1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4082
Nap, Novella
3001 8,2 | hogy van ennyid, kiváltanám az uzsorástól a zálogba tett
3002 8,2 | meggypiros szoknyámat s az ünnepi csatos bőrövemet,
3003 8,2 | hanem aztán szép szó marad az egész; azt hiszed, engem
3004 8,2 | alkalom, mint a mostani.~Az asszony pedig szólott: -
3005 8,2 | A plébános látván, hogy az asszony nem hajlandó kedvére
3006 8,2 | itthagyom zálogban ezt az olasz köpönyegemet.~Belcolore
3007 8,2 | tudod, fölöttébb jól ért az efféle atlasz szövetekhez.~-
3008 8,2 | a köpönyeget, s odaadta az asszonynak; az pedig, minekutána
3009 8,2 | s odaadta az asszonynak; az pedig, minekutána letette,
3010 8,2 | gyönyörűséggel összevissza csókolta az asszonyt, annak utána pedig
3011 8,2 | pedig sógorságba juttatta az Úristennel, s nagy jó ideig
3012 8,2 | mindösszesen felét sem érik az öt lírának, észbe kapott,
3013 8,2 | a mozsarat. Amint pedig az ebéd ideje elérkezett, a
3014 8,2 | duzzogva felkelt, és odament az almáriomhoz, kivette belőle
3015 8,2 | nem fogsz mártást csinálni az ő mozsarában, mivelhogy
3016 8,2 | köpönyeggel, s megvitte az üzenetet a plébánosnak,
3017 8,2 | mulattak egymással. És cserében az öt líráért plébános uram
3018 8,2 | plébános uram behúzatta az asszonynak csörgődobját,
3019 8,2 | csengettyűt csináltatott rá, az asszony pedig beérte véle.~
3020 8,3 | ahogy Pamfilo megnevettetett az övével, de mindenképpen
3021 8,3 | oltárán, úgy vélte, hogy itt az idő és alkalom szándokának
3022 8,3 | s egy libának egy garas az ára, és kis liba a ráadás;
3023 8,3 | akkor biz’ isten túl van az Abruzzókon is!~- Hogyne -
3024 8,3 | macskaugrás ahhoz képest.~Mikor az együgyű Calandrino látta,
3025 8,3 | cseppentett igazságot, és az egészet szentigaznak vélte
3026 8,3 | teli hassal. De mondd csak, az Isten áldjon meg, nincs-e
3027 8,3 | erejű kő akad errefelé; az egyik: a settignanói és
3028 8,3 | terméskövek, melyeknek oly nagy az erejök, hogy ha malomköveknek
3029 8,3 | melyeknek, nálunk éppoly csekély az értéke, mint náluk a smaragdnak,
3030 8,3 | s éjfélkor világít, hogy az ördög vigye el. És tudd
3031 8,3 | szeme-szája megkíván. A másik az a kő, melyet mi, kövekhez
3032 8,3 | elmenjenek megkeresni a követ; s az napon dél múltáig mind keresésökben
3033 8,3 | roskadoznak a garasoktól meg az aranyaktól, s aztán elcsenni
3034 8,3 | nevével, ha csak ismerjük az erejét? Én amondó vagyok,
3035 8,3 | mindaddig, mígnem rábukkanunk az igazira; azért hát ne vesztegessük
3036 8,3 | azért hát ne vesztegessük az időt, hanem induljunk.~Felelte
3037 8,3 | de nem gondolnám, hogy ez az óra alkalmatos, mivelhogy
3038 8,3 | Calandrino megrakodott, s már az ebéd ideje is közeledett,
3039 8,3 | ámbár látta, hogy ott van az orra előtt, jobbra-balra
3040 8,3 | Én bizony nem tudom, de az imént még itt volt előttünk.~
3041 8,3 | Mondotta Bruno:~- Jó, jó az imént, de én bizonyosra
3042 8,3 | amazok, holott itt vagyon az orrok előtt. Módfelett megörven
3043 8,3 | vámnak őrségével; kik is az oktatáshoz híven úgy tettek,
3044 8,3 | hahotázás közben általengedték. Az pedig megállás nélkül házába
3045 8,3 | barátocskám, hát hazahozott az ördög? Már mindenki megebédelt,
3046 8,3 | megfizetek érte.~És bement az egyik kis szobába, s ottan
3047 8,3 | vörösen és kimerülten odament az ablakhoz, és kérte őket,
3048 8,3 | telis-tele van kövekkel, s az egyik sarokban ott van a
3049 8,3 | annyi szent, hogy ez volt az utolsó, többet soha be nem
3050 8,3 | látni kívánnak; s ezenfelül az utcán több komámmal és
3051 8,3 | Végezetül mikor hazaértem, ez az istenverte, átkozott asszony
3052 8,3 | mivel, miként tudjátok, az asszonyok mindennek az erejét
3053 8,3 | az asszonyok mindennek az erejét tönkreteszik, miért
3054 8,3 | nyakát; átkozott legyen az óra, melyben megláttam őt,
3055 8,3 | visszatartották, mondván, hogy ebben az asszony nem hibás, hanem
3056 8,3 | maga, mivel tudta, hogy az asszonyok tönkreteszik minden
3057 8,4 | s midőn azt hiszi, hogy az asszonnyal hál, tulajdonképpen
3058 8,4 | melynek elbeszélésével az egész társaság tetszését
3059 8,4 | túlságosan vagyonos hölgy, az esztendőnek nagyobb részében
3060 8,4 | maga elárulta gerjedelmét az asszonynak, s kérte: vegye
3061 8,4 | bizony már gyorsan közeledel az aggkorhoz, miért is tisztességes
3062 8,4 | csüggedt, s nem adta meg magát az első csapásra, hanem léha
