszony:~- Isten ments,
2933  7,9 |                  mesterek igen gorom­bák az efféle műveletekben, és
2934  7,9 |              vagy tudjalak; annak okáért az egészet magam akarom végezni;
2935  7,9 |              cselekedné.~Elhozatta tehát az erre alkalmatos szerszámokat,
2936  7,9 |               mondotta néki:~- Látod, ez az, mit oly nagy ideje szádban
2937  7,9 |                elküldötte szerelmesének; az pedig most már megbizonyosodott
2938  7,9 |              kicsinyég ottan üldögéltek, az asszony, ki már eleve kioktatta
2939  7,9 |          Nicostrato szólott:~- Gyere le.~Az pedig lejött, s akkor kérdezte
2940  7,9 |               vajon valóban csodát lát‑e az, ki fenn vagyon rajta.~És
2941  7,9 |                 hogy miként te mondottad az imént, én bizony rosszul
2942  7,9 |                   s ezt megismerem abból az egyből, hogy látom és tudom,
2943  7,9 |                 mutatja néked egymagában az is, ha meggondolod és eszedbe
2944  7,9 |              megcselekedném.~Ennek utána az asszony, ki fölöttébb haragosnak
2945  7,9 |               egyál­talán ilyesmin járna az eszem, majd ide jönnék a
2946  7,9 |   szemrehányásokat e tárgyban, s kezdett az esetnek furcsaságáról beszélni
2947  7,10|                 hölgyet, ki komaasszonya az egyiknek; ~a koma meghal,
2948  7,10|                  tárgyhoz úgy illenék, s az eddig elmondott novellák
2949  7,10|                 hölgyeim, hogy mellőzvén az ostoba férjek meg­csú­­foltatását
2950  7,10|        dicsőségről és gyötrelemről, mely az elköltözötteknek a másvilágon
2951  7,10|                  a két cimbora szerelme; az egyiké boldog volt, a másiké
2952  7,10|           Meuccio szobájában, s miközben az mélyen aludt, szólította
2953  7,10|          felriadván kérdezte:~- Ki vagy?~Az pedig felelte:~- Tingoccio
2954  7,10|               értem; azt kérdezem, vajon az elkárhozott lelkek között
2955  7,10|                  miféle büntetéseket kap az ember odaát ama bűnökért,
2956  7,10|              adjon alamizsnát, mivelhogy az effélék fölöttébb javokra
2957  7,10|                 fölöttébb javokra válnak az elköltözötteknek. Mondotta
2958  7,10|                voltam, és eszembe jutott az, mit koma­asszo­nyommal
2959  7,10|          megvacogott a rémülettől. Mikor az egyik, ki mellettem állott,
2960  7,10|            feleltem én -, szörnyen félek az ítélettől, melyet valamely
2961  7,10|                  akkor, miféle bűn volna az. Én pedig feleltem: „Az
2962  7,10|                  az. Én pedig feleltem: „Az a bűnöm, hogy szerelmeskedtem
2963  7,10|                   hogy beléje gebedtem.” Az pedig akkor kinevetett ennek
2964  7,10|           méltóságra emelkedvén, hívatta az udvarmestert, kinek paran­
2965  7,10|             óránál korábban terítsék meg az asztalokat, hogy még kényelmesen
2966  7,10|                mit kell cselekednie, míg az ő uralkodása tart. Annak
2967  7,10|              hölgyek, s hasonlatosképpen az ifjak is, és közülük némelyek
2968  7,10|                 mulatozásokban töltötték az időt mind vacsoráig. Mikor
2969  7,10|           csodában?~Szólj, ó, Uram, ugyé az Isten jót ad,~S a boldogságom
2970  7,10|              kínomat eloltja,~Eljő hamar az óra,~S marad soká, soha
2971  7,10|                  serkent!~Ebből a dalból az egész társaság kitalálta,
2972  7,10|                 már jócskán benne jártak az éjszakában, ki-ki nyugovóra
2973  8,1 |                  pénzt odaadja neki, ~és az asszonynak füle hallatára
2974  8,1 |   Guasparruolónak, ~hogy megadta a pénzt az asszonynak, mit is ez igaznak
2975  8,1 |               hogy e mai napon én legyek az első, ki novellát mond,
2976  8,1 |             arról, miképpen űztek csúfot az asszonyok a férfiakból,
2977  8,1 |      szándékoznám vagy azt mondani, hogy az asszonnyal méltánytalanság
2978  8,1 |                  férfit, és kárhoztassam az asszonyt, és megmutassam,
2979  8,1 |           neveznem, mivel bizonyos, hogy az asszonynak fölöttébb tisztességesnek
2980  8,1 |             miatta adja fejét ilyesmire, az emberséges bírótól bocsánatot
2981  8,1 |             hölgy sok huzavona után arra az elhatározásra jutott, hogy
2982  8,1 |               mit Gulfardo kíván, hahogy az két feltételt teljesít:
2983  8,1 |                  mikor ekképpen értesült az asszonynak kapzsiságáról,
2984  8,1 |           felesége megmondotta, miért is az asszony üzent Gulfardóért,
2985  8,1 |             mennyi.~És kiöntötte a pénzt az asztalra, s mikor látta,
2986  8,1 |                  nyomban hozzája ment, s az asszony előtt szólott hozzá,
2987  8,1 |                vajon megkapta-e a pénzt. Az asszony, ki ott látta a
2988  8,1 |       számadásodat.~Gulfardo eltávozott, az asszony pedig hoppon maradt,
2989  8,2 |            kiszólás kíséretében visszaad~Az ifjak és a hölgyek egyenlőképpen
2990  8,2 |           haragjokat, mint ahogy a papok az ő feleségeiket megrohanják.
2991  8,2 |              énekelni: „Zápor fut le már az árkon”, és senki nála jobban
2992  8,2 |                nagy mesternek mutatkozni az éneklésben, holott úgy szólt
2993  8,2 |               szamárordítás; mikor pedig az asszonyt nem látta ottan,
2994  8,2 |                   könnyűszerrel túlesett az éneken. De úgy tudta intézni
2995  8,2 |            fokhagymát küldött néki, mert az egész környéken a legszebb
2996  8,2 |               egész környéken a legszebb az ő kertjében termett, melyet
2997  8,2 |             délidőben ide-oda csavargott az utcán, találkozott Bentivegna
2998  8,2 |               gondolta magában: most itt az alkalom elmennie Belcolore
2999  8,2 |                plébános:~- Én nem vagyok az; kérj, amit akarsz: egy
3000  8,2 |               Barátocskám, nem addig van az! Efféle holmim éppen elég