3063 8,4 | találékonysággal sűrűn ostromolta az asszonyt mind levelekkel,
3064 8,4 | nyakáról a papot, miként az megérdemli, mivelhogy másképpen
3065 8,4 | mondogattam magamban: „Ha az asszonyok ezüstből volnának,
3066 8,4 | lehet, ha csak nem akarna az ember néma módjára viselkedni,
3067 8,4 | sem néznek a szobámnak; de az ő szobájok oly közel vagyon
3068 8,4 | szobájok oly közel vagyon az enyémhez, hogy még a legcsöndesebb
3069 8,4 | csak rajtad áll; de arra az egyre kérlek, hogy mindez
3070 8,4 | pedig oly igen ocsmány volt az ábrázatja, mindenki csak
3071 8,4 | ajándékul.~Leokádia, mikor az inget hallotta emlegetni,
3072 8,4 | annak utána pedig megkapod az inget.~Mondotta erre Leokádia:~-
3073 8,4 | hahogy kelletik.~Amint tehát az este leszállt, a megegyezés
3074 8,4 | megérkezett prépost uram, az ifjak pedig, miként a hölggyel
3075 8,4 | hölgynek ágyasházába, s az asszonynak meghagyása szerint
3076 8,4 | asszonynak meghagyása szerint az ágyhoz ment, a másik oldalról
3077 8,4 | oldalról pedig Leokádia ment az ágyba, kit is a hölgy pontosan
3078 8,4 | iddogálás közben szólottak az ifjak:~- Uram, mivel oly
3079 8,4 | szívesen megteszi; miért is az egyik ifjú égő fáklyát fogott
3080 8,4 | hőség. Minekutána tehát az ifjú, kezében a fáklyával
3081 8,4 | szobájában feküdt ágyba, az ifjak pedig mindent rendre
3082 8,4 | megdicsérte a hölgyet, s ugyancsak az ifjakat, mivel úgy bántak
3083 8,4 | ennek utána nem mehetett ki az utcára, hogy a gyerekek
3084 8,4 | szólván:~- Nézd csak, ez az, aki Leokádiával hált.~Ez
3085 8,5 | elbeszélése véget ért, s az özvegyasszonyt mindenki
3086 8,5 | ekképpen:~- Most rajtad az elbeszélés sora.~Miért is
3087 8,5 | elbeszélés sora.~Miért is az nyomban felelte, hogy készen
3088 8,5 | kik szemlátomást inkább az eke szarva mellől vagy a
3089 8,5 | kucsmáját a fején, tolltartóját az övében, zekéjét, mely kilógott
3090 8,5 | látta, hogy nadrágjának az ülepe egészen a térdéig
3091 8,5 | kényelmesen bedughatta rajta az ember a kezét és a karját.
3092 8,5 | szóba:~- Uram, ó, uram, az Istenre kérlek, rendeld,
3093 8,5 | Matteuzzo felhasználta az alkalmat, benyúlt a törött
3094 8,5 | szólott ekképpen:~- Esküszöm az Istenre, hogy megyek a főtörvényszékhez.~
3095 8,5 | megvilágosodott akkor elméjében az egész csíny, s kérdezte,
3096 8,5 | találta őket, megesküdött az Úristen beleire, hogy mindenképpen
3097 8,6 | vagy! Add el, s mulassuk el az árát; az asszonynak pedig
3098 8,6 | s mulassuk el az árát; az asszonynak pedig mondd,
3099 8,6 | nem viszi el onnét, hol az imént volt.~- Hát akkor
3100 8,6 | engedi fizetni, nekilátott az ivásnak, s bár nem sok kellett
3101 8,6 | mikor már jól bent jártak az éjszakában, távozott a korcsmából,
3102 8,6 | betörjenek Calandrino házába azon az oldalon, hol Bruno kitervelte;
3103 8,6 | ordítozott mondván:~- De az istenfáját, színigazság,
3104 8,6 | beszélj; nem szeretném, ha az asszonnyal együtt bennünket
3105 8,6 | kétségbeesésemben káromlom az Istent meg a szenteket?
3106 8,6 | mennyire! Kérlek is rá, az Isten szerelmére; mivel
3107 8,6 | Urak, el kell mondanom az okát, melyért itt vagytok,
3108 8,6 | meg ne haragudjatok reám. Az itt jelenlevő Calandrinótól
3109 8,6 | Tudjátok meg már most, hogy az, ki a disznót ellopta, nem
3110 8,6 | láttára, talán jobb volna, ha az, ki ellopta, meggyónná a
3111 8,6 | Calandrinóra került sor, elővette az egyik vadgyömbér-pirulát,
3112 8,6 | kezdte; de alighogy megérezte az áloé ízét, nyomban kiköpte,
3113 8,6 | hogy nem bírta ki. Akkor az emberek egymásra néztek,
3114 8,6 | Bruno még nem is végezte be az osztogatást, s miközben
3115 8,6 | kaptak. Calandrino, ki már az elsőt is keserűnek érezte,
3116 8,6 | bírta, ezt is kiköpte, mint az elsőt. Buffalmacco és Bruno
3117 8,6 | sem köpködte ki egészen az áloé keserűségét, esküdözni
3118 8,7 | gyönyörűségekben mulatta magát az ifjúval.~Történt pedig,
3119 8,7 | ruhát viselt, ahogy nálunk az özvegyasszonyok járnak,
3120 8,7 | özvegyasszonyok járnak, s az ifjúnak vélekedése szerint
3121 8,7 | ekként birtokba vehesse őt. Az ifjú hölgy, ki ugyancsak
3122 8,7 | odaadta magát és szerelmét. Az okos deák sutba dobta minden
3123 8,7 | tett, mintha szívesen látná az ifjút; miért is a deák módját
3124 8,7 | Bizony nem tudta, mit teszen az: deákkal tengelyt akasztani!
3125 8,7 | akasztani! A szolgáló, midőn az ifjúval találkozott, megmondta
3126 8,7 | a szolgáló bebocsátotta az udvarba, és rázárta az ajtót,
3127 8,7 | bebocsátotta az udvarba, és rázárta az ajtót, kezdette várni a
3128 8,7 | várakozott kicsiny ideig az udvarban, kegyetlenül fázni
3129 8,7 | ablakából nézzük meg, mit csinál az, kire te féltékenykedtél,
3130 8,7 | hamarosan elmegyen; ez volt az oka, hogy asszonyom még
3131 8,7 | jöjjön.~A szolgáló elment az ablaktól, s lefeküdt aludni.
3132 8,7 | A deák fel s alá járkált az udvarban, s kezét-lábát
3133 8,7 | már nyitja néki a hölgy az ajtót, de reménysége hiábavaló
3134 8,7 | megismerem, hogy miként te az én kincsem és nyugodalmam
3135 8,7 | meg, vajon kialudott-e már az a tűz, mely egész álló napon
3136 8,7 | ablakhoz, s letekintvén az udvarba látták, hogy a deáknak
3137 8,7 | láttunk.~És halkan kinyitván az ajtót, lementek a kapuhoz,
3138 8,7 | suttogó hangon szólította az ifjút. A deák, hallván,
3139 8,7 | vagyok, madonna; nyisd ki az Istenért, mivelhogy megfagyok.~
3140 8,7 | nyithatom ki, mivelhogy ez az istenverte bátyám, ki tegnap
3141 8,7 | a deák:~- Jaj, madonna, az Istenre kérlek, nyisd ki,
3142 8,7 | álldogálhassak fedél alatt, mivelhogy az imént rengeteg hó hullott,
3143 8,7 | nem tehetem, mivelhogy ez az ajtó éktelenül nyikorog,
3144 8,7 | nekem, hogy egész tested ég az irántam való szerelemben;
3145 8,7 | gyönyörűségekben töltötték az időt és gúnyolódtak a deákon.
3146 8,7 | próbálkozott, ha kinyithatná-e az ajtót, és nézelődött, ha
3147 8,7 | forgolódott, s átkozta az ítéletidőt, a gonosz asszonyt
3148 8,7 | Nagy hosszú várakozás után az éjszaka nappalba fordult,
3149 8,7 | kioktatott, lement s kinyitotta az udvart, és szánakozást színlelvén
3150 8,7 | és szánakozást színlelvén az ifjú iránt, szólott ekképpen:~-
3151 8,7 | iránt, szólott ekképpen:~- Az ördög vigye el azt a tegnap
3152 8,7 | s miként te is mondod, az, mi ma éjszaka nem lehetett
3153 8,7 | hazavánszorgott; hol is holtfáradtan s az álmosságtól szinte ájultan
3154 8,7 | magát, hogy meggyógyítsa. Az orvosok nagy erejű és gyorsan
3155 8,7 | s oly szerelmet színlelt az özvegy iránt, mint soha
3156 8,7 | mivelhogy amaz ifjú, kit az özvegy szeretett (fittyet
3157 8,7 | hölgynek kedvére tenni, az könnyezésben és bánkódásban
3158 8,7 | a szokott módon őgyeleg az utcájukban, ostoba ötlete
3159 8,7 | ötlete támadt, mégpedig az, hogy asszonyának kedvesét
3160 8,7 | jól és hűségesen megvitte az üzenetet, melynek hallatára
3161 8,7 | dicsértessék a te neved; itt az idő, mikor segedelmeddel
3162 8,7 | nélkül tudok; mivel azonban az ilyesmi Istennek fölöttébb
3163 8,7 | másért nem élek vele. De az is igaz: irántad való szerelmem
3164 8,7 | maga személyében művelheti az, kinek ügye-baja; és ennek
3165 8,7 | elküldöttem néked, a te dolgod az leszen, hogy új hold idején,
3166 8,7 | leszen, hogy új hold idején, az első álom órájában, egy
3167 8,7 | hogy más nevet ne mondj az ő neve helyett. Minekutána
3168 8,7 | tornyot, örömében, hogy az asszony elárulta néki szándékát,
3169 8,7 | Miért is, mikor itt leszen az ideje, elküldöm néked a
3170 8,7 | mikor elérkezettnek vélte az időt, elküldötte a hölgynek,
3171 8,7 | kiment birtokára; és midőn az éjszaka leszállt, úgy tett,
3172 8,7 | szolgálóját is aludni küldte, s az első álom órájában halkan
3173 8,7 | kiosont a házból, és lement az Arno partjára a toronynak
3174 8,7 | felé.~A deák, ki alighogy az éjszaka leszállt, szolgájával
3175 8,7 | testének fehérsége megfényesíti az éjszaka sötétségét, annak
3176 8,7 | mit szól és mit cselekszik az.~A hölgy, minekutána hétszer
3177 8,7 | bosszúállás módját, mivelhogy ez az éjszaka harmadát sem tette
3178 8,7 | éjszaka harmadát sem tette az övének, nem is szólván arról,
3179 8,7 | ilyesmi akadna ugyan, de az átkozott deák, ki minden
3180 8,7 | vesztetted el tisztességedet s az ifjút, kit szerencsétlenségedre
3181 8,7 | fölkelt s meglátta a hölgyet, az pedig őt. Akkor a deák szólott
3182 8,7 | udvarodban majd megvett az Isten hidege, hogy legalább
3183 8,7 | tudtad, hogy én ott járkálok az udvarodban, s taposom a
3184 8,7 | kötelessége, mint néki? Az övé vagy; és hát mire vigyáz
3185 8,7 | szerelmed s a te okosságod meg az övé, meg tud-e szabadítani
3186 8,7 | övé, meg tud-e szabadítani az én ostobaságomtól, mely
3187 8,7 | melyiket véli nagyobbnak: az én ostobaságomat-e, avagy
3188 8,7 | tiétek amaz éjszakák, nékem az az egy is sok volt, s elég,
3189 8,7 | amaz éjszakák, nékem az az egy is sok volt, s elég,
3190 8,7 | emberek számára elegendő az, mit mondottál. Miért is,
3191 8,7 | meghaladja a megbántást, az pedig, mit én művelek, el
3192 8,7 | volna elegendő elvennem az életedet, sem akár száz
3193 8,7 | tönkre silányít) ugyan mi az ördöggel vagy különb akármely
3194 8,7 | egy derék embert, minek az imént engemet mondottál,
3195 8,7 | engemet mondottál, kinek az élete egyetlen napon hasznosabb
3196 8,7 | megtanítlak, mit jelent az: csúfot űzni értelmes emberekből,
3197 8,7 | emberekből, és mit jelent az: deákból csúfot űzni; és
3198 8,7 | hölgy szüntelenül zokogott, az idő pedig haladt, s a nap
3199 8,7 | enyhítse kemény szigorúságodat az az egyetlen cselekedetem,
3200 8,7 | kemény szigorúságodat az az egyetlen cselekedetem, hogy
3201 8,7 | szépségével egyetemben, azt az egyet tudom, hogy ha másért
3202 8,7 | tudom elhinni, miképpen az volna szándokod, hogy oly
3203 8,7 | engem elpusztulni, mint az volna, ha kétségbeesésemben
3204 8,7 | lettél. Jaj, jaj, Isten és az irgalom nevében könyörülj
3205 8,7 | már égetni kezd, s miként az elmúlt éjszakán a csípős
3206 8,7 | hinned, miképpen ez volt az egyetlen alkalmas mód, hogy
3207 8,7 | még nem ismerik. Esküszöm az Istenre (ki is adja meg
3208 8,7 | szerelmedre, meg arra is, hogy az enyém légy; maradj csak,
3209 8,7 | Néktek csak a szerelmen jár az eszetek, s ifjak szerelmére
3210 8,7 | férfiak. Megvallom, hogy az ifjak tüzesebben kefélik
3211 8,7 | ifjak tüzesebben kefélik az irhátokat, viszont a korosabbak
3212 8,7 | és okosabb a keveset és az ízeset választani, mint
3213 8,7 | kényelmes szállására juttatja az embert. Ti nem veszitek
3214 8,7 | csekély külső szépség alatt. Az ifjak nem elégszenek meg
3215 8,7 | eldicsekedni ama nőkkel, kik már az övéik voltak; s az ifjaknak
3216 8,7 | kik már az övéik voltak; s az ifjaknak e hibája már sok
3217 8,7 | hiszed. A te utcádban is, az ő utcájában is egyébről
3218 8,7 | is egyébről sem beszélnek az emberek, mint erről; de
3219 8,7 | éppen legutoljára jutnak az efféle dolgok annak fülébe,
3220 8,7 | kit illetnek. Azonfelül az ifjak kifosztanak benneteket,
3221 8,7 | hiszem, hogy lelked, melyet az ördög nyomban karjaiba vészen,
3222 8,7 | a fájdalom elgyötörte, s az elmúlt éjszakán semmit nem
3223 8,7 | semmit nem aludt, elnyomta az álom. A nap forrón sütött,
3224 8,7 | legyek és bögölyök, ezenfelül az éhség s mindenekfelett a
3225 8,7 | nem látott egyebet, mint az Arnót, mely epekedést támasztott
3226 8,7 | szennyezetten, olybá tűnt volna az emberek szemében, mint a
3227 8,7 | étlen-szomjan halok; miért is kérlek az egy igaz Istenre, hogy jöjj
3228 8,7 | mivel oly szörnyű kegyetlen az én gyötrelmem, hogy mindennél
3229 8,7 | fagyoskodásom enyhítésére. Csak az fáj nékem nagyon, hogy a
3230 8,7 | szerencsétlen - szólott a hölgy -, az ily áron szerzett szépséget
3231 8,7 | bánatosan és tanácstalanul az ajtóban üldögélt; szólott
3232 8,7 | hallgasson és segítsen néki az öltözködésben. S minekutána
3233 8,7 | senki nem sejti, hol volt az éjszaka, csupán azok, kik
3234 8,7 | már mélyebben járt, nehogy az éjszaka ottan lepje őket,
3235 8,7 | ördögi varázslat miatt esett. Az orvosok munkához láttak,
3236 8,7 | dologgal.~Ez történt tehát az elkövetett csíny miatt az
3237 8,7 | az elkövetett csíny miatt az ostoba hölggyel, ki azt
3238 8,8 | NOVELLA~Két jó barát közül az egyik a másiknak feleségével
3239 8,8 | barátját ládába zárja, s mikor az benne van, ~ő maga a láda
3240 8,8 | fogat-fogért vészen, mikor az elszenvedett méltatlanságért
3241 8,8 | állani, s hogy nem szabad az igazságos mértéken felül
3242 8,8 | barátját. Akkor mondotta neki az asszony, hogy nincs otthon;
3243 8,8 | Spinelloccio nyomban felment, s az asszonyt a nagyteremben
3244 8,8 | megölelte és csókolgatni kezdte, az asszony pedig őt. Zeppa,
3245 8,8 | összeölelkezve bementek az ágyasházba, s magokra zárták
3246 8,8 | ágyasházba, s magokra zárták az ajtót, miért is igen megháborodott.
3247 8,8 | feleségével mulatott.~Mikor pedig az eltávozott, ő nyomban bement
3248 8,8 | eltávozott, ő nyomban bement az ágyasházba, hol ottan lelte
3249 8,8 | ujjal sem nyúlok hozzá.~Az asszony, hogy urát megnyugtassa,
3250 8,8 | hogy elmegy hozzá ebben az órában, szólott Zeppához
3251 8,8 | Zeppa:~- Ugyan, hol van még az ebéd ideje?~Felelte Spinelloccio:~-
3252 8,8 | feleségéhez; s alighogy beléptek az ágyasházba, kisvártatva
3253 8,8 | fedelet, maga pedig kiment az ágyasházból. Zeppa, amint
3254 8,8 | Asszony, készen van-e az ebéd?~Felelte a menyecske:~-
3255 8,8 | hagyta a feleségét; menj csak az ablakhoz, és szólítsad,
3256 8,8 | menyecskét pedig magával vitte az ágyasházba, s alighogy benn
3257 8,8 | egyet fordult, s bezárta az ajtót. Mikor a menyecske
3258 8,8 | látta, hogy magukra zárta az ajtót, szólott ekképpen:~-
3259 8,8 | szereted Spinellocciót, hát ez az a híres barátság?~Zeppa
3260 8,8 | benne vetett bizalmamnak az lett a vége, hogy az én
3261 8,8 | bizalmamnak az lett a vége, hogy az én feleségemmel éppúgy szeretkezik,
3262 8,8 | megbántás volt; ő ölelte az én feleségemet, hát én ölelni
3263 8,8 | lesz Zeppának, ha ugyan az is úgy akarja. Zeppa, minekutána
3264 8,8 | mikor a menyecske kérte tőle az ígért drágaságot, kinyitotta
3265 8,8 | Nyisd fel eme ládát.~Az asszony felnyitotta, s akkor
3266 8,8 | megmutatta abban a menyecskének az ő Spinelloccióját. És hosszadalmas
3267 8,8 | férjét, s meggondolta, hogy az bizony hallott és tudott
3268 8,8 | miként magad is mondottad az imént feleségemnek, ha mint
3269 8,9 | KILENCEDIK NOVELLA~Simone mester, az orvos, be akar jutni valamely
3270 8,9 | gondolnám, hogy miként Pampinea az imént bizonygatni kívánta,
3271 8,9 | kik csúfot űztek belőle. Az pedig, kivel az eset megesett,
3272 8,9 | belőle. Az pedig, kivel az eset megesett, orvos volt,
3273 8,9 | ruhában, nagy kerek gallérral, az orvosi tudományok doktoraként
3274 8,9 | hogy kicsoda ez meg ez az ember, kit az utcán megpillantott;
3275 8,9 | ez meg ez az ember, kit az utcán megpillantott; s mintha
3276 8,9 | megpillantott; s mintha az emberek cselekedeteiből
3277 8,9 | sülve-főve együtt voltak, s éppen az orvos szomszédságában laktak.
3278 8,9 | bizonyos forrásból, melyről az emberek nem tudnak; miért
3279 8,9 | kettővel vagy legalábbis az egyikkel jó barátságba jutni;
3280 8,9 | kevés alkalommal, midőn az orvossal együtt volt, megismerte,
3281 8,9 | mely tökkelütött szamár az, pompásan mulatott fura
3282 8,9 | ötletein, és hasonlatosképpen az orvos is fölöttébb nagy
3283 8,9 | ennek útja-módja. Bruno az orvos szavainak hallatára
3284 8,9 | senkinek el nem árulod. Az bizony igaz, hogy én meg
3285 8,9 | melynek tanúja vagy.~Amint az orvos ezt hallotta, semmit
3286 8,9 | benne megtudni, mi lehet az a kalandozás; és nagy rimánkodással
3287 8,9 | tőlem? Roppant nagy titok az, mit tudni kívánsz, s romlásomra
3288 8,9 | megtetszett nékik a város s az emberek viselkedése, elhatározták,
3289 8,9 | faliszőnyegeket körös-körül az ebédlőteremben s a királyi
3290 8,9 | tálakat, meg a kannákat, meg az üvegeket, meg a serlegeket,
3291 8,9 | meg a serlegeket, meg az egyéb arany - és ezüstedényeket,
3292 8,9 | ha azt hinnéd, hogy ebben az öltözetben, vagy ilyenféle
3293 8,9 | ékesen öltözködünk. De mind az ottani gyönyörűségeket felülhaladják
3294 8,9 | túl, hogy a gyermekeket az ótvartól meggyógyította,
3295 8,9 | ama tisztességre, melyben az orvos részesítette, lefestette
3296 8,9 | éjjeliedényt, hogy azok, kiknek az orvos tanácsára szükségök
3297 8,9 | csarnokában lefestette néki az egerek s a macskák csatáját,
3298 8,9 | macskák csatáját, mely is az orvosnak csodamód megtetszett.
3299 8,9 | Ezenfelül pedig mondotta az orvosnak néhanapján, mikor
3300 8,9 | Kérdezte a mester:~- Mit jelent az, hogy Pökhendikéjét? Én
3301 8,9 | értem a te neveidet, mint te az enyémeket; de Pökhendikéje
3302 8,9 | gyertyát tartotta Brunónak, ki az egerek és macskák csatáját
3303 8,9 | mint a rózsa; tetejébe meg az orvostudományok doktora
3304 8,9 | látsz: nemes ember volt az apám, ámbátor falun lakott,
3305 8,9 | Mesterem, nagy dolog az, mit megtennél értem, elismerem;
3306 8,9 | vannak s egyéb holmid, miként az imént mondottad.~Felelte
3307 8,9 | da Saliceto uram végzett az időben, midőn Forlimpopoli
3308 8,9 | igazat mondok? Én voltam az első ember, kinek megmondta,
3309 8,9 | megállapítva; aki pedig kapitány, az sokat tehet a felvételnél,
3310 8,9 | fog látogatni, mivel annyi az eszem, hogy jutna belőle
3311 8,9 | mester oly igen óhajtott. Az orvos, ki módfelett kívánkozott
3312 8,9 | mester elérkezettnek látta az időt, mint ahogy valamikor
3313 8,9 | fejbe ne kólintsalak, hogy az orrod a sarkadat verje,
3314 8,9 | nem csütörtökön tanultad az ábécét, miként sok tökkelütött
3315 8,9 | mondotta nékem, hogy Bolognában az orvostudományokat tanultad,
3316 8,9 | vélem, hogy ott tanultad meg az embernyúzás tudományát,
3317 8,9 | életemben találkozásom volt.~Az orvos a szavába vágott,
3318 8,9 | ily hamar töviről-hegyére az én értelmemet úgy, mint
3319 8,9 | Buffalmacco örömét leli az okos emberekben. Látod,
3320 8,9 | mind a deákokat én oktassam az orvostudományokban; de én
3321 8,9 | azt, mit ő akar.~Szólott az orvos:~- Brunónak igaza
3322 8,9 | társaságunkba.~Emez ígéretek után az orvos megtetézte hozzájok
3323 8,9 | leggyönyörűbb izé, mi csak akad az emberi nem egész limlomtárában.
3324 8,9 | limlomtárában. Kérdezte is az orvos, kicsoda ez a grófné;
3325 8,9 | körüljár, bizony árad belőle az illat, ámbátor többnyire
3326 8,9 | éjszaka, hogy lábvizet vegyen az Arnóban, s némi friss levegőt
3327 8,9 | másikat ott Büdverbászon.~Az orvos, ki Bolognában született
3328 8,9 | várakozzál, mígnem odamegy érted az, kit mi küldünk. Hogy pedig
3329 8,9 | nyúlj a szörnyeteghez. Az pedig akkor szelíden megindul
3330 8,9 | véle örömet.~Szólott akkor az orvos:~- Ti még mindig nem
3331 8,9 | ugyancsak ottan kevéssel az Avemaria után, elmentem
3332 8,9 | temetője mellett, hol is éppen az napon temettek el egy asszonyt,
3333 8,9 | mondom, mivel foga vagyon az időnek, mitől is ti, doktor
3334 8,9 | Isten ments - szólott az orvos -, én nem vagyok afféle
3335 8,9 | egyszer-másszor megesik az emberrel, egyebet semmit
3336 8,9 | felöltötte, és elmenvén leült az egyik sírra, melyről fentebb
3337 8,9 | ez utóbbi félelme lebírta az előbbit, lelépett tehát
3338 8,9 | ezekhez odaért, odamászott az egyik gödör széléhez, s
3339 8,9 | Scala mellett nekivágott az Ogni Santi nevezetű rétnek,
3340 8,9 | hallgatództak, hallották, amint az asszony irgalmatlanul piszkolja
3341 8,9 | settenkedik!~Miközben tehát az orvos tetőtől talpig megmosakodott,
3342 8,9 | maradni a testen, elmentek az orvosnak házába, kit is
3343 8,9 | ne bűzlött volna. Mikor az orvos hallotta, hogy látogatására
3344 8,9 | nyomban megint eltakarták. Az orvos mentegetődzni akart,
3345 8,9 | szólott hozzá:~- Bárcsak az a vadállat beledobott volna
3346 8,9 | beledobott volna a hídról az Arnóba! Minek gondoltál
3347 8,9 | megmondtuk előre?~Felelte az orvos:~- Nem gondoltam én
3348 8,9 | gondoltál; hiszen mondotta az, kit érted küldöttünk, hogy
3349 8,9 | bajodat, amint megérdemled.~Az orvos kezdett bocsánatért
3350 8,10| kereskedőtől mindenét, ~mit az Palermóba hozott; mikor
3351 8,10| minél fortélyosabb ember az, akin nagy ügyesen kifognak.
3352 8,10| mestere volt a huncutságnak az a nő, akin kifogtak, minden
3353 8,10| fejében járó fizetséget az egész áruért, vagy annak
3354 8,10| vámházból kivisznek. És az alkuszok többnyire emez
3355 8,10| vámkönyvből szoktak tájékozódni az ott felhalmozott áruknak
3356 8,10| Mivel pedig egyetlen céljok az, hogy a férfiakat nem is
3357 8,10| java részét, gyakorta pedig az egészet kicsalták; s ezek
3358 8,10| szemet vetett rá. Mikor ezt az ifjú észrevette, abban a
3359 8,10| mutatván, hogy epekedik az ifjúért, nagy titokban elküldötte
3360 8,10| könnyes szemmel mondotta az ifjúnak: szépségével és
3361 8,10| megejtette asszonyát, hogy az már sem éjjel, sem nappal
3362 8,10| legforróbb kívánsága, hogy mikor az ifjúnak kedve tartja, vele
3363 8,10| asszonya nevében átadta az ifjúnak.~Salabaetto ennek
3364 8,10| holmikkal megrakottan; az egyik szép nagy gyapotderékaljat
3365 8,10| mintha csupa rózsa lett volna az egész szoba; s az egyik
3366 8,10| volna az egész szoba; s az egyik beburkolta az egyikbe
3367 8,10| szoba; s az egyik beburkolta az egyikbe Salabaettót, másik
3368 8,10| s ők meztelenül maradtak az ágyban. Akkor a leányok
3369 8,10| ez átölelte Salabaettót, az pedig őt, s nagy jó ideig
3370 8,10| hitte, hogy a hölgy eleped az iránta való szerelemben.
3371 8,10| hölgy úgy vélte, hogy itt az ideje felkelniök, behívatta
3372 8,10| vacsorára, s velem töltenéd az éjszakát.~Salabaetto, kit
3373 8,10| vacsorát. Annak utána bementek az ágyasházba, s ottan csodálatos
3374 8,10| csodálatos illatát érezte az áloéfának, s látta a ciprusi
3375 8,10| gyapjút, s nyomban megkapta az árát; mit is a hölgy, nem
3376 8,10| mutatott irányában, hogy az ifjú úgy érezte: ott hal
3377 8,10| midőn a leány jól feltüzelte az ifjút azzal, hogy tüzesnek
3378 8,10| zokogva visszatért, arccal az ágyra vetette magát, s oly
3379 8,10| kérését, hanem elhozta neki az ötszáz fényes aranyforintot,
3380 8,10| vádolja is azt ím ez dologban, az letagadja, minthogy a kölcsönre
3381 8,10| Canigiano bosszankodott az eseten, és szólott ekképpen:~-
3382 8,10| olajoshordót, megtöltötte azokat, az egészet hajóra rakatta,
3383 8,10| áruját beíratta maga nevére, az egészet behordatta a raktárba,
3384 8,10| vette, s meghallotta, hogy az, mit mostan magával hozott,
3385 8,10| visszaadja Salabaettónak az ötszázat, hogy kicsalja
3386 8,10| ötszázat, hogy kicsalja tőle az ötezernek java részét.~Miért
3387 8,10| mivelhogy jobban szeretlek az életemnél, s kimondhatatlanul
3388 8,10| figyelemmel lenni hozzá, mint az kívánná; annak utána pedig
3389 8,10| felhajszolni, mivelhogy az emberek reggeltől estig
3390 8,10| hazudjunk másoknak; és ez az oka, nem pedig holmi aljasság,
3391 8,10| sűrűn járogatni a leányhoz, az pedig kimondhatatlan örömmel
3392 8,10| megcsókolta és faggatni kezdte, mi az oka búskomorságának. Salabaetto
3393 8,10| garasom sincsen, mivelhogy az ötszázat, mit nékem megadtál,
3394 8,10| nem küldöm rögtön a pénzt, az árumat elviszik Monacóba,
3395 8,10| hölgy igen bosszankodott az eseten, mivel azt hitte,
3396 8,10| fejét, mit tehetne, hogy az áru ne kerüljön Monacóba;
3397 8,10| megmondhatója, mennyire fáj nékem az eset, irántad való szerelmem
3398 8,10| utána pedig mondotta, hogy az uzsorakamat ugyan nem riasztja
3399 8,10| minekutána meghányta-vetette véle az esetet, adott néki ezer
3400 8,10| ezer aranyforintot, mit az alkusz kölcsönadott Salabaettónak,
3401 8,10| alkalommal hajóra szállt az ezerötszáz aranyforinttal,
3402 8,10| látta, hogy csak nem jön, az alkusszal kinyittatta a
3403 8,10| kóccal van megtömve; szóval az egész mindössze nem ért
3404 8,10| tették, és sokáig siratta az ötszáz forintot, melyet
3405 8,10| visszaadott, s még tovább az ezret, melyet kölcsönadott,
3406 8,10| tanácsát, melynek helyességét az eredmény megbizonyította
3407 8,10| hölgyeim, nyilván látjuk, hogy az ökrök, minek utána a napnak
3408 8,10| szerint szabadon legelésznek az erdőben; azt is látjuk,
3409 8,10| sokkalta szebbek, mint az erdő, melyekben tölgyeknél
3410 8,10| ha ekképpen cselekedtünk, az, ki utánunk következik a
3411 8,10| fontak és játszadoztak, az ifjak játszottak és énekeltek,
3412 8,10| énekeltek, s ekképpen töltötték az időt mind a vacsora órájáig,
3413 8,10| énekeltek, még egyet énekeljen. Az pedig készséges hajlandósággal
3414 8,10| csorduló örvendezés szívemben,~Az ujjongó vidámság,~Melyet
3415 8,10| kifejezhetetlen,~És kidalolhatatlan~Az üdv, amelyet érzek;~S ha
3416 8,10| üdv, amelyet érzek;~S ha az volna, jobb volna rejtegetnem;~
3417 8,10| olyannak.~Ki fogja fel, mi az, hogy két karomban~Tarthattam
3418 8,10| igyekezett kitalálni, mi az, mit annak titkolnia kell,
3419 8,10| bevégződött, s a hölgyek és az ifjak szerettek volna már
3420 9 | melynek ragyogása elűzi az éjszakát, már égszínkékre
3421 9 | felkeltette a hölgyeket s az ifjakat. Kik is, minekutána
3422 9 | ültek asztalhoz, mikor előbb az ifjak és a hölgyek hat,
3423 9 | Királynő meghagyása szerint az udvarmester asztalhoz ültette
3424 9 | ültette őket; akkor felhordták az eledeleket, s valamennyien
3425 9,1 | egyiket sem szereti, miért is az egyiket ráveszi, hogy halott
3426 9,1 | másikat pedig, hogy ezt az élőhalottat vigye el hozzá; ~
3427 9,1 | kedvemre vagyon, hogy én fussam az első kört a novellamondásnak
3428 9,1 | valamely terve támadt, mégpedig az, hogy kér tőlük valami szolgálatot,
3429 9,1 | nemhogy Pistoia, hanem az egész földkerekség leghitványabb
3430 9,1 | Rinuccio meg Alessandro, az üzeneteivel; márpedig eszem
3431 9,1 | Francesca üzeni néked, hogy itt az idő, midőn megnyerheted
3432 9,1 | nélkül tűrni, hogy elvigyenek az ő házába; és semmi egyébbel
3433 9,1 | elé kerülni, s ha kedves az élete, ne merészeljen többé
3434 9,1 | koporsójából, s elviszed az ő házába. Ottan majd meglátod,
3435 9,1 | szerint rendre megmondta az üzenetet. Erre pedig mindegyik
3436 9,1 | megcselekszik.~Midőn tehát az éjszaka leszállt, első álom
3437 9,1 | pedig így volna, én megadnám az árát, de soha senki meg
3438 9,1 | ellenségem eszelte-e ki ellenem az egészet, kinek talán a hölgy,
3439 9,1 | csakugyan a házába fognak vinni az atyjafiai; akkor is azt
3440 9,1 | történni vele.~Rinuccio, amint az éjfél közeledett, elindult
3441 9,1 | Scannadio tetemével vállán az őrség kezébe kerülhet, s
3442 9,1 | ítélhetik; vagy pedig ha az egész kitudódik, magára
3443 9,1 | kához vagy útmenti padhoz; az éjszaka pedig oly koromsötét
3444 9,1 | hölgy kapujának küszöbénél, az pedig szolgálójával az
3445 9,1 | az pedig szolgálójával az ablakban állott, hogy lássa,
3446 9,1 | csapván rájok kiáltottak:~- Ki az?~Mikor Rinuccio megismerte
3447 9,1 | ment haza, hanem alighogy az őrség távozott az utcából,
3448 9,1 | alighogy az őrség távozott az utcából, visszatért oda,
3449 9,1 | mivelhogy Alessandro begurította az egyik zugba, egész Pistoia
3450 9,1 | találgatásokba keveredett miatta, s az ostobák azt rebesgették,
3451 9,1 | ostobák azt rebesgették, hogy az ördögök vitték el. Mindazonáltal
3452 9,2 | fölkel a sötétben, ~hogy az ágyban kapja szerelmesével
3453 9,2 | kapja szerelmesével együtt az egyik apácát, kit bevádoltak
3454 9,2 | abban a hiszemben, ~hogy az apácafőkötőt teszi fel;
3455 9,2 | egy ifjúba, ki avval volt. Az ifjú pedig látván, mely
3456 9,2 | pedig látván, mely gyönyörű az apáca, ugyancsak lángra
3457 9,2 | igen sóvárogtak egymásra, az ifjú módját ejtette, hogy
3458 9,2 | hogy nagy titokban bejutott az apácához, ki is fölöttébb
3459 9,2 | történt egy éjjelen, hogy az ifjút meglátta a kolostornak
3460 9,2 | jóságos és szent asszony, mind az apácáknak s mind azoknak
3461 9,2 | fejedelemasszony rajtakapja az apácát az ifjúval, hogy
3462 9,2 | fejedelemasszony rajtakapja az apácát az ifjúval, hogy ne legyen
3463 9,2 | egymással a virrasztást és az őrködést, hogy az apácát
3464 9,2 | virrasztást és az őrködést, hogy az apácát rajtacsípjék. Történt
3465 9,2 | Isabetta erre nem ügyelt, s az egészből mit sem sejtett,
3466 9,2 | egyik éjjel magához hívta az ifjút; mit is nyomban megtudtak
3467 9,2 | mikor már jól benne jártak az éjszakában, két csoportra
3468 9,2 | két csoportra oszlottak, s az egyik rész őrségben állott
3469 9,2 | hallatára tehát attól félt, hogy az apácák nagy sietségökben
3470 9,2 | s maga mögött bezárván az ajtót, szólott ekképpen:~-
3471 9,2 | legyenek, meg sem moccantak. Az ifjú apácát nyomban megfogták
3472 9,2 | bevitték a kapitulumba. Az ifjú pedig ott maradt s
3473 9,2 | fenyegetésekkel tetézte. Az ifjú apáca szégyelletében
3474 9,2 | jobban belelovalta magát, az ifjú apáca föltekintett,
3475 9,2 | szólott imigyen:~- Madonna, az Isten áldjon meg, kösd meg
3476 9,2 | a tréfálkozásnak?~Akkor az ifjú apáca szólott ismét:~-
3477 9,2 | ellenkezőképpen kezdett szólani, mint az elején, s ama tanulságot
3478 9,2 | művelték. És elbocsátván az ifjú apácát, visszafeküdt
3479 9,3 | hálát adtak Istennek, hogy az ifjú apáca szerencsésen
3480 9,3 | füstbe ment, mikor a sor az árra került, melyet a birtokért
3481 9,3 | és mondotta:~- Jajjaj, mi az? Mit gondolsz, mi bajom?~
3482 9,3 | Calandrino:~- Tudom is én; épp az imént mondotta Nello, hogy
3483 9,3 | volt:~- Calandrino, milyen az ábrázatod? Mint valami halottnak
3484 9,3 | ábrázatod? Mint valami halottnak az arca. Mit érzel?~Calandrino,
3485 9,3 | megtudakolni, mit mond az orvos; s ha szükség leszen
3486 9,3 | leányzó ekképpen megjelentette az üzenetet, és nem sok időbe
3487 9,3 | odaérkezett Brunóval; akkor az orvos leült a beteg mellé,
3488 9,3 | néked egyéb bajod, mint az, hogy teherbe estél.~Calandrino
3489 9,3 | Jajjaj! Tessa, te vagy az oka, mivel mindig te akarsz
3490 9,3 | feküdni! Ugye megmondtam?~Az asszony, ki szemérmetes
3491 9,3 | életembe kerül feleségemnek ez az őrültsége, kire annyi keserűséget
3492 9,3 | annyi keserűséget bocsásson az Isten, amennyi örömöt én
3493 9,3 | Végezetül aztán Calandrino az orvosnak gondjaiba ajánlotta
3494 9,3 | Calandrino, nincs okod az ijedelemre, mivel Istennek
3495 9,3 | Jajjaj, mesterem, igen, igen, az Isten szerelmére; van itt
3496 9,3 | szükség van rá, vigyétek az egészet, csak ne kelljen
3497 9,3 | micsoda visítozást csapnak az asszonyok, mikor szülnek,
3498 9,3 | világra hoznám.~Akkor szólott az orvos:~- Oda se neki. Én
3499 9,3 | alatt felolvasztja benned az egészet, s te megint oly
3500 9,3 | pár finom kövér kappanra; az egyéb apróságokra pedig,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4082 |